Siófok–Kaposvár a Csicsali- vagy inkább dzsungelexpresszel 3 óra (Sanghaj és Peking csak kicsivel több), de egy kis visszatérés a múltba. Komoly földmunkák, dombok átvágása, völgyek föltöltése, három viadukt a vasút fölött, sok-sok kitérő, ami az egykori nagy forgalomra utal. Tabig vannak utasok, de utána Mernyéig csak mi, majd Mernyétől Kaposvárig ismét sokan. Azért Csicsali, mert a Csicsali-hegyet szinte megkerüli, és azért dzsungel, mert többnyire vizenyős völgyekben megy, ahol nádas övezi, majd a sűrű somogyi erdőkben, ahol behajlanak a fák a sínekre. Ősszel az avar annyira ellepi a pályát, hogy a vonat néha megcsúszik. Ma csak kicsit füstölt Somogymeggyes után. 1978-ban e vasút mellett gyűjtötte az első archaikus népi imákat Erdélyi Zsuzsa néni. 1983-tól három éven át itt szerveztek a diákrádiós és diákújságíró táborokat (Horváth Károlyné igazgató jóvoltából), vagyis innen indult a Diákújságírók Országos Egyesülete. 1987-ben Törökkoppányban volt táborunk (a kapolyi vasútállomáson kellett leszállni). 1984-ben rádiós csoportommal hangjátékot készítettünk a vasútvonalról. Pár éve egy vasútriportot írtam a Csicsali-expresszről, vagyis a 35-ös vonalról, a Somogy című lap díjat adott érte. Somogymeggyes nevét a legszebbek közé tartozónak érzem. Karádon Gárdonyi jut eszembe, hogy kezdő tanítóként fázott és szerelmes volt. A MÁV jóvoltából vezérállásban is utazhattam. Most csak egyszerű utas voltam, élveztem a gyönyörű őszi somogyi tájat – annyi szépség és lehetőség van még a magyar tájban.
