Mélység és magasság. Valakiből érzéketlen gazember, tömeggyilkos lesz, más pedig könnyedén fölvállalja az életveszélyes feladatot: embereket ment. Ráadásul mindkettő pap (vagy legalábbis úgy látszik), ugyanabban az időben, ugyanott. Kun páter és Baránszky Tibor. Mózes Gergelyt Baránszky, a „magyar Wallenberg” egyszerű, tiszta története ragadta meg. A Szálasi érában a pap besétált a vatikáni nagykövetségre, menleveleket kért ismerőseinek, majd a látván merészségét megbízták embermentéssel. A film három eleme szépen egybefonódik: a Baránszky-történet megjelenítve animációs technikával, ugrálós képkockákkal, szöszökkel teleszórva régiesítve, néhány dokumentumfilm-részlet, valamint történészek narrációi. A Baránszky-történet a maga egyszerűségével és tisztaságával ragad meg; a film pedig azzal, hogy mindvégig az emberre összpontosít: mi tesz valakit rosszat vagy jót cselekvővé. Minden negyedikes magyar- vagy történelemórán le kellene vetíteni. (A rendező az EKKE oktatója, az SZFE doktorandusza; filméjét ma, a magyar film napját vetítette az Uránia.)
Itt hozzászólhat!
