Az El Mirador maja város, a máig ismert legmagasabb maja piramissal (La Danta 72 m) Guatemala és Mexikó határán óriási őserdőben fekszik. A terület sík, s a hatalmas fák közül kikandikáló néhány emelkedésen (piramis) kívül csak a végeláthatatlan dzsungel látszik. Eltöltöttünk néhány napfölkeltét és naplementét a piramisok tetején, megragadott a végtelen dzsungel látványa, az az érzés fogott el, mint a Húsvét-sziget legmagasabb pontján, ahonnan köröskörül végtelen tenger látszott, s az ember úgy érezte, hogy teljesen egyedül van a világ közepén. Óriási területen nincs egyetlen település sem. El Miradorba nem vezet út, csak gyalog járható be a hatalmas őserdő. Hat napon át gyalogoltunk, a hatalmas fák alatti ösvényeken, olykor gyökerekben, kövekben megbotolva. Helyi vezetőnk Alfonso volt, aki elég kemény tempót diktált, és kísért bennünket négy öszvér: az egyiken a holmink, a másikon az élelem, a harmadikon az ivóvíz, és a negyediken Victoria, a szakácsnő. Virradatkor, hat órakor keltünk útra, monoton kutyagoltunk, egy-egy pihenőben Victoria szendvicset készített, gyümölccsel kínált, és délután érkeztünk meg a táborhelyre. A táborhely egy óriási nejlon alatt sátrak, tűzhely, és kezdetleges mosdó. El Miradorban a mosdó egy felfüggesztett vödör, melyből kis csapon lehet hideg vizet engedni a fejünkre. Nagyon kevés a víz, ráadásul száraz évszakban voltunk, egy-egy főre fél vödör víz jutott. El Miradorban éjjel eleredt az eső, a helyi segítők rögtön igyekeztek összegyűjteni. Szerintem azt ittuk a következő napokban, igaz, mi óvatosságból beledobtunk egy-egy víztisztítót. Az El Mirador expedíció során öt maja várost érintettünk. Ezek többsége nincs feltárva, legföljebb egy-egy piramis, szakrális hely van félig-meddig kibontva, restaurálva. El Miradorban komoly ásatások folynak, hiszen ott tíz éve találták meg az eddig ismert legrégebbi maja frízt. Ixbalanque és Hunapu istenek fürödnek rajta. Jó volt nekik, nekünk már csak fél vödör víz jutott. Öt maja várost jártunk be: El Tintalt, El Miradort (mely összekapcsolódik La Muertával), Nakbét, La Floridát. (Nem érintettük Waknát és Iknalt, állítólag az utak arra járhatatlanok.) De akárhol mentünk – egy ideig a nyílegyenes „maja főúton”, mindenhol ember alkotta szabályos „alakzatokat” (struktúrákat) láttunk, vagyis igazolódott, hogy az egész dzsungel tele van maja emlékekkel. Nappal meleg volt, éjjel hideg. Miradorban éjjel nagyon hideg volt, az összes nálunk lévő göncöt fölvettem, és még akkor is vacogtam. Hajnali négykor kimenekültem a jégveremből, már égett a tűz, s a fényében megpillantottam Alfonsót, az öszvérhajcsárt és Victoriát, ők is nagyon fáztak. Rögtön kínálták a forró vizet – caliente, caliente, mondták, mert soha egyetlen szót nem voltak hajlandók mondani más nyelven, csak spanyolul.
Itt hozzászólhat!
