Olvasási idő: 7 perc (ezen a helyen szokatlanul hosszú írás, pusztán böngészőknek, keresgélőknek elolvasni nem ajánlatos, csak gondolkodóknak, persze azoknak is fölösleges, hiszen a legtöbb bölcseleti gondolatunk falra hányt borsó)
Elhittük, hogy az informatikai technológiák egyszerűsíteni fogják az életünket. Ma már tudjuk, hogy életünk az informatikai világban bonyolultabbá, kiismerhetetlenebbé, sőt valószínűleg kiszámíthatatlanabbá vált.
Hallom, hogy ismét informatikai rendszerprobléma alakult ki a határátkelőkénél (és a Liszt Ferenc repülőtéren). Kérik az utasokat, hogy tájékozódjanak. Konkrétan arról van szó, mert én is voltam szenvedő alanya egyszer, hogy nem működik az informatikai rendszer, ezért leáll a ki-be léptetés, várakozni kell. Én a román-magyar határon várakoztam egyszer (egy Nagyváradig érő autósorban) emiatt. Azt most ne taglaljuk, hogy általában hogyan működik, mit ér a teljesen gépies, leginkább csak a szabad közlekedést gátoló határellenőrzés. (És most nem arra gondolok, hogy amíg mi várakozunk, addig a szabályos határátkelőt megkerülve bárki besétálhat Magyarországra, s hála az EU szabályainak, haja szála sem görbülhet meg. Sokkal inkább arra gondolok, hogy az egész határátkelési rendszert újra kellene gondolni: aki óráig áll egy-egy sorban, biztos tud jó ötlettel szolgálni.)
A budapesti új autóbuszok tele vannak informatikával. És egyre gyakoribb, hogy megállnak, a vezető kiszól, hogy nem tudja, mi a baj, újraindítja a buszt, mint mi a számítógépet, és megyünk tovább. Ha megyünk tovább. Persze ezek a váratlan leállások összefüggésben vannak a buszközlekedésre alkalmatlan utakkal (például a teljes Rákóczi és Thököly út), ahol magam is tapasztaltam, hogy egy óriási huppanó után állt le a busz informatikai rendszere.
Számomra érthetetlen, hogy mind a városi és mind a városközi tömegközlekedésben miért akarunk egyre többet fejleszteni, amikor a túlfejlesztés csak további problémákat okoz, illetve előre sejthető, hogy nem lesz munkaerő és pénz a karbantartásra. Az új buszok jelzői nagyon sokszor nem működnek. A légkondi csak a legritkábban van rendben: vagy túlhűt, vagy nem működik. A légkondicionált vonatok többségében ugyanez, ráadásul az ablak nem nyitható. A magam tapasztalatából: első osztályú kocsiban utaztam 16 órát Sepsiszentgyörgyig úgy, hogy az ablak nem volt nyitható, a léghűtő pedig nem működött, egyszer pedig a Nyírség IC romlott el a nyári kánikulában valahol Karcag környékén a mezőn: minden leállt, még az ajtókat sem lehetett kinyitni. Az ész nélküli technológiai fejlesztés mellett (helyett) miért nem gondolunk arra, hogy mi lesz, ha valami elromlik?
Azt gondoljuk, hogy az új technológiák megkönnyítik az életünket, s a modern ember valóban mindenre képes a kényelméért. Egy-egy modern autóban annyi technika van, amire egy átlag autósnak aligha van szüksége. Egy rutinos autósnak aligha segítség a folyamatosan pittyegő távolságérzékelő; s szerintem nem akadályozott még meg ráfutásos balesetet sem a műszerfalon villogó fékezz felirat, mert egyaránt villog, ha előzésnél gyorsítunk vagy valóban már ütközni készülünk. Kimondottan zavar, ha a műszerfalon a csúszós út felirat villog, mert amikor villogni kezd, én már pontosan érzékelem, hogy az út csúszik. Aki pedig nem érzékeli, annak hiába villog.
Hittem én is a modern technikának, s elfogadtam a márkaszerviz ajánlatát, hogy az új autóba beszerelnek egy plusz biztonsági rendszert. Nos, az új rendszer lassította az indítást, mert be lett iktatva egy további ellenőrzési és visszajelzési módozat. Tehát indítottam az autót, de az nem indult, hanem vártam egy visszajelzést, hogy a biztonsági rendszer is felállt, és engedélyezi az autó indulását. Pár másodperc, de azért az néha fontos. Nem tájékoztattak arról, hogy az új rendszerhez további kulcs kell, ráadásul abban az elem félévente kimerül, s ha kimerül, akkor csak a riasztószerviz cserélheti ki, s ilyenkor újra is kell kódolni. Tehát félévente irány a szerviz, esetleg olyan autóval, amiben már nem működik a kezelőelem, vagyis kézzel kell folyamatosan kiiktatni a riasztót (egy lehetetlen helyen beütni a kódot). És ehhez jött egy további meglepetés: a riasztó menetközben a legváratlanabb helyzetekben bekapcsolt, vészjelzést adott… A szervizben bevallották, nem tudják az okát. Másfél év után kiszereltettem a riasztót.
Elhittük, hogy ki kell vezetni a készpénzt, nagyobb biztonsággal fizethetünk interneten és kártyával. Elég tudni a belépési kódot. Hamar kiderült, hogy nincs így, ezért a nagyobb fizetéseknél kapunk egy plusz sms-kódot, hogy csak kártyával és telefonnal együtt legyen végrehajtható az akció. De valahogy ezt is kijátszották egyesek, ezért most már további ellenőrző kódot is be kell ütni. Tehát, ha utalunk, akkor beírjuk az összes adatot, kapunk egy sms-kódot és beírunk még egy további kódot. Előre tudható, hogy ez sem lesz elég, tehát jön még egy további és további biztonsági kód, vagyis felkészülhetünk arra, hogy az internetes fizetés tovább fog tartani, mintha elmennénk a bankba, kivennénk a pénzt.
Közel állunk ehhez. A minap (tegnap!) az egyik internetes fizetési app, azaz applikáció önállósította magát, és elkezdett össze-vissza összegeket levonni, a bankok kapkodták a fejüket, hogy mi ez, kinek volt valós, kinek kamu levonás, elkezdték visszautalgatni a pénzeket, nehogy elveszítsék az emberek hitelét az internetes vásárlásban. Mi is tapasztaltuk a téves levonást, igaz, vissza lett utalva, de ettől még teljes a káosz, a bizonytalanság, és aligha hiszi el mostantól bárki is, hogy biztonságban van a pénze a bankban.
Velem is megtörtént külföldön, jó messze, hogy egy szálloda tévedésből kétszer vonta le a szállásdíjat, s ez akkora összeg volt, hogy a bank jónak látta letiltani a kártyát. Egy másik esetben valóban teljesen indokolatlan levonás történt Londonban (én éppen Közép-Amerikában voltam), a bank Budapesten automatikusan ugyancsak letiltotta a kártyát. Tessék elképzelni, hogy telefonon, levélben hogyan lehet ilyen távolságból a kártya feloldását elérni. De inkább ne tessék elképzelni. A lényeg, hogy a letiltott kártyát csak a hazautazás után sikerült feloldani, s a külföldi út alatt az összes további szállodai foglalás elveszett, mert nem tudták róla az előleget levonni. Hogy mégis hogyan tudtam megoldani a kártyanélküliséget? Úgy, hogy volt nálam – mindenre gondolva – készpénz is.
De ha ennyire nem bízhatunk meg az informatikában, ha biztonságból készpénzt is kell hordanunk magunknál, akkor nem lenne egyszerűbb visszatérni a kályhához, azaz a készpénzhez? Most, a kéretlen lehívások kapcsán a bankok azt tanácsolják, hogy a kártyán ne tartsunk pénzt, mindig a vásárlás előtt állítsuk be azt az összeget, amit le akarunk vásárolni. Remek megoldás, tehát akkor úgy néz ki a vásárlás, hogy elindulunk venni egy doboz gyufát, előtte beállítjuk az összeget, mondjuk 200 forintot, a boltban megvesszük a gyufát, de sört már nem veszünk, mert arra nem telik, holott kedvünk lenne rá, ezért újra beállítjuk a sörre is való összeget, és folytatjuk a vásárlást.
Sokan figyelmeztettek rá, hogy a technikai civilizáció romba dönti az emberi kapcsolatokat, sőt magát a kultúrát. Ideje volna az emberiségnek észhez térni, újragondolni önmagát.
Erre azonban képtelen.
Mi azonban (egyelőre) hányjuk továbbra is falra a borsót.
Itt hozzászólhat!
