(Tikal, Yaxhá, Aguateca, Ceibal, Mixco Viejo) Nagyon szerettem a néprajz szakot, de A világ népei órák annyira nem ragadtak meg. Pedig még az áldott emlékű Boglár Lajos is tanított. Be voltunk zárva egy tömbbe, pénzünk nem volt, Nyugat-Európa is messze volt, azontúl pedig az elérhetetlen Óperencia. De azért elolvastam Balázs Dénes könyveit, csodáltam, hogy 50 dollárral a zsebében végigjárt egy-egy kontinenst. 2005-ben eljutottam Costa Ricába. Ahol néprajzkutató kollégám le akart beszélni Guatemaláról. A piramisokról mindenképp. Kötöttem az ebet a karóhoz, márpedig a piramisokat látni akarom. Az összeveszés határán voltunk. Kiharcoltam Guatemalát. Eljutottam Floresbe, Tikalba. Amikor megpillantottam az első piramist, földbe gyökerezett a lábam. Annyira, hogy idén harmadszor mentem vissza. Valami titkos hívás lehetett ez, nem szoktam ismeretlen tájak iránt nagy vonzódást táplálni.
Tikal a szerelem (első látásra), a mellette fekvő Yaxhá a kaland, a folyóparti dzsungelben rejlő, alig látogatott Aguateca és Ceibal pedig már a fölfedezés (expedíció). Ez utóbbi maja városokat szinte mindig egyedül jártuk be, őrszemélyzetet sem találtunk, s félelmetesen borult ránk a dzsungel. Guatemalában egyébként egyre kevesebb a turista. Igaz, ez az az ország, ahol az egyik gyorsétteremben a mellettünk ülő férfi övén ott lógott egy pisztoly. Több helyen van figyelmeztető tábla: Pisztollyal belépni tilos! Tikalt még meg-megnézik az érdeklődők, de a kisebb, eldugottabb maja városokat már alig. Guatemala várostól kb. 50 km-re van Mixco Viejo posztklasszikus maja város. Jó részét feltárták, könnyen bejárható. És szinte egyedüli látogatók voltunk. Guatemala számomra az egyik legérdekesebb közép-amerikai ország: lakosainak jó része az egykori maják leszármazottja, ma is beszélik a maja nyelv 23 változatát, arcvonásaik őrzik őseik arcát, népviseletük él, és vidéken rendkívül barátságosak. A főváros egyes negyedei viszont félelmetesek, volt benne részünk.
További képek a facebook-oldalamon: www.facebook.com/geza.balazs.752
Itt hozzászólhat!
