A szép lány a buszon ült, magában. Arcán kedves nyugodtság, nézett kifelé. Fölötte álltam (kapaszkodtam), nem tudta elkapni a tekintetemet. Mi tetszett benne? Huszonéves volt, hosszú haj (szolid viselet, de a ruhákat nem tudom leírni). Leginkább a tekintete, az arcvonásai tetszettek. Keze ölében összekulcsolva. Táska mintha nem lett volna nála. Nyugodt volt, nem kapkodott, nem telefonált, nem volt fülhallgatója. Tényleg, hogy lehet, hogy valakinek ma nincs telefonja, fülhallgatója, csak némán ül, kezeit összekulcsolva és nézi a tájat? Hosszú percekig néztem. De le kellett szállnom. Visszanéztem rá. Ekkor feltűnt valami. Kezei között ott volt a mobiltelefon. Mint egy imakönyv.

Itt hozzászólhat!

Megosztás