A Száz év magány egyik állandó jelképe: a sárga pillangó. Márquez Aracatacában lévő szülőháza múzeum, de még számos emlékhelyet megjelöltek, megmutatnak: Remedios ~ Meme igen gicces szobra, a vasútállomás, a templom, Melchiades fiktív sírja. Mindenütt, mindenhol sárga pillangók – a regény visszatérő motívumai. Előbb csak sárga virágok: „amikor az asztalos mértéket vett róla a koporsóhoz, az ablakon át látták, hogy apró, sárga virágok hullanak az égből. (…) Annyi virág hullt az égből, hogy reggelre vastag szőnyeg lepte be az utcákat…” (161). A vonat is sárga: A sárga vonat „annyi kétséget és bizonyosságot, annyi örömet és balszerencsét, annyi változást, nyomorúságot és keservet hozott Macondóba” (251). Majd a regény legszebb, legtisztább és legtragikusabb szerelmi jelenetében előkerülnek a pillangók: „A sárga pillangók minden alkonyatkor elárasztották a házat” (325), „rájött, hogy a sárga pillangóknak valami közük van hozzá” (Maurizio Babilonia munkáshoz) (321)… Ezekkel a sárga pillangókkal, vagyis a tiszta szeretet, szerelem emlékével van ma tele Aracataca. — A sárga pillangó: archetípus. A görög-római mitológiában szerelemszimbólum. Psychének pillangószárnyai vannak, Erósz pillangókkal szánt.
Itt hozzászólhat!
