Passuth László Esőisten siratja Mexikót című remek, Közép-Amerikában állítólag iskolai olvasmányként bevezetett könyvének párja Kosidowski ismeretterjesztő regénye, amely El Dorádó felkutatásáról, Dél-Amerika, különösen az inkák birodalma elfoglalásáról, Peru megalapításáról szól. Annyira párhuzamos könyv, hogy Passuth könyvének főszereplője, Cortes elmeséli az állítólag rokon Pizarrónak, hogyan sikerült maroknyi spanyol konkvisztádorral elfoglalni a hatalmas túlerőben lévő azték birodalmat; szinte minden mozzanatban ezt másolja le Pizarro, teljes sikerrel. Mind az aztékok, mind az inkák erős birodalmat hoztak létre, de a birodalom belül recsegett, a leigázott indián népek lázadoztak; mindkét birodalomban élt egy hiedelem, hogy egyszer majd eljön egy fehér isten (vajon honnan is vehették ezt?), valamint lenyűgözte, egyszersmind lefegyverezte őket a lovakkal összenőtt emberek látványa, s a puskát, ágyút sem ismerték. Csodálatukat, hiszékenységüket, valamint birodalmaik megosztottságát használták ki az agyafúrt spanyolok.
Engem inkább az nyűgöz le (az aztékok, maják után), hogy Dél-Amerikában hasonló nagyságú, szervezett birodalom, gazdaság, vallás, társadalom, utak, városok épültek ki; s ezeket a 16. században a belső villongásokat kihasználó spanyolok ügyes cselvetésekkel (például békés küldöttségbe érkező királyok túszul ejtésével) és kegyetlenséggel felszámolták; s városaik, napszentélyeik alapjain felépítették a mai Latin-Amerikát, esetünkben Quitót, Cuscót, Limát.
Cortes és Pizarró is kincshajhász, kíméletlen hódító, hadvezér, a kereszténység elhivatott terjesztője, hű királyi alattvaló alkirályi ambíciókkal. Passuth Cortese összetettebb alak, akiben rokonszenv ébred az aztékok iránt. Kosidowski Pizarrója kíméletlen; nála az ambíció erősebb, mint az emberség.
Mindkét könyv arra figyelmeztet, hogy még a jól szervezett nagy birodalmak is törékenyek, s könnyű prédájává válhatnak egy nevető harmadiknak. (Kosidowski, Z.: Aranykönnyek királysága. Ford. Nemere István, Móra, 1979. 496 old.)
Itt hozzászólhat!
