Napló
Van ilyen? Van! A Prédikálószék után újabb retorikai helynév; most a Balaton-felvidéken. Itt hozzászólhat!
Valahol utat vesztettünk… Mi mindig mindenről elkésünk, / Mi biztosan messziről jövünk… (Biztosan.) Itt hozzászólhat!
Mocsár Gábor regénye (1968) színhelye: “Kunkemes”, ahol a nagyapa, Laczkó László halálára összegyűlik a család, s a temetésre készülve fölelevenedik a családtörténet az első világháborútól a második világháborún át a szövetkezetesítésig, 56-ig, valamint a halálesettel egyidejűleg történő egyetemi kicsapatatásig. A szerző nevét hallottam, de nem ismertem munkáit. Meglepetés számomra a több szálon futó (múlt–jelen) cselekmény, […]
Gorkij után szabadon. Végigjártam, végigtanítottam sok-sok egyetemet. 38. tanévemet kezdem, ha jól számolom. Hű maradtam az elsőhöz, mert még olyannak látom, amilyennek 1978-ban, a felvételimkor. Amikor a folyosókon keresgéltem a felvételi helyét. Amikor tízszeres túljelentkezés volt, és reszkettem, hogy bejutok-e. Bejutottam, s Szathmári dékán aláírásával jött egy levél, hogy jelen határozatommal szemben fellebbezésnek helye nincs. […]
Köszönöm, hogy olyan sokan eljöttek! Itt hozzászólhat!
A komp lomhán szeli át a Balatont. Már 11-e van? Kérdezik. Nekivágunk a Tihanyi-félsziget nyugati oldalának. Fölkapaszkodunk a Csúcs-hegyre. Alant Sajkod, ahol tavaly végre megtaláltam Németh László házát. Majd tovább az Apáti-hegyre a cserszömörcés bokrok között. A kilátóból a teljes félsziget látható, a Külső- és Belső-tó, és persze a renoválás miatt becsomagolt apátság. Illyés Gyula […]
Pár éve jártam a kazári Sztálin utcában. A kocsmában nincs vita: “Sztálin nagy ember volt, megnyerte a második világháborút.” Jártam egy dunántúli szőlőhegyen, ahol a szocializmus még élő vezetői, vállalatigazgatói jönnek össze, szüretelni, emlékezni. Vörös zászlók, pókhálós érdemrendek, a régi szép idők, amikor annyi jót tettek, kacsintottak rám. Nem vitatkoztam. Tegnap meglátogattam az egykori pártüdülőt: […]
A magyar népdaltól Bartók elindult a jelen felé. Kanalas Éva pedig a múlt felé. Vissza Ázsiába, “primordiális” világba: az ének-zene születéséhez. Kezdeti énekmódokat: a teljes testet bekapcsolva érzelmes hangkitöréseket, tüdő- és torokhangokat, alulartikulált (zárt szájú) beszédet (éneket) hív elő. Elindul egy ismerős népdalból, és samanisztikus átéléssel (révüléssel) már át is lép egy csak érzékekkel felfogható […]
A magyar nyelv tömör, de szellemében hajlamos a retorikusra és a patetikusra; szűkszavúan retorikus… (94-95) Giraudoux: amikor egy állam államformát változtat, az olyan, mint amikor egy ember sexust változtat: a fiúból leányt operálnak, vagy a leányból fiút, de a valóságban legtöbbször csak hermafrodita születik így (156) Csengőfrász ebben az időben még nem volt, hiszen sok […]
“Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.” Ez jutott eszembe, amikor valaki már negyedszer tagadott meg. Először 30 éve történt egy kirohanása. Majd nem sokkal utána egy másik. A harmadik úgy nyolc éve. A negyedik pedig most. Persze ez igazából nem megtagadás volt, hanem a […]
