A 2000-es évek elején fölhívott Csete Ildikó. Hallgatta a rádióban a műsoromat, és megkért, hogy nyissam meg a sárospataki kiállítását. A vonaton Csete Györggyel utaztam, ő beszélt a „hajlításokról”, nem nagyon értettem akkor, de később megértettem. A megnyitó olyan jól sikerült, hogy több helyen is lehozták. Ildikó pedig ismét hívott, ezúttal Orosházára, ahol férjével közös kiállítása volt. Ekkor már mindkettejükből készültem, ez megnyitószöveg is megjelent – s a kettő egybeforrasztva is olvasható a Szélárnyékban című most megjelent könyvemben.
Ma pedig a Műcsarnokban nyílt meg emlékkiállításuk, fiuk, Csete Örs hívott, persze mentem, pontosabban sétáltam a csodálatos Városligeten át, meg vissza, s örültem, hogy ilyen sokan eljöttek.
Itt hozzászólhat!
