Elképzelni sem tudtam, hogy lehet filmre vinni, hiszen annyira összetett, szerteágazó, sok húron játszó, olykor követhetetlen. De a forgatókönyvíró és a rendező vett egy vonalzót és szépen, lineárisan felépítette a történetet, csak a regényből is ismert előreutalás sejtet valamit: „Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.” A történet így is elmesélhetetlen, mert sűrítve van benne egy család, egy nemzetség, egy település, egy ország, sőt az emberiség története; a kiűzetés a paradicsomból, a honfoglalás, a történelmi korszakok és uralmi formák; az érthető és sokszor érthetetlen emberi magatartásformák. A film talán leginkább családregény. A regény és a film pedig leginkább arra figyelmeztet, hogy nincs vége az emberi hibáknak és a gonoszságnak, az életnek legföljebb apró örömei vannak, de valaki úgyis belerondít. Még a legjobbakat is hatalmába keríti valami fanatizmus, és abból nem lehet kijönni. De vannak nagyon is szerethető figurák, tapasztaltam, láttam Macondóban (Aracatában), hogy a helyiek milyen áhitattal ápolják Ursula, az öreg José Buendia, Remedios és Melquíades emlékét. (8 részes filmsorozat, Netflix)
A regényélményemről itt írok: https://www.balazsgeza.hu/?p=16840
Aracatai (macondói) látogatásomról itt: https://www.balazsgeza.hu/?p=7196
És itt is: https://www.balazsgeza.hu/?p=7027
Itt hozzászólhat!
