1964-ben történt. Az egyik legnagyobb vidéki egyetemről kicsaptak négy hallgatót. Az ok: kollégiumi szobájuk falára egy avantgárd dekorációt készítettek, nyilván teli mindenféle forradalmi utalással. A rektor nem tehetett mást. A négy fiú szétszéledt a világban. Hárman közülük soha nem végezték el az egyetemet. A negyedik meséli: Amikor hazaértem, apám nyitott ajtót. Rögtön látta, hogy nagy a baj. Csak annyit mondott: Fiam, pihenj le, majd holnap elmondod, mi történt. – A fiú is úgy gondolta, hogy álmainak örökre vége. Azonnal behívták kétéves katonai szolgálatra. Amikor letelt a két év, az esélytelenek nyugalmával beadott egy átjelentkezési kérelmet a pesti egyetemre. Fölvették. Az utolsó évet így elvégezhette, diplomát kapott. Élete, munkássága kiteljesedhetett, még vezetői pozíciókat is viselt. Friss szemléletű tanulmányok és könyvek sorát jelentette meg. Most egy nyugati kisvárosban él, rendszeresen részt vesz konferenciákon. Még soha nem beszélgettem vele ilyen sokat, mint most a kerthelyiségben.

Folytatása itt: Mocsár Gábor: Fekete csónak http://www.balazsgeza.hu/?p=12454

Itt hozzászólhat!