Minden nyelvben kezdetben volt az általános tegeződés. A tegeződés egyenes, közvetlen. Ahogy hierarchizálódott a társadalom, létrejöttek a társadalmi tagolódást mutató, nemtegező formák. De a tegeződés ma is visszaüt kritikus helyzetekben, ösztönös nyelvhasználatban. Az archaikus és a leértékelő tegezésről lesz szó.
A kisgyermek, amikor megtanul beszélni, tegeződik. A nagyon öreg ember, amikor már nehezen beszél, tegeződik. A kettő között a közeli barátok tegeződnek. A családban egykor volt megszólítási különbségek a 20. század végére egyszerűsödtek. Nemcsak a szülő tegezi a gyerekét, hanem a gyerek is a szülőt. Ez egyfajta demokratizálódás.
Falvédőfelirat: Itt már tegezik a férjet: „Férjecském ha itthon nem maradsz Legközelebb helyettest találhatsz!” (Kép: Biharugra, BG)
Hirtelen felszakadó indulatos felszólításban az emberek tegeződnek: Vigyázz! Figyelj!
A sportolókat tegeződve irányítják: Jobb oldalon vedd a levegőt! Ez a sportpertu.
A káromkodásban előtör a tegeződési ösztön: Hülye vagy! B…d meg!
Az adott nyelvet nem értő külföldit sokszor tegezik: Menj egyenesen, és ott lesz jobbra!
Médiában szereplő neves embert – kontrollálatlan helyzetben, például rádió, tévé előtt hallgatva – gyakran letegeznek: Ne hazudj! Pedig a királynőt letegezni nem lehet, de a háta mögött…
A súlyos, magatehetetlen embert is letegezik. „A kimerültet még magázzuk, de a hőgutást már tegezzük”.
A letegezés tehát főleg a kontroll nélküli, ösztönös nyelvhasználatban bukkan fel. Kiváltó oka a bennünk lévő ősi nyelvi ösztön, valamint talán az ökonómia: a tegezés egyszerűbb.
Három tegeződési forma az ősidőkbe vezet vissza. Az egyik a fennvaló, Isten tegezése az ősi imákban: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben. Ez a tegezés a nyelvi archaizmus: olyan időkbe vezet vissza, amikor még nem volt magázás. Nem is érezzük sértőnek. A másik a halott letegezése. Ahogy Konrád György írja A látogatóban: „Ott állt… a lámpalázas dalárda is a letegezett és felmagasztalt hulla körül”. Ennek oka: a halott elveszíti hatalmát, a hierarchiában elfoglalt rangját; ismét egyszerű, egyenrangú lesz. A harmadik – általános – tegeződési helyzet: az állatokkal való kommunikáció. Az állatokat kivétel nélkül tegezzük: Ülj! Takarodj! Bár a székely mondás úgy tartja: a medve nem játék, nem szabad letegezni. De ez újabb szólás.
Van, aki vágyja a tegezést: „ha lenne / egy unokám / ki letegez / letatáz” (Simonfy József: Még mindig).
A letegez igének kialakult egy új jelentése: lenéz, leértékel. Erre utal az imént felhozott székely mondás: a medvét nem szabad letegezni. Hallottam olyat is: nem szabad letegezni a gépet, a hegyet – mert bosszút áll. Adjuk meg tiszteletet a tárgyaknak és természetnek is.
Előző nyelvi aprók: Állatok éjszakája. A frazéma visszacsap (8), Adamtól Zegig (7)
Itt hozzászólhat!
