Az ELTE kétszer is felkért előadónak a bálványosi szabadegyetemen (a Tusványos formát nem kedvelem), a sors furcsa fintora, hogy 2022-ben ott tartottam utolsó ELTE-s előadásomat. Azután hívott a Partiumi Keresztény Egyetem, a Petőfi Kulturális Ügynökség, idén pedig az MCC Magyar Összetartozás Intézete. Tusnádfürdő kicsiny hely, sokan jönnek össze, a fákról is lógnak az autók, a rendőrök elnézőek. Szállásom mindig a környéken volt: Csíkszentimrén, Sepsibükszádon, Csíkszeredában, most Sepsiszentgyörgyön, hoztak-vittek, autóval, vonattal, repülővel. Előadásaim iránt mindig volt érdeklődés, utána baráti beszélgetések, visszatérő ismerősök. Voltak nagyszerű találkozásaim egyetemi vezetőkkel, Tőkés László püspök úrral, egykori és mai egyetemi hallgatóimmal, és meglepő találkozásaim olyanokkal, akiről soha el nem képzeltem volna, hogy beteszik a kisujjukat Tusnádfürdőre. Idén egy pódiumbeszélgetésen vettem részt Lakatos Mihály vezetésével Bethlendi András kisebbségjogásszal és Gudor Botond Kund lelkésszel.
Tusnádfürdőn friss a levegő. Bár egy Olaszországban élő magyar író szerint az ott elhangzó mondatok „egyszerű szimbolikus, verbális fingok, köpések, harákok, csulák(ok) és excrementumok. A rossz lelki és mentális folyamatok büdös, nyúlós, trutymós melléktermékei. Az oké, hogy nem kellemes dolog szagolni a fingot – de az milyen, hogy valakinek az egész életét az teszi ki, hogy egyik fingról a másikra összeszedje magában a kraftot….?”
Engem még elhozott a WizzAir.
De nem maradt el a vonatozás sem, mert 15-16 órás vonatút nélkül nem kaland a kaland.
A kettő között viszont előadás: Lakatos Mihállyal, Bethlendi Andrással és Gudor Botond Kunddal.
Napfelkelte kettős vámvizsgálattal Érmihályfalván és Nyírábrányban.
Itt hozzászólhat!
