Gál Sándor bájosan szép, elgondolkodtató esszéje: A mítoszi küszöb: A Gyöp. Gál Sándor szerint létezik egy „anyanyelvi időzóna”, melyen belül akár még érthető is lehetne ez a mondat: „Bal lábán sarka vett, jobb lábán szélső talpa hasított”. A kacsák, libák, csirkék tulajdonjeléről van szó. Gyermekkorában tanulta, használta a Komárom megyei Búcson. De ezt ma már senki nem érti. Az 1950-es, 60-as években átléptük a „mítoszi küszöböt”, amelyen belül még értelmezhető volt egy régi, archaikus világ. „Mozgás, ritmus, dal, vers, történetek, mondókák és játékok sokasága” él már csak emlékezetben, kevesek ritkuló emlékezetében. Sok helyen utal a nyelvre a kassai író-újságíró-költő, programszerű gondolatát hadd idézzem: „A nemzet legfőbb attribútuma a nyelv. Minden a nyelvben, a nyelvvel, s a nyelv által történik meg velünk, bennünk és általunk. Ezért azt hiszem, erre a kicsiségre alapozhatnánk nemzeti stratégiánkat. Röviden: ha a magyar nemzet egységét meg akarjuk őrizni, akkor a ma sokfelé szakadt nyelvet kell újraegyesíteni.” (113. old.) (Gál Sándor: Nincs harmadik lehetőség. Díszpolgárunkban, Gál Sándornak 80. születésnapjára. Kiadó: Obec Búc/Búcs Község. Szerkesztés: Molnár Katalin. (2017) 168 oldal.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás