Doktoranduszaink hívására eljött a doktori iskolánkba Koltai Lajos, a Nemzet Művésze, és mesélt:
- arról, hogy hároméves korában Tiszadobon elmerült a Dög-Tiszában, a víz alatt látni vélte a szemközti oldal jegenyefáit…, de – mert volt egy pánt a nadrágján – édesapja kihúzta…
- amikor jelentkezett az SZFE-re, 700-ból 10 főt vettek fel,
- a filmes szakemberek, pl. Illés György bátorságra nevelték,
- ha szükség volt, még kapáló embert is be tudott hozni a forgatásra, kérésére mindig eljöttek,
- nevezték a „mézbarna” színek, majd pedig a „kékesszürke” színek operatőrének,
- minden a gyomortájon dől el,
- ha egy filmból egy kép megmarad, akkor jó a film
- Fábri, Illés György, Törőcsik Mari, Szabó István… Mefisztó, Redl ezredes, valamint a Hanussen: amelyet az idő, a mi időnk igazolt
- Sorstalanság, Semmelweis
- megkérdezte tőle egyszer egy rendező: Te tudod, hogy mit csináltunk?