Ha a maják Közép-Amerikában az Újvilág görögjei, akkor az inkák Dél-Amerikában az Újvilág rómaiai: „szerepük hasonlít a rómaiakhoz, a Földközi-tenger medencéjében”. (200) A rómaiak kb. 85 ezer kilométer utat építettek, az inkák 16 ezret, igaz magas hegyeken át is. (228)
Az egész keresztény világban nincsenek ilyen remek utak! kiáltott föl Pizarro (229) – Az egész (talán a Yucatán) összefüggő városnak látszott (Cortez)
Vajon volt-e kapcsolat az aztékok, maják és az inkák között? Olvastam egy könyvben, hogy a mai Mexikóban egy maja kútban sokféle eszközt találtak, egyesek talán Dél-Amerikából származhatnak. De történelmi nyom nincs. Mégis: az inka „kerámiafejek hasonlítanak a mexikói maja fejekre” (208); A Chavin-kultúra díszítőelemei emlékeztetnek a kínai Csou-dinasztia ie. 1122—249 kínai kerámiadíszeire. (186) Heyerdahlt a húsvét-szigeti „sapkás férfiak” mellén található „vitorlás tutajok a perui művészetre emlékeztetnek” (219); saját magam élménye és gondolata, hogy a kolumbiai San Augustin környékén talált sírjelző mellszobrok ugyancsak a húsvét-szigeti szobrokra emlékeztetnek, azok meg talán a kazahsztáni (türk) kőszobrokra (melyekről remek fényképsorozatot készített Kunkovács László és Dénes Zoltán).
Az inkákról:
- erkölcsi tekintetben felülmúlták az európaiakat; szomorúság, búskomorság iránti hajlam (zenéjükben is megmutatkozik) (261)
- Peruban a legendák, mítoszok „Hangja hullámzott; mélyre szállt és felemelkedett. Ebben a hintázó, elragadó feléneklésben, félszavalásban valamilyen régi rokonság érződött az Andok vad melódiáival, viharok dörgésével, szelek jajszavával, a patakok és vízesések zúgásával, hóviharok vijjogásával”. (164)
- állataikról szeretettel gondoskodtak, színes szalagokkal díszítették fel őket, megsiratták (261) (A beteg, torz állatokat is gondozták.)
- miért készek a fehérek ölre menni azért a fémért, amelynek egyedül csak vallási és díszítőértéke van (380)
- „Régebben nem volt itt egyetlen rossz ember – ma nincs egyetlen jó ember.” (474)
- Peru: 65% indián, 30% mesztic: „A két faj nem keveredett össze, egymás mellett élnek.” (475)
„Senki sem fejti meg titkukat, ahogy nem lehet megfejteni az emberi természet legmélyebb rejtélyeit.” (166)
„Meglepő szerepük az ősi perui kultúrában, vallásuk, szokásaik és hirtelen pusztulásuk – a világ viharos történelmében talán az egyik legrendkívülibb esemény volt. A dicsőség és a romok, a szerelem és a gyűlölet, az aljasság és a hősiesség e drámájához még a legtermékenyebb emberi fantázia sem tehet hozzá semmit…” (489)
Amit a jelenkor embere elfelejt, de az inkák még tudták: „mindent az előző nemzedékek munkájának köszönhetünk” (176)
(Kosidowski, Z.: Aranykönnyek királysága. Ford. Nemere István, Móra, 1979. 496 old.)
Itt hozzászólhat!
