Almási Miklós korábbi könyvében (Napóra a Times Squere-en, 1995) a globalizmus, az újkapitalizmus, a pénzvilág, az újkultúra (spot, képvilág) jelenségeit járta körül, emlékeim szerint az újra való rácsodálkozással, k. európaiknak szóló beavatással. Mostani könyvében (A tudás örömétől a szellemi vakságig. Írások a kultúra mámoráról és a műveltség leárazásáról, 2024) egy teljesen megváltozott, szétesett világ képe bontakozik ki. Harminc év, összezavarodott világ, nincs kivezető út:
- vizuális agymosás, betűkultúra helyett képkultúra, korábban is voltak bunkók, de nem látszottak, a digitalizáció által ránk nyomott felszínesség, kényelmes megoldások, az érzelmi kultúra elsivárosodása, versenytársadalom, teremtő pusztítás, inellektuális szétesés, a titok megszűnése (nincs magánszféra), rövidülő idő, mindenki szorong, depresszió, bipoláris zavar, társas magány, monádokba vagyunk zárva, mozaiktársadalom, valóság helyett hasonmás (szimulákrumok), online, jelen lenni, extrém sport, mobbing, adrenalinfröccs, mélytengeri alászállás, a kettészakadt társadalom mindkét fele: szomnanbul (holdkóros) állapotban él…, párkapcsolat, de együttélés?, nem lehet csak úgy bámészkodni…, oda a romantikának… Hiszem, mert lehetetlen.
Kissé meglep, hogy olyasmit is említ, amit a lenézett nyelvművelés szinte folyamatosan, de az elmúlt 30 évben következetesen felhozott és a „haladó”, meg „érvényes” értelmiség kinevetett:
- közbeszéd durvulása, rövidség valaha retorikai erény volt, ma a közbeszéd; a beszélgetés lélekápoló kommunikáció; a magyar nyelvi ismeretekkel, az élő beszéddel baj van; nyelvi háború, sajátos PC-nyelvet beszélnek egyes csoportok… Ha akkor, a 90-es években… de már mindegy.
Ami szellemi élvezetet jelentett:
- Bolyai, gömböc, Szentgyörgyi: Ahhoz, hogy az ember valami egészen újat meglásson, ahhoz egészen másképp kell gondolkodni. – A problématudáshoz ki kell lépni az adott tételrendszerből, és nyitottnak kell lenni valami totál más irányú apóra-rendszerre; ismerhetünk, tudhatunk valamit anélkül, hogy értenénk…; nyelv előtti megértés, nyelven túli megértés, kéz érti a megoldást: ; testtudat, testtapasztalat, érintés, a másikban önmagamat érzem, szex a test önjáró viselkedése, elérni valamit a testtel; Chomsky: második agy: „bélagy”, a bélben majdnem annyi idegrost van, mint az agyban; szerelmi aktus: a különbségben érzett azonosság vagy az azonosságban átélt különbség…
A művészetek helyének, szerepének változása:
- A művészi katarzis is megértésforma; az érzékiség hozza magával az esztétikai fogékonyságot, az érzékiség (aisthesis) a szép iránti erotikus alapú vonzalom és megértés, az erotikus érzék hiánya, elfojtása teszi az embert vakká-süketté a műalkotások tartalmára, a forma is erotikus – katarzis; A művészetek katartikus hatása, megértés felfedező élménye – az esztétikai hatás új reflexe; a szórt figyelem kultúrája; A nagy dobások többnyire a kánonon kívül születnek, jó írók, akik nem tudják megugrani a szintet, mert ha megugorja, tíz centivel feljebb rakják a lécet (Vámos és Nyerges); a művész halála felfelé nyomja produkciójának értékét… Vajon miért kapunk néhányan hidegrázást az irodalmi kánontól?
Végül pedig ismét feltűnik a szlenghasználata, amit erőltetettnek és nem idevalónak érzek: keccsöl, megy a lecsóba, kibaszós játszmák, fószer, hogy a túróba…, lebasztak. És ilyet sem írna le egy jó stiliszta: megszoksz vagy megszöksz, merthogy elcsépelt közhely.
Almási könyve látlelet, diagnózis, és úgy tűnik, hogy a filozófus-esztéta már meg sem kísérli a magyarázatot vagy a terápiát… Antiesztétika után antifilozófia? Mi még próbálkozunk (hányjuk a falra a borsót). (Kalligram, 2024. 240 old.)
Itt hozzászólhat!
