Ha valami népi, akkor azt olvasnom kell. Valami népi: elszakadás a falutól (Többet nem kell hazajönnie, mindenkit megtagadtak. Ezért nem jár egy lány se haza soha a városi cselédsorból, és akkor felbukkan a boldogi legény), mesteri párhuzamok. Tükör: a soha fel nem épülő ház. A szegénység fonala: én nem szappanozgatok… Erős csattanó. Kopaszok: Emeleteságy-erdő egy rideg tanteremben, Én még sosem láttam ilyen sok vizet… Azért sírtam. Istennek nehéz: Az életek párhuzamossága megfesztül, és peng, mint egy húr 161, Bárcsak ne ettem volna meg: megemésztett falu-város élet-feszület, a bolygó hollandiság végleges ítélete 265. Világok határa: buszmegálló, váró.
A betegség, a sugárkezelés kálváriája: akkoriban már ritkán kerestek, nem mertek zavarni 121, mosolygott belőlem a halál 145, Nagy, kemény daganat a nyakán… ez nem nyálkőelzáródás 162, De hiszen ez már az áttét 174, Túl sok jót kapott, annak ára van 189, a halál portája ábrándos vidék, ott azt hisszük el, amit mondunk, és nem azt, amiről mindenki tudja, hogy az igaz 197, De hát ha két léleknek érkezni kell, akkor néha egynek muszáj távozni… És a világ egyre aprólékosabb, egyre több hajszál látszik, törés, tű, körömfélhold 201, ha tudnám, hogy miért az én napjaimat metélte el a Jóisten 268, Ki kell nevetni az embernek a saját baját 271, mert nincs olyan, amikor mindegy. Valamiért mindig azt hiszed, hogy ez még nem az 275, ő az egyetlen, aki el tudja terelni a figyelmem 279.
- Így fedi el teljesen a temérdek elmesélés, a sok aprónak gondolt kiszínezés a valóságot. Már nem lehet visszafejteni, évek óta esélytelen. 53.
- csak úgy lehet mondani valamit, ha előbb beazonosítják, kiről van szó… 64.
- a fiúságnak ugyanaz az előnye, mint a hátránya 82.
- A focipálya volt a világ, ott épült a férfivilág életre becsontosodó hierarchiája 104.
- Az ember bármit képes megszeretni, szépnek látni, különösen , ha gyerek, és feltételen hitét még nem repesztették meg a kételyek 109.
- Mindig minden lejátszódik a tükörből is, a rossz sors szeret költözni, belakja a lelkedet, aztán továbbáll és amikor megnyugszol, hogy végre kitetted a szűrét, megint felakasztja a kabátját a szív huzatos előszobájában 120.
- egykor délceg parasztapolló 125.
- bebőrösödött körülöttem, rajtam a csönd 128.
- fél válaszaim vannak, ami végül is helyénvaló dolog, ha a válaszoknak van másik felük, és legalább néha illeszkedni akarnak az enyéimhez 130.
- A közös étkezés úgy fecseg, mint a nyelv, mindent elárul 131.
- bárhová menekülök, ott leszek magammal 137.
- kamionos a kanja 152.
- okmegmaradás törvénye. Minden valakiből következik és valakihez tart 158
- a legrosszabbra nem lehet készülni, azért a legrosszabb 169.
- fostalicska az út, csak geci kedvesnek kell lenni 181.
- Úgy nőttünk fel, mint a gaz 191.
- Árpikában lenne akár egy vonóhúzás is 200.
- előrehaladott kényszeresség 209.
- termetes, véreres farkára… akkora a tenyere, mint egy péklapát 217.
- nem lehet mindig, minden boldog pillanatban a bekövetkező rosszra várni 229.
- napok óta alig aludtam, és még nem tudtam, hogy ez ezentúl így lesz 240.
- a gyerek nevében beszélni, vagy többes számban narrálni, bekakáltunk 247.
- itthon elállítódtak a mondataink 257.
- irigylem a szépségét, a férfiasságát, az egészségét… megfigyelő állapotba állítottam magam… csak nem bírok betelni az egészségükkel. Undorodom tőlük és vágyom ők lenni 263-4. annyira vágytam már egy kicsit hasznosnak lenni 266, Árnyék vagyok, ők meg az élet gyönyörű őrei 267.
(Magvető, 2022. 285 old.)
Itt hozzászólhat!
