Megosztás

Hozzászólás a(z) Kuvacs K. Attila (ad: Márianosztra, páternoszter) bejegyzéshez Válasz megszakítása

1 414 hozzászólás on Üzenet

  1. Tiszaújvári szerint:

    Ismét egy gyönyörű írás. A Hagyaték. Lélekemelő, szelíd, nagyon emberi. Olyan, mint amikor szélcsendes időben ül az ember a tengerparton, és gyönyörködik a méltóságteljes „éppen csak, alig-alig hullámokban”, amelyek – „c’est la vie”, „szugyba cseloveka” – mindannyiunk közös sorsáról sustorognak. Sokáig fog bennem susogni ez a jegyzeted is. Most már (26-án) a valódi névnapodon is nagy szeretettel köszöntelek.

  2. Orsi Szilagyi szerint:

    A XVIII. kerulet nem Rakos… az a XVII. kerület.

  3. CS. J. szerint:

    “Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végig ment rajta…. Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj. Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva.
    Mert mindenki csak abból adhat, amije van.”
    (Náray Tamas: Édesanyám levele születésnapomra)

  4. Toma Krisztina szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A Kossuth Rádióban és a köznyelvben is erőszakosan terelik az embereket a tegeződés felé.
    Vajon mi a baj a magázódással??
    Miért nyert teret a rádióban is a „Szép napot” kifejezés? Miért? Miért használunk egy régóta bevált, mélyebb üzenetet hordozó „jó napot” kifejezés helyett egy látszatra épülő, felületesebbet? Sokszor beszéljük át a két szó közötti különbséget. Nekem is fontos a szépség, de az inkább külső, mint belső tulajdonság szerintem. És igaz szívvel jó napot kívánni a másiknak tartalmasabb, mint a másik üdvözlési forma. Ott az sem derül ki, mint a korábbinál, hiszen találkozáskor mondjuk a „Jó napot”, elköszönéskor a „Viszontlátásra” formát, míg ez az újabb divat ezt is elhagyja, mindkét esetben mondják.

  5. dr. K. M. szerint:

    Miklós Kiss
    jan. 2., K 9:49 (11 nappal ezelőtt)
    címzett: Közönségszolgálat; én

    Tisztelt Szerkesztődég!

    Ma hallottam egy újjabb hibás nyelvi formulát.
    Ez jó példa egy ma divatos, tipikus jelenségre.

    Kossuth Rádió 2024. január 2. 9:30 és 9:40 között hangzott el:

    „Könnyebb súlyú kutya.”

    Ez hibás, a helyes kisebb súlyú kutya = könnyebb kutya.

    Ez az ólcsó árú benzinhez hasonló eset, ami helyesen alacsony árú benzin, vagy olcsó benzin.

  6. Egy vidéki ny. tanítónő szerint:

    Anyanyelvünk nemcsak a nemzeti identitás megőrzésében tölt be kiemelkedő szerepet, de a magyar kultúra alakításában, ápolásában is, a közmédia pedig ennek fontos közvetítő csatornája – mondta Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója a keddi budapesti Montágh-konferencián. 2023. szeptember 27-én. Ha! Ha a rádió tevékenysége nincs összhangban a hitvallással. Ezt hallják a gyerekek, kiforratlan fiatalok rendre a hivatalos, hivatásos fórumokról…, s azt gondolják, hiszik, majd vallják, hogy így van jól. Elkeserítő! Végtelen szomorú! Nem emelik, hanem gyérítik, rontják, lealacsonyítják nyelvünket az efféle reklámszövegekkel is. Egyébként is rendkívül sok hibával beszélnek, nem csak a riportalanyok, hanem még a hivatásosok közt is gyakori a nyelvi baki. (…van egy kis gyűjteményem).

  7. Márta szerint:

    Kedves Géza,
    fészen hallgattam meg a beszélgetést a magyar nyelvről. Két nő is faggatott, nem igazán a magyar irodalmi nyelvmívelés csúcsán járva…. De Te, nagyon jól tudod, még közvetve is a beszélgetés irányát is terelni, a lényegre irányítani… Most is ez történt. A népmesék tolmácsolásánál a riporternő Szabó Gyula búgó, szép orgánumára gondolt biztosan, de valami egész más nevet mondott..
    Nem baj! Bárcsak még többet, és többször hallhatnánk anyanyelvünk méltó, felelősségteljes műveléséről…
    Örültem, hogy elcsíptem a beszélgetést..

  8. Judit szerint:

    Most néztem az MTV5-ön a Takaró Mihállyal való beszélgetését, többek közt a kirekesztő nyelvtörvényekről, nyelvjárásokról, a magyar nyelv-ről…stb.

  9. Pusztai-Falvay Kata szerint:

    Kedves Géza!
    Nemrég 9,5 éves kislányom találkozott valamelyik olvasmányában a ” töménytelen” szóval. Ismeretlen volt számára, én pedig rögtön elmondtam neki, hogy a szó jelentése : nagyon sok, megszámlálhatatlanul sok, stb. Nem hagyott azonban nyugodni a dolog, így beleástam magam kicsit az etimológiájába, és csodálkozva láttam, hogy a tömén/tömény szótő eredeti jelentése önmagában is az, rengeteg, tízezer…úgyhogy felmerült bennem a kérdés: a töménytelen szó jelentése akkor miért nem az, hogy ” kevés”? Számomra ez lenne a logikus. Köszönöm szépen a választ előre is. Üdvözlettel. P.-F.Kata

  10. Kedves Géza! Segítségedet szeretném kérni!Van lehetőségem itt kérni az unokatestvérem lánya nekem a 2.unokatestvérem.Fiatalabb koromba Ők is jöttek hozzánk mi is az anyukájához aki az 1 unoka testvérem volt.Aradon élnek élt.Én Magyarországon élek.De elmaradtunk egymástól az idők folyamán sajnos.Az unokatestvérem Almási Julianna volt.Sajnos a lánya nevét a férje által nem tudom Stefán és Mentő sofőrként dolgozott.Micalakán a lakótelepen élnek.A címet sem tudom sajnos.Reménykedem hátha olvassa ezt az üzenetet.Esetleg van ötleted,hogy keresgéljek.Boldog Karácsonyt.Várom a válaszod! Lánykori nevem írom hátha így rám ismer. Palotai Aranka.Édesapám Palotai János volt.

  11. Tohol Éva (ad: Hogyan?) szerint:

    Ezen az attraktálon mi is megrőkönyödtünk, de a negociálás sem semmi. Bogyai Katalin műsorában hallottuk, valamelyik nap. Hogy stílszerű legyek, What’s going on ?

  12. Judit szerint:

    ..Néha nem kell semmit sem csinálni, csak állni a napon….: Ön ugyannarra az állomásra tért vissza, ahonnét elindult: csak teli ilyen-olyan élményekkel és a világ, a környezetünk is változik…
    Mindenki egy állomásról indul egy másik felé…Nekem is sokáig visszatérő álmaim voltak, hogy lekésem a vonatokat az állomáson és nem tudok hazautazni…mostanában már nem álmodom ezt, lehet, hogy megérkezőben vagyok, vagy ki tudja, elmenőben???? De, jó volna megérni, hogy születne egy unokám is…a hogy merrefelé tartunk…(többes számban…)
    Ja, és ha eltévedsz, van gyipiesz- Egerben is mindent megtaláltam, így-úgy…mesterségesen, meg kommunikálva…
    Az elvesztett barátot meg nem lehet elfelejteni…de vele már nem lesznek élményei, Isten ad és elvesz…de lehetnek újabb barátai is még…újabb élményekkel…stb.
    Csütörtökön megyek Budapestre, a barátnőm doktorál, neki az anyja mondta, hogy szóljon nekem, amikor egyetemre jártunk (vajdasági volt) és lakjunk együtt…kiköltöztünk a Budaőrsi kolleszból és béreltünk lakást, együtt laktunk…így kezdődött…és jó volt…

  13. Bendegúz szerint:

    Kedves Géza!

    Ha a zongorán zongorázunk, akkor az orgonán orgonázunk vagy orgonálunk helyesen mondva és miért? Mindkettőt hallom itt-ott.

    (Az Édes anyanyelvünk és Tetten ért szavak műsorokhoz is itt lehet kérdezni vagy hol van azok kapcsolatfelvételi oldala? A mediaklikk.hu egy igencsak furcsa oldal, ott semmit nem találni meg az MTVA saját műsoraihoz sajnos, ami lényeges ide vonatkozóan.)

    • BG szerint:

      A -z és -l képző néha hasonló jelentést képez (síz ~ síel, tetovíroz ~ tetovál), máskor csak az egyik valósul meg (internetez – internetel?), harmadik esetben mindkettő, de kialakul köztük valamilyen jelentéskülönbség: orgonáz (orgonával foglalkozik), orgonál (orgonán játszik). Kérdezni leginkább itt lehet: e-nyelv.hu – ingyenes nyelvi gyorsszolgálat. Üdvözlettel: BG

  14. Tohol Éva szerint:

    Pár napja egy zöldike neki repült a lépcsőházi ablaknak, aztán beesett. Nem lehetett megmenteni, nagyon sajnáltam. A fészkéből valószínűleg kiesett kisgalambot, bár tudott repülni, a dolmányos varjú kapta el.Az értelmetlen pusztulás fájdalmas.

  15. szilvási csaba szerint:

    Kedves Géza! Meghatóan gyönyörű gonolataidra reagálok az Egy kis rigó című írásommal.

    Egyszerre rám csap az elmúlás. Előttem egy halott feketerigó fekszik a fűben. Sárga csőrű, néma kis rigó. Ez a korábban nagyon eleven, kedves kis madár, az erdőszélek bokrainak és tisztásainak igazi ékessége, nem csipog, nem dalol.
    Elmúlt egy kis világegyetem. Mert nekem minden élő létező önmagában egy megismerhetetlen, csodálatos, önálló világ.
    Fölöttem ragyog a kék ég. Semmi felhő, semmi folt nincs rajta. Amikor felnézek a földről a véghetetlen mélységbe-magasságba, szédület és az álomhoz hasonló érzés fog el. Fel kellene repülni, bele kellene borulni ebbe a hatalmas nagy égbe, amely minden pórusomat magával ragadja.
    Itt lenn minden mozog, villog, csak a kis szárnyaszegett szárnyas mozdulatlan, mint a közelben, a magas kőtalapzaton álló, fején arany koronát viselő, rézgálickék, patinás bronzmadár. A kis rigó – talán nem is élt, csak volt – kiesett a nagy Kronosz rostáján, s az ocsút az Idő nem szánja.
    Engem minden ismerősöm halála fájó, hosszú-hosszú ideig tartó hiányérzéssel tölt el. Eltávozott családtagjaim, barátaim, sőt ismerőseim is évekig munkálkodnak bennem. Arra kényszerítenek – gyakran még álmomban is – hogy foglalkozzam, beszélgessek velük. Talán azt akarják, hogy gyorsabban közeledjem hozzájuk, mint ahogy ezt a dolgok természetes menete hozná magával. A tény tény. Egyetlen vigasz, hogy a halottak továbbra is élnek. Amíg mi vagyunk, akik tovább visszük őket magunkban.

    A természet egészben működik, az egészre fordít gondot. Az egyén csak egy kis sejt a nagy organizmusban. Élete nem fontos. A test csak egy kicsi ketrec, s azt is előbb-utóbb elveszik minden élőtől. A lényeg a faj fennmaradása. És az élet mindig győz a halálon.
    Most ez a kis rigó – kistestvérem – mégis egyszerre fájón visszahoz mindenkit, aki már odavan. Memento mori. Kicsi barátom, siratlak, s veled siratom magunkat, embereket is. Milyen jó lenne lebókolni egy puha vakondtúrásra, hogy elfeledkezzem mindenről, erről a világról, bajról, fáradtságról, zsibbasztó gondokról!

    Körülöttem és fölöttem zuhog a fény. A szélnek is szabadságszaga van. Minden rügyecske boldogan remeg. Minek gondolni most az elmúlásra? És azon veszem észre magam, hogy fütyörészni kezdek, mint egy kis rigó.

  16. szilvási csaba szerint:

    Kedves Géza! Bámulatra méltó – a „balatonozásos” fotód ennek újabb bizonyítéka -, hogy milyen sok kedves, téged tisztelő és szerető barátod van. Örülök, hogy én is köztük lehetek, és hosszú idő óta tapasztalhatom, hogy milyen gazdag, szinte már teljes, boldog életet élsz. Kívánom, hogy még hosszú évtizedeken át így legyen.

  17. U.Zsolt szerint:

    Makón a régi termálvízben szintén „brüggöltek” a törzsvendégek.
    Ezt a szót nálunk a késő Kádár-korban használták leginkább.
    Azt jelentette, hogy ücsörög a termál vízben, valamint a termálkifolyó alatti vízoszloppal masszíroztatja magát.
    A brüggölés általában társas tevékenység volt, külön társaságokkal, nagy beszélgetésekkel.

  18. Bereczki Kata képe (Strandon) vajon kapható-e poszterként?

  19. Mátrainé Mester Katalin szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Minden szavával egyetértek, amit megfogalmazott az „Emberi jogok” címszó alatti írásában. Talán a helyzet – egyes helyzetekben – még ennél is rosszabb. S hogy van-e még lejjebb? Sajnos igen. De nézzük, és éljük optimistábban a világot!
    Üdvözlettel: Mester Katalin

  20. Mohácsi Jolán szerint:

    22. Tisza-túra: Köszönet a szép fotókért, további örömteli együttlétet kívánok, a sportos példát jó lenne követni!

  21. TF szerint:

    El kell végeznem
    El kell végezned
    El kell végezni(e)
    El kell végeznünk
    El kell végeznetek
    El kell végezniük

  22. HB szerint:

    Tisztelt Balázs Géza / Kedves Fórumozók!

    Érdeklődöm, hogy ez így helyes-e, mert az én fülemet nagyon bántja:
    „…számos, komoly odafigyelést igénylő feladatot kellett a részvevőKnek elvégeznIE.”

    Nem úgy helyes magyarul, hogy „… a résztvevőknek elvégeznIÜK.”?

    Egyre többször hallani ehhez hasonlót rádióban, TV-ben (a net önjelölt „tartalom-gyártóit” inkább hagyjuk is). Nem tudom, hogy az én nyelvérzékemmel/”fülemmel” van-e gond, vagy ez tényleg hiba, és érdemes lenne szólni, ha egy személyes beszélgetés során erre lehetősége adódik az embernek.

    Köszönettel: egy alap nyelvhasználó

  23. Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám. (A kafarnaumi százados)

  24. Dr. Jávor András szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Nagyapámtól hallottam, aki 1881-ben született, hogy a zónapörkölt a restik világában született. A vasút születése óta zónákra oszlott és a jegy ára is ettől függött. Zónahatáron általában a gőzmozdonyok vizet vettek fel. Erre az időre az utasok bementek a restibe és kisadag készételt el tudtak fogyasztani, hiszen erre volt elegendő ez az idő. Ilyen volt a zónapörkölt is. Igaz lehet ez? András

    • balazsge szerint:

      Kedves Érdeklődő!
      Igen, a zónapörköltről én is úgy tudom, hogy a vasút (resti, utóbb: utasellátó) találmánya. Sári Zsolt: A resti (Skanzen Füzetek). „A Baross Gábor-féle zónatarifa ihlette a vendéglői zónarendszer kialakítását, mindkettő célja az olcsó és a minél többek által történő használata volt. A zóna étel a vasúti zónarendszer mintájára elnevezett csökkentett mennyiségű vendéglői étel volt… A zóna étel nem azonos a kis adaggal, amely a főételeknek háromnegyede volt, a zóna az igazi féladatot jelentett. Főként a délelőtti órákban és az ebéd és a vacsora közöti időben szolgálták fel…”
      Üdvözlettel: Balázs Géza

  25. Kisházi Péter Konrád szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallok, illetve olvasok ilyeneket:
    „…24 db gépet vásároltunk.”
    „….4 db megoldási lehetőséget dolgozott ki.”
    „…150 db ház veszélyeztetett.”
    Magam nem tudom szabatosan megmondani, miért borzalmas az, hogy mindenhez mértékegységet adunk, ráadásul éppen a „db”-ot, de sikítófrászt kapok, mikor ilyenekkel találkozom. A magam módján megpróbálom rávenni azokat, akik így beszélnek, felejtsék el a parttalan db-ozást. Bízzák magukat a nyelvérzékükre, irodalmi emlékeikre. Milyen borzalmas lenne pl. ez: Petőfi Sándor: Egy db gondolat bánt engemet.
    Tisztelt Tanár Úr!
    Én csupán ösztönösen tudok tiltakozni ez ellen a jelenség ellen. Kérem, segítsen, hogy megalapozott indokokkal tudjam környezetemben hirdetni az igét: a mértékegységek használatát csak mértékkel és nem minden darab, ami nem mozog!

  26. Kugler Béla szerint:

    Kedves Balázs Géza,
    régi tisztelöje vagyok, sajnos hiányzik honlapjáról az „hej hej helyesírás” Duna TV által közvetített rövid adások sorozata, szívesen látnám ezeket. Nagyon tanulságosak voltak.

  27. Horváth Petra szerint:

    Kedves Géza!

    Nagyon személyes kérésem lenne. Hosszú hónap kutatásai alapján bukkantam rá nagypapámra,és testvérére, Maróti Istvánra. Szükségem lenne olyan emberre, aki ismerte Istvánt, vagy családját , és talán több információm lesz Maróti Lászlóról is, a nagypapámról akivel sosem találkozhattam, és a létezésemről sem tudott. Kérem ha van ideje,és tud segíteni , emailen folytassuk tovább.
    Petra

  28. Tari Annamária szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    A Rákos patakról szóló írásait hol lehet elolvasni? Jómagam is a Paulában születtem, és a Kopott Báró melletti játszótérre jártam, a Patak mellé. A Királydomb nevének eredete számomra sosem volt kérdés.
    Köszönettel:
    Tari Annamária

    • balazsge szerint:

      Kedves Annamária!
      Ezeket írtam Rákosról, Rákosmezőről, némelyik a neten is elérhető. Viszont ha bármi régi emléke lenne, én is kérem, hogy írja meg nekem. Terveimben szerepel egy Rákosmező-emlékmű létrehozása.

      Rákosfalva – Gyurkovics – nyelvművelés. Napút, 2011/1. 89-92.

      Rákos-patak: múlt-jelen-jövő. Átjáró. Interdiszciplináris folyóirat (3.) Téren és réten. (Városi parkok és zöldövezetek.) 2014/2. 57-70.

      A Pál utcai, a rákosi és a szarvasi fiúk – Havas Zsigmond Rákosi fiúk és Hartay Csaba Lerepül a hülye fejetek című regényének olvasása nyomán. Kortárs, 2015/3. 35–38.

      Átnevezett rákosi vipera. Magyar Idők, Lugas, 2016. okt. 22. 2.

      Rákosmező, a magyar államiság jelképe. Édes Anyanyelvünk 2020/5. 3.

      Laky Zoltán: A Rákos-patak nagy úszómestere. Balázs Géza. 258-275. In: Halász Csilla szerk.: Pest-budai séták. Magánmesék közterekről. Heti Válasz Kiadó, Budapest, 2012.

  29. Theimer zoltan szerint:

    Az utolso evekben eszrevettem ,hogy az anyaorszagi mediaban dolgozók is,de a riportalanyok is tulzásba viszik a ”gyakorlatilag”,”nem feltétlenül”szavakat ,a ”brutális” kifejezést meg pozitiv értelemben használják.
    Zoltán Arad

  30. MJ szerint:

    A beszělgetěs a túlpartról… c. blogjáról : az emberi élet ilyen…jönnek mennek…a túlpart létezik, az más dimenzió már…ha még vannak tervei, küldetése….akkor a túlpart is messze van…

  31. CSJ szerint:

    Hàny embert árultam el? Gondolkozni fogok rajta? Inkább eltávolodtam azoktól, akik átnéztek rajtam, vagy lenéztek…hogy elárultam-e valakiket? Hànyszor? Gondolkozni fogok…Nem szoktam Júdás lenni….mert hittem, hiszek Jézusban! Vagy az emberekben, már akiben…
    De jó kèrdések…
    Jézus is tudta, hogy ki az áruló… előre…
    Én is tudom… Még akkor is nehéz…

  32. Marosne Kuna Zsuzsanna szerint:

    Tisztelt Tanar ur,
    Gazdasagi informatikus diakjaim zarodolgozatait javitom. Eszrevettem, hogy az egyesszam masodik szemelyt rendszeresen altalanos alanykent hasznaljak. Szamomra furcsa, mert en meg egyeszam/tobesszam harmadik szemely hasznalataval tanultam, de mintha halottam volna, hogy az egyesszam masodik szemely is elfogadhato mar.
    Jol tudom?
    Elore is koszonom a valaszat, udvozlettel: Kuna Zsuzsa

  33. Judit szerint:

    Egy kis pillanatkép az Öt gondolat az emberről…blogjához… Valahogy lábraállt egy ember…lentről…. sőt… – segítséggel, de mégis – elindulhat…nekem úgy is tetszik, mint férfi, habár egy kicsit megfiatalították….. vagy önbizalmat adtak neki….egy fodrász segített rajta…neki mintha erre lett volna szüksége…

  34. csj szerint:

    Ez itt a kérdés műsorban most láttam nyilatkozni… hol vannak a magyar nemzet határai? Jó kérdés… spirituálisan a magyar nyelvben, politikailag ott, ahol most van…egyetértek Önnek: a közös nyelv által ismerjük meg egymást, ez egy lehetőség és ismerjük meg azt a hátteret is, amelyben élünk a nagyvilágon…sokfélék vagyunk magyarok..nézem a műsort…

  35. Bognár Ferenc szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Előadás végett keresném, az egyeztetéshez kérnék egy telefonos elérhetőséget.
    Köszönettel, Bognár Ferenc

  36. Magyar Ferenc szerint:

    Kedves Géza!

    Anno, évekkel ezelőtt egy rádióműsorban hallottam Önt, egy a japán társalgáskultúrával foglalkozó műsorban. Érdekes dolgokat hallottam akkor, a beszélgetőtárs érdeklődésének fenntartásáról, támogatásról, nyelvi gesztusukról. Esetleg utána lehet ennek olvasni?

    • balazsge szerint:

      Kedves Érdeklődő!
      Valószínűleg Hidasi Judit japanológus professzorral készült beszélgetésünk lehetett ez a Kossuth rádió Az este című műsorában. A műsort olykor megismétli az MTVA. Üdvözlettel: BG

  37. Judit szerint:

    Vannak-e normális emberek… lehet, hogy nem a tv-ben, vagy a filmekben kell keresni…
    Vannak…de neked kell megtalálni őket, talán megérteni is…

  38. Mazsi szerint:

    Géza, ez egy érdekes véletlen, de az Erikával levelezve a napokban éppen azokról a témákról értekeztünk amit a mai (Márc. 10.-i) és az előző (Márc. 3.) bejegyzésed tárgyal. Szívesen olvasnám a bővebb véleményedet ha van kedved levelet váltani. Sajnos az oldalaidon nem találtam postacímet. Üdv, Mazsi

  39. Viktor szerint:

    Teljesen egyetértek, gyerekkorom óta zavar ez a rövidítés (B.A.Z. megye). Pontosabban akkor még viccesnek találtam, de most már inkább kínosnak. Bár ez megoldódni látszik, hiszen ma már B.A.Z. vármegye…

  40. Mohácsi Jolán szerint:

    Cicák, kutyák. Szívszorító történetek, és sajnos nehéz rajtuk segíteni, amikor betegek.

  41. Gyorgyovich Miklós szerint:

    Petronius

  42. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Gratulálok a méltó elismeréshez.
    Jó lendületet, egészséget a folytatáshoz!

  43. Gratulálok az elismeréshez!

  44. A kevélységhez egy közhely:
    Eddig nagyképű voltam, de most már tökéletes vagyok.

  45. Meghatóan gyönyörű, emberi a Jézuskáról szóló írásod is. Vajon megvan-e még az a bizonyos kis szobor? Aligha. Nálad jó helyen lenne, mert te a mai napig őriznéd. Vigyáznál rá. De a neveltetésedből fakadó gyermeki tisztaságod, naivitásod megakadályozta, hogy jó helyre kerüljön.

    Tempora mutantur et nos mutamur in illis. Ma már te is másképp döntenél. Mintha egy esőn ázó-fázó kiskutyát vinnél menedékhelyre. Azzal a téged illető és immár a végleg a te jóságos, mindig „tiszta, szép, híves” lelkedben lévő Jézuskával teljenek egészségben, örömben, szeretetben a napjaid ebben az évben is.

    Baráti szeretettel, könnyes szemmel és egy nagy öleléssel kívánom.

  46. J (ad: Jézuska) szerint:

    A Jézuska szép történet…Benedek pápa utolsó mondata halála előtt az volt: SzeretlekJèzus…
    A szobor csak erre emlékeztet… Nekem Szűz Mária szobraim vannak, most is nézem őket a tévé felett…

  47. zcsj (ad: Néphagyomány médiaketrecben) szerint:

    Néphagyomány ketrecben blogjához: Ha oda kell kerülnie, akkor oda kerül…lassan, de az felé megy…egyébként meg múlt héten voltam két idősek otthonában, magyarok és szlovének közt, mint könyvtárosok felolvastunk nekik karácsonyi novellákat és elbeszélgettünk az idősökkkel, felidézték a régi gyermekkori szokásaikat karácsonykor és a felolvasást is abból merítettük. Könnyeztek, tetszett nekik, így is, úgy is – felolvasva és hogy elmondhatták az élményeiket.
    De, ami most van, az sokféle: a fogyasztói társadalom sokmindent nyújt helyette – jobbat, rosszabat, jó kérdés? Üresebb tartalmakat, vagy másfélét?

    Az én gyermekkori karácsonyfámon igazi szaloncukor volt még, de csak az, más nem, de nagyon édes volt…most sokféle van…
    Szép karácsonyt… üdv. zcsj

  48. Sz. Tóth Gyula (ad: Sz. Tóth Gyula tanári noteszei) szerint:

    Kedves Géza,
    megtisztelő ünnepi ajándékkal leptél meg, nagyon köszönöm. A mai zajosodó hangulatban megnyugvás az odafigyelő jó szó. És elég ennyi. Ezzel is nyomatékosíthatjuk, amit te is alapvetőnek tartasz és nap mint nap művelsz, amit Németh Pál a Protestáns Művelődés Magyarországon sorozatban megjelent tanulmánykötete hirdet: „Az írás és az olvasás felelőssége”.
    És mindezt Kant, Németh László, Hamvas Béla és a többi jeles ember gyakorlati morálfilozófiájától övezve. És amivel Ködöböcz Gábor, az egri irodalomtörténész, tanár, szerkesztő és jó barát szokta zárni sorait: Soli Deo Gloria! A biztató remény felvillantásával.
    Így zárom én is soraimat, Áldott, Békés ünnepeket és egészséges új esztendőt kívánva,
    baráti szeretettel, Gyula

  49. Tohol Éva (ad: Freud és Jung) szerint:

    Ajánlom figyelmébe Sabine Spielrein történetét! Film is készült belőle. Freud lábjegyzetber említi a hölgyet. Jung nem olyan szépen jött ki az egészból. A levelezés valamely svájci pincében maradt meg (ha-ha a tudatallati).

  50. Krisztián Fekete szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Egykori magyartanáromat keresve találtam egy 10 évvel ezelőtti írását Kaczián Gáborról. Félek ő az akit én is kerestem, de mivel nem találtam sehol fényképet róla, így nem tudom biztosan. 96 és 98 között volt ilyen nevű tanárom a Szigeti György Műszaki Szakközépiskolában.
    Meg tudná erősíteni, hogy róla van szó?

    Köszönettel,
    Fekete Krisztián

  51. Sz. Tóth Gyula (ad: Ki a zöldebb?) szerint:

    Zöldövezetben lakom. Ápoljuk kertünket, még permezetek is. Amit megszólnak néhányan – zöldek, mondják. Ha nem ápolom a kertet, megszólnak. Tán még fel is jelentenek. Ki a zöld? Zöldvédő vagyok én? Vannak mozgalmi zöldek: védenek. De ápolnak-e? Az újabb és újabb kártékony rovarok megjelenése mellett az is romboló szerepet játszik, hogy a szomszéd, miként lép fel a kórokozók ellen. Ők szeretik a zöldet, hát nézik. Ha a szomszédban nem metszik az ágakat, nem vágják a sövényt, nem permeteznek, tehetünk mi bármit. Idős szomszédasszonyunk rendszeresen kéri az ő szomszédjait, hogy vágják le a kerítés melletti magas fák átnyúló ágait, zavarják szorgosan ápolt virágait. A szomszéd képviselője hárít: nekik első a zöld! Van a zöld, és vannak a harsány zöldvédők. Kíváncsi lennék ezeknek a kertjére: most mutasd meg! A zöldet nemcsak védeni kell, de ápolni is. És még inkább: művelni.

  52. Zágorec Csuka Judit szerint:

    Szerencsés ember ….

  53. Csaba (ad: Tájékoztatás) szerint:

    Ez média?
    Komédia!

  54. Szathmári (ad: ELTEmetve) szerint:

    Remek a szójátékod és az az elegancia, amellyel felülemelkedsz a mások, a „törpe fejűek” irigységből fakadó, mindannyiunkat, minket, a téged tisztelő és nagyon szerető barátaidat és az érted kivétel nélkül rajongó tanítványaidat mélyen bántó kicsinyességén. De a szomorúság mellett elégtétellel és örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy az ELTEssékelés vagy ELTErelő hadművelet eredménye, az ELTEmetés után jött az újjászületés , a SZFEltámadás. Új életedhez, új feladataid megvalósításához – „előtted a küzdés, előtted a(z új) pálya”- nagy szeretettel kívánunk jó egészséget és benne sok-sok örömmel járó „reneszánsz sikereket”.

  55. Zoltán Udvardy (ad: Hárs István) szerint:

    Hárs István az ÁVH ezredese volt, a Rákosi-rezsim miniszterhelyettese. A forradalom vérbe fojtása után „rendet csinálni” küldték a Rádióhoz. Ettől kezdve indifferens, milyen habitussal rendelkezett egy olyan személy, aki a tömeggyilkos bolsevik rezsim és az 1956 után berendezkedő, újabb, százakat a bitóra küldő, törvénytelen hatalom oszlopa volt.

    Csak egy kis morzsa Hárs elvtárs életútjából:

    Piros László államvédelmi altábornagy, belügyminiszter pedig megbízta a BM. I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökség II. (Hírszerző) Osztályának vezetésével. Hárs áv. ezredes akkor lett főosztályvezető, amikor
    1955. szeptember 29-én a belügyminiszter főosztállyá szervezte át az osztályt.
    1955. november 5-én a belügyminiszter javaslatára a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a
    Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmából Hárs István áv. ezredesnek, a II.
    (Hírszerző) Főosztály vezetőjének kiváló és eredményes munkája elismeréséül a „Vörös Csillag Érdemrend” kitüntetést adományozta.

    … és akkor lehet tovább ömlengeni, csak tessék.

    • balazsge szerint:

      2016-ban és 2019-ben is megírtam egy kis anekdotát, egy velem történt eseményt itt a naplómban. A címe Hárs István, arról szól, hogy a nyolcvanas években mint egyetemista külsősként dolgoztam a Rádióban, tehát én voltam a legeslegutolsó, jelentéktelen munkatárs, akinek a szolgálati gépkocsiját a rádió elnöke kölcsönadta egy napra, hogy elkészítsen egy riportot. Ennyi. És ezek után érkezett a fenti levél, kommentár nélkül adtam közre, de – s mivel egyébként is elnémultam – többen elkezdek érdeklődni, mi történt, mi ez a egész. Hát ennyi. A tanulságot pedig vonja le ki-ki magának. Én a mások kulturált véleményét mindig elfogadom, nincs kényszerem a válaszra, a naplóírást pedig ösztönzésre folytatom.

  56. Mohácsi Joli szerint:

    Boldog születésnapot kívánok, Isten éltesse sokáig jó egészségben!

  57. Szatmári Cs. (Petőfi 73) szerint:

    „Mi elmegyünk, de Petőfi biztosan marad, ameddig magyarul ért valaki”.
    Meghatóan gyönyörű, súlyos és mély gondolat, a tőled a korábbi írásaidat lezáró megszokottakhoz hasonlóan méltó, optimista, erőt és hitet adó befejezése az egyik legnagyobb magyarról szóló írásodnak.

  58. Sz. Tóth Gyula (ad: Sauvageot: Magyarországi életutam) szerint:

    Sauvageot könyvének kapcsán említsük meg az új kiadást: ELTE Eötvös József Collegium – Budapesti Francia Intézet, 2013. A címnegyed tájékoztatóján ez áll: „Jelen kiadás az Európa Könyvkiadónál 1988-ban, Várady-Brenner Mária fordításában, Magyarországi életutam címmel megjelent szöveg felhasználásával készült. Az új magyar kiadás az egyidejűleg ismét megjelenő francia szöveghez igazodik, így a korábbi fordításhoz képest minimális változtatásokkal éltünk.” Bővebben itt: https://e-nyelvmagazin.hu/2022/01/20/anyanyelvunk-kulfoldon/

  59. Scriptor szerint:

    Császár. II. Bíborbanszületettként is első. Igazi Porfirogenetosz.
    Ennyi.

  60. Ragályi (ad: Ragály) szerint:

    Bűbájos kis írásodnak azt a címet is adhattad volna, hogy kamera helyett infralátcsővel Ragályi Elemér nyomában. A dézsa vü a fürdőző képeddel igazi telitalálat. Szívmelengető az a derű, nyugalom és kiegyensúlyozottság, ami a kádármesterremekben csücsülve sugárzik rólad.
    Felragyogtattad a ma estémet is.

  61. Szicsa (ad: Pakál bekerült a Magyar Kultúrába) szerint:

    Kedves Géza!

    Te aligha emlékszel rá, de Pakál cicád pár évvel ezelőtt társának, Makálnak az eltűnésekor, általam, a Szicsának nevezett állatbarát révén, csacska-macskarímes formában, párjával együtt bekerült, ha nem is a Magyar Kultúrába, csak a szubkultúrába, a sziCSABIrodalomba is. Íme:

    Pakál és Makál

    Pakál fehér, Makál tarka,
    szakszerűen teknőctarka.

    Pakál kandúr, Makál cica
    ellenben egy nőci-cica.

    Egy nap Makál, illa berek…
    elment. Eltűnt kerek perec.

    Megkerül-e, vagy csak álom?-
    ám a hősöm, kis Pakálom
    dorombolva egyre várja,
    hogy megjöjjön hű Makálja.

  62. Kurcsika (ad: Akkor romlott el minden) szerint:

    Kedves Géza: Egy „hógolyó” is elindíthatja a „lavinát”-tanúsítod Akkor romlott el minden… ” című írásodban, számomra Lev Tolsztoj „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” az Anna Karenina című regényét indító érdekes gondolatát idézve.
    A regény így folytatódik: „Oblonszkijéknál teljes volt a zűrzavar. Az asszony megtudta, hogy az urának viszonya van a ház hajdani francia nevelőnőjével, s kijelentette, hogy ezek után nem hajlandó egy fedél alatt élni vele.
    Ez a helyzet már harmadnapja tartott, s a házaspár, a családtagok, sőt a személyzet is szenvedett tőle. A családtagok és a személyzet is úgy érezte, hogy az együttlakás értelmét vesztette, s hogy egy vendégfogadóban véletlenül összeverődött társaság tagjainak több köze van egymáshoz, mint nekik, az Oblonszkij családnak s a ház népének. Az asszony nem jött elő lakosztályából; a férje harmadik napja nem volt otthon. A gyerekek magukra hagyottan futkostak a házban; az angol nevelőnő összekapott a kulcsárnővel, s írt a barátnőjének, hogy keressen új helyet neki; a szakács még előző nap, épp az ebéd idején, távozott; a mosogatólány és a kocsis fölmondott.”

  63. Balogh-család szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    A tiszai kajakozás (kenuzás?) alkalmával készített riportot örömmel hallgattuk. Minya Károly tanár urat is előbbre soroltuk a

    kedvencek listáján.

    A mai MN-ben megjelent, valószínűleg a tiszai élmény hatására idézett sok-sok gyönyörű vers olvasása szívmelengető volt.

    Talán két vers akadt, melyet eddig nem ismertem, sürgősen kikeresem azokat az interneten. Nagy boldogság ilyen gyönyörű

    idézeteket olvasni a Tiszáról, melyre én is úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy a legmagyarabb folyónak tekintették.

    A Túr említése szívfájdalmat okozott, mert szegény Édesanyám Mezútúrra került nevelőanyukához rögtön születése után és ott élt

    4 éves koráig, amig a saját mamája magához nem tudta venni. Igaz, a nevelőanyukát élete végéig úgy emlegette, mint

    aki életében a legjobb volt hozzá.

    Node elkalandoztam a sok Tiszával kapcsolatos gyönyörű idézettől. Milyen jó, hogy ilyen csodálatosan gazdag költészete

    van a magyar irodalomnak! Juhász Gyula fekete márvány síremlékét a szegedi temetőben megsimogattam.

    Köszönet a szép írásért.

    Jó egészséget kíván a

    Balogh-család

  64. kurcsika (ad: Újra a Tiszán) szerint:

    Remek kis csapat. „Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék…!”

  65. Balogh Miklós szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Gyakran hallgatom a műsorát, most nekem is lenne egy kérdésem illetve felvetésem. TV adásban időnként elhangzik a következő: „A szöveget kitakartuk adat illetve személyiség védelmi okokból.”
    Mutatják a szöveget, ami látszik, hogy le van takarva, tehát nem látszik, nem olvasható. Amennyiben „kitakarták” akkor miért nem látszik?
    Helyesen úgy kellene mondani, hogy letakartuk a szöveget.
    üdvözlettel: Balogh Miklós agrármérnök

  66. VZS (ad: Arra!) szerint:

    Nekem ez az útmutatás jutott az eszembe:
    „Én paraszt? én?” – Amit még e szóhoz gondolt,
    Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.
    Azzal a nehéz fát könnyedén forgatja,
    Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
    Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
    Mutatván az utat, hol Budára tér el,
    S mintha vassá volna karja, maga válva,
    Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.”
    (Arany János: Toldi)
    Ezek szerint ma már Toldi is inkább markolóval megy, de azért mutatja az utat..🙂.

  67. Madarak mondják! Kedves Géza! Ismét bizonyítottad, hogy mekkora lélek vagy. És igazi költő. Azt a felhőtlen boldogságot, ami ebből a bűbájos kis írásodból sugárzik belénk, az olvasóidba, csak a legnagyobbak képesek átélni és átéletni. Mondjuk a legnagyobbak között is a legnagyobb: Petőfi.
    Köszönöm neked azt a május elsejei csodát, amit gyermekkorom alábbi nagy élménye után te is felragyogtattál bennem.

    MI KÉK AZ ÉG!

    Mi kék
    Az ég!
    Mi zöld
    A föld!
    Zöld föld felett, kék ég alatt a
    Hangos pacsirta fütyörész:
    Dalával a napot kicsalta,
    A nap rá gyönyörködve néz.

    Mi kék
    Az ég!
    Mi zöld
    A föld!
    Zöld a föld, kék az ég, tavasz van…
    És én oly sült bolond vagyok,
    Hogy idebenn a szűk szobában
    Kadenciákat faragok!

  68. SzicsAPA szerint:

    Kedves Géza! Gyönyörű az Apámra gondolok című írásod is. Mintha Juhász Ferenc Apám című versének a prózában megírt, de lírai parafrázisa, stílszerűen APArafrázisa lenne. Nekem is mindennapi élményeim a szüleim, ma is idéztem őket, mert ahogy József Attila írja,
    „Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
    Enyém a mult és övék a jelen.
    Verset irunk – ők fogják ceruzámat
    s én érzem őket és emlékezem.” Most te is verset írtál. Nemcsak Apud, Anyud is ott volt veled. Modern világ van. Már nem a ceruzádat fogták, ők tartották az ujjaid alatt – alulról fölfelé a belőle általad kihozott dallamot követve – „tükörbillentyűzve” – a klaviatúrát.

  69. Judit szerint:

    Nemsokàra katona lesze….szèp emlèk…egy aggòdò anyàtòl…ilyenek az ėdesanyàk…😀

  70. G.G. (ad: Testvéreim) szerint:

    2021, aug.17.-i bejegyzésedre válaszolok:
    Kedves Géza! Megálltam ennél a naplóbejegyzésednél-nagyon szívenütött Jancsi elvesztése. Gyerekkorunk szerint testvérünk volt nekem is, hisz oly sokszor töltöttük együtt a végtelen hosszú nyarakat. Édesanyád és az én anyám barátnők voltak, és erdész apám egykori tanyáin fogadtuk többször Marit és Jancsit vakációra.Nagyon emlékezetesek maradtak a találkozásaink, kalandjaink. Ezeket lejegyeztem, sokat írok benne Jancsiról.Tavaly írtam egy e-mailt, melyben jeleztem ezt neked. Jancsival jó pár éve Szekszárdon találkoztam-nem sejtettem, hogy akkor látom utoljára. Isten nyugosztalja Őt-már együtt járják az erdőket megint Apámmal és Emil bátyámmal, mint régen.

  71. Z, Judit szerint:

    Ne kèss el fiam! novellàja tetszik, a hàborùra utal…empatikus egy kisfiù szemeivel nèzve… s közven dràmai is.. meg szemèlyes is…biblioteràpiàs is.. .fel fogom hasznàlni majd a foglalkozàskor…

  72. az uralkodönak van lelke??? maga az uralkodò dönti el??? van szabad akarata…egyszerű…Putyinak most nincsen. de megkapja majd….a bűntetèsėt…hamarosan

  73. Gyula szerint:

    Kedves Géza,

    hétvégén a Lugasban megjelen írásod igazi csemege: bölcsesség parabolában, az irodalmi publicisztika remeke, filozófia, etika szakosoknak tanminta: gyakoroljanak, tanároknak üzenet: közvetítsék, földi halandóknak: intés!

  74. Tiszai (ad: Önazonos) szerint:

    Csodálatos és meghatóan emberi az Önazonos, nekem – mint sok eddigi jegyzeted is – jelképes című írásod. Igen. Tökéletesen megbízható az identitásod, tisztában vagy saját magaddal, és a szerepeddel. ” This above all: to thine own self be true, and it must follow, as the night the day, thou canst not then be false, any man”.
    A legfőbb tulajdonságod, a legfontosabb emberi értéked – ezt lépten-nyomon igazolod – a hűséged. Ezt becsüljük benned, ezért tisztelünk és szeretünk

  75. CS szerint:

    Hihetetlen a tudásanyagod. Nemcsak elbűvölsz vele, hanem – mint afféle katalizátor – mindegyik írásoddal inspirálsz, gondolkodtatsz, értéseket, hangulatokat ébresztesz. Óriási lélek vagy.

  76. Kedves Géza! Csodálatos, amit a madarakról írsz.

    Én is küldök neked valamit.

    Miközben elgyönyörködöm a földön elterülő langyos fényben és a fákon már pattanó hajtásban is, a tavasz korán jött – talán túlzottan bizakodó – kis énekesének csodálatos trilláit hallgatom. A madárka minden bizonnyal fű és fa jó örömét és a Teremtőt dicséri tavaszi kedvvel. Talán érzi, ami a Bibliában le vagyon írva, hogy a mennyei Atya jóságukért, szorgalmukért, fiókáik iránt tanúsított szeretetükért róluk, az ég kedves kis madarairól sem feledkezik meg, a természet terített asztalával gondoskodik arról, hogy jól éljenek, és utódaikat is föl tudják nevelni.
    Arra gondolok, hogy hazánkban háromszázharmincnégyféle szárnyas jószág él vadon, s ha ezekhez a baromfiféléket is hozzászámítom – kot-kot-kot-kot kotkodács – minden napra jut belőlük nemcsak egy-egy másfajta tojás, hanem mindig egy-egy más madárféleség is.
    Nekem is, mint minden – földművelő, kertészkedő, erdőt járó, vadászó, halászó, pásztorkodó elődök vérét örökölt – magyar embernek, az igazi madár a tavaszt hozó nyitnikéknél, a kéményen megtelepedő gólyánál, ahogy régen mondták, cakónál vagy eszterágnál, az eresz alatt költő fecskénél, a verébnél és a varjúnál kezdődik. Ez utóbbi három közül gyermekkorom legkedvesebb szárnyasa a fecske volt, amely tavasszal visszatért a hosszú házunk végében lévő, számára mindig nyitott ablakú fáskamrába, s hajnalban már ott ficserékelt az ablakom alatt egy ágon
    Milyen csodálatos világ lehetett az, amikor – még a nagy folyószabályozásokat megelőzően – hazánk egy igen jelentős része nádat, gyékényt, sást, sulymot, vízitököt termő rétség, ingovány és láp volt, s mikor az erre járó külföldi természetbarát madárrajongó így kiálthatott fel: „Amplissinum est Hungaria aviarum!”- vagyis Magyarország a madarak legnagyobb tanyája.
    Daru- és kócsagtollas süveget viselő ősapáink korában – könnyű volt nekik fejfedőjüket magyar módra feltollobogózni! – a nemes darunak ezernyi fészke állt az országban, a kócsag és gémfajok megszámlálhatatlan fészekfalut alkottak. A rucák, ludak és sirályok „recerucája” óriási tömegekben nyüzsgött, a vakvarjú, a szárcsa, a vízityúk, és a cankó ezrével szaporított a rétségek és mocsarak, a semlyékek és turjánok világában. A bíbicek ősszel felhőző, nagy seregekbe verődve lepték el a legelőt, mezőt, kaszálót és szántást. Erdő, berek és csalit a kis madarak énekétől, messze hangzó, fület-lelket gyönyörködtető fütyülésétől, kicsinyeit rejtegető fészke közeléből az embert elcsalogató hívogatásától zengett.
    A természet remeke, a piciny cinege, amelyik most itt énekel, az idén is legalább egy tucat fiókát nevel majd, s pitymallattól késő alkonyatig munkában lesz, ágról ágra szállva járja majd az erdőt és a közeli telkeket, szedi a bogarat, a kukacot, hasznot hajtva a gyümölcsfáknak és gazdájuknak. Nyugtalan, dolgos, hangos és mindig jókedvű. Most is vizsgálgatja a koronarügyet, nem rontja-e valami gonosz démon, ártalmas nyű vagy kártékony bogár.
    Ő hirdeti a szőlőnyitást tavasszal, azt harsogva, hogy: „Nyitni kék, nyitni kék, nyitni kék!”, azaz hozzá kellene már kezdeni a télre földdel befedett szőlőtőkék szabaddá tételéhez. Torockón pedig állítólag azt kiabálja a rest leánynak, aki – mert nem szőtt és nem font télen, s így tavasszal a kirongyosodott blúzából kilátszik két gömbölyűsége – hogy: Künn a csöcs, künn a csöcs!”
    Példát vehetnénk róla mi, emberek munkaszeretetből, szorgalomból, utódgondozásból, ahogy párját fölváltva ide-oda röpül, csőrében egy-egy mohaszirmot, finom gyökeret, fűszálat, nyárfagyapjút, szőrt és finom pelyhet hozva, ahogy rakosgatja, fonogatja a madárművészet csodáját, a fészket. Mert a cinege lakása soha nem afféle hitvány tákolmány, hanem finom szálakból tömötten, gondosan rakott-szövött és bélelt.

    Ki ne ismerné „A cinege is örül a tökmagnak”- közmondást. Ha „tökesszel” most nem is szolgálhatok, néhány szem pirított napraforgómagot, szotyolát gondosan megtisztítok, leszedem a héját, és a belét odaszórom az én kedves kis társam elé.

  77. Schäffer Péter József szerint:

    Ön Ortológusnak vagy Neológusnak tekinti magát a magyar nyelvvel kapcsolatban?

    • balazsge szerint:

      Kazinczyval válaszolok: „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával. Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud, és akit a grácia látatlanul lebeg körül”

  78. TF szerint:

    Minden ilyen döntèst belsõ meggyõzödèsbõl kell(ene) meghozni. Karosszèkbõl lehet mondani, hogy legyen bèke (s közben az oroszok màr a spajzban vannak). A helyszìnen lenni, megint màs dolog. Van, aki belsõleg tud a legtöbbet tenni a vilàgèrt, van, aki a fizikai sìkon. De remèlem, azt mondani, hogy egyszer legyen màr vilagbèke, nem egy elcsèpelt szòlam. Nekem nem az, ès ezt most èn is belsõ meggyõzõdèsbõl mondom.

    • balazsge szerint:

      Ha jól értem, vagyis, hogy minimum dilemma, akkor nagyon egyetértek Önnel. Nem kinyilatkoztatni, hanem mérlegelni. Nem megvezetettnek lenni, hanem igyekezni önálló véleményt kialakítani. És ezután jön a legrosszabb, legnehezebb: másokkal egyeztetni és elfogadni…Ha segítek azzal, annyit hozzátennék: most igazán feszült vagyok a helyzet miatt, most érzem először, hogy nem kicsi, de nagyon nagy a baj… Most kellene nagyon bölcsnek lenni, s tudom, hogy én sem vagyok az.

  79. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Hová lettek a Hábetlerek? A Rozsdatemető nagy dráma, felkavarta a szocializmus vizét, hát ilyenek a Hábetlerek, nem a hatalom által elképzelt szocialista embertípusok. Hogy lehet ez? Szólt a vád: csak eszitek a halat meg a túrós csuszát, de nem mentek színházba. Nem is a gasztronómiával van a baj, hanem az életmóddal. A hamis társadalomban meghúzódik az ember, nem „társadalmasítja magát”, ellébecol. Éli életét ahogy tudja, kicsit hozzátéve vágyaiból. Fejes Endre „életművének a megszokottól eltérő olvasatát” mutatta be egy előadásában Madarász Imre, a jeles irodalomtörténész (Művészetbarátok Egyesülete, 2015). Sokoldalú megközelítést tárt fel, az ütköztetés lehetőségeivel, melyekre maga is szolgáltatott érveket. Fejes életművét „hullámvasúthoz” hasonlította, korán felkapták, aztán ejtették. A sikeres író még életében tananyag volt, drámáit játszották, kisregényét olvasták, a filmet megkönnyezték, a történetek, a sorsok a mindennapok felrázó beszédtémái voltak.

    Tragikus példa a Fejes-kisregényből készült film: Jó estét nyár, jó estét szerelem. A gulyáskommunizmus, a puha diktatúra megcsillantott valami újfajta életfényt a „görög diplomat” előtt, aki vágyik valami másra, csillogóra, sikerre, de tragédiára futja. Az igaz, hogy munkás-paraszt származású, de ő is képmutató, mint polgári társai, hamis, hazudik, csal, becsap másokat. Ezt nem indokolja „csak” a társadalmi légkör. Abban az időszakban többen becsületesen viselkedtek, még csak nem is disszidáltak, nem üldözte őket a hatalom, nem hajtottak ádázul a könnyű pénzre. Élhettek volna jobban, vágytak is rá, tették a dolgukat, értelmesen, becsületesen, még értékeset is alkottak. Fejes kettős síkon ábrázol: az egyik társadalmi, a másik egyéni, a kettő együtt él – egyén a társadalomban. Nem hiszem, hogy az egyén tragédiáját csak az akkori „emberarcú szocializmus” okozta. A borotvás főhős többnek akar látszani, mint ami, illetve rossz irányban keresgél, rosszul „választ”. A „döntést, az egyén felelősségét” ne hagyjuk ki. (És így éppenséggel Sartre kategóriáit is bevethetjük, drámái, filozófiája nyomán.)

    Azzal az időszakkal, már idejében is több mű, film, színdarab, irodalom foglalkozott, bemutatott, leleplezett, kigúnyolt. Alakult az életérzés. Ismert a bányászsors, a bányászélet. A városok környéki bányák sajátos életet követeltek a munkásoktól, a bányászlét külön történet. (Pécs vidékén közelebbről, személyesen is hatott.) Akkoriban sem volt „rózsás” a helyzet, a rendszerváltás után egyenesen tragikus lett – megszűnt a munka, vegetáltak az emberek.

    A téma valóban nincs nyugvóponton, boncolgatni kell, a Fejes-életmű megérdemli. A kemény realista életet élő Fejes realizmust hozott a szocialista realizmusba. (Élettörténetéről itt olvasható: ÚM Újságmúzeum = https://www.ujsagmuzeum.hu/fejes-endre/) Katarzist idézett elő, megrázta az embereket, mint írót szerették vagy nem szerették. Hogy miért hallgatták el később, főleg a rendszerváltás után, nagy kérdés. Hogy ő miért hallgatott el a rendszerváltás után, még nagyobb kérdés. Nem kutatási területem, csak találgatok. Változott a kor, változott a helyzet, változtak a problémák. Változott maga Fejes Endre, az ember, az író is. Nem találta azokat az embereket, akiket ismert. Nem tudta, kit mire tanítson. Mert amikor korholta hőseit, azért tette, mert szerette őket, jobb életet szorgalmazott nekik, drámai hangon követelve tőlük az arra való akaratot. Típusokat hozott létre, maradandóan, a „hullámvasút” kacskaringóiban velünk utaznak, s majd felbukkannak. A görög diplomat meg a Hábetlerek itt vannak közöttünk, a globalista realizmus mázában és mezében. Örök figurák, akár a Molière vagy a Balzac megrajzolta alakok. Korok, mázak, mezek. Az ember marad.

  80. Tomi szerint:

    Nagyon érdekes, eredeti és izgalmas az újabb kis írásod (nevezhetnénk akár „tominológ-monológnak” is) amit egy, az olvasó számára ismeretlen, a túrájáról, zarándokútjáról az okos telefonja segítségével virtuálisan, verbálisan „hazarándokló-hozzárándokló” valaki intéz, atyai, helyenként kioktató, lekezelő hangnemben, egy vele kapcsolatban lévő, tőle függő, nála fiatalabb egyénhez, talán a fiához. Ebben az „elidegenedéses” világban a kényszerűségből vállalt karantén, az önkéntes remeteélet vagy a túra és ennek magasabbrendű változata, a zarándokút a közvetlen személyes kapcsolatoktól való menekülés egyik formája is. Jól láttatod, hogy annyira azért mégsem fordul el a „homini lupus” a társaitól, hogy legalább a technika segítségével esetenként ne tartsa velük a kapcsolatot, s ilyenkor ne játssza a számára üdvös „falkavezér-szerepet”. Az egészségügyben kompetens (lásd a pánikbetegség, mint diagnózis, az orvos teendőinek pontos ismerete) és minden másban „okos” személy, aki (És mi lett az ötvenezer forinttal? ) a megismételt számonkéréssel érzékelteti, hogy egyszer már milyen nagylelkű segítséget nyújtott beszélgető (pontosabban csak hallgató) társának, érzékelteti a további támogatástól való elzárkózását. Többször is hangsúlyozott gyalogos útja (túrán vagyok, öt napig zaránokúton vagyok, túrán vagyok, zarándokúton vagyok) ellenére végig magas lovon ül, nem is száll le róla. Napjaink embere ő: a betegség okozta beteg világ okosa: a homo covidus sapiens.

  81. Váradi Lajos (ad: Hiánytalan) szerint:

    Juhász Gyula: Testamentom

    Testamentom

    Szeretnék néha visszajönni még,
    Ha innen majd a föld alá megyek,
    Feledni nem könnyű a föld izét,
    A csillagot fönn és a felleget.

    Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
    Könnyek vizét és a Tisza vizét,
    Költők dalát és esték bánatát:
    Szeretnék néha visszajönni még.

    Ó, én senkit se háborítanék,
    Szelíd kísértet volnék én nagyon,
    Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
    És van-e még magyar dal Váradon?

    Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
    Világ árváját sorsa veri még?
    Van-e még könny a nefelejcs szemén?
    Szeretnék néha visszajönni még!

    És nézni fájón, Léván, Szigeten,
    Szakolcán és Makón a hold alatt,
    Vén hárs alatt az ifjú szerelem
    Még mindig boldog-e és balgatag?

    És nézni: édesanya alszik e
    S álmában megcsókolni a szivét
    S érezni, most is rám gondol szive:
    Szeretnék néha visszajönni még!

  82. Tatabánya szerint:

    Nagyon szomorúan olvastam az írásod „Ebéd magadban, egyedül. És ebéd, az utolsó ebéd, amikor egy nővérke az utolsó kanál erőlevest tuszakolja erőtlen szádba, már nem biztos, hogy érzed az ízeket, és éjjel meghalsz”-részleteit. Hans Fallada Jeder stribt für sich allein, magyarul Halálodra magad maradsz című művét juttatta eszembe és Móricz Zsigmond Tragédia című, groteszk hangvételű novellájának főhősét, Kis Jánost, aki, miután társaival együtt meghívást kapott a gazdag Sarudy lányának a lakodalmára, ki akarta enni a vagyonából a vendéglátóját, de az ételekkel való magányos viaskodása közepette egy nagy húsdarabtól megfulladt. „Megakadt az a torkán, s többet nem ment se le, se föl. Az ember két keze a levegőbe kapott; sovány hosszú teste megfordult s hanyatt vágódott. Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csöndesedett. Senki se vette észre hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt.” Mindig magányos ember volt, halálára aztán teljesen egyedül maradt. Most, a saját jövőmön meditálva, mosolyogva gondolok Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versének „Ne ily halált adj, istenem”- részletére.

  83. Judit szerint:

    Az ebèd is jò elbeszėlès…de szomorù a vège…csak azt gondoljuk, hogy vège lesz…csak a karmànak…

  84. Judit szerint:

    A szìnötös lànyt..meg kellene keresni…valahogy…lehet, hogy most megörülne a novellàjànak…

  85. MK szerint:

    Kedves Géza,dupla élvezettel hallgattam tegnap este Szakály Sándor történésszel való beszélgetést. Egyrészt a nyelvi érdekességek, másrészt a történelmi helyzet többszempontú elemzése okán. Szimpatikus ember, s pergő, okos beszédű alanyod volt. (Rádiósok álma!)
    Nagy igazság, s örültem, hogy kimondta: a történészek megváltoztathatják a múltat. Főként a közeli évtizedek, a XX. sz. második felében éltek ezzel. Ha több százévre van már mögöttünk az időszak, akkorra már kitisztul…Mivel én az „oral history”, mára már itthon is elfogadott módjával éltem az öreg hadifoglyok, zsidók, kuláksorsot megéltek felé igen érdekelt az adás. Persze ő éppen a katonai elittel foglalkozott. „A nép”, a kiszolgáltatott nép meghallgatása (is) a valós állapotot tükrözi a történelmi korokban, hiszen a széles néprétegek élete egy rendkívül fontos mutató. De ezzel nem nagyon szoktak törődni mindeddig. Szakály igen jól tette, hogy elmondta a népfelkelés, forradalom, szab. harc. kategóriákat, megfogalmazást is. A komenizmust is igen találóan fogalmazta meg. Eszembe jutott a „cucilizmus” is, ahogy a nép saját ajkára – még a század derekán – átültette a szocializmust, vagy éppen csúfolta egy kicsit. A komenizmus édes testvére a cucilizmus. (aminek átvitt értelme, hogy „benyalod-e”, avagy nem, mint a babacuclit) Pár éve, egy fiatal rendőr mellett ültem, míg a számítógépébe írta be a „komonizmust”. Finoman kijavítottam (kommunizmus) Jó volt az adás! Szakály pergő beszédű, jól fogalmaz, okos, s volt némi derűje is az adásnak a kemény téma mellett. Régóta ismerem, mint történészt, de most a közvetlensége és a téma miatt is, szinte büszke voltam rá, Rátok!
    Örültem!!!
    Szeretettel: MK

  86. Ortutay Katalin szerint:

    Kedves Géza!
    Mély megdöbbenéssel értesültem a tájékoztatóból Varga Gyula tanár úr haláláról.Nagyon fog hiányozni a következő konferenciánkról, Eger nehezen képzelhető el az ő kedves egyénisége, humora nélkül. Őszinte részvétem a családjának és Isten nyugosztalja a Tanár urat!

    • balazsge szerint:

      Kedves Kati, soha nem múló fájdalom, mert az egri szemiotikai napokat Gyula páratlanul kedves, odaadó személyisége tette annyira vonzóvá és megkerülhetetlenné. Tímeával abban maradtunk, hogy idén mindenképpen legyen még Eger, hiszen Gyula tanár úr is ezt akarná, rá fogunk emlékezni. A továbbiakat pedig meglátjuk… személyesen is egyik legjobb barátomat vesztettem elő, idő előtt, értelmetlenül… G.

  87. Kovács Katalin szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,
    Nehéz számomra hallani „nyelvi környezetszennyezést” éppen a kedvenc Kossuth rádiómban. Mi a véleménye arról a jelenségről, amikor egy mondaton belül nemcsak az új információt hangsúlyozza néhány külföldi tudósító, hanem többet, sőt olykor mindet! Példa erre: Január 30. 12 óra 13 perckor hangzó tudósítás (ez tele van az említett – szerintem -torzítással), és a 12.35-kor hallható is tartalmazott néhányat. Nagyon örülnék, ha szentelne egy mműsort ennek a gondnak.
    Köszönettel:

  88. Kelecsényi László Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Elolvastam A művészet és a nyelv születése c. könyvét. Nagyon érdekes, gazdag összeállítás. Sokat segít a mondatok átláthatósága, de a végigolvasás után bennem több kérdőjel maradt.
    Hamvas Béla koncepciójával szemben biztos vagyok abban, hogy az ember szellemiségére minden korban az elme és a lélek, az objektivitás és a szubjektivitás kettőse jellemző. Optimális esetben az együttműködés uralkodik, valamelyikük tartós túlsúlya torzulást okozhat. Pláne a hiánya.
    Az „ősi paradicsomi tudás” torzképzet. Abban a korban a szellemiségre ugye a szinkretizmus volt jellemző, minden későbbi tudatforma csírájával. Tudás nem volt, legfeljebb homályos képzet körvonala.
    A rációnak és az affekciónak minden emberi megnyilvánulásban van szerepe, egymás mellett, egymáshoz kapcsolódva. A beszédben is.
    Minden jel eredete, kapcsolata a jelentéssel felderíthető, de pl. a jövevényszavak esetében az út nagyon bonyolult, ezért mondjuk a diákoknak, hogy a kapcsolat többnyire mesterséges.
    A magyar nyelv sajátosságait jó volna alaposabban megismernünk, de mintha elkéstünk volna. (Pl. nagyon későn lett a magyar a hivatalos nyelvünk.) A külső hatások a szókincsen kívül a mondatszerkezetek és a szövegformák alakításában is nagy szerepet játszottak.
    A nyelv is és a művészet is jelhasználatra épül. Homályos, hogy az őskorban a művészetnek milyen szerepe volt. A későbbiekben pl. a vallás szolgálata, mimézis, utánzás, kifejezés, ábrázolás stb.
    Hamvas Béla szerint a művészet kapocs a „világmegértéshez”. Szerintem nem. Hogy változott itt Hamvas Béla jellemzően spirituális szemléletmódja racionálisra?
    Platón is, Arisztotelész is óriások voltak, igaz, a tudomány alapjainak lerakásában elsősorban Arisztotelész jeleskedett, de sosem volt csőlátású.
    Ősállapot sosem volt. A valóság létmódja a változás. Ha a folyamat egy pontját kiragadjuk, azt célzattal tesszük, egyetlen nézőpontból, de a következtetés téves lehet.
    A természetben élés tökéletes voltát Hamvas Béla vagy Várkonyi Nándor azzal igazolhatta volna, ha kiköltözik egy erdőbe, anyaszült meztelenül.
    A fejlődés fővonala mindig szerves, de ugrások, dimenzióváltások jelentkezhetnek. A lépés helyessége utólag kiderül.
    A tudat az őskorban csak kollektív lehetett, de az életkörülmények alakulása, alakítása stb. következtében az egyén is előtérbe léphetett, leginkább a polgári kultúrában (pl. már Athénban). Napjainkban az egyéni és a közösségi tudat harmóniáját kellene élveznünk, ha egyes (pl. politikai) erők nem akarnák valamelyiket felszámolni. Például Magyarországon a tömegkommunikáció brutális legázolásával, karaktergyilkolászással stb.

    Mindezzel együtt is köszönöm a szellemi élményt!
    Tisztelettel Kelecsényi László Zoltán (nyugdíjas magyartanár)

    • balazsge szerint:

      Kedves Tanár úr! Köszönöm a levelét, és a véleményét. Természetesen sok megközelítés lehetséges, véletlenül sem állítottam, hogy így volt, másként nem lehetett. Ez az én megközelítésem, módszerem lényege.
      Üdvözlettel: Balázs Géza

  89. Szatmári Sándor szerint:

    Kedves Géza!

    Mindig meg tudsz lepni valami csodával. Most, lefekvés előtt olvastam Az iskolaalapító című írásodat. Bevallom, megkönnyeztem. Ha megéreztem volna, hogy mennyire fel fog zaklatni, milyen katartikus élményt fog adni, megvártam volna vele a reggelt.

    Az a szeretet és hűség, amit a szüleid, a testvéreid, az egész családod iránt érzel, ugyanolyan, mint ahogy én kötődöm az enyémekhez, nagyszüleimhez, szüleimhez, a nővéremhez, akik – bár már nincsenek – mégis naponta velem vannak.

    Az írásaid alapján már ismerem Apudat, Anyudat, és nagyon megszerettem őket. Ők tettek azzá, aki vagy, és én hálás vagyok nekik miattad, mert boldog vagyok, hogy sokat, nagyon sokat kaptam belőlük, rajtad keresztül, általad, aki viszed tovább az ő példaadó emberi tisztességüket, tisztaságukat.

    Köszönöm ezt a tartalmilag is, stilisztikai szempontból is gyönyörű, tökéletes visszaemlékezést.

    Baráti öleléssel.

  90. Gyarmati szerint:

    A Gondoskodás című – számomra szimbolikus – a kályhán való, szinte rituális kabátmelegítés ábrázolásától szív- és lélekmelegítő hatású írásod is.Eljátszogatok a címmel. A szó töve, a szomorúságot, a valamilyen lelki terhet érzékeltető gond, a mély hangrendű o magánhangzó hangulatát erősítő, g mássalhangzóval és a befejező nd hangkapcsolattal a hasonló hangzású hangszer, a gong kongását idézi fel bennem. A melléknévképző s (a kötőhanggal os) képző – nem szokványos módon – megváltoztatja, „tehermentesíti” az alapszót. Átveszi, „vállára veszi” annak súlyát, mi több, aktivizálva magát, tesz annak érdekében, hogy a mások gondja megszűnjön, a kodik-kedik-ködik gyakorító igeképző és az ás-és deverbális nomenképzőnek az alapszóhoz illeszkedő mély hangrendű változatával pedig érzékelteti, hogy nem egyszeri alkalomról, hanem gyakran előforduló cselekvésről van szó.

  91. GYM szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Szeretnénk megköszönni ezt a félévet Önnek.

    A mai zh-m nem sikerült fényesre, de ez mit sem von le annak az értékéből, amit az előadáson kaptam, kaptunk Öntől.
    Nagyon jó témák, hasznos tudás, fantasztikus, szórakoztató előadásmód.
    Egy percre sem lankadt a figyelmünk, körülbelül mi is úgy ültük végig az előadásokat, mint azok a renitens fiatalok (amit mesélt az előadáson), akiket a tanáruk az első sorba ültetett.
    Nagy köszönet Önnek, szaktársaimmal meg is szavaztuk Önt a legjobb előadónak. Mély tisztelettel GYM

  92. NL szerint:

    Igen Tisztelt Balázs Úr, Kedves Géza! Nagy élvezettel hallgattam tegnap este a Kossuth Rádióban Gárdonyi Géza leszármazottjával a beszélgetését.
    Kora gyermekkorom élménye, mint mindannyiunknak az Egri csillagok, de a Láthatatlan ember is és a többiek. A napokban olvastam újra a Szunyoghy miatyánkját, amiben Ön bizonyára nagy élvezettel találna régies helyesírást, nyelvi következetlenséget, miegyebet. Nekem egy 1917-es Singer és Wolfner példányom van.
    Ifjúkorom nagy szerencséje, hogy megismerkedhettem nemcsak Göre Gábor bíró úrral, hanem Durbints sógorral is.
    Nagyon köszönöm a remek műsort.

    Áldott Karácsonyt és egészséggel, örömökkel teli Új Évet kívánok szeretettel Önnek és kedves Családjának

    Nikodém Lajos
    ny. magyar- és etikatanár

  93. A zseniális költőnk egyik csodálatos, eredeti művét, A helység kalapácsát bemutató jegyzeted végére hagyott idézeted kulcsszava a buborék (Büszke vég: “Azért én élni fogok, / Míg a világnak / Szappanbuboréka / Szét nem pattan…”), ott van Kölcsey Vanitatum vanitas című versének („A történet röpülése Csak egy sóhajtás lengése; Pára minden pompa s ék:
    Egy ezred egy buborék”) és halhatatlan operánk, a Bánk bán („Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, s marad, mi volt, a puszta lég. S marad, mi volt, a puszta lég”) Keserű bordalának részletében is. Utóbbi kapcsán arra gondoltam, hogy milyen csodálatos a mi nyelvünk. Az elégikus hangulatú bordal buborék szavában „részelemként” benne van (ha rövid u-val is) a bánat, a keserűség szinonimája, a bú, az azt felejtető bor, valamint az ék, az ékesség, a komplex szó, a (szétpattanó, eloszló) buborék pedig minden pompa efemer, tünékeny jellegét érzékelteti.
    Ismét egy remek írás tőled. Élvezettel olvastam.

  94. Szuper a tavalyi és az idei újévi (pontosabban az idei már az új évi) fotód. Nagyon felvidítottál a kék ragyogással. Illik hozzá (talán nem is vetted észre, hogy most is lírában szóltál) a minőség- és kijelölő jelzővel díszített tulajdonnévi alany alkotta „klasszikus magyar” együtemű hatos és az idő- és mértékhatározó és állítmány valamint egy ellentétes jelentésű időhatározó és egy ellentétes jelentésű másik állítmány alkotta mellérendelő ellentétes mondatnak a páros rímű tizenkettes sorából álló versed.
    Legyen ilyen napsugarasan boldog az egész éved.

  95. Mohácsi Joli (ad: Újév a Kékesen) szerint:

    Van az új megpróbáltatásoktól való félelem, de most öröm nézni ezt a képet.

  96. Sz. Tóth Gyula (ad: Jön és megy) szerint:

    És jönnek a vonatok. Ha elmulasztjuk az egyiket, várhatjuk a másikat. Mindig lesz egy következő. A vonaton, a mozdonyvezetőn nem múlik. A vágányon nincs buta versenyzés, kiszámítható biztonsággal elérhetjük a megcélzott, tervezett helyet. A többi rajtunk múlik.

  97. TF (H. Varga Gyula tanár úr elment) szerint:

    Nehèz elfogadni, hogy bàrki csak ùgy kisètàlhat az èletbõl.
    Önzõ mòdon hìvnànk vissza,
    hogy maradj mèg, ès jàtssz!
    De màr nem lehet.
    Pedig a jàtèk nem èr vèget.
    A lèlek tudja ezt, s megy tovàbb.
    Megy abba a vilàgba, ami itt a földön
    Nem làthatò, s nem hallhatò.
    Csak azoknak, akik elèg nagyra
    növesztik szìvüket,
    S minden egyèbrõl hallgatnak…

  98. Tohol Éva (H. Varga Gyula tanár úr elment) szerint:

    Varga Gyula kedves gimnáziumi osztálytársam (nehéz leírni, hogy volt) Mezőkövesden. Mindenkivel ő tartotta a kapcsolatot, precízen lista, elérhetőség, és sajnos egyik utolsó emailjeben felhívta a figyelmem, hogy már tízen nem élnek az osztályból.Bizony megsirattam.

  99. Mohácsi Joli (H. Varga Gyula tanár úr elment) szerint:

    Hihetetlem és felfoghatatlan, hogy ilyen csodás emberekkel nem találkozhatunk az életben már. Sajnálom, hogy így történt. Bízzunk az időben, ami a felejtésben szokott néha segíteni! M. J.

  100. Ádám (H. Varga Gyula tanár úr elment) szerint:

    Isten nyugosztaljon, drága Tanár Úr! 🙁

  101. Gelimero szerint:

    Egy lehetséges uráli filozófia
    —————–

    Hát igen, dehát a magyar az indogermán és germán, tehát ami a látás az indogermán és germán, de a primitív. Minden ami le vahn ide írva az teljesen hamis.

  102. kurcsika43@gmail.com (Az este Hujber Szabolccsal) szerint:

    Kedves Géza! Hujber Szabolcs szövegíró-költőként, tudósként (számos dalszövege mellett ismerem a „Bródy János dalszövegeinek retorikai elemzése” című, rendkívül gazdag, alapos és nagyon érdekes doktori disszertációját is) és emberként is kiváló. Nekem is jó barátom. Büszke vagyok rá és rád, a mentorára is. Köszönöm, hogy segítetted, segíted és most így is népszerűsíted. Megérdemli.

  103. balazsge szerint:

    Kedves Érdeklődő!
    A somogyvárit nem láttam, a kapolyit viszont igen, sokszor. Ha a Balatonföldvár–Kaposvár közötti úton haladunk Kaposvár felé, akkor a vasúton átmenve, de a Nágocs-Zics-elágazás előtt, jobb oldalon, az országút mellett közvetlenül található a képesfa. Sokan megállnak ott. (De van képesfa a Pilisben is, Pilisszentkereszt felől elindulva a zöld jelzésen, a Vaskapu-völgy és Döme halála előtti pihenőnél… És még sok helyen, én is örülnék, ha megosztanának velem hasonlókat.) Jó kirándulást kívánok! BG

  104. MinaVidi szerint:

    Kedves Géza!
    A segítségét szeretném kérni. Elhatároztam, hogy felkeressük a Somogy megyei képesfákat. TUdna segítni, hogy a somogyvárit és a kapolyit merre találom?
    Kösöznettel: MinaVidi

  105. csaba szerint:

    Kedves Géza! Debrecenben jártam egyetemre. A Napszók okt. 17-i nagytemplomos bejegyzéshez, hogy teljesebb legyen a kép, egy kiegészítés:
    – Miért Debrecen volt az ország legreakciósabb városa?
    – ???
    – Mert az „Átkosban” a Szabadság útja a Köztemetőbe, a Béke útja a Vágóhídra, a Vöröshadsereg útja pedig a Nagytemplomba vezetett!
    Üdvözlettel: Csaba.

  106. Kisari Csaba szerint:

    A Kenguru című íráshoz mellékelt fotóhoz

    Egy ismerős kisfiú

    Az a kisfiú jár el hozzám
    Mostanában, nevetve, holtan,
    Aki voltam.

    Édes kölyök: beteg, merengő,
    Körüllengi s babrálja lágyan
    Szegény ágyam.

    Vénülő arcom nézi, nézi
    Csodálva s könnyét ejti egyre
    A szememre.

    S én gyermekként ébredek sírva
    Százszor is egy babonás éjen,
    Úgy, mint régen.

  107. “a legjobb válaszok mindig utólag jutnak eszembe…”
    A jelenséget ma ‘lépcsőházeffektus’-nak nevezik.

  108. Zalaszentgrót határában találkoztam ezzel a táblával:

    ARANYOD

  109. mester.kati77@gmail.com szerint:

    Úgy tudom, a bort nem az alkoholmennyiség teszi oly „finommá”, kívánatossá, hanem a benne rejlő ásványi anyagok sokasága, színessége, amit a szőlő szív magába a hegy talajából. A Somló-környékieket, a bortermelőket boldoggá teszi, ha ízlik a vándoroknak a mi kis Somlónk (432 m magas, a Szentgyörgy hegy 415 m) borának zamata…

  110. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Az „újságba-írásra” szerencsére sok jó példa van a magyar irodalomban. Akik a könyvek lapjain túlra is írtak, ahogy a bejegyzés szól: „… amihez hasonló műfaji tökéletesség ritkán akadt más irodalmi égtájakon”. És megfordítva: van olyan újságíró, aki maradandót ír, talán a „műfaji tökéletességen” belül. Akinek életműve tanulságos. Akit érdekel, ki az, megtudja, ha felüti a lapot, itt:

    https://lovasistvan.hu/2021/09/30/tisztelgo-emlekezes/

  111. Poénra fogva: Baloldali a sofőrülés. A baloldalinak mintha érdeke volna a káoszteremtés, hogy a jobbat eredménnyel támadja s váltsa le. Annál jobb, minél többen elkésnek. Mondom: poén 🙂

  112. Kovács István szerint:

    A Magyar Nyelvőr folyóirattal kapcsolatos akcióról mikor lesz bejegyzés?

  113. Pl. Lackfi János Mazsolarajzás

  114. A materiális és a spirituális világ eléggé össze van kötve, csak nem ismerjük eléggé az összefüggéseket…
    Isteni kommunikáció – csak tiszta lehet – Pió atya tudta, és segített általa az embereken…, előre tudta, hogy Votillából pápáa lesz…a filmben is láttam…még Voitilla sem tudhatta…de olyan ember volt, akinek prediszpoziciója volt hozzá…mondjuk így megérdemelte…

  115. A pesti lány kezét talán hamar adja,
    ha a kérő egy dúsgazdag maharadzsa,
    ám sejti, hogy nem lesz boldog. Hiába,
    férje Buddhát, ő meg Pessthet imádja.
    (Megjelent egy régi Ludas Matyiban.)

  116. Bükkösdi Valéria (ad: Rippl-Rónai-villa) szerint:

    Kedves Tanár Úr! Sokat gondolkodtam felvetésén : „Minek akkor szuoermodern látogatóközpont?” Lehetne válasz, hogy az évi néhány közösségi összejövetel, pl. Nárciszünnep miatt, de leginkább talán az Andrássy-ebédlő „kedvéért”.
    „Az Andrássy-ebédlö Rippl-Rónainak az elsö – és sajnálatos módon az egyetlen – enteriörterve, bizonytalanságai ellenére a legelegánsabb és legnagyvonalubb szecessziós enteriör volt, ami Magyarországon készült. Franciás szellem hatotta át, de nem a francia szecesszió szeszélye, hanem – egyenetlenségei ellenére – annak világossága, áttekinthetösége, nagyvonalú eleganciája.
    Az Andrássy-ebédlöt sem a kortársak, sem a közvetlen utókor nem tekintette maradéktalanul szerencsés alkotásnak. „Ha manapság nézzük az eredeti helységröl készült felvételeket”, írta Genthon István az Andrássy ebédlöröl, „lehetetlen észre nem venni, hogy nagyon ártott neki az idö múlása, modorosnak túlhalmozott díszünek látszanak. De ne felejtsük, hogy az iparmüvészet legrosszabb korszaka volt ez…” Genthon István elmarasztaló ítéletét a szecesszióval szemben táplált ellenszenv táplálta. Azok, akik ízlésüket, esztétikai értékítéletüket a két világháború közötti idöben alakították ki, a szecessziót mindenestöl elutasították, mert annak a kornak a vizuális kultúrája a szecesszió antitézise volt.
    A szecesszió formavilágát és festöiségét árasztó üvegablak-melynek ragyogó szinei Róth Miksa hozzáértését dicsérték- nem önálló müalkotásként, hanem az enteriör együttesében hatott.
    Az Andrássy-ebédlö mennyezete szeszélyesen kanyargó ólomhuzalokkal átszött, irizáló Tiffany-üveglapokból volt összeállítva. A Tiffany-üveg – az üvegtechnika szecessziós vívmánya – az 1893-as chicagói világkiállításon jelent meg. A Louis Tiffany által kikisérletezett és elöállított üveg, áttetszöségében letompítva opálos, fémes fényben ragyog, és nem csak az átesö fényben, hanem rálátásban is hatásos.
    A kortársi elismerés azonban a müvész számára bántó módon elmaradt.
    Az ebédlö darabjait bemutatták a az 1898. évi karácsonyi kiállításon. Az állami aranyérmet Róth Miksának, az üvegablak kivitelezöjének ítélték, azzal az indoklással, hogy Thék Endre, az Andrássy ebédlö bútorait kivitelezö asztalos mint a zsüri tagja, nem részesülhet kitüntetésben.
    Rippl-Rónai a zsüri döntésével kapcsolatban a következö nyilatkozatot tette közzé a lapokban: „Az Iparmüvészeti Múzeumban rendezett karácsonyi kiállításon a nagy érmet Róth üveges úrnak ítélte oda a zsüri, melyben egyetlen müvészember sincs.
    Rólam tehát mint a Théknél, a bútorok tervezöjéröl és kiállítójáról ezen zsüri elött szó sem volt. Pedig a zsüri jól tudja, hogy azok a bútorok az én alkotásaim. Én komponáltam öket, én ügyeltem föl hosszú idön át építésükre, én szolgáltattam a munka alapjául szolgáló rajzokat…” Rév Ilona : Építészet és enteriör a magyar századfordulón. Bp.: Gondolat K.

    • Balázs Géza szerint:

      Kedves Levélíró, a kaposvári Rippl-Rónai-villa és látogatóközpont kapcsán valóban nem tértem ki az Andrássy-ebédlőre, amely az idézetek szerint vitákat kavart, de kétségtelenül rendkívül szép alkotás. Köszönöm a kiegészítést, így már valóban egy okkal több szól a látogatóközpont mellett, mea culpa… Balázs Géza

  117. Kedves Géza! Nekem Az Isten balján is az egyik kedvencem. A szívembe beleverő mázsás harangnyelveket akkor érzem, amikor (sajnos, az utóbbi időben is gyakran) egy-egy rokonom, jó barátom, ismerősöm elmegy.

  118. „Milyen szép egyedi magyar szó: test-vér!”-írod. A német Brüder und Schwestern, az angol brothers and sisters, az orosz bratyja i szjosztri külön veszi a testvéreket. A német a nővér szóból eredeztető Geschwisterrel megpróbálja ugyan egybefogni őket, de a két szülő azonos „kevercsét”, testi és vér szerinti egyezőségét jelentő magyar testvér szónak egyik nyelvben sincs párja. A nem vér szerinti, csak lelki rokonra is használt feleim (látjátok feleim), vagy a nő házastársra vonatkozó feleség is (ahogy nyelvünkben a páros testrészek – a szemem, a fülem, a kezem, a lábam – egy egységet jelentenek) egynek érzi, érezteti a két vagy több összetartozót.

  119. Z szerint:

    a gonoszokkal kell közömbösnek lenni…talàn…

  120. Az utolsò cigaretta…jò novella…szàmomra…tetszik…💝
    Judit

  121. Igen a ritmus. Írásaid egyik nagy értéke. Az utolsó cigaretta címűé is, amelynek mindegyik mondata – talán nem is tudatos ez, ahogy a saját hétköznapi szívverésedre, erre sem figyelsz oda – egy zaklatott, hol lelassuló, hol egyre rendetlenebbül, egyre kétségbeesettebben verő szív lüktetését érzékelteti.

    A „Már nehezen járt” tényszerű, tárgyilagos közlés szabályos „dobbanása” után a „Reggelinél néztem,/milyen lassan eszik”, „Leesett valami,/ nem tudta fölvenni” időmértékes lüktetésű, a szövegbe beépülő „négysorosnak” még a dinamikus elemei is („milyen lassan eszik”, „leesett valami”) szinte már statikusak.

    A szívverés lassuló ütemét érzékeltető, vele harmonizáló szív ige a szöveg központi tényezője. A lassú mozgással kapcsolatos igéid – „megálltunk”, „indulása”, „utánamentem”, „előjött”, „fölmentünk” – is a te belső nyugtalanságodat érzékeltetik, az „És elhomályosul a szemem” záró „nincs tovább”-ja előtti – a korábbi „Hadd szívjak még el egy cigit, kért meg, mielőtt lementünk volna az aluljáróba” hosszabb mondathoz hasonlóan – a „Ha elmegyek a Népliget előtt, mindig ő jut eszembe, az utolsó cigarettával” mondatod azonban már a tehetetlenségtől felgyorsult szívverést, egyfajta tachycardiát érzékeltet.

    „Ismertük őt, nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló”- írja Kosztolányi a Halotti beszédben. Ahogy a talán legemberibb magyar költő az ő örökérvényű versében, Az utolsó cigaretta című, prózai formájában is lírai költemény írásodban Te magad vagy ez a számunkra ismeretlen, általad meg nem nevezett, így „bárki, bármelyikünk lehet”- embertársadért, ugyanakkor mindannyiunkért dobogó, az ő szívverésére és a mienkre is ráhangolódó, nagy Szív.

    Köszönjük ezt az újabb, meghatóan gyönyörű írásodat.

  122. Kisari (Az utolsó cigaretta) szerint:

    Igen, a ritmus. A prózád egyik csodája. Most például – lehet, hogy te nem is vetted észre, mert annyira természetes neked, mint a saját szívverésed – a jegyzetedben mindegyik kis közlendőd egy-egy szívdobbanás. Az utolsó előtti mondatod (tachycardia?) egy végső, hosszabb, felgyorsult dobogássorozat. Aztán megáll az egész, ahogy végleg elalél egy lélek. Gyönyörű, fájóan gyönyörű, meghatóan emberi ez a szeretett embertársadra, embertársaidra való, tőled már olyan sokszor tapasztalt „rászívhangolódás”.

  123. CSJ szerint:

    …az előadása érdekes volt számomra, úgy is mint költőnek és úgyis, mint embernek, műfordítónak… kb. 4-5 oldalt jegyzeteltem belőle… igen, a művész, nyelvész, költő egyet akar: megérteni a világot. S hogy ez által boldogabb lesz-e? Ez számomra is kérdés…titokzatos kérdés…a verseimet, imáimnak hívom, valamikor ezt le is írták az újságírók, igen, ilyenkor, vagy a legtöbbször, ha verset írok, érzem a szellemvilággal való kapcsolatomat, hogy milyen csatornákon? …. az is titokzatos, talán szakrális is…kilépek a hétköznapiságból…igen és összeköt a kollektív tudatalattival is, nyilván… ez az én utazásom…van benne mágikusság is, de… sok minden más is: érzés, tapasztalat, öröm, fájdalom, pillanati impresszió stb. – Weöres Sándor zseniálisan megírta: A vers születés esszéjében… (elég fiatalon…már…), s végigélte költőként az életét… Tetszett az előadása, ezt akartam Önnek megírni … és … az is, hogy szereti nyelvészként a verseket is…

  124. Szilvási Csaba (ad: Tisza 2021) szerint:

    A magyar Gangesz. „Tiszacsécse a Tisza csücske. Csücsök, csöcs, csecs, csicseregnek bennem a szavak, felidézve lelkemben a szülőföldemet s rajta keresztül az anyatej ízét”- írtam, jó pár évtizeddel ezelőtt, a Magyar Ifjúság című országos folyóiratban megjelent cikkemben. Az Élet és Irodalom egyik „jeles” újságírója azon melegében – az ÉS-ben – „Üzenet Emlőországból” című gúnyoros, kaján kis glosszácskájában figurázta ki lelkesedésemet. Nem fájt a lekicsinylő, cinikus írás. Csak mosolyogtam rajta. Sajnáltam a „cikiző” cikk íróját. Mert akinek Budapesten, egy belvárosi bérház ikszedik emeletén van a szülőföldje, az nem tudhatja, mit jelent a szatmári nagy tágasság, a színes és csillogó végtelen, a tavaszi napfény és a tág tüdő. Nem tudhatja, milyen a fáról frissen leszedett, cukortól csorduló „nemtudom szilva” édessége, milyen a tiszaháti nyári por illata, s milyen a természet lelkesítő, tüdőtágító, illatos öröme.A fővárosban élő Balázs Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyelvész professzora, akinek Szatmár szinte második szülőföldje, már régóta tudja. „A 20. Tisza-túrám. 1992-ben kezdtem, akkor félbehagytam, de 2001 óta minden évben végigevezek a Felső-Tiszán. A csapat változik, vannak elmaradók, vannak visszajárók, vannak nosztalgiázók, és van egy stabil pont: én (egyelőre). Már csaknem minden kanyart ismerek, és szívesen osztom meg másokkal tapasztalataimat”- írja, legfőbb emberi tulajdonsága, az élete minden területén megnyilvánuló, a családjához, a barátaihoz, a hazájához, Budapesthez, a Rákos patakhoz és hosszabb ideje már Szatmárhoz, a Tiszához is fűződő rendületlen hűsége bizonyításaként.Én magam is Szatmárban, közelebbről Fehérgyarmaton nőttem fel, de a Balázs Géza írásában említett Kis-Túr vendégház helyszíne, nagy költőnknek, Nemzeti énekük szerzőjének és családtagjainak névadó települése, Kölcse szomszédságában – Csekében és nem „Csekén”, ahogy ma mondják és írják sokan! – a Himnusz szülőhelyén is éltem egy évig. 1951-ben apámat, aki hivatalnok volt, oda küldték a járási tanácsról, és ott élt szűkebb, négytagú családunk. Most gondolatban elhaladok a ház előtt, ahol egy nagygazdáéknál laktunk albérletben, s az iskola mellett, ahová az 1951/52. tanévben jártunk a nővéremmel, s ahol a Dávid József igazgató és a Bakó Józsefné osztályfőnök tanító által aláírt II. osztályos félévi és év végi bizonyítványomat kaptam. Ahogy olvasom Balázs Géza barátom jegyzetét, gondolatban most is ott lépdelek a csekei főúton, s aranyos köd száll le bennem a dib-dáb földi bajokra. Olyan boldog vagyok most, mint hetven éve az a hét-nyolcéves kukorékoló, fiatal, kis kakas volt. Csirkeparittyázó, kis suttyó osztálytársaim, Kendi Jóska, Bóné Lali és a többiek s a gyönyörű, kicsi leánykák, a kis „babalyánytyúkok” jelennek meg előttem. Hajdani „vasmagyarok”, báránybőr sapkás, bekecses, lajbis, rég a végtelenbe röppent emberek kavarognak ebben a ködben, mint a csókák a csónakfejfás temetőben. Apám kezének lecsüngő kisujjába kapaszkodom. Tiszta, árnytalan lelki jóság és értelem tükröződik a tekintetében. Derűs, kedélyes hangon mesél a „Nyeldelbornyúról”, akit ő talált ki. Aztán nővéremmel – ő a csikó, hosszú copfja a gyeplő- lovacskázunk az udvaron.Látom, ahogy este a csillagoltó sötétségben botorkálunk, s a sár miatt a kerítésen tornásszuk magunkat hazafelé. A Tisza. A szatmári Gangesz”- írtam 2013-ban megjelent Szatmári helynevek igézetében című könyvemben. A facebookon Balázs professzor úr Adynak a Tisza-parton című verse Jöttem a Gangesz partjairól című indító sorát választotta írása mottójául.
    Megható öröm számomra, hogy a vele, drága, jó barátommal való rokonlelkűségem most ezzel a közös, „gangészjárásunkat” tanúsító, általam is használt metaforával is igazolódik. Megköszönöm neki, hogy – mint korábbi, hasonlóan életigenlő, gyönyörű írásaival már oly sokszor – most is megerősítette bennem Heltai Jenő néma leventéjének – „Az élet szép, tenéked magyarázzam?” – az általa az ünnepekké varázsolt hétköznapok világában is meggyökereztethető igazságát.

  125. Kisari Csaba (ad: Entropológia) szerint:

    Az Entropológia befejező része – „Annyira jó emlékezni a lassú nyarakra, hosszú gyaloglásokra, falusi estékre, az így élt édes szüleinkre, testvéreinkre”- egymagában is egy gyönyörű kis prózavers. Megmozgatja mind az öt érzékünket: egyszerre szín, hang, íz, illat és tapintás. De leginkább szeretet és életöröm. Az egész világot átölelő, kiapadhatatlan jóságot érzi tőle az ember, és a boldogság, mint a tücsökciripelés, összekeveredik benne a szavaknak akác-, jázmin- és labdarózsa illatával, és habzón szétárad, szétömlik a mellében.

  126. Szicsa (ad: Hálalista) szerint:

    Gyönyörű a legutóbbi, az elhunyt szeretteinket felsoroló „halállista” helyett „hálalista” összeállítására inspiráló Balázs Géza-írás, amely Adynak az „Aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” gondolatát idézi.
    Igen, az erdő a legcsodálatosabb. Úgy tűnik, mintha öntudatlan mozgása lenne benne a gallynak, mintha egymásnak integetnének az ágak.
    Érdemes felkutatni a bozontos mellén összebújó ősvényeket, s a hűvösben meg-megpihenve jó lehajolni az apró csodákhoz. A magánosság semmihez sem hasonlítható békességet és örömöt ad a léleknek.
    A vándor szemének jólesik a fény-árnyék játékban a színek friss lüktetése. Ahogy hangya testőrei körülveszik Katicabogár-királykisasszonyt, vagy ahogy egy aranysárga lepke, apró fekete pöttyökkel a hátán, ringatózik egy lila virág szárán, az igazi csoda. Öröm a fák közt futrinkákat és gyíkokat lesni, pöfetegeket püfölni bottal, mint egy gyerek, s élvezni, ahogy száll belőle a fekete anyag.
    Jó lefeküdni a langyos földre, a fűbe, s figyelni a parányivá szűkült világot, elgyönyörködni egy – a porhanyó humuszon szerelmeskedő – piros bogárkettősben.

    Köszönöm a szép, lelkesítő, életörömre inspiráló jegyzetet.

  127. Sz. Tóth Gyula (ad: Hálalista) szerint:

    Üdítő gondolatok. Jót tesznek az ember fejének. Hűsítenek a rekkenő hőségben, eligazítanak a gondolatbőség zavarában. Ma, amikor hemzsegnek az írások, amelyek számomra nagy „keverések”: eszmerendszerek, ideológiák és politikai oldalak váltakoznak. Már nem az a kérdés, ki mennyiben liberális, vagy konzervatív, mennyiben és miben tagadja az eszméket, a mai újraértelmezők eldöntik: ez vagy az már egyenesen jobboldali vagy éppen baloldali.
    Az ilyen újraértelmezések átkeresztelést jelentenek. A konzervatív a világért sem az, aki volt, nem lehet haladó, a liberálist a posztmodern beszédalakítók csócsálják. (A vízkereszt sem a régi, hanem ahogy akarják.) Az eszméket sok ág húzza, hű követőiket sok szótól terhelt fej is nyúzza.

    És akkor jó olvasni Balázs Géza rendezett gondolatait. Hasonlóképpen vélekedtem egy könyve kapcsán: „Nyelvszokások. A nyelvszokások mint szimbolikus nyelvi cselekvések.” (Magyar Napló, 2020. november, 62–65.) „Balázs Géza a nyelvi cselekvés felé viszi a filozófiát. Tevékenységével, tudományos magatartásával egészen a reneszánszig megy vissza. Kíváncsi, meg akarja ismerni a világot, begyűjtött tapasztalataival magyarázni is. Hozzáadni valamit az addig felgyűlt ismeretekhez. Szerény őserő, a posztmodern reneszánsz embere. Mindehhez nagy összeszedettség, rendezettség, önfegyelem szükséges.” Recenziómnak ezt a címet adtam: „Kutatni csak pontosan, szépen”. Akkori megállapításaimat fenntartom.

    Mert itt kultúráról van szó, és ebben a professzor nem enged, „nincs alku!” Életigenlés? Igen, ez művészeti-nyelvi program. Az alcím kijelöl irányt, módszert: „Szerves és szervetlen kultúra: múlt – jelen – jövő?” Új világhelyzet van, új gondok jelentkeznek, a megismerés is újat kíván. De nem felejtést! A nemzeti hagyományok viszonyító kapcsolódást jelentenek.

    Kizökkent volna az idő? – kérdezhetnénk Shakespeare-el. Balázs Géza nem engedi, óráját igazítja. Az pontosan ketyeg, szépen jelez. Érdemes figyelni saját óránkra. A professzor következetes, az általa használt nyelv rendet szülve, szabaddá tesz.

  128. Marcsó Éva szerint:

    Kedves Uram!
    Két kifejezés miatt írok.
    A mediában nagyon elharapódzott az „úgy mond” szókapcsolat. Mert ha nem úgy mondom, akkor nem úgy van? Az úgy nevezettel keverhetik.
    A „máig” a következő. Kiráz a hideg tőle. A mai napig hallottam egész életemben.
    Mert hát hogy eléneklik a híreinket, az már sajnos megszokott lesz. (Förhétsz Adrienn Bányász Rezső nyomdokain)
    Legyen szíves és tegyen helyre vagy engem, vagy ezt a helyzetet.
    Köszönettel: Marcsó Éva

  129. SZCS (ad: Rita) szerint:

    „Már szürkül lassan a ködös határ, és a határban a halál kaszál”- írja Juhász Gyula A tápai lagzi című verse befejező strófájában. „Ideköt idegszálaival a szél, pamutszálaival a köd…”- idézi Csoóri Sándor versének részletét a professzor úr, akinek az írásán is – hajszál, fűszál, cérnaszál, nádszál, virágszál – végighúzódik az a bizonyos szál. Érzékelteti, ahogy Juhász Gyula is, hogy az ember egy kis fűSZÁL, akit a halál a kaszájával lekaSZÁL. Felidézi bennünk – Vergilius: „sic volvere Parcas” – a három párkát, az emberi élet fonalát fonó Klothót, a hozzá való szöszt eresztő Lachesist és az életfonalat elvágó Atroposzt.

    „Minden, mi él, az egyenlő soká él,

    A százados fa s egynapos rovar.

    Eszmél, örül, szeret és elbukik,
    Midőn napszámát s vágyait betölté.
    Nem az idő halad: mi változunk,
    Egy század, egy nap szinte egyre megy.
    Ne félj, betöltöd célodat te is”- mondatja ki Madách műve hősével, Luciferrel a nagy igazságot.

    Az idő végtelen fonalából az Atroposz által kivágott szakasz, az emberi élet, bármilyen hosszú, években mérve 90 vagy 100 egység is legyen, nem több, mint egyetlen pont.

    „A nagy Élet-kertben Mindennek sorsa van”-írja Ady.

    Ritának ez volt a sorsa. Higgyünk benne, hogy ő így töltötte be – emberi léptékkel mérve fájóan rövid, mindössze 35 évig tartott élete ellenére is – a célját.

    Balázs Géza írása Weöres Sándor gyönyörű egysorosa – „Isten rajtad :

    végtelen könny, Isten benned: végtelen mosoly”- felidézésével megőrizteti velünk az általa ismerősünkké, szerettünkké tett Rita örök, immár végtelen mosolyát is.

    Balázs Gézának, minden hozzá hasonló rendes embernek és saját magamnak (mert közéjük tartozónak érzem magamat is) ajánlom REND című versemet:

    A REND

    A Semmiből jöttél, s most rajtad áll minden:

    vagy a Nagy Semmibe térsz majd vissza innen,

    s része leszel újból a Végtelen Csendnek,

    vagy megtestesítője az Örök RENDnek.

    Ha Rend lesz a fejedben és a szívedben,

    hogyha Ember maradsz minden léthelyzetben,

    Nem hazudsz soha sem másnak, sem magadnak,

    s Dolgos tisztességgel végzed, mit rád szabnak,

    te is elmondhatod: non omnis moriar,

    megmarad belőled – ez neked is kijár,

    hogyha helyt állsz a nagy földi élethajszán –

    egy könnycsepp (vagy mosoly?) az Örök REND arcán.

  130. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Az idézet pontosan: „S ki viszi át fogában tartva
    a Szerelmet a túlsó partra!”

    Két francia fordításban:

    „Qui portera sur l’autre rive
    L’Amour qu’il tient entre ses dents?”

    (EUGÈNE GUILLEVIC)

    „Et qui fera entre ses crocs
    Passer l’Amour d’un bord à l’autre?”

    (TIMÁR GYÖRGY)

  131. kurcsika43@gmail.com szerint:

    A túlsó part. „Ki viszi át, fogában tartva, a Szerelmet a túlsó partra?”

  132. Tóth Péter János szerint:

    Szia Géza!
    Tóth Péter vagyok, előtted ültem a suliban.
    Jó volt olvasni amit írtál a gyerekkorunkról.
    Jó lenne beszélni.

  133. Elekes Irén Borbála szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Elnézést, hogy hétvégén keresem, de a tegnap megírt FB-üzenetemnél azt jelzi a gép, hogy még nem olvasta, nem olvasta. Most itt próbálkozom. Mielőbb szeretném felvenni Önnel a kapcsolatot egy felkérés ügyében.

    Köszönettel:
    Elekes Irén Borbála
    szerkesztő neribor@gmail.com 06 70 5620 462

  134. Harasztosi Viola szerint:

    A kisgyerek nyelvi fejlődésével kapcsolatban szeretnék írni Önnek. Láttam a Ridikül című műsort, amelyben hallottam, hogy a kisgyerek palócosan beszél, vagyis átéli a nyelvi fejlődés különböző szintjeit. Ugyanez volt nálunk is. Még részletesebben leírhatom, ha érdekli.

  135. Molnár Péter szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Nagy érdeklődéssel hallgattam/néztem a Ridikül c. műsorban az okfejtését a gyermekek ómagyar beszédéről. Meg tudom magam is erősíteni az elméletet, kisebbik lányomnak is volt palóc korszaka, sőt megmondom magának őszintén, néha nekem is rááll a szám 46 évesen, pedig semmiféle palóc ősökkel legjobb tudomásom szerint nem rendelkezem, de valahogy az tűnik helyesnek, szebbnek, jobban kimondhatónak 🙂

    Tisztelettel, Molnár Péter

  136. Edwin van Schie szerint:

    Szia Géza!
    Rég nem voltunk kapcsolatban, de még minidg a magyar nyelvvel foglalkozunk, mindegyik a saját módján.
    Nos szeretném érdeklődni, hogy van még készlet a The Syory of Hungarian-ból. Kellene egy itteni (orvostudományi) professzornak, Mégpedig a vejem oda szeretné adni annak az oktatójának, aki sokat jelentett számára az szociális orvos képzéséhez.
    Üdv. Edwin van Schie

  137. Szücs Tamás szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Múltkor hallottam a rádióban, amit az új magyar szó, az „oltakozás” nyelvi helyességéről mondott. Megértettem, hogy valamit egy szóval kifejezni sokkal célszerűbb, mint 2-3 szóval körülírni.
    Szeretném a véleményét kérni a másik sokat említett szó, az oltásfelvétel helyességéről, elfogadhatóságáról.
    Régebben azt tanultam, hogy az oltást kapjuk, esetleg kérjük, de soha nem hallottam azt, hogy felvesszük. Nekem nagyon furcsának, magyartalannak tűnik.
    Várom szíves válaszát!

    Üdvözlettel: Szücs Tamás

    • balazsge szerint:

      Nem tudom, hogy a rádióban beszéltem-e az oltakozásról, de ha azt mondtam,hogy helyes, akkor azzal egyetértek. Nyilván az oltásfelvétel sem helytelen, nagyon szakmai, nagyon belterjes (betegfelvétel – ez se tetszik), szerintem mindenki oltakozzék bátran vagy oltassa be magát, ha pedig orvos, akár be is olthatja magát… Üdvözlettel: BG

      • Irházyné Sipos Ágnes szerint:

        Tisztelt Balázs Géza!

        Kérem segítségét az alábbi kérdésben:

        Beoltatja vagy beolttatja magát az ember?
        Kérem, oltassa / olttassa be magát?

        A helyesírás ellenőrző kissé megkavarta a gondolkodásomat ez ügyben, én az első változatokat tartom helyesnek, a program a második verziót, viszont mindkettőre látok példát az interneten.

        Segítségét előre is köszönöm.

        Tisztelettel:
        Irházyné Sipos Ágnes

  138. Disznóságok című jegyzeted is szolgált egy (diszn)újsággal: A leépülés során (ha olyan is volt neki) megmutatkozhat, „freudszínre” kerülhet a férfiember korábban elfojtott Énje, az obszcÉN is.

  139. „Szívében, Édesanyám, barátság, gyermekként, Mariska néni, Emil bácsi, kisvasút, túrák, panoráma, vadgulyás, tavasz, vadgyümölcsfák, őzcsordák”. Csupa pozitív motívum. A körülmények ellenére a majális és az anyák napja családias hangulatába ringató, meghatóan derűs, gyönyörű írás. Alliterációkkal (Gregánékkal generációkra, vadgyümolcsfák virágait, elmélkedésre emlékezés, egy ideje ismét, túrákat teszünk) tarkított költemény prózában, a végén, ahogy a „nagyoktól”, Berzsenyitől, Petőfitől és a többiektől megszoktuk, egy filozófiai elmélkedéssel.
    Jó volt olvasni. Köszönjük.

  140. Szirovicza István (ad: A nagy író unokája) szerint:

    Szabad a gazda! Ki lehet ő?

  141. Szilvási Csaba szerint:

    Szelektív….Napjainkban a művészi alkotás is már majdnem szelektív hulladék. „Ecce!”. No comment.

  142. E (ad: Szelektív) szerint:

    Nemár. Lomtalanításkor mindig van átvételi pont valamelyik környékbeli utcasarkon, ahol ingyenesen le lehet adni a veszélyes hulladékot. A Főkefe lomtalanítós szórólapján rajta lesz minden tudnivaló.

    • balazsge szerint:

      Nem dobom a kukába a veszélyes hulladékot. Lábjegyzetet fűztem a jegyzethez. De fel akartam hívni a figyelmet erre az áldatlan állapotra. Nekem szerencsém van, mert van helyem őrizni a veszélyes hulladékot, mindaddig, ameddig nem lesz normális átvételi pont. De mit tehetnek azok, akiknek erre nincs helyük? Tenni kell valamit!

      • E szerint:

        „ha valaki egy hivatalos lerakatba elviszi – a – háztartási – hulladékot, az mindenképpen, készségesen fogadni kell”

        Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy a készséges fogadás hatására _érdemben_ nőne a leadott hulladék mennyisége. Ezzel sajnos erősítenénk azt a felfogást, hogy a szemetünkhöz már nincs közünk, és mi teszünk szívességet a világnak azzal, hogy elvisszük a cuccot az átvevőpontig.

        Én egyébként egy közeli barkácsáruházat szoktam látogatni, a bejárat mellett vannak a gyűjtők, kenyérpirító-laptop-billentyűzet méretig minden bedobható. Van külön izzós és elemes gyűjtő is. A nagyobb darabokat (tévé, hűtő) ma már elviszik az áruházak, amikor az ember újat vesz és házhoz szállítással rendel.

  143. Némethi Gábor (ad: Maszk, Tetten ért szavak 145.) szerint:

    …az semmi, de azóta már meg is valósították a maszklyukat! Léteznek a szívószál – vagy bármi más – számára ‘rendszeresített’ nyílások a maszkokon…

  144. Holt költők tàrsasàga…talàn az is fontos, hogy a tanàrt szeressèk a diàkjai – amikor tanìtottam ez felőlem is elvàràs volt…a filmben is…de…mèg az egyetemen is, amikor oktattam szempont volt szàmomra…sőt …az èletbe lèpve a fordìtòk lettek, naponta ebből ėlnek… jòl csinàljàk…egy remènytelen helyzetben…

    büszke vagyok ràjuk…

    Èn ma is szeretem a tanàraimat…tegnap is beszèlgettem az egyikkel…panaszkodott Budapestről…mert màr öreg egy kicsit és sok rajta a teher, olyan őszinte volt hozzàm…és èn is kèrtem tőle tanácsot is…hàt ìgy…az èlet…

  145. A költèszet az èlet rèsze…az irodalom is… a költèszet napjàn online felvèteleken a tanulòk szavaltàk a verseimet de màs muravidèki költőket is…jò èrzès, főleg kameràk előtt sokan kattintottak rà…összeàllt egy kis csapat magyar nyelven megszòlalt…hazai költők verseivel….

    a verseknek van közössègteremtő szerepük…hatàron tùl, kis közössègekben főleg…ès önprezentàciò és reprezentàciò is…nyelvi megnyilvànulàs…

  146. papp.miklos@sapientia.hu szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Kérdezni szeretném: létezik-e magyarul olyan szó, hogy „kultúrál”? Azt szoktuk mondani: művel, kultúrát teremt (borfogyasztás kultúrája). De mondhatunk-e olyat, hogy az ember a nyers képességeit (testi és lelki) „kultúrálja”? Nekem ez gazdagabbnak tűnik, mint a magyar „művel, kiművel” (benne van a „mű”, „mesterséges”). Nagyon köszönöm, ha megtisztel a válaszával!
    Tisztelettel: Papp Miklós

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Papp Úr! Szótárakban nem szerepel a kulturál, de természetesen képezhető: kultúra > kulturál (azaz kulturálissá tesz, én rövid u-val írnám). Hasonló képzésű a civilizál, urbanizál. Az már más kérdés, hogy valóban többet jelent-e, mint a (ki)művel. A kultúra az ember által létrehozott mesterséges (mű) világ, tehát a magyar (ki)művel szerintem tökéletes. Üdvözlettel: Balázs Géza

  147. Birgány Réka (ad: Ha egy nyugati lap megkérdezne) szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Ez a vallomás épp elég rövid és mindenki számára érthető, hogy 5-6.-osok osztályfőnöki órájára beszélgetésindítóként is megőrizzem.
    Isten áldja!
    Birgány Réka

  148. Kati Glaser szerint:

    A rovidfilmes dramaturgiaban is vannak ezekhez nagyon hasonlo, harmoniakeresesi utak. Erdekes. Olyan osszetett az erzekeles, es vegeredmenyben megis vannak szinte valtozatlan alkotoi receptek az emberi tortenelemben. Ez csak azt jelenti, hogy az ember csokonyos, es a kis puha lelkevel mindig valami visszatero ismeros otthonossagra vagyik. Az ekezeteim covid gyanuval otthon maradtak.
    Koszonom az irast,
    Kati

  149. Kádár György szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Nagyon szivesen elolvasnám az „Amiről Vv tanár úr nem írt” c. munkáját.

    Üdvözlettel. Kádár György, Vaasa (Finnország)

  150. Szabó Zoltánné szerint:

    Miért az oltakozik,aki oltást kap?
    A magyar nyelv szabálya szerint legfeljebb az orvosok oltakoznak,ha létezőnek vesszük az oltakozik szót, vagy aki saját magát oltja. Eléggé silány már a szép magyar nyelvünk, ne tegyük teljesen „inteligensé”.
    Sajnálom,hogy Müller Çecilia szlengje lett nyelvünk vezérfonala.
    Üdvözlettel: Szabóné

  151. M. Mester Katalin (ad: Az első vásárlási utalvány) szerint:

    Szerintem B. G. nem lógott ki a fotón látható fiatalos öltözködéssel a sorból annyira, mint gondolta.Nekem sem volt eredeti farmerom mikor fiatal voltam, hasonló okokból. Kicsit fájt akkor, de nem túl nagyon. Mára egyáltalán nem. Az öltözködésben most is az arany középút, – mint még másban is – a vezérelvem. Persze, nézzen ki az ember valahogy! De nem kell ebbe belebolondulni, még nőként sem. (Idős Feri bácsi azt mondta: a „ráma” legyen jó! Persze ez is összetett kérdés…) Valami nem illő, nem egészen tisztességes cselekedetet – ha lenne, lett volna ilyen, – az embernek, azt jobban kellene restellni, mint éppen nem a legmenőbb öltözködést. Nem a ruha tesz az embert! – szól a magyar közmondás. De, (egy kicsit) az is! -replikáznak rá. Mindkettőben van igazság. Az ősi közmondás a mélyebb. (ha egy tuskót szépen felöltöztetünk, attól a tuskó még tuskó marad. Míg EMBER lesz valaki, szinte egy élet munkája… )

  152. cs judit (ad: Márai Sándor: A szegények iskolája) szerint:

    gen a szegènysėg iskolàja ràm is hatàssal volt, amikor olvastam…mèly elemzėse a szegènysègnek…igazàn nem tudom, hogy hova is tartozom…inkàbb a szegènyebbek közè, spirituàisan…de ismerek tisztesėges gazdagokat us, mondjuk Monte Carlòban is voltam kb. 10 napig köztük, règen volt kb. 25 ève, akkor kb. huszonvalahàny milliomos magyar ėlt ott letelepedve…èrdekes èlmènyem volt, egy milliomos hölgy hìvott meg, inkàbb a fèrjemet, s nyaraltunk…de nem tudtam, hogy milliomos…s hogy mièrt hivott meg? Novellàba illő tèma…meg is ìrtam…a legjobb baràtaim szegènyek…ez is novellàba illő tèma…

    Judit küldte, ekkor: március 27., 21:52
    Màrai gazdag polgàri csalàdbòl szàmazott, de szegènyen èlt…mindkèt szfèràt ismerte…de a műve azért érdekes, mert a szegènysèget a gazdag Nyugaton ismerte meg ès Amerikàban…

  153. Z (ad: Az első vásárlási utalvány) szerint:

    A vàsàrlàsi utalvàny…hàt a ruha megtette a magàèt…kompenzàlja ma azzal, hogy elegànsan öltözködik, de….ez csak a külső…a fèrjem egy elèggè szegènyes munkàs csalàdbòl szàrmazik, nègy testvère van…èrzem benne nèha a mùlt hiànyait, de megèrtem… ő is kompenzàlja tudat alatt…

  154. temesi.ferenc@gmail.com szerint:

    Áldott virágvasárnapot! Itt van már a Pest. A kezdő fülön a te soraiddal. Mindkét oltáson túl vagyok. Nincs olyan messze, mikor már találkozhatunk.
    Feri

  155. Mohácsi Joli (ad: Biatorbágy) szerint:

    „Biatorbágy”
    Jó hosszú gyaloglásra alkalmas utakat találni az erdőben, de a gyalogútra dőlt fák akadályozzák a közlekedést, eltorlaszolják az utat, elszáradt, öreg fák az út mellett, a szárazság nem tesz jót az erdőnek.

  156. Márai ebben a könyvében sokféleképpen leírja a szegény-gazdag ellentétet. Rég olvastam. Ilyesvalamit is leír: A szegény szolgája a gazdag, mert a szegény új cipőjét a gazdag tapossa ki kényelmesre, hogy a szegény lábát ne nyomja, amikor megörökli tőle.

  157. M. Mester Katalin (ad: Egy avar lány) szerint:

    Az avar lány kapcsán jómagam is azt gondolom/gondoltam mindig, amit Balázs Tanár Úr is leírt. Miért nem nyugodhatnak békében!? Bár olyan faluban születtem, ahol két részletben is (1950/60-as é-ben) 400, ill. 900-nál(!) több avar kori sírt (köznépi temetőt) tártak fel dr. Török Gyula régész vezetésével. Nagy hír, különlegesség volt akkor a település életében a régészetben, de nagy sajtót nem kapott. (dr. Török régész nálunk is lakott nyaranta, s a szobában ládákba gyűjtötte a fellelt értékeket, csontokat…) Kitűnően rendszerezte, fotókkal, rajzokkal, leírásokkal a feltárást. A Nemzeti Múzeum raktára kitűnő, pontos/gondos archiválással tartja az „értékeket”. Azért tudom ezt mondani, mert évtizedek múltán, 2010 után volt szerencsém, h a múzeum munkatársai megmutatták nekem, abban a sírban talált leleteket, amelyiket kértem Török dr. könyvben is kiadott rendszerezett, remek nyilvántartása szerint. A VI-IX. sz-i avar és a X-XII. századi temető sírjai szinte mind bolygatatlanul maradtak. Az erózió miatt a legtöbb elhunyt 50-60 cm magasra került. Ez is lett a vesztük!! A mélyszántás kifordított ezt, azt… Lehet, hagyni kellett vna aludni őket. Persze többféle szempont létezik. Jó lenne valami diagnosztikai műszer, ami a csontok felszedése nélkül „vallana”. Megjegyzem, ma barbárabbak vagyunk, mint eleink. Egymásra temetkezések az alant lévő teljes széttöretésével 30 év után..stb. Ehhez a hamvasztás, a szétszóratás egész emberi: porból lettél, porrá leszel… S valljuk meg, mindenki tudja, mit mondott volna az avar kislány…

  158. kurcsika43@gmail.com (ad: Biatorbágy) szerint:

    A vonatrobbantó ragozása: Tegnapelőtt-tuska: december 29. Tegnaptuska: december 30, Matuska: Szilveszter.

  159. Kósa Gyula szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Dr. Csókay András azt mondta, hogy a holtak tanítják az élőket.

  160. pakozdipako@gmail.com szerint:

    Csak örvendeni tudok, hogy a közelmúltban felújítottuk ismeretségünket. Igen-igen hiányzik sokakból az a mentalitás, ami átüt a sorokból! P.

  161. Bori Jenő szerint:

    Új változatban a régi történet:
    Ha az ibafai papnak felírták a Favipiravirt,
    akkor az ibafai papnak Favipiravirja van, tehát
    ez az ibafai Favipiravir ibafai papi Favipiravir !

  162. Grosschmid Sándor szerint:

    Nekem nagyon tetszik az „oltakozik” szó. Magyaros, ami különösen bájossá teszi! Szívesen használom…

  163. Mohácsi Joli szerint:

    Imádom ezt a cicát kályha mellett ülve vagy a monitor előtt! Köszönöm a felvételt!

  164. Kormosné szerint:

    Tisztelettel Üdvözlöm!
    Kérdésem lenne: hol tudom meghallgatni 2015.márciusában készült felvételét – ” Minya Károly búcsúja a Borsodnádasdi lemezgyártól: A mi gyárunknak lelke van”
    Köszönöm türelmét, fáradozását.

  165. Kuvacs K. Attila (ad: Imában, énekben éltek) szerint:

    (Imában, életben éltek)
    Ez a gondolkodásmód nem jellemző a mai kor emberére. Ettől a vallásosságtól elszakadtunk (egyébként Dovzsenko némafilmjeiben lehet szép pl-kat látni erre a világlátásra). Viszont szeretném pozitívan szemlélni ezt, s ez esetben azt mondom, hogy azért, mert most tudatosan lehet valasztani, hogy miben szeretnék élni: a visszatérő kételyeimmel, (a külső világ elborzaszt), vagy egy biztos belső tudással, ami táplal. Több út vezet Istenhez. Egy dolog viszont tény: a távolság e kettő látásmód között mostanra óriási lett. Régen nem is kételkedtek az emberek. Mondjuk én nem éltem akkor, vagy…?

  166. Mohácsi Joli szerint:

    „Kéz-kilátó, Felsőtold”
    A szobor egy védő, dolgos, idős kezet láttat (szerintem), de nem kilátónak néz ki, hanem padnak, szokatlan művészi alkotás.
    Köszönöm, hogy megnézhettük a felvételt!

  167. zcsj (ad. Weöres Sándor: A teljesség felé) szerint:

    Weöres esszèit, tanulmånyait nem olvastam mèg…de inspiràlòdom…amit ìrt az èrvènyesülèről, azzal egyetèrtek…tapasztalom is ezt, ahogy ezt folyik a tàrsadalomban…de…W. èrezte a szellemvilàg törvènyeit…nem véletlenül ajànlotta a könyvèt is neki…

  168. Kovács László (ad: Csak a rossz) szerint:

    Aki nem szeretne negatív híreket olvasni a koronavírussal, a jövő évi influenzajárvánnyal vagy úgy általában a magyar egészségüggyel kapcsolatban, az olvassa szorgosan az igényes kormánypárti sajtót (Origo, Magyar Nemzet, 888, Pesti Srácok stb.) Éppen most néztem meg az Origo és a Magyar Nemzet címlapját, és minden arról szól, hogy jön az életmentő kínai vakcina és kezdődik a tömeges oltás. Minden pozitív, minden rendben van. Negatív hírekkel csak az találkozik, aki folyton az ellenzéki sajtót bújja, ami súlyos hiba, hiszen a kormánypárti sajtó mindent elmond, amit egy jó magyarnak tudnia kell a világról.

    • balazsge szerint:

      Az iróniát értem, és ezért meghagyom itt ezt a bejegyzést. Viszont nem értette meg a lényeget. Ez a honlap pedig politikamentes, Ön pedig – bár irónia köntösében – ezt csempészte be. Hagyjuk a mosott ruhát másra…

  169. Sz. Tóth Gyula (ad: Csak a rossz) szerint:

    Hosszabb időt (két hónap) voltam kénytelen eltölteni a SOTE Hematológia Osztályán súlyos betegségből kifolyólag (nem kovid, egyéb). Bentről élesebben jelentkezik a kinti huhogók hangja, és pontosabban lehet megítélni azok tartalmát. (Szándékukat kevésbé.) Bent feszes, pontos, fegyelmezett munka folyik, a tudomány és a gyakorlat jegyében orvosok és ápolók részéről. A betegek is igyekeznek. A kinti károgások zavaróak. Nem kívánom, hogy a kinti hangadók bekerüljenek a kórházba, örüljenek, hogy egészségesek. Ne keltsenek pánikot, az orvoslást bízzák a szakemberekre. Értenek hozzá. Nekik és betegeknek drukkoljanak.

  170. Veszprémi Eszter (ad: Fél óra Bodrogi Gyulával) szerint:

    De jó volt neked! Én is kedvelem Bodrogit! Eszter

  171. Mindenütt otthon: otthoniasan talàn, de otthon ott, ahol megteremtettem az otthonom…csalàd, gyerekek, akik szeretnek stb., de van, akinek az otthona sajàt maga, fejèben van az otthona, ahova megy, ott van a fejèvel, go dolataival stb., talàn Nikola Tesla egy szållodàban lakott, és fejèben èlt…nemrèg làttam ròla egy kèpet, utolsò éveit szegènyen ès elesetten élte le, de … az elektromågnesessèg volt az otthona..

  172. Janis Kata (ad: Oltakozik) szerint:

    Szeretettel Üdvözlök Mindenkit!
    Az „oltakozás” szó remélem, hogy nem kerül be soha sehová sem!!!
    Sikít, ” báncsa” a fülemet. Oltani, leoltani, beoltani a tyúkot, a disznót, a kutyát, macskát szokták az állatorvosok.
    Mi emberek védőoltást kérünk és kapunk, ha szeretnénk. Olyan szép ez a mi nyelvünk, sok mindent szépen is kifejezhetünk. Slendrián módon alkotott kifejezéseknek nincs helye a nyelvünkben!
    Üdv.!
    Kata

  173. Megkértem egy, szigorúan kívülálló, grammatikával foglalkozó nyelvész kolléganőm véleményét:

    Az olt- valóban alkalmas tő ahhoz, hogy visszaható igét alkossunk belőle, hiszen tárgyas ige. Ezen az sem változtat, hogy a cselevés eszközlője, vagyis az a személy, akivel végeztetjük a cselekvést, nem magunk vagyunk. A visszaható ige kifejezheti azt is, hogy mi magunk vagyunk a cselekvés végzői, és azt is, hogy mások végzik a cselekvést a mi parancsunkra. Pl.
    iratkozom = én, engem írnak, de nem én írok
    bérmálkozom = én, engem bérmálnak, nem én bérmálok
    méretkezem = én, engem mér vmi, én mérem magam
    ajánlkozom = én, magam ajánlom magamat.
    Vagyis a visszahatás létrejöhet a cselekvés közvetítésével, egy eszközlő segédletével is.
    Oltakozik
    oltatkozik
    oltakodik
    oltózik
    oltódik
    oltódzik
    Ezek a szóba jöhető visszaható igealakok. Lehet választani, melyik legyen a visszaható jelentésű alak. Bármelyiket választjuk, szokatlan lesz. És fejezzük ki a reményünket, hogy bármelyiket választjuk ideiglenesen, nem kerül bele véglegesen egyetlen szótárunkba sem.

  174. Liktor Bálint szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Elolvastam a részletes okfejtést (https://hajonaplo.ma/aktualis/oltakozzunk.html) az „oltakozik” kérdésben. Az ellenzők táborát erősíteném azzal a megjegyzéssel, hogy az Ön által felhozott példákban a szóbanforgó cselekvést vagy teljes egészében vagy részben, de AKTÍVAN végzi az érintett személy (lsd ölelkezik, társalkodik, stb). Az Ön által megadott definició szerint: „Szorosabb értelemben azt fejezi ki, hogy a cselekvés az igealanytól indul ki, de amit cselekszik, az vissza is hat rá, önmagára irányul.” A felhozott példákban kivétel nélkül aktív cselekvések szerepelnek, míg az „oltakozás” esetében semmiféle aktív cselekvést nem végez, hanem „elszenvedi” (eltűri) azt, hogy más beoltja. Ezt én nem tartom aktív cselekvésnek, még akkor sem, ha ő maga akarja, hogy beoltsák. Éppen ezért nem helyes e nyelvtani képzési forma ezen célra történő használata.
    Tisztelettel: Liktor Bálint dr

  175. Siska Zsolt szerint:

    Üdv,
    Szerda este északnyugat felől érkezik a hidegbetörés,
    csütörtök reggel keleten melegebb lesz, mint délután. (Időkép 0209)
    Szerintem ‘csütörtökön’ jobb lenne, vagy más szórend, mert így ‘melegebb lesz, mint délután’ a mint utáni a lesz előtti jelzőhöz kötődik, ugye?

    Kérem, ha adásban válaszolna, küldjön e-mailt mikori műsorban…

  176. Kandurka Cicmic szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Szinte naponta lehet hallani az átoltás szót. Bár már évtizedek óta külföldön élek, igyekszem az anyanyelvemet ápolni, és nem elfelejteni. Nos, az átoltás kicsit zavar. Eredetileg a mezőgazdaságban, főképp a kertészetben használatos szó. Használható-e ez ilyen formában az emberekre, vagy esetleg csak a gyökereket fogják átoltani?
    Válaszát átoltakoztatva várom.

  177. Böszörményi Antónia szerint:

    Kedves Balázs Géza! Most leltem rá a cikkére az interneten, Édesanyám halála kapcsán keresgéltem a Keresztúri úti iskolát. Hosszú évekig tanított történelmet és földrajzot, Horváth István igazgató úr mellett ö volt a helyettes… Csaba Györgyné, Antónia néni. Talán emlékezik rá.

    • balazsge szerint:

      Kedves Böszörményi Antónia, igen, emlékszem Csaba tanárnőre (mintha így hívtuk volna), nekem is történelmet tanított. De az emlékek már nagyon homályosak. Horváth igazgató úrra ugyancsak emlékszem, őt később is láttam atlétika (?) versenyen, talán Pécsett… A Keresztúri úti iskolát és tanárait a legszebb emlékeim között őrzöm! Balázs Géza

  178. Margit Erdős (ad: Oltakozik) szerint:

    kozik ,közik… visszaható igeképzők.Visszaható ige=az alany végzi a cselekvést saját magán.Pld.mosakodik,öltözködik,tehát,ha az alany oltakozik saját magát oltja be!/mint a cukorbetegek/,DE, akit a virus elleni oltóanyaggal lát el a nővér vagy az orvos az beoltatja magát!Tehát oltassuk be magunkat vagy kérjük a védőoltást, azt a bizonyos vakcinát!

  179. Veszelovszki László (ad: Oltakozik) szerint:

    „oltakozik” Ez a szó nem illeszkedik a magyar nyelvbe. Sosem fogom használni és érteni sem akarom. Akik ezt a szót elfogadják, más egyéb aljasságra is képesek a magyar nyelv ellen.

  180. Tohol Éva (ad: Makkai Ádám) szerint:

    Debrecenben sok évvel ezelőtt a Református Kollégiumban, miután elmondtam milyen hihetetlenül tökéletes a Weöres vers (Galagonya) műfordítása, szólt a feleségének, és egyszerre mondták a verset, ő angolul, a felesége magyarul. És nem anyanyelve volt az angol, de ő írta az American Idioms. c. könyvet.

  181. Tóth László szerint:

    Tisztelt Tanár úr!

    A Kossuth Rádió hírműsoraiban többször, a járvánnyal kapcsolatban elhangzott egyik kifejezés kapcsán fordulok Önhöz, amely a következő volt: „a vírusfertőzésből felgyógyultak miatt, az aktív fertőzöttek száma 106 ezerre csökkent”. A „miatt” szó használata szerintem akkor helyes, ha valamilyen negatív kimenetű dolog következik be az okolt esemény kapcsán. Ez lehet például baleset, hanyag munka, figyelmetlenség, természeti csapás stb. Úgy érzem a „miatt” szót akkor kell inkább használni, ha valami vagy valaki okolható a rossz történése kapcsán. A felgyógyulás semmiképpen sem sorolható ezek közé, hiszen pozitív folyamatnak minősül. Itt sokkal szerencsésebbnek érzem például a „köszönhetően” szó beillesztését, hiszen a felgyógyulás megköszönhető az orvosoknak vagy a jó istennek, de akár pusztán a beteg fegyelmezettségének is.
    A fentiekkel éppen ellentétes nem megfelelő szóhasználatra is van példa: „az (régebbi) árvíznek köszönhetően”, „a járványnak köszönhetően”. Itt éppen a „köszönhetően” szó használata hangzik groteszknek, cinikusnak, hiszen ki kívánja megköszönni a kárt okozó árvizet, a szenvedést, az esetleg tragikus kimenetelt… Több megfelelő szó létezik ebben az esetben, én a „következtében” szót érzem leginkább alkalmasnak. Köszönöm, ha segít eldöntenem, hogy érvelésem helyes vagy helytelen. TL

    • balazsge szerint:

      Kedves Levélíró! A miatt névutó alapjelentése: valamilyen ok következtében; maga a névutó elvont körülményekre is utalhat, s általában megfigyelhető, hogy használatuk köre változik (bővül, módosul). Mindezek ellenére a szerkezetet nagyon ügyetlennek érzem én is. A vírusfertőzés miatt természetesen jó lenne, bővítménye már nehezebben tűri meg a miatt névutót. Jó észrevétele, hogy alapvetően negatív folyamatokra használjuk, de itt is elmozdulás van már: munkája miatt, szerelme miatt (igaz, ilyenkor is valami megszorítás következik). Érdemes lenne ezen még elmélkedni, a leíró nyelvtanban nem találtam rá példákat. Üdvözlettel: BG

  182. Fehér József (ad: Oltakozik) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Az Ön okfejtése több ponton sántít. A véleménye megerősítésére felhozott példák mindegyike cselekvő, legfeljebb műveltető ige. Az olt igéből eredeztetni az oltakozik igét, nemcsak nyelvtani, de logikai hiba is. Ez inkább visszaható, mint cselekvő vagy műveltető ige. Az oltat igealak műveltető ige. Ennek egyszerű definíciója: „Az ige egyik fajtája, amely azt fejezi ki, hogy az igében megnevezett cselekvést nem az alany maga végzi, hanem mással végezteti, illetve okozza”(SuliNet). Attól, hogy néhány esetben maga az alany oltja be magát (pl., cukorbetegek inzulin injekciója), ő még nem oltakozik.
    Megjegyzés: egyetlen szerkesztő program, de a A magyar nyelv kézi szótára sem ismeri ezt az igealakot! Védjük inkább nyelvünket és ne romboljuk!!!

  183. Horvath Judit szerint:

    Tisztelt uram!

    Szeretném megkérdezni hogy a tetoválásokkal foglalkozó írásában miért nem használt műveltetést. Így kérdez : Miért tetoválnak az emberek? Szerintem ez a kérdés csak akkor jó, ha a tetoválókról beszelünk és azt szeretnénk megtudni, hogy miért választották ezt a hivatást. így kellene feltenni a kérdést szerintem, ha a tetovált emberek motivációit szeretnénk megerteni : Miért tetováltatnak az emberek?
    Üdvözlettel Horváth Judit

    • balazsge szerint:

      Azért, mert a tetoválásról szóló írásaimban a tetoválásról mint általános, antropológiai jelenségről van szó, melyben egyik szereplő csak a tetovált. Egyébként nagyon nagy számú az öntetoválás is, sőt. Egy könyv címe sem lehetne az, hogy az emberi tetováltatás. Üdvözlettel: BG

  184. KuktaKarolina (ad: Oltakozik) szerint:

    Oltakozik:
    Számomra is magyartalan a hangzása. Egy jelentését tudom elfogadni: az oltást beadatja magának, de ezt ismételten teszi. A váltakozik, szánakozik, sajnálkozik analógiájára.

  185. Gy_A (ad: Oltakozik) szerint:

    Az OLTAKOZIK szó logikája a következő: olt (tárgyas ige, beolt vkit) + (a)kozik (szenvedő jelentés). Tehát aki oltakozik (alany), az az oltás tárgya, őt oltják, oltva van, oltatik, oltódik.

    A probléma azzal van, hogy a -kezik/-kozik/-közik képzőnek nincs ilyen jelentése, avagy használata! (Balázs Géza ezt az apróságot figyelmen kívül hagyta, amikor rábólintott a szóra, hogy végül is nincs ezzel semmi baj.)

    Hasonló jelentése persze van, az olyan esetekben, mint: bontakozik, csatlakozik, kínálkozik, merítkezik, ígérkezik, ütközik, törülközik. Ezek is egyfajta passzivitást takarnak ui. (bontakozik = bontódik, merítkezik = merítődik stb.), viszont ez a visszaható(!) jelentés, vagyis bontakozik = bontja magát, csatlakozik = csatolja magát, kínálkozik = kínálja magát stb.

    Oltakozik viszont =/= ‘oltja magát’, ami pedig az analógiák (tkp. a képző jelentése) alapján elvárható lenne.

    A nyiratkozik, méretkezik látszólag kivétel, és az oltakozikot igazolja (amennyiben: őt nyírják, őt mérik) viszont ha jobban megnézzük, ezek ugyanolyanok, mint a föntiek, csak az alapige már eleve képzett, műveltető jelentésű. (Nyír vkit > nyírat vkit > nyíratja magát = nyiratkozik). Tehát nem őt nyíratják, őt méretik, ahogy „őt oltják”.

    (Érdekesség, hogy a „logikus” ‘oltja magát’ jelentésben van rá adat az ADT-n: „Az egyháztagok főföladata tehát a Krisztusba, az új élet fájába oltakozni, őt assimilálni azon fokig, a melyen elmondhatják ők is az apostollal: élek én, nem többé én, hanem él bennem a Krisztus.“ (1892, Sárospataki Lapok). (Tehát: ‘oltani magukat’, bár ez az oltnak más jelentése: nem olt vkit, hanem olt vmit vmibe)).

    Az OLTAKOZIKra a nagyszótári korpuszokban nincs semmilyen adat. Az ADT-n az első adat 1929-es az Uj Időkben van, bizonyos dr. Nagytoronyai György tollából (A himlőoltásról). 1938-ból van még egy: (Félegyházi Hírlap, Dr. Ring polgármestertől hirdetmény a himlő elleni oltásokkal kapcsolatban.) Ezután hosszú szünet, majd 2003 és 2010 között pár tucat adat egyetlen forrásból: Fejér Megyei Hírlap (vélhetően egy újságíróhoz vagy újra és újra nyilatkozó orvos(ok)hoz kötődnek).

    Szerintem ebben az esetben kimondható volna, ha nem is, hogy helytelen, de hogy szabálytalan, logikátlan ennek a szónak a ‘beoltatja magát’ jelentésben történő használata. Ha nem lenne ekkora „hájp”, és nem az Operatív Törzs sugározná szét milliók felé, akkor a nyelv immunrendszere ugyanúgy kilökné magából, mint tette azt az elmúlt mintegy 100 évben. Persze lehet, hogy arról van szó, hogy olyan igény keletkezett ennek a jelenségnek a „szavasítására” a magyar nyelvben, hogy az még a nyelvi szabályokra is fittyet hány.

  186. Kocsis György (ad: Oltakozik) szerint:

    Véleményem szerint bár a hangzás és a „képzés”hasonló, a „képzés” célja a jelentés megváltoztatására közel sem ugyanaz, így a fennti magyarázatot, levezetést nem tartom helytállónak. Azaz az olt, oltat, magát oltatja = oltakozik, nem ugyanaz a „folyamat” mint a tilt, tiltat, tiltakozik, vagy a költ, költözködik (ez utóbbiban a szótő a költözik, azaz a levezetés a költözteti magát = költözködik lenne, míg az előbbiben sem a tiltatból származik logikailag a tiltakozik, hiszen itt fel sem merül a műveltetés). A két „mintapéldánál” inkább a cselekvés időbeli elhúzódása a -kozik, -ködik képzés oka, ami viszont az oltatásnál nem áll fenn. Fentiekből fakadóan hibás „nyelvújító” jelenségnek tartom az oltakozás megjelenését. Tisztelettel: Kocsis György

  187. Ádám Krisztina (ad: Oltakozik) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Engem nem győzött meg az érvelése az „oltakozom” szó használata mellett, a példái sem. A látszólagos egyezés ugyanis szerintem csak formai. Mindegyik példa aktív, cselekvő, vagyis tevőleges (én tiltok/tiltakozom, én költözöm/költözködöm). Ez viszont szenvedő, nem én oltok, hanem engem oltanak be, vagyis innen nézve voltaképpen nem én, hanem az egészségügyi dolgozó oltakozik. Sántít a megközelítésem?

  188. Papp János (ad: Példa volt) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! Sejtem, szándékosan írta megemlékezését név említése nélkül. Mivel nem ismerhettem, így fel sem ismerhettem írása hősét, ha gondolja, árulja el itt vagy elérhetőségemen, ki ő? Annyi értékes ember van! Meg nem becsülésük is a mennyország bizonyítéka, szokta mondani feleségem. Jó egészséget adjon Isten a hasznos munkához (Tömörkény levélzáró formulája): Papp János, Nagykanizsa u.i. Dél – Zala természete is gyönyörű!

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Papp János Úr, kicsit tudatosan nem írok neveket (aktuális szereplők nevét egyáltalán), de kis esszém főszereplője megérdemli, hogy akit érdekel, megtudja a nevét: Zsilka János professzor. (Egyébként nagyon sok rá utaló jelet elrejtettem a szövegben, akik személyesen ismerték, egészen biztosan ráismertek). – Dél-Zala sorra van véve, elég fehér folt számomra, de amikor egyszer átvonatoztam Murakeresztúron, nagyon csalogatott a táj. És tervbe vannak véve a kisvasutak is. Üvözlettel: BG

  189. takingsider (ad: Oltakozik) szerint:

    A költ és a költözködik fura példa, korántsem ugyanazt jelenti, csakúgy mint az avat-avatkozik vonatkozásnál, megváltozik a szótó elsődleges jelentéséhez képest a képzett szó jelentése, és így nem érzem párhuzamos példának, de nem csak ezért nem meggyőző. Persze a költekezik már jó lenne, ugyanakkor számos példát tudunk arra, hogy a képzés alapvetőenk gondolt szabályai ellenére is vannak jelentéstől függően eltérő szóképződmények, használatosabbak, bevettebbek. Csakúgy, mint az olt tárgyas igénél az oltatja magát, beoltják. Az idő ezt meghaladta, lehet persze a ma már teljesen idegenül, magyartalanul hangzó oltakozást is használni, a nyelvet ezáltal színesíteni, de személy szerint én avíttnak, modorosnak, meghaladogttnak érzem, azon túl, hogy rossz, szokatlan a csengése.

  190. M. Mester Katalin szerint:

    Tisztelt Tanár Úr,
    2020-szal most is gazdag évet zárhat. Csak gratulálni lehet a számvetéshez. Utazások, itthon és messzi földrészen is, előadások sorozata, cikkek sok fórumon, hangi megjelenés… Sokan hallhatták, olvasták. S mindenütt (jórészt) kíváncsi, jószándékú, szerető emberek veszik körül. Bár a covid azért „betartott” mindenkinek. Vírusmentes, egészségben eltöltött, tartalmas, nyelvileg – a médiában is – igényesedő, boldog újesztendőt… Örültünk, hogy Devecserbe is eljutott! A Somló-tető, a Szt. István kilátó még hátravan…

  191. M. Mester Katalin (ad: Oltakozik) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr, jómagam sem tudok szó nélkül elmenni az „oltakozik” nyelvi formula mellett, mert szinte bántja a fülemet, az ösztönös édes, anyanyelvi érzékemet. Hatvanadik évemen már túl, még soha nem hallottam, olvastam ezt a szóhasználatot. Tanítónőként sokszor kísértem az egész osztályt az orvosi rendelőbe a kötelező oltásokra, amit a védőnők koordináltak, de akkor sem használták ezt a szót így. Bár a lentebb, Ön által kifejtett, példákkal illusztrált nyelvi megoldások, magyarázat valóban elfogadható, meggyőző, de… De, akkor is idegenkedik a nyelvi igényességem (?), nyelvi hagyománytiszteletem, az anyatejjel beszívott, józan nyelvérzékem… tőle. Oltassák be magukat!- mondja ezt inkább a főorvos asszony. Ismétlem, megértem a magyarázatát a szónak, s el is fogadom. DE amíg, a mindenki által használt „szeretkezzenek, vitatkozzanak, merítkezzenek..stb.nyelvi formulát természetesnek érzem, addig az „oltakozzanak” hallatán mindig nyelvi ellenérzés alakul ki bennem, s el is veszi a figyelmemet a mondanivaló további tartalmáról. Szóval, taszító ez a szó! Kérem, ne fogja arra, hogy pszichésen megvisel bennünket a COVID-19, és annak a következménye az elutasítás. Oltassák be magukat! – ez a felszólítás az „anyanyelvibbb”

  192. laszlo.hegedus55@gmail.com (ad: Oltakozik) szerint:

    Szerintem és ezt a tudós úr is tudja, az oltakozás magyartalan, de mivel az országos tiszti főorvos használja, nem meri mondani, hogy azt kellene mondani: beoltatja magát.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Hegedűs Úr! Nyelvi kérdésekben függetlenítem magam aktuálpolitikai kérdésektől. Nem vagyok nagyon bátor (bár ki tudja?), de mindig mertem kisebbségi véleményt mondani. (Ahogy mertem 2006-ban is, kérem olvassa el akkori írásomat!) Az oltakozik kapcsán szigorúan nyelvi megfontolásokra törekedtem: http://www.balazsgeza.hu/?p=11322
      De azért köszönöm a figyelmét és a véleményét. BG

      • Szatmári Csaba (ad: Oltakozik) szerint:

        Bár veled mindig lehet, most nem akarok vitatkozni, vitatni az oltakozik igével kapcsolatos érdekes, tudományos magyarázatodat. Csak meditálok, „meditálkozom”, elfogadva, hogy a nyelvhasználat elsősorban ízlés dolga. Szerintem az oltakozik „műszó” nem illik bele nyelvünk rendszerébe. „Sántít”. Az én nyelvérzékem „tiltakozik” ellene. Ugyanis a beoltatja magát egy markáns műveltető és nem visszaható ige. Az alany nem maga végzi, hanem mással végezteti a cselekvést. A mosatja magát (valakivel) helyett nem használhatjuk a mosakodik (vagy mosatkozik!) igét, a (pl. Döbrögi) megvereti magát igéje sem lehet veretkezik. Nagyanyám használta ugyan (de szenvedő igeként!) a „megverődöl” formát, de az más szituációban hangzott el. Ahogy a szeretteti magát alárendelő tárgyas szintagmát nem lehet szeretkezik-kel helyettesíteni, .a beoltatja magát kifejezést sem lehet az oltakozik formára leegyszerűsíteni. A letiltom magam (cselekvő igeként) esetleg lehetne a köznyelvben mást jelentő (természetesen ez is nagyon „laboratóriumi”, nagyon mesterkélt lenne) tiltakozom, de a letiltatom magam semmiképpen. Legfeljebb igekötős – „letiltakozom a facebookról” – „eredetien eredetieskedő”, „jópofizó” stílusban. A beoltakozni (megyek beoltakozni) viszont már tetszik. Mintha én cselekednék. Én döntöttem el, hogy lesz oltás, és mintha (akár egy géppel is) én adatnám be magamnak a szérumot.

  193. Mohácsi Jolan szerint:

    Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kedves Tanár Úr! 🙂

  194. Schumicky György szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!

    Az alábbi – szerintem helytelenül fogalmazott – szövegbe botlottam:
    „… magyar politikus, a negyedik Orbán-kormány államtitkára, a KDNP alelnöke, geológus. 2016 óta az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkárság vezetője

    Létezhet Helyettes Államtitkárság, vagy csak helyettes államtitkár?

    üdvözlettel: Schumicky György

  195. V. szerint:

    Sértő az írás,mivel feltételezed róla,hogy nem végzi rendesen a munkáját,nem tartja meg az óráit és ,,egész nap a Facen irogat”.

  196. Éva szerint:

    A V. tanárnőről szóló írásodon mosolyogtam, bár nem tűnik viccesnek, inkább kicsit ingerültnek. A cikk következtetése, hogy boldogtalan, meglepő, de hogy nem harmonikus a lelke, az biztos.

  197. zcsj szerint:

    A V. tanàrnő tìpus akàr boldog is lehetne, van munkàja…a fiam àltalànos iskolàban, a baràtnője egyetemen….mår az elejèn boldogok, a vège is ilyen lesz…szerintem…

  198. Fekete István szerint:

    B.G. tanár urat semmi nem bántja jobban azoknál az embereknél, akik hangot mernek adni annak, hogy ők történetesen nem csüngenek TÖRLÉS alfelén.

    • balazsge szerint:

      Ezen a honlapon nem fog találkozni senkitől sem olyasmivel, amit Ön leírt, éppen ezért az adott szót töröltem. Itt senki nem lesz olyan, amit sokan szeretnek. Téved: engem nem bánt semmi. Tőlem mindenki annak enged hangot, aminek akar. (Mondjuk itt nem, de ez az én honlapom.) Nem tudom, hogy ki, hol csüng, nem is érdekel. Hangot mernek adni? Hű, de bátor emberek vannak. Én például nem adok mindennek hangot. Csak figyelem a társadalmat. És nagyon sokszor inkább hallgatok. Ha pedig Ön engem figyel, annak oka lehet. És az sem fog bántani, ha nem figyel. Persze, ha alaposan figyelne, akkor rájönne, hogy ez a honlap éppen nem megosztó honlap. S akkor nem írta volna le azt, amit. Nem mondtam igazat, egy dolog bánt: az emberi hülyeség.

      • Szathmáry Cs. szerint:

        „Figyelem… figyel…nem figyel…alaposan figyelne.”…És a slusszpoén: az emberi hülyeség.
        Egy nagy igazságot bizonyítottál most is számomra: az ostobaság és a rosszindulat elleni leghatásososabb fegyver a szellemességgel párosuló bölcsesség.
        Kellemes hétvégét kívánok.

  199. M. Mester Katlin szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az utolsó két írása (a Két választás- tallózás Mikszáthtól és az Összeomlás) abszolút aktuális manapság. Keserű mosollyal olvastam. Ismétlődik minden. Az ember, – az emberiség – nem okul semmiből… Felfigyelnek-e erre mások is? Megpróbálnak, megpróbálunk-e tenni ellene valamit…

  200. Kopácsi Zoltán szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Egy cikk címén akadt meg a tekintetem:

    „Elhanyagolta és láncra verve tartotta a kutyáját, a lánc belenőtt az eb nyakába”

    Helyes ez így? Biztos, hogy a lánc nőtt a kutya nyakába? Nem a kutya nyaka nőtt rá a láncra?

    Tisztelettel:
    Kopácsi Zoltán

    • Balázs Géza szerint:

      Az interneten én is rátaláltam erre a forumulára, nagyon sok előfordulás van rá. Először furcsálltam, de a megszemélyesítés nyelvi jelenségét ismerve természetes jelentésfejlődésnek tartom. Tudomásul kell vennünk, hogy a belenő igének van egy ilyen jelentése is: ‘ növekvő élő szervezetbe beékelődve annak látható részévé válik> A Nagyszótárban három példamondat is szerepel rá Jókaitól, Mészöly Miklóstól. Üdvözlettel: BG

  201. Vámos-Hegyi Attila szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    A Kossuth rádió Napközben c. műsorában november 24-én elhangzott beszélgetésben Bordi András és Blankó Miklós arra biztatták a hallgatókat, hogy adjanak tanácsot, hogyan lehetne magyar szóval helyettesíteni a podcast szót. Az e-nyelv.hu oldalon (https://e-nyelv.hu/2020-11-24/podcast-magyarul-a-manyszi-nyelvi-tanacsadasarol-a-kossuth-radioban/) meg is tettem az alábbi észrevételemet, de senki sem reagált rá:
    „Javaslom a podcast szó helyett a “hangújság” használatát. Tapasztalatom is van ezzel kapcsolatban, mivel 1995-ben a Westel Rádiótelefon Kft.-nél “0660 Hangújság” néven én vezettem be a mai podcast-hoz hasonló szolgáltatást. Ennek a “rovataiban” (pl. Bálint gazda tanácsai, közlekedési hírek, időjárás, utazási információk stb.) szintén feltöltött hanganyagokat lehetett meghallgatni, csak akkor még telefonon keresztül. Akkor magyar nevet keresve jutottunk erre a névre, ami a mostani rádiós szolgáltatásra is tökéletesen ráillene.
    Megjegyzem még, hogy Puskás Tivadar Telefonhírmondója nyomán még a “rádióhírmondó” is sokkal szebb a podcast-nál.”
    Ezt követően egyébként a Szómagyarító „podcsat” oldalára is feltöltöttem röviden ezt a javaslatomat.
    Ezúton kérem erről az Ön véleményét és – amennyiben egyetért vele – a szíves segítségét ahhoz, hogy javaslatom eljusson a Rádió illetékeseihez.
    Köszönettel,
    Vámos-Hegyi Attila

  202. „Nagy Szu-ra jellemző orosz anekdota jutott eszembe. Csapajev tisztiszolgája, Petyka talál egy hirdetést, amelyben ez áll: „Háromszobás, jól berendezett lakásomat bármilyen alacsonyabb komfortfokozatúra elcserélném”. Nekünk Ankával kommunális van (amiről tudni kell, hogy egy emeleten többhöz mindössze egy közös WC tartozik), megnézem – gondolja a legény. Elmegy a címre, ahol nagy meglepetésére Csapajev fogadja. Petyka csodálatosnak találja a szobákat és a konyhát is. Be akar menni a WC-be, de az ajtó nem engedelmeskedik. – Kapcsold fel a villanyt – mondja a házigazda, akkor automatikusan kinyílik. Úgy is történik. Petyka, miután elvégezte a dolgát, ki akar jönni, de az ajtó most sem nyílik. A dörömbölésre beszól a „tulaj”, hogy csak akkor tud kijönni, ha kezet mos. A fiú megnyitja a csapot, megmossa a mancsait. Az ajtó magától kitárul előtte. – Vaszilij Ivanovics! Miért akarod te ezt a csodálatos „kérót” elcserélni? – kérdezi. – Azért – válaszolja Csapajev – mert hol áram nincs, hol víz.

  203. Rausch Attila szerint:

    Tisztelt Tanár úr!
    A -ba be,-ban -ben határozóragok felcserélése a már nagyon gyakori hiba. Néhány televízió műsorvezető sincs tisztában a helyes használatával. Az igénytelenség eluralkodni látszik a közmédiában. Tanár úr tudna még ezen segíteni? Rövidke tanításait örömmel látnám a tévében!
    Tisztelettel:
    Rausch Attila

  204. Wendl Dávid (ad: Oltakozik) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Én is a közelmúltban írtam az „oltakozik” alakról egy rövid nyelvi naplóbejegyzés formájában. Érdemes volna megvizsgálni a kifejezés által konstruált cselekvést az időbeliség szempontjából. A „beoltat” ugyanis határozottan egyszeri, az idő tengelyén pontszerűen megjelenő cselekvésre utal (vö: tilt, betilt).

    A -kozik/-kezik/-közik igeképzővel képzett visszaható vagy kölcsönös jelentésű igék az én nyelvérzékem szerint az időbeliség szempontjából inkább állapotra vagy folyamatra utalnak (vö: várakozik, unatkozik). Érdekes felvetés, hogy kaphatna „be-” igekötőt az „oltakozik”. Szerintem nem csak fölösleges volna, de értelme sem lenne.

    Más: a „költ” példájához talán a „költözködik”-nél még inkább passzol a „költekezik” alak.

    Üdvözlettel:
    Dávid

    • balazsge szerint:

      Kedves Dávid!
      Köszönöm, nagyon jó észrevétel. Három további megjegyzésem:
      A -kozik/-kezik-közik visszahatást, kölcsönös csekevést, belső történést és az MMNY. szerint „olykor tartós-gyakorító” mellékárnyalatot fejez ki, tehát többfunkciós.
      A képzők funkciói folyamatosan változnak (gazdagodnak), keverednek.
      Ma már rendszeres oltásokról kell beszélni gyermekkortól külföldi utazásokon át őszi, évről-évre ismétlődő influenza elleni oltásokig. Bár én nagyon tartózkodó vagyok e téren, de már szükségszerűen van oltási könyvem. S hogy Önök még többet fognak oltakozni, abban biztos vagyok…
      Üdvözlettel: BG

  205. Battáné Pálfi Erzsébet szerint:

    Üdvözlöm!
    Egyre gyakrabban hallom azt a szókapcsolatot, hogy fogcsikorgató hideg.
    Régen a hideg csikorgó volt, vagy csikorgott …
    A pénzt pedig fogcsikorgatva adta ki a kezéből ( kapzsi volt )
    Köszönöm válaszát!

    • balazsge szerint:

      Tisztlt Asszonyom!
      Köszönöm kérdését, elgondolkodtatott. A csikorgó hideg nyilván a fagyra, hóra, a fogcsikorgató annak hatására utal. Ha jól gondolom, a nagy hidegben össze szoktuk szorítani a fogsorunkat, ezért a fogcsikorgató jelző elfogadható. Tehát mindkettő jó, de mindkettő más szemléletet, tapasztalatot tükröz.
      Üdvözlettel: BG

  206. Kellene nagy személyiségek, példaképek…mondta az előadásában….Nekem Zrínyi Miklós a költő és hadvezér… az…., egy rövid film róla, tegnap vetítették, ha nem látta, ajánlom…hangulatkeltésként, hogy milyen lehetett a 17. századi ravatalozás stb., főleg az emlékezés miatt, mert Zrínyinek meghatározó volt a halála, de inkább arra kellene elsősorban gondolnunk, amit alkotott…a műveire…
    A film rövid…
    https://www.youtube.com/watch?v=DpnMAaUYcjc

  207. Kisari A. (ad: Négy- és kilenclyukú) szerint:

    Ismét egy csodával, a „Teve van egypupú, van kétpúpú, van négypúpú, sőt több” -kezdetű, játékos gyermekdalocskát idéző pásztorfurulya-, de a hidakat felidézve, és különleges ihletettségedet érzékeltetve inkább pánsíp futammal ragyogtattad fel a mai napomat is kora hajnalban, fél ötkor.

    „Egy este Pán, a hegyi, hét-csövű sípot adott kezembe: belefujtam, s fölzokogott a táj, ég, föld és naplemente… Azóta mellem úgy tüzel, mint soha-be-nem-hegedő seb, és sóvárgás él benne, mely az isteneknél is erősebb” – írja Szabó Lőrinc, Pán ajándéka című versében.

    A te kimondottan költői látásmódod is igazi isteni adomány, Pántól, a természet istenétől kapott képesség, amellyel mindig új és új zenét adva, egy-egy általad tudatosan komponált dallamot vagy annak parafrázisát improvizálva szólaltatod meg az ő hangszerét, a tőle kapott sípot, amelynek jelen esetben a maguk lyukaival most éppen a hidak jelentik az elemeit. De tudsz te az írásaidban, ha éppen úgy hozza a kedved, vagy a téma azt követeli, „fűzfa”- vagy „nádsípon”, „pásztorfurulyán”, „dudán”, „tubán”, „klarinéton” vagy akár „tárogatón” is játszani.

    „Angolul a hangszer drum, németül Trommel, erre masírozott Robert Bruce és Rommel. Szépen szól mindkét szó, két ütés a bőrön, az r-ek peregnek, tramm-tramm, trömtörőröm, az orosz szó pedig, a pompás barabán, anapesztuszban szól: tararámm, tararámm. De a mi dobunkkal, s ehhez nem fér kétely, bármilyen pompásak, egyikük sem ér fel. Egyetlen leütés az üstdob-ütővel, nem cifrázva, hanem férfias erővel, ez a magyar jellem, ez a magyar lélek, az „Üsd vágd, nem apád!”, „Ha bánt, ne kíméljed” – írtam (az általad egyszer a hasonlókat, elnézően kedves kritikáddal illetve. az én „klapanciáimnak” nevezett) páros rímű tizenkettes sorokba foglalva, a nyelvünk jellegéről vagy inkább jelleméről.

    A tőled megszokott „slusszpoénnal”, a remek kis írásod végén lévő, egyszerre meghökkentő és mosolyra fakasztó „leütéssel”, a Csömöri úti felüljáró említésével, most is bizonyítottad, „amúgy, magyarosan”, hogy az említett fúvósok mellett tudod te, ha kell, az „üstdobot” is használni, de vele együtt is Tóth Árpád Hajnali szerenádjának gyönyörű, panteista sorai zenélnek bennem a te pánsípod muzsikájában.

    „A sötétség, az éji, rút csuha, Lebomlik a fák törzsén nesztelen, S borzong a jó hüvösben meztelen Az erdő, az örök buja csuda: Most, mielőtt pompás testét kitárja Mindenkinek, nyujtózik hallgatag, S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába”.
    Lenyűgöztél. Köszönöm a kora reggeli „szerenádot „. (Most azon mosolygok, hogy a Vén Kaszást, az éppen a mai napon fölöttem suhogó két hetesével hogy elkergetted. Ennél kedvesebb, keresetlenebb, „indirektebb” születésnapi köszöntést nem is kaphattam volna)

  208. Szathmári (ad: Világító kutyusok) szerint:

    A kutya a sötétben is lát – konstatálja a Világító kutyusok írója. Ó is. Mert a 2020-as év a sötétség éve. És a világító kutyapóráz éve is.
    A cikk írója tisztán lát ebben a sötét világban. És láttatja velünk is, ha az ő szemével nézünk, hogy az ember-ember kapcsolatot először az állat-ember, majd az okostelefon-ember kettős váltotta fel.
    Állat és ember páros: a kutya nem tanult meg beszélni, elkezdett hát az ember ugatni. Pár száz szót ismerve, nyögve, nyekegve beszél, ha mégis meg kell szólalnia.
    Gép és ember: Ül a kamasz a buszon, és se lát, se hall. Amikor leszáll, imbolyog, botorkál a járdán a sötétben, világít a telefonja, amit én már csak dilifonnak nevezek, és mert nem lát semmit a világból, mint egy holdkóros, nekimegy a többi járókelőnek.
    Kivilágított házőrzők. Az én gyermekkoromban sok lakásban volt akvárium. Azt is kivilágították. Már akkor felmerült bennem a kérdés, vajon az üvegedénybe kényszerített halak élvezik-e a nap mind a 24 órájában a nagy fényben fürdést?
    A világító házőrzők után jönnek az oldalukon egy-egy óriási fénylő, zöld macskaszemet viselő házi kedvenc macskák, és a kutyaétel-kreálók remélhetőleg rövidesen feltalálják a világító anyaggal összekevert eledelt, amitől éjjel foszforeszkál a kutyakaki. Nem kell összeszedni, elég kikerülni őket a sötétben.
    Vissza a természethez- sugallja a jegyzetíró, Balázs Géza professzor. Rosszul (szinte már rousseau) vagyok a kivilágított jószágoktól én is. Legyen világosság- mondta az Úr. És lőn. Mehr Licht- kérte halála előtt az öreg Goethe, vagyis több fényt. De egyikük sem a kutyapóráz, hanem a tudás, a kultúra fényére vágyott. Az Úr a leendő, általa teremtendő és egyre gazdagodó világra, a költő a már az ő idejében hanyatló civilizáció világosságára, újbóli felfénylésére gondolt, amitől azóta még inkább, lassan már jó pár fényévnyi távolságra eltávolodott az emberiség

  209. SZCS (ad: Politikai fogyatékosok) szerint:

    Elfogadom a másképp gondolkozást, másfajta , „normális” értelmezést is. Nagy élvezettel hallgatom az interneten közzétett ragyogó előadásaidat. Hozzájuk hasonlókat kellene a „királyi” tévében is műsorra tűzni. Amit a politika paprikajancsijairól írtál, szintén nagyon tetszik. Nem vetted észre, hogy ebben a félig „hadiállapot” helyzetben nagyon sokan megőrülnek? Olyanok is, akik eddig normálisak voltak. Én is nagyon figyelem magamat, nem estem-e bele a pszichés járványba?

    • balazsge szerint:

      Azt hiszem rosszul fogalmaztam, de nagyon megtetszett a „politikai fogyatékosok”. Nem azokra az emberekre gondoltam, akik politizálnak, véleményt mondanak. Azzal nincs semmi baj. Azokra gondoltam, akik beleőrültek, akiknek a napsütésről és hulló falevelekről is politikai párhuzam jut eszébe.

  210. Sz. Tóth Gyula (ad: Hamvas; Scientia sacra I-II.) szerint:

    Otthoni tanulásra: nyitott könyvtár, egy nagy alkotó, Hamvas Béla nehéz műve kijegyzetelve. Sorjáznak a tételek: „Európát szkeptikusan szemléli, az élet élvezete, modern világ, pusztuló világ, mai világ, téves látás” stb.
    Balázs Géza segítséget kíván nyújtani az egyénnek. De hol az egyén? Egy kiváló műben találunk értelmező-eligazító magyarázatokat. Kaposi Márton: A rejtőzködő egyén problematikája Hamvas Béla emberfelfogásában = Rendhagyó és félreértett klasszikusok nyomában (Hungarovox Kiadó, 2019., 91–149.) Hamvas pályája korai szakaszában (a húszas, harmincas évek) már körvonalazza az „emberképen belüli rejtőzködő egyén portréját”. Átláthatatlan „társadalmi zűrzavarról és vergődő emberekről” ír le helyzetképet. A személyiség torzul, a saját arc átalakul, „deformálódik”. Nem tudatos rejtőzködőket, hanem fátumszerűen elrejtetteket mutat be, akiket önáltatásuk vagy téveszméjük visz a torzulás felé. A másokat megtévesztő attitűd-álarcok lényegében a személyiség önazonosságát fejezik ki. Az eldeformálódott mindennapi emberek viselkedése, hóbortjaik súlyos bonyodalmakhoz vezetnek. Komfortjából kimozdulni mennyire (hogyan) akar a ma embere? Komfortjából kimozdítani mennyire (hogyan) lehet a ma emberét? Az újkor tömegdarabjainak egy része létünk tartozéka, életünk működtetésének feltételi része. Másik nagy részük „csak úgy” körülveszik az embert, a tömegvonzás hatására dinamikus formák, mozgások, módok jönnek létre. A csatakiáltás: „Mások is ezt csinálják, haladni kell a korral!” Az egyén nem is tudja, mire valók a tömegdarabok, hatásuk alá kerül, előbb–utóbb azért némi torzulást érez. A tömegember, minden „tágas okossága” ellenére, szűk látókörű, ebből vaktában végzett próbálkozásokkal akar kilábalni, vagy tehetetlenségében őrlődik. Ekkor már a „deformáló társadalmi hatások túl nagy szerepet kapnak, a maszkok diktatúrája” dominálni kezd. És ezen közben a „kibillent” egyén, kiútkeresés közben, stimuláló szerekhez nyúl. Világszerte dúl a drogfogyasztás, itthon is, a fiatalok szaporodó részvételével.

    A nagy „történelmi örvénylés” (’turba’ – Hamvas Béla) sodorja az embert, aki úgy érzi szabad, illetve a felkínált, a szembejövő nagy lehetőségek közül szabadon választhat. Új embertípus a történelemben, küzd a fátumszerűséggel, követővé válik, vagy visszahúzódik. Rejtőzködhet, maszkot ölthet, álcázza magát, de csak „deformált”, ahogy kitűnik Hamvas Béla ábrázolásában. Hamvas Béla emberrajza tág, alapos és pontos, a mai helyzet értelmezésére kiválóan alkalmas. Világos lesz, mennyire nagyra tartotta az embert, nem felmentve erkölcsből, erőfeszítésből. Fel is vázolta az ember megfelelő tartására vonatkozó tételeket. Vegyük ehhez Tamási Áron „hármasát”: Isten, a természet és a társadalom. A hármas egység létezésünk alapja.

    Gyógyításra Balázs Géza a hamvasi nyelvet tiszta szívvel ajánlja, hogy ne „periférikusan”, hanem tágabban értsük a világot. Ehhez „módszertani” segítség egy másik példa. Czakó Gábor Hamvas Béla szövegeihez készített szótárában azt írja, hogy az írás „a gondolkodás formája, eszköze és tere”. Egy interjúban felteszik a kérdést: Miért e hármasság? Czakó Gábor válasza: „Mert az írás rögzíti a gondolatokat, és mikor az ember leírt valamit, akkor képes újra végiggondolni, és akkor mélyülhet ez az ismeret.” (Gyöknyelv, Kincsesbánya, Magyar Hírlap, 2019. november 30.)

    Íme, tudásszerzés online, a Napló házhoz viszi az iskolát, az egyénnek nincs oka s hova rejtőzködnie. Hogy nem kell senkinek? Nem hiszem. Mert akkor az ördög veszi meg.

  211. Mohácsi Joli szerint:

    Boldog születésnapot kívánok Tanár Úr!

  212. Morandini Pál (ad: Tüskevár ~ Téli berek, ad: Fekete: Téli berek) szerint:

    A magamfajta városi madarásznak jó volt rátalálni a Tüskevár + épülő „strada” (la strada….di Fellini) írásra. A rétisas jutott eszembe, akit pár éve a Nagyberekben egy másik friss kocsipályán péppé zúzott a kocsiáradat. Talán egy zsákmányt pillantott meg az út menti füvön, az lett a veszte. A madarászt hívták, mer’ igen nagy volt a madár és a lábán egy MME gyűrű volt összehorpadva. Egy fekete nejlonzsákban vettem át és eltemettem. Tapasztalatlan hároméves fiatal sas volt, nagy reményekkel és kevés tapasztalattal. Remélem a testvére még itt vadászik valahol. Az új autópálya-építkezést én is láttam pár hete, mikor a fenékpusztai madárgyűrűző tábort látogattam meg.
    Fekete István e két regénye is ott kell legyen a lakatlan szigeten. Meglepődve, boldogan hallottam egy híres váci kortársunkat (B.M.) rádióműsorban, hogy ő egy lakatlan szigetre az útikönyvei közé betenné a Ballagó időt is. Én pedig ezt a kis írást Balázs Géza tanár úrtól. Ha legközelebb megint a Téli berket olvasom, jobban fogom figyelni, hogy tényleg vontatottabb-e?

  213. E (ad: Tüskevár ~ Téli berek) szerint:

    A regény színterei:

    A berek, a tradicionális magyar létforma (fokgazdálkodás?) utolsó megmaradt szigete. A modernizálódó falu. A modern nagyváros.

    Érdekes, hogy a modern nem feltétlenül elkorcsosulás, a nagyváros is lehet az önmegvalósítás színtere – de ehhez szükség van a karakterre, ami csak a természettel, állatvilággal, és archaikus férfitípusokkal való interakcióban tud megformálódni.

    Matula: halász-vadász, a berek királya, az ősi ember.

    István, Bütyök: a gazda, inkább középkori típus, feudális jellegű kapcsolat a beosztottaival – de nyitott a modern technika felé.

    Tutajos apja, Kengyel: érzelmileg távoli, de korrekt mérnökember, a modern férfitípus. Embert küld a Holdra, de a fejében él, a fiát már nem tudja nevelni, ahhoz István és Matula kell.

    Tutajos: lovagi minőség és ambíciók, potenciál a fenti típusok integrálására és meghaladására.

    Náncsi néni, Piri mama: az ősi gondoskodó asszony. Idegesítő, férfi mércével mérve nem túl okos, de meg van a maga szerepe a világban, tapintatosan kell irányítani.

    István felesége: a lázadó nő.

    Tutajos anyja: a modern nő, aki azonban már nem tudja az anyai szerepet betölteni, kiszervezi a feladatot Pirinek, Náncsinak.

    Bütyök szerelme, Kengyelné: a modern, okos nő, aki azonban nem lázad a férfi ellen, „tudja, hol a helye.”

    A víz felett a fényben kavargó, táplálkozó és táplálékká váló madársereg – a létforgatag (szamszára) egyik legszebb leírása a világirodalomban.

  214. Agócs Gergely szerint:

    Szia Géza!
    Valami hasonló kép rajzolódik ki előttem is. 2000 óta járok gyűjteni (népzenét, persze) a Kaukázus északi előterébe. Valamikor konzultálhatnánk…

    Üdv!

    Agócs Gergely

  215. CS (ad: Így nyírtok ti) szerint:

    Így írtok (így irtotok?) ti. „Ismertük őt, nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló”- írja a számomra az egyik legemberibb magyar költő, Kosztolányi Dezső, csodálatos Halotti beszéd című költeményében. Én is ismertem a Balázs professzor úr írásában szereplőt. A tanár úr szavaival élve nekem is „majdnem barátom volt”. Szakmai kvalitásait, emberi értékeit, érzékenységét, lelkületének finomságát illetően számomra nemcsak szív, hanem „nagy és kiváló” is volt. A „nyálas” és „nyilas” szavak „mérgébe mártott”, felelőtlenül, meggondolatlanul „bele lőtt nyílvesszők”, főleg a második, nem lehettek számára kevésbé fájdalmasak, mint a hasnyál-(egy ormótlan, most mégis találó kifejezéssel élve „hasnyíl-) mirigyrák okozta testi szenvedések, amelyeket – ahogy értesültem róla – férfiasan, méltósággal viselt. A szó két élű szer, egyszer gyógyít, míg százszor ver”-írja Vörösmarty Tükör című versében. „Most temettük el szegény Kosztolányit
    s az emberségen, mint rajta a rák,
    nem egy szörny-állam iszonyata rág
    s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
    honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
    fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
    meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…” – írja József Attila Thomas Mann üdvözlése című versében. Balázs professzor úr- ha nem is olyan széles összefüggésben, mint a költő – a kisebb körben kifőzött „mérgek” veszélyességére hívja fel a figyelmünket, a tőle megszokott bölcsességgel az embertársaink iránti nagyobb odafigyelésre, toleranciára, szeretetre inspirálva. Ahogy jegyzetének szereplője, aki – bár írásban többé nem posztolt, élete végéig ott volt a „posztján”, tette a dolgát – a tanár úr is „posztos”, „őrző, vigyázó a strázsán”. Köszönöm neki, hogy, meghatóan szép írásával, a véleményalkotásomat illetően még nagyobb megfontoltságra, körültekintésre, önvizsgálatra késztet engem is.

  216. NN szerint:

    Egykor gumi nélkül, majd gumival, most meg már gumival se.
    Egykor otthon, utána mindenhol nagyvilágban, most meg már sehol se.

  217. Mohácsi Joli szerint:

    „A kör vége”
    A tanárainkat és a legjobb tanárokat nem lehet elfelejteni, hálásak vagyunk érte, hogy tanulhattunk tőlük.

  218. Mohácsi Joli szerint:

    „Tüskevár és filozófia”
    Azt hiszem, hogy az, aki gyermekkorában nem ismeri meg a természet szépségeit, felnőttként már nem fogja megszeretni.

  219. Szilvási Csaba szerint:

    Volt Péch Antalos két kedves tanítványomnak, azóta jó barátomnak, Kántor Péternek és Partali Csabának és mindenkinek, aki szereti Fekete István írásait, nagy szeretettel ajánlom Balázs Géza szellemi polihisztornak, irodalmárnak, néprajzosnak, történésznek, geográfusnak, biológusnak is kiváló nyelvész professzor barátom szép gondolatait.
    Partali Csabi érettségi szóbeli tétele egy szabadon választott 20. századi magyar író életműve volt. Kedvencét, Fekete Istvánt választotta, és elkápráztatta a bizottság tagjait, köztük az elnököt azzal a lenyűgöző ismeretanyaggal, amivel az író életrajzi adataitól kezdve a művek megszületésének naprakész dátumán át az esztétikai értékek méltatásáig rendelkezett.
    Kántor Péter, aki jelenleg a tatabányai Árpád Gimnázium kiváló tanára, amellett költő és író, első, Erdőszív című gyönyörű, lírai fogantatású verses és novellás lírkötetét is Németh László alábbi gondolataival dedikálta nekem: „Szolgálni a jót, lobogásra és világosságra gyújtani azokat, akik keresik és várják a Szépet, hogy világosságra, örömre és szeretetre gyúljanak önmaguk és gyújtsanak másokat is. Németh László. „Szilvási Csaba Tanár Úrnak nagy szeretettel és hálával, amiért a barátomnak nevezhetem”-írta. A büszkeség kölcsönös.
    Nem véletlen, hogy Élőbb életet élünk általuk című kötetemet is ő ajánlotta az olvasóknak. Többek között ezt írja a könyvnek az ő fényképével ellátott „belső fülén”: „Elfelejtjük, hogy nyelvünk varázslat, őseinktől kapott, unokáinknak továbbadandó csoda. De Szilvási Csaba nem enged felejteni: mesél a múltról, a téli erdőről, a Turul óvó szárnyairól,a magyar erdők őszi színeiről, fényekről, szemekről, hangulatokról, s az Adytól kölcsönzött ars poeticáról: „Aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön”. Hallgatom őt „tátott szemmel”, mint egykor, diákjaként, és megköszönöm e könyvnyi sétát, melynek minden lépése közelebb vitt az élő élethez”
    Köszönöm, kedves Balázs Géza, Partali Csaba, Kántor Péter, és köszönöm mindenkinek aki velünk együtt igyekszik „élő életet élni”.

  220. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Hát, kedves Géza, mint tudjuk, sok új van a Nap alatt. Itt az idő, hogy komolyan vessünk össze múltat, jelent s jövendőt. Egy sor dolgot újra kell gondolni. Jó nyomon vagyunk. Ezt erősíti fel Muhel Gábor nagyívű írásával: „A valóságértelmezés paradigmái a posztmodern korban”. A különböző tudományos vizsgálati módszereket pásztázva, az igazságkeresés alapelveinek, axiómáinak érvényességét/érvénytelenségét vizsgálva, több hangsúlyos megállapítást tesz. Íme: „S ez az a pont, ahol a nyugati filozófia Arisztotelész metafizikájára épülő doktrínái a keleti tanításokkal összeérnek”. (Ponticulus Hungarikus XXI. évfolyam 9. szám · 2017. szeptember)

  221. Szathmáry Szilárd szerint:

    A becski lány kezét talán hamaradja,
    ha kérője egy dúsgazdag maharadzsa,
    de érzi, hogy nem lesz boldog. Hiába!
    Férje Buddhát, ő meg Becsket imádja.

  222. Sz. Tóth Gyula szerint:

    A mai hangosan harcos időkben az elmélkedést az „intelligens értelem” felé tereli Balázs Géza. Bővítendő a látóhatárt, tulajdonképpen az 1500-as évek elejére kellene visszamenni, amikor Erasmus csillogó szellemisége indítja a hitvitákat. Fellép „a hatalomba belemerevedett egyház és az őt támadó, kiteljesedő radikális individualizmus tévhitei ellen”. (Zelnik József: Európa hattyúlakomái, Országút, 2020/12., 42-44.) Erasmus tisztán látta, hogy a dogmák tragédiákhoz vezetnek. Az európai gondolkodásra is ráfér a tágítás. Megmerevedtek a frontvonalak. Tartja magát az arisztotelészi felfogás a „kizárt harmadik”-ról.

    Balázs Géza megidézi Sári Lászlót, aki szerint itt, a nyugati féltekén ekként járunk el mintegy kétezer éve, és így beszűkítjük szellemi világunkat, érzelmi létezésünket. A tibetológus józanságra int: a történelem nem játszótér, finom és érzékeny egyeztetésekre van szükség. Mert különben eljön (vagy már itt van?) a Dilettánsok történelme (Honnan ered a Nyugat és a Kelet elhibázott viszonya?), ahogy új könyvének címe is jelzi. (Corvina Kiadó, 2020) A történelem „nem engedelmes szolgálóleánya az emberiség önjelölt tervezőmérnökeinek, és nem is a jó tündér, aki a kívánságokat várja. A történelem nem kívánságműsor, hanem hatóság, az intelligens értelem legfelsőbb hatósága”. És „minden óvatlanságot kegyetlenül megtorol”. Időszerű figyelmeztetés. Mert kié az európai tér? A miénk. Az alakítandó Európa-képhez jó lenne megszívlelni a feleknek Erasmus intését is: „Nem kárhoztok el, ha nem tudjátok, vajon a Szentlélek az Atyától származik-é, s hogy a Fiúnak egy vagy két kezdete volt, de nem kerülhetitek el a kárhozatot, ha nem ápoljátok a lélek gyümölcseit: a szeretetet, a vidámságot, a türelmet, a jóságot, a szívélyességet, a béketűrést, a könyörületet, a hitet, a szerénységet, a mértékletességet és a szemérmességet.” (Lásd Zelnik)

    • balazsge szerint:

      Kedves Tanár Úr! Köszönöm, hogy rájöttél a titkos üzenetre. Régóta szónokolok erről, de nem nagyon kaptam még visszajelzést. Engem ázsiai utamon ért a felismerés, holott csak Arisztotelészt kellett volna alaposabban olvasnom. De soha nem késő. Géza

  223. Zágorec-Csuka Judit szerint:

    Kedves Géza!

    Ha újra elindul errefelé, jöjjön át Hetésbe is, a szlovéniai oldalra, szívesen csatlakozom a határ másik oldalán, itt a Muravidéken, amely ugye néprajzilag valamikor Hetéshez és Göcsejhez is tartozott, de nyelvileg is, hiszen ezt a nyelvjárást beszéljük, beszélgethet itt is egy-két muravidéki magyar emberrel is – még.

    üdv.
    Zágorec-Csuka Judit

  224. Csaba szerint:

    Kedves Géza!

    Ismét egy gyönyörűséges írás. Az Őrség és én. Megható és lenyűgöző az a gazdagság, amit feltársz az írásodban. Hihetetlenül nagy és precíz az agyad. Annál csak a lelked nagyobb. Nem szégyellem, megkönnyeztem. Egyszerre vagyok boldog és szomorú, boldog, hogy milyen gyönyörű ez az egész annak, aki ilyen sokszínűen éli, és milyen szomorú, hogy minden olyan gyorsan elmúlik. Nagyon felzaklattál. Büszke vagyok, hogy a barátodnak mondhatom magam, de ezt a legtermészetesebbnek tartom. Már hosszú ideje hiszek a sorsszerűségben. Most a nyakamba veszem én is a határt. Végig velem leszel. „Felhátizsákoltad” a lelkemet.
    Köszönöm.
    Kellemes vasárnapünnep napot kívánok neked is. Nekem már most az.

  225. Katona Ildi szerint:

    Furcsa számomra , hogy halálom utánra adjak javaslatot másoknak mit tegyenek. Jó lenne elengedni a gondolatot hogy az én kezemben van a gyeplő. Életem végén rájövök hogy csak az őszinte pillanatok tesznek boldoggá itt sem vezettem.remélem érthetetlen voltam…

  226. Tisztelt Professzor Úr!

    Mindig szívesen olvasom írásait, mert okosan, konkrét példákkal érvel és világosan fogalmaz. Most A két Bolyairól szólót használtam fel az irodalom történetét bemutató diasorozatom legújabb részéhez (A későmodern kor magyar irodalma 2.), idézek is belőle pár mondatot. Milyen egyszerű és mégis milyen mély, tanulságos, amit stílusáról ír!

  227. ZCSJ szerint:

    Elolvastam a Krónika 2020/7. sz-ban a Trianon és a magyar nyelv című írását, amely jó összefoglalója a Trianon utáni magyar nyelv helyzetének is. Az eredményt a cikkben, részben végül is kimondta, HOGY MI A HELYZET: TÖBBNYIRE A NYELV PUSZTULÁSA, PORLADÁSA, ESETLEGES KIVESZÉSE STB. – HÁT NINCSEN SOK IDŐNK …2060- körül még javában élnek a fiaim, esetleg lesznek unokáim, én már nem biztos, hogy leszek,de lehetséges…és…megérjük a végé is, itt a Muravidéken? Ez lesz az eredménye a szétfejlődésünknek? Kis helyen kis adagokban esünk szét, főleg nyelvileg…a többit hagyjuk, hogy hogyan…Az embernek úgyis valahogy egyedül kell értelmet találnia az életében…egyedül születik, egyedül távozik…közben még sok minden történhet…

    Egyébként jólnak, erősnek tartom az írását ezzel kapcsolatosan, van eleje, közepe, vége – kimondja, amit kell…A krónika Trianon száma erős, jó írások vannak benne…a júniusi szám is jó, azt is elolvastam…ott is szó van Trianonról…meg dr. Magyar Zoltán néprajz-tudós mondáiról, valamikor kb. 10 éve segítettem a kutatásait a Muravidéken, ismerem…a munkáját, törekvéseit…tetszik is, ahogy csinálja…. járja a Kárpát-medencét…olyan rendes, magyar ember…ismeri is a magyar végeket…fanatikusan elljut minden zúgba…akár gyalog is, biciglivel…stb.mert lassan nem lesz, mit gyűjtenie..Valahol a Duna-kanyarban él egy parsztházban…egyszer meg is hívott, elmondta a környék jelenét, múltját…olyan paraszti életet él, kaszál, kapál…stb.,

  228. ZCSJ (ad: Rengeteg öreg...) szerint:

    Ha, a rengeteg öreg feltàmadna, akkor valòszìnű be kellene illeszkedniük ebbe a vilàgba…. Van, akinek ez a legjobb…vilàg…

  229. ZCSJ (ad: Kulturális hódítás) szerint:

    Az interkulturalitàst igazàn csak hasonlò gondolkodàsu szemèlyeknek sikerülhet magvalòsìtaniuk.. most ezt gondolom… ma fordìtottam kèt szlovèn költõl verseket…az egyikkel beszèlgettem is telefonon…mi a stratėgiàm? tetszenek a verseik, ahogy gondolkoznak…be tudom ezt fogadni…

  230. Széll Kálmán (ad: A végső búcsú) szerint:

    A halál az élet vége, egyúttal az élet része is. A „háztól temetéskor” a beteg hazulról, és családjával együtt ment az utolsó útjára. Ma gyakorlatiasabb, egyszerűbb az eljárás, de egyszersmind a halált kiküszöbölték (kiközösítették) az életből. A beteg zömben a kórházban hal meg, s a család zárt koporsóban, a ravatalozónál „találkozik” vele. Külföldön már a behantolást se várják meg. A „gyászolók”, egy szál virággal, egy kanál földdel hagyják ott az üres sírgödröt. Változik a világ, de a halál ugyanaz marad.

  231. Mária Kúti (ad: A végső búcsú) szerint:

    1959-ben apai nagyapámat otthon, a tisztaszobában
    ravatalozták fel.A helyiséget teljesen kipakolták. Csak a nagypapa ravatala és körben székek. Az ajtóra fekete drapéria került, mellette, a falnak támasztva a koporsó fedele. A felnőttek bent ültek, imádkoztak, az asszonyok siratót énekeltek.Mi gyerekek bent csendben, jól nevelten álldogáltunk, de amikor kiengedtek bennünket az udvarra, titokban kicsit rosszalkodtunk. A sötétben – nem volt annál izgalmabb – bújócskáztunk. Volt aki a koporsó fedele mögé bújt.
    Másnap lovaskocsikkal – a nagypapa temetési hintóban – mentünk a temetőbe. Utána halotti tor. Két napig tartott a halott elbúcsúztatása. Ezt nem lehet elfelejteni. Hét éves voltam.

  232. Gyurácz Ferenc (ad: A végső búcsú) szerint:

    Bizony így. 1964-ben voltam először temetésen: anyai nagyapámén, Bőben. Az egyik szobában volt felravatalozva a 73 évesen elhunyt bői papa, Farkas Ferenc. Bementünk hozzá elbúcsúzni, fekete ünneplő ruhában, parasztingben feküdt, lábán csizma, összekulcsolt kezén rózsafüzér, az arca is nagyon beleégett a 9 éves agyamba, drámai volt az egész helyzet. De szép is. Aztán a temetési menet, a gyönyörű gyászénekek – hiszen igazából nincs halál -, s utána visszamentünk a házba, kis tor: sonka tormával, bor, egy kis süti – ha jól emlékszem, ezek, és szomorú, s mégis feszültségoldó beszélgetés, a rokonokkal való közösség élménye.
    Mindez ma már másként zajlik.

  233. Gáspár Tamás (ad: A végső búcsú) szerint:

    Talán inkább az Életnek… A torban az elhúnyt új életét ünnepelték, ( és segítettek egymásnak az elengedésben). Akárcsak a névnapon, ami a névadó szentnek nem pusztán a halála napja, hanem az égi születésnapja – és erre emlékeztek.
    Van mit újra tanulnunk… 😊

  234. Edit En. (ad: A végső búcsú) szerint:

    A hagyományoknak igenis megvan a maguk szerepe. A részvétnyilvánításnak, a halotti tornak, a nem divatból hordott fekete ruhának! Máskülönben visszamarad az emberben valami görcs, ami évtizedek múlva sem múlik el!

  235. Éva G. (ad: A végső búcsú) szerint:

    Igen, sajnos mostanában sokszor így történik.Az én szülőföldemen, szerencsére, még ma is őrzik a régi hagyományt, és a toron összejönnek a rokonok, barátok.

  236. Törkenczi Szilvia (ad: A végső búcsú) szerint:

    Kedves Prof. Dr. Balázs Géza Tanár Úr írása. Vettem a bátorságot és másoltam. 🌿Remélem nem bántom meg ezzel… 🌿
    Igaz és megragadott ez az írás. Mindig érdeklődve olvasom a munkáit. Nagyon jó írások. Köszönöm szépen Tanár Úr 🌿

  237. László Boka (Ad: A végső búcsú) szerint:

    Nagyon fontos sorok! Sokak, sokunk nevében!

  238. Eszter Veszprémi (A végső búcsú) szerint:

    Bizony,ilyen lett a világ,nem ápoljuk eléggé a régi hagyományainkat,pedig Sütő András is figyelmeztetett erre,valahogy így:jöjjetek össze a síromnál,de ne azért,hogy nekem világosítsatok,hanem,hogy rátok essen a gyertya fénye!!! (tartalmi idézés)

  239. aradieva1113@gmail.com (ad: A végső búcsú) szerint:

    Kedves Géza!Nagyon tetszett!!!!Nagyon igaz minden szavad!!!!!Igaz,én az ellenkezőjét gondolom:ha engem temetnek,csak a szűk család legyen ott!!Senki más!!!
    Nagyon szeretem az írásaidat!!Remélem összegyűjtve,kötetben is olvashatom majd!!!!Üdvözlettel:Aradi Éva

  240. mester-kati@freemail.hu (ad: A végső búcsú) szerint:

    Nem tudunk búcsúzni! Tisztelt Tanár Úr! Minden szavával azonosulni tudok, amit a temetések kapcsán írt. Tán 2 éve, hogy az erdélyi Kovásznán elhívott a szállásadóm – ismerve néprajzi érdeklődésemet, – egy ismerőse temetésére. Természetesen örömmel mentem, hogy láthassam, miként búcsúznak, tőlünk többszáz kilométerrel a székelyek a földi létből távozótól. A család gyászban érintett tagjai a temetési szertartás előtt egy teljes órával már a a ravatalnál vannak azért, hogy fogadják az érkezők részvétnyilvánítását. A gyászolókat pár szóval, – mindenki a maga módján, a kapcsolatuk, rokoni szálaik szerint – vigasztalják, együttérzésükről, segítségükről biztosítják. Láthatóan mindez a gyászolóknak jól is esett. S meggyőződéssel állíthatom a néhány szó, ölelés, segítette is a fizikai elválás mellett a lelki megkönnyebbülést is. Itthon, hazánkban több év óta gyakorlat, hogy kérik a részvétnyilvánítás mellőzését. Mintha az nem a megkönnyebbülést, hanem az ellenkezőjét szolgálná. Így hát majd telefonon, vagy személyesen keresik meg a rokonok, barátok a gyászt hordozókat. Vagy már azt sem akarják! A részvétnyilvánító meg azt gondolja, letudta a temetésen való részvétellel „a rá eső részt”. Sok éve tart ez már. Mintha a gyásszal nem/sem akarnánk szembenézni. Így lélektelenedik el a világ…

  241. Török József szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Régóta furcsállom a sportriporterek egyik szóhasználatát: odavágó. Kétségtelen, hogy sok kupameccs oda-visszavágós alapon zajlik, s bár az első meccs utáni második valóban a visszavágó, de az elsőre mégse tartom értelmesnek nyelvileg az odavágó használatát. Sőt, inkább komikusnak hat számomra.
    Ön szerint tévedek?

  242. Satmaricum szerint:

    Kedves Géza!
    Ismét egy zseniális írás tőled. A „néha”. Hát igen.
    Ez egy „néha” ország. De még inkább „nekem birodalom”. Hazudni, lopni, csalni itt is tilos. „Nekem” viszont lehet. Mentelmi jogom van.
    De ez már politika. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban minden órán rendre szoktattak bennünket. De ebben is élen járt a testnevelő tanárunk. A tesióra ugyanolyan fontos volt, mint a latin vagy a matematika. Soha senki nem kapott felmentést. Eleinte két-három ember megpróbálta kivonni magát, nem vetkőzött le, mert „meg vagyok fázva”, „lázam is van”. „Levetkőzni! Mi készültünk még a testnevelés órákra is. Tudtuk, hogy májusban melyik napon osztályoznak bennünket magasugrásból. 150 a jeles, 145 a négyes, 140 a hármas, 135 a kettes. Az alatt elégtelen. Én – mert szertornából elég gyenge voltam -már márciusban elkezdtem az edzéseket. Volt olyan délután, hogy százat is ugrottam. Mezítláb. Fejlesztettem a „rugóimat”, csiszoltam a technikámat. 160 centiméteres magasságom ellenére májusban megugrottam a 150 -et. És hiába lett volna valaki kitűnő, ha tesiből is „felhúzzák”. Ha mindenből jeles volt, tesiből csak kettes, akkor az került a bizonyítványába. Fafejűség volt? Szerintem csak rend. Ma is megcsinálom az 1111 fekvőtámaszt. A nagyobb részét a strand egy rejtett zugában, ahol nem látnak. Mert most oda megyünk mi is.
    Baráti üdvözletemet küldöm.
    Az eredeti írás itt olvasható: https://hajonaplo.ma/aktualis/neha-lehet-a-nyelvesz-szemevel

  243. Judit (ad: Czine Mihály) szerint:

    Czine Mihàly nekem is tanàrom volt, több èvig jàrtam hozzà az egyetemen, àlmodtam is vele, igaz, hogy rėgen, de az üzenetėt kėsőbb értettem meg…segìtőkėsz ember volt, ezekszerint a sìrjàn tùl is…
    …Vèsztőn is jàrtam, de règen… mèg nem volt ott a szobra… de megérdemelte.

  244. Kati szerint:

    Jó pár évvel ezelőtt voltam Angliában, és egyszer Londonba is elmentünk. Este volt, már csak azok voltak az utcán, akik az éjszakai szórakozásra készülődtek. Nahát mi is ezt tettük, s valahogy szóba kerültek a feketék, én meg elkezdtem mondani, hogy a négerek így, meg úgy…a magyar barátnőim rögtön rám szóltak, hogy ne mondjam ezt, mert nem messze tőlünk voltak feketék (is), s nem lenne jó, ha meghallanák. De miért? – kérdeztem. Elmondták, hogy ha rájönnek, hogy a niggerekről, vagyis róluk beszélek így, akkor jobb ha előre kérem a gipszkötést. Valahogy sikerült elfogadnom, hogy ha azt mondom, hogy feketék, akkor az szebb, angolul mindenképp, magyarul meg annyira nem értek hozzá, csak beszélem. Később azt is mondták, hogy mondjam azt, hogy afro-amerikai, de mi van, ha az illető mondjuk Kínában született. Jó, akkor marad az, hogy a feketék (mintha több kávéról lenne szó). És becsszó, hogy a torokfájásra meg jó lesz a Mentos is. De azért azt a gyerekkori verset, hogy „pepita a néger, nincs fekete péter, sehol, de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye…” stb., valahogy nem szeretném átírni.

  245. K szerint:

    Elnézést, a 151.részben a „kutya is” utàna két ‘a’ van, és a végén a „kért ér” = kort ér – talàn.
    Amúgy nagyon érdekes gondolatok a „legjobb” baràtunkról! 🐶🐜

  246. Szathmáry szerint:

    Az enyémet is elfutotta. Aranyosak vagytok együtt.

  247. Szathmáry szerint:

    Meghatóan szép „hangyás, nagy lelkedről tanúskodó írásoddal felragyogtattad a napomat. Két klasszikus idézetet juttattál eszembe. Az egyik: „Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
    Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” A másik: „Nagy az, ki a hazát naggyá teszi.”
    Ki kényen él, ugyan boldog lehet;
    De mint tünő árnyék, ha elsuhan,
    Sírverse ez lesz: „volt, de nincs szegény! ”
    Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen
    Müved hazánk nagy építményiben;
    Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot,
    Sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen,
    Naggyá, magassá, mint a Tátrabérc”

  248. Tohol Éva szerint:

    Mi a debreceni Városvédő Egyesülettel jártunk ott vagy két éve, mindent láttunk, lenyűgöző volt a padló, a mozaik maradványok.Egyáltalán a múlt ilyen hihetetlen jelenléte, egy civilizáció pusztulása, felejthetetlen.

  249. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Szomorúságunk röntgenképe. Balázs Géza remekül időzíti a belgiumi születésű francia szociológus, etnológus és antropológus művéről szóló híradást. A strukturalista mozgalom fő teoretikusa 100 évet élt. E munkája megérdemli, hogy megemlítsük a fordító nevét: Örvös Lajos (1923-2002). A Kelet Népe szerkesztőségében kezdte pályáját, Móricz Zsigmond irányította a francia szak felé, mondván: „egy magyar írónak beszélnie kell egy világnyelvet”. Nyelvtudását franciaországi tanulmányutakon tökéletesítette, a jelentős szerepet játszott a két kultúra közvetítésében, amiért magas francia kitüntetésekben részesült. Kitűnően bírta a két nyelvet, a fordítás művészetét a naplójegyzetbe válogatott idézetek is bizonyítják. A könyvben Claude Lévi-Strauss leírja a filozófiától a néprajzhoz vezető intellektuális fejlődését. Rengeteg izgalmas kérdést, témát tárgyal, mint haladás, változás, folyamat, megértés, kutatási módszertan, tudományos gondolkodás, történetiség, modellfelfogás, földrészek és emberek stb. A magyar kiadás utószavát Köpeczi Béla írta. (Európa Könyvkiadó, 1979, 556. old.) Hangsúlyozza, hogy szerző, Saussure nyelvészeti iskolájára hivatkozva, „a gondolkodás tanulmányozása szempontjából a jel fontosságát emeli ki”. Köpeczi több szálon futtatja Claude Lévi-Strauss összetett munkásságának értelmezését, olyan nagyságok érintésével, mint Rousseau, Freud, Marx, Piaget, nem egy megállapításával újabb vitát inspirálva.
    Akár a francia, akár a magyar megjelenés dátumát és mai helyzetünket nézzük, jogos a fokozott jelző használata. A mű újraolvasása szükséges, ha már az „újranyitások” idejét éljük.

  250. szbi (ad: Passuth: Kutatóárok) szerint:

    A Passuth-emlékezésnek van három kötet folytatása. Mindet olvastam, de csak erre, az elsőre emlékszem. Akkor, 15 éves koromban (pl.) Németh László önéletrajzi műveit olvastam a Kutatóárokkal, meg a Hunok Párizsban-nal, meg az Életeimmel egy időben.

  251. Szathmáry Szilárd (ad: A füredi temetőben) szerint:

    Ismét egy meghatóan gyönyörű Balázs Géza-írás. Több mint nekrológ. Énekrológ, zsoltár. A hűség szívverése. Szabó Lőrinc Mindennap valaki című versének alábbi sorait dobogtatja a lelkemben.
    Meghalt! – szinte dörren a hír,
    hozza ujság vagy telefon,
    úgy jön, mint egy puskalövés,
    élesen, kurtán, szárazon.
    Meghalt! – mindennap jön a hír
    s egyre több barát esik el
    a nagy csapatból, amelyet
    valaki folyton tizedel.

  252. Farkas Viola (ad: Recsk - Szökés) szerint:

    …és ha nem építik fel újra a barakkokat, akkor mindent elfedett volna az erdő. 40 esztendő elegendő ehhez.
    Számomra Recsk lett maga a Történelem..

  253. Kalmár László (ad: Csővár) szerint:

    Itt a közelben, Nógrádban található két várrom : Szanda és Buják vára. Ezekhez a romokhoz is érdemes felkapaszkodni. Festői a kilátás…

  254. Sz.Tóth Gyula (ad: Megköszönik Kolumbusznak) szerint:

    Borzalomhullám. Döntik a szobrokat Amerikában. Ezt átveszik Nyugat-Európában. Történelmi személyiségek szobrai hullanak a porba, zuhannak a vízbe, meggyalázva. Rombol a tömegember. A meghasadt tömegember így tör ki hasadtságából. A minap Franciaországban Colbert szobrát gyalázták meg – a XVII. század nagy államférfiúja, XIV. Lajos, a Napkirály „túladóztató” minisztere volt. Vesszen. A tengerentúlon Kolumbusz Kristófot sem kímélik. „Pedig Kolumbusz nem járt a mai USA területén; nem is róla nevezték el a földrészt”. Arrafelé nem olvassák Balázs Géza tömör ismeretterjesztését, aki San Salvadorban, a székesegyház előtt, Kolumbusz szobrát megtámasztva „morfondírozott”. És most mi morfondírozunk: Tudják, mit cselekszenek? Történelem, művészettörténet, irodalom, képzőművészet felforgatva. Mit tudhatnak a vandálok minderről? Talán a modern (és kíváncsi) szociológusok kérdőíves vagy interjús módszerrel közelebb jutnának az „ismeretekhez”. Hogy miért teszik, azt tudjuk. 2. kérdés: Ki volt az illető, akinek a szobrát ledöntötték? Rasszista. Pótkérdés: „azon kívül”, mit csinált? Mikor élt? Nincs válasz. Még lenne néhány kérdés, mint: Ki fogja felépíteni az új jövőt? Milyen lesz az? Ki fogja megtermelni a kaját, a piát, ki finanszírozza a lakást, meg a…? A vállalkozó kedvű szociológus elmenekül, mielőtt őt is ledöntenék. Jézus így szólt az Atyához: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Hát, Amerikában Jézus is sorra került. Mert fehér. Feszítsétek meg! Megbocsátás? Ehhez békesség kell. Ha megérthető a cselekedet. És van bocsánatkérés. Nem úgy tűnik. Csejtei Dezső, Spengler nyomán, „a Nyugat alkonyának végső fázisáról” ír. (Magyar Nemzet, 2020. június 22.) És vajon Kelet felé nem terjed ez a fajta járvány?

  255. Szathmáry Cs. (ad: Túrógombóc) szerint:

    Ez a Túrógombóc a saját alkotásod? Hihetetlen, hogy miket tudsz. Ilyet csak Peterdi Pál vagy Tabi László tudott írni. Amíg utóbbi volt a Ludas Matyi főszerkesztője, rendszeresen jelentek meg versikéim a lapban, Peterdi Palival is úgy lettünk jó barátok. Aranyos, kedves fiú volt.
    Már régóta tudom, hogy szépíróként is zseniális vagy, de ez most megint egy új oldalad. Többször elolvastam. Nem tudok vele betelni. Ötletes, szellemes, stilisztikai szempontból is remeklés. „Feldobtad” a napomat.

  256. Túrógombóc (ad: Túrógombóc) szerint:

    A túrógombócos írásodba valósággal beleszerelmesedtem. Karinthy színvonalú ez is. Már vagy tízszer elolvastam. Nem tudok betelni vele. Régóta mondogatom neked, hogy ezekből a zseniális kis mesterremekeidből érdemes lenne egy kötetet összeállítanod.
    Sokunk kedvence lenne.
    Írj hasonlókat .Ez is a te műfajod. Csodálatos „túrodalmi” alkotás. Hidd el, hogy nem „túrzok”.

  257. K szerint:

    Amit Amerikának most be kell járnia , az tényleg egy kálvária, és szerintem egyhamar nem is ér a végére. Már pár száz éve tart ez, és még mindig a felszín alatt van nagyon sok rejtett feszültség, aminek elő kell jönnie. Persze, egyáltalán nem értek egyet az értékek lerombolásával, de sajnos a változás sokszor a fizikai szinten nem tud másként megvalósulni. Amerikában rengeteg törvényt hoztak a rasszizmus ellen, az egyenlőségért, de az emberek élete, gondolkodásmódja semmit sem változott. Obama megválasztása sem jelentett ebben jelentősebb változást. Amíg a kisemberek szintjén nem jutunk el oda, hogy változtassunk, addig minek a sok törvény?
    Szoborrombolás pedig máskor is volt már a történelemben: 11 évesen hallottam, hogy Tatabányán a Fő téren ledöntötték Lenin szobrát. Miért? szerintem nem azért, mert ő egy rossz ember volt, vagy egy zsarnok, csak valami olyat képviselt, amin az emberek, a kor túllépett, és ez így jutott kifejeződésre.
    Amúgy még a rasszizmushoz annyit, hogy ehhez nem kell átmenni Amerikába, itt maradhatunk nyugodtan Európában. Nem kell rögtön a 20. század történelmére gondolni, ott van a középkor. Sajnos azzal is szembe kellett néznem a romológiai tanulmányaim kapcsán, hogy nálunk is volt rabszolgaság, csak talán egy enyhébb verzió (mondjuk Romániában nem). De indulatok, elfojtott harag itt is van, még azóta is. És néha a felszínre is tör. És ezen is csak mi, a kisemberek tudunk változtatni. A törvények, csak törvények maradnak.

  258. C (Ad: Kolumbusz) szerint:

    Most is kirukkoltál egy zseniális gondolattal. A feledékenységet akár ki is lehetne hagyni belőle. Mert a véleménynek feledékenységből való megváltoztatása valószínűleg csak véletlen, nem feltétlenül a józan belátáson alapul. Az igazi az, ha a megváltozott körülmények miatt újragondolom, és racionálisan megváltoztatom a korábbit. Ha muszáj, és észszerű is (az új helyesírási normát követtem, tehát nem ésszerűt írtam). Nálam marad a roppant korlátolt szókapcsolat. Az viszont önmagában is nagyon helytálló igazságtartalmat foglal magában.

    Egy általam nagyon tisztelt volt kollégám, apai jó barátom azt mondta (1966. szeptemberében) : a normális embernek nem lehetnek elvei. Szűkebb értelemben ezzel nem értek egyet, de az élet produkálhat extrém helyzeteket. Például: elvből soha nem jönnék össze a barátom feleségével, de mi lenne akkor, ha hajótörés után az asszonnyal ketten egy lakatlan szigetre kerülnénk, és már két-három éve ott élnénk kettesben. A hazakerülésre eddig nem volt remény, és a későbbi megoldás is több mint bizonytalan. Aki ebben a helyzetben elvhű, az inkább elvhülye.

  259. Z (ad: Állok) szerint:

    Az Àllok c. blogja tetszett, mert ez a trend … a gazdagok kènyelmesen èlnek…de èn màst is làttam vasàrnap a zalai erdőszèleken, ahol ennek az ellenkezője is lėtezik, a mèlyszegènysėg… a kèt vilåg nem ismeri egymàst, szerintem….

  260. Judit (Ad: Sír a fa) szerint:

    A sīr a fa c. novellåja tetszett, mert olyan humàn ihletèsű…nekem is van a kertemben egy öreg diòfàm, nem tudom hogy ki ültette, mert a hàzunkat a diòfàval együtt vettük kb 27 ėve…mèg èl…habår vannak szàraz gallyai is…håt…elgondolkoztam a novellàjàn..

  261. Judit (Ad: Sír a fa) szerint:

    Még egy velős gondolat. tegnap történt az iskola udvarán. Mivel tegnap nagy volt a vihar, jégesővel keveredve két fát kidöntött az iskolám udvarán, a házmester kb. fél méterrel volt tőle, majdnem meghalt….Aztán jöttek a katasztrófavédők, tűzoltók stb., s eltakarították a fák maradványait, amelyek belsőleg korhadtak voltak, s a vihar véget vetett az életüknek, úgymond…s majdnem meghalt egy ember is a közelükben, ez a buszmegálló környékén volt, de mégsem… (Az iskolánknak 510 tanulója van…)

    Tehát, a korhadt fákat ki kellene vágni, sajnos…csak nem látjuk a belsejüket…s ne legyen vihar…akkor rendben van, lassan elszáradhatnak, s ne legynek nagyok, terebélyesek stb…

    Ez az élet: el is kell búcsúznunk, többször is…
    Még mindig jobb, ha kivágta a fáját, mintsem, ha a házára dül, vagy bárkire

  262. Ismét egy remeklés tőled. A láb nélküli ember. Ugyanazt teszed, szépíróként, mint Turgenyev a Sztyichotvorenyija v proze című kötetében, amelynek egyik darabja a Kak choroshi, kak szvezsi bili rozi című írás. „Valamikor réges-régen, ki tudná, hol, olvastam egy verset. A költemény tartalma csakhamar elpárolgott elmémből, de első sora mélyen vésődött be emlékezetembe:
    „Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák…”
    Tél van; jégkéreg ül az ablak tábláin; a sötét szobában csak egy gyertyaszál ég. Ott ülök, a szögletbe húzódva, és fejemben egyre cseng és peng:
    „Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák…”
    Turgenyev az alábbi Mjátlev versre gondolt. Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák a kertemben, Hogy kértem a tavaszi fagyokat, ne „illessék” őket hideg kezükkel-fordítom én. Te ugyanúgy írsz, mint Kosztolányi a Sötét bújócska című kötetében. Eredeti, szórakoztató, elgondolkodtató módon, remek stílusban. Most is nagy élmény vagy. Baráti üdvözlettel. Csaba. Kárpótlásul Szabó Lőrinc Két lány térdtől bokáig című csodálatos verse: Négy gyönyörű láb libbent autóba. Két lány. Legalább tudnám, ki volt!Nem érdekel már az utca, semmi,csak menni kéne,utána menni négy villanásnak, gyalázatos szép csalogatásnak, valami könnyű, gazdag örömnek, annak, ami ott libbent autóba és tudja Isten, hol jár azóta! Négy gyönyörű láb libbent autóba. Többet nem láttam. Két nő. Ki volt? Rohan az utca föl és alá; jöttek és szöktek; honnan? hová? Nyugodtak, szépek, piszok az élet, hej, hogy örülne dühöm nekik! Két nő: melyik szebb? Kéne: melyik? Négy lábat láttam, azt se sokáig,két gyönyörű lányt térdtől bokáig. Nem érdekel már az utca, semmi, csak menni kéne, utánuk menni, örülni nékik térdtől bokáig,s tovább, sokáig, örülni újra valami jónak, ami gyerekké ringat-altat: keresni bennük a nyugalmat, katona lelkem
    tűnt vendégét, érdes életem ellentétét. Mondd, igazán bűn, hogy e két lányban valami újat úgy megkívántam, valami könnyűt és idegent? Ha bűn, legyen bűn: bűn akkor a jaj s gazember mind a szegény s fiatal. Négy gyönyörű láb libbent autóba, és tudja Isten hol jár azóta; valami itt volt és lehagyott, – be fáj, hogy egyszer meghalok.
    Néha azt érzem, és nagyon fáj, hogy lélekben már te is készülsz az elmúlásra. A tatai sétád (Apuddal? Anyuddal?) Remélem, majd 25 év múlva.

  263. KK (ad: Drégeli rom) szerint:

    Mi lett sorsa apródjainak? Màrtírhalàlt haltak, mint annyian a történelem soràn. Innen nézve ijesztô és borzalmas, onnan nézve (?) nos, meghalni a hitünkért, vagy a szabadsàgunkért? Biztos romantikus vagyok, de emiatt meghalni az nekem valami magasztos: ” nem àgyban, pàrnàk közt „, meg a magas koleszterin miatt.
    De mi lesz velük utàna? (Engem ez mindig is érdekelt, lecsupaszítva: minek élni, ha meghalsz és semmivé vàlsz?)
    Keleten úgy gondolják pl. ha egy apa felàldozza az életét a lànyàért, akkor a lelke nagyon magas helyre kerül. Bàr ez velem soha nem történt meg, csak könyvekben olvastam róla. A nyugati kereszténység szerint is minimum a mennyorszàgba.
    Mi mégis sírunk, mert a test meg van kötve, törékeny, egyszóval: halandó. Ennyi, ami làtható, és ez elég szomorú. És mert nem hiszünk (màr régóta) abban, hogy a lélek jó helyre kerülhet, és hogy a halàl az élet, a körforgàs része.
    Ôk nagyon jó helyre kerültek. Èn ebben hiszek.

  264. Szathmáry Szilárd (ad: Séta bölcső-helyem körül) szerint:

    A Teremtőnek (vagy a Teremtésnek”) célja volt veled. Az a Remény utcai ismeretlen csak az ő keze volt. De nagyon hálásak vagyunk neki. Nemcsak a kezének, hanem a szemének és a szívének is.

    Weöres Sándor:

    A célról

    Mit bánom én, hogy érdemes,
    vagy céltalan a dolgom?
    Patak vagyok: kérdjem-e, hogy
    habomat hova hordom?

    Harcolok: nem tudom, kiért
    és nem tudom, ki ellen.
    Nem kell ismernem célomat,
    mert célom ismer engem.

  265. Judit (ad: Tata-mi) szerint:

    Elolvastam a legutolsó blogbejezgyzését…Tata – mi…végül is, a sorsot is mi alakítjuk… állás, pénzt..munkahelyek…mi lett volna jobb? Sors-szerűség: visszatérhetünk arra az állomásra, ahonnét eilindultunk…a kérdés, mit tanultunk meg útközben, éÉs, mit csodáltunk meg útközben? Mit teremtettünk útközben? stb. Valószínű sokan segítették az útját, hogy ott van, ahol van…és …az nem kevés – szerintem…

  266. Csaba (ad: Tata-mi) szerint:

    Örülök a tatai kötődésednek. Szívszorító élmény volt olvasni, hogy itt jártál a közelünkben, és nem találkoztunk. Szívesen láttunk volna. De ami késik…

  267. Csj (ad: Wish you were...) szerint:

    Tetszett a mai blogja…most is vehet egy CD-t, szeretni most is lehet…azokat is, akik màr nincsenek velünk…ės mèg el lehet utazni Svàjcba is…a szocializmusnak vège…idővel az ember öregebb lesz, de talàn bölcsebb is…

  268. Mohácsi Joli szerint:

    Pál Adrienn (film) c. íráshoz:
    A „Márti dala”nótában.

  269. Kukora Kati (ad: Kedves Hallgatóim 30.) szerint:

    Hàrom dolog jutott az eszembe: az egyik,hogy az 1-es és a 24-es vonalàn jó, ha kitàmasztja az ember a gyomorfalàt (vmi mindig van), a màsodik, hogy a nyilvànossàg miatt az ember szavai bàrkihez eljuthatnak (egészen tàvoli pontokra is), s végül: igenis lehet nyelvet csiszolni hamburger mellett (lehet, hogy nekik esélyük sem volt màsra, mint ràdiót hallgatni).
    Üdvözlettel, Kati

  270. Samodai Péter szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    El Mirador foglalkoztat mostanában. Szeretném felhasználni az Ön által feltett anyagot, hogy segítségével tágíthassam a piramisokról kialakult egysíkú állapotot. Kérem, engedélyezze a felhasználását, amit előre is köszönök.

    Tisztelettel: Samodai Péter

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Samodai Úr!
      Természetesen bármit átvehet, felhasználhat, végtére is pontosan azért írunk. Ha hivatkozik rám, s ha értesít erről, azt külön megköszönöm.
      El Mirador-expedíciómról (ami életem egyik legnagyobb élménye) több helyen meséltem, a Múlt-Korban, az Élet és Tudományban, s ha jól emlékszem a Magyar Nemzetben is. A piramisok kapcsán pedig Várkonyi Nándorról szóló írásaimban fejtettem ki véleményemet…
      Üdvözlettel: Balázs Géza

  271. krichard.osb@gmail.com (ad: Márianosztra, páternoszter) szerint:

    ‘Páternoszter” – Mi Atyánk, – az imádság.
    „Páternoszter” – a felvonó, a körben járó, megállás nélkül: mint a rózsafűzér, egy önmagába visszatérő kör, szünet nélkül. Amit a kézben tartva, szemről szemre, csomóról csomóra tovább forgatva számolhatom az elmondott Mi Atyánk imádságokat…
    Majd megbeszéljük. R.a.

  272. Kukora Kati szerint:

    Néha van olyan érzésem, hogy mindegy melyik úton indulnék, zöld, vagy piros, mert ahova el kell jutnom, eljutnék! Csak a népmesékben, és a Màtrixban nem.
    Igazàból a kisvasutat néztem ki magamnak, a túràzàs màr nem nekem való! Nem bírja szívem.:( Köszönettel, Kat

  273. Kuvacs K. Attila (ad: Márianosztra, páternoszter) szerint:

    Ha a legtöbb embert megkérdeznénk, szerintem Önnel értene egyet, mert a névnek nyilvánvalóan több köze van ma már az egyházhoz, ahhoz képest, amikor először említik a helységnevet. Latinos berkekben így is magyarázzák jelentését. Engem inkább az ikon története fogott meg: Nagy Lajos ajándékozta az eredetit a lengyelországi pálos rendháznak (bár ez is lehet, hogy csak legenda), majd a kialakult kultusz miatt kap egy másolatot Márianosztra. Azt hiszem, itt is valami körbeért.
    Üdvözlettel,
    Attila

  274. zj (ad: Lelassultunk, máris gyógyul a föld) szerint:

    Kedves Gèza,…a küldetèse szerintem nem Indiàban van… Terèz anyånak volt Kalkutta…szegènyen èlt, mert a szegènyeket kèpviselte, ő mondta, hogy
    a szegènyeket csak ùgy kèpviselheti, ha ismeri a sorsukat…kiment az utcàra èlni közèjük…amikor a Bèke Nobel dìjat vette åt, Zágràbban megållt, s kèrt egy règi ismerősètől egy szandålt, mert szakadt volt az övè…s aztån tovåbb utazott Svèdorszågba åtvenni a dìjat..filmen låttam…több èvtizede nem jårt Euröpåban…s a Nobel dìj összegėt a szegènyeknek adta…s visszament a lepråsai közè…most nèztem egy hitről szölò műsorban egy interjùt egy megtėrt fèrfitől, akit ott a Deåk tèr környèkèn ment be a Terèz anya nővèreihez…megmentettèk, sok sikertelen kìsėret utån
    …Terèz anya szeretethàzai működőkèpesek a vilàgon…s nincs is fentartòjuk…maga sz Isten…

    … a magyar nyelv håzai …a vilàgon…hol vannak, s kik kèpviselik..ez is lehet egy ùj kihìvàs….de nem a karrieriståknak, diplomatåknak…stb.,

    Zcsj

    • balazsge szerint:

      Jártam Kalkuttában Teréz anya kolosorában. Szegényes szobája most is előttem van, hosszú lépcsősor vezet hozzá, a pár négyzetméteren egy ágy, egy kis polc és egy kis asztal van csak… A kolostor körül (egyébként ott van eltemetve) koldusok, és felirat: ne adakozzanak a koldusoknak…

  275. zj (ad: Oltárkő) szerint:

    Kedves Gèza,Ezeknèl a köveknèl mit èreztèl mit làttål…??? Mit üzentek neked???
    Nekem volt egyszer egy èrdekes làtomàsom…hasonlò helyzetben…
    De csak kèsőbb èrtettem meg a làtomàst.. a hely, az ott èlők szellemètől stb.szinkronicitàst..csak megfelelő adò ès vevő kell hozzà…ès valami, ami közös ügynek neveznèm…

    üdv.

    • balazsge szerint:

      Nehéz megfogalmazni. Az okkultizmus távol áll tőlem. Racionális ember vagyok, próbálom elképzelni őket… itt, a Börzsönyben, a Húsvét-szigeten és a mikronéziai Nan Madolban. Nagyon homályosan látom őket, igazat megvallva, nem látom őket…

  276. zj (ad: Csernobil: Bhopal) szerint:

    Szerintem beszèlgessen cssk anyjàval, gondolatban, akàr Csernobilròl vagy az idiai vàrosròl, vagy arròl az iszap-vårosròl Pàpa mellett…

    ….a vàlaszok is gondolatban èrkeznek…

    • balazsge szerint:

      Köszönöm, ez megvan. Szoktam beszélgetni a szüleimmel. Pilinszky jut eszembe: Szavaidat, az emberi beszédet én nem beszélem… Nem értem én az emberi beszédet, és nem beszélem a te nyelvedet. Hazátlanabb az én szavam a szónál! Nincs is szavam….

  277. zj (ad: Coelho: A Zahír) szerint:

    Igen, a Zahir amùgy olvasni valò könyv, de ugyanolyan kaptafåra ìrta, mint a Veronika meg halni regènyèt… az is arròl szöl, hogy az èlettől kapott mèg egy esėlyt Veronika az öngyilkossàga utån. A pszichiåtriån beleszeret egy måsik öngyilkos fiùba….a vègèn mindig megoldja a problèmàt mėg egy esėllyel…
    Ès, a regènyeinek a szìntrei mindig mås màs orszågokban van màs kultùråkban..
    Bàrhol båmilyen törtènetbõl īr regènyt…

  278. Kukora Kati (ad: Az égből így nézhet ki) szerint:

    A Bazilika talàn Kesztölc felôl?

    • balazsge szerint:

      Nem, egészen máshonnan. Még várom a találgatásokat, azután elárulom. Ez egy egészen egyedi látkép…

      • Kukora Kati szerint:

        (Hát) kiváncsi vagyok, még Piliscsévre gondolok, bár én a kiránduló helyeket annyira nem ismerem arrafelé, de Búbánat meg túl közel van szerintem a képhez voszonyítva. Esetleg még egy kilátó, de ez már tényleg az utolsó tippem!

        • balazsge szerint:

          Jövő héten megírom… Nem Kesztölc, nem Piliscsév… Esetleg annyit elárulok, hogy nem is Duna innenső oldala, hanem a másik… Vagyis a bazilika látképe a Duna jobb oldaláról nézve… Ez talán segít egy kicsit.

      • Kukora Kati szerint:

        A Kovácspataki sziklák tanösvényét említi a Google (ez a Google mindenre jó!), másra nem tudok tippelni. Jó kis hely lehet, majd egyszer bekukkantok oda. 🙂

        • Balázs Géza szerint:

          Köszönöm, hogy ilyen kitartóan nyomozott. Igen, lehet, hogy a Helemba környékéről is szép a látkép, de ez még Magyarország, a Börzsöny, a Márianosztra feletti 548 m magas Só-hegy. Ez az pont a Börzsönyben, ahonnan Váctól Dömösön át Esztergomig követhető a kanyargó Duna. Az esztergomi bazilika pedig olyan képet mutat, mintha a hegyek fölül, az égből néznénk. A zöld jelzésen lehet megközelíteni, csodaszép túra.
          Üdvözlettel BG

    • Kukora Kati szerint:

      Igazàból a szülôvàrosom miatt érdekelt a dolog, s làtszik, hogy még „nem jàrtam körbe” a témàt. Azt hiszem ott van egy kisvasút is talàn 3 megàllóval? Köszönöm az ötletet, majd egyszer.

  279. Az íróra kifejezetten igaz: Előttem van az élet, mögöttem a széktámla.

  280. Sz. Tóth Gyula (ad: A társadalom beteg) szerint:

    Balázs Gézával értek egyet. Egyrészt jellemző ránk a „hungaropesszimizmus”, jó, hogy könyvbe szedi a tüneteket. Másrészt, noha a Kortársban megjelent cikk szerzője utal arra, hogy „van azért elmozdulás pozitív irányba is”, mégis, maga a cím sokkoló. Akkor is, ha jeles írónkhoz kötődik, de a korállapot leírása nem manapság történt. Rossz diagnózis. Ha azt sulykolják valakinek: beteg vagy, az illető képes elhinni, hazamegy, lefekszik, a fal felé fordul, és úgy marad. Sokkal tágabb horizontban kell vizsgálni a „dolgot”. Ma a világtest beteg. Ennek történelmi elemzése, összetettségének boncolgatása itt nem lehetséges. Annyit megjegyezhetünk, hogy a nagyhatalmak politikai játszmái mindig kárunkat okozták – háborúkban előre békét rendezgetve, békében háborúzva. Mindezt a vírus okozta járvány csak tetézi. Ebben a helyzetben erőfeszítésekre van szükség, amit mentális gyógyítással lehet segíteni. Táplálkozhatunk magyarságunk eredményeiből, művészetünk, zenénk, irodalmunk értékeiből, az iparban, a földeken, a szolgáltató mezőkön dolgozók tudásából. És igen, a gyógyászat tudósainak munkáiból. Járuljunk hozzá, hogy a nemzet testében „új immunitás” alakulhasson ki. Amire Szerencsés Károly is serkent. Mert az élet újul. (A betegségből is van gyógyulás.) Vannak szavaink és dalaink. Poroljuk le könyveinket – értünk. „Valaha igét zengtek, s ami érték volt bennük, az lesz a muníciónk.” Hozzá hallgassuk meg a Kormorán együttes királyhelmeci koncertjéről 2017-ben készült felvételt, amikor a közönség meghatottan együtt énekelte: „Kell még egy szó…”
    Rügyeznek a fák, idézzük hát a múlt márciusából is erőt merítő Juhász Gyulát:
    „Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
    Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!”

  281. Domokos Attila szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Mostanság sokszor szóba kerül az otthoni munkavégzés, amit magyartalanul és rendszeresen a „hómofisz” kifejezéssel jelölnek. Erre van nagyon jó magyar szó is: házi iroda, otthoni iroda. A másik borzalom a „sztrítfúd”.Elszomorít nyelvünk íly módon történő amortizálása (a Kossuth Rádióban is). Ezt nem szabadna engedni.
    Üdvözlettel: Domokos Attila

  282. Bakos József (ad: Mikes: Törökországi levelek) szerint:

    Olosz Lajos: A rodostói árva

    Rodostón a hulló eső Mikes könnyhullása.

    A mennydörgés Mikesnek a tompa zokogása.

    Nyugtalanul szálló lelke zúgó vihar szárnya.

    Az éjszaka Mikesnek a szomorkodó árnya.

    Miért hull a könny?

    Miért zúg az ég?

    A vihar miért csapkod?

    Miért fedi el a sötétség ez idegen hantot?

    Azért zokog, zúg, viharzik Mikes fájó lelke,

    mert elvitték nagy Rákóczit tőle messze, messze.

    Őt siratja, de hiába, az õ öreg társa,

    és nélküle még jobban fáj csendes árvasága.

    A Hét című, kisjenői, Körös parti település hetilapjának 1907. október 27-i számában jelent meg nyomtatásban.

    archiv.nyugatijelen.com/2002/…/szept…/j9.html

    A keresésre fordított idő kb. 3 perc Üdv. BJ

  283. velemenyemvan (ad: Mikes: Törökországi levelek) szerint:

    Mikes életének tragédiáját gyönyörű versbe foglalta Lévai József, aki a magányt, a hazátlanságot, Rákóczi szellemét és az idegen földön való „raboskodás” keservét is megidézte Mikes című versében. Amikor olvasom, végig hallom benne a tenger mormolását, a szél zúgását és a szülőföld felé vágyó fájdalmas sóhajt… Megrendítő!
    http://www.irodalmiradio.hu/fe.....aivers.htm

  284. Na még:

    Vasárnap bort inni,
    Hétfőn nem dolgozni;
    Hej, kedden lefeküdni,
    Szeredán felkelni;
    Csütörtökön írni,
    Pénteken számolni,
    Hej, szombaton kérdezni:
    – Mit fogunk dolgozni?861

    Alsóbalog (Gömör)

  285. Tohol Éva szerint:

    Épp ma jutott eszembe, hogy Indiáról semmi hír, oda nem jutott el a vírus. És valóban itt a válasz. Köszönöm.

  286. Nagy Ilona (ad: Karanténban) szerint:

    Kedves Géza, csak hogy több változat legyen:
    Hétfő hetibe,
    Kedd kedvibe,
    Szerda szűribe,
    Csütörtök csűribe.
    Péntek pitvarába,
    Szombat szobájába,
    Vasárnap az Isten házába.
    Szülőfalum, Nagyfödémes, Pozsony megye. Gyerekkorból, családból tanultam (születési év 1944).

  287. Vasárnap várom a bakámat,
    hétfőn egy tüzért várok én,
    s a keddi napot egy honvédnek adom és
    szerdán jön a trén, trén, trén, trén.
    Csütörtökön jön a vörös ördög,
    pénteken meg a szanitéc,
    és szombatra maradtak, akik még hátra vannak,
    éljen az egész hadsereg!
    ***
    és egy csonka hét:
    …szita-szita péntek
    szerelemcsütörtök
    dobszerda

  288. NN szerint:

    Meghatóan gyönyörű írásodat olvasva csak a könnyeimet törölgetem. Szabó Lőrinc Mindennap valaki című versének sorai dörömbölnek bennem.

    Meghalt! – szinte dörren a hír,
    hozza ujság vagy telefon,
    úgy jön, mint egy puskalövés,
    élesen, kurtán, szárazon.
    Meghalt! – mindennap jön a hír
    s egyre több barát esik el
    a nagy csapatból, amelyet
    valaki folyton tizedel.

    Igen, úgy látszik, ez egy ilyen év. Szinte mindennap jön a hír, hogy elment egy jó barát, egy rokon, egy ismerős

  289. Tohol Éva szerint:

    Részvétem, bizony nem tudhatjuk mennyi van hátra. Pedig ugye a napjaink meg vannak számlálva. Vígasztalódást.

  290. Tulok Teréz szerint:

    https://youtu.be/AQkA3pzo7NY
    Tulok Teréz

    A MAGYAR NYELVRŐL

    (A Magyar Nyelv Napjára)

    Magyar vagyok. Te is az vagy. Mi magyarul beszélünk.
    Egymás között, veled ketten mindig, mindent megértünk.
    Szóljunk hát a magyar nyelvről, melyet ma ünnepelünk!
    Szép szavaktól. mondatoktól legyen szép az ünnepünk!

    Nyelvtanát is jól tanuld meg! Mely nem könnyű feladat,
    hogy helyesen tudd használni. Forgasd meg az agyadat!

    Egy szó többet is jelenthet. Nem mindegy hogy használod!
    A szavakat se ismételd! Újakat kell találnod!

    Magyar szívben magyar öröm, magyar bánat tépdesi.
    Ki nem tudja anyanyelvét, nem képes ezt érezni!

    Csak helyesen írj, és beszélj! Tanuld meg jól a magyart!
    A mondandód tiszta legyen! Más nyelvekkel ne kavard!
    Minden szó érthető legyen! Beszéd közben ne hadarj!
    Szavak végét sem harapd el! Jó nyelvhasználó maradj!
    Bármit mondhatsz, lejegyezhetsz. Van elég szó a ,,tárban.”
    Csak keresgesd és ráakadsz előbb-utóbb. Csak bátran!
    Sokat olvass, hogy minél több magyar szót megismerj!
    Ezt a kincset soha, senki nem lophatja el tőled!

    Király mellett amilyen szép maga a királylány,
    olyan a mi anyanyelvünk. Mint égen a szivárvány,
    oly sokszínű. Mint a festő kezében a paletta,
    és a zene ha magnó szól, melyben bent a kazetta.

    Beszéld, tanuld és évezd a magyar nyelv dallamát,
    hogy a szöveg ne csak ajkad, a lelked is hassa át!

    November 13. a Magyar Nyelv Napja.

    A verset a miskolci Bűvölő zenekartól Karády István zenésítette meg. Kérem, hallgassák meg!

    Üdvözlettel:Tulok Teréz Zalaszabar

  291. Mohácsi Jolán szerint:

    „Mélységes mély”
    Megértjük a velünk állandó közelségben élő kis állatok viselkedését, szeretetét, és ha elég figyelmet kapnak, ők is válaszolnak nekünk. Ez a szeretett állapot a végelgyengüléssel ért véget.

  292. Mohácsi Joli szerint:

    „Hová lett az idő?”
    Milyen jó volt akkor így élni: jó szülők, a testvérek, utazások, béke.
    Köszönjük!

  293. Mohácsi Joli szerint:

    Ez a történet nagyon kedves.

  294. Szócska Arnold szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! A humán tudományok királynője című írása is nagyon gondolatébresztő. Hetek óta figyelem a tévében napjaink alkalmi rétorait, orátorait (nevezhetnénk őket összevonva, stílszerűen akár rétorátoroknak is), és azt tapasztalom, hogy kivétel nélkül mindegyikük eee-zik, ööö-zik, szinte mindegyik szava után nyög, nyekeg. Ha annak, aki „letette a garast”, azaz a közösség előtt beszél, minden egyes „nyökögéséért” ezer forintot kellene fizetnie, és az bekerülne anyanyelvünk „perselyébe”, nem kellene „tányérozni” (mint korábban – én azt is nagyon szégyellnivalónak éreztem – például a Nemzeti Színház érdekében ) kulturális célra fordítandó pénzekért, mert a „szolnokok” többsége már „röpke” öt perc alatt is akár száz-százezer forinttal is gazdagíthatná a „nagy porcelán malacot”, amelyben viszonylag rövid idő alatt milliók, sőt milliárdok gyűlnének össze.

  295. Tulok Teréz szerint:

    A 2019. november 13.-án írt üzenetemet, ami a magyar nyelvről szólt, nemrég Karády István, a miskolci Bűvölő zenekar vezetője megzenésítette. Kérem, hallgassák meg! A dal ezen a linken érhető el. https://youtu.be/fjepTDD-3OM Békés, boldog új esztendőt kívánok önöknek:Tulok Teréz Zalaszabar

  296. Az Egyetemeimhez:
    Kívánom, hogy ez a harmadik harmad se legyen „harmadgyenge”. Az első két – hol derűs, hol izgalmasan, érdekesen viharfelhős, mennydörgéses, villámfényes, ugyanakkor elismerészivataros – életszakaszt követően ragyogó napsütéses, bárányfelhős, az esetenként megjelenő gomolyfelhőkből is sikerzáporokat hozó, és az azokat követő, a korábbiaknál is szebb, szivárványos időszak köszöntsön rád. Jó egészséget és további sikeres, boldog éveket kívánok.

  297. Ábrahám Zoltán szerint:

    T. Balázs Úr!
    Némi vitába keveredtem, hogy a nem fenékig tejföl mondásban használható-e a tejfel. Önnek mi a véleménye? Itt ugyanis a tejnek a föléről, nem pedig a feléről van szó.
    Üdvözlettel:
    Ábrahám Zoltán

    • balazsge szerint:

      Húha! Elsőre azt gondolom, hogy a tejfel és a tejföl ugyanaz, tipikus e ~ ö váltakozás, mint felmegyek ~ fölmegyek. Ha tudományos választ vár, akkor kérem, írjon az ingyenes tanácsadás rovatunkba: e-nyelv.hu – éppen én vagyok most a tanácsadó…

  298. Bükkösdi Valéria szerint:

    Tisztelt Tanár Úr, magam is ismerem ezt a galamb-burukkolást – szülőhelyemről, Baranyából, eképpen: „Megölték szegénykét, kivették a szívét…” folytatódik, mint egy ballada (Jézust siratja el a madár),de további sorokra nem emlékszem, sajnos.

  299. Bükkösdi Valéria szerint:

    Kedves Tanár Úr, A mocskos mesterség című könyvről írt bejegyzésében kétszer is (Szepes) Máriát írt ERIKA helyett, kérem, javítsa. (Észrevételemet igazán nem rosszindulattal írtam.)

  300. LF ad: Nem számít szerint:

    „Luci Ferkó” szavai számomra iránymutatóak:”Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának, s múlattatni (sic) fog”

  301. Majtényi György szerint:

    Tessék az ajtót betenni!

    Gratulálok hozzá. A konkrét problematikán – mint fordító – sokszor elgondolkodtam, köszönöm a segítséget.

    Nem értem viszont, hogy ilyen és ehhez hasonló írások miért nem gyakoribbak a „laikus” sajtóban. Nem mindenki olvassa a szaksajtót és ha valamikor, akkor mostanában szegény nyelvünk nagyon is rászorul a segítségre.

    A cikket még egyszer megköszönve, üdv
    Majtényi György

    • balazsge szerint:

      Valóban mennyi apró finomság, művelődéstörténeti hagyaték rejlik egy-egy szóban, kifejezésben. Azért szerencsére még van egy-egy hely, ahol szükség van ilyen gondolatokra. Ha pedig máshol nem, akkor itt, ameddig van áram és bennem szusz.

  302. Nézdegéljen egy kicsit!! Talán e szó értelmezését olvastam blogjában. Visszaléptem most a blogra, s pontosan: nézegelődik, nézgelődik formát elemzi. A mi vidékünk, Veszprém megye ismeri, használja ezeket a változatokat, azt is amit először írtam (nézdegél). Jómagam is. Nem ritka és különleges kifejezés ez felénk.

  303. P. Beatrix szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Nemrég láttam az Ez itt a kérdés… című műsorban, nem tudom szó nélkül hagyni.
    Maga olyan kellemes ember, intelligens és jóképű. Az idő megfontolttá tette és bölccsé. Valószínűleg. Kivéve akkor, ha már eleve az volt.
    Miközben magát csodáltuk, mondtam is a nővéremnek: „Ilyen férfi illene hozzád!” Ő meg azt kérdezte: „Van felesége?”

    „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
    Hisz zúzmarás a város, a berek…”

  304. monika.babos.bm@gmail.com szerint:

    Kedves Balázs Géza,
    Ma este néztem az M5 műsorát, melyben a magyar nyelv megmaradása körül folyt a vita. Nagyon egyetértek Önnel, mert szemellenzővel járnak bizonyos nyelvészek! Olvassannak már el egy pár kommentet a Facebookon és rájönnének, hogy az emberek nem 20-30 %-a nem tud írni, de beszélni sem! Sajnos a folyamat megállíthatatlan, ahogy az online vásárlás, az emberek (fiatalok) kizárólag írásban történő kommunikációja…az összes multikulti szokás beszivárgása: Halloween és társai. Több dologgal lehetne felkarolni a magyar nyelvet….de mindenképp belső kényszerrel, ösztönzéssel! ( Ehhez kell egy törvény..!) Nyelvi játékokat indítani online téren, digitális média nyelvhelyességét ellenőrizni kell, stb
    Üdvözlettel: Babós Mónika, Szeged

  305. Szathmáry Szilárd szerint:

    Meghatóan gyönyörű írás az Á Budapesten. Ady versét „hozta be” a lelkembe.

    Hepehupás, vén Szilágyban

    Hepehupás, vén Szilágyban,
    Hét szilvafa árnyékában
    Szunnyadt lelkem ezer évet.
    Paraszt zsályaként aludt el
    S bús krizantém-fürttel ébredt
    Hepehupás, vén Szilágyban.

    Hepehupás, vén Szilágyban,
    Hét szilvafa árnyékában
    Várt volna még ezer évet,
    Míg idő jön a csodákra.
    Óh, jaj nekem, hogy fölébredt
    Hepehupás, vén Szilágyban.

    Ennek a fiúnak, Á-nak, aki „ezerszer gondolt csodaszépet” a Szilágyságban virág nőtt a szívében, amit semmiféle „csorda-nép” nem lenne képes „lelegelni”. Most, hogy „Vergiliusa” jóvoltából az „őshaza” értékeivel találkozott, és most, hogy visszaviszi őket a Szilágyságba, ezek a „bús krizantém-fürtök” új, vidámabb színekben ragyognak fel, és új illatokat árasztanak számunkra is. Köszönjük a gyönyörű írást.

  306. Tulok Teréz szerint:

    Sok Szeretettel Üdvözlöm!
    Ma van a Magyar nyelv napja. Erre az alkalomra írtam egy verset a szombathelyi Püspöki Iskola tanulóinak, és nemrég Karády István megzenésítette. Kérem olvassa el, és hallgassa meg! Ha tetszett, kérek egy rövid választ a 14tulokterez14@gmail,com címre! Köszönöm.
    Tulok Teréz

    A MAGYAR NYELVRŐL

    (A Magyar Nyelv Napjára)

    Magyar vagyok. Te is az vagy. Mi magyarul beszélünk.
    Egymás között, veled ketten mindig, mindent megértünk.
    Szóljunk hát a magyar nyelvről, melyet ma ünnepelünk!
    Szép szavaktól. mondatoktól legyen szép az ünnepünk!

    Nyelvtanát is jól tanuld meg! Mely nem könnyű feladat,
    hogy helyesen tudd használni. Forgasd meg az agyadat!

    Egy szó többet is jelenthet. Nem mindegy hogy használod!
    A szavakat se ismételd! Újakat kell találnod!

    Magyar szívben magyar öröm, magyar bánat tépdesi.
    Ki nem tudja anyanyelvét, nem képes ezt érezni!

    Csak helyesen írj, és beszélj! Tanuld meg jól a magyart!
    A mondandód tiszta legyen! Más nyelvekkel ne kavard!
    Minden szó érthető legyen! Beszéd közben ne hadarj!
    Szavak végét sem harapd el! Jó nyelvhasználó maradj!
    Bármit mondhatsz, lejegyezhetsz. Van elég szó a ,,tárban.”
    Csak keresgesd és ráakadsz előbb-utóbb. Csak bátran!
    Sokat olvass, hogy minél több magyar szót megismerj!
    Ezt a kincset soha, senki nem lophatja el tőled!

    Király mellett amilyen szép maga a királylány,
    olyan a mi anyanyelvünk. Mint égen a szivárvány,
    oly sokszínű. Mint a festő kezében a paletta,
    és a zene ha magnó szól, melyben bent a kazetta.

    Beszéld, tanuld és évezd a magyar nyelv dallamát,
    hogy a szöveg ne csak ajkad, a lelked is hassa át!

    November 13. a Magyar Nyelv Napja.

  307. Kedves Balázs Géza!
    Isten éltesse!

  308. Mohácsi /Völgyi/ Jolán szerint:

    Isten éltesse jó egészségben, boldogságban tisztelt Tanár úr!

  309. Mohácsi Jolán szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! Sok boldog születésnapot kívánok jó egészségben, boldogságban és az olvasóinak még több érdekes, kitűnő könyvet Tanár Úrtól.
    Köszönöm a hozzászólás lehetőségét.

  310. MIndig elbűvölsz a napszavaiddal, néha reminiszcenciákat is keltesz velük bennem. Nagy ötlet volt ennek a rovatnak is az elindítása részedről. Mint írtam, ebből is kellene egy könyvet készítened. Nagyon szórakoztató lenne. Most például a szarszeplő szó bűvölt el. (Istenem, de régen volt!) az utoljára kb. 53 évvel ezelőtt olvasott Béka-egérharc című Csokonai- eposzban találkoztam vele:(Ha jól emlékszem, Pszikharpaxról, az egérkirályról van szó…): ,

    Búsúltában elhajítja
    Púderes parókáját,
    Lábával jobban szorítja
    Társa oldalbordáját!
    Nem fért volna ijedtébe’
    Már egy zabszem a seggébe,
    Kiverte a szarszeplő.

  311. Sz. Tóth Gyula (ad: Nem Csernobil – Zugló 2019/9.) szerint:

    Nem Csernobil – Zugló 2019/9. című beíráshoz. Balázs Géza folyamatosan figyeli a zuglói állapotokat, szívén viseli a kerület sorsát. Az utóbbi időben megosztott fotói nem örvendetesek, de igazak. Ezt igazolják a hozzászólások, „Zúgolódó” például ékes irodalmi nyelvezettel fejezi ki a csúnyát, összhangban a képekkel, és szebbet remél. Mint helybéli, a személyes tapasztalatok alapján egyetértek, hiszen ezt látjuk. Ha nem is Csernobil, de dzsumbuj. Erre kapunk egy levelet a kerületi polgármestertől, aki már mint főpolgármester-jelölt szólítja meg az embereket. Az időseket célozza meg, ígérget: a fűtési szezonban rezsiköltségek enyhítése, CT-berendezés, ingyenes szűrővizsgálat, egészségházak létrehozása. Mindez szép. A „zuglói polgármesteri évei alatt megalkotott szociális támogatási rendszert” terjesztené ki a főváros egészére. A zuglói elhanyagolt területeket, a dzsumbujt kerüli. Pedig az is egészségkárosító. Kinek, minek higgyünk? Itt vannak a szociofotók, a saját látott, megélt tapasztalat. „Én is hiszek egy-két szép dologban…” énekli Zorán. Énekeljük vele. Lám, milyen lélekemelő a dal, és milyen fontos a Napló tényeket rögzítő ereje. Kutatásra alkalmas, felejtés ellen.

  312. Mivel ezt a számunkra nagyon kedves, jelenleg valóban egy nukleáris katasztrófa utáni állapotban leledző terület gyászos hangulatát árasztó városrészt úgy CSERben hagyták, hogy elvesztette korábbi előkelőségét, rangját, idegen szóval NOBILitását, a Csernobillal való párhuzam nagyon találó. Köszönjük a Professzor Úrnak, hogy – már nem először – szóvá teszi ezt a súlyos problémát. Bízzunk benne, hogy jajkiáltásai, amelyeket a mieinkkel felerősítünk, eljutnak a jelenlegi vagy az őket felváltó illetékesekhez, és végre azon lesznek, hogy a szörnyű állapotban lévő Zuglót, ha nem is „új Helikonná”, de emberi lakókörnyezetté alakítsák vissza.

  313. Szathmáry Szilárd szerint:

    A professzor úrnak a gyermek szemiotikájával kapcsolatos írása engem is visszavitt a gyermekkoromba. Nosztalgiáztam egy kicsit.

    A fiú- és leánygyerek között – megítélés szempontjából – az én szűkebb szülőföldemen, a mi utcánkban is, nagy különbség volt. (A kiejtést igyekszem fonetikusan visszaadni) „Egy csutkányi fiju – ahogy a szomszédasszonyunk tartotta, akinek csak lányai voltak – többet ier, mint egy szekerderek asszony”. Móricz írja Vásárfia című cikkében, a Pesti Napló 1937. május 7-i számában, hogy az ő gyermekkorában az a hír járta, hogy a japánok – fajnemesítés céljából – magyar legényeket akarnak vinni „atyának”.
    Nem csoda hát, hogy nagyapám és nagyanyám szóhasználatában az igába hajtott, nemszeretem, az iskolában is köszvienyes vien pöspökkient üldögéillőü, jámbor puja mellett többségében eredeti, az olykor pejoratív hangzás ellenére is csupa kedveskedő kifejezés – mámma nőütt, tennap kőütt legienyke, csirkeparittyázóu kis urfi, hejrelegienyes kivagyok-éin vagyok, éin a világ elseje vagyok, pejhedzőü bajuszu legienyke, kicsi, mint ety csomóu szösz, a csizmaszárába kis lovaglóuvesszőüt hordóu kislegieny, surmóuk, surbankóu, legienybogyóu, kenyiergunyhóu, ördökfijóuka, virtuslegienyke, kis kokas, kukoriekolóu, fijatal kokas, harmatfü csikóu, választott malac, rugot bornyu (már elég nagy ahhoz, hogy ne szopjon, ezért az anyja elrúgja magától), gyermekfiju, tekergőü, röhincs, kis kóupé, tacskóu, kucóuporos kizsgyerek, akinek méig a vadribizliszedieshe is kisszéik kee, porbafingóu, porba jáccóu kicsi fiju, köjkincéir, kutyakergetőü, gojhóu, fijuköjök, köjök legieny, csikasz kisfiju, takonypóuc, téifelesszáju, méig le se nyalta a szájárul az annya tejiet, méig nem hullott ki a téijfoga, ety csű tengeri (vagy máléi),ojjan kicsi legieny, hogy Miteccik bóutos mindieg a zsebiebe akarja dugni, ha átmegy hozzá krumplicukorier, kugliállogatóu, mezitlábos puja, gagyogóu koru, emberbimbóu, a fejünkre nőütt, suttyóu, nagy lóugóu, nagy lakli, rakoncátlanka, eekanászodott, Rinaldóu Rinaldini, kizs bóurembukk, nem gyerekember mán, Rontóu Pál, zőüt siheder, nagyra nőüt siheder, méig nemrieg kötötte kiscsikóu-gyeplüjiet boklára a bába, oszt má kiesz nagy lú, bikfic, pupák, siheder legienyke, pendejes, glotgatyás, rövidnadrágos, hátulgombolóus nadrágba járóu, suhanc, suhancár legieny, süldőü és süvölvieny fiju, nemsokára emberszámba kerül, mint az ierőü búza, sárgul itt-ott, de a szemje tejes méig, vagy má vijaszieriezsbe van, rövidesen meglett magabiróu ember lessz, mahóunap a barázdába, az eke szarva mellett kiesieri a pacsirtát, vagy mint fijatal fecske a fieszek szielien, mán próubálgattya a szárnyát – élt a fiúgyermekkel kapcsolatban.
    A süldőü, ami főnévként a növendék sertést, a malac és a disznó közötti átmenetet jelenti, feltehetően a süvölvieny, a suhanc, suhancár és a siheder szavakban is benne lévő su-si-sü ősgyök származéka. Ha merész feltételezésnek is tűnik, a korábban említett s-cs megfelelés alapján ez a si lehet benne csi formában a csikóu, csirke, és a csibe szavunkban is.

    Ma már kinevetnék, aki legienybogyóu-zna vagy virtuslegienyké-zne, sőt, ahogy a bakfis, úgy a semleges kamasz is lassan szaknyelvi terminus technikussá válik, mert kiszorítja az egyeduralkodó srác. Ugyanilyen szegénység van az iskolás és a felnőtté vált fiú megnevezése terén is. Milyen sokszínű, jó nyelvű, jóízű, vitamindús gyerekkórus alakult az én gyermekkoromban a falusi iskolákban, a jó levegőn, a fagyban, a napfényben és a boldogságban!
    De ki beszél ma már nagyszüleim nyelvén kizsdiják-ról, nebulóu-ról, géizenguz-ról, vásott köjök-ről, szeleburdi-ról, szeleverdi-ről, embernyi ember-ről, instruktorok riemie-ről, ojjan indulatu ifju-ról, akit semmi fegyelem meg nem bir zabolázni, akin nem fog a virga a stutika éis a páca, peniperdá-ról, kutyafülü-ről, kutyafog-ról tacskóu-ról, ebattá-ról, kis manóu-ról, ábéicistá-ról, iskolakerülőü-ről, anyaszomoritóu-ról, kis apagyász-ról, lurkóu-ról, suplenc-ről, bojtárformá-ról, illetve a még élő fiatalember-en kívül nagyremienyü ifju-ról, fijatalur-ról, nagylegieny-ről, sarkantyus legieny-ről, lovag-ról, gavalléir-ról, leventé-ről, szegletes kamasz-ról, emberkiepü ugorká-ról, kinyilatlan szemü kandurmacská-ról, vagy az ojjan jelentiktelen, mint a hatéives meszelőü-ről beszélni.

  314. Kovács Éva, színművész szerint:

    Már túl az ötvenedik előadáson!

    A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciója.

    „…..függök ezen a zord élet-párkányon”
    Ady-est

    Előadja:
    Bogdán Zsolt színművész, kétszeres UNITER, és Jászai Mari-díjas érdemes művész, a kolozsvári társulat tagja.

    Szerkesztő – rendező:
    Szugyiczky István színművész,
    a Harag György Társulat Örökös Tagja.

  315. György Zsolt szerint:

    Szerintem ez a dal rosszul lett leírva, én személy szerint máshogy tudom, egy szebb szöveggel!
    Varga Angéla Enikő ének-zene-hittan-érkölcstan-történelem-rajz (hittérítő) szakos pedagógus tanította, aki ennek a korszaknak a szülötte.

  316. Máté Márta szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Nagyon szeretem a magyar nyelvet, nagyon fáj, mikor újságírók vétenek helyesírási hibákat, és minden korrekció nélkül közre is adják. De ami mostanában nagyon zavar, egy olyan szokás, ami egy ideje a rádió/tv-interjúkban nagyon elharapódzott. Legyen bármilyen esemény, a riporter feltesz egy kérdést, a válaszadó majd’ minden mondatát úgy kezdi, hogy „Így van!”. Szinte sérti a fület, amikor még jó hosszan í-znek, szinte felkiáltva. Történik ez természetesen akkor, ha a riporter rákérdez a témára, de nincs már olyan válasz, hogy „igen, valóban, persze ….” csak „ÍÍÍGGY VAAN!”. Ha meghallgat manapság egy riportot a rádióban, azonnal találkozik az újonnan kialakult zavaró, bár nyelvtanilag nem kifogásolható válasszal. Így van? Köszönet minden nyelvművelő műsorért, többre is szükség lenne! Üdvözlettel. Máté Márta

  317. Ezekből a példákból is jól látszik, hogy a tegezés a természetes, a magázás (és a többi változata, pl. önözés, tetszikezés) egy mesterséges, felesleges, túlértékelt nyelvi forma, aminek nincs helye a nyelvben.

  318. Sz. Tóth Gyula (ad: Bakonyvasút) szerint:

    Hát már a természetben sincs nyugta az embernek. Állatkínzás, kitérés a biciklis elől. Ez is szomorú. Még inkább a figyelmeztetésre tett reakció: nem is értik (nem akarják érteni). Azt hittem, csak a mi csendes zuglói utcánkban fordul elő, hogy a járdán bicikliző öregúr (a szó első tagja stimmel) nem tér le, amikor az óvodából kijövő gyerekek állják az útját. Az édesanya riadtan tereli arrébb gyermekét, mi a kerítéshez lapulunk. Mielőtt szólhatnánk, a fazon már elhúzott. Igen, találó, pontos a megnevezés: ez a bunkó. (A lombos fák között még lehetne mondani: tuskó. De az hasznos.) Szóval ez nem egyedi eset, ez már jelenség.Éljen a vasút!

  319. balazsge (Ad. Adamtól Zegig) szerint:

    Hozzászólások a Facebookról:
    Kovács Péter [hu] A Zaszeg-et még nem hallottam, pedig Zeg-i vagyok… 🙂 Val’sz’eg nem járok olyan körökben… 😛 🙂

    Orsolya Nádor Egy kedves kollégától hallottam, hogy Báreszben nőtt fel. Megfejtés? 🙂

    Erzsébet Csekéné Jónás A határszéli megyénkből hasonló rövidülés még a Várda (Kisvárda), Bakta (Baktalórántháza), Bátor (Nyírbátor), Pócs (Máriapócs), Gyarmat (Fehérgyarmat), Mada (Nyírmada), Halász (Nagyhalász). De biztosan van több is. Köszönjük az értékes stílusalakzati magyarázatot! 🙂

    Henrietta Vaska Debrecen Debrőként is ismert, ill. a fent említett Madával szembeni falu Puszta (Pusztadobos), és szintén az ő környékükön található Namény (Vásárosnamény). További példák a szabolcsi tájékról, még gyerekkoromból: Ohat (Ohat-Pusztakócs), Kálló (Nagykálló), Gáva (Gávavencsellő)

  320. Szabó Attila szerint:

    Tisztelt Balázs Géza, egy szó helyesírásával kapcsolatban, nevezetesen az akkora/akkorra -val kapcsolatban hol tudok feltenni Önnek kérdést? Az Édes anyanyelvünk műsorban? vagy itt, ezen a felületen is? Az egyik helyesírási témával foglalkozó oldalon a következőt találtam : „akkorára/akkorrára = addigra (emellett még természetesen méretbeli nagyságra is vonatkozik)” . Ugyanakkor : ” -Anyu, mekkorára nyújtsam a rétest? – Akkorára, lányom!” és „-Apu, 8-ra kell hazaérnem? -Igen lányom, akkorrára (akkorra).”
    Szóval a kérdésem, hogy az időre vonatkozo szó 2 db r-el írandó?
    Előre is nagyon köszönöm a segítségét!

  321. Tohol Éva szerint:

    Tényleg gyönyörűek!

  322. Bayer Ilona szerint:

    Kedves Szerző!

    a Száz év magány c. darabot a Spirit színházban nem Czeizel Balázs, hanem CZEIZEL GÁBOR rendezte. Tévedni emberi dolog, de illik korrigálni a tévedést. Nem tudom, mikor írta cikkét (nem látom, csak a hónap és nap megjelölést) de egy 2017-ben bemutatott színdarab esetében nagyon feltűnő, hogy két évvel később még mindig tévesen szerepel a rendező neve. Két magyarázatot tudok elképzelni. 1. A publikálás óta sem jött rá tévedésére. 2. Ha igen, akkor annak nem látom okát, miért nem korrigált. A rendező iránti tisztelet megkövetelné, hogy legalább ezek után javítsa a nevet. Ezt remélve üdvözlöm, Bayer Ilona Budapest, 2019-08-05

  323. A titok olyan, mint a lyuk. Lényege a nincs. A titok esetén megoldás nincs, lyuk esetén szilárd anyag hiányzik (utóbbit szereti a zen). A titok addig titok ugyanis, ameddig nincs megoldása. Ld. hieroglifák vagy pl. Gárdonyi Titkos naplója.

  324. Szathmáry Szilárd (ad: Beborultam - Tisza-Túr 18.) szerint:

    A professzor úr Beborultam…Tisza-Túr 18. című, számomra hazai, szülőföldi, szatmári ízű, illatú írásában – mint szinte mindegyik jegyzetében – most is találtam egy igazi „gyöngyszemet”: a kanyargós jelzőt.

    A véleményét őszintén kifejtő emberrel kapcsolatos szatmári méirmerőü és méirmondóu – mer merni, illetve mer szólni jelentésű – szavak nagyon eredetiek. Előtagjuk a méir (ahogy a nyer ige régebben a nyéir, a ver a véir, a kel a kéil, a lel a léil, a vesz a véisz formában szerepelt) a mai mer ige alakváltozata. Én magam mindkét szó végéről hiányolom azt az s képzőt, amelynek segítségével a magyar – ahogy a kanyargós jelzővel most Balázs professzor úr is- az állandó, karakteres tulajdonságot képes kifejezni. Ez a szuffixum „ikertestvére” ugyan annak az s-nek, amelynek segítségével főnévből egyaránt képezhetünk alkalmi (öltönyös, nyakkendős) vagy foglalkozást jelző (kalapos, lakatos), általános tulajdonságot jelentő szót, és annak, amellyel számnévből hozunk létre ( kettes, hármas, négyes) a melléknév felé tendáló, másfajta számnevet, de eredetibb náluk, ugyanis a folyamatos melléknévi igenévhez járulva egy-egy tulajdonság állandó meglétét érzékelteti. Mert a mosolygós, a verekedős vagy a lopós több mint a mosolygó, a verekedő és – hacsak nem a bor „kivételezésére” szolgáló eszközt jelenti – a lopó. Szatmárban az ivó folyamatos melléknévi igenévből képzett ivós (ma már legfeljebb a régi öregek emlékezhetnek rá, most azért felhívtam a 74 éves Szakács M. György nevű, fehérgyarmati barátomat, és örömmel konstatáltam, hogy azonnal szakszerű magyarázatot adott a szóra) a házi tejfeldolgozás vitaminban gazdag melléktermékéből, a savóból és íróból álló, a mosléknál is jóval hígabb, a folyadékellátást biztosító „sertés-üdítőital” neve volt.
    Petőfi A Tisza című versében – „… megállék a kanyargó Tiszánál.” – mivel a költő egy adott pillanatban, a maga konkrét kanyarjaival látja és láttatja a folyót, elfogadható a kanyargó jelző, a magyarnóta-énekes szájából azonban – „A kanyargó Tisza mentén ott születtem” – már nem, hiszen a dalban, s ezt – ahogy most az írásában, megdobogtatva vele a szívemet, a professzor úr is – kanyargóus-nak éneklő nagyapám jól érezte, a folyó karakteres, állandó tulajdonságáról van szó.

  325. Jé,kövér betűkkel van írva egy-egy szó!

  326. Dede Éva (ad: Beborultam... Tisza-Túr 18.) szerint:

    Sebaj, Géza, egyszer meg kellett történnie! Annak idején az én fényképezőgépem is a Túrban merült meg…

  327. Szilvási Csaba szerint:

    Kedves Géza!
    A tortúrába torkollt Túrtúráról szóló élménybeszámolód nagy élmény volt. Ende gut, alles gut. A lényeg, hogy a szó szoros értelmében megúsztátok, és sikerült zöld ágra (nem vergődnötök, hanem) jutnotok. További kellemes szatmári időtöltést kívánok nektek. Mivel Gyorgyovich Miklós „ezredes” hozzászólására reagálva te vagy az 1001-ik, én már nem lehetek a Sahrazád (Seherezádé) bűvös számának reprezentánsa. De a Szent István korabeli 1002 is szépen hangzik. Jó lenne megérni majd az idei évre emlékeztető 2019. hozzászólást, akkor is, ha egy későbbi évben lesz. Dum spiro, spero.

  328. Szathmáry Szilárd szerint:

    Orosz nyelvtudásomnak köszönhetően beszélgethettem egy Tatabánya testvérvárosából, Izsevszkből érkezett csoport tagjaival, köztük egy rendkívül művelt, mordvin fiatalemberrel is.
    Az ősszókincshez tartozó nyelvi elemek, a számnevek, a névmások, a testrészek nevei terén sok hasonlóságot fedeztem fel a magyar és a másik finnugor nyelv között. Tudom, hogy „finnugor” a fejem, a szemem, a fülem, a szám, a fogam, az állam, a vállam, a szívem, az epém, a vérem, a hájam, finnugor az ég, a menny, a csillag, a daru, a lúd, a fecske, a nyúl és a róka. A fazék nekem nemcsak fazék, hanem „put” is, a „ja” „jó” folyó jelentésű szót pedig benne érzem a Sajó, Tápió, Berettyó, Hejő sőt még a Sió földrajzi neveinkben is.

    Nagy élmény volt számomra, amikor kiderült, hogy aki Szatmárból Siófokra akar eljutni, annak nem kell a Balatonig elutaznia. Elég, ha kimegy a fülesdi határba, ott is megtalálja.
    A Sió-fok nevű dűlő, korábban vizenyős patakmeder, minden bizonnyal egy Sió nevű erecske „fenekecskéje” lehetett. A fok a folyóág vagy tó vizét elvezető ér vagy csatorna. A si előtagot Kiss Lajos (573.l.) a si siv (sivít) ige származékának tartja, s szerinte az ugyanúgy vízzel kapcsolatos hangjelenségre vonatkozik, mint a zúgó, a gátról, zsilipről lezúduló víz, vagy a malmok mellett a felesleges víz elvezetésére szolgáló csatorna. Bennem a szatmárcsekei Poja, egy természetes vízlevezető árok neve – a p-f szabályos hangmegfelelés alapján – finnugor reminiszcenciákat kelt. A mai magyar folyó szó ősi alakját érzem benne.
    A Kölcsében előforduló Tapolnok és az áradás vájta vízzel teli gödör jelentésű kopolya szóban is a magyar folyó szónak a Tápió, Berettyó és Sió folyónevekben is benne lévő jo, ja mellett egy teljesebb formában megjelenő, szabályos p-f hangmegfelelést mutató finnugor poj tövét érzem. A poly, azaz foly elem, szerintem, ott van az Ipoly szóban, és a szatmárcsekei Poja patak nevében is. Utóbbi a savanyó-savanya analógia alapján a folyó szónak tökéletes régies megfelelője. A Szatmárban palajként ismert, a folyók szélén lévő, lapos, homokos, kavicsos porond eredetileg bizonyára poj-alj (vagyis a folyó alja) lehetett.

  329. Szathmáry Szilárd (ad: Berettyó ~ Berekjó) szerint:

    Orosz nyelvtudásomnak köszönhetően beszélgethettem egy Tatabánya testvérvárosából, Izsevszkből érkezett csoport tagjaival, köztük egy rendkívül művelt, mordvin fiatalemberrel is.
    Az ősszókincshez tartozó nyelvi elemek, a számnevek, a névmások, a testrészek nevei terén sok hasonlóságot fedeztem fel a magyar és a másik finnugor nyelv között. Tudom, hogy „finnugor” a fejem, a szemem, a fülem, a szám, a fogam, az állam, a vállam, a szívem, az epém, a vérem, a hájam, finnugor az ég, a menny, a csillag, a daru, a lúd, a fecske, a nyúl és a róka. A fazék nekem nemcsak fazék, hanem „put” is, a „ja” „jó” folyó jelentésű szót pedig benne érzem a Sajó, Tápió, Berettyó, Hejő sőt még a Sió földrajzi neveinkben is.
    Nagy élmény volt számomra, amikor kiderült, hogy aki Szatmárból Siófokra akar eljutni, annak nem kell a Balatonig elutaznia. Elég, ha kimegy a fülesdi határba, ott is megtalálja.
    A Sió-fok nevű dűlő, korábban vizenyős patakmeder, minden bizonnyal egy Sió nevű erecske „fenekecskéje” lehetett. A fok a folyóág vagy tó vizét elvezető ér vagy csatorna. A si előtagot Kiss Lajos (573.l.) a si siv (sivít) ige származékának tartja, s szerinte az ugyanúgy vízzel kapcsolatos hangjelenségre vonatkozik, mint a zúgó, a gátról, zsilipről lezúduló víz, vagy a malmok mellett a felesleges víz elvezetésére szolgáló csatorna. Bennem a szatmárcsekei Poja, egy természetes vízlevezető árok neve – a p-f szabályos hangmegfelelés alapján – finnugor reminiszcenciákat kelt. A mai magyar folyó szó ősi alakját érzem benne.
    A Kölcsében előforduló Tapolnok és az áradás vájta vízzel teli gödör jelentésű kopolya szóban is a magyar folyó szónak a Tápió, Berettyó és Sió folyónevekben is benne lévő jo, ja mellett egy teljesebb formában megjelenő, szabályos p-f hangmegfelelést mutató finnugor poj tövét érzem. A poly, azaz foly elem, szerintem, ott van az Ipoly szóban, és a szatmárcsekei Poja patak nevében is. Utóbbi a savanyó-savanya analógia alapján a folyó szónak tökéletes régies megfelelője. A Szatmárban palajként ismert, a folyók szélén lévő, lapos, homokos, kavicsos porond eredetileg bizonyára poj-alj (vagyis a folyó alja) lehetett.

  330. Szathmáry Szilárd szerint:

    „A Sebes-Körös mellékfolyója: a Berettyó. Az etimológia szerint a berek (ártéri erdő, liget) és a jó (régi folyó) szavakból állt össze. És valóban, egy korai (1213/1550) írásbeli adat is erre utal: Beruchyou (kiejtése lehetne: berükjou, berökjó). A berek szó lehet szláv átvétel, de ősi finnugor kori is, a jó viszont uráli eredetű, az ómagyar korban közszóként is használták. Manapság már csak helynevekben él: Sajó, Berettyó”- írja, elgondolkodtató cikkében Balázs prpfesszor úr.

    Orosz nyelvtudásomnak köszönhetően beszélgethettem egy Tatabánya testvérvárosából, Izsevszkből érkezett csoport tagjaival, köztük egy rendkívül művelt, mordvin fiatalemberrel is.
    Az ősszókincshez tartozó nyelvi elemek, a számnevek, a névmások, a testrészek nevei terén sok hasonlóságot fedeztem fel a magyar és a másik finnugor nyelv között. Tudom, hogy „finnugor” a fejem, a szemem, a fülem, a szám, a fogam, az állam, a vállam, a szívem, az epém, a vérem, a hájam, finnugor az ég, a menny, a csillag, a daru, a lúd, a fecske, a nyúl és a róka. A fazék nekem nemcsak fazék, hanem „put” is, a „ja” „jó” folyó jelentésű szót pedig benne érzem a Sajó, Tápió, Berettyó, Hejő sőt még a Sió földrajzi neveinkben is.
    Nagy élmény volt számomra, amikor kiderült, hogy aki Szatmárból Siófokra akar eljutni, annak nem kell a Balatonig elutaznia. Elég, ha kimegy a fülesdi határba, ott is megtalálja.
    A Sió-fok nevű dűlő, korábban vizenyős patakmeder, minden bizonnyal egy Sió nevű erecske „fenekecskéje” lehetett. A fok a folyóág vagy tó vizét elvezető ér vagy csatorna. A si előtagot Kiss Lajos (573.l.) a si siv (sivít) ige származékának tartja, s szerinte az ugyanúgy vízzel kapcsolatos hangjelenségre vonatkozik, mint a zúgó, a gátról, zsilipről lezúduló víz, vagy a malmok mellett a felesleges víz elvezetésére szolgáló csatorna. Bennem a szatmárcsekei Poja, egy természetes vízlevezető árok neve – a p-f szabályos hangmegfelelés alapján – finnugor reminiszcenciákat kelt. A mai magyar folyó szó ősi alakját érzem benne. A Kölcsében előforduló Tapolnok és az áradás vájta vízzel teli gödör jelentésű kopolya szóban is a magyar folyó szónak a Tápió, Berettyó és Sió folyónevekben is benne lévő jo, ja mellett egy teljesebb formában megjelenő, szabályos p-f hangmegfelelést mutató finnugor poj tövét érzem. A poly, azaz foly elem, szerintem, ott van az Ipoly szóban, és a szatmárcsekei Poja patak nevében is. Utóbbi a savanyó-savanya analógia alapján a folyó szónak tökéletes régies megfelelője. A Szatmárban palajként ismert, a folyók szélén lévő, lapos, homokos, kavicsos porond eredetileg bizonyára poj-alj (vagyis a folyó alja) lehetett.

  331. Szicsa szerint:

    A hozzászólások csak árnyékai annak a szinte megszámlálhatatlan, általam most stílszerűen „virágzó kaktuszoknak” nevezett Balázs Géza-jegyzeteknek, amelyek mindegyike mind témáját, mind stílusát, mind hangulatát tekintve egyéni, eredeti, gondolatébresztő és lélekemelő. Szívesen látnám és sok-sok társammal együtt élvezettel olvasnám újra őket
    – a szerző által (Arany János szavaival) „gyöngysorba füzérré fűzött dalokként” – egy önálló kötetben, amely könyvespolcom egyik legértékesebb darabja lenne.

  332. balazsge szerint:

    Kedves Honlaplátogatók! Közeledik a 1000. bejegyzés! Vajon kié lesz? Szívesen adnék egy dedikált könyvet az 1000.-nek, ha jelentkezik. BG

  333. Tiszai Tivadar (ad: Virágzó kaktuszok) szerint:

    „Virágoznak a kaktuszok.
    Ennél szebbet nem tudok”.

    Ennél szebb kétsoros verset nem is lehetne írni. Érzelem, a vizuális élmény keltette gondolat és hangulat együtt van benne. Itt muzsikál a lelkemben. Köszönöm.

  334. Szicsa (mától Sic Csa) (ad: Sokszoros sicc) szerint:

    A sic kapcsán a Sic itur ad astra szólás is beját-sic, és felvet egy újabb értelmisÉGI problémát: Sicc it Úr a dasztra? Hogy mi az a daszt, amire it(t) Sicc ÚR, a kandÚRmacska felhág, dasztat nem tudom. De valami égi taliga lehet. Talán az Illés szekere. Vagy csak annak egy kereke, amiből nekem most (az „értelmiségi” által a sic-nek „macskakergető indulatszóként” való értelmezése miatt) eggyel több lett a kelleténél.

  335. Szathmáry szerint:

    Békévé oldja… Egy EMBER és a NAGY TERMÉSZET harmóniája. Csodálatos a fotó, és megható, ahogy a soroka
    t átragyogja a költői lélekre ráhangolódott másik lélek.

  336. Magyar magyart rontja. Kár.
    Bár több esze volna már.
    (Szalay–Kodály)

  337. Tohol Éva szerint:

    Csodálatosan megfogalmazta a mindannyiunkban felmerülő hajnali érzéseket!

  338. Mohácsi Jolán szerint:

    A másokra való odafigyelés, az, hogy szükség van ránk örömöt ad és elfeledteti a fizikai gyengülést. Ha figyelünk önmagukra, észrevehető a testi változásunk erő, rugalmasság vonatkozásában, illetve az átélt tapasztaltok után az érdeklődésünk intenzitásának csökkenése, de a célok és egy jó közösség megléte esetén ez a korral járó, fiatalságot elvesztő változás tudomásul vehető, nem tragédia szerintem.

  339. B. G. Tanár Úr!
    Lent olvasható a rossz hír, megszűnik az esti öt perces műsor? Mi lesz helyette, hol hallhatjuk ezután az értékes előadásokat?
    Könnyeim hullanak.

  340. mester-kati@freemail.hu szerint:

    Kedves tanár úr,
    végtelenül sajnálom, hogy vége. Hogy vége az Édes anyanyelvünk Ön által vezetett Kossuth-rádiós műsorának. Igen szerettem! Igen szerettem azt a kis öt(5!) percecskét! Sokan mások is élvezettel, kíváncsisággal hallgatták az ismerőseim, barátaim, rokonaim közül. Kedveltük Pölcz Ádám és Újszászi Bogár László hangját, munkáját, humorát. Ha éppen olyan téma került napirendre, ami könnyedséget adhatott a műsornak, remekül kihasználták. Mindhárman a lehető legszebben beszélik a magyar nyelvet, példaszerűen a rádióban. Sajnos nem mindenkiről mondható el ez, (hibátlan hangképzés, megfelelő beszédtempó) még azokról sem, akik hivatásos munkatársai a Magyar Rádiónak. Az Édes anyanyelvünknek sokak nevében megköszönöm színvonalas nyelvművelő munkájukat, lelkesedésüket. Remélem még valamiképp visszatérnek…

  341. Harmath István (ad: Édes anyanyelvünk) szerint:

    Tanár úr! Fantaszikus volt a mai adás, nem térek magamhoz – a körösztyén leányok, várom a folytatását. Ómagyar szövegek, és a humor, hogy két férfi adja elő, mert a korban ez volt szokás. Remekül oldották meg, kedvet kaptam a régi magyar nyelvhez! Csak így tovább.
    Régi tanítványa: Harmath István, Sopron

  342. Tisztelt Balázs Géza Úr,

    Sokszo hallgatom érdekes, elgondolkodtató műsorát.A dunai katasztrófa kapcsán meglepve olvastam a Zalai Hírlap egyik cikkének címét. Elismerem, hogy nyelvünkben van egy ilyen kifejezés mód, amit a cím is használ, de vajon újság címként helyes lehet ennek ilyetén használata? Hiszen nyilvánvaló, hogy senki sem „várta a bajt”.

    Húgy látja, hogy érdemes a műsorban röviden kitérni erre a nyelvi jelenségre – megköszönöm.
    (A cikket lásd az alábbi linken)

    https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/evek-ota-vartak-mar-a-bajt-zalai-kapitany-beszel-a-hableany-turistahajo-mult-heti-tragediajarol-3086228/

    Üdvözlettel
    Farkas Róbert
    Nagykanizsa

  343. Törköly József (ad: Tetten ért szavak, Édes anyanyelvünk) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Törköly József vagyok az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárból. A segítségét szeretném kérni. Egyik olvasónk egy női költő születésnapi versét keresi, amit 10-12 éve az Ön Édes anyanyelvünk című műsorában hallott. Olvasónk ennyi, amire emlékszik. Tudom, ez elég kevés információ, és régen is volt, de hátha esetleg megmaradt az Ön emlékezetében egy ilyen vers.
    Hálás köszönettel: Törköly József könyvtáros.

    • Balázs Géza szerint:

      A levélre magánlevélben válaszoltam, sajnos nem tudom előbányászni ezt a verset: úgy emlékszem (édesanyámtól kaptam), arról szól, hogy az egyes évtizedek (60-70-80-90) mennyi örömöt jelenthetnek az embernek… Ha esetleg valaki fölismeri, kérem, segítsen.

  344. Sz. Tóth Gyula (ad: A szép lány) szerint:

    Szeretnék csatlakozni „A szép lány”-hoz, részlet: Tanári notesz 13. „Fénylesen”

    A PUNK BÁJA. Fiatal leány telepedik le az előttem lévő üres helyre. Én szinte mindig állok a buszon, többnyire a közepén, a csuklóban. Sovány, szép arcú, punkos öltözetben, nem harsány, szelídebb a forma. Van szelíd punk? Haja nem lila, őszesre van festve, orrában diszkrét pirszing, lábán bakancsra emlékeztető magas szárú cipő, bőrnek látszik. A ruha rajta: térd alá libegő, de csak térdtől áttetsző tüll szoknya, föntebb fekete béléssel. Diszkrét csipkézettel, nem fodrosan. Utánanéztem, ez lehet a „tütü. (Állítólag Nyugaton már majd’ két évtizeddel ezelőtt felkapottá lett, nálunk azonban még mind a mai napig is „bevállalásnak” számít egy felnőtt nő számára tüllszoknyát húzni, pláne „csak úgy”, az utcára. Pedig „szuper trendi a tütü”.) Amint leül, táskájában kezd kotorászni. Nem telefont, könyvet húz elő. Keményfedelű, vastag. Előtte állva óhatatlanul látom a lapokat, vers is feltűnik. Végre csönd a járművön, a klímaberendezés is működik. A Keleti táján, megszólítom: kérdezhetek valamit? Tessék, mosolyog a kedves arc. Mit olvas? Mutatja: Nabokov, „Lolita”.
    Honnét ismeri Nabokovot, és miért éppen ezt a regényt vette elő a fiatal hölgy? Bölcsész lenne? Sose tudom meg. A nagyműveltségű orosz író családja a szovjet forradalom elől menekült külföldre. Magyarországon alig ismerik. Sokféle pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitát. „Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.”
    Még váltunk pár szót, aztán elnézést kérve leszáll a Blaha Lujza téren. A lábán, a boka táján színes szalag – bokaperec, piros-fehér-zöld. Nő tütüben, kütyü nélkül. Kedvelhető. (2018. május 13.)

  345. Tulok Teréz szerint:

    A MAGYAR NYELVRŐL

    (A Magyar Nyelv Napjára)

    Magyar vagyok. Te is az vagy. Mi magyarul beszélünk.
    Egymás között, veled ketten mindig, mindent megértünk.
    Szóljunk hát a magyar nyelvről, melyet ma ünnepelünk!
    Szép szavaktól. mondatoktól legyen szép az ünnepünk!

    Nyelvtanát is jól tanuld meg! Mely nem könnyű feladat,
    hogy helyesen tudd használni. Forgasd meg az agyadat!

    Egy szó többet is jelenthet. Nem mindegy hogy használod!
    A szavakat se ismételd! Újakat kell találnod!

    Magyar szívben magyar öröm, magyar bánat tépdesi.
    Ki nem tudja anyanyelvét, nem képes ezt érezni!

    Csak helyesen írj, és beszélj! Tanuld meg jól a magyart!
    A mondandód tiszta legyen! Más nyelvekkel ne kavard!
    Minden szó érthető legyen! Beszéd közben ne hadarj!
    Szavak végét sem harapd el! Jó nyelvhasználó maradj!
    Bármit mondhatsz, lejegyezhetsz. Van elég szó a ,,tárban.”
    Csak keresgesd és ráakadsz előbb-utóbb. Csak bátran!
    Sokat olvass, hogy minél több magyar szót megismerj!
    Ezt a kincset soha, senki nem lophatja el tőled!

    Király mellett amilyen szép maga a királylány,
    olyan a mi anyanyelvünk. Mint égen a szivárvány,
    oly sokszínű. Mint a festő kezében a paletta,
    és a zene ha magnó szól, melyben bent a kazetta.

    Beszéld, tanuld és évezd a magyar nyelv dallamát,
    hogy a szöveg ne csak ajkad, a lelked is hassa át!

    November 13. a Magyar Nyelv Napja.

    Sok szeretettel küldöm önnek ezt a verset. Áder János is megköszönte a Facebookon. ,,Köszönöm szépen ezt a csodálatos verset!”
    Nehéz a magyar nyelv? Én azt mondanám hogy a nehézsége által szép!
    Ezt a költeményt a Magyar nyelv napjára írtam a szombathelyi Püspöki Iskola tanulóinak. A közelmúltban Karády István, a Bűvölő zenekar gitárosa meg is zenésítette. A megzenésített változat a http://1960314.5mp.eu/web.php?a=1960314 című honlapomon hallgatható meg. Ha tetszett, akkor kérek egy rövid választ a hozzászólásomra! Email:14tulokterez14@gmail.com
    Üdvözlettel:Tulok Teréz Zalaszabar

  346. André Tibor szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    A segítségét szeretném kérni. 49 éves unokatestvérem Brazíliában született. 9 éves koráig a magyar származású nagymamával Brazíliában folyékonyan beszélt magyarul. Nagyon sok magyar szokást is megtanult tőle. Sajnos ekkor a nagymama elhunyt. 40 éven át nem volt lehetősége magyarul beszélni, Magyarországon sem járt, mostanáig. Egy szűk hetet töltött itt, és lassan visszatértek a magyar „emlékei”. A kettős hangjainkat gyönyörűen ejti. 10-ig számolni is tud. Angolul tudunk beszélni.

    Tisztelt Tanár Úr!

    Azt szeretném megtudni, hogy ön szerint létezik -e bármiféle technika, aminek az alkalmazásával „visszaidézhetné” az unokatestvérem a magyar nyelvet? Esetleg ezzel a témával kapcsolatban, hol olvashatnék bővebben?

    Nagyon hálás lennék, ha csak röviden is, de Tanár úr tudna válaszolni.

    Tisztelettel üdvözli, André Tibor

    • balazsge szerint:

      Kedves André Tibor! Nem ismerek ilyen technikát. Viszont minden valószínűség szerint, ha magyar nyelvű környezetbe kerülne, akkor nagyon gyorsan elevenedne fel a gyermekkori nyelv. Ha ez nem oldható meg, talán segíthetnének magyar dalok, magyar felolvasások, filmek stb. Pl. nagyon sokan filmekből tanulnak meg (még könnyebben újra) nyelveket. Üdvözlettel: BG

      • André Tibor szerint:

        Nagyon köszönöm Tanár úr! Alapozásként küldök neki magyar dalokat. Munkájához további sok sikert kívánok. Tisztelettel:AT

  347. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Mise helyett. Én a magam részéről, egyébként, elvileg egyetértek. Pro primo először. És pro primo másodszor: ez durva, akár brutálisnak is nevezhető. Ha és amennyiben, persze, nem kerül sor változtatásra, vagy akár nem történik beavatkozás, ez nagyon tud fájni.

  348. Saortay Sándor szerint:

    Új szokás: a „gyakorlatilag” állandó használata. Ha kell, ha nem. Tudálékosságot sugall. Megér egy misét.

  349. Akad egy odavissza szóló formula. Levélben találkoztam vele:

    „Tisztel, akit tisztelsz:”

  350. Szicsa szerint:

    Az Una lacrima sul viso d’India hangulatot keltő, „zarándokutas” írásodra csak így tudok (rád gondolva) reagálni

    Egy könnycsepp vagy egy mosoly

    A Semmiből jöttünk, s most rajtunk áll minden:
    vagy a Nagy Semmibe térünk vissza innen,
    és részei leszünk a Végtelen Csendnek,
    vagy megtestesítői az Örök RENDnek.

    Mert Rend van a fejedben és a szívedben,
    és mert Ember maradsz minden léthelyzetben,
    Nem hazudsz soha sem másnak, sem magadnak,
    s Dolgos tisztességgel végzed, mit rád szabnak,
    te is elmondhatod: non omnis moriar,
    megmarad belőled – ez neked is kijár,
    mivel helyt állsz a nagy földi élethajszán –
    egy könnycsepp (vagy mosoly?) az Örök REND arcán.

  351. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Egy folytatásos rémdráma kezdetén vagyunk, jegyeztem fel a Notre Dame lángjai láttán. Bár ne lett volna igazam. „Les Flammes du Mal”, a borzalom folytatódik.

  352. Szilvási Csaba (ad: Tisztelet) szerint:

    TISZTelt Professzor Úr! Nagyon elgondolkodtató, nagyon elszomorító, fájóan aktuális a Tisztelet című írása. Szóelemzésre késztető. A címet képező szó gyöke a TISZT egyfajta rangot, méltóságot viselő, példaadóan viselkedő (napjainkban kihalófélben lévő) embert jelent, akit – mert megbízható, korrekt – mindenki TISZTel. A TISZT-ből származó TISZTAság és TISZTesség akár „szóikerpárnak” is tekinthető. A TISZTességes embernek TISZTa a lelkiismerete. Az A capite phoetet piscis napjainkban (ahogy a Hannibal ante portas-t Karinthy Hannibál azelőtt portás volt formában fordította), akár A kapitális fejek piszkosak formában ültethető át magyarra. Hová tűnt a tisztesség, a tisztaság? Mindenütt rendetlenség, szemét: Szemét az utcákon, az erdőben ( a tisztást akár piszkás-nak is nevezhetnénk), és szemét a fejekben. A „nagy fejek” mentelmi joga akár szeme(n)telni jog-ként is fordítható: nekem jogom van szemetelni, szemét embernek lenni. Az ügy és az érdek szóval is el lehet játszani. Alábbi versikémben ezt teszem:

    ÉRDEKESen EgyÜGYŰ versike

    Az ÜGYESből, ha van benne életerő,
    manapság üzletember lesz: ÜGYESkedő.
    Neki nincs csak te (vagy maga) de nincsen Ön,
    s nem ismeri azt a szót sem, hogy köszönöm.

    Aki nem TEHETős, azaz TEHETetlen,
    az ÜGYefogyott, egyÜGYű, vagy ÜGYetlen.

    A LELKesből elfogyott a LELK (a lélek),
    s ÉRDEKes, hogy ÉRDEKlődés sincs, csak ÉRDEK.

  353. Sz. Tóth Gyula (Ad: Zugló 2019/2) szerint:

    Ez rémisztő. A nyelviség, s azon túl: a zaj és az ilyen fajta rendelkezés. Nem váratlan katasztrófáról van szó, amikor a helyreállítás nem tűr halasztást, amikor az esti műszak szükséges, megengedhető, kötelező. Ez nem olyan. A tájékoztatón nincs feltüntetve, 1. Mit jelentenek az „esti órák”, meddig lehet zajongani? A hét végén is? 2. Meddig tart a hiányosan megjelölt engedélyezés?
    Aztán: mi indokolhatja az engedély megadását? Valami oka csak van. A környéken lakók nyugalma nem számít, valami érdek felülírja a többség érdekeit. Egy újabb szempont: az építkezésen dolgozóknak ez túlzott megterhelést, túlórázatást jelent. Ez nem „rabszolgamunka”?
    Aztán: ez oda vezet, hogy mások is úgy gondolják: „szép csöndben” ők is zajonghatnak esténként. Ha másnak lehet, nekik is. És ők „csak” az udvarukon vágják a vasat.
    Ez így „zajvédelem” a javából. Messze nem etikus. „Az etikusan cselekvő gazdasági szereplők ugyanis figyelemmel vannak az etikai normákra, és tekintetbe veszik a cselekvéseikben érintettek érdekeit és értékelvárásait is. A gazdasági etika sokat tehet azért, hogy a gazdasági életben »finomodjék a kín« – ahogy József Attila fogalmazta.” Ezt hirdeti Zsolnai László, a neves filozófia professzor. Szerinte boldogság és gazdaság együttes léte megoldható. Igaz, ő a buddhizmus felől közelít, annak tanaival érvel. Ha mindez távolinak tűnik, azért a „közjót” Zuglóban sem kellene kizárni.

    • balazsge szerint:

      Kedves Tanár Úr, kedves Gyula! Te a Tanári noteszedben (ugye már több mint íz kötet?) és pedig itt igyekszem lakóhelyünkről jelzéseket adni. Zuglói sorozatom most indult, és nem állok meg egy darabig. Barátsággal: Géza

  354. Magos György szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Rövid ismertetését az indiai vasutakról felvettem az általam 1996 óta szerkesztett india.lap.hu oldal ajánlatai közé.
    Üdvözlettel: Magos György

  355. Tarpai Kázmér (Ad: Zugló 2019/1) szerint:

    Zöldítik? Zöl-DILI-tik.

  356. Dr. Kovács Gábor (ad: Édes anyanyelvünk) szerint:

    Kedves Tanár Úr,
    hallgatom az info rádióban a magyar nyelv fejlődéséről szóló előadását, mely szerint Kazinczyék voltak az utolsó TUDATOS nyelvművelők. Pedig mai nyelvünk szabad burjánzását is irányítani kellene. Sürgősen szükség volna például az össze-vissza használt sokértelmű KOMPETENCIA ill. KOMPETENS fogalmak és szavak „magyarítására”. (Lásd az oly fontos szakterületeket, mint NAT, melynek szövegét egy átlagember meg se érti!!)
    Itt így tanítják: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/.....entse.html :
    KOMPETENCIA
    1) illetékesség, hatáskör, jogosultság;
    2) szakértelem, hozzáértés, alkalmasság.
    KOMPETENS
    1) illetékes, jogosult, feljogosított;
    2) szakmailag hozzáértő, alkalmas.

    Hát miért nem lehet a sokértelmű latin FŐFOGALOM helyett annak konkrét alkalmazásához vagy tárgyához illő és tartozó szép magyar szavakat használni?

    Ennek érdekében a magyar Nyelvésztársadalomnak kellene valamit tennie!!

    Tisztelettel
    Dr. Kovács Gábor

  357. Zágorec-Csuka Judit (Ad: Tonio Kröger) szerint:

    Csak elolvastam a Tonio Kröger-részletet, s tetszett – egyébként ma valakit felhívtam telefonon és megmondtam neki, hogy a szellemvilágból tudom az információt, hogy szeret, megerősített valami, amiben kételkedtem…ez egy üzenet volt számára is – visszajelzés, de ma foglalkoztatottt a szeretet, mert számtalanszor kételkedünk benne…s aztán megkérdeztem tőle, hogy miért szeret? Fogalmazza meg, de nem kötelező… még nem jött visszajelzés…Nehéz megfogalmazni, ja…Thomas Mann megkísérelte…

  358. mester-kati@freemail.hu (Ad: Aranyeső) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr,
    mindig örömmel hallgatom az esti műsort a Kossuthon, és szívesen olvasom a naplót is. Az „Aranyeső”-höz fűznék néhány gondolatot, melyben leírja a ház előtti bokra csúnya megtépázását. Hasonlót él meg vidéken is az ember. Nekünk gyümölcsfa van a házunk előtt, amit természetesen mi ültettünk, locsolunk, metszünk, permetezünk tavasszal, s takarítjuk a lehullott lombot ősszel. S mindenki kóstolgatja gyümölcsét, aki arra jár. A múlt nyáron a gyermekeit sétáltató cigányasszonynak magam szedtem vagy másfél kilónyi gyümölcsöt, mikor esenyen nézték a gyerekek a szép szilvákat. Majdnem tyúktojásnyi nagyságú, s elég zamatos is a fa termése. De az általam ajándékozott gyümölcs nem volt elég, visszafelé sétáltukban még jól megtépázták a fát, újabb másfél-két kilót leszedtek róla. Nem szép magatartás. Ilyet csak az tesz, aki még soha nem gondozott növényt, s fogalma sincs róla mennyi munkát, figyelmet igényel egy fa nevelése, megtartása. Az ilyen emberek elmennének a dolog temetésére. Míg más ember dologra fekszik, dologra kel. Ahol felnőttem, ott nagyon tiszteltük a másét. Tudtuk, ami a másé, az nem a mienk. A másénak nebántsd a neve, mondták a szüleink. Mára a közszemlélet is lazább. Kár. Valamiféle hatályos jogszabályban rögzített, hogy az utcán lévő fák gyümölcsei mindenkié, így az aranyeső is, holott más jogszabály pedig a ház lakói számára előírja a házuk előtti (köz)terület tisztántartásának, takarításának kötelezettségét. Itt mégis van valami disszonancia. Persze a szilvát is szeretetből lopta az asszony maguknak, mint az aranyesőt, tulipánt ott a budapesti kerületben. De az ő udvarukban nem áll gyümölcsfa. Ha volt is valaha, az kihal onnan a gondozatlanság miatt. S a lustaság az ördög párnája. Jó lenne ezt azzal is tudatosítani, hogy a meteorológusok ne mindig csak azt mondanák, ha kisüt a nap, hogy jó kirándulóidő van, hanem azt is, hogy: JÓ DOLOGIDŐ VAN! Köszönet a műsoraiért: M. Mester Katalin

  359. Mindenütt érdemes volna megemlíteni, hogy Gárdonyinak van egy örökbecsű karácsonyi éneke, amelynek a szövegét dallamát ő írta (Fel nagy örömre…). Hátha valaki átültetné a szövegét angolra. Ez volna az első lépés ahhoz, hogy a világ megismerkedhessen vele, mint a Gruber-féle Stille Nachttal.

  360. Siska Zsolt szerint:

    Kedves Géza!
    Segítségét kérem, egy valószínűleg latinból átjött kifejezés eredetéről és magyar használatáról.
    Jómagam így 48 évesen nagyapámtól átvéve használtam és valaki jelezte, az ó édesapja is használta régen: NULLUS REGULUS
    Így konkrétan nem találtam idegen szavak szótárában és egy kifejezésként latinban sem, csak szavanként, úgy mindkét szónak több értelme található.
    Köszönöm:

  361. Lásd még a nagyapáról az unokájáról és a szamárról szóló tanmesét.

  362. Dr. Kiss István (ad: Magyar Krónika) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Krónika legújabb számában írt cikkét a magyar alaphangrendről. A”férfi” főnevünk többféle ragozására már rég felfi-gyeltem és nagyon örülök, hogy végre tisztázódott, hogy helyes a –nak, -nek is, akárcsak a –val, -vel is.
    Hosszú ideje foglalkoztat egy érdekes jelenség, mely az –ország végződésű ál-lamok helyhatározóival kapcsolatos, éspedig az, hogy egyedül Magyarország esetében mondjuk, hogy M.országra, M.országról, M.országon,minden más ország esetében a –ba, -ból és –ban toldalékot használjuk (pld. Németo.-ba, Spanyolo.-ból, Franciao.-ban). Mi lehet a magyarázat? A francia szóban mély és magas magánhangzók is vannak, a spanyol szóban viszont mindkét magánhangzó mély…A magyar szóban is két mély, ráadásul egyforma magánhangzó van, mégis más toldalékokat használunk!
    Válaszát várva, maradok tisztelettel
    Dr. Kiss István

  363. tévképzet – MAGYAR NYELV HETE

    Az a tévképzet uralkodik,
    hogy az ősmagyarok így makogtak:
    »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«
    http://rovasiras.mozello.com/p....._8441255-2

  364. Gyarmati Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Eszem ágában sincs kárörvendeni, vagy kajánkod, netán örüni mások botlásán. Tegnap azonban ezt mondta a rádióban: …”távolságtartóak vagyunk”…. Nem a távolságtartók – lenne a helyes?

    Üdvözlettel: Gyarmati Gábor

  365. Csicsely TAmás szerint:

    Sikerült megnéznem FB-n a fotókat, igazán érdekes helyeken jártál, igyekszem mielőbb jobban megismerni, majd eljutni oda…

  366. Csicsely Tamás szerint:

    Èrdeklődéssel várom a beszámolót és a fotókat!

  367. Tohol Éva szerint:

    Csodálatos, hogy ide is eljutott!

  368. Márton András szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! Jól gondolom? „Hiába, ha a szív és az ész összefog!” A „hiába” egy mondatrész lerövidülése? „Hiába minden ellenkező vélekedés…”

    • Balázs Géza szerint:

      Kedves Érdeklődők! Részben hosszabb külföldi utam, részben egyetemi teendőim miatt a nyelvi kérdésekre itt nem tudok válaszolni. Minden nyelvi kérdésre azonnal és ingyenesen válaszol a nyelvi gyorsszolgálatunk, ezért kérdéseiket ide továbbítsák: http://www.e-nyelv.hu. A személyes jellegű leveleket értelemszerűen a saját ímélemre várom. Köszönettel: BG

  369. Lengyel Tibor szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az olimpikon szó pontos jelentését szeretném Öntől megtudni. Egy vita eldöntéséhez van rá szükségem.
    Olimpikon csak az olimpiai bajnok, esetleg már az is aki olimpián indult?
    Köszönettel, Lengyel Tibor

  370. Mohácsi Jolán szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! A Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodától megkaptam a Jelentés a magyar nyelvről (2015)című könyvét. Elolvastam és nagyon szép élményt nyújtott a könyv. A legolvasmányosabb magyar nyelvi kiadványnak tartom sokféle érdekes témái és a szerkesztése miatt is.Köszönöm, hogy a könyvet elolvashattam.

  371. Bodor János szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Nem tudom helye van-e itt, ama észrevételnek, amit önnel meg szeretnék osztani. Tudniillik arról lenne szó, hogy nagyon zavaró, amint az M1 Híradó c. műsorának bemondója – Németh Balázs -, majdnem kiabálva mondja el a híreket. Ama hangsúly, ahogy az adásban beszél, nekem azt az érzést kelti, hogy ez az ember valamitől szenved. Nem lehetne valahol ezt szóvá tenni, hiszen a nyelvet nem csak az teszi szépé, hogy helyesen beszéljük, hanem az is, ahogy a szavakat szépen ejtjük ki, s nem úgy, mint ahogy egy ökölvívó mérkőzésen a szurkoló buzdítja kedvenc ökölvívóját.

  372. Kk szerint:

    Tisztelt Professzor úr!

    A bécsi egyetem magyar szakos hallgatójaként kérdezem, hogy helytálló lenne-e az alàbbi fogalmazásom egy magyar vizsgán? (Nyelvileg ill. stilisztikailag)

    Best Health Austria, avagy a követendő példa

    Az egészségturizmus az utóbbi évtizedekben tömegjelenséggé kezdett válni. A fejlett országok lakói egyre egészségtudatosabban igyekeznek élni, egyre több időt és pénzt képesek fordítani fizikai, mentális és érzelmi egészségük megőrzésére.

    Ez okból kifolyólag az egészségügyi létesítmények változatosabbnál, változatosabb szolgáltatásokat próbálnak kínálni, amelyek azonban gyakran az előírt kritériumnak sem felelnek meg, vagy éppen semmilyen ellenőrzésnek nincsenek alávetve. Fontos azonban az intézmények szisztematikus ellenőrzése, javítja ezáltál az adott létesítmény jóhírét. Nem is kell messzire mennünk, jó példa erre az úgy nevezett Austria Gütezeichen (Ausztria Minőségjegy) egy olyan általános védjegy, amely- köszönhetően a folyamatos minőségellenőrzésnek – egyben garanciaként is szolgál az osztrák minőségre. A Best Health Austria minőségjeggyel az osztrák egészségturizmus európai szinten a legjobbak közé sorolható. Hogy miért?

    Célja:
    Az egészségügyi létesítmények célja a gyógyulni vágyó vendégek testi és lelki harmóniájának megőrzése, a jó közérzet fenntartása, hiszen ahogy a mondás is tartja, ép testben ép lélek. Továbbá fontos feladatának tekinti olyan prevenciós eljárások alkalmazását, amelyek a gyógyulni vágyók mindennapi szokásait, illetve életmódját is megváltoztatják.
    Előnyök:

    A Best Health Ausztria, szemben más egészségügyi létesítményekkel, az egyetlen olyan minősítési rendszer, amely elsősorban a vevői elégedettség megőrzésére koncentrál, így biztosítva a szolgáltatás minőségét. Ez segíthet abban, hogy az elégedett ügyfelek rendszeres látogatókká váljanak, és így tapasztalataikat, pozitív élményeiket másokkal is megoszthatják, ezáltal növelve a szálloda népszerűségét. A Best Health Austria védjeggyel ellátott intézményekben a vendégek jólétét nemcsak különféle wellness szolgáltatások biztosítják, hanem jól képzett szakemberek is, akik a stresszkezelés, táplálkozás és az egészségturizmust érintő szolgáltatások terén átfogó ismeretekkel rendelkeznek, így biztosítva a maximális elégedettséget.

    A 21.század öregedő társadalmainak köszönhetően az egészségturizmus a jövőben is fontos szerepet fog játszani. Hasonló jellegű védjegy bevezetése hazánkban, nemcsak országunk színvonalát erősítené, hanem hozzájárulna Magyarország imázsának javításához is.

    XY
    Turisztika Szakértő

  373. Anonim szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A művèt olvasva (Ez a nyelv) egy kérdés merült fel bennem, mint szakmabeli emberben. „… Az informatikusok nyelve”, mármint a Magyar nyelv.

    Ha megkérhetnèm kifejtenè ezt bővebben?
    A Magyar nyelv miért az informatikusok nyelve?

  374. EE szerint:

    Miért van az, hogyha valami tetszik, meg se szólalunk, nem dicsérünk, ha meg valami nem tetszik, hamar mondjuk a véleményünket? Miért mondjuk többször hogy utálom ezt meg azt, és miért oly kevésszer, hogy szeretem ezt meg azt… Nos, ez a Napló pont arról szól, hogy valaki, egy vezető értelmiségi hogyan látja a világot. Egy-egy pontot emel ki, pusztán a saját nézőpontját. Pont ezért nincs olyan, aki mindennel egyetért, de nem kötelező olvasni. Viszont szerintem hasznos. Mert ha másképp is gondolja az ember, hat rá. És Balázs Géza hat — minden nap és sokakra. Heltai írja: Tudd meg, szabad csak az, aki / Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos! (Koncz Zsuzsa is megénekelte), ez a napló erről szól: a forró vagy hideg véleményről, ami soha nem langyos!

  375. dr Kollár Lajos szerint:

    Tanár Úr!
    A sétálóutca – egybe írva – azt jelenti, hogy utca, ami sétálásra való. A sétáló utca – külön szóba írva – azt jelenti, hogy az utca sétál. Nem mindegy. A magyar nyelv elég (nagyon) precíz. Bocsánat a kiigazításért, de így érzi a velemszületett – és nem velem együtt született – nyelvérzékem. Áldás!

  376. Kovács Gábor szerint:

    Tiztelt Balázs Géza!

    A tavalyi év második felében az MR1-Kossuth rádió Édes anyanyelvünk című műsorában hallottam egy verset ami a témája miatt nagyon megtetszett de nem találom sehol mert nem tudom a címét! A vers a nyelvünkben használt idegennyelvű szavakról és az azokat haszáló emberekről szól akik „menciskedésből” a nem létező felsőbbrendűségük kihangsúlyozására használják azokat.
    Ha esetleg tudja, hogy melyik versre gondolok kérem írja meg nekem a címét!

    Köszönettel: Kovács Gábor

  377. Tőzsér Ágnes szerint:

    Nem szomorúak, inkább egy gondolkodó ember gondolkodásra késztető sorai. Boldog új évet kívánok az egész családnak!

  378. Tivadari Áron szerint:

    Mikor – ki tudja már hányadszor – mérhetetlen gazdagságodban gyönyörködöm, mindig Arany János gyönyörű négy sora jut eszembe:

    Mi az erő? Önbizalom!
    Kedvet s hevet a munka ád:
    Folyó víznek nincs semmi gát,
    Halál tesped álló tavon.

  379. Mohácsi Jolán szerint:

    Köszönöm a Napló minden írását, gondolatát, remélem a világból érkező ritmus lassulását, békés, boldog új évet kívánok Tanár Úrnak! Völgyi Joli

  380. 3 mű
    Az amerikai reklámszakember meg azt mondja, hogy évi 1 millió dollárt költ reklámra, és jól tudja, hogy ennek a fele kidobott pénz. Csak azt nem tudja, hogy melyik fele.

  381. Rövid Irén (ad: Az értelmiség) szerint:

    …mindennek rendelt ideje van…

  382. kerdeznikell (Ad: Már késő) szerint:

    Azt hiszem, ennek köze van a melankóliához. Hamvas Béla írja valahol, hogy a melankólia a határaink megélése: amikor rájövünk, hogy már nincs időnk beteljesíteni az elgondolásainkat, nincs idő arra, hogy mindent, amit elterveztünk, véghez vigyünk. Azt már csak úgy hozzáteszem, hogy muszáj ilyenkor is résen lenni, nehogy a gyenge pillanatainkat kihasználva, a melankóliánkra alapozva haszonlesők férkőzzenek az életünkbe. Mennyien, de mennyien jártak így! A melankóliában se feledje el senki: nem az félt minket igazán, aki a fülünknek kedves dolgot mondja…

  383. Szilvási Csaba (Ad: Már késő) szerint:

    Turgenyev írja: Где-то, когда-то, давно-давно тому назад, я прочел одно стихотворение. Оно скоро позабылось мною… но первый стих остался у меня в памяти:

    Как хороши, как свежи были розы…
    Szabad fordításban: Valahol, valamikor, sok, sok évvel ezelőtt olvastam egy verset. Hamar elfelejtettem, de az első sora örökre az emlékezetemben maradt.
    Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák.
    Aztán ebből bontja ki azonos című, csodálatos sztyichotvorényije v proze, vers prózában -elbeszélését.
    A te általad most írottak is egy prózában megírt, gyönyörű verset képeznek. Csodálatosan érvelsz. Csupa nosztalgia az írásod. Mégsem lehangoló.
    Es ist nie zu spät – vallja a német. Egyetértek vele.

    Köszönöm a gyönyörű írást.

  384. Lilaorchidea (ad: Már késő) szerint:

    Mihez van már késő?
    Szép, szomorú írás. Azért szép, mert van, ami hiányzik, és azért szomorú, mert elhiteti magával, hogy késő. Sosincs késő! Ameddig élünk és mozgunk, nincs késő. Ahogyan idősödünk, úgy kellene jobban látni, hogy nincs olyan, hogy késő, talán csak félelem van, s egy kis bátortalanság. De késő, az nincs.

  385. dr.Horváth Gábor szerint:

    Tisztelt professzor úr!
    Én nem vagyok nyelvész, de szeretek érthetően beszélni, kifejezni az elmondott szöveget (gondolatokat). Akár szóban akár írott szövegben is. El is felejtettem a nyelvtani szabályokat amit az iskolában tanultam. Ami maradt, azt édesanyámtól tanultam (feltehetően ezért hívják anyanyelvnek a magyart).
    Azért írok, mert nagyon bántják a nyelvi érzékemet a következő példák.
    1. Környezetemben és a médiában is rohamosan növekszik a mondatokon belüli hangsúlyozás hibája. A kérdőmondatokra gondolok.
    Például: „Milyen hajó fért át a hormuzi szoroson?”. A beszélő a „hajó” szót hangsúlyozza erőteljesen, pedig az én érzésem szerint a „Milyen” szónak kellene kapni az fő hangsúlyt.
    2.Sajnos felsőfokú végzettségű kollégáim szájából is mostanában egyre gyakrabban hallom a „holnap el kellesz menni a fogorvoshoz” jellegű mondatokat. Ezen nagyon felhúzom magam és szóváteszem. Nem tetszik nekik. Úgy gondolom hogy helyesebb lenne azt mondani, hogy „holnap menni kell a fogorvoshoz, vagy holnap majd el kell menni a fogorvoshoz”. Gondolom, tanár úrnak sem ismeretlen ez a típusú fogalmazás (érzésem szerint germanizmus).
    Gyakorló orvos vagyok ezért csak érintőlegesen foglalkozom a magyar nyelvvel, beszéddel de bántja a fülem. Tudja, néha előadást tartok kollégáknak. Nem mindegy hogy hogyan fogalmazok,hogyan fejezem ki magam.
    Ha tehetem, minden műsorát a „Tetten ért szavak”-ra gondolok, meghallgatom. Sajnos nincs időm többre.
    Nagyon örülnék, ha reflektálna erre az üzenetemre.
    Dr-Horváth Gábor belgyógyász, gasztroenterológus orvos Miskolcról

  386. Szabó Réka szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Nagyon szépen kérem, legyen szíves minden rendelkezésére álló módon terjeszteni, hogy hibát nem lehet „véteni”! (Hibázik=vét) Most már egészen magas szinten, szépen és igényesen beszélő emberek is elkövetik ezt a rettenetes nyelvi hibát, és én hiába harcolok ellene évek óta, csak egy kishatókörű középiskolai tanár vagyok. Bízom benne, hogy az Ön presztízse és jóval szélesebb közönsége révén sikerülhet kigyomlálni ezt az ostobaságot a magyar nyelvhasználatból.
    Régóta várom ezen kívül azt is, hogy felhívja a figyelmet az összetett mondatokban használt utalószók, vonatkozó névmások és igék közötti kötelező ragozási egyeztetésre, ami egészen elképesztően alakul mostanában. Bármikor kapcsolja be a rádiót vagy a tévét, egy percen belül biztosan hallani fog – sajnos – valami olyasmit, hogy „azok, aki megcsinálja” vagy „azokat a dolgokat, ami fontos”.
    Előre is köszönöm, ha ezt a két kérdést méltónak találja arra, hogy foglalkozzon velük. Munkája iránti nagyrabecsüléssel üdvözlöm:
    Szabó Réka

  387. Makra Júlia szerint:

    Nekem még megvan, eredeti barna papírkötésben, nyomta a Kir. Magy. Egyetemi Nyomda.

  388. Szabó Réka szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Ajánlanék egy napi szót (vagy nap szavát?): határintellektus. Manapság sok ilyennel lehet találkozni sajnos. Jelentése: a gondolkodó ember agyi képességeinek alsó határát súroló személy. Határos még a funkcionális analfabétával valamint a vegetáció évelő fajtáival. 🙂
    Egyébként üdvözletem küldöm úgy is, mint a néprajzos dr. Kovács Emese lánya: Szabó Réka

  389. Tohol Éva szerint:

    Annak idején ezt a fajta gombvarrást az apukámtól tanultam, aki szabó volt .

  390. Tohol Éva szerint:

    Sajnos, tényleg ennyire elfelejtünk magyarul./ Cseh Tamás: száz év múlva beszél itt még valaki magyarul…/

  391. Mohácsi Joli szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! A Madách Színház weboldalán talált videók alapján tippeltem az Operaház Fantomja című musicalben szereplők közül arra a talányos főszereplőre, nekem Csengeri Attila és Mahó Andrea tetszett a legjobban, de a Szente Vajk is, aki a videók riportere volt.
    Boldog szülinapot kívánok!

  392. Lakatos Anna szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Figyelemmel, érdeklődéssel hallgatom a műsorait, amikor csak tehetem. Köszönöm, hogy a hibák és a helyes magoldások ismertetésével segít a nyelvhasználat pontosságára, helyességére, minőségének ápolására fogékony embereknek a választékos, szabatos fogalmazás terén.

    Kérem, szenteljen egy műsort a számbeli egyeztetés szükségességére a dativus possessivust tartalmazó mondatokban. Egy ideje egyre rohamosabb sebességgel és egyre bővülő körben terjed az a hibás használat, hogy egyes számot kevernek többes számmal. (A tanároknak tudnia kell…; a poharaknak nem szabad leesnie… stb.) Hírekben, riportokban, beszámolókban, tudósításokban, a legkülönfélébb műfajokban a riporterek, a szerkesztők, a hírolvasók, a tudósítók részéről is kezd általánossá válni ez a fülsértő és teljességgel szabálytalan fogalmazás. Az Ön ismertségét, szakmailag megalapozott tekintélyét, népszerűségét segítségül híva talán még visszafordítható a folyamat, megmenthető a magyar nyelv egyik alapszabályának az érvényesítése.
    Köszönöm.

    Emellett ajánlom figyelmébe az alábbi mondatokat, amelyeknek a nevetséges és megdöbbentő voltát nem enyhíti számottevőn az, hogy néhány mondattal később rá lehet jönni, mire gondolhatott a szakember:
    „Azt kell tudni, ez egy nagyon érdekes dolog, hogy mondjuk ha ránézünk akár a Dunára, akár a Tiszára, hogy ugye van a folyó, amit lát az egyszerű ember is, hogy folyik a folyó. DE A FOLYÓNAK EGY NEM ELENYÉSZŐ HÁNYADA AZ A VÍZ ALATT FOLYIK…”
    Elhangzott: Kossuth rádió, Hajnaltáj c. műsor, 2018. 10. 25., 05:52
    https://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2018-10-25_04-32-00&enddate=2018-10-25_06-10-00&ch=mr1

    Kérem, legyen szíves majd megírni részemre, hogy amennyiben érdemesnek találja, melyik adásokban kerít sort a javasolt két téma, példa bemutatására.
    Köszönöm a munkáját, tisztelettel üdvözlöm:
    Lakatos Anna műfordító, Nagykovácsi lakos

  393. Bérczessy Lajos szerint:

    Kedves Géza!
    Lázár ERVIN-re gondoltál/Sárszentlőrinc..

  394. Csaba (Ad: Ferdinandy Györggyel) szerint:

    Ferdinandy Györgyről szóló, nagyon érdekes írásod címszereplőjének egy állítása – „Megfigyeltem, hogy a tanult nyelv megkopik, de az anyanyelv nem” – biztosan nem állja meg a helyét. A tanult nyelvek előtérbe kerülésével az anyanyelv is megkopik. Ha egy hétig csak orosz, német vagy lengyel közegben voltam, és magyarul nem beszélhettem senkivel, egy idő után már idegen nyelven álmodtam, és észrevettem, hogy az anyanyelvi finomságok háttérbe szorulnak. Például egy verset már nem tudtam volna olyan színesen, érdekesen megírni magyarul, mint korábban. Hosszabb idő után ez még jobban jellemző lesz. Az évtizedeken át idegen nyelvi közegben élő nem fog tudni már úgy magyarul, mint ahogy itthon tudott. Ez meggyőződésem. Nekem Lomb Kató „másfél tucat nyelven beszélése” is legenda. Mindegyikhez legfeljebb „jócskán konyított „, de igazán jól csak egyet tudott. Sőt!!! A többi miatt egyet sem. Ahogy Kosztolányi mondta (nem tudom most szó szerint idézni): „Idegen nyelven lehet NAGYON JÓL beszélni, de JÓL sohasem.

  395. Saortay Sándor dr. szerint:

    Inforádió 2018. okt. 19, Aréna: „…a csirke vagy tojás problémája..” Talán tyúk?!
    A „…meg kell oldani a jéghegy nagyját…” Sajnos terjed a kifordított? elferdített szólások divatja, intelligens emberek közt is. Nem merünk hagyományos szlogeneket mondani? Nem trendi rég bevált mondásokat idézni? Vagy már nem is tudjuk?

  396. Elképzelem az akadémikust. Jó arc? Hát nem. Lehet, hogy az arca már nem is az övé. Csak látszatarc. Álarc. Álca. Annak is elviselt. De azért viselkedik. Tudja, kinek hogy kell vágni. Van, akinek foghegyről, van, akinek tele pofával. Össze is borulva a másikkal. A viselős ábrázatot a „persona non grata” láttán elutasítóvá komorítva, mARConásítva, akihez érdeke fűződik, annak a számára pedig érdeklődő-ünneplővé nyájasítva.

    Nézem az akadémikust. Nekem ő csak egy megtestesült kudARC. Azt hiszi, tábornok. Pedig nincs rangja. Egy szegény kis BAKAdémikus.

  397. Horváthné File Ildikó szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Szegedi ismerősöm hallotta az „Édes anyanyelvünk” c. műsorából Gyimóthy Gábor „görbe tükrét” – ha jól emlékszik – „Ide a nyelvrégítőkkel!” címmel. Nagyon tetszett neki, de nem tudta leírni, mikor elhangzott. Nagyon szeretne hozzájutni. Érdeklődik, hol találja meg. Ugyanis ismerőseinek is szeretné felhívni a figyelmét e kiváló „alkotásra”.
    Köszönöm a segítségét.

  398. Kopcsó Anikó szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Szeretem hallgatni a műsorait, és örülnék neki,ha javaslatai a hivatali, Bírósági nyelvbe is átkerülnének. 1987-ben végeztem az Államigazgatási Főiskolán, ahol tanultunk retorikát,stilisztikát. Jelenleg már gazdasági területen dolgozom, de munkám során mindig igyekeztem szem előtt tartani, hogy ne kövessem el azt a sok hibát, amivel találkoztam a hivatali nyelvben. Nemrég egy bírósági végzésben a következő szerepelt: „A járásbíróság a 2018.szeptember 27. napjára kitűzött tárgyalást beállítja, új határnapot hivatalból tűz ki.” Számomra ez a mondat értelmezhetetlen. A „beállítja” nekem azt jelentené, hogy azon a napon lesz a tárgyalás, de az, hogy utána az szerepel, hogy új határnapot hivatalból tűz ki, olyan, mintha elnapolná a tárgyalást…. Hogyan tudnának Önök hatást gyakorolni a Bíróságokra, hogy ilyen leveleket ne küldjenek? Várom megtisztelő válaszát. Üdvözlettel: Kopcsó Anikó

  399. Kovács Adrienne szerint:

    Nagyon szeretem a műsorait. Sajnálom, hogy rövid a műsoridő. Több műsorban kellene foglalkozni a helyes nyelvhasználattal. Botrányosan beszélnek a riporterek és a műsorvezetők, akiknek a helyes beszéd a szakma szerves része.

    Kérdésem: Ön szerint helyes-e, amit egy reklámban hallok naponta?
    „X üzletben OLCSÓ ÁRON kapható…” Szerintem az árucikk az olcsó és nem az ára. Tehát: „olcsón kapható” vagy „alacsony áron”.
    Szeretném kérni a véleményét! Köszönettel: Adrienne

  400. Szilvási Csaba szerint:

    Remek a költeményed. Nekem is van ezzel kapcsolatban egy kis versikém. Ugye, nem tartasz majd miatta cinikusnak?

    Non omnis moriar

    Aligha szólhat méltóképpen
    arról egy párszavas írás,
    akiről kétezer éve
    mindenki tudta: óriás.

    Mesélték, áldott két kezében
    életre kelt a holt anyag,
    tűz lobbant fel a hideg kőben,
    s szimfóniát zengett a vas,
    s mikor kihultt dolgos kezéből
    a véső és a kalapács,
    a márványtorzó gyászba görbedt,
    s érzéketlen kőszíve fájt.

    Bár obeliszket s szarkofágot
    az idő egyformán temet,
    s a „halhatatlan” istenszobrok
    meghalnak, mint az emberek,
    a nagy művész legelső szobra,
    egyetlen derús alkotása,
    a kamaszévek még esetlen
    suta kis „szárnypróbálgatása”
    még ma is él, mert az öröklét
    zöld olajágát rég letörte,
    s esetlen, félszeg mosolyával
    reánk kacsint a KERTI TÖRPE:

  401. Szatmári J szerint:

    Ismét egy remek Balázs-Géza miniatúra. Költemény, prózában. Egy kis zongoradarab, benne a „rEggEl a fEkEtE hEtEsEn” magyaros „eszperentéje”, a „Kínai” jelző Kopogó „k”-ját erősítő „KisalaKú”, „Könyvtár”, „Könyvjelző” és „Kártya” szavaknak a Távol- Keletről érKezett Kislegény céltudatosságát is érzékeltető zöngétlenje, a „Tart” és a „Talán” „t” alliTerációjáT köveTő, a „világBa” hely- (vagy állandó?)határozó belső „b”-jével felerősített „Bedugva”, „Bámulnak”,”Bambán” a Birkaostobaságot, a közönyt kifejező , Bégető, zöngés ajakhangjai . Az „Olcsó”, „Olvassa” és „Odüsszeia” magánhangzós alliteráció külön bravúr. A kártya jelzőjének, a „magyar”-nak külön funkciója van. Azt erősíti, hogy a kínai gyerek magyarabb a magyarnál. A Balázs Géza- „versből”, a „báMulnak” és a „baMbán” szavak belső „m- alliterációjában Berzsenyinek a „Mi a Magyar Most? – Rút sybaríta váz”- véleménye mordul ki mély fájdalommal (A „zenélő” betűknek a helyesírással nem harmonizáló kiemelése részemről csak a „láttatást” szolgálja).

    Igazi költő vagy. Elvarázsoltál.

  402. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Szurdikon át a tetőre. A városban, amely mostanában nem „álmos”, a helybéliek, ha dolguk akad, felkerekednek, azt mondják: felmegyünk a hegyre. Azaz a szőlőbe. Holott nincsenek hegyek, csak dombok, völgyek, lankák. Az út a szurdikon át vezet felfelé a tetőre. Közben dűlő is akad. A sokféle elnevezés ellenére odatalálnak. Én például a Fuksz dűlőbe, ahol a kékfrankost méri a derék Klézli Feri. De hívják így is: Fuksz-völgy, és annak is van teteje. A pontosítás kedvéért közgyűlési határozatban szabályozták a neveket. (És mi a hír forrása? kadarka.net – jó név, íze van.) Azért ki-ki megtalálja kedves helyét, hűs présházát. A többévi tanárkodás nyomán (noha nem „szülőhelyem”), szívesen megyek vissza, és valamelyik tetőről szemlélem az egyre „nyúló” várost, Farkas Pál emlékőrző szobrai között Háry János mesél, arrébb a Bartina együttes táncosai forognak-perdülnek, még Liszt Ferenc játéka is kihallatszik az Augusz-házból. S hogy tágítsuk a teret: a Szekszárd nevet viseli egy sétány a francia kisvárosban, Bezons-ban. Üdvözlettel: SzTGy

  403. BValeria szerint:

    Kedves Tanár Úr! Honnan lehet tudni, hogy a szigeten nem ismerték, nem használták a kereket? Ha a gyermekjátékon ezt látjuk, akkor mégis ismerhették…

    • balazsge szerint:

      Történelmi tény, hogy a régi Amerika indiánjai nem ismerték a kereket, óriási építményeiket a kerék ismerete nélkül emelték. (A kép dél-amerikai játékot ábrázol.) A történészek szerint a Húsvét-szigeten sem ismerték a kereket, a szobrokat más módon mozgatták. Üdvözlettel: BG

  404. Schéder Veronika szerint:

    Ez a program idei, 2018-as? (Az igazságügyi nyelvészettel kapcsolatos előadássorozatra gondolok – nem tudom, ott jelenik-e meg ez a bejegyzésem, de oda szántam.) Köszönöm a választ, S. Veronika

  405. Tiszamarti szerint:

    Nagy élvezettel olvasom a jegyzeteidet. Most is nagyon sok élménnyel gazdagodtál, és nagy öröm, hogy megosztod velünk. Mindegyik írásodnak van jelképes mondanivalója is. Leginkább azt érezteted, még nagyobb szerénységre és alázatra késztetve minket is, hogy milyen parányok,milyen porszemek vagyunk a világmindenségben, milyen rövid az az idő, amit ajándékba kaptunk, és mennyire meg kell azt becsülnünk.

  406. A településnevek egybe írandók. Így Sóstó is.

  407. Várnai László szerint:

    Tisztelt Tanár Úr,
    Lányommal vitába keveredek olykor nyelvhasználat okán. Ő 16 lesz én 46 éves vagyok. Szerintem az ember fodrászhoz, kozmetikushoz jár, nem pedig fodrászatba vagy kozmetikába. A magyar nyelv logikájához nem illőnek találom ezeket a fordulatokat. Nyilván boltba megy az ember vásárolni, de a cipészhez viszem még mindig javítani a talpalávalót, példának okáért.
    Kérem szíves véleményét.
    Köszönttel: Várnai László, fizika-kémia sz. középiskolai tanár

  408. Kovács Gergely szerint:

    Szép napot!
    Szikes tavaink egyik jellegzetes neve a Sóstó. Vagy Sós-tó? Én egybeírom, sok madártani munka is így tesz, valaki ezt most szóvá tette és a helyesírási szabályra hivatkozik. Igen, a tó előtagjához kell a kötőjel, viszont a minőségjelzős összetételnél már sóstó a sóstó.
    Nyíregyháza, Balatonszabadi, Székesfehérvár: mind egybeírja a maga Sóstóját. Hibás ez?
    Én úgy érzem, itt egy szokásjogon alapuló kivételről lehet szó és egybe kell írni, de érdekel a véleménye.
    Üdvözlettel:
    Kovács Gergely Károly
    természetvédő

  409. Makra Júlia szerint:

    Szóval milyen kultúra, meg milyen kulturalizmus?

  410. Kisari Tivadar (ad: A természet erotikája) szerint:

    A természet erotikája című megosztáshoz:

    Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
    Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
    Ki ez, a ha nem Toldi Miklós a jó árva ,
    (a „Hé paraszt, melyik út vezet Budára”
    kérdéstől nem paffá, hanem fává válva),
    kinek szörnyű vendégoldal a két válla,
    s nagy fa-falloszával mutatja az utat
    Budára, mit Laczfi és serege kutat.

  411. Most jöttünk vissza a Balatonról, ahol csak a Kossuth Rádiót lehet hallgatni. Így azt Édes Anyanyelvünket naponta hallgattam. Fantasztikus (= jónál jobb) és változatos. A hallgató fel sem fogja, milyen csemegéket kap — nap mint nap.

  412. KapitányG (ad: Zugló - átlátható) szerint:

    (Zugló – átlátható)
    Az egyéni választókerületek képviselőinek a neve mellett mindenütt szerepel a választókerületük száma és térképe.
    Elképzelhető, hogy nem ugyanazt a honlapot néztük?

  413. Hany istókkal asszociálva, egy kicsit „kocanyelvészkedtem”.:
    A fehér, eredetileg fejér, a fej szó származéka. Jelzi, hogy az alapszín, a legfontosabb, a „fej” a színek között, ő a „Hófehérke”, vele van kapcsolatban a szivárvány színének „hét törpéje”. Bár a Székesfehérvár helységnév latinul – minden bizonnyal a „fordítónak” egy félreértése következtében – Alba Regia, vagy a Nándorfejérvár szerbül Beograd, és van Csongrád, azaz Csorngrad, tehát Fekete vár és Pilisvörösvár nevű „színes” helységnevünk is, meggyőződésem, hogy miként Fejér megye székhelyének neve, amely magában hordozza a trón jelentésű királyi szék „szék” elemét, és a fő-vel és a vár-ral „egybekelve” SzékesFŐvárost jelent, a Fehérgyarmat helységnév előtagja sem egy színt képvisel, hanem a helységnek már a régi időkben is elismert fontosságát jelöli. Ezt az is alátámasztja, hogy Maksai Ferenc (142. l.) szerint Gyarmat városiasodása már a középkorban megindult. A szatmári „nagy útnak” „tributuma”, „vámszedő helye” volt, s a nagybirtokos urak már abban az időben megtették szamosháti uradalmuk központjává.

    Az Elnöki Tanács 19/1978. számú határozata értelmében 1978 december 31-én várossá nyilvánított település nevének előtagja Maksai szerint is a Gyarmat törzs egyik Kelet-Magyarországra vetődött, s ott megtelepült töredékéről kapta. Bár a közeli Szamoskér és Kérsemjén helységek neve mutatja, hogy a honfoglalás-koriak közül legalább egy törzs helyet „kért” magának Szatmárban, én azt hiszem, hogy Fehérgyarmatot nem „Kürt-Gyarmaték” „gyarmatosító” törekvése hozta létre.

    A debreceni egyetemen a drága jó Kálmán Béla bácsitól, áldott emlékű professzoromtól egy vogul órán tudtam meg, hogy a mony ősi finnugor örökségünk, s – a bornyú-borgyú, varnyú-vargyú, nyárfa-gyárfa „párosokban” is felismerhető ny-gy- szabályos hangmegfelelést mutatva – benne van a manysi, a mogyoró és a magyar szavakban. Ami „felnevelő” településem utótagját illeti, én a j-gy (borjú-borgyú, varjú-vargyú) hangmegfelelés alapján meg vagyok győződve róla, hogy a gyar a jár igének egy alakja, s a későbbi járás vagy megye szavakban is jól érzékelhető földrajzi egységet jelenti.

    A jarmat, gyarmat szerintem a jar-gyar tőből az m (fut-futam, hoz-hozam, üt-ütem) és az at (fúr-furat, húz-huzat) deverbális nomenképzők „kétágú bokrának” hozzáadásával jött létre. A Fehérgyarmat szó tehát a mai magyar nyelvre Fő járásnak fordítható. Ebben megerősített a Czuczor-Fogarasí szótár is, amely szerint (229. l. ) a „gyarmat, gyar-am-at gyöke: gyar, mennyiben zarándoklást és szaporodást, vagy gyarapodást is jelent, innen az elavult gyar-am-ik, s ebből gyar-am-ás, gyar-am-at, s összevonva gyarmat.”

    A szótár azonban nem teremt összefüggést a j-s és a gy-s alakok között, holott ez nyilvánvaló. Fehérgyarmaton és környékén a jó gyakran gyó, a megjavul meggyavul, sőt a jelenleg a kisvárosban élő, de Jánkmajtisról származó, és Nábrádon is „körzeti orvoskodott” dr. Katona Sándortól – annak bizonyságaként, hogy még a felszólító mód j-je is „meggyésedett” – kártyázás közben, a „kontrázzam vagy ne kontrázzam a piros ultit?” „révült” hangulatában – a várjál igeformát is várgyál alakban hallottam.

    A jer-jér tövet a szótárírók a gyer-gyér-től elszigetelten vizsgálják, s a belőle származó, a szaporodással, gyarapodással összefüggő jérce, jerke és a gyermek szavak közötti összefüggést nem mutatják ki.

    Véleményem szerint az „ősgyökön” túl volt egy „őshang” is: ez pedig a j. Belőle származnak az emberi mozgással kapcsolatos ja, já, (gya, gyá), je-jé-.(gye,gyé) jö, jő (gyö-győ) „ősgyökök”, pontosabban „ősjökök”. A já az alapja a jár (halad) és a járt (gyarapít, pl. szíjjártó) szavainknak. A gya-ból az l és a balog szóban is benne lévő og képzővel jött létre a gyalog, a gyá-ból a gyárt. A je van benne a jer és a jerke formákban , a jé a jércében, a gye a gyer és a gyermek, a jö a jön, a gyö pedig a gyön szóban.

  414. Szilvási Csaba (ad: Hany Istók) szerint:

    Kedves Géza!

    Móricz így ír az ecsedi világról:

    Ököritón ugyan sohasem voltam, de ennek a falunak ugyanaz a kálvinista népe van, ami az egész felső Szatmárnak, s különösen az ecsedi láp többi falvának. Mikor először arra jártam, gyalog mentem végig az egymáshoz csak egy-egy jó hajításnyira fekvő falvak során: Ér-Endréd, Dengeleg, Iriny, Pórtelek, Mezőterem, Gencs magyar és sváb népe között, be Nagykárolyba, onnan Kaplonyba, Kálmándra, Börvelybe. És sohasem felejtem el azt a sajátságos benyomást, ami elfogott, mikor az Érvidék tiszta levegőjéből bekerültem az ecsedi láp világába. Pedig akkor már nem volt meg a nagy láp. Épen kiszárították, s azokban az években termett először a nád és sás, meg a végtelen területű ingoványok helyén rengetegre nőtt kukorica. Ámde ott ült még akkor is a nép lelkén a láp világa, amely egy ezredéven át megőrizte az ősi magyar életmódnak és életfelfogásnak némi színét és illatát. S a parasztok éppen akkor komoran szidták, s véres düh ingerlékenységével feszegették, hogy játszották ki őket az urak. Elvették tőlük a csíkászó, halászó nádtermő szabad vizet amely kenyeret adott, és hűen gondoskodott a maga népéről. Még ott rohadt a háló az eresz alatt, a halkas a színben, a kutya ott kapart egy-egy földdel befolyt csíkverem gödrében, de már nem volt víz, az új Krasznán mezítlábas gyerekek szaladgáltak át, sehol sem ért kötésnél mélyebb vizet a pulya. De csak legalább, ha már föld maradt a helyén, öles kukoricát termő föld, nekik maradt volna. De jöttek az urak, a nagyurak, idejében, még mikor víz alatt volt a világ, s összevásárolták a nép lápilletményét három forintjával, öttel, adtak neki jó, kiélt szántóföldet érte, ott a falu közelében, s örült a paraszt, hogy húsz hold vízért egy holdat, vagy kettőt, vagy csak háromvékást is kapott; mert ugyan ki hitte volna, hogy legyen idő, mikor vederrel kell a lápra hordani a vizet! Ha pedig megvan a láp, úgyis csak a szegény ember aratja azt le, nem mennek a Domahidyak, a Tiszák, a Károlyiak nádat vágni! Hanem aztán megtörtént a képtelen csoda, hamar eljött a tavasz, mikor millió számra feküdt a hal a száradó pocsolyában, kapával gereblyélték; s mikor hiába jöttek a madarak ezerszámra, nem találtak helyet ahova fészket rakhassanak. A gém, a szárcsa, a sok vízimadár rémülten kóválygott ősi hona körül, mint a paraszt, s egyforma irigyen és keserűen látta, hogy kijátszották őket az urak az otthonukból…

    Börvely, Domahida a láp déli részén vannak, Ököritó, az éjszaki sarkában. Vonat még akkor nem ment, akkor építették a csengeri vonalat s akkor tervezték az ecsedit.

    Gyalog indultam el Börvelyből Nagyecsedre; nagy dologidő volt, aratás, semmi fizetésért sem lehetett szekeret kapni. A nyílegyenesre vágott Kraszna-parton haladtam előre. Balról zöld táblák, sűrű falvak, Csanálos, Vállaj, Mérk sváb tornyai látszottak, jobbról mély földfenék, amelyről hamar elfogytak a nagy terjedelmű kukoricatáblák, aztán egyhangú, egyszínű tompa, fekete sötét volt a föld a szemhatárig. Mikor alkonyodott, és nyugaton leszállt a nap a derűs és élő, emberlakta világ fölött: a keletre terülő lápföldre kísérteties villóhomály telepedett. Szinte félve néztem el rajta s láttam megelevenülni a múltat, a hajdani lápot… Erősen alkonyodott, s még mindig messze volt Nagyecsed. Szaporáztam az utat, s utolértem egy ökrös szekeret, amely lent a töltés alatt az országúton ment. Fölkéredzkedtem rá. Ecsedi szekér volt. Emlékszem, a szekér az úton úgy haladt a száraz földön, mintha vízparton menne, mindig attól tartottam beledül a fekete mélységbe, bár az egy színben volt az úttal, s mikor egyszer valami kanyarodót átvágni akarva, belehajtotta az ökreit a gazda a lápba, úgy süppedt a szekér a puha, laza földbe, mint a tavi sárba, s rajtam különös borzongás vett erőt, féltem, fáztam, s éreztem a tó szagát.

  415. gyorgyovich miklós szerint:

    Miért nem lehet, miért lehet, miért álljak, miért menjek… tette fel sorra a kérdését a viccbeli erőszakos kismalac. Mind a megengedhetetlen szabadosságról szólnak. A közmegegyezés határait feszegetik.

  416. gyorgyovich miklós szerint:

    Franciában Bonjour, magyarban jó napot.
    Az annak ellenére, biztos jó, azzal együttben nem vagyok biztos.
    Bocs, hogy a pálya széléről bekiabáltam.

  417. gyorgyovich miklós szerint:

    Régi tapasztalat. A tanodából kikerülő ifjú első fizetéséből pisztolyöngyújtót vesz. Ma meg hihetőleg mobilt, ha ugyan nincs már neki korábbról.

  418. Dr.Walent Marta szerint:

    Jo napot kivanok!

    dr.Walent Marta, ausztraliai magyar jogasz vagyok.
    Tobb,mint 30 eve elek Ausztraliaban, de magyar anyanyelvemet igyekeztem es igyekszem maximalisan megtartani.
    Vitaba szalltam magyar ismerossel az alabbi kerdeseket illetoleg:
    Kerem valaszolja meg,mi a helyes:
    1. Koszoneskor a jonapot-ot egybe,vagy kulon kell irni?
    2. Azzal egyutt,hogy mindenkinek tetszik, nekem nem a helyes,vagy
    Annak ellenere,hogy mindenkinek tetszik ,nekem nem.
    Az azzal egyutt es az annak ellenere nem azonos ertelmu szavak? szinonimak e,vagy nem.
    Szivelyes udvozlettel, Marta

  419. Gyarmathy Csaba (ad: Legvégül a zsákos ember) szerint:

    A zsákos ember

    A véleményét őszintén kifejtő emberrel kapcsolatos szatmári mérmerő és mérmondó – mer merni, illetve mer szólni jelentésű – a szülőföldemen ma is használatos szavak nagyon eredetiek. Előtagjuk a mér (ahogy a nyer ige régebben a nyér, a ver a vér, a kel a kél, a lel a lél, a vesz a vész formában szerepelt) a mai mer ige alakváltozata. Én magam, bár nagyon szeretem őket, mindkét szó végéről hiányolom azt az s képzőt, amelynek segítségével a magyar az állandó, karakteres tulajdonságot képes kifejezni, és amely Balázs Géza újabb remek írásában most – példaadóan – dominál. Ez a szuffixum „ikertestvére” ugyanannak az s-nek, amelynek segítségével főnévből egyaránt képezhetünk alkalmi (öltönyös, nyakkendős) vagy foglalkozást jelző (kalapos, lakatos), általános tulajdonságot jelentő szót, és annak, amellyel számnévből hozunk létre (kettes, hármas, négyes) a melléknév felé tendáló, másfajta számnevet, de eredetibb náluk, ugyanis a folyamatos melléknévi igenévhez járulva egy-egy tulajdonság állandó meglétét érzékelteti. Mert a mosolygós, a verekedős vagy a lopós több mint a mosolygó, a verekedő és – hacsak nem a borkiszívó eszközt jelenti – a lopó. Ezt a tegnapi világbajnoki döntő kézilabda mérkőzést „szakkommentált” riporternek is éreznie kellett volna. A csapatban speciális feladatot ellátó játékost ugyanis az igazán hozzáértő nem beállónak, hanem beállósnak nevezi. Beálló az a kézilabdás, aki – akár cserejátékosként – „beszáll” a játékba, de aki a hatos vonal közelében tartózkodva várja az átadást, hogy onnan gólt dobjon, az beállós.
    Petőfi A Tisza című versében – „… megállék a kanyargó Tiszánál” – mivel a költő egy adott pillanatban, a maga konkrét kanyarjaival látja és láttatja a folyót, elfogadható a kanyargó jelző, a magyarnóta-énekes szájából azonban – „A kanyargó Tisza mentén ott születtem” – már nem, hiszen a dalban, s ezt kanyargós-nak éneklő nagyapám jól érezte, a folyó karakteres, állandó tulajdonságáról van szó.
    Köszönöm, kedves Géza. Ahogy tegnap a junior kézilabdás lányaink a világbajnokság végén – csak te anyanyelvünk „dobogójának” most is a
    legfelső fokán állva – megdobogtattad az én „dobogós” szívemet.

  420. Sz. Tóth Gyula (ad: Akik megakadályoztak, azok megajándékoztak) szerint:

    Értékek múlása és őrzése. Súlyos érzésekről szól a bejegyzés. Régi dokumentációm rendezése közben egy korábbi anyagban érdekes kapcsolódást találtam. 2003 szeptemberében a hazai kísérleti pedagógusképzés értelmezéséhez vizsgáltam „a frankofón iskolarendszerek alakulását az EU-integráció tükrében”. (A Veszprémi Egyetem Pápai Pedagógiai Kutatóintézetében folyt a munka, Zsolnai József vezetésével.) Háttérként fogalomelemzésre került sor. A kiadványok, publicisztikák böngészése során azt tapasztaltuk, két fogalom: a „Nemzeti Kulturális Örökség” és a „Fenntartható Fejlődés” fontos helyet foglal el az integrációs irodalomban, tervezetekben. A kapcsolódó téma- és tevékenységterületeken több szempontból, több diszciplína mentén is előkerültek, külön is, együtt is.
    Például a „nyelvstratégiáról” szólva, Balázs Géza, az ELTE docense, dékánhelyettese, nyelvész ezt mondta: „Szükség lenne nálunk is nyelvstratégiára, minden művelt nemzet kidolgozza a magáét, fejleszti és terjeszti a nyelvét.” Szerinte a környezetvédők nagy jelszavai mind érvényesíthetők a nyelvi kultúra védelmére is: „a cél a fenntartható gazdaság (nyelv), a kulturális (nyelvi) diverzitás (sokszínűség) megőrzése”. Tulajdonképpen „nyelvi környezetvédelemről” szólt a „Sokféleség és fenntarthatóság” címen, a Magyar Nemzet 2001. január elején megjelent cikkben.
    Balázs Géza azóta is nyelvstratégiáról beszél, és ennek megfelelően cselekszik. És 2018-ban új kötetének címe: „a fenntartható magyar nyelv”. Az értékek maradnak, bár vannak, akik hamvasztani igyekeznek. Balázs Géza következetes, értékápoló, -művelő, értékteremtő. Folytassa, Professzor úr!

  421. S_Zsolt szerint:

    Tele a sajtó a lisztériával fertőzött fagyasztott élelmiszerekről.
    Ill.,hogy a Nébih ‘levetette’ a polcokról. Vett, levett, levettet, LEVETTETTE lenne jó itt?

  422. gyorgyovich miklós (ad: Akik megakadályoztak...) szerint:

    De jó, de pozitív!

  423. Tímea (ad: Egyveled; Egymásban fekszik, ami széttart) szerint:

    Szívbemarkoló a júniusi két kis írás. Ahonnan ezek előjönnek, ott sok minden van még. „Tudom én, hogy mit érzel, kicsit bánt a szó” …”Fáj egy kicsit a szíved? Látod, ez az … ára” … „Ne félj, én itt maradok” (Domján Edit)

  424. Gyarmathy Csaba (ad: Békés-Tarhos) szerint:

    Bár az a vállveregetés gyakran túl erőteljesre „sikeredett”, arra irányult, hogy „kifektessenek” vele, Te – mindannyiunk nagy örömére – mindvégig álltad és állod ma is a sarat.

  425. Makra Júlia (ad: Jönnek) szerint:

    Feje tetején áll a világ, és nem is tudom, hogy Nietzsche az értékek ilyetén átértékelődése láttán vajon elégedetten csettintene-e, vagy inkább önként bemenekülne a diliházba.
    Agyba-főbe dicsérték éveken át az úgynevezett multikulturalizmust, miközben ott tartunk, hogy a többségnek nemhogy több, de még egyféle kultúra megélése is messze meghaladja a képességeit. Feltéve, persze, hogy a kultúra többet jelent annál, mint hogy ma kínait, holnap meg mexikóit eszik az ember…

  426. NB (ad: Jönnek) szerint:

    Tisztelt Balázs úr!

    Teljesen egyetértünk! Jönnek mindenféle diákok és még őket kell megkülönböztetett figyelembe részesíteni, bár az ország nyelvét sem ismerik rendesen. Én is tapasztalom: jönnek mindenféle tanárok is, az ország nyelvét nem ismerik, az óráikat nem tartják rendesen, tartalom semmi, öntömjénezés ezerrel. Még hogy szellemi pezsgést hoznak! Inkább minőségtelenséget, gátlástalanságot hagynak, de előtte megosztanak, rombolnak.

    Így állunk: a mérleg mindkét nyelve süllyedőben.

    Nagybandoo Vilmos

  427. Radyilona@gmail.com szerint:

    Kedves Geza,
    Annak erederere szeretnek magyarazatot kapni, hogy a magyarban azt mondjuk:
    Ami elottunk all,az hatravan.
    Talan a kalanozo magyarok visszafele nyilazasabol ered?

    • balazsge szerint:

      Nagyon jó kérdés! A hátra határozószónak van kb. olyan jelentése, hogy: vissza, az Éksz. ezt nem tárgyalja, a régi értelmező szótár azonban igen: hátra van elmaradt, lemaradt. Tehát, még hátra van valami, vagyis elmaradt, visszamaradt valami, ami persze előttünk van… Hátra van még a feketeleves – még elmaradt, de most következik. Üdvözlettel: BG

      • gyorgyovich miklós szerint:

        Ugyanígy érdekes, hogy a képernyő előtt ülök, vagy ülök a képernyő mögött. Előtte ülök, mert hátrább van a képernyő, de a képernyő felől nézve mögötte ülök, azaz előttem van a képernyő, én csak mögötte.

  428. gyorgyovich miklós szerint:

    A napszókhoz: Nonstop ételbár= szünetmentes tápegység

  429. Tokodi Anita szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Nyelvész Úr! Attól tartok, hogy a diploma másodlatom záradékában komolyan félreérthető szöveg szerepel :

    „Az oklevél tulajdonosa tanulmányait a kiállító intézmény jogelőd felsőoktatási intézményében/intézményeiben, az XY Egyetem nevű felsőoktatási intézményben/intézményeiben folytatta. A jogutódlásra 2016.01.01 napján került sor

    A szövegezés megtévesztő, hiszen úgy tűnhet, mintha a tanulmányaimat a jogutódban folytattam volna , nem pedig a jogelődben-legalábbis véleményem szerint.
    A helyes szövegezés : Az oklevél tulajdonosa tanulmányait a kiállító intézmény, azXY Egyetem jogelődjének felsőoktatási intézményeiben folytatta .

    Egy évtizeddel azelőtt végeztem, hogy megalakult volna ez a bizonyos jogutód Egyetem, és kb. egy évvel a megszűnése után kérelmeztem a kiállítást, szóval jogi problémák is lehetnek még a dologban -amelyre ráadásul a külfüldi munkavállalási kérelem során derült fény- de maga a szöveg sem pontos így. Ön /Önök szerint?

  430. DE szerint:

    Ad: Á, dehogy

    Szép! Ellentétetző!!! Vívódó? Így a jobb? Hogy hiányozni fogsz s fogok?!
    Inkább váljanak tetté a szavak…

  431. Vörös Éva szerint:

    Tisztelt Balázs Géza úr!
    Régóta foglalkoztat a kérdés: miért használják a „kitakar” szót a médiában (tv, internet, stb.) akkor, amikor valakit v. valamit ELTAKARNAK vagy LETAKARNAK, tehát az nem látható. Szerintem a kitakarással a személy vagy tárgy újra láthatóvá válik, vagyis a takarást eltüntetik róla.
    Hol kaphatok választ a kérdésemre?
    Tisztelettel: Vörös Éva
    Még egy kérdés: A „Hozzászólás” rovat feletti két sort miért kell angolul írni? Biztosan így is mindenki(?) megérti, én is, de ez az oldal (Édes anyanyelvünk?) megérdemelne egy magyar tájékoztatót.

  432. Mohácsi Joli szerint:

    … és 2:25, 10:31; és még 11:3.:O). Köszönjük, hogy a szívünkben él, Isten éltesse sokáig kedves Tanár úr!

  433. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Gondolom, hogy a korábbi műsora helyén nagy örömmel tölti el azt az embert, aki örült, hogy Az édes anyanyelvünk visszatért a műsorba, hogy lihegő edzők játékosok mondják, hogy kusztunk másztunk, és nem kérdezik meg őket, miért nem azt a sportot játszották, amiben indultak? A nyelművelás meg eltűnt az esti főmüsoridőből. Meg a gyerekek meséi is eltűntek.

  434. Éva Tohol szerint:

    Ahogy a Monty Pythonban mondják, Nobody expects the Spanish inquisition!
    Remélem nem az artériát vágta el az üveg!

  435. gyorgyovich miklós szerint:

    A napszókhoz. Tömörkény a mellénybe rejtett belsőzsebet nevezi meg a tanyasiak nyelvén. Az a „keleb”, a kebel szó megmásításával. Ő azt írja, hogy a népek szeretik a hangzócserét – mégpedig eléggé önkényesen – alkalmazni. Mond ilyeneket: kurtulpalota, röndér, elemet (emelet).
    De nemcsqak az ő népei változtatnak, a palócok is. Ld Kisterenye.

  436. Cs. (ad: Zenta) szerint:

    ZENta, ahogy a „ZENanú” látta és láttatja velünk, olvasóival, valóban ZENt helyé válik. Fények, színek, ízek, illatok kavarognak az írásban, amely ZENtaton hangsorban muzsikál, ZENél. Azt iZENi, hogy csodás a mi nyelvünk, hogy ” él magyar” („áll Buda”) még a Vajdaságban és (a MÚRE említésével) Erdélyben is .A daloló ADA „behozADAlával” nagy költőnket, nyelvünk egyik legnagyobb művészét, a szerelmét Az ismeretlen ADÁ című versében édes szájjal ízlelő Adyt idézi fel a lenyűgözően gazdag lelkületéről, egyéni látásmódjáról, ZELlemességéről, játékosságáról most is tanúbizonysággal szolgáló, ZENiális jegyZENtíró.

  437. Enci (ad: Zenta) szerint:

    Valóban éjjel a legszebb a Tisza-part — nemrég sétáltam le oda Zentán. Nincs közvilágítás, a rakparton csak tapogatózva lehet menni. Madarak és a vízből ki-ki ugró halak hangja hallatszik csak. Néha egy-egy alak sétál el. Félelmetesen szép ez a béke, és egyszerre fájó is, egyedül érzi magát az ember… A rakpart kövén halkan dúdoltam pár dalt — milyen érdekes, hogy a zene születésének egyik oka a csendtől és egyedülléttől való félelem. Köszönöm, hogy a prof. úr ismét előhozta belőlem ezt az érzést.
    Üdvözli:
    EE

  438. 2021 szerint:

    Ad: Ich hab’ keine …
    Tanár úr, csak azt lehet előhívni valakiből, ami benne van. És ami előhívható, az létezik is, és ami előhívható és létező, azt nem lehet elűzni.
    Tiszteletem!

  439. Döbbenetes! Napok óta – anélkül, hogy ehhez ilyen impulzust kaptam volna – ugyanez motoszkál bennem. Nem könnyű elhessegetni, de meg kell próbálni. A vanitatum vanitas nem emberi, hanem racionális, luciferi gondolat. Apage satanas. Aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön.

  440. Török Sándor szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    A „bombasztikus” jelzőt az utóbbi időben „bombaerejű”, „robbanásszerű”, „letaroló” stb. jelzőként használják a hírekben, holott az Idegen Szavak Kéziszótára (1965, Terra) szerint a jelentése :”fellengzős, üres, nagyhangú, dagályos (beszéd, szónoklat)”. A „bombax” eredetileg gyapotot jelent, a bombasztikus helykitöltő, szinte értéktelen anyag, amelyet a csomagolásoknál használtak az értékes rakomány védelmére. Újságírói tévedés a mostani használata, vagy ez a nyelv „fejlődése”?
    Előre is köszönöm a válaszát. Tisztelettel: Török Sándor

  441. A Korb németül kosarat jelent, a Körbe kosarakat. A te kosaraid mindig tele vannak sokféle színű és ízesebbnél ízesebb gyümölcsökkel. Most egy kicsit savanyúbbat, keserűbbet kínáltál. De ez a keserűbb, savanyúbb gyümölcs is nagyon zamatos. Emberségízű, mint mindegyik.. Ott van benne a mások iránti empátia, az elesettek problémáinak megértésére való törekvés. Nem tudok válaszolni a cikkedben felvetett kérdésre. Nem tudom, jól járt-e el a kalauznő, vagy mit kellett volna tennie, pontosabban én mit tettem volna a helyében. Hogy a saját helyemben mit tettem volna, azt pontosan tudom. Ezért nem lettem volna sem kalauz, sem buszsofőr, még kevésbé ellenőr vagy közlekedési rendőr, aki büntethet.
    Az egyedi esettel is arra késztetsz, hogy szélesebb, nagyobb összefüggésben lássuk a dolgokat. A Körben mély nyomot hagyott a lelkemben. MegJEGYeztem. Ha vonaton vagy buszon utazom a közeljövőben, és hasonló esettel találkozom (mert találkoztam már a jegy nélküli utassal szemben könyörtelen és a „szemét behunyó” buszvezetővel) mindig eszembe fog jutni az írásod.

  442. Nagy Endre szerint:

    Ich hab’ keine Angst – hoz
    Tanár úr,

    a 20-21. sor a bátorságról szól. Ön mást ír. Vagy a 2021 mást jelentene? Így nem értjük.

  443. MObilvilág? A várótermekben, a buszokon, a parkokban a padokon okos telefonba bújt, a külső világot, a mellettük állókat vagy ülőket (az anya a gyermekét, a gyermek az anyját) az érdeklődésszférájukból kiiktató masinák. Tegnap az utcán nekem jött egy mobiltelefont böngésző „gépember”. Madách ma így írná meg:

    A „gépember” tragédiája

    Az Úr, a szoftverteremtő ül egy remek sportkocsiba’,
    mögötte arkangyalai: Samsung, Nokia s Toshiba.
    Miközben ő gyönyörködik lmobiljában, új művében,
    a három lelkes teremtés fürdeti a dicsőségben.
    Lucifer, ki nem ellenség,
    munkatárs, sőt több is, barát,
    még az Úr okos „fonjába” is belelát.
    Éva otthon computere előtt görnyed, szoftvert fejleszt,
    angolból már nyelvvizsgázott, ismeri a programnyelvet.
    Ádám, a Mikroprocesszor egy számítógépes zseni.
    Neki most a rendszergazda
    a mobilján azt üzeni,
    szokás szerint rövid, ámde nagyon velős sms-ben:
    „Ember küzdj, és bízva bízz
    „telódban” s computeredben!”

    Orbis pictus? A teremtett világ! Uram, teremtőm! MObilvilág? Mivé lesz, sőt már napjainkra is mivé lett a világ? Vajon lassan már nem DE az az előtte álló MO?

  444. gyorgyovich miklós (ad: Magyar Nemzet) szerint:

    …mert Mit kíván a Magyar Nemzet???!
    Egykolumnás banki hirdetést azonnali átutalással. 🙂
    A lapok egyike sem képes eltartani magát. Ettől kezdve kovászos a lapok és a publicisták élete.

  445. Gyalogolni jó. Ezt vallja, Móricz után, Váci Mihály is. „Én úgy írom a verseket gyalog. Felszállnak a gyalog tett útból a dalok”- írja. Nem unja meg soha az országút fáradságos énekét. Ahogy egyik versében olvasható, mindig gyalog szeretett volna hazamenni szülőmegyéjébe, Szabolcsba, a tirpák tanyák közé. Mezítláb, hogy sírva érezze, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezik. A gyaloglás a legemberibb, a legtermészetesebb mozgásformánk. Amikor csak tehetem, (nem keveredve a hátizsákos, a tornacipős, a szemüveges, „profi” természetjárókkal) megyek én is a levegőre. Ki a nap, a lobogó felhők alá, a lengedező szellők közé, ahol a gyalogos ember baktat, poroszkál, cammog, csámborog, cancékol, bandukol, ballag, ballagdál, botorkázik, botladozik, halad, lépeget, mendegél, gázol, tiporja a rögöket, menetel, vándorol, nyakába veszi a világot, császkál, sétál, járkál, tekereg, kóvályog, bitangol, ődöng, csatangol, rakja a lábát, rója az utat, koptatja a lábbelijét.

    Már kora tavasszal el tudok gyönyörködni a gólyahír virágában, amelynek élő fényéhez képest minden arany fakó,,a nap meleg sugarai által kilobbantott kökénybokor ámulatra méltó szépségében, az út menti és a réti lóherék, perjék, útifüvek, koldustáskák, istenfák, illatos menták és karcsú buzogánykák világában. Gyönyörűséges dolog hallgatni a madara szimfóniáját, a fák levelének lágy neszezését.Gyaloglás közben az ember szíve megnyílik. Sohasem tudunk olyan őszinték lenni egymáshoz, ha nem egyedül, és magunkhoz, ha társtalanul bolyongunk, mint egy céltalan, Ungon-Berken, erdőn-mezőn keresztül-kasul való barangoláson.A lelki felfrissülés egyik nagy lehetősége számomra a lélekkiöntő rövid zarándokút, fel a tatabányai Turulhoz. Ott, immár több mint másfél évtizede, gyalog-csillagtúránk végállomásánál találkozom a barátaimmal, akikkel onnan folytatjuk közös sétánkat az erdőben. Remélem, ahogy már régóta tervezzük, rövidesen Balázs Géza barátommal kettesben is elmegyünk a bronzmadárhoz.

  446. Kovács Gergely szerint:

    Szép estét!
    10-én este hallottam a csodálkozását a fogyasztási célú hal áfájával kapcsolatban. Nos, a nem fogyasztási célú hal a tenyészhal.
    Üdv:
    Kovács Gergely
    agrármérnök és ex-Verseghy versenyző (1993-1997)

  447. Nagyon érdekes Balázs Géza Képesfa című írása. Ismét egy új szín a „palettáján”, amellett, mint minden jegyzete, gondolatébresztő is.

    A fa, mint a költészeti, művészeti ábrázolás tárgya, ősidők óta testesít meg embereket, emberi sorsokat. Egyes primitív népek ma is mágikus jelentőséget tulajdonítanak neki, emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, talán azért is, mert külső megjelenésében hordoz bizonyos emberi jelleget. A Csontváry- festmény által megihletett Bényei József „Magányos cédrus” című versét egy nem mindennapi felismeréssel – „A fának emberarca van” – teszi mélyen bensőségessé. József Attila „Falu” című költeményében az akácfát egy fiatal lány alakjában mutatja be. „Akácocskát babrál a homály, a fa telt, kicsi keble beléreszket, csöpp sóhaja száll”- írja. „Megérintettem a leveleit, szinte megborzadt, mintha érezné, olyan húsos, kövér minden kis tűlevelecske, mint a csecsemő ujjacskái”- mondja az ezüstfenyőről Lekenczey Muki, Móricz „Úri muri” című regényének egyik szereplője. A fa-ember párhuzamra épül az író „Rózsa Sándor a lovát ugratja” című regénye „Bandi fává vált” metaforája, s a fa, mint az emberi élet jelképe jelenik meg az alkotó „A boldog ember” című műve „Már csak annyi a mi életünk, mint az odvas fa. Megvan, megvan, de ha egy vihar jön, kiborítja”- részletének hasonlatában.

    „A szemközti telken van egy öreg, többször lebotolt vén gesztenyefa…. Ezt a fát a Faasszonynak hitte és hívta kisebb korában az unokám”- írja Szabó Pál „Nyugtalan élet” című önéletrajzi regényében. „Fiai, lányai szilfák és nyírfák, maga közöttük, mint öreg csutak az erdőben”- olvashatjuk Sütő András „Anyám könnyű álmot ígér” című könyvében.

    A fa az ember egyik leghűségesebb barátja. Tudást és halhatatlanságot, gyümölcsöt és árnyékot ad. Milliárdszor elégették az emberért, hogy fényt és meleget adjon neki. Halottaiból feltámadva bölcsőként tejszagú kisdedeket, ágyként nászvágyban, csókmámorban lobogókat, koporsóként végképp megbékélteket ringat. Összeáll házzá, hogy menedéket adjon, szekér és bárka lesz, hogy messzire, templomtorony, hogy magasba vigye az embert. Hegedűvé reinkarnálódva lombok zsolozsmáit, törött ágkarok vörhenyes falevél-fájdalmát zsongja.

    Szeretem a fát. Számomra a természet akkor szép, ha természetes. A fa is. Ha mindenféle „civilizációs termékeket” ráaggatnak” úgy érzem, meggyalázzák. Bár igazat adok a „de gustibus non est disputandum” elvét valló bölcsnek, szomorú leszek a látványtól, mint az elkopott gumiabroncs keretbe rakott földben növő virágoktól.

  448. Csicsely Tamás (ad: Képesfa) szerint:

    Kedves Géza!
    Hasonló képesfákat Ausztriában is találni, leginkább gyalogos zarándok utak mellett láttam.

  449. Király Lajos (ad: Képesfa) szerint:

    Kedves Géza! Ezt a jó kis írásodat a Képesfáról, légy szíves, tedd fel a Somogyi honismeret, helytörténet, néprajz f-csoport oldalára! Én nem tudtam megbirkózni vele. Szeretettel üdvözöl: Király Lajos

  450. SZCS (ad: Régi öregek) szerint:

    Kedves Géza!
    Én a régi öregek kifejezést nem tartom tautológiának. Az öregek még ma is él(het)nek, a régi öregek viszont már csak az „egyszer volt, hol nem volt” világában, az emlékezetünkben. Az öregek mellett jelen időt használunk, a régi öregek mellett nem állhat, csak múlt idő. Jó az öreg a háznál, mindig is jó volt, de nem mondhatjuk, hogy mindig jó volt a régi öreg a háznál., és jelen időben sem, hogy jó a régi öreg a háznál. Mert a háznál lévő öreg még nem régi öreg. A régi öregeket csak tanúként hívjuk meg, bizonyos dolgok igazolására, a múltban igaz, jelenben is aktuális dolgokkal kapcsolatban A régi öregek kifejezés nekem nem azonos az öreg öregekkel, vagy a vén öregekkel. A régi a régi öregek kifejezésben az egykori, hajdanvolt, régen élt szinonimája.
    Várom a reakciódat.

    • BG szerint:

      Igaza van. Néprajzi gyűjtöként valóban múlt időben szoktuk mondani:
      „A régi öregek mit mondtak, mit tartottak?” Tehát akkor vannak a mai öregek, jelen időben, és a régi öregek, múlt időben…

      • SzCS szerint:

        Köszönöm a választ. Csodálatos a mi nyelvünk. Az a jó benne, hogy sokszor alapvető dolgokban is vitatkozhatunk. Még a „nagyokkal ” – Kosztolányival, Arannyal – is. lehet. „Ő volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, míg elvette a Sinkóék cifra lányát, a Terát”-írja Arany a Vörös Rébékben. Ez ugyanolyan hiba, mintha azt mondanánk, hogy addig jár a korsó a kútra, míg el törik. Vagyis csak egy pillanatig. Helyesen úgy lenne az Arany-kifejezés is, hogy míg el nem vette. Mikor elvette, már nem kellett főzni. Ez olyan szabály a magyar nyelvben, amit – poetica licentia ide vagy oda – még Arany János sem szeghet meg. Szerintem. Más az Addig szóba sem állok veled, míg meg nem adod a tartozásodat más, mint az Addig szóba sem állok veled, míg megadod a tartozásodat. Utóbbi teljesen magyartalan.

  451. Sz.Tóth Gyula (ad: Hamvas: A bor filozófiája) szerint:

    Igen, ez nem filozófiai rendszer, és semmiképpen nem borkalauz. (Bár a hivatalos borkóstolás nem mentes a tudománytól, a „bennfenteskedéstől”, van benne valami „mórikálás” is, kis hozzáadott fentebb stíl.) Van más tapasztalatom az iskolából. Érettségi után tanuló fiatalokkal „vettük” a könyvet, vették a lapot. Számukra ez új terep volt, kedveltek olyan megállapításokat, amelyekkel addig nem találkoztak. Mint: „… a rend nemcsak szép, hanem hasznos is. Rendnek nevezem azt, amikor minden a saját helyén van” (22.). „.. a baj oka nem a bűn. A baj oka mélyebben van. A baj oka a rossz magatartás” (31.). És egy demokratikus gyöngyszem: „A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják” (58.). Ezeken, meg a hasonlókon eltűnődött az ifjúság. Mindez alkalmat adott a terelésre: a filozófia, a gasztronómiai kultúra, a harmónia felé, bevezetés: hogy ne vedeljék a bort, de élvezzék a kortyolgatást, társaságban, vagy éppen magányosan. Szerencsére sok kiváló bor készül hazánkban. Éppen a mai menühöz (csülök pékné módra) választok: száraz furmint (a márkanevet nem adom ki). Hát, ha már így esett, koccintsunk virtuálisan: Egészségünkre!

  452. Mojzes Mihály szerint:

    A rádiókabaré végén mindig elmondják, hogy „kreatív producer Fábry Sándor.” Nem egészen értem mit is jelent ez a cím, vagy foglalkozás. És nem lehetne ezt magyarul mondani?

  453. Kis Én (ad: Senkik) szerint:

    Balázs Géza Senkik című írásában tökéletesen, példákkal alátámasztva adja az alja-, a nullaemberek természetrajzát. Hogy a hólyag előbb-utóbb kipukkan, azt a következő kis versikémmel érzékelTETEM:

    A nagy Ő

    Semmikor, semerre, sehol,
    hol a sekutya se csahol,
    sohanapján, semmikedden
    élt egy nulla Nekeresden.

    Ez a nulla egy nap talált
    két nagy szarvat, s feltette ő,
    és ettől kezdve a nulla
    azt hitte, hogy ő a nagy Ő.

    Addig-addig döfködte a
    nagy semmit, míg le nem esett
    a két szarv s a nulla így lett
    újra nulla, sőt kevesebb.

  454. Ábrahám Zoltán szerint:

    Kedves Balázs Gáza!
    Hova tűnt az esti műsoridőből a nyelvi műsor?? A Kossuth Rádió rakta el? Pedig ilyen nevű ember nincs!!

    Ábrahám Zoltán

    • Balázs Géza szerint:

      20.25-re került, én is csak mos tudtam meg,és a hétvégén ismétlések vannak (talán éjjel is). Amint pontosan megtudom, a honlapomon jelzem! BG

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs Géza! Biztos, hogy jó helyen van a rádióban, értékelik a munkáját? Megváltoztatták műsora címét az Ön beleegyezése nélkül, elrakják a műsorát az Ön értesítése nélkül. Az a gyanúm, hogy akik döntöttek, azok nem az Angol kisasszonyokhoz jártak iskolába.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

        • balazsge szerint:

          Kedves Ábrahám Úr! Nincs saját egyetemem, nincs saját újságom, nincs saját rádióm – tehát tudomásul veszem, hogy vannak főnökeim. És ez így van jól! Üdvözlettel: BG

          • Ábrahám Zoltán szerint:

            Tisztelt Balázs úr!
            Szerintem azt azért mindenki elvárhatja a főnökeitől, hogy mint érző emberre nézzenek rá. Ez az én problámám a Kossuth rádió nevű ember viselkedésében Önnel szemben. Többet érdemelne.

            Üdvözlettel:

            Ábrahám Zolltán

          • balazsge szerint:

            Kedves Ábrahám Úr! Jól esik, hogy védelmébe vesz, de kérem, higgye el, van olyan ember, aki elfogadja, hogy vannak rajta kívül álló érdekek is. Csak a konkrét példánál maradva: nem örültem, amikor a Tetten ért szavak címe Édes anyanyelvünkre változott. Nem hiszi el, de a számomra legjelentősebb élő magyar történelmi személyiség (!) karácsonyi üdvözletébe belefoglalta, hogy mennyire örül, hogy végre visszatért az Édes anyanyelvünk… Üdvözlettel: BG

  455. Tohol Éva (ad: Püspökladány--Nagyszalonta) szerint:

    Igen, ez még mind Trianon utóhatása. Akik annak idején a határt rajzolgatták nem tudták mit tesznek( Bryan Cartledge, Trainon angol szemmel).

  456. Yenő szerint:

    Tisztelt Balázs Géza úr!
    Berta Zsolt: Vésztartalék c., IJ-ben megjelent novellájának recenziójához (http://www.balazsgeza.hu/?p=7822):
    Az első IPhone 2007. Január 9-től volt kapható, a novella keletkezése előtt 10, közel 11 esztendővel, tehát erre gyűjteni véleményem szerint abszolút hihető.
    https://www.google.hu/amp/s/www.imore.com/history-iphone-original%3famp

    Üdvözlettel
    Yenő

  457. Gyarmathy Csaba szerint:

    Nem zuglói, hanem a zuglói cicák. A határozott névelő véletlenül lemaradt.

  458. Gyarmathy Csaba (ad: Zuglói macskák közleménye) szerint:

    Balázs Géza – ismét egy új, ragyogó szín a „napl’palettáján”! – felvázolta számunkra zuglói cicák tarka jövőjét

    Macskazugló

    Hogy Zuglóban védett cicák élnek, nem vitás.
    Erről szól a Gellérthegybe karcolt macskakaparás.

    Itt nem kell dühödve fújnod, s felborzolnod szőrödet,
    itt nem viszik a vásárra cirmos macskabőrödet.
    Itt nem rúgnak durván beléd, s nem húzzák meg farkadat,
    állatkínzók sincsenek, és kutya sincsen, mely harap.

    Itt ahol az egérlyukból mézes, pillés tej csurog,
    piros szattyánbőr csizmában járkálnak a kandúrok.

    Büszkén kel át Macska Jancsi, Kandúr Bandi s Bandúr Csaba
    a macskazebrán, mellettük egy-egy bájos cicababa.
    Természetes mindegyikük, nincsen rajtuk cicamáz,
    mivelhogy itt leánycicát púder s rúzs nem cicomáz.

    Mindegy, háztető vagy kémény, tejivó vagy bálterem,
    rajta (benne) télen-nyáron dúl a macskaszerelem,
    és a szép Macskazuglóban, árkon-bokron, hegyen át
    éjjel-nappal, folyton-folyvást szól a macskaszerenád.

  459. Tohol Éva (ad: Papp Andrea) szerint:

    Nagyon szomorú hír. Papp Andrea remek angol gyermekirodalom konferenciákat szervezett hosszú éveken keresztül.

  460. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Egy ostoba nyilatkozatot szeretnék Önnel, kedves Tanár úr, megosztani. Íme:
    hangsúlyozta az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője. Ám az előrejelzések szerint melegedés következik, így számítani kell arra, hogy a hóban lévő vízkészlet olvadásával még több befolyás keletkezik – tette hozzá.

    https://infostart.hu/belfold/2018/03/07/veszelyben_a_balatoni_telepulesek/

    Tisztelettel

  461. Kissné Bodrogi Zsuzsanna szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A minap kaptam egy e-mail, amelyben néhány ismert személy véleménye jelenik meg a magyarokról.
    Ezek némelyike kifejezetten a magyar nyelvről szól, melyeket szeretnék kiszemezgetni, mert nem ártana, ha mások is tudnák azt, hogy a magyar nyelv milyen értékes. Engem igenis rendkívül irritál az, hogy magyarok idegen szavakat használnak, amikor van arra magyar szó is. Persze a környezetemet rendkívül zavarja, amikor szólok, hogy magyarul szíveskedjenek beszélni, nem szeretem bírom, amikor valaki azt hiszi, hogy attól intelligensebb, ha bekeveri a mondatába az idegen szavakat.
    Persze időnként rendkívül jókat nevetek – persze kínomban – amikor valaki használ egy szót, de nem tudja a jelentését, ezért nem azt mondja, ami a célja, hanem mást, vagy éppen az ellenkezőjét.
    Tehát az idézetek:

    GRIM JAKOB (1785-1863) az első
    német tudományos nyelvtan megalkotója:
    „A magyar nyelv logikus és
    tökéletes felépítése felülmúl minden más
    nyelvet.”

    Sir BOWRING JOHN (1792-1872)
    „A magyar nyelv messze magasan
    áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött,
    és szerkezetének kialakulása olyan időkre
    nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv
    még nem is létezett. Önmagában, következetesen
    és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika
    van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden
    hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelva nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke… A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”

    N. ERBERSBERG (1840):
    „Olyan a magyar nyelv szerkezete,
    mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna,
    hogy meglegyen benne minden szabályosság,
    tömörség, összhang és világosság, és emellett
    szorgosan került minden közönségest,
    kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.”

    GEORGE BERNARD SHAW (1856-1950)
    angol író:
    „Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes ontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal…
    Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.”

    KRANTZ S. GROVER (1931-2002)
    amerikai antropológus:

    „A magyarországi magyar nyelv ősisége ugyanilyen meglepő lehet… átmeneti kőkori nyelvnek tartom, mely megelőzi az újkőkor kezdetét… a magyar az összes helyben maradó európai nyelvek közül gyakorlatilag a legrégibb…”

    ARNALDO DANTE MARIANACCI, az Olasz
    Kultúrintézet igazgatója (2006):
    „…a magyar nyelv nem szorul
    senkire, nem kölcsönöz, nem üzletel, nem ad
    nem vesz el senkitől. Míg más országokban a
    nép formálja a nyelvet, addig itt a nyelv
    formálja a magyarokat. Azt hiszem, hogy a
    magyar nyelv a világörökség része is lehetne,
    mert tiszta nyelv. Semmilyen más nyelvnek nem
    sikerült tulajdonképpen behatolni és idegen
    kifejezéseket ráerőltetni…”

    Remélem hasznosítani tudja ezeket az idézeteket!
    Üdvözlettel:
    Kissné

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Kedves Zsuzsa! Az alábbi mondatban hány idegen szó van? A pásztorok szerdánként a csárdában táncolnak. Elárulom, mind az, jövevény szó, talán a névelő nem az.

  462. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Egy hibás idézetre szeretném felhívni a figyelmét:
    „A Manchester City négy nap alatt két győzelmet aratott a Big Sixbe, a nagy hatosba tartozó riválisok ellen, s feltartóztathatatlanul masírozik a rekordpontszámmal megnyert bajnoki elsőség felé.”
    Szerintem így helyes: egy rekordpontszámmal.
    Citáció az inforadio.hu honlap mai sporthíréből.
    Tisztelettel:
    Dr. Saortay Sándor sebész

  463. Gyarmathy Csaba (ad: Uszodában) szerint:

    Uszodában. Operatőr: Balázs Géza Rendező: Élet
    Az agyban és a lélekben még hosszú ideig ismétlődő képsor alkotta, sziporkázóan szellemes, szenzációs rövidfilm. Visszafelé forgatva (ahogy Karinthy nézte az életéről szóló, általa elképzelt filmet) – Nabádozsu – is nagyon érdekes. Maradandó élmény.

  464. Makra Júlia (ad: Vajon) szerint:

    Nemrégiben új szót olvastam az egyik híroldalon: untermensch. Sajnos, ez jutott erről eszembe.

  465. Monostori Tiborné szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Dunántúliként nekem – és környezetemnek – teljesen természetes volt, hogyha valamit kértem, akkor azt mondtam: Add oda! Debreceni egyetemi éveim alatt azonban évfolyamtársaim, tanáraim folyton kijavítottak, hogy ez úgy helyes: add ide. Az add oda azt jelenti,hogy egy másik személynek. Ez teljesen logikus és az öt év alatt annyira megszoktam, hogy azóta is bántja a fülemet az add oda fordulat pedig a környezetem azóta is ezt használja.
    Valószínűleg azért jutott ez most az eszembe, mert egyre gyakrabban hallom a rádióban a szerintem helyes add ide kifejezés helyett az add oda fordulatot. Persze lehet, hogy a nyelvészek mai álláspontja szerint mindkét fordulat helyénvaló. A véleményére lennék kíváncsi.
    Előre is köszönöm.

    Üdvözlettel
    Monostori Tiborné
    Székesfehérvár

    Ui. Volt az egyetemen olyan nyelvi jelenség is, amit csak rajtunk – dunántúliakon – tudtak a tanáraink demonstrálni. Ez az e hang kiejtése volt. Alföldi évfolyamtársaink ugyanis képtelenek voltak négyféleképpen kiejteni pl. a mentek szót.

  466. gyorgyovich miklós (ad: Javaslat) szerint:

    Ez nagyon jó. A sor csaknem végtelen hosszúságú. Miért kell tízféle tarhonya? Húszféle asztali só? Százféle gumiköpeny az autóra?

  467. Gyarmathy Csaba (ad: Milyen India?) szerint:

    Indiai fotó. Egy örökifjú (ever „if you” ) az ifjak között. Jó látni.

  468. Szatmáry Szilárd szerint:

    India. Mintha egy elöljárószó(in= -ba -be vagy -ban-ben) és egy igekötő (dia= át keresztül) képezte földrajzi név lenne. Balázs Géza tökéletesen él mindkettővel. Bevisz minket is az országba, és bentről láttat, érzékeltet. De nem diafilmet készít nekünk. Élvezetes írásaiban a szavai nemcsak a látásunkra, hanem a hallásunkra, a szaglásunkra, az ízlelésünkre és a tapintásunkra is hatnak, és gondolkodtatnak, érzelmeket, hangulatokat is keltenek bennünk.

  469. Szilvási Csaba (ad: Milyen India?) szerint:

    Igen. A nemes lélek olyan, hogy, ha kell, átfér a tű fokán, de ha kell, beborítja az egész világmindenséget. Balázs Géza (most Wacha Imre…) a másokra való odafigyelést és hűséget sugárzó lelke a sok-sok benne foglalt lélektől hatalmas és meghatóan gyönyörű.

  470. Szilvási Csaba (ad: Szólíts a neveden) szerint:

    Szólíts a neveden. Gyönyörű írás ez is. Esztétikai élmény.

  471. dr Kollár Lajos szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    Segítségét kérem az alábbi kérdésben: Bécs városának német elnevezése – Wien – teljesen eltér a magyar Bécs elnevezéstől, eltérően más külföldi városok nevétől, amelyek esetében legalább egy kicsit hasonló a magyar és a helyi, idegennyelvű elnevezés (Párizs – Paris, Milánó – Milan, Berlin – Berlin stb.) Baráti körben immár többször szóba került a kérdés, és több ötletünk volt. Ezek a bécs magyar szó gyöke a „csiga” elnevezésre utal, az osztrákok csigafogyasztási kedvére tekintettel. Másik ötlet a külbecs – belbecs kiindulópontját alapul véve a külföldi város jellegre mutat. Ehhez hasonló a város elhelyezkedésére utalva – gyepü – a Kárpát-medence szélén való fekvéssel indokolja a Bécs elnevezést, rávilágítva a gyepüknél szokásos határvédelmi feladatokra is.
    Amennyiben Ön előtt ismert a Bécs város magyar nevének eredete, úgy szépen kérem, ossza ezt meg velünk, tán más számára sem lenne érdektelen a szómagyarázat. Kitüntető válaszát előre is megköszönve, kívánok Önnek jó egészséget.

    Áldás! Tisztelettel:

    dr Kollár Lajos
    jogász

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Kollár Úr! Az etimológusok szerint az ómagyar bécs (mészégető kemence) szóból származik. Összefügg Pécs nevével.A Wien egy kelta névből ered. Üdvözlettel: BG

  472. Tőzsér Ágnes szerint:

    Jó utat, szép élményeket, szerencsés visszatérést!

  473. Dr. Saortay Sándor szerint:

    „Jelenleg Németországban a legdrágább a villamos energia ára”, írta tavaly december 6-án az egyik hetilap. Szerintem az ár „magas”. A villamos energia pedig „drága”.

  474. Makra Júlia (ad: Mindenki külön) szerint:

    A (sötétnek nevezett) középkorban számtalan mű (írás, festmény, szobor, katedrális) értelmi szerzője maradt ismeretlen. Művét egyszerűen (?) Isten nagyobb dicsőségére készítette. Aztán fordult a kocka: ma már a mű sok (talán a legtöbb) esetben nem is valamely ügyet, hanem csupán a szerzője nagyobb dicsőségét hivatott szolgálni.

  475. Romhányi Török Gábor (Ad: Két barát (Flaubert) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Azt hiszem nagyon jól olvasta Flaubert e költői remekművét,
    romhányi Török Gábor

  476. Ferencz Csaba szerint:

    Kedves Géza!

    Sajnos a mi falunkban is rág valami, és feltételezhetően cserebogár. Említette, hogy egyszerűen a fal és a padló résébe öntött Domestost. Nem tette ez tönkre a padlót? A Domestost csak úgy ráöntötte a parkettára?

    Válaszát előre is köszönöm: egy sorstársa, Csaba

    • balazsge szerint:

      Kedves Csaba: semmiképpen se hallgasson rám, én csak megírtam egy esetet, nekem bevált, e téren nem vagyok szakember. A padlócsempének nem ártott a vegyszer, de fa parketta, padló esetében nem kísérleteznék vele… Lehet, hogy jobb lenne egy rágcsálóirtóval konzultálni, üdvözlettel BG

  477. Nagy Zoltán (ad: Dilettáns bürokratizmus a felsőoktatásban) szerint:

    Re http://www.balazsgeza.hu/?p=6525

    No, ezzel az írásával elvette a maradék bizodalmamat is, mert a magyarországi közoktatási állapotokat elég jól ismerem (vagy ismerni vélem), az állami tulajdonban lévő magyar vállalatok mindennapjait sajnos meg testközelből. Most lesz lassan 5 éve, hogy 17 évnyi versenyszektorban eltöltött idő után az állam kebelén próbálok valami maradandót alkotni. Ami nem megy könnyen, az ötödik állami cégnél próbálom az eszetlenségeket és félelmeket lecserélni józan paraszti észtől átszőtt szakmaiságra és bátorságra. Négy helyből három helyen feladtam, egy helyen az engem oda toborzó ijedt meg tőlem a próbaidőm végére.

    De a mondanivalóm summázata nem is az, hogy a társadalmunk többsége félve éli le az életét, bár ez sem elhanyagolható tényező (sőt!), hanem az volna kérem szépen, hogy eddig volt bennem valami tudatosan magamra öltött naivitás, hogy talán az egyetemeinken még más a helyzet, talán a romlás virágai még elkerülték a felsőoktatást valamennyire, talán még nem színesítik talmi módon az egyetemi szürkeállomány körül talán még meg nem jelent szürke enyészetet.

    Mivel a megérzésem azt sugallja, hogy bízzak az értékítéletében, ezért azt kell mondanom, hogy „elcsente” a naivitásomat, s most már az egyetemi éveiket várhatóan egymás után megkezdő utódaimnak is csak azt tudom mondani amit eddig a mikro méretű cégeken kívüli vállalatokra mondtam: „látjátok, úgy tűnik, hogy az egyetemek is túl nagyok ahhoz, hogy az ott felbukkanók viselkedésének átlaga eltérjen a teljes társadalmunk átlagos viselkedésétől. Azaz egy-egy hőst, egy-egy jellemet még találhattok, egyébként meg csúszik lassan szét az egész a dilettantizmus, a kontraszelekció miatt.”

    Száz év szorongás? Csak nehogy újabb száz legyen!

    NZ

  478. Nagy Zoltán (ad: Voltak) szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Bevallom, öncélúan kerestem rá az oldalára, kifejezetten elérhetőséget keresve Önhöz a kedvesem számára, de aztán a Voltak című bejegyzésére rátaláltam. Engem is szíven ütött a történet, aminek a hatását az alkalmazott stíluseszközök csak fokozták. Egyáltalán nem szoltam blog-okat olvasni, valószínűleg azért sem, mert a legtöbb ember oly mértékben kívánja megmutatni magát, hogy a végén az már néha megmosolyogtatóvá, néha módfelett zavaróvá, vagy urambocsá akár visszatetszővé is válik. Meg túlságosan is funkcionális emberként létezem, túl gyakran csak konkrét témákhoz keresek információkat.

    Éppen ezért volt jó most kivételesen valami mást tenni, elolvasni Önnek ezt és még jó néhány bejegyzését; egyszerűen élveztem, hogy egy arányt nem tévesztő, értelmes, pallérozott ember áldoz az idejéből erre a Naplóra. Köszönöm.

    S hogy miért írtam meg az elején az oldalára találásomnak a hátterét is? Miért nem egy megszokott felütéssel kezdtem a hozzászólásomat? Mert úgy éreztem, hogy annyival tartozom egy hiteles embernek, hogy én is hitelesen, saját profán gyarlóságomat is felfedve köszönök be a web-es kuckójába.

    Tisztelettel:

    Nagy Zoltán

  479. Keresztes József szerint:

    Tisztelt Balázs Géza !

    Az iskoláknak HIT tervet kell készíteni. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy olyan mozaikszó alkotása mennyiben szerencsés ,aminek önmagában teljesen más jelentése van.
    Szeretném kérdezni , Önnek mi a véleménye erröl a tendenciáról ?
    ( egy másik példa : ” CSOKot kapnak a családok az államtól.” )

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Keresztes Úr! Az efféle „beszélő” mozaikszók részben humorforrásnak is tekinthetők és félreértésre is alkalmat adhatnak. Üdvözlettel.

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Kedves Balázs Géza! Azt hiszem megfogta a dolog lényegét, kész röhej ez a HIT program, és nem lehet értelmezni. Köszönöm.

        Ábrahám Zoltán

  480. Tata (Ad: parókia, plébánia) szerint:

    Pár éve volt egy tanítványom, aki az általam feladott könyvnélküli verseket nem tanulta meg, viszont hosszú perceken át tudott rapszövegeket mondani. Ezért mindig kapott tőlem szorgalmi jegyet. A rap engem idegesít, de a gyereket szerettem, mert nagy egyéniség volt. Miután kibuktatták „kedves” kollégáim az iskolából, egy másik középiskolában jó rendűen leérettségizett.Mondom, nem szeretem a rapet, de ezt a szövegedet most hallom tőle, sodró lendülettel,zenei kísérettel előadva. Gyorsan megtanulná,mert nagyon tetszene neki is. Szenzációs lenne. A dal címe az lenne, hogy Ön- járó TE RAP-járók. Kellemes estét kívánok!

  481. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Tisztelt Balázs Tanár Úr!

    Jó kedvvel olvastam a Magyar Idők Lugas c. mellékletében (2017. nov. 4.)a katolikus és protestáns nyelvhasználatról írt cikkét.
    Kiegészíteném azzal, amit néhai Édesapámtól hallottam: a keresztény és keresztyén szóhasználatot. Ez állítólag abból fakad, hogy mi, protestánsok a Christianin (szláv?), míg a katolikusok a kereszt szóból eredeztetik ezt.
    Engedje meg, hogy boldog újévet kívánjak!

    Dr. Saortay Sándor

  482. SZCS (ad: Szemérmesség és tisztelet) szerint:

    Nem tudom, jártál-e a csehországi Kutná Horá külvárosában lévő osszáriumban, ahol emberi csontokból készítettek díszítőelemeket. Engem elborzasztott, mert mélységesen kegyeletsértőnek találtam. Ha a németek által emberi bőrből készített lámpaernyőt – jogosan – felháborítónak tartjuk, akkor ilyen szörnyűséget hogy lehet eltűrni a 21. században.

  483. gyorgyovich miklós (ad: Cserépkályhamű) szerint:

    Remek írás. Élni életveszélyes volt, az ma is. Fejemre eshet egy tégla, elvihet egy betegség, rám dőlhet az épület, de hát ezek esélyei…

  484. Cs (ad: Fontos ember) szerint:

    Zseniális írás. Gogoli mélységű és szintű. Én azt a címet adtam (magamban) neki: A fontos ember és a NAGYEMBER (így, egybeírva)
    De a fontost a kodó képzővel is elláthattam volna (Kodó-ra várva) Mert ahogy más az okoskodó, mint az okos, ugyanúgy különbözik a fontoskodó a fontostól. A NAGYEMBER viszont – ahogy ez a nagyon emberi írás is tanúsítja -soha nem nagyoskodó.

  485. gyorgyovich miklós (ad: Többet tudunk, mint mondunk) szerint:

    Hogyan fejezhetnénk ki szavakkal a hallott polifon zenét? Ki tudja megmondani, hogy miért tetszik neki egy zene.
    Egy barátomat fogadtam a kapuban. De aznap levágtam a szakállamat. Nem ismert meg.

  486. Sz. Tóth Gyula (ad: Fogódzók nélkül) szerint:

    Sz. Tóth Gyula szerint:

    FB furcsa okfejtéséhez némi vélemény. Balázs Gézát bűnbaknak teszi meg, mert az emberek olvasnak, sőt egyenesen „az emberi kapcsolatok mészárosának” nevezi, ami azért nem elegáns, sőt durva. És mert egyszerűen nem igaz. (Ezt a professzor temérdek más, emberi kapcsolatokban végzett munkája kapásból cáfolja, bizonyítja. Bizonygatni sem kell annak, aki, ha csak hírből is, ismeri ezt a munkát. Aki nem hiszi, járjon utána.) Ezt az okfejtést követve megjegyzendő: akkor sok „mészáros” van a Földön, mert sokan adnak ki könyveket. És szerencsére sokan olvasnak is nyomtatott könyveket, fiatalok is, a buszon is. Ők a „naivak, a befolyásolhatók”. Sok ilyen embert kívánunk a Földön, magunknak, hasznosabbak és békésebbek, mint az igazi mészárosok, akik nem nyomtatnak, csak lőnek. (Mert az ám csak az „emberi kapcsolatok vége”.) Sajnos, ők is sokan vannak. És a furcsa okfejtés akkor lenne igazán következetes, ha végigmenne az úton, és eljutna egészen Gutenbergig, mert ugye ő minden baj okozója, ő az igazi bűnbak (ha jól veszem ki a furcsa sorokból).
    Az olvasás nem jelenti az emberi kapcsolatok végét. Az olvasás kapcsolat a világgal. Az olvasás tartalmasabbá, értelmesebbé teheti az emberi kapcsolatokat.
    Friss hír: elkészült a világ legnagyobb Bibliamúzeuma Washingtonban, és, más értékes kéziratok, történelmi ritkaságok mellett, látható a „Gutenberg által készített, nyomtatásban elsőként megjelent Szentírásnak, a híres 42 soros Bibliának egy részlete”. (Lásd Hetek, 2017. november 17. 26-27. o.) Az intézményt egy milliárdos keresztény üzletember hozta létre. Na, akkor itt az „új mészáros?”

  487. SZCS szerint:

    Bemegyek a plázába, ül a padokon húsz-harminc ember (?), és mindegyik telefonozik. Némán, félájultan a gyönyörűségtől. A buszon ugyanez. Már az utcán is. Egy diáklányt valahol Tatabányán vagy a közelben, halálra gázolt a vonat, mert mobiltelefonozva aláment.
    Mi lesz 10-20 év múlva? Emberi kapcsolatok biztosan nem.
    Kellemes telefontalan hétvégét kíváno

    • FB szerint:

      Valóban felháborító, hogy emberek azzal töltik az idejüket, amihez éppen kedvük van. Hogy képzelik? Hogy mernek olyasmit csinálni, amivel nem tesznek SZCS kedvére? Elképesztő!

      Egyébként köztudott, hogy a mobiltelefonok előtt soha senkit nem gázolt el a vonat. Ez egy új jelenség és természetesen a mobil az oka. A mobiltelefonok előtt nem létezett emberi figyelmetlenség.

      Mi lesz 10-20 év múlva? Elpusztul a világ. Természetesen a mobiltelefonok miatt. Itt a világvége.

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Ez így is lesz! Szingapúrban a saját szememmel láttam, hogy a metrón, az utakon, az áruházakban szinte mindenki a mobilját nézte! Ja, annyi vidám, mosolygós embert rég láttam, a buszsofőr nem szórakozott azzal, hogy a szaladó utas előtt bezárta az ajtót, rend, tisztaság volt, az ülőhelyeket átadták az arra társzorulóknak. Ez már a világvég csalhatatlan előjele.

        • FB szerint:

          Ahogy mondod. De van még egy dolog, ami tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, de SZCS nem említette meg. A könyvek. Ahelyett, hogy egymással beszélgetnének az emberek, könyveket bújnak. És mivel könyvek már évezredek óta vannak, így már most sincsenek emberi kapcsolatok. De 10-20 év múlva még ennyire sem lesznek. Az egyre több könyv miatt. Ebben Balázs Gézának is súlyos felelőssége van. Az emberi kapcsolatok mészárosának is nevezhetnők, annyi könyvet adott ki mostanában, hogy elterelje a naív, befolyásolható embereket az emberi kapcsolataiktól.

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Az igazi gond akkor lesz, amikor elmegy egy társaság egy étterembe, és mindenki egész idő alatt a telefonjával bíbelődik, és a vacsora után mindenki azt mondja milyen jó volt így együtt.

  488. Fehér Csaba (ad: Az állatok “beszéde”) szerint:

    „Emberiességünk, emberségünk, embervoltunk talán legfontosabb mércéje az állatokhoz való viszonyunk” – mondta pár évtizede egy kutyát és öt-hat macskát tartó szomszédasszonyunk. Egy életre megjegyeztem bölcs mondását. A cicák egy lengőablakon keresztül jártak ki és be a lakásukból, illetve a lakásukba. Ha pár napig távol voltak a gazdáik, mi adtunk nekik enni. Olyankor mindig eltűntek, csak éjjel jártak haza. Ezt onnan tudtuk, hogy reggelre eltűnt a konyhából az általunk kirakott macskaeledel. Egy alkalommal, amikor szomszédaink Olaszországban üdültek, a feleségem kihívott az udvarra. -Nézd meg – mondta – biztosan jönnek haza Irénék. A macskák ugyanis, akiket már pár napja nem láttunk, megjelentek az udvaron, elhelyezkedtek egymás mellett, sorban és „vigyázz ülésben” vártak órákon keresztül, amíg szomszédaink meg nem érkeztek. Amikor kiültek, gazdáik még legalább 3-400 kilométerre lehettek, tehát semmiféle fizikai jelet nem kaphattak az állatok.. Ez az eset többször megismétlődött. A mai napig rejtély számomra, honnan tudták, hogy jönnek szeretteik.
    Egy alkalommal a másik szomszédunk hazahozott egy még nagyon fiatal, gyönyörű kiskutyát, és egy körülbelül másfél méteres madzaggal kikötötte a garázs oldalához. Ott vinnyogott szegény, mert verte az eső. Határozott közbenjárásomra szabadon engedte. Másnap megjött a szomszéd anyja. Irénnel és férjével beszélgettünk az udvaron, amikor – szemtanúi voltunk – a kiskutya odatörleszkedett a vénasszonyhoz, aki akkorát rúgott bele, hogy a szegény állat vinnyogva repült két-három métert. Macska- és kutyatartó szomszédaimmal (nekünk is volt kutyánk, az övékkel együtt nagyon szerettük, ők is a mienket) egymásra néztünk, és fájdalmas tekintetükben láttam, nekik is „kinyílt a bicska a zsebükben”, és velem együtt legszívesebben belevágták volna abba az undorító boszorkányba. Soha nem felejtem el azt a jelenetet. Örökre meggyűlöltük a vénasszonyt. Szerencsére – már régen mindannyian elköltöztünk onnan – soha többé nem láttuk.

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      „Megismerheted egy ember jellemét abból, ahogyan azokkal bánik, akiktől nem vár semmit.” Dickens. Ajánlom sok könnyes szemű állatbarát figyelmébe komoly megfontolásra. Az „azok” itt nem állatokra, hanem emberekre vonatkozik, a félreértés elkerülése végett.

  489. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Kissé furcsa este a rádióban hallani, hogy Édes Anyanyelvünk, Balázs Géza műsora. Ne haragudjon de én úgy szocializálódtam, hogy az Édes Anyanyelvünk Lőrincze Lajos műsora. Miért kellett átkeresztelni az igen találó, napjainkra jellemző Tetten Ért Szavakat? Lehet hogy valamiről lemaradtam, de kérem, magyarázza meg.

    Üdvözlettel:

    Ábrahám Zoltán

    • Balázs Géza szerint:

      Tisztelt Ábrahám Úr, és minden kedves hallgatóm! A Kossuth rádió döntött úgy, hogy a műsorom címét megváltoztatja. A műsor változatlan formában megy tovább. Üdvözlettel: Balázs Géza

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs úr!
        Nem kell elfogadni minden döntést ha nem ért egyet vele, például Lőrincze professzor iránti tiszteletből, ki is lehet szállni. Már annyi joga sincs, hogy a műsora címét meghatározhassa? Szomorú.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

  490. Nagy Endre szerint:

    Tisztelt tanár úr!

    Ön is gyakran „sipítozik” az összeomlásról: összeomló kultúrák, romló magyar nyelv, „véglények” a busz hátsó részében, a fürdőben illetlenül viselkedők esete a hajszáírótóval. Ha itt szabad, akkor máshol is szabad kell legyen, nemdebár?!
    És néha kell is sipítozni, hogy lássuk, valóban baj van.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Nagy Endre! Soha nem sipítoztam a magyar nyelv romlásáról – a magyar nyelvi kultúra aggasztó jelenségeiről, vagy a civilizációk problémáiról viszont gyakran szólok, hitem szerint nem sipítozva, hanem mindig konkrét jelenségeket felmutatva, és ha lehet, érvelve. Ha valaki a fenekébe dugja a közfürdőben a közös hajszárítót, és én ezt megírom, akkor ezt Ön miért nevezi sipítozásnak? Ma reggel azt sipítozta egy párt mindenkinél okosabb képviselője a rádióban, hogy ma összeomlik Bp. közlekedése. Én járkáltam a városban, nem omlott össze. Üdvözli: BG

      • Kiss Csaba szerint:

        Nagy Endre úrnak: Az éles, magas hangon beszél, szól, jelentésű sipít igéből származó, ön által használt sipítozik (azaz hosszasan, ismételten sipít) pedig azt tanúsítja, hogy nincs tisztában a szó jelentésével. Aki sipítozik, az legfeljebb kellemetlen hanghatást kelt, de minden kritikai tartalom nélkül. „Csak úgy”.
        Bár a tőle csak egy betűben különböző sápítozik ige is elsősorban a beszélt nyelvre vonatkozik, van egy – a hanghatáson túlmutató – panaszosan siránkozik, sopánkodik jelentése is. Önnek, ha jól ismerné a magyar nyelvet, ezt kellett volna használnia.
        Ugye nem haragszik , ha emiatt én az ön bírálatát tartalmatlan, üres sipákolásnak tekintem.

  491. Tungli János szerint:

    Tiszteletem!

    Egy kéréssel fordulok Önhöz. A weboldalamon az ISTEN szavunk elemzésébe bocsátkoztam, de mivel nem vagyok nyelvész, ezért szeretnén ezt konzultálni. Kérem ha lesz ideje nézze meg a cikk alján ISTEN szavunkról szóló részt. Link:http://www.tarot.72.sk/?m=AE

    Érdekelne az Ön véleménye.

    Köszönöm

  492. Tohol Éva szerint:

    Isten éltesse sokáig!

  493. jolli szerint:

    Boldog születésnapot kívánok kedves Tanár Úr.

  494. Születésnapi köszöntő

    „Nem mind arany, ami fénylik”, és ez igaz,
    jelen esetünkben meg különösen az.
    Balázs Géza a mi mai „élő témánk”,
    nem arany, több annál, egy ragyogó gyémánt,
    évek foglalatában fénylő briliáns.
    Te jó barát, most „szabálytalan jubiláns”,
    kik most szeretettel téged körülállunk,
    születésnapodhoz szívből gratulálunk.
    s téged, aki most érsz meg 58 telet,
    övezzen körünkben szeretet s tisztelet.

    „Haloványul a gyáva, szavamra, dalom
    viharodnak előjele, forradalom” –
    írta nagy költőnk, „a 48-as” hőse,
    de azt nem sejthette – bár vátesz volt – ő se,
    hogy a következő forradalom után
    (azt, hogy délelőtt-e vagy késő délután
    történt a jeles esemény, én sem tudom,
    de az a nap az egyik kedves dátumom),
    az őszirózsás után negyvenegy évre,
    drága, jó szülei nagy, nagy örömére
    megszületik, a „jubilej” itt sem kerek
    egy nem hétköznapi, zseniális gyerek.

    Kosztolányi Dezső szerint „a szeretet
    túlbecsülés”, így hát elfogult lehetek
    én is – ha egy kedves jó barátról szólok –
    s nem „frázisolok” úgy, mint egy hordószónok.

    Mikor a Tetten ért szavakban egy később
    elhangzott írásom jól megszerkesztve, sőt
    szerinted „hallományosra” alakítva,
    jóváhagyásomat várva küldted vissza,
    szó szerint azt írtad kedves leveledben,
    amitől a szívem még ma is megrebben,
    s szemem a meghatott örömtől felragyog,
    hogy számodra kivételes ember vagyok,
    és hogy szereted azt az áradó tudást,
    érdeklődést, eleven, friss gondolkodást,
    amivel, ahogy írtad, „nyakonöntelek”,
    érzékeltetve, hogy tisztelsz és hogy szeretsz.
    sőt, atyai barátodnak is neveztél,
    de nekem már korábban a fiam lettél,

    Kedves Balázs Géza, hozzád szól a dalom,
    te szép emberszívként szikrázó fogalom,
    Mi, kikkel megosztod nagy, lelki kenyered,
    akiknek parolát adsz, férfitenyered,
    a régi és az új kedves, jó barátok,
    akikből most én egy kis koszorút látok,
    ott állunk nagy lelked termékeny talaján,
    s ott úszunk szép múltunk tajtékos taraján.

    A munka, mely szláv szó, és – nézzük a jelent –
    kínlódást, szenvedést és gyötrelmet jelent,
    nálad, Balázs Géza, mindig valami más,
    szinte már kedvtelés, hobbi, szórakozás.
    Kiváló nyelvész vagy, nyelvünk professzora,
    a nyelvtudománynak tudósa, doktora,
    Elmondhatjuk azt, hogy Balázs Géza máma
    a legszentebb magyar szó székesegyháza.
    Ismered a magyar s világtörténelmet,
    az irodalom is régi nagy szerelmed,
    s magad is író vagy, jó stílussal bíró
    és fantáziadús kiváló szépíró,
    etnográfus, pedagógus, pszichológus,
    és természettudós is, jó biológus,
    s mert otthon vagy a matematikában is,
    felismered, ami logikátlan, hamis,
    egy univerzális tudós, azaz doktor,
    vagy, a manapság oly ritka polihisztor.

    Precíz vagy, alapos, szorgalmas, kitartó,
    mindenki számára mindig nyitott ajtó.
    Zseniális agyad, a te fényes éked
    ad minden helyzetben neked menedéket,
    s amitől oly kedves ez a kis menedék,
    bölcs humorod s táplálója a józanész.
    E humor, mely minket is sokszor átvezet
    a gondok és bajok szakadéka felett.

    S hogy mit szeretünk még benned, ami csodás?
    Hogy idegen tőled minden hivalkodás,
    hogy sosem fürösztöd magad hamis fényben,
    hogy ember vagy mindig, minden körülményben,

    A nagy életcsatát görög bölcsként állod:
    te is csak a derű óráit számlálod.
    A „nil desperandum” tud téged vezetni,
    a „sohasem szabad rút kétségbe esni”,
    és ami leginkább emberré tesz téged,
    másokhoz s önmagadhoz való hűséged.

    Mivel gazdag éltednek ez jogos jussa,
    kívánjuk, hogy most juss fel az életcsúcsra.
    Népszerűségednek egyszerű a titka:
    egyéniség vagy, s az egyéniség ritka.
    Filozófiádnak lényege csak ennyi:
    élni az életet, és egymást szeretni.

    Mozgasson még soká tisztességed láttán
    a Jóisten e vén földgolyóbis hátán,
    melynek – megismerve számtalan kultúrát –
    bejártad már szinte minden zegét-zugát,
    de – bár világutazó vagy már régóta –
    patrióta vagy, sőt lokálpatrióta,
    A te magyar Gangeszed a szőke Tisza,
    s látom, amint gyermekként magával visz a
    Rákos patak, melynek újrakeresztelő,
    „anabaptista” habjából úgy bújsz elő,
    fennakadva sapkáddal egy vékony ágon,
    hogy később érezd, hogy ezen a világon
    neked missziód van, hogy nagy sorsra szánt a
    Mindenható, ezért hozott e világra.

    Sokarcúságodban egy ne legyen: kudarc.
    s maradjon meg ifjan fő arcod, te Nagy Arc,
    hogy rácsodálkozhass a sok-sok szépségre,
    arany napra, fűzöld földre és kék égre.

    Mi itt mindannyian azt kívánjuk Neked,
    övezzen továbbra is nagy-nagy szeretet,
    s e szeretet karácsonyi fényként égjen
    barátaid s családtagjaid szívében.

    Nekünk is megnyugvást ad és lelki békét,
    ahogy ápolod jó szüleid emlékét,
    akik téged odafentről is szeretnek,
    s ettől maradsz te meg örökké gyereknek,

    Kedves Balázs Géza, te örök kisfiú,
    boldog szülinapot, happy birthday to you!
    Maradj örökre, 58 éves gyermek,
    homo ludensnek és nagybetűs Embernek.
    Légy barátaid s tanítványaid rabja,
    s ehhez téged, lelkünk fénylő, szép darabja,
    ki fentről vigyáz ránk, majd hozzásegítsen.
    Kedves Balázs Géza, áldjon meg az Isten!

    Mindenkiben felkel már hajnalban a nap,
    és hogy mit hoz, megmutatja az alkonyat.
    Géza, az, az alkony legyen távol tőled,
    kerüld el sokáig még az öregséget,
    s közöttünk lelkes barátaid körében,
    a téged szeretők meghitt közegében
    a Jóisten neked még sok évet adjon,
    hogy száz színed miránk élőben ragyogjon.

  495. Tímea (Ad: Kinek, miért? szerint:

    Hát, nekünk, értünk, miattunk, velünk:)

  496. Dr. Saortay Sándor szerint:

    „…a CDU/CSU-tól jobbra álló párt a korábbi államfőjelöltjét, Albrecht Glasert indítja.”

    A párt szó után álló a-betűt feleslegesnek érzem. Ez is egy új jelenség, a névelők fölösleges alkalmazása.

  497. Szilvási Csaba szerint:

    Kedves Géza!

    Alighogy elolvastam a „bulvárkultúrával” kapcsolatos írásodat, már elém is tolakodott a fércbukon az „Itt tart Gáspár Bea a fogyásban”. Mivel a kíváncsiság majd kifúrta az oldalamat, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy azonnal rá ne vessem magam az írásra. De egyelőre – „a tortára a habot egy tubusból rányomó”, a lelkembe való újabb BEAvatkozást megelőző hangulatban – („HERE -BERE FOGADOM, ha ki is olvasom, a bulvárlapot, SOHA VISSZA NEM ADOM), az általad írott herevasaláson heHERErészgetek.

  498. A Kecskeméten zajló Országos Arany János- emlékverseny kapcsán, a kecskeméti élményeidről beszámolva, szívszorítóan, meghatóan kedves szavakkal méltattad Beke József tanár úr tudományos érdemeit és emberi nagyságát. „Ő egy személyben annyit tett a magyar nyelvért, kultúráért, mint egy intézmény ötven év alatt… Kecskeméten mindenki szeretettel köszönti… Ma a városházán megtapsolták…” – olvasható a jegyzetedben
    „Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondoskodik és elhallgat” – írta a „hírös város” nagy szülötte, a csalódott Katona József. Most mintha hasonló hangulatban lettél volna. Kinek, miért? című cikkedből legalábbis ez csendül ki. Te, aki azok közé tartozol, akik a Szerelmet igyekeznek átvinni a túlsó partra, ugyanolyan kultúraterjesztő- és -védő missziót töltesz be, ráadásul jóval szélesebb körben, mint Beke József. Nem káromkodásból! Értékes gondolataidból építesz magadból nekünk katedrálist.
    A Katona József főművében lévő idézettel válaszolok keserű hangú írásodra. „Egy királynak kell látni minden könnyeket: magának könnyezni nem szabad”.

  499. gyorgyovich miklós szerint:

    Döglött madárnak nem kell kalitka. (A nap szava: a két slicc mellé egy harmadik)

  500. gyorgyovich miklós (ad: Berta Zsolt: Vésztartalék) szerint:

    az i-phone első változatát Steve Jobs, az Apple hajdani vezetője mutatta be 2007. január 9-én. Még abban az évben forgalomba is került. (wikipédia)

  501. Tohol Éva (ad: Kis etológia) szerint:

    A mi cirmos cicánk a természetfilmeket szereti nézni, de lehet, hogy csak a hangok érdeklik (főleg madárcsicsergés). Valóban, egyéniségek,és sokkal okosabbak, mint gondoljuk.Angliában tapasztaltam nagy macskaimádatot/tiszteletet. Egyszer egy sövény mögött két macska hosszasan énekelt, valóságos Macska duett volt.

  502. Csicsely Tamás (ad: Kis etológia) szerint:

    Kedves Géza,
    milyen érdekes, hogy pont most olvasom bejegyzésedet…
    Sajnos Mimi cicát elgázolták, julius óta van egy Artemisz nevü kisciánk (valójában kandúr, de amikor a nevét kapta, úgy tudtam, hogy nöstény). Legújabb megfigyelésem: mivel vasalás közben TV-t szoktam nézni, így a vasalódeszka a kiscicának a munkám befejezése után remek és kényelme helyet jelent a tévézéshez. Nem kapkod a mozgó foltok után, egyszerüen ül és bámul… Ki érti ezt….

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás! Sok cicám volt, valamennyit figyeltem, sok közöset és sok egyediséget tapasztaltam bennük. A közös a játszás, a meleg helyen való elnyújtózás, a megszokott ember közelségének kedvelése (ölébe ülés, íróasztalra fekvés – a lámpa alá, ágybabújás, az asztal alá tolt széken alvás),vagy éppen a szerzett zsákmány bemutatása. Egyedi az önfegyelem: korábbi cicáink esetében ha a konyhaasztalon hagytunk valamit, bármilyen finomságot, nem nyúltak hozzá. A mostani viszont igen, szeret lopkodni, ezért mindig mindent el kell tenni. Vagyis ebben a macskák is olyanok, mint az emberek… Van azután egy hatodik érzékük: a mostan macskám az íróasztalon a papírlapok alatt megtalál egy-egy mogyorószemet, és megdöbbentő, de igaz: szereti a földimogyorót! – Leveledre reagálva: sajnos sok cicát elütnek a mi környékünkön is. Amennyire megfigyeltem, éjszaka-hajnalban szeretnek leginkább mozogni, akkor kéne jobban vigyázni rájuk. G.

  503. Amikor eltávozott volt tanáraidra, barátaidra való emlékezéseidet olvasom, mindig Shakespeare Hamlet című tragédiája Poloniusának „Mindenek fölött légy hű magadhoz: így, mint napra éj,következik, hogy ál máshoz se léssz” szavai jutnak eszembe. Lenyűgöz az az ismeretanyag, amit bámulatra méltó memóriáddal egy-egy emberről elraktározol a fejedben, és amit gondosan, lényegre törően, Kosztolányi „Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló” sorait idézve, a másik ember iránti alázattal, – „fénnyel és hővel”, racionálisan, ugyanakkor szeretettel – felidézel. Most Király Jenőre való megható és felkavaró, gyönyörű emlékezésed olvasva is éreztem a mindegyik írásodból – ebből is – áradó üzenetedet: Legyünk hűek önmagunkhoz és másokhoz. Köszönöm, hogy hitet és erőt, ragyogást és emberi melegséget adtál a mai napomhoz is. Cs.

  504. smét egy gyönyörű Balázs Géza -írás. Turgenyev Cтихотворения в прозе, Költemények prózában című művének Как хороши, как свежи были розы, magyarul Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák című darabját juttatja eszembe. Hát igen. Az elmúlás. Azt fogalmazza meg a professzor úr is prózában, amit – Ó, a szárnyas idő hirtelen elrepül, Elhull a virág, eliramlik az élet, … minden ellovan – Berzsenyi, Petőfi és Ady. Az életemben először Tiszacsécsén hallott, később Ady A ló kérdez című versében is „szívembe dobbanó” ellovan, mert akusztikailag tökéletesen harmonizál fogalmi jelentésével, számomra az egyik legkedvesebb magyar szó.
    Az egészében az elmúlást kifejező ige első része az ell, ellik, ellés szavak tövét képezi, a „lósors”-ban az elindulás, a születés élményét érzékelteti, s ezáltal az el igekötő jelentését a szóra hangolja. A utolsó három hangja képezte van a jelenre utal, a lov tőből a rohan, suhan, lohol igék mintájára alkotott szó, a ló vágtatásával, az idő gyors múlását érzékelteti.
    A magánhangzók – a magas e-től a mélyebb o-n keresztül a legmélyebb a hangig, a „zöldtől” a „barnán” át a „feketéig” terjedő, háromfokozatú „skálája” – a születés, létezés és elmúlás fázisait adja, a két l pedig, amely a Pegazus páros szárnyaként nyúlik ki a szóból, a nesztelen, finom, lágy suhanást fejezi ki tökéletesen.
    Most – Balázs Géza írásának köszönhetően – az elszáradt a virág szintagma is a lelkem darabjává vált. Itt muzsikál bennem. Köszönöm a szép gondolatokat, amelyek hangulattá olvadtak a lelkemben.

  505. Füzi Csaba szerint:

    A pótszabadság abszolút pozitív töltetű szó 😉

    • balazsge szerint:

      Köszönöm, Minya Károly tanár úr nevében is, aki az alapszöveget írta. Csak ennyi pozitív „pótot” találtunk: Pozitív jelentésű: – pótnagyi, pótmama, pótmamaszolgálat…, de a pótszabadság is az!!! BG

  506. Dékány Ilona szerint:

    Tisztelt Professzor Úr ! Ma kivételesen este is hallgattam a rádiót , így értesülhettem az Ön műsoráról . A Facebookon több ízben írtam azon észrevételemről , hogy úgy terjed a –ba, –be toldalékolás , mint a járvány . Mivel remek tanárom volt / Fodor József / a Tanítóképzőben , magam 38 évig tanítottam , ” éles füllel ” figyelek a helyes beszédre . Számomra az a szomorú , hogy közszereplők , egyetemi tanárok sem használják helyesen a HOL? kérdésre a ragokat . De: A helység–helyiség , az egyelőre –egyenlőre ismerete is hiányos. Az –e kérdőszócska helytelen használata pedig ” hab a tortán ” !Nem vot ildomos , de írtam levelet Nógrádi prof–nak , aki ígérte , hogy figyelni fog , de sajnos továbbra is ” vezeti a listát ” ezen a téren . Elnézését kérem , ha a problémával kapcsolatosan volt már figyelmeztetés ! —Ezentúl próbálok figyelni erre a műsorra .— Jó lenne , ha a MTV–ben is lenne

  507. Ez ki? Lehet, hogy csak rövidülés. Ti. „Ez az ember kicsoda?” Fordított szórendben értelmesebb: Ki ez? (megint csak: Ki ez az ember?)

  508. Hogy pesszimistább lennél, mint korábban? Inkább még mélyebb, még filozofikusabb. Nagyon érdekes az is, amit az Egybeesésekben írsz. Nekem is volt számos hasonló élményem. C

  509. Meghatóan gyönyörű a Pesszimizmus? című írásod is. Újabb tanúsága annak, hogy milyen csodálatos ember vagy.
    Szabó Lőrincet én is nagyon szeretem. Lóránt bácsival, legjobb ismerőjével és értőjével én is jó barátságban vagyok. A korábbi gazdasági vezetője, dr. Magyar György, azóta már nyugdíjas, jó barátom. Oroszlányban él. A város sportéletéről szóló közel háromszáz oldalas könyvét én lektoráltam. Több mint egy hónapig dolgoztunk rajta. Pár évvel ezelőtt Gyuri hozta el Tatabányára Kabdebó tanár urat, akivel nagyon jól összejöttünk. Nem volt nehéz, mert csodálatos ember, óriási egyéniség. Hívott a miskolci egyetemre tanítani. Jólesett, de természetesen nem fogadtam el a felkérést. Tatabánya- Miskolc nem Tatabánya – Budapest.
    Baráti szeretettel ölellek.

  510. Istenem, mennyi emlék jön elő bennem! János bácsi és Mimi néni, de jó látnom őket!

  511. Sz. Tóth Gyula (Ad: Internetmigráció) szerint:

    Az „Internetmigráció” jegyzethez.
    Globalizációs abszurd. A szörnyűség humánuma. Megpróbálom körüljárni. Korunk nagy – emberi – invázióját többféle oldalról közelítik: politikai, ideológiai, gazdasági, emberjogi, satöbbi szempontból. De megfogni, de rendezni nem tudja sem világszervezet, sem egészségügyi, sem jogi hatóság, sem katonaság. Dúl a migrációs vihar. Erre jön Balázs Géza a fölvetésével, melyet eddig így nem vetett föl senki. (Főleg hivatalos szervek nem.) Tehát valahonnét (hely), valakik (szereplők), valamiért (az ok homályos), nekiindulnak (cselekvés), elhagyják (szülő)földjüket. Mennek valahová (újabb hely, nem a szomszédban van – mi az?) Az interneten gerjesztett kaland indul. A szereplők (a valóban szegény, szerencsétlen migránsok) nem igazi, klasszikus, romantikus kalandvágyból vágnak neki a világnak. Nem is a világnak vágnak neki, arrébb állnak. A virtuális világ szereplői ők. Az elhagyott hely még valóságos. És itt a bökkenő: mi közük hozzá? Mi az elvándorlók hely- és énazonosság-tudata? Nincs identitástudatuk. És nincs a továbbálláshoz szükséges kártyájuk: ’carte d’identité’, se személyazonossági igazolvány, se személyi azonosító (se egyéb azonosíthatóságok, pl. banki számlaszám…) És így érkeznek meg „valahova”. De mi az a „valahol”? Én-azonosítók nélkül belépnek oda, amiről nem tudják, micsoda – a hely, az ottani szereplők, a körülmények, satöbbi. A jobblét reményében jöttek, így az emberbarátok. De vajon az érkezők ismerik a jobblét körülményeit? Hogy hova csöppentek? Hogy mit várnak az új helyzettől? Hajlandók megismerni az új, a befogadó helyszínt, a körülményeket, az ott élőket, akiknek az a földjük, és azt művelik a családi hagyományok nyomán évtizedek (sokszor évszázadok) óta? A virtuális valósága: az én-azonosság nélküli emberek egy számukra ismeretlen kultúrában. Rosszabb, mint a kalandvágyból hajótörést szenvedettek a lakatlan szigeten. Matt?

  512. Hornig Tibor szerint:

    Tisztelt pofesszor úr, mint külhöni magyar igyekszem megőrízni a magyar nyelv szépségeit. Csak egy példát említenék. Nagyon sokszor használja a média azt a kifejezést hogy voks, voksoltak, stb. Engem ez iszonyatosan zavar. Mert ugye van népszavazás, de nincs népvoksolás, és sorolhatnám. Miért használja a köztévé ezt a szót, mikor hitelesebb a magyar kifejezés. Valóban csak egy példa.
    Üdvözlettel

    Hornig Tibor
    Szlovákia

  513. Szekér Ágnes szerint:

    Kedves Professzor Úr!

    „Az ügyben X és Y tudhatnak nyilatkozni.”
    Ez a mondat miért nem helyes?

    Köszönöm válaszát,
    Sz. Ágnes

  514. Balázs Pál szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    Már idősebb ember vagyok, a költészet szerelmese, ifjú koromban magam is előadtam néha verseket nyilvánosan, és igazi „vájtfülű” módjára élesen felszisszenek a mai nyelvhasználat számomra elfogadhatatlan torzításai miatt. De most nem ezekről kívánok szólni, ezek nagy részét Professzor Úr gyakran gombostűhegyre teszi. Egy konkrét dologról azonban semmiképp sem szeretnék hallgatni.
    Nagyon birizgálja a csőrömet a nyilvános fellépéseken nagyon gyakran hallott félreértés. Vörösmarty Szózatáról ,annak is a második versszak utolsó soráról van szó: „itt élned, halnod kell”. Az előadók nagy többsége az „itt” szót teljesen hangsúlytalkanul, szinte névelőként használja, a hangsúly az igékre esik, ami úgy jön ki, hogy „itt Élned, Halnod kell” – és nem mást csinálnod. Ez persze teljesen értelmetlen félreértés. Számomra teljesen egyértelmű, hogy itt a hangsúly az ITT szón van, tehát ITT kell élned, halnod – és nem másutt. Ennek csak így van értelme, és meggyőződésem szerint Vörösmarty intenciója is ez volt.(a vers ritmusa kedvéért a szórenden elkövetett erőszakot minősítsük Vörösmarty költői szabadságának…) A nézetem szerint, e gyönyörű vers előadásakor mindenképpen az „itt” szót kell hangsúlyozni, még akkor is, ha ez nem könnyű. Én magam ezt néhányszor megkíséreltem, és állíthatom: ÍGY is lehet mondani ezt a versrészletet.
    Nagyon szeretném megismerni Professzor Úr véleményét ebben a kérdésben, ha lehet – e-mail útján.
    Már előre hálásan köszönöm
    Balázs Pál

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Balázs Úr, magam is az itt határozószót hangsúlyoznám, üdvözlettel: BG

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Balázs Pál! Nagyon köszönöm a felvetését. Ez nekem is évtizedek óta nagy problémám! Kár, hogy a már eltávozott költőkkel nem lehet vitatkozni, megbeszélni dolgokat. Én megkérném például Radnótit, hogy a Nem tudhatom… című versében a „messzeringó gyerekkorom” kifejezés (egy alkalommal az év költői szava is lett!) alaptagját a finomabb, lágyabb „gyermekkorom”-ra (Szabó Gyula – „meghamisítva” a verset, így is mondja) a „lángoktól ölelt kis ország” „kis” jelzőjét (Ady A föl-földobott kő című versének analógiájára, a ritmust megtartva )a meghittebb, bájosabb „kicsi ország”-ra módosítsa. Vajda Jánost arra próbálnám meg rábírni, hogy Húsz év múlva című verse „Csöndes szívem, többé nem ég” részletének (mivel egyértelmű – a vessző is ezt mutatja – hogy a csöndes nem jelző, hanem állítmány, és két tagmondat áll egymás mellett) szórendjét, hogy egyértelmű legyen „Szívem csöndes”-re változtassa, Vörösmartyt pedig – a legnagyobb tisztelettel – igyekeznék meggyőzni arról, hogy a „profi versmondók” által is félreértett (ám Ön által is tökéletesen érzékelt – hisz „E kívül”, „EZ a föld”, „EZ melyhez, ITT..ITT.. ITTEN”- ) nyomatékosítás „helyre tétele ” érdekében Élned, halnod ITT kell-re módosítsa a verssort. Mert az „Itt élned halnod kell” sor szórendje miatt éppen a költemény „tengelye” tört el. Itt kell élned és halnod, és nem máshol! Ez a vers legcsodálatosabb üzenete. Az, hogy élnünk és halnunk kell, evidens. De nem mindegy, hogy elmegyünk, vagy maradunk. ITT. Érdekes lenne a „Miklós”, a „János bácsi” és a „Mihály bácsi” reakciója. Kár, hogy erre nincs már lehetőség.

  515. Pálmay Lórántné szerint:

    Keresem az érdekfeszítő, színes, lenyűgöző szavakkal rokonértelműeket. Előre köszönöm a választ.

  516. Bencsik Dezső szerint:

    Tisztelt Uram!
    Már régen bosszant, (és magamban gyűjtögetem) közéletünk idétlen megnyilvánulásait.Első számú kedvencem a „kitakarás”. Kíváncsi lennék, ha nem magyar logikával rendelkező használóinak felajánlanám:vetkőztesse le ( feleségét-lányát , és takarja le.Én odamegyek, és lehúzom róla a takarót.Most kitakartam- betakartam ?A másik a Nő.Nincs hölgy, kislány, nagylány, asszony, anya, csak nő.És a szókincs hiánya.Külön szám a bealszik , de mondjuk alá- fölé alszik? Arról már nem is beszélve : odaadod nekem? Az ide már teljesen kiment a divatból. – Lenne egy javaslatom: a rádióban, TV- ben elhangzó „tudományos” előadásokban előírnám, hogy hány idegen szót használhatnak, amit esetleg elmondana magyarul is.. Beszédhibás riportalanyt csak végszükségben szólaltatnék meg. A szókincs elsilányosodása egyre szembetűnőbb.Sajnos a bemondók sem állnak a helyzet magaslatán.az Á helyett szívesebben mondanak A-t Dakar-Pollack(!) A másik, inkább reklámban előforduló „érdekesség” az éneklés.A szó végét nem le, hanem felviszi, és elnyújtja. jobaráát!Remélem kis gyűjteményem felkeltette figyelmét (Esetleg nem ismeretlen Ön előtt sem,de így megnyugtattam a lelkiismeretemet.)
    Maradok tisztelettel lelkes hallgatója.:
    Bencsik Dezső

  517. Csaba (Ad: Tudjátok, mi a fájdalom?) szerint:

    Igen. Az új idők új dala a FájDAL, a jeremiáDAL. Nekikeseredett énekesek, akiknek fáj az élet, fújják reggeltől estig, estétől reggelig. Nyekeregve, hamisan, örömtelenül. Ők nem ismerik az „aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” gyönyörű üzenetét.
    Van egy régi, jó barátom. Zseniális ember. Kiváló filmesztéta és irodalmár. Mindkét minőségében több könyve is megjelent. Ő írta meg a 20. századi magyar irodalom kuriózumát, a Móricz Zsigmond utolsó szerelme című remeket is. Az írónak az általa előkeresett naplójegyzetei alapján bebizonyította, hogy Csibe „indulásból” a szeretője volt a nagyembernek , s hitelesen, színesen leírja a nem mindennapi „love storyt”. Szatmári helynevek igézetében című könyvemet ő ajánlotta az első, belső fülön, én pedig az egyik novelláskötetét lektoráltam. Érthetetlen, megmagyarázhatatlan módon az utóbbi időben ő is „megjeremiásodott”. Magányos farkas lett. Egy magyarul is jól hangzó orosz szó, az ennek megfelelő „birjuk” – birjuk vagy nem birjuk” – szólal meg bennem, ha rá és a hozzá hasonló, napjainkban egyre szaporodó „lelki remetére”„ gondolok.
    Barátom szinte mindenkit „elmart már magától”, – nevetséges koncepciós pert indítva ellenem” – velem is megszakította a kapcsolatot. A „bűnöm” az volt, hogy elfogadtam egy felkérést. Annak a kisvárosnak a polgármestere, ahol ő él, és ahol én is éltem és tanítottam évtizedeken keresztül, megkért, hogy segítsek a településről elszármazott néhány egyetemistának abban, hogy megfelelő színvonalon írják meg a helyi újság egy különszámát. Én ennek örömmel tettem eleget. Az újság meg is jelent. Ő azt vágta a fejemhez, hogy legalább 25, a kisvárosban élő magyartanárt „köptem szembe”, mert ezek szerint a Dunántúlra kellett fordulnia a helyi vezetésnek, hogy egy alkalmas embert találjanak erre a feladatra. Erről csak annyit, hogy ha őt kérték volna fel, hallani sem akart volna róla, durván elhárította volna magától. „Te ott nyalod ki a polgármester fenekét, ahol akarod, de én veled minden kapcsolatot megszakítok, a levelezési listámról is töröllek”-írta. Az elbocsátó, nem túl szép üzenetre azt válaszoltam, hogy nekem a barátság nem törékeny cserépedény, hanem úrvacsorai serleg, s részemről az is marad. Akkor is, ha ő a földre ejti.
    Amikor a novelláskötete megjelent, mindezek ellenére küldött belőle nekem is egy dedikált példányt. Az aláírása alatt „a meghasonlott” „utónév” szerepelt. Szeretetre-, ugyanakkor sajnálatraméltó ember. Az első – vele kapcsolatos – jelző jóval erősebb bennem.

  518. Talán az amerikai angol mintát követve szokták meg ezt a right / all right megfelelőjeként. De magyarul mindenképpen tiszteletlenség, ahogy az aha és az oké is (természetesen a közvetlen, bizalmasabb, baráti viszonyok kivételek).

  519. Szilvási Csaba szerint:

    A Jó, rendben című íráshoz.

    „A kultúra, az emberiség élete ott kezdődik, amikor a két vadember, a két lábon járó ősállat, ahogy négykézláb kuporodva meglátta egymást, nem rohant egymásra, hanem átugatott a másiknak…. Az út többi része, az evolúció vonala, nyílegyenes. Az ugatás differenciálódik: végül nemzeti irodalommá válik…” – írja Móricz Zsigmond a Pesti Napló, 1936. szept. 20-i számában.
    Az író akkor még nem sejtette, hogy ezen a nyílegyenes úton haladó emberiség egyszer csak meggondolja magát, és elindul vissza az ősállapot, a „kutyavilág „felé. A Jó, rendben az evolúció, azaz óicúlove „már majdnem kiindulópontját” mutatja. Úgy hangzik, mint két vakkantás. De van ennek már egy „egyvakkantásos” változata is, az oké. Írásban Ok, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy Ó, köszönöm.

    Stílszerűen „indiánosan” úgy fejezhetném be ezt a hozzászólást, hogy Uff. (Beszéltem). Még stílszerűbben úgy, hogy Vauff.

  520. Ugyanúgy terjed, mint egy másik: Ez így van.
    Nincs igen, nincs egyetértek, nincs semmi már, csak az „ez így van” formula.

  521. Tévé. Még ennél is rosszabb a helyzet. Alig akad műsor, amelynek a hátterében ne dobolnának folyamatosan. Őrület. Mantra félpercenként: „A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”

  522. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Tegnap hallottam a műsorában a beteg/orvos párbeszédről szóló írást. Én nem gondolom, hogy a „tetszikelés” megfelelő forma a beteg és orvos között. A gyakorlatban nénizés, bácsizás van, amit kissé lekezelőnek tartok. Miért nem lehet a hogy van Kedves József, Kedves Marika formulát használni? A közbeszédben is furcsállom, hogy míg a néhai Köztársasági elnök feleségét Dalma asszonynak szólítják, addig a 99 éves Szlovákiában élő tanítónőt aki, elvesztette szlovák állampolgárságát, Ilonka nénizik. Szerintem lehetne Dalma néni, és Ilonka asszony is.

    Tisztelettel:

    Ábrahám Zoltán

  523. Fekete Károly szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! A minap hallottam a Magyar népmesék sorozatból A víz tündére című epizódot a közszogálati televízió egyik csatornáján. Alig hittem a fülennek, amikor a mesélő (Szabó Gyula) néhány modatot suk-sükölve olvasott fel. Elhiszem, hogy az adatközlő is így mondta el a mese gyüjtőjének, de talán mégsem kellene a mesehallgató korosztályt erre tanítani. Köszönettel: Fekete Károly

  524. Joliska (Körbejárt Föld) szerint:

    Kedves Tanár Úr! Mi már elolvastuk a Körbejárt Föld című
    könyvét, és nagyon tetszett, sok szép és érdekes van benne. Köszönjük.

  525. Tőzsér Ágnes szerint:

    Kedves Géza! Hol lehet hozzáférni majd Halász Csilla Arany pesti lakásairól szóló előadásának anyagához? Elsősorban az Akadémia épületében elfoglalt lakása, szobái érdekelnének, illetve H.Cs. kutatása arról, hogy Arany utolsó lakása nem a palotában, hanem a bérházban lett volna. Sok évig dolgoztam az MTA Könyvtárában, többek közt a Kézirattárban is, innen ered érdeklődésem a téma iránt.
    Üdvözlettel: T.Á.

  526. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Többször hallottam beszélni önt a -ba -be -ban -ben helyes használatáról, sőt talán arról is, hogy ezek már felcserélhetőek. Minden példa nélkül arra szeretném kérni, hogy a reggeli rádióműsorokban leadásra kerülő útinform jelentések közül hallgasson meg néhányat, más, és más adókról és fejtse ki véleményét műsorában az ott tapasztaltakról.
    Tisztelettel:

    Ábrahám Zoltán

    • balazsge szerint:

      Azt nem mondhattam, hogy fölcserélhetők, de azt igen, hogy a -ban/ben a beszédben gyakran rövidül -ba/be formára.

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs úr!

        Köszönöm a pontosítást. Ami miatt én javasoltam a fenti műsorok meghallgatását, ott pont fordítva történik a dolog. Szerintem a -ba,
        -be hosszabbodik meg -ban, -ben-re.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs úr!

        Köszönöm a pontosítást. Ami miatt én javasoltam a fenti műsorok meghallgatását, ott pont fordítva történik a dolog. Szerintem a -ba,
        -be hosszabbodik meg -ban, -ben-re.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

  527. Zsalakovicsné Arató Gizella (Ad: Tetten ért szavak) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Nagyon tetszik a Tetten ért szavak. Ha tehetem, rendszeresen hallgatom. Sajnos a rádióban nagyon sokszor hallok olyan megszólalásokat, amiket helytelennek érzek. Biztos, hogy amit most szeretnék szóvá tenni, nem nyelvtani dolog, de a rádiónak nagy a felelőssége az emberek műveltségét és kulturáltságát jó, helyes irányba terelni és példát mutatni.
    A műsorvezetők, riportereknél gyakori és irritáló (pl. Kocsis Éva) hogy a megkérdezett alanytól nem köszönnek el a beszélgetés végén, nem is utalnak rá, hogy befejezték a kérdezést, hanem szinte a szavukba vágva, egyszerűen, tárgyilagosan (jó esetben): X.Y.-t hallottuk, és kész.
    Szerintem ez meglehetősen udvariatlan forma. Ez a forma egyre gyakoribb.

    Másik ugyancsak nem Önhöz tartozó, de a rádiózást az utóbbi időben zavaró dolog, a pontos idő bemondása. Elhangzik a sípszó és nem azt mondják rögtön, hogy hány óra, hanem zene, szignál, egy buta szlogen és talán ezután elhangzik a pontos idő, ugye ami nem pontos, mert fél-egy perc már eltelt.

    Ugyancsak jó lenne, ha hivatásos megszólalókat jobban szűrnék, hogy ne csak helyesen, de szépen is beszéljenek. Nagyon sok olyan riportert hallani, akik az „a” helyett „e” hangot használnak, ezt én úgy nevezem „pestiesen” beszélnek.
    Van ismerősöm, akinek, ha telefonon beszélünk alig értem a szavát. Megfigyeltem, egy tudósító akit Berlinbe küldtek ki évekkel ezelőtt ugyanilyen mód beszélt. Nemrég hallottam tudósítani, alig ismertem meg a hangját, pedig jellegzetes, mert szinte teljesen levetkőzte, talán az idegen nyelv állandó használatának következtében.
    Köszönöm a műsort!
    További sikeres működést és sok hallgatót kívánok.
    Tisztelettel: Zsalakovicsné Arató Gizella

  528. Sevaracz Máté szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!
    Kb. két-három hete a szokásos 19,25-kor kezdődő rádió adásban beszélt egy könyvről mely elsősorban a választékos kifejezésről szólt. Olyanoknak ajánlotta akik gyakran beszélnek kisebb-nagyobb csoportok előtt.
    Kérem szíveskedjen megírni a könyv szerzőjét és a a könyv címét.
    Köszönettel, S.Máté

    • balazsge szerint:

      Tisztel Sevaracz Úr, azt hiszem, erre gondolt:
      Tarczy Gyula: Ha mikrofon kerül kezedbe. Alcíme: műsorvezetők gyakorlati kézikönyve. A kötetet Minya Károly tanár úr ismertette, a szerző nyíregyházi. Üdvözlettel: BG

  529. Andó Gergely (ad: Másként: vasút+országút szerint:

    Helló!

    A vasúti pályának a legnagyobb engedélyezett meredeksége sokkal kisebb, mint egy autópályának. Így a vasúti pályát sokkal nagyobb távolságon kéne bevágni a földbe. Márpedig a mélyépítés mindig drágább, mint a magasépítés és a karbantartása is sokkal, de sokkal nagyobb, a növekvő környezetterhelésről nem is szólva (az autópálya így is- úgy is elfoglalja a területet, de egy vasúti bevágás rézsűje sokkal többet vág ki a tájból). A villamos fonódásának forgalmi hatása függ a fonódó szakasz hosszától. A kettes villamoson mely szakaszon volna értelme szerinted fonódni és miért? Hogy jut közelebb bárki is a korláthoz, ha előtte percenként, váltakozó irányban halad a villamos 25-40 km/órás sebességgel? Ez balesetveszélyes. Az alsó rakparton lett volna tér és mód az embereket közelebb vinni a folyamhoz. Nem éltek vele…

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a szakszerű hozzászólást. Mély- és magasépítés ügyében nem vitatkozhatok, nyilván igaza van a szakembernek. Pusztán annyit látok, hogy egy négysávos autópályahíd a vasút fölött óriási tömeg beton, áthidalás, míg az egy- vagy kétvágányú vasút tömege kisebb, hídszerkezete is sokszor egyszerűbb. De elfogadom, ha nem így van.
      2-es villamos: a Parlamenttől az Erzsébet, de akár a Szabadság hídig (a teljes Duna-korzót) elzárja a Dunától. Kb. a korzó közepére képzelem el, fonódó módon, kitérőkkel (mondjuk) a Vigadónál és ahol még kell. A Vigadónál a kitérőn a belátható szakaszokon megvárná az egyik a másikat. (Amszterdamban pontosan így közlekednek.) A fonódó két oldalán sétaút lehet, a gyalogosok a korlátig kimehetnének, és élvezhetnék a látványt. (A világ legszebb látványát, de ez szubjektív). A lényeg: a most elzárt rész megnyílna, a csúnya vágánytömeg eltűnne…

      • Andó Gergely szerint:

        A vasút fölött azért nincs óriási tömeg beton, csak magánál a támfalnál és a rövidke hídszerkezetben van valamennyi. Nem mellesleg a vasúti pályát lényegesen nagyobb tengelyterhelésre méretezik, mint a közutat. A hídszerkezete sem egyszerűbb, csak kecsesebb, de azért ma az acél drágább, mint a beton tartó. Jóval!

        Szeretném javasolni, hogy inkább az alsó rakpart rehabilitációjában gondolkodj! Nem azt kéne inkább „befedni” és akkor a villamos is maradhat a helyén + mindkét oldalon sétáló és kerékpáros lehetőségek jönnek létre, lényegesen javítva a Duna és panoráma élményt? 🙂 Amúgy az olcsóbb is ez lenne, a villamospályát arrébb rakni elképesztően drága (ismét csak a talajnak el kell bírni a jármű súlyát, ami a közúti átlag feletti…)

        • balazsge szerint:

          Vasút-közút ügyben legyőzettem.
          Tökéletesen egyetértek abban, hogy a Duna-partot vissza kéne adni a városnak. Ennek sok megoldása van, ismét nem az én szakmám, de a befedés szerintem azért nem kis pénz. A két sínpár áthelyezése, összefonása nem zárja ki a part további, teljes rehabilitációját. A végső megoldás a kocsik kitiltása lesz úgyis, s akkor lehet erről gondolkodni.
          Mivel látom, hogy a kérdés érdekli, itt a honlapon jó pár éve írtam már forradalmi ötleteket a budapesti tömegközlekedéssel kapcsolatban, legutóbb a Biciklijárda kapcsán a biciklikultúráról, s fogok adagolni még néhány elképzelést. Mondjuk a Mo.-on áthaladó, csaknem folyamatos Bécs–Szeged kamionkaraván lesz az első…

          • balazsge szerint:

            Kedves Gergely: eszembe jutott még két adalék a vasút+országúthoz. Megépült az M3-as autópálya, ha jól tudom mezőcsáti csomópontja, egy alig járó egyvágányú vasút fölé. Amint megépült, a vasút megszűnt. – Egy évtizedes munka volt a Hungária körút/Kőbányai út kereszteződésében a MÁV legalább 2 x 4 vágányos Keletibe és Józsefvárosi pu.-ra vezető alagútjának kiszélesítése. Amikor végre elkészült, megszűnt a Józsefvárosi pu., ma a pompás MÁV hidaknak csak az egyik felét használják. (Jó, ez nem szorosan az általam jelzett út-vasút probléma, ez egy kicsit annál magasabb.)

          • Andó Gergely szerint:

            A mezőcsáti vonal nem szűnt meg, azon a személyszállítás ugyan szünetel jelenleg is (nagyon helyesen), de áruforgalmat (néhány év szünet után) újra bonyolít. Nem csak itt merült fel a vasútvonal megszüntetésének gondolta a gyorsforgalmi úthálózat (és elkerülő utak) kapcsán, de valójában erre soha, sehol nem került sor. Nem vállalta be a kormány ezt a döntést.

            A Hungária körútnak és a Kőbányai útnak nincs kereszteződése, ott már Könyves Kálmán a körút névadója. A vasútnak ott nincs alagútja, a körútnak van ott aluljárója, mely ki lett szélesítve, emiatt kellett a vasúti tartószerkezetet is részlegesen cserélni. A pompás MÁV-hídnak a valóban a felét használják napi szinten, de további két vágány jelenleg is járható – ami indokolt is, hiszen jó eséllyel az Északi Járműjavító területére költözik a Közlekedési Múzeum, ami igényli majd a vasúti kapcsolatot és a nosztalgia vonatok közlekedését.

          • Balázs Géza szerint:

            Örülök, hogy ezek szerint minden a legnagyobb rendben van a közlekedésfejlesztésben, meg is nyugodtam hosszú időre.
            A Közlekedési Múzeum nem Rákosrendezőre vagy a hozzá közel eső vasúti skanzen mellé költözne? Praktikusabb lenne.

  530. Tohol Éva (ad: Pakál) szerint:

    A cicusról jut eszembe egy angol versike:Cats sleep anywhere, any table any chair, etc.

  531. Szathmáry (ad: Pakál) szerint:

    Géza gazda most
    -il viso sulla mano –
    bal arcával tenyerére támaszkodva,
    ,kérdezgetve, mi a kő? (vagy mi a manó?)
    meditálgat, mint egy egyiptomi kobra:
    „Bár germánul az uralt ősrégit jelent,
    Pakál ősi jogon foglal-e helyet fent,
    uralkodói pózban az ő asztalán,
    elterpeszkedve, abban a hitben talán,
    hogy ő maga Básztet a hold istennője,
    gazdája, a Napisten védelmezője?”

  532. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Kedves Tanár úr!
    Ezt a nyelvi szokást irtanám ki szívesen, amelyet egy inforadio.hu-n megjelent hírből írtam ki Önnek:

    Vádat emeltek a szakfordító-tolmácsként dolgozó budapesti nő ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes szóvivője. Négyessyné Bodó Marianna elmondta: a 2015. szeptember 16-i…

    Így írnám:

    Vádat emeletek a szakfordító-tolmácsként dolgozó budapesti nő ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes szóvivője, Négyessyné Bodó Marianna. Mint elmondta: a 2015. szeptember 16-i…
    Kiirthatatlannak tűnik ez a sajtóban megjelent szokás.

    Tisztelettel üdvözli:

  533. Sz. Tóth Gyula (ad: Biciklijárda) szerint:

    Sz. Tóth Gyula szerint:

    Jelenségről van szó. Személyes tapasztalattal csatlakozom:

    Járdára nevelés. Házunk elé érve a kaput nyitnám, de lárma balról, biciklis közeledik a keskeny járdán. Sőt többen jönnek. Tétovázom, hova surranjak. A kerítéshez lapulok. Elől egy kissrác, mögötte az apa, majd egy lányka, a sort az anya zárja. Gördül a biciklis család. Szakszerűen, divatosan beöltözve, semmi sem hiányzik, a sporthoz készültek. Habozok, szóljak, ne szóljak. De mégis, még elütnek. És különben is, vegyük úgy: helyzetgyakorlat. Amilyeneket gyakran végeztünk a kommunikációs foglalkozásokon, kicsikkel, nagyokkal. Most nem kell elképzelni a jelenetet, itt gördül előttünk. Maga az élet produkálja. Próbálkozom. Köhintek, intek is gyöngéden. A menetoszlop nem akar lassítani, nekik terveik vannak. Élőszóra váltok: nem jó ötlet, vetem be. Nem szitkozódom, ingatom a fejem, jelzem, kész vagyok a párbeszédre. Csodálkozó tekintetemre, de inkább a kijelentésemre már reagál az apa. Mi a probléma? Így a kemény kérdés. Érzem, itt meg kell küzdeni. Mondandómat neki címzem. Nem szerencsés a járdán biciklizni. Miért is? – bök vissza. Mert szabálytalan. Mielőtt riposztozna, hozzáteszem, meg aztán nevelési hiba is, mert ha az iskolában elemezzük az ilyen helyzetet, hát szabálytalannak kell minősíteni. És a kisgyerekei meg azzal fognak védekezni: de hát azt mondta az apukánk… És akkor, én mint tanár, nem mondhatok mást, csak azt, akkor is szabálytalan. Vagyis a szülő is szegi a szabályt. Mindezt halkan, finom határozottsággal mondom, az apának címezve, nehogy leromboljam tekintélyét gyerekei előtt. Szabálytalanságra tetszik szocializálni a gyermekeit. Ezt mintha szöget ütne a fejében. Meg aztán nagy a sérülés veszélye, elütnek egy házból kilépő embert, kisgyereket, vagy éppen egy kitolató autó üti el a biciklist. Láttam már ilyet, erősítem. És ez igaz is, nemrég egy jó barátunkkal találkoztunk a Traumatológián, a Sürgősségi osztályon, aki egy szép szombati reggelen nekiment az autónak. Az autó lassan kifelé tolatott, a biciklis a járdán hajtott. Puff. Csuklótörés, szerencsére megúszta operáció nélkül. Látszik, nem győztem meg az apát. Lassan nekicihelődnek, folytatják útjukat. A járdán. Helyzetgyakorlatnak vége. Csöngettek. Itt életre nevelés folyik.

  534. Gálné Zsuzsa szerint:

    A debreceni szeniorok nevében is köszönet tegnapi élvezetes előadásáért!

    Más:
    Vasúti utazásaim során gyakran hallom a hangosbemondón az alábbi nyelvi gubancot:
    ” … vonat x percet késik. A késésért szíves türelmüket kérjük.” Így.
    És ezt naponta több ezer ember hallja sok vasúti állomáson és megállóhelyen. Központi utasítás lehet, valakit azért mégis megkérdezhettek volna elrendelése előtt! Üdvözlettel Gálné Zsuzsa

  535. csókálló…
    még: időálló, mosásálló, napálló, golyóálló, télálló, értékálló, rozsdaálló, vízálló, tűzálló, fagyálló, saválló…

  536. Ford azt írta az önéletrajzában, hogy 1909-ben a következőket mondta a saját vezetőségének: „Akármelyik vevő akármilyen színű autót vehet addig, amíg a választott színe a fekete”. in: Wikipédia)

  537. Napszók ápr. 21-hez. Műanyagüveg, műanyagvállfa, szemüveg helyett szemműanyag.

  538. Juhász Gyula szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Egy mindennapi termék feliratára szeretném felhívni a figyelmét. Ez a termék a liszt, melyen az utóbbi néhány évben a következő olvasható: „BÚZAFINOMLISZT”, így egybeírva. Ez úgy hangzik, mintha a búza egyben egy finomsági mérték is lenne. Véleményem szerint a finomliszt az ami a termék minőségét jelzi, tehát lehet búza finomliszt vagy rozs finomliszt stb.. Kérem erősítsen meg, vagy cáfoljon, ha ilyen magyar szó valóban létezik.

    Köszönettel: Juhász Gyula 6500 BAJA

  539. Farkasinszky Tiborné szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    Indítsunk el egy mozgalmat

    ÁLLÍTSÁTOK MEG A GYORS BESZÉDET!

    címen és céllal. Felháborító, hogy már a rádióban /a Kossuth Rádióban/ is terjed a gyors beszéd. Kérem álljon a mozgalom élére!!! Legyen ápr. 11. az induló nap. Bízom szakmai tekintélyében!

    Sarolta néni

  540. Tohol Éva szerint:

    Április elején ősbemutató volt Hajdúböszörményben, O Szabó István színpadra állította a Buda halálát. Csodálatos versmondás, nem olvasta, fejből mondta!

  541. Benedek István (ad: Benedek István: Feljegyzések Biharországból) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Ha esetleg még mindig érdekelné a “Hát ezt még meddig látjuk itt? Feljegyzések Hazámból, Biharországból, 1. rész, 1907-1944″ címü könyv folytatása, örömmel küldenénk Önnek egy példányt. Ehhez csak egy postacímre lenne szükségünk.

    Édesapám nevében, aki a könyvet összeállította és lektorálta köszönjük írását!

    Udvözlettel
    Ifj. Benedek István

  542. Benkó Balázs szerint:

    Tisztelt Balázs Úr !

    Megkérném, hogy műsorában illetve lehetőségei szerint lépjen fel az egyre inkább terjedő rossz hangsúlyozás ellen, ami még a Kossuth rádió riporterei/műsorvezetői között is egyre inkább elterjed. A jelző helyett a jelzett szót hangsúlyozzák. Pl.: fantasztikus EREDMÉNY, milyen KÖRÜLMÉNYEK, hány ALKALOMMAL stb. stb.
    Élenjárnak ebben a sportriporterek. A rádióban nincs senki, aki Montágh Imre után ügyelne a hivatásos megszólalók nyelvhasználatára ?

    Üdvözlettel:
    Benkó Balázs

  543. Sz. Tóth Gyula (ad: Vasútkeringő) szerint:

    Címvariációk a vasútkeringőhöz: „Körbejárt Zugló. Kulturális utazások a homályos sávban.”
    Megutaztattak. Csak kedvezni akartak a világjáró utasnak, tudják, érdekli a körforgás, szívesen utazik, meg is írja élményeit. Meg is lett az eredménye: „Századik úti cél”.
    Hát, tessék. Minek olyan messzire utazni mindig? Mindez benne a jegy árában.
    Élvezettel forgatom újabb könyveidet, lehet, a mávosok is olvasták:
    1. Körbejárt Föld. Kulturális utazások a napsütötte sávban. (ASZ, MNYKNT, INTER, Budapest, 2017)
    2. Nyelvi barangolások. Kilencvenkilenc úti cél. (Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2016)
    Az első könyvben gyönyörű fotók is láthatók. És most: élmény a vasúton. Tényleg, fényképeztél?
    A MÁV előbb-utóbb tiszteletbeli vasutassá avat. Mert már amúgy is bőven túl vagy a 100. úti célon. Még állomást is elneveznek Rólad, éppen itt a Körvasútsoron. És mulatni is lehet: „Gyorsvonat, sebesvonat valahol megáll, ha megáll…”

  544. jolli@t-email.hu (ad: Egyévesek) szerint:

    Kedves Tanár Úr!Isten éltesse őket jó egészségben, boldogságban!

  545. Bárdos István szerint:

    Tisztelt dr. Balázs Géza Tanár Úr!

    Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából a FB oldalamon egy szógyűjtést hirdettem, kárpátaljai lévén olyan szavakból, amelyeket nehéz lenne lefordítani szláv, de más nyelvekre is. Elég tekintélyes és érdekes adatbázis jött létre szerintem, akkor is, ha a végén már eltértünk a tárgytól. Több hozzászóló bővítette a listát. Talán érdemes, érdekes volna megemlíteni ezt egy kivonatos közléssel a Tetten ért szavak c. rádióműsorban, amelynek lelkes hallgatója vagyok.

    Tisztelettel: Bárdos István, beregszászi fizikatanár
    https://www.facebook.com/bardos.istvan.378

  546. Nagy Attila szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Nagy Attila mozgássérült újságíró vagyok és nyugdíjazásom előtt a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetsége lapjának munkatársa voltam. Éveken át küzdöttünk a „fogyaték” kifejezés ellen, hasztalanul. A szó, szerintünk: „fogyatékossággal élő”. A másik a „tolókocsi”, amely, meglátásunk alapján,”kerekes szék”. Utóbbit látom egybe és külön írva is.Tisztelettel megkérdezem, Önnek mi a véleménye erről?
    Üdvözlettel: Nagy Attila

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Szerkesztő Úr! Úgy rémlik,hogy mi egyszer találkoztunk egy olyan alkalommal, amikor éppen ezekről a szavakról rendeztek társadalmi-tudományos vitát. A kerekes szék külön írandó. A másik megnevezés még mindig társadalmi vita, használati kör függvénye, de nyilvánvaló, hogy érdemes közösségileg elfogadott formákat használni! Üdvözlettel: BG

  547. Csaba szerint:

    Én optimistább vagyok, nálad. A jövő ugyan számomra nem hosszabb. Ellenkezőleg. De hogy rosszabb lenne majd, azt nem érzem. Napjainkban sem tapasztalom. Ferenc Józsi bátyánkként (minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve) szemlélem a világot. Nem politizálok, amibe nem tudok beleszólni, elfogadom, tudok örülni az aprócska szépségeknek. Ezt egy kicsit neked is köszönhetem, aki el tudsz gyönyörködni a világ csodáiban és az emberi értékekben is.

  548. MK szerint:

    Celldömölkön valaki azt mondta, hogy Géza hangja erőszakos…, meg még milyen is? Használt még vmi nem szimpatikus jelzőt. Érdekes, míg nem is ismertem annyira a tevékenységét, a ’80-as években, a Tv-s műsor kapcsán is, igen-igen kellemesnek, szelídnek, kulturáltnak éreztem/éreztük a beszédjét, hangját. Olyan beszédmodor, olyan hang az Öné, amit kevés ember birtokol. Megnyilvánulásai mindig átgondoltak, szélsőségektől mentesek, ponosan megfogalmazottak. Beszélgetőtársait mindig tolerálja. Ez az, amiről tehet az ember maga… Aztán van amiről nemigen tehetünk, hogy a hangunk milyen hangfekvésű, milyen hang jön ki a beszélőszerveinkből. Ez jórészt genetika. Géza itt is szerencsés, mert se nem túl mély, se nem túl magas a hangja. Megnyugtató, kellemes férfihang. Jó tempójú beszéd, érthető artikuláció. Gondolom nem kell vigasztalgatnom hang-ügyben, de mégis jelezni szeretném, hogy nemcsak nekem, hanem sok ismerősömnek nagyon tetszik Géza hangja, különösen kellemes. Egy művelt, kulturált ember, még akkor sem tenne megjegyzést vki beszédhangjára, ha lenne vmi alapja… S itt erről szó sincs. No, gondolom nem kell vigasztalnom, hiszen még ilyen visszajelzést életében sem kaphatott. De mégis bántja az embert. Bántja más butasága.. Szomorú vagyok én is, ha megbántanak, s nem szolgálok rá. Közben nevetek is magamban, hogy ennyire vigasztalom. Csak beszéljen sokat a szép hangján! A legtöbb embernek TETSZIK!!!! Örömmel hallgatjuk mindig. A Marcaliban élő nyugdíjas rajztanár, Kovács József, azt kérte tőlem, mondjam el Önnek, hogy túl kevés az 5 perc! Legalább 10 perc kellene minden este!!! (Jóska bá, devecseri pedagógus volt valaha..)

  549. Ádám Klára szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    A Körbejárt föld és a Nyelvi barangolások című könyveit szeretném megvásárolni. Hol/hogyan tehetem meg?

    Köszönettel:

  550. Rabi István szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr !
    Bizonyosan nem én vagyok az egyetlen, aki felhívja a figyelmét néhány bosszantó, édes anyanyelvünk beszélt változatát torzító jelenségre.
    A rádiókban és televíziókban éktelen beszédhibákat hallunk nap mint nap.Elterjedt az „á” hangzó hibás kiejtése, májogás. Fülsértő még a szóvégi szótagok túlzott hangsúlyozása, megnyomása, például: emegyeeen, ami a közszolgálati televízió műsorainak beharangozásakor hangzik el rendszeresen. És ez a tény a legelszomorítóbb, mert a közszolgálati adókra a hivatalosságoknak befolyása lehetne. Arról meg már szót sem merek ejteni, hogy az „e” hangzónk változatai szinte már kihaltak a közbeszédben. Visszasírom Lőrincze Lajos ízes, szűkebb hazámbéli- bakonyi- beszédmódját ! Kérem lehetősége szerint tegyen azért, hogy gátat vessünk ezeknek a beszélt nyelvünkre káros, mindennapjainkat „mérgező” jelenségeknek ! Köszönettel:

  551. Fehér F. szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Nem tudom, Ön észrevette-e már, mindenesetre engem rendkívüli módon zavar a következő jelenség:

    A tömegtájékoztatási eszközökben elterjedt a „-tól -ig” hőmérséklet-értékek abszolút értéküknek megfelelő sorrendben (abszolút értékben alacsonyabb – abszolút értékben magasabb) történő bemondása, holott szerintem a (pl. napi) legalacsonyabb és legmagasabb hőmérséklet értékeket a hőmérséklet eredeti értékének sorrendjében (alacsonyabb – magasabb) kellene feltüntetni, bemondani. Ez természetesen csak télen, a negatív hőmérsékleti értékek előfordulásával ütközik ki és sajnos a közszolgálati médiumokban is jellemző.

    A helytelen gyakorlatra példa: „a napi hőmérséklet 3 és -4 fok között alakul”, holott szerintem helyesen így lenne: „a napi hőmérséklet -4 és 3 fok között alakul”.

    Kérem, ha egyetért velem, tegyen a helytelen gyakorlat megváltoztatásáért.

    Figyelmét megköszönve,
    Üdvözlettel:

  552. Gazda Gyula szerint:

    A Kvaterkázás c. könyvet szeretném megvásárolni.

  553. Szabó Pál szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Örömmel hallottam a Kossuth Rádióban nemrég elhangzott Önnel készült interjúban, a Nyelvi barangolások c. könyve kapcsán, hogy Ön zuglói lakosként büszkén számon tartja hogy lakókörnyezete, Rákos mezeje volt a középkori magyar országgyűlések helyszíne. Kérem, ha vannak a hely vonatkozásában pontos értesülései, forrásai, azt közölje velem, mivel határozott szándékom, hogy a magyar alkotmányosság eme fontos helyszínének emlékét valamilyen módon megőrízzük az utókornak.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Szabó Pál Úr!
      Több helyen írtam a Rákosmező történetéről, legutóbb Havas Zsigmond Rákosi fiúk című könyve kapcsán is.A XIV. kerületben néhány éve felavattak már egy kis emlékművet (Rákosmező tér is lett a neve, ha jól tudom), az Örs vezér téren és Mátyásföldön pedig az első repülőtérnek állítottak emléket. Nekem azonban meggyőződésem, hogy a Rákosmező nem a mai Zuglóban volt, hanem a mai Kőbányán, a Királydombnak nevezett részen – egyébként én ott születtem… De ezeket is leírtam már, üdvözlettel: BG

  554. Fodor Andras szerint:

    Tisztelt Balázs Úr ! Szorgalommal gyűjtöm a fanyelv terméseit,amik a … rádióban hangzanak el.Sajnos,elég gazdag a termés,megosztom Önnel is az utolsó,k.b.1 év gyüjtését,ha érdeklődésre tart számot. Íme,a készlet: A törlesztés képességaránya, Megváltozik a döntéskörnyezetünk, Milyen kapcsolatteremtési tőkével rendelkezik, A határsértések megvalósulása, A Balaton a magyarországi turisztika terméke,Ingatlanberuházási termék (lakásvásárlás volt a téma), Költségvetési kimozgás -áremelkedés-, A kultúra fogyasztása, Az élőmunka terhe miatt, (több kétkezi munka kell), Értékkonzervatív szavazó .Gondolom,folytatása sajnos következik. Tisztelettel Fodor András Nagyvárad

  555. Szilvási Csaba (Ad: Botero) szerint:

    Botero bűbájos kövér nőjét csodálva:

    Még napjainkban is tapasztalom, ha én egy ótestamentumi hét kövér tehén,egy személyben földglóbusz, keverített kád,termetes boglyakemence tiszaháti falusi „nagyasszonykát” meglátok a maga „fehérnép nyájában”,
    régimódi, ezerráncú szoknyájában,akinek pocakja van, mint egy prépostnak, aminek egy méterre utána koslat, hogy nagy „vizuális kedvem” lelem benne,s úgy megcsodálom, mintha egy dísztárgy lenne,mely – paradox módon igen is, meg nem is –
    a szépségnek áldoz öregségében is.

  556. Czigányné B. Edit szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!
    Gyermekem – és összes Magyarországon magyarul tanuló kortársa – tankönyvében hibásan szerepel a Himnusz.
    A túlterhelt és konformista tanítónő válasza: „Megnézi egy másik könyvben.”
    Sajnos ez a rövid magánhangzós változat („megbünhödte”, „multat”)meglehetősen gyakori, úgyhogy ettől nem remélek helyreigazítást.
    A monopoltankönyvet pedig továbbadják a következő évfolyamnak.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Asszonyom! Észrevétele fontos, de sajnos nem jogos. Két okból is: 1. Kölcsey korában még más volt a helyesírás, ez ugyan korszerűsíthető, de csak módjával. 2. Kölcseynek ezeket a sorait prozódiai okból nem szabad a mai helyesírásra átírni. Korábbi szöveghű kiadásokban is ez szerepel: Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!
      – Szerencsés lenne, ha erre felhívnák a figyelmet a tankönyvek, a szövegközlők és a tanárok! És ez a jelenség, nemcsak Kölcseyre, hanem szinte a teljes régi magyar irodalomra áll, a modernre is annyiban, hogy 20. századi költőink is tudatosan, a prozódia kedvéért eltérhetnek a helyesírástól, s azt senki ki nem javíthatja! – Mivel úgy érzem, hogy ez nagyon fontos kérdés, és nincs eléggé elmagyarázva, foglalkozni fogok vele műsorainkban!
      Észrevételét köszönöm! Balázs Géza

      • Czigányné B. Edit szerint:

        Kölcsey Ferenc: Himnusz
        Isten, áldd meg a magyart
        Jó kedvvel, bőséggel,
        Nyújts feléje védő kart,
        Ha küzd ellenséggel;
        Bal sors akit régen tép,
        Hozz rá víg esztendőt,
        Megbűnhődte már e nép
        A múltat s jövendőt!
        Én így tudtam, mióta tudom. A bűn és a múlt hosszú magánhangzójával.
        Ide erről a hivatalos helyről másoltam ki: http://www.nemzetijelkepek.hu/.....egek.shtml

        1. Tehát (ha jól gondolom, közpénzből fizetett intézményt tartunk fenn nezeti jelképeink őrzésére, alkalmazásuk szabályainak betartatására.

        2. A kézirat fotóján a múlt hosszú magánhangzója egyértelmű, a többi nem. Van viszont számos aposztrof a névelők és a kötőszók mellet, azokat ugyanakkor elhanyagoljuk.

        Véleményem szerint, ha van neki jelenleg hivatalos szövege, akkor ami ettől eltérő
        https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_himnusza#A_Himnusz_jelenleg_hivatalos_sz.C3.B6vege
        pl az eredeti helyesírás szerinti, azt szükséges megkülönböztetni.

        Az általam hivatkozott tankönyvi változat egyiknek sem felel meg.

        Közpénzen és kötelezően.

        • balazsge szerint:

          Tisztelt Asszonyom! Az irodalmi szövegek átírását mai helyesírásra a szövegkritika alapelvei szerint végzik. Van, ami átírható, korszerűsíthető, van, ami nem. Mivel nem vagyok Kölcsey-kutató, a Hymnus, ma már Himnusz átírásának folyamatát nem ismerem, de azt megértem, és elfogadom, hogy a szöveg bizonyos esetekben korszerűsíthető, bizonyos esetekben (prozódiai, verstani okokból) nem. Kérem, nézze meg az eredeti kéziratot a neten (én is megnéztem), abban azt szerepel: Isten áld (!) meg a’ Magyart… Horváth János Magyar versek könyve című gyűjteményében (1937) Hymnus cím és részben átírt forma megbünhödte, de múltat) szerepel (243. oldal), Fábián István Magyar diák verseskönyve (1943) c. gyűjteményében Himnusz címmel (megbünhödte, multat) (9. oldal). A szövegközlés szakmai kérdés, a tankönyvi szövegek esetében – szerintem – ajánlatos a mai formák felé való közelítés (szigorú magánvélemény), de nem szakértőként meg- és elítélni aligha lehet egy-egy szövegváltozatot.
          Viszont örülök, hogy fölhívta erre a figyelmet, mert éppen nemzeti himnuszunk esetében a ma legáltalánosabban elfogadott, egységes szöveg tényleg fontos lenne (akkor is ha vannak más szempontok).
          Szerintem kérdésével érdemes lenne az illetékes akadémiai intézet Kölcsey-kutatóihoz fordulnia, akik sokkal alaposabb szakmai ismerettel tudnak szolgálni. Üdvözlettel: BG

  557. Székely László szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Régóta érlelődik bennem, hogy írok önöknek. Az apropó pedig az igekötők egyre gyakoribbá váló helytelen használta. A TV-t, rádiót hallgatva az egyik legtipikusabb hiba a keresztülver/átver igék keverése. Sokszor használják a keresztülver ige helyett az átver igét, ami azonban egészen más jelentéssel bír, mint a keresztülver. A parlamenten nem átvernek törvényjavaslatokat, hanem keresztülvernek. Mégis jellemzően az átver igét hallom ebben a szövegkörnyezetben, ami rendkívül zavaró.

    Egy másik, sokkal durvább példa az igekötők helytelen használatára: ” Igyekszünk a zajra vonatkozó hatályos rendeleteket nem meghágni”. Ezt a SZIN sajtósa mondta tavaly a szegedi Városi televízióban.

  558. Horváth Zoltán szerint:

    T. Tanár Úr!
    Ha módja van, kérem foglalkozzon azzal, hogy egyre gyakrabban használják állatok kimúlása, elpusztulása, megdöglése helyett helytelenül, a nyelvünkben az emberek számára fenntartott „meghal” kifejezést. Ez szerintem egy angolból pongyolán (finomkodóan) történt fordítás miatt keletkezett. A mi nyelvünk gazdag szókincse révén külön kifejezésekkel írjuk le az állatok és az emberek viselkedését ( röhög/nevet stb. vágtat/szalad), testrészeit (pofa/arc) táplálkozását (zabál/étkezik) stb.

  559. Csicsely Tamás (Ad: Márquez szülőföldjén) szerint:

    Kedves Géza!
    Remek könyv, hajdan vizsgaidöszakban olvastam, emlékszem vigyáznom kellett, hogy ne olvassam ki túl gyorsan… Köszönöm a beszámolót!

  560. Monostori Tiborné szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Nagyon szeretem árnyalatok, hangulatok érzelmek kifejezésére kiválóan alkalmas nyelvünket, amelynek játékossága is lenyűgöz.
    Ezért bosszant sokszor, ha hallom, hogy vannak, akik pongyolán használják.
    Az alábbi néhány példa rádió- és tévéműsorokból való.
    1. A nézőknek torkára fagy a mosoly (Kossuth, 2016. október 14.)
    2. A mérlegnek is két oldala van. (sajnos elfelejtettem feljegyezni a forrást)
    3. Nekem ezzel a produkcióval kapcsolatban volt egy kis hiányosságom. (2016. okt. 30 – Sztárban sztár – tévéműsor)
    4. A saját maguk által elfogadott törvényeket hágják meg.(sic!)
    (egy politikus, ha jól emlékszem GN, megnyilatkozása a rádióban)
    Köszönöm a figyelmét.
    Üdvözlettel
    Monostori Tiborné

  561. Koren Pál szerint:

    Néhány hete egyik műsorában előszeretettel használta a kassza szót a pénztárgép helyett. Nyilván nincs vele tisztában, hogy ez durva merénylet volt a magyar nyelv tisztasága ellen. Sajnálatos módon a Lidl-ben is rendszeresen ezzel akarják felpumpálni a vásárló vérnyomását: Megnyitjuk az ötös kasszát, helyezze az árut a kasszaszalagra. Helyesen és magyarul megnyitjuk az ötös pénztárat és a megvásárolt termékeket helyezze az áruszalagra. A kassza nemcsak ronda idegen szó, hanem a jelentése sem egyértelmű, egyáltalán nem lehet tudni, hogy a használója csak a pénztartó fiókra gondol, a pénztárgépre, vagy az egész pénztárra. Másik szavunk, amit előszeretettel használnak teljesen téves értelmezésben, az a vasút. Teljesen egyértelmű, hogy nem lehet utazni sem a közúttal, sem pedig a vasúttal. Csakis járművekkel lehet utazni, mint pl. a vonat, busz, autó. Ezenkívül van még egy harmadik dolog ami rendszeresen felháborítja az embert, az pedig az unió kiejtése a Tv-ben, rádióban. Mint a legutolsó senkiházi parasztok, gyakran hosszú ú-val ejtik ki a nevét.

    • Szilvási Csaba szerint:

      (…) Régen olvastam olyan nagyképű, lekezelő, öntelt hozzászólást, mint az öné. Nem tudok nem reagálni rá. „Nyilván nincs vele tisztában, hogy ez durva merénylet volt a magyar nyelv tisztasága ellen”-írja Balázs Géza tanszékvezető egyetemi tanárnak, a legkiválóbb magyar nyelvésznek címezve. Quo iure? Milyen jogon? Mi az ön foglalkozása? Honnan szerezte „csalhatatlan” nyelvi ismereteit? Mi az, hogy „ronda” idegen szó a kassza? Ön dönti el, hogy mi a szép és mi a ronda? Vasúttal és közúttal valóban nem lehet utazni, ahogy ön „saját szakállára” kiforgatja a szavakat, de vasúton és közúton igen. És milyen jogon nevezi legutolsó senkiházi parasztoknak, illetve velük egy szinten állóknak azokat, akik hosszú u-val ejtik az unió szót? (…)

  562. Tímea (Ad: Kolumbiai expedíció) szerint:

    Kolumbiai expedícióhoz:
    A „magány” persze, hogy visszajött, hisz: „A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal” (GGM: Száz év magány).

  563. Halas Péter szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Kérem, hogy egyik műsorában szánjon időt az egyre elviselhetetlenebbé váló őőőőőőőőőőzés eeeeeeeeezés jelenségére, ami az amúgy érdekes témákat követhetetlenné, sokszor érthetetlenné teszi. Sajnos egyre több műsorvezető is átveszi ezt a beszédmódot.
    Az Ön műsorát élmény hallgatni, szépen érthetően próbálja elmagyarázni a nyelvi jelenségeket.
    Csak remélni merem, hogy ez nem támogatható nyelvi változás.
    Tisztelettel:
    Halas Péter

  564. KB (Ad: Rádió, Tetten ért szavak) szerint:

    TETTEN ÉRT SZAVAK

    Ez a műsor olyan, mint a fény. Idő ki nem kezdi, más szelek nem gyűrik le, és a zivatarok után is visszahajlik cseppesen, mosolyogva a talmi erőn, mint a fű.

    A mai különösen tetszett. Tetten értem.

    Nemcsak anyanyelvet, hanem gondolkodást, kultúrát is üzen a nyelv által. A téma? A túlzások. Mind1 is. Nem bánt, tanít.

    Én még a tetszhalott szavak életre keltésével küzdök, hátha. Érdemes inkább rádiót hallgatnotok. Mondom: rádiót! Nem zajcsapdát.

    Csak öt perc a minden. De megéri. Pazar.

  565. Schumicky György szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!

    A tetten ért szavak műsorához küldöm az alábbi szöveget, amibe a minap botlottam böngészés közben:

    „Birkanyájat gázolt az InterCity” (origo 2016 05. 26.)
    „Sok állat elpusztult, amikor a sínekre tévedve egy birkanyáj közé robogott a Budapest-Keleti pályaudvarról Nyíregyházára tartó InterCity a célállomás határától nem messze – közölte a Mávinform sajtóügyeletese”

    Fene ezt a fránya vonatot, hogy a sínekre tévedt.(Meg a szakmáját ilyen szinten művelő újságírót)

    üdvözlette: sgy

  566. Fodor András szerint:

    Kedves Géza!

    Szíves figyelmébe ajánlom a 2017.01.14-én reggel elhangzottakat!

    Nevezetesen megtudhattuk, hogy vadásznak a székelyekre!!!!!!!!!!!

    Deme Timea szerkesztő és Horváth Ágnes hívták fel erre a figyelmünket: „Csiki ?.? András székely vadásszal beszélgetett….”
    Remélem székely Csiki András vadásszal beszélgettek.

    Ugyanebben a műsorban derült fény arra, hogy két Ciprus (sziget?) létezik! Éspedig: török Ciprus valamint görög Ciprus!

    Valószínű ciprusi törökökre és ciprusi görögökre gondoltak!

    Tisztelettel

    Fodor András

  567. Schall Nándor szerint:

    Tisztelt Tanár úr!

    Hallgattam december 21-i Tetten ért szavak műsor

  568. Kedves Géza, elolvastuk a „Körbejárt Föld”-et, és nagy örömünket leltük benne. Szépek a fotók, rendkívül gazdag világ tárul fel általuk, csak azokat lapozgatva is sok információhoz jut az ember. Persze külön örül, amikor olyan részekhez jut, ahol maga is járt (nekünk ilyen volt Tunézia, Marokkó, Egyiptom, Törökország).
    A legmegragadóbb azonban az az empatikus utazói attitűd, (ami persze nem meglepő tőled, hiszen szerencsére régóta ismerhetünk, és tudjuk, milyen aktív figyelemmel tudsz odafigyelni emberekhez, ügyekhez, jelenségekhez). Az a fajta utazás, ami a könyvből kirajzolódik, azonkívül, hogy segít tudatosítani, mennyire fontos belülről megismerni és megérteni a különböző kultúrákat, szembesíti az olvasót azzal, micsoda veszteség lenne, ha ezek a rendkívül színes és különböző világok eltűnnének, egybemosódnának, felőrlődnének a ma zajló világfolyamatokban. Az utazás tényleg arra való, hogy átélhessünk évezredes időhorizontokat, láthassuk nagy kultúrák felvirágzását és váratlan eltűntét, s ez a könyvben többször is megjelenő dráma nyilván nem véletlenül juttatja eszünkbe, hogy mennyire törékennyé is vált a számunkra is oly fontos, s oly büszkeséggel elsajátított európai kultúra.A könyv tele van érzékeny megfigyelésekkel, finom, apró, erős hangulatokkal áthatott jelenetekkel, amelyekkel szépírói erényekkel örvendeztetik meg az olvasót. Az a fajta tapasztalat pedig, ami például ázsiai útjaidból kirajzolódik, hogy a megpróbáltatásokkal együtt lehet élni, azokból harmóniát és boldogságot lehet teremteni, sokaknak erőt adhat ahhoz, hogy a világot ne javíthatatlan helynek érezzék. Külön örültünk a könyv végén Magyarország beemelésének, annak, hogy érezhesse az olvasó, mindenféle érték és szépség itthon is megtalálható, figyeljünk rá, keressük, védjük, támogassuk. A könyvnek így az egyik legfőbb sugallatává válik, hogy a mi hazánk is egy egész világ, és az, hogy a tisztán látó ember számára az egész világ is egy haza. S így e könyv nem csak utazni, hanem (szeretettel, humorral) élni is tanít.
    Azt gondoljuk, hogy így érdemes utazni, ilyen látásmóddal érdemes befogadni a világot. Tudod, mi is mennyire szeretünk utazni, a könyvet olvasva többször felsóhajtottunk, bárcsak mi is ott lehetnénk veletek együtt!
    Még nagyon sok ilyen szép utat, könyvet kívánunk! Sok szeretettel: Ágnes és GáboF

  569. Párbeszéd a HÉV-en a 90-es évek elején.
    Öregasszony: Ez az Antall József, hogy milyen egy tehetelen alak. Tesze-tosza, egyetlen intézkedése sem viszi előre az országot.
    Feleségem: Pedig teszi, amit tehet, és mindig is a demokratikus ország érdekében cselekszik.
    Öregasszony: …akkor meg b…

  570. Szilvási Csaba (ad: Temesi Ferenc) szerint:

    Érdekes, izgalmas, felkavaró élmény a Temesi Ferencről szóló írásod. A tőled nem megszokott módon egy kicsit zaklatott, rendezetlen, hevenyészett, de talán éppen ettől igazán hiteles és lenyűgöző. Így ír a ZSENI a nála mindössze 10 évvel idősebb, de életformáját tekintve matuzsálemnek tűnő másik ZSENIről. Ráhangoltan, megértően, szeretettel.
    Jaj, de gyönyörű!!! Még néhányszor el fogom olvasni. Köszönöm.

    • balazsge szerint:

      Kedves Csaba: köszönöm az észrevételt, de ha a zseni itt marad a leveledben, akkor mától, egészen pontosan 2016 utolsó napjától ismét megduplázódik azok száma, aki nem kedvelnek. Szerencsére, a rendetlen, hevenyészett jelzők azért (súlyosan) visszavesznek ebből a túlzó minősítésből. Kérném szépen eszerint értékelni a bejegyzést.
      Búék, Géza

  571. Szilvási Csaba szerint:

    Celeb. „A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, ill. egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába”. „Sajnálom, hogy Ön is egyre-inkább válik celebbé, sem mint nyelvéért aggódó szakemberré”- írja -meglehetősen nyegle, valamiféle felsőbbrendű allűrrel – Ancsa Mihály Balázs Gézáról, a számomra a jelenleg legsokoldalúbb, legtájékozottabb, leglelkiismeretesebb nyelvészről, mivel – ez az „észszerű” indoklása – „nem emeli fel a szavát az olyan jelenségek ellen, mint a történések kifejezés indokolatlan használata (ma már nincsenek események, folyamatok, jelenségek, csak történések), vagy a brutál szó oda nem illő használata”. Hogy ezeken kívül mi mindenért emeli fel a szavát, mennyi mindent tesz a magyar nyelv tisztaságának megőrzése érdekében, arról nem szól. Lehet, hogy nem is tud. Nem ismerem Ancsa Mihályt. De nem is szeretném, megismerni.

  572. Ancsa Mihály szerint:

    Tisztelt tanár úr! Sajnálom, hogy Ön is egyre-inkább válik celebbé, sem mint nyelvéért aggódó szakemberré. Miért nem emeli fel a szavát az olyan jelenségek ellen, mint a történések kifejezés indokolatlan használata (ma már nincsenek események, folyamatok, jelenségek, csak történések), vagy a brutál szó oda nem illő használata. Az egészben az a legdrámaibb, hogy ezeket a nyelvi idiotizmusokat az önmagát értelmiséginek tituláló réteg terjeszti.Tisztelettel Ancsa Mihály

  573. Sz. Tóth Gyula (ad: Sz@r) szerint:

    Szabad az ilyen beszéd az áhítatos ünnep idején? Hát szabad „olyanokat” tenni, pottyantani szerteszét? Értem a felháborodást, magam is tapasztalom, ezek a jelenségek hétköznapjaink velejárói, ünnepeinket sem kímélve. De nézzünk szét. Szíria szétdúlva, Afganisztán feldúlva, Európában robbantásos merényletek, Németországban autós tömeggyilkos – a nizzai modellt másolva, Törökország vérben, és ez megy a Boszporuszon túl Afrikáig, s amerre a szem ellát. Most világháború van? Mikor mondják, hogy világháború? Nyáron, fél éve kérdezte egy kamaszodó fiú. Akkor azt válaszoltam, egyrészt ezt „be szokták jelenteni” a nagyhatalmak, most még nem tették, de háborúk vannak szerte a világban. Szóval, akkor ez most nem világháború? A vezető politikusok, élükön Hollande francia elnökkel, fejet hajtanak, mécsest gyújtanak. Hollande ehhez jól ért, ezt – a sajnos kötelező protokollt – megadóan gyakorolja. Hazájában ennek rövid, de ütős története van a Charlie Hebdo elleni merénylettől kezdve, a párizsi, a nizzai robbantásokig. A véres történetek részleteit nyomon követtem, „megemlítettem”. (Időrendbe állítva, hogy ne feledjük.) Nyomtatott és online formában is terjesztettük, lásd „Iskola a határon túl és innen. Európai tanszemle, 1-2-3. Partium, XXV. évf., 2. sz., 2016. nyár, 76-78. és ősz, 82-86., valamint http://www.francianyelv.hu/pub.....licisztika
    Sajnos, a francia elnök nincs egyedül. Főhajtás az áldozatok előtt, csúcsértekezletek kezdeményezése. De meddig?! Hány halott kell még? Vigyázat, elfogynak a mécsesek! Akkor mihez kezd a vezérkar? Lassan igazat adok Kaiser Lászlónak, aki legutóbbi verskötetével fájón borús állapotot jelentett be: Elfáradt összes angyalunk. De szól a dal: „Soha nem adom fel…”
    Itt szemetelnek, ütik a közterület-felügyelőket, ott süvít a golyó. Most mi van? Békés Karácsonyt? Hát, Alfonzó segélyfelhívása jól jönne: „Idefigyeljenek, emberek!” De ez nem nevetni való. (Sz. Tóth Gyula)

    • balazsge szerint:

      Azt hiszem, aki a buszon hány, a bolt elé ürít és a Nyugati téren közösül, annak minden további mindegy, kis dolgokból lesznek a nagyok, és még sokan nem is sejtik, hogy milyen nagyok. Nem akarok ma jegyzetet írni arról, hogy 2015 nyarán szinte minden eddigi történést józan paraszti ésszel megjósoltam. Nem írom le, hogy még mit látok. Azt hiszem, a karácsonyi éjféli misén imádkozni fogok, hogy ne legyen igazam.

  574. Bakos Ferenc szerint:

    Tisztelt professzor úr!
    Bosszant ez a terjedőben lévő beszéd, mikor valamit nem akarnak, hogy bekövetkezzen, és mégis úgy jön, mintha az volna a cél, hogy bekövetkezzen… (Pl: „hogy tudjuk azt megakadályozni, hogy a gyerek ne kapja meg a fertőző agyhártya- gyulladást?” Ma hallottam B.-től a „Napközben”-ben, a Kossuthon…)Kérem tegyen ellene, ha módjában áll! Üdvözlettel, tisztelettel: Bakos Ferenc.

  575. Tohol Éva (ad: Körbejárt Föld) szerint:

    Szeretném megvenni a könyvet, Bp. hol lehet megszerezni ?

    Tohol Éva

  576. Az írásodban nem értek egyet avval, hogy a liberálisnak mondott értékrend ellentmondásaira kérdez rá az előadás, arról meg szerintem szó sincs, hogy arra a következtetésre jutnánk, hogy a hagyományos értékeknél nincs jöbb. Szerintem ennek pont az ellenkezőjét mutatja meg: nem működött és nem is működik az a modell – semmiben. Ezért válik 27 év után a nő: felnevelte a gyerekeket, mert ezt várta el a hagyományos értékrend, de amire ő vágyott, az nincs. Erre játszik rá – szerintem – az a rész, mikor nincs gyerekük, de fogadnak bébiszittert. Ezt várja el a társadalom: házasság, gyerek. S jól menő életben csak akkor lehet „bulizni”, ha van pénz a bébiszitterre. Egy szerep, amit fel kell mutatni.

    Nagyon zavart a rendezésben, hogy nagyon negatívan festi le a nőket, és csak keveset reflektál a férfihibákra (jó az 5 évesként viselkedő dozsemező férfiak, szép kiszólás).

    A normális mondatról: viharként tomból már a messzi távol. Szerintem ez nagyon szép szinesztézia: amikor a másik távolléte, hiánya akkora feszültséget okoz, hogy az szinte fizikai fájdalommal jár.

  577. A gyerekek szóalkotása nemcsak meghökkentő, hanem olykor nagyon találó is. Levi unoka (még nincs ötéves) a drón helyett alkotta: világnéző. Szerintem egészséges szó.
    Üdvözlettel:

  578. Szilvási Csaba (ad: Ment-e a könyvek által) szerint:

    Kedves Géza! Megrázó írásod a döbbenetes Szabó Lőrinc-verset hozta elő a lelkemben.

    „A küszöböt, ahonnan Vörösmarty visszafordult, Szabó Lőrinc átlépi: alkotásai után magát az embert tagadja meg, szellemi léte, haladása után biológiai létében is kétségessé teszi”:

    Égesd el a könyveket, Kalibán!
    Sugár Károlynak

    Égesd el a Könyveket, Kalibán!
    Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed
    fojtsa korommá gyémánt agyvelők
    mágneses és nehéz sugarait,
    fénylő zenéjét és az értelem
    kéksárga rebbenését! Kalibán,
    lázongó ösztönösség, te, akit
    nem köt emberi töprengés, hazug
    eszmék játéka s gyáva szeretet, –
    fojtsd meg a szépet, a harmóniát
    s a rútat is, ha gondolat, hiszen
    a gondolat az ember gyilkosa!
    Pusztítsd el őket! mind! hogy ezután
    ne érezzünk, ne higgyünk, kín s remény
    lelkünket ne gyötörje s ne legyen
    szó sem ezentúl, mely minden gyönyört
    megront, míg névvel illet, de a kínt
    csak élesíti, mikor testet ad
    mult szenvedések emlékének is!
    Égesd el a Könyveket, Kalibán!
    Kuszáld grimasszá arcunkon az Úr
    arcának vonalait és, ha már
    emberistenként élni nem tudunk,
    kalapálj vassá, verj acélbelű
    roppant Szerkezetekké! – Kalibán,
    gondolkozás nélkül gondolkozó
    rejtelmes Új Bölcs, Mérnök, Épitő
    Mindenség, kinek vak izmaiban
    az élet, minden kattogó tudás
    s minden erő magától működik,
    öntudatlan s nem képletek szerint, –
    alakíts át iszonyú, fekete
    óriásokká, reflektorszemű
    Szénevő Gépeiddé, hogy mikor
    elégeted a férges Könyveket:
    toronytestünkkel és csörömpölő
    bokánkkal, árnyunkat a pusztulás
    ingó egéig dobva, pokoli
    ritmusra járjunk szent táncot neked
    a Gondolat nagy Máglyája előtt!

  579. Kosztolányitól tudjuk: „Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló.”
    Adódik az analógia: csak papír és rongy, de nemcsak papír és rongy, hanem könyv.
    A könyv éppen úgy magasztosabb az anyagi összetevőinél, mint a zászló.
    Csak remélem, hogy továbbra is a kultúra hordozója marad. Annál is inkább, mivel hozzáértők kiszámították, hogy a könyveknek magas példányszámuknál fogva több esélyük van a megmaradásra, mint a világhálóra pakolt anyagoknak. Utóbbiak esetén elég egy szerverhiba ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra törlődjenek értékes anyagok.
    A legjobb minden valamire való virtuális tartalmat papíron is rögzíteni, és fordítva, a köteteket elektronikusan is tárolni.

  580. Szabó Béla István (ad: Jakucs László) szerint:

    Kedves uram,
    mielőtt előadni megy: a Béke-barlang nem a Bükkben van, hanem a Gömör-Tornai karszt déli (magyarországi)oldalán, pökésnyire a Baradlától.
    üdv szbi azaz barlangász nevén Köldöknéző

  581. Bréda Rita szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Az alábbi szó meghatározásához kérem szíves segítségét.
    Szinonima.
    Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára szerint, amit az Akadémiai Kiadó adott ki a meghatározás a következő: gör-lat, nyelvt rokon értelmű szó/ kifejezés.
    Amiért kérem a segítségét, az a következő. Egy feladatlapon az alábbi olvasható.
    Mely szavaknak van tár- kezdetű szinonimájuk?
    fűszernövénynél a tárkonyt jelölte meg megoldásul,
    a fúvós hangszernél a tárogatót.
    Ebben az esetben szerintem nem beszélhetünk szinonimáról.

    Válaszát köszönettel várom.
    Üdvözlettel
    Bréda Rita

    Válaszát köszönettel várom.

    Üdvözlettel
    Bréda Rita

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Érdeklődők! Ez a honlap nem a nyelvi tanácsadásé. Mivel nagyon sokaknak van nyelvi kérdésük, ezért 2006 óta működik ingyenes nyelvi tanácsadó szolgáltatás a http://www.e-nyelv.hu, kérjük, hogy a nyelvi (helyesírási) kérdéseket ott tegyék fel. Ez azért is előnyös, mert a honlapon az elmúlt 10 év kérdés-válaszaiból is lehet keresni. Megértésüket kérve: Balázs Géza

  582. Németh Tamás szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Ha jól tudom az élőhelyválasztás szó így helyes (összetett, 6 szótag). De ha azt írom egy címben, hogy ‘A réti sas élőhelyválasztása’ és nem szeretném az élőhely szavunkat a ‘habitat’ szóra cserélni, akkor kötőjelre szükség van vagy sem? (Mindkét esettel találkoztam már.)
    Köszönöm válaszát!
    Nagyon jó a rádióműsora!

    Üdvözlettel:

    Németh Tamás

  583. Szikora Zsolt szerint:

    Kedves Tanár úr!

    Egy érdekes, kissé zavaró nyelvi jelenségre szeretném felhívni figyelmét.

    A MÁV pályaudvarokon az utóbbi időkben mintha új divat szerint készítenék a településnevek tábláit és egyéb feliratokat: a táblákon megjelenő feliratok végét ponttal zárják le. Néhány példa: „Balatonszentgyörgy.”, „Mende.”, „Maglód.”, „Tápiószecső.”, „Tápiógyörgye.”, „Mezőberény.”, „Csárdaszállás.”, „Forgalmi iroda.”

    Talán tanulságos lenne ezt a jelenséget, illetve a pontozott feliratok megjelenésének okát is megvizsgálni valamely műsorában. A pontok kiírásának következetességéből azt gyanítom, hogy a jelenség mögött egy a vasúti feliratokat menedzselő személy sajátos helyesírás-értelezése állhat. És hátha ő is meghallgatná a műsort… 😉

    Minden jót,
    Szikora Zsolt

    PS.: Csak remélni tudom, hogy üzenetem nem tartalmazott túl sok helyesírási anomáliát.

    • balazsge szerint:

      Kedves Szikora Úr! Én is ismerem ezt a jelenséget, de eddig úgy tapasztaltam, hogy ez csak a nagyon régi táblák esetében van így, akkor talán (100 éve) szokásban volt a feliratok végére pontot tenni. Amennyiben ez új jelenség, úgy mindenképpen helytelen. Köszönöm a levelét! Balázs Géza

  584. M. Mester Katalin (ad: Cohen) szerint:

    Kedves tanár Úr,
    7-8 éve járok Kovásznára a mofettákba (CO2 gáz)gyógyulni. A Bene-mofettában hallottam először, – majd visszatérve évente rendszeresen – azt a varázslatos zenét, azzal a mély, időnként beszélve éneklő előadóval, ami első alkalommal is magával ragadott. Az évek során a mofetta gyógyító hatása mellett a zene gyógy-terápiáját is megkaptam. Most, L. Cohen halála kapcsán hallgattam bele „véletlenül” a dalai sorába, hogy kit is gyászolunk… Meglepődéssel csodálkoztam rá, hogy kinek a misztikus zenéjét is hallgattam évek óta oly örömmel. Az mekkora élmény lenne, ha szöveget is érthetném! Igaz, a zenén „átjön” a mondanivaló mélysége, komolysága.
    A „Hallelujah” a legfelemelőbb zene nekem. L. Cohen köszönöm! Nyugodjon békével! Kovásznán ismét hallgatni fogom. Cohen zenéje már a terápiám része. Örülök, hogy B. Géza professzor úr is megemlékezett róla. A zene és a nyelv rokonok.

    Tisztelettel: Mester Kati

    • balazsge szerint:

      Kedves Kati! Cohen dalai örökké élnek. Meglepő számomra, hogy életében milyen keveset lehetett hallani róla nálunk, most viszont mennyien emlékeznek rá. Nem volt a rossz értelemben vett „sztár”, nem voltak hóbortjai, allűrjei, 75 évesen 3 órát volt színpadon, megbecsülte a közönségét. Igaz, tele volt a Sportcsarnok… Az ő közönsége nem „rajongókból” állt, hanem az értékes zenét kedvelő emberekből. Cohent hallgatva egyértelmű számomra, hogy bizonyos esetekben nincs határ a könnyű- és komolyzene között. Cohen csak a legmagasabb mércével mérhető… Géza

  585. Mohácsi Juli szerint:

    Köszönet Tanár Úrnak az érdekes írásokért, a rádióműsorokért. Boldog születésnapot kívánok.

  586. Tisztelt Professzor Úr!

    Megtiszteltetés volt Önnel találkozni.
    A „célt” persze értem, és természetesen sokféle célt meg lehet a Partiumot illetően fogalmazni. A célhoz vezető út bizonytalansága volt az, ami miatt felszólaltam. Mert ahogy látom, a szándék világos, de ahány ember jelen volt, annyi felé indult volna. Bár, péntek óta már térképünk is van, így talán nincs minden veszve.

    Tisztelettel üdvözli
    Gulyás László Szabolcs

  587. Tisztelt Balázs Géza!
    Hát igazándiból igazán nem tudom miként közelítsem a problémát. Nem igazán tudok napirendre térni a magyar nyelv mostani használata tekintetében. Tekintettel arra, hogy az igazán, nem igazán, igazából, igazándiból szavakat hallom minden rádió műsorban.
    Félre a „tréfával” – ha ezt tréfának lehet nevezni.
    Igen, adott esetben van egy beszélgetés két ember között a rádióban, egyik kérdez a másik feleletét így kezdi: Hát igazából, hát igazán akkor kezdődött, hát nem igazán emlékszem, hát igazándiból erre most nem tudok pontosan felelni, stb., a mondatok között az „és hát” szerepel, talán kötőszóként?
    A másik a „tekintettel erre, arra, e tekintetben, erre, arra való tekintettel” szavak állandó, szinte egymás utáni használata.
    Vajon miként lehetne a számomra gyönyörű, kifejező, mindent pontosan meghatározó magyar nyelvünk romlását megállítani.
    Megjegyezném, hogy fent leírtak az írott sajtó(k)ban is ugyanígy megtalálhatóak, a TV műsorokban is.
    Csaknem fél éve kizárólag a kivételesen engemet érdeklő adásokat hallgatom, TV-t nem nézek (még az aláírásos filmeknél is a fordításban fenti szavak tömkelege szerepel) már, sajtót még olvasok egyelőre. Csak a zene marad, persze ez nem kevés számomra.

  588. Papp Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,
    Gyakran hallgatom műsorát a rádióban, de hiányérzetem csak fokozódik. Alig van olyan adás, amelyikben a mindennapi beszéd problémáival, hibáival foglalkozik, teljesen elmegy az elméleti nyelvészkedés irányába, ami nem javítja a beszélők nyelvhasználatát. Romlik nyelvünk! A gyerekekre erős , rossz hatás nehezedik.
    Példák tömegét mondhatnám, de most csak hármat:
    – a budapesti olimpia évét csak húsz-huszonnégyként említik.
    -a rádióban-tévében gyakori, hogy a tizedes számokat csak így ejtik: pl. három egész egy /vagy három pont egy/
    -az a vállalat, aki … stb.

    Nem volna célszerű ezek emlegetésével, helyretételével foglalkozni?

    A nov. 2-i adás nem nekünk szólt!

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Papp Gábor Úr! Észrevételét jogosnak érzem, az utóbbi retorikai beszélgetések valóban elmentek egy túl elméletieskedő irányba. A beszélgető-sorozatot szeretném megtartani, de a témákat januártól a mindennapi beszéd gyakorlati problémáira irányítjuk. Köszönöm észrevételét: Balázs Géza

  589. Szilvási Csaba (ad: Nyelvész Józsi) szerint:

    A sziporkázóan szellemes kis Balázs Géza- írásról nem Kovács Kati egykori slágerének
    „Józsi, hol vagy, gyere, gyere,
    Jöjj hát, egye fene!
    Hol vagy, Józsi, hol vagy?
    Józsi, add meg, add meg magad!”
    refrénje, hanem Arany János Egressy Gábornak című költeménye „Élni fog nyelvében, élni művészettel, Még soká e nemzet!” részlete, s – bármennyire is bárgyúcska – az az optimista kis fűzfapoéta-rímpár fogalmazódik meg bennem, hogy:
    „Amíg élni fog egy Józsi, egy nyelvész,
    addig nem kell félnünk, hogy a nemzet elvész”.

  590. Nagy Emőke (Ad: Élni kell) szerint:

    Géza jegyzetére rímel: Jeles András: A „szolgálólány” ártatlansága: Bara Margit egy idő után visszavonult, elhallgatott. A konkrétumok kevéssé érdekelnek; a Bakaruhában című filmben való feltűnése majd az »eltűnés« ténye együtt beszédes dokumentum; itt volt valaki, aki nem oldódott bele a lassú, kedélyes pusztulásba, aki nem győzte meg magát az »élni kell« ideológiája nevében arról, hogy végrehajtható ez a bűvészmutatvány: »önmegvalósítás« az önfeladás hétköznapjaiban.

  591. Szilágyi Ildikó (ad: Egy fennhangon kiabálóra) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Néhány éve már az egyetemen is mesélte a mai történetet, akkor is csak ilyen titkolózva. Akkor sem értettem, ma sem. A kilencvenes években is voltak projektek? Mert az osztály, mintha a Kádár-korszak maradványa lenne. Vagy nem jól tudom? És hogy-hogy ez a történet ma ismét előjött?

    Tisztelettel:
    Szilágyi Ildikó

    • balazsge szerint:

      Kedves Ildikó: a jelenség a konkrét személlyel és osztállyal valóban a 90-es években történt meg, a konkrét személy pedig azóta is sugárban öklendezik. Legutóbb néhány napja. (Cím és név a szerkesztőségben, de ez lényegtelen, a lényeges, hogy ilyen van.) Üdvözlettel: B. Géza

  592. Bohátka Sándor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Mindig élvezettel hallgatom a rádióban elhangzó nyelvművelő műsorát.
    Nem vagyok nyelvész, de bosszant, ha kifejező, szép szavaink helyett indokolatlanul idegent használnak.
    Ma délben nagyon felkaptam a fejem, amikor ez a veretes mondatrész hangzott el a rádióban egy fogyatékosokat segítő technikai segédeszköz ismertetőjétől valahogy így: „ezzel az applikációval követni tudják a narratívát”. Az alkalmazás és a beszéd szavunk szebb és még rövidebb is, mint a fontoskodással kiejtett idegen szavak. Hasonlóan bosszantó, amikor a szintén rövidebb és kifejezőbb úti cél helyett szinte kizárólag desztinációt emlegetnek.
    Jó lenne, ha legalább a rádió munkatársai (riporterek, műsorvezetők, szerkesztők és a többiek) példát mutatnának a beszélgetőtársaknak a következetesen helyes szóhasználatukkal. Bizony, az is ráférne néhány műsorvezetőre, hogy figyelmeztessék őket erre.
    Tisztelettel:
    Dr. Bohátka Sándor
    Debrecen

  593. Sz. Tóth Gyula (ad: Szükség) szerint:

    Jókor ér a hír, éppen egy érdekes könyvet lapozgatok: Udvariasság. Szemiotika, művészet, irodalom, nyelv. (Szerkesztette: Balázs Géza és Pölcz Ádám) Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2016. Válaszfélék is kínálkoznak. A kötetben jeles kutatók fontos tanulmányokat tesznek közzé, gyakorlati tapasztalatokra épülő munkák elméleti köntösben, jól hasznosítható tételek. Az udvariasság többféle megközelítése vonul fel: kommunikációelmélet, irodalom, nyelv és kultúrák. Szó van verbális és nem verbális eszközökről. Olyan példára azonban nem számíthattak, aminőt a jegyzet hoz elő: gusztustalan gesztus, távolról sem udvarias. (Hát még közelről.) Edward Hall még „rejtett dimenziókról” írt, mára a rejtettek látó- és szaglótávolságba kerültek, nincs mit takargatni. Már akinek! Sokszor a látvány a rejtett dimenziókat hivatott előhozni. (Vagy éppen elfedni.) A látványba menekülés önmagunk keresésének, megtalálásának (hiú) eszköze. Az ember szabad, hát odaizél, ahová akar, ott izél, ahol rájön. Szükségletét szabadságnak gondolja. Globalista szlogen születik: „Szabad hős? Nagy ökör, oda szarik, ahol köll.” Ez sem ízléses. (Egy arra járó szorult helyzetében megengedhette magának.)
    „Ember voltunk hanyatlása”, Konrad Lorenz figyelmeztet: hanyatlásunkat ne hárítsuk minduntalan külső – politikai, környezeti – erőkre. Az emberi leépülés ellen mi magunk, az ember is tehet ellenlépéseket. Például: „Ha igaz, hogy az emberben van valami isten képmásából, akkor az ez a teremtő tevékenység.” Már ha felismerjük, hogy „teljes egészünkben ennek a világnak a részei vagyunk, együtt jár annak tudatosulása is, hogy felelősség terhel bennünket érte.” A könyv 1988-ban jelent meg, a következő évben Lorenz meghalt. Az udvariatlanságot nem érdemes a szabadság emlegetésével elütni. Szokás ma ez: a szabadság „mindent visz”. Csakhogy az udvariasság a szabadság alaptétele, azzal együtt lehet a szabadság „teremtő tevékenység”. Ó, és a szabadságnak íze van!
    Persze, az udvariasságot sokan igénylik, tanításáról nem szabad lemondanunk. Mert, mint a tanulmánykötet szerkesztői a Bevezetőben nekünk szegezik (ha már az udvariasság társadalmi-kulturális norma): „kérdés, hogy melyik szubkultúra fogja a gyeplőt”. A tanítók nagy felelőssége és feladata (és nem csak az övéké!): kapaszkodj a jelbe! A kötet „újdonsága”, hogy jeltudományi keretben tárgyalja az „udvariassági jeleket”. Jelek márpedig úton, útfélen adódnak.

  594. Szilvási Csaba (ad: Sebbenzin) szerint:

    Mindig sejtettem én, hogy mi, nyelvészek vagyunk a leg(ny)elvetemültebb, legvilágfelforgatóbb emberféleségek. Minden kitelik tőlünk Most, hogy kiderült, van olyan közöttünk, aki meg akarja bicskázni a miniszteriális „fennforgókat”, sőt olyan is, aki az ország házát akarja a levegőbe röpíteni az épületbe sunyin becsempészett sebbenzinnel egy belső intim helyiségben általa nagy sebbel-lobbal feltöltött Molotovjával, sejtelmem beigazolódott. Cave canem? Ó, nem! Cave linguistam!

  595. Tohol Éva szerint:

    Ez is egy szakma, hogy a szomszédasszonyomat idézzem.

  596. Bartha Lajos szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    A budapesti kerületek kedves hangú bemutatásához engedjen meg egy utólagos kiegészítést. A II. ker. Margit körút végén, a többször átnevezett (és többször átépített) Széll Kálmán, majd Moszkva, és újabban megint Széll Kálmán teret gimnazista koromban, úgy 1949-50 tájt rövidítve „Kalef”-nak neveztük. Nagyon elterjedt megnevezés volt, oda jártunk randevúzni, sőt korcsolyázni is. Jó rejtőnév volt, a felnőttek, szülők, tanárok nem értették mi is az a „Kalef”, de idővel ők is eltanulták, használták. Azután a Moszkvásítás után lassan kihalt. De éppen a napokban a 17-es villamoson újra hallottam, egy diáklány mondta a barátnőjének: „én leszállok a Kalefon”. Lehet, hogy feltámad? – Üdvözli: Bartha Lajos

  597. hortobágyi ildikó szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Több pesti és néhány vidéki könyvesboltban kerestem az „Új szavak,kifejezések „című könyvét,de sehol nem tudtak róla.Kérem szíves tájékoztatását:hol vehetném meg a fent említett művet?

    köszönettel Hortobágyi Ildikó

  598. Szabó Béla István szerint:

    „vaj van a füle mögött” – no de kérem!!! Itt???

  599. Dressmann Dóra szerint:

    Kedves Géza!
    Rákosfalvai vagyok én is. Mostanában kapcsolódtam be a rákosfalvai helytörténeti kutatásokba, mivel jövőre ünneplik a 145. évfordulót.
    Várják mindazok jelentkezését, akik szívesen megosztanák saját kutatásaik eredményét kötetlen beszélgetéssel egybekötött találkozókon.
    Időpontok: október 18., november 15., december 06.

    16.00 – 18.00 óra

    Helyszín: Cserepesház (1144 Bp., Vezér u. 28/b.) – Lajta Béla terem
    Ha esetleg lesz kedve egyszer mesélni…

  600. Tohol Éva (Ad: Félpercesek) szerint:

    Kérdésem volna (ez nekem Cseh Tamás hangján jön): Papp Andreával többször találkoztam, az ELTE-n ő vezette be az angol gyermekirodalom oktatását. Többször szervezett angol gyermekirodalom konferenciákat, én is többször ‘felléptem’. Ugyanarról a Papp Andreáról van szó ?

    Jobbulást kívánok! (Esetleg időjárásváltozás+ fáradtság?) Én is most robbantam le kissé, utazás és esőben szüretelés után,hegyoldalra fel le, Putnokon, ahol Mátyás király megkapáltatta az urakat, bár Gömörben több hely is magának igényli ezt a nevezetes cselekedete.

  601. Tohol Éva (ad: Örményországban) szerint:

    Ajánlom figyelmébe Bagi Éva:Kövek zenéje, örményországi barangolások c. könyvét (2013).

  602. Szilvási Csaba (Ad: Elmentek Ők...) szerint:

    Tudom, nőttön-nő tiszta fényük, ahogy időben, térben távolodnak.

  603. dr. Ecsedi Gabriella szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A Tetten ért szavak c. műsor 2016. aug. 29-i adásában felolvasták egy levél végét, amelyben egy közigazgatási szerv kijelenti, hogy állásfoglalása nem bír jogi kötőerővel. Mondták a műsor végén, hogy fognak még foglalkozni a témával, de – kisgyerekes anyuka lévén – nem tudom, hogy tudom-e hallgatni, így most írok Önnek.

    Jogász vagyok, és tudom, hogy miért írta a fentieket az ügyintéző: az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) számú határozatában kimondta, hogy alkotmányellenes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott, minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata.

    Vagyis a közigazgatási szerv ad ugyan tájékoztatást, és nagy valószínűség szerint tartja is magát az abban leírtakhoz, csak éppen azt is elmondja, hogy voltaképpen nem jogosult ilyen tájékoztatást adni, illetve hogy biztos választ csak a jogalkotó adhat a kérdezőnek…

    Üdvözlettel:
    dr. Ecsedi Gabriella

  604. Tisztelt szerkesztő úr! Mazsolázzon kedvére az alatti gyűjtésemből!

    Politikusok, hivatalnokok és egyéb okos emberek beszédei a rádióból, téma szerint átrendezve:
    Hozzászólásaimat (…)-be teszem – Tamás bátya

    – „A büdzsé kérlelhetetlen a válsággal szemben, de a nehéz helyzetben lévőkkel szolidáris.” -Bajnai Gordon (A budi kérlelhetetlen a válsággal szemben, de a nehéz helyzetben lévőkkel szolidáris.)
    – „Elismerte a gazdaság sérülékenységének javulását”
    – „A szegénységi mutatók javítása lefelé húzzák a növekedést”
    – „A mai nehéz gazdasági helyzetben borzasztóan nehéz bármiféle áremelést átverni a piacon.” (A hitelt felvevőket viszont könnyebb átverni)
    – „Nyakló nélküli hitelfelvevés” (És rakoncátlan hitelkihelyezés)
    – „Van segítség kapására is lehetőség” (Én is szeretnék lehetőséget kapni egy kis segítségre!)
    – „Amikor még nem volt trendi zölden gondolkodni Magyarországon”
    – „Mindent átírhat a Bakonyban talált dinoszaurusz lelet”
    – ”Régen volt, egy olyan nővény fauna”
    – Előző életünkben, mikor madarak voltunk, szintén vágytunk a fényre” (Bár még vágyom a fényre, – nem emlékszem.- Pali Madár)
    – „Igyekszünk minél több elektromos vezetéket madárbaráttá tenni”
    – „A béka azért mondott le a tüdőről, hogy alkalmazkodjon a környezet feltételeihez” (Milyen önfeláldozó! Most mivel lélegzik?)
    – „Sok állat használja a gravitációt, hogy egyik fáról a másikra ugráljon”(Ügyes)
    – „Szinte valamennyi család kötődik valamennyire a spárgához”
    – „Ha marhák szűk helyen vannak, és nem tudnak nyugodtan kérődzni, élettani problémáik lehetnek” (Biológiai tankönyvekkel kellene etetni őket!)
    – „Szürkemarhánk bár hasonlóan ridegen tartott marhahús” (Addig sem romlik meg)
    – „A benzin 300 Ft feletti ára eléri a pszichológiai határértéket” (Erre utaló adatot nem találtam a pszichológiai tankönyvekben.)
    – „A bioüzemanyagok malmára hajtja a vizet a csillagászati árú benzin” (Vizezik a benzint az űrállomáson?)
    – „A fél busz leszállt” (És az utasok addig mit csináltak?)
    – „Várhatóan megugrik majd a teljes útelzárásokat mutató statisztika”(Várhatóan megugrik majd a statisztikákra hivatkozók száma a teljes útelzárásoknál.)
    – „Szigorúbb lett a mozgássérült engedélyek engedélyezése” (Én engedélyezném az engedélyek engedélyezését és adnék lehetőségeket a lehetőségre.)
    – „Akinek útba esik Bugyi, Alsónémedi útvonalon közlekedjék!” (Ha engedik!)
    – „Leírhatatlan, tehát nem tudom elmondani” (Szemmel láthatóan hallatlan!)
    – „Most a kutyák vagy farkasok ugatása jött a mobiltelefonon a fülemmel szembe” (Csigák szökkentek a szemembe)
    – „Nem akarom süket hallgatóimat megbántani”(Neo Fm- Bumerang-Bocskor)
    – „Kedves hallgatóink, most nézzük, mit hallgathatnak műsorunk hátralévő részében”
    – „A britt egészségügy legnagyobb gondja pénzzel nem orvosolható”
    – „Csökken a pollenkoncentráció, ezért fellélegezhetnek az allergiások” (És fellélegezhetnek a felelősök!)
    – „Az előző munkahelyemen egy pozícióváltás után estem teherbe” (Vajon jó pozícióba került? –Hogy kell vigyázni!)
    – „A legkönnyebben alulról lehet felfázni” (Na meg felülről leforrázni magunkat.)
    – „Mi egy májbeteg nemzet vagyunk”
    – „Újszülött orvos véleményem szerint nem kell” (Dehogynem, majd felnőnek!)
    – „Hajléktalan háziorvosi szolgálat” (Menjenek az aluljáróba?)
    – „Ezek a leggyermekbarátabb vakcinák” (Brrrr…!)
    – „Na most a privát embert is válasszuk most ketté”(Keresztbe, vagy hosszába?)
    – „Berettyóújfalun összekevertek két halottat: ( pur és humu turmix)
    – „Felfüggesztették a gondatlansággal vádolt szentesi orvost” (Gondosan? Túlélte?)
    – „A bíró az ügy bonyolultsága miatt egy héttel elnapolta a tárgyalást” (Majd a naptár egy év felfüggesztést kapott. –a falra)
    – „Önmagában egy pervesztesség még nem perdöntő
    – „A legenda szemtelenül jól lőtt” (Hát még ha szeme is lett volna!)
    – „Hajtóvadászat indult a romatámadások elkövetői után” (Kiket támadtak a romák, és kik voltak az áldozatok?)
    – „A fegyveresen elkövetett rablások tekintetében valóban van emelkedő tendencia” (Az emelkedő tendenciák tekintetében nagy a fegyveres rablások száma.)
    – „Levegőbe intézett lövések”
    – „A sportlővészet azért fejben dől el” (Remélem nem az enyémben!)
    – „Még el sem kezdődött a pekingi olimpia, a te fejedben London kell legyen!”
    – (Nem találom!)
    – „A 14 éves korhatárt felemelték 18-ra” (És a nyugdíjkorhatárt?)
    – „Az anyag könyvek formájában, főleg az időseknél, a fejekben van meg”
    – „A gyermekek most a társadalom 20 %-a, de holnapután, ők lesznek a 100 %”
    – „ Nem elvont fogalmakban, tézisekben vagy számokban gondolkodom, hanem emberekben
    – „A mi iskolánkban olyan összetételű gyerekek vannak, akik ebből tanulni tudnak”
    – „Több lépcsőházat is ki kellett telepíteni, mert II. Világháborús bombát találtak” (A lakók, azóta létrán járnak a lakásukba és busszal a lépcsőházba)
    – „Nem létrák segítségével jutunk magasabbra életünk próbakövein”
    – Kötelező erővel az életveszély elhárítását meg kell szüntetnünk!”
    – „Eltűnt magyar állampolgárokról nem rendelkeztünk közelebbi információkkal”
    – „Mindig valamivel azért emeltük a falu életét e-elöször, legelőször kezdtük egy ravatalozó felépítésével, amit egy közös összefogással megcsináltunk” (Éljen! –a lehetőséggel.)
    – „A ravatalozó tetemes összegbe került”
    – „”Élje át élőben!”
    – „Minden ember iszonyatosan fontos Istennek”
    – „Lelki gyomorrontáshoz vezet” (Gyónáskor kérjen lelki széntablettát!)
    – „Ez a kakilás neki nagyon nagy érvágás”
    – „A nemzetközi gyomor jobban bírja a könnyebb konyhát” (Mint a magyar gyomor a nehéz szöveget”)

    – „Szlovénia felkészült, a migránsok többen tudnak elmenni, mint amennyien jönnek”
    – „Az éjjel újabb támadást intéztek a koalíció gépei ismeretlen célpontok ellen” („Vak tyúk is talál szemet”)
    – „A narancscsata sérültjeit zúzódásokkal látták el a mentők”

    – „Az idő megmondja, hogy mi várható a jövőben” (Csak győzd kivárni)
    – „A jövő záloga, maga a gyermek” (Majd kiváltjuk!)
    „Semmiféle gyerek külföldre való kivitelezése nem eszközölhető”
    – „A gyermek interpretálta”
    – „Sajnos az időjárás is megtette hatását”
    – Szakadatlanul szakadt a zápor”
    – „Az ítéletidő legkevesebb 1 emberáldozatot követelt”
    – „Aki az idei károkra szeretne bejelentkezni, az jelentkezzen be!”
    – „A kormány csak akkor ad 100% kártérítést, ha a vészhelyzetet maga rendelte el”(A kormány elrendelhetne már egy észhelyzetet is!)
    – „Szakemberek szerint a szeptember elején elrendelt hőségriadó elősegítette az érési folyamatokat,és ez jót tett a boroknak” (Ilyen hőségriadó segítene más terményeknek is?)
    – „Összesítették az összes lakossági kárigényt”
    – „Majdnem 10 milliós kárunk van, amit sajnos már a politikusok is megerősítettek”
    – „A romániai árvíz áldozatainak hivatalosan megerősített száma” (Remélem, nem erőszakkal erősítették meg a halálos áldozatok számát!)
    – „A legújabb hírek szerint 9 halott volt, ami kevesebb, mint a tegnapi
    – 19-20”
    – „”A tervezett pontyok fele már vízben van” (a másik fele „kint van a vízből”)
    – „Megtört a jég. A Fehérvár csapata nyert a jégkorong kupában” (Recs…cs!)
    – „A katasztrófavédelem vezetője szerint :– ha valaki alatt beszakadt a jég, próbáljon kimászni”
    – „A létbiztonság is veszélyben van, ha megolvad a fagyasztóláda”
    – „A magyar hungarikumoknak az a problémája, hogy csak a határainkon kívül ismerik el
    „Színházi lehetőség a kulturális programra vágyóknak”
    „Az egyik legnépszerűbb zeneszerző. Azt hiszem kevesen tudják”(én sem!)
    – „Azt tudjuk, hogy nem tudom melyik kalifa rendelte el a jeruzsálemi templom lerombolását” (Én is sok olyat tudok, amit már elfelejtettem)
    – „(f…sz) -Egy történész szájába se illik” (Én azért megpróbálnám!)
    – „Egyetlen egy lehetőség van, hogy számba veszem, hány ingatlanom van”
    – „Egyetlen megkötött méretbeli megkötések vannak”
    – „Sok esetben a nyitva felejtett fürdőszoba ablak a mumus”
    Egyéb szörnyűségek:
    – „Minden rendelkezésre álló információ rendelkezésre áll”
    – „Elsődleges prioritást élvez”
    – „Itt is kell egy kis kitekintést eszközölni!”
    – „Intézkedést kell foganatosítani!”
    – „Többeknek nem kellene leszázalékolódni!”
    – „Soppingoltak a dizájncenterben”
    – „Ha szükséges, vásárlást eszközlünk”
    – „Sajátos véleményt sajátított ki”
    – „Az eljárások lefolyásra kerültek”
    – „Milyen következmények következtek be?”
    – Szabálysértés elkövetése valósul meg”
    – „Az együttműködésben nagyon jól működtünk együtt”
    Szerkesztette: Pataki Tamás Vigántpetenden 2016-ban

  605. Sz. Tóth Gyula (Ad: Tanári notesz, 10.) szerint:

    Micsoda meglepetés! Kedves Géza, ha már noteszkönyvem így közzé tétetett, itt illik megszólalni. Ezt csak a hálás köszönet hangján tehetem. Naplód mint pontos és színes jelenléti ív informál: tanórák Váradon, előadások Bálványoson, majd az I. Bihari Nyári Egyetemen, táborozás Egerben, és a többi. Mindez errefelé, ha éppen nem jársz arrafelé, a Föld túlsó oldalán. Szóval: „határtalanul” teszed a dolgodat, megérjük követni. A Tisza-túrán eveztél, a vízzel könnyebben megküzdöttél, mint a parti zajokkal. És íme, egy „megtalált” csendes éji órán már könyvemmel foglalkozol. Véleményedet jólesően nyugtázom, megbecsülöm. Hát igen, szólunk ezért, azért. (Európai társadalmi kultúránk emelkedett eseteit sem kihagyva.) „Je pense donc je suis.” – „Gondolkodom, tehát vagyok.” Inkább így: „Vagyok, tehát gondolkodom.” Ahogy a kiváló gondolkodó, Fehér M. István tette át a mára. Miként Te is teszed, még akkor is, ha bődületes hülyeségek láttán-hallatán kiszakad belőled a jajkijelentés: pár év után „úgyis csak egy nagy üvöltéssé változik a Föld”. Riasztó kép, „van benne valami”. Persze, egészében, bizonyára nem így gondolod, s főleg nem hiszed, hogy vége a történelemnek, mint azt Fukuyama jósolta. (De azért érdemes megjegyezni ezt a nyelvi képet.) Hiszen, csak figyeled a jeleket. „Antroposzemiotika” című könyved kapcsán írtam, hogy emberek – és sajnos hadak is – vonulnak a jelek útján. Hát kapaszkodjunk a jelbe, a tudományos megfejtésekhez mindennapi menetelések során jutunk. Mint Te, Jelművelő Nemes Ember. Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet. Járj szerencsével utadon!
    Sz. T. Gyula

  606. Tohol Éva (Ad: Egy kismadár halálára) szerint:

    Hát igen, ragadozó a macska. Nálunk a negyedik emeleten (!),az ablakpárkányon kapott el a a cirmos egy kisfecskét, de megzavartam (hogy le ne essen), majd sikerült egy partvissal kiszednem a szájából, megúszta a madárka, megitattam, és elrepült!

  607. Tohol Éva (Ad: Elakadt a Rózsa IC) szerint:

    Egy hete, július 31-én ugyanezzel a cseh vonattal mentem Debrecenből Miskolcra, IC. Felszállás után kiderül, hogy a klíma nem múködik, csak a két kis ablak van nyitva. Viszont a mellettem ülő utas egy nagyon helyes TEK-es fiatalember, a déli határról érkezett. Felvilágosít a másik kocsi állapotáról (büdös), és a WC is hagy kívánnivalót. Mégis, Nyíregyházánál átmegyek a másik kocsiba, viszont a vonat nem indul…Mozdonycsere, szerencsére nem úgy mint a tajgában (vodkára). Szerencsére a kazincbarcikai vonat megvár, és ott még egyszer át kell szállni Ózd felé, Csodák csodája 10 perces késéssel megérkezek Putnokra, az öcsém nem érti a MÁV-hoz való ragaszkodásomat. Visszafelé busszal Miskolcra, a Debreceni busznál a sofőr szól, csak az szálljon fel, akit nem zavar, hogy nem működik a klíma.DE Debrecenig jót beszélgettem, egy Rimaszombat melletti kis faluból való idős párral, benne volt a történelem…

  608. Szekeres Szabolcs szerint:

    Kedves Tanár Úr! Ma hallottam a Klub rádióban való beszélgetését a Szószátyár programban (valószínűleg ismétlésben), amelyet rendszertelenül hallgatok, mert a ugyan témája érdekel, de sokszor kénytelen vagyok kikapcsolni, mert idegesít a képviselt álláspontja. Néhai Benyhe János barátom „leltárbiztos nyelvészeknek” nevezte volna az ott hangadókat. Az üdítő friss szellő hatását váltotta bennem ki a programban való mesteri részvétele. És rögtön javasolnék is egy jó terméket, amelyet a nyelvstratégia részeként érdemes lenne támogatni: egy laikusoknak írt nyelvhelyességi kézikönyvet. (Persze lehet, hogy ilyen van, csak nem tudok róla). Nem tudtam a Nemzeti Könyvkiadó által kiadott Magyar Grammatikából kiolvasni, hogy mikor kell többes számos ragozást használni és mikor jó a talán magyar sajátosságnak, vagy legalábbis nem indoeurópainak minősülő „X és Y tárgyalt”, tehát nem „tárgyaltak”.
    Egyébként ez az amiért nagyon neheztellek Kálmán Lászlóékra. Úgy tűnik, mintha a magyar nyelv lemorzsolódó sajátosságait nem tekintenék védendő értéknek.
    Tisztelettel,
    Szekeres Szabolcs

    • balazsge szerint:

      Kedves Szekeres Úr! Az adás ismétlés volt. Én mindig készséggel állok a sajtó, média rendelkezésére, a műsorvezető-szerkesztőt harminc éve ismerem. Javaslatát végiggondolom, üdvözlettel: Balázs Géza

  609. Martiny Zoltán szerint:

    Kedves Balázs tanár Úr !
    Valószínű, hogy más is rákérdezett az ” egyik legjobb” szókapcsolat érdekességére, nekem csak a nyelvész véleményére lenne szükségem ezzel kapcsolatban. Lehet több dolog is ” legjobb ” ?
    A másik — költői kérdés — , hogy lehet-é megtanítani ” éneklő Brockhauser Barbarát” éneklés nélküli (borzasztó hallgatni őt olyankor) időjárás elmondására, vagy reménytelen az efféle „tanítás” ? M Z.

  610. Kósa Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az egyik krónikás műsorvezető a Kossuth Rádióban rendszeresen így köszön el a hallgatóktól: „A Krónika ezúttal véget ért.” Ezúttal nekem furcsán hangzik az „ezúttal” határozószó használata. Helyes ez az elköszönés?
    Válaszát köszönöm!
    Kósa Tibor

  611. Vaday Tamás szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    A kormány egyik miniszterétől hallottam ma egy meglehetősen furcsa megfogalmazást a rádióban. Sajnos nem találtam meg leírva, de ahogy rákerestem, úgy tűnik, hogy nem először használja ezt a megfogalmazást Varga Mihály, a következő idézet 1998-ban hangzott el egy parlamenti felszólalásban: „Ez a kormány valóban arra tett ígéretet, hogy az adófizetők és járulékfizetők pénzét a lehető legtakarékosabb módon költi el, és a legmaximálisabb módon törekszik ezeknek a polgároknak az érdekeit képviselni ezeknek a pénzeknek a felhasználásakor.” A lehető legtakarékosabb még hagyján, de a „legmaximálisabb” módon? Lenne olyan, hogy maximális, maximálisabb és legmaximálisabb? Esetleg „a legkevésbé maximális”? Ha egyszer a maximális tartalmilag eleve felsőfokot jelöl, akkor hogy lehet ezt még fokozni? Esetleg „a lehető legeslegmaximálisabban”? 🙂

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Tisztelt Vaday Tamás!
      Úgy gondolom, hogy a helyes nyelvhasználat jó példáit nem a kormány környékén kell keresnie. Sajnos. Amit néhány államtitkát, helyettes államtitkár megenged magának, az Balázs Géza úrnak több évi munkát adna, hogy korrigálja.

  612. Vaday Tamás szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Az utóbbi időben többször hallottam a Rádióban, hogy a műsorvezető ezzel zárta a Krónikát: „A Krónika ezúttal véget ért”. Őszintén szólva nem egészen értem, mert én ebbe beleértem azt az el nem hangzó kiegészítést, amely szerint elő szokott fordulni az is, hogy nem ér véget. Nem lenne egyszerűbb és egyértelműbb, ha a Krónika nem „ezúttal”, hanem pl. „ezennel” vagy még egyszerűbben „ezzel” érne véget? Vagy rosszul érzem a különbséget az ezúttal és az ezennel/ezzel között?

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Tisztelt Vaday Tamás!

      Mire gondolna akkor, amikor azt hallaná a királyi rádióban, a műsorvezetőtől, amit én, hogy miért van az, hogy a nagy halak megússzák, ha rossz fát raknak a tűzre? Teljes képzavar!

  613. Tohol Éva (Ad: Európa diszkrét bája) szerint:

    Nobody expects the Spanish inquisition! (Monty Python)

  614. HZS (Ad: Változatlan) szerint:

    Amikor jöttünk vissza az egri strandról, mi is láttuk ezt a nénit, akiről Géza ír. Beköszöntünk neki, visszaintett, és azt mondta: „Áldjon meg benneteket az Isten.”

  615. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Ma délelőtt az egyik rádióban hallottam egy fejtegetést egy nyelvésztől arról, hogy az úgynevezett nákozás nem nyelvtani hiba. Példaként a tudnák-ot hozta fel, mert mély hangrendű magánhangzóhoz illik a mély hangrendű -nák. Lehet, hogy rosszul gondolom, de itt nem erről van szó alapvetően, hanem a ragozás helyességéről. Én tudnék, ők tudnák. Mi a helyes álláspont?

    • Balázs Géza szerint:

      Kedves Ábrahám Úr! Szigorúan, elméleti alapon igaza van annak, aki szerint az (én) tudnák forma is logikus. Sőt, nem is érthető félre. Ám az illető nem veszi figyelembe a magyar nyelv kulturális szabályait. Ugyanis annak értelmében a köznyelvben: én tudnék. Ezek különböző megközelítések, nem egyeztethetők össze. Vitatkozni sem érdemes. Az illető nyelvész nákozzon nyugodtan. BG

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztel Balázs Géza!

        Köszönöm gyors válaszát. A problémám csak az, hogy az illető hölgy, akinek a nevére nem emlékszem, címei alapján nem egy egytollú harcos a nyelvészek törzsében. Biztos nem érdemes vitatkozni velük, de ez a nákozás „hasogassa” a fülemet. Szerintem baj, ha hivatásos nyelvészek adnak felmentést a helyes szóhasználat alól. Így is borzalmasnak tűnik a romlás, hátha még támogatják is.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

  616. dr. Solt Jenő szerint:

    Kedves Balázs Géza !

    Ijesztően terjed a médiában, rádióban, pl. a Kossuth rádióban is az ami, helyett az aki használata, akkor, amikor nem személyről van szó. Ezzel mintha a dolgok fontosságát szeretnék hangsúlyozni. Legyen kutyáról, vagy bármiről szó. Ezt a divatot meg kellene akasztani, amíg lehet. Várom a szokásos bölcs válaszát, rádióban is.

    Köszönettel: dr. Solt Jenő

    • Balázs Géza szerint:

      Tisztelt Solt Úr! Valószínűleg egy nyelvi változási folyamatban vagyunk a vonatkozó névmási kötőszók használata kapcsán. Elképzelhető a rendszer módosulása vagy átalakulása. A jó stílusú nyelvhasználó ma még különbséget tesz… BG

  617. szbi (Ad: Fantombusz) szerint:

    Ideért, némileg alakot váltva: Robert Bloch: A pokolba tartó vonat (The Hell-Bound Train)/több kiadásban/. Nincs mit tenni.

  618. Tohol Éva (Ad: Brexit...) szerint:

    Talán azért nem kellett 2/3 nekik, mert ehhez a választási rendszerhez vannak szokva (first-past-the post electoral system).

  619. Végh József szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Néhány napja egyik éjfél utáni ismétlésben hallottam a „NET-szótár” és a „Rendszerváltás szótár” szókapcsolatok (szótárcímek?) említését. Ma érdeklődtem az egyik pécsi könyvesboltban, sajnos nem tudnak ilyen szótárakról. – Érdekelnének ezek a szótárak! – Talán félreértettem az elhangzottakat?

    Tisztelettel:

    Végh József

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Végh Úr! Az Új szavak, kifejezések, A rendszerváltás kisszótára az e-nyelv.hu könyvesboltjában vásárolható meg. Mivel nem harcolunk a könyvterjesztőkkel, csak itt… BG

  620. Egyet ketté kellene fűrészelni. A puding próbája, hogy megeszik.

  621. Szabó Béla István szerint:

    „Egy fölemelt főt s egy üres kezet!” helyesre javítva: „Egy üres főt s egy fölemelt kezet”

  622. Szatmári (Ad: Séta bölcsőhelyem körül) szerint:

    Meghatóan kedves a bölcsőhelyed körüli „sétád” is. Nagyon szemléletesen, minden érzékszervünkre ható, lélekemelő módon éled és életed meg velünk is a múltat. Gyönyörű írás. Ez is a legfontosabb, legemberibb tulajdonságról, a hűségről szól. Felragyogtattad vele a mai napomat is.

  623. Tohol Éva szerint:

    Csodaszépek a babácskák!

  624. Gyönyörűségek! Gratulálok.

  625. szbi (A barbárokra várva) szerint:

    Na végre, kissé meglepetten és nagyon ellenkezve olvastam barbár-birodalmi karakterológiáját, Coetzee nyomán. A könyvet nem olvastam, Kafkát nem kedvelem, viszont Kavafisznak igencsak híve vagyok. Versét sokszor, sok helyen működtettem, idéztem. Valaha régész szakon végeztem, témám a birodalom (Imperium Romanum) és a Barbaricum népeinek kapcsolata volt. Ráadásul Magyarországon van meg legtisztábban a római/pusztai határ vonala, felülete. A szerző; felületes ismereteim vannak róla, de elegendők a Wikipaediából; jellegzetes példánya a nemzetközi szalonliberális egyetemi értelmiségnek. E sikerületlen változata a Homo sapiensnek éppen most van kipusztulóban: eszméi sterilnek és gonoszságra hajlamosítónak bizonyultak. Most váltja őket – és nem csak a mi Pannonia~Hunnia határvidékünkön – a soron következő barbárság, ezzel megmentve a fontosabb dolgokat az európai szellemből. (Pl.: a kalózkodást.) C. regényének szinopszisa nyögvenyelős. Buzatti Tatárpusztájának, és/vagy Bodor Ádám némely művének visszfénye – jellemző, hogy komenista Népköztársaságunk idején magyarították.
    Ön most elővette és idézi. Ezt nem értem, őszintén nem. Én Önt személyesen nem ismerem, írásai keltették fel a figyelmemet. Naplójának pár éve olvasója vagyok. Én Önt éppen a szalonliberális parlagfüvek ellentettjének gondoltam/gondolom: a világos értékek és célok tanárjának, a valóságot értéknek tartó tudósnak. Meglep ezen írása. Váltás? Vagy elcsúszás?

  626. Szferle Csaba szerint:

    Géza Úr,

    Megalakult egy új állami cég. A neve:
    Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő ZRT.
    Miért nem Hulladékgazdálkodás-koordináló?
    Vagy ha ez felsorolás, akkor miért nincs vessző így?:
    Nemzeti Hulladékgazdálkodási, Koordináló és Vagyonkezelő ZRT.

    De ez lenne a legegyszerűbb:
    Országos Szemétszállítás-irányító Társaság OSZT(?)

  627. Tohol Éva (Ad: Szomorú vasárnap) szerint:

    Egyetértek. Valóban, veszélyes minden egyes ügyből politikai kérdést csinálni. Talán a rendszerváltás elején kellett volna szabályozni a nyitva/zárvatartást, de a nagy eufóriába ez is belefért, nemcsak minden kapható, de még vasárnap is!
    Eötvös Józsefnél találtam némi magyarázatot: „Miután a kormány a gondviselés szerepét vállalta magára, igen természetes, ha minden egyes(egyén) hozzá folyamadik saját szükségeiben, ha minden bajért a kormányt vádolják, s végre mint a forradalom előtt látjuk, még a rossz termésért is őt teszik felelőssé” (A franczia forradalom okairól)

  628. Tohol Éva (Ad: Szomorú vasárnap) szerint:

    Egyetértek! És a ‘boltzár’ szót javasolnám a napszók közé.

  629. Forgács László szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Keresek egy kiadványt, amelynek Ön a szerkesztője:
    Hatvanhat év a katedrán. A 90 esztendős Szathmári István köszöntése. (Szerk.: Balázs Géza.) IKU – Inter Nonprofit Kft., Budapest, 2015. 88 l. ISSN 2415-9204 ISBN 978-963-89240-9-4
    Nagy örömömre szolgálna, ha valahogy meg tudnám szerezni!
    Tisztelettel: Forgács László

  630. balazsge szerint:

    Kedves Levélírók!
    Kérem, hogy konkrét nyelvi-nyelvhelyességi kérdéseikkel a nap 24 órájában elérhető (ingyenes!) Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodához (www.e-nyelv.hu / nyelvi gyorsszolgálat) forduljanak. Üdvözlettel: BG

  631. Felföldi Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Szeretném kérdezni hogy melyik mondat helyes.”A” verzió: A földforgalmi törvény alapján előhaszonbérlő fiatal földművesnek minősül. „B” verzió: A földforgalmi törvény alapján az előhaszonbérlő fiatal földművesnek minősül. Előre is köszönöm válaszát, és kívánok kitartást nagyszerű műsorához ! Üdvözlettel Felföldi Gábor

  632. Székesi László szerint:

    Légy hív mind halálig…
    Ez tényleg helyes, vagy csak nagyon elbaltázott mondat ???

  633. Munka közben hallgattam (ha csak tehetem, meghallgatom) a műsorod a rádióban. Ez most zseniális volt! Pompás! Ragyogott az okosságod, s miközben a tárgyi tudás fölényességét is érzékeltette, egyúttal hozzám, hozzánk is szólt, „népnevelőként”; a tanítványaival egy tehén tejét ivó, de nagy tiszteletű falusi tanító tudásával, okosságával, pedantériájával.
    Nem igazán jó a hallásom, olvasva jobban tudom megítélni a kifejtett gondolatokat, de ez pazar: professzori volt.
    Ölellek:GP

  634. Kiss Endre szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr,

    már Lőrincze Lajos ” Édes anyanyelvünk” című műsorának is hallgatója voltam, ami azt jelenti,nem mai gyerek vagyok, sokat láttam és hallottam az elmúlt hetven évem során.Szerencsémre jó nyelvtanáraim voltak úgy az általános, mint a középiskola során,
    ezért sokszor piszkálja füleimet, ha pongyolaságot hallok rádióban, televízióban vagy másutt.Vannak dolgok viszont, amik már nem is a pongyolaság kategóriájába tartoznak, hanem egész egyszerűen az értelmi zavar szintjét is megütik.
    Ilyen például a Hágai Nemzetközi Bíróság legújabb ítéletének (Vojiszlav Seselj)megvitatása a Kossuth Rádió „Ütköző ” című műsorában nemrégiben, ahol hivatalból „doktor” alkotmányjogászok és közismert műsorvezető hölgy a felhozott vádat „emberiesség ellen ” elkövetett cselekményként idézték (és nem ők voltak az elsők), holott az eredetileg „emberiség ellen” elkövetett bűncselekmények,pont olyanok,mint a náci háborús bűnök, vagyis azt jelentik: nagylétszámú áldozattal járó tömegmészárlások, tehát az emberiség ellen elkövetett bűnök.
    Az emberiesség az egy erkölcsi kategória,az emberiesség ellen véteni az nagyjából annyi, mint embertelenül bánni valakivel, pl.
    a hajléktalanokat téli hidegben kitiltani a meleget adó aluljárókból.
    Ez az értelemzavar már évekkel ezelőtt megjelent a médiákban,és
    most a „Magyar Nyelv Hete” ötvenedik évfordulóján elérkezett az idő, hogy legalább ezt a helyére tegyük!

    üdvözlettel: Kiss Endre
    2461 Tárnok (…)

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Kiss Endre, az emberiesség kérdésében (Önhöz hasonlóan) kifejtettem véleményemet több fórumon, legutóbb a Heti Válaszban, de visszhangtalan maradt, BG

  635. A nagyváradi viszontagságos utazásáról eszembe jutott egy könyv, a rendszerváltás táján jelent meg. Egy idős közlekedés / vasút/ mérnök írta, és azt fejtette ki, hogy Magyarország mai alakját nagymértékben úgy ‘rajzolták meg’, hogy az addig a Monarchiában megépített és jól műkődő vasútvonalak az utódállamokhoz kerüljenek.(Amint tudjuk, az etnikai szempontok igazán nem számítottak…) Hogy egy nagyváradi utazás ilyen kalandos, sok más mellett, még ez is Trianon utóhatása.
    Egy barátném mesélte, hogy annak idején az édesapja legénykorában átjárt Esztárról Nagyváradra színházba!
    Sok-sok évvel ezelőtt, volt buszjárat Debrecenből Nagyváradra, és tegnap olvastam a Debreceni Nap c.lapban, hogy valami transzfer járatot terveznek a Db-i repülőtér és Nagyvárad között. Hátha elérjük az indiai vasút színvonalát.

  636. Balázs Ákos szerint:

    Tisztelt Professzor Úr,

    legutóbbi naplóbejegyzését olvasva megakadt a szemem egy különös elírásán: a vonatelterelés miatt érintett állomások között NyírÁBRÁND szerepel – Nyírábrány helyett. Magam is sokat vonatoztam arrafelé, hol elsuhanva a települések nevei mellett, hol órákig ábrándozva mellettük a MÁV jóvoltából, ezért vehettem észre.

    Nem kijavítani akartam, inkább csak örömömet kifejezni a remek, önkéntelen szóalkotás miatt.

    Üdvözlettel,
    Balázs Ákos

    • balazsge szerint:

      Köszönöm az észrevételt. Már más is észrevette, és figyelmeztetett, s ugyanezt mondta: annyira jó elírás, hogy maradjon. Természetesen Nyírábrányban ábrándoztam… Üdvözlettel: BG

  637. Sz. Tóth Gyula (Ad: Liget és Vár) szerint:

    A fák halnak, az ember él. Engem nem keresett meg senki a petíció aláírásával, nem vagyok potentát. Így Balázs Géza leveléhez szólok hozzá. Beérem ezzel.
    Nem kell zöldnek lenni, hogy tudjuk: ha egy fa, növényzet beteg, akkor kezelni kell. Rossz az állapot, helyzet van. Mentő! Ismerős? Ha a magunk vagy a közeliek sorsáról van szó, tudjuk a hívószámot. Segítenek. Köszönjük. Hálásak vagyunk. A rehabilitáció rajtunk múlik. Van erdő- és vízgazdálkodás, embereik értenek hozzá. Az erdőket oktalanul csak a fatolvajok károsítják. (Bár ők indokolják.) A fővárosban nincsenek ilyenek (?). Az erdőkben titkon ledobált szemétről majd a „TeSzedd”–mozgalom aktivistái gondoskodnak. (Én? Te? Ők?) Járom az országot, Somogy, Zala, Vas, Veszprém, látom az erdők sorsát: megújulva, élőn készülnek a szezonnyitásra. Tavasz van. A parkokban, a mi kertünkben is Zuglóban, így a Ligetben is eljött a megújulás ideje. Már ha így van. És miért ne lenne így, az ember majd új fákat telepít. Honnét tudható ez? Nagy az Isten könyvtára. Ateistáknak is nyitva.
    Rákosmentén lakossági bejelentés érkezett az önkormányzathoz: „Amikor egy fa elpusztul, akkor inkább csúnya már… és esetenként balesetveszélyes! Célszerűbb lenne kivágni és új csemetét ültetni a helyére. Ez a tevékenység nagyon hiányzik Rákosmentén a zöldterületek és parkok technológiájából…” A válasz: „Köszönettel vettük a hozzánk érkezett bejelentését.
    Rákosmente Önkormányzata a probléma megoldásához a szükséges intézkedéseket megteszi. Addig is kérjük szíves türelmét!” (http://jarokelo.hu/budapest/be.....halnak-meg)
    Az idős fák is értékesek, gondozásuk sok odafigyelést igényel. Megmenthetők lennének a ligeti fák? Nem tudom megítélni. Bízom a természetben, állandóan megújuló képességében. (Ha a társadalom mérnökei nem tesznek keresztbe.) Ezek függvényében is: miért ne tudnák mindezt a tervezésre, kivitelezésre felkért jeles szakemberek? Miért gondoljuk, hogy a városvezetők rongálni akarnák a várost? Ezt ne gondoljuk. Mindenki fajankó lenne? Mi bezzeg! Nem gondolom, hogy a tervezők rosszat akarnak. Azt sem gondolom, hogy nincs szépérzékem, hogy nem szeretem a természetet. Azt is gondolom, nekünk is igazunk lehet.
    Tessék egy gyógytekintetet vetni a magyarok által is csodált Párizsra! Nem is olyan régen, Mitterrand elnök (a francia „gloire” legutolsó nagy politikus személyisége) vezényletével beépítették a Louvre előtti teret: Piramide (Pyramide du Louvre). Quelle horreur! Micsoda szégyen! Botrány? Azóta, a világ odajár, csodálni a folytatást: a francia forradalom által levert uralkodók – a nemzet javára máig megőrzött – értékeinek csodálására. (Versailles, a Loire-menti kastélyok, meg más kedvelt gyöngyszemekről ne is beszéljünk. Ez látni kell!) És fizetnek is érte – történelem, kultúra, turizmus. Lásd Felvilágosodás.
    De addig is: Húsvét! Újjászületés! És még keresztre sem kell feszülni. A fák állva halnak meg. Ha törődve kezeljük állapotukat, tovább élnek. Az elhalt fákat kivágják, ugye? És helyet kapnak a fiatalok.
    Ma, a kora reggeli úszás után, a Széchenyi fürdőből jövet, szórólapot találtam a járdán. Rajta a szöveg: Járt már Ön a Ligetben? Szeretne Ön gondtalan szerelmesen csókolózni a korhadt fa alatt? Dől a nehéz a fa, ki tudja, hol áll meg? Kérjük, figyeljen, és figyelmeztesse erre társait is. Köszönjük!

  638. Radnóti László (Ad: Mondjon le!) szerint:

    Kedves Géza! Kissé nyeglére sikeredett a válaszod a tekintélyes
    Bibliatudósnak,a „Piár”-ban végzett Gromon Andrásnak,akit ugyan nem
    neveztél meg,de mi,akik ismerik és tiszteljük őt,bizony csodálkoztunk,
    hogy – talán szándékosan – félreértetted G.A. „mondjon le” fordulatát.
    Ő nyilván arra gondolt,hogy ne vállaljon közszereplést,aki nem tudja
    egyeztetni az alanyt az állítmánnyal.
    Barátságos üdvözlettel
    Radnóti László

  639. dr. Szeghalmi Jenő szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Professzor Úr!

    Én egy 77 éves nyugdíjas vegyész vagyok, tehát egy ízig-vérig műszaki beállítottságú ember. Az utóbbi években elterjedtek olyan beszédszokások, amelyek bántják a fülemet és valóságos merényletnek tartom a magyar nyelv ellen. Szeretném tudni, hogy Önnek, mint nyelvész professzornak, mi a véleménye a következőkről.
    Elterjedt, hogy mássalhangzóval végződő szavak után „ő” hangot mondanak. Például: és helyett ésőőő, hogy helyett hogyőőőő, stb.
    A másik, hogy beszédközben a gondolkodási szünetet egy ”őő….” nyögéssel töltenek ki. Figyeltem nemrég a TV-ben egy profi műsorvetetőt, kb. 5 perc alatt több mint 45 nyögést számoltam meg. Borzasztó!
    Sajnos TV-s és rádió-s műsorvezetők, ismert politikusok, híres tudósok, tanárok és egyetemi tanárok is sokszor így beszélnek.
    Gondoltam, hogy írok nekik, de aztán rájöttem, hogy ez képtelenség. Egyrészt tényleg nem tudom, hogy igazam van-e. Másrészt egy olyan névtelen senki, mint én vagyok nyelvészet vonatkozásában, nem tudja megváltani a világot.
    Ha igazat ad nekem Professzor Úr, akkor a „Tetten ért szavak”-nak kellene figyelmeztetni a TV és rádió vezetőit. Az Országház elnökének is lehetne írni azért, hogy a politikusokat figyelmeztesse valaki. Szerintem a Tudományos Akadémia is foglalkozhatna a problémával.
    Én már gondolkoztam olyan vad megoldáson is, hogy a TV-ben és rádióban a riportok hanganyagát fel kellene venni, egy számítástechnikai szoftver kigyűjtené a riport alany hibáit és a riport végén az illető kezébe lehetne adni egy CD vagy DVD lemezt. A mai számítástechnika segítségével ez megoldható lenne.
    Egy biztos, hogy ezt én megoldani nem tudom és nagyon megörültem, amikor rátaláltam a „Tetten ért szavak” műsorra.

    Nagyon kíváncsi vagyok Professzor Úr véleményére.

    Kecskemét, 2016. március 5.

    Tisztelettel: dr. Szeghalmi Jenő, Kecskemét …

  640. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Iskolai drámajáték. Valakik (szülők?) kiadták a jelszót: ne engedjék a gyerekeket iskolába február 29-én! Demonstráció új köntösben. Nem iskolai műsor ez, honfiak, össznépi drámajáték. Sokszereplős, a társadalom minden rétege érdekelt. Mindenki szereplő: szülő, tanuló, tanár, oktatási vezető, politikus. Mindenkinek megvan a funkciója, mindenkinek megvan a felelőssége. Rendszerváltás előtt és után, ne kenjük el megint a dolgokat. Ne hárítsunk, mint tesszük oly sokszor. Kinek mi a feladata? „Ne menj fiam a csatába”, könyörgött Várnai Zseni 1919-ben. Helyette: Ne menj fiam iskolába! Mit ajánlanak iskola helyett a gyermeknek? Milyen munkát? Juhász Ferenc ezt kérte: „ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, / építse, építse, építse ezt a hazát!”
    No, mire mentünk, emberek? Hát ennyi tellett? De ha már így esett, mentsük a menthetőt. „Mentés másként”, adta ki a jelszót Fűzfa Balázs. Az irodalomtanításból indult ki, de az egész magyar pedagógiát értette alatta. A szakmabéliek egy része maradt az irodalomnál, tettek-vettek, az iskola meg csak süllyedt. Mint a Titanic. Fűzfa Balázs riasztotta a vezérkart, az utasokat, a legénységet, de szólt a szalonzene, forogtak a párok a parketten, néhányan vették a jeleket, vész van, babám, mentőcsónakot ragadtak. Késő volt, a jeges ár lenyomta a civilizáció fényes darabját. Most nem külső áradat sodor bennünket, mi keverjük a vizet. Ez a mi hajónk. Reméljük, nem Titanicnak hívják.
    Aztán mintha elülne a vihar. A valóban jelentős dolgot a sajtó egy része még fel is fújta, inkább a tüntetőn hiányzó tanulókat emlegette, a foghíjas tantermekről közölt fotókat. Aztán más források más adatokkal szolgáltak, nem eszik olyan forrón a kását. Rákérdeztem Bükön: az általános iskola és a szakképző „normálisan” működött. Meg másutt is e hazában. Mert így gondolkodnak:

    Te ekével, te kalapáccsal, tollal,
    a rózsa, amely a kórházak
    udvarán terem,
    igen, a rózsa illatával,
    te ekével, te kalapáccsal, tollal,
    a gőzfűrész ferde fém-fogával,
    a vas az erejével,
    a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek,
    a föld azzal, hogy kenyeret terem,
    teljes erejéből,
    ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
    a rózsa, amely a kórházak
    udvarán terem,
    igen, a rózsa illatával,
    kinek karja van, a két kezével,
    kinek karja nincs, a mosolyával,
    a nap csobogó sugarával,
    teljes erejéből,
    kinek fényes a lelke, szép szavával,
    akire hallgatnak a vizek,
    az dalával
    szelidítse meg a vizeket,
    az erős gyúrja meg a fémet,
    adjon lelket a lelkes anyagnak,
    teljes erejéből,
    ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
    építse, építse, építse ezt a hazát!

    A vers elérhető: Versek és eposzok, Szárnyas csikó, 1946–1949. És van néhány tanár barátom, jó ismerősök, szépen írnak dolgozatot, drámát is, verset is, tankönyvet is, köteteik elérhetők a könyvtárban. Menjünk fiam a könyvtárba! Kötelezőn ajánlott. Tessék választani, ajánlja: Sz.Tóth Gyula

  641. Zoltán Erika Annamária szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    Mindig nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgatom a műsorát. Már jó ideje tervezem, hogy megkérdezem, mi a véleménye a „be” igekötő egyre jobban terjedő, szerintem hibás használatáról. Gyűjtöttem néhány szót, amelyeket én nem használok. Ezeket hétköznapi beszélgetésben, TV-ben, rádióban, szinkronizált filmekben hallottam, néhány szónál azt is odaírtam, hogy milyen szövegösszefüggésben.

    bealszik bepuffad (has)
    beáldoz pénzt vmire beregisztrál
    bebukik (vmilyen terv, ügy) besértődik
    beelőz (megelőz) beszól (megjegyzést tesz vkire)
    behirdet betoboroz
    beintegrál beválogat (a családorvos betegeket)
    bejósol bevéd (települést árvíztől)
    benéz (=elnéz pl. a kapus a labdát)

    Kérem szíves válaszát, hogy ez a jelenség nyelv állandó változása miatt van-e, és helyes-e. Ha nem, hogyan lehetne a nyelv elszegényítése ellen küzdeni.

    Üdvözlettel
    Zoltán Erika Annamária

    • balazsge szerint:

      Igen, ez a jelenség a nyelv változásából fakad, újabb és újabb jelentésmozzanatok bukkannak fel. Hallgatóim állítják, hogy az elalszik más, mint a bealszik. De mindegyik példa külön elemzést igényel. BG

  642. Papp Gábor szerint:

    Tisztelt dr. Balázs Géza úr,

    Határozottan zavar és nyelvrontásnak tartom, hogy az egyetemeken létesített új beosztások, szervezetek nevére nem találták meg a meglevő magyar kifejezéseket. Vagy így előkelőbb? Vagy a névadók sem tudják, miről van szó?
    Példák:

    1. kancellár. A szó -különösen manapság – magas állású, nagyhatalmú embert /asszonyt/ jelent a német nyelvterületen.
    Hogyan jön ehhez a többé-kevésbé ismert -gazdasági – tevékenységű egyetemi kancellár?

    2.konzisztórium. Néhány napja újabb pofont érzek nyelvünk irányába. Itt sem találták meg a magyar szót. Vagy nem ismerik esetleg „ismereteik” szűkös volta miatt?

    Lehet ez ellen tenni az Ön szakmájában?

    üdvözlettel:

    Papp Gábor
    3529 Miskolc…

  643. Lakatos Anna szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Gyorsan terjedő nyelvi járványra figyeltem föl. Mind gyakrabban hallom a rádióban az efféle hibás fordulatot: „a tanároknak tudnia kell…”; „a vezetőknek az a dolga…”.
    Szinte fáj a fülem az egyeztetés elmaradásának hallatán, és sajnos már az számít ritkábbnak, ha valaki „véletlenül” még ismeri és alkalmazza a szabályt. Mivel az irodalom mellett a rádiónak, a televíziónak is óriási szerepe van a nyelvhelyesség vagy a nyelvhelytelenség terjesztésében, ezért a hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak különösen is nagy a felelősségük abban, hogy a helyes, vagy a helytelen terjedését segítik elő. Kérem, ha van valami ráhatása illetékes helyen, legyen szíves hívja föl a figyelmet ennek a csúf ragálynak a terjedésére, illetve arra, hogy úgy tűnik, nem ártana rendszeres és sok részletre kiterjedő nyelvhelyességi képzésben részesíteni a riportereket, a műsorvezetőket.
    Ha ez így megy tovább, akkor pár év múlva már alig lesz valaki, aki még emlékszik egyáltalán arra, hogy az igéket, a nyelvtani alanyként szereplő főnévi igeneveket ragozzuk. Nem is kellene ezen gondolkodni. Ha a helyes formulákat hallanánk, azok maguktól beülnének a fülünkbe, és észrevétlenül irányítanák a beszédünket. Amint teszik a helytelenek is…
    Kérem, ha van módja, segítsen megállítani ezt a sebesen terjedő ragályt – talán még nem késő.
    Köszönettel, üdvözlettel:
    Lakatos Anna

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Lakatos Anna!
      Az Ön által kifogásoltakkal, a „gyorsan terjedő nyelvi járvánnyal” kapcsolatban az a véleményem, hogy csak részben van igaza. „A tanároknak tudnia kell” kifejezés igenevéhez valóban a birtokos személyjel többes szám harmadik személyét kellene használni az egyes szám harmadik személyű helyett, „a vezetőknek az a dolga” kifejezés azonban tökéletes, egyenértékű azzal, hogy „a vezetőknek az a dolguk”. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy ha a „tanároknak” alak az előző mondatban már előfordult, akkor a következőben már nem kell még egyszer kitennünk, azonban a folytatódó gondolatsort nem kezdhetjük úgy, hogy „Az a dolga”, csak úgy, hogy „Az a dolguk”. „A vezetőknek az a dolga”-féle kifejezések létjogosultságát minden bizonnyal az támasztja alá, hogy a jelöletlen birtokos jelző után csakis és kizárólagosan egyes számú birtokot használhatunk, tehát „a vezetők dolga” és nem „a vezetők dolguk” forma a helyes. Ha az Ön „Mivel az irodalom mellett a rádiónak, a televíziónak is óriási szerepe van a nyelvhelyesség vagy a nyelvhelytelenség terjesztésében, ezért a hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak különösen is nagy a felelősségük abban, hogy a helyes, vagy a helytelen terjedését segítik elő”-mondata második része hiányozna, és csak azt tartalmazná, hogy „A hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak nagy a felelősségük”, akkor „a felelőssége” forma talán még jobban is hangzana, mint a felelősségük, amelynek használatát csak a következőkben kötelező többes számú „segítik” igealakkal való előzetes egyeztetés indokolja. A „nekünk az a dolgunk” kifejezésben valóban nem használhatunk egyes számot, a „mindannyiunknak az a dolga” szókapcsolatban viszont – amely az alternatív használat jogosságát indokolja – a többes számú „dolgunk” alak lenne esetlen, magyartalan.
      „Engedjétek hozzám jönni a szavakat”-mondja Sütő András. Az a kérésem Önhöz, hogy ne féljen a feltételezett „nyelvi ragálytól”, „a vezetőknek az a dolga”-formájú egészséges alakokat engedje magához, sőt, az Ön kifejezésével élve nyugodtan „ültesse őket a fülébe” is.
      Tisztelettel és üdvözlettel:
      Szilvási Csaba magyartanár.

  644. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    sajnos a csatolt fotók nem láthatóak, pedig érdekelnének…
    Üdvözlettel!

    • balazsge szerint:

      A fotókat az FB oldalamról csatoltam, félek, hogy akinek nincs FB-kapcsolata, annak nem jelenik meg. Ha ez így van, akkor a jövőben a számítógépemről külön feltöltöm a képeket. Kis türelmet kérek, igyekszem ellenőrizni.

      • Csicsely Tamás szerint:

        Köszönöm.
        Valóban nincs FB oldalam, a hivatalai számítógépemen le is van tiltva (ez lehetett a „gond”). Otthon sikerült megnéznem a fotókat, nagy élmény lehetett az utazás!

  645. Stanczik-Starecz Ervin szerint:

    Jó hazafiként a bátaszéki tölgyre szavaztam az európai „Év fája” versenyben.Valószínűleg a kiírással kapcsolatos információkat nem magyarok fogalmazták, mert égnek állt tőle a hajam…
    „Tavaly az észtországi tölgy a focipálya közepén vitte el az első díjat 59 ezer szavazattal,…
    A tamme-lauri tölgy Észtországban olyan híres, hogy a 2011-ben forgalomból kivont észt 10 koronás bankjegyre is felkerült.”
    Most akkor híres az észt tölgy vagy nem? Még a bankjegyre került képét is igyekeznek eltüntetni? Ugyanakkor személyesen vette át, nyilván meghajolva,az első díjat.
    Ősi lengyel családom egykori tagjai is helyesebben és érthetőbben beszéltek magyarul. Már csak udvariasságból is!

  646. Benkó Balázs szerint:

    Tisztelt Balázs Úr !

    Általában meghallgatom a műsorát, és kifejezetten jó véleményem van róla.
    DE:
    Jól hallottam, hogy tegnap (2016.01.28.) a „Tetten Ért Szavak” c. műsorban az hangzott el a műsorvezető szájából, hogy „ijesztegetik” ?? (talán gyerekekkel kapcsolatban)

    Én nem emlékszem javításra…

    Üdvözlettel:
    Benkó Balázs

  647. Vancso Zoltan szerint:

    Kedves Géza!

    Érdekelne a véleménye, mennyire helyes/elfogadott az az egyre népszerűbb mondás: „Azt kell, hogy mondjam, hogy…”
    Vásároltam egy kreatív írásról (!) szóló módszertani könyvet (ami valójában nem szólt a kreatív írásról és pláne nem nevezhető módszertaninak), abban szintén olvastam ezt a mondat kezdést — többször is.

    Nekem nagyon báncsa a fülemet, mert ha azt kell, hogy mondja, akkor miért nem mondja egyből? Kit érdekel, hogy kell-e mondania vagy csupán kellés nélkül mondja? Vajon miért kell mondania? Valaki kényszíti őt erre?

    Köszönöm válaszát!
    Vancsó Zoltán

  648. Tőzsér Ágnes szerint:

    Jó utat, gazdag élményeket, szerencsés hazatérést! 🙂

  649. Pethőné Nagy Csilla szerint:

    Tegnap Cofi néni is elment.
    Nyugodjék békében.

  650. Szilvási Csaba (Ad: Államosított gyerekek) szerint:

    Will Berthold Lebensborn, azaz Életforrás című sikerkönyvét a Minerva Kiadó megbízásából Gyerekgyár címmel 2001-ben én fordítottam németről magyarra. A regény, a Harmadik Birodalomban bejegyzett „Lebensborn” elnevezésű egyesület történetéről szól, amelyet Himmler, az SS birodalmi vezetőjének elgondolása és utasítása alapján a „tisztavérű északi faj” gyorsabb szaporítása érdekében hívtak életre. Gyakorlatilag fiatal nőket és férfiakat késztettek arra, hogy “gyerekgyárakban” utódokat nemzzenek, és hozzanak a világra. A könyvet a szerzője egykori Lebensborn-tagok, a nürnbergi katonai törvényszék aktái, és olyan anyák elbeszélései alapján írta, akik kapcsolatba kerültek a Lebensborn-programmal. Egy fiatal szerelmes pár sorsán keresztül ismerhetjük meg, miként léptek be fajhigiéniailag megfelelőnek minősített ifjú németek az egyesületbe, amelynek vezetői – Himmler tenyésztési tervének megvalósítása érdekében – visszaéltek a fiatalok idealizmusával, a haza, a Führer iránti érzéseivel. A programnak a háború befejeződése vetett véget. Megtudhatjuk, hogy elsősorban azok a nők váltak áldozattá, akiktől közvetlenül a szülés után elvették a csecsemőjüket. S persze áldozattá váltak maguk a gyermekek is, akiknek később a szüleik nélkül kellett felnevelkedniük.”
    A több szálon futó cselekmény, a hiteles szereplők és a tökéletes illúziót adó emberi történetek miatt a fordítás izgalmas élmény volt. Előfordult, hogy már reggel négykor felkeltem, és este tízig dolgoztam a számítógép mellett, mert – mivel oldalanként haladtam a munkával, nem tudva, hogy mi fog történni a későbbiekben – érdekeltek a soron következő események,
    Államosított gyerekek című, felkavaró írásod most a Gyerekgyár elszomorító világát idézi fel bennem. A Kövér László és Kovács Ákos véleménye által „generált” politikai hullámok nagyon magasra csaptak, és még most sem csillapodtak el. A „gyerekvállalás” szó, és az „én ennek a kormánynak nem szülök gyereket” kifejezés, amelyeken te is joggal „kiakadsz”, valaha – még az „átkosként” aposztrofált világban is (bár „Ratkó- gyerekek” akkor is voltak) – korábban ismeretlen volt. Ahogy a férfiembernek a bajusz (Arany János: Óh ti, kiket a természet bajusz-áldással tetézett…” és a mezőgazdaság számára csak áldásként emlegetett eső, valaha egyházi („Áldott a te méhednek gyümölcse”) és világi értelemben egyaránt áldás („gyermekáldás” ) volt a gyermek is.
    Nekem, akit nővéremmel együtt nagyon szerettek a szüleink, nagyszüleink, és neked is (ez az írásodból is kiderül), aki három testvéreddel együtt egy négygyermekes, szeretetteljes családban nőttél fel, és a hozzánk hasonló, egészségesen gondolkodó, nem deformált ösztönéletű embereknek ma is az. Áldás.

  651. Rokon gondolatok. G. 21 éve járt először Kambodzsában, sőt dolgozni is volt alkalma több hétig, több részletben, egy német–magyar alapítvány templomfelújítási projektjében. Így érdekes tapasztalatokat szerzett, és a csodálatos Angkorvat templomváros őt sem hagyta hidegen. Az utolsó két héten én is vele voltam Phnom Penhben és Siem Reapban.
    Mi is döbbenten járkáltunk a Tuol Sleng iskolából átalakított börtönépületében és udvarán. Szinte fizikai rosszullét fogott el a szörnyűségek, az elképzelhetetlen emberi kegyetlenség nyomai láttán. (Eszembe nem jutott volna nevetni, de még mosolyogni sem…) A templomváros pedig akkor még erősen romos és elhagyatott, de még így is nagyhatású épületeit áhítatos csendben, elvarázsolva sétáltuk végig – mi sem voltunk sokan. Amit nehéz volt elviselni: az árusok kicsi gyerekek voltak, és egy árva pillanatot sem hagytak az elmélyedésre, bámulásra, rendre kizökkentettek révületünkből, hiába tudtuk, hogy ez nekik kenyérkérdés, azért csak bosszantott. De idegenek akkor még szinte nem is fordultak ott elő. Akkor még lövöldöztek éjjel a műkincsrablókra.
    Idén januárban már csoportos útra tértünk vissza, kíváncsiságból, vajon mi változott. A régi, falusias városka világvárossá nőtte ki magát, a reptérről bevezető hat kilométeres út tele luxusszállodákkal, csillogó éttermekkel, kávézókkal, teraszokkal, szobrokkal, virágokkal, fákkal.
    El kell ismerni, a templomvárosi látogatások remekül vannak szervezve jó pénzért, kis buszok szállítják a területen a turistákat, akikből aztán akad mindenféle. Igen, ma már egészen más élmény volt: hangos, nyüzsgő, iparszerű, szelfizős, zajos, tömeges, zavaró. „Lelki utazás” szóba sem jöhetett.
    Való igaz: kevéssé tudnak viselkedni a nyugatiak. De a kínai turisták nálunk is rosszabbak: állandóan fényképezik egymást (nem a látványokat!), erőszakosan törtetnek, letaposnak mindenkit, ordítoznak, sipítoznak. Fikarcnyit sem izgatja őket, hogy a csoportokban vannak valódi érdeklődők, aki szeretnék békében végighallgatni a tudnivalókat a saját vezetőjüktől.
    Nagyon szeretünk utazni. A mi filozófiánk, hogy a helyi nyelvből – akár török, akár vietnami, akár spanyol – pár szót mindenképpen meg kell tanulni, mert ezzel eleve rokonszenvet keltünk. A helyi illemszabályokból felkészülünk (nemcsak történelemből és minden másból), és a világért sem sértjük meg az illemkódexet. Ha kendőt, kalapot kell venni, felvesszük, ha hosszúnadrág, akkor azt is, ha cipőt le, akkor le. Ha a katolikus templomban csendben kell lenni, csendben vagyunk, de ha a mecsetben megszólítanak a török gyerekek, hogy beszélgessünk angolul, akkor azt tesszük. Nem vagyunk hívők, de a világ minden táján csendben figyelünk és nézgelődünk, tiszteletben tartva a helyet, amely olyan sok embernek fontos: a római katolikus Fatima vagy a mexikói Guadalupe, a törökországi Sanliurfa mecsete, vagy a jeruzsálemi Szikla-templom.
    Sok utazásunk során valóban tapasztaltuk, hogy a tudatlanság, a helyi szokások nem ismerése, illetve az elemi illemszabályok tudatos áthágása negatív indulatot, szélső esetben gyűlöletet vált ki. A szamarkandi piacon egy öreg üzbég szabályosan megátkozta csoportunk férfi tagjait, mert rövidnadrágban voltak a 40 fokban. Mexikóban, Palenquében magunk is fel voltunk háborodva, amikor az USA-ból hazalátogató „büszke és boldog” mexikóiak bőgőmajmok módjára üvöltöztek az ősi piramisok lépcsőin rohangászva és fényképezve…
    Mindezekből, és a cikkéből is, kedves Géza, azt szűrtük le, ami nyilvánvaló: az lenne a szép, az ideális, ha saját nemzeti színeit minden nép meg tudná és akarná is őrizni, de egyúttal képes lenne elviselni más népek más szokásait a maguk helyén. (A globalizmus éppen azt tartaná kényelmesnek és manipulálhatónak, ha mindenhol ugyanaz van, ugyanolyanok az emberek, a szokások, ugyanazt eszik-isszák-teszik-veszik világszerte, és a hagyományok a semmibe vesznek… Ez lenne az igazi „biznisz”.) Ami most Európában zajlik, ebbe az irányba hat, és egyre erőszakosabbá válik. A kultúrák ütközése drámai formákat ölt, és igen, valóban félelmetes perspektívák bontakoznak ki.
    Most biztosan Magyarország a „jó hely”, és erősen kívánjuk, hogy ez még sokáig így maradjon. Úgy legyen.

  652. A nyolcvanas években a Képes Újság Tavaszi Szél rovatában (nagy dolognak számított ez akkor, számomra, mert naponta több ezren küldtek be verseket a szerkesztőségbe) egy oldalon jelentünk meg – mindkettőnk fényképe is ott volt – Mezei Andrással, az akkor befutott költővel, akinek nagyon szeretem a költeményeit. Az én Nyelvtelen harang című, emlékező versem utolsó három sora ez volt: „Öreg indián guggol a parton./ Tenyere fészkébe visszaszáll /a tűnt idő surrogó bumerángja”.
    A te mostani írásod az akkor megjelent egyik, négysoros Mezei-verset, az Apámat juttatja eszembe. „Apám keze tűnik elő, ahogy nézem a kezemet, pont ilyen volt halálakor, és most egymásba illenek”.
    Érdekes, hogy én a kezem mellett (amikor még egészen kicsi voltam, parányi kezecskémmel a leengedett kisujjába kapaszkodtam) a lábam láttán is látom drága, jó apám lábát.

  653. Szilvási Csaba szerint:

    Kedves „Shephard, Kazári Fiú”!
    Az üzenetedből sugárzó lélek, szeretet és emlékező hűség tanúsítja, hogy nemhiába választottad a „Goodson”, „Jó srác” nevet. Kazárral nemcsak közös barátunkat, Balázs Gézát, az elragadóan magyarázó egykori „pesti suhancot”, a ma már kiváló nyelvészprofesszort, hanem drága, jó fehérgyarmati gyermekkori barátomat Hegedüs Bélát is „behoztad” nekem szívszorító élményként, akinek felmenő ági rokona (talán a háborúban elesett édesapja lánytestvére) élt a községben. Béci, aki mint 100 méteres sprinter, országos serdülő bajnok volt (karrierjének egy ausztriai kolbászmérgezés vetett véget, mert utána soha nem „érte utol” korábbi kiváló formáját), szinte minden nyáron eltöltött egy-két hetet Kazáron, és amikor visszatért onnan, ízes szatmári nyelvünk a csodálatos palóc nyelvjárásra „áthangolódva” szólalt meg az ajkán, úgy, hogy mi szájtátva hallgattuk. Aztán két hét elteltével az a kedves „ákcentus” elmosódott, mint ahogy a szivárvány szokott eltűnni egy idő után az égboltról. Béci feleséget is Kazárról „vett” magának. Harmincévesen, egy tragikus autóbaleset után hagyta özvegyen Lidikét és árván kislányát, Enikőt. (Lehet, hogy ismerted, illetve ismered is őket. Lidikével nemrég beszéltem telefonon) Köszönöm a szívmelegítően gyönyörű írásodat. Meghatott örömmel olvastam. Ismeretlenül is jó barátom lettél. Üdvözöllek és minden jót kívánok neked és szeretteidnek .”Oldson”, a fehérgyarmati „Öregfiú”.

  654. Kedves Géza! Éppen most ment a rádióban, az „Arcképcsarnok”-ban a veled készült hosszabb interjú. Nem tudom, mi, de valami arra késztet, hogy megírjam neked, milyen jó is volt újra hallani a nevetésedet. Azt, amit Kazár óta nem hallottam. Tudod, hogy van a személyiségedben valami nagyon vonzó. Akkor, amikor az emberi arcodat mutatod meg és kilépsz a nyelvész szerepéből. Valami, ami képes az emberek nagy részét magával ragadni. A nevetésedet hallva hirtelen újra előjöttek bennem a kazári találkozásunk emlékei. Az a „pesti suhanc”, aki akkor ott olyan magával ragadóan tudott magyarázni, még mindig bennem él. És jó volt hallani (a nevetésedből hallott ki), hogyvalahol mélyen még mindig ugyanaz vagy, aki ott voltál. Az a nagyon kedves, érzékeny, segítőkész valaki, aki … de nem kezdek bele, mert az most egy nagyon hosszű levelet eredményezne, és csupán csak azt akartam erős érzelmi felindulásomban veled közölni, hogy jó volt hallani téged újra nevetni.
    Tudod, azt hiszem, nincs igazad azzal kapcsolatban, amikor arról beszéltél most – az interjúban,- Lengyel-Nagy Annának, hogy te „véletlenül” lettél nyelvész. Géza, amikor a lekváros fánkokat tömted magadba és közben a magyar nyelv eredetéről tartottál kiselőadást, akkor ott már benned volt az a nyelvész, aki most vagy! És tudod; velem TE szerettettd meg ott a magyar nyelvet!
    Remélem egyszer még lesz majd alkalmam ismét személyesen megtapasztalni az „emberi oldalad”.Hiszen a „tanár utat” hallottam, láttam már elégszer.
    Szép napot neked!

    • balazsge szerint:

      1980 vagy 1981 volt, hideg november, nyelvjárási-néprajzi gyűjtőútra mentem Kazárra Ádám Zoltánnal, a népi erdőgazdálkodást nyomoztuk, magánházban laktunk, házról-házra adtak bennünket, csodás történeteket meséltek nekem, ebből lett életem első önálló nyomtatott munkája, A kazári népi erdőgazdálkodás szakszavai (1982), de a „fánkos” történetre nem emlékszem, igaz, hihető: ha fánkot tolnak elém, biztos, hogy megeszem… Köszönöm az emlék fölidézését.

      • Shephard Goodson szerint:

        Kazár: Igazából az én emlékeim is töredékesek. Amikor kb. két éve megkerestelek és a segítségedet kértem a beszédszintetizátorfejlesztés kapcsán, akkor írtam is, hogy a papám állítja, hogy én ismerlek téged, mert ti voltatok néprajzi-nyelvészeti gyűjtésen Kazáron, ahol nekem öregszüléim laktak, akiknél én nagyon sokat voltam. Nekem vannak emlékeim egy pesti srácról, aki egy másik emberrel tényleg Kazáron járt és mindenféle fura kérdéseket tett fel. Illetve arról, hogy mikor oreganyámékhoz is betértetek, akkor ott fánkot evett. Azt nem tudom, hogy november volt-e, csak az rémlik, hogy hűvös, őszi volt az idő. Én – szokás szerint – beteg voltam és ezért „ki voltam csapva” öreganyámékhoz, hogy ne legyek egyedül otthon. Amire tisztán emlékszem, az az, hogy ez a srác megkérdezte, hogy nem kaphatna-e abból a fánkból, amit én ettem, mikor bejöttetek. Illetve, hogy nyelvtant tanultam és valamit nem értettem, s öreganyám sem tudta elmagyarázni. Viszont megkért téged, hogy mint „tanult ember” nem tudnád-e elmagyarázni nekem. Szóval ebből lett a kiselőadás. Illetve még arra emlékszem, hogy ennek a srácnak szép nevetése, kellemes hangja volt. Egyébként papám állítja, hogy a magyar nyelv (és úgy”am block” a nyelvek iránti erősebb érdeklődésem onnantól kezdve datálható. Úgyhogy, nemcsak a hazai pálinkafőzés sszínvonalára voltál jó hatássall, hanem rám is! 🙂

  655. Csaba (Ad: Az olaszliszkai) szerint:

    Nagyon érdekes a legújabb írásod is. Borbély Szilárdot személyesen is ismertem. Abban a gimnáziumban tanult és végzett, ahol én is dolgoztam, de nem én voltam a magyartanára.
    Amikor Szilárdnak megjelent a nagy sikert aratott Nincstelenek című regénye, én, akiben erős indulatokat kavart, a következőképpen reagáltam rá. Neki is elküldtem. Nem hiszem, hogy rövid idő múlva elkövetett öngyilkosságában az én levelemnek (nem is válaszolt rá) szerepe lett volna. Nem tudom, olvastad-e a regényt… Én végigszenvedtem. Egyszer. Többször képtelen lennék akár bele is nézni. Ettől függetlenül Szilárd tehetségét nem vitatom. Csak sajnálat és szeretet van bennem iránta. Ezt neki is megírtam.

    Idézet az írónak írt levelemből:
    Elolvastam Borbély Szilárd könyvét. Késő este volt, amikor befejeztem. Utána nem tudtam elaludni, annyira felkavart. Undort, fájdalmat, de legfőképpen szánalmat éreztem. Nem a brutálisan naturalista tartalom, nem is az ábrázolásmód miatt, mert az eredeti és érdekes, hanem a csak egy öröklötten beteg ember által láttatott, nem létező, ember alatti világ miatt. Ami nincs, és nem is volt soha. Csak egy morbid, vak bensőjű ember fantáziájának a szüleménye. Szándékosan nem használom a lélek szót, mert arról nem lehet beszélni. „Jól ismerem ezt a világot”- írja Móricz a Hét krajcárban. Én is ismerem azt a világot, amit az író ábrázol. (…) A Borbély által egyoldalúan látott és ábrázolt világból éppen az hiányzik, ami a világot világgá teszi, a fény, a szeretet fénye és melege. Jánkmajtis, hiszen róla van szó a könyvben, közel sem olyan, mint amilyennek, és ahogyan a szerző bemutatja. Aki – és a könyv hőse ilyen – a szemével csak a mocskot, a szennyet, a sarat, a trágyát, az orrával csak az ürülék, az izzadság, a hányás bűzét, a fülével csak a trágárságot, a nyelvével csak a keserűt érzékeli, az nyomorék, beteg ember. Szánalmas és sajnálatra méltó. Jánkmajtis egy eredeti, karakteres és szeretetre méltó település. Tele van nagy formátumú, értékes, lelkes emberekkel, akiknek „virág nő a szívében”, akik boldog emberek,. akik a párttitkárok és téeszelnökök korában is éltek, szerettek, lelkesedtek. Szerették egymást és az állatokat is. Tudtak simogatni, ölelni, csókolni, hangosan jókat nevetni, embernek lenni. Én is ismerem azt a világot. A könyv minden szavát értem, ismerem. Csak azt nem értem, hogy a húgy, a szar, a fos, a fing és a hányás mellett hol vannak az értékesebbek, a „kis babalyánytyúkok”, a „legénybogyók” és a többiek. A jánki emberek szavainak ugyanolyan édes illata van, mint egy tavaszi, boldog rétnek, egy valódi szénakaszálásos, berkes, virágos, csobogó érpatakos magyar mezőnek. Az én jánkmajtisi barátaim szerint szaga van a sírásnak, a szónak, a fiatalságnak, a nagy vágyaknak és indulatoknak, sőt még a családi veszekedéseknek is. Szaga, nem pedig bűze. Ők el tudták, és ma is el tudják hitetni velünk, hogy „néz az udvar”, „nevet a kapu szája”, „kacagnak a vadgesztenyefák”, s a szomszéd szőke bajsza is „csapzottan kacag az orra alatt.”..…A szavaik mint a rigófütty csattognak, amit mondanak, úgy hatnak, mint a természeti képek, s beszédükben egy-egy valóságos természeti jelenség, vihar és szélfúvás és napsütés élnek. A napsütés, a fény, a fény, a fény. (…) „Beaty is truth, Truth is beaty, that is all…”. A szép igaz, s az igaz szép-írja Keats. Ez a könyv rút. Nem azért, mert csak az ocsmányt mutatja be, hanem azért, mert e miatt az egyoldalúsága miatt hiteltelen írás. A könyvből hiányzik a „torkig jóllakott érzés”, a „madárcsirippes hajnal”, a „surján fácska”, a „nagybugájú napraforgó”, az „irdatlan nagy vadkörtefa”, az emberi nyelven beszélő „aranyforgó, álombögyű madár”, a „kóbori kis méhecske” és a „szaporalábú hangya”, summázva: maga az igaz szó: „a cseppentett, tiszta, színméz igazság”. Hiányzik az ég „kacagós kék teteje”, a „sistergő napfény”, és hiányzik az a szem, amely „felsikolt örömében”, ha szépet lát. Borbély Szilárd könyve nem a szépet látó, hanem a vakon született, a szépet soha fel nem ismerő, ember alatti ember munch-i sikolya.

    • balazsge szerint:

      Azt hiszem, hogy irodalomtörténeti szempontból is nagyon érdekes lehet ez a bejegyzés. (És főleg az, amit kihagytam belőle – mert hogy bizonyos dolgokat olykor kihagyok a honlapra írt szövegből.)

  656. Tánczos Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Úr -úr! (kis ú vagy nagy Ú)

    Két kérdésem van Ön felé.

    1. Mint a címzésben is olvasható nehezen tudom elfogadni, hogy a tulajdon név után a megszólítás nagy betű legyen az “úr” Egyrészt azért mert, az én véleményem szerint, amennyiben „Úr” az egy tulajdon név, másrészt, ha „úr” az olyan, mint egy beosztás. Mint jelen esetünkben. PL: Géza bácsi, XY igazgató stb. Ha nagy Ú-val kell írni, úgy a helyesírási szabály véleményem szerint nem következetes.

    2. Egyettért e azzal, hogy a sebesülést csak fegyver által lehet szerezni. (Egy lőfegyverrel megsebesítették, egy vad megsebezte…stb)Közúti baleseteknél hallom a rádióban, hogy ennyi, meg annyi a sebesült. Ez számomra megmosolyogtató. Arra gondolok, hogy a baleset résztvevői,még utána verekedtek? Ebben az esetben véleményem szerint a sérülés lenne a megfelelőbb kifejezés.

    Megosztaná velem erről a két kérdésről a véleményét.

    További munkájához jó egészséget kívánok!

    Köszönettel, és üdvözlettel:

    T Tibor
    (Lassítottam levélírásom tempóján, nem úgy mint az előző levelemben! 🙂

  657. Szilvási Csaba szerint:

    Tisztelt Ábrahám Zoltán! Mivel Balázs Géza professzor úrnak nincs szüksége „nyelvügyvédőre”, én sem szeretnék a foga(da)tlan prókátor szerepkörében tetszelegni, de nem állhatom meg, hogy vitába ne szálljak az ön bírálatával. Ha az idő linearitásában nézzük a dolgokat, akkor Önnek valóban igaza van. Legközelebbi időpont csak egy van. De jelen esetben nem csupán egy műsor-sorról, hanem egy (szerencsére óriási) műsorkörről van szó, amelyben (ahogy beszélhetünk a legszegényebb családokról, a legközelebbi barátainkról)igenis vannak legközelebbi (jelen esetben az összes decemberi között a december eleji) műsorok is. A legközelebbi műsoraink esetében a professzor úr – ahogy én is – olyan, a közeljövőben sorra kerülő adások egyikére gondol, amelybe (majd később dől el, hogy melyikbe) az érintett kérdés – a téma azonossága vagy hasonlósága miatt – beilleszthető. Örülök, hogy a nyelv önnek is „élet, szentség, sőt istenség”, és ha most más is a véleményünk, ( remélem, egyikünk sem együgyűen) egy ügyet szolgálunk. Abban a reményben, hogy idővel majd a közelebbi (akár a legközelebbi) barátaink közé sorolhatjuk egymást, nyelvbaráti, nyelvtestvéri üdvözletemet küldöm: Szilvási Csaba.

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Kedves Szilvási Csaba! Köszönöm a véleményét, de mint Balázs úr is ki szokta javítani műsorában a hibákat, szerencsésebb lett volna, a hamarosan, nemsokára visszatérünk a témára fordulat használata. Én nagyon örülnék, ha rádióban az elmúlt évek során ez lett volna a legnagyobb hiba, de sajnos a műsorvezetők, riporterek nyelvhasználata csapnivaló. Ilyet is hallottam már, a nagy halak miért kerülik el a büntetést, ha rossz fát raknak a tűzre? Tökéletes képzavar. Szerintem be kellene írattatni őket kötelezően agy helyes beszéd, intonálás tanfolyamra, hogy amit Balázs úr esténkét öt percben megpróbál rendbe rakni, ők ne rombolják egész nap.

      Üdvözlettel:

      Ábrahám Zoltán

  658. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Ma 2015.11.27.-én hallgatva a Tetten ért szavak műsorát, nem hittem a fülemnek! A szólások eredetéről beszélt partnerével, és a műsor végén azt találta mondani, hogy a partnerrel visszatérnek a témára legközelebbi adások egyikében!
    Viszonylag rendszeresen hallgatom műsorát, amiben a nyelv helytelenségeit használókat ostorozza, sokszor igen szellemesen. De ez a mai kijelentése fejbe kólintott. A kérdés ugyanis az, hogy hány legközelebbi műsor van, melyek egyikében visszatérhetnének a témára? Hát csak egy legközelebbi műsor van, és ennek nincs egyike.
    Ne aggódjon, továbbra is hallgatom műsorát (…)
    Vagyunk így néha, apró hibák becsúsznak, de nem mindegy, hogy hol, és kinél.

    Tisztelője:

    Ábrahám Zoltán
    Székesfehérvár

  659. Most e percekben emlékezett meg a „tetten ért” Lőrincze Lajosról. Nem messze tőlünk (Halimba) Szentgálon született, s mi szájtátva hallgattuk a ’60-as években az anyanyelvi műsorát. Ha elkezdődött az ő jellegzetes beszédével, bakonyias hangképzésével a rövid „Édes anyanyelvünk…”, a szüleim is csendre intettek bennünket, mert ők is figyelmesen, értőn hallgatták. Így mi is a bátyámmal. (ő 4 évvel idősebb, mint én) A műsor után pedig beszélgetéssel továbbfűztük a hallottakat.. .Még erről is szólhatott volna…, jöttek a szüleim gondolatai a kibővítésre. Műsorával formálta a köznyelvi beszédet, a nyelvi ízlést. Ez is egyfajta nyelvi nevelésnek tekinthető. A rádió kezdte, a családban folytatódott. Pedig egyszerű, – de a szépre, jóra fogékony – szüleink voltak. Az emberek, a gyermekek is szebben, igényesebben beszéltek általában mint ma. Kevesebb durva beszédet lehetett hallani akkor. Ha Lőrincze rádiós nyelvi munkásságára, közérthetőségére gondolok, „megnől az ember szíve”….Eddig nem gondoltam rá, de most úgy vélem, hogy Lőrincze Lajos rövid „édes anyanyelve” és a „tetten ért ” között van némi párhuzam. Remélem még sokáig lesz ez utóbbi műsor!

  660. Karácsonyfát nem állíthatnak, de a müezzinek szólhatnak, a köztereket elfoglalhatják a mozlimok. Micsoda kerge világ a miénk!

  661. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    örömmel hallgatnánk elöadásodat (több év után ismét) Grácban is…

  662. Mohácsi Joli szerint:

    Boldog születésnapot kívánok (október 31.), és köszönet minden „5 perces” rádióműsorért, és a Napló-olvasásért. Boldogságot. Szeretettel. (Ismerős)

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a kedves jókívánságokat. Különösen jól esik ismeretlenektől, akik „csak úgy” követik munkásságomat. Ennél nagyobb öröm élő alkotó embert nem érhet. Szívből kívánom Önöknek is ezt az örömöt. BG

  663. Tőzsér Ágnes szerint:

    Kedves Géza, Isten éltessen sokáig jó egészségben!

  664. Csaba szerint:

    Kedves Géza!
    A mai Maradj talpon című Gundel Takács műsor egyik feladványa a Tetten ért szavak volt. Egyik versenyző sem találta ki. Az egyik lepottyant, a másik elvesztett egy passzot miatta. Búúúúúúúúúúták.
    baráti üdvözlettel. Csaba.

  665. Felismertetted velem, amit eddig talán még senki sem vett észre, hogy (MozART, MoZART) a nagy zeneszerző-előd nevében egyszerre foglaltatik benne a művészet francia ART-ja, és a finom, zsenge, törékeny, gyengéd, kíméletes, tapintatos jelentésű német ZART szó.
    Jeanny című írásod ÉLET és (jól) ÉLT kulcsszavaival az érték pusztulásán keresztül is átragyogtatod Ady „aki él, az mind, mind örüljön, mert az Élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” szavait. Köszönjük a felemelő ÉLményt.

  666. Sz. Tóth Gyula (Ad: Határokon) szerint:

    Ha már ezen a fórumon meg lettem szólítva a „Határokon” című jegyzet nyomán:
    Kedves… kicsit furcsa, a helyzetben talán illő… CsT!
    Köszönöm figyelmes sorait. Tudjuk, azért jóval többről van szó, itt van mindjárt a Szerző újabb két bejegyzése, melyek továbbviszik a témát. A blogkereteket meghaladja a bővebb kifejtés, lenne hozzá kedvem. Majd máskor, máshol folytatom. Az világos, hogy filozófiai alaptételekről van szó. És alapállásokról. Más ez a „világban-benne-levés” – világjáró világlátás, kultúrákból felkészülve, kultúrák helyszínén. Balázs Géza nem víziókkal telítve igyekszik saját magát belevetíteni a történelembe, nem akarja „társadalmasítani önmagát”. Vannak, aki így tesznek. Megérne egy gondolatfutamot tenni a Felvilágosodástól, a Tanácsköztársaságon át, ’45 utáni megállókkal, a mai napig. Forradalom helyett most cunamik vannak, „új cunami” éppen. Vannak, akik forradalmi helyzetként kezelik, messze a helyszínektől (s nem olvasnak Koránt). Aztán, ha nem sikerül az „eszméket hétköznapi életté váltani”, arra keresnek választ: miben tévedtek. Talán abban, hogy túlságosan és kizárólag elvont területeket járnak körbe, és így nem sikerülhet a társadalmon kívüli „öntársadalmasításuk”. Aktuális és nagyon tanulságos elővenni Sinkó Ervin „Optimisták” című regényét (Dömölky János remek filmet készített belőle), illetve a róla szóló ismertetést (lásd A magyar irodalom története a Híd írói köre http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/480.html).
    Balázs Géza a világot nem a saját maga és a társadalom közé kiépült csatornákon keresztül szemléli, a világot hálónak tételezi, amit föl kell térképezni, a benne-létet szervesen, komplexen éli meg. A kultúrák hálójában szerzett matéria sajátja, átfogó, hiteles tananyag: közvetíti. Tanít, ír. Matériája így lesz elmélet. Ez a gazdag tudásállomány egységbe foglalt, rugalmas, folyamatosan bővül, mozgósítható, használható. Mint a mesteremberé.

  667. Fehér István szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    Rettenetesen zavar a sajtóban járványszerűen terjedő
    görcsös migránsozás.Nem volna-e helyénvalóbb menekülőt,
    vándorlót,bevándorlót,áttelepülőt mondani?

    Büdzsézünk,rátázunk,trendezünk,tenderezünk,remotozunk,
    classicozunk,médiázunk,projektezünk,menedzsmentezünk,
    rezidensezünk – szerintem szükségtelenül erőltetjük
    be a mi gazdag kifejezőerejű magyar nyelvünkbe ezeket a
    nem csupán idegen,hanem ronda hangzású szavakat.Ellenérv-
    ként azt szokták felhozni,hogy az idegen szavak színesí-
    tik a nyelvet.Csak az a baj,hogy lassan már nem marad mit
    színesíteni.

    Üdvözlettel : Fehér István

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Fehér István!
      Tiszteletreméltó az a törekvése – én magam is egyetértek ebben Önnel – hogy nyelvünket a káros külső (be)hatásoktól meg kell védenünk, de bele kell törődnünk, hogy az idegen szavak használata sok esetben elkerülhetetlen (például a rádióra nincs kifejezőbb, „jó magyar szavunk”, és a telefon sem lett általánosan távbeszélő). Szerintem az Ön által javasolt menekülő, vándorló, bevándorló, áttelepülő szavak közül önmagában egyik sem fejezi ki úgy a lényeget, mint az azok összes jelentését ( leginkább a lényeget, idegen szó voltával is az „idegenséget” hangsúlyozó) magában foglaló migráns szó. Mi lenne, ha „testvére”, az emigráns szó helyett minden esetben a „hazáját (főként politikai okokból) elhagyó, önkéntes száműzetésbe vonuló, kivándorló” ( a politikai okokból helyett pedig „az állam uralkodó osztályának vagy pártjának, illetve pártjainak az ország kormányzásában követett irányával való egyet nem értés miatt”) kifejezést használnánk? „Nyelvünket nincs okunk félteni az idegen szellemtől” – írja Kosztolányi, anyanyelvünk egyik legnagyobb művésze és gondos ápolója. Higgyünk neki. De gustibus non est disputandum. Hozzászólásomat ne tekintse afféle „kinyilatkoztatásnak”. Távol áll tőlem a kioktatás szándéka is. Anyanyelvünknek én magam is csak egy jelentéktelen (de Önhöz hasonlóan lelkes) szolgálója vagyok.
      Nyelvtársi” üdvözlettel:
      Szilvási Csaba.

  668. Sz. Tóth Gyula (Ad: Határokon) szerint:

    Átjáróház az egész világ. Ezt villantja fel a határokon átkelő néprajzkutató, a folyton mozgásban lévő utazó. A tapasztalt vándor hitelességével összesíti élményeit. „Egy ország demokráciaszintjét jórészt a határon való belépéskor tesztelhetjük.” Így kezdi. A hivatalos papírokkal, a legálisan utazókról beszél – vízum, útlevél, oltás, költőpénz, csomagsúly, várakozás, várakoztatás, udvariasság, udvariatlanság. A szigorúan szabályozott, a kötelező demokrácia a szabályosan utazót is megviseli, külföldön is, itthon is. (Említhetném a saját repülős akadályfutásunkat: a bőrönd mérete, alakja és súlya (!), a tubus nagysága, a spray, ami eldobandó, ha nem, hát elveszik, az ásványvizes palack mint terrorveszély satöbbi.) Azért vannak üde kivételek, a grúz fogadó marketing kedves gesztussal megkínál: Isten, hozott! Légy a vendégünk! A határokon az utas néha elakad, vannak, akik (ezen) fennakadnak, Géza továbblép. Nem felejt, jegyzetel, dokumentál. Megpihen, aztán újra nekilódul, át a határokon. Valamire kíváncsi, noha nem tetszik neki sem a vegzálás, de nem ragad le, továbbáll. Már hetedhét országon túl jár, néha felkapaszkodik a poros helyi buszra. Aki nem hiszi, járjon utána. A cikkhez argumentált fotón éppen a Honduras helységnévtáblát támasztja büszkén. Elégedettnek tűnik, noha bizonyára fáradt. A kultúrák vonzzák. Mindig visszajön. Hogy honnét jutott eszébe ez a nagyívű történet? Hát, elidőzni kicsit, körbejárni muszáj, s elgondolkodni a dolgokon. Mielőtt nekivágunk.

    • CsT szerint:

      Kedves Gyula! Meghatóan kedves, élvezetes, remek az írása. Tele van a nyitott szemmel, szívvel-lélekkel utazó – jóval több, mint egy átlagos globetrotter – iránti szeretettel, empátiával.

  669. Nem a Szombathely c. íráshoz, hanem a nap szavához van hozzászólnivalóm. A nap szava szerintem a pengés drót, a gyoda. Utóbbi nem szleng, hanem mozaikszó. A gyors telepítésű drótakadályból zanzásított kifejezés. Bárcsak soha ne ismertem volna meg őket.

  670. Ismét egy remekmű. A Szombathely regénye zsenialitásod újabb bizonyítéka! A magamfajta stiliszta úgy érzi magát, mint egy modern Aladdin, aki egy szezám nyílj ki-kattintással belép az internet (szó)kincsekkel teli csodálatos, „balázslatos” honlap-barlangjába, és nem tud betelni azzal a sok gyönyörűséggel, amelyet ott példás rendbe rakva lát. Micsoda szavak és szókapcsolatok! A koncepciós fegyelmi, az árnyékhatalom, a kitérős villamos, a kimustrált tank, a nyomós szél, az egyetem nyúlványa és az alliteráló, muzsikáló Bécs-Budapest, négerkocka- népművelő, haladó hagyomány- hangulatjelentés között egy eredeti neologizmus, az egész írás kulcsszava, a szombathelyizmus!
    Csupa érték, gondolat-érzés-hangulat-írás. Tökéletes. Tele lélekkel. Árad bennem tőle az irántad kezdettől fogva érzett csodálat és szeretet. Felékszeresítetted, felragyogtattad a mai a napomat is.
    Köszönöm.

  671. A. Szabolcs (Ad: Tolerancia) szerint:

    A Tolerancia című jegyzeted nagyon érdekes, elgondolkodtató. Az én ifjúkorom óta – elfogadás vagy elutasítás kérdésében – sokat változott a világ. Szülőhelyem közgazdasági technikumából eltanácsolták volna azt a leányt, aki lakkozza a körmét vagy rúzsozza a száját. Pár éve az igazgatóm azt kérte tőlem, hogy, mint osztályfőnöke, bírjam jobb belátásra orrkarikát viselő tanítványunkat. Ti vettétek fel – mondtam neki- és különben is megítélés kérdése, hogy mi az extrémebb, egy arany orrkarika vagy nyolc ezüst fülbevaló a bal fülben. Mert egy másik leány azzal „ékeskedett”. Nem kellett sokáig foglalkozni a kérdéssel, mert a két hölgy rövidesen kimaradt az iskolából. Nem az ékszereik miatt, hanem – mivel nem tanultak tisztességesen – a később egyik legkedvesebb osztályommá vált „csapat” tagjai kiutálták őket. Pályakezdésem idején áldott emlékű, drága jó igazgatómat felháborította, hogy bejárok a tornaterembe „gyűrűzni”, „nyújtózni” és „kötelezni”. „Csak a majom mászik a kötélre” -mondta. Az pedig, hogy a szinte velem egyidős fiúkkal ( én 22 éves voltam ők – Bányaipari Aknászképző Technikum voltunk – 17-22 esztendősek, sőt nálam idősebbek is voltak a diákjaink között), együtt futballoztam a kollégium pályáján, még kevésbé tetszett neki. „Gatyára vetkőzve focizott” címmel (az újságírónak erről is szóltam) meg is jelent rólam, a „tanár úrról” egy írás az Ifjúsági Magazinban. A kezébe került folyóiratot lobogtatva előttem, sérelmezte is aranyos főnököm, hogy ezáltal a „konzervatív direktor” képét alakítottam ki róla.
    Ami a toleranciát illeti, a szép férfitest látványa, mint esztétikai élmény, főleg szoborban, pozitívan hat rám, de az élő hím „body-val” való érintkezés már jóval kevésbé. Ezért nem űztem volna, mint sportot, a birkózást sem. A kollégium pályáján gyakran együtt focizott velünk egy olyan fiú – többnyire meztelen felsőtesttel játszott, és majdnem mindig az ellenfél csapatában – aki „furakodó” típus volt. Mindig kerültem a vele való testi kontaktust, mert amikor hozzám ért izzadt, hideg felsőtestével, olyan érzésem volt, mintha egy hüllő érintene meg.
    Igen, a világ változott. Vannak olyan férfiemberek is, nemcsak nők, akik nyíltan vállalják, hogy „melegségre vágynak”. Van, aki még büszke is rá. Az ókori görög és római „nagyok”, férfi tudósok, filozófusok,közül többen fiatalember szeretőt tartottak, s azt vallották:hogy „legszebb a fiúszerelem”.
    Az ő szavaikkal élve: „de gustibus non est disputandum”.

    Az általad megírt sztori azért érdekes, mert a tőled megszokott módon nagyon finoman, okosan és elgondolkoztatóan „hozod”.. Azzal, hogy nem foglalsz állást, – nyitva hagyod a kérdést, a konklúzió megvonását a konkrét „tanár-diák kérdésben” is az olvasóra bízod – felkavaró élményt adsz most is.
    Remek kis írás. Sokáig visszhangzik majd bennem. Azért, is, mert nem tudok kikristályosodott véleményt formálni a benne foglaltakkal kapcsolatban..

  672. Alkonyi László szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az utóbbi hónapokban tűnt fel, hogy mennyire elterjedt a köztelevízióban a „mai nap”, a „holnapi nap”, a”mai nap folyamán”, a „holnapi nap folyamán” vagy a „délutáni nap folyamán”. Előbb csak az időjárás jelentésben találkoztam velük, mára viszont elképesztően elharapództak és szinte minden tudósításban találkozom velük. A ma, holnap, vagy délután határozók helyett, az ilyen feleslegesen terjengő kifejezések használatának semmi értelme. Meggyőződésem szerint ezek a kifejezések kódolják gondolkodásunkat, és a letisztultság helyett az okoskodó, de igazi tartalmat nem hordozó mentalitást erősítik. Nekem annyira zavaró ez a jelenség, hogy azonnal hitelteleníti magát az üzenetet is. Nem lehetne valamit tenni, hogy ezen kifejezések visszaszorítása érdekében?
    Üdvözlettel
    Alkonyi László

  673. Kékedi József (Ad: Jancsiszög) szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    A mai műsorodban taglaltad a jancsiszöget. Vártam, ugyan elhangzik-e az amit én ismerek. Nemtörtént. Amit én tudok, azt direkt a kerekek alá készítik. A következő módon: egy szög fejét levágják, három részre osztják. Az első harmadot 90 fokban meghajlítják, az utolsó harmadot is 90 fokban, de oldalra. Így ha azt az útra dobják, két oldal fekszik, a harmadik mindíg felfelé áll. Remélem érthető?

  674. Luzan Katalin szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Volt szerencsém Önnel találkozni, mármint a Kossuth Rádió révén, egy nyelvművelő műsor kapcsán, ahol nyertem is egy könyvet az Ön dedikációjával. Írtam már a rádiónak is, facebook-on is próbáltam kiabálni, de nem hall engem senki. S attól félek, hogy mielőtt felébrednénk, elfogadják az „egyenlőre” szót úgy, ahogy manapság használják. Én erdélyi vagyok, Temesváron élek, és ahányszor hallom, leizzadok. Honnan a csudából lett egyelőre egyenlőre?? Egy országos kampány segítene talán, vagy „egyenlőre” túl el vagyunk foglalva a menekültekkel? Csak kérdeztem, mert kifogás mindig akad.
    Tisztelettel, Luzan Katalin

    • balazsge szerint:

      Kedves Luzan Katalin, hasonlít a két szó, nyilván ezért könnyű keverni. Az egyenlőre (egyenlő alakúra) jelentése is elhomályosodott. Én is úgy látom, egyértelműen az egyenlőre áll győztesre… Üdvözlettel, BG

  675. Németh Rezső szerint:

    T. Balázs Géza!

    Engem az zavar , hogy infantilis világunkban az állatok „gyerekkori” neveit használják csak még diplomàs riporterek is. Pl. :boci a tehénre , sőt a borju az meg kistehén , csirke a tyúkra , malac a disznóra stb. Hallottam már az anyakocára az anyamalac kifejezést is. Ne akarjuk paraszt származásunkat túlkompenzálni. Ahogy a szombathelyi riporter se próbàlja minden e-hangot egyformán mondani mert nem fog sikerülni. A szegediek se mindenhol ö-t mondanak. És ugyanott nem ahol mi is más e-t mondunk. Tehát a mi nyelvünk az eredeti és nem az asszimilàns idegen török utàni középmagyarországi!

  676. Kedves Professzor Úr!

    Olvastam a Magyar Nemzetben a tiszai túrázásról szóló cikkét és én is elszomorodtam. Teljesen egyetértek a professzor úrral: ilyen környezetben zajt, káromkodást elviselni valóban nem lehet. Nem azért megy ki az ember a természetbe, hogy beszűrődjenek a társadalom visszásságai. Valamikor én is jártam kajakkal a Tiszán, körülbelül onnan indulva, mint professzor úrék. Akkor még békés és biztonságos volt a környék, s valóban elmerülhettünk a természet szépségében és a csöndben. Sajnálom, hogy ennyit változott a világ. Amit cikke végére írt, nagyon elgondolkodtató: igen, a durva kezek, és az álom-bakó. Ady egyik legdrámaibb szava ez utóbbi. Tanítom ezt a verset, de ezt a kifejezést nem értik diákjaim, viszont mindig türelmesen elmagyarázom nekik, mert érdemes, mert rettentően kifejező

  677. A nyuszika meg a róka mennek az erdőben.
    A nyuszika a tóhoz ért, a róka meg valamennyire a villanyszereléshez!

  678. Olvasva feltáró cikkedet (felsőoktatás Magyar Nemzet), olvasva a blogbejegyzéseket, meghallgatva nagy ívű előadásodat a Tokaji Írótáborban – elámultam: mennyi munka, micsoda lélegzet!
    A felvázolt kép nem rózsás – óhatatlanul. Ehhez vegyük a mindennapi tapasztalatainkat, vegyük Csejtei Dezső két írását (M.N., július 30. és a mait), kész a kórkép.
    És mit mondhatnék erre: “Minden jobb ember életének legfájdalmasabb időszaka az, melyben meggyőződve magas terveinek kivihetetlenségéről, egoizmusra kényszeríttetik, s kik előbb az egész emberi nemet vagy legalább hazánkat akartuk boldogítani, vérző kebellel egy kis szerencsét keresünk önmagunknak” (BG, augusztus 15.).
    Mindent összevetve ezt: Félre bánat, félre bú… Válogatás a magyar népzene vidám, mulattató anyagából. (Zenei Intézet)
    http://www.nyf.hu/enek-zene/node/241
    Ez nem magánemberi attitűd, bú és felejtés, időnként a társadalomtudós is nótázhat, tevőleges reménykedését nem feladva.

  679. Nem is gratuláltam még év eleji tréfádhoz. A blogodat rendszeresen olvasom, a mobiltelefonomra automatikusan érkeznek a friss bejegyzések. Olvasás után törölni szoktam, így már nem emlékszem minden részletére, de egyik bejegyzésed arról szólt, hogy valamin felháborodva elhatároztad, egy darabig nem írsz. Először nem vettem komolyan, de mikor már napokig nem érkezett új bejegyzés, kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy írok pár megnyugtatónak szánt sort. Telt-múlt az idő, újabb és újabb feladatokat szállított az élet, de közben néha fogalmazgattam magamban a majdan elküldendő levelem sorait. Aztán – mire már időszerűtlennek éreztem befejezni a fejben írt levelet – lehullt a lepel: egy közép-amerikai expedíció volt a hallgatás igazi oka. Kíváncsi lennék, hányan dőltek be hozzám hasonlóan a remek fedőtörténetnek!

  680. Sz. Réka (Ad: Publikációk) szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Gratulálok a felsőoktatási kompetenciákról szóló írásához! Remek stílusban ír arról a teljesen abszurd helyzetről, ami már egy ideje jellemzi az egyetemeket. Tökéletesen egyetértek azzal is, hogy a felsőoktatásban ne a minimum legyen a cél. Miért nem egyértelmű ez a döntéshozók számára?? Nem értem. Illetve sajnos értem…
    Egy fővárosi gimnáziumi tanár

  681. Kékesi Katalin szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Bár igyekszem nem kihagyni a Kossuth-on elhangzó 5-perceit, nem emlékszem rá, hogy az alábbi problémát – szerintem: helytelenséget – vki tollhegyre tűzte volna. A múlt idejű melléknévi igenév igen gyakori, engem nagyon zavaró módjáról van szó.
    Az I. kerületi Horváth kert Haydn-emlékművén ez olvasható: „… a Magyarországon működött nagy zeneszerző…” Kossuth- rádióbeli idézetek: „A hitelt fel nem halmozott önkormányzatok…’, „… a nemzetközi karriert befutott szakértő…”, „…a merényletet elkövetett terroristák…”, „…a bérletet váltott szurkolók…”. Ezekben az esetekben nem a jelen idejű melléknévi igenevet kellene használni, vagy mellékmondattal tenni helyére a dolgokat??? vagy: ezt is meg kell szoknunk, mint oly sok mást, amitől – legalábbis mi, idősebbek – igencsak ódzkodunk.
    Kíváncsian várom válaszát (amikor ideje engedi),
    őszinte elismeréssel
    Kékesi Katalin

  682. Kedves Géza!

    Örülök, hogy az olvasóidat most is az értékek irányába orientáltad. Kosztolányi gondolatait – „Szeretem a mesterembereket. Szememben ők az igazi emberek. Legalább valamit tudnak kitűnően, sokkal jobban, mint mi. Élvezem szaktudásukat. Úgy érzem, hogy én, az avatatlan, a kontár egy családi körbe pottyantam…” – sugallod.
    Én is szeretem a mesterembereket. Hogy jobban megismerjem a különböző szakmákat és képviselőiket, eleinte csak kedvtelésből, később azonban – a nagyszerű emberekkel való találkozás és a velük kapcsolatban szerzett csodálatos élmények hatására – szinte már szenvedélyből, az ország legkeletibb csücskétől egészen a Dunántúlig, számos iparost, kézművest, népművészt felkerestem, elsősorban olyanokat, akik „tapasztalásának tárháza” gazdagon megtelt, akik úgy tékozolják magukat, hogy közben teremtenek, mint az isten. Fantáziájukat logikussá nevelik, s így alkotóerőt nyernek. Minden szavuk, amit kimondanak, minden tettük, amit elvégeznek, magvetés
    E látogatásaim alkalmával, az engem is formáló, gazdagító, „feltöltő” sok-sok pozitív szakmai és emberi élmény hatására felmerült bennem az igény, hogy azt az óriási anyagi, szellemi és erkölcsi értéket, amelyet a becsületes alkotómunkával eltöltött, példaadó életük során a mesterek megteremtettek, illetve képviselnek, könyv formájában is jó lenne közkinccsé tenni. Két könyvem is napvilágot látott a mesterekkel kapcsolatban: A teremtő emberi kéz és A kéz, az ész és a szív.
    Fabricare humanum est. Az alkotás emberi dolog. A tevékeny ember számára, aki fantáziáját logikussá neveli, s ezáltal alkotóerővé alakítja, egy nap sem hosszú. Aki a kezével dolgozik, az kézműves, aki manuális tevékenységéhez a maga alkotó szellemiségéből is hozzá tud tenni, az mester, aki pedig újat teremtő fantáziájának fényéhez a szíve melegét is képes adni, és életét a munkájában tovább tudja élni, az művész.
    Drága Barátom! Kedves Géza! Mindig újat teremtő fantáziádhoz adott „szívmelegeddel” Te is igazi művész vagy.
    Az ember élete attól erős, attól gazdag, hogy más emberéletek vannak beleszőve. Ahogy a szem önmagát nem látja csak más tárgyakról visszavert sugarak által, mi is más emberekkel való lelki találkozásaink által ismerhetjük meg igazán önmagunkat.
    Nekem te is egyfajta tükör vagy, aki nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen vagyok, hanem azt is, hogy milyennek kell lennem, hogy méltó lehessek hozzád és magamhoz.
    „Varga a kaptafájáról, fazekas a korongjáról szívesen beszél”- tartja a közmondás.
    A kézművesekkel, az anyag mestereivel és művészeivel élvezet együtt lenni. Mindegyikük „homo discurrens, „beszélgetős ember”. A mesterek a legnagyobb örömmel állnak meg munka közben, hogy eladomázzanak, vicceljenek, szóban és mozgásban kiélvezzék a percnyi örömet, amit meg tudnak ragadni. Ezért könnyű velük együtt gondolkodni, belehelyezkedni a dolgukba, sorsukba, lelki életükbe.
    Mert ezeknek a szakembereknek – akik valamennyien a „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” és „Az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” Szophoklész, illetve Ady által megfogalmazott igazságát erősíthetik meg bennünk – élete a munka, az egyetlen szentség a teremtésben A munka, ami Voltaire szavaival „arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt és a szükséget.” „A tevékeny ember számára egy nap sem hosszú”– vallotta Seneca.
    Kedves Géza! Lelkileg most is „egy húron pendülünk”. A szó jó értelmében. Köszönöm, hogy ismét az emberi értékekre hívtad fel a figyelmet. Nagy örömet szereztél az írásoddal. Egy Vörösmarty-idézetet is eszembe juttattál vele: „Nagy az, ki a hazát naggyá teszi…Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen míved hazánk nagy építményiben. Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot, sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen, naggyá, magassá, mint a Tátrabbérc.(remélem, pontosan idéztem emlékezetből is).
    Baráti szeretettel. Csaba.

  683. Reviczky Gyula szerint (nagyon szeretem, közel áll hozzám a költészete) „a világ csak hangulat”. „Tavasz volt, édes, szelid ábránd Himbálta ifju szívemet, Örök tavasznak, szerelemnek Álmodtam én az életet. Madár dalolt, akácz virágzott, Mikor először láttalak, Virágos rét fölött repültek A sárga cserebogarak”-muzsikál bennem kamaszkorom óta az egyszerűség gyönyörűsége.Most Te – mert valójában költő vagy – egy gyönyörű elégiát írtál, megint egy új hanggal gazdagítva a repertoárodat.
    Nagyon tetszik.
    Baráti üdvözlettel.

  684. 🙂 Csopifogi az ubisali és csokis pali után…
    bizti, hogy tündi-bündi.

  685. Ad: http://preshaztarsasag.wix.com/preshaz
    Döbbenetes a nyelvészprofesszor diagnózisa és kétségbeejtő a prognózisa! Jómagam (iskolás gyermekek gyakorló szülőjeként) az egyetlen hatásos terápiát az iskolai magyar irodalom oktatásának gyökeres reformjában látom. Amíg az iskolában, arra alkalmas tanárok, nem tudják elérni, hogy a gyerekek örömmel olvassanak szépirodalmat (nem kötelező olvasmányokat), addig pozitív eredmény nem várható a nyelvpusztulás megállításában. Üdv.: J.

  686. Kedves Géza!
    Elszomorítóak az Én az időt című írásodban leírtak. Én tegnap a hallgatóknak az egyetemi oktatókkal kapcsolatos értékelésébe pillantottam bele, de nagyon gyorsan abbahagytam a vizsgálódást. Megdöbbentem, hogy az a tanár, aki két-három hallgatótól minden területen jelest kapott, két-három hallgatótól csupa elégtelent. A mi időnkben ilyen nem volt. Mi még tiszteltük és becsültük a tanárainkat. Lesújtott az a kétségtelen rosszindulat, amely néhány gusztustalan szöveges megfogalmazásból áradt. Milyen tanár lesz ezekből az emberekből? (remélem, semmilyen).
    Baráti szeretettel üdvözöllek.

  687. Csicsely Tamás (ad: Népvándorlás) szerint:

    Kedves Géza,
    irásodat olvasva hétvégi „élményem” jutott eszembe:
    Innsbruckból az éjszakai vonattal indúltam haza felé. A vonat érkezésére várva, kimentem a peronra. Meglepödtem, tele volt emberekkel,pedig már éjfél elmúlt. A padokat és egyéb vízszintes helyeket színes börüek foglalták el. Csomag nélkül várakoztak, aludtak vagy inkább pihenni próbáltak.
    Egyikük angolul kérdezett, hogy melyik városban vagyunk? -Innsbruckban, válaszoltam. -Olaszország? -Nem, Ausztria. Kicsit gyanusan nézett rám, majd rákérdezett: -Németország? Sajnos erre sem tudtam kielegítö választ adni, szerintem azt hitte, hogy viccelek, így udvariasan -Danke schön -el búcsúzva társaihoz ment.
    Néhány perc múlva, már a hálókocsiból láttam, hogy átmentek egy másik vágány mellé… A menetrend szerint a következö vonat 3 óra után indúlt Bregenz felé. Arra próbáltam gondolni, hogy hol lesznek 20 év múlva? Sikerül-e valahova megérkezniük? Meddig lehet egy ruhában, csomag nélkül élni? Mi lesz velük?

  688. Sz. Tóth Gyula (Ad: Nem tudunk búcsúzni) szerint:

    Szomorú szavak. Valóban, mint régi olvasónak is feltűnt, hogy jó ideje nem jelenik meg írásod a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Pedig a rendszeres nyelvművelő írások hasznosak voltak, és a „helytelenségek” felvetése ellenére (vagy éppen azokkal) vidám hangvételűek. És most az újságban is egy szomorú írás: a jó nevű újságíró a magyar nyelv hanyatlásán búsong. „Őrizni, szeretni, megtartani a nyelvet…” ezt kívánta „boglyába rakni”. Valóban nemes szándék, kár, hogy nem hívja (nem is említi) a mai nyelvművelőket, az elméletileg felkészült, szerteágazóan akciózó nyelvstratégiát, s annak szereplőit, mondjuk éppen vezető alakját, Balázs Gézát. Vagy a Kosztolányi legszebb tíz szava alapján rendezett Mi, magyarok című, tanulók, tanárok között is nagy sikert aratott kiállítást. Az újságíró költői kérdésére: „Vajon tudja-e még valaki, hogy Kosztolányi „még jegyzett irodalmárként sem volt rest (…) kezdő kollégáinak suta mondatait igazgatni?”, válaszunk: igen, mi tudjuk, kik azok, akik tudják. Azok, akik Kosztolányi tíz legszebb magyar szósorához gyűjtöttek még számos más szépet is. És azt is megnézték, a franciák mely szavakat tartják legszebb tíznek a nyelvükben. Említést érdemelt volna a Magyar Nyelv Múzeuma, amely éppen Kazinczy szülőhelyén működik és hallat magáról. A Múzeum nemrég megjelent 3. Füzetének Köszöntőjét így kezdi Debreczeni Attila, irodalomtörténész, egyetemi tanár: „Kazinczy Ferenc bizonyára csodálkozva sétálna a Múzsák Kertjében, az ő egykori otthonában. Jólesne neki, legyezgetné a hiúságát, de mégiscsak csodálkozva venné tudomásul, hogy neve a nyelv tisztaságát, védelmét zászlajára tűző mozgalmakkal, intézményekkel forrott egybe. Az ő neve lett a védjegy…” És több más mellett, ott van egy dolgozat: „Etika, erkölcs és nyelv”.
    Hát, a Magazin legutóbbi cikkének címét megidézve, zárásul, bizony kicsit másként szól: „Hej, ha élne Kazinczy…”

  689. Tisztelt Balázs tanár úr!
    Lelkes hallgatója vagyok „Tetten ért szavak” című műsorának, őszintén szólva, mint minden nyelvművelő műsornak.
    Tán öregszem, vagy mi fene, de egyre inkább hajlok arra, hogy a magyarok sem tudnak magyarul. Több vesszőparipám is van, amit szívesen kifejtek egy alkalommal, ha érdeklődésére tarthat számot.
    Ezek egyike a jelző és a jelzett szó kapcsolata a mondatban. Néha kacagtam, néha bosszankodtam, az „ideiglenes iraki kormány” fordulaton, gyakori volt a rádióban, amikor az politikailag aktuális volt. Nyilván nem a 8-9 ezer éves Irak ideiglenes, hanem az iraki ideiglenes kormány.
    Ami miatt ezt most elővettem, a múlt héten egy fontos nyelvművelődési eseményre hívta fel a figyelmet, hogy hol és mikor kezdődik a „49. Magyar Nyelv Hete”. Nyilván az esemény megnevezése a „Magyar nyelv Hete”, és így Ön nem hibázott amikor elmondat az idézetteket, de én szívesebben hallottam volna valahogy így: itt és ekkor 49. alkalommal nyílik a „Magyar Nyelv Hete”.
    Üdvözlettel: Kruzics István, Budapest

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Kruzics István!

      Örvendetes, hogy ennyire szívén viseli anyanyelvünk sorsát. „A magyarok sem tudnak magyarul” kategorikus megállapításával kapcsolatban azonban az a „kissé megszorítóbb” véleményem, hogy EGYES magyarok valóban nem tudnak helyesen írni és beszélni, de így, ahogy ezt mindenkire vonatkoztatva „en bloc” kijelenti, azért túlzás. Ön, aki szinte rajtu(n)k kívül-, pontosabban felettü(n)k állónak gondolja magát, szintén közéjük (közénk) tartozik. Aki nem tud arabusul, ne szidja az arabokat. Aki nem látja a sajátjában a gerendát, az ne lássa meg a másokéban se a szálkát. Bele pedig semmiképpen ne erőszakolja. Az ideiglenes iraki kormány helyett valóban pontosabb az iraki ideiglenes kormány, de hogy az ön által kifogásolt kifejezés alapján bárki is Irakot érezné ideiglenesnek, azt elképzelhetetlennek tartom. Nem az ideiglenes Irak kormányáról van szó, ahogy ön – a kákán is csomót keresve – (bele)magyarázza, hanem az egy fogalomként értelmezhető iraki kormányról. Az ideiglenes iraki kormány kifejezésben tehát – véleményem szerint – semmi kifogásolható sincs. Én semmi kivetnivalót nem találok a 49. Magyar Nyelv Hete kifejezésben sem. Sőt, számomra egyszerűbbnek, világosabbnak tűnik az „ekkor kezdődik”, mint az „ennyiedik alkalommal nyílik meg”.
      Az ön hozzászólásában akad helyesírás, illetve stílus szempontjából („szálkák” vagy „gerendák”? ki-ki maga döntse el) kifogásolnivaló. Az még csak figyelmetlenség, hogy az elmondta helyett elmondat-ot írt, és a hibázott után nem tette ki a vesszőt, ám a tanár és az úr szavakat nemcsak udvariasságból, hanem egy szabály ( a megszólításban a főneveket nagybetűvel kell írni) alapján kellett volna másképp „indítania”. Ami a stílusát illeti, az „őszintén szólva” a szövegben fölösleges, a vesszőparipát nem lehet kifejteni (ez így képzavar) a „vagy mi a fene” pedig meglehetősen „laza” egy komoly, kritikus levélben.
      Közel sem a kioktatás szándékával, inkább a Lőrincze és a Balázs professzor urakban is mindig megcsodált alázattal fordultam önhöz.
      Üdvözlettel: Szilvási Csaba amatőr nyelvész.
      (Az amatőr jelző, amely a latin amare szeretni igéből eredeztethető, azt jelenti, hogy az illető, akire vonatkozik, szereti, amit csinál. Ebből a szempontból ön és én egyformák vagyunk.)

  690. Szerszavas szerint:

    Hú, de jó lenne a Nyelvstratégiai meglátások és kilátásokat hallani (én ugyanezt azt a címet adtam volna neki a helyedben, csak nálam kilátások és kiáltások lett volna a vége )! meggyőződésem, hogy az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb előadásod lesz. Remélem, olvashatom majd valahol.
    Érezd jól magad a „Szentélyben”is.

  691. Sz. G. szerint:

    Különös, hogy útjaink miként haladnak egymás mellett, majd miképpen térnek el s keresztezik egymást. Megdöbbentő, hogyan alakulnak át a dolgok – mert, ugye, anyag nem vész el –, s hogy minő apróságok tágítják az űrt lélektől lélekig. Noha utunk végül mégis egyazon véget ér. S ráadásul ha célunk is közös? Mi végre? Miért, hogy eszmék, tanok, előítéletek, vélemények, képzetek, büszkeség, hiúság, téves önértékelések és félreértések, holmi érdek, netán kamaszos türelmetlenség és dac ráncot gyűr a sima köteléken? Vajon miért az emberi szándék: önnön igazáról mindenáron meggyőzni a másikat?

    Magad emésztő szikár alak! Én megbántottalak. Úgy hiszem, a vétek kölcsönös. Hiszem az igazam, miként nyilván Te is a magadét. De mire megyünk a magunk igazával? Egyáltalán ez a két „igazság” igaz volt-e, vagy csupán valódi? Talán az ifjonti hév és a megélt tapasztalat nem viselte jól egymást. Az ifjúi erő sokszor képes felkavarni az állóvizet, friss szemmel nézi azt, amelynek formáját az éltesebbek már módfelett megszokták. Ugyanakkor minden hitéért és eszméjéért síkra száll, s kíméletlenül átgázol mindenen s mindenkin. A tapasztalat óva int a hirtelen tettektől, a hűbelebalázskodástól, hiszen jól tudja: nem eszik olyan forrón… Ugyanakkor nehezebben vetkezi le a szokást, s ritkábban néz ki belőle. Az ifjú nem tisztel senkit és semmit; a tapasztalt, meglehet, túlságosan ragaszkodik ahhoz, s mindenek elébe helyezi. Egymásnak feszül e kettő, s a fölös harcban tévelygők észre sem veszik: elillan mellőlük a lényeg.

    Megsebeztél, s én visszaszúrtam. De változott bármi is? Mi haszna volt? Meglehet, a szüntelen disputa megerősítést adhat, s azt üzenheti a másiknak: „lásd, bízhatsz bennem, hiszen nincs takargatni valóm!”

    Milyen más volna mindezeken immár nem megsértődni, megbántódni, nem visszamarni, csupán kölcsönös tisztelettel, de még inkább a közös ügyért – egy-egy karcsú pohár mellett – jóízűen bosszankodni. Hiszen nem a másik elismerésére vágyunk mindannyian?

  692. Szerszavas (Ad: Bábel - Fábry Sándorral) szerint:

    Remek a fábrys írásod is. Szórakoztató, érdekes, gazdag, gondolatébresztő. Fábryt én is szenzációs „fejnek” tartom. Kiváló agya van, remekül kapcsol és rögtönöz.
    A szocialista WC-kultúrával kapcsolatban van egy személyes élményem. 1974-ben Tata-tóvároskert vasútállomás „klotyójában” két „műalkotást” is olvashattam. A kézírás alapján megállapítható volt, hogy nem ugyanaz a szerzőjük. Az első: „Szarj, pirosat, kéket, sárgát, de le ne szard az árnyékszéket!” tanúsította, hogy a „művésznek” nem sok rímérzéke volt. A lopott versben összekeverte a színeket, így a kéket-széket rím sárgát-széket-re módosult, és a versike emiatt elvesztette a hatóerejét. A másik viszont felejthetetlen élmény volt: „Tied a WC, magadnak szarsz, így tanította Engels és Marx, és ha nyakig merülsz majd a szarba, kapaszkodj az életszínvonalba”.

  693. Hát ez hihetetlen!!! Éppen számítógépeztem, egy régi szövegemet néztem át, amikor valami (vagy Valaki?) arra késztetett, hogy álljak fel, kapcsoljam be a tévét, és nézzek bele az M3 műsorába. És kit látnak szemeim? Egy aranyos, kedves, ismerős kisfiút. Balázs Géz(uk)át az általam eddig soha nem látott Betűpárbaj című műsorban. Meghökkentő, hogy éppen az Édes anyanyelvünk műsorra kérdeztél rá, és az is, hogy – miután délelőtt az ámokfutó és a köntörfalaz szavak eredetén gondolkoztam – az ámok szó is előkerült. Ezek teljesen megmagyarázhatatlan dolgok. Nagy élmény volt. Még mindig a hatása alatt vagyok. Mintha valaki játszott volna velem. Adynak A kezek bábja című verse jutott most is eszembe: „Én csak bús álom-báb vagyok, játékos kezek rángatottja….”

    Annyira le voltam nyűgözve, hogy elfelejtettem képmagnóra felvenni. Nagyon sajnálom. Biztos ezt is nagyon sokszor megnéztem volna. Érdekes volt kedves, még majdnem kamasz „elődöddel” találkoznom.
    Üdvözlöm azt a kedves kisfiút is, aki azért nagyon is megmaradt benned, mind a mai napig. (Most megnéztem a holnapi műsort. Meg az egész e hetit. Hurrá, megint lesz betűpárbaj!!!! A héten, sajnos, már csak holnap. De azt már felveszem videóra.

  694. Sz. Magdolna (Ad: Mefisztofele) szerint:

    Lenyűgöző az irodalmi és a zenei műveltséged, és a stílusod is (nem csak a szereplőknek adott kalkulusod) csillagos ötös. Meghatóan gyönyörű írás. Már vagy hatszor elolvastam. Mindig jobban és jobban tetszik. Csemegézgetek rajta. Nem lehet vele betelni. Egy óriási lélek kiáradása. Most is nagyon fellelkesítettél.
    Ilyent ma Magyarországon egyetlen általam ismert „profi” újságíró sem tud írni. Csak Te.
    A zsenialitásodat számomra az mutatja leginkább, hogy játszi könnyedséggel, a kisujjaddal tudsz mozgatni mázsás súlyokat. Most is ezt tetted.
    Köszönöm a csodálatos élményt.

  695. Sz. Tóth Gyula (Ad: Pofon?) szerint:

    Ez az: kommunikáció és valóság. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a „pofont” a magyar sajtó és tévé erősítette fel, hangsúlyosan, különös nyomatékkal a magyar kormányfő uniós megítélésére vonatkoztatva. Már ismerem a média „hangsúlyait”, nyomban utánanéztem a dolognak, és rábukkantam a francia tévéműsorra (http://www.canalplus.fr/c-emis.....urnal.html). Ez az, amikor minden másként van. Valóban volt egy kis legyintés, de ez mindenkinek kijárt az elnök részéről, azokat legyintette meg, akiket kedvel, a másoknak tett gesztusokat inkább lehetne gúnyolódásnak nevezni. Látszott, hogy teljesen feleslegesnek tartja a protokollnak ezt a formáját, mondta is: időpocsékolás. Valamivel, valahogyan elütötte az időt. Az efféle helyzeteket nem kedveli a sokat dolgozó európai vezérmunkás, de akkor változtathatna a valóban feleslegesnek tűnő bevonuláson. Ami már eleve mókás, szinte azért van, hogy a médiának legyen miről „beszámolni”. Hát igyekezett az elnök. Sajnos, túl a rossz ízű mókán, nevetségessé tette magát, és nem számolt (nem törődött) az „érintett” vezetők azt követő megítélésével. Kommunikációs kurzusok alaptétele: a kommunikáció a valóságról való informálás, ami egy társadalmi jelenséget hoz létre. Vigyázat: 1. ahogy kommunikálják, nem biztos, hogy valós, 2. attól, hogy nem veszem észre, mert nem kommunikálják, a valóság még létezik. Tehát informálódni márpedig muszáj, mégpedig minél több forrásból. Az ember hajlamos rábízni magát egy hírcsatornára, s máris ráhangolódik. Azt hiszi, tudja, de csak fújja.
    Az is kitűnt a kis jelenetből, hogy a magyar kormányfőnek van humora, finoman reagált az elnöki gesztusra, meg is sértődhetett volna, vagy sértőn viszonozhatta volna. Mosolyogva nagyhercegnek szólította az elöljárót, és félreállt. Ez is a helyzethez tartozik. De vajon ilyen „humoros” formáció lenne az unió? A mindennapokban nem annak tűnik. A magyar média csak azután szélesítette az esemény „horizontját”, amikor a francia tévéműsorban részletesen bemutatták az elnöki produkciót, s így kifigurázva bohócorrot ragasztott a műsorvezető az elnök fotójára. A közönség harsányan derült. Na, ja, Franciaország az unió vezető tagállama, ha ő teszi, mi utána bátrak vagyunk.

  696. Nem tudom, mi lenne, ha fordítva történne. Fetrengene-e a nyugati sajtó a röhögéstől, s a nyugati publikum úgyszintén. Aligha.

  697. Szívmelegítő a „sulis” írásod. Gyönyörű záró gondolatod mindannyiunk, sőt még a politikusok számára is olyan megszívlelendő bölcsesség, aminek általánossá válása emberibbé tenné az emberi életet. Valóban könnyebben kellene venni mindent, és jobban odafigyelni a nagyon egyszerű eseményekre.

  698. Vadász Gábor (Antall Pista is) szerint:

    Éjjeliőr voltam egy soproni kertészetben,akkor ismertem,és szerettem meg Antall Istvánt.Élvezettel hallgattam éjszakánként mindíg. Szeretettel gondolok Rá.

  699. Szerszavas szerint:

    Majakovszkij egyfajta szatirikus ódaként „aposztrofálható” Sztyichi o szovjetszkom paszportye, Vers a szovjet útlevélről című „klasszikus” költeményének „A bürokratákra vicsorgok, mint az ordas, pecsétek előtt hasra nem estem” formában fordított „”Ja volkom bi vigriz bjurokratyizm, k mandatam pocstenyija nyetu” sorait idéző, sziporkázóan szellemes írásoddal tanúsítod, hogy a hivataluralom ma is él. Én nem osztom az összeomlását „prognosztizáló” optimizmusodat. Az az érzésem, hogy – akár a gyomnövények – örökké fog élni és virulni. (A hasonlatom azért sántít, mert a gyomnövények olyan csodálatos virágokat is produkálnak, mint a pipacs a búzavirág és a szarkaláb, a bürokráciának azonban csak bolondító beléndekjei vannak) De azért kívánom, hogy legyen igazad.
    Gyönyörű a Sütő Andrásról szóló írásod is. Én is nagyon szeretem azt a csodálatos embert.
    A Tisza- , a Szamos- és a Túrháton nincs olyan veretes, régi magyar szó a nyelvjárás-ra, mint a te honlapod Napszók rovatában szereplő, 2014. március 17-ére szóló szóejtés: a tájszóullás rá az általánosan elfogadott kifejezés. De a szatmári emberek is nagyon „szerszavasak”. Ma is lehet tanulni tőlük a Plánder Ferenctől származó göcseji-őrségi-ősrégi, de még most is friss, fenti szóhoz hasonló kifejezéseket, eleven nyelvi fordulatokat. Sütő András mondja magáról Anyám könnyű álmot ígér című munkájában: „Közeli és távoli rokonoknál új szavakat eprésztem. Degenyesek, fazekas vándorszékelyek szekere körül ólálkodva egy-egy friss jelzőt, igét, ikerszót dugdostam a nyelvem alá.” Te is azt teszed állandóan, én is azt teszem eszmélésemtől kezdve.

  700. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Gondozó rendszer is van. Az Uzsoki utcai Kórház Sebészeti ambulanciájára készülök. Előtte be kell jelentkezni. Az interneten minden adott, információk, osztályok, telefonszámok, a rendelő orvosok nézhető és (felismerhető) fotójával, térkép a tájékozódáshoz. A főszámon keresztül „simán”, gyorsan eljutok a mellékig, fel is veszik a kagylót, a keresett főorvos van a vonalban. Udvarias hang. Bemondom a „témát”, időpontot kérek a vizsgálatra. Járt-e már nálunk? A kérdés kicsit megzavar, beteglátogatáson többször, viszonylag ismerem a járást, noha az új épület kellően (de nyilván funkcionális okok miatt) labirintusosnak tűnik. Amíg habozok, a nevemen szólítanak, a születési dátum stimmel, anyám nevét is tudják – én vagyok. Ja, és doktor… Igen, semmi kétség: az orvos pillanatok alatt beütötte a nevemet a gépbe, és minden szükséges adat feltárult. Még a tüdőszűrésen való megjelenéseim is rögzítve vannak, és egy már elfelejtett kisebb kórházi kezelésem is felidéződik. Éveket rövidítettünk le, sok felesleges adminisztrációs tehertől mentesültünk. Készséges fogadtatás. A rendszer számon tart, könnyíti terhemet. Javamra van. Ám a műtét hátravan. Odatalálok. Csak nehogy összeomoljon addig.

  701. A Családi tűzfészekről a fiam története jut eszembe. Bojtárként le kellett bonyolítania egy válóperes ügyet. Pedagógus házaspár mondott „agyőt”. Már megvolt a vagyonmegosztás is, amikor a nő – Álljon meg a menet, még volt egy háromliteres kis bödönben disznózsír,annak a fele engem illet! – felkiáltott. Akkor megfogadta a fiam, hogy soha nem vesz részt ilyenben. Nem is vállalt azóta sem válóperes ügyet.

  702. Kiss Ágnes szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Volna egy kis problémám, szeretném a segítségét kérni.
    A hárslevelű szó többesszámával kapcsolatban merültek fel ellenkező vélemények: hárslevelűk vagy hárslevelűek? Én azt gondolom, hogy mindkét verzió helyes: az első tulajdonnévként, a második melléknévként használatos. Nincs rá tudományos magyarázatom, csak ezt érzem. Hasonló emlékem a bagoly szóval és annak tárgyesetével kapcsolatosan: A köznévként használt szó tárgyesete: baglyot. De ha történetesen valakit így hívnak, és ezt az illetőt szeretnénk meghívni valahová, akkor: „Elhívjuk Bagoly-t is”, és nem baglyot. Lehet ebben igazság? 🙂 Tanár úr tud segíteni?
    Köszönettel: Kiss Ágnes

  703. Szabó Béla István szerint:

    Valakihez?

  704. Sz. Tóth Gyula szerint:

    A van-nál mi a szebb? A lesz. Mögötte: jövő idejű lételmélet. Benne: remények, vágyak, álmok, tervek. A „lesz” jelen van a mindennapokban, hozzátevés „szathmáry” érdekes példáihoz – piacon a zöldségárus kiböki: 500 forint lesz. Nem kérdezi, tudja. Az sem érdekli, a vevőnél lesz-e annyi. Mert ha nem lesz, hát lesz nemulass. Tehát kell. A francia nem vacakol, nem álcáz, már a vevő kérdi: Combien je vous dois? Mennyivel tartozom? Egyenesen, bele az eladó szemébe. Nincs feszültség, szorongás, még mosolyognak is. Az elvégzett munka után is jár a kérdés, jön is a válasz. Devoir – kell, feladat, kötelesség, és már az erkölcsnél járunk. Mert ez nem „lesz” kérdése.
    Az irodalom is tele van lesz-szel. „tiéd a Föld és minden, ami rajta, / és – ami több – ember leszel, fiam.” Rudyard Kipling verse Kosztolányi Dezső fordításában. Figyelem, a vers címe: „Ha…” (Na, persze.) Ó és a szerelem: leszel-e…? Remények, vágyódó kétségek. És dacos vágy: „Lesz maga juszt is az enyém…” Harmath Imre szövegére 1927-ben Eisemann Mihály muzsikája. Ennyi van mára, holnapra is… jut.

  705. Nagyon érdekes a kell lesz-szel kapcsolatos írásod. A kifejezés a bizonyára nélkül is működik Szatmárban. A lesz a jövő idő kifejezésére szolgál, az időhatározó nélküli esetben is árnyalja a mondandónkat. El kell mennem (most), el kell lesz mennem (később). Ellenőrizhető a kell szinonimáival a muszáj -jal, a szükséges- sel. Pl. Muszáj bevennem az orvosságot, muszáj lesz bevennem az orvosságot. Ha egybeírjuk a lesz szóval a kell-t, akkor is csak nyelvtani homonimája a kellesz (te kellesz) alaknak, és ugyanazt jelenti, mint a kell lesz. El kellesz mennem, (hogy ne legyen három sz, egy kiesett) azaz el kellmajd mennem, muszájlesz elmennem. (természetesen ez utóbbiakat nem írhatjuk egybe, a kellesz-t viszont Szatmárban egybeírták, még akkor is, ha a kellek, kellesz…. sor második elemével zavaróan megegyezik formailag).

    Érdekes a lesz szerepe az olyan helyzetekben, mint a szabad lesz? (elmehetek itt? , leülhetek ide?) az ide lesz (pl. az eladó nem tudja, ki kérte a bontott csirkét, így jelzem, hogy nekem tessék ideadni, mert én kértem), az elvan (elfogadhatóan érzi ott magát) jövő idejű formája az ellesz (jól ellesz ő ott is), az argós színezetű kivan (elege van belőle) jövő ideje a kilesz ( ha a fater ezt meglátja, kilesz), a megvan (megtaláltuk) jövő idejű alakja a meglesz (ne aggódj, meglesz)

  706. Szilvási Csaba szerint:

    Balázsoló

    A bőr ez a vékony hám- és irharéteg
    elhatárolja a sok egyéniséget,
    csak a lélek az, ami összeköt, ami
    összekapcsol, mert nincsenek határai,
    mikor egymásban, egymás lelkében élünk,
    együtt gondolkodunk, és egyformán érzünk.
    A lélek, ami, ha kell, a tű fokán is
    át tud bújni, de ha kell másokért, máris
    végtelenre nőve e „parányi véges”
    beborítja a nagy világmindenséget.

    Hogy az ember (vagy angyal vagy ördögfattya)
    saját arcát csak a tükörben láthatja,
    elég furcsa, s még furcsább, hogy azt : kik vagyunk,
    mások hitelesítik, s nem saját magunk.

    Madarat tolláról, embert barátjáról,
    és bár én most – úgy tűnik – Balázs Gézáról
    szólok csupán, általa egy tükröt tartok,
    amelyben itt jelen lévő sok-sok arcot
    megmutatok, s én is gyönyörködöm benne,
    mintha mindannyiunk közös arca lenne.

    A Bolyai Önképző Műhely s ez a kör,
    a Bolyai Szalonban most ilyen tükör,
    melyben ki-ki megláthatja lelki arcát,
    s hitelesítve láthatja „életharcát”.

    „Nem mind arany, ami fénylik”, és ez igaz,
    jelen esetünkben meg különösen az.
    Balázs Tanár úr a mai „élő témánk”,
    nem arany, több annál, egy ragyogó gyémánt.

    Kosztolányi Dezső szerint „a szeretet
    túlbecsülés”, így hát elfogult lehetek
    én is, ha egy kedves „nyelvtestvérről” szólok,
    és nem részre hajlok, mint egy hordószónok,
    bár te – ismerlek – úgy érzed, e dicséret
    túlzás, s tudom, kikapok majd érte tőled.

    Mi, kikkel megosztod nagy lelki kenyered,
    kiknek parolaként adod a tenyered,
    tanítványaid, a kedves jó barátok,
    akikből most itt egy szép koszorút látok,
    az anyanyelv révén mindnyájan testvérek,
    egy egységes anyag, egy test és egy lélek
    vagyunk, kiket egybeölel és áthat a
    nyelvünk, édes anyanyelvünk imádata.

    A munka, mely szláv szó, és – nézzük a jelent –
    kínlódást, szenvedést és gyötrelmet jelent,
    teneked, Balázs Tanár úr, valami más,
    szinte már kedvtelés, hobbi, szórakozás.
    Neked, kinek nyelvünk Ige, Ima, Szentség,
    erkölcsi fogalom, szinte már istenség,
    a beszéded mindig friss, sohasem avas,
    fűszeres, ízletes, zamatos, „szerszavas”.
    Kísérje komoly arc vagy boldog nevetés,
    minden szavad, ami elhangzik, magvetés.

    Mindig alapos vagy, szorgalmas, kitartó,
    mindenki számára mindig nyitott ajtó.
    Sziporkázó agyad, nemes, fényes éke
    a nyelvet szeretők biztos menedéke,
    és amitől nagyon kedves e menedék,
    humorod, mely oly fontos, mint a józanész.
    s derűd, amely minket is mindig átvezet
    a gondok és bajok szakadéka felett.

    S hogy mit szeretünk még benned, ami csodás?
    Hogy idegen tőled minden hivalkodás,
    hogy sosem fürösztöd magad hamis fényben,
    hogy ember vagy mindig, minden körülményben.
    Mindig csak a derű óráit számlálod,
    s az életcsatát római bölcsként állod,
    mivel a „sosem szabad kétségbe esni”,
    a „nil desperandum”- ként szokott vezetni,

    Népszerűségednek egyszerű a titka:
    nagy ember vagy, és a nagy ember ma ritka.
    Filozófiádnak lényege csak ennyi:
    végezni a munkánk, és egymást szeretni.

    Mivel gazdag éltednek ez jogos jussa,
    kívánjuk, hogy most juss fel az életcsúcsra.
    Sose legyél borús, boldogtalan, beteg,
    övezzen továbbra is nagy-nagy szeretet,
    s e szeretet karácsonyi fényként égjen
    barátaid s családtagjaid szívében.

    Mindenkiben felkel már hajnalban a nap,
    és hogy mit hoz, megmutatja az alkonyat.
    Ez az alkony legyen nagyon távol tőled,
    kerüld el jó messzire az öregséget.
    Mozgasson még soká tisztességed láttán
    a Jóisten e vén földgolyóbis hátán.
    Sokarcúságodban egy ne legyen: kudarc.
    s maradjon meg ifjan fő arcod, te Nagy Arc,
    hogy rácsodálkozhass a sok-sok szépségre,
    arany napra, fűzöld földre és kék égre.
    Mássz meg ezután is még sok-sok nagy hegyet,
    s a széles világot a hátadra vegyed.

    Kedves Professzor Úr! Az ifjak körében,
    az itt „balázsolók” lelkes közegében
    kívánom, a Jóisten sok évet adjon
    neked, s nekünk is, hogy fényed ránk ragyogjon,
    s hogy szépbe szőtt hitünk benned megmaradjon.

    Kedves Önképző Műhelyes fiatalok!
    Legyen ez a mai est is fiatalos,
    s ne egy Fiumei úti sírkert-séta.
    Legyen komoly, de kapjon helyt benn’ a tréfa,
    ám azért világjáró tanár barátom
    ne legyen „Ulysses szemeteslapáton”,
    amikor az életéről faggatjátok,
    mert akkor Pallas Athéné lesújt rátok.

  707. Drága Barátom!
    Meghatóan gyönyörű az Antall Pistáról írt visszaemlékezésed is. Megkönnyeztem.
    És a VÁR. Igen, az a gyermekkorod szimbóluma is. Szíven ütött, amikor láttam a találkozón. (Mi annak idején hóvárat építettünk). A kis sapka pedig….A hűséged, a szereteted jelképe. Megint Ady az Egy ismerős kisfiú című gyönyörű versét hoztad be vele a lelkembe.

  708. Dénes István Csaba szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,

    A húsvéti ünnepek alkalmával a M 1 tv-műsoron ,,locsolkodni ” meg ,,öntözködni ” jártunk.
    Ezek a kifejezések nagyon sértik erdélyi fülemet. Lehet, hogy én vagyok tudatlan, de egyáltalán helyesek ?

    Tisztelettel István

  709. Sághy Attila szerint:

    Sajnálom ,hogy kérdésemre a”hasonló hozzászólás már érkezett válasz érkezett ismételt kérdésemre.

  710. SZCS (Ad: Soha nem halnak kI) szerint:

    Gyermekkorom óta muzsikál bennem a nagyszüleimtől és más szatmári emberektől iedezsden formában hallott, a vidékünkön kizárólagosan csak az egészséges, nyugodt, jóízű alvással kapcsolatban használatos édesden állapothatározó, az édesdeden ősi, rövidebb alakja. A helységnévképzőként (Álmosd, Fülesd) is szereplő kicsinyítő (apród) d képző ad a szónak sajátos, kedves bájt. Az édesden előfordul többek között a Toldi szerelme első dolgozatában (1849-1853. „Mely körűl édesden megtanyáz a vándor”) és a költő Az első lopás című versében („Dolgozván sükerrel, dolgozik édesden”), Tompa Mihály Szeretlek című költeményében („midőn ajakad Édesden fölnevet”), a Vitézvári Báró Simonyi József Hessen Homburg magyar lovas regement híres ezredes kapitánnyának példás élete leírása Nagy Pál által arczképpel (1818) című munkában („’a Mushaui mezőn ló hátán igen édesden falatozták”), Gvadányi Józsefnél ( „’ s keblébe édesden ápolygat…”), Szabó Ferencz, Matolcs Mező Városa (minden bizonnyal a mai Tunyogmatolcsnak a korábban élő, ma már Holt Szamos jobb partján lévő, egykor külön települést képező része) „hites jegyzője” A szerencsétlen Bojári és Eliza szomorú történetei című írásában („’ a forró szerelem lágy párnáján édesden pihentek”, „’ a hajós legények édesden aludtak”) és „földim” és egykori középiskolai és egyetemi évfolyamtársam, a tiszakóródi születésű debreceni nyelvész, Kálnási Árpád Cívis szótárában („Idezsden alszik jó míjen”. „Vítkezik az, aki az idezsden alvót háborgattya”).

  711. Szabó Gergely (Ad: Rádió) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Jár a keksz: a kutyáknak, ha ügyesek jár a „jutifali” – jutalomfalat, kutyakeksz + simogatás

  712. Nagyon kellene egy tájnyelveken megírt periodika. Nem ismerjük még a határokon belüli tájnyelvet sem. Pedig milyen ízes valamennyi.

  713. Kedves Géza!
    A nap szava rovatban az izompacsirtával kapcsolatban feltetted a miért? kérdést. Én tudom rá a választ. A ironikus értelemben használt előtagú szó eredetileg a satnya, sovány, girhes, vézna, göthös, csenevész, csontgyenge, alultáplált embert, elsősorban gyereket jelentette. (Nagyon nem szeretem ezt az utóbbi, divatossá vált, de szerencsétlen szóalkotást, soha nem is használnám, mert mindig egy csontsovány etióp gyereket láttat velem, akit a fenekén keresztül gumicsövön át táplálnak. (Miért nem jó az, hogy gyengén vagy rosszul táplált?). A pacsirta metafora (ahogy az „úrvezetők” esetében a többnyire a friss jogosítvánnyal rendelkezőkkel kapcsolatban használt mazsola) már önmagában is a gyakorlatlanságot, rutintalanságot (ahogy a versenylovakra, később emberekre is használt nyeretlen kétéves), sportolók esetében a rátermettség hiányát, a fizikai vagy ügyességbeli alkalmatlanságot érzékelteti. Kézilabdással és futballistával kapcsolatban többször is hallottam a pacsirta szót. Hogy a madarak közül miért éppen ez a kedves kis énekesmadár lett metafora, arra talán az lehet a magyarázat, hogy a verébnél vagy a nála jóval kisebb ökörszemnél (mivel azok gömbölyűbbek, emiatt kövérebbnek látszanak) szögletessége miatt törékenyebbnek tűnik.
    Szatmárban az izompacsirtának van egy igen pejoratív szinonimája, a szúnyogcsődör, amely szintén (csak jóval durvább) stíluskevésen alapul. A két szó között a különbség abban is jelentkezik, hogy az egyiknél az erőt sugárzó, pozitív elem (izom) jelzői meghatározó tag, a másiknál (csődör) pedig alaptag. Az izompacsirta humoros, gúnyos, a szúnyogcsődör ellenben már durva, és jóval sértőbb is.
    Kedves Tanár Úr!
    Ha már az alultápláltat említettem, érdekelne a véleményed a tévében egyre gyakrabban használt – Nem akarjuk, hogy felismerjék, ezért kitakartuk az arcát – kitakart szóval kapcsolatban. Miért nem lehet azt mondani, hogy eltakartuk az arcát? Nekem a kitakar azt jelenti, hogy leveszem róla a takarót, láthatóvá teszem. Az igekötős igének ebben az ellentétes értelmében való használatát ugyanolyan félrevezető ostobaságnak tartom, mintha azt mondanám a bezár helyett, hogy kizár, a beöntés helyett, hogy kiöntés, vagy a durvább nyelvben a becsinál helyett azt, hogy kicsinál. Anasztázia grófnőnek a nászéjszakán mondott klasszikus mondata jut minderről eszembe: „Achisztid, kéchem, mostmách döntse el, vagy KI, vagy BE, mecht unom ezt az állandó huzavonát!”
    Ha úgy gondolod, megér egy „ki-sét vagy egy be-sét”, írhatnál erről akár az Édes Anyanyelvünkben is. Szerintem érdekes a kérdés.

  714. Schmitt József szerint:

    Mélyen Tisztelt Professzor Doktor Balázs Géza úr!
    Gyakran hallani – különösen a manapság oly népszerű közösségi portálok fölé görnyedő fiatalság körében– az igazán különös „teggel” kifejezést. Azt hiszem, a szó jelentése: bejelölni valakit egy képen(?). Nagy vitát robbantott ki munkatársaim között, hogy vajjon helyesen van-e –ellentétesen Magyar Nyelvünk annyi más szavával (például tejel, telel, stb.)– megduplázva a szóbelseji betű ebben a szóban. Ha már Anyanyelvünkbe mindenféle külföldi nyelvekből kerülnek be mindenféle-fajta szavak, miért nem képesek, legalább azt az emberek Magyar módon használni a nyelvi érintkezés szolgálatában?! Mielőbbi válaszát várom ebben a sürgető kérdésünkben.
    Hálás köszönettel:
    SJ

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Schmitt Úr! Talán megnyugtató Veszelszki Ágnes szerk.: Netszótár (2012) tegel címszava: „Közösségi oldalra feltöltött fotón, videón vagy bejegyzésben más személyeket megjelöl.”
      Üdvözlettel: BG

  715. Olyan gyönyörű, olyan megható a Ne felejts című írásod is, hogy – nem szégyellem – kibuggyant tőle a könnyem. Igazi költő vagy. A hűség költője. Tele lélekkel, emlékező szeretettel, finom rezdülésekkel. Néha a prózában is költő Kosztolányi vagy Hunyady Sándor (őt is nagyon szeretem, a napokban olvastam újra, ki tudja már hányadszor, a szüleivel kapcsolatos írásait és több más novellája mellett a zseniális Darvas Ivánnal és Bara Margittal megvalósított Bakaruhában című elbeszélését).

    Te, aki gyakorta láthatod a nefelejjcs(ne felejts!)kék váradi égboltot, mert foglalkozásaid során a „magyar dalt” rendszeresen megszólaltatod a „Pece-parti Párizsban”, most – emlékező, érzékeny, Juhász Gyula-lelkeddel – megmutattad, hogy van könny a nefelejcs szemén. Mára, március tizenötödikére az én „nap szavam” nem az „esküszünk” a Nemzeti dalból, mint korábban volt, hanem a „testamentum” Juhász Gyulától és a „ne felejts” tőled.

    Ady verscímével „Köszönöm, köszönöm, köszönöm”, hogy most „Napsugarak zugása, amit hallok,
    Számban nevednek jó ize van,
    Szent mennydörgést néz a két szemem,
    Istenem, istenem, istenem”.

    És a Testamentum, az egyik leggyönyörűbb magyar vers, amelyet most újra – Balázs Géza-i módon – felragyogtattál bennünk. Hogy ne felejtsünk:

    Szeretnék néha visszajönni még,
    Ha innen majd a föld alá megyek,
    Feledni nem könnyű a föld izét,
    A csillagot fönn és a felleget.
    Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
    Könnyek vizét és a Tisza vizét,
    Költők dalát és esték bánatát:
    Szeretnék néha visszajönni még.

    Ó, én senkit se háborítanék,
    Szelíd kísértet volnék én nagyon,
    Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
    És van-e még magyar dal Váradon?

    Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
    Világ árváját sorsa veri még?
    Van-e még könny a nefelejcs szemén?
    Szeretnék néha visszajönni még!

    És nézni fájón, Léván, Szigeten,
    Szakolcán és Makón a hold alatt,
    Vén hárs alatt az ifjú szerelem
    Még mindig boldog-e és balgatag?

    És nézni: édesanya alszik e
    S álmában megcsókolni a szivét
    S érezni, most is rám gondol szive:
    Szeretnék néha visszajönni még!

  716. Kiss-Német Ferenc szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,!

    A Tetten ért szavakban rendszeresen szerepel Újszászi Bogár László, akit ritkábban hallok mostanában az Ön műsorában. Remélem a jövőben még halljuk a kellemes hangját!

    Meg tudná adni nekem az elérhetőségét? Konferálni szeretnénk meghívni egy rendezvényre.

    A feleségemmel különösen szeretjük a fiatalember hangját.

    Tisztelettel:

    Kiss-Német Ferenc

  717. Rátz Mónika szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    A Corvinus Egyetem Pálinka mérnöki kurzusára járok, így találkozhatta Önnel még 2013-ban. Emlékezetem szerint említést tett az előadásában arról, hogy Kőszegen a várban találták az egyik első lepárlóberendezést az országban, Sopronnal és Budával együtt. Kérdésem, hogy jól emlékszem-e, ha igen hol járhatok ennek utána? Kőszegi lévén érdekes lenne, hiszen erről a városban sem tudnak semmit.
    Nagyon köszönöm válaszát!
    Üdvözlettel: Rátz Mónika

    • balazsge szerint:

      Kedves Rácz Mónika: a forrás Marton Szabolcs történész PhD-dolgozata (Szegedi Tudományegyetem), amely – tudomásom szerint – nem jelent meg, szerzője természetesen több helyen publikált már a párlatok történetéről. Üdvözlettel: BG

  718. Egy igazi kaleidoszkóp…

    El Salvador, Guatemala,
    Honduras és Costa Rica!
    (Talán, még az ősidőben
    ott volt az isteni Éden.)
    Szárnyakon, majd kerekeken,
    őserdőben, tengereken,
    hol színes iskolabuszban,
    hol lélekvesztő csónakban
    egyetemet látogatott,
    régi kódex másolatot
    keresett, s maja ősöket,
    s eregetett teknősöket.

    Repülőn, kocsin és buszon,
    valamint „cufusz”, lábbuszon
    bejárva e mesés földet,
    megtett 20000 mérföldet.

    Szúnyogok s ormányos medvék
    sem vették el hősünk kedvét,
    s bár erős volt az iram is,
    belefért néhány piramis.
    A csúcsukról – tente, tente –
    csodás volt a naplemente,

    Nem csak „csendes víz”, volt más is:
    vad gépfegyverropogás is,
    s némi halálfélelemmel
    küzdelem az őselemmel,
    s a babos rizsen a túra
    több volt, mint egy fogyókúra.

    Nem első és nem utolsó
    Balázs Géza-„valóságshow”.

    A lényeg, hogy hazaértél.
    Már várt ez a másik „térfél”
    és a közös nagy szerelmünk,
    a mi „szexis” magyar nyelvünk,
    hogy, te kedves magyar sámán
    ily soká ne hallgassá’ mán,
    újra szórjad ránk az ékes
    szép varázsbalázsigéket.

  719. Szathmáry Szilárd (ad: Napszók - boglya) szerint:

    A Napszavakban holnapra, március másodikára beírt boglya szó hatására egy kis bog-arászás, bagoly-ászás, boglya-mászás

    Kisfiam kieszelte, hogy van
    valahol egy mindenható,
    aki megbünteti, ha rossz és
    csokoládét hoz, hogyha jó.

    A nagyurat el is nevezte:
    – Bagoly! – mondta – ez a neve! –
    De úgy látszik, rám is hasonlít,
    mert nagy kerek szemüvege

    van a bagolynak: legalább is
    így mesélgeti a gyerek;
    s akármi történik a házban,
    az mind a bagoly műve lett.

    A bagoly „…vagy hangutánzó vagy busa fejénél fogva a csomót jelentő bog-ból vette nevét- írja róla a Czuczor -Fogarasi Szótár, amely a kórószerű tüskés gyomnövénynek, a bogáncsnak a nevét, sőt még a bogár szót („…csápjai, lábai ágasbogas szervezetűek…” ) is ebből a tőből magyarázza.
    Én a bagoly szónak utóbbi, „busás magyarázatát” tartom valószínűbbnek. „A kislányom megfogja, látom a bika szarvát, s megvakarja baglyas homlokát” – írja Móricz Kiégett a Hortobágy című cikkében ( Az Est 1923. aug. 24.) „Nagyon buglyos vagy” – mondta gyerekkoromban, Fehérgyarmaton nagyanyám, ha nem voltam megfésülködve.

    A boglya a bagollyal majdnem azonos szó. Egyik a másikból hangátvetéssel (mint a szökcséből a szöcske) keletkezett.

    Szathmáry Szilárd

  720. Boskó András szerint:

    Kedves Géza!

    Olyan kedves lenne számomra ha a „Rádió” fülre kattintva kihegyezett
    füllel ismét meghallgathatnám a régi műsorait.Gondolom sokan hiányolták már ezt a menüből.Várható-e,hogy rá lehet majd hangolni egy-egy régi „Tetten ért szavakra”?

    Üdvözlettel Boskó András

  721. balazsge szerint:

    Kedves Levélírók! Hosszabb ideig külföldön voltam, ezért nem tudtam válaszolni, igyekszem pótolni, BG

  722. Zrinszki Dezső szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az anyatejjel szívtuk magunkba az édes anyanyelvünket.Ha valamelyik szónak nem pontosan tudtuk az értelmét, akkor megkerestük a szótőt, és abból vezettük le ragozott, vagy jelzős alakot. Ezért sérti a fülemet a „váltság” szó, amelyet a VÁLSÁG helyett használnak előszeretettel a politikusok, és különösen a média szereplői.
    Több lexikont, és szótárt is átnéztem mondandóm igazolására. A Magyar Értelmező Kéziszótárból idézek:
    Váltság: 1. Fogva tartott személnek, jószágnak díj, érték fejében való kiszabadítása. 2.fogságban lévő személyek, vagy büntetés elengedéséért megfizetett összeg. Szótő a vált Értelme:átvált, kivált, megvált.
    Válság: 1. Súlyos helyzetdöntő fordulat, melynek kimenetele jó is, rossz is lehet. 2. A kapitalizmus ellentmondásainak eladhatatlan áruk felhalmozódásában, a termelés visszaesésében, a munkanélküliség növekedésében, a vállalatok tömeges csődjében mutatkozó, időszakosan visszatérő kirobbanása. Szótő: vál, válik. Értelme:valamivé változik, fejlődik.
    Olyan szó, hogy váltságos nem létezik.
    Üdvözlettel: Zrinszki Dezső

  723. Lékó Sándor szerint:

    Kedves Professzor úr!
    Nagy tisztelője vagyok munkásságának, ezt nem ragoznám… Baráti társaságban merült fel a neve, ezért „rákerestem” önre a Neten és örömömre meg is találtam honlapját. Rákattintva egyik legfrissebb bejegyzésére (20 milliárd) és elolvasva a link mögött rejtőző szellemes és minden ízében szívemből szóló írást egy valami nem hagy nyugodni. Biztos, hogy 20 milliárd dollárról (ötezer milliárd forintról) van szó a citált cikkben? Nem húszmillió dollárról? Az effajta nagyságrendi tévedések szinte mindennaposak a médiában, ezért „ki van rá hegyezve a fülem/szemem”. Szerintem ötmilliárd forintért is elég szép kéglit össze lehet dobni még csillagászati telekárak mellett is, ötezer milliárd forintból pedig, ha 10 milla egy négyzetméter, ötvenezer négyzetméteres kulipintyót tákolhatunk, vagy megépíthetünk egy igen masszív, 3-4 kilométeres autópályát úgy, hogy a döntéshozó politikusok is jóllakjanak. Ha tévednék, én kérek elnézést – ismeretlenül is. Üdvözli: Lékó Sándor társasházkezelő/újságíró/vegyészmérnök.

  724. Szendrey Ildikó szerint:

    Tisztelt Uram!
    Mostanában gyakran elhangzik rádióban, tv-ben, hogy médiumok.
    Ez bántja a fülemet. Nem inkább médiák?
    Kérem javítson ki, ha rosszul gondolom.
    üdvözlöm
    SzI

  725. Kővári Tamás szerint:

    Érdemes lenne tenni valamit a tegezés-magázás körüli bizonytalanságok ellen.

    Jó lenne bevezetni a tisztelettudó, udvarias tegeződést hivatalokban, a közéletben, a sajtóban.

    Ezt magas szinten (törvény, rendelet, határozat) deklarálni kéne, hogy hivatalnokok tegezőmódban beszéljenek az ügyfelekkel és kérik a viszonzást,
    és nagy erejű médiakampányban (óriásplakát, tv-reklám stb.) eljuttatni az emberek tudatáig, hogy … hogy ez jó dolog, jó ha megszűnik a bizonytalankodás, a rossz lelkiismeret és bátran beszéljünk tegeződve hivatalban, parlamentben, iskolában, sajtóban stb. stb.

    Újraolvastam Hankiss Elemértől, a Diagnózisok című könyvéből a Viselkedéskultúránk torzulásai részt:

    „Hogy mennyire kiforratlan és kusza, mennyire bizonytalanságokkal és ennek következtében sunyiságokkal teli mindennapi viselkedéskultúránk, annak egyik árulkodó s már-már nevetségesen frappáns tünete, kórtünete az, hogy nincs még elfogadott, nyugodt lelkiismerettel használható köszönésformánk, és nincs kialakult megszólító módunk sem….. ”

    írta mindezt a hetvenes években, de megfigyeléseim szerint a bizonytalanság, a nyíltan magázódás, háttérben tegeződés, a fejelfordítás, tekintetelkapás tegezés-magázás bizonytalanság miatt, ez mit sem változott…

    Véleményem szerint akárcsak az északi országokban szükség lenne a tegezés bevezetésére nálunk is… be kell látni, hogy nem lehet visszatérni a differenciált magázódáshoz, ezt Hankiss tanulmánya és a Magyarországon jelenlévő, vállalati, hivatali, ifjúsági szubkultúrákban használt tegezés-magázás lehetetlenné teszi…

    A magánérintkezésben persze maradjon meg a jóízű, vidám magázódás, de a közéletben ez ne legyen elvárás… és ezt mondjuk ki demokratikusan, közmegegyezéssel.

  726. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    én sem olvasom a bulvár lapokat a leghíresebb „müvészeket” is csak lányaim elbeszéléseiböl ismerem…
    Viszont Viga Gyula barátunktól épp most kaptam meg új könyvét, valószínü azt sem fogják a bulvár lapok fogyasztói olvasni, mégis fontosak ezek a munkák, akár a jövöre való tekintettel is…
    Ezért kérlek, ha nem éppen valahol a távolban vagy úton, írjál továbbra is a naplódba!
    Üdvözlettel,
    Tamas

  727. Várkonyi Emese (Ad: 20 milliárd) szerint:

    Szeretve tisztelt, kedves Balázs Géza !

    Néhány hónapja jutott eszembe, hogy megkeressem az interneten, és azóta mindig érdeklődéssel olvasom a blogját- talán vagyunk még sokezren, akik ritkán lájkolunk, bár valójában tetszik, elgondolkodtat amit olvasunk…az ön bejegyzései, napi szavai stb.részemről nagyon sok lájkot kapnak utólag…
    Még soha nem írtam médiából megismert embereknek, de most megteszem…mert látható, hogy hús-vér ember, akinek talán az én biztatásom is számít.
    Amikor 3 gyerekemmel sok évig otthon voltam, nagyon gyakran hallgattam műsorát- igazán érdekes, változatos, üdítő volt !
    Ha nem unja, még leírom a kis családi sztorinkat…nagylányom érettségizni készül,de nem tudja a kis kitűnő, aki nem szeret felelős döntéseket hozni,merre tovább…a matek és a latin volt a kedvence, most azt mondja, a magyart is szereti, de ez nem lehet komoly… én titokban siralmasnak találom az olvasottságát (komoly erőfeszítéseim ellenére). Szóval azt mondta, decemberben( igaz, már nem először),hogy nyelvészettel szeretne foglalkozni, esetleg külföldieket tanítana magyarul. Én meg mondtam, hogy azt gondolom, Magyarország kevés nyelvészt tud „eltartani”, és karizmatikusnak kell ahhoz lenni…
    Megnéztem az ön honlapját, hol tart legközelebb előadást, esetleg elvinném, hogy kicsit több fogalmunk lehessen a dologról…mondtam neki, hogy Nagyváradon és Costa Ricában…a válasz az volt, hogy választhatok, melyikre viszem el 🙂
    Nem mentünk el végül még Váradra sem, pedig a szülővárosom…és abban reménykedem, hogy valami reálszakot talál végül, de a magyar nyelvbe még jobban beleszerelmesedik azért…
    Csak azért írtam, jelezzem, az ismeretlenség homályában is vannak,sőt lesznek az ifjú nemzedékben is akik várják további írásait…
    Tisztelettel

    Várkonyi Emese

    • balazsge szerint:

      Kedves Várkonyi Emese, nagyon szépen köszönöm bátorító levelét, természetesen nem egészen igaz, amit a 20 milliárd végén írtam. Most egy kis szünet, de utána folytatom… (Soha nem hagyom abba.) Viszont nagy örömmel látom Önöket bármelyik előadásomon. Májusban Nagyváradon konferenciánk is, lesz, ha módjukban áll, jöjjenek el, különösen, ha a szülővárosa. Szíves üdvözlettel: Balázs Géza

  728. 20 milliárdhoz. Remélem, nem ez az utolsó szava. Bulvárlapokat nem volna szabad forgalmazni, mert a semmit ragozzák. Mindig úgy tekintettem rájuk, mint a bűnre. Kiadásuk elleni kritikámra azt a választ kaptam, hogy azért jelennek meg, mert erre van az olvasók jó részének igénye. Persze nem értek vele egyet. A társadalom esztétikai, etikai érzékének a tudatos rombolása ez az eszköz – jó pénzért.
    BÚÉK!

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Gyorgyovich Úr! Nem, egyáltalán nem ez az utolsó szavam, egy kicsit „műbalhé”, nagyon jól esik, hogy többen is követik a naplómat, folytatom… egy kis szünet után. Üdvözlettel: Balázs Géza

  729. Azért ez nem igazság… 🙁 És az az egy-két (bár van az több is) ember nem is számít? Remélem, inkább a küszöbön álló utazás az igazi ok. Jó utat, sok élményt, szerencsés visszatérést kívánok.

  730. Kósa Tibor (Ad: Vízy Dorka) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Meghatódva olvastam emlékező szavait, melyet a közelmúltban elhunyt Vízy Dorkáról írt. Többen értetlenül és szomorúan állunk az előtt, hogy a Kossuth Rádió Közelről című műsora, mely kezdetektől az Ő nevéhez köthető, eddig még csak meg sem emlékezett róla! Sajnálatos lenne, ha a Kossuth Rádió is elveszítené azt a személyes, családias, emberséges hangot, amely eddig jellemezte, és egy közeli szerkesztő-munkatársról még csak meg sem emlékezne. Lehet, hogy felvételről sugározták a tegnapi műsort, de szerintem még ez sem lenne mentség egy ilyen érzéketlenségre. Már a műsor szignálja után rögtön vártuk, hogy történjen valami, ehelyett börtönökről, magasházról hallottunk. Szomorú!
    Elnézést kérek Öntől,hogy ezeket Önhöz intéztem, de Ön talán tud tenni valamit az ügyben!

    Tisztelettel:
    Kósa Tibor
    rádióhallgató

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Kósa Úr! Köszönöm levelét, valójában még én sem ocsúdtam fel a megrendüléstől. Gondolom, hogy bizonyos műsorok most az ünnepek miatt felvételről mennek. Tegnap, 29-én a Muzsikáló délután című műsor (Bartók rádió) nagyon meghatóan búcsúzott Dorkától, egy csodálatos kórusművet, talán rekviemet (de nem az ismertekből) adott le, sajnos, nem jegyeztem meg a címét, még sokszor meghallgatnám… Megható volt a kolléga búcsúja. Én a Tetten ért szavakért felelek, s műsoraim elfoglaltságaim, távollétem miatt február végéig föl vannak véve. Lehet, hogy egy későbbi adásban megemlékezem Dorkáról. De a legfontosabb az, hogy annyian olyan szépen és meghatottan emlékeznek rá. Amikor a Bródy-portán bemegyek, körülnézek, mindig ő fog az eszembe jutni…

  731. Balogh Attila Bence szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A székesfehérvári Bugát Pál Szakközépiskola tanulója vagyok.Azt a feladatot kaptuk nyelvtan órán,hogy egy ismert nyelvésznek kérdéseket tegyünk fel.
    Én önre gondoltam.
    Ha lenne olyan kedves és segítene egy jó szorgalmi jegy eléréséhez azt nagyon megköszönném.
    -Kíváncsi lennék,mikor gondolt először arra, hogy nyelvész lesz?Tulajdonképp mit is csinál egy nyelvész?
    -Mi a szakterülete,ki vagy mi terelte abba az irányba ?
    -Milyen téma érdekli a mai szakközépiskolásokat?Ha felkérnék egy előadás megtartására Ön, milyen témát választana a mai kor diákjainak?Milyen könyvet ajánlana nekik?
    -Mi a véleménye a mai fiatalok nyelvhasználatáról,beszéd stílusáról?
    -Az,hogy a nyelvi pályát választotta mennyire befolyásolta az életét? Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

    Nagyon megköszönném,ha a feltett kérdéseimre válaszolna.

    Tisztelettel:

    Balogh Attila Bence

  732. Potornai Máté szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Potornai Máté vagyok és nyelvtan házi dolgozathoz szeretném a segítségét kérni. Interjút kell készítenem egy mai nyelvésszel. Szeretnék kérdéseket feltenni.
    Mikor döntötte el, hogy ezt a pályát választja?
    Miért lett nyelvész?
    Van-e példaképe?Ki?
    Mi a véleménye a szlengről?
    Mennyire nehéz nyelvésznek lenni?
    Ha megváltoztatta, akkor hogyan az életét?
    Mi a véleménye a mozaik nyelvtan tankönyvről?
    Ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni. Segítségét előre is köszönöm.
    Tisztelettel: Potornai Máté

  733. Igen szépsége is van a rendkívüli esőzésnek, éspedig egyedülálló csodavilágot teremt. Örülök, hogy megemlítette.

  734. Éva (ad: Lindenberger Tamás emlékére) szerint:

    „Hamvait – kívánságára – a gyulai Élővíz-csatornába szórják.” –Nagyon megható.
    Éppen ma jöttem meg Gyuláról, a szállásunk az Élővíz-csatorna partján volt. Ha erre gondolok, mindig eszembe fog jutni Lindenberger Tamás is.

  735. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Időtolvajok,ó! Pedig: sok beszédnek sok az alja, tudhatná, ki szavakkal dolgozik. Gyakori jelenség, hogy az előadók nem tudják tartani az időt. Pedig ez a foglalkozásuk. Különösen áll ez az irodalmi konferenciákra. Más szakmaterületen, mint gazdaság, ipar, turizmus kevésbé tapasztalni ezt, az idővel gazdálkodást tanulni kell. Mint viszonylag gyakori konferenciázó, hol előadóként, hol hallgatóként, mondhatom, hogy az időtúllépések megviselik a résztvevők pszichéjét és hátsó felét – a figyelem is lankad. Kiváló ellenpélda erre a szombathelyi irodalmár, Fűzfa Balázs celebrálta konferenciák, amikor a programgazda közbelép, ha a levezető elnök nem áll a helyzet magaslatán, és szelíd határozottsággal „lekeveri” az előadást. Mint a jó DJ. Akinek először ez nem esik jól, esetleg nem jön legközelebb, de később belátja, az eljárás mindenki javát szolgálja. A téma, az esemény, a mások tisztelete fontos. Az „(idő)tolvajokat” megbüntetik, ugye? A feljegyzett esetben az lehet a vigasztaló, ha a visszaúton, vélhetően, az utas nyomja a szöveget a kocsi zárt terében, hogy immár ő is nyugodtan kibeszélje magát. Fusson, ki merre lát.

  736. Berki Boglárka szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Tizedik osztályos tanulója vagyok a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnáziumnak. Már egy hete óriási vita alakult ki kedves osztálytársaim között, amelybe már a tanárokat is belevontuk. A vita tárgya nem más, mint hogy ha a kenyeret megkenjük májassal, az májasos lesz vagy csupán májas kenyér. A hangulat forradalmi, kérjük sürgős segítségét!

    Tisztelettel: Berki Boglárka, a 10/A osztály szóvivője

    • balazsge szerint:

      Kedves Szóvivő!
      Amennyiben a máj + s képző (máj-as) azt jelenti, hogy ‘májjal ellátott’, úgy további -s képzőre nincs szükség, tehát: májas kenyér. Lásd még: vaj – vajas kenyér. És lásd még májas hurka (nem májasos hurka). A „májasos” formát ismerjük, nyelvjárási, ún. tautologikus alak, tehát, akik emellett kardoskodnak, azok egy nyelvjárási formát ismernek. Azzal érvelnek, azért májasos, mert a kenyéren nem máj van, hanem májas és a májas van –s képzővel ellátva. Ha például a termék neve: gyulai májas, akkor a kenyér is gyulai májasos lesz… Kétségtelen, efféle logika is lehetséges, s még hasonló, eleve –s képzős szavak további –s képzős toldása is eszünkbe juthat: vadasos (pl. vadasos penne), farkasos (poszter), rénszarvasos (szán)… Ennek ellenére az alapelesetet (májas kenyér) érzem megnyugtatónak,a többi inkább logikázgatás. Remélem, a forradalmárokat sikerült lecsillapítani, illetve fölkelteni érdeklődésüket a magyar nyelv további érdekességei iránt. Üdvözlettel: Balázs Géza

      • Berki Boglárka szerint:

        Tisztelt Balázs Géza!

        Köszönöm a gyors, megnyugtató válaszát a lázongó ifjúság nevében! Reméljük a hangulat csillapodni fog (a legközelebbi vita erejéig).

        Tisztelettel: Berki Boglárka, most már az egész iskola szóvivője

        Ui.: Rendszeres és lelkes hallgató vagyunk a műsorának

  737. Hallók Ákos (Ad: Rádió) szerint:

    Kedves Géza!

    A mai műsor kapcsán van egy javaslatom. Az illatozd meg helyett (a jelentéskeveredés elkerülése végett) az illatold meg kifejezés pont jó lenne. Ugye?

  738. Kedves Balázs Géza!
    Engedje meg, hogy így, még ismeretlenül írjak Önnek, és a segítségét kérjem. Egy nagyon kedves barátomtól, akivel együtt járunk egy gyümölcspárlat-készítő tanfolyamra, kaptam meg az Ön „A magyar pálinka” című könyvét. A könyv nagyon nagyon jó, sajnos vissza kell adnom, és sehol nem kapható. Kérem, ha módjában áll, segítsen, hol vásárolhatnám meg az Ön könyvét. Segítségét előre is köszönöm, és remélem, megtisztelő válaszában is részem lehet. Tisztelettel és Köszönettel:
    Ábrahám-Kovács Kata

  739. A deformálódó piramis és egy könyv címe ráerősíthetnek egymás mondandójára.

  740. Józsa Roland szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Egy gyermekkoromban tanult mondókát szeretnék felkutatni, mivel már sajnos szinte teljesen elfelejtettem, de a nosztalgiázás felébresztette bennem a felidézését.

    A Kossuth Rádióban többször hallottam ilyen jellegű gyűjtéseket, ezért is bátorkodom Önhöz fordulni.

    Csupán foszlányok maradtak meg belőle. Lényegében nevek, foglalkozások felsorolásából áll, állhat. Pl.: “… Jeges Ferenc, Bor András, utolsó a kis taknyos, a taplóvágó, a számadó, a kontrás, … déli bábi?, gyulai? … siptai?”.

    Amennyiben találkozott már ezzel a mondókával és ismeri a teljes szöveget, megköszönném, ha elküldené drótposta címemre.

    Válaszát előre is köszönöm

    Tisztelettel
    Józsa Roland

  741. Szenzációs kritikád után újra kedvem támadt arra, hogy elolvassam A mester és Margaritát.(A fiam és a menyem tegnap látta Pesten. A gyerekeket – mint ilyenkor mindig – „szétszórták” a családban. A kislányt mi is, mint bármikor bármelyiket, örömmel „fogadtuk be”) De most az orosz eredetit a magyar fordítással egybevetve. Utóbbitól nem vagyok elragadtatva, bár kétségtelen, vannak jól elkapott, a magyarra ügyesen átültette részletek is benne. A „perevodcsik” nem igazán ismeri az orosz életet, az orosz gondolkodást. (Pedig az eredeti szöveg szenzációs. Élvezet fordítani.) Például Ponirjov, a fiatal költő pszevdonyim- ja, a Bezdomnij nem Hontalant jelent, ahogy a fordító értelmezi, hanem Háztalant, azaz Hajléktalant. De ez csak „nüánsz”.
    Köszönöm Neked. Egy újabb élménnyel lettem gazdagabb

  742. Ma, november 4-ei adásukban a coaching fogalmát boncolgatták. Szakfordítóként van egy javaslatom, ami talán a legjobban fedi az angol kifejezést. Ez pedig a CSAPATÉPÍTÉS.
    Ugyanakkor eddig senki nem alkotott valamire való magyar kifejezést a PROJECT szóra. Ha már volt rá ötletük, és elkerülte figyelmünket, akkor elnézést. De érdekelne, van-e magyar „project”?

    Üdvözlettel; Kubik Tímea

  743. peru szerint:

    Kedves Balázs úr!
    Arról kérek felvilágosítást, hogy helyes-e például a 22-től 26-ig tartó időszakba beleérteni 22-ét és 26-át? Töprengésre az késztet, hogy pl. a faltól falig fordulat nem „tartalmazza a falat.
    Köszönöm!

  744. A holnapi jeles nap előtt – kétszeresen jeles, hiszen éveid számai között ez az egyetlen, amikor mind a tízes, mind a húszas helyi érték-sorban az 5-ös az alaki érték – különösen nagy szeretettel gondolok Rád. Jó egészséget és olyan hosszú, boldog életet kívánok, hogy a későbbi tízes és egyes (minimum 0) helyi értéke elé oda kerüljön egy egyessel (ez nem elégtelen, sőt, igazán kiváló) a százas.helyi érték is. A kívánságom szto let, einhundert Jahre, thousand years, cento anni, sto lat, száz év.
    Baráti szeretettel ölellek.

  745. Hoffer Ákos szerint:

    Kedves Géza!
    Egy régóta foglalkoztató kérdésre szeretnék választ kapni. Ismerve a mai ember (idegen) nyelvtanulási nehézségeit, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a magyar írók hogyan tudtak olyan tökéletesen fordítani (Arany angolról, Weöres kínairól, stb.). Tudjuk, hogy ehhez nem elég a szótár. De akkor mégis hogyan?
    Szíves válaszát előre is köszönöm!

  746. Deák Ferenc (Ad: Lauri Anderson) szerint:

    Az angolom sajnos harmatgyenge, de nagyon élveztem az előadást így is. Ritka szuggesztív, összeszedett előadó, a hangja, előadásmódja varászlatos. Ha egy lemezt szabadna hallgatnom egész életemben, a Life on a String lenne.

  747. Deák Ferenc szerint:

    Biztosan mindenkinek van egy „kedvenc” szörnye a magyar nyelvben, nekem a „viszonylat” az!
    Igazából elképzelésem sincs róla, hogyan válhatott ez a már eleve erőltetettnek tűnő szó (mitől is több, mint például a viszony?) az „útvonal” szinonimájává, előbb csak a vasúti bikkfanyelvben, majd átszivárogva a tömegközlekedésbe általában is a tól-ig fuvarozók szaknyelvében, és most tessék, már az Index is felbukkant!!! Az osztrák határon leszállított létszám fölötti utasokról írva legalább kétszer-háromszor szaladt ki a kifejezés a szerző klaviatúrája alól – szerintem eléggé el nem ítélhető módon.
    Ilyenkor arra gondolok, hogy hiába is mondják nekem, hogy a nyelvésznek nem dolga „őrködni” a köznyelv alakulásának folyamatán, éppen elég, ha figyel, konstatál, szabályba foglalja azt, ami már úgyis megesett, én csak azt mondanám: rajta, adjunk egy-egy golyós fegyvert a nyelvészek kezébe, és azok azt, aki a viszonylat szót meri használni, a helyszínen, statáriálisan lőjék főbe! Mert aki az anyanyelve ellen ilyent tesz, az egyéb hatalmas gazságok elkövetésére is képes lehet…

  748. Sz. Tóth Gyula (Ad: Vágy kampányra) szerint:

    Most színes demokráciáról álmodunk. Fejesugrás. Az önkormányzati választások hozták a papírformát. A kormánypártok országosan, nagy fölénnyel nyertek. Reméljük, a lakosság jól jár, ha már rájuk adták ismételt bizalmukat. Böngészve az országos szavazótérképet, elemzésre, csemegézésére, találok néhány érdekes fordulatot. A mostani választások tétje a hely boldogulása, ekkor leginkább háttérbe szorulhatna a pártérdek, gondolhatnánk. Ha Szegeden úgy akarják, ismét BL a polgármester, nyilván meg vannak vele elégedve. Ez a lényeg. Ám Devecseren másként gondolták, leváltották azt a polgármestert, aki a vörösiszap-katasztrófa idején küzdött a településért, éjjel-nappal talpon volt, lapátolt, szervezett, biztatott. A kormány segítségével koordinálta az újjáépítést. Együtt érző szorongással figyeltük a fejleményeket, csodáltuk a helytállást. A megszépült újjáéledést. Nyilatkozza, ő sem érti a dolgot, de ez a demokrácia. De nem kell messzire menni, nálunk Zuglóban, meglepetésre egy nem zuglói politikus nyert. Nem rossz kezdés: először indul választáson, és nyer. De ki ő? A tévéből ismert, politikusnak is kezdő, a lépcsőfokokat átugorva kerül mind magasabbra. Akik eddig nem keveset tettek a kerületért, és látható eredményekkel, a lakosság kedvére (gondolhatnánk), ők háttérbe kerültek. Pedig régóta Zugló szolgálatában állnak. Vannak köztük tapasztalt vezetők, igazgatási gyakorlattal. Az új ember (kezdő) politikus, államigazgatási, hivatali gyakorlat nélkül. Más pályán, a vezetői állások betöltésének egyik sarkalatos tétele a meghatározott idejű szakmai gyakorlat. Változnak az idők. Mert egy települést, a kerteket, a vízvezeték-rendszereket, a közbiztonságot, az oktatást nem pártalapon, nem ideológiai lózungokkal lehet kezelni: javítani, fejleszteni. Nem lesz könnyű dolga az új embernek, talán még nem is tudja, mire vállalkozott. Mert, ezek szerint, a zuglói többség, sokat vár tőle. Többet, mint elődeitől. Közösségi fejesugrás. Meglátjuk, mire megyünk.

  749. Szabó Béla István (Ad: Partium--Bácska) szerint:

    Körutazás: remek!

  750. Karinthy Cini írja könyvében, hogy amikor a jelszó a Szavazz a Népfrontra! volt, eleget téve hazafias kötelezettségének jelentőségteljes tekintettel rákérdezett: Nos, hogy állunk?

  751. Rendes Béla szerint:

    Kedves Géza,

    Úgy tűnik néhányan (elsősorban sportriporterek) kitaláltak egy új mondatfajtát, a kikiáltó mondatot. Az ilyen mondatok tartalma kijelentő, az általuk alkalmazott hangsúly viszont a felkiáltó mondatokra jellemzően (és a magyar nyelv szabályaival ellentétben) emelkedő. Engem ez rendkívül zavar, ezeknek az uraknak érdemes lenne meghallgatniuk néhány régi közvetítést Vitray Tamástól.

    Üdvözlettel:

    Rendes Béla

    • balazsge szerint:

      Igaza van, és javítjuk is a fűzért füzérre. Bár ez az a helyesírási eset, amelyben a nyugati magyarok álláspontja győzött, szemben a keletiekkel, akik hosszan ejtik. Vö. szík – szik.

  752. Szilágyi Sándor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    A hétvégén meghívott előadóként, egy esküvőszervező-rendezvényre kellene néhány mondattal készülnöm a „pálinkáról”. Szeretném a közhelyeket kerülni, ezért úgy gondoltam, érdekes lehetne a gondolat, miért nemzeti érték számunkra a pálinka? Elkezdtem összeállítani az anyagot a szeszfőzés történetéről és az égetett szeszek elterjedéséről, majd a következő alapvetésre lukadtam ki: Európában csak a Kárpát-medencében főznek alkoholt erjesztett gyümölcscefréből. A viszki, a brendi, a kalvadosz vagy a grappa is úgyanígy készül, az úzó és az abszint hasonlóan, de a gyümölcsöknek ilyen felhasználása kizárólag ránk jellemző. Elkezdtem gondolkodni, mi lehet ennek az oka, de még nem jöttem rá…
    Magyarázat lehetne a Kárpát-medence gyümölcstermesztés szempontjából különösen kedvező éghajlata vagy talaja, de az alma- vagy szőlőborból párolt hagyományos európai italok létezése miatt ez sem egyértelmű.
    Kíváncsi lennék levélben az Ön gondolatára, véleményére.
    Üdvözlettel:
    Szilágyi Sándor
    Apjafia Szilágyi Gyümölcspálinkák

  753. SZCS (Ad: Napszók) szerint:

    A magyarban a gyakoriságot kifejező szoktam (szoktál, stb) az egyetlen olyan eset, amikor a múlt idejű alak kizárólagosan jelen időt jelöl. Az ide járogatok és az ide járogattam gyakorító képzős igék esetében a logika „bejön”. Az egyik jelen idő, a másik múlt. De az ide szoktam járni esetében más a helyzet. Ez a múlt időt is magában foglaló, folyamatos jelen időt jelent. Korábban is ide jártam, és még most is ide járok. De ha csak korábban jártam ide, akkor az ide szoktam járni használata helytelen. Csak azt mondhatom, hogy (korábban) ide jártam. Ezért van az, hogy a vulgáris nyelvet használók korrigálnak. nekik az ide szoktam = ide szokok, az ide jártam pedig ide szoktam. „Valamikor én is ide szoktam járni” – mondta a napokban egyik ismerősöm a régi iskolájáról.
    Érdekes a magyar szeretem ige is. Szeretem a káposztás kockát, a kedvesemet és édesanyámat is.
    (Ich esse gern, szívesen eszem… mondja a német. Jim velmi rad, örömmel eszem- fejezi ki ugyanezt a cseh. A két nem közötti szeretet kifejezésére a lengyel nem a lubic’, hanem a kochac’ igét használja. Ebben is szegényebbek vagyunk náluk.
    Az pedig, hogy a szeret igét nem érzelmi, hanem akarati funkcióban használjuk, szintén nem szokványos. Szeretném, ha szeretnének. Meg szeretném jegyezni- mondjuk. A leggyakoribb durva helyesírási hiba, hogy a laikusok az igekötőt egybeírják az utána következő segédigével. Megszeretném jegyezni, vagy (érdekes a kívánnak ugyanebben a funkcióban való szerepeltetése is) megkívánom jegyezni.
    Persze, ezek a fog segédigét is ugyanígy írják: Megfogom csinálni.

  754. Bóta Géza szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr !
    ” Az egymás elleni eredmény( a két forduló alapján kiszámított eredmény) elbírálásakor elsősorban az egymás ellen szerzett pontokat, másodsorban az egyéni győzelmek arányát, a játszmaarányt, majd a poénok arányát kell figyelembe venni.”
    Betű szerint idéztem a szabályzat egy pontját..A mérkőzés 2 páros és 17 egyéni küzdelemből áll.
    A szabályzatban szereplő játszmaarány kiszámításánál csak az egyéni, vagy a páros mérkőzések játszmáival is kell számolni?
    Válaszát előre is köszönöm : Bóta Géza botageza@t-online.hu

  755. A tudok úszni, a „napszava” kapcsán érdekes asszociációm támadt. A legtöbbször egyértelmű magyar nyelv nem tesz különbséget a készséget (tudok úszni, mert megtanultam) a lehetőséget (tudok úszni, mert van hol – folyó, tó, medence – és van időm is rá – ez már feltételezi a készséget is) és az elméleti hozzáértést kifejező tud, tud, tud között. Az oroszban három ige is van rá, az umety, a mocs és a znaty (ja umeju plavaty-tudok úszni, mert megtanultam), ja mogu plavaty (tudok úszni, mert van hol, rá is érek) és ja znaju (kak nado) plavaty (tudom, hogy kell úszni, de nem biztos, hogy a gyakorlatban is meg tudom ezt mutatni, mert még nem tanultam meg). Amikor fiatal házasok voltunk a feleségemmel, és egy kis kollégiumi szolgálati szobában laktunk, egy ismerősünk, aki meglátogatott bennünket, megkérdezte: És tudtok főzni? Egy pillanatig nem tudtam, mire gondol: el tudjuk-e készíteni az ételeket, vagy van-e hol főznünk. Aztán kiderült, hogy – látva a „helyszűkét” utóbbira gondolt. De a jelenet azóta is bennem van.
    Az összehasonlítás ez esetben az orosz javára dől el, de ettől függetlenül a magyar a legszebb és a leggazdagabb nyelv a világon. Ha tudok (van hol), akkor tudok (megtanultam) beszélni, és tudok is mit mondani magyarul.

  756. Szabó Béla István (ad: Kim és Kipling) szerint:

    T. Balázs Géza, Kipling Kimjének értékelésével nem értek egyet. A regény mindenekelőtt szabadkőműves történet – a gyerek apja szabadkőműves iratait őrzi, mint afféle varázspapírokat, tőlük várva életének eligazodását. A szerző lenézi Indiát? Megveti? Ugyan már! Csak éppen más értékrendet vall. Többre becsüli az orvostudományt, a mérnöki ismereteket, a vasutat és a telefont mint a lámák levitációját, a fakírok kábszeres vonulását, egy hindi szerzetes 40 évig magasba tartott kezének elszáradását. Ha Európa nincs, Ön sem jutott volna el soha a Ganga partjára. Ne becsüljük le Európát és az európaiakat! üdv Szabó Béla István

  757. Józsa Roland szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Egy gyermekkoromban tanult mondókát szeretnék felkutatni, mivel már sajnos szinte teljesen elfelejtettem, de a nosztalgiázás felébresztette bennem a felidézését.

    A Kossuth Rádióban többször hallottam ilyen jellegű gyűjtéseket, ezért is bátorkodom Önhöz fordulni.

    Csupán foszlányok maradtak meg belőle. Lényegében nevek, foglalkozások felsorolásából áll, állhat. Pl.: „… Jeges Ferenc, Bor András, utolsó a kis taknyos, a taplóvágó, a számadó, a kontrás, … déli bábi?, gyulai? … siptai?”.

    Amennyiben találkozott már ezzel a mondókával és ismeri a teljes szöveget, megköszönném, ha elküldené drótposta címemre.

    Lenne még egy megfejtetlen megnevezés, amire egy a padláson, költözködés során talált 1883as kiadású bibliában leltem. Dédapám, Jósa Adolf székely közharcos, kézírása és egy pecsét szerint is ezen könyvet a K.K. III. Mappiruncs-Abtheilung-nál vette 1886ban. Mi lehet az a Mappiruncs?

    Válaszát előre is köszönöm

    Tisztelettel
    Józsa Roland

    • CST szerint:

      Mi lehet az a Mappiruncs?“ A válasz kézenfekvőnek tűnik: Mappierungsabtheilung, ami térképészeti részleget jelent. Régebben az Abteilung –ot h-val írták, a g-ből talán a sok pecsételéses miatti száradás hatására ma már csak a c látszik…

  758. Horváth Balázs szerint:

    ESZEM-ISZOM

    Tisztelt Balázs Géza!
    Melyik változat helyes? Kizárólag az eszem-iszom, avagy az eszek-iszok is?
    Nagyapám régen az elsőt tanította meg, mondván valamit eszem, így csak tárgyasan ragozzuk.
    Feleségem (és tanító édesanyja) folyton az eszek/ iszok párt használja. Helyes volna ez is? Avagy népies/tájnyelvi változat?

    Köszönöm eligazítását „családi perünkben”!
    Horváth Balázs

  759. Kuczmann Imre (Levél) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Pedagógus vagyok, és mióta bekerült a pedagógusok tudatába a „portfólió” fogalma, foglalkoztat, hogy az említett idegen szóval takart tartalmat magyar szóval kellene kifejezni. A szó pedagógusberkekben használt jelentése szerintem jól kifejezhető azzal a magyar szóval, hogy „arculat”. Hosszabban akár pedagógiai arculatot is lehetne mondani. Más helyeken, pl. a közgazdaságban általában más a „portfólió” szó jelentése (pl. részvény-portfólió), de az oktatás területén az arculat megfelelő lenne.
    Üdvözlettel:
    Kuczmann Imre

  760. Bondár Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Sokat autózom és az Ön műsorát is szoktam hallgatni vezetés közben. Egy kis segítséget kérek Öntől.
    Egy nemzetközi cég alklamazottjaként prospektusok, adatlapok fordítása is a feladataim közé tartozik, bár műszaki végzettségű vagyok. A „globális” szóra tud ajánlani egy rövid, nem körülirás jellegű fordítást: pl. globális jelenlét vagy globális hálózat helyett mit javasol? Arra is gondoltam, hogy elfogadható a globális szó használata, mivel gyakori a használata magyarul is.
    Válaszát előre is köszönöm.
    Üdvözlettel,
    Bondár Tibor

  761. Szabó Pál szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Érdekelne, hogy mi lehet annak a magyarázata, hogy a Székelyföldön (vagy annak egyes részein) a ló szavunkat röviden, „lo”-nak ejtik, holott az összes többi ó-ra végződő szót (emlékeim szerint) hosszú ó-val ejtik.
    Illetve jellemző-e ez más tájszólásban is, a szó végi rövi „o”?
    Üdvözlettel:
    Szabó Pál

  762. Stanczik-Starecz Ervin (ad Rádió) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Nagy derültséggel, egyben megnyugvással vettem tudomásul, hogy Önnek is szemet szúrt az „intermodális” álszakkifejezés. /Majdnem pszeudo terminus technikus-t írtam…/ Ez valóban a tudományosítás elborzasztó példája.Igazi veszélye ennek, ha sokan kezdik használni, gondolván, hogy pontosabban fejezik ki magukat, holott csak hivatali ködösítésnek vagy nagyzolásnak lehetünk tanúi, ugyanúgy, mint a „budapesti közösségi közlekedés” kifejezésben is tetten érhető. Mitől alkotna például bármiféle közösséget a metró kocsijaiban összezsúfolódó tömeg, vagy a Blaha Lujza téri emberáradat csúcsforgalom idején?
    Továbbra is élvezettel hallgatom kicsiny, de igen hatékony műsorát. – Stanczik-Starecz Ervin

  763. Csicsely Tamás (Ad Azerbajdzsán) szerint:

    Kedves Géza, az alábbi idézetedet a kölföldröl érkezök Magyarországról is el mondhatnák…

    „Számlát nem szeretnek adni, a bankkártyát se nagyon kedvelik, kiírják, hogy elfogadják, de azután inkább mégsem. De az emberek kedvesek, segítőkészek”

  764. balazsge szerint:

    Tisztelt Hozzászólók! Az utóbbi időben főleg nyelvi észrevételek, panaszok érkeznek a honlapra. Természetesen – amennyiben ez nem bánt másokat – közzéteszem. Nyelvi kérdésekkel azonban továbbra is kérem, hogy a http://www.e-nyelv.hu nyelvi gyorsszolgálatát vegyék igénybe, ahol kollégáim (illetve ezen a héten jómagam) válaszolunk a kérdésekre. Köszönettel: BG

  765. by (Levél) szerint:

    Hogyan erősödött meg az Iszlám Kalifátus?
    A pokol tornáca
    http://valasz.hu/vilag/hogyan-.....tus-103941

    „Irak második legnagyobb városának, a szunnita többségű Moszul bevétele jól példázza, hogy…”

    A fenti mondat nem magyarul van, ezen felül grammatikailag tökéletesen értelmetlen is. Hacsak nem azt óhajtotta közölni, hogy: „A szunnita többségű Moszul bevétele jól példázza Irak második legnagyobb városának (a város számára), hogy….” (Mely esetben megkérdezném, vajon melyik Irak második legnagyobb városa: Mosul, vagy valami más).

    A magyar médiában valami tébolyodott nyelvhelyességi törvény erejével, futótűzként terjedt el az utóbbi pár év során az az értelmi és nyelvi abszurdum, botrány, gyalázat, amibe egy ép nyelvérzékű magyar hallgató/olvasó naponta többször belehal: hogy ti. az értelmezős szerkezetekben a toldalékolt alaptaghoz tartozó értelmező bővítmény elveszti toldalékát; pontosabban, hogy az alaptag és a bővítmény közötti világos logikai viszonyt nyelvileg rögzítő toldalék-egyeztetés megszűnik, akkor is, amikor a kontextus alapján és ráértéssel sem lehet eligazodni az értelem dolgában. Erre semmilyen nyelvészeti megfontolás menlevelet nem adhat. Túl azon, hogy antigrammatikus hanyagság (mert a nulla morféma is morféma), a nyelvi értelem megsemmisítéséhez vezet, ugyanis az így előállított mondatok tetemes részében a Jóisten se lesz képes megérteni, mi mire vonatkozik a beszélő szándéka szerint. Például:

    „Mint újságíróként tevékenykedő nyelvrombolónak, azt ajánlom G. Fehér Péternek, hogy menjen vissza az elemi iskola első osztályába.”
    Ezt a magyar média úgy fogja lefordítani a maga antimagyarjára, és a szájamra adni, hogy:
    „Mint újságíróként tevékenykedő nyelvromboló, azt ajánlom G. Fehér Péternek, hogy menjen vissza az elemi iskola első osztályába.”
    Pedig, ugyebár, volna némi különbség?!
    Majd az lesz a pokol hetedik bugyra – messze túl a tornácon -, amikor G. Fehér Péter a következő fordítást találja helyesnek közleni velem az éterben:
    „Mint újságíróként tevékenykedő nyelvrombolónak, azt ajánlom, G. Fehér Péter, hogy menjen vissza az elemi iskola első osztályába.”

    A térség olvasni vágyó népeinek szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy csak édes anyanyelvük értelmes rendje vagy az eszement médiahablaty között választhatnak…

    • grammatista szerint:

      http://amisport.blog.hu/2014/0.....ner_201409

      Ganf 2014.09.18. 16:10
      Pintér eltolódott a francba

      „Jön most három meccsre Dárdai Pál akit csíptem mint játékos, és csípek mint ember.”

      Örülök, hogy Ganf blogger játékos is meg ember is. Azt viszont nem tudhatom, Dárdai Pál örül-e annak, hogy mindkét minőségében csípte őt ez a Ganf. (Kiváltképp, ha Dárdai Pál nem is volt játékos és nem is ember. Csak csípnivaló.)

      Avagy mégis arról volna szó, hogy „Jön most három meccsre Dárdai Pál, akit csíptem mint játékost, és csípek mint embert”? – Tudja a magasságos. És rajta kívül csakis Ganf.

  766. Subai Józsefné szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    2014. június 20-án a Déli Krónika fevezető híreként hangzott el:
    „Továbbra is harcok folynak Kelet Ukrajnában halottakkal, sebesültekkel.”
    Bár azóta majd három hónap telt el, ezt feledni nem tudom.
    Üdvözlettel: Subai Józsefné

  767. Zemkó Szonja szerint:

    Kedves Géza!

    Szeretném a figyelmébe ajánlani egy reklámfelirat szövegét, ami a Keleti pályaudvarnál egy ház tűzfalán virít óriási betűkkel és valószínűleg naponta több tízezer ember látja.
    A plakát valószínűleg az iskolakezdést célozza és egy laptopot reklámoz. A felirat a következő: „Alakítsd át a tanulást tudássá!”
    Ha picit elgondolkodik rajta az ember, akkor rájön, hogy ez a szöveg meglehetősen értelmetlen, hiszen maga a tanulás az a folyamat, ami az információt tudássá alakítja.
    Egy kép a plakátról: https://drive.google.com/file/d/0B8kf7Wzrzq8sYWozeFJBcm1qV0U/edit?usp=sharing
    Üdvözlettel: Zemkó Szonja

  768. Mészáros Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Valamikor Vitray Tamás és Szepesi György között harc dúlt a gól nélküli döntetlen(0:0) kiejtése miatt.
    Mostanában számos riporter és újságíró használja a „három pontot érő gól” kifejezést, teljesen rosszul, hiszen egy adott gól vagy egy, vagy két pontot „ér”.
    Tisztelettel, Mészáros Gábor, Veszprém

  769. Ponty Ferenc szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Nem vagyok radikális nyelvőr, nem rántok kést, ha valaki hát-tal kezdi a mondatot egyszer az életben.
    A néhány éve terjedő „kettőezer” szóhasználatot azonban nem tudom elviselni. Valószínűleg pénzügyi vonalról sodródott politikusok használták először. Ma már szinte minden nyilatkozó kettőezer-tizennégyet emleget, megfertőzték a riportereket szerkesztőket is. (Néhány bemondó még tartja magát.)
    Az ezredfordulón még a kétezredik évet vártuk, utána terjedt el a tudálékos, hibás szóhasználat.

    Nem kérhetem Öntől, hogy pofozza fel kollégáit a Bródy Sándor utcai bejárat előtt, hiszen a szereposztás szerint Önnek engem, a laikus rádióhallgatót kell a helyes beszédre tanítania.
    Annyit kérek, súgjon nekem, mit tegyek, honnan toborozzak híveket a kóros folyamat visszafordításához. (Nem vagyok optimista, nem fog sikerülni.) Mégis…

    Üdvözlettel:
    P. F.

  770. A szagos szappan sem büdös, hanem éppen illatosított.

  771. Bíró Magdolna szerint:

    Problémám van a büszke szó használatával.
    Szinte mindig rá kell kérdezni,hogy milyen értelemben használják;az eredeti orrfeltartósban,vagy a jóérzéses,hovatartozásos értelemben.
    Nem lenne jobb,az egyértelműség kedvéért két külön szót találni a büszke eltérő jelentéseire?

  772. Bessenyei Ágne szerint:

    Napszók

    2014. JÚLIUS
    bazi édes dinnye – júl. 31. (Ma Balatonakarattyán)
    és ez mind nagy betűvel! BAZI ÉDES…

    nem láttam ilyet, mióta a seggem kettévált – júl. 10.
    anyósom szerint: miuta a valagamat hátul hordom… (még ilyet nem láttam)

    cimetes porcukor – jún. 11. (fahéjas, Békés)
    Csopakon is így nevezik.
    A (fekete) bors neve pedig magyarbors…

  773. Lucza Gyula szerint:

    Tisztelt dr. Balázs Géza úr !
    Borász körökben egyre gyakrabban hallom, hogy „illatozd meg”(1) ezt a „szép”(2) bort !
    Engem nagyon zavar ez a beszéd, mindkét kifejezést helytelennek tartom és ha fültanúja vagyok és megtehetem, figyelmeztetem az „elkövetőt”.
    Az illatozza meg – illatozd meg megfelszólítást kifejezetten sznob- és eufémizmus, mert a használói úgy gondolják, hogy a szag magyar szavunk nem illik a borhoz. Pedig a szaglás az egyik érzékelésünk, amit a szaglószervünkkel, az orrunkon át gyakorolumk. (Nem úgy, hogy beledugjuk az orrunkat a boros pohárba, ami ma már szinte elvárás egy borkóstolón !)
    Ugye a szagláson keresztül jutunk el az eredményhez, és vagy illatot, vagy bűzt, azaz kellemes vagy kellemetlen szagot érzünk.
    A virág : illatozik, szagot bocsát ki, leggyakrabban kellemes, tetszőt, s ezt illatnak nevezzük Dea virág az „adó”, az érzékelő pedig a „vevő” . Na már most,hogyan lehet a vevőt így felszólítani ? Nekem még csak nem is régies ez a szóhasználat, hanem indokolatlan finomkodás !
    A másik a szép szó használata, amit rosszul esik a fülemnek hallania. Olyan ez, mint a Petőfi Rádió „nagyon zene” jelmondata.
    Szép SZÍNŰ bor, szép ÁRNYALATÚ, szép TISZTA bor, nagyon JÓ zene stb.
    Kérem, fejtse ki ezekről a véleményét !
    Tisztelettel :
    Lucza Gyula Etyekről,
    ahol régóta termelnek bort, de csak az utóbbi néhány évben kerültek elő ezek a szerintem nyelvünktől és gondolkodásunktól idegen furcsaságok.

  774. Kis László szerint:

    Kedves Géza!
    Könyörgöm, írjuk már rövid ‘ü’-vel a TŰZIJÁTÉK szavunkat ! Mert már a Kossuth Rádióban is úton-útfélen így mondják.
    Vagy egyfajta tájszólásnak fogjuk fel ? Ha a búzát ‘buzá’-nak mondják akkor is feláll hátamon a szőr.

  775. Csaba (Ad Miért romlik?) szerint:

    Kil mor treim!
    Kedves Géza!
    Fordítsd le az általam írt szöveget. Rossz helyesírással az is lehetne, mint angol szöveg, hogy gyilkold meg jobban a vonatot. De nem az. A legújabb írásod címe visszafelé olvasva.
    Ahogy a csattanót el tudod helyezni, az is zseniális. A hat bot négyre redukálva. Óriási.
    Remek estét szereztél az újabb stilisztikai remekléseddel.
    M,N, SZSZSZ (Mönöszök )
    (abasC)

  776. Török Ferenc kérdése (Gyémántdiploma) szerint:

    Tisztelt Balazs Geza Ur !

    A magyar egyetemeken szokas, hogy 50,60,65,70,75,
    80 eve oklevelet szerzett egykori hallgatoik keresere
    arany, gyemant, vas, rubin, platina es granit diplo-
    mat adomanyozhatnak.Kerdesem:ez a szokas kul-
    foldrol atvett hagyomanyon alapul vagy tekintheto
    egyfajta „hungarikumnak” ?A fokozatok elnevezese
    folytathato-e valamilyen szabalyszeruseg alapjan ?
    Megkeresesemre nehany egyetem elkuldte vonatko-
    zo , hatalyos rektori utasitasat, a kerdesemre azon-
    ban nem valaszoltak.Analog peldara bukkantam
    Ballagi Mor 1873-as szotaraban:”ezust-menyekzo,
    arany-menyekzo”.A 2003-ban megjelent Ertelmezo
    Keziszotar mar ismeri az arany, gyemant, vas, rubin
    diploma szavait is.Megtisztelne ha velemenyet
    megismerhetnem !
    Udvozlettel es koszonettel:Torok Ferenc

  777. Patyi Árpád szerint:

    Tisztelt Dr.Balázs Géza Úr!

    Fotóstúdiónkban gasztronómiával kapcsolatos fotókat készítünk, ételekről és italokról,
    szakácskönyvekhez, internetre és egyéb felhasználásra. Pálinkakiválóságok könyve kapcsán jutottam el Önhöz. Azért jelentkezünk, hogy felajánljuk munkánkat, amennyiben fotókra
    lenne szüksége a gasztronómia bármely területéről. Munkáink megnézhetők honlapunkon,
    de szívesen küldünk a legfrissebbekből is.

    Üdvözlettel: Patyi Árpád és Korpádi Péter

  778. Hutterer Ingrid szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Imádom a műsorát, ha tehetem, meghallgatom, amint azt ma este is tettem.

    Engedjen meg egy megjegyzést: a „nationality? Russian, occupation? no tourism” példa több szempontból sem volt helytálló és ízléses, véleményem szerint. Különösen manapság.

    Amúgy repülőtereken a „nationality” kérdést nem teszik fel, mert az útlevélből vagy egyéb utazásra jogosító okmányból egyértelmű.

    Felesleges volt, azt hiszem. Sajnálom.

    Üdvözlettel:

    Hutterer Ingrid

  779. Alighanem meg kell engedni a nyelveknek, hogy ne legyenek logikusak. Különben zavarba jön, aki pl. vízszerelőt emleget.

  780. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Sz. Tóth Gyula szerint:
    Finom húrokat penget az „Aronson étosza”, szép emlékeket idézve. A nyolcvanas évek nagy lélegzetvételének idején, kiváló lehetőség kínálkozott a nyugati, a polgári társadalmak „irigyelt”, és vágyott magatartásának alaposabb megismerésére. Meg persze a mienkére is, a társadalomkultúra, a szociálpszichológia irodalma hiánycikk volt akkoriban. És jöttek a kutatáson alapuló művek, A társas lény mellett ilyenek: A személyiség alakulása, korábban: Az előítélet (Allport), A hétköznapi élet szociálpszichológiája (Goffman), és a kommunikációelmélet, az agykutatás, a genetika nagy művei, mert Az érték bennünk van (Czeizel Endre). (És még mindig bennünk van.) A kilencvenes években az érettségi utáni szakképzésben, ahol tanítottam, a diákok kíváncsiak voltak az egyénen belül lakozó személyiségre, dinamikusan szerveződő rendszereire, a tényezőkre, amelyek jellemzően meghatározzák az egyén gondolkodását és viselkedését. És kíváncsiak voltak a Másikra, empátiával (Buda Béla), a társas életet nem (csak) virtuálisan képzelték el. A kurzust, talán, az Ember voltunk hanyatlásával (Konrad Lorenz) befejeztem be. Elnézve a feldolgozott szakirodalmat, benne A bor filozófiája (Hamvas Béla), A teremtés (Koestler), meg egy sor jeles magyar munka, s látva mai magatartásunkat, úgy érzem, szükségünk lenne ezek megismerésére, a jelek, a (test)beszédek gyakorlására. A kommunikáció mára átpolitizálódott, és látványba burkolózott. És nem vesszük észre, hogy vannak és hatnak a Rejtett dimenziók (Hall).

  781. Szicsa szerint:

    Kedves Rendes Béla!

    Nekem a tűzbiztos kapcsán a tűzcsap jutott eszembe. Gyermekkoromban úgy gondoltam, hogy ha a vízcsapból víz folyik, akkor a tűzcsap megnyitásakor egész biztosan lángnyelvek csapnak ki a „készülékből”. Ezért mindig óvatosan és nagy TŰZtelettel haladtam el mellette. A sárhányót is hallottam sárvédőként emlegetni. Mivel én a fülvédő analógiájára nem a jelöletlen határozós kapcsolatot(sártól védő)éreztem, illetve érzem azóta is benne, hanem a kézenfekvőbb jelöletlen tárgyast (sarat védő), ugyanúgy bosszankodtam (miért és mitől kellene a sarat védeni? a sárhányótól? )mint Ön a katasztrófavédelem miatt.

    Egy másik nyelvvédő (aki Önhöz hasonlóan a nyelvet és nem a nyelvtől igyekszik óvni).

  782. Rendes Béla szerint:

    Kedves Géza!

    Berzenkedem néhány szó hallatán, az egyik ilyen a katasztrófavédelem. Nem tudom miért kell a katasztrófát védeni, hiszen bekövetkezik az védelem nélkül is. Nem lenne helyesebb a katasztrófa elhárítás? A másik ilyen szó a tűzbiztos, én ezen azt értem hogy az ilyen ajtó biztosan kigyullad, pedig vélhetően senkinek sem ez a szándéka.

    Tisztelettel:

    Rendes Béla

  783. Csicsely Tamás (Ad Feladtam) szerint:

    Kedves Géza,
    feladni is tudni kell…
    Volt egy barátom, aki nem tudott semmit sem feladni, most lenne 50 éves…
    Azért, hogy szikla darabot vihessünk sírjára, egy hegyrecsúcsra másztunk fel, ahol többször is jártunk vele. Az utolsó kb. 100 méteren (nyár volt) a hó miatt okosabbnak láttuk tervünk feladását. Azóta többször mentem fel s talán a jövöben is fel fogok jutni…

  784. Paál Zsolt szerint:

    Mélyen Tisztelt Professzor Úr!

    Azzal a nyomasztó problémával fordulok Önhöz, hogy számomra elfogadhatatlan (már morfológiai okok miatt is) az „1-én’ írásmód. A kérdésem, hogy érvényben van-e ez az általam helytelennek érzett, hitt, tartott írásmód, vagy csak a későbbiekben kerül „bevezetésre”.

    Mindenkori tisztelettel:

    Paál Zsolt

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Paál Úr! Ma még biztosan érvényes az 1-jén forma és nem helyes az 1-én (296. szabály). Amikor benne voltam az MTA magyar nyelvi bizottságában, nem nyelvészek vérmesen keltek ki az 1-jén forma ellen, nem akarták elfogadni és megérteni a j odakerülését. Morfológiailag persze logikus: első – else-je ~ 1-je. Viszont tény, hogy a többi eset miatt (2-a, 13-a, 31-e) sokan eltévesztik. Nem tudom megmondani, hogy az új helyesírásban adnak-e engedményt ez ügyben, már nem vagyok illetékes. Üdvözlettel: Balázs Géza

  785. A 78-as ford.sz.-ú lemezek (normál)voltak bakelitből. A 33-as fsz.-ú LP-k vinillemezek. Ezek készültek mono-, később sztereó-kivitelben.

  786. kurrenty@mailbo.hu szerint:

    Kedves Stanczik-Starecz Ervin!
    Az ön – a máséban a „gerendát” szimpatikusan meglátó – szemében az olvasó látja a benne lévő két kis „szálkát” is. A Tővéghanzó szóból hiányzik a g, a „titkos társaságának HODU UTU szekciójának…” szövegrészben lévő láncbirtokos szerkezetben pedig nagyon „ütős” a két „nak”. Az első, amelyik „megdöccenti” hozzászólása stílusát, fölösleges.

    • Stanczik-Starecz Ervin szerint:

      Tisztelt Hozzászóló!
      Kár, hogy nem a felvetett nyelvi megnyilvánulásokra reagált!
      Igaza van: egy g betű lemaradt. Ha nem túl szigorú, vehetnénk kihagyásnak is. A második felvetése szintén elfogadható, s a köznapi tanítási szokásokat tükröző álláspont, bár kiegészíthető feltétlen az erdélyi magyar nyelvi nyomatékosítási formával. Nevezetesen épp intézmények esetében, mely napjainkban is milliónál több magyar nyelvében él.Ne feledje, hogy igazából a három különböző határozórag zavart teremtő logikai viszonyrendszerére utaltam, hiszen a rádióban hangzott el az említett szöveg, s így Jacobson úr sokáig erőltetett, hiányokkal teli, kommunikációs modellje újabb ” sebet kapott”. Minden jót kívánok!

    • Stanczik-Starecz Ervin szerint:

      Tisztelt Hozzászóló! Július 23-án írt levelemet kiegészítem egy korpusszal, melyet az adott téma tanulmányozása céljából küldök meg Önnek tisztázó szándékkal. Nyilván ismeri Ballagi Mór híres, nagy értékű munkáját, A magyar nyelv teljes szótárát,melynek teljes címét, amit most nem idézek,érdemes mérlegelni,mielőtt belevágnánk bármely nyelvi jelenség, megnyilvánulás, „kifejeződés” értékelésébe. Ez a szemelvény pedig nem más,mint a fent említett mű bevezetőjének első mondata: ” Több mint huszonöt éve, hogy magyar szótárirással foglalkozván, nyelvünk szókincse összehordásában, ennek értéke meghatározásában és körülirásában fáradozom.” /1868/73/ – Minden jót kívánok!

  787. Stanczik-Starecz Ervin szerint:

    Rádió. Közép szintű riport – nyelvi mélyrepülés.
    ” N.L. családjával együtt trendi szürke marhákat tenyészt…” Később. ” Ez egy zsírbarom???”
    Fizikus barátom szokta használni: „Kiakadt a Geiger-Müller-számlálóm…” , akkor, ha szinte hihetetlen hülyeséggel találkozik a munkája során. Nekem is kiakadt,mert bölcsész végzettségű riporter nem beszélhetne így… De így beszél. A végét is megfejelték a műsornak: ” Legközelebb holnap jelentkezünk a Napközben-Közelről-ben. Igen. Én meg felvételemet kérem a Lekopott Ómagyar Tővéghanzók titkos társaságának HODU UTU szekciójának Feheruuaru VÁGÓMARHA BIZOTTSÁGÁBA. – Senkit nem kívántam megsérteni, de , mint említettem, nálam is kiakadt a Geiger-Müller-féle számláló, és nem a magas radioaktivitási szinttől.

  788. Sz. Tóth Gyula (Ad: Roska Tamás) szerint:

    Megható, szép példa: szeretni, becsülni az embert még életében. A tudós ember tanítását értékelni, megfogadni, ha csak erre gondolok: hogy „az interneten ’csak’ keresgélők semmire nem mennek, szervezett, rendszerezett tudás kell, és persze a művészetek szeretete, ismerete, mert onnan jön az intuíció”. És figyelem környezetünkre, az összefüggésekre, emberbaráti szeretetben. A számítástechika nemzetközi professzora honfitársunk, „egyedi-egyetemes”, közvetített üzenete nem csak tanároknak szól. Hogy jusson idő megbeszélni.

  789. Van egy ilyened: bebíró – máshol: gyütment, Szögeden: vízmostaembör – júl. 5. Szigetszentmiklóson gyüttmaradt.

  790. Csicsely Tamás (Ad: Hasmagyar) szerint:

    Egy kedves, az Egyesült Allamokban hallott mondás szerint
    a tv képárnyöjének átméröje fordítottan arányos a tulajdonosának intelligenciájával…

  791. A Hasmagyar szenzációs írás. Remek stílus, érzékletes képek (enyhén kinyúlt, húgyfolt-gyanús tréning, a lakótelepen tenyészik, markában köteg pénze….), a nyelvi sziporka, a láttatás mellett keserű humor is jellemzi. A magyarság – általam a (Tiszazugi) jegyzetemben említett – két ősi reprezentánsa, a kapás magyar és a kardos magyar mellett behoztad a tudatomba a kar- és lábaranyláncos „modern” hazánk- (nekem csak mostoha-)fiát is.. A lokál- (szó szerint), bár-, de inkább csak kocsmapatrióta (poc..rióta?) hasmagyar a haza szóban furcsán elgörbíti a z betűt: nem azért a sok nemesért és szépért, amit a szó jelent, hanem a hasáért lelkesedik.

  792. Becéző

    Ha kecses kicsinye gida is, s nem jerke,
    úgy hívjuk magunkhoz: „kicsi KECSke, JERke!”,
    s bár az IRka ÍRásra való kis füzet,
    s a HURka kis bélHÚRba töltött élvezet,
    a becézett BÁR már (és bármilyen MÁRka)
    nem mulató, hanem vízi jármű: BÁRka.

    A MACSka nem NagyMACS falu kistestvére,
    s ha TARka, nem mint kis kopasz vezet félre.

    A kaka nem duplán bűzlő szakramentum,
    s a SZARka-madár sem egy kis excrementum.

    A háborítatlanság kora, a BÉke
    nem a kis B betű, a kisbetűk éke,
    a RÓka s a KUka sem becézett betű
    a SZUka nem apró percegő fatetű,
    s az igazi tetű petéje, a SERke
    nem egy pikoló vagy egy kis pohár SÖRke.

    Az uBORka nem kis savanyú BOR, és bár
    KADARka ő sem egy kis ék-telen KÁDÁR.
    A SZÜRke nem cifra kis pásztoröltözet,
    a CINke nem kicsiny forrasztó ötvözet,
    a LENke nem ipari növény becézve,
    és ezzel a ka- és ke- sornak nincs még vége,
    mert a SÁSka sem egy apró vízinövény,
    a TEke sem TE vagy becézve, se nem én,
    s attól, hogy most velük farímet faragok,
    BANka s BAka versemben mégsem fa-ragok.
    Előbbi a kárókatona rokona,
    utóbbi meg elöl becézett katona.

    Ha ír nélkül mondjuk, akkor ez irkalap,
    egy elöl becézett tökfedő lesz: kalap,
    s mivel vetélkedik a ragyogó Nappal
    a magyar nyelv előtt most le e kalappal!

  793. Az egyébként a tőled megszokott módon stilisztikailag is remek írásodban szerintem a megkérdeztem, illetve a megkérdezem után nem felszólító, hanem kérdő tárgyi mellékmondat kellene, tehát megkérdezte tőlem, hogy tudok (vagy tudnék)-e, illetve megkérdezem, hogy tudnak(tudnának)-e mondani…A mondjak egy híres… illetve hogy mondjanak öt jelentős… mellékmondat elé én a megkért, illetve a megkérem őket formákat használnám, tehát a megkért, hogy mondjak, illetve a megkérem őket, hogy mondjanak fő- és mellékmondatos szerkezeteket. Én így „simulékonyabbnak” érezném a szövegrészeket. Mi a véleményed?

  794. Ismét egy meghatóan gyönyörű, emberi, emberséges írás. Már régóta érzem, hogy egyesíted magadban az ősi magyarság két típusát: a kapás magyart és a kardos magyart. Előbbit rendkívüli munkabírásod és a zsenialitásoddal párosuló szorgalmad (Goethe szerint: a zseni = szorgalom, én ezzel csak részben értek egyet, kell az elődöktől kapott minőség is, az az alap) tanúsítja.
    A kardos magyar volt az igazi, az ős. Szablyája mindig kézben, suhintásra készen állt.. Benne a régiek szenvedélye égett, a támadás felsége, fölénye, a hajrá rohama, az igazságtól való kivezényeltetettség.
    Lelki finomságod, a másokra való ráhangolódni tudásod mellett ezt, az igazságért való, az írásodban is tapasztalt kiállást is nagyra becsülöm benned. Megható, hogy mennyi barátod van neked is!.”Ahány arc rád nyílik, reád süt, a te arcod annál jobban tisztul, fénylik…”-írja Illyés Gyula.
    Ismét rám ragyogtattad a sok ezerből az egyiket a tieid közül ezzel az írásoddal is.
    Most egy régi, akasztófahumoros gondolatom villant meg bennem újra.. „Minek a hARC, ha sok ARCunkból a végén úgyis csak egy marad: a kudARC? De már el is hessegettem magamtól. A jegyzeted elolvasása után nem esett nehezemre. Ady „Aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” gyönyörű sorai léptek a helyébe.

  795. Müller Anna szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Mindig azt gondoltam, hogy helytelen az, amikor szeretnénk, szerettünk volna valamit megtenni, és ilyen esetben a „volna” szó az igekötő és az ige közé kerül. Olvasgattam a bejegyzéseit, és a Rákosi fiúk c. írásában találtam ezt a mondatot: „Felnőtt fejjel ismét el szerettem volna olvasni a Rákosi fiúkat.” Nem jobb az, ha úgy mondom, hogy „ismét szerettem volna elolvasni”? A gyerekeim beszédében is kijavítottam már ezt a formulát, de ha Ön jónak találja, a jövőben megengedem nekik. 🙂
    Előre is köszönöm válaszát,
    Müller Anna

    • Balázs Géza szerint:

      Tisztelt Asszonyom! Tapasztalatom szerint az igekötős igék/igenevek szórendjében ingadozás figyelhető meg az egyenes és a megszakított szórend között. A kettő között egyes esetekben van jelentéskülönbség, akkor nem fakultatív, hogy melyiket válasszuk, máskor csak stilisztikai (talán az egyenes szórend a hagyományosabb). A Nyelvművelő kézikönyv példái: el szeretném mondani ~ szeretném elmondani (1/992), múlt időben: el szerettem volna mondani ~ szerettem volna elmondani; – ők az első változatot „divatos előadói klisének” nevezik, de a két formát egyenrangúnak ítélik. További példáik egyenrangúságot sugallnak: szeretnék kimenni ~ ki szeretnék menni (múlt időben: szerettem volna kimenni ~ ki szerettem volna menni). Érdekesség, hogy egyes esetekben CSAK az egyenes szórend tűnik jónak: képes megtenni ~ meg képes tenni, kezdte észrevenni ~ észre kezdte venni. – Tanácsom: a saját nyelvi szokása szerint nevelje/tanítsa gyermekét, az Ön által használt forma szabályos, szép, – de a másik, talán újabb (lazább) forma sem szabálytalan, s talán alkalmanként érdemes felhívni a figyelmet nyelvhasználatunk alakváltozataira.
      Üdvözlettel: Balázs Géza

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Müller Anna!
      Örülök nyelvi érdeklődését tanúsító felvetésének. Balázs professzor úr – „meg kell védenem”, bár aligha kell őt, a kiváló nyelvérzékű tanárt „megvédeni” bárkinek is (pláne egy hozzá képest „outsidernek!”) – szerintem a jobbik formát használta. Ez egy ellenpróbával igazolható. Mivel a „szerettem volna” a magyarban az „akartam volna” (majdnem)szinonimája (az oroszban a „ja chotyel” azt jelenti, hogy „akartam”, a „ja chotyel bi” pedig azt, hogy „szeretném”, vagy „szerettem” volna), az Ön által helyesebbnek vélt kifejezés „ismét akartam volna elolvasni” formában bizony nagyon magyartalanul hangzana. Ha ezzel a „behelyettesítéses módszerrel” nem győztem volna meg, bízzon a magyar nép egészséges nyelvérzékében. A „Beültettem kiskertemet a tavasszal” kezdetű népdalban sem a „szeretném eladni mind”, hanem az „el szeretném adni mind” szerepel, tehát a „szeretném” (az, hogy ez jelen idejű forma, nem számít, hiszen múlt időben is minden bizonnyal az „el szerettem volna adni mind” szerepelne a szövegben) az el igekötő és az adni ige közé ékelődik. Üdvözlettel és tisztelettel Szilvási Csaba.

  796. Miskei István szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Kérem segítsen családunk kenujának elnevezésében!
    Már van egy négyszemélyes kenunk, amivel rendszeresen járunk túrázni a családdal. A meglévő kenunknak a Báté nevet adtuk. A Báté név lakhelyünk Százhalombatta nevének egyik árpád kori alkotója.
    Az utóbbi időben inkább csak ketten a feleségemmel evezünk, ezért csináltatunk egy kisebb kenut kettőnknek. Párom javaslatára, megőrizve a Báté nevet is Kis Báténak, vagy Kisbáténak szeretnénk elnevezni. Kérem segítsen, hogyan írjuk helyesen!

    Tisztelettel:

    Miskei István

  797. Prescsák Krisztina szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Esténként nagy örömmel hallgatom műsorát. Az elhangzottakon sokszor jót mulatok, de rengetegszer csavarodik össze a szívem azon, hová is lesz szép magyar nyelvünk…

    Lehet valamelyik műsorába majd belefér az a „gyöngyszem” is, melyet ma este az M2 esti híradójában hallottam. Balatoni táboroztatásról esett szó. A riporter ezt így kommentálta: „Országszerte több balatoni helyszínen táboroznak a gyerekek.”

    Kérdem én: miért országszerte? Nem lehetett volna egyszerűen csak így: „Több Balaton-parti településen táboroznak a gyerekek.”?

    Üdvözlettel,
    Prescsák Krisztina

  798. Stanczik-Starecz Ervin szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Folyik a Labdarúgó VB., s ennek kapcsán számtalan sportkommentár, mérkőzés-elemzés hangzik el. A meccsek során egyik baki jön a másik után, de ezeket nézzük el, írjuk az élőközvetítések rovására. A megfontoltabb elemzések során már nagyon zavaró, ha durva nyelvhelyességi hibát követnek el, ráadásul ugyanazt, többször egymás után. Ilyen volt legutóbb a Mexikó-Brazília mérkőzést követő magyarázat. A szakember részletesen taglalta, hogy Mexikó csapata mennyire kiváló teljesítményt nyújtott az ötszörös világbajnok Brazília válogatottjával szemben, majd többször is így fogalmazott: ” Mexikóra nézve hízelgő a döntetlen.” – Szerény véleményem szerint éppen a fordítottja az igaz: Brazíliára nézve hízelgő, hiszen tőle várta a szurkolók többsége a győzelmet. Magyarán, Brazília csapata örülhet, hogy nem kapott ki a mexikóiaktól. Világos, hogy a hízelgő szó értelméből kell kiindulnunk. Az kap hízelgést, aki nem érdemelte ki az igazi dicséretet. Mexikó csapata kiérdemelte, tehát nem rá nézve hízelgő a végeredmény. Természetesen, igazítson ki, ha magamra nézve hízelgőn szóltam. – Üdvözlettel: Stanczik-Starecz Ervin

  799. Veress Róbert szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Rászólhat-e a rádióriporter beszélgetőtársa nyelvi hibáira? Én bizony rászólnék (kibújna belőlem a tanár),de lehet,hogy ki is rúgnának a rádióból.
    Ma reggel egy miniszter: ha és amennyiben (nagyon hivatalos akar lenni sok okostojás), Én úgy gondolom (mondatai többségét így kezdi). NGY-nek nem mer szólni senki,de ő meg mindig így búcsúzik: köszönöm,köszönjük figyelmüket… Az első szó nem fölösleges? Tisztelettel:Veress Róbert

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Veress Úr!
      A riportalanyra természetesen sohasem szabad rászólni. A riportalany nyugodtan hibázhat. Ha a beszéd a mestersége, akkor helyes, ha jobban odafigyel és képzi magát. A média főállású szereplőivel szemben nagyobbak az elvárások. Üdvözlettel: BG

  800. Kovács Tibor szerint:

    Képzelt levél
    Ki alakít(hat)ja a nyelvünket?

    Tisztelt Legfőbb Nyelvész Elnökség!

    Ezt muszáj elmondanom.

    G. Gergőke egyszer azt írta egy blogon, hogy seperc alatt elintézett valamit. Új szó volt a seperc, Gergőke találmánya. A blog olvasottságának hála, villámgyorsan elterjedt a szó. Seperc, hűha, ez aztán zsír! (A zsírról még szólok.) A leíró nyelvész résen volt. Új szó, stip-stop én találtam, leírom.

    Zs. Zsoltika felületesen olvas, secpercnek olvasta a sepercet, így is írta más helyeken, a maga alkotásaiban. Ez a szóforma is elterjedt, néha így is: sec perc. A leíró nyelvész ismét gyors volt. Hurrá, változott a nyelv, leírom tüstént. Olvasott ugyan egy-két ellenkezést, hogyaszongya a seperc a helyes, de visszadörrent. Helyes? Mi az, hogy helyes? Meg ne halljam még egyszer!

    Én Cs. Csabika vagyok, még nincs ugyan blogom, de én is szeretném gazdagítani a nyelvet. Kérem a tisztelt leíró nyelvész urakat/hölgyeket, szíveskedjenek publikációkban foglalkozni a következő saját szavaimmal: sercpec, sperecs, csepers. Most csak ennyi jut eszembe. Copyright igényt nem támasztok.

    Tisztelettel…
    Jaj, a zsírt el ne felejtsem!
    A leíró nyelvész urak/hölgyek figyeltek a hőskorban? Akkor emlékszünk ugye, hogy kezdetben a „zsír új” kifejezés létezett, melynek nemes feladata a „vadonatúj” kiszorítása volt, nyelvgazdagítás céljából. Azért zsír új, mert amikor a gyárilag leszögelt ládákból kicsomagolják a fegyvereket meg a gépeket, azok le vannak zsírozva, tehát szemmel láthatóan nem használt cuccok. Vadonatújak, de hát a zsír többet mond, valljuk be. Ismételten remélem, hogy dokumentálva volt ez a nyelvbővülés.
    A dolgok történni szoktak. A jelentésváltozások is. Ma már a zsír a médiában annyit tesz, hogy (bocsánat, retró következik) klassz, kafa, kasa, frankó. Közelretró módban: tök jó. Megtörtént a leírás? Mert megint gazdagodtunk ám!

    Nagy szerencse, hogy Gergőke, Zsoltika, szerény jómagam és a hozzánk hasonlók demokratikusan alakíthatjuk anyanyelvünket. Mi alakítjuk, a nyelvészek leírják, és nyelvünk egyre fennebb szárnyal. Munkamegosztás. Megy ez, mint a zsírban forgó sebességváltó. Éppen ezért kell ügyelni, hogy holmi nyelvművelők ne szórjanak homokot a fogaskerekek közé. Mert mi másnak lehet nevezni, ha ezek az elvetemültek egyes jelenségeket szabályosnak, másokat kerülendőnek igyekeznek beállítani, beavatkozván ezzel a természetes fejlődésbe? Na ne! Ezúton kérem a tisztelt leíró nyelvész urakat/hölgyeket, hogy a nyelvművelők által okozott esetleges változásokat ne regisztrálják, ne vegyék nyelvfejlődésnek, tekintsék semmisnek, sőt a demokrácia által rájuk ruházott hatalommal élve tegyék gúny tárgyává! A nyelvet csak mi alakíthatjuk, demokratikus Gergőkék, Zsoltikák és (bocsánat a tolakodásért, és még egyszer tisztelettel) Csabikák.

  801. Flórián Mária szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!

    Olvasva az előttem írt üzeneteket, már sokan megemlítették a rádióban hallható, számomra is irritáló jelenségeket: pl. a puskaropogás szerű hadarást, az ö-ö-ző fontoskodó stílust, a mondat végén rendszeresen felemelt hangsúlyt. Vajon a bemondók sosem hallgatják vissza saját magukat? Vagy ez a „trendi”? – mert mást sem hallani, minthogy a magyar nyelv is alkalmazkodik a „változásokhoz”. Valóban egyetlen és egyre sűrűbben alkalmazott fájdalmas megoldás, hogy kikapcsolom a rádiót.

    Jó néhány éve írtam egy levelet az akkori nyelvművelő műsornak, a „ne adj’ Isten” helytelen használatáról: pl. „sokba került a ballagás, és mibe kerül majd, ha a gyereket – ne adj’ Isten – felveszik az egyetemre”. El akartam küldeni, de az az napi nyelvi műsorban, ugyancsak pozitív fejlemény előtt használták ezt a mondatrészt. Nem küldtem el a levelet.

    Mostanában azonban már ott tartunk, hogy a szavak jelentését sem veszik figyelembe. Igaz, ez nem a rádióban hangzott el, de jellemző: egy társaságban valaki azt ecsetelte, hogy a tornyok megtámadását fényreklámon közvetítette az amerikai TV. Kiderült végül, hogy a TV-ben szalaghírben jelent meg a támadás híre. Mire az illető így vélekedett: de hát úgyis mindenki tudja, hogy miről van szó.

    Manapság a monda, rege (valamilyen valóság alapja van, még ha van is benne valamilyen csodás elem), a mítosz és a mese (nincs hiteles alapja) és a legenda (szentekről szól, esetleg csodás elemekkel) műfaját teljességgel alapértelműk nélkül használják, felcserélik. Ma reggel a Lehel kürtjének legendája csapta ki nálam a biztosítékot. A rádió, a TV is arra hagyatkozik, hogy talán úgyis tudjuk, hogy miről van szó?

    Most kifüstölögtem magam, de Ön talán megérti ingerültségemet.

    Üdvözlettel:
    FM

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Levélírók!
      Köszönöm a média nyelvével kapcsolatos észrevételeket. Annyit tehetek, hogy ismeretterjesztő tevékenységemben igyekszem nagyobb közönségnek beszámolni ezekről a tapasztalatokról. A levelek jelzik, hogy szükség van igényes nyilvános nyelvhasználatra. Üdvözlettel: Balázs Géza

  802. Krilov, a nagy orosz költő, a básznya, a verses filozofikus állatmese mestere, a fabula műfaja klasszikusainak – Aiszoposznak, Phaedrusnak és La Fontaine-nek méltó társa – Lebegy scsuka i rák – magyar fordítást a lebegy-en kívül nem is igénylő – művének három szereplője a hattyú, a csuka és a rák úgy akar elhúzni egy szekeret, hogy a hattyú a magasba, a csuka előre, a rák pedig hátrafelé igyekszik mozdítani. A mese mondanivalója, hogy ha nincs egyetértés, nem megy sehová a jármű.
    „Fut velem egy rossz szekér” –írja Ady Kocsi-út az éjszakában című versében. A mindannyiunk életét jelképező szekeret is a magasba törő, elegáns hattyú, az előre úszó, ragadozó csuka és a hátra haladó rák, énünk három mozgatója igyekszik futtatni. A rák, ahogy Arany Elveszett alkotmány című művének maradi szereplője, Rák Bende már nevével is tanúsítja, a konzervativizmus szimbóluma. Balázs Géza Rákosi fiúk című írásában a szülőföldre, a Rákos patak partjára visszatérve, a gyermekkor, az ifjúkor világát felidézve új értelmezést ad a ráknak és a vele kapcsolatos nevet viselő pataknak és vidéknek.

    Az ősgyököket kereső nyelvész számára az egyik leggyönyörűbb magyar szó a gyökér, amely a kiinduló gyök és a tápláló, életadó jelentésű ér szavakat foglalja magába.
    A szülőföldem, a Szatmár megye „hármasiker falu”-jának, Kisarnak, Nagyarnak és Tivadarnak az utótagját képező ar szót az FNESZ az Arad névvel hozza összefüggésbe, és egy személynévből eredezteti, pontosabban „aradoztatja”. Én magam a falubeliek eretnek, pontosabban „ar-atnak” magyarázatához – „Kisarba, ha áratt a Tisza, kis ár vóut, Nagyarba meg nagy ár” – csatlakozom. Úgy érzem, hogy néhány alapszavunknak, ahogy két- vagy háromalakú toldalékaink esetében ez meg is maradt, volt magas és mély hangrendű változata is. Az ar-ár szót én az er-ér egyik – ma már csak egy-két „ősszóban” élő – alakváltozatának érzem. Az origó (arigó-erigő) az ér, ebből ered az ered és az erdő szavunk is. Az er mély hangrendű változata, az ar, amely az erdőmunkás, erdőóvó jelentésű ardó szavunkban, az Ardai személynévben valamint a Beregardó, Feketeardó és a tényleges szülővárosom, Nagyszőlős közelében lévő Szőlősardó nevében is szerepel, és a mai erdő szavunk gyökerét képezi.
    A Rákos patak utótagja, a patak szláv eredetű szó. Eredetileg potok, azaz ár, áramlás. Az oroszban az elektricseszkij tok villamos áramot jelent.
    A szülőföld a nagy tágasságot, a színes és csillogó végtelent, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt jelenti a Rákos patak partjára visszatérő Balázs Géza számára. A gyökeret, az édesgyökért, amelyből egész életében táplálkozik. Az emlékezés a hűség szívdobogása. A hűség a hűv, hű, hív szóval van összefüggésben. Mint a gyönyörű egyházi éneknek a szép híves patakra kívánkozó szarvasa, úgy kötődik a nyelvész is szülőföldjének patakjához.
    A Tetten ért szavak című műsorban szereplő ért szó gyöke, töve, az ér és annak mély hangrendű változata az ár, a sodró vízfolyás, a patak szinonimája, amelytől, ahogy Ady írja, el lehet jutni akár az Óceánig is. Számomra a fehérgyarmati határban a Kisgaz nevű erdőcske ( milyen érdekes, hogy valaha a gaz szó erdőt is jelentett) és nagyapám búzaföldje közelében csordogáló, tavirózsákkal borított felszínű Szihágy patak jelentette ugyanazt, amit Ady számára az Ér, Balázs Géza számára pedig a Rákos patak.
    „A víz szalad, a kő marad” – írja Wass Albert Üzenet haza című versében.
    Balázs Géza szíve, az a gyönyörű földrajzi nevünkkel, a Dobogókővel jellemezhető „dobogó kő” élete végéig ott lüktet az őt, a még úszni nem tudó kisfiút hajdan egy kilométeren át sodort Rákos patak vizében.

  803. Sághy Attila szerint:

    Tisztelt Dr. Balázs Géza műsorvezető úr !
    Általában örömmel hallgatom a magyar nyelvről szóló műsorokat.Nagyon elszomorít viszont a közbeszéd egyre aggasztóbb elvadulása. Rengeteg idegen eredetű kifejezés használata már-már érthetetlenné teszi a napi sajtó szövegeit. Most már különös jelenség is divatba jött. Gondolok a „meleg tud lenni”, ” meg tud javulni” szóösszetételekre és a többi „germanizmusra” :macska fel van mászva a fára és más sajnos neves emberek által is használt furcsaságokra.

    Tisztelettel várom véleményét.

    Üdvözlettel : Sághy Attila

  804. Kapitány Éva szerint:

    Tisztelt Dr. Balázs Géza úr,

    Örülök annak, hogy van egy fórum, ahol nehezményezésem meghallgatásra talál(hat).Több évtízedig német nyelvterületen éltem és tavaly óta, miután Budapesten hallgathatom a különböző rádió
    és TV adásokat ez lassan számomra lehetetlenné válik.

    Az ő-zés elöl való menekülés egyetlen módja a készülék kikapcsolása! A szabad beszéd manapsàg olyan szánalmas dadogássá korcsosult, hogy az már fáj.Ráadásul olyan emberek szájából hangzanak el az ők, sokszor mondatkezdésként, sokszor minden mondatban, akik állítólag ebből élnek. Úgy mint rádió- és TV-riporterek, vagy beszélgetőpartnereik a társadalom széles rétegéből, nemre és korra való tekintet nélkül.
    Kérdezem én, hogy ezek a tanult emberek képtelenek arra, hogy szabályos és szép kerek mondatokban kifejezésre juttassák gondolataikat, mondandóikat? Hová jártak iskolába, ílyen dadogva feleltek ha arra került sor?
    Meglepve hallottam, hogy az érettségizők helyesírási szótárt használhatnak! Mit tanultak meg 12 esetleg 13 év alatt?
    A médiákban lassan csak akkor hall a hallgató, néző folyamatos ő-mentes beszédet, ha le- vagy felolvassák
    Az előadók. Satnyul a magyar nyelv?
    Feltűnő a különbség főleg akkor, amikor általános iskolás gyerekeket, vagy az országhatárokon túl élő magyarok megnyilvánulásait hallom, akik, úgy làtszik még fontosnak tartják az igényes magyar beszédet.
    Nem szeretnék most a különböző adókra kitérni, elég az ismert nagyobbakat meghallgatni…

    • Szabó Béla István szerint:

      Kedves Asszonyom, tökéletesen egyetértek Önnel. Magam évekig rádióztam, afféle passzionátus módon önkénteskedve, és jó ideig (évekig) jártam beszédgyakorlatra. Tudom, hogy megtanulható az érthető beszéd, s a stílus is elsajátítható. Mindössze akarat kell hozzá. Továbbá: úgy érzem, hogy a rádióban hallható „beszédhibák” többsége lelki eredetű, szorongásból fakad. S ez már messzebb hangzik, mint a rádió dolga.

  805. Cтихотворение в прозе. Kezdettől fogva érzem, hogy igazi költő vagy. Gondolat, érzelem, hangulat minden együtt van benned. Felkavartad a lelkemet. Egy gyönyörű orosz verset , a Kak хороши, Как свежи были розы, a Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák-at hoztad bele.

  806. MJ (ad: Fáj) szerint:

    „Fáj”. Milyen jó együttérző írást olvasni!
    Köszönettel,MJ.

  807. Zöldfülű Zoszima záróráig zavarog zárthelyikkel Zebaothnál.

  808. Az „indiánkutatónak” remek sziú vagy dakota, esetleg 3/3-as álneve lett volna az Ótatuk Náidni.

  809. eszbej (Ad: Az indiánkutató) szerint:

    Sajnálatos módon a hír igaz. Sőt, nem csupán Cseh Tamásról jelentett, de másokról is. Mindez jól dokumentálva megtalálható föllelhető a szakirodalomban.

  810. A hetedik kezet nem tudom virtuálisan átküldeni, pedig van rá piktogram. 🙂

  811. Dián Tamás szerint:

    Szia Géza!

    Néhány kérdés, illetve észrevétel jutott eszembe, amikor – szerencsére – rábukkantam az oldaladra.
    Az egyik, hogy vajon csak engem idegesít, ha egy mennyiség előtt a „közel” szót hallom? Csak én vagyok a kekec, vagy ez valóban helytelen?
    Más… Amikor a telefonban azt hallom, hogy „elnézését kérjük, minden munkatársunk foglalt”, akkor nekem mindig az jut eszembe, hogy a fene akar most ismerkedni, csak érdeklődnék.
    Ja, és az is érdekelne, hogy a „csuklik” szónak mi a felszólító alakja. Én addig jutottam, hogy „csukladozz”, de ez nem folyamatos tevékenység.
    Egyelőre ennyi… 🙂
    Örülök, hogy legalább így láthatlak.
    Tamás

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás, mint régi tanítványomnak, barátomnak se válaszolok itt nyelvi kérdésekben – ott van arra a http://www.e-nyelv.hu / ingyenes nyelvi gyorsszolgálata. Azért annyit: kicsit kekec vagy. Viszont nagyon örülök szép pályafutásodnak! Emlékszem arra a beszélgetésre, valamikor 1983-84? táján a nagyberényi iskola folyosóján, amikor megkérdeztél, hogy szerintem merre tovább. Azt is tudom, mit feleltem. Hát ez is bejött…

  812. Sz. Tóth Gyula (Ad: A Szemtanú) szerint:

    Találkozások a jel/képek útján. Megtoldva a baudelaire-i strófát: „Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak / valami titkos és mély egység tengerén, / mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény, / egymásba csendül a szín és a hang s az illat.” (Szabó Lőrinc fordítása)

    Pár éve részt vettem Párizsban a Nyári EU-s Egyetemen („l’Université Européenne d’Été, 2011”). Az egyhetes program során alkalmam nyílt érdemben szót váltani a részt vevő külföldi hallgatókkal. Voltak közöttük angolok, belgák, Belgiumban tanuló diák Bosznia-Hercegovinából, románok, spanyolok, olaszok, egy ifjú hölgy Montrealból, és persze magyarok, itthoni és külföldi egyetemekről. Az előadások témái motiváltak bennünket, megesett, hogy még előadás közben kellett „tisztázni” egy-egy fogalmat, dátumot, pusmogva gyorsan megtettük, a kifejtésnek illemtudásunk határt szabott. Kialakult egyfajta „ülésrend”, mellettem egy kisebb belga csoport helyezkedett el. Érdeklődőek voltak, kérdeztek, hozzászóltak, kedves kommunikációs kapcsolat alakult ki közöttünk. Bizonyos kérdések kapcsán összevillant a tekintetünk, egyet gondoltunk, vagy válaszra vártunk. Bemutatkoztunk, tudták, hogy tanár vagyok, a szünetekben néha visszatértünk egy-egy gondolatra. Egyszer az egyik leány kezében vaskos könyv, elmélyedt benne, verseskötet volt, méghozzá Baudelaire. Aztán körülvették társai, valamiről élénken vitatkoztak. Kérdeztem, melyik vers tetszik nekik leginkább, felmondtak néhány címet, akár a magyar gimnáziumban, ugyanazokat a költeményeket. És melyik az enyém? – érdeklődtek. Kezdtem tanórán érezni magam, és feladvánnyal válaszoltam: az én kedvencem kapcsolódik az eddigi előadások témáihoz – keressenek. Ekkor megindult a lapozgatás, sutyorgás, és előbb-utóbb kikötöttünk a keresett költeménynél: Correspondances. Először rácsodálkoztak, majd a fogalmak mentén csinos kis elemzéseket rögtönöztek. Láthatóan élvezték, nem annyira a dicséretemet, hanem inkább saját felfedezésük létjogosultságát.

    Mivel a beszéd franciául folyt francia szövegről, bizonyos esetekben más értelmet kaptak a szavak, szerkezetek, mint a magyar fordítás elemzésekor. Néhány tanulságos példa: a „confuses paroles” mint ’össze/zavart, zagyva, zavaros beszéd’ terjeng az élő oszlopok között, a templomi természet velejárója, ezt is ki kell bírni; továbbá: van annyi belső és külső, tartalmas, éltető erő, mely által a ’szellem’ és az ’értelem’ – „l’esprit”, „des sens” bezengheti útjait. De ehhez – és itt már közös a hang magyarban, franciában – a végtelen kapuit kell nyitogatni, a világ bejárható, az út a végtelenig tart, és tovább. A versben fontos alapfogalom a „jelképek”. Ez a magyar középiskolában gyakran elsikkad. Pedig roppant hangsúlyos, mert Baudelaire nem ideo-politikával erősített barátságról, nem művi harmóniáról beszél, hanem az ember előtt álló feladatról, hogy vegye észre a jeleket, mert nem a vendég figyel bennünket (és nem mi őt) familiáris tekintettel, hanem a jelképek, már ha észrevesszük őket. Először az embernek kell megbirkóznia a jelekkel, azokkal kell kapcsolatot teremteni, kinek-kinek, s csak ez után, ennek nyomán jöhet létre az a bizonyos ’egymásba csendülés’, ’egyberingás’ ember és ember között, illattal, színnel, hanggal körülvéve.

    Akkor, ott Párizsban széles társadalmi (európai) konferenciaanyagot szintetizáltunk a költészet segítségével. Szerencsénkre vannak érzékeny-szépen finomra hangolt magyar fordítások is. A „Les Fleurs du Mal”, ’A Romlás virágai’ című művet Babits Mihály és Tóth Árpád fordításában is kiadták. Legutóbb Tornai József fordította újra a francia költő verseit, az első kiadás 1991-ben jelent meg, a második, javított kiadás 2007-ben, az eredeti francia verseskötet megjelenésének 150. évfordulója alkalmából a Kráter Műhely Kiadó gondozásában. A kötet címe: ’A Rossz virágai’. Hogy még izgalmasabb legyen a böngészés, ebben a változatban a tárgyalt vers címe: „Megfelelések”.

  813. A jelenés hagyományosan látomás jelentésű. A János apostol által írt Jelenések könyve kifejezetten látomásairól számol be.
    A medjugorjei jelenések is abból állnak, hogy a „látnokok” látják a jelenés asszonyát: valamelyest párbeszédet folytatnak vele, üzeneteit közvetítik.

  814. A Szemtanú a szépsége mellett – ahogy „elődei” is – számos (szemes) gondolatot is ébreszt. A jelenés szónak van egy mélyebb, filozofikusabb jelentése is, amely a mulandóságot, a feltűnést követő gyors eltűnést fogalmazza meg. „Minden csak jelenés,minden az ég alatt, mint a kis nefelejcs, enyész” – írja Berzsenyi A közelítő tél című csodálatos költeményében.
    A jelenés szó a kezdetet, az alfát, az origót és egyben a véget, az omegát is jelenti, akárcsak a vele rokon, gyönyörű tündér (tündelevény) szavunk. A tündér, a tünékeny lény csak feltűnik, és már el is tűnik.

    Azt hiszem, hogy a belső és a külső jeleket valóban nagyon kell figyelnünk, hallgatni rájuk, pontosabban az általuk bennünk keltett reakciókra kell érzékenynek lennünk. Ez vezet magunk megértéséhez. És erre tökéletesen alkalmas az élmény- és gondolatokat teremtő és termelő kirándulás. Ki-rándulunk a hétköznapiságunkból, megismerkedünk más értékekkel; s rajtuk keresztül jobban megismerjük önmagunkat-írod. Gyönyörű gondolat.

    Templom a természet: élő oszlopai
    időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
    Jelképek erdején át visz az ember útja,
    s a vendéget szemük barátként figyeli-írja Baudelaire, a te írásod – szintén költemény – pedig azt fogalmazza meg, hogy
    a sztalaktitok és sztalagmitok összenövésével keletkezett sztalagnátok is ilyen „élő oszlopok” a Természet templomában.
    Gyönyörű írás. Egy igazi „könnycseppkő”.

  815. KT szerint:

    A középiskolában tanított magyar nyelvtan miért sorolja a kiejtés szerinti írásmód esetei közé a lesz vagy az egy szavakat, vagy a savanyú, keserű mellékneveket? (Érdekes, hogy ha rövid a szó- hú, tű – a szóvégi ú, ű hosszú, de ha hosszabb, a magánhangzót röviden ejtjük. ) Szerintem senki sem mondja azt, hogy keserűűűű: Az -on-en-ön-t háromalakú toldalékként tanítják, pedig nem az. Négy alakja is van. Az n (fán), az on, az en, és az ön.

  816. T. Szilvia (ad: Érettségi lettünk) szerint:

    Nálam már vagy 8 éve érettségi tétel lettél (nyelvművelés szóbeli tétel). Az érettségizőim örültek a szövegnek, én is.

  817. El sem hiszed, mennyire felkavaró, katartikus élményt adó volt számomra az Érettségi lettünk című kis írásod. Éjjel –ritkán fordul ez velem elő – felébredtem miatta, és elkezdett bennem „dolgozni”.
    Az én kis versikéim is benne voltak már általános iskolai nyelvtankönyvekben, sőt egy alkalommal (gyanítom, hogy neked köszönhetően) a Google és Magoogle fiai című kötetemben szereplő egyik sms-paródiám egy országos anyanyelvi versenyen is szerepelt, de „érettségi tételnek lenni”, az valami egészen más. Nagyon nagy dolog.
    Az érettségi az ember életében az első és a legnagyobb szellemi megmérettetés. Jöhetnek utána egyetemi vizsgák, szigorlatok, egyik sem ér fel a „tűzkeresztség”, a matúra jelentőségével. Az ember fél évszázad múlva is foglalkozik vele, néha még álmában is vizsgázik. Olyan családi esemény, amely meghatározza az érettségiző és szerettei jelenét és jövőjét, és elkíséri őket egész életükben. Volt olyan, a Don-kanyart is megjárt ismerősöm, aki elmondta, hogy a nagy és véres csatákról soha nem álmodott még, de a matematika érettségije folyton visszatérő rémálma.
    Nekem, aki egy olyan rendkívül színvonalas vidéki középiskolában tanultam, ahol a nagy tudású, igazi „aranycsapatot” képező tanárok által szabott magas követelmények miatt a kitűnő tanuló „fehér hollónak” számított, csak az első és a negyedik évfolyam végén sikerült jeles bizonyítványt hazavinnem, az érettségin „kijött a lépés”. Ma is megható élmény számomra, hogy szüleim, amikor megtudták, hogy kitűnő lettem, sírva fakadtak örömükben. Akkor éreztem meg, milyen fontos ez számukra is. Az én boldogságomat elsősorban az okozta, hogy valamit sikerült törlesztenem abból a mérhetetlen szeretetből, amit tőlük már addig is kaptam.
    Voltam érettségi elnök olyan gimnáziumban, ahol a vizsgaterem melletti helyiségben az összes szülő „végigszurkolta” a háromnapos „mérkőzést”. Nemcsak a saját gyerekük, hanem a többiek sikeréért is „szorítottak”.

  818. Halmai Lászlóné szerint:

    A MÁV úri huncutsága

    „Sebesvonat indul Sátoraljaújhelyre … óra 36 perckor a 8. vágányról. A vonatra gyorsvonati pótjegy váltása kötelező….”

    Kedves Balázs Géza Úr! Rendszeres hallgatójaként jót vidultam azon, hogy Önnek is feltűnt ez a képtelen szöveg a Miskolc-Tiszai Pályaudvaron. Pár hete gyakran utazom Újhelybe, és most kiegészítem az idézetet, mert az az elejétől a végéig így hangzik:
    „Sebesvonat indul Sátoraljaújhelyre … óra 36 perckor a 8. vágányról. A vonatra gyorsvonati pótjegy váltása kötelező. A vonat Sátoraljaújhelyig minden állomáson és megállóhelyen megáll.”
    Ugye, logikus? 😀
    Tehát: adott egy óránként közlekedő vonat, amely Budapest-Keleti Pályaudvartól a Miskolc-Tiszaiig sebes (valamivel több helyen áll meg, mint a gyorsvonat), Miskolctól pedig személyvonat, és így az egészre „gyorsvonati pótjegy váltása kötelező”. Visszafelé ugyanez a dolgok „rendje” a Keleti Pályaudvarig.

    Egyszer megkérdeztem egy kedves hölgyet a pénztárban, ez vajon miért van így. Szerényen mosolyogva válaszolta, hogy ezt már sokan megkérdezték…

    Nem tudom, jó helyre írtam-e, de nem taáltam egyéb elérhetőséget.
    Tisztelettel: Halmai Lászlóné

  819. Sz. Tóth Gyula (Ad: Kert) szerint:

    Akkor kerteljünk, tágítsuk a kerthatárokat Brüsszelig. „Hasonló kertek”, erre keresek példákat. Szerencsém van, a helyszínek „tanulmányozására” több időszakban is lehetőségem nyílik, tágul a tér: Belgium (tavaly) nyár végén, Belgium (idén) kora tavasszal. Egy gyors (és olcsó) repülőjárattal, röpke időbeni eltolódással összehasonlítás a magyar vidékkel. Tavaly fel is jegyeztem a sövénykerítéses telekelválasztást, a gondozott kerteket, a virágkultúrát. (Tanári notesz 8., 2013. augusztus 31.) Ez már most is megjelenik: az óceáni levegő, a klíma, a napsütés és az eső váltakozása dúsítja a növényzetet, e miatt itt valóban zöldebb a fű, mint nálunk, előbbre jár a természet. Ahogy Magyarországon, itt is nekiláttak a kerti munkáknak. Az agglomerációs övezetben a sövények lenyírva, a föld felújítva, az első fűnyírás is megvolt, folyik a virágültetés. A házak többnyire az utcafrontra épültek, hátul zöld harmóniában összesimulnak a szomszédos telkek. A járda és a házak közötti kis területen bokrok, virágok rendezett csoportjai vonzzák a szemet. A többnyire örökzöld bokrokat, sövényeket különböző formára nyírják, váltakozik a geometria, közte színes virág tarkállanak – formák, színek komponált összhangja. A díszes látvány dolgos kezekre vall, szépre művelik kertjüket.
    Akárcsak Magyarországon. A mi kertünk sem „utolsó”, a márciusban megkezdett munka, a sövényvágás, a szőlőmetszése után már éppen a palántázásra gondoltunk, de az utazás miatt elhalasztottuk. Nem így szomszédasszonyunk, Rozál. A virágokkal teleültetett kertje az utca dísze. Rozál nem ásta bele magát az uniós elméletekbe és jogokba, ő a kertet ássa, tudja kötelességét. Amivel a természetnek tartozik. Ő így uniós polgár. Olyan, mint a belga (vagy az osztrák, a német, a francia, luxemburgi) „egyszerű” ember. A föld művelésében hasonlóak vagyunk. Hej, ha ezt Voltaire látná! A föld gondozása, művelése nem csak uniós alapkövetelmény. Ettől Európa Európa.
    A nyugodt, rendezett brüsszeli agglomerációban estefelé még mindig visít egy fűrész, betonlapokat vágnak. Építkeznek. Hangos, elmúlt hét óra, de még világos van, hát nyomják. A harmadik napon (estén) figyeltem fel az éktelen zajra. Ebben az időben, nálunk, a zuglói kis utcánkban az örökmotoros buherálók sem zakatolnak, szívós polgári kiállással sikerült erről leszoktatni őket. Különös, a rendszerető nyugati embereknél is előfordul a rend- és csendzavarás? Későn esteledik, tovább tart munka, utóbb még fél kilenckor is sivított a fűrész. Vannak tehát szabályszegők Belgiumban is. Fel fogják jelenteni őket, nyugtat egy ott lakó. Semmi gond, minden a helyén van. (Lejegyezve: 2014. április 8-án. Nem tudom, megtörtént-e a feljelentés, a ház biztosan megújult.)

  820. A kert nagyon embernek való valami. Már az indulás is egy csodakerthez kötődik: az édenkerthez.

  821. Szcs (Ad: Kert) szerint:

    Legújabb munkámban sokat foglalkozom a kerttel. (Talán még a keres – körbe jár? – szavunkban is benne van). Az ar-er kapcsán ismertem fel, hogy a „gömbölyű” körte, és a „szegletesebb” kert szavunkban benne lévő kör-ker-nek is – ahogy a Cuczor-Fogarasi szótár szerint „a mozgásban lévő testnek majd ide, majd oda hajlását” kifejező, a téboly, tébolyog, tévely, tévelyeg, téved, téveszt, tép éstétova szavakban benne lévő té tőnek a távol, tántorog, támolyog szavak tövét képező ta – van egy, a karika szóban benne lévő, mély hangrendű változata is: a kar. Szatmárban karika kellett a kulcsoknak, a malac orrába, az ingaóra láncára, a szekér lőcsébe, s a milotai Puskás Pista bácsi műhelyében láttam különleges „karikagyűrűket”, jászolkarikákat, amelyeket járomszög vastagságú, a lángon megtüzesített, majd kalapáccsal megfelelő hosszúságúra vágott vasdarabokból, nyújtással, görbítéssel (körbítéssel?karbítással? ) alkotott meg a mester.
    Minden bizonnyal a kert szó ker elemének megfelelő kar a töve a (be van kerítve, azaz karítva) a karám, és a karaj szavainknak, és a kerek mély hangrendű változata, a karak az alapja a bátor, erős, véleményét kereken kimondó embert jellemző karakán szónak is.
    Botpaládon volt egy vesszőkerítés, a Barta-rekesz. A családnévvel összekapcsolt köznév, a rekesz, a sövény- vagy napraforgókóró kerítést jelentette a faluban. „Vóut nekem ety kecskéim, tudod-ie, kerbe rekesztettem tudod-ie, megette a farkas, tudod-ie, csak a szarvát hatta meg, látod-ie?” – „ienekeltük” gyerekkoromban. A gazdaság a sövénnyel kezdődött, ami kerítés volt a vadak ellen, kerités a tyúknak, malacnak, tehénnek. „Amik kerities nincs fonva, annyi az ember telke, mint a nádas, minden keresztülmászhat rajta” – mondta a túrháti ember.
    Kellemes húsvéti ünnepeket.kívánok. Szavalóversnek – stílszerűen, az megy a szívmelegítően kedves írásodhoz – az „Én kis kertészlegény vagyok, rózsafákat locsolgatok, el akar hervadni, meg-e szabad locsolni… ” locsolóversikét ajánlom. (a meg-e a klasszikus hiba illusztációja, sokan „így szokják” mondani).

  822. Egyszer Tempfli püspöktől hallottam, hogy Erdély sorsa az ágyban dőlt el. Amelyik magyar lány nem tud túrót készíteni, azt tanítsák meg rá. Az aludttejet kb. 50-60 fokra melegítjük lassú tűzön. A kicsapódott túrót tüllhálón felfogjuk, lecsurgatjuk. Kész a túró. Kérdem: Mi a túró nehéz az elkészítésében?
    🙂

  823. Dénes László (Ad: A Bega-partján) szerint:

    Na, ennyi tellett tőlem hirtelenjében váradi látogatásod után:
    http://www.reggeliujsag.ro/mar.....-nyelvben/

  824. 1. Legszebb öröm a káröröm.
    2. Ha engem ér azt mondják rólam: Kínjában röhög.
    3. Megnyugtató, hogy van elég édesség, mindenkinek mindenhova jut: hedonizálás.
    4. Egy édes habokkal pamacsolt arc önmagában is komikus.

  825. Dénes László (Ad: A Bega-partján) szerint:

    Kedves Géza, utólag is köszönöm többünk nevében csütörtöki nagyváradi előadásodat, kár, hogy a vendéglátók úgy siettek-siettettek, nekem úgy tűnt, a hallgatóságnak lett volna még kérdezni- és hozzáfűznivalója… De rátérek a lényegre: furcsa nekem ez a Bega (A Bega partján című naplóbejegyzésed kapcsán), mert én nemcsak hogy úgy tanultam: Béga, hanem lexikonokban, szótárakban sem szerepel Begaként a bánsági folyó neve, hacsak nem valamely régi kiadványban, mert bár voltak korok, amikor e-vel írták, de a XX. századtól már nemigen – Kiss Lajos etimológiai szótára szerint sem. Ölellek, Dénes László

    • balazsge szerint:

      Kedves Laci, köszönöm: néha a kevesebb több, ahogy a retorika tartja. Bega-kérdésben természetesen igazad van, megzavart a sok forma: Béga (ez az alap), de Delesaga Gyula (Temesvári kalauz, 35-36.) szerint van Böge, Böga, van román és német: Bega,a régi magyarban is volt Bega, 1851-től Béga… Bégé, azaz Balázs Géza

  826. PÁL GYÖRGY szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!68-ban építőtáborban(Csabagyöngye)a Dréher és a Kopott báró között lapátoltuk a patak medrét! Rég volt,jó buli volt! Üdvözlettel,Gyuri. A Briksonban laktunk és a patakra jártunk fürödni!

    • balazsge szerint:

      Szép emlék, de én akkor még kisfiú voltam, nem építőtáboroztam. Csak 15-20 évvel később: Velencén, Lakiteleken. Viszont a Dréher tó és Kopottbáró között vagy tízezerszer bicikliztem. Kb. 1976-78 táján ismét volt építőtábor a patak mellett. Alig várom, hogy megépüljön végig a Rákos-menti kerékpárút. üdvözlettel: BG

  827. Kedves Tanár Úr!

    Bajai, internetes témában tartott előadása gondolatébresztő volt számomra. Amit a kortárs állapotokat vizsgáló néprajzról (hogyan is nevezte ezt?), kulturális antropológiáról mondott egybecseng érdeklődési körömmel. Építészeti tanulmányaim mellett szívesen foglalkoznék e kérdésekkel (természetesen nem nyelvészi végkicsengéssel).

    Milyen lehetőségeket tudna figyelmembe ajánlani? Könyvek, kurzusok érdekelnének például, de ha egy egész szakot is figyelmembe tud ajánlani, ami kultúrák vizsgálásával foglalkozik, nagyon hálás lennék!

    Segítségét előre köszönöm!

    • balazsge szerint:

      Kedves Máté! A kulturális antropológia ez a terület, de a „hagyományos” néprajz szakok is mind tartalmaznak ilyen tudást. Nyelvészeti oldalról pedig az antropológiai nyelvészet foglalkozik a jelzett kérdésekkel – erről Takács Szilviával írtam könyvet. Ha további kérdése van, közvetlenül az ímélcímemre írjon. Üdvözlettel: BG

  828. stanczik-starecz ervin (Ad: Rádió) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr! Ma hallottam Szörnyűséges és rettentő… címmel műsorát. Lőrincze Úr óta hallgatok nyelvművelő műsorokat, melyet a nagy nyilvánosságnak szántak – másképp nem is lehet… Főiskolán és egyetemen ,sajnos nem jut effélékre idő, ami pedig elengedhetetlen. – Úgy gondolom, mint egy szakmai fészekaljból való,hogy műsorfolyamának egyik zárókövéhez érkezett, amikor az említett témával foglalozott, ugyanis nyelvi játékuk messze túlmutat a nyelvészet-nyelvhelyesség határain. In concreto: társadalmunk/ Legyen a világ!… ellaposítás./ óriási problémája a nyelvi elsekélyesedésen kívül, mely a példájukban épp nyelvi dagályosság formájában mutatkozik meg, hogy az emberi kapcsolatok,a múlt értékei, a példaképekhez való hasonulás etc.megvetendő kacatokká váltak a többség szemében. NEM IS ÉRTEM, MIÉRT NÉZNEK AZ EMBEREK SZAPPANOPERÁKAT, HISZ ZÖMÜKBEN ŐK IS EGY EFFÉLE MŰFAJ ÖNTUDATLAN SZEREPLŐI! A FELOLVASOTT-ELJÁTSZOTT SZÖRNYŰSÉGES DIALÓGUS PERCENKÉNT MGISMÉTLŐDIK A KÖRNYEZETÜNKBEN.Szinte az az érzés vesz rajtam erőt, hogy felesleges valakinek kijavítanom csúf, helytelen, bárdolatlan, pallérozatlan, hiperredukált megnyilatkozását, mert evvel a bensejében uralkodó zűrzavarra,káoszra utalnék, és evvel megsérteném. Nos,ebből következik, hogy a nyelvművelő magányos, kóbor lovag, akit mindenki féleszűnek néz, akárcsak Don Quijote-t vagy engem. A kiterjesztés bűnét és felelősségét kivételesen nem vállalom magamra, tekintettel, hogy jól ismerem kitartó és szakmailag megalapozott munkálkodását. Üdvözlettel: Stanczik-Starecz Ervin, egy régi lengyel nemesi család utolsó sarja, aki igen fontosnak tartja a nemzeti nyelv egészségben tartását.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Stanczik-Starecz Úr!Köszönöm, hogy megértette a műsor üzenetét. A műsor egy paródia volt, egyébként Váry Gábor barátommal beszélgetve alakult ki (szégyellem, hogy a nevét nem mondtam be, örülök, hogy itt megemlíthetem). A politikai „beszélgető-„, „elemező-” és „értelmezőműsorok” stílusát, sőt éthoszát kívántuk bemutatni, ha „kiterjeszthető”, akkor az a jelenet erénye vagy hibája. Ne temessük a nyelvművelést, bár én soha nem vallottam magam annak, efféle gondolatokat még egy ideig szeretnék eljuttatni kortársaimhoz. Üdvözlettel: BG

  829. Egri Istvánné szerint:

    Kedves Balázs Géza

    Tegnap hallgattam a vazsmegyei tájszólásokat.Anyukám odavaló volt, gyerekkoroban az alábbiakra emlékszem, hátha érdekes lehet, vagy nem hallott róla:
    – körti
    – sziva
    – tik
    – há mísz?
    – e menek oara
    – dicsétaássék

    Üdvözlettel: Egri Istvánné

  830. Szűcs Gábor (Ad: Nagyrákosi ház-hazám) szerint:

    Talán nem az önkormányzatnak kellene pénzt fordítani (és pályázni) rá, hanem a református egyházközségnek. Velük kellene fölvenni a kapcsolatot.

  831. Sz. Tóth Gyula (Ad Jelromlás) szerint:

    Az „interdiszciplináris együttgondolkodás páratlanul baráti és ösztönző jellegét és a „tudományok közötti együttműködést” szorgalmazva hozzáteszem: az iskolai oktatásban, már kisiskoláskortól kezdve, ezért fontos az anyanyelv változásait összegyűjtő anyagok figyelembevétele és a szemiotika. A kisgyerek még nem olvas, de már jelekkel tájékozódik, gazdálkodik. Már a számítógép billentyűzetét is klopfolja. Nemzetközileg is tájékozódik. Ez felhasználható. (Ne feledkezzünk meg a kulturálisan eltérő jeleknek a nemzetközi kommunikációban összehozó-összekapcsoló jelentőségéről.) A jelek tobzódása kíváncsivá teszi a kisiskolást, a motivációk el is ragadják. Az iskolának eme viszonyok között kell megtalálni az olvasáshoz (a jelfogáshoz-értéshez) való utat. És bővíthetjük a kört: ehhez hozzá kell venni a „végtelenre rányíló (rejt)jeleket”, ahogy Csejtei Dezső filozófus írta. Így jutunk el a szövegekhez, jöhet a fogalmiság, a képszerűség. És akkor nem kérdés, hogy a film, a tánc, a képzőművészet bevihető-e például az irodalomtanításba. Egyetértek: sokféle diszciplína funkcionális szerepének ötvözésére, szintetizálására van szükség a tanításban. (Sz.T.Gy.)

    • balazsge szerint:

      A szemiotika nekem nem csak elmélet, keret, nem csak módszer, hanem egy minta tudományos közösség is. Itt a filozófus, szociológus, esztéta, irodalmár, néprajzkutató, művészettörténész és nyelvész ugyanazt a dolgot sok oldalról nézi, elemzi, kikapcsolódik a tudományos versengés, mindenki azzal van elfoglalva, hogy az értelmezés miként bővíthető, gazdagítható.

  832. Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”. (József Attila)

    Kedves Géza!

    A tegnapi, meghatóan, fájóan gyönyörű vallomásodat, Confessiones-edet egy fájlra is elmentettem. Ez a Te igazi lelki portréd. Régóta tudom, hogy a legnagyobb zseni vagy, akit eddig az életben megismertem. És hidd el, ez nem túlzás. A minőséget hoztad magaddal, szüleidtől, nagyszüleidtől és még messzebbről kaptad. Az az óriási tudásmennyiség, ami benned van, ezzel a kvalitással függ össze. És azzal a szerénységgel, alázattal és emberi tisztességgel, aki Te vagy, Balázs Géza.
    Hálás vagyok a Sorsnak, hogy személy szerint engem is megajándékozott Veled. Egyszer már leírtam Neked, hogy mindig Kosztolányinak a „Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse” sorait juttatod eszembe.
    Most, hogy nagyon „belém kóstolt” az elmúlás, sok mindent még érzékenyebben, gazdagabban látok én is. Az igazi értékek még jobban felragyognak bennem. Mint valaha, amikor szeptemberben olyan csodálatos volt a Tisza vize, hogy estére alig tudtam kijönni belőle. Éreztem, hogy az a szezon utolsó napja. És másnap végérvényesen vége is lett a nyárnak. Jött a hideg, a szél, az eső. De – ahogy a tegnapi április 2. az írásod miatt – örökre a lelkemben maradt az a gyönyörű, „szeptemberi áhítatos” nap is. Tudom, hogy amit most leírok, nem csak az én véleményem. Itt az én városomban is – anélkül, hogy tudnák azt, hogy ismerlek – sokan rajongással beszélnek előttem a műsorodról, a honlapodról. Egyszerű munkásemberek, öreg nyugdíjasok. Meglepő és megható ez két oldalról is. Aki az értéket felismeri, az maga is értékes ember.
    Jó érzés, hogy én is közéjük tartozhatom.

  833. Molnár Attila szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!

    Somogyhárságyi r.k. plébános vagyok. Nemrégiben megosztottam a Facebook-on egy kedves szösszenetet,párbeszédet, mely köztem és megmosolyogtató, de kétségkívül ősi somogyi nyelvjárásban beszélő 87 éves néni között zajlott. Megdöbbenve észleltem, hogy az amúgy nagyrészt somogyi ismerőseim számára ismeretlen a somogyi ősi „ő”-zős tájszólás, jórészt inkább a „szögedi” Móra-novellák ugranak be erről nekik.(Én amúgy gyergyói székely vagyok.) Kérdezném, hogy volt már erről elemzés, ismertetés a „Tetten ért szavak”-ban? Mert érdekelne, ha igen… Amúgy rendszeresen örömmel hallgatom műsorát az MR1-en, értékes és izgalmas.
    Tisztelettel: Molnár Attila plébános

  834. Jáky György szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Bocsánat, amiért ismeretlenül zavarom, de az Ön honlapját találtam szinte egyedüliként, mint nyelvészettel foglalkozó szakemberét. Olvasmányaim során néha szembesülnöm kell azzal, hogy vannak számomra ismeretlen magyar szavak. Irodalommal foglalkozóként számos nyelvi rejtelmeket taglaló könyvem van, de egyikben sem találok néhány móriczi kifejezést. Móricz Zsigmondot mindig nagy várakozással veszem kezembe, mert örökké tartogat meglepetéseket. Most konkrétan két szót keresek, az egyik ige, a másik jelző. Cancékol és lapisnyák. Móricz szavával feltehetném a kérdést, mit jelent, ha egy lapisnyák ember cancékol? Hol lehet vajon e szavakat megtalálni, a Czuczor-Fogarasi megbukott e téren (is). Tudna-e nekem olyan könyvet ajánlani, amelyben a feledésbe merült vagy a hétköznapi használatban igazán talán soha polgárjogot sem nyert szavak jelentését megtalálhatnám?

    Köszönettel, tisztelettel Jáky György

    • balazsge szerint:

      Tiszelt Jáky Úr!
      A http://www.e-nyelv.hu nyelvi gyorsszolgálata ingyen és gyorsan válaszol ezekre a kérdésekre, itt a honlapon nem szoktam ezekre válaszolni.
      Most kivételt teszek: cancékol – jön-megy, csatangol. Móricz tájszavaira jó eséllyel bukkanunk a Szatmári szótárban vagy az Új magyar tájszótárban. A lapisnyák ott nem szerepel, de a honlapomat gyakran nézi egy ős-szatmári kollégám, remélhetőleg ő tudja a választ és ideírja, üdvözlettel: BG

      • Szathmáry szerint:

        A honlapodon Neked feltett kérdéssel kapcsolatban ha segíthetek, vagy (ha ismered a szavakat) „rád erősíthetek” .. A lapisnyák és a cancékol is hang(ulat)festő szó. Előbbi nagyjából a köznyelvi melák-nak, utóbbi a nehézkesen baktat-nak felel meg. A cancékolt (canciekol) a szatmári nyelvvel kapcsolatos dolgozatomban én is említem. A cancékol-ban – gyermekkoromban gyakran hallottam – én a nehézkességet feltétlenül benne érzem, a lapisnyák-ban pedig (lapos?) a jellegtelenséget, a teszetoszaságot, a teddide-teddodaságot, a melákságot. Szathmáry

  835. Demcsik Attila szerint:

    Kedves Géza!
    Első megkeresésem valószínűleg „mellément”…
    Így újra próbálkozom.
    Kíváncsi vagyok a véleményére egy újabb szörnyszülött szóösszetételről:
    „enteriő(!)r-stylist…. – talán lakberendező….biztosan nem belsőépítész, mert ők azért tudják, hogy milyen diplomájuk van..
    Üdvözlettel
    Demcsik Attila ötvösművész

  836. Szatmári László szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Nyomdászként rendszeresen belefutok olyan ügyfelekbe, akiknek bizonyos típusú szövegek írásmódjában „vitatkozni” támad kedvük. Amíg a „vita” tárgyára nemcsak fejből (mert annak „nem kötelesek” hinni), hanem írásban is megcáfolhatatlan bizonyítékom van a győzelemre, addig nincs baj. Azonban esküvőre, ballagásra szóló meghívók esetében már nem először fordul elő, hogy amit állítok, azt bizonyítani szeretném, de erre vonatkozó egyértelmű forrást nem találok. Konkrétan a helyesírási szótár fejtágító részében sem, az interneten talált meghívóminták pedig hadd ne legyenek már hitelesek ebben. Az eldöntendő kérdés akár banálisnak is nevezhető, én sem vagyok tökéletes, hogy mindent tudjak… remélem, Öntől megnyugtató választ nyerek. Most konkrét intézménynév nélkül hozok fel példát. Történetesen az időpont, helyszín adatairól van szó: kellenek-e azok a fránya vesszők vagy nem? Mert én mindig a „kellenek” álláspontot képviselem, hogy tagolt legyen a szöveg. Szerintem felolvasva is apró szünetet tartunk ott. De győzzön meg nyugodtan, ha hinnem kell a vessző nélküliséget pártolóknak! (Történetesen legtöbbször pedagógus az „ellenfél”, aki diplomáját pajzsként maga elé tartva próbál dominálni a küzdelemben, de pont ez az a réteg, amelyiknek helyesírás terén többször sikerült már megnevettetnie.)
    A példamondat: „Szeretettel meghívjuk iskolánk ballagási ünnepségére, melyet 2014. május 3-án, 10 órakor, az iskola dísztermében tartunk”
    Ezzel kapcsolatban további kérdésem a mondatvégi írásjelre, illetve hiányára vonatkozik. Itt nem szoktam kitenni, de nagyon makacs ügyfeleknél engedek. 😉 Ha Ön szerint mégis tegyek, ám legyen! Mielőbbi válaszát nagyon várva tisztelettel:

    Szatmári László

  837. Sz. Tóth Gyula (Ad: Egy tanszék likvidálása) szerint:

    Micsoda meglepetés! A bükfürdői Apartman Hotel szobájában olvasom a bejegyzést Kósa András könyvéről. A tudós tanár–tanár tudós itt néz rám, a számítógép melletti borítóról, a dedikált könyvet magammal hoztam, hogy írjak róla. Mint tettem az Értelmiségi körökben című munkája kapcsán, amelyet, készségesen, a Vasi Szemle jelentett meg, lévén szó a szűkebb hazából elszármazott, nemzetközi hírű személyiségről. (Az is érdekes: Balázs Géza egy-két könyvéről is írtam, A pesti nyelvről készült recenzió megjelenés előtt). Tudjuk, hogy Kósa professzor nemcsak anyanyelvvédő, de a magyar irodalom alapos ismerője, idegen nyelveket beszélő, széles műveltségű ember. Tevékenységét a „problémaérzékenység” hajtotta, munkásságára a folyamatos innováció volt jellemző. Balázs Géza nagyon becsüli idős kollégáját, több példát is említ a könyvből. A bejegyzést a matematikaprofesszor egy Marosvásárhelyen elhangzott előadásához fűződő néhány gondolattal toldom meg. A világot gazdagító és színesítő oktatás kapcsán – mégis – felvetődik benne egy „sajátos hiányérzet”. Ehhez egy spanyol költő szavait idézi: „A lélek rendjét megteremteni: ebben áll a tudomány hatalma, nem a világ megismerésében.” Vagyis: a tudomány hatalmát és nem a hasznosságát hangsúlyozza a professzor. Nem fennen hirdetett nagydolgozatok fényesítik az eget fejünk felett. Jobb, ha az ember nemcsak beszéli a nyelvet, nemcsak ír tudományos-fontoskodón, de „teszi”. Műveli. A lélek rendje felé hát a nyelv szárnyain. (Sz.T.Gy.)

  838. Wavrik Zsuzsanna szerint:

    Segítséget kérek a tegnapi műsor meghallgatásához, – a Hangtár nem hagyta
    Hálás köszönet!
    Szívélyes üdvözlet

  839. Zöldfülű Zoszima záróráig zavarog zárthelyikkel Zebaothnál. (Jó pap holtig tanul.)

  840. Szörnyű ez a krími krimi!

  841. Berkes Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A sajtóban megjelent hírek kapcsán három kérdés fogalmazódott meg bennem.

    1. Ön lesz a Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója?
    2. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport tagjai lesznek a Magyar Nyelvstratégiai Intézet munkatársai?
    3. Ha igen, akkor megosztaná a nyilvánossággal, hogy mire és hogyan fog elkölteni a Magyar Nyelvstratégiai Intézet 100 millió forintnyi közpénzt?

    Válaszát előre is köszönöm!

    Üdvözlettel: Berkes Zoltán

  842. Kedves Géza! Hozzáférhető előadása az érzelmekről a hét főbűnről és a nyolc boldogságról? Elég kemény lehetett ennyiféléből keverni egy sikeres kerek egészet.
    Érdekelne.
    Üdv.

  843. Csicsely Tamás (Ad: Mikronézia elnökénél) szerint:

    Kedves Géza,
    biztos vagyok abban, hogy aki elkezdte, végig is olvassa az írásodat…

  844. Kedves Géza,
    szomorúan olvastam bánatos írásodat a hétvégi Magyar Nemzetben. Sajnos igaz: a kommunikáció vége, volt egy ilyen jegyzetem pár éve. És a helyzet “fokozódik”.
    Újabb jegyzetek kerülnek be a noteszkönyvembe, nem akarlak ezzel traktálni, csak annyit: oda a (Montágh), a Zsolnai kommunikációs oktatás. És a te megannyi törekvésed.
    Pár éve, amikor érettségi utáni (1-2 éves) iskolákban tanítottam (társadalomkulturális alapú) kommunikációt, illem-etikett-protokoll, kis filozófiával, a fiatalok élvezték. Nem a “magaskultúra” felemlegetése a fontos, a kommunikációnak van (volt) emberi alakja. El tudták mondani, honnan jöttek, kik ők és mit akarnak. Még a szitán is átláttak kicsit. Ma “locsogás és csaholás”, fenn és lenn:
    “Csak az ember olvas, mondta Márai. És hogy állunk a beszéddel? A kommunikációt felsőbb szinten tanítják, kommunikációs szakokon diplomát lehet szerezni, kommunikációs főiskolák és kommunikációs szakemberek tündökölnek. De a fiatalok nem tudnak érdemben csevegni a munkahelyi felvételin, írja szomorúan Balázs Géza. Mit csevegni?! Nem tudják elmondani, miért mentek oda. Kik ők és mit akarnak? A kommunikációnak vége, a beszélgetésnek vége. Marad a locsogás és a csaholás. Meg a boldogtalanság.” Azért az iskolának is “el kellene gondolkodnia…” a dolgon.

  845. A Pompejid az igazán pompejs. Döbbenetes.
    Csokonai Kultúra avagy pofók című komédiája alapján azt az elferdített címet is adhatnánk neki: Kultúra avagy pofon, Majakovszkij Пощечина общественному вкусу, Pofon a közízlésnek című kiáltványát idézed. Hogy mik vagynak ma már szép hazánkban?!
    De gustibus non est disputandum.
    Ízlések és pofonok.
    Az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod- mondja a közismert LGT-sláger. Az elsőkön (Győzike, a való világ) már rég túl vagyunk. De hogy „ugye, mi jó barátok” lennénk velük, az erősen „disputandum”.
    Örülök, hogy ezt is kipróbáltad, és megosztottad velünk az ÉLlményt. (Bár a HALmány szó jobban illene rá).
    Újabb szín a palettádon. Remek írás. Ahogy a többi, ez is igazán elgondolkoztató.
    Több is annál: felkavaró. Kellemes hétvégét, láva- és kőzuhatagmentes március elejét kívánok mindnyájunknak. .

  846. Felkavaróan gyönyörű az én lelkemben még Fejéregyházaként élő Fehéregyházával kapcsolatos írásod is. Nagyon megdobogtatta a szívemet. Petőfi a maga ezerszínűségével mind a mai napig megmaradt kedvenc költőmnek: a Tiszát, Veled közös szerelmemet is – gyermekkorom óta – úgy látom, ahogy ő láttatja velem. Ez a szívdobogtató jegyzeted is legfőbb, legemberibb tulajdonságodról, egyik legnagyobb értékedről, a hűségről szól. Az utolsó előtti sorban az „az mester” álszintagma z-jét (bár „kedvesen archaikussá” teszi a befejezést) légy szíves törölni.

  847. Sághy Attila szerint:

    Tisztelt Balázs Géza a tegnapi napon örömmel üdvözöltem műsorát. Kérdeztem a „fog lenni; meleg tud lenni ” szóalakok használatának okát, sajnos rövid üzenetemet nem találom.

    Sajnálom,hogy nem sikerült kapcsolatba lépnünk.

  848. TA (ad A torony) szerint:

    Géza kedves, a magad módján Te is megemelted ezt a tornyot. Te a bizakodással, ők a daruval. Jó látni, ha az emberek azt teszik, amihez értenek. TA

  849. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza, ez az üzenet a „A torony” jegyzetedről jutott eszembe, bár nem kapcsolódik közvetlenül a témához…
    A hétvégén Budapesten jártunk. Nagyon élvezzük a várost, egyre szebbnek tűnik. Szép kiállításokon voltunk, galériákat látogattunk, remekül ebédeltünk, vacsoráztunk, jól éreztük magunkat. Szombaton egy belvárosi garázsban parkoltunk le, ahol vasárnap egy kisprotolt, tetovált karú feketébe (T-Shirtbe gondolom a tavaszias időjárás miatt) öltözött úriember „kedvesen” fogadott minket, elkérte jegyünket, s elmondta, hogy nála kell fizetni. Kártyával nem lehet, csak készpénzzel. Mivel hivatali autóval voltam, s a kocsimhoz tartozó kártyával nem lehetett fizetni, kértem egy számlát… Válasz: az nincs, saját felelősségemre az automatánál megpróbálhatom, de akkor talán nem fog kiengedni a sorompó. A személyzet ezért nem tud felelősséget vállalni, ha számlát akarok, akkor talán örökre itt maradhatok… Kicsit fenyegetve éreztem magam… Szerintem, ha valaki nem tud magyarul, hasonló esetben az az érzése lehetne, hogy átverik. Pedig ebben az esetben (szinte) mindenki jól járt. Én amiatt, mivel rövid fejszámolás után rájöttem, hogy kb. a felét fizettem, mint amit kellett volna. A vasárnap ellenére a rablók és szélhámosok ellen odatelepített személyzet is jól járhatott, néhány perc alatt megkereste az átlagos magyar havi bér 10 százalékát… Hogy ki nem járt jól: a város, mivel valószínű aznap nem én voltam az egyedüli, aki külföldi rendszámú autóval parkolt ott, viszont nem tud magyarul, nem értette a helyzetet, tehát felháborodott s környezetét lebeszéli arról, hogy valaha is Budapestre utazzon. Valójában én sem jártam jól, mivel számla nélkül saját zsebből fizettem (túl fogom élni). Valószínűleg adóbevétele sem sok lesz az államnak a pénzemből…

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás: a megrendszabályozott taxikat kipróbáltam. Lakás-Népliget egyszer 2000 és egyszer 4000 forint. Ugyanúgy állnak a hiénák a Keleti pu.-nál és a Népligetnél. De másutt sem jobb a helyzet. Manila reptér és szálloda: 6x mentem ugyanúgy, az árak 220-600 pesó között szóródtak, de szóban 1500-ért is el akartak vinni. Jó, Ausztriában, nálatok ilyen biztos nincs, G.

  850. Nagy Éva szerint:

    Nekem úgy tűnik, az élet elég hosszú, csak nem elég széles.
    Edith Evans

    :))

  851. Sz. Tóth Gyula (Ad A torony) szerint:

    Az írásba foglalt templomtorony meglendíti a gondolatot. A zuglóiak (mint én is) felnézhetnek a templomtoronyra, igazodási pont. Nem „toronyóra lánccal”, hanem a harangszó jut eszembe. Mert mint S. Király Béla írja: „A harangok egy település lelkének éneke. Lelki manna az átutazó idegennek is, melynek ütemére lelassítja lépteit, percekre átlényegül, visszasuhan a múltba, a gyermekkorába s talán azon is túl. Mélységes mély a múltunk kútja; a harangszó vödörként húzza fel belőle az éltető emlékvizet.” (Harangzúgás vagy amit akartok? Magyar Nemzet, 2014. január 20.) A szép fogalmazás kedves emlékeket idéz fel bennem Luxemburgról – „Luxemburgi harangok”. A 2000-es évek elején több időt tölthettem e vonzó, hangulatos kis országban, „gyöngyszem” ahogyan Lackfi János fogalmazott rövid ott tartózkodása nyomán. Ezt megerősíthetem. Cili lányom kis családja négyévi diplomáciai kint tartózkodása során gyakran látogattunk oda. (Dani unokánk ott született.) Megragadott az ország, természeti adottságaival, gyönyörű tájaival és emberi hangulatával. Bekapcsolódtam a luxemburgi társadalom történetének megismerésébe, én az oktatást tanulmányoztam, máig ható, érvényes anyag jött össze. Írtam is erről a „Tanári noteszkönyvekben” és cikkekben. (Lásd Luxemburgi pedagógiai anzix. Új Katedra, 2003. nov.-december, 20-21. A luxemburgi oktatás. Köznevelés, 61.évf., 2005/5. sz. 12-13. Az európai észjárás luxemburgi példája globalizációs erőtérben. Barátság, 2009. XVI. évf., 5. sz. 6231-6243. http://nemzetisegek.hu/reperto....._49-52.pdf. Fennmaradó együttélés a háromnyelvű kultúra bázisán. A luxemburgi oktatásról. Barátság, 2010. XVII. évf., 1. sz. 6354-6356. http://nemzetisegek.hu/reperto....._52-54.pdf.)

    Nos, Luxemburgban feltűnt, hogy gyakran harangoznak. Sok a templom, vallásos a nép. A harangzúgást vitte a szél, a hegyek falai harmóniaszólamba zengették a hangokat. Megnyugtató volt. Arra nem emlékeszem, hogy éjjelente is óránként kondultak-e a harangok, lehet, de nem zavart. A fentebb említett cikkben szomorúan számol be a szerző, hogy Franciaországban a kis falvakba kiköltöző városiak panaszkodnak az óránkénti harangzúgásra, petícióval tiltakoznak, az éjjeli harangozás megszüntetését szorgalmazzák. Egyszer mi is töltöttünk pár napot egy kis, kétszáz lakosú faluban, régi kedves barátunk, Maryvonne vendégei voltunk Touarsais-ban, Tours alatt délre, a Loire-völgy közelében. Ott még éjfélkor is kondult párat a harang, óránként ütötte az időt. De nem zavart. A kis falucskák templomtornyai egy ország közösségeinek összetartó jelképei, miként Charles Trenet énekel erről Douce France című megható dalában.

    Mások a szokások Luxemburgban és mások Franciaországban, mások a szabályok is. Az furcsa, hogy a vidékre kiköltözők, miután letelepednek, máris meg akarják változtatni az ott élők szokásait. Akiket a harang kondulása zavar… nem a harangban van a hiba. A luxemburgi, a francia harangok közvetítették a vidék, a táj lelkét, „lelki manna” volt számomra. Még most is hallom zúgásukat. Még itthon is pihentetnek. (Sz.T. Gy.)

  852. Gál Gabriella szerint:

    Jó napot kívánok!

    Kicsit meglepődtem, amikor a „Budapest Music Center” névvel találkoztam. Mivel az intézményt a Nemzeti Kulturális Alap támogatja – bár jóllehet, magánkezdeményezés -, azt gondolom, hogy az angol helyett helyénvalóbb lett volna magyarul elnevezni vagy átnevezni (van olyan logó, ahol szerepel alatta magyarul). Különböző országokból érkezett külföldi ismerőseim meglepődve kérdezik, hogy miért van Magyarországon ennyi idegen (főként angol) nyelvű elnevezés, kiírás. Lehet, hogy szigorúbban kellene szabályozni azt, hogy legalább kulturális jellegű állami támogatást ne kaphasson olyan intézmény vagy program, aminek nem magyar az elnevezése. Hogyan bízhatunk úgy a Kulturális Alapban, hogy tényleg a magyar kultúrát közvetíti, amikor annak egyik legfontosabb alappillérét, a nyelvet nem óvja meg.

    Üdvözlettel:
    Gál Gabriella

  853. Zavarokkal tele van a nyelvünk, de ez többnyire nem bántó. Pl. a vörösbor általában bordó, a fehér sárgásan átlátszó, a száraz az igazából nedves. Átszállok, leszállok a járművekről. Szöget üt a fejembe…

  854. Kanizsay Zsolt szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Régóta hallgatom a rádiós műsorvezetőket, s azt figyeltem meg, hogy van néhány magyar szó, melynek szinte kizárólag az idegen megfelelője használatos részükről. A magyar változat gyakorlatilag kihalt a „szótárukból”. Ma már azért hegyezem a fülem, hogy kitől hallom meg végre először az inspirál helyett az ösztönöz, a szimbólum helyett a jelkép és a tradicionális helyett a hagyományos szót, hogy csak a három leggyakoribbat említsem.
    Egy másik példám pedig a különböző járművek gumiabroncsainak kiterjedésbeli méretéről szólna, amit szinte mindenki vastagnak vagy vékonynak mond, holott az igazából széles, illetőleg keskeny.
    Üdvözlettel
    Kanizsay Zsolt

  855. Gyönyörű írás.

    Pilinszky János Éjféli fürdés című versének hangulatát adja.

    Mert lenn hináros rét lobog,
    alant a kagylók boldogok,
    szivük remegve tölti meg
    a fénnyel érő sűrü csend.
    És mintha hívást hallana,
    zuhanni kezd az éjszaka,
    moszat sodor vagy csillagok,
    nem is tudom már, hol vagyok?
    Talán egy ősi ünnepen,
    hol ég is, víz is egy velem,
    s mindent elöntve valami
    időtlen sírást hallani!

    Amellett, hogy érdekes, izgalmas, egzotikus az írásod, olyan mintha versben írtad volna, muzsikája van.
    Csak ezt a kis részletet nézzük!!!

    Nan Madolért mentem el Mikronéziába. Óceánia óriási térségében, a kultúrák és nyelvek kavalkádjában csak néhány korai kőkultúra maradt

    Te a hangok (m-m-m, k-k-k-k, a-o-é, i-o-é, ő-e-á-i o-a-i) ütköztetése, szerves, magából a nyelv szerkezetéből kinövő alliterációid alkalmazása közben olyan nyelvi rendszert társz elénk,amelyben a magán- és mássalhangzók összecsengése koránt sem véletlen. A nyelv törvényszerűségéből fejlenek ki mondataid, nem is veszed észre, kiindulsz egy szóból, s annak zenei mivolta, mint a mágnes vonja maga után a többit is, szinte mindig olyanokat, amelyek hangzásbeli sajátosságuknál fogva kiegészítik az elsőt.
    Gyönyörű. Mintha egy hangversenyteremben vagy egy templomban ülnék. Ünneppé varázsoltad a szombatomat.

  856. Csicsely Tamás (Ad Nan Madol) szerint:

    Kedves Géza,
    érdekes követni a térképen utatokat, a Phonpei körbeutazása valóban körútnak tünik. Félre rakom a leírásaidat, talán egyszer (remélem) hasznos lesz számomra…
    Üdvözlettel,
    Tamas
    (sajnos nincs FB-m, így a fotókat nem láthatom…)

  857. Stecz Mária szerint:

    Kedves Balázs Géza, a javaslatom „A jó pap holtig tanul” közmondás zs betűs alliteráló változatára: Zseniális zsolozmázó zsarátnokig „zsugorodásgátol”.
    Továbbá a közelmúltban példaként említette a zavaros képekre a következőket: Friss hó esett…/Csordultig megtelt a Bazilika…
    Szerintem ezeknek legalább hangulatteremtő erejük van – látom magam előtt, amint a már szutykos régi havat tiszta, fehér hó lepi be, akárcsak azt, hogy milyen sokan lehettek a Bazilikában. Szerintem naponta számos zavarosabb képet olvashatunk/hallhatunk a médiában (akár a Kossuth Rádióban is.
    Most csak egyik legutóbbi „élményem” osztom meg (televíziós kulturális műsorból): Sok pofont kell lenyelniük…
    Önnek további jó munkát, magamnak további szórakoztató nyelvészeti műsorokat kívánok.
    Üdvözlettel: Stecz Mária

  858. Csicsely Tamás (Ad: Tájfun Manila felett) szerint:

    Kedves Géza,
    remélem olvashatunk további élménybeszámolókat is!
    Üdvözlettel,
    Csicsely Tamás

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás: a következő napokban folytatásokban számolok be a nagy útról, sőt két könyv is forog a fejemben: Nan Madolról, no meg az összeomlott kultúrákról, üdvözlettel: Géza

  859. Barna Róbert szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Január 28-án az „Alliteráló közmondások: A jó pap holtig tanul” című műsorban volt egy felhívás, mely szerint ‘z’ és ‘zs’ betűkkel is próbáljuk a közmondást megfogalmazni.
    Az én megfejtésem ez volna:

    Zsáner zsolozsmás zsiger zsugorodtáig zsírozza zsenijét.

    Üdvözlettel: Barna Róbert

    • Csaba (Ad búcsúzás) szerint:

      A zs-s változatot fölvettem a honlapon az Írások rovatban található Alliteráló közmondások című írásba. Köszönettel: BG

  860. Baksa Balázs szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Nem találtam jobb alkalmat arra, hogy a jómúltkor olvasott „élményemet” megoszthassam Önnel. Egy hivatalos rendőrségi hírben olvastam a következőt:
    „A rendőr-főkapitányság halált okozó segítségnyújtás elmulasztása miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást indított.”
    Jó kis segítségnyújtás az, ami halált okoz… és miért bűn, ha valaki az ilyet elmulasztja?
    Komolyra fordítva: A hivatalos megfogalmazásoknak nincs lektora, aki az ilyen, egyszerű szórendcserén alapuló hibára felhívná a figyelmet? Nyilván a „segítségnyújtás halált okozó elmulasztása” kellett volna…
    Üdvözlettel:
    Baksa Balázs animációsfilm-rendező, Kecskemét

  861. Nyilas Imréné szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    A véleményét szeretném kérni a személyes névmás használatáról. 68 éves vagyok, régen érettségiztem, de már az általános iskolában is megtanultam, hogy a személyes névmás – mint a nevében is van – emberekkel kapcsolatos. Az utóbbi időben egyre gyakrabban használják állatokkal, tárgyakkal kapcsolatban is. Lehet, hogy megváltozott a szabály csak én nem kísértem figyelemmel?
    Kérem szíves válaszát.
    Köszönettel Nyilas Imréné

  862. Kedves Balazs Geza,

    nemreg felfedeztem a tetten ert szavakat a radioban. ma este hallgattam ‘a jo pap holtig tanul’-t es azt szeretnem kerni hogy toltse fel a listat valahova,ha lehet. A ferjem tanul magyarul (mar nagyon halado sxzinten van ) es szeretnem neki es a londoni ‘osztalytarsainak’ megmutatni, hogy milyen valtozatos a magyar nyelv!

  863. Demcsik Attila szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Szeretném a véleményét kérni egy szörnyszülött” szóösszetételről (?), – szóról, szavakról:
    „Enteriőr stylist”, vagy „enteriőrstylist”, vagy enteriőrstylistok (sic!)

    Terjed a szakmánkban (?)…
    Üdvözlettel Demcsik Attila iparművész

  864. Kedves Balázs Géza !
    Nem tudok beletörődni, hogy oly sokszor használják a tévében, rádióban a fantasztikus jelzőt… 🙁 De úgy tudom, ez már régi téma, maga Kosztolányi Dezső is foglalkozott már vele… ÚJABBAN, nagy elharapózott a „tavalyi esztendő során” az helyett, hogy tavaly… (idén…) ÉS: Budapesten, és más városokban kátyúnak hívják az felfagyott utakat, azokat a kis gödröket, ahol hiányzik az aszfalt ! De az nem kátyú ! Olyan csak falun van, ahol a sárban keletkező gödrök a kátyúk. A Ty – betű mutatja a lágyságát, míg a gödör – keményen hangzik…
    KÖSzÖNETTEL és SzERETETTEL:
    Jankovich Nándor (Győr)
    -jajIstenem, itt most mit tegyek ? ezt a submit replyt nyomjam meg ? 🙁

  865. Medovárszky Zoltán (Ad: Rádió) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    A villanykörte használati útmutatóját bemutató műsor után töprengtem, hogy kinek lehet szüksége ilyen részletes tájékoztatóra egy ilyen egszerű folyamathoz.

    Két megoldás jutott eszembe.

    1. Asperger-szindrómások, akik zsenialitásuk ellenére bizonyos egyszerű feladatokat nehezen tudnak összefűzni.

    2. Rövidtávúmemória-zavarban szenvedők. Folyamat közben elfelejti, hogy mit csinált, ezért az útmutató (ha azon jelölést alkalmaz) nagy segítség lehet, hogy emlékezzen hol tartott.

    Üdvözlettel:
    Medovárszky Zoltán

  866. Csicsely Tamás (Ad Somogyi falu) szerint:

    Somogyi falu írásodról jutott valami az eszembe.
    Érdekes és jellemző, amit leírtál.
    Novemberben egy dunántúli kisváros küldöttségének mutattam meg (Ausztriában) előbb egy gazdaságot, ahol gyümölcsöt termelnek (műtrágyát, permetezőszert, még rézgálicot sem használnak), amiből részben gyümölcslevet készítenek, részben eladják. Bárkinek lepréselik gyümölcsét, aki odaviszi, s persze pasztőrözik és palackozzák. Megdöbbentek azon, hogy vannak, akik akár 100 kg almából is levet készítenek, mivel így egy liter almalé kb. 30 centbe kerül, ráadásul a minősége is remek.
    Ilyet nem lehet otthon csinálni – volt az általános vélemény. „Mit szólna a KÖJÀL“?
    (Én még nem hallottam megbetegedésröl gyümölcslé miatt, pedig mi is hosszú ideje a saját almalevünket isszuk (kislányom egyszer egy étteremben almalevet rendelt, megkóstolta, majd közölte, hogy ez nem almalé.)
    Majd egy kis pékségbe mentünk, ahol a saját gabonájukból készítenek remek kenyeret (a két kemencét fával fűtik). Hihetetlennek tartották, hogy meg tudnak ebből élni. Sokat dolgoznak, de szeretik csinálni és jól is élnek belöle.
    Szarvasmarhaíkat is tartanak, amit maguk dolgoznak fel (döbbenet – mit szólna a KÖJÀL?).
    A nap végén egy ún. „Buschenschankot“ (bokorkimérést, ami Stájerországban gyakori és nagyon kedvelt vendéglátóhelynek számít) látogattunk meg, ahol a tulajodon saját paraszt gazdaságának termékeit dolgozza fel. Amíg a saját termékeit kínálja, nem kell túl magas adót fizetnie, így kedvezö áron lehet ott enni, inni.
    A polgármesterhelyettes kávét szeretett volna rendelni, de rábeszélés ellenére sem kapott (szerintem be akarta bizonyítani, hogy csalnak – nem sikerült). Mert a kávé ugye nem saját termék…
    A dunántúliak településükön ma már nem tartanak disznót, az almát pedig kidobják. A munkanélküliség a legnagyobb probléma a városukban („pedig milyen jó minőségü a magyar termőföld“. Ismeri Magyaroszágot, ott készítették a fogát – mondta az első helyen a gazdaság tulajdonosának az apja, aki pálinlát készít sokféle gyümölcséböl).

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás! Óriási strukturális (jogszabályok, előírások, adó) és mentalitásbeli probléma ma van hazánkban. A szabályozók merevek és nem a normális, emberi viszonyokra vannak kitalálva – hanem a szabályok elkerülőire, meg a szabályelkerülők elkerülőire. Ezért szörnyű az adminisztráció, a magyar ember már az első lépcsőnél elbukik, vagy föl se lép rá. (Több pályázatot is kezelek: kollégáim többsége, akik pénzt kaphatnának a munkájukért, bürokratikus okokból semmiféle vállalkozásba nem mennek bele, nem tudnak számlát adni). A mentalitásbeli probléma pedig a sok negatív tapasztalat mellett a bizalom, a hit hiánya. Az az erő, hogy bízz magadban. A kerék nem mehet mindig lefele… mondják a felvidéki Szilicén. Sokszor írtam róla: abszurdum és lélekromboló, ráadásul iszonyatos gazdasági kár, hogy a falvak kiürülnek, hogy az ott lévő emberek nem termelnek, hogy nincsenek még tyúkok se. (Csöndes a falu… mondták Borsodban, a kocsma bezzeg hangos…). És itt, egy tyúklépésre, nálatok, Ausztriában működnek a dolgok. A határ utáni első faluban kimérhetik a saját termésüket. Többször voltam nálatok, sokat mászkáltunk ausztriai kis falvakban, hegyi lakokban, s a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kaptunk teát, forraltbort, sajtot. Működik. Én 25 éve azt gondoltam, hogy ehhez közelítünk. Persze a hitet nem adom fel. Barátsággal: Géza

  867. Huszthy Zita szerint:

    Az Index helyesírásról méltán híres portálján találtam ma ezt a mondatot:
    „Az ügyészség hat hónapot kért eredetileg, de a bíró megtoldotta még kettővel a büntetést, mivel a férfinak volt már bántalmazás a priuszán.”
    http://index.hu/kulfold/2014/0.....ot_kapott/

    Hogy is áll a helyzet ezzel a priusszal?

  868. Mezey Tibor szerint:

    New Yorkban történt.

    New Yorkban megtörtént!!!

    Magyar gyerek lekési a metrót; leint egy pizzafutár kocsit.
    Megkérdi útközben a ferdeszemű sofőr, hogy hol az Ő hazája. (persze, mindezt angolul)
    – Ó, Európában egy kicsi ország (biztosan nem is hallotál róla): Hungari…
    – Are your sure? (Biztos vegy ebben)?
    – Hát persze, csak tudom!!!
    – Mágyár vágy bázmeg?
    A kis ferdeszemű valamikor itt járt egyetemre Budapesten.

    KICSI A VILÁG

  869. Hogy ne maradjak továbbra is azonosítatlan és ismeretlen, jelentem, én vagyok a blog szerzője, üdvözöllek, kedves Géza. Az említett diósjenői nyaralás 1954 nyarán esett meg, máig szép emlék nekem.

  870. Én már régóta gondolkozom a cs-s megfelelésen. Szatmárban a csipog sipog, a csenevész SÁNYAVÉSZ (soványavész?, és már ott is vagyunk a SOVÁNYos-nál). A magyar csokoládé más nyelvekben sokolád, a csillan-nak találkoztam egy sillan alakjával, a csík (halféle) nekem a síkos, siklik, csúszik alakra „hajaz”, a Cseke szóban felismertem a cseke, csekély SEKÉLY alakot, (nekem még a csokor szóban is benne van a sok határozatlan számnév) most pedig – a Csóványos kapcsán – a számos falu határában lévő, a föld terméketlenségével összefüggő Sovány alakot érzem (sok helyen van Zsíros is).
    Bihar vármegye dűlőneveinek nyelvi elemzése Pesty Frigyes gyűjteménye alapján című munkájában (Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Debrecen, 2007. 16..l.) Tóth Anita a benne fekvő föld értékességét jelző Vajas dűlőnévvel szemben említ egy Sovány-rétet és egy Koldus-dűlőt, amelyek esetében a föld rossz minősége lehetett a névadás motivációja.
    A talaj minőségével függ össze Fülesd környékén a zsarolyáni Pépes, a Földrajzi tájszótár szerint apró, sáros vízállást jelentő tiszakóródi Lágyas, a kömörei Tapasztó, a sonkádi Sárga-föld, a vámosoroszi Sovány-szer, amelyből az Ugocsa megyei Farkasfalván és Mátyfalván is van egy-egy, a sonkádi Sovány-sár, a gyügyei Sovány-kert, a penyigei Sovány-dűlő, a nábrádi Asszas, amely a kárpátaljai Salánkon egy erdő neve, a milotai Koplaló, a túristvándi Homok-szeg, a tunyogmatolcsi Görcsös, a kölcsei Nyakvágó, a tiszakóródi Meszes-tábla, valamint a kölcsei Bunda-kaszáló és Zsíros-tag is.

  871. Milyen kifejező vers! Szinte mellbe vág, hogy még mindig lehetséges korábban sose volt megfogalmazás.

  872. E gondolat bánt engemet: „Ne ily halált adj, Istenem, Ne ily halált adj énnekem!” (Petőfi) Mert nyolc unokánk van, s minderről mit tehet? Remélek a reménytelenség ellenére. Mi mást is tehetnék?

  873. Csicsely Tamás (Ad Taps nélkül) szerint:

    Ez azért szerencsére nem mindenütt van így. Ausztriában tapasztalatom szerint általában (jótékonysági, kulturális rendezvények igazolják) pozitívan viszonyulnak a magyarokhoz.

  874. A csinált mosolyszünet rablás, rosszindulat, sőt gyilkosság. Eltagadott, de éreztetett rágalom. Leginkább ördögi.
    Általánosságban véve pedig: „az ártatlanok szenvedése a szeretet ára” – mondja egy idős jezsuita teológus.

  875. Az ÉS veled kapcsolatos kritikája most nagyon jólÉSik nekünk is. Hitet, erőt ad. Az irigykedők, acsarkodók hadd csaholjanak. A „karaván” halad. És el sem hiszed, hogy mennyien szeretnek a „szürkék” közül is. Mert Te nemcsak a Magyar Nyelv Nagy Operaházában vagy elsőhegedűs, hanem nekik is játszol, „a szürkék hegedőse” is vagy. ÉS ez ugyanannyira fontos. Legutóbb a tatabányai József Attila Megyei Könyvtárban szerepeltem, és valaki szóba hozta a Tetten ért szavakat is. Legalább négyen – amatőr költők, illetve egyszerűen csak irodalom- és anyanyelvkedvelők- a legnagyobb szeretettel és elismeréssel szóltak rólad. Pár héttel ezelőtt pedig a volt iskolámhoz vezető úton lévő, elkerülhetetlen kocsma előtt szólított meg egy idegen. Kiderült, hogy nyugdíjas bányász. Meglepett a műveltsége, a tájékozottsága. Rendszeres hallgatód, és nagy elismeréssel szólt ő is rólad. Átmelegítette a lelkemet. A mostani írásodban foglaltak is. Hitet, erőt adnak, hogy ÉRDEMES. Az ÉS értékelÉSe is felér egy karácsonyi ajándékkal. Nekem ott lesz az is a fa alatt.

  876. 1. Hasonló az abesszin makaóhoz. Hogy az mi?
    Mondj egy számot!
    Öt.
    OK. Hat. Én nyertem, mert ez a nagyobb.
    (Új játék)
    Mondj egy számot!
    Százezer.
    OK. Kilencvenezer. Én nyertem.
    ???
    Most az a szabály, hogy az nyer, aki kisebbet mond.
    2. …és a rendőrvicchez.
    A zsaruk megtanulnak a vízen járni.
    Lemennek a Duna-partra. Sétálnak a Dunán.
    Valaki odasúgja a barátjának: Te, ezek még úszni se tudnak!

  877. Kilátni meg belátni.
    Pszt. A pénzügyminiszter reggelizik.
    (Mikszáth)
    Nem úgy a parlamentben. Nem lehet se ki-, se belátni.

  878. Csaba (Ad Búcsúzás) szerint:

    Könnyekig megható, gyönyörű a Búcsúzás című írásod is. Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versének hangulatát hozza. És Turgenyev Milyen szépek,milyen frissek voltak a rózsák című írásának csodálatos, fájó, felemelő hangulatát. Ahogy a szobában, hűséges kutyájával a lábánál emlékezik a múltra, a szépségre, a halk zongoraszóra és a szőke, ifjú fejekre, akik eltűntek az időben.

    A Reményik-vers

    Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
    Az éjtől reggel, a nappaltól este,
    A színektől, ha szürke por belepte,
    A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
    A hangtól, mikor csendbe halkul el,
    Minden szótól, amit kimond a szánk,
    Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
    Minden sebtől, mely fájt és égetett,
    Minden képtől, mely belénk mélyedett,
    Az álmainktól, mik nem teljesültek,

    A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
    A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
    A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

    Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
    Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
    Elfut a perc, az örök Idő várja,
    Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
    Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
    Hidegen hagy az elhagyott táj, –
    Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
    És mégis mondom néktek:
    Valamitől mi mindig búcsúzunk.

    És a Turgenyev-írás Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák című írása: Fordítom az elejét:

    Valahol, valamikor réges-régen olvastam egy verset. Hamar elfelejtettem, de egy sora megmaradt az emlékezetemben : Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák.

    Most tél van, a fagy befogta az ablak üvegét, a sötét szobában csak egy gyertya ég. Ülök a sarokban, elfeledkezve a világról, a fejemben pedig muzsikál: Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák.

    Как хороши, как свежи были розы …

    Где-то, когда-то, давно-давно тому назад, я прочел одно стихотворение. Оно скоро позабылось мною… но первый стих остался у меня в памяти:
    Как хороши, как свежи были розы…

    Теперь зима; мороз запушил стекла окон; в темной комнате горит одна свеча. Я сижу, забившись в угол; а в голове все звенит да звенит:
    Как хороши, как свежи были розы…

    Köszönöm, drága Barátom! Mindig csodát teremtesz a lelkemben.

  879. arpadhazy (Mi megyünk el) szerint:

    …mint minden gyerek, én is szerettem hallgatózni; ott téblábolni a felnőttek körött, mikor azok „fontos” dolgokat beszéltek meg. Egy ilyen alkalommal, mikor nagyanyám és Ángyi a fánk sütés közben beszélgettek, megütötte valami a fülemet. Pár szó. Néhány mondat csupán. Néhány gondolat, mellyel akkor még nem tudtam mit kezdeni.

    „… sose tuggyuk, a „nagy kaszás” mikor jő el értünk. Ezér’ há’ minden percbe’ tartsd eszedbe: élj úgy, hogy ha el kell mennöd, akkó’ az ittmaradók jó szívvel emlékezzönek rád. Sose tegyé’ olyat, amit rögtő’ megbánsz. Sose fekügy le haraggal a szívödbe’. Sokszó’ nehéz, de köll: meg kő’ beszéni a’ zembörrel a dógokat… szeretni kő, akkor is ha néha nehéz. … sokszó nehéz mögérteni a világót, az embörököt. … ha észbe’ tartod, lyányom, hogy csak akkó’ tucc aratni, ha vöcc is ölőtte és annak a vetésnök gonygyát is viselöd, akkó’ rnddbö’ lössz a’ zéletöd…” akkó’ minden sokkal könnyebb leszen, majd me’llátod…”

    Akkor nem értettem, hisz alig voltam óvodaérett, de ma már tudom, hogy életem egyik legfontosabb pillanata volt ez. S a gondolatok, melyeket akkor hallottam, olyan alapigazságok, melyek mentén kell éljük az életünket. Azt, melyről soha nem tudjuk, meddig is tart. A sors mennyit is engedélyezett belőle. Addig, míg az embert ennek „szele” meg nem csapja, vagy – szerencsés esetben,- át nem éli a halálnak nevezett „utazást”, addig észre sem veszi, mennyi hiábavaló dologra pazarolta el az idejét. Mennyi hiába való dologba fektetett energiát, miközben könnyedén elsiklott olyan dolgok felett, mellett, melyek egy-egy pillanat valódi értékét jelentették. Ezek nem nagy dolgok. „Semmiségek” csupán. Az élet legapróbb dolgai. Minthogy éppen szépen süt a nap és aranyszín palástot borít a budai várra. Vagy hogy egy mókus szaladt át előttünk a parkban az egyik fáról a másikra és közben megállt egy pillanatra, hogy szemügyre vegyen… Ezek azok az apró történések, melyeket, ha nem vagyunk képesek észrevenni és megélni, akkor nem is éljük igazán az életünket. Sokan csak leílik azt a rövid időt, amit a sors számukra engedélyezett és elfelejtik megélni azt.

    A magyar nyelv olyan gazdag a léttel, az élettel kapcsolatos igékben. Sokan sokszor ezeket egymás szinonímájaként alkalmazzák. Nem értik, nem érzik a közöttük lévő mély jelentésbeli különbséget. Élni, megélni, átélni, túlélni, kiélni, leélni, elélni. Pedig őseink nagy tapasztalatára vall az, hogy sok más nyelvtől eltérően ennyi alakja van ennek az igének. Mai rohanó világunkban a legtöbb ember csak leéli az életét és nem megéli azt. Csak túlél, és elfelejt kiélni. Él, de nem átél.

    Addig, míg egy nehéz, többórás műtét során meg nem éltem magam is a halált, addig én sem értettem sokszor a különgséget, mely ezek között az igék között van.Az igekötők bizony mély jelentésbeli különgséget hordoznak.

    Érdekes módon a halál minden percére emlékszem. (Butaság itt percekről írni, hisz tudom, mert utólag az orvosok elmondták, közel egy óráig küzdöttek értem ott a hideg műtőasztalon.) De mégis, nekem csupán néhány röpke, kellemes, meleg percnek tűnt az egész „utazás”. Az, mely visszavezetett egészen a születésig. Mindezt úgy, hogy az addig leélt 12 évemnek azon pillanatait kellett újra átélnem, melyek valóban fontosak voltak. Nem azokat, amiket ÉN fontosnak gondoltam, hanem azokat, melyek a „nagy igazságok” szemszögéből nézve bírtak jelentőséggel. Amikor adtam, mikor szerettem, mkor kimutattam. Amikor valójában kendőzetlenül önmagam voltam és nem egy álarcot viseltem. Mikor a reakcióim mély érzéseket, érzelmeket váltottak ki. Mindezt úgy él(hett)em újra át, hogy közben érez(hett)em azokat az érzelmeket, érzéseket is, melyeket akkor valaki másban keltettem. Ezek között az emlékek között ott volt a fenti beszélgetés-töredék is…

    Azt hiszem, ez az első ilyen „élmény” elindított bennem valamit, ami oda vezetett, hogy az akkor nyiladozó értelmemmel elkezdtem keresni nagyanyám szavainak valódi tartalmát. Ő akkor már – sajnos,- nem volt közöttünk, hogy megkérdezhettem volna. A környezetem pedig nem is igazán értette, miért foglalkoztatnak ennyire ezek a dolgok. Éveken át kerestem e szavak lényegét. Segítségül hívva ehhez kelet tanait és a nyugati pszichológiát. Most, életem delén, már tudom, ismerem a fenti gondolatok igazát, melyek megtanítottak rá, hogy ne csak egy-egy „különleges” pillanatban legyek képes arra, hogy úgy nézzem a köröttem lévő világot, mintha elutaznék és utoljára látnám. Hiszen minden pillanatban mindent utoljára látunk, élünk át. Az életünk mindig csupán az adott pillanatból áll. Nem több, nem kevesebb. Nem hosszabb, nem rövidebb. Csupán egy pillanat az élet. Rajtunk áll, mit is kezdünk ezzel a pillanattal. Megéljük? Vagy csupán túléljük? Leéljük, de nem éljük át, mert már az eljövő pillanat foglalkoztat…

    …A fekete zászlók, mint kultúránk sötét, baljóslatú imazászlajai, engem mindig erre emlékeztetnek a maguk komor, de mégis játékos módján… Mintegy azt „suttogva”, hogy „om mani padme hum”…

  880. gondolkodó (Ad A tetovált fiú) szerint:

    Sok tetoválással én se értek egyet, főleg gondolok itt a dísztetoválásokra, vagy csupán feltűnéskeltőkre. Gyűlölt motívumom a koponya… Na de itt jön egy de, ami egy reakciónál gyakran előfordul. Sokan emlékből tetováltatnak. Miért lenne baj megragadni a jelent és folyamatossá tenni? Miért ne szeretné valaki örökre magával hordani édesapja portréját vagy akár csak a nevét, halála után is? Vagy gyermeke születésének örömét? Ezekben a típusú tetoválásokban pont ez a jó, hogy ránéz az ember és eszébe jut az akkori jelen – szándékosan nem írok múltat, mert ezzel (tetoválással) kitörlöm lehetőségét, hogy csupán a múltba vesszen. A folyamatos jelen, de én hívnám inkább „időtelenségnek” pont a buddhizmus egyik lényege. Ha az ember csak a jövővel foglalkozik, akkor sosem él, csak törekszik, megfelel.
    Hozzátenném, hogy speciel ennél a nyaktetoválásnál teljesen megértem érveit.

  881. tetováltfiú (Ad A tetovált fiú) szerint:

    A fiú azért sóhajtozik, mert talán igazságokat vagy épp ellenérveket talál, és talán csak azért nézeget hátra, mert kíváncsi a többiek reakciójára. Talán csak azért ült az első padba, mert nem akart befurakodni máshova és csak ott volt a szélén hely. Talán csak azért szól hozzá, mert élvezi, hogyha interaktív az óra, szeret kommunikálni. Talán csak azért nem jegyzetel, mert az írás csak lekötné a figyelmét és sokkal inkább figyel, és valószínűleg azért jár be, mert tetszik neki az óra és jó jegyet akar kapni. Egyébként a tetoválás egy ádám és évát ábrázol az élet fájába csavarodva, mit egy dharmacsakra (egy buddhista jelkép) keretez, amiben megtalálható családtagjai neve, a négy főelem és legfelül franciául az, hogy mes plus importants, ami talán magyaros fordítással annyit tesz, hogy a legfontosabbak nekem.
    Ne ítélkezzünk, csak mert a fiatalok egy részénél a tetoválás csak lázadást jelent, általában komoly jelentés van mögöttük.

    Üdv.: A tetovált fiú

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a választ, nem hittem, hogy olvassa a blogot, de így teljes a kép.

      • tetováltfiú szerint:

        Nem volt eddig szokásom – nekem is csak felhívták rá a figyelmemet, hogy nem lehet-e, hogy rólam írt Ön -, de mostantól az lesz, találtam pár gyöngyszemet. Apropó, még egy kiegészítés, nem merném megkockáztatni a tiszteletlenség vagy a flegmatikusság esélyét is, hogy számon kérően kérdezzem meg, hogy ugyan miért nem, ha már egy másik helyen már van. Én csupán megkérdeztem, hogy nem gondolkozik-e hasonlóban a tanár úr.
        Egyébként megtisztelő az írás, nem minden diák ismerheti fel a tanárja nyilvános blogjában magát, még ha az nem is abszolút pozitív értékű. Remélem ettől, vagy akár attól, hogy reagáltam rá, nem leszek se több, se kevesebb az Ön szemében, mint egy egyszerű – vagy tán nem is olyan egyszerű – diák.

        • szbi szerint:

          Szomorú, de e tetovált fiú írott szövege döcög. Egy magyar nyelvész óráján volt jelen, egy magyar nyelvész írt valamit róla, s az amúgy rokonszenves válasz döcögve-böcögve érkezik. Mindegy is, mit. Szomorú.

  882. Ismét egy veretes, gazdag, gondolatokat ébresztő, érzelmeket megindító írás a „tolladból”. A Máraival közös szülőfölded iránti szereteted sugárzik belőle. Talán Te magad vagy az a kisfiú, akit az általad felnevelt varjú vár az állomáson, és a válladra száll. Valóban nem mehet a kerek mindig lefele. Az ilyen kis impulzusok segítenek abban, hogy ébren tartsuk a hűséget, hogy toljuk felfelé azt a bizonyos kereket. Vörösmarty szavait muzsikáltad bennem: „Nagy az, ki a hazát naggyá teszi… Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen
    Müved hazánk nagy építményiben;
    Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot,
    Sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen,
    Naggyá, magassá, mint a Tátrabérc.”

  883. Szabó Béla István szerint:

    Kedves Balázs Géza,

    itt küldöm egy „találmányomat”: BiztPol Affairs – ez egy új, angol nyelvű de magyar kiadású periodika címe. Itt talál rá: http://epa.oszk.hu/html/vgi/bo.....l?id=02459 . Ha jól fejtem fel a titok szövetét: BiztPol = ~ biztonságpolitika.
    üdv szbi

  884. Nagyon érdekes és szemléletes a retorika (tetovika?) nagyelőadása „mellékkörülményeit” bemutató jegyzete is. Ha a Kossuth Lajos Tudományegyetemen az auditorium maximumban a hajdani professzoraim övezte (50 évvel ezelőtti!) légkörre ( a „studenteken” öltöny,fehér ing, nyakkendő, a „studentesszákon” kosztüm) és „környülállásra” (tiszteletteljes csönd, áhítatos figyelem) visszagondolok, és a mai egyetemi „módival” összehasonlítom, a „tempora mutantur” nosztalgikus-fájó hangulata fog el. De néha – örvendetesen – megáll az idő. Emlékszem arra a győri előadására, amelyen középiskolás „zöldek” igazán érett, komoly felnőttekhez méltó érdeklődéssel, lelkes, mohó figyelemmel csüngtek Önön, az előadón.
    És az írása kicsengése is pozitív. A „belbecs” néha – ahogy a tetkós fiú esetében is – nincs mindig összhangban a „külcsínnel”. Ahogy Karinthy írja: „Nadrágom rongyos, de nemes szívet takar”.
    Ennek ellenére mindig fáj, ha a „genius loci”, a hely szelleme nem kapja meg azt, ami kötelezően megilletné. A kék trikó, a kivillanó tetoválás egy RETORIKA előadáson oda nem illő „zaj”, rikító, harsány „retORDÍTka”, stílszerűbben „tetORDÍTka”
    De a szép szó erejét mutatja, hogy csak suttogásnak tűnt a vox bella zengése közben.

  885. Érdekes volt az egri élményed. Nagyon szeretem a várost. Legutóbb a fiammal mentem oda, tárgyalása volt ott, és elvitt magával. Egy kerthelyiségben SÖRT!!!! ittam. Nem bort. Lehet, hogy legközelebb Te is követed a példámat?

  886. Gönczöl János szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Lehet hogy Ön is „tetten érte” már a divatszót: „rendelkezik”. A napokban 3-4 ismétlésben is hallottam ismert politikustól: „aki 90 napnál hosszabb adósság-hátralékkal rendelkezik…. „. Ennél is „szebb”: a „testi fogyatékossággal rendelkezik”. Nem egyszer hallottam. Szegények. Nem elég bajuk, hogy adósságuk vagy testi fogyatékosságuk VAN, még rendelkezzenek is vele. Persze lehet, hogy nem vagyok elég modern. Ha jól emlékszem Grétsy tanár Úr mondta a „három óra magasságában” (szerintem) rémes szókapcsolatra, hogy hagyni kell a nyelvet változni, alakulni. Hát én hagyom. Remélem ezzel a pár sorral nem tettem édes anyanyelvem ellen.
    Üdvözlettel:
    Gönczöl János

  887. Makuch Bertalan szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Gondok vannak azzal kapcsolatban hogy hogy is nevezzük a történelmi Magyarország elcsatolt részeit. Partium. Azt jelenti rész. Partium volt a volt Zaránd vármegye.Bihart nem lehet ennek nevezni még csak azért sem mert az igaz,hogy az Erdélyi fejedelemséghez tartozott,de később nem. Azután Közép Szolnok,Kraszna,Kővár vidéke Ez a Partium. Ezekből a területekből hozták létre 1876.os megye rendezéssel Szilágy vármegyét. Tehát Ady nem születhetett a Partiumban. Őrvidék.Én a volt Nyugat-Magyarország elnevezést használom.Mert Őrvidék nevű tájegység soha nem létezett.Felvidék,.Kárpátalja ezzel nincs gond. De pl.a Zempléni hegységgel már igen. Miért? Mert minden 1945 előtti földrajz könyvben atlaszok többségében helyesen Eperjes-Tokai hegylánc. De előfordul a Sátoros hegyek elnevezés. 1945 után Tokaji hegység,Zempléni hegysor. Később Zempléni hegység. Azt mondom hogy az atlaszokban is a Kárpátok hegyei elnevezéseinél a történelmi neveket lenne helyesebb használni,zárójelbe téve a mai elnevezéseket melyek nem tartoznak hazánkhoz.A földrajzot nem határtól-határig kéne tanítani. Hogy akar a mai oktatási rendszer hú hazafiakat mikor azt sem tudják hogy mi volt a régebbi elnevezése egyes földrajzi tájnak? A mai tankönyvekből alig tud meg valamit a diák.

  888. Újhelyi Kinga (Ad Mária) szerint:

    Kedves Balázs Géza,

    véletlenül akadtam rá e pár sorra, amit a Máriáról írt. Innen a bátorság, hogy megköszönjem Önnek külön, hogy értette és megértette az előadásunkat. Köszönöm építő véleményét!
    Üdvözlettel,
    Újhelyi Kinga (Mária)

  889. Schmidt János szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Előszeretettel hallgatom esti nyelvi műsorait, amikor csak tehetem. Ma hazafelé tartva egy vajdasági szerző könyvét ismertették, melyből a szemafor köznyelvi előfordulásáról, illetve annak a vajdasági és az anyaországban tapasztalható jelentésbeli különbségéről is értekeztek. Érdekes műsorában megütötte a fülem az az állítás, miszerint nálunk az anyaországban a szemafor alatt szinte mindenki kizárólag a vasúti kereszteződés előtti fényjelző készüléket érti, holott tudomásom szerint (és gyors „közvélemény-kutatás” után mások szerint is) szemafor alatt senki nem érti ezt, ezt fénysorompónak, hivatalosan vasúti átkelőt biztosító fényjelző készüléknek, röviden sorompónak, lámpának hívjuk, ez utóbbi kifejezés egyezik a ritkán rendőrlámpának hívott közúti keresztezést biztosító fényjelző készülék szóalakjával (lámpa). Szemafor alatt a köznyelv a vasúti közlekedésben részt vevő járművekre vonatkozó jelzőkészüléket érti, amelyet „jelző”-ként említünk gyakrabban. Könnyen lehet, hogy Tanár Úr is ezt értette alatta, de a vasúti közlekedésben ezek a készülékek nem elsősorban kereszteződések biztosítására szolgálnak, sokkal inkább forgalomszabályozásra. „Tetten ért szavak” műsorához csak gratulálni tudok, sokrétű munkájához pedig kitartást, jó egészséget kívánva üdvözli szeretettel: Sch. J.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Schmidt Úr!
      Köszönöm szépen a levelét, észrevételét.Teljesen igaza van, én is fénysorompót használok. És ezt el is kellett volna mondanom.A magyar nyelvhasználatban a szemafor, az Éksz. szerint: (vasúti szaknyelv): mozgó karral vagy színes lámpákkal működő vasúti jelzőberendezés; a vasútnál használatos a szemaforhíd is, de ez már tényleg szaknyelvi. – és 2. jelentésben: az erdélyi és a szlovákiai magyarban (tegyük hozzá, a vajdaságiban is): közúti jelzőlámpa.

  890. HS (ad ELTE '56) szerint:

    56-os bejegyzésedben nemcsak a „dalban elbeszélt tragédiát”, a balladát, hanem az azt körüllengő „balladai homályt” is tökéletesen hozod benne. És azt, hogy – ez is a hűségedet tanúsítja – a múltat nem lehet végképp ELTEmetni.
    Én már 13 éves voltam 56-ban. Olyan volt az, mint egy árvíz. Elsodorta a múlt újságpapírral (Szabad Nép) betömött, vaksi ablakocskájú, belül nemcsak a meleget, hanem a bűzt is konzerváló vályogházait, de maradt utána a lelkekben sok-sok rakás HORDAlék is, amit a mai napig sem sikerült teljesen eltakarítani.

  891. XY (ad ELTE '56) szerint:

    ELTE és 56-hoz: „Egyeseknek a la carte, másoknak a la mizsna.” Most „tálaltam” ki.

  892. szbi (ad ELTE '56) szerint:

    Egy-két hete láttam egy kiadványt az ELTE BTK 56-os történetéről. Ismeri?

    • Balázs Géza szerint:

      Köszönöm, hétfőn kaptam meg Pomogáts Bélától: A bölcsészkar az 1956-os forradalomban. (Bp., 1994.) Nagyon szerény kiadvány, bár ebben vannak nevek, visszaemlékezések.

  893. Dörmer Csaba szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!
    Az RTL Klub Fókusz Plusz című műsora számára riportot készítek Szerelmes levelek címmel. Arról, hogy nagymamáink, édesanyáink annó tinilányként még illatos leveleket írogattak, titkos, párna mögött rejtegetett naplóba jegyzeteltek és mindennap várták a postás érkezését. Ma pedig SMS-ben, e-mail-ben, chat-en kommunikálnak a fiatalok. Hogyan változott a kommunikáció az elmúlt évek során, mennyiben változtatják meg emberi kapcsolatainkat a technika vívmányai? Hogyan változik a nyelv, mennyiben más ma egy szerelmes üzenet, mint 50 évvel ezelőtt?
    Készíthetnék-e Önnel interjút ebben a témában a héten?
    Üdvözlettel

  894. SziCsa (ad: Tannhauser) szerint:

    Az is eszembe jutott – mindig kihozod belőlem a nyelvészkedőt – ragyogó írásod kapcsán, hogy a Faust és a Tannhäuser is az idegen nyelvre lefordítható családnevek közé tartozik. Előbbi jelentése ököl, utóbbié (nagyjából) fenyőházi. Az orosz „kulák”-nak a „zsíros paraszt” mellett van egy hétköznapibb jelentése is: szintén ököl. „Este van, este van, ki-ki nyugalomba, zsíros kulák virraszt magában, s azt mondja: ilyenkor tudom én a falut szeretni, ilyenkor, amikor nem dolgozik senki”-olvastam az ötvenes években a Ludas Matyiban. Hát nem gyönyörű? Valóságos költői remeklés!
    A kulák a magyar kula szó többes számú alakjaként is felfogható. A kültakaró jelentésű kutikula akkor magyarul a gyepen heverő kutyakulát, a kulák ennek csoportos megjelenését jelentheti. Cave canem- óvakodj a kutyától, Cave culam-kerüld a kutyakakit. Utóbbi a parkok bejáratánál elhelyezendő táblákra ajánlott felirat. A kutyakula gyűjtésére szolgáló, később (nagy szükségből) rendszeresítendő speciális kukára a „Kulladékgyűjtő” vagy a „Kulamáris” feliratot ajánlom. Igazán Neked való téma. Egyszer-kétszer már érintetted a főváros közpiszkosságát. Ha újra „a lábad előtt hever” a téma, írhatsz róla, a tőled megszokott szellemességgel.
    Kullamentes, kellemes napot kívánok.

  895. A nap szava rovatban találtam a „halkal”-t. Egyik kedvenc szavam. Kár, hogy kihal(kal)t a nyelvünkből. Csokonainál találkoztam vele először (nálad másodszor). „Vitéz” A magánossághoz című versének szavai muzsikálnak a lelkemben, amikor magányosan baktatok a Tatabánya közelében lévő bükkös „szőke” fái között: A lenge hold halkal világosítja / A szőke bikkfák oldalát…

  896. Pienták Attila (ad Maróti István) szerint:

    Csak most, jókora késéssel, Tanár Úr tudósításából értesültem Maróti István halálhíréről. Négy évig dolgoztam a PIM-ben, ebből egy évig osztályvezetése alatt – mindez így mélyen jellemző, bár teljesen jelentéktelen.)
    Kedélyes, lojális, agilis ember volt – Isten nyugosztalja!
    Pienták Attila

  897. IgazTörténet (ad Összeomlás előtt) szerint:

    Kedves Géza!
    Tényleg így van ez, Somogyország székhelyén 2 nyelvész oktatja óvodapedagógus, tanító, gyógypedagógia, magyar szakon az összes nyelvészeti tárgyat (érdemes lenne összeszámolni, hány óra is van összesen). Tavaly PhD-ztak, ha a következő akkreditáció lesz (2015), még mindig nem jöhetnek szóba tantárgyfelelősként, szakfelelősként pedig még úgy sem. Közben pedig 7-8 éve nyelvész PhD-s egyetemi docenseket elüldöztek.

  898. Puskás János (ad Összeomlás előtt) szerint:

    Kedves Géza!
    Mindenben egyetértek Veled, igazad van
    Szeretettel köszöntelek:
    János

  899. No igen: Lazítani, lazítani, próbálj meg lazítani…

  900. Leszenyiczki Magdolna (Ad Tunézia másként) szerint:

    Tunézia ésatöbbi … : Sic transit gloria mundi. – Így múlik el a világ dicsősége .
    Viszont léteznek Örökkévalók – milyen jó !!!
    ‘Ego sum Alpha et Omega , principium et finis .’ – ” ÉN VAGYOK az Alfa és az Omega , a Kezdet és a Vég . ” – mondja JÉZUS .
    És még mi Ő és az Övéi ? Örökké tartó jóság és öröm .
    És ez milyen jó …
    Csak így egyszerűen . 🙂

  901. Sz. Tóth Gyula (Ad Közüzemi zaklatás) szerint:

    Kedves Géza,
    több mint furcsa. Ugyanis Zuglóban pár utcával arrébb se a villanyórával (se a villanyórással), se a vizessel nincs ilyen probléma, működik a leolvasás, működött a csere. Ez valóban zaklatás a javából. Vigyázat, besurranás ilyen ürügy alatt, nem lehetetlen, családi házas övezetben különösen. Ha már az igazolvány is gyanús! Neked is le kellett volna fényképezni őket. Most már mi is figyelünk,jelszó: óvakodj a leolvasóktól!
    Szolidáris üdvözlettel.

  902. Csicsely Tamás (Ad Közüzemi zaklatás) szerint:

    kedves Géza,
    nem zaklatásként, de megjegyezném, hogy nálunk (Ausztria) az elektromos müvek évente egyszer kiküld egy levelet, bélyegzett válasz borítékkal, mivel meg kell adnom a villanyóráim állását (megnéztem, nálunk is le van plombálva). Talán ezért is olcsóbb erre felé az áram, bár lehet, hogy a vizi erömüvek miatt?

  903. Kedves a „kis kínais” írásod.Karinthy írja egy helyen, hogy a bolondokháza igazgatóját 10 éve vitték be az intézetbe, mint ápoltat. Már „kint” az volt a rögeszméje, hogy ő ott az igazgató. Bent aztán át is vette a „kormánypálcát”. Sem az orvosok, sem az ápolók nem merték, nem merik neki megmondani az igazat. Azóta ő vezeti az intézményt.
    A kínai azt hiszi, Európába érkezett. Nem tud vagy talán csak nem akar tudni a garázdákról, a vandálokról, ezáltal annyira sokkolja őket a naivitásával, a „gátlástalan bizalmával”, hogy „akcióképtelenekké” válnak.

  904. Vesztergomby Ferenc szerint:

    T. Fórumozók!
    Nagy örömmel bukkantam Balázs Géza úr nyelvi honlapjára.Sajnos a közmédiában nagyon kevés szó esik magyar nyelvünkről.
    Érdeklődéssel fogom figyelni ezt a honlapot.

    Tt.aesztergomi

  905. szathmáry (ad: Szárszói emlékkonferencia) szerint:

    Kedves Géza!
    Szárszónak is egy a vége. Az a vastaps, ami mindent kifejez. Zseniális vagy. Várjuk az előadásod szövegét.

  906. kurrenty@mailbo.hu szerint:

    Kedves Utassy Tibor!
    Ha csatlakozhatom…Vannak ennél cifrább, az Ön által kifogásolthoz hasonló „riporteretnekségek” is. „Kiss Béla kiosztott neki egy sárga kártyát.”- mondta a labdarúgó-mérkőzést közvetítő szakember az egyik játékosról és a hátvéd durva szabálytalanságát követő játékvezetői intézkedésről.
    A „kioszt” ige jelentése: kinek-kinek odaadja valamiből az őt megillető, vagy neki szánt részt, darabot. Megérdemelné az a sportriporter, hogy jól „kiosszák”, vagyis legalább szóban alaposan ellássák a baját, ha ilyeneket mond. Egy dolgot ugyanis csak adni lehet, kiosztani nem.
    „Sárga lapot” érdemelt volna „csúnya szabálytalanságáért” egy másik riporter ,aki egy kézilabda-mérkőzés közvetítése közben azt mondta az egyik játékos gyors labdaszerzését követően, hogy „Perez ügyesen összegyűjtötte a labdát.” Összegyűjteni ugyanis csak több dolgot lehet, egy helyre, egy csomóba. Egy labdát összegyűjteni majdnem olyan nevetségesen hangzik, mintha egy magát megszállott bélyeggyűjtőnek tartó egyén a következőt mondaná: „Harminc éve vagyok szenvedélyes filatelista. Már sikerült is összegyűjtenem egy bélyeget”.
    Üdvözlettel. Szilvási Csaba.

  907. Utassy Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    A rádióban és a tv-ben riporterektől gyakran hallani,hogy „egy darab” dolgot is „raknak”. Én úgy tudom,hogy egy darabot csak tenni lehet.Önnek mi a véleménye erről?
    Tisztelettel:Utassy Tibor

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Érdeklődők!
      Elnézést kérek, hogy minden ide, üzenetként írt nyelvi kérdésre nem válaszolok. Ahogy honlapom indulásakor megírtam (s itt olvasható is), a nyelvi kérdésekre szakosodott szolgáltatás az általam is működtetett http://www.e-nyelv.hu / nyelvi tanácsadás ingyenesen bárki számára elérhető.
      Egyúttal természetesen köszönöm a megjegyzéseket, észrevételeket, kritikákat és persze a kérdéseket is. BG

  908. Zentai János szerint:

    A láncokoskodáshoz a gimis évekből:

    Fiam, te nem figyelsz!
    Ha nem figyelsz, nem tudsz!
    Ha nem tudsz, egyest érdemelsz!
    Itt is van!

  909. kurrenty@mailbo.hu szerint:

    Kedves Harasztosi Viola!

    Remélem, nem haragszol a tegező formáért, hisz kollégák vagyunk.
    Nagyon örültem a felvetésednek. Jó érezni, hogy jó kezekben vannak a tanítványaid.
    „jót, s jól!-ahogy Kazinczy írja.
    Ami nem finom, az néha már durva is. A nyelvet is a finomságok teszik igazán élvezhetővé.
    Egyetértek veled. Köszönöm. Csatlakozom hozzád az alábbi véleményemmel.
    Üdvözlettel.
    Szilvási Csaba.

    „ Így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledűl, s rabigába görbed. – mondja Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz” című ódájában. „ S míg itt töprenkedem, hazám borítja szemfödél, s elvész becsületem.”- énekli nagyáriájában Erkel „Bánk bán” című operájának címszereplője.
    Napjainkban lassan „kivész” ( mert vannak, akik végképp „kiveszik”) nyelvünkből – s emiatt is szegényebbek leszünk egy gyönyörű „színárnyalattal” – a „vész” igenévszónak, „nomenverbum”-nak az „elvész”, „kivész”, „megvész” „odavész” igékben is szereplő igei formája.
    A legtöbben a „vész” helyett – ahogy még Nagy László is „Pirosodik húsvét” című versének „Aki velem összeveszik, porba höntöröghet” részletében – a „veszik” formát használják. Pedig a pénz „elvész”, nem pedig „elveszik”. Legfeljebb a pénzt veszik el. .
    A kutyavásáron a kutyát megveszik ugyan, de a veszett róka által megharapott házőrző „megvész” és nem „megveszik”.
    „Éppen a falu lelke veszik el”, hangzott el – a nyelvi hiba által mintegy illusztrálva, mennyire igaza van a beszélőnek – „A Káli-medencében” című tévéműsorban.

  910. Laci szerint:

    A mérnök-közgazdász képzést előbb megelőzi egy mérnöki képzés. Tehát már valamilyen méérnök végzettséggel lehet mérnök-közgazdász képesítést szerezni. Én így tudom.

  911. Harasztosi Viola szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Versenyeken, előadásokon találkoztunk már, magyar nyelv és irodalom szakos vagyok én is, gimnáziumban tanítok. Régóta bosszant az, amikor hallom, hogy összekevernek két igét. A vész és a veszik ez a két ige. Ma megint hallottam a rádióban, s valójában a vész, tehát eltűnik, megsemmisül jelentésben használták a veszik változatot. Ahogyan végiggondoltam, egy másik alak és jelentés is zavart okozhat. Észlel jelentésben többes harmadik személyben pl. észreveszik a betörőt. Kíváncsian várom véleményét.
    Üdvözlettel
    Harasztosi Viola

  912. SziCsa (ad Két rossz között) szerint:

    Kedves Géza!
    Imponáló tájékozottságról, rendkívüli irodalmi ismeretekről tanúskodó, a tőled megszokott módon nagyon okos , gyönyörű jelzős szerkezetekkel („roncs-tájképein”, „torz embersorsain”) és muzsikáló alliterációkkal („a férfi folyamatosan beszél”, „rejtett rímelés”, „Tarkovszkij, Turgenyev, Tolsztoj”) is színesített, stilisztikai-remeklés írásodnak van egy „szépséghibája”. Az idézetben lévő magyartalan igevonzat. Nem a te hibád, hiszen Te csak idézel, címnek is csak ezért választottad a a helytelen idézetet.
    Választani ugyanis a magyar nem hol? hanem honnan? nem valamiben, vagy valahol, illetve valamikor hanem valamiből választ. Tehát nem „két rossz között”, hanem „két rossz közül”. Példákkal: : „a karácsony és az újév között választok magamnak menyasszonyt”(időhatározó), „a karácsony és az újév KÖZÜL a Szilvesztert választottuk az esküvő napjának (ez már a választ ige „diktálta” állandó határozó) „a két kapitány rendhagyó módon nem a kezdőkörben, hanem az oldalvonal és a tizenhatos között választott – pénzfeldobással – térfelet” (helyhatározó), de „a vendégcsapat kapitánya a két térfél KÖZÜL a Váci út felé esőt választotta.”
    Tehát a fordítónak, Jávorszky Bélának azt kellett volna írnia, hogy „Ha a magunkfajta két rossz KÖZÜL választhat…” Mivel ezt nem tudom neki elmondani, neked mondom el.
    Nagyon érdekes a regény címének – ezt csak sejtetően, afféle „bóvópatak-gondolatként”, de a „vájtfülűeknek” nagyon finoman „adod” – Csehov „Palata nomer seszty”, „A hatos számú kórterem című” művével való „asszociáltatás”.
    Nagy élmény ez az írásod is. Gyönyörű. Köszönöm.
    (Az igevonzatok is csodálatos világ a nyelvben. Például Szatmárban a „megyek hozzátok” és a „voltam nálatok” a népnyelvben fordítva van még ma is. „Megyek az orvosnál” és „voltam az orvoshoz”-mondja a tiszaháti ember. „Kicsi még a mi jányunk, ne járjon még minálunk, majd ha megnő a mi jányunk, akkor, akkor, akkor jöjjön minálunk”-mondja a népdalában is. Vagy egy oroszok: mi elbúcsúzunk valakiTŐL, ők elbúcsúznak valakiVEL (Proscsajutszja s kem libo).

  913. Írj pontosan! szerint:

    Itt az új őrület:http://www.facebook.com/irjpontosan. Írjuk a j-t ezentúl pontosan, szabadon, ahogy ejtjük, ahogy egyszerűbb! Egyszerűsítő írásmód: Minek annyit gépelni ha már semmit sem jelent?
    Kiejtés szerinti írásmód: Írjuk hát úgy, ahogy mondjuk!
    Hagyományos írásmód: Ahogy kiveszett nyelvünkből a Ÿ vagy a CZ használata, itt az idő hogy a LY is a történelemkönyvekbe kerüljön.

  914. Csicsely Tamás (ad Gyalogosan) szerint:

    Mi, amikor négy napon keresztül zarádokolunk, vagy akár túrázunk (most harmincadik alkalommal), akkor még telefonálni sem igen tudunk a hegyek között vétel hiányában. Több ún. fontos személy, menedzser, orvos stb. tart velünk, akiknek ez a négy nap hosszú évek óta elmulaszthatatlan időponttá vált. Együtt izzadunk, ázunk, fázunk, számoljuk a vízholyagokat, hallgatjuk mások horkolását…
    Aki jött, az jövőre is jönne, ebből csak kiöregedni lehet…Néha nem árt lelassulni, idöt pocsékolni magunkra…

  915. Sz. Tóth Gyula (ad Szekrényesek) szerint:

    A plebs gyógyvízbe megy. De az „igényesebbje” is. Ragyogó leírás a fürdőzők emberi magatartásáról. Másokra ismerünk. De a finom alakok között persze magunkra is. Akik, mielőtt vízbe cuppannának, szeretnék tudni, hány fokos az úszómedence vize. A kérdés jogos, hiszen egy négytagú családnak, asszonynak, gyerekeknek nem mindegy, a hideg árthat. Az egészségre vágyás visszaüthet. A belépőjegyek összesen több mint 17 ezer forintot tesznek ki. A pénztárosok reggel nem tudják, hány fokos a víz. Az egyik rávágja: 26 fok. Nyári üzemmód van érvényben, toldja meg. A fürdőző bent pontosabb információkhoz jut, a saját bőrén érzi a nyári üzemmódot. Azaz, a víz hideg. Az úszómesterek már meg se merik mondani, hány fokos. Eleinte közölték: mindig 26 C alatt maradt a víz hőfoka, inkább 25, esetleg 25,4. Asszonynak, gyereknek, érzékeny csontúaknak nem ajánlott. Újabban hárítják a kérdést, mondván: „nincs hőmérőjük!”. Nem tudni, viccnek szánják, ha igen, hát rossz vicc. Mit csináljon a pórul járt fürdőző? (Képzeljük el: jegyet váltunk a moziba, és bent megtudjuk, más filmet játszanak. Vagy semmit.) Nehezen lehet elhinni, hogy a 100 éves fürdőnek nincs hőmérője. A Wikipédia szerint: a szabadtéri részen az úszómedence a 26-28 °C fokos. A mélyből feltörő drága víz hőfoka az első fúrás után 74,5 volt, az 1936-ban fúrt, 1240 méter mély kútból Európa legmelegebb hévízforrása tör fel, hőmérséklete 77 °C fok. Van mi hűteni. És mindezt hogy magyarázzák el a helyszínen egy külföldinek? Milyen nyelvtudással? A konklúzió? A szolgáltatók szakmai (és emberi) magatartásai csöppet se változnak. Talán egy kicsit romlanak. Vagy: adjunk rá egy lapáttal, csavarjunk egyet a hőfokszabályzón.

  916. Bognár Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Ma láttam a neten a Nemzeti Nagyvizit azon adását, amelyben Ön is részt vett. Hosszú évek óta, már több, mint tíz éve, nem nézek tévét. Erről a műsorról is csak mostanában szereztem tudomást. Ezért írok csak most Önnek.
    Szóba került a műsorban a zabla magyar/szláv szó, valamint az, vajon eldönthető-e egyértelműen ki kölcsönzött kitől?
    Én egy másik példát hoznék föl. Lehet, hogy találkozott már vele, de nekem ez újdonság volt.
    Előre bocsátom: nem vagyok sem nyelvész, sem történész, sem „értelmiségi”. Csak egy érdeklődő, időnként gondolkodó magyar.

    Szóval, azt olvastam a Köpeczi-féle Erdély története első kötetében, hogy Erdélyben, közelebbről Zalatna környékén, már négyezer évvel időszámításunk előtt –régészeti leletek bizonyítják– aranyat bányásztak.
    Abban a pillanatban eszembe jutott valami. (No nem valaki, nem Zalatnay Sarolta). Hanem az, hogy az összes szláv nyelvben az aranyra a zlato, zlata, zlaten stb. szót használják. Utána néztem még akkor, ez nem mostanában volt, a délszláv nyelvekben még az n hang is szerepel bizonyos jelentésekben. Pl.: a bolgárban zlatno,zlatna, zlaten.
    Az egyből szembetűnik, hogy itt valószínűleg a Zalatna tulajdon/helynév került át széles körben alkalmazott köznévvé.
    Lehetséges ennek egy érdekes folytatása is. A zé és az esz hangok sokszor és könnyen cserélődnek.
    Akna-Szlatina jutott ekkor eszembe. Zalatna-Szlatina. Nagyon gyanúsnak tűnt a hasonlóság. Ha jól emlékszem, a Kárpát-medencében öt Szlatina, vagy nagyon hasonló nevű települést találtam. Mi lehet ezekben közös? Nos, szerintem az, hogy mindannyiszor, amikor egy barlangot kerestek és találtak eleink, először azt remélték, hogy aranyat fognak ott bányászni. Aztán, éppen Akna-Szlatinán nem aranyat találtak, hanem sót. Amit azért elég könnyen lehetett aranyra konvertálni…
    Hogy ez nem légből kapott gondolat, bizonyítja az, hogy az egyik Szlatina-klón, Nagyszlatina vagy valami hasonló elnevezésű, Körmöcbányától kb. húsz kilométerre található. És Körmöcbánya sem a sóról híresült el.
    Lehet ez annak jele, hogy már akkoriban, hatezer-ötezer éve is szláv népek lakták a Kárpát-medencét?
    Vagy lehet ez annak a jele, hogy az itt már sok ezer évvel annak előtte letelepedett nép(ek), adták a helyneveket? És a később érkezők tőlük vették át?

    És itt jön a képbe Grover S. Krantz elmélete. Ön bizonyára ismeri. Számomra ez az elgondolás a legelfogadhatóbb. Mert ezzel még a finn-ugor nyelvrokonság is magyarázható, de arra is magyarázatot találhatunk általa, miért tartanak minket, magyarokat a japánok, a koreaiak, a mandzsuk, az ujgurok és számos török nép rokonnak?
    És a Honfoglalás is más megvilágításba kerülhet általa, és Hazatérés lesz belőle.

    Van még egy dolog amire szeretném fölhívni figyelmét. Mert valahogy erről nem nagyon beszélnek a történészek, régészek.
    A népvándorlás szokásos útvonala az Al-Duna felől vezetett a Kárpát-medencébe. Innen jöttek a hunok, az avarok is. A magyarok viszont a Verecke-hágón keresztül érkeztek. A Kárpát-medence nem volt akkor sem lakatlan. Teljesen oktondi népességet kellene feltételeznünk, ha azt gondolnánk, hogy az itt élők nem figyelték, őrizték a hágókat. Egy ekkora felfegyverzett népesség, mint az Árpád vezette magyarok, nem surranhattak csak úgy be a Kárpátokon belülre. Annak pedig semmi nyoma, hogy bármi ellenállás lett volna velük szemben. Legalábbis a mostani Kárpátalja, észak-kelet Alföld vidékén. Ez pedig csak arra utal, hogy az itt lakó, élő nép nem tekintette a benyomuló magyarokat idegennek, ellenségnek. Ebből pedig az is következik, hogy azonos vagy nagyon hasonló nyelvet beszéltek.

    Mert miről ismerszik meg az idegen? Hogy nem értjük szavát, mások a szokásai. Akkoriban pedig még nem fertőzték meg a népeket azzal, hogy az „idegen szép, az idegen jó és legfőképpen jót akar”. Hanem pontosan tudták, hogy az idegen: ellenség, és úgy kell vele bánni. Ha nem is egyből agyonütni, de figyelni minden mozdulatát és résen lenni. Ez annál is könnyebb volt, mert más volt az öltözete, mások voltak szokásai, más volt a nyelve…

    Üdvözlettel: Bognár Gábor

  917. Németh Zoltán szerint:

    Van elképzelésem, de Öntől szeretném hallani: Miért hosszű „ssz” a jössz? Az ige jelen idő, második személy esetén csak sima „sz” látsz, futsz, hordasz?
    Üdvözlettel: Németh Zoltán

  918. Étvágygerjesztően kedves a henteses írásod. Ismét egy csodálatos birodalomba kalauzoltál el bennünket. Gyönyörű ez a világ,és Te mindig felfedezed és megosztod velünk apró csodáit. Szenzációs a fregoliszó-alkotásod, a piac-sarki, amit első látásra pia-csarkinak olvastam. (Kiváló szó lenne a limonádéra: csarki, csarki, facsar(j)ki!)

    De megint felborzolódott a kedélyem az egybe- és a különírás következetlensége miatt. A rántotthúst, a főttkolbászt és a sültcsirkét – ahogy te itt – én is mindig egybeírnám. Akkor is, ha tudom, hogy az „Ákádémia” szerint mind a hármat külön kell írni. (A töltött káposztát is. Nekem az is töltöttkáposzta, mindig fogcsikorgatva írom, de „a szabál szabál”- igába hajtva a fejemet – külön.) Ha kijavítod őket, jó, ha nem – mert lázadsz a „konvenció” ellen – még jobb. (akkor viszont a második főtt kolbászt is írd egybe, a sült szó után pedig tegyél kötőjelet). A hentesárú-t viszont – bár csak apró figyelmetlenség – „feltét nélkül” javítsd ki, légy szíves rövid u-sra. Ugye, nem haragszol a te (disznó)szőrszálhasogató nyelvtestvéredre? (ha igen, dugj a disznó fenekébe, mint gyermekkoromban az egyik hentes a már fehérre sikált disznó „sejhajába” a farkát, hogy mi, a csemegézni akaró kölykök ne vághassuk le. Bocsánat, hogy egyértelmű legyek, nem a hentes farkáról van szó)

    Nyelvbaráti szeretettel ölel hús-vér.hentestvéred.

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a helyreigazítást, igazítottam naplószövegemet az akadémiai helyesíráshoz. Sült és főtt kolbász, meg főtt csülök. Természetesen védekezhetnék, hogy jelentéssűrítést látok benne, vagyis ez egy bonyolultabb „hentesbolti” fogalom, de nem teszem. Azt hiszem nyelvészek utoljára a zsíroskenyérrel (zsíros kenyérrel) jártak így… Utoljára?

  919. T. Tanár Úr, kedves Géza, nagyon élvezem a Gárdonyi-hetet. Közel áll hozzám az író! Köszönöm a tegnap esti (péntek) néhány percet! Igazán szépen csengett a kettejük hangján a szó. Legalább kicsit játékossá váltak a tartalmukban komoly, (komor) útravalók, amiket az író a fiainak fogalmazott meg.
    Az azonos értelmű szavak váltott olvasása is élénkítette a műsort, segített a figyelem fenntartásában.
    Jó érzékkel „koreografálják” a szöveg felosztásával, szabdalásával az anyagot. Még fokozza a hatást az eltérő hangmagasság, a két különböző, de mégis harmonizáló orgánum.
    Tegnap ez nagyon kijött. Köszönöm!! Gondolom, hogy azért is élveztem nagyon, mert minden sorát előre ismertem.
    Bár még nagyobb kíváncsisággal hallgatom másokét, amit még nem ismerek. A keddi adásban elhangzott Gárdonyival kapcsolatban Balatongyörök helységnév. Itt valószínűleg (Szőlős)györökről volt szó, ami szintén a Balaton környékén található, de a déli parton, Somogyban, Bboglártól 10 km-re délre. E településről származik G. G: édesanyja, Nagy Terézia, a kurtanemes lánya, aki 16 évvel volt fiatalabb Ziegler Sándornál. Úgy vélem, tévedés történt, már csak megszokásból, mert „györök” kapcsán elsősorban (csak) Balatongyörökre gondol mindenki. Gárdonyi apja, mert mindig összeveszett a munkaadóival, örökké vándorolt, 16 helyen élt haláláig, megjárva az egész országot a családdal, de Bgyörök, nem tudom, hogy szerepelt volna. Téli szórakozásból G-t tanulmányoztam, s még elég friss a fejemben.
    Egyébként mit jelent az, hogy „györök” „györk”? Györköny, Györe, Gyönk településeink is vannak, mit jelentenek-e(rokon) fogalmak, szavak? Nem tudom.
    …Egyébként Ziegler Sándor, Gárdonyi apja igen olvasott, felvilágosult ember volt, s tán ezért is, a tudás birtokában, nagyon makacs, öntörvényű is volt egyben. E rendíthetetlen magatartásával, s (tán) arisztokratikus kinézete miatt is gyakran került összeütközésbe munkaadójával. Volt eset, amikor őt nézték a gazdának a valódi tulajdonos jelenlétében. Elképzelhető, hogy ez milyen feloldhatatlan ellentétet szült közöttük. Nem tehetett mást, továbbállt. Haláláig 16 helyen fordult meg az országban családjával.
    Szinte teljesen biztos, hogy Bgyörök nem szerepelhet G. G. életében, ott nem laktak de még győződjön meg Ön is erről.
    További jó nyelvművelő munkát kívánok!
    ( Gárdonyi és más nyelvművelők, magyartanárok által kifogásolt szókapcsolatok, germanizmusok úgy 100-120 év alatt, mind hungarizmussá váltak, hiába volt minden….Erről győződtem meg az elmúlt napok egyik műsorából.)
    Ennek ellenére tegyük a dolgunkat!

  920. Harmath Zoltán (ad Tetten ért szavak) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Imádom a műsorait. A 2013.07.31-i adáshoz osztom meg Önnel a gondolatomat, illetve fejezem ki egyetértésemet Önnel.

    Röviden említek néhány háttér információt rólunk, hogy érthetőbb legyen, hogy miért írok Önnek.
    A levelem minőségéből bizonyára azonnal látja, hogy sosem tanultam bölcsészetet. A magyar mint tantárgyat utoljára 30 éve az Eötvös gimiben tanultam. Németországban éltem éveket és angol felsőfokú nyelviszgám van, a feleségem németajkú német tanár és gyermekeim kétnyelvűen nőttek fel, így egy kicsit amatőr ‘nyelvészek’ lettünk. Mai napig tanuljuk (a sok felejtés mellett) ezeket a nyelveket, mert mint minden tudományban, minél mélyebben beleássuk magunkat, annál jobban látjuk, hogy alig sikerült elsajátítani belőle valamit. A csodálatos magyar nyelvünkkel is ugyanígy vagyunk.

    Úgy gondolom, aki a magyar nyelvet más nyelvek fölé helyezi, az valószínűleg nem ismer alaposan más nyelveket. Felületesen itélkezik sok millió ember anyanyelvéről. Az Ön 2013.07.31-i műsorában a német-magyar nyelvi párharc példáit egy elszánt germanisztikás különösebb erőfeszítés nélkül meg tudja cáfolni. A furcsa az, hogy tanult, világot járt, esetleg idegen nyelvet is beszélő emberek hasonlítják össze a magyart úgy más nyelvekkel, rengeteg csacskasággal tarkítva,hogy a magyar nyelvet hozzák ki győztesként, mintha ez egy sportverseny lenne. Természetesen tudom és értem, mint a Bach rendszer példáját is mutatja, a politikai üzenetét is ezeknek a összehasonlításoknak.

    Munkájához és a brilliáns ‘Tetten ért szavak’-hoz, további sikeres munkát és jó egészséget kívánok.

    Üdvözlettel

    Harmath Zoltán

    • Balázs Géza szerint:

      Köszönöm a levelet. Az illem tiltja, hogy bármi mást írjak, talán csak annyit még: ezért érdemes dolgozni. BG

  921. Csicsely Tamás szerint:

    Túráztunk a Provansz-vidéken Franciaországban s feltűnt egy beszélgetésnél, hogy a helyiek a vidékük egy részét „Duráncnak” mondják. Rendesen ledöbbentem, mivel gyümölcstermelô vidék… Lehet, hogy a Duránci szilva onnan származhat, vagy otthon is van egy olyan nevű település?
    Sok ciszter kolostor is van arra, akik otthon is alapítottak rendeket.Valószínű butaság a felvetés, de hátha?
    Elnézést, hogy itt írok Neked, de nem akarom megnézni a drótpostámat, ha onnan írok, akkor meg kell nyitnom az új leveleket…Üdv egy csodás vidékről, Tamas

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás, a duránci szilváról azt derítettem ki (azontúl, hogy igen általánosan elterjedt): az albániai Durres város olasz nevéből – Durazzo – származik. Nyilván van még számos művelődéstörténeti vonatkozása, és innen másfelé is terjedhetett. Kellemes kirándulásokat kívánok, Géza

  922. Szép példa az összefogásra: álom, lehetőség, valóság. A méltán bizakodó hanghoz: 32 évünk még biztosan rámegy. Van időnk. De ne húzzuk. Bátorításul, nem csak táborozóknak.

  923. Mindig szívesen olvasom a Naplódat, minden bejegyzésed tanulságos és elgondolkodtató.
    „A tetoválás: jelenidő” című különösen megérintett. Remélem egyszer részletesebben is kifejted gondolataidat. Nekem is sok minden eszembe jutott a témával kapcsolatban.

    Mikor a jelenben sem könnyű létezni, nem meglepő a „nem tervezés”. Az emberek jelentős részének a jelen nem a mértéktelenségről, hanem a túlélésről szól. Milyen jövőképe lehet manapság az embereknek? Ha csak a szűkebb környezetemből indulok ki, nem túl biztató a jövővel való gondolás. Lányom 2 éve végzett a tanítóképző főiskolán. Másfél évig ügyintéző volt (közfoglalkoztatott!), most „feltört”, egy tejüzemben minőségbiztosítási ellenőr. Hogy meddig, azt nem lehet tudni. Ez az a cég, amelyik 4 évvel ezelőtt pálmaolajjal kutyulta a tejfölt és országos botrány lett belőle. Közben legalább 50 munkahelyre adott be pályázatot. Korosztályából többen vidékről városba költöztek, miután kifizetik az albérletet, rezsit stb. a fizetésüket szüleiknek kell kipótolni, hogy létezhessenek. Vannak, akik a szomszédos országokban próbálnak szerencsét, mint pincér, szobalány, mosogató stb. alkalmazzák őket. Nyelveket beszélő diplomás fiatalokról van szó!
    Kollégáim, akiknek bezárt az iskolájuk idősgondozóként, hivatalsegédként, kalauzként stb. dolgoznak, amúgy ezekhez elegendő lenne a 8 általános is. Ők sem így tervezték, de hozzá teszem, becsületesen látják el mostani feladatukat is.
    Ismerem a „mélységet”. Mint iskolai gyermekvédelmi felelős gyakran látok ilyet. Az ilyen környezetben felnövő gyerekeknek a jövője nagyjából már eldőlt. Innen szinte lehetetlen kitörési pontot találni. Hiába a gyermekvédelem, a felzárkóztatás, az IPR.
    Még hosszasan sorolhatnám észrevételeimet, de ennyi talán elég ahhoz, hogy rávilágítsak arra, amit én gondolok, tapasztalok. Azt hiszem mindez nem csak az én környezetemre jellemző, ennél még rosszabb is létezik.
    A célok eléréséhez nem mindig elég az elszántság, a kitartás. Pénz nélkül, munka nélkül, lehetőségek nélkül nehéz hosszú távú terveket szövögetni. Persze ez az egész nem csak az anyagiakról szól, sok mindennek a fejekben kellene eldőlnie.

    És nem utolsó sorban azt gondolom: „ember tervez, Isten végez”. 11 évvel ezelőtt meghalt a párom, ő 40 éves volt én 34. Két életre való tervünk volt, de semmi nem lett belőle.
    Vagyis még összetettebb problémát vetettél föl, mint amire először gondolnánk.

    Nekem is van tetoválásom, olyan helyen, ahol nem mindig látszik. Mikor készíttettem én is föltettem magamnak azokat a kérdéseket, amelyekre Te is utaltál. Most mikor „a maci már kifele megy a málnásból” sokszor nem azt bánom, amit megtettem, inkább azt, amit nem.

    Ennek ellenére én bizakodó vagyok, vannak terveim, és bízom benne, hogy mások sem adták és adják föl.

  924. Csicsely Tamás (Ad Kiskorúaknak) szerint:

    Kedves Géza,
    szerintem az oka ennek a sok figyelmeztetésnek részben abban keresendő – hogy példát említsek -, ha valaki elesik a járdán, mivel sokat ivott, de volt ott egy kátyú, akkor ügyvédhez fog fordulni és valószínűleg kártérítést kap. Vagy pl. Ausztriában valaki az autópályán a saját hibájából lemegy a pályáról (csúszós az út, gyorsan ment) s nekimegy egy híd pillérjének, mivel talán nem volt tökéletes a szalagkorlát, akkor az út kezelője fizet stb. Nem lehet-e esetleg, hogy a túlszabályozásról, a felelősség folyamatos kereséséről lehet itt szó?

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás, pont erről akartam írni. A mi európai jogrendszerünk mindent szabályozni akar, s ennek természetesen nincs vége. S ha már fölkínálja a lehetőséget, mi igyekszünk élni vele, no meg a kiskapukat is keresni. Én sem tudom, hogy hol lenne az a határ, amivel a jognak nem kellene foglalkoznia. A józan ész lenne a határ, de ez definiálhatatlan. Tegnap Kaposváron láttam egy feliratot egy szelektív hulladékgyűjtőn: „Vigyázat, a nyitószerkezet visszacsapódhat és súlyos sérülést okozhat.” Azt hiszem, az ilyen dolgokra gondolok…

  925. Ebben a borús időben is beragyogtattad a reggelemet Éj a hegyen című írásoddal. Film- és verscímek – a Nyár a hegyen, a Kamaszkorom legszebb nyara, a Katonazene, Bástival – és Ady-strófák kavarognak bennem.

    Lehet-e, lehet-e,
    Hogy jön még ájult tűz-nyár,
    Bukó-csillagos éjek
    S hogy én, én már ne éljek?

    És majd szűrik a bort
    Pompás, aranyos őszben
    S ittasan, tarka lombok
    Hulltán nem én borongok.

    Egy kedves barátom, Hamar Péter (Pista biztos ismeri, Fehérgyarmaton élő kiváló filmesztéta és ő a Móricz Zsigmond utolsó szerelme című irodalomtörténeti kuriózumnak számító könyv szerzője is) a közelmúltban veszítette el nagyobbik gyermekét. Öngyilkos lett a fiú. Annak pedig ez év szeptember 1-jén (még mindig így írjuk, vagy már működik a „reform”?) lesz éppen 20 éve, hogy a mi kicsi lányunk autóbalesetben meghalt.

    „Isten rajtad, végtelen könny, isten benned végtelen mosoly”- írja – nem feltétlenül az egyházi vallásosság aspektusából – Weöres Sándor. Gyönyörű gondolat. A szeretetben oldódik fel a fájdalom gyilkos jegece. (Milyen szép, régi magyar szó ez a kristályra. Örülök, hogy használhatom)..

    Ady soraival azt üzened az írásodban, hogy „aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön”.

    Köszönöm, köszönjük.

  926. Miklós szerint:

    Kedves Gézám!
    Olvasgatom az oldaladat, s nagyon tetszik. Szép írások, értékes gondolatok. Gratulálok hozzá.
    Baráti üdv: Miklós

  927. SziCsa (Ad Értéket termel) szerint:

    „Talán éppen azért is van szükség humán tudományokra, hogy jobban el tudjuk mondani azt, amit akarunk. Mert arra gyanakszom, csak rosszul beszélt, rosszul nyilatkozott a felsőoktatás legfőbb vezetője”írod. Első mondatodat (olyannyira igaz és gyönyörű!, hogy) én magamban szállóigévé emeltem.
    Klinghammer úr gondolatáról – különösen „mÉRTÉKtartóan ÉRTÉKtartó”, bölcs írásod elolvasása után – (én, ha szívügyemről van szó, nem mindig tudok olyan visszafogottan és tárgyilagosan nyilatkozni, mint Te) a világirodalom egyik legnagyobb géniuszának, Madách Imrének a falanszter-jelenete jut eszembe. Nem kell a virág, a művészet, csak ami hasznos, amit a „kilúgozott értelem”, az utilitarista szemlélet híve jónak talál.
    Az államtitkár úr kijelentésétől már csak egy nagyobb lépés, hogy be kellene záratni az Operaházat, a Műcsarnokot, Kalibánként el kellene égetni a nem kifejezetten szakirányú témájú könyveket, és le kellene rovarirtóval fújni a tücsköket..
    Szegények éje! Légy szenem,
    füstölögj itt a szívemen,
    olvaszd ki bennem a vasat,
    álló üllőt, mely nem hasad,
    kalapácsot, mely cikkan pengve,
    – sikló pengét a győzelemre,
    óh éj! -írja Munkások című költeményében a sötét gyárra „az ember vörös csillagát” szögező osztály képviselőivel azonosulni tudó József Attila Külvárosi éj című versében, felvillantva a munkás-paraszt összefogást jelképező sarlót és kalapácsot. A marxizmus-leninizmus és a dialektikus materializmus „anyagelv anyanyelvű” szemináriumait és esti egyetemeit juttatják eszembe ezek a sorok, és A város peremén „Nem isten, nem is az ész, hanem a szén, vas és olaj, a való anyag teremtett minket” sorait.
    Arra gondolok, milyen suta és ormótlan a kőműveskalapács, mily helyes és elegáns mellette az asztalosé és a cipészé, hát még a műszerészé vagy az ötvösművészé. Akik utóbbiakat létrehozták, ismernek egy magasabb rendű, szellemi-lelki formanyelvet is. A lélek, a költészet nyelvét.
    Gondolataimat, amelyek megformálása közben helyenként minden bizonnyal „túl messzire dobtam a kalapácsot”, az általam idézett nagy magyar költő soraival fejezem be: „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye”.

  928. Csicsely Tamás szerint:

    Tisztelt professzor úr, kedves Géza,
    köszönet a pénteki gráci elöadásodért! Nekünk az un. nyugaton élö magyaroknak nagyon fontosak az ilyen alkalmak! Számomra, mint a nyelvi témákban laikusnak is érthetö, szórakoztató és nem utolsó sorban nagyon hasznos volt.
    Édesapád igazán jól tanított meg a haza szeretetére.
    Nagyon bízunk a folytatásban, a környéken is van még elegendö hegycsúcs!

  929. A flaszter romantikája, lehetne rövid megjegyzésem címe, ahogy Balázs Géza felvillantja új könyvét, amely már nyomdában várja sorsát. A kis részlet érdekességeket jelez, a címe: A pesti nyelv, a szerző bejelenti, hogy „kincseiről” van szó. A részletből úgy tűnik, címszavakban közelít a rengeteghez, nem „nyelvészkedik”, illetve sajátosan: a címszavak érzelmi-gondolati kötödést fognak össze, ezekhez illeszti a tárgyakat, a hozzájuk, általa tapasztott (mű)emlékeket, kedves helyeket. Újszerű műfaj bontakozik ki: a flaszter néprajza, avagy néprajzos flaszter. Nyelvi-néprajzos útikönyv, Budapest-kalauz. Szembetűnő a pozitív megközelítés, „a kedves, szépet nekünk” elgondolás. Más bejegyzéseiből tudjuk, őt is sok minden zavarja a fővárosban, a zajok, a szemetelés, az olykor kiszámíthatatlan közlekedés, a hivatalos szervek „értetlenkedő” intézkedései, a Széchenyi fürdő bizony színvonaltalan szolgáltatásai, amit a személyzeti munka hiányosságaira vezet vissza. (Ezzel, mint uszodai törzstag, egyetértek.) De hát a nagyvárosnak vannak bűzei és illatai, zajai és csöndjei, van csábítása és hárítása. Új könyvében a szerző, ezek szerint, felülemelkedik a mindennapi üzemzavarokon – aki a csigát más lába alatt észreveszi (egyik blog-bejegyzéséből tudjuk), rossz ember nem lehet. Nagyobb távlatból szemléli a budapesti életet. Saját életét. És másoknak is ezt ajánlja: mert a nagyvárosi flaszternek van romantikája.
    Gratulálok, és kíváncsian várom „A pesti nyelv-teljeset”.

    • szathmáry szerint:

      A Sz. Tóth Gyula – Balázs úr Budapesti kincseim című írására reagáló – egyébként okos, élvezetes hozzászólásának csak a mottójával – a flaszter romantikája – nem tudok egyetérteni.
      Ha a hozzászólónak vannak már előzetes ismeretei A pesti nyelv című, általam is nagy érdeklődéssel várt kötetről, akkor – amennyiben a fővárosunkban élők nyelvének alsóbb szférái, a „szubköznyelv” és az argó is jelentős helyet kapnak majd a kötetben- akkor: I’m sorry. Én csak a „kincses írásra” való reagálásra „re-reagálok” most. „Die StraBen Wiens sind mit Kultur, die StraBen anderer Städte mit Asphalt gepflastert”- vallja az elfogult lokálpatrióta, mondhatni „lokálsoviniszta” osztrák. Balázs úr – a „sógor” kijelentésének cáfolatát adva – ahogy ezt címszavai (felfedezés, kaland, merengés, titok, ihletettség, felfrissülés) is jelzik, nem az aszfalton állva, hanem a magyar főváros történelmi múltjának távlatából, természeti szépségeinek, a hazai tudománynak és a művészeteknek a magaslatából szemlél, gyönyörködik és gyönyörködtet, büszkélkedik és „büszkéltet”.

  930. CS (Ad A csigamentő) szerint:

    Az említett fiatalember biztos nem meztelen csigát vitt át az úton. A meztelen csigát csak azért említem meg, mivel leginkább azoknak segítünk, akiknek egyébként is sokan segítenének pl. én is segítem őket, akik rosszul néznek ki – pl. meztelen csiga – mások azokra sokszor undorodva rátaposnak…

  931. Csicsely Tamás (Ad Budapesti kincseim) szerint:

    Kedves Géza,írásod is alátámasztja véleményemet, miszerint turistaként láthatsz valamit a meglátogatott városból, de megismerni csak az ott lakók (akik persze nem csak bevásárlóközpontokat ismernek) segítségével lehet. Jó ötleteket adtál a következő Budapesti látogatásunkhoz!

  932. Adalék a mai Tetten ért szavakhoz (Konferenciák)
    Hogy mennyire beletaláltál, arra két idézet. Garr Reynolds prezentációtréner/szakíró:„Japánban és az egész világon nap mint nap számtalan szakma képviselője szenved a harmatgyenge, élvezhetetlen prezentációktól, amelyek nemhogy hatékonyak lennének, de többet ártanak, mint használnak.”
    Seth Godin tréner/író/blogger: „Szinte minden PowerPoint prezentáció harmatgyenge, élvezhetetlen katyvasz, valójában elviselhetetlen csődtömeg.”

  933. KGY (Tetten ért...) szerint:

    Te már nem emlékezhetsz rám, ennek ellenére nagyon régen a Váci úti könyves iskolában tanítottuk. Én a marketing tantárgyat adtam elő ott. Manapság kommunikáció- és kreativitástrénerként dolgozom, s mint ilyen, prezentációtréningeket is tartok. Hallottam a mai Tetten ért szavakban az írásodat a konferenciákról. Én soha, sehol nem találkoztam ilyen pontos – és ilyen könnyed – megfogalmazásával annak, ami ezeken az eseményeken történik. Gratulálok hozzá, kiváló írás!

  934. Molnár Gergely (Ad A méhek világa) szerint:

    Olvasom egy helyen: „Minden élőlény, és maga a Föld is meghatározott rezgésű elektromágneses sugarakat bocsát ki és fogad be, egy roppant finom és bonyolult kölcsönhatásban lévő egyensúlyi rendszer részeként. Úgyszólván ezek a sugarak a vivőhullámai az évmilliók alatt kialakult földi életnek. Az utóbbi évtizedben bolygónkon az erőszakos emberi beavatkozások folytán több milliószorosára növekedett az elektromágneses sugárzás, és ettől fölborult a rendszer egyensúlya. Az élőlények teljesen védtelenek a sugárzás ilyen mértékű megnövekedésével szemben, hiszen a környezethez való alkalmazkodásuk hosszú története során ilyesmiben sohasem volt részük. A következmények beláthatatlanok.”
    Elsőként a méhek dobták be a törülközőt…

  935. Béky László szerint:

    Tisztelt Dr Balázs Géza!
    A budaőrsi uti DECHATLON áruházban kajakokat is árusítanak
    Többre ez van írva: VÍZBEN IS HASZNÁLHATÓ
    Kérdeztem az elárusító hölgyet, hogy hol mindenhol még! Pl szárazföldön üldögélni lehet benne, esetleg repdes, de erre már nem volt válasz, mindössze annyi, hogy ez Franciaországból jött
    Barátsággal
    Béky László természetgyógyász

  936. Még feljebb. A hegymászóink tragédiáját gondosan körüljárja a Professzor úr, valóban itt nem lehet, nem szabad egyszerűsíteni, sematizálni, főleg nem útszéli hangon sértegetni. Azonban a kérdés igen összetett, még bonyolult is. Erőss Zsolt világhírű hegymászó, számos csúcsot hódított meg, ahogy lejött az egyikről, máris készült a következő útra. Többször volt veszélyhelyzetben, egyik lábát amputálni kellett. Emlékszem az orvosi beavatkozást követő nyilatkozataira: derűsen mosolyogva diagnosztizálta helyzetét, emberileg, mint sebesült, s mint sportember. Nem hagyott semmi kétséget afelől, hogy folytatja, a pozitív oldaláról közelített „mélyhelyzetben” is. A minap ismét hallgattam a vele folytatott korábbi rádiós beszélgetést: tiszta, világos beszédben, érthető nyelvezettel, a médiás „szakemberek kommunikációs kultúráját” messze felülmúlva, értelmezve-magyarázva fejtette ki filozófiáját. Volt neki filozófiája, végiggondolt, alapos, elszánt. Félelem nélküli, ám felelősséggel bíró. A felelősség-kategóriát tisztázta magában, és nyilván közvetlen szeretteivel. És a kockázat, hogy netán odaveszik? – kérdezte a riporter. Kockázat a mindennapi élet része, válaszolta, ez értendő a gyalogosra, az autóvezetőre. Kipróbálom magamat, mások nem teszik. Nem veszik igénybe fizikumukat, hogy ne sérüljenek. Lehet, hogy elhíznak, lehet, hogy más bajt szereznek maguknak. Ez az ő kockázatuk, összegezte. (Hogy más, veszélysportokat, az ott fel/bukkanó tragédiákat ne is említsük!) Balázs Géza szépen zárja a bejegyzést, a felelősséget értéktartalommal bővíti. Annyival meg én vinném tovább a fonalat, hogy hát, talán (az általam is nagyra becsült) újságíró „úgy” gondolta-érezte. Még neki is igaza lehet. Erőss Zsolt úgy gondolta, van még feljebb. Ez volt az élete. És a halála. És csak így érdemes hallgatni a tragédiát megélő, a kis gyermekekkel magára maradó feleség szavait: nem tiltaná a hegyektől gyermekeit. Kötelező szöveg, túlélésre. Életre szóló.
    Együttérzéssel, Sz. T. Gyula

  937. Kedves Géza!
    1967-ben egy vörös hajú, aknászképzős tanítványom, Zsoldos Jóska írta ezt a verset. Eltűnt a világban, és hiába keresem a barátaimmal együtt. Naponta felzeng bennem a kis költemény. Annak idején azonnal megtanultam, és nem felejtettem el. Pedig már 46 év eltelt a megírása óta. Az Anyám arcát a XX. század egyik legszebb versének tartom. Szerintem negrázóan gyönyörű alkotás.

    Zsoldos József: Anyám arca

    Bánatát megváltani
    nem elegendő hat nap mérték,
    sem apám kaszára fonnyadt teste,
    amivel tisztességét kifizették.

    Borzadt, két világcsodát látott,
    megríkatták párás lég-szemét,
    négy nyerítő csikót ellett,
    elszívták eleven tejét.

    Teste négy égtáj felé görbült,
    inni tócsákra hajolt,
    arcom, ez a sápadt rézveret
    talán a gyermekkori képe volt.

  938. Magyartanár kollégám olvasván a Vonzó természettudományok bejegyzést, elküldte volt tanítványainak gondolatait a tanárról. Név nélkül közreadom néhány tanítvány levelét: Péter: „A tanár úr mondta nekünk: „Nem irodalmat, én embert tanítok”. Egy életre megjegyeztem, mert valóban ezt tette, és messze-messze a legjobb tanítóm volt!” Judit: „A tanáraink közül akkor is és így utólag is őt tartom a legjobb, legsokoldalúbb, legműveltebb és legintelligensebb embernek. Nagyon jó dolog, hogy a tanítványai lehettünk!!!” Ildikó: „a hol a labda gyönyörű íve” lebben fel leginkább nekem, annak a labdáé, amit kevesen tudnak és mernek olyan magasra feldobni, mint ő… s melynek érkezésével ő tökéletesen tisztában van, s hálás mindenkinek, aki részt mer, tud venni ebben a „játékban”…köszönöm…” Zoltán/Zombi: „Engem csak helyettesítésből tanított,de rápattintott az összehasonlító nyelvészetre és az etimológiára. Ember!”
    Azt hiszem, boldogabb emberek lesznek, akiket ilyen tanárok tanítanak; akikre diákjaik így emlékeznek; s ez a tanári munkánk legnagyobb öröme is.

  939. Legfőbb nemzeti kincsünk a magyar nyelv. A szókincs összetett szó, alárendelő, jelzős összetétel. Két eleme, a szó és a kincs zeneileg is jól „megkomponált”. A szó a lehető legrövidebb, mindössze egy magán- és egy mássalhangzóból áll. Az sz hang a repülést, a dinamizmust, az o a kerekséget, a nyitott szájat, a világra való rácsodálkozást érzékelteti. A kincs i je a finomságot, a törékenységet, k-ja a keménységet, a mívességet, cs-je a csillogást sugallja. A magyar nyelv egy kimeríthetetlen kincsesbánya, ahol garmadával hevernek a különböző korokból származó „arany szótallérok”, „szódrágakövek” és a kifejezések és szóképek „ékköves kösöntyűi”, „násfái” és „diadémjai”, köztük a nép sok-sok „ötvösműhelyében” született remekművek. Csak le kell hajolnunk értük, meg kell velük töltenünk tarsolyunkat.
    A szó nem csupán hangzik, de azonfelül még világol is, meg illata és testhőmérséklete is van. „Mindenkinek megvan a maga muzsikája, akár köhög, akár evez, akármit is csinál, azt meg lehet ismerni…” – olvashatjuk Móricz Rózsa Sándor a lovát ugratja című regényében. Jó hallgatni Balázs Géza és az őt partnereként kisegítő Bogár László szavainak egyedi zenéjét hétköznap esténként a Kossuth Rádióban a nyelvész professzor Tetten ért szavak című műsorának adásaiban.

    Váci Mihály Vakon is című versében orrán („orgona, hárs, az akác illata lobban, arra az otthon”), tapintásán („Tíz ujjhegyem ismeri a szomszéd arcán, tenyerében a ráncot”), „belső látásán” („…vakon is, nyomorékul visszatalálnék, honnan elindultam, a küszöbre…”), hallásán („A rozs-zizegés, szárnyak suhogása elmondja, hol ért az est…”) és ízlelésén („Mint hívő az ostyát, a hazámat nyelvemen ízlelem én”) keresztül fogadja be a vele szinte azonos hazai tájat.

    A nyelvben – ahogy Baudelaire érzékelteti Kapcsolatok című versében – „egymásba csendül a szín és a hang s az illat.”

    „Számomra Csécse szín, hang, íz szag és tapintás” – írja Móricz az Életem regényében.

    Balázs Géza és Bogár László beszédére igaznak találom, amit Szabó Lőrinc a szavakról írt: „Olyan fényburok veszi őket körül, mintha meteorok volnának, vagy nyargaló lámpák a képzelet sötét zűrzavarában. Hogy tud világítani egy-egy szó, amely máskor beteg volt és hamu… A szó ilyenkor már nem is közönséges szó, amely tegnap volt és holnap lesz, nem az értelmi tartalma fontos, hanem képzelt, érthetetlen járulékai, izzása, pillanatadta telítettsége, színe és rajzának vonalai (Szabó Lőrinc: A költészet dicsérete, Szépirodalmi K. 1974. 414. l.).

    Tóth Árpád szavai selymes tapintásúak, a Móriczéi illatosak, mint eső után a rét, az Adyéi színesek, a Mikszáthéi ízletesek, a Jókaiéi messziről és messze hangzóak, a Balázs Gézáéi és a Bogár Lászlóéi „csak” okosak, finomak. és kedvesek.

    „Mint hivő az ostyát – hazámat nyelvemen ízlelem én” – írja Váci Mihály Vakon is című versében. Ady pedig ezt mondja Egy csúf rontás című versében: „A szó nekem ópium, / pogány titkokat szívhatok belőle.”

    „Szerelmes vagyok rejtelmes szavakba,

    Melyek nagy órák lázában fogantak,

    És pirosan és égőn és ragyogva

    Új színeket lopnak az alkonyatnak” -írja Anch’io című versében Juhász Gyula.
    „Mindig tudtam, hogy a szóban sátáni erő lappang, s beszélni annyi, mint cselekedni” – írja Kosztolányi.

    „Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy kezdetben volt az Ige. Persze az Ige rejtelmes tartalma itt többféleképp bontható és burkolható körül, a német azt mondja, hogy: „Im Anfang war das Wort”: Kezdetben volt a Szó. A kezdet óta van a szó. Az úgynevezett való világ és képzetvilág mellett a harmadik: a kimondott világ. A szó nemcsak egyszerű és hasznos közlekedési eszköz a gondolatnak: a szó azonos a tettel, sokszor nagyon is szembetűnő intézője és parancsnoka a tényeknek, és néha még ennél is több: teremtőtársa az Istennek, aki kezdetben szintén csak egy szó volt: a Legyen!” – vallja Szabó Lőrinc.

    A szó azonos a tettel. A Tetten ért szavak cím ezért is nagyon kézenfekvő és nagyon találó. Köszönjük a műsor írójának, összeállítójának és előadójának Balázs Gézának és „illusztrátorának”, Bogár Lászlónak, hogy mindig „új színeket lopnak az alkonyatba”:

  940. Szekér Anikó szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    Pár éve figyeltem meg, hogy egyre inkább terjed, hogy a birtokos személyjel többes szám harmadik személyű alakját felváltja az egyes számú. Szeretem a munkáit, nagyra tartom hősies küzdelmét a magyar nyelvért, de most Önnél is ugyanezt a hibát vettem észre. Színészeinknek fogy a hangereje, írja Ön. Én szerintem pedig fogy a hangerejük. Kérem, győzzön meg, hogy nekem van igazam.
    Tisztelettel
    Szekér Anikó nyugalmazott középiskolai magyartanár

    • balazsge szerint:

      Kedves Tanárnő!
      Legalább 100 éves jelenség ebben a formában az egyszerűsödés, ezért ma a többes szám harmadik személyű birtokosokra egyeztetett és nem egyeztetett személyraggal utalhatunk. Viszont azt írja a Magyar nyelvhasználati szótár (39.), és ebben Önnek ad igazat: „többes szám harmadik személyű egyeztetést alkalmazunk, ha a birtokos szerkezet két tagja közé más mondatrészek ékelődnek… A szomszéd lakóknak nem jött meg a gázszámlájuk, A képviselőknek két választás között is sok a dolguk…” Tehát a szabályos forma: színészeinknek fogy a hangerejük… s csak a mai egyszerűsítő tendencia miatt írtam egyes számban…
      Üdvözlettel: Balázs Géza

      • Szilvási Csaba szerint:

        Tisztelt Tanárnő, kedves Kollegina!

        A birtokos személyjelezésből kell kiindulni. Használatuk azt tanúsítja, hogy a nyelv nem mindig a logika szerint működik. Már a birtokos névmás „kétarcúsága” is speciális magyar jelenség. Az indoeurópai nyelvektől eltérően „eredeti” birtokos névmást csak akkor használ a magyar, ha az a mondatban állítmány. A könyv az enyém. Jelzőként a személyes névmás formát használjuk: az én könyvem, és nem az enyém könyv. (Ez annyira logikátlannak tűnik, hogy az idegen nyelvre szó szerint fordító diák a dolgozatában „ja knyigá”-t vagy „ich Buch”-ot ír)

        Ha a szót a birtokos névmásként használt személyes névmással együtt ragozzuk (jelezzük) végig, (a személyjelek személyes névmások voltak eredetileg, a könyvem, könyved stb. tulajdonképpen könyvÉN, könyvTE, az ÉN könyvEM tehát „duplázás”, elöl is hátul is „jelzés”) már akkor is egy rendellenességgel találkozunk: az én könyvem, , a te könyved, az ő könyve, a mi könyvünk, a ti könyvetek, de az Ő (és nem az ők) könyvük. A többes szám harmadik személyű (látszólag személyes, de itt birtokos) névmás helyett – ki tudja, miért? – az egyes szám harmadik személyű alakot kezdték – szabálytalanul – használni. (A szatmári nyelvjárásban az én gyerekkoromban még úgy mondták: az ŰK (ők) könyvÜK Eredetileg ez volt a szabályos) Ha nem teszem ki ragozáskor (jelezéskor) a személyes névmási formában megjelenő birtokos névmást, akkor – könyvem, könyved, könyve, könyvünk, könyvetek, könyvük – minden szabályos, a többes szám harmadik személyű alak is. Ha azonban a mondatban a birtokos jelző birtokos raggal ellátott (vagy ragtalan, de „implicite” ragos formában lévő), a birtok pedig birtokos személyjellel ellátott főnév, akkor csak egyes számban – a tanulónak a könyve, vagy a tanuló könyve) logikus az „eljárás”, többes számban a tanulóknak a könyvük, illetve a tanulók könyvük lenne szabályos.

        De mivel – ahogy ezt Tanár Úr is hangsúlyozza a tanárnőnek adott válaszában – az évszázados „helytelen” használat során a szabálytalan alak vált szabályossá.

        Már pedig ha napjainkban már a színészeink(nek a) hangereje (és nem a hangerejük) a helyes forma, akkor egyértelmű, hogy, bármit is ír elő a Magyar nyelvhasználati szótár,( akárhány „beékelődő” más mondatrész is van) bár a színészeinknek fogy a hangerejük forma is elfogadható, a SZÍNÉSZEINKNEK FOGY A HANGEREJE (és nem a hangerejük!) kifejezés a MAGYAROSABB.

        Afféle ellenpróbaként változtassuk meg a kifejezést: A fogy a színészeinknek a hangerejük bizony nagyon sután, nagyon magyartalanul hangzik. Ha pedig még a ragot is elvesszük – színészeink fogy a hangerejük – a kifejezés értelmetlenné válik.

        Mi a kritikus „pont” színészeinkkel kapcsolatban? A hangerejÜK (itt így helyes, mert -mivel nincs kitéve a birtokos – egyértelművé kell tennünk a többes számot) A színészeknek problémájuk van a hangerejükkel (itt is többes számot kell használnunk, mert nekik maguknak van problémájuk) Azonban ha nekünk van problémánk, akkor probléma van színészeink hangerejÉvel. Fogy a hangerejük (birtokos jelző nélkül) de Színészeinknek fogy a HANGEREJE.

        Összegzésként: napjaink megengedő nyelvhasználatában mind „a tanárnőéknek nincs igazuk”, mind „a tanárnőéknek nincs igaza” kifejezés helyes. Én mégis az utóbbi mellett török lándzsát. Ha a kiváló nyelvérzékű Balázs professzor és én nem is, talán nagy költőink meggyőzik önt arról, hogy a tanár úr kiválóan használta a „színészeinknek fogy a hangereje” kifejezésben is a magyar nyelvet.

        „A hazának nincsen háza, mert fiainak nem hazája ( még véletlenül sem hazájuk) – írja Vörösmarty Mihály Országháza című költeményében. Arany János, aki azért – ahogy Balázs professzor úr is – érti a dolgát, szintén nem ír dolguk-at a Toldi első énekének „Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga” részletében.

        Jó egészséget és minden jót kíván

        Szilvási Csaba, (szintén nyugdíjas) magyartanár

  941. szathmáry (Ad: Nélküle) szerint:

    Ahogy ezt tőled megszoktuk, a lehető legtalálóbb címet választottad szívfájdítóan gyönyörű írásod számára is. A NÉLKÜLE három csodálatos elemből, a NÉL-ből, a KÜL-ből és az E-ből összerakott, zeneileg is szépen megkomponált szó. Egymással harmonizáló magas magánhangzókból, a szókezdő, nemes n-ből és a kemény k-t körülölelő lágy l-ekből áll.
    A végső E az egyes szám harmadik személyű, formailag személyes, tartalmilag birtokos névmás eredeti alakja. A NÉL a -nál-nél helyhatározórag magas formája, a KÜL pedig a kívül névutó rövidebb, valójában rag alakja. A szó tehát valahogy így fordítható le pontosan: őnálakívül. (A csodálatos kül forma – így is lehetne! – még jobban megerősíti azt a feltételezésemet, hogy a névutó a ragozó magyar nyelv természetével igazán össze nem egyeztethető, kényszerűségből létrejött forma. Mennyivel szebb lenne, ha az asztal mellett álszintagma helyett – egy mall-mell raggal- azt mondanánk, hogy asztalmall vagy székmell, a mögött névutó helyett a mog-meg-mög (asztalmog, székmeg, hölgymög), a fölött helyett a fol-fel-föl (asztalfol, székfel, hölgyföl) stb használnánk.
    De a gyönyörű forma, a szerves váz jegyzeted forró és könnyekig megható hús-vér tartalmától válik élővé és hatóvá. Ady alábbi gyönyörű sorait muzsikáltatja bennem:
    Óh, élni bús és élni szép:
    Áldott az, aki befogadja.
    Ma, akinek van édesanyja,
    Hím testvérem borulj elébe
    S csókold meg sírva a kezét
    De felzengenek bennem Kibédy Ervin Ahogy a napok rövidülnek című versének egyszerű, de meghatóan szép sorai is. (Nézd meg a youtube-on a színész előadásában)
    „Isten rajtad, végtelen könny, Isten benned végtelen mosoly”- írja, nem feltétlenül az „egyházi vallásosság” alapállásából Weöres Sándor. Majd meglátod, hogy a fájdalom méregkristálya a Szeretet oldószerében feloldódva – ahogy ez bennem édesapám, a kislányom, édesanyám és a szívemhez közel álló többi családtagjaim és barátaim halála után egy idő után mindig bekövetkezett – benned is egy végtelen mosollyá, a Szeretet mosolyává alakul.
    Köszönöm a gyönyörű, mindannyiunkhoz szóló, Anyák napi írásodat.

  942. Horváth András Elemér szerint:

    Tisztelt Balázs Géza úr.Szombaton délután beszéltem a kislányommal telefonon.Kazinczy versenyző volt Győrben.szeretném elmondani ,hogy kemény felkészülés után igazi lelkesedéssel átitatva áldozta fel a hétvégéjét a kislányom.Nagyon büszke vagyok rá,a szorgalmáért,kitartásáért.

  943. m. mester katalin (Kit anya szült...) szerint:

    Ha a fájdalmat megosztjuk, talán könnyebb lesz a lelkünk. Még mindig megráz engem is a mások édesanyja halála. Lehet, hogy így marad örökre. Felidézi az én édesanyámat, hisz még a 30-at sem töltöttem be, mikor a sírjánál álltam. A halála előtti napon, a morfium-mámor csökkentével is arról érdeklődött, megvan-e a kicsi. Két nap múlva született meg a második gyermekem. Azt hittem egy bánatos kisfiú lesz, mert végigszomorkodtam anyám betegségével az egész kismamaságot. Huncutmosolyú, derűs gyermeket ringathattam. Az anyai szervezet csodálatos, megvédte a könnyeimtől…A fiú már 30 éves.
    Apám, hetek csendessége, némasága után, a halála előtti estén a következőket mondta, mélyről jövő, erőltetett, de tisztán érthető hangjon: Kislányom! Látod milyen beteg vagyok? Meglőttek az oroszok, vigyázz te is nagyon, ha kimész innen. A fal mellett menj! Vigyázz! Nagyon vigyázz!
    Apám 21 évesen, halála előtt 42 évvel harcolt az orosz fronton harckocsizóként. Kijevig jutottak. Nem sebesült meg, nem lett hadifogoly, de a tankcsaták alatt, olyan páni félelmet élhetett át, ami kitörölhetetlenül beleégett a lelkébe. E leírhatatlan félelem tört fel a tudatalattijából az utolsó órák kiszolgáltatottságában.. De ő is a lányát féltette az ellenség lövéseitől.
    Ilyenek az igaz, jó szülők, féltik az „édes gyermeküket, fiúkat”, még az utolsó gondolatukkal, erejükkel is.
    Mentsd meg őket Uram, az örök haláltól! Legyen nekik könnyű a föld…

  944. Gömbösné Hideg Viktória (Ad Maróti István) szerint:

    Tisztelt Balázs Úr !

    Két évvel ezelőtt ismertem meg Maróti István urat. Egy prózamondó versenyen figyelt fel kisfiamra, Gömbös Marcellre, akit azonnal feltétlen bizalommal, szeretettel és számomra megható tisztelettel vett pártfogásába. Többször hívott telefonon, őszinte érdeklődéssel kérdezett Marciról, elismerően szólt tehetségéről, majd kisfiamat hihetetlenül megtisztelve hívta szerepelni a Petőfi Irodalmi Múzeum egy-egy rendezvényére. Marci számára óriási élményt jelentett a „belépés egy olyan világba”, amiről addig esetleg csak híradásokban hallott, egy kisgyerek számára elérhetetlennek látszó közeg.
    Sajnos Maróti úr legutóbbi meghívásának nem tudtunk eleget tenni egy komolyabb vírusfertőzés miatt, amely minket és Maróti urat is csalódással töltött el. Aznap délelőtt (Magyar Nyelv Napja ) négyszer is beszéltünk telefonon, példátlan aggodalommal és bíztatással fordult Marci felé, drukkolt neki, hogy jobban legyen, a délutáni rendezvény egy részén ott lehessen. Nagy szomorúságunkra nem így történt, csak az online közvetítést követhettük nyomon. Akkor azzal búcsúztunk el Maróti úrral egymástól, hogy majd legközelebb…
    A költészet napja közeledtével eszembe jutott. Gondoltam, jó alkalomm lenne kezdetnek, eddigi pártfogása jelképes meghálálására, ha meghívnám egy helyi versmondó gálára, amelyen Marci is fellép. E-mail-ben érdeklődtem és izgatottan vártam a válaszát. Gondoltam, megint inkább felhív, mint levelezésbe kezd… Nagy megdöbbenéssel olvastam azonban napokkal később, hogy már nincs köztünk…Nagyon elszomorított.
    Azóta is kis lelkiismeretfurdalásom van, mert utolsó beszélgetésünkből Maróti úr csalódottsága maradt meg bennem, amit már nem tudunk számára felejthetővé tenni…
    Nyugodjon békében! Soha nem felejtjük el odaadó pártfogását és őrizzük azt az értéket, amit kisfiamnak adott !

    Üdvözlettel:
    Gömbösné Hideg Viktória

  945. Nyugodjék békében Mimi néni, akire mindig szeretettel gondolok és emlékezetemben örökké fiatalon, kedvesen és mosolygósan fog megmaradni. Mimi néni, aki Marika barátnőm édesanyja volt és aki akkor is kijött hozzánk Rákosligetre, amikor a „legkisebb édes fiát” hordta a szíve alatt. Mimi néni, aki 1962 januárjában piros sapkát kötött nekem a névnapomra.
    Őszinte együttérzésem az egész családnak!

  946. Adorján Imre szerint:

    Tisztelt Balázs professzor úr!
    Számos latin betűkkel írt, ám török, azeri nyelvű művet fordítottam magyarra. Bár idén betöltöm 82. évem, még fordítgatok török műveket, cikkeket.
    Mivel a Demokratában olvastam, hogy a latin betűvel, ám különféle ékezetekkel írt német és különféle szláv nyelvek esetében is a megfelelő ékezetes előírás lett. A török nyelvekből nem hoz példát a cikk. Most ebben az üzenet formában nem tudok Önnek a kérdésem bemutatására példákat írni, de Word.doc. formában igen.
    Nagyon megköszönném, ha szíveskedne olyan címet megadni, hogy Word formában elküldhessem azokat a példákat, amiket eddig a török személy- és hely-, és földrajzi neveknél alkalmaztam a fordításaimban, hogy megtudhassam a véleményét, eddig jól jártam-e el.
    Tisztelettel,
    Adorján Imre

  947. Sz. Gergely (Ad Hányatott írás, Srí Lanka...) szerint:

    Nem értek egyet Czuczorékkal, akik szerint a könny a gömbölyűséget jelentő kön, köm, gön, göm gyök megfelelője, és „gömbölyűséget utánzó kiejtés”. Szerintem sokkal egyszerűbb az etimológiája. Mivel sírás közben megtisztul, könnyebbé válik a lelkünk, a szó – amelynek régies alakja, a könnyű ennek világos bizonyítéka – a könnyít, könnyebbedik igék töve. Ha nehéz a szívünk, néhány könnycseppel könnyítünk rajta.
    Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? – kérdezi a költő. Néhány utóbbi írásod tanúsítja, hogy néha muszáj is. Mert elszomorító, ami ma Magyarországon az írott sajtót is jellemzi. Zömében kontárok, dilettánsok, a magyart csak „ugató”, „karmoló”, fantáziátlan skriblerek szerkesztenek. „Vessük össze a Vasárnapi Újság egy régi, névtelen vezércikkét s egy mai újdonsült folyóirat akármelyik irományát. Lehetetlen észre nem vennünk, hogy az előbbiben mennyi betűtisztelet, szabatosságra és műgondra való törekvés, felelősségérzés és a legjobb értelemben vett európai szerénység nyilatkozik meg, az utóbbiakban pedig mennyi a hányavetiség, az álfölény, a nagyotmondás, a handabanda, szóval a legnagyobb értelemben vett balkáni felületesség”- írja Kosztolányi. Mintha ma vetette volna papírra. „Veszedelemben van-e nyelvünk?” című, több mint hetven éve, 1933 május elsején a Nyugatban megjelent írásában. (Nyelv és lélek 201-202.) Nagy költőnk minden bizonnyal „A média? Komédia!, A szerkesztő? Szürkesztő” szójátékkal jellemezné a mai állapotokat.
    Kazinczy „Jót s jól!” imperatívusza már régóta nem parancsolat.
    A Srí Lankából – nomen est omen – az ‘alkan sír’ anagrammát lehet kirakni. A Könnycsepp-szigetről szóló írásod is egy könnycsepp az Isten arcán. Gyönyörű. Tudom, hogy ezen a lapon is nagyon sokan elolvassák, és – ahogy most én is – esztétikai élményhez jutnak általa.”Sunt lacrimae rerum” – írja Babits. „Van a tárgyaknak könnyük’. Érzem olykor, hogy sírnak a szobámban nesztelen sötétedő, sejtelmes alkonyokkor bús lelküket kitárják meztelen.” A szép írások képesek megkönnyeztetni az embert.
    A sírás és a nevetés egy bölcsőben ringó ikerpár. Néha nagyon nehéz megkülönböztetni őket. Egy kis Édent teremtő írásod olyan gyönyörű, hogy egy – a könnycseppen átragyogó – mosolyt csal az olvasó arcára.
    Hallgasd meg – néha nemcsak Puccini vagy Wagner zenéje, hanem egy könnyítő „könnyűt” az arcunkra csaló könnyűzenei szám is hasznos lehet – Gianni Moranditól az Una lacrima sul viso, Egy könnycsepp az arcon című slágert, hogy Vörösmarty szavaival „Szűd teljék meg az öröm borával”. Mert: – higgyünk benne! – „lesz még egyszer ünnep a világon”, a Kárpátok alatt, a magyar kultúrában is. Sz. Gergely,azaz Gergő

  948. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza („A nap szava” c. rovat kapcsán),
    persze még nincs április 25, de a folytassam kérdésedre mindenképpen igennel válaszolnék, vagy inkább igen, kérlek folytasd választ adnám!!! Gondolom, ezzel a többi olvasóid is így vannak.
    Üdvözlettel,
    Tamás

  949. Szücs Tamás szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Húsvétkor is elhangzik, hogy kellemes ünnepeket!
    A többes szám az ünnepnapok száma miatt van, vagy ez csak egy beidegződés.
    Kellemes ünnepeket: karácsony és újév napja. Én azt gondolom, hogy az évben csak erre az egy alkalomra igaz.
    Várom válaszát!
    Köszönettel: Szücs Tamás

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Szücs Úr!
      Érdekes kérdés, egyelőre én is csak találgatok: 1. A karácsony, húsvét, pünkösd kettős ünnep, sőt, többes ünnep, mert egy ünnepkör része (beleszámít az előkészület, az advent, böjt stb. is). Ezért lehet többes. 2. Általában szeretünk „többeset” kívánni: Sok boldog születésnapot…. A Kellemes ünnepeket valóban összefoglaló köszöntés, utalhat a teljes karácsonyi ünnepkörre.
      Üdvözlettel: BG

  950. Sz. Kálmán (Ad: Az ikon) szerint:

    Az ikonon szeplő esett. Elgondolkodtam a szeplőről… Hátha érdekel… Nemcsak negatív kicsengése van (egy nőt megszeplősíteni, a becsületén esett szeplő, szeplőtelen fogantatás stb. Ez utóbbiban is benne van az ellentét: a szeplős fogantatás..).
    „Aki szeplős, az a tetszős”-tartja a népi mondás. A magyar szó amely jelentéstapadás következtében melléknévi igenévből vált főnévvé,(bár Czuczorék a szeplik igétől származtatják, amelynek gyöke a szep, a fehér ló szőrén keletkezett sárgás foltot jelenti) szerintem minden bizonnyal a szép melléknévből származik, amelyből a szépell ige, majd a széplő, később szeplő folyamatos melléknévi igenév keletkezett.
    A görög mitológiában Apolló, a legszebb férfiisten, a nap és a költészet istene is szeplős volt. Az isten képe a Nap volt, és a nap ‘arca” maga is tele van foltokkal. Sőt – úgy gondolták az ókori hellének – a csillagok az ég szeplői. Az oroszban a szeplő vesznuska, a veszna, tavasz szóból, mivel akkor „keletkeznek”, akkor bújnak elő a szexepilpöttyöcskék. az olaszban lentiggine (a lencse jelentésű lente főnévből) , az angolban freckle (talán a freak,ötlet, szeszély, különlegesség szóval van összefüggésben) a csehben piha, a bolgárban lunyicska (a luna hold szóból, holdacska?). Ezek a cseh piha kivételével igazolják azt a zseniális (előtted senkitől sem hallottam, de Czuczorék már „implicite” „pedzegették”, a szótáruk is bizonyíték erre) feltételezésedet, hogy A NYELVI JELEK NEM ÖNKÉNYESEK: Kálmán

    • balazsge szerint:

      Köszönöm: Az önkényességet Bolinger, Jakobson is feszegeti, az ikonicitás elméletek is ezt vallják, s voltaképpen a kognitív irányzatok is erre vezetnek. Ennek ellenére – azt gondolom – többszintű dologról van szó, a nyelvi jelek alapvetően nem önkényesek, hanem motiváltak, de a történetük során elszakadnak ettől a kezdeti állapottól, s lesznek önkényesek. G.

  951. Sz. Kálmán (Ad: Hannibál tanár úr) szerint:

    „Hanniballadádban” a kisembert az ebben a szerepében is utolérhetetlenül alakító Szabó Ernő „örök tanára” jelenik meg előttem, akinek egy másik, felejthetetlenül nagy alakítása Az arany ember Ali Csorbadzsijának megformálása volt. Tetszik az írásodban az írótriónak M-esteri módon, három M-esként való játékos szerepeltetése is. Kálmán

  952. SZCS (Ad Jaj, jaj, jaj) szerint:

    Megható, fájdalmas a legújabb írásod, a Ja, jaj, jaj! (Kellene az indulatszavakon belül külön egy „fájdalomszó” terminus technikust is létrehozni ennek a megkülönböztetett jelentőségű szónak a tiszteletére).
    A magyar „jaj” megfelelője az oroszban az „oj”, a csehben az „au” vagy „ou”, a németben a – minden bizonnyal a latin vae (Vae victis) mintájára alkotott – „veh”, az angolban és a franciában az „ah” vagy „oh”. A zeneileg gyönyörűen „megkomponált” „jaj”-hoz talán a bolgár „uvi”- val azonos értékű „váj” és az olasz „guai” áll – mivel legalább a végső „j”-jével megegyezik vele – a legközelebb.
    Egy idegen nyelvet lehet nagyon jól beszélni, de jól soha-vallja Kosztolányi. Igaza van. Azt hiszem, a „jajdulat”-vagy „fájdalomszó” az, amellyel megbukhat az „abszolút kétnyelvű”. „Kritikus helyzetben” ugyanis mindig az anyanyelvén megszokott hangsor fog belőle ösztönösen kitörni. Valószínűleg egy, az oroszt már-már anyanyelvi szinten beszélő magyar sem fogja az „oj”-t „kijajdítani” magából, ha az ujjára csap egy kalapáccsal.
    „Fut velem egy rossz szekér, utána mintha jajszó szállna, félig mély csönd és félig lárma, fut velem egy rossz szekér” és „ó, jaj, meg kell halni, meg kell halni” -jajdítod fel bennünk Ady Kocsi-út az éjszakában és Babits Ősz és tavasz között című, megrendítően szép sorait a jegyzeted címét alkotó háromszoros „fájdalomszóval”. CS.

  953. ANGELI István szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A tegnapi (2013 március 27.-i) adásban elhangzott népi
    rigmusokhoz két adalék:

    1) „- Mit eszünk?
    – Kenyeret, haját, bélit. … ”
    Móra Ferenc: Mindennapi kenyerünk elbeszélésében olvasható.
    Már az író idejében is élt ez a kis rigmus, vagy az ő
    nyomában terjedt el?

    2) Talán érdemes a feljegyzésre a következő esti búcsúszó:
    „- Szép álmokat, mézes csókokat,
    – Ha nincs kivel, a párna csücskivel!”

    Forrás: Szabó Ildikó, későbbi fizika tanárnő, akiről
    ön olyan szépen emlékezett egy régebbi adásban

  954. Részletek egy tanár feljegyzéséből. Derült égből fehér hó. És szél, és fagy, és szerencsétlenség. Már-már elhittük, hogy itt a tavasz, mire helyette ránk rontott a rég nem látott cudar idő. Ezrek rekedtek az utakon, vezetékek szakadtak le, áramkimaradások voltak, óriási erőkkel indult meg a mentés, a nehézségek ellenére fokról-fokra javult a helyzet. Az látszott, hogy a katasztrófavédelmi egységek szervezetten dolgoznak, a települések lakosai aktívan közreműködnek. Mi, akik nem voltunk veszélyeztetve, a tévében drukkoltunk a jó reményében, hogy ne legyen tragédia. Szóval, mindenki a gátra! Erre este megszólalnak az ellenzéki pártok, és számomra váratlanul: személyeskedve, ellenséges tónusban vádolják a kormányt. Nem az „eseményről” beszélnek, hanem az elhárítás általuk vélt hibáiról, nem a helyszínen, nem hólapátot ragadva, a teájukat is a kávéházban isszák. Vészhelyzetben két dolgot kell tenni: segíteni és megköszönni! És csöndben imádkozni, ez a harmadik. Az elemzés a tanulságokkal majd a megoldás után.
    Eközben, tavalyi noteszkönyv ellenőrzése során éppen a következő jegyzetnél tartok: „Hullámok Amerikában. Pusztító hurrikán söpört végig Amerika egy részén, romba döntve házakat, tereket, olyan nagy városokat sem kímélt, mint New York és Washington, nincs áram, nincs lakás, sár van, és romok és bánat. Az európai felkapja a fejét: no de ilyet, még Amerika is így jár!? Nagy erőkkel folyik a mentés. Lukács Csaba, a Magyar Nemzet kiküldött tudósítója szerint: „A veszély megmutatta, hogy az amerikaiak mennyire szolidárisak a bajban”. Közben zúg a másik hullám: folyik a kampányhadjárat. Ma elnököt választ Amerika. Két hullám. Ki győz? (2012. november 6.)”
    A naplózás jó alkalom, hogy szinkronban lássuk a történéseket. Amerikában győzött Obama és a szolidaritás.
    2013. március 15.

    Igen, de! Lassan teljesen megoldódik a katasztrofális helyzet. Vasárnap reggel az uszodában, a nagy medencében úszók lassabban hajtanak, a viharos téma kibeszélést kíván. Amúgy szorgos tévénézők, hallatszik, a tegnapi híradós kommentárok tónusa köszön vissza: „Ezt előre lehetett tudni, miért nem korábban adták ki a vészjelzést? Nem voltak összehangolva az intézkedések. Hol voltak a vezető politikusok? A kormány a hibás! – Mit beszél? Én csütörtökön már hajnali négykor hallottam, hogy bemondták a rádióban. Korábban kell felkelni!” A dialógusok a szaunában hevesre váltanak, talán a szűkösség meg a hőség miatt. De nem: megy az adok-kapok jobbról is, balról is. Politikai felelősöket keresnek a meleg vízi tudorok. Pedig a hon polgárainak örülniük kellene, hogy súlyos helyzetet sikerült megoldani, végzetes tragédia nélkül. Azt biztos, hogy aki a sűrűjében volt, a hó fogságában vesztegelt nehéz órákat élt át, hamarabb szeretett volna szabadulni. Ám a beszámolók szerint haláleset nem történt, egy szülni készülő kismamát mozdony vitt a városba, máshol elfogyott a kicsi pelenkája, de kerítettek egy csomaggal. Hogy a szélsőségeket se hagyjuk ki. A tévések, rádiósok továbbra is azt mondják: igen, de! És a meleg vízben mit mondanak?
    2013. március 18.

  955. Géza! Meghatóan gyönyörű, fájdalmas írásod olvasása közben a könnyeimet nyelem. Nem az ecce homo, nem is a szugyba cselovéka, az emberi sors fennkölt szókapcsolatait, hanem Kosztolányi egyszerű, de mélyen emberi sorait gordonkázod bennem: „Nem élt belőle több, és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló”. Úgy írsz, olyan finom, emberi tapintattal, hogy valójában nem is annyira a sajnálatot, a részvétet váltod ki az olvasóból, hanem „csak” a szeretetet. Sum ego, quod tu eris, quod tu es, ante fui. Az vagyok, aki majd te is leszel, s aki most te vagy, az voltam én is – hirdeti az antik sírfelirat.
    A banánt tegyük el a gyerekeknek… egy kislány eltévedt…- még most, az elesettség állapotában is a másokra való odafigyelés, a másokról való gondoskodás szándéka, a szeretet munkál az „egyedüli példányban”. Mert ilyen az EMBER… És az is ugyanilyenné válik, akit ő létrehozott és formál az utolsó lélegzetvételéig.
    Köszönjük neki és köszönünk neki. (A második ige után a téged is-t szándékosan nem írtam ki. A második személyű tárgyat, amelyet a világ nyelvei közül egyedül a magyar képes a cselekvésen és a cselekvő személyen túl egyetlen igaformában kifejezni, aki finoman érez, úgyis beleérzi. Így egyszerre kifejezi a köszönést, az üdvözlést, a főhajtást, és a köszönetet is az az egy szó is.) Á.

  956. Víg Róbert (Ad Újabb szinkronicitás) szerint:

    Mit értesz az alatt, hogy „de részben következményeként”?

    • balazsge szerint:

      Barabási szépen levezeti: Bakócz Tamás kárpótlásul megkapja a török elleni kereszteshadjárat vezetését. Harcba szólítja a parasztokat, amikor is egy „végzetes véletlen” folytán a parasztok egy csapatát lemészárolják, akik Székely (Dózsa) György vezetésével a földesurak ellen fordulnak. A keresztes hadjáratba induló parasztokat leverik, véres megtorlás következik. Ettől kezdve parasztokat soha nem lehetett az ország védelmére harcba hívni. Következik Mohács. És (részben) ennek következménye a kiábrándulás Rómából.

  957. Honlapod mottóját olvasva eszembe jut Móricz Zsigmond. Móricznak a Nyugat 1909. június 1-jei számában megjelent, rajongásig szeretett jó barátjáról, Adyról szóló, Én mámor-fejedelem című cikkében megjelent gondolata. Az írás befejező mondata: „Az élet olyan rövid, hogy semmit sem lehet elkerülni, s olyan hosszú, hogy minden utoléri az embert.” De azért nekem még ennél is sokkal jobban tetszik a te honlapod gyönyörű, nemcsak „móriczi módon”, azaz félig, hanem TELJESEN optimista nyitó mondata, miszerint: AZ ÉLET ÉPPEN ELÉG HOSSZÚ: Nagyon szeretek ezzel találkozni.

  958. Vannak, akik így ejtik: egy. Pedig az eggy. És duplázva: eggyeggy. A magyar helyesírás ezt is a kiejtés szerinti írásmódba sorolja. Pedig nem az. A lesz sem, és szerintem a savanyú, keserű stb. sem. Senki sem mondja azt, hogy savanyúúúú. Hasonlítsuk össze a tű és a keserű ejtését. Csak az elsőben hosszú. Sőt, a köznyelvben a tanító í-jét is röviden ejtjük. Ezek mind a hagyomány elvébe tartoznak. Szerintem legalábbis.
    Érdekes lenne ezzel is foglalkozni. Nyelvünkben szinte már szabályszerű, hogy a szó rövidebb formájában hosszú, a hosszabban rövid a magánhangzó (bír-birtok, birtokos, túra-turista, sír- sirat. Utóbbival kapcsolatban mindig felmerül bennem, hogy ha a sír megfelelője a sirat, akkor a rí-é miért nem a rikat. Így, röviden. Én soha nem mondanám azt, hogy megrííííkat.).

  959. Kedves Tanár Úr. A Tetten ért szavak című műsora sokszínű, érdekes. Rengetegen hallgatjuk élvezettel. Az én baráti körömben is nagy népszerűségnek örvend. Színes karaván a kulturálatlanság sivatagában. Attól, hogy egy-egy kis pincsikutya vékonyka hangján, dühösen acsarkodva rá-rávakkant – ahogy mondani szokták, „a kutya ugat, a karaván halad” – még nem áll meg. Mi, a „tevéinek” hátára felkéredzkedők s rajtuk utazók minden egyes „oázis-stációnál” boldogan olthatjuk szomjunkat a magyar szavak tiszta forrásvizével, s – az ég felé fordítva tekintetünket – még a költészetben „a sivatag álmainak” nevezett fata morganákban, nyelvünk gyönyörű délibábjaiban is elgyönyörködhetünk. Köszönjük, hogy részesei lehetünk a csodás voyage-nak.
    Egy utazó.

  960. Meglátod, életed egy meghatározó szakaszaként fogod értékelni ezt a válságos időszakot, s ha majd – sajnos, ez is eljön – már nemcsak fél, hanem teljesen árva leszel, sokszor újraéled. Az oroszban van egy nagyon kifejező szókapcsolat: a kruglij szirota. A szirota kétnemű szó (összesen néhány van ilyen: nyedotroga, nebáncsvirág, goremika, nyafka…) árvát jelent (olaszul orfano, Pascolinak van egy gyönyörű, azonos című verse, nagyon szeretem, tudom könyv nélkül, nemcsak értem, érzem is az olasz szöveget…). A kruglij kör alakút jelent, de a kruglij (vagy, ha nőről van szó kruglaja) szirota szókapcsolat több annál: magyar megfelelője, a teljesen árva nem adja vissza, amit az orosz érzékeltet, az önmagába belefutó görbe vonallal kifejezett, végtelen egyedül maradást.
    Elgondolkodtató és megható, amit a kórházi világról írtál. Mi, tanárok, ne szóljunk egy szót se. Az az áldozatvállalás és alázat, amivel az orvosok és az ápolónők többsége dolgozik – nagyszerűen érzékelteted az írásodban, én magam is hálával a szívemben tapasztaltam a fehérgyarmati kórházban, ahol Anyukámat kezelték – tiszteletreméltó.

  961. Gyönyörű a méhecskés írásod. Látod, ez maradt ki az életünkből! A méhészkedés csodája. Van egy fiatal kollégám, ő évek óta foglalkozik méhekkel. Amíg egy telephelyen, egy „kaptárban” dolgoztunk, naponta érdeklődtem tőle a kis „bogarak” életéről. Sok érdekes dolgot mesélt. Tiszta lelkű, aranyos fiú.
    Nagyapámék a méhet még „miej”-nek nevezték. Ebből is látszik, hogy az a szóvégi h csak hiátus- (nagyapámnál és nagyanyámnál stílszerűen”jiátus”)töltő. Csupa sárga-fekete (nem schwarz-gelb”!) kavalkáddá, boldog zümmögéses- hangversenyteremmé változtattad a világomat mára. M.

  962. Szferle Csaba szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Örülük, hogy rátaláltam erre az üzenő lehetőségre. Már régóta szerettem volna írni önnek. Ha a jövőben is találok valami bosszantó vagy felesleges dolgot zűllő, mutálódó nyelvünkben – ha megengedi- élni fogok ezzel a lehetőséggel.

    Most volt szó a hírekben a meteorbecsapódásról. Miért nem lehet e helyett menykőcsapást mondani?

    A médiában lépten-nyomon PROJEKTekbe meg KOMMUNIKÁCIÓba botlik az ember. Akik ezeket a szavakat használják, bizonyára a nagyon okosságukat kívánják így kifejezni. Ez „EVIDENS”. Vajon 100 évvel ezelőtt, hogy fejezték volna ki magukat? Akkor hogyan „DEFINIÁLták” volna magukat ezek a hiperértelmiségiek?

    Látja, az értelmiségi jelző kezd pejoratívvá válni. Én például akkor használom, amikor a főnököm az íróasztal mellől olyan dolgokat talál ki, amelyek gyakorlatiatlanok, körülményesek, megnehezítik az ember dolgát. Ilyenkor rávágom: Értelmiségi! Úgy vettem észre, hogy ezt a kifejezést mások is használják ebben az értelemben. Ennek örülök, mert nagyon találó és ezzel gazdagabb lett a nyelvünk!

    Van egy másik, új kifejezés, ami – úgy tudom – Csúrka Istvántól származik. Ez a GLOBÁLNYIK. Olyan ember, aki a mai uniformizált/ globalizált életformát éli; munkájával a globális világot szolgálja, és jól érzi benne magát. „Ő egy igazi globálnyik.”
    Nagyon találó ez a kifejezés is. De jó lenne ha elterjedne!

    Miért nem használatos minden népnév magyarul? A Szerb miért nem Rác? A Szlovák miért nem Tót? A Román miért nem Olá(h)? stb. Hogyha ez így van, akkor a Németet miért nem Dojcsnak, a Lengyelt miért nem Polszkinak mondjuk?

    Nemrég volt egy riport a budapesti Grúz nagykövettel. Ő szinte majdnem sértésnek érezte, hogy magyarúl a népének nevét Grúznak mondjuk, amit talán orosz közvetítéssel vettünk át. Grúz helyességgel Grúzia neve Georgia, ahogy a régi Görögök is írták. Ez így sokkal előkelőbb és európaiasabb, mint a szláv eredetű Grúzia. Most az a kérdés, hogy megfeleljünk-e a Georgiaiaknak, és ezentúl így hívjuk őket, mint ahogy már megfeleltünk a „Romáknak” is, vagy megtartsuk nyelvünk maradék függetlenségét!

    Hogyha most erre azt fogja válaszolni, hogy azt a megnevezést használjuk, amelyik jobban el van terjedve, akkor van erre egy ellenpéldám: Gyermekkorunk óta úgy nevezzük az egyik nagy amerikai autómárkát, hogy SEVROLETT. Erről a szóról mindenkinek egy méltóságteljesen ringatózó nagy amerikai álomautó jut eszébe. És mi jut eszünkbe a SEVROLÉ szó hallatán? 🙂 Nekem egy kis-közepes méretű tucatautó. Ma mégis ez utóbbi szót használtatják, a jobban elterjedt, márkásabb SEVROLETT szó helyett! Végül is ez a két név mára már két különböző autót jelent. De ha a régi amerikai filmeket újraszinkronizálnák, akkor már kötelező jelleggel a SEVROLÉ szót használnák, ami tovább sértené nyelvünk szabadságát!

    Élelmiszer csomagolással foglalkozom. Munkám során egy megdöbbentő változást vettem észre. Lekellett cserélni a dátumbélyegzőket, mert 2012 január elsejétől a logikátlan indoeurópai dátumformátum használatát tette kötelezővé az EU! A mai dátum a magyar bélyegzőn ilyen lenne: 2013. FEBR. 16.
    Ma ez így néz ki: „Minőségét megőrzi: 16.02.2013. -ig”

    Hát gratulálok! És önnek is – Tanár Úr – hogy ezzel eddig még nem foglalkozott!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    Tisztelettel: Szferle Csaba

  963. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    azt hiszem, így lehet egy országot megismerni.
    Nálam is így volt, kiköltöztünk a dombok közé, ahol már nem is „németűl” beszélnek, sok mindent másnak hívnak, a 15 km -re található nagyváros szülöttei sem értik miről van szó. Igaz, itt ha áthívnak és teát kérsz, akkor néznek bután rád. Saját pálinkát, almabort s esetleg bolti sört raknak eléd s hamarosan megérted őket. Az erdőből élnek, az egyik legveszélyesebb munka, gyakori a koponya sérülés.
    Van itt egy kocsma is, de oda ők nem járnak, nem szeretik a tulajdonosát, becsapta őket, ilyet nem felejtenek.
    Ha kirándulóként ide utazol, tíz perc alatt rájössz, hogy szép itt, de nem többre.
    Köszönet a szép írásaidért, igazán jó olvasni!
    Üdvözlettel,
    Tamás

  964. Kedves Géza! Bűbájos ez a kis jegyzeted is. Én a helyedben nem pironkodtam volna. A gat-get, (eszeget, olvasgat) az -ong, -eng, -öng (hajlong, dülöng, feszeng) a kál (csúszkál, járkál) és a többi gyakorító képzőnek szerintem egyáltalán nincs pejoratív mellékzöngéje. Az író írogat, az olvasó olvasgat, a nyelvész (miközben kocsonyát eszeget, falatozgat) sem nyelvészik, hanem nyelvészget. Miért érzi azt egy író – még ha ő vindikálja is magának a „scriptor maximus hungaricus”-t- hogy számára sértő az írogat szó?
    Ja, azt kellett volna mondanod, hogy ALKOTTOK, esetleg az ige elé rakhattad volna az ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK részeshatározót, vagy az „exegitis monumentum aere perennius?” formában ho(no)rációs kérdést kellett volna feltenned az író-DALmároknak. ( most alkottam ezt az -egy kicsit a kalmár és a régi magyar „terminus technicus”, a dalnok „öszvérivadékaként nyerítő – új magyar szót, a: DALmár-t.)
    Drága Barátom!
    Te,aki nemcsak nyelvész vagy, hanem szépíró is, írogass nekünk, „barátocskáidnak” továbbra is ilyen gyönyörű, lélekemelő, szeretettel és emberséggel teli „írásocskákat”!.
    Ma én is kocsonyát fogok vacsorázgatni. MK

  965. Szombathelyi Tamás szerint:

    Szép estét Tanár úr!
    Vas megyei legény -jobban mondva igazlátó- révén nagy örömmel hallgattam nemrég a „Tetten ért szavak” műsorban a büki tájszavakról szóló műsorát. Néhány szó nekem is ismerős volt, de szerencsére hallottam újat is.

    Viszont eszembe jutott a magyar kultúrának, de inkább világháló-társadalmának egy új jövevénye, a hungaromém. El tudom képzelni, hogy ön is már jól ismeri. Itt például lehet találni párat: http://hungaromem.hu/ . Nem, nincs semmi közöm hozzá, egyszerűen csak tetszik, és érdekelne a véleménye ezekről a nyelvi „furmányokról”.

    No, de nem is szaporítom a szót, mennem kell tanulni!

    Szép estét, jó munkát!

    Tamás

  966. Lajkó Gábor szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    A Pálinkamester Szakmérnöki képzésen tartott előadása során jelezte, hogy szívesen fogad minden, a pálinkával kapcsolatos – vélhetően új – információt.
    Netes barangolás közben találtam rá az alábbi pohárköszöntőre – talán még nem találkozott vele – :

    „Klézsei pohárköszöntő

    Áldja meg a Mária ezen gabonáriumot,
    melyből ez a drága csepp olaj kicsavarodott,
    mellik ingemet sokszor megtáncoltatott,
    de ’iszen hajamnál fogva még a sárba es bévágtatott.

    De ha már jő, s ha már fogtam a kezembe,
    meg fogom mutatni neki a katona regulát,
    elfogom küldeni oda, ahol többet nem fog látni
    sem napot sem jeget, csak az öreg sötétséget.

    Dicsérjük a Jézus nevit,
    igyuk meg e korpin levit!”

    Gyűjtötte: Farkas Tibor (Gödöllő), Moldvában Klézsén, 2001-ben

    Forrás: http://borhirek.blog.hu/2013/0....._klezserol

  967. TAM szerint:

    Géza kedves! Kerestem a honlapon a Magyar Nyelv Napján a PIM-ben elmondott beszéded, de nem találtam. Csak ügyetlen voltam, vagy valóban nincs fönt? Nyilvánosságra hoztad valahol? Szeretném újraolvasni. Üdvözöllek! T. A.M
    .

  968. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    hiányoznak napló bejegyzéseid!!!

  969. Makó Csaba szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Kéréssel-kérdéssel fordulok Önhöz. Bajor Andor Kormosképű c’mű meséjét olvasván akadtam a „csel”szóra, a következő szövegkörnyezetben:”megy fel a cselbe”.Eme szó – gondolom,hogy valamiképpen a kéménnyel kapcsolatos- jelentését szeretném megismerni.
    Tisztelettel Makó Csaba

  970. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Az utóbbi több, meg- és felrázó bejegyzés (Talpalatnyi föld, Kerülőutasok, Ahogy egymással bánunk…) külön-külön irodalmat érdemel. Most csak összefogva ennyit:
    Rög, remény, hála. Mostanában divatba jött a „röghöz kötés”, mint politikai jelszót hevülve hangoztatják a tüntető fiatalok, tiltakozásul, amiért a kormány rá akarja bírni őket, hogy a megszerzett tudásukat itthon kamatoztassák. Osztom a mértékadó véleményt: a jelszó történelmileg nem illik ide, de jól hangzik, modern jobbágyok. Vagy inkább posztmodern elvándorolni akarók. Elvégre a globalizmus biztosítja a munkaerő szabad vándorlását. De azzal a munkaerő szabad maradását is. Lassan már az kezdi magát rosszul érezni, aki maradni akar. Megy a huzavona. „A nagy világon e kivűl / Nincsen számodra hely; / Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.” Ez vizsgaanyag volt, elfelelték, elfeledve. „Bölcsőd az s majdan sírod is, / Mely ápol s eltakar.” Ma ez kérdőjeles. „S népek hazája, nagy világ! / Hozzád bátran kiált:” Valóban bátran kiálthatunk? A nagy világ inkább megment, mint a haza földje? Mert mindenhol rögös az út, így is, úgy is, rög hull rád. Mindegy, milyen? Végül is. Sok az eldöntendő kérdés. Pedig egyszerű a válasz. A tüntető fiatalok a hazától várják az elbocsátó szép üzenetet, a menlevelet: a haza kitaníttat, aztán menj, amerre látsz. Ez nem várható. Hiába való lett volna Vörösmarty szép szava? Nem hiszem. Bár ha egyre fogyunk, fogyó nemzet leszünk. És kevésbé erős. Közösség/ek nélkül nincs haza. De mi itten békétlenkedünk. A múltban keresünk támpontokat egy-egy, valóban hatalmas történelmi momentum köré gyülekezve, szekértáborokban. Még a jelen gyilkosságait is megosztva kezeljük, a szörnyű bűnök sem szülnek egységes erkölcsi tartást. (Van, aki a gyilkosok helyett más bűnbakot keres. Az lesz a bűnös, aki szót emel a bűn ellen. A magyar irodalom is másra tanít.) Az identitásalkotás kétséges, így a jövőnk is bizonytalan. „JOBB ÉS BAL, jobb és bal: ki csak fölfelé tör?” Hallgassunk Babitsra.
    Mint az új esztendő nagy feladványa, megérkezett Vilcsek Béla küldeménye: egy Nagy László-vers üdvözletként. A dalolt vers, Koncz Zsuzsa előadásában megtette hatását. Unokáimmal éppen a gépnél voltunk, engedve a digitális csábításoknak, játszadoztunk. Kapóra jött az összeállítás, a kilencéves Dani, a négy és féléves Kristóf, szülők, nagyszülők, együtt néztük a műsort. Szólt a vers, és a végén, meglepetésemre a kicsik kezdeményezésével kitört a taps. „Adjon az Isten!” Úgy legyen. Ígéretes kezdés.

  971. Kenyeres Károly szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Egy vallomással kezdem e rövidke írásomat. Számítógépfüggő vagyok. Mentségemre szolgáljon, hogy nem holmi lövöldözős játékok rabjaként rajongok a masináért. információkat gyűjtök, ismeretbeli hiányosságaimat igyekszem pótolni a segítségével, zenét hallgatok, illetve személyes kapcsolataimat gazdagítom, barátaimmal levelezek vagy szkájpolok rajta.
    Mint a sportrajongó, aki a napilapot a legutolsó oldalon kezdi el olvasni, én minden estémet a Balázs Géza-honlap felkeresésével indítom. A Naplóval. Ma éjjel azon törtem a fejemet, milyen nevet adhatnék kedvenceimnek, azoknak a különleges, „meghatározatlanul egyéni” írásoknak, amelyekkel a rovatban találkozom. Mivel mindegyik egy-egy kedves meglepetés számomra, „nassolós” korunkban, amikor a csoki, a süti, a fagyi, a mozi vagy az ubisali már nyelvünk részei, tekinthetném őket például „meglepigrammáknak”. De ez nem tetszik nekem. Ezekben az írásokban – én „gézalladáknak” nevezem őket – nem a „méz” dominál, a négy alapíz, az édes, a sós, a keserű és a savanyú, ahogy a kenyérben is, egyszerre, együtt van jelen. Mert számomra ezek az írások olyanok, mint „a mindennapi”: egyszerre testi és szellemi-lelki táplálékul szolgálnak.
    „Az emberi öntudat alapja ma is a kenyér. Minden csak ezután következik: Álom, szeretet, vágy és szerelem, imádság és még az emlékezés is. Csak akkor, ha kézben az a kenyér”- írja Örkény István Lágernaplójában. A kenyér ismeretlen eredetű szó nyelvünkben, de nekem meggyőződésem, hogy a „ken”, „keny”, „gyúr”, „dögönyöz” igéből származik, mivel úgy dagasztják, ahogy a kenő- vagy kenyőasszony hajdan kidömöckölte a magyar ember hátából a betegséget. A kenyér a mohamedánok szerint a végtelen jóság megnyilvánulása. Mi, magyarok is azt mondjuk a nagyon jó emberre, hogy egy falat kenyér, vagy ha ő maga nem is az, de kenyérre lehet kenni. A Betlehem szó azt jelenti: a kenyér háza. Aki ott született, Krisztus, a Szeretet, maga az élő kenyér. Az ő áldozata ennek a kenyérnek a megtörése. A kenyér megszegése – talán ezért is – mindig egyfajta szent rítus, külön szertartás volt minden családban. Féja Géza szerint a kenyér „örök kacagás, enyhe mámor és őrizett napfény. Öreg kemencék pírja.” Az ön írásaiban is együtt van jelen a boldog, felszabadult nevetés, az életmámor és a gyermekkor óta őrzött derű és szeretet napfénye.
    Amikor az Ön „gézalladáit” olvasom, József Attila A megfáradt ember című versének „A békességet szétosztja az este, meleg kenyeréből egy karaj vagyunk”- részlete döngicsél bennem.
    Kedves Tanár Úr! A magam és Naplója többi kedvelőinek nevében is köszönöm a közöttünk úrvacsoraként szétosztott mindenesti kenyeret.

  972. Ismét egy gyönyörű írás. Színesek, érdekesek a képeid, remek az egésznek a ritmusa, amit a rövid és hosszabb mondatok szórakoztató variálása ad. Ahogy tágul a „horizont”, egyre nagyobbak, lüktetőbbek a mondataid is. A befejezés – a tőled megszokott módon – meghatóan lírai. Ismét megjelenik az az „ismerős kisfiú”, aki voltál.Egyik régi – egy mézeskalácsossal készített – riportom képeit jelenítetted meg előttem.

    Debrecen a kálvinista Róma. Pásztorok és nyakas cívisek egykori fészke. Gyermekkorom kolbászból font sövényű, mézeskalács-házikós mesevárosa, „nagydiák” éveim színtere. „Debrecen, Debrecen” – kongatja most is a Nagytemplom komoly harangja. Dobol, dörömböl a szó a szívemben, mint a pitvarokba, kamrákba „falazott”, boldogan fájó szívdobogás. Mézeskalácsszívek, aranysujtásos nadrágban feszítő édestészta-huszárok után kutatva, gyalogosan járom a várost.Az eltűnt idő nyomában lépdelek. Bennem az egykor a Csapó utcán majszolt mézes puszedli íze, zamata ömlik, áramlik szét, emlékeket idézve. Néhány pillanatra visszahullok a múltba. Egyik parányi kezem apám lecsüngő kisujjába kapaszkodik, a másik egy mézeskalácsszívet szorongat boldogan.

  973. DÉ (Ad A nagy mesemondó) szerint:

    Én igenis elhiszem, amit BA mond, sőt, nagyon szeretem, amit a néptáncról mesél, és a Fábry-show-ban is előadott: hogyan alakult ki a tánc :))).

  974. Kalmár László szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Szeretném a figyelmét fölhívni egy nyelvi jelenségre, mellyel az utóbbi években egyre gyakrabban találkozom, s ez vagy a nyelv fejlődésének jele, vagy a beszélő nyelvi bizonytalanságának (a.m. képzetlenségének) tanúja.
    Ez pedig a „pedig” használata. 😉 Akkor is vesszőt tesznek elé, amikor nem kell, s ha nincs is ott vessző, akkor is úgy hangsúlyozzák, mintha lenne. Hangzó médiában napi jelenség, az én fülemet bántja. Nem vagyok „jó nyelvtanos”, de nekem úgy tűnik, a pedig elé csak akkor kell vessző, ha a mellékmondat első szava.
    Üdvözlettel és ünnepi jókivánságokkal,
    KL

  975. Turi Gabriella (Ad Tanítványom emlékére) szerint:

    Szép írás! Az emlékdíj megalapítását maximálisan támogatom, s bár Gáborról csak halvány emlékeim vannak egy közös baráton, Ákoson keresztül, mosolya mégis felcsillan bennem!
    Gyújtok ma egy mécsest az emlékére!
    Mélyen együtt vele…..Turi Gabi

  976. Varga Dávid (Ad Tetten ért...) szerint:

    Tisztelt Kozáry Ferenc!
    Jómagam is bölcsész területen (magyar-orosz szakos tanárként) végeztem. Pontosan tudom, hogy mire gondol, amikor modorosnak véli az előadó hangszínét, amelyben a mainstream médiára jellemző, vagány és lezser előadók ripacs hanghordozását értelmiségi-kívülálló szerepre cseréli.
    Úgy vélem, a modorosnak vélt előadói stílus abból adódott, hogy a műsor tematikájának megfelelően az előadó alkalmazkodott a Kossuth Rádió, Tetten ért szavak c. műsorának értelmiségi hallgatói közegéhez.
    Az illető hanghordozását kifejezetten kellemesnek ítéltem meg, ámbár volt szerencsém jó néhány különféle fellépését megtekintenem, ahol – az alkalomhoz illően – éppen határozott és „kemény” hanghordozással élt. Egyetértek Mester Katalinnal teljes mértékben.
    Tisztelettel:
    Varga Dávid

  977. Károlyi Magdolna (Ad Tetten ért...) szerint:

    Olvasgattam az oldalon lévő üzeneteket és úgy gondoltam, hogy én is hozzászólok. Meg kell mondjam nagyon tetszik a „Tetten ért szavak” című rádióműsor. Ha tehetem mindig meghallgatom. Úgy gondolom, hogy ma ez az egyik legszínvonalasabb műsor, ami a rádióban megy. Kifejezetten tetszik Bogár László hangja és beszédstílusa és kár, hogy csak oly rövid ideig hallgathatom. Nagyon passzol neki ez a műfaj és érződik a hangjában, hogy szívét is beleadja. Örülök, hogy vannak még ebben a világban olyanok, olyan fiatalok akiknek fontos a magyar nyelv és örömüket lelik benne.
    Üdvözlettel: Károlyi Magdolna

  978. m. mester katalin (ad Tetten ért...) szerint:

    Úgy vélem, alapjaiban egyetérthetek Kozáry Ferenc művész úrral, akinek szintén „a kenyere” a magyar nyelv legnemesebb művelése.Színházi szereplései, fellépései alkalmával példát kell adnia a közönségnek a jól érthető, (anya)nyelvileg leghelyesebben hangsúlyozott, szép beszédből. Az is természetes és dicséretes, hogy a „füle” érzékeny más beszédének megítélésére is.
    Nem kívánok a „Tetten ért szavak” védőügyvédje lenni, mégis szeretnék néhány szempontot felvillantani a „nyelvi demonstrátor”, B. László, ill. az esténként hallható néhány perces nyelvi adás (célja) mellett. Kozáry művész úr kifogásolja az „édeskés hanghordozást”, az „éneklő dallamívet” és a túl művinek tartott beszédet. Jómagam pedagóus lévén, örülök, hogy a rádió foglalkozik a nyelv ilyenfajta művelésével. Lehet hogy időnként túl hangsúlyosan, de jól hallhatóan és nyomatékosítva (karikírozva?) demonstrálja az előadó, a nyelvileg helyes formát, mind a tartalom és a magyar nyelv „zenéje” (hangsúlya, dallamíve, tempója..) tekintetében. E néhány percnek éppen az a feladata, hogy érzékletesen rámutasson (még a botfülűek számára is) a javítani, megvilágítani kívánt nyelvi problémára. Ezért tán az időnkénti túlzás.
    Másrészt, arról se feledkezzünk meg, hogy minden embernek van egy veleszületett hangkaraktere, amit jelentősen nem lehet megváltoztatni. El kell fogadni így egymást, a szeretteinket, a körülöttünk élőket. B. László hangja szívemnek, fülemnek kedves! Éppolyan szívesen hallgatom, mint valaha a legendás Bőzsöny Ferenc rádióbemondót vagy a Márkus László által felolvasott esti meséket, melyeket tágra nyílt szemmel hallgattak 20-25 éve gyermekeim. Két egészen különböző hangkarakter, abszolút különböző orgánum. S élvezettel hallgatom embertársaim sokféle hangját! Alkatu(n)k, hangu(n)k genetikailag, beszédü(n)k a hangképző-szervei(n)k által kódolt. A fő jellemzők tekintetében a beszédtanulás, a környezet alig befolyásolja azt.(Erről a logopédusok lehet hogy mást mondanak.) (Nőknél ugyanígy megtalálhatók a végletek: magas, sipítozó hang, ill. férfias orgánum.)
    Biztosak lehetünk benne, hogy a filmrendezők nem B. Lászlót választanák – hangja alapján – egy olasz maffiózó vagy „keresztapa” szinkronhangjának…
    Tisztelt Művész Úr, vissza nem tudtam hallgatni az adást, ami lehet hogy valóban (túl) didaktikusra sikerült, de úgy vélem,(kicsit) célja is, ez a rávilágító, (lámpás) szerep a „Tetten ért szavak”-nak. Kedves Művész Úr, kívánom Önnek, hogy fellépései alkalmával mindig sikerüljön nyelvünket, született, ösztönös magyarsággal, természetességgel, nyelvi allűrök, modorosság nélkül közvetíteni a nagyközönségnek!

  979. Kedves Géza! „…. az élet éppen elég hosszú ahhoz, hogy minden utolérje az embert”. Ez egy Móricz-„idézet torzó”. Az elejére nem emlékszem. De ha valahol megtalálom, elküldöm neked, mert nagyon egybecseng a te jelmondatoddal. Elragadtatással hallgattam – immár harmadszor, de még sokszor meghallgatom majd – a bukaresti rádióinterjút. Lenyűgöző.
    Veled kapcsolatban két dolog jut eszembe. Az egyik Kosztolányi „szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse” gyönyörű tagmondata, a másik a saját gondolatom: „Géza egy kimeríthetetlen kincsesbarlang, amelyből minél többet elveszünk, annál több marad benne magában. Köszönöm a sorsnak, hogy – „Szezám nyílj ki!” – én olyan sokszor beléphettem ebbe a mesés, gazdag birodalomba,, és – remélem – még hosszú ideig barangolhatok csodás, arannyal, ezüsttel, drágakövekkel teli labirintusaiban.
    Holnap délután 4 órakor lesz a könyvem bemutatója a városi önkormányzat nagy tanácstermében. Ott lesznek a barátaim. Gondolatban Te is. Kellő alázattal állok ehhez a dologhoz. Már a Google és Magooglé-ra gondolok, amit CSAK NEKED köszönhetek. Ha Te nem lettél volna, egy papírkosárban végzi. Így könyv lesz belőle. Ha még élek, januárban.
    Te nemcsak csodálatos nyelvész, néprajztudós, hanem kiváló költő, író, biológus, pszichológus, filozófus és sok minden más is vagy. Egy tanítványom írta a facebookon, hogy egyszer azt mondtam – már nem emlékeztem rá – „én nem irodalmat, hanem embert tanítok”. Te is ezt teszed, csak már, „nem középiskolás fokon”
    Érdekes az is, áradó és csodálatosan gazdag tudásfolyamodban, amit a csúnya beszédről mondtál. Ha egy úrinő egyszer az életben trágár, annak hihetetlenül nagy hatása van. Az elbűvölő, lenyűgöző tud lenni. Előttem két nő mondta ki az életben a „pinám” szót. Az egyiket szívem szerint pofán vágtam volna, a másikat -mert imádtam – ettől még jobban imádtam. Egyszer majd elmesélem.
    Holnap megint meghallgatlak kétszer-háromszor-négyszer. Ezt a csodát nem lehet megunni.

  980. Keresztes László szerint:

    T. Balázs Úr!
    Érdeklődnék, hogy hol tudnám az Útitárs a szavak világához című könyvét megvásárolni?
    Válaszát előre is megköszönve, üdvözlettel: Keresztes László

  981. Kozáry Ferenc (Ad Tetten ért...) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Engedje meg, hogy kritikával illessem a mai Tetten ért szavak c. műsort, illetve egy oldalát – magát a BESZÉDET.
    Foglalkozásomból adódóan (színész vagyok), de neveltetésem okán is, lévén édesanyám magyartanár.
    Ma az egyik kollégája különösen bosszantott, részben az amúgy is mindig édeskés, öntetszelgő hanghordozásával, de azok az éneklő dallamívek jó pár mondat végén, amiket ma előadott…!
    Felnevetve és szörnyülködve néztünk össze hárman az öltözőben kollégáimmal (éppen próbaszünet volt).
    Az anyanyelvvel foglalkozók amúgy is hajlamosak túl „szépen” beszélni, illetve túl a természetességen. Akadémikusan, művien, demonstrálva, hogy mennyire többek ők, elméleti emberek a nyelvet csak ösztönösen használóknál.
    Hasonlatos ez a Huszonegyes kártyajátékhoz, amiben tizenöttel NYERNI LEHET a huszonkettő – FUCCS…
    Kérem hallgassa figyelmesen vissza az adásba szánt anyagot, esetleg kérjen segítséget…(Több fül – többet hall…)
    Remélem nem veszi zokon levelemet, főleg, ha visszahallgatja a mai műsort.
    Üdvözlettel
    Kozáry Ferenc
    (Gáti és Montágh – tanítvány)
    Vörösmarty Színház

  982. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Nyelvhelyességi témában többször olvashatunk itt kérdéseket, és ajánlást, hogy vegyük igénybe a „gyorsszolgálatot”. Találkozásom Manyszival. Ki az? Nem ki, hanem mi? Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda. Azaz, ha nyelvi problémánk adódik, és a helyesírási tanácsadóban sem találunk választ, hívhatjuk a „segélyvonalat”. Az internetre kapcsolva ott a biztatás: Kérdezzen tanácsadónktól a nap 24 órájában – ingyen! Ehhez meg kell adni a nevet és az ímél címet, hogy elküldhessék a válaszlevelet. Beírjuk a kérdésünket, majd kattintás az „elküld” gombra. Aztán már csak figyelni kell a gépünk postafiókját, mikor jön a válasz. Gyakran van helyesírási problémám, az újabb szavak, kifejezések korántsem egyértelműek, az internetes irodalomban ugyanarra a formára többféle alak is megtalálható, az internetes írások nem helyesírási útmutatók. Ne fogadj el választ az internetről! Vagy: „nem minden arany, ami a hálón van”. És finom kérés az ügyfél felé: „… segítse adatbázisunk rendezettségét azzal, hogy egy üzenetben csak egy kérdést tesz fel!” És lehet, hogy már kérdezte más is? Ehhez csaknem 9000 szócikk között kereshetünk a folyamatosan bővülő adatbázisban. Csak katt, és pásztázunk a listán. Érdekes kirándulás. Aztán még egy udvarias kérdés, hogy mennyire sürgős a dolog. Én a „nem nagyon” sürgősséget jelöltem meg. Nem sokkal később jött a válasz: a helyes megoldás, rövid magyarázattal, azzal, hogy a válasz a honlapon is megtekinthető. S mindez üdítő kommunikációs kultúrával, az illemnek megfelelően a honlapon nem jelenik meg a kérdező neve, tehát nem kell attól tartani, hogy a nagyérdemű bepillantást nyerhet nyelvi tudatlanságunk zugaiba. Kiváló szolgáltatás, nem tudom, más országokban van-e hasonló. Köszönő válaszom néhányszor visszajött azzal, hogy teli a postafiók. Nem csodálom. De szeretném, ha ez a mintapélda a nyilvánosság fülébe jutna. A héten Hujber Szabolcs volt az ügyeletes nyelvész-válaszoló. Köszönöm.

  983. Kedves Géza, naplódat olvasva a falevél gyüjtéssel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy nálunk (Ausztria) ez sokkal keményebben müködik:

    · Égetni tilos (keményen büntetik)

    · A faleveledet, füvet stb. vagy komposztálnod kell, vagy elvinni egy gyüjtö helyre, ahol az elhelyezésért fizetned kell (ezért igyekszik mindenki ledarálni, és komposztálni)

    · Tavasszal egy héten keresztül ingyen le lehet adni a „zöld“ hulladékot, mivel meg akarják elözni, hogy húsvétkor mindez az „húsvéti tüz“ ( http://de.wikipedia.org/wiki/Osterfeuer ) martaléka legyen. Üdv, Tamás

  984. Adorján András szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Én nem kérem sem e – mail címem,sem telefonszámom / lakcímem titkosítását(ld.Telefonkönyv),sőt! Minden írásomat, (kör)levelemet aláírom és elérhetőségeimet is közlöm.Már csak a hitelesség okán is.

    Köszönettel és üdvözlettel: ADORJÁN András (AA)

  985. Adorján András (ad Túldidaktikázták) szerint:

    Tisztelt olvasók!

    Engem általában pesszimistának szoktak nevezni.Ehhez képest már az első cikk (Túldidaktikázták) dermesztő számomra is.

    AA (Adorján András)

  986. Pákozdi Attila szerint:

    Tisztelt Nyelvőr Úr, Tisztelt Balázs Géza!

    Napjában többször is visszatérően felmerül bennem a kérdés – mikor szemem a televíziós műsorok feliratait böngészve megakad a számomra még mindig idegennek tűnő, s nyelvtanilag sem elfogadható betűhalmazon -, hogy kinek a fejéből pattant, ki a magyar beszédtől teljesen idegen szerkezetben feltüntetni egy beszélgetőpartner nevét, foglalkozását, munkahelyét?
    Hogy tényszerű és közérthető legyen kérdésem lényege a következő példával szemléltetném gondomat:

    Az interjúalany neve: Bojtár Jenő
    Beosztása: felelős szerkesztő
    Munkahelye: Balatonszentpál, városi napilap

    A ma bevett szokás szerint a következő képpen kerülne képernyőre a felirat:
    Bojtár Jenő
    felelős szerkesztő, városi napilap, Balatonszentpál

    Az általam elfogadható, s talán könnyebben feldolgozható forma eképpen nézne ki:
    Bojtár Jenő
    a Balatonszentpáli városi napilap felelős szerkesztője

    A korábbi magyar nyelvi tanulmányaim során és az azóta tapasztaltak alapján úgy vélem a mai divatnak megfelelő szerkezetű felirat az alany nevét kivéve teljesen magyartalanul van megfogalmazva. Hiszen mi magyarok nem így beszélünk.
    Nagyon gyanús nekem, hogy ez az „antimagyar” szöveg sorrendiség a fene nagy nyugati nyitásnak köszönhetően, került be kis hazánkba, s majmolásképpen máig ez az „elfogadott” felirati formula.

    Ez a módi a szemem és az agyam számára teljességgel zavaró és elfogadhatatlan, mert mire elolvasom és feldolgozom a szöveget addigra még az is lehet, hogy már sok fontos képi és más hangi eseményről is lemaradok. Persze rosszabb esetben még elolvasni sem tudom a feltüntetett feliratot, mert a műsor készítő erre nem adtak elég időt.

    Szerencsémre legyen mondva jómagam is foglalkozhatom műsorkészítéssel, de én a hagyományok és a magyar nyelv szeretetének és tiszteletének köszönhetően igyekszem a képességeimhez mérten ápolni az örökségünket és az általam szeretett talán ódivatú formulához ragaszkodom.

    Ezúton kérném segítségét, s kívánok további jó egészséget Önnek, Önöknek.
    Válaszát előre is köszönöm.

    Tisztelettel: Pákozdi Attila

  987. Huszár István szerint:

    Tisztelt Balázs úr!

    Beleborzongok néha a nyelvi „újítások” fülsértő borzadalmain.
    Egy példa:
    Kossuth Rádió, 2012. november 22., 09:35 h.:„Ezt érdemesnek tartottam, hogy megosztani Önökkel!” Ez a forma teret nyert az utóbbi időben.
    Ön hogy látja ? (… hallja?)
    Tisztelettel

    Huszár István

  988. Balla Imre szerint:

    Köszönöm a segítségét.

  989. Petkovits Petra szerint:

    Sos kérdés kedves Géza. Melyik alak helyes? jánosházi? jánosházai? Előre is köszönöm a gyors választ. P. Petra

  990. Balla Imre szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Egy kérdést szeretnék feltenni Önnek.
    Aki a vendéglátásban dolgozik az vendéglátó vagy vendéglátós?

    Tisztelettel:
    Balla Imre

  991. GO (ad Hol vannak?) szerint:

    egyrészt nem érnek rá, háromszor szabad hiányozni 1-1 óráról 🙂 ezt nem számitja be senki óralátogatásnak. másrészt honnan is tudnának róla? az Akadémia hirdeti? a nov 6-ról csak a Freund Tamás-féle ea-ról ad hirt a honlap…: http://mta.hu/magyar_tudomany_.....e_id=26198

  992. Cs (Ad Szekszárd, a sikeres) szerint:

    Van még néhány hasonlóan sikeres vidék. Néhol annyira elegük van már a turisták pénzéből, hogy úgy bánnak velük, hogy többé nem is vágynak arra, hogy oda utazzanak. Egyszer jó tíz évvel ezelőtt egy Stájer befektetői küldöttséggel Szekszárdon jártam (polgármesteri fogadás, borkóstoló több pincében, városnézés, rengeteg érdeklődő magyar részről…), nagyon emlékezetes volt, mindenki remekül érezte magát, több üzlet is kötődött… Talán azóta ilyen sikeres a város?

  993. Sz. Tóth Gyula (Ad Szekszárd, a sikeres) szerint:

    Szomorú a kép. Pedig a város honlapján ez áll: „a nemes borok és a művészetek városa”, meg „kapu a világra”. Magam is tanítóskodtam ott, 1972 és 1981 között, a Garay Gimnáziumban, majd a Tanítóképző Főiskolán. Tolmácskodtam a francia testvérvárosi kapcsolatokban. (Ezzel kapcsolatosan a honlapról megtudjuk: „Az utóbbi évek néhány fontos eseménye”… 2004-ben történt utoljára.) És három költői „kép”: 1. ,,angyalok lakása Szekszárd – Művészetek Háza a városom s a városod’’ (Baka István); 2. „A város, mint egy álmos eb, / hever domb alatt, sík felett / kis város: nagy falu / Korán fekvő, korán kelő: (…) A lila kékbe feketéll, / áll az Idő és máll a Tér, / kilencszáztizenöt – ” (Szekszárd, 1915 nyara, Babits Mihály); 3. „tárt combú mézölű / halálos szorítású ringyó / a város / választott börtönünk” (Szekszárd, Dicső Zsolt, Agria, 2012. ősz, 109. o.) Eltérő megítélések, jelentősen. Eltekintünk a mélyebb elemzéstől, most csak azt nézzük: a 2. és a 3. között mi a különbség? Majdnem 100 év. Igaz, a honlapon ez is olvasható: „… a jövő városa”… Ám nedűje a jelenben is kitűnő, tanúsíthatom.

  994. Kedves Géza!
    Csodálatos a naplód. Ez az, amikor az ember szembenéz azzal a kisfiúval, aki valaha volt. Tükröt állít, és abban nézegeti, hasonlítgatja egymáshoz egykori és mostani lelki portréját. Megható, izgalmas, lélegzetelállítóan szép. De fájó is. Megigéz a már akkor sem „GÉZÁNgúz”, hanem számos értéket felmutató ifjú Géza. Én -nem szégyellem – az Erdély-trilógiát valamikor harmincéves koromban kezdtem csak élvezni. Mára nekem is az egyik kedvencem. Az a rész A nagy fejedelemben,, ahol Móricz Báthory Annát leírja, („S a szavak elkezdtek csipogni s csiripelni s a magas, karcsú, édes szép nő megrázkódik, mint a nyírfa a szellőben ezüst levelekkel, aranyfürtökkel, s elborítja a férfit véknyan és súlytalan s őrjítően édes boldog kacagással.”), maga a csoda. Én azóta is szerelmes vagyok Annába, aki nekem nem egyszerűen Anna, hanem AnNŐ, az örök, a csoda, Számomra nem Juhász Gyula, hanem Móricz Annája az „ANNAÖRÖK”.
    Nekem is van naplóm. Néha a szüleimtől vagy a gyerekeimtől több évtizede kapott leveleket is szoktam olvasgatni. A la recherche….
    Ez most ismét egy új, érdekes színfolt a palettádon. Gyönyörű. Kívánom, hogy negyven év múlva is így emlékezz ifjúi önmagadra.
    Baráti szeretettel ölellek ezen a számomra is csodálatos napon.
    Csaba

  995. Nincs igaza Szakonyinak. A KÖNYV a feleség, és a SZÁMÍTÓGÉP a szerető. (Azért irtam nagybetűvel őket, mert rajtuk van a hangsúly, vagyis ő és nem a másik.) Gondold ezt végig. A számítógép az új, a nagy kaland, a kihívás, a könyv a megbízható, hűséges társ, akit azért gyakran félretesznek egy kis változatosabb, új izgalmakat jelentő szórakozásért.
    A Kisar, Nagyar, Tivadar, ott terem a jó magyar – örömmel olvastam, köszönöm, hogy betetted – a gyermekkoromban gyakran hallott, (mivel sok lúd volt a három faluban) nagyon találó Kisar, Nagyar, Tivadar, három szekér libaszar rigmus általam eufemizált változata. Én találtam ki. Mivel szeretem a három települést és az ott élő embereket, és a magyarság reprezentánsainak tekintem őket, nem kajánkodtam, inkább dicsértem. De a falucsúfolók közé a libaszaros változatot (ez az élő, az igazi, a másik „műköltögetői utánnyomás”, „máslás”) nyugodtan beteheted. – igazi kislibazöld folt lesz a helynevekkel kapcsolatos, csodálatos, színgazdag, tarka palettádon- a falucsúfolók közé. Az népdal, az enyém csak műdal.

  996. Cs. (Ad Repülő terepjáró) szerint:

    Légvár, léghajó, terepjáró alakú léggömb, mind rábámulunk.
    Ma két osztrák tv csatorna hat órán át élőben közvetítette, miképpen nem szállt fel légballonjával a sztratoszférába a csodált hős, hogy majd 36 km magasságból leugorjon és négy világrekordot megdöntsön. A távirati iroda (APA) jelentette, hogy hősünk arcáról a csalódottság volt leolvasható miközben kiszállt a léghajójából. A közvetítő, miközben sztárunk levette sisakját leolvasta ajkáról a kérést, hogy adjon már neki valaki egy rágógumit.
    Az újságok honlapjain a hír alatt több száz hozzászólás íródik rövid időn belül.
    Talán az úszó még most is szeli a hosszakat a Széchenyiben…

  997. D Á szerint:

    Szép és megható gondolatait osztotta meg velünk Professzor Úr! Jobbulást az Édesanyjának!

  998. Tamás (Ad Öreg Bakonyban) szerint:

    Géza, az “élménybeszámolódhoz“ lenne egy megjegyzésem: a turistautak jelölése és minősége nem tudom milyen a Bakonyban, az Őrségben nagyon rossz. Szerintem ma, amikor a családoknak jelentös anyagi terhet jelent a nyaralás, jó lenne a régi turistautakat rendbe szedni (igény van rá!!!). Ha a turistautak ismét használhatóak lennének, talán a turistaházakra is igény lenne…

  999. szerint:

    Kedves Géza! Újra bebizonyosodott: kicsi a világ (épp ezért „…kell magasba építeni…”). Köszönjük a fröccs-anyagot, nagyon kedves összeállítás. (Lehet, tizenöt éve nem találkoztunk, de sokszor eszembe jutsz, amikor nyelvi kérdésekről morfondírozom, egyszer talán lesz alkalom, hogy terheljelek vele…)

  1000. CsT (ad Irán) szerint:

    Kedves Géza, valójában nehéz belegondolni, hogy talán hamarosan erre az országra is bombák hullhatnak. Remélem az érdekelt országok politikusai nem hoznak rengeteg ember létét veszélyeztető döntést. Várom a további beszámolóidat Iránról, előadásod fogadtatásáról, benyomásaidról!

  1001. balazsge szerint:

    Amikor Bp. felett jártunk, szerintem is kijött Pakál, hogy mikor jönnek „ezek” haza, s nem csak a pótszülők kajáját kell elfogyasztanom… De nem tudom. Pakál, amikor hosszabb idő után hazaérünk, elsőre érzéketlen („na, mi van, megjöttetek?”), de a dorombolásán, viselkedésén látszik, hogy örül. Ma éjjel pl. beugrott az ágyamba, s nem tágított. (Nem szeretek a macskával aludni, de ma engedtem.)
    BZS kolléganőm mesélte, hogy fia Debrecenben járt egyetemre, macskája azonban egy órával a hazaérkezése előtt (mindig más időpontban érkezett haza) odaült az ajtó elé… Olvastam dr. Anghi Csaba könyvét (Macskák, cicák, Bp. 1969.), amelyben leír ilyen eseteket, de a tudós azt mondja, nem a macska érzékeli kedvelt gazdája közeledését, hanem a környezetének hangulatváltozását érzékeli, abból „olvas”. Lehet. De más esetek ezt nem támasztják alá. Az itt említett eset sem.
    Nem tudom, de hajlok rá, hogy a macskáknak mégis csak van egy hatodik érzékük, megérzik, nagyon távolról is, hogy valami változás lesz. Bizonyítékom nincs, csak esetek leírásai…

  1002. Bandúr András szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    Egy adalékkal szeretnék szolgálni az egyiptomiak szent állatának „metacicikai” tulajdonságával kapcsolatban.
    Pár évvel ezelőtt egy kollégiumi szolgálati lakásban laktunk. Akkor még nem volt macskánk. (Azóta nekünk is van. Három is: Cziczuli, Tarkincza és Titu.) A kollégánkéknak már akkor is volt kerek féltuCAT. Bent laktak velük együtt a lakásban. A konyha lengőablakán keresztül jártak ki-be.
    Folyosószomszédaink, amikor hosszabb időre külföldre mentek, mindig minket kértek meg, hogy gondoskodjunk Puczorról, Amálról és a többiekről.
    Alighogy a gazdáik elutaztak, a macskák is eltűntek. Napokig nem is láttuk őket. A tányérjukba rakott étel és ital azonban reggelre mindig elfogyott. Onnan tudtuk, hogy megvannak.
    Egy nap, többnyire már reggel, megjelentek, katonás rendben felsorakoztak az udvaron, és „vigyázz ülésben” órákon át, türelmesen várakoztak. Ahogy ebből a „jelből” már első alkalommal is sejtettük, estére, annak rendje-módja szerint mindig meg is érkeztek szomszédaink.
    Amikor a cicák előjöttek a rejtekhelyükről, még több száz kilométerre lehettek. Abból a nagy távolságból semmiféle akusztikai vagy egyéb fizikai információ nem juthatott el hozzájuk. Honnan tudták hát, hogy már jönnek haza a gazdiék?
    Ez azóta is „megmacskarázhatatlan” rejtély számunkra.

  1003. balazsge szerint:

    Tamás, köszönöm a macskás történetet. Sokat elárul rólad, családodról. Biztos nem véletlen, hogy az egyiptomiak ősi és tisztelt állata. Én is megfigyeltem néhány egészen különleges, mondhatni metafizikai tulajdonságukat, amelyre az etológusok igyekeznek racionális magyarázatot adni, de én tudom, hogy többről van szó… Hamarosan leírok egy többek által megfigyelt macska-jelenséget! Géza

  1004. Csicsely Tamás (Ad Pakál eltűnt) szerint:

    Kedves Géza,
    nekünk is van egy macskánk, a Mimi (én eredetileg Döcinek neveztem, de a gyerekek átnevezték). A macska a szomszédnál született, de meglepö módon átköltözött hozzánk. Esténként figyelte, amint a kertben dolgozom, majd leülök a ház elötti padra. Naponta egyre közelebbröl tanulmányozott, majd végül a lábamhoz dörgölödzött. Azóta nálunk él.
    Fiatalabb korában csak télen aludt a házban, s legkésöbb fél ötkor ébresztett, hogy ki akar menni s persze éhes (én pedig befütöttem ilyenkor)…
    Néha ö is elvonult néhány napra (most már tudom, kongresszusra), majd hazajött, mintha mi sem történt volna.
    Máskor elbújt a házban valahová, ha kerestük (mivel valahová indultunk), elég volt a hűtő ajtaját kinyitni, a jellegzetes hangra bárhonnan elö került.Ha elutaztunk, akkor a szomszédhoz járt étkezni, majd ha megjöttünk mindig nagyon leszidott (akinek van macskája, biztosan ismeri ezt)…
    Öregségére (vagy talán valamilyen balesett miatt) teljesen megromlott hallása. Kicsit bizonytalan lett.
    Amikor a kertben dolgozom, mindig figyel, követ pár méter távolságból. Ha hazajövök, az út szélén ül és vár (érdekes, ha valaki nem az én autómmal hoz haza, akkor is tudja, hogy ott vagyok). Amikor megfeledkezik erről, akkor szinte bocsánatkéröen fut az autómhoz, amikor észrevesz.
    Persze ugyanezt megteszi a feleségemnél is, sőt ha a gyerekeket nem hozzuk haza, akkor felmegy a szobájukba mérgesen kiabálni velünk…
    Ma már szeret a házban aludni, ha rossz az idö, ki se menne a házból (mivel nincs WC-je a házban, ezért én reggelente kiküldöm). Az ébresztést is a vekkerre kell bíznom.
    Ha elutazunk, kedvenc ételét adjuk át a szomszédnak (a mi macskánk nem hisz a reklámoknak, látni, hogy nem a cicavizión nöt fel).
    A készülődésünket mindig szomorúan figyeli, tudja, hogy elmegyünk.
    Érdekes, néha nem tudom eldönteni, hogy nekünk van egy macskánk, vagy a Miminek öt embere…
    Üdvözlettel, Tamás

  1005. Halászati kultúránk nyelvészeti és néprajzi kapcsolatairól számos tanulmánnyal rendelkezünk. Az ártéri gazdálkodás kulcsának nevezhető, mesterséges, öv-zátonyokat megnyitó csatorna neve, a fok is finnugor eredetű, a fakaszt, rést nyit, rés (pl. „tű foka”) szavakkal rokon. Andrásfalvy Bertalannak nagyon jo konyvei vanak errol …

  1006. Macskás Csaba (Ad: Pakál eltűnt) szerint:

    Kedves Tanár Úr! Gyönyörű cicanév a Pakál. Bűbájos. Teljesen a szívembe „fészkelte magát”. Nem ismerem a viselőjét (ünneplőjét!!), de el tudom képzelni, milyen aranyos, ragaszkodó kis jós(z)ág. Remélem, majd egyszer megírja, hogy találta ki a szót, mi adta hozzá az ötletet.

  1007. balazsge szerint:

    Ez csak egy próba: most már mindenhol van hozzászólási lehetőség, s ezek rögtön az Üzenetek oldalra kerülnek. BG

  1008. balazsge szerint:

    Kedves Tamás, tegnap az alsóörsi strandon több idegen szót hallottam, mint magyart. Leginkább németek és franciák voltak. Kicsit csodálkoztunk, mehetnének máshová is. A németeket talán a nosztalgia is hozza vissza. Sajnos az 1980-as és 1990-es években a balatoni vendéglátók sokat tettek a vendégek elriasztásáért. Az időjárás, ha beáll a Kárpát-medencébe az egyhetes csöndes eső, szintén riasztó lehet. De meg kell látni, hogy az elmúlt tíz évben a Balaton kivirágzott. A legtöbb település központja csodás, vonzó, a víz nagyon jó (21 fok felett), nagyon sok helyen adnak napi menüt 690-990 forint között (és ezt nagy betűkkel hirdetik is), a sör normális árban van, rengeteg barátságos panzió van (ezek árát nem tudom, de szépek). Hogy nekem miért annyira vonzó, azt nem kell indokolnom, de örülök, ha a külföldiek egy része is észreveszi. Olcsó poén lenne, ha azt írnám: Nekem a Balaton a Riviéra… Írod, hogy testvéredet nem tudtad meggyőzni: én nagyon megszerettem Horvátországot, de annyiszor akartak átverni, hogy kicsit elhidegültem. Görögország nekem is messze van, a turisták szerint vannak problémák (ha nem is a szigeteken). Kellemes pihenést kívánok neked és a családodnak, s ha jöttök, szóljatok, ha ráérek, leugrom hozzátok a „Tó”-ra! Géza

  1009. CsT (ad Balatoni Riviéra) szerint:

    Kedves Géza,
    többek közt ezért szeretem olvasni a Naplót, mivel végre valaki megerösít abban, hogy a Balaton csodálatos, persze tudni kell, hogy honnan és hogyan nézed.
    Testvéremmel, aki ezen a héten nálunk van, az esti borozgatás mellett sokat beszélgetünk . Ö Magyarországon él, én Ausztriában. Ök Horvát, vagy Görögországba járnak nyaralni, mivel ott „olcsóbb“ és érdekesebb a nyaralás mint a Balatonon.
    Mi nagyon jól érezük magunkat a Balatonnál, a gyerekek oda szeretnek járni. Nekem az árak is sokkal kedvezöbbnek tünnek, mint az elöbb említett két orszábgban.
    Igaz, ki kellett tapasztalnom, hogy hova menjünk (nem volt egyszerü, néhányszor rendesen csalódtunk).
    Amerre mi járunk ott az árak sem magasabbak, mint máshol s a minöség, is megfelelö. A táj pedig fantasztikus, a gyerekek élvezik a vizet, a kirándulásokat s persze büszkén használják a nem anyanyelvüket, a magyart.
    Mi lakókocsival kempingezünk, három-négy órát kényelmesen utazunk, közben itt is, ott is megállunk.
    Horvátországba az autópályán le lehet száguldani, Görögország azért jóval húzósabb. Sokan busszal utaznak, legalább két napot. Azt hiszem, ezt nem tenném meg a családommal. Próbáltam a testvéremet meggyözni, nem sikerült. Érdekes világban élünk.
    Baráti üdvözlettel,
    Tamás

  1010. milotai (ad Diófa) szerint:

    Diófa című – szimbolikus befejezésével („És egyszer majd másról is ilyen homályos és pontatlan emlékeket fognak idézni”) Adyt idéző, gyönyörű írása, mert a hűségről, a mulandóságról (és a maradandóságról) is szól, és azt érzékelteti, hogy Ön az egész természetben, a fákban is, kifejezést, sőt lelket lát, mélyen emberi. Azt sugallja, amit – amióta az udvaromon álló sajátjaimban, az erdőháti Milotáról hozott, azóta már vékony héjú, „tökös” diókat termőkben gyönyörködöm – én is érzek, hogy a diófában – cellulóz, zsír-, olaj-, csersav, és más színes, ásványi anyagok csodás kevercsében – a tavasz sokféle nedve kering. Gyantakönnyeket sír, és verejtékezik, „erei”, „idegei” vannak és lelke, mint az embernek.
    A kőszegi öreg gesztenyefa még 6-700 évesen is virul, a libanoni cédrusok legöregebbjei között kétezer, az amerikai mamutfenyő-óriások között pedig már négyezer évnél idősebbek is vannak. Igaz, az Ön diófája „csak” száz-száztíz évig virul, de – szeretetteljes gondozásának köszönhetően – minden bizonnyal túléli a mai Matuzsálemeket is. Kívánom, hogy Ön is érje meg a diófa kort.
    Akiben ekkora lélek van, megérdemli.

  1011. balazsge szerint:

    Tisztelt Asszonyom, természetesen megvan, és igyekszem még ma eljuttatni Önnek. BG

  1012. ZKA (Ad Csont nélkül) szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    A Magyar Nemzet múlt szombati számában közölt „Csont nélkül” című írásával kapcsolatban érdeklődöm, hogy van-e valamilyen elektronikus formában elérhető verziója a cikknek. Ezt a felzaklató és egyben megnyugtató szöveget szívesen megosztanám kollégáimmal – ahogy mondani szokás, határon innen és túl – de egyelőre csak a nyomtatott változatot találtam meg.
    Válaszát nagyon köszönöm: KA

  1013. egy "szívében bányász" (ad Napilapos érvelés) szerint:

    A „Napilapos érvelés” című írásában megfogalmazott – kérdések sorából álló – frappáns eszmefuttatása több mint ellenérérvelés: igazi szívdobogáshang, ütőÉRVERÉS. Köszönjük.

  1014. Tamás (Ad Nyers valóság) szerint:

    Kedves Géza,
    gratulálok a táborotokhoz, jó ilyenröl olvasni. Fontos, hogy továbbra is létezzenek ilyen kezdeményezések s továbbra is legyen, aki átveszi a staféta botot (s persze nem csap utána fejbe vele)!!!

    A mai (julius 19-i) második jegyzetedet olvasva (gondolom Somogyszentpálról), nagyon elkeserítö és kilátástalan ott a helyzet. Megoldás szerintem csak az integráció, az oktatás lehet. Bízom abban, hogy a megoldás lehetösége már körvonalazódik a fejekben…
    Néhány évvel ezelött egy iszonyatos földúton odakeveredtem családommal (kedvenc autós atlaszom jelölte az utat, azt hittem járható). Amikor egy településsel elötte figyelemzettek, hogy ilyen szép autóval nem érdemes arra menni, azt hittem, hogy az osztrák rendszám miatt egyszerüen hülyének néznek… Valójában kb 2 méter széles földút volt, amit a víz teljesen kimosott, a kerekek között néha méteres vágat volt, jobbra balra pedig sürü bozót. Az erdöböl kiérve egy roma udvar közepére jutottunk… Szerintem azóta is emlegetnek arrafelé bennünket (kb. úgy néztek ránk, mintha egy repülö csészealjjal a városligetben szálltunk volna le).
    Üdvözlettel, Tamás

    Nincs véletlenül a résztvevök között valaki, aki a mi lapunk (Gráci magyar újság) elkészítésénél segítene?

  1015. DÉ (Ad Elment a kedvem) szerint:

    Géza, ha az írásaid végén lenne egy „hozzászólok” lehetőség, akkor lehet, hogy több visszajelzést kapnál. Kissé macerás itt az üzenőfalon hozzászólni a cikkekhez.
    Az Elment a kedvemhez két idézet:
    „De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik, és – elhallgat.” – Katona József

    „Tárgy künn, s temagadban –
    És érzelem, az van,
    Míg dobban a szív;
    S új eszme ha pezsdűl;
    Ne vonakodj restűl
    Mikor a lant hív.

    Van hallgatód? nincsen?
    Te mondd, ahogy isten
    Adta mondanod,
    Bár puszta kopáron
    – Mint tücsöké nyáron –
    Vész is ki dalod.”
    Arany János: Mindvégig

    Előtted a választás, melyik utat követed :)))
    Éva

  1016. szatmári diófa szerint:

    Milyen csoda ez a nyelv. Leírom, hogy „a dió”, és kiejtem, hogy Ady jó.

  1017. szatmári diófa (ad 1979.0712.) szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Minden írása érdekes, szórakoztató, szívhez szóló. Élvezet olvasni a katonaélményeiről szóló színes, kedves, nagyon láttató, érzékletes beszámolóját is. Naplójegyzeteiben egyszerre van jelen a természetes emberi ember és az irodalmár és a tudós is.
    „Homo sum, nil humani a me alienum puto”.„Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi”-mondta Terentius. Az Ön emberi nagyságát az bizonyítja a legjobban, hogy minden írása az emberről szól: azt sugallja, hogy nincs nagyember és kisember, csak EMBER van.
    Ugyanakkor a költő és a nyelvész is előbújt az írásából az Ady-vers kapcsán.
    Most is elgondolkodtatott. Tudom, hogy Ön is mennyire szereti a természetet, a növényeket. Nyelvében, amely illatos, mint eső után a jó magyar televény, nekem benne van a lucerna, a maga nyers gazszagával, a kukoricalevél szúrós édeskés párájával, benne van a Tanár Úr által korábban „megénekelt” „búzafű” mellett a buja dudva, a fiatalon is vastag kakastaréj, a hamar soklevelű bürök és a félénken megbújó porcfű. Ott van a kakukkfű erős, izgató illatával, a mezei istenfa kesernyés szagával. Ott van a természet, csillogó szárnyú bögölyeivel, pettyes katicabogaraival, aranycirádás levelibékáival „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, amelyhez nincs fogható”- vallom – az Ön írásait olvasva – én is Kosztolányival.
    A fa, mint a művészi ábrázolás tárgya ősi idők óta testesít meg embereket, emberi sorsokat. Egyes primitív népek ma is mágikus jelentőséget tulajdonítanak a fának, emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, talán azért is, mert már külső megjelenésében is hordoz bizonyos emberi jelleget. A Csontváry-festmény által ihletett Bényei József Magányos cédrus című versét egy nem mindennapi felismeréssel – „A fának emberarca van”- teszi mélyen bensőségessé. József Attila Falu című költeményében az akácfát egy fiatal lány alakjában mutatja be: „Akácocskát babrál a homály, a fa telt, kicsi keble beléreszket, csöpp sóhaja száll.” „Megérintettem a leveleit, szinte megborzadt, mintha erezné, olyan húsos, kövér minden tűlevelecske, mint a csecsemő ujjacskái”-mondja az ezüstfenyőről az egyik szereplő, Lekenczey Muki az Úri muriban. „A szemközti telken van egy öreg, többször lebotolt vén gesztenyefa, vihar tépte, ember darabolta, de a sebekre újabb és újabb ágak nőttek. Nos, ezt a fát a Faasszonynak hitte és hívta kisebb korában az unokám”-írja Szabó Pál Nyugtalan élet című művében.
    A Barbárokban görbén búsuló vadkörtefa szinte a magyar lélek szimbóluma.
    „Jaj, nékem az a legszebb, mégiscsak az a legszebb, / az a vadkörtefa, a félig lombja vesztett, / áll a legelő szélén, áll a tűnő időben / nyája nélküli pásztor, szikár, magányos őrszem „- írja Sipos Gyula Elégia egy somogyi vadkörtefához című versében
    Az Ön által is nagyon szeretett Ady számára a legjellegzetesebb magyar fa az ihar. „Száradjon ki az iharfa, / a büszke fa, a magyar fa”- írja Ihar a tölgyek alatt című versében.
    Móricznak más a véleménye: „A legjellemzőbb magyar fa a diófa. Ezt nem metszik. Zúzzák és törik. Ha nem terem, meg kell verni hosszú rudakkal, s a fájó sebekből termő ágak
    hajtanak. Így verik a magyarságot a Sors által rászabadított elemek és még a rossz gyermekek is. De a magyar fa egyre ősibb erővel sarjad „-írja Magyar fa sorsa című tanulmányában, Ady Nekünk Mohács kell című verse „Ha van Isten, ne könyörüljön rajta, / Veréshez szokott fajta, / Cigány népek langy szívű sihederje / Verje csak, verje- soraira emlékeztetve.

    Köszönöm újabb emberarcú, gyönyörű jegyzetét.
    Egy „szatmári diófa”.

  1018. Faigl Zsuzsanna szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Tanár Úr !

    Szeretnék Öntől tanácsot kérni. Munkahelyemen egy újfajta szokás jött „divatba”. A hiatalos leveleket az alábbi módon kell megcímeznünk,a példa kedvéért:

    Faigl Zsuzsanna asszony részére
    ügyintéző

    [intézménynév]

    [pontos cím]

    Tisztelt Ügyintéző asszony!
    stb

    Ez nagyon bántja a fülemet, illetve tiszteletlenségnek tartom a címzettel szemben.
    Mi a középiskolában úgy tanultuk, hogy először megnevezzük az intézményt címmel, majd a címzettet.
    Kérem szíveskedjen állást foglalni, hogy helyes-e ez a fajta megszólítás.
    Köszönettel Faigl Zsuzsanna

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Asszonyom, a hivatali levelezést helyi szokás is szabályozhatja, de valóban logikusabbnak tűnik, hogy előbb az intézmény, azután a címzett személye szerepeljen. Bár, a köztársasági elnök, miniszterelnök, miniszterek esetében mégiscsak inkább őket írjuk legfölülre. Hivatalosabb állásfoglalásért fordulhat a http://www.e-nyelv.hu ingyenes tanácsadásához. Üdvözlettel: Balázs Géza

  1019. Cs. Tamás (Ad Elment a kedvem) szerint:

    Kedves Géza,
    mindig örömmel olvasom naplódat, nekem nagyon fontos hogy olyan emberek írásaiból kapjak információt az otthoni dolgokról, mint Tőled.
    Baráti üdvözlettel Grácból, Tamás (mivel kicsit tartózkodom a FB-tól, így „lájkolni” nem tudok, de vedd úgy, hogy most megtettem)

  1020. balazsge szerint:

    Egy nap alatt 10 lájk és 3 üzenet és 1 magánlevél (hogy ha én nem lájkolok, miért várom el mástól). Ez igen! Köszönöm, folyt. köv.! Akár egyetlen olvasóért is!

  1021. KamaszPanasz (ad Elment a kedvem) szerint:

    Igen, ez a nyári kamaszpanaszszakasz
    amugy meg mi jusson eszébe neki az elfutós csajról, ha nem a tréfa?
    ne nyafogj, nyomd a Baar Madast meg a metrót, hajrá!

  1022. D Á (ad Elment a kedvem) szerint:

    Kedves Professzor Úr!
    Csatlakozom az előttem szólóhoz, nekem is hasonló gondolatok jutottak eszembe. Kérem írjon! Rajtam nem fog, múlni lájkolom!

  1023. csa (ad Elment a kedvem) szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Számomra – biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül – mindegyik jegyzete nagy,nagy élmény. Érdekesek, tisztesség, a másokra való odafigyelés és emberi kedvesség sugárzik belőlük. Naponta lesem őket, feltöltődöm tőlük, hitet, energiát adnak. A nap szava rovatban lévő kis szövegek többsége pedig még nyelvészeti szempontból is izgalmas, Tanár Úr ötleteket ad velük, nemcsak szórakoztat, de el is gondolkodtat egy-egy szó és a hozzá fűzött szellemes megjegyzése által. Én magam úgy vagyok velük, mint a labdajátékok kedvelője, aki az újságolvasást a napi aktuális sportrovatnál kezdi. A gépen lesem, és örömmel olvasom majd ezután is őket. Szegényebb és szomorú lennék nélkülük.
    Nehogy végleg elmenjen a kedve a naplóírástól!

  1024. balazsge szerint:

    Kedves Csoki, Csokoládé stb.! Szeretném megőrizni e honlap komolyságát, ezért a témát lezárnám. Érkezett még hozzászólás, de nem teszem ki. Annyit tennék hozzá, hogy egy Krúdy-összeállításra mentem a Társaskörbe, a környék néptelen volt, a kislány megijedt tőlem. A bejegyzés mondanivalója az lett volna, hogy a gyerekeket félelemre nevelik (megértem, sok esetben jogos), s mi lesz akkor, ha mindenki mindenkitől félni fog? BG

  1025. csoki (ad csokoládé, Hol van?) szerint:

    Kedves Csoko-csoko-csokoládé!
    Jó, jó, persze (a kislány még nem élhetett akkor, amikor „menő film” volt) de mi van, ha az a kulturált, „alul-felül művelt” (cel)eb már olyan örEB. hogy látta a Ne fogadj el édességet idegentől című filmet, s egy életre megfogadta a vizuális műalkutyás címében foglalt imperatívuszt?

  1026. csokoládé (ad: Hol van?) szerint:

    @Hol van
    rosszul csináltad. azt kellett volna mondani, lehuzva az ablakot: ha megmondod hol az Óbudai Társaskör, kapsz egy tábla csokoládét. (ha más nem, a kutya biztos megmondta volna)

  1027. B. (ad A nap szava) szerint:

    A ‘zúzós’ számomra „pörgőst”, „tombolóst”, „keményet”, „izgalmasat” jelent.

  1028. Tisza (ad Pánczél József leveléhez) szerint:

    Érdekes felvetések ezek a honlapodon.
    Elgondolkoztam én is rajtuk.
    A Sajnos, esik az eső a jó, a cikkíró által javasolt Sajnálatos, hogy esik az eső semmivel sem jobb, mint a kifogásolt.
    A Megmondom az őszintét én nem használnám, de mivel van egy kis mellékzöngéje, tetszik. Az őszinte itt szinte főnév, az igaz szinonimája, mintha azt mondaná valaki, hogy megmondom az igazat.
    A hagy menjek ki játszani egy régies forma, a hagy ige felszólító módú (hagyj, kiejtve haggy) alakjából rövidült le. Érdekes, hogy a jelölt teljes hasonulásos hadd, nem pedig a jelöletlen hagyj (hagy) alak vált köznyelvivé. (Irodalmi szövegben persze a hagy alak elfogadhatatlan, de élőszóban, játékosan – „Na, hagy gyűjjön!” – bármikor van létjogosultsága.) Az „a tegnap” forma Erdélyben ma is él. gyermekkoromban Szatmárban mi is így mondtuk: Pl. Itt volt nálunk a tegnap az öreg. A „névelőelhalásos” tendencia itt már befejeződött, az „az idén” formában most harcol a névelős és a névelőtlen, (a kimenetel nem lehet kétséges, győz az egyszerűbb alak, már Te is így használod, én makacsabb, konzervatívabb vagyok, de nemsokára nekem is engednem kell majd) és bizonyára eljön majd az az idő, amikor „a héten” helyett is egyszerűen csak „héten” lesz. Ezzel nem is lesz baj, de a nyáron (ha az előző, az idei és a jövő évszakról van szó és nem általában), esetében nem lehetünk majd „nagyvonalúak”. Más a „nyáron nő a zab”, és a „férjhez megyek a nyáron” alakban az „évszakszó”. Utóbbiban a névelő az „ezen” vagy a „jövő” szót sugallja, attól függően, hogy az óév elején, illetve a vége felé, vagy az új év elején vagyunk-e a közléskor. Emiatt nem lehet elhagyni.
    Kíváncsi lennék a véleményedre.
    Kár, hogy nincs szkájpod, ezt két perc alatt meg lehetne beszélni. Csoda ez a nyelv…

    Bűbájos a kutyástul elszaladó kislányos sztorid is. Jót nevettem rajta.

  1029. Dénes Ágota (ad Hol van?) szerint szerint:

    Hol van? Hol lakik?
    Csöglén tréfásan így szoktak válaszolni:
    1. Ott lakik a szomszédja mellett.
    2. A házuk elött van egy fészemü szivafa.
    3. A házuk elött van egy rakatlan bástya.
    4. Az udvarukba van egy ásatlan kut.

  1030. balazsge szerint:

    Tisztelt Pánczél Úr, sok hasonló kérdést kapok, ezért létrehoztam a nyelvi gyorsszolgálatot, bármikor, természetesen ingyen választ kaphat nyelvi kérdésekre: http://www.e-nyelv.hu / nyelvi gyorsszolgálat. Üdvözlettel: Balázs Géza

  1031. Pánczél József szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    A szakmai véleményét kérném az alábbi témában.
    Számomra rendkívül fülsértő szóösszetételekkel, mondatokkal találkozom nap mint nap és nem tudom bennem van-e a hiba, vagy ilyen sokan beszélnek hibásan:

    -Sajnos hogy esik az eső.
    Szerintem ez így helyes: Sajnos esik az eső. vagy Sajnálatos, hogy esik az eső.
    -Megmondom az őszintét.
    Szerintem ez így helyes: Őszintén megmondom.
    -Hagy menjek ki játszani.
    Szerintem ez így helyes: Had menjek ki játszani.
    -Mit csináltál a tegnap?
    Szerintem ez így helyes: Mit csináltál tegnap? vagy Mit csináltál a tegnapi napon?
    -Mi a baja van?
    Szerintem ez így helyes: Mi baja van? Vagy Mi baj van?
    Én azt gondolom hogy…
    Szerintem ez így helyes: Szerintem.
    Köszönöm.

  1032. balazsge szerint:

    Tegnap Kál-Kápolnán haladtam el, a település határában volt egy ipari létesítmény, tujákkal övezve, a fele ott is kiszáradt.

  1033. B. (Ad Tuják) szerint szerint:

    Én úgy tapasztaltam, hogy ahol rendszeresen kipufogógáz éri a tujákat, azon a részen kirohadnak.

  1034. cs (ad Anyám 88) szerint:

    Meghatóan gyönyörű az édesanyáddal, családoddal kapcsolatos írásod. Az én szememből is kicsalta a könnyet az a rád mindig is jellemző őszinteség, alázat és szeretet, ami ebből a vallomásodból is sugárzik.
    Megindító, ahogy a személyes élményeidről írsz. Egyik kedvencem, Ady Egy ismerős kisfiú című versének hangulatát hoztad újra a lelkembe. „Az a kisfiú jár el hozzám mostanában, nevetve, holtan, aki voltam. Édes kölyök,beteg, merengő, körüllengi s babrálja lágyan szegény ágyam. Vénülő arcom nézi, nézi csodálva, s könnyét ejti egyre a szememre, s én gyermekként ébredek sírva százszor is egy babonás éjen, úgy,mint régen.” Köszönöm, és szeretetteljes, kellemes hetet kívánok.

  1035. noname (ad Rádió) szerint:

    Meghallgattalak benneteket tegnap,ismét szenzációs voltál. Ragyogó, smaragdzöld hangszínedhez jól illik Bogár Laci szintén kellemes, opálos orgánuma.

  1036. Zita szerint:

    Diákmunkaként telefonos beszélgetéseket rögzítek írásban. Ezt a szót ott hallottam: összepaketol (összekészít, összepakol).

  1037. Edit (Ad Frigyes elment) szerint:

    Most olvastam a blogodat (Frigyes elment) a triftongus Vas megyei: „v*eáo*sáor” ‘vásár’- ez nem fonetikus írás, de ha kimondod, működik). Puszi és köszönet. Edit

  1038. T. szerint:

    Örülök, hogy tetszik a Szatmárban a „kelleténél” gyakrabban pisilő férfiemberrel kapcsolatban használatos vászontökű kifejezés. Én is a népi szóalkotás egyik eredeti remekének tartom. A pisis szó egyértelműen fiatal lányra értendő. „Na, hugyni, pulya, lefeküdni”-mondta a szomszéd parasztember az unokáinak, ha lefekvésre utasítota őket. A hugyni igét (szatmári remekmű, olyan, mint az édesdeden erdőháti alakja, az „iedesden”) Tatabányán is hallottam. A pszichiátrián voltam látogatóban, és a főorvos egy idős nénit küldött a WC-re ezzel az igével. Megszólítottam a főorvos urat, mert azonnal gyanítottam benne a földit. Kiderült, hogy milotai, odavalósi

  1039. H szerint:

    Bocsánat, hogy kritikát fogalmazok meg, de a 33. hozzászólásban közreadott történet, sajnos, egyáltalán nem vicces, és kár volt a nyelvi humor példájaként beállítva erre az oldalra felvezetni.

  1040. balazsge szerint:

    Köszönöm, hogy Szatmárban visszhangra lelnek soraim. A „vászontökű” kifejezést még nem hallottam.

  1041. T. (Nem törökök! - napló) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! Igazi székely humort sugárzó, bűbájos „Nem törökök!” című írásával egy „vendégmunkás-élményemet” juttatta eszembe. [ÉRZÉKENYSÉG MIATT TÖRÖLVE]

  1042. T. (A nap szavához - tarack) szerint:

    Tarack
    Szeretem a kultúrnövényeket. Gyermekkoromban, a konyhakertünkben, gyomlálás, kapálás közben gyakran elgyönyörködtem, hogy a forró napon is milyen egyenesen, szépen, csipkés leveleiket nyitogatva állnak a fiatal káposztapalánták, a sárgarépa – vagy ahogy a mi vidékünkön, az Erdőháton ma is nevezik „murok” – levele milyen dúsan bokrosodik, s milyen feketén zöldellnek a petrezselyem szélesebb levélkéi.
    Balázs professzor úr írásának Tarack címe láttán először a rövid csövű, meredek röppályájú tábori lövegre gondoltam. Aztán – „Ja, a tarack. A ház előtti kiskert tele volt tarackkal. A tarack ősi ellenség. Iszonyatos erős, alig lehet kitépni. Ha egy kis darab bennmarad, újra behálózza a talajt”- kiderült, hogy nem az ágyúcskáról, legfeljebb csak egy repesz-, pontosabban „repens”-darabról, az Agropyron repens-ről, a pázsitfüvek családjába tartozó, a föld alatt dúsan elágazó gyökerű, kalászos, élénkzöld gyomnövényről van szó.

    Mivel engem – fűben fában az orvosság – a gyomnövények is érdekelnek, az írás apropóján igyekeztem „körüljárni” a tarackot.
    Az egy fajta löveg jelentésű tarack 1490-ben Taraz… cuprey, Tarazk magnus, 1511-ben trazk, 1520-ban taraczkh, 1588-ban, az OklSz-ban taracz alakban olvasható.1604-ben Szenczi Molnár Albert Szótárában a taratzk jelentése colubrina, azaz mozsárágyú. 1767-ben a Pápai Páriz Ferenc szótárának Bod Péter-féle kiadásában már növénynév, Schlangenwurz, azaz kígyógyökér is. 1807-ben a Magyar Fűvész Könyvben már triticum repens, Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében pedig taratzk buza.
    A délszlávból származó tarack szavunk jelentése föld alatt dúsan elágazó hajtás. Az Agropyron nemzetségnév ( szó szerinti jelentése vadbúza) – alaptagja a pürosz, búza jelentésű szó – alapja a Triticum caninum, azaz kutyabúza, de a növényt nevezik kutyaperjének ( a németben is van Hundgras neve) és – mivel állítólag a kutya gyógyírként „legeli”, ha fáj a gyomra – ebgyógyító fűnek is.
    A különböző régebbi növénytani művekben lábasperje, perjefű, perjegyökér és búzafű néven, vagy ahogy Balázs professzor úr is használja, egyszerűen, röviden csak taracknak nevezett közönséges tarackbúza a köztudatban csak egy nagyon kellemetlen gyomnövényként él. Hosszú tarackjainak a csomóin járulékos gyökerek fejlődnek, s ha e csomók egyike-másika leszakad, új, önálló növény nő ki belőle.
    De ez a növény hasznos is tud lenni. A laza talajok megkötése céljából néhol telepítik is, Finn-és Svédországban pedig olykor-olykor szénának kaszálják, és takarmánynövényként is termesztik. Egy tarackbúzafajt, az Európa, Észak-Afrika és Kisázsia partjain honos Agropyron junceumot a vándordűnék megkötésére ültetik. Amelyik homokdombra a junceum rátelepszik, az, ha kedve lenne felborulni, azaz „dűni”, már akko’ sem „dűne”. MegTARtja a TARack
    A föld csak az „édes gyermekeit” neveli „pólyázva”: a gazt, a paréjt, a muhart, a csorbákát. És persze a tarackot. A nemesített növényeket az embernek kell nagy szeretettel gondoznia.
    De én – talán éppen Balázs professzor úr cikkének a hatására – megszerettem a tarackot is. A természetet jól ismerő „szatmári bölcs”, Makay Béla nyugdíjas túristvándi tanító, kedves, jó barátom szerint a belőle főzött tea vértisztító, vizelethajtó és izzasztó hatású, idős emberek és kisgyermekek pisilési zavarainál és májjal kapcsolatos panaszainál nagyon hatásos. Szerencsére – mivel sem „vászontökű”, sem „rosszmájú” nem vagyok – egyelőre nincs rá szükségem, de ki tudja, mit hoz a jövő.. Akkor majd felkeresem Balázs Géza tanár urat, mert nemcsak szőlő és lágy kenyér, hanem – ismerve a gyom életképességét – egész biztos tarack is lesz a jövőben. Az ő kertjében is.
    Addig is tarackszívósságot és -egészséget kívánok neki és mindnyájunknak.
    Buta-rack

  1043. VE (A tarpai beszédhez) szerint:

    Olvastam a tarpai beszéded és köszönöm,hogy így méltattad a szülőmegyémet,Szatmárt! Nagyon érdekes volt,amit elmondtál,leírtál,én is így emlékszem ezekre a szilvafajokra /onnan hozott nemtudomka fám nekem is van,alkalmasint tudok sarjat adni belőle,ha kérsz/ és finom lekvárt szoktam belőle főzni a sütőben persze,nem rézüstben,ahogy gyerekkoromban.Mindig én voltam a tűzfelelős és hajnalig fenn kellett lennem,hogy szokjam a munkát!Ez bizony nehéz volt,néha elaludtam a tűz mellett a pokrócon.Aztán megkóstoltatták a ciberét is velünk,gyerekekkel,finom házi kenyérrel,nehogy megcsapja a hasunkat.Ilyen élményeim vannak erről,a pálinkafőzésbe nem vontak be,de az is volt a falu főzdéjében.

  1044. Tisztelt Tanár Úr!
    Ketyere című „kity vertyikémmel” kezdem.

    Rekettyebokorban ketyeg Ketyere, a KETYKEBÉKA.
    Nincs testvére, ezért a kis Ketyere egy ETYKE-BÉKA.
    s mert hegyesen ketyeg, ezért ő egy HETYKE KETYKEBÉKA

    Azt ketyegi, ketyeregi a kedvese, Ketye Réka:
    legszebb legény Ketyere, az EGYKE-HETYKE-KETYKEBÉKA.

    Egyszer, a sonkádi Túr-parton, egy parányi vízesésnél, az úgynevezett „Kis Bukónál” gyermekeimmel együtt órákon át gyönyörködtem egy vízililiom levelén sütkérező, gyémánt szemecskéi körül aranycirádákkal díszített, ha nem is kecske-, de levelibékában, a természet által oly csodálatosra formált, áramvonalas, smaragdzöld ékszerdobozocskában. Mostani, hozzá hasonló szépséggel megformált Óvodapedagógusok Széphalomban és Honderű című írásai azt a gondolatot ébresztették bennem, hogy gyönyörű világunkban, ebben a „jelképek erdejében” még az antropomorf térformáknak is megvan a maguk szimbolikája. A „hetyke” hegyes, a „jól táplált” gömbölyú és a „mellét kidüllesztő” domború alak OPTIMISTA, a „megfáradt” tompa, az „akadékoskodó” szögletes és a „befelé forduló”, „horpadt mellkasú” homorú forma ezzel szemben PESSZIMISTA hangulatot sugároz.
    Ezért aztán a ránk, magyarokra annyira nem jellemző, ezért a valóságban inkább csak afféle „asszociációként” létező, „domború”, „gömbölyű” vagy „hegyes” honderű neve HUNGAROPTIMIZMUS, a nemzeti karakterünk érzelmi és hangulati jellegét adó, az Ön által egyik tanulmányában rendkívül körültekintően, érdekesen, gazdagon kifejtett „homorú”, „tompa” vagy „szögletes” hungaropesszimizmusé pedig – annak ellenére, hogy hangzásában, kissé paradox módon, inkább a domború formát láttatja – akár HONBORÚ is lehetne:

    Kellemes hangulatban eltöltendő hetyke, domború, gömbölyű, napokat kíván Önnek és mindig derűlátó és derűt láttató, már „Az élet éppen elég hosszú” ( a hosszú pozitív, a rövid negatív) mottójával is optimista HON(derű)LAPJA olvasóinak:
    TB.

  1045. szatmámori szerint:

    Ha otthon vagyok Szatmárban, nekem vándormadarak kurrogása, szélkiáltó madár füttyengetése, őszi fecske csicsergése hallatszik a szavakban. Néha úgy törnek fel, mint valami különleges hegedű ötödik húrjának a hangjai, néha élesen visszhangzanak, karikára, cserdítve, néha pedig egy unott, elfüstölt élet fáradtsága zeng bennük. Néha olyan hűvösek, mint a fióktengeri, vagy kinn a mezőn a korsóra vágott gaz. Némelyik szónak lába van, úgy fut végig hajdani szülőházam szobáján, mint az egér, némelyik a lelkemet kavarja, némelyik végleg a szívemben marad,
    A jó emberek, földieim kimondják a szívükből, egybefűzik, flastromként ragasztják lelki sebeimre, vagy békésen terelik felém, mint pásztor a nyáját.

    „A szó nekem ópium, Pogány titkokat szívhatok belőle” – írja Ady Egy csúf rontás című versében. „A nap szava” rovat különleges mámort, nekem valóságos „szatmámort” adó SZÓpium-szavai hol Döbörhegyként dübörögnek, hol geocaching-kincskeresve csilingelnek, hol a „mi mindennapink” kenyérhéjmagyarság illatában, hol rózsaszín málnahabban fürösztenek.

    Köszönöm őket.

  1046. álumus - A nap szavához (pöcökölés) szerint:

    Tothálész, azaz Theljesérthelem Nagy Álmoskönyve szerint az álomlátónak a Pöckölés felmagánhangzó(dú)sított alakjával, a PÖCÖKÖLÉS felirattal ellátott szobába való belépése az elkövetkezendő napokban a korábbi gondok feszítő peckeitől, pöckeitől való tökéletes megszabadulást, minden apró-cseprő probléma lepöc(ö)kölését, lefricskázását jelenti számára.

    Az álmodónak a diva- pontosabban DÍVAitatás helyiségben való megfordulása a divina dívával, az ünnepelt isteni múzsával való találkozást, vele a legfinomabb pálinkaféleségekből kevert koktélelixírrel való koccintást, angyali lé-zengést, azaz kristálypohár mennyei csengését és a lélek mindenféle csodás asszociációkat teremtő, súlytalan lebegését vetíti előre.

    Pöcököléses, dívaitatásos napokat kíván:
    Álumus, Tothálész famulusa

  1047. kutyanyelvész szerint:

    A nap szava rovat számára kötelezőnek érzem tájékoztatásul elcsaholni, hogy mi, a VA-VE-VI(vak vezet világtalant)-kutyanyelvészek a térérzékelésünket megkönnyítő, meghosszabbított érzékszervet nyelvünkön, a kutyanyelven meghosszEBített TÉRzékszervnek nevezzük.

    Tisztelettel Dog-tor Vau-mgarten ebegyetemi tanár.

  1048. gyarmati (A nap szavához - -ar) szerint:

    Kedves Géza!
    Csupa napfény, ragyogás, lelki energiaforrás minden írásod. Erősíti az utóbbi időben a korábbiaknál is mélyebbé vált panteista rajongásomat. A NAP szava, NAPkor és a NAPlás tó is igazolja, hogy Te vagy a magyar nyelv NAPkövete.

    A KisAR, NagyAR, TivadAR helységneveknek a magyAR szóval való párhuzamba állítása (a Bereggel kapcsolatos gyönyörű gondolataid által „megihletve” én még hozzáteszem TARpa és a közelében lévő szülőhelyem, az Erdőhát központja, FehérgyARmat „implicit” AR mozaikját is)zseniális, pARádés.
    Köszönettel.
    Egy gyARmati magyAR.

  1049. balazsge szerint:

    RJ-től (Bfüred) pedig ez a levél jött a málnahabos fákhoz:
    Szerintem egy cseresznyeszilva nemesített fajtája lehet. Idemásolom két régebben írt szócikkem kiragadott részletét:
    cseresznyeszilva J. Prunus cerasifera (P.). Ma a tavasszal tömegesen nyíló rózsaszín, telt virágú, dísznövényként használt fajták gyűjtőneve a vérszilva…
    Tavasszal az egyik legszebben virágzó fa, nálunk is ültetik. Parkok, házikertek, utcaszélek kedvelt dísznövénye. 8-9 méteresre növő lombhullató fa. Rózsaszín virágai április elején tömegesen nyílnak. Egyes források szerint ez a hibrid steril, nem termel gyümölcsöt, másutt viszont az olvasható, hogy kevés lila vagy piros csonthéjas gyümölcsöt hoz.
    (A termését azóta sem figyeltem meg… De idén megteszem!)

  1050. H - A málnahabos fák nap szavához szerint:

    Például vérszilva vagy díszalma.

  1051. CS (Csajos este) szerint:

    Kedves Géza! „BeCSAJoztattad” az agyamat. A CSAJka nálam mától kezdve már nem az étkezésre használt tábori fémedényt, hanem a kis nőcit, a bolondos, hóbortos, emberrrel kapcsolatban emlegetett CSAJbókos a lányoknak komplimenteket szóró „hapikat”, „hapsikat” jelenti, a szeretett nőből való kiábrándulásra pedig a CSAJódás szót fogom használni.
    Vörösmarty feleségét – ahogy férje a költészetben, ő nevében előzte meg a kort, amelyben élt – CSAJághy Laurának hívták. Ma már a Mária Teréziával kapcsolatban emlegetett Pragmatica Sanctiót, a leányági örökösödést is cél- azaz korszerűbb lenne CSAJági örökösödésnek nevezni.
    BoCSAJnat.

  1052. TB (A nap szava) szerint:

    Újabb szenzációs ötleted – a nap szava – által megihletve… „Vessük össze a Vasárnapi Újság egy régi, névtelen vezércikkét s egy mai újdonsült folyóirat akármelyik irományát. Lehetetlen észre nem vennünk, hogy az előbbiben mennyi betűtisztelet, szabatosságra és műgondra való törekvés, felelősségérzés és a legjobb értelemben vett európai szerénység nyilatkozik meg, az utóbbiakban pedig mennyi a hányavetiség, az álfölény, a nagyotmondás, a handabanda, szóval a legnagyobb értelemben vett balkáni felületesség” -írja Kosztolányi – mintha ma vetette volna papírra – Veszedelemben van-e nyelvünk? című, csaknem nyolcvan éve, 1933. május elsején a Nyugatban megjelent írásában (Nyelv és lélek. 201-202 l.).

    Nagy költőnk minden bizonnyal „A média? Komédia! A szerkesztő? Szürkesztő” szójátékkal jellemezné a mai állapotokat, amelyek szomorú fakóságában ráadásul néha még egy–egy fekete humornak tűnő sötét folt is fel-felbukkan. A tegnap, 2012. április 17-én megtartott Bayern München-Reál Madrid mérkőzésről tudósító, nem fogalomzavarban, hanem teljes „fogalmatlanságban” szenvedő sportriporterünk, már akkor is nagy hibát követett volna el, ha a stadion gyepszőnyegét gondozó „élő fűnyírókről”, mint „pályamesterekről” szólt volna, mert azok a vasúti pálya 10-15 kilométeres (stílszerűen akár „sín-térnek” is nevezhető) szakaszára felügyelő alkalmazottak, de ő – mintha valaki a baromfigondozókat „csibészeknek” vagy „csirkefogóknak”, a lovardában, versenyistállóban az állatok gondozására felügyelő, őket felkantározó alkalmazottakat, az istállómestereket „lókötőknek”, vagy, maradjunk a stadionoknál, a hóeltakarító munkásokat „hóhányóknak” hívná, – az állati tetemeket eltakarító, a kóbor kutyákat összefogdosó személyeket jelentő, meglehetősen pejoratív hangzású szót használja velük kapcsolatban (ezen az alapon „aposztrofálhatná” őket akár „gaz-embereknek” is ): „gyepmestereknek”, azaz sintéreknek nevezi őket.
    Baráti üdvözlettel: TB

  1053. T. - a Nagykövetségekhez szerint:

    Kedves Géza,mint egyik olvasód a sok közül, aki külföldön él, megjegyzem, hogy a konzulátusok valójában fontos intézmények, persze nem a nagykövetnek (ö a protokollért felelös), hanem az ügyintézöknek kell valójában hihetetlenül sok mindenben intézkedniük (honfitársaink balesete, halála, elzárása, születése stb. miatt). Nekünk remek hogy itt Grácban van konzulátus, bár egyre kevesebb jögkörrel rendelkeznek (Bécsben pedig 3-4 hét után kapsz idöpontot, az ügyintézés 2-3 hónapba telik).

  1054. balazsge szerint:

    Köszönöm a hozzászólást. Érkezett olyan levél is, hogy azonnal vegyem le, mert egész életművemet porba döntöm általa. A levél tárgya ez volt: Lopott!!! Közzé tettem volna, de – egyébként kedves – levélíróm kérte, hogy ne. Leveléből viszont megértettem, hogy milyen indulatok vannak. Nos, azon kell dolgozni, hogy fontosabb legyen az emberek között mindaz, ami összeköt.

  1055. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Kedves Géza,
    egyetértek veled a „Lopott” témában. Összekeveredik, amit össze akarnak keverni. Te tiltakozol a gúnyolódás ellen, szeretetről beszélsz. Aktuális, különösen így Húsvétkor. De jól tudod, mások így kiáltanak: „Öld meg, feszítsd meg…” Dolgozataikkal viszont még adósak. Áldott Ünnepeket! Sz.T.Gyula

  1056. mester katalin szerint:

    Ugyancsak a Rákos mentén c. írást szeretném megköszönni. Meghatott, s összecseng az én gondolataimmal is, a szeretett tájhoz, annak lakóihoz, a mély emberi érzelmekhez való kötődés, azonosulás. Múltba merengő, nemes lélekkel írt, szívhez szóló sorok. S 50 felett már elkezdünk búcsúzkodni? Még sok dolgunk van, s Önnek talán még több Tanár Úr! Szeretettel:MMK

  1057. sz. cs. szerint:

    Kedves Géza!
    Elolvastam A Rákos mentén című írásodat, és bevallom, megkönnyeztem. Gyönyörű.
    Similis simile gaudet. Lélekemelő volt olvasni. Sugárzik az írásodból a számomra eddig is nagyon sokszor tanúsított két legfontosabb tulajdonságod: az emberség és a hűség.

    Köszönöm.
    Sz.Cs.

  1058. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Jogsilag rendben. Nekem is feltűnt, írtam is az Autó-motor szerkesztőségének(jár a lap, mint tagnak), kérdeztem, nem válaszoltak.A hosszabbik határidőre voksoltam, persze. Tévedtem. Egy barátom saját áron rájött, hogy egy éve lejárt a jogsija. Gyors utómű-ellenőrzés: nekem van még pár hónapom. Kezdhetek bejelentkezni.SZ.T.Gyula

  1059. Kelemen Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Tanár Úr!
    Nem tudom, hogy a fent jelzett manyszi.hu oldal még elérhető-e? Nekem nem jött be. Üres oldalt adott. Viszont kis kerülővel eljutottam a http://www.e-nyelv.hu címre, ahol viszont megtaláltam, amit ajánlott.
    Egy kérdésem lenne: hol kaphatok választ a nagyobb lélegzetű kérdéseimre. Értem ezalatt azt, hogy etimológiai jellegű kérdéseim lennének, amelyekkel kapcsolatban már pár kört én is futottam, s pár feltételezésem lenne is, de a jelzett oldalon inkább egymondatos kérdésekre illetve válaszokra rendezkedtek be. Van olyan hely is, ahol a mélyebb megfontolást igénylő kérdésekkel is foglalkoznak, vagy ilyent előre programozottan végeznek csak?

    Köszönettel:
    Kelemen Zoltán

    Ui: Amúgy pedig csatlakoznék, ha kissé késve is az „Írjon!” oldalhoz, illetve az „Érje tetten a szavakat!” kéréshez is, előre is!

  1060. jolan szerint:

    Köszönet a „Tetten ért szavak” műsoraiért.Boldog ünnepeket kívánok.
    Völgyi Jolán

  1061. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Sz. Tóth Gyula, 2011. december 20.

    „Nyelvtudást, ne nyelvvizsgát!” (decembe 15.) Ez oktatási rendszerünk – egyik – gumicsontja, régóta rágjuk, túlkomplikáljuk. Teljesen egyetértek Balázs Géza felvetésével, érveivel. Némi hangsúllyal teszek csak kiegészítéseket. Az idegen nyelvi kompetencia alakítását, s a kívánt szintre való „felfejlesztését” az iskolának kell elvégeznie. (Van „muníció”: a nyolcvanas években kísérletekkel igazolt, tartalmas, sokat ígérő programok készültek, franciából magam is elkészítettem egy 12 évfolyamos anyagot, és közreműködhettem más nyelvek tantervi munkálataiban. Így egészen közelről ismerem Kiss Sándorné japán vagy Petneki Katalin német anyagait. De van több is, más is. A kötelező iskoláztatás ideje alatt legalább egy idegen nyelv jó szintű elsajátítása lehetséges. Kis vázlat: A középiskolákban legalább egy, lehetőség szerint két (vagy több) idegen nyelvet tanuló diákok az érettségin kötelező (vagy fakultatív) nyelvi vizsgát tesznek (legalább egy nyelvből). Ha jók az iskolai programok, akkor az iskolai tanulmányokat záró nyelvi vizsgák (tartalma, értéke) alkalmasak és elegendőek a tanulmányok folytatásához vagy a munkavállaláshoz. Ha a magyar, a matematika, a történelem érettségi tárgyaknak „rangot” adunk, „pontokat érnek”, tegyük meg ezt az idegen nyelvvel is, tartalmilag, szervezetileg, jogilag. Elérhető. (Tényleg: magyarból nem kötelező a nyelvvizsga, pedig olykor ránk férne. A társadalomismeretről nem is beszélve.) A felsőfokú tanulmányokhoz szükséges nyelvtudást az adott intézmény úgyis bejelöli, a tanuló vélhetően kellően ambicionálja magát, intézményi keretek között (vagy magánúton) tanul, és az intézményben vizsgát tesz nyelvből. (Erre valók a lektorátusok.)
    A végzés utáni életpályákon való nyelvi megfelelést, elmélyedést, fejlődést bízzuk az elhelyezkedni kívánó ambíciójára, akaraterejére, a rá váró munkahelyi követelményekhez történő alkalmazkodásra. (Nagyon sokan – szakmákban és „magánilag” – jól elboldogulnak nyelvvizsga nélküli nyelvtudással, itthon is, külföldön is.) A vizsgaközpontokhoz kötött nyelvvizsga kötelezővé tétele szerintem jogilag is vitatható. Szabadon választott: igen. Persze a vizsgaközpontok anyagilag is érdekeltek a vizsgáztatásban. De ez már nem a nyelvtudásról szól. Használható idegen nyelvi kommunikációs kompetencia kell, ami ugyancsak színes és differenciált. Ez nem azt jelenti, hogy a nyelvtanulásból, a nyelvtudás szinten tartásából „felmentenénk” a tanulót! Szóval: „Nyelvet az iskolában!”
    Sz. Tóth Gyula

  1062. balazsge szerint:

    Hadd toldjam meg a fenti megjegyzést és a Fáj című bejegyzést két szólással: A telefonnak két vége van – mondta nekem barátilag egy kolléga, amikor jeleztem neki, hogy jó lenne már beszélgetni. A másik: Nincs olyan, hogy nincs időm. A barátainkra mindig van időm… Ezt akkor szoktuk mondani, amikor ugyan teli van a noteszünk előre két hétre, de érezzük, hogy fontos a beszélgetés. Tehát a jelzésnek is határozottnak kell lenni, meg az időt szakításnak is. S ha mégis eredménytelen, gondoljuk meg, mindig van más, Kafka után szabadon: amikor minden erőd elhagy, új erők jelentkeznek akkor.

  1063. H szerint:

    Sajnos, igen. Sokszor egy elmaradt beszélgetésen múlik.

  1064. T. szerint:

    Adalék a Grác című naplóbejegyzéshez, a gráci Keleti pályaudvar kapcsán: „Nach den Plänen der Ungarischen Westbahn sollte die zwischen 1870 und 1873 errichtete Trassenführung den ehemaligen Südbahnhof (heute Graz Hauptbahnhof) von Süden her erreichen. Nach dem Übergang über die Mur hätte die Bahn das rechte Murufer entlang bis zum als Kopfbahnhof konzipierten Südbahnhof geführt. Dieser Vorschlag erregte bei sämtlichen öffentlichen Grazer Institutionen Unverständnis, die darauf im Handelsministerium eine Petition einreichten, mit dem Bau eines eigenen Grazer Stadtbahnhofes als Ziel. Das Ministerium lenkte ein und zwang die Ungarische Westbahn durch einen Regierungsbeschluss zur Errichtung eines Stationsgebäudes in der Schönau (heutige Conrad-von-Hötzendorfstraße).
    Der Grazer Ostbahnhof wurde am 1. Mai 1873 offiziell dem Betrieb übergeben. Ursprünglich noch Ungarischer Westbahnhof genannt, erfolgte am 1. Jänner 1889 die Umbenennung in Staatsbahnhof.
    Im Zweiten Weltkrieg wurden die Gleise und Weichen zur Hälfte zerstört, im Gegensatz zum Hauptbahnhof blieb das alte Gebäude jedoch erhalten.“

  1065. Juhasz Jozsef szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Szeretném tudni a Kissvábhegy (Kis-svábhegy) különböző variációi közül a helyes írásmódot. Ha toldaléka van (pl. Kissvábhegyi), azt is megtudhatnám?
    Köszönettel,
    József

    • balazsge szerint:

      Megtisztelő a feladat, hogy itt helyesírási tanácsot adjak, de nagyon kérem, ne itt: hat éve ezért az igényért hoztuk létre az ingyenes nyelvi tanácsadást: http://www.manyszi.hu – nyelvi gyorsszolgálat, ahol kollégáim vagy olykor én is a nap minden órájában segítünk. Ezt a honlapot szeretném egyéb, kiegészítő gondolatokra fenntartani. Megértésükben bízva. BG

  1066. Schäffer József szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    A „Véletlenül, rostáloszlop” című naplóbejegyzéséhez kapcsolódóan a rostál szó eredetéhez fűznék egy alternatív lehetőséget.
    Az acélgyártás akkortájt kezdett beindulni, s mint sok dolog, főként német nyelven dokumentálódott. Ganz Ábrahám svájci volt, közvetlen munkatársai – Mechwart András, Eichleter Antal, Keller Ulrik is német gyökerűek, valamint főként német nyelvterületen diplomát szerzett mesterek (Mechwart Augsburgban végzett). Történelmi múltunk – és akkori jelenünk – okán a német áthatotta még a köznyelvet is, nemhogy a szakzsargont.
    A Vasárnapi Újság egy 1862-es számában (epa.oszk.hu/00000/00030/00428/pdf/00428.pdf) az alábbiakban ír a páncélos hajók első csatájáról: „Az aczél,… a midőn nyers-aczélnak (Roh-Stahl) neveztetik” (222. p.). Úgy vélem, lévén bár kontár salabakter, a közvetlen összefüggések sokasága, valamint a kiejtés teljes egyezése okán ez az eredet valószínűbbnek tűnik, mint az Ön által megírt, amúgy sokkalta érdekesebb verzió.

    Üdvözli:

    Schäffer József

  1067. Balázs Géza szerint:

    Köszönöm mindenkinek az Írjak? című kis bejegyzésemre való lájkolást. Többen jelezték, hogy nem FB-tagok (ez most nem a kedvelt felügyelőbizottságot jelenti, hanem az arckönyvet), s nem tudnak lájkolni, de írjak, írjak… Írok.

  1068. M. Mester Katalin szerint:

    Kedves Tanár Úr, írjon. Írjon, szerintem olvassák páran, csak nem fűznek hozzá írásban kommentárt, csak önmagukban. Én is pötyögöm e sorokat, de lehet, hogy elúszik, s hiába beszéltem. A bp-i fürdő markáns valóságát nem élveztem oly nagyon. Gondolom a megmerülni vágyók még kevésbé. Szólni kell az efféle primitívségről is, de máskor ezt hagyja ki, ne kenje össze magát e témával. Bocs. Élvezettel olvasom egyébként minden, nyelvi érdekességen túli meglátását is. Erdélyből hazaérve írok egy csokorra való nyelvi különlegességet. Bár lehet, hogy Önnek semmi nem lesz új vagy érdekes. Üdvözlettel, Mester Katalin

    Ui, ezen a gépen kettőspontot, zárójelet sem tudok írni

  1069. balazsge szerint:

    Kedves Zsuzsa, tegnap éjjel sokat gondoltam Édesapádra. Összefoglaltam mindazt, amire emlékszem. 1993-ban az MTV felkért egy nyelvi műsorra, ez volt a Mondolat, ennek volt szerkesztője édesapád, aki akkor már az Álljunk meg egy szóra szerkesztője (és amennyire én is tudom, kitalálója) volt. Nekem már kb. 1991-től volt tévés műsorom, a Szópárbaj, Radványi Dorottyával, Fröhlich Márta szerkesztésében. Édesapád az első percben nem volt könnyű eset, de azután nagyon jóba lettünk. 1993-1994-ben legalább 12 Mondolat készült. Nívódíjat kaptunk. Én Hollandiában vendégtanároskodtam, a stáb utánamjött, remek szállodában foglaltak helyet maguknak, Édesapád az én szolgálati lakásomban (egy szoba) aludt, hogy beszélgessünk. A Hollandmagyarok remek film lett. Utána a műsort megszüntették. Ezután is tartottam a kapcsolatot édesapáddal, sok helyen jártunk, sokat beszélgettünk. Valamikor ekkor történt, hogy édesapád az MTV-ben bement az elnökhöz, valamit írt a határidőnaplójába, s ezután elküldték. 1997-ben a Duna Tévé keresett meg, hogy készítsünk nyelvi magazinműsort. Azonnal összeszedtük a régi stábot, édesapádat is, és elkezdtünk dolgozni. De ekkor már történt valami. Édesapád nem végezte a szerkesztői munkát, hanem a riportalanyokkal beszélgetett, most itt mindent nem írnék le. A főszerkesztő azonnal lecserélte. A műsor címét – Csillagjel – még édesapád adta, és 1997-től 2000-ig ment a Dunán. Remek kis műsor volt. Bántott, hogy édesapád kimaradt belőle, de a havi rendszeres és kemény munkát már nem tudta elvégezni. Az is bántott, hogy én nem kerestem meg, éreztem, hogy bajban van, de úgy éreztem, nem tudok segíteni… Ezt az ember utólag mindig jobban bánja… Szerettem volna veled is találkozni, hiszen pályád elején ott voltam. Van rólatok fényképem, egy Szentendrei-szigeti forgatás, majd előkeresem.
    Szóval, én nagyon jól tudom, hogy ki volt az édesapád, és valóban csak a legnagyobb szeretettel tudok rá emlékezni. És egy kis önváddal: hogy nem tudtunk akkor rajta segíteni. Ha jól gondolom, kb. 55 éves lehetett… Édesanyádat is ismertem, egyszer voltam fönn nálatok Gazdagréten. Tudom, hogy több nyelvész megfordult ott, talán Susan Gal is. János több nyelvi műsornak volt a gazdája, nagyon szerette a magyar nyelvet, és nagyon sok nyelvészt ismert. Tényleg megérdemelné, hogy minden adatot, emléket összegyűjtsünk róla. Géza

  1070. Kiss Zsuzsanna szerint:

    Kedves Balázs Géza,
    Elnézésedet kérem!
    Kerestem az elektronikus levelezési címedet. Nem találtam.
    Ezeket az beszélgetéseket elsősorban nem a nyilvánosságnak szántam magam sem – egyszerűen a figyelmetlenségemet, valamint türelmetlen tapintatlanságomat okolhatom.
    De tény, nem számítottam ilyen kedves szavakra! Köszönöm! (Bár néhol pontatlan, de valóban kedves.)
    Amit írtam, az nem kifejezetten (csak és kizárólag) személy szerint Neked szólt…
    Néhány éve is keresgéltem az Interneten. (Többek között próbáltam nyomon követni a Te pályafutásodat is.)
    Az szomorított el, hogy olyan, mintha sohasem létezett volna.
    Pedig Te is tudod, hogy „fénykorában” szívét-lelkét belehelyezte a munkájába. Elkötelezett volt mindamellett, mely Számodra sem „csak” a hivatásod, hanem az életed.
    Tudom, hogy Ő sem a nevének említését hiányolná – ahogyan én sem -,hanem mindannak a sok alkotásnak a feledésbemerülését, ami szerintem egyfelől aktuálisabb, mint valaha; másfelől mindenképpen ennél több elismerést, figyelmet érdemelne. – Azért készültek, hogy okoljunk és tanuljunk, mi mindannyian.

    Nem volt könnyű egyéniség. – De ha egy közveszélyes „műsorvezetőt” érdemesnek találnak arra, hogy a színházi szakma kiválóságai kampányoljanak mellette, egy olyan ügyben, amit kommentálni sem érdemes, akkor legalább ennyit elvárhat egy olyan ember attól, akiket még a legszebb éveiben a barátjának, szinte testvérének tartott, hogy munkássága ne vesszen el a feledés homályában.
    (Ő lemondott egy-egy ismétlésnél járó összegről a műsorainál, mert a pénznél sokkal fontosabbnak hitte az értéket, melyet az alkotás hordozott, mint magát az alkotót…!)

    …embóliában halt meg. Egyik szombat reggel felébredt. De holtan rogyott vissza az ágyára. – Megtört, szelíd emberként ment el. Tisztában volt minden elkövetett hibájával és annak következményeivel. – Anyám, aki már szintén nincs közöttünk, sokszor megmenthette volna, ám sajnálatos módon nem ő volt számára a legmegfelelőbb társ.
    Hidd el, kedves Géza, van miért nem feledni Őt! – A sérelmeket félretéve, magát az értéket mentve, nem valamiféle talmi hírnevet!

    Ismételten elnézésedet kérem – a kissé patetikus hangnemért is!
    – De talán ez lesz az egyetlen hely, ahol említésre méltónak találtatott. (És én ettől a kevéssé számottevő ténytől már sokkal nyugodtabban fogok aludni a jövőben.)

    Szeretettel üdvözöl:
    Kiss Zsuzsanna

    U.i.:
    Ha már a nyilvánosság előtt íródott levelem: aki még emlékszik az Álljunk meg egy szóra című műsorra, azzal az olvasóval ezúton szeretném tudatni, hogy a műsor teljes egészében (ötlettől a kivitelezésig) Kiss János munkája. A másik két sokat emlegetett személy csak az arca volt -úgymond- a műsornak. Se több, se kevesebb.
    A könyvük jogdíja pedig nyomja a lelküket – forintonként! -, annak minden súlyával életük végéig.
    Köszönöm a türelmet és – az esetleges – figyelmet!

  1071. balazsge szerint:

    Kedves Zsuzsa, talán jobb lett volna ezt személyesen megbeszélni. De ha már így alakult, elmondom, hogy édesapád (igen, tegeződtünk, emlékszem néprajzos pályafutásod indulására) nagyon közel állt hozzám. Haláláról jóval később értesültem, megrendülten. A körülményekről semmit sem tudok. Jánossal – ha jól emlékszem – 1998-ban szakadt meg a kapcsolatom: a tévé nem hosszabbította meg vele a külsős szerkesztői megbízását. Soha nem voltunk haragban, én mindig szeretettel emlékeztem rá. Tanultam is tőle sokat (a tévés pályafutásomat nem ő indította el, de ez nem lényeg). Bármikor és bárhol szívesen beszélek róla, ha ezt a család igényli, és a te sorsod is érdekel, mert a KLTE-s felvételid óta rólad sem hallottam. Ezen a honlapon rajta vannak ímélcímeim, szerintem ott kellene ezt megbeszélnünk. Szeretettel: Géza

  1072. Kiss Zsuzsanna szerint:

    Üdvözletem Tanár Úr!

    Elnézését kérem, amiért a nagy nyilvánosság előtt fordulok Önhöz! – Csak szeretném megkérdezni Öntől – a legmélyebb tisztelettel! -, hogy hozzávetőleg még hány évnek kell eltelnie Kiss János halála után, hogy végre az Őt megillető helyre kerülhessen a magyar nyelv megőrzésében munkálkodók – igen jeles – sorában; illetve, mint Barátjáról és munkatársáról – televíziós pályafutásának elindítójáról -, akár egy szót is írjon, beszéljen akár Ön, akár bárki más?!
    Őszintén gratulálok a fantasztikus pályafutásához!
    De szomorúan tapasztalom, hogy a fent említett -és számomra oly’ kedves – személyről még csak egy „szösszenetnyi” adatot, vagy utalást sem találtam…
    Ezúton kérem Kiss János teljes körű rehabilitációját, emlékének, munkásságának – legalább csekélyke – ápolását!

    Válaszát – Emberségét! – előre is köszönöm!
    (Úgy rémlik, hogy tegeződtünk, ám ebben a formában tartanám magamat a magázódáshoz.)

    Üdvözlettel:
    Kiss Zsuzsanna

  1073. gyermekecske szerint:

    Itt valóban lehet kérdezni?

    • balazsge szerint:

      Leginkább hozzászólni lehet itt… De hozzá lehet szólni minden olyan helyen, ahol van rá utalás.

      • szilvási csaba szerint:

        Tisztelt Huszár István Úr!
        Bár nem nekem címezte, hanem Balázs professzor úrnak, engedje meg, hogy – mielőtt a kérdésére vonatkozóan (bizonyára teljes egyetértését kifejezve) a tanár úr is megtenné – afféle kívülállóként „oldalági” véleményt nyilvánítsak.
        Tiszteletre méltó, hogy Ön is ennyire a szívén viseli anyanyelvünk ügyét. De, miközben jogosan kifogásolja a rádióban elhangzott, magyartalan „Ezt érdemesnek tartottam, hogy megosztani Önökkel!””szörnyszülöttet”, a „Beleborzongok néha a nyelvi “újítások” fülsértő borzadalmain” mondatában Ön is egy hasonló, ha nem is fülsértő, de azért nagyon szemet szúró – az igevonzattal kapcsolatos – hibát követ el. A „beleborzongok… borzalmain” helyett vagy az „elborzadok… borzalmain” vagy a „beleborzongok… borzalmaiba” lenne a helyes kifejezés.
        Nem kioktatni akarom. Nem is biztos, hogy igazam van. De én így érzem.
        Ugye, nem haragszik meg? Nyelvbaráti barátsággal,
        Szilvási Csaba.