Napló

balazsge on május 11th, 2021

A Kálvin téri teraszon, limonádé, kapucsínó, és az ahhoz járó ajándék palacsinta. Nagyon udvarias fiatal srác a kiszolgáló. Helyére is tesszük a székeket, nem csak kirúgjuk magunk alól. Nekem az első valóban szabadban eltöltött nap, a rektor messziről jött, vidám, könyvet cserélünk, a téma Hamvas, Várkonyi, és egy élő magyar író. A rektor lelkész is, […]

Olvassa tovább: Kávé a rektorral

balazsge on május 7th, 2021

Tudod, mit jelent csehül tejföl? – kérdezi valaki Weöres Sándortól. – Nem tudom. -Smetana. Mit szólsz? A legnagyobb zeneszerzőik egyikét úgy hívják, hogy tejföl. -Na bumm – mondja Sanyika – a mienket meg úgy, hogy Liszt… (S tegyük hozzá Kohl kancellár nevét is. Káposzta.) Ne takarítsunk. Az első négy év után a piszok már nem […]

Olvassa tovább: Sárközi Mátyás: Feljegyzések a zöld füzetből

balazsge on május 5th, 2021

“Karanténtrilógiám” első része a Nyelvszokások (2020), második A művészet és a nyelv születése (2021) és már készül a harmadik… Itt hozzászólhat!

Olvassa tovább: Karanténtrilógiám

balazsge on május 4th, 2021

Budapest egykori határán, a Rákosmező szélén állt a ház, ahol felnőttem. Az  1930-as években épült. Szép díszes előszobával, a bejárati ajtó fölött színes üvegmozaikkal. Az előkertben fenyők, (mi úgy mondtuk) madárbogyó-, olaj- és szivarfa, persze sziklakert, hátul kamra, tyúk- és disznóól, valamint gyümölcsfák (szilva-, körte-, barackfa). Itt töltöttem a gyerekkoromat. Az utca aszfaltozott volt, de […]

Olvassa tovább: A régi ház körül

balazsge on május 3rd, 2021

Néhány éve történt. Egy fölemelő ünnepség meghívottja voltam az Akadémián. Beszédet is kellett mondanom. Gyülekezéskor találkoztam egy rég nem látott, idős kollégával. Becsültem korábbi teljesítményéért. Tudtam, hogy vagy tíz éve visszavonult. Bár elég rosszul nézett ki, udvariasságból odamentem hozzá köszönni.  Attól kezdve nem engedett. Valamiért vicceket kezdett mesélni: hogy ismerem-e, milyen jó szóvicc. A viccek […]

Olvassa tovább: Disznóságok

balazsge on május 1st, 2021

Édesanyám kedves hegysége volt a Börzsöny. Érthető, mert Érsekújvártól ez volt a leggyorsabban elérhető hegység. A nagybörzsönyi Gregánékkal generációkra kötődött szoros barátság. Azután jöttek a változások, nekik el kellett hagyniuk Érsekújvárt, de a barátság maradt. Gyermekként én is sokszor megfordultam Nagybörzsönyben Mariska néninél és Emil bácsinál – immár ideátról. Egy ideje ismét sokat járok a […]

Olvassa tovább: A Börzsöny szívében

balazsge on április 26th, 2021

A huszadik század legnagyobb hatású írója volt, úgy is mondták, a nemzet írója, a nemzet lelkiismerete. Több rendszerben élt, alkotott, az egyikben kicsit elhallgattatták, sőt valamilyen oldali elhajlónak nevezték, egyesek még le is fasiztázták, de azután mégis megkapta a legnagyobb állami kitüntetést. Sok unokája közül az egyik a szülővárosában lett katona. A laktanyában mindenki tudott […]

Olvassa tovább: A nagy író unokája

balazsge on április 24th, 2021

Megérkezett Gyula tanár úr 15. kötete – a szerző hozta át személyesen. A 2020. év “tanári” reflexiói ismét izgalmasak egy citoyen (franciatanár) nézőpontjából. Rokonszenves számomra ez a szemlélődő, értékelő, jobbítani akaró törekvés. Úgy látom, hogy utolsó mohikán. Utolsó mohikánok vagyunk. Kedvencem az Ütik a házat bejegyzés (aug. 12.). Kissé szürrealista kép egy házról (folytatásos házregény), […]

Olvassa tovább: Sz. Tóth Gyula: Tanári notesz 15.

balazsge on április 21st, 2021

Az ember gyűjtögeti a szelektív hulladékot: a kiégett égőket, elhasznált elemeket, s amióta egy fiatal doktornő szinte könyörögve mondta neki, hogy ne dobjon ki gyógyszert, azóta azt is. Évek óta gyűlnek, már megtelt velük egy kartondoboz. Most már jó lenne tőlük megszabadulni, ezért megnézi, hogy milyen veszélyeshulladék-lerakóhelyek vannak a környéken. Kettő is van. De azután […]

Olvassa tovább: Szelektív

balazsge on április 17th, 2021

A kenyér hangját hallom én, Az apám szavát vallom én. Bárki vessen követ rám: Ez itt az én hazám. A mezők útját járom én, A gyárak súlyát hordom én. Bárki vessen követ rám: Ez itt az én hazám. Fut a vonat. Szép a Vértes, a dunai táj, de amint a vonat Csornánál eltér a fővonalról, […]

Olvassa tovább: Mindenütt otthon