Kalandelemekkel dúsított, ám igen tanulságos, ismeretterjesztő film antropológia, humán etológia, általános nyelvészet, kommunikációelmélet iránt érdeklődőknek. Az emberiség őskorában játszódik. Majomféle emberek kegyetlenül leszámolnak a tüzet már ismerő hordával, akik remegve bújnak össze a mocsárban és reménytelenül néznek a semmibe. Hárman közülük elindulnak tűz szerzésére. Találkoznak kannibálokkal, majd egy mocsár partján élő kunyhólakókkal, akik már a tűz csiholására is képesek. A kannibálok fogságából szabadult lány melléjük csapódik, s tűzzel, valamint a tűz csiholásának tudásával térnek vissza eredeti csapatukhoz. A kalandfilm-jelleg: a sűrítés, feszültségkeltés, a romantika és a humor. Egyetlen kalandba foglalva a neandervölgyi ember, a homo erectus és a homo sapiens. A gyilkos, véres harc, küzdelem. A mindenben győztes szuperhős. Az érzelmek, köztük a tréfa, a nevetés születése, a mindenütt jelen lévő agresszió megszelídítése. Akár didaktikusnak is mondhatnánk. Ám az alapötlet: őskori filmet készíteni nyelvhasználat nélkül – óriási. A szereplők valamiféle előnyelvet beszélnek: érzelmi hangkitöréseket, ritkán ebből alakuló, ismételt hangsorokat produkálnak. A film végén már a történetmesélés is felbukkan: persze testnyelvvel, mutogatással kiegészítve. Ezt a képzelt előnyelvet Anthony Burgess alkotta meg, a testnyelvi kommunikáció szakértője pedig az antropológus Desmond Morris. Hogy a film hangulatához illő legyek: némely mozzanatban nagyon is magunkra ismerhetünk. (La guerre du feu/Quest for Fire. Kanadai-fr.-am., r. Jean-Jacques Annaud, 1981.) Másodszor láttam.

Itt hozzászólhat!