Az öregség, a régi és modern harca, az erőltetett, múltra nem figyelő haladásra, forradalmi életmódváltásra törekvés drámája. „Nem voltak modern emberek”. Iza, kiragadja magára maradt idős édesanyját vidéki otthonából, beköltözteti a Körútra, mindent megad annak, aki egész életében dolgozott, gondoskodott.
Az öregkor mint feladat. Nem lehet túl nagyot lépni, az emberekre oda kell figyelni.
„a jövőről beszél az apjának, mint valami miniatűr Megváltó…” (287), „hogy megválthassa a család és a föld sorsát… Azt hiszi a szerencsétlen, hogy az öregek múltja ellenség” (290)
Antal, a befogadott, támogatott fiú, Iza első, elvált férje látja ezt, kétszer is ki akarja ragadni Szőcsnét ebből a jómódnak álcázott fogságból; „egyszerűen csak önző vagy…, el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed…” (298) Iza, új barátja, Domokos a tragédia után döbben rá („az író eliszonyult”), hogy Iza mennyire önző, hogy szeretete voltaképpen felszínes és kíméletlen, s hogy innen menekülnie kell. Iza nem érzi magát hibásnak: „Én ártatlan vagyok” – akárcsak Pilátus.
„Ugye, nem írsz meg Péter?” (131)
Szocialista szálak: Szőcs Vince bíró volt, de a két világháború között igazságosan döntött agrársztrájkolók ügyében (ezért felfüggesztették), Dekker Kossuth-díjas főorvos, Iza ellenálló, majd sikeres orvos, Dorozs fürdő felvirágoztatója.
Szabó Magda érdekfeszítő stílusa: fölvillant valamit, feszültséget kelt, másra vált, majd később visszatér, magyaráz. Megjelenik Kapitány, nem tudjuk, hogy ki, kutyára gondolunk, később derül ki: nyúl. „Aztán egy éjjel a bíró megszólalt…” A regény részei az őselemek: Föld: Gyüd, kisváros, Darabont utca, ház, Tűz: életmódváltás, Dorozs, Pest, Körút, Víz: Antal—Domokos—Iza (hullámzás), Levegő: Az öregasszony hazatérsége, Balzsamárok, halál, megoldás.
(Magvető, 1963. 302 old.)
Itt hozzászólhat!
