júl
3
Kedves Géza! Nemrég fejeztem be a Nyelvi barangolások című könyvedet. Jó volt sűrítve olvasni mindazt, amit már tőled is hallottam, vagy amit még egyáltalán nem. 
Szemléletformáló könyv, a szellemi tunyasággal szemben a világra való nyitottságot hirdeti. Az érzékszervek élesítésére sarkall. Mértéktartón nyelvművelő – igaz, máshogy nem is lehetne – és erkölcsi többlettel bír. Nem szaporítom a szót. Köszönöm az olvasmányélményt és jó szerencsét kívánok minden további munkádhoz! (V)
*
Kedves Tanár Úr!
Két éve már, hogy nem hallattam magamról. Bújhatnék semmitmondó indokok mögé, de mind hamis volna. Azért nem írtam, mert mindeddig nem mertem. Most két év távlatából mindig úgy érzem, tartozom azzal a saját lelkemnek, hogy le tudjam zárni. De mi fontosabb, Önnek tartozom azért a sok segítségért és támogatásért, amit kaptam. Ha cselekedetben nem is, engedje meg, hogy most pár szóban viszonozzam ezt és legalább leírjam, mi is történt. Két éve választás elé állított az élet: karrier vagy család. A családot választottam. Nagyon megviselt ez az időszak, napokat és hónapokat sírtam át miatta, de választani kellett. Mert mire befejeztem volna a mesterszakot, már 27 éves lettem volna. 31, mire a doktori iskolát is megcsinálom. Akkor főállásban még nem dolgoztam és a család, gyerek gondolata még sehol sem lehetett volna. Mi otthont akartunk építeni és 3 gyereket vállalni; elkezdeni a családi életet. Ezt az előbbi tervek mellett nem tudtam volna megcsinálni. Mindig bánni fogom, de ma sem tennék máshogy, mert akkor most nem lenne egy csodálatos kisfiam.
Még mindig őszintén rajongok a munkásságáért, követem az útjait, az egyszerű, letisztult szavakba öntött gondolatait. Nagy hatással volt rám, nemcsak mint tanár, hanem mint ember is. Köszönök mindent, amit Öntől kaptam. Mindig hálás leszek és bízom abban, hogy megért. (G)
*
Kedves Tanár Úr! (nekem már csak tanárom és példaképem marad)
A fentebbiek folytatásaként: ahogy Sz. Tóth Gyula jegyzetében írja, Ön tényleg mindenkire emlékszik. Megdöbbentő; rám is. Sokan a ismertség áradatában elfelejtik önmagukat és az őket körülvevőket. Talán ezért is mertem írni Önnek, mert tudtam… Nagyon tetszett a A szép lány című jegyzete, de számomra a legemlékezetesebb Anyám című írása. Emberi, egyszerű és tartalmas, minőségi írásokat olvasni. Szívesebben olvasom ezeket, mint bármelyik híroldalt. Egyszerre olvasok irodalmat és minőségi publicisztikát. Bár ma már a szó szoros értelmében nem a tanárom, de most is sokat tanít nekem, már csak az írást is. Annál többet: minden írás mond valamit és ad valamit a lelkünkhöz. Gyerek mellett (még csak 2 hónapos) nem sok időm van olvasni, de ezt a szellemi táplálékot legalább minden nap megkapom. Tudom, hogy a tudományos pálya nem szalad el, mégis úgy érzem, hogy az idő múlásával egyre távolabb kerülök tőle.
Igyekszem majd elkapni valamelyik vidéki előadását… (G)
