Nem szeretnék Diogenész lámpása, azaz a jó szándékú, de hiábavaló keresés jelképe lenni: Kresznerics Ferencről olyasmit kikutatni, állítani, amit születésének 200. évfordulóján rendezett emlékév (2016) során nem tártak fel, nem mondtak el, ráadásul mindezt Celldömölkön tenni, ahol természetesen mindenki tudja, hogy ki az a Kresznerics Ferenc. Tehát kérem, ne úgy tekintsenek rám, mint aki eljön barbár földről Rómába és okítani akarja a rómaiakat.

Persze azért van néhány személyes okom arra, hogy Kresznericsről szóljak, arra is, hogy ezt Vas megyében, Celldömölkön tegyem, s van a tarsolyomban néhány talán még nem kivesézett gondolat is. – A magammal hozott gondolatok pedig a következők, nem tudom, hogy felfigyeltek-e mások is néhány meglepő hasonlóságra: 1. Milyen érdekes, hogy a nyelvújítás korának két, szélső szellemi fellegvára két sz-szel kezdődő település: Széphalom és Szombathely. 2. Milyen érdekes, hogy ennek éppen két KF monogramú, nyelvészeti beállítódású szellemi vezére van: Kresznerics Ferenc és Kazinczy Ferenc, akiknek az élete is sok tekintetben párhuzamosan futott. 3. Milyen érdekes, hogy az akkori Magyarország perifériáját (Széphalmot és Alsóságot) szellemi központtá alakították, a centrumba tudták helyezni – s például mindketten a Tudós Társaság (Akadémia) tagjaivá is válhattak. Nem tudom, hogy élnek-e ma akadémikusok Széphalomban vagy Alsóságon. – Szilasy János (1832): „Ha Révai érdeme a Grammaticára, Kazinczyé a szép tollra nézve halhatatlan; ilyen Kresznerics tekintvén a gyökér rendbe szedett Szótárt”. (Folytatás a Vasi Szemlének írt tanulmányomban…)

Kresznerics szobra Alsóságon (Celldömölk)

Itt hozzászólhat!