Néha átsétálok Richárd atyához Tihanyba. Hat kilométer, ebből egy a vízen (itt a komp van segítségemre). 2010 óta egy helyen őrzöm az általa szerkesztett Tihanyi kalendáriumokat. Most megkaptam a 2023. évi kötetet. Richárd atya „perjelnaplójában” rögzíti az eseményeket. A kötetet rendszerint úgy fogadják az ismerősök: Benne vagyok? Hol vagyok benne? – Most az Élő magyaróra Balassi Bálint-műsorára készülünk, a Bocsásd meg Úristen és az Adj már csendességet versekről beszélgetünk. Pölcz Ádám, Takács Szilvia és a tévéstáb már vár bennünket. A szerepemet végig nem értem: beszélgetünk a versekről, no de Richárd atya elvben a magyartanárom lehetett volna, igaz, közben én is magyartanár lettem. Ezért a felvétel kezdetén felidézem a kapcsolatunkat, majd belevágunk a versekbe. Richárd atya értelemszerűen jobban benne van a témában, én inkább a versekben megnyilvánuló antropológiai beszédaktusokra (bocsánatkérés, ima, életgyónás, megnyugvás) térek ki. Majd meglátjuk, hogy mi marad a vágott változatban. – A beszélgetést a Regében folytatjuk, bőven túl vagyunk az ebédidőn, nem tudok ellenállni a bundáskenyérnek. Olykor eljöttem Richárd atyához elmondani ezt-azt a világról, világomról. Mindig meghallgatott. Pontosan éreztem, tudtam, hogy mire számíthatok. Most megírta a Kalendáriumban:

  • Újra és újra megtapasztalom, hogy a másik ember problémáját nem én fogom megoldani. A legtöbb, amit tehetek, hogy vele vagyok, mellette vagyok.

Az a szerencsém, hogy én mindig tudtam, a gondjaimat magamnak kell megoldani. És meg is oldottam mindig. Viszont beszélgetni nagyon fontos. A beszélgetésekből annyi minden kibomlik. Már önmagában az is megoldás, hogy mások számára megfogalmazok valamit. A napló is erre való. Jelen naplóm kiinduló ötlete is Richárd atyától – és a most eltávozott Sz. Tóth Gyula tanár úrtól – származik. Van valami nagy titok a kölcsönösségben. Hogy bizonyos emberekkel jó együtt lenni.

A beszélgetések Richárd atyával beépültek gondolkodásomba, munkáimba: például a legutóbbi Folklór és nyelv című könyvem bevezetőjébe a „téren és időn kívül létező dimenzió”, s jól esik, hogy ő is reflektál a „túlsó partra”, így például a Zamárdi szabadegyetemre, amelynek kitűnő és emlékezetes vendége volt.

Minden balatoni reggel, amikor felkelek, átnézek Tihanyba, és köszönök Richárd atyának;  minden este, a parton sétálva figyelem, hogy mikor gyúlnak ki a fények Tihanyban. (Tihanyi kalendárium, 2023. Szerk.: dr. Korzenszky Richárd OSB.)

 

Itt hozzászólhat!

Megosztás