Mégis mit gondolunk?

Napi gondjaink, hogy nem jön azonnal a busz, s hogy vasárnap is lehessen friss kenyeret kapni a boltban. És kiakadunk, ha 15 percet késik a vonat. Mégis mit gondolunk? Láttam Manilában a szeméttelepen élőket. Kairóban a temetőben lakókat. Mexikóváros környékének bódévárosait. India százmilliós szegényeit. Kambodzsa szegényeit, akiknek egyetlen vesszőből font hajlékuk van, és dolgukat a hajlék melletti csatornába végzik. Akinek az égvilágon nincs semmijük. A világon egyre több a 15-20 milliós metropolisz, teljesen lehetetlen életkörülményekkel, napról napra élő, nem tervező, kitörni nem tudó emberekkel. Életmódban, táplálkozásban, tanulásban, munkában, örömben, fantáziában elmaradva egyre nagyobb, valószínűleg milliárdos tömege él az emberiségnek. Ha ezt tudjuk, és én láttam, akkor mik ehhez képest a mi „nagy” napi gondjaink?