A gondolkodás művészi tudománya (12)
A tudat ellenőrizetlen tartományai kiterjedtebbek annál, amit a tudatos én uralhatna (17)
Az elme, a tudat, az agy és az érzékelés önámító módszeressége (23)
SEM A SÉRTŐ, SEM A SÉRTETT NEM AZONOS RÉGI ÖNMAGÁVAL (26)
AZ ELTITKOLT SZÉP CSELEKEDETEK A LEGÉRTÉKESEBBEK (28)
A SZÓRAKOZÁS… A MI LEGNAGYOBB NYOMORÚSÁGUNK… A SZÓRAKOZÁS… ELMULATTAT, ÉS ÉSZREVÉTLENÜL VEZET A HALÁLBA (29)
Nem a szem, hanem a belső szem (a képzelet, a hit, a megszokás) látja valósággá a formátlant. (31)
SOHASEM KÖTŐDÜNK A JELEN IDŐHÖZ… AZT REMÉLJÜK, HOGY MAJD ÉLÜNK… (32)
A mostba öltözött öröklét időn túli idejéről; arról a dimenzióról, melyet a flow élménye tár föl, a tao törvényei igazgatnak el, a csi vagy a prána (vagy a Szentlélek) lehelete fú tisztára (32)
(Halmai Tamás: Pascal, Hölderlin, Weil. Kommentárok és kontemplációk. Cédrus Művészeti Alapítvány, Bp., 2022.)
Itt hozzászólhat!
