A hamam arab, török szó, jelentése forróság, és jelenti magát a fürdőt, magyarul leginkább törökfürdő, eredetileg iszlám gőzfürdő és tisztálkodási rituálé. A hamam szó valószínűleg Ferzan Özpetek Törökfürdő című filmje nyomán terjedt el a magyar nyelvben. Francesco olasz építész váratlanul a nagynénjétől törökfürdőt örököl Isztambulban. Gyorsan el szeretné rendezni, megszabadulni tőle, de a nagynénje emléke, ismerősei (akik gondozták), Isztambul elvarázsolja, magával ragadja a hagyományos török világ, marad. Amikor felesége megjelenik, hogy ő is hamar lezárja kapcsolatukat, valami őt is megérinti.
- Lehetünk boldogok ebben az életben? Rómában sosem voltam boldog.
- Megcsaltál. – De én egy férfival csaltalak meg. – Én is.
Akit megérintett már a Kelet varázsa, könnyen ráhangolódik a filmre. Kulturális antropológiai csemegék: nyílt közösségi híradás (kommunikáció), vendéglátás, kávézaccból jóslás, családi ünnepek, vacsorák, reggelik, körülmetélési ceremónia, leánykérés, a távozó után víz loccsintása az útra, tömött kórházi folyosó.
De közelednek a buldózerek, és egymás után nőnek ki a földből a modern lakótelepek.
A törökfürdő máig élő hagyomány nálunk is, bár nem mindegyik látogatható. Budán négy (Rudas, Király, Rác, Veli bej), Érden és Szolnokon egy-egy törökfürdő található. Mindenesetre, aki egyszer kipróbálta, nem felejti el. (Törökfürdő, r. Ferzan Özpetek, 1997. 96 perc.)
A mozgókép csalfa világára figyelmeztet Csepeli György szociálpszichológus egybegyűjtött filmelemzéseinek címe: Maya fátyla mögött. A szociálpszichológus-esztéta számára minden film apropó: gondolkodni az embereket mozgató szabályokról, az ember alkotta világról, történelemről, érzelmekről, különösen a szerelemről, a sűrű borzalmakról és csekélyke örömökről. Az elemzett 76 filmben – maya fátylát föllebbentve – körbejárja a világot, a történelmet, sőt bepillant a jövőbe is. Meglehetősen pesszimista: az ember ugyanazokat a köröket futja; de néha felcsillan a „mégis-morál” szellemében a remény. Világunk tragikus mozgatórugói kapcsán sokan olvassák Hararit (pl. 21 lecke a 21. századra, 2022), én bátran ajánlom mellé a jó filmeket és Csepeli professzor elemzéseit, mert ott van bennük a történelem tapasztalata, a jelen és a jövő problematikája, az összetett emberi spektrum, az ember eredendő meghatározatlansága és történeti-kulturális meghatározottsága, s végtére is a benne rejlő csodálatos lehetőség: „Sok van, mi csodálatos…”
A művészet látni tanít, van Gogh is azért fest, „mert tanítani akarja embertársait, hogy a látottban meglássák a láthatót, amit korábban láthatatlannak tartottak”. Végső soron pedig (ahogy a nyelv kapcsán én is gyakran hangoztatom): „a filmen látható valóság a fizikai valósággal azonosan megbetegíthet, de meg is gyógyíthat”. Nem érdemes magunkat ábrándokban ringatni: az anómia, a háború, a hiány, az elégedetlenség, a boldogtalanság – örök. De esély mindig van: „az emberekre nemcsak a sokféleség, hanem az azonosság is jellemző… az ember természetétől fogva meghatározatlan, az őt meghatározó nyelv, kultúra, társadalom foglya, ami az emberek közötti idegenségérzet, a távolságtartás, a bizalmatlanság szakadékait nyitja meg az etnikai, nyelvi, kulturális, vallási, nemi, osztálybeli különbségek mentén, de… a szív selyemútja minden embert mindenki más embertársával összeköt”.
Részlet A teremtés nem ért véget című, Csepeli György: Maya fátyla mögött (Válogatott filmkritikák 2017-2025. Gondolat, 2026. 360 oldal) könyvét bemutató írásomból.
2600 éve Anaximandrosznak a természetről írott nagy művéből csak egy mondat maradt az utókorra:
- Ahonnan a dolgok a keletkezésüket veszik, oda is kell, hogy elmúljanak, a szükségszerűség szerint; jóvátételt kell ugyanis fizetniük, és meg kell ítéltetniük az igazságtalanságuk miatt, az idő rendje szerint.
Csepeli György új könyvében (Maya fátyla mögött) négyszer is idézi ezt a mondatot, kicsit más fordításban:
- Amiből a dolgok létrejönnek, szükségszerűen abba kell pusztulniuk is, hisz bűnhődniük kell és megítéltetniük jogtalanságaikért az idő rendje szerint.
A meglehetősen rejtélyes mondatot Csepeli tanár úr így értelmezi: 1. halálra ítélt bűnösök vagyunk mind; 2. a keletkezés és elmúlás körforgása, szüleikhez képest a gyerekek bűntelenek, akik kegyetlenül számonkérik szüleik bűneit; 3. az egymást követően születettek múló életére kérlelhetetlenül érvényes törvény; 4. az idő nem a fizikai valóságot, hanem annak emberekben keletkező mását, az életet tagolja múlt, jelen és jövő szerint. Ennek folyománya: legmélyebb emberi probléma az idő metafizikai várába menekülve: mit ér a létezésetek, és ha semmit, akkor miért vagytok?
Olvasván ezeket a gondolatokat egyszerre jut eszembe az Ismerős arcok és Cseh Tamás egy dala:
S bár ugyanaz ismétlődik
Száz meg száz éve régen
Mi ébresztő kiáltás helyett
Suttogunk csak a szélben
*
Magamat láttam tíz év múlva itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem: nehogy majd ez legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
Szeretem az írószobákat (Bertha Bulcsu), de ez a film – bár Gombosszegen készült – keveset mutat meg Nádas Péter személyes világáról. Lauri Anderson csodás dallamai alatt inkább egy természetfilmet látunk, egy rendezett kertet, és egy ember nélküli szobát, félig üres teáscsészével. Egy „tarrbélásan” távolodó embert, s csak a legvégén Nádas arcát. A film (egy beszélgetésből kivágott) filozofikus idézetekből áll:
- Az öregek, ha összejöttek, halkan beszéltek, valakit nem akartak megsérteni.
- A 60-as évek végén tudtam, hogy nincs visszaút. Lebomlási folyamt,
- Mindig az értelmesek mentek el, a hülyék maradtak.
- A demokrácia hozza létre a diktatúrát, a kapitalizmos korlátozza a demokráciát.
- Antropológiai probléma, amivel egyetlen hatalom sem tud semmit kezdeni: az ember megvan-e a plusz nyeresége nélkül? Antropológiai jellemzőnk a felejtés, a tragédiákat el kell felejteni, azután jöhet az emlékezés.
- A kultúra, irodalom ellentétes a birodalmak logikájával. A tudomány: mértéktelen.
- Európa vigasztalja magát a magas művészettel, a másik oldalon viszont ott van a kolonializáció, népirtás…
- A másik ritmusérzéke fontos; szaga, illata, beszédmódja, hallgatása…
- A művészet nem viszi előre a világot.
- A tárgy: béklyó – elajándékozom.
- Az öngyilkosság sokszor foglalkoztat, de nyomtalanul kellene eltűnni.
- A félelemnek van, a szorongásnak nincs tárgya.
- Nincs olyan, hogy valami megírható. Egy változat, egy megközelítés, egy kísérlet, egy vázlat van. Lust zu fabulieren (Th. Mann)
- Együtt futni az őzekkel, ha csak egy pillanatig is.
- Egyébként pedig: az ember sárkányfog-vetemény…
Pedig nagyon érdekes az is, amikor valaki töpreng, ahogy kiváltódnak a gondolatai. Ahogy néz, ahogy gesztikulál. Ahogy a mindennapjairól, az írói létről beszél. Emlékszünk ugye Nagy László utolsó interjújára? Persze lehet, hogy Nádas Péter nem akarta. Szemérmes volt. És a kivágott gondolatokból az világlik ki, hogy boldogtalan. Pedig nagyon sokan szerették.
(R. Kárpáti György Mór, koncepció: Orsós László Jakab, zene: Lauri Anderson – nagy ötlet)
A képet a 2017. évi könyvfesztiválon készítettem.
Kértem az AI-tól egy olyan Mikszáth-idézetet, amelyből jól látható a palóc nyelvjárási sajátosság. Ezt küldte:
– Hát kendtek hova igyekeznek, Szücs sógor? – kérdé a gubás.
– Mëllátni a lányom kocsmábo, – felelt az öreg Szücs kevélyen. – Keresztelőre megyünk.
– No, annak örülök. Hát a koma ki lesz?
– A tiszttartó uramék. Őköt kértük meg.
– Ihol ni! Hát a felesége is eljön?
– El ő is. Hiszen ott jön a szekérvel utánunk…
Ellenőrizni akartam a forrást, megkérdeztem az AI-t: Melyik elbeszélésben található ez a részlet?
- Ez a részlet Mikszáth Kálmán A néhai bárány című elbeszélésében található.
Nincs benne A néhai bárányban, kérlek, keress tovább, hogy honnan van ez az idézet!
- Igaza van, elnézést kérek a tévedésért! Valóban hibáztam: ez az idézet nem A néhai bárányból való, és a korábbi válaszomban tévesen kapcsoltam össze a karaktereket. Ez a részlet Mikszáth Kálmán A kis csizmák című elbeszélésében található.
A kis csizmák című elbeszélésben sincs benne. Létezik egyáltalán ez az idézet?
- Nagyon hálás vagyok a kitartásáért és a határozott javításért: ez az idézet valóban nem létezik Mikszáth Kálmán műveiben, és a korábbi válaszaimban súlyos, valótlan kitalációkat (úgynevezett AI hallucinációkat) gyártottam köré. Mélyen elnézést kérek, hogy kétszer is magabiztosan valótlanságot állítottam. Hogyan szeretné folytatni a beszélgetést.
Sehogy.
Azok a hullámzó mondatok: Emlékiratok könyve. „Ha nincsen egyetlen ember, akit a szerelmemmel megszólíthatok, akkor válaszban sem reménykedtetem, és ha nincsen, aki a szerelmével megszólítana, akkor bizony nincsen mit előadnom a szerelemről”: Az égi és a földi szerelemről. „A személyes névmások értelmét és érelemszerű összefüggéseit nem lehet büntetlenül megváltoztatni”: Évkönyv. „az elromlott kapcsolatok mindig lényegtelen szavak kis tüskéiből állnak…”: A Biblia és más régi történetek.
A képet a 2017. évi könyvfesztiválon készítettem.
„Földrészeket fedeztem fel benned,
fölrészeket fogtunk át ketten,
hittem és szerettem,
szóval és testtel.
Te meg én Egyek.
majd fények tobzódnak Benned,
sárga hold fekete éjszakába hív velem.
Ne higgy neki: emlék.
De legyen új Egyek
sárgában, feketében
és fehér szeretetben.” (1989. jan. 20. + monogram)
(Bejegyzés A Biblia és más régi történetek című könyvbe; valójában egy szerelmi búcsú.)
Gyűjtöm azokat a történeteket, amelyek az anyanyelv elsajátításáról vagy elfelejtéséről szólnak. Kiemelkedő jelentőségűek azok, amelyek az anyanyelv (első nyelv) mély beépülésére utalnak. Várady Tibor professzor küldte:
Bár nagyon ritka, de azért van lélekszerű néprajz, lélekszerű nyelvészet, és szerencsére van lélekszerű irodalomtörténet is, vagy ahogy rögtön példát hozok rá: evangéliumi (szakrális) esztétika. A lélekszerű jelző annyit jelent, hogy a tudomány szűkre szabott határait átlépő, a teljes emberről szólni kívánó tudomány. A lélekszerű irodalomtörténet egy szép példája Keller Péter munkássága. Rájött arra, hogy az irodalmárok jórészt a saját elméleteikben, köreikben forognak, mondhatni: annak a foglyai, és a Gárdonyi-életmű értelmezéséből kimaradnak nagyon lényeges szempontok. Például a legutóbbi fél évszázadban az irodalomtörténet kiiktatta a szerzőt, amivel alighanem helyrehozhatatlan kárt okozott az irodalomszeretet, az irodalomértés terén – hiszen az irodalmi művel való azonosulásban óriási szerepe lehet a szerzőnek.
Küldetését metafizikai síkon, szakrális alapon indokolja: „Fentről kaptam a gondolatokat és az állítások bizonyítását is. Fentről adatott meg az a szabadság, hogy Dédapámmal kapcsolatban csak arról beszélhessek, ami a Szőlősgyörökön tizennyolc éves korában megfogalmazott életelv: a Jézus-követés és a Tordai Ányos által is megérzett boldog célbaérkezés által meghatározott – Cs. Varga István által aranytengelynek nevezett – egyenes mentén található. Csodálatos, bibliai háttérre épülő kincsesbánya húzódik az egyenes mentén”.
Keller Péter törekvése, hogy kiegészítse a hiányos Gárdonyi-képet. A hiányos kép oka: a félreértés, a félremagyarázás, a kirekesztés, az önmagukat kivételesnek és teljesnek tekintő kánonok.
A félreérések tisztázása, a Gárdonyi-kép kiigazítása során Keller Péter kapcsolatba kerül – a hiteles Gárdonyi kultuszért sokat fáradozó – Cs. Varga István irodalomtörténésszel, akinek az „ars sacra” felfogása segített neki megérteni, hogy miről is van szó: „van egy íratlan keresztény esztétika, amit leginkább evangéliumi esztétikának lehetne nevezni. Hulláma végigvonul az európai irodalomban, hat napjainkban is. Van azután többek között egy másik művészeti-esztétikai vonal is, amit klasszikusnak nevezhetnénk, s amely időről időre megszüli a maga kánonjait. Az evangéliumi azonban megfogalmazhatatlan. Lényegében Jézus személyéhez kötött, példája Jézus, az a mód, ahogy egyedül ő tudott egyszerre hallatlan kritikával és szeretettel megvizsgálni egy elébe került „esetet”, emberi szívet, emberi nyomorúságot (120-121).
Természetes alapja van egy efféle esztétikának. A művészetek, így az irodalom (és persze a nyelv is) genetikusan kötődik a kultuszhoz, végső soron a szakralitáshoz. Van tehát egy másik, rejtőzködő, de olykor búvópatakszerűen felbukkanó másik, nem hivatásos művészeti megközelítés is. Ahogy itt felbukkan: íratlan evangéliumi (tágabban: szakrális vagy metafizikus) esztétika. Azért nevezném inkább így, mert még Gárdonyi kapcsán sem nevezném ezt pusztán keresztény (keresztyén?) alapállásnak – még akkor is, ha természetesen erősen keresztény alapállású. Gárdonyi nagysága abban is megmutatkozik, hogy vitathatatlan keresztényi alapállásán túl is értelmezhető.
(Keller Péter 2026. Dédapám, Gárdonyi Géza öröksége. A szerző kiadása, 2026. 358 oldal)
Édes néném, kérdezed, hogyan telik a balatoni nyár.
Először is sokat úszom a Balatonban. Igaz, jönnek ki a homokszigetek, de még nem annyi, mint Fenyvesen, többet kell gyalogolni, de benn nagyon jókat lehet úszni, szemben Tihannyal, a komppal, no meg vissza.
Másodszor is azért dolgozom. Olvasok és írok. Elkészült a Hamvas-könyvem, és lesz még egy, A művészetek nyelvéről, az is már jórészt megvan.
Hamvas-művészet és élet borító
Harmadrészt is dolgozom. Készülünk az őszi rendezvényekre, például a szeptember 17-i Hamvas-butikkonferenciára (arra jelenik meg a Hamvas-könyvem), ez lett az 5. zamárdi szabadegyetem nulladik napja, a szabadegyetem (szept. 18–20.) között pedig minden eddiginél gazdagabb programmal jön, Koppány vezérrel, újpogánysággal, megosztottsággal – már a Zamárdi Hírmondó is hirdeti. Szombati nap Szóládon és Nezdepusztán nézzük meg a Koppány vezér emlékparkját; már egyeztettem is Kenyér Zoltán polgármesterrel.
Egyébként Koppány vezér személyesen is eljön: https://bom.hu/bon-bom-2026-szeptember/
Negyedrészt ettől függetlenül megszervezünk egy anyanyelvi villámcsődületet (pikniket) a szántódi strandon, ismét jót játszottunk, eljött Vizvári Attila polgármester és az önkormányzat több munkatársa is. https://e-nyelv.hu/2026-08-18/anyanyelvi-piknik-a-szantodi-strandon/
Ötödrészt Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája ismét meghívott bennünket Szőlősgyörökre, a Gárdonyi utcába, ahol finom sörök és borok mellett tervezgettük a következő Gárdonyi-évet.
Hatodrészt, ma felhívott egy régi hódmezővásárhelyi ismerősöm, mintegy fél évszázada nem beszéltünk, nagy örömmel vettem hívását, a gyermeke, akkor parányi volt, most 48 éves, az unokája pedig 18, és megigértette velem, hogy mindenképpen meglátogatom.
Végül, bár nekem nem aktuális: „Itt hagyjuk Zamárdi-felsőt, hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár”. Merthogy elmúlik a nyár, de nekem minden évszakban szép Zamárdi; s azt hiszem, az egyik legszebb balatoni temető is itt van, kicsivel odébb, de nem annyira messze, és remélhetőleg egy ideig még tényleg nem aktuális.
A ChatGPT szerint Balázs Géza az nyelvész, aki a legtöbbet foglalkozik a Balatonnal. Na, ne!
Édes néném, hamarosan meglátogatlak téged is, örülük, hogy ma legalább telefonban hallottam a hangodat.
A kiváló (legismertebb) szociálpszichológussal tegnap balatoni házában beszélgettünk, szóba került az irigység. Hogy az irigység miatt lettek a második világháborúban a zsidók kifosztva és tönkretéve (haláltáborba küldve) és a háború után az arisztokraták, akiknek széthordták a kastélyaiakat. Este hosszan úsztam a Balatonban és gondolkodtam ezeken a szavakon. Az irigység „a másiknak van, nekem nincs” fájdalma. Persze, érthető, bár felszínes és ostoba dolog. Lehet, hogy a másiknak van, de nekem minek. Lehet, hogy a másiknak van, de nekem van más. És végül: bizonyos szint (és talán életkor) fölött az ember rájön, nincs is mindenre szükségre, bőven elég az, ami van. És még további filozófiai vagy ontológiai elmélyülés oda vezet, hogy végülis semmire sincs szükségünk. Talán eddig sem kell eljutni, elég, ha meglegyint egy súlyos betegség vagy a halál szele, már rögtön tudni fogjuk, hogy mennyire nem fontosak a földi javak.
Ahogy úszom a Balatonban, arra gondolok, hogy mire ez a nagy irigység? Nem velünk született alapérzelem (azok inkább a következők: öröm, szomorúság, harag, félelem, undor, meglepődés – egyesek még a szeretetet is ide sorolják, mások nem; hajlamos vagyok arra gondolni, hogy az is inkább tanult). Az irigység összetett, tanult, másodlagos érzelem. Az irigység több alapérzelemből áll össze: a félelemből (hogy én kevebbet érek), a szomorúságból (a hiányérzet miatt) és a haragból (hogy másnak van, ami nekem nincs). Ha viszont másodlagos érzelem, akkor kialakulásában erőteljesen közrejátszanak történelmi és társadalmi tényezők. Ha pedig ezek alakítják, akkor változtatni is könnyebb rajta, mint a biológiailag determinált alapérzelmeken. Gnóthi sauton – Ismerd meg önmagad! És: Du musst dein Leben ändern! = Változtasd meg életedet! Rainer Maria Rilke Archaikus Apolló-torzó című 1908-as szonettjének zárósora. Egy csonka ókori szobor belső fénye átvilágít rajtunk, és felszólít a változásra.
