Összefolynak bennem egy kicsit előadásaim: mikor is, hol is mondtam már el ezt, az idén már biztosan elmondtam, ugye nem Önöknél, mert szánalmas az önmagát ismételgető előadó. Pedig vannak történeteim, amelyeket meg kell osztani, egy évben akár többször is, csak ne ugyanazon az órán. Délben az ELTE jogi karán tartottam előadást, a téma az igazságügyi nyelvészet volt. Megfigyeltem, mindenkit nagyon érdekel ez a téma; főleg a jogesetek, a végén meg is kérdezték, mi lesz, ha betör ide is az MI, az az igazság, nem tudom… Állítólag robotbíró már van, de robotigazságügyi szakértő? – A humán viselkedéskomplexumról szólt második előadásom az SZFE doktoranduszainak, koraesti hangulat, igazi családias légkör; remek hozzászólások. Ekkor már véget kellene érnie a napnak, de hiába próbáltam, nem tudtam ellenállni a Corvinus Egyetem szakkollégistáinak, márpedig ők retorikát akarnak tanulni; igaz, csak este fél kilenckor kezdődhet az óra, mert az egyetemen 8-ig tanulnak. A kollégiumban cipők, száradó ruhák között haladva érem el a tanulószobát, jól esik, hogy valóban részt akarnak venni az órán, persze dolgoztatom őket, a jó beszédet csak gyakorolva lehet megtanulni. Így érek haza fél 11-re.
Itt hozzászólhat!
