Borivóknak bort? A bor filozófiája Légli Gézával

Légli Géza borász öt mondása (Szőlőskislak, 2026. márc. 14.):

„A fazekasok között én vagyok a legjobb borász, a borászok között a legjobb fazekas”.

„Borivóknak bort készíteni nem kunszt”

„Díjazott, ettől még lehet, hogy jó”.

„Pörkölt alapanyagból nem ajánlatos túróscsuszát készíteni, a borkészítésnél is saját termőföld sajátosságait kell figyelembe venni”

„Kiemelt borvidéken átlagos bort készíteni bűn, átlagos borvidéken kiemelt bort készíteni: siker”

Folytatás az Északipart (meg a déli) lapban, júniusban.

Mostantól Légli Géza is tagja a Gézák Társaságának

Lét–öröklét (szakralitás): Létünk semmiképpen sem önálló létezés. Ami bennünket fenntart, az máshonnan kapott táplálék (külső és belső), és ami bennünket irányít, az kívülről és belülről kapott szó (kép, látomás, látvány). A tudat ez az irányító. De a tudat, ha tükör is, homályos tükör… 289, A világot a démonok szűkítik le, és a géniuszok tágítják ki. Ez a világ itt sokkal nagyobb, mint ahogy hisszük és látni véljük. 364, Az egész létezést birtokba kell vennem, de a birtokbavételnek az a különös természete van, hogy ha meg akarom tartani, azonnal elvesztem 340, Ha odaadom, valószínűleg megkapom 341, A létezés és éppen ezért a föld, a világ, az élet, a javak nem az ember és nem az emberiség számára készültek… A világ, mint közös zsákmány… Szégyentelen életéhség… A hagyomány nem győz eleget beszélni erről, hogy ami csak élet, az halál. Aki létének súlyát a földi életbe veti, a halában él 342, a létezés minden emberben állandóan és teljes egészében esedékes. Az egész mindenkiben és mindig aktuális 365

Én: Én nem vagyok a magamé. 224, A cél a tudatosan megtisztított életrend 221

Közösség: Aki beszél, az közösségbe tartozik 232

Szám: A létezés alapfermentuma a szám, a zenei és beszédhangok minőségét az alapszín határozza meg 319, A szín egyúttal szám, hang, értelem 362

Rész–egész–egyetemesség: minden részletismeretre vonatkozó erőfeszítés valamely az egészre vonatkozó ismeret feltételezéséből indul ki 236, az ember az, akinek a létezése egyetemes… Jelen van benne nemcsak az emberi világ, hanem az állati és a növényi és az ásványvilág is 241 Az ember a lét teljességének és épségének és normális voltának képét magában hordja 246

Létezés, rongáltság: Létünk rongált 238, a rongáltság ontológiai defektus 246, elhomályosult éberségünk következtében látásunk és értelmünk és érzékelésünk is megzavarodott és a létezést nem a maga valódiságában, hanem azt homályosan és eltorzulva és álomképszerűen látjuk 237, nincsen emberi származású szó, amely a rongáltság nyomait valamely alakban magán ne hordaná 283 A kultúra eddig a rongáltság kiterjesztése, a valódi kultúra: a démonok elűzése, az életről való gondoskodás 361

Életcél: Aki csak él, annak arcán üres és csalódott szomorúság… 263, Az imagináció szó annyit jelent, hogy: élet-képzelet. Az élet-képzelet az, ami az ember élettervét készíti. A terv minden esetben üdvterv. Ezért a Mágia szutra nem az életből indul ki (amit elvehetnek), hanem az üdvből (amit nem vehetnek el)… Üdvöm fontosabb, mint az életem. 260, Realizálás: metanoia, reintegráció, transzmutáció 268, Ami az emberi eredetű élettervekből oly sajnálatosan, de természetszerűleg hiányzik, az a szakrális jelleg (hatalom, exouszia)… nincsen meg benne a mámornak az a hőfoka… Nincs meg benne az a csábító gyönyör, és elragadó önkívület, szépség és bűvölet, ragyogás és boldogság (üdv-íz) 284, Nem az a fontos, hogy nagy műveket alkossak. Nem az a fontos, hogy a világot meghódítsam… A fontos az, amit minden ember egyenlő eséllyel elér. 329

Pesszimizmus: Tudjuk, hogy a tragédia az élet csődje és bukása és összetörése. De tudjuk azt is, hogy a tragédiában az élet hiába tört össze, az ember felmagasztosult. Mert az élet csődjéből diadal és a bukásból győzelem lehet 265

Az álmok nem hazudnak: az álom okosabb, mint az ébrenlét tudat, vagyis az ember álmában tudja, hogy amiért él az az üdv, de ébrenlétében erről megfeledkezik 271, Az álom, ha az ember a mennyország élményére tapad, rendesen a színház képével él, s ezzel azt jelzi, hogy az ember merő nézővé vált, s a létezés számára színielőadás. 348 (A képek fontossága) bélyeg marad a gyermeken, ha a terhes anya valamit megcsodál 357

Tudásunk: A belső természet ismeretében ma körülbelül ott tartunk, ahol a külső természet ismeretében 323

A tudomány hibája: A természettudomány az ember imaginációjának középpontjába az ember animális származásának elméletéven az állatot helyezte… – az emberiségnek a történet folyamán még nem tapasztalat elállatiasodását (idézte elő) 287, Böhme: az ember nem animális lény, nem valamely faj a többi között 288, Realizál – derealizál (valóságtól megfoszt): a modern tudomány érzéketlen az anyagi (természeti) világon túl lévő valóság iránt 320, A filozófia, akár idealizmusnak, akár realizmusnak, vagy akármi másnak nevezik is, szintén önkényesen kiemelt részt helyez a középbe… 337

Tehetség, géniusz: az egész európai nevelés: jó állampolgárt akar készíteni, és a becsvágyó gondosztevőt ébreszti fel 355, A tehetség eltorzulás, aktív realizálás, a zseni aránytalanná lett ember, a paraziták az emberi lét arányos voltát megbontják 316, Parazita: életéhségben szenved 338, Minden tehetségnek géniusszá kell lennie 363

Realizálás (katarzis): Koncentráció, kontempláció, meditáció 351, Platón: az ember a megismerés mámorában a megismerttel azonosul 344, kristalizációs idő, az ember a befogadással járó gyönyör-elragadtatáshoz (mennyország-élmény) tapad…347

Kinyilatkoztatások, hagyomány: Upanisádok, Tao-te-king, Lun jü, tibeti és egyiptomi halottak könyve, Zarathustra gathái, Védák, Ótestamentum (Evangélium) 277, Héber hagyomány szerint a tudás: ismeret + centrális bölcsesség, Platónnál: episztémé + doxa 286, Tibet: az embernek egy feladata van: leépíteni, kiürülni (326 – erről szól Gárdonyi: Szunyoghy miatyánkja), Hindu hagyomány: májá (képzelet), hindu templom: színes varázsépület; héber templom: geometrikus, puritán. Ott sok-sok ezer isten és istennő és démon és tündér és mítosz és legenda és költészet és éposz, itt egyetlen láthatatlan Isten  331

(Hamvas Béla: Tabula smaragdina – Mágia szutra, Életünk, 1994. 219–366.)

Előzmény: https://www.balazsgeza.hu/?p=17238

Az okos emberi találmányok lerövidítették az teret, megrövidítették az időt, csökkentették a fizikai nehézségeket. Emiatt elkényelmesedünk. Most a szociálisnak nevezett, de alapvetően antiszociális média megnöveli a pesszimizmust (részben a kattintások miatti hergeléssel, részben a negatív irányba húzók kommentjeivel). Vagyis elvesznek tőlünk mindent, ami valójában természetes és öröktől fogva adott, vagyis: emberi. Az emberiség halad valami sötét, kiszámíthatatlan, nem emberi (nonhuman) felé.

Szakmám és elhivatottságom a mindennapok (antropológiai, néprajzi, nyelvi) megfigyelése, leírása. A reggeli, a tejesember, az iskolába készülődés, a kispad, a játszótér… Ezért is vonzó számomra Thornton Wilder A mi kis városunk (1938) című drámája, amely két részben egy amerikai kisváros múlt század eleji, egyébként jelentéktelen hétköznapjairól szól. A reggelekről, a szomszédokról és egy kezdődő szerelemről, majd házasságról, utóbb a halálból való visszapillantásról. A Gibbs és a Webb család összekapcsolódó életéről. Meglepően eredeti a színpadra állítás (Ilja Bocsarnikovsz, lett-orosz rendező), a helyszínek, tárgyak hangokkal vannak imitálva; mint egy rádiójátékban, de itt a színészeket is látjuk. Csak az utolsó jelenetben, amikor egy napra visszatér a halálból a jelenbe Emily Webb, bukkannak fel valódi tárgyak: valódi tojás, valódi petrezselyem, ezzel utalva múlt és jelen összefonódásába, de ez már csak egy bepillantás valódi kommunikáció nélkül. Bár mindvégig bevonódunk a kedves, játékos, olykor énekkel színesített előadásba, a mindvégig színen lévő főszereplő-rendezőasszisztens (Berettyán Nándor) összefoglalja a lényeget: a hétköznapok boldogságának jelenben való megélését; hogy az életet jóakarattal, szeretettel élni és becsülni kell; merthogy utólag minden egyszerű hétköznap értékkel telinek tűnik, de akkor miért nem figyelünk oda a jelenben. A kapkodás, a rosszakarat, a magunkba szívott pesszimizmus megmérgezi a lelket és a környezetet. A bájos humorral fűszerezett dráma láthatóan a színészek örömére is válik. George Gibbs szerepében Séra Dániel remekel, alighanem ő a Nemzeti következő fiatal sztárja. (Bemutató, Nemzeti, 2026. márc. 6.)

Ugyanebben az időben (1933) születik egy magyar költő, Kosztolányi Dezső halhatatlan verse, a Hajnali részegség, amely ugyanerre a gondolatra játszik:

Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tűnik szemedbe ez az estély? (…)

Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

Gyűjtöm a szólásokat. Elérkezett az idő, hogy kötetbe rendezzem. Mutatóba néhány:

A vályogból, sárból készült parasztház semmi piszkot, szemetet nem hagy maga után.

Az ember nem azért született, hogy egy betontömbből nézze az araszoló autókat.

Ha zenét írsz, az utolsó alkalom legyen, hogy egy zenésznek megmutatod.

Nagy szerencsében részeltetnek azok, akik nem bíznak meg hivatallal, és nagy kárt okoznak vele maguknak.

***

Aki tud, és tudja, hogy tud, az veszélyes – attól óvakodjatok!

Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az okos – azt tanítsátok!

Aki tud, és nem tudja, hogy tud, az bölcs – attól tanuljatok!

Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az hülye – azt hagyjátok!

***

Nem okos dolog a vezetővel menetközben beszélgetni. (Figyelmeztető felirat Angliában)

Tiszta ótvar, redves ház. (Új mozgalom)

***

Te, ez kinek a cucca? Ez a Münnich Ferenc utca!

Nem mindegy, hogy falusi lány vagy silány falu.

Ne egyél sok kukoricát, mert tengeribetegséget kapsz.

Elnézést, ön tánctanár? Faszt, én illemtanár vagyok.

Klasszikus darab klasszikus rendezésben  – olyan ritka, mint a fehér holló. Egyszerű díszletek hangsúlyozzák a komor középkori hangulatot: trónterem, híd, folyosó, kosztümök (palást); Arany János míves és máig magasztos, gördülékeny fordítása kellő odafigyeléssel követhető. Itt fordul elő Arany nyelvi leleménye, a „vérnősző barom”; vagy a most, másutt különös jelentést kapott: „a többi néma csend”. És a többi, már a köznyelvbe is átment szólás: „Kizökkent az idő…”, , „Több dolgok vannak földön és egen”, „Őrültség, de van benne rendszer”, „Szó, szó, szó”, „Lenni, vagy nem lenni…” Nomen est omen: Hamlet (a név eredeti jelentése: féleszű) minden feldolgozásban furcsa, megzakkant, ami a körülményeket (apja halála, anyja gyors házassága) tekintve érthető; s ebből is magyarázható apja szellemének megjelenése (akit először a tisztek is látni vélnek, utóbb már csak Hamlet). Nyitott kérdés Hamlet és a néző számára is, hogy mennyiben képzelgés, mennyiben valóság. Mert ha csak képzelgés, akkor mi a bizonyíték a gyilkosságra? Az „egérfogónak” nevezett színpadi játék (színház a színházban), valójában a tetemrehíváshoz hasonlóan sokat sejtet; de valódi bizonyíték nincs. Ebből fakad a tragédiába váltó esemény; ráadásul az első adandó alkalomkor a király imádkozik: Megölhetem imádkozás közben? A várakozás okát sokan magyarázzák. Nekem most azt üzeni: kellő bizonyítékok híján nem lehet ítélkezni, akkor sem, ha a bűnös cselekedet egyértelműnek tűnik. Ettől még forrhatnak az indulatok, s legtöbbször ezek döntik el az esemény menetét. Jó, hogy van ilyen színház, ilyen előadás. (Főszerep: Haumann Máté, r.: Eperjes Károly, Magyar Színház, 2026. márc. 4.)

Az öregség, a régi és modern harca, az erőltetett, múltra nem figyelő haladásra, forradalmi életmódváltásra törekvés drámája. „Nem voltak modern emberek”. Iza, kiragadja magára maradt idős édesanyját vidéki otthonából, beköltözteti a Körútra, mindent megad annak, aki egész életében dolgozott, gondoskodott.

Az öregkor mint feladat. Nem lehet túl nagyot lépni, az emberekre oda kell figyelni.

„a jövőről beszél az apjának, mint valami miniatűr Megváltó…” (287), „hogy megválthassa a család és a föld sorsát… Azt hiszi a szerencsétlen, hogy az öregek múltja ellenség” (290)

Antal, a befogadott, támogatott fiú, Iza első, elvált férje látja ezt, kétszer is ki akarja ragadni Szőcsnét ebből a jómódnak álcázott fogságból; „egyszerűen csak önző vagy…, el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed…” (298) Iza, új barátja, Domokos a tragédia után döbben rá („az író eliszonyult”), hogy Iza mennyire önző, hogy szeretete voltaképpen felszínes és kíméletlen, s hogy innen menekülnie kell. Iza nem érzi magát hibásnak: „Én ártatlan vagyok” – akárcsak Pilátus.

„Ugye, nem írsz meg Péter?” (131)

Szocialista szálak: Szőcs Vince bíró volt, de a két világháború között igazságosan döntött agrársztrájkolók ügyében (ezért felfüggesztették), Dekker Kossuth-díjas főorvos, Iza ellenálló, majd sikeres orvos, Dorozs fürdő felvirágoztatója.

Szabó Magda érdekfeszítő stílusa: fölvillant valamit, feszültséget kelt, másra vált, majd később visszatér, magyaráz. Megjelenik Kapitány, nem tudjuk, hogy ki, kutyára gondolunk, később derül ki: nyúl. „Aztán egy éjjel a bíró megszólalt…” A regény részei az őselemek: Föld: Gyüd, kisváros, Darabont utca, ház, Tűz: életmódváltás, Dorozs, Pest, Körút, Víz: Antal—Domokos—Iza (hullámzás), Levegő: Az öregasszony hazatérsége, Balzsamárok, halál, megoldás.

(Magvető, 1963. 302 old.)

Sánta Ferenc egy csúcsra jutott (mint kiderült, lezárult) életmű után a csöndet választotta.

Önmagamban kellett legyőznöm a reménytelenséget.

Ez nem hallgatás, hanem csönd. A hallgatás oppozíciót tételez föl, énbennem pedig oppozíció – a körülvevő világgal szemben – nem volt. Viszont vannak olyan dolgok, amelyekre sem magamnak, és következésképp az olvasónak sem tudtam volna választ adni.  (Győrffy Miklós interjúja, Új Tükör, 1986. 11. 23.)

Roska Tamás mondta egyszer: hiányzik a csend és a védett idő.

Sánta Ferenc: Isten a szekéren https://www.balazsgeza.hu/?p=12703

Roska Tamásról itt emlékeztem meg: https://www.balazsgeza.hu/?p=4613

Az 56-os forradalom „kívülnézetből”. A főhős ugyanis a Rókusban fekszik aranyérműtéttel. Majd következik a „konszolidáció”, a hatalom visszavétele. Aki kimaradt, most bevonódik. Fátray és felesége is a rendszer hívei. Fátray neve mint 56-os felkelő tavasszal felbukkan a Magyar Ifjúságban (holott éppen aranyérrel a Rókusban feküdt); eleinte biztos benne, hogy tévedés, azután szépen lassan mindenki gyanakodni kezd, Fátray maga is kezdi elhinni, hogy ebből még lehet valami, s ügyvéd barátja meg is nyugtatja: pontosan igy kezdődnek a koncepciós ügyek, s ennek könnyen akasztás lehet a vége. Felesége káder, a tavaszi képzőművészeti tárlat egyik szervezője: előbb egy nagy nyitott tárlatot szerveznek, majd rájuk koppintanak, hamarosan egy másik cégnél találja magát, mint káder. Fátrayt közben fojtogatja a gyanú, s csak egy véletlennek kell közbejönnie, hogy mégis megmenekül. Végül lesz Tavaszi tárlat (én így írnám helyesen), és 1957. május 1-én soha nem látott tömeg tesz hitet Kádár mellett… „Nem kényszerből mentek oda az emberek…” 286 – Az első mű, amiben arról olvasok, hogy 56 közös hősiessége pillanatok alatt miként enyészik el; s milyen könnyedén kap tömeges támogatást az új rendszer. Az ügyvéd (igaz négyszemközt) kimondja: Ezek fasiszták, csak vörösök… Fasizmus van: fehér, zöld, barna vagy vörös.” (232) Az ártatlan ember (hisz kórházban volt) meggyanúsítása, a fojtogató félelem (mélyülő kétségbeesés): a párttitkár érdeklődik a neve kapcsán, háta mögött összesúgnak, kitiltják az üzemi étteremből, nem hívják meg egy értekezletre, nyilvánosan megmotozzák a kapuban, elveszik a belépőjét, igazolóbizottság, ahol munkatársai hazudnak vagy mélyen hallgatnak, az ügyvéd barát, aki elmondja, itt nincs segítség… Mondják, ha egy ártatlan embert alap nélkül megvádolnak, sokkal jobban emésztődik. A gazember ugyanis fel van készülve. „Egyetlen délután folyamán, néhány óra alatt összeomolhat az élete, holott nem történt semmi” (120). – A regény alapja valós, valóban volt egy ilyen Magyar Ifjúság-cikk. A kórházak valóban nem adtak ki igazolásokat, hiszen sokan akartak alibit az 56-os októberi időszakra… Keveri a dokumentarista és szépírói elemeket: a kor ismert személyiségei saját nevükön szerepelnek: Luzsicza Lajos, Makrisz Agamemnon, PÖG, azaz Pogány Ö. Gábor, Gobbi Hilda, Major Tamás, Hont Ferenc, Szentpál Olga, Radnót Magda, Biszku, Tömpe, Nyers…

A lényeg: „ezek ugyanazok”, minden folytatódni fog még negyven évig: „Újra kezdik, fél évvel Rajk újratemetése után? Ha megint pereket koholnak, vége a világnak” 188

„ez a rendszer, amely származás szerint ugyanúgy megkülönböztet, mint az előző, csak nem vérségi, hanem osztályalapon” 251

„Mitől van az, hogy nálunk mindig a söpredék kerekedik felül?” 237;  „39-ben a Vörös Csepel is, a proletár Angyalföld is bezöldült, tömegével szavaztak a nyilasokra is” 246; „Látott ő már mindenféle kommunistát, nyilasból jöttet, burzsujból jöttet, szocdemből szalasztottat. A Volksbundból jöttet még nem látott, de miért ne lenne olyan is” 74

„Igazuk volt azoknak, akik fellázadtak és fegyvert fogtak, mindig nekik lesz igazuk, noha mindig le fogják verni őket…” 250, „megalapozatlan a reménykedés, hogy egyszer jobb lehet” 253

Eszembe jutt BI tanárom mondata: A seggek változnak, a nyelvek maradnak.

Érdekes áthallások:

„Semmi sem drága azoknak ott Nyugaton, hogy ezt a térséget újra megszerezzék maguknak… uszít az összes rádiójuk…” (25)

„Elvtársak nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk!'” (Marosán) (86)

A megvádolás/rágalmazás lépcsőfokai:

„hazudtak a szemébe szemérmetlenül” 168 – „Nem azért ajánlotta be a gyárba a srácot, hogy meghálálja, de ezt most minek kellett?” 157 – „Nem fog magyarázkodni egy idegen nőnek…” 168 – „Terrorizálták a hazugságaikkal, ő pedig beijedt… De hogy első szóra engedett a lelki terrornak, mintha bármiben vétkes lenne… Hát ő maga sincs tisztában a bűntelenségével?” 169 – „vérükben van az árulás, a rágalmazás, a hazugság” 199