Egy korokon átívelő Dumas-regény musical változata. Vágyakozás, szerelem, küldetés, jóhiszeműség; és ugyancsak szerelem, ármány, kapzsiság, törtetés. Szomor György remek zenéje és dalszövegei, ráadásul a főszerepben (Edmond Dantes) éppen ma. A történet nekem elsősorban a jóhiszeműségről szól. Arról, hogy az ember alapvetően hisz, és aki hisz, az egészséges; de a jóhiszeműség kihasználható – talán ez is kell, a próbatétel, azután pedig tisztul a levegő. A zenék magával ragadóak, az ifj. és idősebb Dantes duettje különösen szép; a látvány remek, a színpadra állításban tetszik, hogy a késleltetett magyarázat (a börtönben az abbé halála), amely egyben előre utal a lehetséges megoldásra (a rosszat felejteni kell és irgalmasnak lenni, és a vagyont jó célra használni; a bosszú pedig…). Az Operettszínház nézői állva tapsolnak. (R.-koreográfus: Vincze Balázs)
Itt hozzászólhat!
jún
14
