Hamvas-könyvem végén járok, ma kitaláltam a kötet eleji mottókat:
„Az angolok azt mondják, hogy minden föld alatt víz folyik, és minden élet alatt szomorúság” (Hamvas 1997: I/232)
„Az élet nem sikerül. De sikerül valami más. Annál fontosabb… (…) Legalább a kapuig érjek, az ígéret földjére legalább egyetlen pillantást vethessek, egyetlenegyet” (Hamvas 1997: III/455, 461)
„Ez mindig így van: semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors. (Ottlik Géza: Iskola a határon)
„Megpróbáltam az életet, nem sikerült – mit csináljak?” (Füst Milán: Feleségem története)
„Hamvast két okból szokás szeretni: lebilincselő stílusban előadott bölcselkedése miatt, valamint életútjával igazolt példaadásáért. Példaadásáért, hogy lehet kívülállónak maradni, s nem muszáj behódolni.” (Paksa Rudolf)
