A mexikói Yucatán holdbéli táj: törmelékes talaj, sűrű, áthatolhatatlan aljnövényzet, alacsony fák (a trópusi őserdő beljebb kezdődik). Meridia (koloniális város) mellett ebben sűrű bozótosban egészen az 1950-es évekig bújt meg egy maja város. Gyerekek mentek fürödni egy ott található tóba, és elmondták szüleiknek, hogy romok is vannak körülötte. Ekkor fedezték föl a kis tengerszem körül kiterjedt várost (amelynek közepén a spanyolok is építettek templomot, de azt is elhagyták). Dzibilchaltún körülbelül félórányi autózásra van Meridától, fölmászva a piramis tetejére látni a nagyobb városi házakat. Óruiási, szinte stadionnyi terek, lelátók, hosszú és széles sétány (sacbé) jellemzik, és közepén ott van a kis tavacska, ahová a gyerekek jártak fürödni.
A Hét baba temploma (Templo de las Siete Muñecas) a maja régészeti lelőhely egyik legfontosabb építménye. Nevét a feltáráskor a templom aljában talált hét apró agyagfiguráról kapta, és különlegessége a napéjegyenlőségekkor megfigyelhető napfényjelenség. Mivel a régészeti emlékhely Merida és a tenger közé esik, az idegenforgalom fejlesztése céljából hatalmas fogadóépületet és parkolót alakítottak ki előtte (ennek ellenére nagyon kevés látogatót láttunk), viszont szokatlan volt a biztonsági őrök bizalmatlansága: hátizsákot nem engedtek bevinni, a kólásüvegeket is letetették (puszta ivóvizet lehetett csak bevinni). Ilyen szigorúságot legutóbb csak Agrában (India) tapasztaltam, ahol beleszagoltak az üdítősüvegbe, és elvették tőlem a nálam lévő napilapokat is…
Itt hozzászólhat!
