A Balaton és környéke tele van mesékkel, mondákkal a pogány időktől kezdve egészen a 48/49-es szabadságharcig. E történetek kivétel nélkül az örök emberről szólnak. Szeretetről, gyűlöletről, beteljesülő és beteljesületlen vágyakozásról, kapcsolati nehézségekről, magányról, szegénységről és gazdagságról, odaadásról és kapzsiságról, a lustaságról és a megküzdésről. Betegségekről, amelyekbe bele lehet esni és talán ki lehet gyógyulni belőlük. Arról, hogy van bűn és bűnhődés. A kultúraváltásról: Visszahúz a szív és egy ősi kultúra. Valaha szelíd óriások laktak e vidéken, de egy ismeretlen betegség elragadta őket, új lakók (emberek) költöztek a tájba. Körbejárjuk a Balatont, megszólalnak a hegyek, helynevek. Ott van a történetekben Faust (egy halász eladja lelkét az ördögnek) és a Hamlet története is.

Szinte valamennyi történet magával ragadó, izgalmas, feszültségekkel teli, több szálon futó – dicséri Lipták Gábor sűrítő és választékos stílusát; valamennyit filmen is el tudnám képzelni, micsoda izgalmas, romantikus filmek születhetnének belőlük.  Például egy ilyen kép, akár Huszárikot is idézi: olyan lett a domb, mint a kivilágított oltár (347)

  • Most, hogy megtudta, mi a baráti szeretet, most tanulta meg igazán, mi az egyedüllét
  • tele volt a szíve szerelemmel Sándor iránt: A szívünk annak akar igazat adni, akit szeret (19)
  • Azért gyűlölte, mert  más volt, mint ő (23)
  • hangja a tihanyi visszhang szavában máig hallható: Aki gőgjében a szép szót embertársaitól megtagadta, most válaszolni köteles mindenkinek… Akár kedveskednek neki, akár kaján csúfnevekkel illetik, akár szánják, akár káromolják: a visszhangnak hallgatnia többé nem szabad (70)
  • Van fájdalom, mely erősebb a könnyeknél (107) Égbe kiált a fájdalom, amikor egy szerelmes lány mellől a kézfogóján ragadják el a jegyesét… (113)
  • Megszerette ezt a fiút, aki olyan szépen tudott nézni rá, s aki tudott hallgatni is vele. Mert a hallgatás sokszor többet mond, mint a legszebb szavak (134) vergődött egymás mellett két szerelmes fiatal szív, az egyik a vizek, a másik a hegyek gyermeke (135)
  • több mint száz éve terpeszkedett a török, a legtöbb szenvedés a gyermekeknek jutott osztályrészül (150)
  • A muzsikának van valami titka, amit még senkinek sem sikerült megfejtenie. Valahonnan a mélyből tör fel, s felzendül tőle emlékeink feneketlen kútja… (155)
  • a gonoszok kezében minden gonoszsággá válik
  • Sok volt az ellensége, sok az irigye (191)
  • az aranymadár kiröpül egyszer a legsűrűbbre rácsozott kalitkából is (191)
  • Klára: nem volt szomorú, az okos, szemlélődő kislány minden szépet befogadó szívével boldog is kis világot alakított ki szobája négy fala között (195)
  • apáról fiúra szálló gyűlölet a Rezi család ellen
  • A szerelmes saját boldogságának fényében látja a világot (207)
  • A tó vize, a szerelem ereje és a gyógyulás utáni vágy együtt segítette a lányt (223)
  • Az a sovány, öreg lovacska két halott utasával még a gyilkosság éjszakáján beért Keresztúrra (294)
  • ne aranykincset keress, hanem aranyhidat, amely elvezet téged a szíved kincséhez (305)
  • Csak a sümegi templom oltárképén látott egyszer ilyen szépet. Mintha csak az aranyhíd varázslata tovább tartott volna (314)
  • elhalványuló telihold aranyhídján a Balaton tündére elvezett az igazi kincshez Jánost (315)
  • Csendesebb szóból is értek, s a nagyobb hangtól nem nő az ember igazsága (322)
  • gyűlölte a bátyját, ahogy csak a rossz ember gyűlölheti a jót, ahogy csak a piszkos lelkű ember gyűlölheti a tiszta lelkűt, az igazat, az emberségeset (332)
  • Mentés: a falu legjava: derék, szorgalmas halászok, emberséges férfiak. Valamennyi családos, s aki nem volt közöttük nős, azt a menyasszonya várta. Sok-sok aggódó szív dobogott azon a keserves téli napon a Szent Mihályról elnevezett domb tetején (343)
  • olyan lett a domb, mint a kivilágított oltár (347)
  • ők hirdették a magyar nyelv zengő igéit, ők emelték ki fészkéből és tanították repülni a magyar irodalmat (352)
  • Azt, hogy a magyar nemzetnek magyar nemzeti színháza legyen, Széchenyi István akarta (354)
  • Én még egy rozsdás kapukulcsot is meg tudok ríkatni, ha a nemzeti színjátszás szent ügyéről van szó (354)
  • amiért az a nép dolgozott, melynek nyelvét sem akarták megtanulni (392)
  • Vele még Széchenyi István is kezet fogott (400)
  • a veszni indult szabadság megsegítésére önkéntesen jött szegénység (409) (Balatoni mesék, mondák, történetek. Móra, Bp. 1968. 2. kiadás, 432 old)
Itt hozzászólhat!

Megosztás