A Felső-Tisza, a Tisza legérintetlenebb szakasza kiürülni látszik. Alig találkoztunk vízitúrázókkal. 18 éve mindig ugyanezen a héten evezek ezen a szakaszon. Néhány éve felhagytunk a part közeli zajos, bulizós kempingekkel, igaz azóta azok látogatottsága is megcsappant. A falusi vendéglátást választottuk. Minden faluban van szálláslehetőség, ott sem nagy a tolongás. Szatmárcsekei falusi vendéglátóhelyünket sem a kenusok, turisták tartják fenn, hanem a közeli városok születésnapozni, bulizni vágyó fiataljai. A kilencvenes években a Tisza-túrázók többsége vállalta a Tiszabecs és Tokaj közötti 200 km-es távot. A kétezres években ez a Tiszabecs-Dombrád 150 km-es szakaszra korlátozódott. Ma a többség csak Tivadarig (20 km) vagy Gergelyiugornyáig (60 km) megy, esetleg egy-egy napra a Túrra. Hol vannak az egykori vízitúrázók? A vállalkozók szerint a fiatalok fesztiváloznak, a felnőttek wellnesseznek. A Felső-Tisza, az evezés nem tudja megfogni a millenniumi generációt. – És ez azért is baj, mert Szatmár, a Tisza-könyök népe a turizmusban látta a kitörési lehetőséget. Én maradok.

 

Itt hozzászólhat!