Balatonszabadiban mindig keresem azt az egykori partmenti MTA-üdülőt, ahol 73-ban vagy 74-ben nyaraltunk. Akkor már feltöltötték a sekély partot, füzesek borították, ott lehetett bujkálni. De már nem találom. A víztől elhódított partot azóta beépítették, az üdülő is megszűnhetett, gondolom, az MTA eladta.
Egészen biztosan eladta az MTA a visegrádi üdülőjét is. 1970-ben ott nyaraltunk. A hegyre kapaszkodó egyik lépcsőről nyíló szobában dolgozott Féja Géza (bácsi), szüleim suttogták, hogy ne hangoskodjam. Azóta már tudom, hogy ki Féja Géza bácsi, aki akkor és ott írta a Visegrádi estéket.
Lejártunk fürödni a Dunához. Jancsi bátyám át is úszta, de ezt nem mondta el anyuéknak. Ma kerestem az üdülőt, nem találtam, talán az Ezüstfenyő üdülő van a helyén, nem mentem be a kertbe, nem akartam magyarázkodni. Inkább fölmentem a várba, régen jártam ott, anyuékkal, majd szinte minden külföldi vendégemmel…
Mátrafüreden is mindig keresem az MTA-üdülőt, ahol apuval kettesben nyaraltunk 1975-ben. Ott lettem először szerelmes, ma is forrósággal tölt el az az érzés. Az üdülő még mindig megvan, és lenn a pataknál a kis esőház is, kicsit megdobogtatja a szívemet, amikor elmegyek mellette.
Itt hozzászólhat!
