Emlékszel, anyu: a tábortól eléggé paráztam. Kérdeztem is, mibe fáj ez nektek, hátha nem kellene. Szerencsére voltak ott különleges arcok. Andrással rögtön spanok lettünk, mindig megmondta a tutit. Általában a régi táborozók lespanoltak az újakkal. Ott volt azután Kátya, bevállalós csajszi, lazán beugatott mindenkinek. Már a vonaton kiszúrtam, hogy cool. Még nincs 14 éves. A csoportban sem volt feszkó a kora miatt. Kamilláztam, amikor bemutatkozott.
Volt egy másik srác is: képzeld, még a nagyija is infós. Egyszerre két játékot tol a számítógépén. A játék király. Elmagyarázta a gépét. Ő a Steve Jobs rendszerének szinkronizációjában bízik. Cink, nem cink, gőzöm se volt róla, mit ért ezen. Elmagyarázta, az a jó az i-s cuccokban, hogy fájljaidat ide-oda tolhatod az ilyen-olyan kütyüiden két kattintással. Nekem is ilyen kéne karira. Szerencsére tudja, hogy a gép nem kockulásra való.
Képzeld, apu: voltak tábori sztorik. Például a szerkók. A virágos nadrág, a szívecskés napszemcsi a trendi. Csipáztuk egymás dizájnját és színösszeállítását. Egyik nap metál lady, másik nap hippi. Volt egy beatboxos srác, tudod, aki a szájával tud puffogni. Egyszer a folyosón leesett rólam a törcsi, gyorsan elszivárogtam, szerencsére senki se kamillázott. A fiúk egymásnak azzal adtak, hogy tolj pár felülést vagy hasprést, s a tábor végére a hasad kockás lesz. Persze ez ellen hatott a hagymás-zsíroskenyér kombó, amit esténként a konyhásnénik kikészítettek, mi meg betoltuk. Alapvetően kevés volt a menzatáp, ami figyelt a tányérodon. Volt egyszer egy király buli, szénné effektezett zenével. Cool!
Anyu, ha már ilyet kérdezel: persze szerelmek is szövődnek. A táborban könnyebb barátot találni, de kérdés, meddig tart egy ilyen flash. Az ötödik nap reggelére már nincs olyan újonc, aki ne pacsizott volna le valakivel. Annak is nehéz, akinek már volt valakije. A tábor előtt együtt lógatták a lábukat, andalogtak by night, egy csapatban tolták az ipart. Ha dúl a love, elég para tíz napig mellőzni azt, akit alapból mindennap látsz. Minden minutumban csekkoltuk a telefont. (Ja, téged, is anya.) Rengeteget chateltünk a facebookon. Akinek volt egy home-made facebookja, felturbózta vele az életét. A srácok mobilokon nézegették a csajbarátnős fotókat, volt, aki itt lőtt jó képet a csajokról. Távkapcsolatban élni nem easy. Hogy mi volt még? Egész nap pörögtünk az újságra. Képzeljétek, volt nyugiszoba, könyvekkel. Azóta csipázom Radnótit. És Bulgakov műve sem egy csillámpónikkal megtűzdelt lájkblog. Általában sok csopifogi volt, meg műsormustra, a veterán-spanok mondták, hogy folytatjuk majd a sajtófeszkón, meg jövőre. Hát ez volt a szitu… Otthon mizu? (A gyűjtőmunka a DUE 31. médiatáborában történt.)
Itt hozzászólhat!
