Szólásgyűjteményemből

Gyűjtöm a szólásokat. Elérkezett az idő, hogy kötetbe rendezzem. Mutatóba néhány:

A vályogból, sárból készült parasztház semmi piszkot, szemetet nem hagy maga után.

Az ember nem azért született, hogy egy betontömbből nézze az araszoló autókat.

Ha zenét írsz, az utolsó alkalom legyen, hogy egy zenésznek megmutatod.

Nagy szerencsében részeltetnek azok, akik nem bíznak meg hivatallal, és nagy kárt okoznak vele maguknak.

***

Aki tud, és tudja, hogy tud, az veszélyes – attól óvakodjatok!

Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az okos – azt tanítsátok!

Aki tud, és nem tudja, hogy tud, az bölcs – attól tanuljatok!

Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az hülye – azt hagyjátok!

***

Nem okos dolog a vezetővel menetközben beszélgetni. (Figyelmeztető felirat Angliában)

Tiszta ótvar, redves ház. (Új mozgalom)

***

Te, ez kinek a cucca? Ez a Münnich Ferenc utca!

Nem mindegy, hogy falusi lány vagy silány falu.

Ne egyél sok kukoricát, mert tengeribetegséget kapsz.

Elnézést, ön tánctanár? Faszt, én illemtanár vagyok.

Klasszikus darab klasszikus rendezésben  – olyan ritka, mint a fehér holló. Egyszerű díszletek hangsúlyozzák a komor középkori hangulatot: trónterem, híd, folyosó, kosztümök (palást); Arany János míves és máig magasztos, gördülékeny fordítása kellő odafigyeléssel követhető. Itt fordul elő Arany nyelvi leleménye, a „vérnősző barom”; vagy a most, másutt különös jelentést kapott: „a többi néma csend”. És a többi, már a köznyelvbe is átment szólás: „Kizökkent az idő…”, , „Több dolgok vannak földön és egen”, „Őrültség, de van benne rendszer”, „Szó, szó, szó”, „Lenni, vagy nem lenni…” Nomen est omen: Hamlet (a név eredeti jelentése: féleszű) minden feldolgozásban furcsa, megzakkant, ami a körülményeket (apja halála, anyja gyors házassága) tekintve érthető; s ebből is magyarázható apja szellemének megjelenése (akit először a tisztek is látni vélnek, utóbb már csak Hamlet). Nyitott kérdés Hamlet és a néző számára is, hogy mennyiben képzelgés, mennyiben valóság. Mert ha csak képzelgés, akkor mi a bizonyíték a gyilkosságra? Az „egérfogónak” nevezett színpadi játék (színház a színházban), valójában a tetemrehíváshoz hasonlóan sokat sejtet; de valódi bizonyíték nincs. Ebből fakad a tragédiába váltó esemény; ráadásul az első adandó alkalomkor a király imádkozik: Megölhetem imádkozás közben? A várakozás okát sokan magyarázzák. Nekem most azt üzeni: kellő bizonyítékok híján nem lehet ítélkezni, akkor sem, ha a bűnös cselekedet egyértelműnek tűnik. Ettől még forrhatnak az indulatok, s legtöbbször ezek döntik el az esemény menetét. Jó, hogy van ilyen színház, ilyen előadás. (Főszerep: Haumann Máté, r.: Eperjes Károly, Magyar Színház, 2026. márc. 4.)

Az öregség, a régi és modern harca, az erőltetett, múltra nem figyelő haladásra, forradalmi életmódváltásra törekvés drámája. „Nem voltak modern emberek”. Iza, kiragadja magára maradt idős édesanyját vidéki otthonából, beköltözteti a Körútra, mindent megad annak, aki egész életében dolgozott, gondoskodott.

Az öregkor mint feladat. Nem lehet túl nagyot lépni, az emberekre oda kell figyelni.

„a jövőről beszél az apjának, mint valami miniatűr Megváltó…” (287), „hogy megválthassa a család és a föld sorsát… Azt hiszi a szerencsétlen, hogy az öregek múltja ellenség” (290)

Antal, a befogadott, támogatott fiú, Iza első, elvált férje látja ezt, kétszer is ki akarja ragadni Szőcsnét ebből a jómódnak álcázott fogságból; „egyszerűen csak önző vagy…, el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed…” (298) Iza, új barátja, Domokos a tragédia után döbben rá („az író eliszonyult”), hogy Iza mennyire önző, hogy szeretete voltaképpen felszínes és kíméletlen, s hogy innen menekülnie kell. Iza nem érzi magát hibásnak: „Én ártatlan vagyok” – akárcsak Pilátus.

„Ugye, nem írsz meg Péter?” (131)

Szocialista szálak: Szőcs Vince bíró volt, de a két világháború között igazságosan döntött agrársztrájkolók ügyében (ezért felfüggesztették), Dekker Kossuth-díjas főorvos, Iza ellenálló, majd sikeres orvos, Dorozs fürdő felvirágoztatója.

Szabó Magda érdekfeszítő stílusa: fölvillant valamit, feszültséget kelt, másra vált, majd később visszatér, magyaráz. Megjelenik Kapitány, nem tudjuk, hogy ki, kutyára gondolunk, később derül ki: nyúl. „Aztán egy éjjel a bíró megszólalt…” A regény részei az őselemek: Föld: Gyüd, kisváros, Darabont utca, ház, Tűz: életmódváltás, Dorozs, Pest, Körút, Víz: Antal—Domokos—Iza (hullámzás), Levegő: Az öregasszony hazatérsége, Balzsamárok, halál, megoldás.

(Magvető, 1963. 302 old.)

Sánta Ferenc egy csúcsra jutott (mint kiderült, lezárult) életmű után a csöndet választotta.

Önmagamban kellett legyőznöm a reménytelenséget.

Ez nem hallgatás, hanem csönd. A hallgatás oppozíciót tételez föl, énbennem pedig oppozíció – a körülvevő világgal szemben – nem volt. Viszont vannak olyan dolgok, amelyekre sem magamnak, és következésképp az olvasónak sem tudtam volna választ adni.  (Győrffy Miklós interjúja, Új Tükör, 1986. 11. 23.)

Roska Tamás mondta egyszer: hiányzik a csend és a védett idő.

Sánta Ferenc: Isten a szekéren https://www.balazsgeza.hu/?p=12703

Roska Tamásról itt emlékeztem meg: https://www.balazsgeza.hu/?p=4613

Az 56-os forradalom „kívülnézetből”. A főhős ugyanis a Rókusban fekszik aranyérműtéttel. Majd következik a „konszolidáció”, a hatalom visszavétele. Aki kimaradt, most bevonódik. Fátray és felesége is a rendszer hívei. Fátray neve mint 56-os felkelő tavasszal felbukkan a Magyar Ifjúságban (holott éppen aranyérrel a Rókusban feküdt); eleinte biztos benne, hogy tévedés, azután szépen lassan mindenki gyanakodni kezd, Fátray maga is kezdi elhinni, hogy ebből még lehet valami, s ügyvéd barátja meg is nyugtatja: pontosan igy kezdődnek a koncepciós ügyek, s ennek könnyen akasztás lehet a vége. Felesége káder, a tavaszi képzőművészeti tárlat egyik szervezője: előbb egy nagy nyitott tárlatot szerveznek, majd rájuk koppintanak, hamarosan egy másik cégnél találja magát, mint káder. Fátrayt közben fojtogatja a gyanú, s csak egy véletlennek kell közbejönnie, hogy mégis megmenekül. Végül lesz Tavaszi tárlat (én így írnám helyesen), és 1957. május 1-én soha nem látott tömeg tesz hitet Kádár mellett… „Nem kényszerből mentek oda az emberek…” 286 – Az első mű, amiben arról olvasok, hogy 56 közös hősiessége pillanatok alatt miként enyészik el; s milyen könnyedén kap tömeges támogatást az új rendszer. Az ügyvéd (igaz négyszemközt) kimondja: Ezek fasiszták, csak vörösök… Fasizmus van: fehér, zöld, barna vagy vörös.” (232) Az ártatlan ember (hisz kórházban volt) meggyanúsítása, a fojtogató félelem (mélyülő kétségbeesés): a párttitkár érdeklődik a neve kapcsán, háta mögött összesúgnak, kitiltják az üzemi étteremből, nem hívják meg egy értekezletre, nyilvánosan megmotozzák a kapuban, elveszik a belépőjét, igazolóbizottság, ahol munkatársai hazudnak vagy mélyen hallgatnak, az ügyvéd barát, aki elmondja, itt nincs segítség… Mondják, ha egy ártatlan embert alap nélkül megvádolnak, sokkal jobban emésztődik. A gazember ugyanis fel van készülve. „Egyetlen délután folyamán, néhány óra alatt összeomolhat az élete, holott nem történt semmi” (120). – A regény alapja valós, valóban volt egy ilyen Magyar Ifjúság-cikk. A kórházak valóban nem adtak ki igazolásokat, hiszen sokan akartak alibit az 56-os októberi időszakra… Keveri a dokumentarista és szépírói elemeket: a kor ismert személyiségei saját nevükön szerepelnek: Luzsicza Lajos, Makrisz Agamemnon, PÖG, azaz Pogány Ö. Gábor, Gobbi Hilda, Major Tamás, Hont Ferenc, Szentpál Olga, Radnót Magda, Biszku, Tömpe, Nyers…

A lényeg: „ezek ugyanazok”, minden folytatódni fog még negyven évig: „Újra kezdik, fél évvel Rajk újratemetése után? Ha megint pereket koholnak, vége a világnak” 188

„ez a rendszer, amely származás szerint ugyanúgy megkülönböztet, mint az előző, csak nem vérségi, hanem osztályalapon” 251

„Mitől van az, hogy nálunk mindig a söpredék kerekedik felül?” 237;  „39-ben a Vörös Csepel is, a proletár Angyalföld is bezöldült, tömegével szavaztak a nyilasokra is” 246; „Látott ő már mindenféle kommunistát, nyilasból jöttet, burzsujból jöttet, szocdemből szalasztottat. A Volksbundból jöttet még nem látott, de miért ne lenne olyan is” 74

„Igazuk volt azoknak, akik fellázadtak és fegyvert fogtak, mindig nekik lesz igazuk, noha mindig le fogják verni őket…” 250, „megalapozatlan a reménykedés, hogy egyszer jobb lehet” 253

Eszembe jutt BI tanárom mondata: A seggek változnak, a nyelvek maradnak.

Érdekes áthallások:

„Semmi sem drága azoknak ott Nyugaton, hogy ezt a térséget újra megszerezzék maguknak… uszít az összes rádiójuk…” (25)

„Elvtársak nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk!'” (Marosán) (86)

A megvádolás/rágalmazás lépcsőfokai:

„hazudtak a szemébe szemérmetlenül” 168 – „Nem azért ajánlotta be a gyárba a srácot, hogy meghálálja, de ezt most minek kellett?” 157 – „Nem fog magyarázkodni egy idegen nőnek…” 168 – „Terrorizálták a hazugságaikkal, ő pedig beijedt… De hogy első szóra engedett a lelki terrornak, mintha bármiben vétkes lenne… Hát ő maga sincs tisztában a bűntelenségével?” 169 – „vérükben van az árulás, a rágalmazás, a hazugság” 199

A párkapcsolat örök és sikeres téma: áldozatiság, kiszolgáltatottság, kihasználás, piszkálódás, konfliktus, harc, no meg nyilván sok-sok szeretet). Sipos Orsi és Török Ádám munka-, vetély- és élettársak is; a dunaszínházi történet szerint már kétszer szakítottak, majd újra összejöttek (az újraösszejövés nagyon jó, mondja Ádám), majd Flordiában, ahol egy szenzációs 26 fős érdeklődésre számottartó fellépése volt Ádámnak (az elmondottak szerint), megkérte a kezét, holott láthatóan elég különböző habitusok (Orsi aggódó, sokat lelkizik és nem akar gyereket, Ádám sokkal lazább, és akar gyereket, a lánykérés azért kissé megviselte). A párkapcsolat körül kavargó est fénypontja a nézők bevonása (a Mixáth nézőtere egyharmad–kétharmad arányban van osztva, ami további poénokra ad lehetőséget), kinek van párja, ki szakított már, ki szakított és jött újra össze (ketten jelentkeztek), milyen egy meglepetés a párunknak (elvittem Sopronba); remek Ádám reagálása: az az igazi meglepetés, amikor te valamit nagyon akarsz, és ajándékba adod a másiknak, akiknek ezt el kell viselnie. A robotporszívó jelenet kiemelkedő. Olyan intim témákat is érintenek, mint a tampon, a szűk bugyi, meghogy Ádám a lakásban meztelenül guggolva alkot (szerenécsre nem másutt). A témából adódóan rengetegszer hangzik el a dugás (a középkorú közönség könnyen viseli), megszokottá vált a szerintem túlzott baszdmegezés, és előfordulnak politikai felhangok is (engem teljesen hidegen hagy, olyan környehetben élek, ahol mindenki mindent mond, na és). Bár minden a kapcsolatról, két emberről szól, azért legalább egyszer jó lett volna érezni azt a magasabb értéket, a szeretet megélésének katarzisát, ami ennek a műfajnak a csúcsa. Például, ha a végén a sok (eljátszott) civakodás után megcsókolják egymást. Szurkolok Orsinak, mert a kabaré (standup) férfiműfaj (tényleg miért). Ádám beleszületett a műfajba (ide most keveset lop be a fábrys dizájn centerből, ami a kedvencem), de a neten láthatók tőle ilyen néhány perces humoros számok. (Névnapi ajándék, igaz a jegy Ádámtól jött; Mixáth, 2026. febr. 25.) – Hihetetlen hogy mennyire fölfutott ez a műfaj, sok előadás, több játszóhely; közben chipsevés, harsog a fülembe a ropogós krumpli (roppszirom, pityókaszirom!), erős illata van a mártogatós szósznak, de azután Ádámék hatására elfeledkezem róla. Nevetni jöttünk, nem bírálni, és végképp nem ítélkezni.

Valamikor régen írtam egy elemzést a rádiókabaré nyelvéről (Magyar Nyelvőr, 1991): https://real-j.mtak.hu/6057/1/MagyarNyelvor_1991.pdf

Hermész Triszmegisztosz  (háromszor legnagyobb Hermész) tizenhárom mondatához – az őskori hagyomány üzenete.

• Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van. (16)
• Az utolsó archaikus beavatás Platóné (idealizmus). (24)
• A szám eredetileg az élet (sors) megoldásának jelképrendszere. Aritmológia (artthmosz – szám, logosz – értelem) a szám értelmezéséről szóló tudomány. (25, 155)
• A kvalitástalan számkoncepció megteremtette a kvalitástalan embert. A kvalitástalan ember nem ember, hanem dolog. (26)
• A technika ugyanannyi életet pusztít el, mint amennyiről gondoskodik. (29)
• Minden nyelv tudja, hogy amikor az ember számol, valakire számít… A világ létét a számok irányítják. Az ember számol, ha zenét hallgat. (37)
• Az ismeretek halmozása veszély. Nem a dologi tudást kell növelni, hanem a személyes élet színvonalát kell emelni. (39)
• amiről ma azt hisszük, hogy absztrakt, eredetileg konkrét természete volt. (42)
• A hagyomány a szellem természetfölötti jelenléte. (131)
• Az analógiás logika azt mondja, hogy a látható és a láthatatlan világ egymásnak megfelel. (53)
• A láthatatlan és a látható világ viszonya megfelel a természet és a szellem viszonyának. (71)
• Az asztrológia az év hónapjai és az emberi alapkarakterek között analógiát teremt. (Ami a csillagos égen van, az megfelel annak, ami lent van.)
• Az analógiás logika az Egy, az azonosság (ellentét) logika a Kettő, az egységlogika a Három jegyében áll. (56)
• Az inqualieren (közös áthatás, átminősülés, transmutatio, metanoia, metamorphoszisz, transfiguratio) a létezés alapművelete. (90) A létezés bázisa trinitárius (94)
• A racionalista logika és a neki megfelelő demokrácia és szcientifizmus hiba és bűn. (105)
• A látványokban való fogalmazás hatása közvetlenebb. Ezért a művészet az embert mélyebben érinti, mint a tudomány. (158)
• A magány az egyetlen életforma, amely önmagában az élet összes kérdését meg tudja oldani. Ezért mondja Lao-ce, hogy az embernek a szobájából se kell kilépnie, mégis megtudja azt, ami az egész világban történik, beutazza az összes tájat, átéli az egész történetet, eljut a túlvilágra. (185)
• a rossz sohasem a jót éri, hanem mindig azt, aki a rosszat elköveti.

(Életünk könyvek, Szombathely, 1994.)

Az 1999-es kiadást olvasom, ekkor még trilógia (Virágos Katona, Rózsaméz, Ez a nap a  miénk), de később tetralógiává bővült. Egy bácskai falu (Szenttamás), két család (Rojtos Gallai és Gion) története, egyúttal a bácskai magyarság vergődése a 20. század elejétől 1946-ig. I. Virágos Katona: A német Krebs család megérkezik Szenttamásra (1898) – történelem az első világháború végéig. Rojtos Gallai István a Kálvárián tölti idejét, citerázik (végigciterázza az évszázadot), elgondolkodtatja a Virágos Katona naiv festménye; barátsága Csoszogó Török Ádámmal. Két élet: Az idealista, édes beszédű citerás (művész), aki egy véletlen folytán életben marad, és a realitások között élő, hajlíthatatlan, ügyeskedő, mindig börtönbe kerülő, végül bátran a halált választó örök ellenzéki. A Virágos Katona titka – a történelemből kimaradás, a túlélés:

• A Virágos Katonának az arca más, mint a többieké… a Virágos Katona nem szenved. Mindenki más szenved: a Megváltó…, Simon…, a hóhér és az egész népesség mind, mint szenved, mindegyiknek látszik az arcáról, hogy boldogtalan. Az egyetlen boldog ember a Virágos Katona… a Virágos Katona mindent rosszul csinál… ügyetlen… nem hülye, csak egyszerűen boldog…  26-27
• „el kell menni onnan, ahol a ronda dolgok történnek, ki kell lépni abból a képből, ahol a Megváltót korbácsolják” 83
• „A Virágos Katona elment onnan is, ahol a Megváltót kínozták, és elment a Kálváriáról is.” 167

Szenttamási képek (BG, 2011)

II. Rózsaméz. Az első világháború végétől 1941-ig, a magyarok megérkezéséig. III. Ez a nap a miénk: magyar világ, bukovinai csángók, majd a szerb partizánok megérkezése, hatalomvisszavétel, megtorlás.

A fő kérdés, hogy a gyorsan változó, kiszámíthatatlan történelmi viharokban hogy lehet élni, mi a boldogság?

• „A két latornak is citeráztam. Az emberek magukra hagyták Krisztust meg a latrokat ott, a keresztre feszítve. Felmentem hát hozzájuk én, és citeráztam nekik. Biztosan hálásak voltak nekem, hogy éjjel-nappal ott ülök a lábuknál és citerázok. Azt hihették, hogy rengeteg ember van körülöttük, mint húsvétkor… azt hihették, hogy mindig húsvét van és feltámadás” 291
• „Ritkán voltál boldog. Én mindig azt ígértem neked, hogy gazdagok leszünk, és mindig szegények voltunk… – Mindig gazdagok voltunk, és én mindig boldog voltam… Te mindig bizakodtál, és az olyan volt, mintha gazdagok lettünk volna…” 349
• „Sokat nevettünk és táncoltunk. Rengeteg szép napot éltünk le együtt, sokat ünnepeltünk, és boldogok voltunk. Nekünk igazán jó életünk volt” 417

Kevés a megnyugtató üzenet:

• „A halálra rémisztett, gyáva magyarok maradhatnak, mert a gyáva emberek sokat dolgoznak, és minden hatalom szereti a dolgos embereket” 614
• „Nehéz tisztának maradni ebben a piszkos életben” 620
• „Maradnak a görbe lábú, édes beszédű citerások…”
• „Lehet, hogy a pokol nem is olyan rossz hely… Ott sohasem fáznak az embere… Összetalálkoznak a régi barátok és ismerősök… Megígérte, hogy megvár a pokolban az első tüzes kemencénél, addig azonban hiányozni fog” 645
• „Az új eszméken még érződik a hullaszag” 663
• „Együtt kell élnünk, ha élni akarunk” 665

(Latroknak is játszott. Osiris, Bp., 1999. 672 old.)

Edzná (Campeche mellett) legjellegzetesebb épülete az úgynevezett Ötszintes épület, ami egy piramis, számos szobával és egy kereszt alakú szentéllyel a belsejében. Tetején egy bástyaszerű rész maradványai állnak, ez régen stukkóból készült figurákkal volt díszítve.

Egy MÁV-os hátizsákkal jártam végig Mexikót. Nem állított meg senki, mint tavaly Guatemalában, ahol Tikal romvárosban egy nő felkiáltott: itt is a MÁV! Azután jót beszélgettünk.