Klasszikus viccnek is tekinthető: a nyuszi és a sapka. Egy gondolkodási, érvelési hibára mutat rá.

Találkozik a róka és a farkas az erdőben. Így szól a róka:

– Te! Verjük meg a nyulat.

– Jó, de miért? – kérdi a farkas.

– Ha sapka van rajta, azért, ha meg nincs rajta, akkor azért! – válaszol a róka.

Odamennek a nyúlhoz, és agyba-főbe verik szegényt. Másnap a róka újra rákezd:

– Te! Verjük meg a nyulat.

– De már tegnap megvertük! – válaszol a farkas.

– De ma megint verjük meg! – erősködik a róka.

– Na jó – áll rá a farkas -, de ma miért kapjon?

– Odamegyünk hozzá, és kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőst ad, akkor azért, ha meg nem, akkor azért.

Odamennek a nyúlhoz: – Te nyúl, adj egy cigarettát!

– Füstszűrőst, vagy nem füstszűrőst parancsoltok? – kérdi a nyúl.

Mire a róka:

–         Nézd, az anyja szentségit! Megint nincs rajta sapka.

A vicc egy régóta ismert érvelési módra (hibára) mutat rá. Ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta sapka, azért… Tehát mindegy, hogy miért… A retorika ezt úgy magyarázza, hogy utólag megváltoztatjuk a premisszákat, az előzményt, a kiindulópontot, hogy mindenképpen az általunk kívánt cél valósuljon meg. Ez manipuláció, csúsztatás, hazugság. Nevezik kétélű okkötésnek,  szarvasokoskodásnak, krokodilokoskodásnak, dilemmának (= kettős feltételezés) is. Olyan érvelés, amely az ellenfélnek elfogadhatatlan választást kínál. A mai politikai életben is megfigyelhető. Ha valaki a másik félről mindenképpen be akarja bizonyítani, hogy nem tisztességes, akkor be is bizonyítja. Egy politikus így nyilatkozik erről:  “Csak úgy tudnánk elkerülni, hogy utólag csalással vádoljanak (bennünket), ha el sem indulunk…. Ha veszítünk, az lesz a szöveg, hogy még csalással sem tudunk nyerni; ha nyerünk, akkor az, hogy nyilván csaltunk. A tények akkor sem számítanak majd.”

Itt hozzászólhat!