Problémás a nyelvi norma? Persze, hogy az. Ha egy olyan egyszerű dolog (norma) is gond, minthogy a szűk gyalogjárdán jobb oldalon haladunk, és elengedjük a másikat; ha ketten vagyunk, libasorba fejlődünk; nem álljuk el az utat, a gyerekkocsit sem toljuk a járda közepén, hogy másnak ne jusson hely; és nem használunk ott „mikromobilitási” eszközöket, kerékpárt, elektromos rollert, na ja, miért ne, ha nincs szabály, nincs norma, úgysem szólnak, egyébként is. Legföljebb mint a Vörös Rébék a keskeny pallón, aki általment és elröpült.
És ugyanez az uszodában: úsznak, úszigálnak, uszkorálnak, lubickolnak a Paskál úszómedencéjében (ma is éppen), szemben az árral és a menettel, meg átlósan is, középen, szembeúszva, de soha nem jobbra tartva, hogy más is elférjen.
És jönnek a bólogatók, billegetők, cikázók, cikkcakkozók, össze-vissza uszigálók, levegőt nyelők és vizet köpők, kacsázók, bálnázók, pacskolók, gyaloglók, taposók, kapaszkodók, ficánkolók, le-föl bukók, vízalatti szörnyek, meg akik szántják a vizet, pillangóznak mint egy szárnyashajó, és ellentétük, a lebegők, lebbegetők, libicelők, a víz színén bukálók és ringók, a felszínen lebickélők, középtájon labuckolók, és lobácsolók, a mélyben lubucskolók, az eveckélők és a sodródók, a még csak kalimpálók, no nem a zurbolók, zabakolók és csubukolók. Mindez mellben, gyorsban, pillangóban, háton és kutyában…
Itt hozzászólhat!
