Lét–öröklét (szakralitás): Létünk semmiképpen sem önálló létezés. Ami bennünket fenntart, az máshonnan kapott táplálék (külső és belső), és ami bennünket irányít, az kívülről és belülről kapott szó (kép, látomás, látvány). A tudat ez az irányító. De a tudat, ha tükör is, homályos tükör… 289, A világot a démonok szűkítik le, és a géniuszok tágítják ki. Ez a világ itt sokkal nagyobb, mint ahogy hisszük és látni véljük. 364, Az egész létezést birtokba kell vennem, de a birtokbavételnek az a különös természete van, hogy ha meg akarom tartani, azonnal elvesztem 340, Ha odaadom, valószínűleg megkapom 341, A létezés és éppen ezért a föld, a világ, az élet, a javak nem az ember és nem az emberiség számára készültek… A világ, mint közös zsákmány… Szégyentelen életéhség… A hagyomány nem győz eleget beszélni erről, hogy ami csak élet, az halál. Aki létének súlyát a földi életbe veti, a halában él 342, a létezés minden emberben állandóan és teljes egészében esedékes. Az egész mindenkiben és mindig aktuális 365
Én: Én nem vagyok a magamé. 224, A cél a tudatosan megtisztított életrend 221
Közösség: Aki beszél, az közösségbe tartozik 232
Szám: A létezés alapfermentuma a szám, a zenei és beszédhangok minőségét az alapszín határozza meg 319, A szín egyúttal szám, hang, értelem 362
Rész–egész–egyetemesség: minden részletismeretre vonatkozó erőfeszítés valamely az egészre vonatkozó ismeret feltételezéséből indul ki 236, az ember az, akinek a létezése egyetemes… Jelen van benne nemcsak az emberi világ, hanem az állati és a növényi és az ásványvilág is 241 Az ember a lét teljességének és épségének és normális voltának képét magában hordja 246
Létezés, rongáltság: Létünk rongált 238, a rongáltság ontológiai defektus 246, elhomályosult éberségünk következtében látásunk és értelmünk és érzékelésünk is megzavarodott és a létezést nem a maga valódiságában, hanem azt homályosan és eltorzulva és álomképszerűen látjuk 237, nincsen emberi származású szó, amely a rongáltság nyomait valamely alakban magán ne hordaná 283 A kultúra eddig a rongáltság kiterjesztése, a valódi kultúra: a démonok elűzése, az életről való gondoskodás 361
Életcél: Aki csak él, annak arcán üres és csalódott szomorúság… 263, Az imagináció szó annyit jelent, hogy: élet-képzelet. Az élet-képzelet az, ami az ember élettervét készíti. A terv minden esetben üdvterv. Ezért a Mágia szutra nem az életből indul ki (amit elvehetnek), hanem az üdvből (amit nem vehetnek el)… Üdvöm fontosabb, mint az életem. 260, Realizálás: metanoia, reintegráció, transzmutáció 268, Ami az emberi eredetű élettervekből oly sajnálatosan, de természetszerűleg hiányzik, az a szakrális jelleg (hatalom, exouszia)… nincsen meg benne a mámornak az a hőfoka… Nincs meg benne az a csábító gyönyör, és elragadó önkívület, szépség és bűvölet, ragyogás és boldogság (üdv-íz) 284, Nem az a fontos, hogy nagy műveket alkossak. Nem az a fontos, hogy a világot meghódítsam… A fontos az, amit minden ember egyenlő eséllyel elér. 329
Pesszimizmus: Tudjuk, hogy a tragédia az élet csődje és bukása és összetörése. De tudjuk azt is, hogy a tragédiában az élet hiába tört össze, az ember felmagasztosult. Mert az élet csődjéből diadal és a bukásból győzelem lehet 265
Az álmok nem hazudnak: az álom okosabb, mint az ébrenlét tudat, vagyis az ember álmában tudja, hogy amiért él az az üdv, de ébrenlétében erről megfeledkezik 271, Az álom, ha az ember a mennyország élményére tapad, rendesen a színház képével él, s ezzel azt jelzi, hogy az ember merő nézővé vált, s a létezés számára színielőadás. 348 (A képek fontossága) bélyeg marad a gyermeken, ha a terhes anya valamit megcsodál 357
Tudásunk: A belső természet ismeretében ma körülbelül ott tartunk, ahol a külső természet ismeretében 323
A tudomány hibája: A természettudomány az ember imaginációjának középpontjába az ember animális származásának elméletéven az állatot helyezte… – az emberiségnek a történet folyamán még nem tapasztalat elállatiasodását (idézte elő) 287, Böhme: az ember nem animális lény, nem valamely faj a többi között 288, Realizál – derealizál (valóságtól megfoszt): a modern tudomány érzéketlen az anyagi (természeti) világon túl lévő valóság iránt 320, A filozófia, akár idealizmusnak, akár realizmusnak, vagy akármi másnak nevezik is, szintén önkényesen kiemelt részt helyez a középbe… 337
Tehetség, géniusz: az egész európai nevelés: jó állampolgárt akar készíteni, és a becsvágyó gondosztevőt ébreszti fel 355, A tehetség eltorzulás, aktív realizálás, a zseni aránytalanná lett ember, a paraziták az emberi lét arányos voltát megbontják 316, Parazita: életéhségben szenved 338, Minden tehetségnek géniusszá kell lennie 363
Realizálás (katarzis): Koncentráció, kontempláció, meditáció 351, Platón: az ember a megismerés mámorában a megismerttel azonosul 344, kristalizációs idő, az ember a befogadással járó gyönyör-elragadtatáshoz (mennyország-élmény) tapad…347
Kinyilatkoztatások, hagyomány: Upanisádok, Tao-te-king, Lun jü, tibeti és egyiptomi halottak könyve, Zarathustra gathái, Védák, Ótestamentum (Evangélium) 277, Héber hagyomány szerint a tudás: ismeret + centrális bölcsesség, Platónnál: episztémé + doxa 286, Tibet: az embernek egy feladata van: leépíteni, kiürülni (326 – erről szól Gárdonyi: Szunyoghy miatyánkja), Hindu hagyomány: májá (képzelet), hindu templom: színes varázsépület; héber templom: geometrikus, puritán. Ott sok-sok ezer isten és istennő és démon és tündér és mítosz és legenda és költészet és éposz, itt egyetlen láthatatlan Isten 331
(Hamvas Béla: Tabula smaragdina – Mágia szutra, Életünk, 1994. 219–366.)
Előzmény: https://www.balazsgeza.hu/?p=17238
Itt hozzászólhat!
