jan
2
Naplóm tanulsága szerint 2011 óta minden újévkor megmásztam a Kékest. Olykor évközben is, de arról nem számoltam be. Ezek szerint ma tizenötödször. Újév napján a Kékesre menni: felfrissülés, profán megtisztulás, emlékezés. Emlékezés egy nyár éjszakára az MTA-üdülőben, emlékezés Apámra, aki kézenfogott és fölfedeztük Bene-várát, az első kis tudósításomra a Pajtás újságban.
Útközben érdekes sziklaképződmények mellett haladunk el, ez pedig emlékezés a majákra, mert én minden érdekes sziklában egy rejtőzködő piramist látok.
Itt hozzászólhat!
