Vélemény, hozzászólás?

771 hozzászólás on Üzenetek

  1. smét egy gyönyörű Balázs Géza -írás. Turgenyev Cтихотворения в прозе, Költemények prózában című művének Как хороши, как свежи были розы, magyarul Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák című darabját juttatja eszembe. Hát igen. Az elmúlás. Azt fogalmazza meg a professzor úr is prózában, amit – Ó, a szárnyas idő hirtelen elrepül, Elhull a virág, eliramlik az élet, … minden ellovan – Berzsenyi, Petőfi és Ady. Az életemben először Tiszacsécsén hallott, később Ady A ló kérdez című versében is „szívembe dobbanó” ellovan, mert akusztikailag tökéletesen harmonizál fogalmi jelentésével, számomra az egyik legkedvesebb magyar szó.
    Az egészében az elmúlást kifejező ige első része az ell, ellik, ellés szavak tövét képezi, a „lósors”-ban az elindulás, a születés élményét érzékelteti, s ezáltal az el igekötő jelentését a szóra hangolja. A utolsó három hangja képezte van a jelenre utal, a lov tőből a rohan, suhan, lohol igék mintájára alkotott szó, a ló vágtatásával, az idő gyors múlását érzékelteti.
    A magánhangzók – a magas e-től a mélyebb o-n keresztül a legmélyebb a hangig, a „zöldtől” a „barnán” át a „feketéig” terjedő, háromfokozatú „skálája” – a születés, létezés és elmúlás fázisait adja, a két l pedig, amely a Pegazus páros szárnyaként nyúlik ki a szóból, a nesztelen, finom, lágy suhanást fejezi ki tökéletesen.
    Most – Balázs Géza írásának köszönhetően – az elszáradt a virág szintagma is a lelkem darabjává vált. Itt muzsikál bennem. Köszönöm a szép gondolatokat, amelyek hangulattá olvadtak a lelkemben.

  2. Füzi Csaba szerint:

    A pótszabadság abszolút pozitív töltetű szó 😉

    • balazsge szerint:

      Köszönöm, Minya Károly tanár úr nevében is, aki az alapszöveget írta. Csak ennyi pozitív “pótot” találtunk: Pozitív jelentésű: – pótnagyi, pótmama, pótmamaszolgálat…, de a pótszabadság is az!!! BG

  3. Dékány Ilona szerint:

    Tisztelt Professzor Úr ! Ma kivételesen este is hallgattam a rádiót , így értesülhettem az Ön műsoráról . A Facebookon több ízben írtam azon észrevételemről , hogy úgy terjed a –ba, –be toldalékolás , mint a járvány . Mivel remek tanárom volt / Fodor József / a Tanítóképzőben , magam 38 évig tanítottam , ” éles füllel ” figyelek a helyes beszédre . Számomra az a szomorú , hogy közszereplők , egyetemi tanárok sem használják helyesen a HOL? kérdésre a ragokat . De: A helység–helyiség , az egyelőre –egyenlőre ismerete is hiányos. Az –e kérdőszócska helytelen használata pedig ” hab a tortán ” !Nem vot ildomos , de írtam levelet Nógrádi prof–nak , aki ígérte , hogy figyelni fog , de sajnos továbbra is ” vezeti a listát ” ezen a téren . Elnézését kérem , ha a problémával kapcsolatosan volt már figyelmeztetés ! —Ezentúl próbálok figyelni erre a műsorra .— Jó lenne , ha a MTV–ben is lenne

  4. Ez ki? Lehet, hogy csak rövidülés. Ti. „Ez az ember kicsoda?” Fordított szórendben értelmesebb: Ki ez? (megint csak: Ki ez az ember?)

  5. Hogy pesszimistább lennél, mint korábban? Inkább még mélyebb, még filozofikusabb. Nagyon érdekes az is, amit az Egybeesésekben írsz. Nekem is volt számos hasonló élményem. C

  6. Meghatóan gyönyörű a Pesszimizmus? című írásod is. Újabb tanúsága annak, hogy milyen csodálatos ember vagy.
    Szabó Lőrincet én is nagyon szeretem. Lóránt bácsival, legjobb ismerőjével és értőjével én is jó barátságban vagyok. A korábbi gazdasági vezetője, dr. Magyar György, azóta már nyugdíjas, jó barátom. Oroszlányban él. A város sportéletéről szóló közel háromszáz oldalas könyvét én lektoráltam. Több mint egy hónapig dolgoztunk rajta. Pár évvel ezelőtt Gyuri hozta el Tatabányára Kabdebó tanár urat, akivel nagyon jól összejöttünk. Nem volt nehéz, mert csodálatos ember, óriási egyéniség. Hívott a miskolci egyetemre tanítani. Jólesett, de természetesen nem fogadtam el a felkérést. Tatabánya- Miskolc nem Tatabánya – Budapest.
    Baráti szeretettel ölellek.

  7. Istenem, mennyi emlék jön elő bennem! János bácsi és Mimi néni, de jó látnom őket!

  8. Sz. Tóth Gyula (Ad: Internetmigráció) szerint:

    Az “Internetmigráció” jegyzethez.
    Globalizációs abszurd. A szörnyűség humánuma. Megpróbálom körüljárni. Korunk nagy – emberi – invázióját többféle oldalról közelítik: politikai, ideológiai, gazdasági, emberjogi, satöbbi szempontból. De megfogni, de rendezni nem tudja sem világszervezet, sem egészségügyi, sem jogi hatóság, sem katonaság. Dúl a migrációs vihar. Erre jön Balázs Géza a fölvetésével, melyet eddig így nem vetett föl senki. (Főleg hivatalos szervek nem.) Tehát valahonnét (hely), valakik (szereplők), valamiért (az ok homályos), nekiindulnak (cselekvés), elhagyják (szülő)földjüket. Mennek valahová (újabb hely, nem a szomszédban van – mi az?) Az interneten gerjesztett kaland indul. A szereplők (a valóban szegény, szerencsétlen migránsok) nem igazi, klasszikus, romantikus kalandvágyból vágnak neki a világnak. Nem is a világnak vágnak neki, arrébb állnak. A virtuális világ szereplői ők. Az elhagyott hely még valóságos. És itt a bökkenő: mi közük hozzá? Mi az elvándorlók hely- és énazonosság-tudata? Nincs identitástudatuk. És nincs a továbbálláshoz szükséges kártyájuk: ’carte d’identité’, se személyazonossági igazolvány, se személyi azonosító (se egyéb azonosíthatóságok, pl. banki számlaszám…) És így érkeznek meg „valahova”. De mi az a „valahol”? Én-azonosítók nélkül belépnek oda, amiről nem tudják, micsoda – a hely, az ottani szereplők, a körülmények, satöbbi. A jobblét reményében jöttek, így az emberbarátok. De vajon az érkezők ismerik a jobblét körülményeit? Hogy hova csöppentek? Hogy mit várnak az új helyzettől? Hajlandók megismerni az új, a befogadó helyszínt, a körülményeket, az ott élőket, akiknek az a földjük, és azt művelik a családi hagyományok nyomán évtizedek (sokszor évszázadok) óta? A virtuális valósága: az én-azonosság nélküli emberek egy számukra ismeretlen kultúrában. Rosszabb, mint a kalandvágyból hajótörést szenvedettek a lakatlan szigeten. Matt?

  9. Hornig Tibor szerint:

    Tisztelt pofesszor úr, mint külhöni magyar igyekszem megőrízni a magyar nyelv szépségeit. Csak egy példát említenék. Nagyon sokszor használja a média azt a kifejezést hogy voks, voksoltak, stb. Engem ez iszonyatosan zavar. Mert ugye van népszavazás, de nincs népvoksolás, és sorolhatnám. Miért használja a köztévé ezt a szót, mikor hitelesebb a magyar kifejezés. Valóban csak egy példa.
    Üdvözlettel

    Hornig Tibor
    Szlovákia

  10. Szekér Ágnes szerint:

    Kedves Professzor Úr!

    “Az ügyben X és Y tudhatnak nyilatkozni.”
    Ez a mondat miért nem helyes?

    Köszönöm válaszát,
    Sz. Ágnes

  11. Balázs Pál szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    Már idősebb ember vagyok, a költészet szerelmese, ifjú koromban magam is előadtam néha verseket nyilvánosan, és igazi “vájtfülű” módjára élesen felszisszenek a mai nyelvhasználat számomra elfogadhatatlan torzításai miatt. De most nem ezekről kívánok szólni, ezek nagy részét Professzor Úr gyakran gombostűhegyre teszi. Egy konkrét dologról azonban semmiképp sem szeretnék hallgatni.
    Nagyon birizgálja a csőrömet a nyilvános fellépéseken nagyon gyakran hallott félreértés. Vörösmarty Szózatáról ,annak is a második versszak utolsó soráról van szó: “itt élned, halnod kell”. Az előadók nagy többsége az “itt” szót teljesen hangsúlytalkanul, szinte névelőként használja, a hangsúly az igékre esik, ami úgy jön ki, hogy “itt Élned, Halnod kell” – és nem mást csinálnod. Ez persze teljesen értelmetlen félreértés. Számomra teljesen egyértelmű, hogy itt a hangsúly az ITT szón van, tehát ITT kell élned, halnod – és nem másutt. Ennek csak így van értelme, és meggyőződésem szerint Vörösmarty intenciója is ez volt.(a vers ritmusa kedvéért a szórenden elkövetett erőszakot minősítsük Vörösmarty költői szabadságának…) A nézetem szerint, e gyönyörű vers előadásakor mindenképpen az “itt” szót kell hangsúlyozni, még akkor is, ha ez nem könnyű. Én magam ezt néhányszor megkíséreltem, és állíthatom: ÍGY is lehet mondani ezt a versrészletet.
    Nagyon szeretném megismerni Professzor Úr véleményét ebben a kérdésben, ha lehet – e-mail útján.
    Már előre hálásan köszönöm
    Balázs Pál

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Balázs Úr, magam is az itt határozószót hangsúlyoznám, üdvözlettel: BG

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Balázs Pál! Nagyon köszönöm a felvetését. Ez nekem is évtizedek óta nagy problémám! Kár, hogy a már eltávozott költőkkel nem lehet vitatkozni, megbeszélni dolgokat. Én megkérném például Radnótit, hogy a Nem tudhatom… című versében a “messzeringó gyerekkorom” kifejezés (egy alkalommal az év költői szava is lett!) alaptagját a finomabb, lágyabb “gyermekkorom”-ra (Szabó Gyula – “meghamisítva” a verset, így is mondja) a “lángoktól ölelt kis ország” “kis” jelzőjét (Ady A föl-földobott kő című versének analógiájára, a ritmust megtartva )a meghittebb, bájosabb “kicsi ország”-ra módosítsa. Vajda Jánost arra próbálnám meg rábírni, hogy Húsz év múlva című verse “Csöndes szívem, többé nem ég” részletének (mivel egyértelmű – a vessző is ezt mutatja – hogy a csöndes nem jelző, hanem állítmány, és két tagmondat áll egymás mellett) szórendjét, hogy egyértelmű legyen “Szívem csöndes”-re változtassa, Vörösmartyt pedig – a legnagyobb tisztelettel – igyekeznék meggyőzni arról, hogy a “profi versmondók” által is félreértett (ám Ön által is tökéletesen érzékelt – hisz “E kívül”, “EZ a föld”, “EZ melyhez, ITT..ITT.. ITTEN”- ) nyomatékosítás “helyre tétele ” érdekében Élned, halnod ITT kell-re módosítsa a verssort. Mert az “Itt élned halnod kell” sor szórendje miatt éppen a költemény “tengelye” tört el. Itt kell élned és halnod, és nem máshol! Ez a vers legcsodálatosabb üzenete. Az, hogy élnünk és halnunk kell, evidens. De nem mindegy, hogy elmegyünk, vagy maradunk. ITT. Érdekes lenne a “Miklós”, a “János bácsi” és a “Mihály bácsi” reakciója. Kár, hogy erre nincs már lehetőség.

  12. Pálmay Lórántné szerint:

    Keresem az érdekfeszítő, színes, lenyűgöző szavakkal rokonértelműeket. Előre köszönöm a választ.

  13. Bencsik Dezső szerint:

    Tisztelt Uram!
    Már régen bosszant, (és magamban gyűjtögetem) közéletünk idétlen megnyilvánulásait.Első számú kedvencem a “kitakarás”. Kíváncsi lennék, ha nem magyar logikával rendelkező használóinak felajánlanám:vetkőztesse le ( feleségét-lányát , és takarja le.Én odamegyek, és lehúzom róla a takarót.Most kitakartam- betakartam ?A másik a Nő.Nincs hölgy, kislány, nagylány, asszony, anya, csak nő.És a szókincs hiánya.Külön szám a bealszik , de mondjuk alá- fölé alszik? Arról már nem is beszélve : odaadod nekem? Az ide már teljesen kiment a divatból. – Lenne egy javaslatom: a rádióban, TV- ben elhangzó “tudományos” előadásokban előírnám, hogy hány idegen szót használhatnak, amit esetleg elmondana magyarul is.. Beszédhibás riportalanyt csak végszükségben szólaltatnék meg. A szókincs elsilányosodása egyre szembetűnőbb.Sajnos a bemondók sem állnak a helyzet magaslatán.az Á helyett szívesebben mondanak A-t Dakar-Pollack(!) A másik, inkább reklámban előforduló “érdekesség” az éneklés.A szó végét nem le, hanem felviszi, és elnyújtja. jobaráát!Remélem kis gyűjteményem felkeltette figyelmét (Esetleg nem ismeretlen Ön előtt sem,de így megnyugtattam a lelkiismeretemet.)
    Maradok tisztelettel lelkes hallgatója.:
    Bencsik Dezső

  14. Csaba (Ad: Tudjátok, mi a fájdalom?) szerint:

    Igen. Az új idők új dala a FájDAL, a jeremiáDAL. Nekikeseredett énekesek, akiknek fáj az élet, fújják reggeltől estig, estétől reggelig. Nyekeregve, hamisan, örömtelenül. Ők nem ismerik az „aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” gyönyörű üzenetét.
    Van egy régi, jó barátom. Zseniális ember. Kiváló filmesztéta és irodalmár. Mindkét minőségében több könyve is megjelent. Ő írta meg a 20. századi magyar irodalom kuriózumát, a Móricz Zsigmond utolsó szerelme című remeket is. Az írónak az általa előkeresett naplójegyzetei alapján bebizonyította, hogy Csibe „indulásból” a szeretője volt a nagyembernek , s hitelesen, színesen leírja a nem mindennapi „love storyt”. Szatmári helynevek igézetében című könyvemet ő ajánlotta az első, belső fülön, én pedig az egyik novelláskötetét lektoráltam. Érthetetlen, megmagyarázhatatlan módon az utóbbi időben ő is „megjeremiásodott”. Magányos farkas lett. Egy magyarul is jól hangzó orosz szó, az ennek megfelelő „birjuk” – birjuk vagy nem birjuk” – szólal meg bennem, ha rá és a hozzá hasonló, napjainkban egyre szaporodó „lelki remetére”„ gondolok.
    Barátom szinte mindenkit „elmart már magától”, – nevetséges koncepciós pert indítva ellenem” – velem is megszakította a kapcsolatot. A „bűnöm” az volt, hogy elfogadtam egy felkérést. Annak a kisvárosnak a polgármestere, ahol ő él, és ahol én is éltem és tanítottam évtizedeken keresztül, megkért, hogy segítsek a településről elszármazott néhány egyetemistának abban, hogy megfelelő színvonalon írják meg a helyi újság egy különszámát. Én ennek örömmel tettem eleget. Az újság meg is jelent. Ő azt vágta a fejemhez, hogy legalább 25, a kisvárosban élő magyartanárt „köptem szembe”, mert ezek szerint a Dunántúlra kellett fordulnia a helyi vezetésnek, hogy egy alkalmas embert találjanak erre a feladatra. Erről csak annyit, hogy ha őt kérték volna fel, hallani sem akart volna róla, durván elhárította volna magától. „Te ott nyalod ki a polgármester fenekét, ahol akarod, de én veled minden kapcsolatot megszakítok, a levelezési listámról is töröllek”-írta. Az elbocsátó, nem túl szép üzenetre azt válaszoltam, hogy nekem a barátság nem törékeny cserépedény, hanem úrvacsorai serleg, s részemről az is marad. Akkor is, ha ő a földre ejti.
    Amikor a novelláskötete megjelent, mindezek ellenére küldött belőle nekem is egy dedikált példányt. Az aláírása alatt „a meghasonlott” „utónév” szerepelt. Szeretetre-, ugyanakkor sajnálatraméltó ember. Az első – vele kapcsolatos – jelző jóval erősebb bennem.

  15. Talán az amerikai angol mintát követve szokták meg ezt a right / all right megfelelőjeként. De magyarul mindenképpen tiszteletlenség, ahogy az aha és az oké is (természetesen a közvetlen, bizalmasabb, baráti viszonyok kivételek).

  16. Szilvási Csaba szerint:

    A Jó, rendben című íráshoz.

    „A kultúra, az emberiség élete ott kezdődik, amikor a két vadember, a két lábon járó ősállat, ahogy négykézláb kuporodva meglátta egymást, nem rohant egymásra, hanem átugatott a másiknak…. Az út többi része, az evolúció vonala, nyílegyenes. Az ugatás differenciálódik: végül nemzeti irodalommá válik…” – írja Móricz Zsigmond a Pesti Napló, 1936. szept. 20-i számában.
    Az író akkor még nem sejtette, hogy ezen a nyílegyenes úton haladó emberiség egyszer csak meggondolja magát, és elindul vissza az ősállapot, a “kutyavilág “felé. A Jó, rendben az evolúció, azaz óicúlove “már majdnem kiindulópontját” mutatja. Úgy hangzik, mint két vakkantás. De van ennek már egy “egyvakkantásos” változata is, az oké. Írásban Ok, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy Ó, köszönöm.

    Stílszerűen “indiánosan” úgy fejezhetném be ezt a hozzászólást, hogy Uff. (Beszéltem). Még stílszerűbben úgy, hogy Vauff.

  17. Ugyanúgy terjed, mint egy másik: Ez így van.
    Nincs igen, nincs egyetértek, nincs semmi már, csak az „ez így van” formula.

  18. Tévé. Még ennél is rosszabb a helyzet. Alig akad műsor, amelynek a hátterében ne dobolnának folyamatosan. Őrület. Mantra félpercenként: „A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”

  19. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Tegnap hallottam a műsorában a beteg/orvos párbeszédről szóló írást. Én nem gondolom, hogy a “tetszikelés” megfelelő forma a beteg és orvos között. A gyakorlatban nénizés, bácsizás van, amit kissé lekezelőnek tartok. Miért nem lehet a hogy van Kedves József, Kedves Marika formulát használni? A közbeszédben is furcsállom, hogy míg a néhai Köztársasági elnök feleségét Dalma asszonynak szólítják, addig a 99 éves Szlovákiában élő tanítónőt aki, elvesztette szlovák állampolgárságát, Ilonka nénizik. Szerintem lehetne Dalma néni, és Ilonka asszony is.

    Tisztelettel:

    Ábrahám Zoltán

  20. Fekete Károly szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! A minap hallottam a Magyar népmesék sorozatból A víz tündére című epizódot a közszogálati televízió egyik csatornáján. Alig hittem a fülennek, amikor a mesélő (Szabó Gyula) néhány modatot suk-sükölve olvasott fel. Elhiszem, hogy az adatközlő is így mondta el a mese gyüjtőjének, de talán mégsem kellene a mesehallgató korosztályt erre tanítani. Köszönettel: Fekete Károly

  21. Joliska (Körbejárt Föld) szerint:

    Kedves Tanár Úr! Mi már elolvastuk a Körbejárt Föld című
    könyvét, és nagyon tetszett, sok szép és érdekes van benne. Köszönjük.

  22. Tőzsér Ágnes szerint:

    Kedves Géza! Hol lehet hozzáférni majd Halász Csilla Arany pesti lakásairól szóló előadásának anyagához? Elsősorban az Akadémia épületében elfoglalt lakása, szobái érdekelnének, illetve H.Cs. kutatása arról, hogy Arany utolsó lakása nem a palotában, hanem a bérházban lett volna. Sok évig dolgoztam az MTA Könyvtárában, többek közt a Kézirattárban is, innen ered érdeklődésem a téma iránt.
    Üdvözlettel: T.Á.

  23. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Többször hallottam beszélni önt a -ba -be -ban -ben helyes használatáról, sőt talán arról is, hogy ezek már felcserélhetőek. Minden példa nélkül arra szeretném kérni, hogy a reggeli rádióműsorokban leadásra kerülő útinform jelentések közül hallgasson meg néhányat, más, és más adókról és fejtse ki véleményét műsorában az ott tapasztaltakról.
    Tisztelettel:

    Ábrahám Zoltán

    • balazsge szerint:

      Azt nem mondhattam, hogy fölcserélhetők, de azt igen, hogy a -ban/ben a beszédben gyakran rövidül -ba/be formára.

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs úr!

        Köszönöm a pontosítást. Ami miatt én javasoltam a fenti műsorok meghallgatását, ott pont fordítva történik a dolog. Szerintem a -ba,
        -be hosszabbodik meg -ban, -ben-re.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs úr!

        Köszönöm a pontosítást. Ami miatt én javasoltam a fenti műsorok meghallgatását, ott pont fordítva történik a dolog. Szerintem a -ba,
        -be hosszabbodik meg -ban, -ben-re.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

  24. Zsalakovicsné Arató Gizella (Ad: Tetten ért szavak) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Nagyon tetszik a Tetten ért szavak. Ha tehetem, rendszeresen hallgatom. Sajnos a rádióban nagyon sokszor hallok olyan megszólalásokat, amiket helytelennek érzek. Biztos, hogy amit most szeretnék szóvá tenni, nem nyelvtani dolog, de a rádiónak nagy a felelőssége az emberek műveltségét és kulturáltságát jó, helyes irányba terelni és példát mutatni.
    A műsorvezetők, riportereknél gyakori és irritáló (pl. Kocsis Éva) hogy a megkérdezett alanytól nem köszönnek el a beszélgetés végén, nem is utalnak rá, hogy befejezték a kérdezést, hanem szinte a szavukba vágva, egyszerűen, tárgyilagosan (jó esetben): X.Y.-t hallottuk, és kész.
    Szerintem ez meglehetősen udvariatlan forma. Ez a forma egyre gyakoribb.

    Másik ugyancsak nem Önhöz tartozó, de a rádiózást az utóbbi időben zavaró dolog, a pontos idő bemondása. Elhangzik a sípszó és nem azt mondják rögtön, hogy hány óra, hanem zene, szignál, egy buta szlogen és talán ezután elhangzik a pontos idő, ugye ami nem pontos, mert fél-egy perc már eltelt.

    Ugyancsak jó lenne, ha hivatásos megszólalókat jobban szűrnék, hogy ne csak helyesen, de szépen is beszéljenek. Nagyon sok olyan riportert hallani, akik az “a” helyett “e” hangot használnak, ezt én úgy nevezem “pestiesen” beszélnek.
    Van ismerősöm, akinek, ha telefonon beszélünk alig értem a szavát. Megfigyeltem, egy tudósító akit Berlinbe küldtek ki évekkel ezelőtt ugyanilyen mód beszélt. Nemrég hallottam tudósítani, alig ismertem meg a hangját, pedig jellegzetes, mert szinte teljesen levetkőzte, talán az idegen nyelv állandó használatának következtében.
    Köszönöm a műsort!
    További sikeres működést és sok hallgatót kívánok.
    Tisztelettel: Zsalakovicsné Arató Gizella

  25. Sevaracz Máté szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!
    Kb. két-három hete a szokásos 19,25-kor kezdődő rádió adásban beszélt egy könyvről mely elsősorban a választékos kifejezésről szólt. Olyanoknak ajánlotta akik gyakran beszélnek kisebb-nagyobb csoportok előtt.
    Kérem szíveskedjen megírni a könyv szerzőjét és a a könyv címét.
    Köszönettel, S.Máté

    • balazsge szerint:

      Tisztel Sevaracz Úr, azt hiszem, erre gondolt:
      Tarczy Gyula: Ha mikrofon kerül kezedbe. Alcíme: műsorvezetők gyakorlati kézikönyve. A kötetet Minya Károly tanár úr ismertette, a szerző nyíregyházi. Üdvözlettel: BG

  26. Andó Gergely (ad: Másként: vasút+országút szerint:

    Helló!

    A vasúti pályának a legnagyobb engedélyezett meredeksége sokkal kisebb, mint egy autópályának. Így a vasúti pályát sokkal nagyobb távolságon kéne bevágni a földbe. Márpedig a mélyépítés mindig drágább, mint a magasépítés és a karbantartása is sokkal, de sokkal nagyobb, a növekvő környezetterhelésről nem is szólva (az autópálya így is- úgy is elfoglalja a területet, de egy vasúti bevágás rézsűje sokkal többet vág ki a tájból). A villamos fonódásának forgalmi hatása függ a fonódó szakasz hosszától. A kettes villamoson mely szakaszon volna értelme szerinted fonódni és miért? Hogy jut közelebb bárki is a korláthoz, ha előtte percenként, váltakozó irányban halad a villamos 25-40 km/órás sebességgel? Ez balesetveszélyes. Az alsó rakparton lett volna tér és mód az embereket közelebb vinni a folyamhoz. Nem éltek vele…

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a szakszerű hozzászólást. Mély- és magasépítés ügyében nem vitatkozhatok, nyilván igaza van a szakembernek. Pusztán annyit látok, hogy egy négysávos autópályahíd a vasút fölött óriási tömeg beton, áthidalás, míg az egy- vagy kétvágányú vasút tömege kisebb, hídszerkezete is sokszor egyszerűbb. De elfogadom, ha nem így van.
      2-es villamos: a Parlamenttől az Erzsébet, de akár a Szabadság hídig (a teljes Duna-korzót) elzárja a Dunától. Kb. a korzó közepére képzelem el, fonódó módon, kitérőkkel (mondjuk) a Vigadónál és ahol még kell. A Vigadónál a kitérőn a belátható szakaszokon megvárná az egyik a másikat. (Amszterdamban pontosan így közlekednek.) A fonódó két oldalán sétaút lehet, a gyalogosok a korlátig kimehetnének, és élvezhetnék a látványt. (A világ legszebb látványát, de ez szubjektív). A lényeg: a most elzárt rész megnyílna, a csúnya vágánytömeg eltűnne…

      • Andó Gergely szerint:

        A vasút fölött azért nincs óriási tömeg beton, csak magánál a támfalnál és a rövidke hídszerkezetben van valamennyi. Nem mellesleg a vasúti pályát lényegesen nagyobb tengelyterhelésre méretezik, mint a közutat. A hídszerkezete sem egyszerűbb, csak kecsesebb, de azért ma az acél drágább, mint a beton tartó. Jóval!

        Szeretném javasolni, hogy inkább az alsó rakpart rehabilitációjában gondolkodj! Nem azt kéne inkább “befedni” és akkor a villamos is maradhat a helyén + mindkét oldalon sétáló és kerékpáros lehetőségek jönnek létre, lényegesen javítva a Duna és panoráma élményt? 🙂 Amúgy az olcsóbb is ez lenne, a villamospályát arrébb rakni elképesztően drága (ismét csak a talajnak el kell bírni a jármű súlyát, ami a közúti átlag feletti…)

        • balazsge szerint:

          Vasút-közút ügyben legyőzettem.
          Tökéletesen egyetértek abban, hogy a Duna-partot vissza kéne adni a városnak. Ennek sok megoldása van, ismét nem az én szakmám, de a befedés szerintem azért nem kis pénz. A két sínpár áthelyezése, összefonása nem zárja ki a part további, teljes rehabilitációját. A végső megoldás a kocsik kitiltása lesz úgyis, s akkor lehet erről gondolkodni.
          Mivel látom, hogy a kérdés érdekli, itt a honlapon jó pár éve írtam már forradalmi ötleteket a budapesti tömegközlekedéssel kapcsolatban, legutóbb a Biciklijárda kapcsán a biciklikultúráról, s fogok adagolni még néhány elképzelést. Mondjuk a Mo.-on áthaladó, csaknem folyamatos Bécs–Szeged kamionkaraván lesz az első…

          • balazsge szerint:

            Kedves Gergely: eszembe jutott még két adalék a vasút+országúthoz. Megépült az M3-as autópálya, ha jól tudom mezőcsáti csomópontja, egy alig járó egyvágányú vasút fölé. Amint megépült, a vasút megszűnt. – Egy évtizedes munka volt a Hungária körút/Kőbányai út kereszteződésében a MÁV legalább 2 x 4 vágányos Keletibe és Józsefvárosi pu.-ra vezető alagútjának kiszélesítése. Amikor végre elkészült, megszűnt a Józsefvárosi pu., ma a pompás MÁV hidaknak csak az egyik felét használják. (Jó, ez nem szorosan az általam jelzett út-vasút probléma, ez egy kicsit annál magasabb.)

          • Andó Gergely szerint:

            A mezőcsáti vonal nem szűnt meg, azon a személyszállítás ugyan szünetel jelenleg is (nagyon helyesen), de áruforgalmat (néhány év szünet után) újra bonyolít. Nem csak itt merült fel a vasútvonal megszüntetésének gondolta a gyorsforgalmi úthálózat (és elkerülő utak) kapcsán, de valójában erre soha, sehol nem került sor. Nem vállalta be a kormány ezt a döntést.

            A Hungária körútnak és a Kőbányai útnak nincs kereszteződése, ott már Könyves Kálmán a körút névadója. A vasútnak ott nincs alagútja, a körútnak van ott aluljárója, mely ki lett szélesítve, emiatt kellett a vasúti tartószerkezetet is részlegesen cserélni. A pompás MÁV-hídnak a valóban a felét használják napi szinten, de további két vágány jelenleg is járható – ami indokolt is, hiszen jó eséllyel az Északi Járműjavító területére költözik a Közlekedési Múzeum, ami igényli majd a vasúti kapcsolatot és a nosztalgia vonatok közlekedését.

          • Balázs Géza szerint:

            Örülök, hogy ezek szerint minden a legnagyobb rendben van a közlekedésfejlesztésben, meg is nyugodtam hosszú időre.
            A Közlekedési Múzeum nem Rákosrendezőre vagy a hozzá közel eső vasúti skanzen mellé költözne? Praktikusabb lenne.

  27. Tohol Éva (ad: Pakál) szerint:

    A cicusról jut eszembe egy angol versike:Cats sleep anywhere, any table any chair, etc.

  28. Szathmáry (ad: Pakál) szerint:

    Géza gazda most
    -il viso sulla mano –
    bal arcával tenyerére támaszkodva,
    ,kérdezgetve, mi a kő? (vagy mi a manó?)
    meditálgat, mint egy egyiptomi kobra:
    “Bár germánul az uralt ősrégit jelent,
    Pakál ősi jogon foglal-e helyet fent,
    uralkodói pózban az ő asztalán,
    elterpeszkedve, abban a hitben talán,
    hogy ő maga Básztet a hold istennője,
    gazdája, a Napisten védelmezője?”

  29. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Kedves Tanár úr!
    Ezt a nyelvi szokást irtanám ki szívesen, amelyet egy inforadio.hu-n megjelent hírből írtam ki Önnek:

    Vádat emeltek a szakfordító-tolmácsként dolgozó budapesti nő ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes szóvivője. Négyessyné Bodó Marianna elmondta: a 2015. szeptember 16-i…

    Így írnám:

    Vádat emeletek a szakfordító-tolmácsként dolgozó budapesti nő ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes szóvivője, Négyessyné Bodó Marianna. Mint elmondta: a 2015. szeptember 16-i…
    Kiirthatatlannak tűnik ez a sajtóban megjelent szokás.

    Tisztelettel üdvözli:

  30. Sz. Tóth Gyula (ad: Biciklijárda) szerint:

    Sz. Tóth Gyula szerint:

    Jelenségről van szó. Személyes tapasztalattal csatlakozom:

    Járdára nevelés. Házunk elé érve a kaput nyitnám, de lárma balról, biciklis közeledik a keskeny járdán. Sőt többen jönnek. Tétovázom, hova surranjak. A kerítéshez lapulok. Elől egy kissrác, mögötte az apa, majd egy lányka, a sort az anya zárja. Gördül a biciklis család. Szakszerűen, divatosan beöltözve, semmi sem hiányzik, a sporthoz készültek. Habozok, szóljak, ne szóljak. De mégis, még elütnek. És különben is, vegyük úgy: helyzetgyakorlat. Amilyeneket gyakran végeztünk a kommunikációs foglalkozásokon, kicsikkel, nagyokkal. Most nem kell elképzelni a jelenetet, itt gördül előttünk. Maga az élet produkálja. Próbálkozom. Köhintek, intek is gyöngéden. A menetoszlop nem akar lassítani, nekik terveik vannak. Élőszóra váltok: nem jó ötlet, vetem be. Nem szitkozódom, ingatom a fejem, jelzem, kész vagyok a párbeszédre. Csodálkozó tekintetemre, de inkább a kijelentésemre már reagál az apa. Mi a probléma? Így a kemény kérdés. Érzem, itt meg kell küzdeni. Mondandómat neki címzem. Nem szerencsés a járdán biciklizni. Miért is? – bök vissza. Mert szabálytalan. Mielőtt riposztozna, hozzáteszem, meg aztán nevelési hiba is, mert ha az iskolában elemezzük az ilyen helyzetet, hát szabálytalannak kell minősíteni. És a kisgyerekei meg azzal fognak védekezni: de hát azt mondta az apukánk… És akkor, én mint tanár, nem mondhatok mást, csak azt, akkor is szabálytalan. Vagyis a szülő is szegi a szabályt. Mindezt halkan, finom határozottsággal mondom, az apának címezve, nehogy leromboljam tekintélyét gyerekei előtt. Szabálytalanságra tetszik szocializálni a gyermekeit. Ezt mintha szöget ütne a fejében. Meg aztán nagy a sérülés veszélye, elütnek egy házból kilépő embert, kisgyereket, vagy éppen egy kitolató autó üti el a biciklist. Láttam már ilyet, erősítem. És ez igaz is, nemrég egy jó barátunkkal találkoztunk a Traumatológián, a Sürgősségi osztályon, aki egy szép szombati reggelen nekiment az autónak. Az autó lassan kifelé tolatott, a biciklis a járdán hajtott. Puff. Csuklótörés, szerencsére megúszta operáció nélkül. Látszik, nem győztem meg az apát. Lassan nekicihelődnek, folytatják útjukat. A járdán. Helyzetgyakorlatnak vége. Csöngettek. Itt életre nevelés folyik.

  31. Gálné Zsuzsa szerint:

    A debreceni szeniorok nevében is köszönet tegnapi élvezetes előadásáért!

    Más:
    Vasúti utazásaim során gyakran hallom a hangosbemondón az alábbi nyelvi gubancot:
    ” … vonat x percet késik. A késésért szíves türelmüket kérjük.” Így.
    És ezt naponta több ezer ember hallja sok vasúti állomáson és megállóhelyen. Központi utasítás lehet, valakit azért mégis megkérdezhettek volna elrendelése előtt! Üdvözlettel Gálné Zsuzsa

  32. csókálló…
    még: időálló, mosásálló, napálló, golyóálló, télálló, értékálló, rozsdaálló, vízálló, tűzálló, fagyálló, saválló…

  33. Ford azt írta az önéletrajzában, hogy 1909-ben a következőket mondta a saját vezetőségének: „Akármelyik vevő akármilyen színű autót vehet addig, amíg a választott színe a fekete”. in: Wikipédia)

  34. Napszók ápr. 21-hez. Műanyagüveg, műanyagvállfa, szemüveg helyett szemműanyag.

  35. Juhász Gyula szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Egy mindennapi termék feliratára szeretném felhívni a figyelmét. Ez a termék a liszt, melyen az utóbbi néhány évben a következő olvasható: “BÚZAFINOMLISZT”, így egybeírva. Ez úgy hangzik, mintha a búza egyben egy finomsági mérték is lenne. Véleményem szerint a finomliszt az ami a termék minőségét jelzi, tehát lehet búza finomliszt vagy rozs finomliszt stb.. Kérem erősítsen meg, vagy cáfoljon, ha ilyen magyar szó valóban létezik.

    Köszönettel: Juhász Gyula 6500 BAJA

  36. Farkasinszky Tiborné szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    Indítsunk el egy mozgalmat

    ÁLLÍTSÁTOK MEG A GYORS BESZÉDET!

    címen és céllal. Felháborító, hogy már a rádióban /a Kossuth Rádióban/ is terjed a gyors beszéd. Kérem álljon a mozgalom élére!!! Legyen ápr. 11. az induló nap. Bízom szakmai tekintélyében!

    Sarolta néni

  37. Tohol Éva szerint:

    Április elején ősbemutató volt Hajdúböszörményben, O Szabó István színpadra állította a Buda halálát. Csodálatos versmondás, nem olvasta, fejből mondta!

  38. Benedek István (ad: Benedek István: Feljegyzések Biharországból) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Ha esetleg még mindig érdekelné a “Hát ezt még meddig látjuk itt? Feljegyzések Hazámból, Biharországból, 1. rész, 1907-1944″ címü könyv folytatása, örömmel küldenénk Önnek egy példányt. Ehhez csak egy postacímre lenne szükségünk.

    Édesapám nevében, aki a könyvet összeállította és lektorálta köszönjük írását!

    Udvözlettel
    Ifj. Benedek István

  39. Benkó Balázs szerint:

    Tisztelt Balázs Úr !

    Megkérném, hogy műsorában illetve lehetőségei szerint lépjen fel az egyre inkább terjedő rossz hangsúlyozás ellen, ami még a Kossuth rádió riporterei/műsorvezetői között is egyre inkább elterjed. A jelző helyett a jelzett szót hangsúlyozzák. Pl.: fantasztikus EREDMÉNY, milyen KÖRÜLMÉNYEK, hány ALKALOMMAL stb. stb.
    Élenjárnak ebben a sportriporterek. A rádióban nincs senki, aki Montágh Imre után ügyelne a hivatásos megszólalók nyelvhasználatára ?

    Üdvözlettel:
    Benkó Balázs

  40. Sz. Tóth Gyula (ad: Vasútkeringő) szerint:

    Címvariációk a vasútkeringőhöz: „Körbejárt Zugló. Kulturális utazások a homályos sávban.”
    Megutaztattak. Csak kedvezni akartak a világjáró utasnak, tudják, érdekli a körforgás, szívesen utazik, meg is írja élményeit. Meg is lett az eredménye: „Századik úti cél”.
    Hát, tessék. Minek olyan messzire utazni mindig? Mindez benne a jegy árában.
    Élvezettel forgatom újabb könyveidet, lehet, a mávosok is olvasták:
    1. Körbejárt Föld. Kulturális utazások a napsütötte sávban. (ASZ, MNYKNT, INTER, Budapest, 2017)
    2. Nyelvi barangolások. Kilencvenkilenc úti cél. (Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2016)
    Az első könyvben gyönyörű fotók is láthatók. És most: élmény a vasúton. Tényleg, fényképeztél?
    A MÁV előbb-utóbb tiszteletbeli vasutassá avat. Mert már amúgy is bőven túl vagy a 100. úti célon. Még állomást is elneveznek Rólad, éppen itt a Körvasútsoron. És mulatni is lehet: „Gyorsvonat, sebesvonat valahol megáll, ha megáll…”

  41. jolli@t-email.hu (ad: Egyévesek) szerint:

    Kedves Tanár Úr!Isten éltesse őket jó egészségben, boldogságban!

  42. Bárdos István szerint:

    Tisztelt dr. Balázs Géza Tanár Úr!

    Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából a FB oldalamon egy szógyűjtést hirdettem, kárpátaljai lévén olyan szavakból, amelyeket nehéz lenne lefordítani szláv, de más nyelvekre is. Elég tekintélyes és érdekes adatbázis jött létre szerintem, akkor is, ha a végén már eltértünk a tárgytól. Több hozzászóló bővítette a listát. Talán érdemes, érdekes volna megemlíteni ezt egy kivonatos közléssel a Tetten ért szavak c. rádióműsorban, amelynek lelkes hallgatója vagyok.

    Tisztelettel: Bárdos István, beregszászi fizikatanár
    https://www.facebook.com/bardos.istvan.378

  43. Nagy Attila szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Nagy Attila mozgássérült újságíró vagyok és nyugdíjazásom előtt a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetsége lapjának munkatársa voltam. Éveken át küzdöttünk a “fogyaték” kifejezés ellen, hasztalanul. A szó, szerintünk: “fogyatékossággal élő”. A másik a “tolókocsi”, amely, meglátásunk alapján,”kerekes szék”. Utóbbit látom egybe és külön írva is.Tisztelettel megkérdezem, Önnek mi a véleménye erről?
    Üdvözlettel: Nagy Attila

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Szerkesztő Úr! Úgy rémlik,hogy mi egyszer találkoztunk egy olyan alkalommal, amikor éppen ezekről a szavakról rendeztek társadalmi-tudományos vitát. A kerekes szék külön írandó. A másik megnevezés még mindig társadalmi vita, használati kör függvénye, de nyilvánvaló, hogy érdemes közösségileg elfogadott formákat használni! Üdvözlettel: BG

  44. Csaba szerint:

    Én optimistább vagyok, nálad. A jövő ugyan számomra nem hosszabb. Ellenkezőleg. De hogy rosszabb lenne majd, azt nem érzem. Napjainkban sem tapasztalom. Ferenc Józsi bátyánkként (minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve) szemlélem a világot. Nem politizálok, amibe nem tudok beleszólni, elfogadom, tudok örülni az aprócska szépségeknek. Ezt egy kicsit neked is köszönhetem, aki el tudsz gyönyörködni a világ csodáiban és az emberi értékekben is.

  45. MK szerint:

    Celldömölkön valaki azt mondta, hogy Géza hangja erőszakos…, meg még milyen is? Használt még vmi nem szimpatikus jelzőt. Érdekes, míg nem is ismertem annyira a tevékenységét, a ’80-as években, a Tv-s műsor kapcsán is, igen-igen kellemesnek, szelídnek, kulturáltnak éreztem/éreztük a beszédjét, hangját. Olyan beszédmodor, olyan hang az Öné, amit kevés ember birtokol. Megnyilvánulásai mindig átgondoltak, szélsőségektől mentesek, ponosan megfogalmazottak. Beszélgetőtársait mindig tolerálja. Ez az, amiről tehet az ember maga… Aztán van amiről nemigen tehetünk, hogy a hangunk milyen hangfekvésű, milyen hang jön ki a beszélőszerveinkből. Ez jórészt genetika. Géza itt is szerencsés, mert se nem túl mély, se nem túl magas a hangja. Megnyugtató, kellemes férfihang. Jó tempójú beszéd, érthető artikuláció. Gondolom nem kell vigasztalgatnom hang-ügyben, de mégis jelezni szeretném, hogy nemcsak nekem, hanem sok ismerősömnek nagyon tetszik Géza hangja, különösen kellemes. Egy művelt, kulturált ember, még akkor sem tenne megjegyzést vki beszédhangjára, ha lenne vmi alapja… S itt erről szó sincs. No, gondolom nem kell vigasztalnom, hiszen még ilyen visszajelzést életében sem kaphatott. De mégis bántja az embert. Bántja más butasága.. Szomorú vagyok én is, ha megbántanak, s nem szolgálok rá. Közben nevetek is magamban, hogy ennyire vigasztalom. Csak beszéljen sokat a szép hangján! A legtöbb embernek TETSZIK!!!! Örömmel hallgatjuk mindig. A Marcaliban élő nyugdíjas rajztanár, Kovács József, azt kérte tőlem, mondjam el Önnek, hogy túl kevés az 5 perc! Legalább 10 perc kellene minden este!!! (Jóska bá, devecseri pedagógus volt valaha..)

  46. Ádám Klára szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    A Körbejárt föld és a Nyelvi barangolások című könyveit szeretném megvásárolni. Hol/hogyan tehetem meg?

    Köszönettel:

  47. Rabi István szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr !
    Bizonyosan nem én vagyok az egyetlen, aki felhívja a figyelmét néhány bosszantó, édes anyanyelvünk beszélt változatát torzító jelenségre.
    A rádiókban és televíziókban éktelen beszédhibákat hallunk nap mint nap.Elterjedt az “á” hangzó hibás kiejtése, májogás. Fülsértő még a szóvégi szótagok túlzott hangsúlyozása, megnyomása, például: emegyeeen, ami a közszolgálati televízió műsorainak beharangozásakor hangzik el rendszeresen. És ez a tény a legelszomorítóbb, mert a közszolgálati adókra a hivatalosságoknak befolyása lehetne. Arról meg már szót sem merek ejteni, hogy az “e” hangzónk változatai szinte már kihaltak a közbeszédben. Visszasírom Lőrincze Lajos ízes, szűkebb hazámbéli- bakonyi- beszédmódját ! Kérem lehetősége szerint tegyen azért, hogy gátat vessünk ezeknek a beszélt nyelvünkre káros, mindennapjainkat “mérgező” jelenségeknek ! Köszönettel:

  48. Fehér F. szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Nem tudom, Ön észrevette-e már, mindenesetre engem rendkívüli módon zavar a következő jelenség:

    A tömegtájékoztatási eszközökben elterjedt a “-tól -ig” hőmérséklet-értékek abszolút értéküknek megfelelő sorrendben (abszolút értékben alacsonyabb – abszolút értékben magasabb) történő bemondása, holott szerintem a (pl. napi) legalacsonyabb és legmagasabb hőmérséklet értékeket a hőmérséklet eredeti értékének sorrendjében (alacsonyabb – magasabb) kellene feltüntetni, bemondani. Ez természetesen csak télen, a negatív hőmérsékleti értékek előfordulásával ütközik ki és sajnos a közszolgálati médiumokban is jellemző.

    A helytelen gyakorlatra példa: “a napi hőmérséklet 3 és -4 fok között alakul”, holott szerintem helyesen így lenne: “a napi hőmérséklet -4 és 3 fok között alakul”.

    Kérem, ha egyetért velem, tegyen a helytelen gyakorlat megváltoztatásáért.

    Figyelmét megköszönve,
    Üdvözlettel:

  49. Gazda Gyula szerint:

    A Kvaterkázás c. könyvet szeretném megvásárolni.

  50. Szabó Pál szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Örömmel hallottam a Kossuth Rádióban nemrég elhangzott Önnel készült interjúban, a Nyelvi barangolások c. könyve kapcsán, hogy Ön zuglói lakosként büszkén számon tartja hogy lakókörnyezete, Rákos mezeje volt a középkori magyar országgyűlések helyszíne. Kérem, ha vannak a hely vonatkozásában pontos értesülései, forrásai, azt közölje velem, mivel határozott szándékom, hogy a magyar alkotmányosság eme fontos helyszínének emlékét valamilyen módon megőrízzük az utókornak.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Szabó Pál Úr!
      Több helyen írtam a Rákosmező történetéről, legutóbb Havas Zsigmond Rákosi fiúk című könyve kapcsán is.A XIV. kerületben néhány éve felavattak már egy kis emlékművet (Rákosmező tér is lett a neve, ha jól tudom), az Örs vezér téren és Mátyásföldön pedig az első repülőtérnek állítottak emléket. Nekem azonban meggyőződésem, hogy a Rákosmező nem a mai Zuglóban volt, hanem a mai Kőbányán, a Királydombnak nevezett részen – egyébként én ott születtem… De ezeket is leírtam már, üdvözlettel: BG

  51. Fodor Andras szerint:

    Tisztelt Balázs Úr ! Szorgalommal gyűjtöm a fanyelv terméseit,amik a … rádióban hangzanak el.Sajnos,elég gazdag a termés,megosztom Önnel is az utolsó,k.b.1 év gyüjtését,ha érdeklődésre tart számot. Íme,a készlet: A törlesztés képességaránya, Megváltozik a döntéskörnyezetünk, Milyen kapcsolatteremtési tőkével rendelkezik, A határsértések megvalósulása, A Balaton a magyarországi turisztika terméke,Ingatlanberuházási termék (lakásvásárlás volt a téma), Költségvetési kimozgás -áremelkedés-, A kultúra fogyasztása, Az élőmunka terhe miatt, (több kétkezi munka kell), Értékkonzervatív szavazó .Gondolom,folytatása sajnos következik. Tisztelettel Fodor András Nagyvárad

  52. Szilvási Csaba (Ad: Botero) szerint:

    Botero bűbájos kövér nőjét csodálva:

    Még napjainkban is tapasztalom, ha én egy ótestamentumi hét kövér tehén,egy személyben földglóbusz, keverített kád,termetes boglyakemence tiszaháti falusi „nagyasszonykát” meglátok a maga „fehérnép nyájában”,
    régimódi, ezerráncú szoknyájában,akinek pocakja van, mint egy prépostnak, aminek egy méterre utána koslat, hogy nagy „vizuális kedvem” lelem benne,s úgy megcsodálom, mintha egy dísztárgy lenne,mely – paradox módon igen is, meg nem is –
    a szépségnek áldoz öregségében is.

  53. Czigányné B. Edit szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!
    Gyermekem – és összes Magyarországon magyarul tanuló kortársa – tankönyvében hibásan szerepel a Himnusz.
    A túlterhelt és konformista tanítónő válasza: “Megnézi egy másik könyvben.”
    Sajnos ez a rövid magánhangzós változat (“megbünhödte”, “multat”)meglehetősen gyakori, úgyhogy ettől nem remélek helyreigazítást.
    A monopoltankönyvet pedig továbbadják a következő évfolyamnak.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Asszonyom! Észrevétele fontos, de sajnos nem jogos. Két okból is: 1. Kölcsey korában még más volt a helyesírás, ez ugyan korszerűsíthető, de csak módjával. 2. Kölcseynek ezeket a sorait prozódiai okból nem szabad a mai helyesírásra átírni. Korábbi szöveghű kiadásokban is ez szerepel: Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!
      – Szerencsés lenne, ha erre felhívnák a figyelmet a tankönyvek, a szövegközlők és a tanárok! És ez a jelenség, nemcsak Kölcseyre, hanem szinte a teljes régi magyar irodalomra áll, a modernre is annyiban, hogy 20. századi költőink is tudatosan, a prozódia kedvéért eltérhetnek a helyesírástól, s azt senki ki nem javíthatja! – Mivel úgy érzem, hogy ez nagyon fontos kérdés, és nincs eléggé elmagyarázva, foglalkozni fogok vele műsorainkban!
      Észrevételét köszönöm! Balázs Géza

      • Czigányné B. Edit szerint:

        Kölcsey Ferenc: Himnusz
        Isten, áldd meg a magyart
        Jó kedvvel, bőséggel,
        Nyújts feléje védő kart,
        Ha küzd ellenséggel;
        Bal sors akit régen tép,
        Hozz rá víg esztendőt,
        Megbűnhődte már e nép
        A múltat s jövendőt!
        Én így tudtam, mióta tudom. A bűn és a múlt hosszú magánhangzójával.
        Ide erről a hivatalos helyről másoltam ki: http://www.nemzetijelkepek.hu/.....egek.shtml

        1. Tehát (ha jól gondolom, közpénzből fizetett intézményt tartunk fenn nezeti jelképeink őrzésére, alkalmazásuk szabályainak betartatására.

        2. A kézirat fotóján a múlt hosszú magánhangzója egyértelmű, a többi nem. Van viszont számos aposztrof a névelők és a kötőszók mellet, azokat ugyanakkor elhanyagoljuk.

        Véleményem szerint, ha van neki jelenleg hivatalos szövege, akkor ami ettől eltérő
        https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_himnusza#A_Himnusz_jelenleg_hivatalos_sz.C3.B6vege
        pl az eredeti helyesírás szerinti, azt szükséges megkülönböztetni.

        Az általam hivatkozott tankönyvi változat egyiknek sem felel meg.

        Közpénzen és kötelezően.

        • balazsge szerint:

          Tisztelt Asszonyom! Az irodalmi szövegek átírását mai helyesírásra a szövegkritika alapelvei szerint végzik. Van, ami átírható, korszerűsíthető, van, ami nem. Mivel nem vagyok Kölcsey-kutató, a Hymnus, ma már Himnusz átírásának folyamatát nem ismerem, de azt megértem, és elfogadom, hogy a szöveg bizonyos esetekben korszerűsíthető, bizonyos esetekben (prozódiai, verstani okokból) nem. Kérem, nézze meg az eredeti kéziratot a neten (én is megnéztem), abban azt szerepel: Isten áld (!) meg a’ Magyart… Horváth János Magyar versek könyve című gyűjteményében (1937) Hymnus cím és részben átírt forma megbünhödte, de múltat) szerepel (243. oldal), Fábián István Magyar diák verseskönyve (1943) c. gyűjteményében Himnusz címmel (megbünhödte, multat) (9. oldal). A szövegközlés szakmai kérdés, a tankönyvi szövegek esetében – szerintem – ajánlatos a mai formák felé való közelítés (szigorú magánvélemény), de nem szakértőként meg- és elítélni aligha lehet egy-egy szövegváltozatot.
          Viszont örülök, hogy fölhívta erre a figyelmet, mert éppen nemzeti himnuszunk esetében a ma legáltalánosabban elfogadott, egységes szöveg tényleg fontos lenne (akkor is ha vannak más szempontok).
          Szerintem kérdésével érdemes lenne az illetékes akadémiai intézet Kölcsey-kutatóihoz fordulnia, akik sokkal alaposabb szakmai ismerettel tudnak szolgálni. Üdvözlettel: BG

  54. Székely László szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Régóta érlelődik bennem, hogy írok önöknek. Az apropó pedig az igekötők egyre gyakoribbá váló helytelen használta. A TV-t, rádiót hallgatva az egyik legtipikusabb hiba a keresztülver/átver igék keverése. Sokszor használják a keresztülver ige helyett az átver igét, ami azonban egészen más jelentéssel bír, mint a keresztülver. A parlamenten nem átvernek törvényjavaslatokat, hanem keresztülvernek. Mégis jellemzően az átver igét hallom ebben a szövegkörnyezetben, ami rendkívül zavaró.

    Egy másik, sokkal durvább példa az igekötők helytelen használatára: ” Igyekszünk a zajra vonatkozó hatályos rendeleteket nem meghágni”. Ezt a SZIN sajtósa mondta tavaly a szegedi Városi televízióban.

  55. Horváth Zoltán szerint:

    T. Tanár Úr!
    Ha módja van, kérem foglalkozzon azzal, hogy egyre gyakrabban használják állatok kimúlása, elpusztulása, megdöglése helyett helytelenül, a nyelvünkben az emberek számára fenntartott “meghal” kifejezést. Ez szerintem egy angolból pongyolán (finomkodóan) történt fordítás miatt keletkezett. A mi nyelvünk gazdag szókincse révén külön kifejezésekkel írjuk le az állatok és az emberek viselkedését ( röhög/nevet stb. vágtat/szalad), testrészeit (pofa/arc) táplálkozását (zabál/étkezik) stb.

  56. Csicsely Tamás (Ad: Márquez szülőföldjén) szerint:

    Kedves Géza!
    Remek könyv, hajdan vizsgaidöszakban olvastam, emlékszem vigyáznom kellett, hogy ne olvassam ki túl gyorsan… Köszönöm a beszámolót!

  57. Monostori Tiborné szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Nagyon szeretem árnyalatok, hangulatok érzelmek kifejezésére kiválóan alkalmas nyelvünket, amelynek játékossága is lenyűgöz.
    Ezért bosszant sokszor, ha hallom, hogy vannak, akik pongyolán használják.
    Az alábbi néhány példa rádió- és tévéműsorokból való.
    1. A nézőknek torkára fagy a mosoly (Kossuth, 2016. október 14.)
    2. A mérlegnek is két oldala van. (sajnos elfelejtettem feljegyezni a forrást)
    3. Nekem ezzel a produkcióval kapcsolatban volt egy kis hiányosságom. (2016. okt. 30 – Sztárban sztár – tévéműsor)
    4. A saját maguk által elfogadott törvényeket hágják meg.(sic!)
    (egy politikus, ha jól emlékszem GN, megnyilatkozása a rádióban)
    Köszönöm a figyelmét.
    Üdvözlettel
    Monostori Tiborné

  58. Koren Pál szerint:

    Néhány hete egyik műsorában előszeretettel használta a kassza szót a pénztárgép helyett. Nyilván nincs vele tisztában, hogy ez durva merénylet volt a magyar nyelv tisztasága ellen. Sajnálatos módon a Lidl-ben is rendszeresen ezzel akarják felpumpálni a vásárló vérnyomását: Megnyitjuk az ötös kasszát, helyezze az árut a kasszaszalagra. Helyesen és magyarul megnyitjuk az ötös pénztárat és a megvásárolt termékeket helyezze az áruszalagra. A kassza nemcsak ronda idegen szó, hanem a jelentése sem egyértelmű, egyáltalán nem lehet tudni, hogy a használója csak a pénztartó fiókra gondol, a pénztárgépre, vagy az egész pénztárra. Másik szavunk, amit előszeretettel használnak teljesen téves értelmezésben, az a vasút. Teljesen egyértelmű, hogy nem lehet utazni sem a közúttal, sem pedig a vasúttal. Csakis járművekkel lehet utazni, mint pl. a vonat, busz, autó. Ezenkívül van még egy harmadik dolog ami rendszeresen felháborítja az embert, az pedig az unió kiejtése a Tv-ben, rádióban. Mint a legutolsó senkiházi parasztok, gyakran hosszú ú-val ejtik ki a nevét.

    • Szilvási Csaba szerint:

      (…) Régen olvastam olyan nagyképű, lekezelő, öntelt hozzászólást, mint az öné. Nem tudok nem reagálni rá. “Nyilván nincs vele tisztában, hogy ez durva merénylet volt a magyar nyelv tisztasága ellen”-írja Balázs Géza tanszékvezető egyetemi tanárnak, a legkiválóbb magyar nyelvésznek címezve. Quo iure? Milyen jogon? Mi az ön foglalkozása? Honnan szerezte “csalhatatlan” nyelvi ismereteit? Mi az, hogy “ronda” idegen szó a kassza? Ön dönti el, hogy mi a szép és mi a ronda? Vasúttal és közúttal valóban nem lehet utazni, ahogy ön “saját szakállára” kiforgatja a szavakat, de vasúton és közúton igen. És milyen jogon nevezi legutolsó senkiházi parasztoknak, illetve velük egy szinten állóknak azokat, akik hosszú u-val ejtik az unió szót? (…)

  59. Tímea (Ad: Kolumbiai expedíció) szerint:

    Kolumbiai expedícióhoz:
    A „magány” persze, hogy visszajött, hisz: „A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal” (GGM: Száz év magány).

  60. Halas Péter szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Kérem, hogy egyik műsorában szánjon időt az egyre elviselhetetlenebbé váló őőőőőőőőőőzés eeeeeeeeezés jelenségére, ami az amúgy érdekes témákat követhetetlenné, sokszor érthetetlenné teszi. Sajnos egyre több műsorvezető is átveszi ezt a beszédmódot.
    Az Ön műsorát élmény hallgatni, szépen érthetően próbálja elmagyarázni a nyelvi jelenségeket.
    Csak remélni merem, hogy ez nem támogatható nyelvi változás.
    Tisztelettel:
    Halas Péter

  61. KB (Ad: Rádió, Tetten ért szavak) szerint:

    TETTEN ÉRT SZAVAK

    Ez a műsor olyan, mint a fény. Idő ki nem kezdi, más szelek nem gyűrik le, és a zivatarok után is visszahajlik cseppesen, mosolyogva a talmi erőn, mint a fű.

    A mai különösen tetszett. Tetten értem.

    Nemcsak anyanyelvet, hanem gondolkodást, kultúrát is üzen a nyelv által. A téma? A túlzások. Mind1 is. Nem bánt, tanít.

    Én még a tetszhalott szavak életre keltésével küzdök, hátha. Érdemes inkább rádiót hallgatnotok. Mondom: rádiót! Nem zajcsapdát.

    Csak öt perc a minden. De megéri. Pazar.

  62. Schumicky György szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!

    A tetten ért szavak műsorához küldöm az alábbi szöveget, amibe a minap botlottam böngészés közben:

    “Birkanyájat gázolt az InterCity” (origo 2016 05. 26.)
    “Sok állat elpusztult, amikor a sínekre tévedve egy birkanyáj közé robogott a Budapest-Keleti pályaudvarról Nyíregyházára tartó InterCity a célállomás határától nem messze – közölte a Mávinform sajtóügyeletese”

    Fene ezt a fránya vonatot, hogy a sínekre tévedt.(Meg a szakmáját ilyen szinten művelő újságírót)

    üdvözlette: sgy

  63. Fodor András szerint:

    Kedves Géza!

    Szíves figyelmébe ajánlom a 2017.01.14-én reggel elhangzottakat!

    Nevezetesen megtudhattuk, hogy vadásznak a székelyekre!!!!!!!!!!!

    Deme Timea szerkesztő és Horváth Ágnes hívták fel erre a figyelmünket: “Csiki ?.? András székely vadásszal beszélgetett….”
    Remélem székely Csiki András vadásszal beszélgettek.

    Ugyanebben a műsorban derült fény arra, hogy két Ciprus (sziget?) létezik! Éspedig: török Ciprus valamint görög Ciprus!

    Valószínű ciprusi törökökre és ciprusi görögökre gondoltak!

    Tisztelettel

    Fodor András

  64. Schall Nándor szerint:

    Tisztelt Tanár úr!

    Hallgattam december 21-i Tetten ért szavak műsor

  65. Kedves Géza, elolvastuk a “Körbejárt Föld”-et, és nagy örömünket leltük benne. Szépek a fotók, rendkívül gazdag világ tárul fel általuk, csak azokat lapozgatva is sok információhoz jut az ember. Persze külön örül, amikor olyan részekhez jut, ahol maga is járt (nekünk ilyen volt Tunézia, Marokkó, Egyiptom, Törökország).
    A legmegragadóbb azonban az az empatikus utazói attitűd, (ami persze nem meglepő tőled, hiszen szerencsére régóta ismerhetünk, és tudjuk, milyen aktív figyelemmel tudsz odafigyelni emberekhez, ügyekhez, jelenségekhez). Az a fajta utazás, ami a könyvből kirajzolódik, azonkívül, hogy segít tudatosítani, mennyire fontos belülről megismerni és megérteni a különböző kultúrákat, szembesíti az olvasót azzal, micsoda veszteség lenne, ha ezek a rendkívül színes és különböző világok eltűnnének, egybemosódnának, felőrlődnének a ma zajló világfolyamatokban. Az utazás tényleg arra való, hogy átélhessünk évezredes időhorizontokat, láthassuk nagy kultúrák felvirágzását és váratlan eltűntét, s ez a könyvben többször is megjelenő dráma nyilván nem véletlenül juttatja eszünkbe, hogy mennyire törékennyé is vált a számunkra is oly fontos, s oly büszkeséggel elsajátított európai kultúra.A könyv tele van érzékeny megfigyelésekkel, finom, apró, erős hangulatokkal áthatott jelenetekkel, amelyekkel szépírói erényekkel örvendeztetik meg az olvasót. Az a fajta tapasztalat pedig, ami például ázsiai útjaidból kirajzolódik, hogy a megpróbáltatásokkal együtt lehet élni, azokból harmóniát és boldogságot lehet teremteni, sokaknak erőt adhat ahhoz, hogy a világot ne javíthatatlan helynek érezzék. Külön örültünk a könyv végén Magyarország beemelésének, annak, hogy érezhesse az olvasó, mindenféle érték és szépség itthon is megtalálható, figyeljünk rá, keressük, védjük, támogassuk. A könyvnek így az egyik legfőbb sugallatává válik, hogy a mi hazánk is egy egész világ, és az, hogy a tisztán látó ember számára az egész világ is egy haza. S így e könyv nem csak utazni, hanem (szeretettel, humorral) élni is tanít.
    Azt gondoljuk, hogy így érdemes utazni, ilyen látásmóddal érdemes befogadni a világot. Tudod, mi is mennyire szeretünk utazni, a könyvet olvasva többször felsóhajtottunk, bárcsak mi is ott lehetnénk veletek együtt!
    Még nagyon sok ilyen szép utat, könyvet kívánunk! Sok szeretettel: Ágnes és GáboF

  66. Párbeszéd a HÉV-en a 90-es évek elején.
    Öregasszony: Ez az Antall József, hogy milyen egy tehetelen alak. Tesze-tosza, egyetlen intézkedése sem viszi előre az országot.
    Feleségem: Pedig teszi, amit tehet, és mindig is a demokratikus ország érdekében cselekszik.
    Öregasszony: …akkor meg b…

  67. Szilvási Csaba (ad: Temesi Ferenc) szerint:

    Érdekes, izgalmas, felkavaró élmény a Temesi Ferencről szóló írásod. A tőled nem megszokott módon egy kicsit zaklatott, rendezetlen, hevenyészett, de talán éppen ettől igazán hiteles és lenyűgöző. Így ír a ZSENI a nála mindössze 10 évvel idősebb, de életformáját tekintve matuzsálemnek tűnő másik ZSENIről. Ráhangoltan, megértően, szeretettel.
    Jaj, de gyönyörű!!! Még néhányszor el fogom olvasni. Köszönöm.

    • balazsge szerint:

      Kedves Csaba: köszönöm az észrevételt, de ha a zseni itt marad a leveledben, akkor mától, egészen pontosan 2016 utolsó napjától ismét megduplázódik azok száma, aki nem kedvelnek. Szerencsére, a rendetlen, hevenyészett jelzők azért (súlyosan) visszavesznek ebből a túlzó minősítésből. Kérném szépen eszerint értékelni a bejegyzést.
      Búék, Géza

  68. Szilvási Csaba szerint:

    Celeb. “A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, ill. egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába”. “Sajnálom, hogy Ön is egyre-inkább válik celebbé, sem mint nyelvéért aggódó szakemberré”- írja -meglehetősen nyegle, valamiféle felsőbbrendű allűrrel – Ancsa Mihály Balázs Gézáról, a számomra a jelenleg legsokoldalúbb, legtájékozottabb, leglelkiismeretesebb nyelvészről, mivel – ez az “észszerű” indoklása – “nem emeli fel a szavát az olyan jelenségek ellen, mint a történések kifejezés indokolatlan használata (ma már nincsenek események, folyamatok, jelenségek, csak történések), vagy a brutál szó oda nem illő használata”. Hogy ezeken kívül mi mindenért emeli fel a szavát, mennyi mindent tesz a magyar nyelv tisztaságának megőrzése érdekében, arról nem szól. Lehet, hogy nem is tud. Nem ismerem Ancsa Mihályt. De nem is szeretném, megismerni.

  69. Ancsa Mihály szerint:

    Tisztelt tanár úr! Sajnálom, hogy Ön is egyre-inkább válik celebbé, sem mint nyelvéért aggódó szakemberré. Miért nem emeli fel a szavát az olyan jelenségek ellen, mint a történések kifejezés indokolatlan használata (ma már nincsenek események, folyamatok, jelenségek, csak történések), vagy a brutál szó oda nem illő használata. Az egészben az a legdrámaibb, hogy ezeket a nyelvi idiotizmusokat az önmagát értelmiséginek tituláló réteg terjeszti.Tisztelettel Ancsa Mihály

  70. Sz. Tóth Gyula (ad: Sz@r) szerint:

    Szabad az ilyen beszéd az áhítatos ünnep idején? Hát szabad „olyanokat” tenni, pottyantani szerteszét? Értem a felháborodást, magam is tapasztalom, ezek a jelenségek hétköznapjaink velejárói, ünnepeinket sem kímélve. De nézzünk szét. Szíria szétdúlva, Afganisztán feldúlva, Európában robbantásos merényletek, Németországban autós tömeggyilkos – a nizzai modellt másolva, Törökország vérben, és ez megy a Boszporuszon túl Afrikáig, s amerre a szem ellát. Most világháború van? Mikor mondják, hogy világháború? Nyáron, fél éve kérdezte egy kamaszodó fiú. Akkor azt válaszoltam, egyrészt ezt „be szokták jelenteni” a nagyhatalmak, most még nem tették, de háborúk vannak szerte a világban. Szóval, akkor ez most nem világháború? A vezető politikusok, élükön Hollande francia elnökkel, fejet hajtanak, mécsest gyújtanak. Hollande ehhez jól ért, ezt – a sajnos kötelező protokollt – megadóan gyakorolja. Hazájában ennek rövid, de ütős története van a Charlie Hebdo elleni merénylettől kezdve, a párizsi, a nizzai robbantásokig. A véres történetek részleteit nyomon követtem, „megemlítettem”. (Időrendbe állítva, hogy ne feledjük.) Nyomtatott és online formában is terjesztettük, lásd „Iskola a határon túl és innen. Európai tanszemle, 1-2-3. Partium, XXV. évf., 2. sz., 2016. nyár, 76-78. és ősz, 82-86., valamint http://www.francianyelv.hu/pub.....licisztika
    Sajnos, a francia elnök nincs egyedül. Főhajtás az áldozatok előtt, csúcsértekezletek kezdeményezése. De meddig?! Hány halott kell még? Vigyázat, elfogynak a mécsesek! Akkor mihez kezd a vezérkar? Lassan igazat adok Kaiser Lászlónak, aki legutóbbi verskötetével fájón borús állapotot jelentett be: Elfáradt összes angyalunk. De szól a dal: „Soha nem adom fel…”
    Itt szemetelnek, ütik a közterület-felügyelőket, ott süvít a golyó. Most mi van? Békés Karácsonyt? Hát, Alfonzó segélyfelhívása jól jönne: „Idefigyeljenek, emberek!” De ez nem nevetni való. (Sz. Tóth Gyula)

    • balazsge szerint:

      Azt hiszem, aki a buszon hány, a bolt elé ürít és a Nyugati téren közösül, annak minden további mindegy, kis dolgokból lesznek a nagyok, és még sokan nem is sejtik, hogy milyen nagyok. Nem akarok ma jegyzetet írni arról, hogy 2015 nyarán szinte minden eddigi történést józan paraszti ésszel megjósoltam. Nem írom le, hogy még mit látok. Azt hiszem, a karácsonyi éjféli misén imádkozni fogok, hogy ne legyen igazam.

  71. Bakos Ferenc szerint:

    Tisztelt professzor úr!
    Bosszant ez a terjedőben lévő beszéd, mikor valamit nem akarnak, hogy bekövetkezzen, és mégis úgy jön, mintha az volna a cél, hogy bekövetkezzen… (Pl: “hogy tudjuk azt megakadályozni, hogy a gyerek ne kapja meg a fertőző agyhártya- gyulladást?” Ma hallottam B.-től a “Napközben”-ben, a Kossuthon…)Kérem tegyen ellene, ha módjában áll! Üdvözlettel, tisztelettel: Bakos Ferenc.

  72. Tohol Éva (ad: Körbejárt Föld) szerint:

    Szeretném megvenni a könyvet, Bp. hol lehet megszerezni ?

    Tohol Éva

  73. Az írásodban nem értek egyet avval, hogy a liberálisnak mondott értékrend ellentmondásaira kérdez rá az előadás, arról meg szerintem szó sincs, hogy arra a következtetésre jutnánk, hogy a hagyományos értékeknél nincs jöbb. Szerintem ennek pont az ellenkezőjét mutatja meg: nem működött és nem is működik az a modell – semmiben. Ezért válik 27 év után a nő: felnevelte a gyerekeket, mert ezt várta el a hagyományos értékrend, de amire ő vágyott, az nincs. Erre játszik rá – szerintem – az a rész, mikor nincs gyerekük, de fogadnak bébiszittert. Ezt várja el a társadalom: házasság, gyerek. S jól menő életben csak akkor lehet “bulizni”, ha van pénz a bébiszitterre. Egy szerep, amit fel kell mutatni.

    Nagyon zavart a rendezésben, hogy nagyon negatívan festi le a nőket, és csak keveset reflektál a férfihibákra (jó az 5 évesként viselkedő dozsemező férfiak, szép kiszólás).

    A normális mondatról: viharként tomból már a messzi távol. Szerintem ez nagyon szép szinesztézia: amikor a másik távolléte, hiánya akkora feszültséget okoz, hogy az szinte fizikai fájdalommal jár.

  74. A gyerekek szóalkotása nemcsak meghökkentő, hanem olykor nagyon találó is. Levi unoka (még nincs ötéves) a drón helyett alkotta: világnéző. Szerintem egészséges szó.
    Üdvözlettel:

  75. Szilvási Csaba (ad: Ment-e a könyvek által) szerint:

    Kedves Géza! Megrázó írásod a döbbenetes Szabó Lőrinc-verset hozta elő a lelkemben.

    “A küszöböt, ahonnan Vörösmarty visszafordult, Szabó Lőrinc átlépi: alkotásai után magát az embert tagadja meg, szellemi léte, haladása után biológiai létében is kétségessé teszi”:

    Égesd el a könyveket, Kalibán!
    Sugár Károlynak

    Égesd el a Könyveket, Kalibán!
    Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed
    fojtsa korommá gyémánt agyvelők
    mágneses és nehéz sugarait,
    fénylő zenéjét és az értelem
    kéksárga rebbenését! Kalibán,
    lázongó ösztönösség, te, akit
    nem köt emberi töprengés, hazug
    eszmék játéka s gyáva szeretet, –
    fojtsd meg a szépet, a harmóniát
    s a rútat is, ha gondolat, hiszen
    a gondolat az ember gyilkosa!
    Pusztítsd el őket! mind! hogy ezután
    ne érezzünk, ne higgyünk, kín s remény
    lelkünket ne gyötörje s ne legyen
    szó sem ezentúl, mely minden gyönyört
    megront, míg névvel illet, de a kínt
    csak élesíti, mikor testet ad
    mult szenvedések emlékének is!
    Égesd el a Könyveket, Kalibán!
    Kuszáld grimasszá arcunkon az Úr
    arcának vonalait és, ha már
    emberistenként élni nem tudunk,
    kalapálj vassá, verj acélbelű
    roppant Szerkezetekké! – Kalibán,
    gondolkozás nélkül gondolkozó
    rejtelmes Új Bölcs, Mérnök, Épitő
    Mindenség, kinek vak izmaiban
    az élet, minden kattogó tudás
    s minden erő magától működik,
    öntudatlan s nem képletek szerint, –
    alakíts át iszonyú, fekete
    óriásokká, reflektorszemű
    Szénevő Gépeiddé, hogy mikor
    elégeted a férges Könyveket:
    toronytestünkkel és csörömpölő
    bokánkkal, árnyunkat a pusztulás
    ingó egéig dobva, pokoli
    ritmusra járjunk szent táncot neked
    a Gondolat nagy Máglyája előtt!

  76. Kosztolányitól tudjuk: „Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló.”
    Adódik az analógia: csak papír és rongy, de nemcsak papír és rongy, hanem könyv.
    A könyv éppen úgy magasztosabb az anyagi összetevőinél, mint a zászló.
    Csak remélem, hogy továbbra is a kultúra hordozója marad. Annál is inkább, mivel hozzáértők kiszámították, hogy a könyveknek magas példányszámuknál fogva több esélyük van a megmaradásra, mint a világhálóra pakolt anyagoknak. Utóbbiak esetén elég egy szerverhiba ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra törlődjenek értékes anyagok.
    A legjobb minden valamire való virtuális tartalmat papíron is rögzíteni, és fordítva, a köteteket elektronikusan is tárolni.

  77. Szabó Béla István (ad: Jakucs László) szerint:

    Kedves uram,
    mielőtt előadni megy: a Béke-barlang nem a Bükkben van, hanem a Gömör-Tornai karszt déli (magyarországi)oldalán, pökésnyire a Baradlától.
    üdv szbi azaz barlangász nevén Köldöknéző

  78. Bréda Rita szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Az alábbi szó meghatározásához kérem szíves segítségét.
    Szinonima.
    Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára szerint, amit az Akadémiai Kiadó adott ki a meghatározás a következő: gör-lat, nyelvt rokon értelmű szó/ kifejezés.
    Amiért kérem a segítségét, az a következő. Egy feladatlapon az alábbi olvasható.
    Mely szavaknak van tár- kezdetű szinonimájuk?
    fűszernövénynél a tárkonyt jelölte meg megoldásul,
    a fúvós hangszernél a tárogatót.
    Ebben az esetben szerintem nem beszélhetünk szinonimáról.

    Válaszát köszönettel várom.
    Üdvözlettel
    Bréda Rita

    Válaszát köszönettel várom.

    Üdvözlettel
    Bréda Rita

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Érdeklődők! Ez a honlap nem a nyelvi tanácsadásé. Mivel nagyon sokaknak van nyelvi kérdésük, ezért 2006 óta működik ingyenes nyelvi tanácsadó szolgáltatás a http://www.e-nyelv.hu, kérjük, hogy a nyelvi (helyesírási) kérdéseket ott tegyék fel. Ez azért is előnyös, mert a honlapon az elmúlt 10 év kérdés-válaszaiból is lehet keresni. Megértésüket kérve: Balázs Géza

  79. Németh Tamás szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Ha jól tudom az élőhelyválasztás szó így helyes (összetett, 6 szótag). De ha azt írom egy címben, hogy ‘A réti sas élőhelyválasztása’ és nem szeretném az élőhely szavunkat a ‘habitat’ szóra cserélni, akkor kötőjelre szükség van vagy sem? (Mindkét esettel találkoztam már.)
    Köszönöm válaszát!
    Nagyon jó a rádióműsora!

    Üdvözlettel:

    Németh Tamás

  80. Szikora Zsolt szerint:

    Kedves Tanár úr!

    Egy érdekes, kissé zavaró nyelvi jelenségre szeretném felhívni figyelmét.

    A MÁV pályaudvarokon az utóbbi időkben mintha új divat szerint készítenék a településnevek tábláit és egyéb feliratokat: a táblákon megjelenő feliratok végét ponttal zárják le. Néhány példa: “Balatonszentgyörgy.”, “Mende.”, “Maglód.”, “Tápiószecső.”, “Tápiógyörgye.”, “Mezőberény.”, “Csárdaszállás.”, “Forgalmi iroda.”

    Talán tanulságos lenne ezt a jelenséget, illetve a pontozott feliratok megjelenésének okát is megvizsgálni valamely műsorában. A pontok kiírásának következetességéből azt gyanítom, hogy a jelenség mögött egy a vasúti feliratokat menedzselő személy sajátos helyesírás-értelezése állhat. És hátha ő is meghallgatná a műsort… 😉

    Minden jót,
    Szikora Zsolt

    PS.: Csak remélni tudom, hogy üzenetem nem tartalmazott túl sok helyesírási anomáliát.

    • balazsge szerint:

      Kedves Szikora Úr! Én is ismerem ezt a jelenséget, de eddig úgy tapasztaltam, hogy ez csak a nagyon régi táblák esetében van így, akkor talán (100 éve) szokásban volt a feliratok végére pontot tenni. Amennyiben ez új jelenség, úgy mindenképpen helytelen. Köszönöm a levelét! Balázs Géza

  81. M. Mester Katalin (ad: Cohen) szerint:

    Kedves tanár Úr,
    7-8 éve járok Kovásznára a mofettákba (CO2 gáz)gyógyulni. A Bene-mofettában hallottam először, – majd visszatérve évente rendszeresen – azt a varázslatos zenét, azzal a mély, időnként beszélve éneklő előadóval, ami első alkalommal is magával ragadott. Az évek során a mofetta gyógyító hatása mellett a zene gyógy-terápiáját is megkaptam. Most, L. Cohen halála kapcsán hallgattam bele “véletlenül” a dalai sorába, hogy kit is gyászolunk… Meglepődéssel csodálkoztam rá, hogy kinek a misztikus zenéjét is hallgattam évek óta oly örömmel. Az mekkora élmény lenne, ha szöveget is érthetném! Igaz, a zenén “átjön” a mondanivaló mélysége, komolysága.
    A “Hallelujah” a legfelemelőbb zene nekem. L. Cohen köszönöm! Nyugodjon békével! Kovásznán ismét hallgatni fogom. Cohen zenéje már a terápiám része. Örülök, hogy B. Géza professzor úr is megemlékezett róla. A zene és a nyelv rokonok.

    Tisztelettel: Mester Kati

    • balazsge szerint:

      Kedves Kati! Cohen dalai örökké élnek. Meglepő számomra, hogy életében milyen keveset lehetett hallani róla nálunk, most viszont mennyien emlékeznek rá. Nem volt a rossz értelemben vett “sztár”, nem voltak hóbortjai, allűrjei, 75 évesen 3 órát volt színpadon, megbecsülte a közönségét. Igaz, tele volt a Sportcsarnok… Az ő közönsége nem “rajongókból” állt, hanem az értékes zenét kedvelő emberekből. Cohent hallgatva egyértelmű számomra, hogy bizonyos esetekben nincs határ a könnyű- és komolyzene között. Cohen csak a legmagasabb mércével mérhető… Géza

  82. Mohácsi Juli szerint:

    Köszönet Tanár Úrnak az érdekes írásokért, a rádióműsorokért. Boldog születésnapot kívánok.

  83. Tisztelt Professzor Úr!

    Megtiszteltetés volt Önnel találkozni.
    A “célt” persze értem, és természetesen sokféle célt meg lehet a Partiumot illetően fogalmazni. A célhoz vezető út bizonytalansága volt az, ami miatt felszólaltam. Mert ahogy látom, a szándék világos, de ahány ember jelen volt, annyi felé indult volna. Bár, péntek óta már térképünk is van, így talán nincs minden veszve.

    Tisztelettel üdvözli
    Gulyás László Szabolcs

  84. Tisztelt Balázs Géza!
    Hát igazándiból igazán nem tudom miként közelítsem a problémát. Nem igazán tudok napirendre térni a magyar nyelv mostani használata tekintetében. Tekintettel arra, hogy az igazán, nem igazán, igazából, igazándiból szavakat hallom minden rádió műsorban.
    Félre a “tréfával” – ha ezt tréfának lehet nevezni.
    Igen, adott esetben van egy beszélgetés két ember között a rádióban, egyik kérdez a másik feleletét így kezdi: Hát igazából, hát igazán akkor kezdődött, hát nem igazán emlékszem, hát igazándiból erre most nem tudok pontosan felelni, stb., a mondatok között az “és hát” szerepel, talán kötőszóként?
    A másik a “tekintettel erre, arra, e tekintetben, erre, arra való tekintettel” szavak állandó, szinte egymás utáni használata.
    Vajon miként lehetne a számomra gyönyörű, kifejező, mindent pontosan meghatározó magyar nyelvünk romlását megállítani.
    Megjegyezném, hogy fent leírtak az írott sajtó(k)ban is ugyanígy megtalálhatóak, a TV műsorokban is.
    Csaknem fél éve kizárólag a kivételesen engemet érdeklő adásokat hallgatom, TV-t nem nézek (még az aláírásos filmeknél is a fordításban fenti szavak tömkelege szerepel) már, sajtót még olvasok egyelőre. Csak a zene marad, persze ez nem kevés számomra.

  85. Papp Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,
    Gyakran hallgatom műsorát a rádióban, de hiányérzetem csak fokozódik. Alig van olyan adás, amelyikben a mindennapi beszéd problémáival, hibáival foglalkozik, teljesen elmegy az elméleti nyelvészkedés irányába, ami nem javítja a beszélők nyelvhasználatát. Romlik nyelvünk! A gyerekekre erős , rossz hatás nehezedik.
    Példák tömegét mondhatnám, de most csak hármat:
    – a budapesti olimpia évét csak húsz-huszonnégyként említik.
    -a rádióban-tévében gyakori, hogy a tizedes számokat csak így ejtik: pl. három egész egy /vagy három pont egy/
    -az a vállalat, aki … stb.

    Nem volna célszerű ezek emlegetésével, helyretételével foglalkozni?

    A nov. 2-i adás nem nekünk szólt!

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Papp Gábor Úr! Észrevételét jogosnak érzem, az utóbbi retorikai beszélgetések valóban elmentek egy túl elméletieskedő irányba. A beszélgető-sorozatot szeretném megtartani, de a témákat januártól a mindennapi beszéd gyakorlati problémáira irányítjuk. Köszönöm észrevételét: Balázs Géza

  86. Szilvási Csaba (ad: Nyelvész Józsi) szerint:

    A sziporkázóan szellemes kis Balázs Géza- írásról nem Kovács Kati egykori slágerének
    “Józsi, hol vagy, gyere, gyere,
    Jöjj hát, egye fene!
    Hol vagy, Józsi, hol vagy?
    Józsi, add meg, add meg magad!”
    refrénje, hanem Arany János Egressy Gábornak című költeménye „Élni fog nyelvében, élni művészettel, Még soká e nemzet!” részlete, s – bármennyire is bárgyúcska – az az optimista kis fűzfapoéta-rímpár fogalmazódik meg bennem, hogy:
    “Amíg élni fog egy Józsi, egy nyelvész,
    addig nem kell félnünk, hogy a nemzet elvész”.

  87. Nagy Emőke (Ad: Élni kell) szerint:

    Géza jegyzetére rímel: Jeles András: A “szolgálólány” ártatlansága: Bara Margit egy idő után visszavonult, elhallgatott. A konkrétumok kevéssé érdekelnek; a Bakaruhában című filmben való feltűnése majd az »eltűnés« ténye együtt beszédes dokumentum; itt volt valaki, aki nem oldódott bele a lassú, kedélyes pusztulásba, aki nem győzte meg magát az »élni kell« ideológiája nevében arról, hogy végrehajtható ez a bűvészmutatvány: »önmegvalósítás« az önfeladás hétköznapjaiban.

  88. Szilágyi Ildikó (ad: Egy fennhangon kiabálóra) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Néhány éve már az egyetemen is mesélte a mai történetet, akkor is csak ilyen titkolózva. Akkor sem értettem, ma sem. A kilencvenes években is voltak projektek? Mert az osztály, mintha a Kádár-korszak maradványa lenne. Vagy nem jól tudom? És hogy-hogy ez a történet ma ismét előjött?

    Tisztelettel:
    Szilágyi Ildikó

    • balazsge szerint:

      Kedves Ildikó: a jelenség a konkrét személlyel és osztállyal valóban a 90-es években történt meg, a konkrét személy pedig azóta is sugárban öklendezik. Legutóbb néhány napja. (Cím és név a szerkesztőségben, de ez lényegtelen, a lényeges, hogy ilyen van.) Üdvözlettel: B. Géza

  89. Bohátka Sándor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Mindig élvezettel hallgatom a rádióban elhangzó nyelvművelő műsorát.
    Nem vagyok nyelvész, de bosszant, ha kifejező, szép szavaink helyett indokolatlanul idegent használnak.
    Ma délben nagyon felkaptam a fejem, amikor ez a veretes mondatrész hangzott el a rádióban egy fogyatékosokat segítő technikai segédeszköz ismertetőjétől valahogy így: “ezzel az applikációval követni tudják a narratívát”. Az alkalmazás és a beszéd szavunk szebb és még rövidebb is, mint a fontoskodással kiejtett idegen szavak. Hasonlóan bosszantó, amikor a szintén rövidebb és kifejezőbb úti cél helyett szinte kizárólag desztinációt emlegetnek.
    Jó lenne, ha legalább a rádió munkatársai (riporterek, műsorvezetők, szerkesztők és a többiek) példát mutatnának a beszélgetőtársaknak a következetesen helyes szóhasználatukkal. Bizony, az is ráférne néhány műsorvezetőre, hogy figyelmeztessék őket erre.
    Tisztelettel:
    Dr. Bohátka Sándor
    Debrecen

  90. Sz. Tóth Gyula (ad: Szükség) szerint:

    Jókor ér a hír, éppen egy érdekes könyvet lapozgatok: Udvariasság. Szemiotika, művészet, irodalom, nyelv. (Szerkesztette: Balázs Géza és Pölcz Ádám) Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2016. Válaszfélék is kínálkoznak. A kötetben jeles kutatók fontos tanulmányokat tesznek közzé, gyakorlati tapasztalatokra épülő munkák elméleti köntösben, jól hasznosítható tételek. Az udvariasság többféle megközelítése vonul fel: kommunikációelmélet, irodalom, nyelv és kultúrák. Szó van verbális és nem verbális eszközökről. Olyan példára azonban nem számíthattak, aminőt a jegyzet hoz elő: gusztustalan gesztus, távolról sem udvarias. (Hát még közelről.) Edward Hall még „rejtett dimenziókról” írt, mára a rejtettek látó- és szaglótávolságba kerültek, nincs mit takargatni. Már akinek! Sokszor a látvány a rejtett dimenziókat hivatott előhozni. (Vagy éppen elfedni.) A látványba menekülés önmagunk keresésének, megtalálásának (hiú) eszköze. Az ember szabad, hát odaizél, ahová akar, ott izél, ahol rájön. Szükségletét szabadságnak gondolja. Globalista szlogen születik: „Szabad hős? Nagy ökör, oda szarik, ahol köll.” Ez sem ízléses. (Egy arra járó szorult helyzetében megengedhette magának.)
    „Ember voltunk hanyatlása”, Konrad Lorenz figyelmeztet: hanyatlásunkat ne hárítsuk minduntalan külső – politikai, környezeti – erőkre. Az emberi leépülés ellen mi magunk, az ember is tehet ellenlépéseket. Például: „Ha igaz, hogy az emberben van valami isten képmásából, akkor az ez a teremtő tevékenység.” Már ha felismerjük, hogy „teljes egészünkben ennek a világnak a részei vagyunk, együtt jár annak tudatosulása is, hogy felelősség terhel bennünket érte.” A könyv 1988-ban jelent meg, a következő évben Lorenz meghalt. Az udvariatlanságot nem érdemes a szabadság emlegetésével elütni. Szokás ma ez: a szabadság „mindent visz”. Csakhogy az udvariasság a szabadság alaptétele, azzal együtt lehet a szabadság „teremtő tevékenység”. Ó, és a szabadságnak íze van!
    Persze, az udvariasságot sokan igénylik, tanításáról nem szabad lemondanunk. Mert, mint a tanulmánykötet szerkesztői a Bevezetőben nekünk szegezik (ha már az udvariasság társadalmi-kulturális norma): „kérdés, hogy melyik szubkultúra fogja a gyeplőt”. A tanítók nagy felelőssége és feladata (és nem csak az övéké!): kapaszkodj a jelbe! A kötet „újdonsága”, hogy jeltudományi keretben tárgyalja az „udvariassági jeleket”. Jelek márpedig úton, útfélen adódnak.

  91. Szilvási Csaba (ad: Sebbenzin) szerint:

    Mindig sejtettem én, hogy mi, nyelvészek vagyunk a leg(ny)elvetemültebb, legvilágfelforgatóbb emberféleségek. Minden kitelik tőlünk Most, hogy kiderült, van olyan közöttünk, aki meg akarja bicskázni a miniszteriális “fennforgókat”, sőt olyan is, aki az ország házát akarja a levegőbe röpíteni az épületbe sunyin becsempészett sebbenzinnel egy belső intim helyiségben általa nagy sebbel-lobbal feltöltött Molotovjával, sejtelmem beigazolódott. Cave canem? Ó, nem! Cave linguistam!

  92. Tohol Éva szerint:

    Ez is egy szakma, hogy a szomszédasszonyomat idézzem.

  93. Bartha Lajos szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    A budapesti kerületek kedves hangú bemutatásához engedjen meg egy utólagos kiegészítést. A II. ker. Margit körút végén, a többször átnevezett (és többször átépített) Széll Kálmán, majd Moszkva, és újabban megint Széll Kálmán teret gimnazista koromban, úgy 1949-50 tájt rövidítve “Kalef”-nak neveztük. Nagyon elterjedt megnevezés volt, oda jártunk randevúzni, sőt korcsolyázni is. Jó rejtőnév volt, a felnőttek, szülők, tanárok nem értették mi is az a “Kalef”, de idővel ők is eltanulták, használták. Azután a Moszkvásítás után lassan kihalt. De éppen a napokban a 17-es villamoson újra hallottam, egy diáklány mondta a barátnőjének: “én leszállok a Kalefon”. Lehet, hogy feltámad? – Üdvözli: Bartha Lajos

  94. hortobágyi ildikó szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Több pesti és néhány vidéki könyvesboltban kerestem az “Új szavak,kifejezések “című könyvét,de sehol nem tudtak róla.Kérem szíves tájékoztatását:hol vehetném meg a fent említett művet?

    köszönettel Hortobágyi Ildikó

  95. Szabó Béla István szerint:

    “vaj van a füle mögött” – no de kérem!!! Itt???

  96. Dressmann Dóra szerint:

    Kedves Géza!
    Rákosfalvai vagyok én is. Mostanában kapcsolódtam be a rákosfalvai helytörténeti kutatásokba, mivel jövőre ünneplik a 145. évfordulót.
    Várják mindazok jelentkezését, akik szívesen megosztanák saját kutatásaik eredményét kötetlen beszélgetéssel egybekötött találkozókon.
    Időpontok: október 18., november 15., december 06.

    16.00 – 18.00 óra

    Helyszín: Cserepesház (1144 Bp., Vezér u. 28/b.) – Lajta Béla terem
    Ha esetleg lesz kedve egyszer mesélni…

  97. Tohol Éva (Ad: Félpercesek) szerint:

    Kérdésem volna (ez nekem Cseh Tamás hangján jön): Papp Andreával többször találkoztam, az ELTE-n ő vezette be az angol gyermekirodalom oktatását. Többször szervezett angol gyermekirodalom konferenciákat, én is többször ‘felléptem’. Ugyanarról a Papp Andreáról van szó ?

    Jobbulást kívánok! (Esetleg időjárásváltozás+ fáradtság?) Én is most robbantam le kissé, utazás és esőben szüretelés után,hegyoldalra fel le, Putnokon, ahol Mátyás király megkapáltatta az urakat, bár Gömörben több hely is magának igényli ezt a nevezetes cselekedete.

  98. Tohol Éva (ad: Örményországban) szerint:

    Ajánlom figyelmébe Bagi Éva:Kövek zenéje, örményországi barangolások c. könyvét (2013).

  99. Szilvási Csaba (Ad: Elmentek Ők...) szerint:

    Tudom, nőttön-nő tiszta fényük, ahogy időben, térben távolodnak.

  100. dr. Ecsedi Gabriella szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A Tetten ért szavak c. műsor 2016. aug. 29-i adásában felolvasták egy levél végét, amelyben egy közigazgatási szerv kijelenti, hogy állásfoglalása nem bír jogi kötőerővel. Mondták a műsor végén, hogy fognak még foglalkozni a témával, de – kisgyerekes anyuka lévén – nem tudom, hogy tudom-e hallgatni, így most írok Önnek.

    Jogász vagyok, és tudom, hogy miért írta a fentieket az ügyintéző: az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) számú határozatában kimondta, hogy alkotmányellenes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott, minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata.

    Vagyis a közigazgatási szerv ad ugyan tájékoztatást, és nagy valószínűség szerint tartja is magát az abban leírtakhoz, csak éppen azt is elmondja, hogy voltaképpen nem jogosult ilyen tájékoztatást adni, illetve hogy biztos választ csak a jogalkotó adhat a kérdezőnek…

    Üdvözlettel:
    dr. Ecsedi Gabriella

  101. Tisztelt szerkesztő úr! Mazsolázzon kedvére az alatti gyűjtésemből!

    Politikusok, hivatalnokok és egyéb okos emberek beszédei a rádióból, téma szerint átrendezve:
    Hozzászólásaimat (…)-be teszem – Tamás bátya

    – „A büdzsé kérlelhetetlen a válsággal szemben, de a nehéz helyzetben lévőkkel szolidáris.” -Bajnai Gordon (A budi kérlelhetetlen a válsággal szemben, de a nehéz helyzetben lévőkkel szolidáris.)
    – „Elismerte a gazdaság sérülékenységének javulását”
    – „A szegénységi mutatók javítása lefelé húzzák a növekedést”
    – „A mai nehéz gazdasági helyzetben borzasztóan nehéz bármiféle áremelést átverni a piacon.” (A hitelt felvevőket viszont könnyebb átverni)
    – „Nyakló nélküli hitelfelvevés” (És rakoncátlan hitelkihelyezés)
    – „Van segítség kapására is lehetőség” (Én is szeretnék lehetőséget kapni egy kis segítségre!)
    – „Amikor még nem volt trendi zölden gondolkodni Magyarországon”
    – „Mindent átírhat a Bakonyban talált dinoszaurusz lelet”
    – ”Régen volt, egy olyan nővény fauna”
    – Előző életünkben, mikor madarak voltunk, szintén vágytunk a fényre” (Bár még vágyom a fényre, – nem emlékszem.- Pali Madár)
    – „Igyekszünk minél több elektromos vezetéket madárbaráttá tenni”
    – „A béka azért mondott le a tüdőről, hogy alkalmazkodjon a környezet feltételeihez” (Milyen önfeláldozó! Most mivel lélegzik?)
    – „Sok állat használja a gravitációt, hogy egyik fáról a másikra ugráljon”(Ügyes)
    – „Szinte valamennyi család kötődik valamennyire a spárgához”
    – „Ha marhák szűk helyen vannak, és nem tudnak nyugodtan kérődzni, élettani problémáik lehetnek” (Biológiai tankönyvekkel kellene etetni őket!)
    – „Szürkemarhánk bár hasonlóan ridegen tartott marhahús” (Addig sem romlik meg)
    – „A benzin 300 Ft feletti ára eléri a pszichológiai határértéket” (Erre utaló adatot nem találtam a pszichológiai tankönyvekben.)
    – „A bioüzemanyagok malmára hajtja a vizet a csillagászati árú benzin” (Vizezik a benzint az űrállomáson?)
    – „A fél busz leszállt” (És az utasok addig mit csináltak?)
    – „Várhatóan megugrik majd a teljes útelzárásokat mutató statisztika”(Várhatóan megugrik majd a statisztikákra hivatkozók száma a teljes útelzárásoknál.)
    – „Szigorúbb lett a mozgássérült engedélyek engedélyezése” (Én engedélyezném az engedélyek engedélyezését és adnék lehetőségeket a lehetőségre.)
    – „Akinek útba esik Bugyi, Alsónémedi útvonalon közlekedjék!” (Ha engedik!)
    – „Leírhatatlan, tehát nem tudom elmondani” (Szemmel láthatóan hallatlan!)
    – „Most a kutyák vagy farkasok ugatása jött a mobiltelefonon a fülemmel szembe” (Csigák szökkentek a szemembe)
    – „Nem akarom süket hallgatóimat megbántani”(Neo Fm- Bumerang-Bocskor)
    – „Kedves hallgatóink, most nézzük, mit hallgathatnak műsorunk hátralévő részében”
    – „A britt egészségügy legnagyobb gondja pénzzel nem orvosolható”
    – „Csökken a pollenkoncentráció, ezért fellélegezhetnek az allergiások” (És fellélegezhetnek a felelősök!)
    – „Az előző munkahelyemen egy pozícióváltás után estem teherbe” (Vajon jó pozícióba került? –Hogy kell vigyázni!)
    – „A legkönnyebben alulról lehet felfázni” (Na meg felülről leforrázni magunkat.)
    – „Mi egy májbeteg nemzet vagyunk”
    – „Újszülött orvos véleményem szerint nem kell” (Dehogynem, majd felnőnek!)
    – „Hajléktalan háziorvosi szolgálat” (Menjenek az aluljáróba?)
    – „Ezek a leggyermekbarátabb vakcinák” (Brrrr…!)
    – „Na most a privát embert is válasszuk most ketté”(Keresztbe, vagy hosszába?)
    – „Berettyóújfalun összekevertek két halottat: ( pur és humu turmix)
    – „Felfüggesztették a gondatlansággal vádolt szentesi orvost” (Gondosan? Túlélte?)
    – „A bíró az ügy bonyolultsága miatt egy héttel elnapolta a tárgyalást” (Majd a naptár egy év felfüggesztést kapott. –a falra)
    – „Önmagában egy pervesztesség még nem perdöntő
    – „A legenda szemtelenül jól lőtt” (Hát még ha szeme is lett volna!)
    – „Hajtóvadászat indult a romatámadások elkövetői után” (Kiket támadtak a romák, és kik voltak az áldozatok?)
    – „A fegyveresen elkövetett rablások tekintetében valóban van emelkedő tendencia” (Az emelkedő tendenciák tekintetében nagy a fegyveres rablások száma.)
    – „Levegőbe intézett lövések”
    – „A sportlővészet azért fejben dől el” (Remélem nem az enyémben!)
    – „Még el sem kezdődött a pekingi olimpia, a te fejedben London kell legyen!”
    – (Nem találom!)
    – „A 14 éves korhatárt felemelték 18-ra” (És a nyugdíjkorhatárt?)
    – „Az anyag könyvek formájában, főleg az időseknél, a fejekben van meg”
    – „A gyermekek most a társadalom 20 %-a, de holnapután, ők lesznek a 100 %”
    – „ Nem elvont fogalmakban, tézisekben vagy számokban gondolkodom, hanem emberekben
    – „A mi iskolánkban olyan összetételű gyerekek vannak, akik ebből tanulni tudnak”
    – „Több lépcsőházat is ki kellett telepíteni, mert II. Világháborús bombát találtak” (A lakók, azóta létrán járnak a lakásukba és busszal a lépcsőházba)
    – „Nem létrák segítségével jutunk magasabbra életünk próbakövein”
    – Kötelező erővel az életveszély elhárítását meg kell szüntetnünk!”
    – „Eltűnt magyar állampolgárokról nem rendelkeztünk közelebbi információkkal”
    – „Mindig valamivel azért emeltük a falu életét e-elöször, legelőször kezdtük egy ravatalozó felépítésével, amit egy közös összefogással megcsináltunk” (Éljen! –a lehetőséggel.)
    – „A ravatalozó tetemes összegbe került”
    – „”Élje át élőben!”
    – „Minden ember iszonyatosan fontos Istennek”
    – „Lelki gyomorrontáshoz vezet” (Gyónáskor kérjen lelki széntablettát!)
    – „Ez a kakilás neki nagyon nagy érvágás”
    – „A nemzetközi gyomor jobban bírja a könnyebb konyhát” (Mint a magyar gyomor a nehéz szöveget”)

    – „Szlovénia felkészült, a migránsok többen tudnak elmenni, mint amennyien jönnek”
    – „Az éjjel újabb támadást intéztek a koalíció gépei ismeretlen célpontok ellen” („Vak tyúk is talál szemet”)
    – „A narancscsata sérültjeit zúzódásokkal látták el a mentők”

    – „Az idő megmondja, hogy mi várható a jövőben” (Csak győzd kivárni)
    – „A jövő záloga, maga a gyermek” (Majd kiváltjuk!)
    „Semmiféle gyerek külföldre való kivitelezése nem eszközölhető”
    – „A gyermek interpretálta”
    – „Sajnos az időjárás is megtette hatását”
    – Szakadatlanul szakadt a zápor”
    – „Az ítéletidő legkevesebb 1 emberáldozatot követelt”
    – „Aki az idei károkra szeretne bejelentkezni, az jelentkezzen be!”
    – „A kormány csak akkor ad 100% kártérítést, ha a vészhelyzetet maga rendelte el”(A kormány elrendelhetne már egy észhelyzetet is!)
    – „Szakemberek szerint a szeptember elején elrendelt hőségriadó elősegítette az érési folyamatokat,és ez jót tett a boroknak” (Ilyen hőségriadó segítene más terményeknek is?)
    – „Összesítették az összes lakossági kárigényt”
    – „Majdnem 10 milliós kárunk van, amit sajnos már a politikusok is megerősítettek”
    – „A romániai árvíz áldozatainak hivatalosan megerősített száma” (Remélem, nem erőszakkal erősítették meg a halálos áldozatok számát!)
    – „A legújabb hírek szerint 9 halott volt, ami kevesebb, mint a tegnapi
    – 19-20”
    – „”A tervezett pontyok fele már vízben van” (a másik fele „kint van a vízből”)
    – „Megtört a jég. A Fehérvár csapata nyert a jégkorong kupában” (Recs…cs!)
    – „A katasztrófavédelem vezetője szerint :– ha valaki alatt beszakadt a jég, próbáljon kimászni”
    – „A létbiztonság is veszélyben van, ha megolvad a fagyasztóláda”
    – „A magyar hungarikumoknak az a problémája, hogy csak a határainkon kívül ismerik el
    „Színházi lehetőség a kulturális programra vágyóknak”
    „Az egyik legnépszerűbb zeneszerző. Azt hiszem kevesen tudják”(én sem!)
    – „Azt tudjuk, hogy nem tudom melyik kalifa rendelte el a jeruzsálemi templom lerombolását” (Én is sok olyat tudok, amit már elfelejtettem)
    – „(f…sz) -Egy történész szájába se illik” (Én azért megpróbálnám!)
    – „Egyetlen egy lehetőség van, hogy számba veszem, hány ingatlanom van”
    – „Egyetlen megkötött méretbeli megkötések vannak”
    – „Sok esetben a nyitva felejtett fürdőszoba ablak a mumus”
    Egyéb szörnyűségek:
    – „Minden rendelkezésre álló információ rendelkezésre áll”
    – „Elsődleges prioritást élvez”
    – „Itt is kell egy kis kitekintést eszközölni!”
    – „Intézkedést kell foganatosítani!”
    – „Többeknek nem kellene leszázalékolódni!”
    – „Soppingoltak a dizájncenterben”
    – „Ha szükséges, vásárlást eszközlünk”
    – „Sajátos véleményt sajátított ki”
    – „Az eljárások lefolyásra kerültek”
    – „Milyen következmények következtek be?”
    – Szabálysértés elkövetése valósul meg”
    – „Az együttműködésben nagyon jól működtünk együtt”
    Szerkesztette: Pataki Tamás Vigántpetenden 2016-ban

  102. Sz. Tóth Gyula (Ad: Tanári notesz, 10.) szerint:

    Micsoda meglepetés! Kedves Géza, ha már noteszkönyvem így közzé tétetett, itt illik megszólalni. Ezt csak a hálás köszönet hangján tehetem. Naplód mint pontos és színes jelenléti ív informál: tanórák Váradon, előadások Bálványoson, majd az I. Bihari Nyári Egyetemen, táborozás Egerben, és a többi. Mindez errefelé, ha éppen nem jársz arrafelé, a Föld túlsó oldalán. Szóval: „határtalanul” teszed a dolgodat, megérjük követni. A Tisza-túrán eveztél, a vízzel könnyebben megküzdöttél, mint a parti zajokkal. És íme, egy „megtalált” csendes éji órán már könyvemmel foglalkozol. Véleményedet jólesően nyugtázom, megbecsülöm. Hát igen, szólunk ezért, azért. (Európai társadalmi kultúránk emelkedett eseteit sem kihagyva.) „Je pense donc je suis.” – „Gondolkodom, tehát vagyok.” Inkább így: „Vagyok, tehát gondolkodom.” Ahogy a kiváló gondolkodó, Fehér M. István tette át a mára. Miként Te is teszed, még akkor is, ha bődületes hülyeségek láttán-hallatán kiszakad belőled a jajkijelentés: pár év után „úgyis csak egy nagy üvöltéssé változik a Föld”. Riasztó kép, „van benne valami”. Persze, egészében, bizonyára nem így gondolod, s főleg nem hiszed, hogy vége a történelemnek, mint azt Fukuyama jósolta. (De azért érdemes megjegyezni ezt a nyelvi képet.) Hiszen, csak figyeled a jeleket. „Antroposzemiotika” című könyved kapcsán írtam, hogy emberek – és sajnos hadak is – vonulnak a jelek útján. Hát kapaszkodjunk a jelbe, a tudományos megfejtésekhez mindennapi menetelések során jutunk. Mint Te, Jelművelő Nemes Ember. Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet. Járj szerencsével utadon!
    Sz. T. Gyula

  103. Tohol Éva (Ad: Egy kismadár halálára) szerint:

    Hát igen, ragadozó a macska. Nálunk a negyedik emeleten (!),az ablakpárkányon kapott el a a cirmos egy kisfecskét, de megzavartam (hogy le ne essen), majd sikerült egy partvissal kiszednem a szájából, megúszta a madárka, megitattam, és elrepült!

  104. Tohol Éva (Ad: Elakadt a Rózsa IC) szerint:

    Egy hete, július 31-én ugyanezzel a cseh vonattal mentem Debrecenből Miskolcra, IC. Felszállás után kiderül, hogy a klíma nem múködik, csak a két kis ablak van nyitva. Viszont a mellettem ülő utas egy nagyon helyes TEK-es fiatalember, a déli határról érkezett. Felvilágosít a másik kocsi állapotáról (büdös), és a WC is hagy kívánnivalót. Mégis, Nyíregyházánál átmegyek a másik kocsiba, viszont a vonat nem indul…Mozdonycsere, szerencsére nem úgy mint a tajgában (vodkára). Szerencsére a kazincbarcikai vonat megvár, és ott még egyszer át kell szállni Ózd felé, Csodák csodája 10 perces késéssel megérkezek Putnokra, az öcsém nem érti a MÁV-hoz való ragaszkodásomat. Visszafelé busszal Miskolcra, a Debreceni busznál a sofőr szól, csak az szálljon fel, akit nem zavar, hogy nem működik a klíma.DE Debrecenig jót beszélgettem, egy Rimaszombat melletti kis faluból való idős párral, benne volt a történelem…

  105. Szekeres Szabolcs szerint:

    Kedves Tanár Úr! Ma hallottam a Klub rádióban való beszélgetését a Szószátyár programban (valószínűleg ismétlésben), amelyet rendszertelenül hallgatok, mert a ugyan témája érdekel, de sokszor kénytelen vagyok kikapcsolni, mert idegesít a képviselt álláspontja. Néhai Benyhe János barátom “leltárbiztos nyelvészeknek” nevezte volna az ott hangadókat. Az üdítő friss szellő hatását váltotta bennem ki a programban való mesteri részvétele. És rögtön javasolnék is egy jó terméket, amelyet a nyelvstratégia részeként érdemes lenne támogatni: egy laikusoknak írt nyelvhelyességi kézikönyvet. (Persze lehet, hogy ilyen van, csak nem tudok róla). Nem tudtam a Nemzeti Könyvkiadó által kiadott Magyar Grammatikából kiolvasni, hogy mikor kell többes számos ragozást használni és mikor jó a talán magyar sajátosságnak, vagy legalábbis nem indoeurópainak minősülő “X és Y tárgyalt”, tehát nem “tárgyaltak”.
    Egyébként ez az amiért nagyon neheztellek Kálmán Lászlóékra. Úgy tűnik, mintha a magyar nyelv lemorzsolódó sajátosságait nem tekintenék védendő értéknek.
    Tisztelettel,
    Szekeres Szabolcs

    • balazsge szerint:

      Kedves Szekeres Úr! Az adás ismétlés volt. Én mindig készséggel állok a sajtó, média rendelkezésére, a műsorvezető-szerkesztőt harminc éve ismerem. Javaslatát végiggondolom, üdvözlettel: Balázs Géza

  106. Martiny Zoltán szerint:

    Kedves Balázs tanár Úr !
    Valószínű, hogy más is rákérdezett az ” egyik legjobb” szókapcsolat érdekességére, nekem csak a nyelvész véleményére lenne szükségem ezzel kapcsolatban. Lehet több dolog is ” legjobb ” ?
    A másik — költői kérdés — , hogy lehet-é megtanítani ” éneklő Brockhauser Barbarát” éneklés nélküli (borzasztó hallgatni őt olyankor) időjárás elmondására, vagy reménytelen az efféle “tanítás” ? M Z.

  107. Kósa Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az egyik krónikás műsorvezető a Kossuth Rádióban rendszeresen így köszön el a hallgatóktól: “A Krónika ezúttal véget ért.” Ezúttal nekem furcsán hangzik az “ezúttal” határozószó használata. Helyes ez az elköszönés?
    Válaszát köszönöm!
    Kósa Tibor

  108. Vaday Tamás szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    A kormány egyik miniszterétől hallottam ma egy meglehetősen furcsa megfogalmazást a rádióban. Sajnos nem találtam meg leírva, de ahogy rákerestem, úgy tűnik, hogy nem először használja ezt a megfogalmazást Varga Mihály, a következő idézet 1998-ban hangzott el egy parlamenti felszólalásban: “Ez a kormány valóban arra tett ígéretet, hogy az adófizetők és járulékfizetők pénzét a lehető legtakarékosabb módon költi el, és a legmaximálisabb módon törekszik ezeknek a polgároknak az érdekeit képviselni ezeknek a pénzeknek a felhasználásakor.” A lehető legtakarékosabb még hagyján, de a “legmaximálisabb” módon? Lenne olyan, hogy maximális, maximálisabb és legmaximálisabb? Esetleg “a legkevésbé maximális”? Ha egyszer a maximális tartalmilag eleve felsőfokot jelöl, akkor hogy lehet ezt még fokozni? Esetleg “a lehető legeslegmaximálisabban”? 🙂

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Tisztelt Vaday Tamás!
      Úgy gondolom, hogy a helyes nyelvhasználat jó példáit nem a kormány környékén kell keresnie. Sajnos. Amit néhány államtitkát, helyettes államtitkár megenged magának, az Balázs Géza úrnak több évi munkát adna, hogy korrigálja.

  109. Vaday Tamás szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Az utóbbi időben többször hallottam a Rádióban, hogy a műsorvezető ezzel zárta a Krónikát: “A Krónika ezúttal véget ért”. Őszintén szólva nem egészen értem, mert én ebbe beleértem azt az el nem hangzó kiegészítést, amely szerint elő szokott fordulni az is, hogy nem ér véget. Nem lenne egyszerűbb és egyértelműbb, ha a Krónika nem “ezúttal”, hanem pl. “ezennel” vagy még egyszerűbben “ezzel” érne véget? Vagy rosszul érzem a különbséget az ezúttal és az ezennel/ezzel között?

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Tisztelt Vaday Tamás!

      Mire gondolna akkor, amikor azt hallaná a királyi rádióban, a műsorvezetőtől, amit én, hogy miért van az, hogy a nagy halak megússzák, ha rossz fát raknak a tűzre? Teljes képzavar!

  110. Tohol Éva (Ad: Európa diszkrét bája) szerint:

    Nobody expects the Spanish inquisition! (Monty Python)

  111. HZS (Ad: Változatlan) szerint:

    Amikor jöttünk vissza az egri strandról, mi is láttuk ezt a nénit, akiről Géza ír. Beköszöntünk neki, visszaintett, és azt mondta: „Áldjon meg benneteket az Isten.”

  112. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Ma délelőtt az egyik rádióban hallottam egy fejtegetést egy nyelvésztől arról, hogy az úgynevezett nákozás nem nyelvtani hiba. Példaként a tudnák-ot hozta fel, mert mély hangrendű magánhangzóhoz illik a mély hangrendű -nák. Lehet, hogy rosszul gondolom, de itt nem erről van szó alapvetően, hanem a ragozás helyességéről. Én tudnék, ők tudnák. Mi a helyes álláspont?

    • Balázs Géza szerint:

      Kedves Ábrahám Úr! Szigorúan, elméleti alapon igaza van annak, aki szerint az (én) tudnák forma is logikus. Sőt, nem is érthető félre. Ám az illető nem veszi figyelembe a magyar nyelv kulturális szabályait. Ugyanis annak értelmében a köznyelvben: én tudnék. Ezek különböző megközelítések, nem egyeztethetők össze. Vitatkozni sem érdemes. Az illető nyelvész nákozzon nyugodtan. BG

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztel Balázs Géza!

        Köszönöm gyors válaszát. A problémám csak az, hogy az illető hölgy, akinek a nevére nem emlékszem, címei alapján nem egy egytollú harcos a nyelvészek törzsében. Biztos nem érdemes vitatkozni velük, de ez a nákozás “hasogassa” a fülemet. Szerintem baj, ha hivatásos nyelvészek adnak felmentést a helyes szóhasználat alól. Így is borzalmasnak tűnik a romlás, hátha még támogatják is.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

  113. dr. Solt Jenő szerint:

    Kedves Balázs Géza !

    Ijesztően terjed a médiában, rádióban, pl. a Kossuth rádióban is az ami, helyett az aki használata, akkor, amikor nem személyről van szó. Ezzel mintha a dolgok fontosságát szeretnék hangsúlyozni. Legyen kutyáról, vagy bármiről szó. Ezt a divatot meg kellene akasztani, amíg lehet. Várom a szokásos bölcs válaszát, rádióban is.

    Köszönettel: dr. Solt Jenő

    • Balázs Géza szerint:

      Tisztelt Solt Úr! Valószínűleg egy nyelvi változási folyamatban vagyunk a vonatkozó névmási kötőszók használata kapcsán. Elképzelhető a rendszer módosulása vagy átalakulása. A jó stílusú nyelvhasználó ma még különbséget tesz… BG

  114. szbi (Ad: Fantombusz) szerint:

    Ideért, némileg alakot váltva: Robert Bloch: A pokolba tartó vonat (The Hell-Bound Train)/több kiadásban/. Nincs mit tenni.

  115. Tohol Éva (Ad: Brexit...) szerint:

    Talán azért nem kellett 2/3 nekik, mert ehhez a választási rendszerhez vannak szokva (first-past-the post electoral system).

  116. Végh József szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Néhány napja egyik éjfél utáni ismétlésben hallottam a “NET-szótár” és a “Rendszerváltás szótár” szókapcsolatok (szótárcímek?) említését. Ma érdeklődtem az egyik pécsi könyvesboltban, sajnos nem tudnak ilyen szótárakról. – Érdekelnének ezek a szótárak! – Talán félreértettem az elhangzottakat?

    Tisztelettel:

    Végh József

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Végh Úr! Az Új szavak, kifejezések, A rendszerváltás kisszótára az e-nyelv.hu könyvesboltjában vásárolható meg. Mivel nem harcolunk a könyvterjesztőkkel, csak itt… BG

  117. Egyet ketté kellene fűrészelni. A puding próbája, hogy megeszik.

  118. Szabó Béla István szerint:

    “Egy fölemelt főt s egy üres kezet!” helyesre javítva: “Egy üres főt s egy fölemelt kezet”

  119. Szatmári (Ad: Séta bölcsőhelyem körül) szerint:

    Meghatóan kedves a bölcsőhelyed körüli “sétád” is. Nagyon szemléletesen, minden érzékszervünkre ható, lélekemelő módon éled és életed meg velünk is a múltat. Gyönyörű írás. Ez is a legfontosabb, legemberibb tulajdonságról, a hűségről szól. Felragyogtattad vele a mai napomat is.

  120. Tohol Éva szerint:

    Csodaszépek a babácskák!

  121. Gyönyörűségek! Gratulálok.

  122. szbi (A barbárokra várva) szerint:

    Na végre, kissé meglepetten és nagyon ellenkezve olvastam barbár-birodalmi karakterológiáját, Coetzee nyomán. A könyvet nem olvastam, Kafkát nem kedvelem, viszont Kavafisznak igencsak híve vagyok. Versét sokszor, sok helyen működtettem, idéztem. Valaha régész szakon végeztem, témám a birodalom (Imperium Romanum) és a Barbaricum népeinek kapcsolata volt. Ráadásul Magyarországon van meg legtisztábban a római/pusztai határ vonala, felülete. A szerző; felületes ismereteim vannak róla, de elegendők a Wikipaediából; jellegzetes példánya a nemzetközi szalonliberális egyetemi értelmiségnek. E sikerületlen változata a Homo sapiensnek éppen most van kipusztulóban: eszméi sterilnek és gonoszságra hajlamosítónak bizonyultak. Most váltja őket – és nem csak a mi Pannonia~Hunnia határvidékünkön – a soron következő barbárság, ezzel megmentve a fontosabb dolgokat az európai szellemből. (Pl.: a kalózkodást.) C. regényének szinopszisa nyögvenyelős. Buzatti Tatárpusztájának, és/vagy Bodor Ádám némely művének visszfénye – jellemző, hogy komenista Népköztársaságunk idején magyarították.
    Ön most elővette és idézi. Ezt nem értem, őszintén nem. Én Önt személyesen nem ismerem, írásai keltették fel a figyelmemet. Naplójának pár éve olvasója vagyok. Én Önt éppen a szalonliberális parlagfüvek ellentettjének gondoltam/gondolom: a világos értékek és célok tanárjának, a valóságot értéknek tartó tudósnak. Meglep ezen írása. Váltás? Vagy elcsúszás?

  123. Szferle Csaba szerint:

    Géza Úr,

    Megalakult egy új állami cég. A neve:
    Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő ZRT.
    Miért nem Hulladékgazdálkodás-koordináló?
    Vagy ha ez felsorolás, akkor miért nincs vessző így?:
    Nemzeti Hulladékgazdálkodási, Koordináló és Vagyonkezelő ZRT.

    De ez lenne a legegyszerűbb:
    Országos Szemétszállítás-irányító Társaság OSZT(?)

  124. Tohol Éva (Ad: Szomorú vasárnap) szerint:

    Egyetértek. Valóban, veszélyes minden egyes ügyből politikai kérdést csinálni. Talán a rendszerváltás elején kellett volna szabályozni a nyitva/zárvatartást, de a nagy eufóriába ez is belefért, nemcsak minden kapható, de még vasárnap is!
    Eötvös Józsefnél találtam némi magyarázatot: “Miután a kormány a gondviselés szerepét vállalta magára, igen természetes, ha minden egyes(egyén) hozzá folyamadik saját szükségeiben, ha minden bajért a kormányt vádolják, s végre mint a forradalom előtt látjuk, még a rossz termésért is őt teszik felelőssé” (A franczia forradalom okairól)

  125. Tohol Éva (Ad: Szomorú vasárnap) szerint:

    Egyetértek! És a ‘boltzár’ szót javasolnám a napszók közé.

  126. Forgács László szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Keresek egy kiadványt, amelynek Ön a szerkesztője:
    Hatvanhat év a katedrán. A 90 esztendős Szathmári István köszöntése. (Szerk.: Balázs Géza.) IKU – Inter Nonprofit Kft., Budapest, 2015. 88 l. ISSN 2415-9204 ISBN 978-963-89240-9-4
    Nagy örömömre szolgálna, ha valahogy meg tudnám szerezni!
    Tisztelettel: Forgács László

  127. balazsge szerint:

    Kedves Levélírók!
    Kérem, hogy konkrét nyelvi-nyelvhelyességi kérdéseikkel a nap 24 órájában elérhető (ingyenes!) Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodához (www.e-nyelv.hu / nyelvi gyorsszolgálat) forduljanak. Üdvözlettel: BG

  128. Felföldi Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Szeretném kérdezni hogy melyik mondat helyes.”A” verzió: A földforgalmi törvény alapján előhaszonbérlő fiatal földművesnek minősül. “B” verzió: A földforgalmi törvény alapján az előhaszonbérlő fiatal földművesnek minősül. Előre is köszönöm válaszát, és kívánok kitartást nagyszerű műsorához ! Üdvözlettel Felföldi Gábor

  129. Székesi László szerint:

    Légy hív mind halálig…
    Ez tényleg helyes, vagy csak nagyon elbaltázott mondat ???

  130. Munka közben hallgattam (ha csak tehetem, meghallgatom) a műsorod a rádióban. Ez most zseniális volt! Pompás! Ragyogott az okosságod, s miközben a tárgyi tudás fölényességét is érzékeltette, egyúttal hozzám, hozzánk is szólt, “népnevelőként”; a tanítványaival egy tehén tejét ivó, de nagy tiszteletű falusi tanító tudásával, okosságával, pedantériájával.
    Nem igazán jó a hallásom, olvasva jobban tudom megítélni a kifejtett gondolatokat, de ez pazar: professzori volt.
    Ölellek:GP

  131. Kiss Endre szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr,

    már Lőrincze Lajos ” Édes anyanyelvünk” című műsorának is hallgatója voltam, ami azt jelenti,nem mai gyerek vagyok, sokat láttam és hallottam az elmúlt hetven évem során.Szerencsémre jó nyelvtanáraim voltak úgy az általános, mint a középiskola során,
    ezért sokszor piszkálja füleimet, ha pongyolaságot hallok rádióban, televízióban vagy másutt.Vannak dolgok viszont, amik már nem is a pongyolaság kategóriájába tartoznak, hanem egész egyszerűen az értelmi zavar szintjét is megütik.
    Ilyen például a Hágai Nemzetközi Bíróság legújabb ítéletének (Vojiszlav Seselj)megvitatása a Kossuth Rádió “Ütköző ” című műsorában nemrégiben, ahol hivatalból “doktor” alkotmányjogászok és közismert műsorvezető hölgy a felhozott vádat “emberiesség ellen ” elkövetett cselekményként idézték (és nem ők voltak az elsők), holott az eredetileg “emberiség ellen” elkövetett bűncselekmények,pont olyanok,mint a náci háborús bűnök, vagyis azt jelentik: nagylétszámú áldozattal járó tömegmészárlások, tehát az emberiség ellen elkövetett bűnök.
    Az emberiesség az egy erkölcsi kategória,az emberiesség ellen véteni az nagyjából annyi, mint embertelenül bánni valakivel, pl.
    a hajléktalanokat téli hidegben kitiltani a meleget adó aluljárókból.
    Ez az értelemzavar már évekkel ezelőtt megjelent a médiákban,és
    most a “Magyar Nyelv Hete” ötvenedik évfordulóján elérkezett az idő, hogy legalább ezt a helyére tegyük!

    üdvözlettel: Kiss Endre
    2461 Tárnok (…)

  132. A nagyváradi viszontagságos utazásáról eszembe jutott egy könyv, a rendszerváltás táján jelent meg. Egy idős közlekedés / vasút/ mérnök írta, és azt fejtette ki, hogy Magyarország mai alakját nagymértékben úgy ‘rajzolták meg’, hogy az addig a Monarchiában megépített és jól műkődő vasútvonalak az utódállamokhoz kerüljenek.(Amint tudjuk, az etnikai szempontok igazán nem számítottak…) Hogy egy nagyváradi utazás ilyen kalandos, sok más mellett, még ez is Trianon utóhatása.
    Egy barátném mesélte, hogy annak idején az édesapja legénykorában átjárt Esztárról Nagyváradra színházba!
    Sok-sok évvel ezelőtt, volt buszjárat Debrecenből Nagyváradra, és tegnap olvastam a Debreceni Nap c.lapban, hogy valami transzfer járatot terveznek a Db-i repülőtér és Nagyvárad között. Hátha elérjük az indiai vasút színvonalát.

  133. Balázs Ákos szerint:

    Tisztelt Professzor Úr,

    legutóbbi naplóbejegyzését olvasva megakadt a szemem egy különös elírásán: a vonatelterelés miatt érintett állomások között NyírÁBRÁND szerepel – Nyírábrány helyett. Magam is sokat vonatoztam arrafelé, hol elsuhanva a települések nevei mellett, hol órákig ábrándozva mellettük a MÁV jóvoltából, ezért vehettem észre.

    Nem kijavítani akartam, inkább csak örömömet kifejezni a remek, önkéntelen szóalkotás miatt.

    Üdvözlettel,
    Balázs Ákos

    • balazsge szerint:

      Köszönöm az észrevételt. Már más is észrevette, és figyelmeztetett, s ugyanezt mondta: annyira jó elírás, hogy maradjon. Természetesen Nyírábrányban ábrándoztam… Üdvözlettel: BG

  134. Sz. Tóth Gyula (Ad: Liget és Vár) szerint:

    A fák halnak, az ember él. Engem nem keresett meg senki a petíció aláírásával, nem vagyok potentát. Így Balázs Géza leveléhez szólok hozzá. Beérem ezzel.
    Nem kell zöldnek lenni, hogy tudjuk: ha egy fa, növényzet beteg, akkor kezelni kell. Rossz az állapot, helyzet van. Mentő! Ismerős? Ha a magunk vagy a közeliek sorsáról van szó, tudjuk a hívószámot. Segítenek. Köszönjük. Hálásak vagyunk. A rehabilitáció rajtunk múlik. Van erdő- és vízgazdálkodás, embereik értenek hozzá. Az erdőket oktalanul csak a fatolvajok károsítják. (Bár ők indokolják.) A fővárosban nincsenek ilyenek (?). Az erdőkben titkon ledobált szemétről majd a „TeSzedd”–mozgalom aktivistái gondoskodnak. (Én? Te? Ők?) Járom az országot, Somogy, Zala, Vas, Veszprém, látom az erdők sorsát: megújulva, élőn készülnek a szezonnyitásra. Tavasz van. A parkokban, a mi kertünkben is Zuglóban, így a Ligetben is eljött a megújulás ideje. Már ha így van. És miért ne lenne így, az ember majd új fákat telepít. Honnét tudható ez? Nagy az Isten könyvtára. Ateistáknak is nyitva.
    Rákosmentén lakossági bejelentés érkezett az önkormányzathoz: „Amikor egy fa elpusztul, akkor inkább csúnya már… és esetenként balesetveszélyes! Célszerűbb lenne kivágni és új csemetét ültetni a helyére. Ez a tevékenység nagyon hiányzik Rákosmentén a zöldterületek és parkok technológiájából…” A válasz: „Köszönettel vettük a hozzánk érkezett bejelentését.
    Rákosmente Önkormányzata a probléma megoldásához a szükséges intézkedéseket megteszi. Addig is kérjük szíves türelmét!” (http://jarokelo.hu/budapest/be.....halnak-meg)
    Az idős fák is értékesek, gondozásuk sok odafigyelést igényel. Megmenthetők lennének a ligeti fák? Nem tudom megítélni. Bízom a természetben, állandóan megújuló képességében. (Ha a társadalom mérnökei nem tesznek keresztbe.) Ezek függvényében is: miért ne tudnák mindezt a tervezésre, kivitelezésre felkért jeles szakemberek? Miért gondoljuk, hogy a városvezetők rongálni akarnák a várost? Ezt ne gondoljuk. Mindenki fajankó lenne? Mi bezzeg! Nem gondolom, hogy a tervezők rosszat akarnak. Azt sem gondolom, hogy nincs szépérzékem, hogy nem szeretem a természetet. Azt is gondolom, nekünk is igazunk lehet.
    Tessék egy gyógytekintetet vetni a magyarok által is csodált Párizsra! Nem is olyan régen, Mitterrand elnök (a francia „gloire” legutolsó nagy politikus személyisége) vezényletével beépítették a Louvre előtti teret: Piramide (Pyramide du Louvre). Quelle horreur! Micsoda szégyen! Botrány? Azóta, a világ odajár, csodálni a folytatást: a francia forradalom által levert uralkodók – a nemzet javára máig megőrzött – értékeinek csodálására. (Versailles, a Loire-menti kastélyok, meg más kedvelt gyöngyszemekről ne is beszéljünk. Ez látni kell!) És fizetnek is érte – történelem, kultúra, turizmus. Lásd Felvilágosodás.
    De addig is: Húsvét! Újjászületés! És még keresztre sem kell feszülni. A fák állva halnak meg. Ha törődve kezeljük állapotukat, tovább élnek. Az elhalt fákat kivágják, ugye? És helyet kapnak a fiatalok.
    Ma, a kora reggeli úszás után, a Széchenyi fürdőből jövet, szórólapot találtam a járdán. Rajta a szöveg: Járt már Ön a Ligetben? Szeretne Ön gondtalan szerelmesen csókolózni a korhadt fa alatt? Dől a nehéz a fa, ki tudja, hol áll meg? Kérjük, figyeljen, és figyelmeztesse erre társait is. Köszönjük!

  135. Radnóti László (Ad: Mondjon le!) szerint:

    Kedves Géza! Kissé nyeglére sikeredett a válaszod a tekintélyes
    Bibliatudósnak,a “Piár”-ban végzett Gromon Andrásnak,akit ugyan nem
    neveztél meg,de mi,akik ismerik és tiszteljük őt,bizony csodálkoztunk,
    hogy – talán szándékosan – félreértetted G.A. “mondjon le” fordulatát.
    Ő nyilván arra gondolt,hogy ne vállaljon közszereplést,aki nem tudja
    egyeztetni az alanyt az állítmánnyal.
    Barátságos üdvözlettel
    Radnóti László

  136. dr. Szeghalmi Jenő szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Professzor Úr!

    Én egy 77 éves nyugdíjas vegyész vagyok, tehát egy ízig-vérig műszaki beállítottságú ember. Az utóbbi években elterjedtek olyan beszédszokások, amelyek bántják a fülemet és valóságos merényletnek tartom a magyar nyelv ellen. Szeretném tudni, hogy Önnek, mint nyelvész professzornak, mi a véleménye a következőkről.
    Elterjedt, hogy mássalhangzóval végződő szavak után „ő” hangot mondanak. Például: és helyett ésőőő, hogy helyett hogyőőőő, stb.
    A másik, hogy beszédközben a gondolkodási szünetet egy ”őő….” nyögéssel töltenek ki. Figyeltem nemrég a TV-ben egy profi műsorvetetőt, kb. 5 perc alatt több mint 45 nyögést számoltam meg. Borzasztó!
    Sajnos TV-s és rádió-s műsorvezetők, ismert politikusok, híres tudósok, tanárok és egyetemi tanárok is sokszor így beszélnek.
    Gondoltam, hogy írok nekik, de aztán rájöttem, hogy ez képtelenség. Egyrészt tényleg nem tudom, hogy igazam van-e. Másrészt egy olyan névtelen senki, mint én vagyok nyelvészet vonatkozásában, nem tudja megváltani a világot.
    Ha igazat ad nekem Professzor Úr, akkor a „Tetten ért szavak”-nak kellene figyelmeztetni a TV és rádió vezetőit. Az Országház elnökének is lehetne írni azért, hogy a politikusokat figyelmeztesse valaki. Szerintem a Tudományos Akadémia is foglalkozhatna a problémával.
    Én már gondolkoztam olyan vad megoldáson is, hogy a TV-ben és rádióban a riportok hanganyagát fel kellene venni, egy számítástechnikai szoftver kigyűjtené a riport alany hibáit és a riport végén az illető kezébe lehetne adni egy CD vagy DVD lemezt. A mai számítástechnika segítségével ez megoldható lenne.
    Egy biztos, hogy ezt én megoldani nem tudom és nagyon megörültem, amikor rátaláltam a „Tetten ért szavak” műsorra.

    Nagyon kíváncsi vagyok Professzor Úr véleményére.

    Kecskemét, 2016. március 5.

    Tisztelettel: dr. Szeghalmi Jenő, Kecskemét …

  137. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Iskolai drámajáték. Valakik (szülők?) kiadták a jelszót: ne engedjék a gyerekeket iskolába február 29-én! Demonstráció új köntösben. Nem iskolai műsor ez, honfiak, össznépi drámajáték. Sokszereplős, a társadalom minden rétege érdekelt. Mindenki szereplő: szülő, tanuló, tanár, oktatási vezető, politikus. Mindenkinek megvan a funkciója, mindenkinek megvan a felelőssége. Rendszerváltás előtt és után, ne kenjük el megint a dolgokat. Ne hárítsunk, mint tesszük oly sokszor. Kinek mi a feladata? „Ne menj fiam a csatába”, könyörgött Várnai Zseni 1919-ben. Helyette: Ne menj fiam iskolába! Mit ajánlanak iskola helyett a gyermeknek? Milyen munkát? Juhász Ferenc ezt kérte: „ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, / építse, építse, építse ezt a hazát!”
    No, mire mentünk, emberek? Hát ennyi tellett? De ha már így esett, mentsük a menthetőt. „Mentés másként”, adta ki a jelszót Fűzfa Balázs. Az irodalomtanításból indult ki, de az egész magyar pedagógiát értette alatta. A szakmabéliek egy része maradt az irodalomnál, tettek-vettek, az iskola meg csak süllyedt. Mint a Titanic. Fűzfa Balázs riasztotta a vezérkart, az utasokat, a legénységet, de szólt a szalonzene, forogtak a párok a parketten, néhányan vették a jeleket, vész van, babám, mentőcsónakot ragadtak. Késő volt, a jeges ár lenyomta a civilizáció fényes darabját. Most nem külső áradat sodor bennünket, mi keverjük a vizet. Ez a mi hajónk. Reméljük, nem Titanicnak hívják.
    Aztán mintha elülne a vihar. A valóban jelentős dolgot a sajtó egy része még fel is fújta, inkább a tüntetőn hiányzó tanulókat emlegette, a foghíjas tantermekről közölt fotókat. Aztán más források más adatokkal szolgáltak, nem eszik olyan forrón a kását. Rákérdeztem Bükön: az általános iskola és a szakképző „normálisan” működött. Meg másutt is e hazában. Mert így gondolkodnak:

    Te ekével, te kalapáccsal, tollal,
    a rózsa, amely a kórházak
    udvarán terem,
    igen, a rózsa illatával,
    te ekével, te kalapáccsal, tollal,
    a gőzfűrész ferde fém-fogával,
    a vas az erejével,
    a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek,
    a föld azzal, hogy kenyeret terem,
    teljes erejéből,
    ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
    a rózsa, amely a kórházak
    udvarán terem,
    igen, a rózsa illatával,
    kinek karja van, a két kezével,
    kinek karja nincs, a mosolyával,
    a nap csobogó sugarával,
    teljes erejéből,
    kinek fényes a lelke, szép szavával,
    akire hallgatnak a vizek,
    az dalával
    szelidítse meg a vizeket,
    az erős gyúrja meg a fémet,
    adjon lelket a lelkes anyagnak,
    teljes erejéből,
    ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
    építse, építse, építse ezt a hazát!

    A vers elérhető: Versek és eposzok, Szárnyas csikó, 1946–1949. És van néhány tanár barátom, jó ismerősök, szépen írnak dolgozatot, drámát is, verset is, tankönyvet is, köteteik elérhetők a könyvtárban. Menjünk fiam a könyvtárba! Kötelezőn ajánlott. Tessék választani, ajánlja: Sz.Tóth Gyula

  138. Zoltán Erika Annamária szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    Mindig nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgatom a műsorát. Már jó ideje tervezem, hogy megkérdezem, mi a véleménye a „be” igekötő egyre jobban terjedő, szerintem hibás használatáról. Gyűjtöttem néhány szót, amelyeket én nem használok. Ezeket hétköznapi beszélgetésben, TV-ben, rádióban, szinkronizált filmekben hallottam, néhány szónál azt is odaírtam, hogy milyen szövegösszefüggésben.

    bealszik bepuffad (has)
    beáldoz pénzt vmire beregisztrál
    bebukik (vmilyen terv, ügy) besértődik
    beelőz (megelőz) beszól (megjegyzést tesz vkire)
    behirdet betoboroz
    beintegrál beválogat (a családorvos betegeket)
    bejósol bevéd (települést árvíztől)
    benéz (=elnéz pl. a kapus a labdát)

    Kérem szíves válaszát, hogy ez a jelenség nyelv állandó változása miatt van-e, és helyes-e. Ha nem, hogyan lehetne a nyelv elszegényítése ellen küzdeni.

    Üdvözlettel
    Zoltán Erika Annamária

    • balazsge szerint:

      Igen, ez a jelenség a nyelv változásából fakad, újabb és újabb jelentésmozzanatok bukkannak fel. Hallgatóim állítják, hogy az elalszik más, mint a bealszik. De mindegyik példa külön elemzést igényel. BG

  139. Papp Gábor szerint:

    Tisztelt dr. Balázs Géza úr,

    Határozottan zavar és nyelvrontásnak tartom, hogy az egyetemeken létesített új beosztások, szervezetek nevére nem találták meg a meglevő magyar kifejezéseket. Vagy így előkelőbb? Vagy a névadók sem tudják, miről van szó?
    Példák:

    1. kancellár. A szó -különösen manapság – magas állású, nagyhatalmú embert /asszonyt/ jelent a német nyelvterületen.
    Hogyan jön ehhez a többé-kevésbé ismert -gazdasági – tevékenységű egyetemi kancellár?

    2.konzisztórium. Néhány napja újabb pofont érzek nyelvünk irányába. Itt sem találták meg a magyar szót. Vagy nem ismerik esetleg “ismereteik” szűkös volta miatt?

    Lehet ez ellen tenni az Ön szakmájában?

    üdvözlettel:

    Papp Gábor
    3529 Miskolc…

  140. Lakatos Anna szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Gyorsan terjedő nyelvi járványra figyeltem föl. Mind gyakrabban hallom a rádióban az efféle hibás fordulatot: “a tanároknak tudnia kell…”; “a vezetőknek az a dolga…”.
    Szinte fáj a fülem az egyeztetés elmaradásának hallatán, és sajnos már az számít ritkábbnak, ha valaki “véletlenül” még ismeri és alkalmazza a szabályt. Mivel az irodalom mellett a rádiónak, a televíziónak is óriási szerepe van a nyelvhelyesség vagy a nyelvhelytelenség terjesztésében, ezért a hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak különösen is nagy a felelősségük abban, hogy a helyes, vagy a helytelen terjedését segítik elő. Kérem, ha van valami ráhatása illetékes helyen, legyen szíves hívja föl a figyelmet ennek a csúf ragálynak a terjedésére, illetve arra, hogy úgy tűnik, nem ártana rendszeres és sok részletre kiterjedő nyelvhelyességi képzésben részesíteni a riportereket, a műsorvezetőket.
    Ha ez így megy tovább, akkor pár év múlva már alig lesz valaki, aki még emlékszik egyáltalán arra, hogy az igéket, a nyelvtani alanyként szereplő főnévi igeneveket ragozzuk. Nem is kellene ezen gondolkodni. Ha a helyes formulákat hallanánk, azok maguktól beülnének a fülünkbe, és észrevétlenül irányítanák a beszédünket. Amint teszik a helytelenek is…
    Kérem, ha van módja, segítsen megállítani ezt a sebesen terjedő ragályt – talán még nem késő.
    Köszönettel, üdvözlettel:
    Lakatos Anna

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Lakatos Anna!
      Az Ön által kifogásoltakkal, a “gyorsan terjedő nyelvi járvánnyal” kapcsolatban az a véleményem, hogy csak részben van igaza. “A tanároknak tudnia kell” kifejezés igenevéhez valóban a birtokos személyjel többes szám harmadik személyét kellene használni az egyes szám harmadik személyű helyett, “a vezetőknek az a dolga” kifejezés azonban tökéletes, egyenértékű azzal, hogy “a vezetőknek az a dolguk”. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy ha a “tanároknak” alak az előző mondatban már előfordult, akkor a következőben már nem kell még egyszer kitennünk, azonban a folytatódó gondolatsort nem kezdhetjük úgy, hogy “Az a dolga”, csak úgy, hogy “Az a dolguk”. “A vezetőknek az a dolga”-féle kifejezések létjogosultságát minden bizonnyal az támasztja alá, hogy a jelöletlen birtokos jelző után csakis és kizárólagosan egyes számú birtokot használhatunk, tehát “a vezetők dolga” és nem “a vezetők dolguk” forma a helyes. Ha az Ön “Mivel az irodalom mellett a rádiónak, a televíziónak is óriási szerepe van a nyelvhelyesség vagy a nyelvhelytelenség terjesztésében, ezért a hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak különösen is nagy a felelősségük abban, hogy a helyes, vagy a helytelen terjedését segítik elő”-mondata második része hiányozna, és csak azt tartalmazná, hogy “A hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak nagy a felelősségük”, akkor “a felelőssége” forma talán még jobban is hangzana, mint a felelősségük, amelynek használatát csak a következőkben kötelező többes számú “segítik” igealakkal való előzetes egyeztetés indokolja. A “nekünk az a dolgunk” kifejezésben valóban nem használhatunk egyes számot, a “mindannyiunknak az a dolga” szókapcsolatban viszont – amely az alternatív használat jogosságát indokolja – a többes számú “dolgunk” alak lenne esetlen, magyartalan.
      “Engedjétek hozzám jönni a szavakat”-mondja Sütő András. Az a kérésem Önhöz, hogy ne féljen a feltételezett “nyelvi ragálytól”, “a vezetőknek az a dolga”-formájú egészséges alakokat engedje magához, sőt, az Ön kifejezésével élve nyugodtan “ültesse őket a fülébe” is.
      Tisztelettel és üdvözlettel:
      Szilvási Csaba magyartanár.

  141. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    sajnos a csatolt fotók nem láthatóak, pedig érdekelnének…
    Üdvözlettel!

    • balazsge szerint:

      A fotókat az FB oldalamról csatoltam, félek, hogy akinek nincs FB-kapcsolata, annak nem jelenik meg. Ha ez így van, akkor a jövőben a számítógépemről külön feltöltöm a képeket. Kis türelmet kérek, igyekszem ellenőrizni.

      • Csicsely Tamás szerint:

        Köszönöm.
        Valóban nincs FB oldalam, a hivatalai számítógépemen le is van tiltva (ez lehetett a “gond”). Otthon sikerült megnéznem a fotókat, nagy élmény lehetett az utazás!

  142. Stanczik-Starecz Ervin szerint:

    Jó hazafiként a bátaszéki tölgyre szavaztam az európai “Év fája” versenyben.Valószínűleg a kiírással kapcsolatos információkat nem magyarok fogalmazták, mert égnek állt tőle a hajam…
    “Tavaly az észtországi tölgy a focipálya közepén vitte el az első díjat 59 ezer szavazattal,…
    A tamme-lauri tölgy Észtországban olyan híres, hogy a 2011-ben forgalomból kivont észt 10 koronás bankjegyre is felkerült.”
    Most akkor híres az észt tölgy vagy nem? Még a bankjegyre került képét is igyekeznek eltüntetni? Ugyanakkor személyesen vette át, nyilván meghajolva,az első díjat.
    Ősi lengyel családom egykori tagjai is helyesebben és érthetőbben beszéltek magyarul. Már csak udvariasságból is!

  143. Benkó Balázs szerint:

    Tisztelt Balázs Úr !

    Általában meghallgatom a műsorát, és kifejezetten jó véleményem van róla.
    DE:
    Jól hallottam, hogy tegnap (2016.01.28.) a “Tetten Ért Szavak” c. műsorban az hangzott el a műsorvezető szájából, hogy “ijesztegetik” ?? (talán gyerekekkel kapcsolatban)

    Én nem emlékszem javításra…

    Üdvözlettel:
    Benkó Balázs

  144. Vancso Zoltan szerint:

    Kedves Géza!

    Érdekelne a véleménye, mennyire helyes/elfogadott az az egyre népszerűbb mondás: “Azt kell, hogy mondjam, hogy…”
    Vásároltam egy kreatív írásról (!) szóló módszertani könyvet (ami valójában nem szólt a kreatív írásról és pláne nem nevezhető módszertaninak), abban szintén olvastam ezt a mondat kezdést — többször is.

    Nekem nagyon báncsa a fülemet, mert ha azt kell, hogy mondja, akkor miért nem mondja egyből? Kit érdekel, hogy kell-e mondania vagy csupán kellés nélkül mondja? Vajon miért kell mondania? Valaki kényszíti őt erre?

    Köszönöm válaszát!
    Vancsó Zoltán

  145. Tőzsér Ágnes szerint:

    Jó utat, gazdag élményeket, szerencsés hazatérést! 🙂

  146. Pethőné Nagy Csilla szerint:

    Tegnap Cofi néni is elment.
    Nyugodjék békében.

  147. Szilvási Csaba (Ad: Államosított gyerekek) szerint:

    Will Berthold Lebensborn, azaz Életforrás című sikerkönyvét a Minerva Kiadó megbízásából Gyerekgyár címmel 2001-ben én fordítottam németről magyarra. A regény, a Harmadik Birodalomban bejegyzett „Lebensborn” elnevezésű egyesület történetéről szól, amelyet Himmler, az SS birodalmi vezetőjének elgondolása és utasítása alapján a “tisztavérű északi faj” gyorsabb szaporítása érdekében hívtak életre. Gyakorlatilag fiatal nőket és férfiakat késztettek arra, hogy “gyerekgyárakban” utódokat nemzzenek, és hozzanak a világra. A könyvet a szerzője egykori Lebensborn-tagok, a nürnbergi katonai törvényszék aktái, és olyan anyák elbeszélései alapján írta, akik kapcsolatba kerültek a Lebensborn-programmal. Egy fiatal szerelmes pár sorsán keresztül ismerhetjük meg, miként léptek be fajhigiéniailag megfelelőnek minősített ifjú németek az egyesületbe, amelynek vezetői – Himmler tenyésztési tervének megvalósítása érdekében – visszaéltek a fiatalok idealizmusával, a haza, a Führer iránti érzéseivel. A programnak a háború befejeződése vetett véget. Megtudhatjuk, hogy elsősorban azok a nők váltak áldozattá, akiktől közvetlenül a szülés után elvették a csecsemőjüket. S persze áldozattá váltak maguk a gyermekek is, akiknek később a szüleik nélkül kellett felnevelkedniük.”
    A több szálon futó cselekmény, a hiteles szereplők és a tökéletes illúziót adó emberi történetek miatt a fordítás izgalmas élmény volt. Előfordult, hogy már reggel négykor felkeltem, és este tízig dolgoztam a számítógép mellett, mert – mivel oldalanként haladtam a munkával, nem tudva, hogy mi fog történni a későbbiekben – érdekeltek a soron következő események,
    Államosított gyerekek című, felkavaró írásod most a Gyerekgyár elszomorító világát idézi fel bennem. A Kövér László és Kovács Ákos véleménye által „generált” politikai hullámok nagyon magasra csaptak, és még most sem csillapodtak el. A „gyerekvállalás” szó, és az „én ennek a kormánynak nem szülök gyereket” kifejezés, amelyeken te is joggal „kiakadsz”, valaha – még az „átkosként” aposztrofált világban is (bár „Ratkó- gyerekek” akkor is voltak) – korábban ismeretlen volt. Ahogy a férfiembernek a bajusz (Arany János: Óh ti, kiket a természet bajusz-áldással tetézett…” és a mezőgazdaság számára csak áldásként emlegetett eső, valaha egyházi („Áldott a te méhednek gyümölcse”) és világi értelemben egyaránt áldás („gyermekáldás” ) volt a gyermek is.
    Nekem, akit nővéremmel együtt nagyon szerettek a szüleink, nagyszüleink, és neked is (ez az írásodból is kiderül), aki három testvéreddel együtt egy négygyermekes, szeretetteljes családban nőttél fel, és a hozzánk hasonló, egészségesen gondolkodó, nem deformált ösztönéletű embereknek ma is az. Áldás.

  148. Rokon gondolatok. G. 21 éve járt először Kambodzsában, sőt dolgozni is volt alkalma több hétig, több részletben, egy német–magyar alapítvány templomfelújítási projektjében. Így érdekes tapasztalatokat szerzett, és a csodálatos Angkorvat templomváros őt sem hagyta hidegen. Az utolsó két héten én is vele voltam Phnom Penhben és Siem Reapban.
    Mi is döbbenten járkáltunk a Tuol Sleng iskolából átalakított börtönépületében és udvarán. Szinte fizikai rosszullét fogott el a szörnyűségek, az elképzelhetetlen emberi kegyetlenség nyomai láttán. (Eszembe nem jutott volna nevetni, de még mosolyogni sem…) A templomváros pedig akkor még erősen romos és elhagyatott, de még így is nagyhatású épületeit áhítatos csendben, elvarázsolva sétáltuk végig – mi sem voltunk sokan. Amit nehéz volt elviselni: az árusok kicsi gyerekek voltak, és egy árva pillanatot sem hagytak az elmélyedésre, bámulásra, rendre kizökkentettek révületünkből, hiába tudtuk, hogy ez nekik kenyérkérdés, azért csak bosszantott. De idegenek akkor még szinte nem is fordultak ott elő. Akkor még lövöldöztek éjjel a műkincsrablókra.
    Idén januárban már csoportos útra tértünk vissza, kíváncsiságból, vajon mi változott. A régi, falusias városka világvárossá nőtte ki magát, a reptérről bevezető hat kilométeres út tele luxusszállodákkal, csillogó éttermekkel, kávézókkal, teraszokkal, szobrokkal, virágokkal, fákkal.
    El kell ismerni, a templomvárosi látogatások remekül vannak szervezve jó pénzért, kis buszok szállítják a területen a turistákat, akikből aztán akad mindenféle. Igen, ma már egészen más élmény volt: hangos, nyüzsgő, iparszerű, szelfizős, zajos, tömeges, zavaró. „Lelki utazás” szóba sem jöhetett.
    Való igaz: kevéssé tudnak viselkedni a nyugatiak. De a kínai turisták nálunk is rosszabbak: állandóan fényképezik egymást (nem a látványokat!), erőszakosan törtetnek, letaposnak mindenkit, ordítoznak, sipítoznak. Fikarcnyit sem izgatja őket, hogy a csoportokban vannak valódi érdeklődők, aki szeretnék békében végighallgatni a tudnivalókat a saját vezetőjüktől.
    Nagyon szeretünk utazni. A mi filozófiánk, hogy a helyi nyelvből – akár török, akár vietnami, akár spanyol – pár szót mindenképpen meg kell tanulni, mert ezzel eleve rokonszenvet keltünk. A helyi illemszabályokból felkészülünk (nemcsak történelemből és minden másból), és a világért sem sértjük meg az illemkódexet. Ha kendőt, kalapot kell venni, felvesszük, ha hosszúnadrág, akkor azt is, ha cipőt le, akkor le. Ha a katolikus templomban csendben kell lenni, csendben vagyunk, de ha a mecsetben megszólítanak a török gyerekek, hogy beszélgessünk angolul, akkor azt tesszük. Nem vagyunk hívők, de a világ minden táján csendben figyelünk és nézgelődünk, tiszteletben tartva a helyet, amely olyan sok embernek fontos: a római katolikus Fatima vagy a mexikói Guadalupe, a törökországi Sanliurfa mecsete, vagy a jeruzsálemi Szikla-templom.
    Sok utazásunk során valóban tapasztaltuk, hogy a tudatlanság, a helyi szokások nem ismerése, illetve az elemi illemszabályok tudatos áthágása negatív indulatot, szélső esetben gyűlöletet vált ki. A szamarkandi piacon egy öreg üzbég szabályosan megátkozta csoportunk férfi tagjait, mert rövidnadrágban voltak a 40 fokban. Mexikóban, Palenquében magunk is fel voltunk háborodva, amikor az USA-ból hazalátogató „büszke és boldog” mexikóiak bőgőmajmok módjára üvöltöztek az ősi piramisok lépcsőin rohangászva és fényképezve…
    Mindezekből, és a cikkéből is, kedves Géza, azt szűrtük le, ami nyilvánvaló: az lenne a szép, az ideális, ha saját nemzeti színeit minden nép meg tudná és akarná is őrizni, de egyúttal képes lenne elviselni más népek más szokásait a maguk helyén. (A globalizmus éppen azt tartaná kényelmesnek és manipulálhatónak, ha mindenhol ugyanaz van, ugyanolyanok az emberek, a szokások, ugyanazt eszik-isszák-teszik-veszik világszerte, és a hagyományok a semmibe vesznek… Ez lenne az igazi „biznisz”.) Ami most Európában zajlik, ebbe az irányba hat, és egyre erőszakosabbá válik. A kultúrák ütközése drámai formákat ölt, és igen, valóban félelmetes perspektívák bontakoznak ki.
    Most biztosan Magyarország a „jó hely”, és erősen kívánjuk, hogy ez még sokáig így maradjon. Úgy legyen.

  149. A nyolcvanas években a Képes Újság Tavaszi Szél rovatában (nagy dolognak számított ez akkor, számomra, mert naponta több ezren küldtek be verseket a szerkesztőségbe) egy oldalon jelentünk meg – mindkettőnk fényképe is ott volt – Mezei Andrással, az akkor befutott költővel, akinek nagyon szeretem a költeményeit. Az én Nyelvtelen harang című, emlékező versem utolsó három sora ez volt: “Öreg indián guggol a parton./ Tenyere fészkébe visszaszáll /a tűnt idő surrogó bumerángja”.
    A te mostani írásod az akkor megjelent egyik, négysoros Mezei-verset, az Apámat juttatja eszembe. “Apám keze tűnik elő, ahogy nézem a kezemet, pont ilyen volt halálakor, és most egymásba illenek”.
    Érdekes, hogy én a kezem mellett (amikor még egészen kicsi voltam, parányi kezecskémmel a leengedett kisujjába kapaszkodtam) a lábam láttán is látom drága, jó apám lábát.

  150. Szilvási Csaba szerint:

    Kedves “Shephard, Kazári Fiú”!
    Az üzenetedből sugárzó lélek, szeretet és emlékező hűség tanúsítja, hogy nemhiába választottad a “Goodson”, “Jó srác” nevet. Kazárral nemcsak közös barátunkat, Balázs Gézát, az elragadóan magyarázó egykori “pesti suhancot”, a ma már kiváló nyelvészprofesszort, hanem drága, jó fehérgyarmati gyermekkori barátomat Hegedüs Bélát is “behoztad” nekem szívszorító élményként, akinek felmenő ági rokona (talán a háborúban elesett édesapja lánytestvére) élt a községben. Béci, aki mint 100 méteres sprinter, országos serdülő bajnok volt (karrierjének egy ausztriai kolbászmérgezés vetett véget, mert utána soha nem “érte utol” korábbi kiváló formáját), szinte minden nyáron eltöltött egy-két hetet Kazáron, és amikor visszatért onnan, ízes szatmári nyelvünk a csodálatos palóc nyelvjárásra “áthangolódva” szólalt meg az ajkán, úgy, hogy mi szájtátva hallgattuk. Aztán két hét elteltével az a kedves “ákcentus” elmosódott, mint ahogy a szivárvány szokott eltűnni egy idő után az égboltról. Béci feleséget is Kazárról “vett” magának. Harmincévesen, egy tragikus autóbaleset után hagyta özvegyen Lidikét és árván kislányát, Enikőt. (Lehet, hogy ismerted, illetve ismered is őket. Lidikével nemrég beszéltem telefonon) Köszönöm a szívmelegítően gyönyörű írásodat. Meghatott örömmel olvastam. Ismeretlenül is jó barátom lettél. Üdvözöllek és minden jót kívánok neked és szeretteidnek .”Oldson”, a fehérgyarmati “Öregfiú”.

  151. Kedves Géza! Éppen most ment a rádióban, az “Arcképcsarnok”-ban a veled készült hosszabb interjú. Nem tudom, mi, de valami arra késztet, hogy megírjam neked, milyen jó is volt újra hallani a nevetésedet. Azt, amit Kazár óta nem hallottam. Tudod, hogy van a személyiségedben valami nagyon vonzó. Akkor, amikor az emberi arcodat mutatod meg és kilépsz a nyelvész szerepéből. Valami, ami képes az emberek nagy részét magával ragadni. A nevetésedet hallva hirtelen újra előjöttek bennem a kazári találkozásunk emlékei. Az a “pesti suhanc”, aki akkor ott olyan magával ragadóan tudott magyarázni, még mindig bennem él. És jó volt hallani (a nevetésedből hallott ki), hogyvalahol mélyen még mindig ugyanaz vagy, aki ott voltál. Az a nagyon kedves, érzékeny, segítőkész valaki, aki … de nem kezdek bele, mert az most egy nagyon hosszű levelet eredményezne, és csupán csak azt akartam erős érzelmi felindulásomban veled közölni, hogy jó volt hallani téged újra nevetni.
    Tudod, azt hiszem, nincs igazad azzal kapcsolatban, amikor arról beszéltél most – az interjúban,- Lengyel-Nagy Annának, hogy te “véletlenül” lettél nyelvész. Géza, amikor a lekváros fánkokat tömted magadba és közben a magyar nyelv eredetéről tartottál kiselőadást, akkor ott már benned volt az a nyelvész, aki most vagy! És tudod; velem TE szerettettd meg ott a magyar nyelvet!
    Remélem egyszer még lesz majd alkalmam ismét személyesen megtapasztalni az “emberi oldalad”.Hiszen a “tanár utat” hallottam, láttam már elégszer.
    Szép napot neked!

    • balazsge szerint:

      1980 vagy 1981 volt, hideg november, nyelvjárási-néprajzi gyűjtőútra mentem Kazárra Ádám Zoltánnal, a népi erdőgazdálkodást nyomoztuk, magánházban laktunk, házról-házra adtak bennünket, csodás történeteket meséltek nekem, ebből lett életem első önálló nyomtatott munkája, A kazári népi erdőgazdálkodás szakszavai (1982), de a “fánkos” történetre nem emlékszem, igaz, hihető: ha fánkot tolnak elém, biztos, hogy megeszem… Köszönöm az emlék fölidézését.

      • Shephard Goodson szerint:

        Kazár: Igazából az én emlékeim is töredékesek. Amikor kb. két éve megkerestelek és a segítségedet kértem a beszédszintetizátorfejlesztés kapcsán, akkor írtam is, hogy a papám állítja, hogy én ismerlek téged, mert ti voltatok néprajzi-nyelvészeti gyűjtésen Kazáron, ahol nekem öregszüléim laktak, akiknél én nagyon sokat voltam. Nekem vannak emlékeim egy pesti srácról, aki egy másik emberrel tényleg Kazáron járt és mindenféle fura kérdéseket tett fel. Illetve arról, hogy mikor oreganyámékhoz is betértetek, akkor ott fánkot evett. Azt nem tudom, hogy november volt-e, csak az rémlik, hogy hűvös, őszi volt az idő. Én – szokás szerint – beteg voltam és ezért “ki voltam csapva” öreganyámékhoz, hogy ne legyek egyedül otthon. Amire tisztán emlékszem, az az, hogy ez a srác megkérdezte, hogy nem kaphatna-e abból a fánkból, amit én ettem, mikor bejöttetek. Illetve, hogy nyelvtant tanultam és valamit nem értettem, s öreganyám sem tudta elmagyarázni. Viszont megkért téged, hogy mint “tanult ember” nem tudnád-e elmagyarázni nekem. Szóval ebből lett a kiselőadás. Illetve még arra emlékszem, hogy ennek a srácnak szép nevetése, kellemes hangja volt. Egyébként papám állítja, hogy a magyar nyelv (és úgy”am block” a nyelvek iránti erősebb érdeklődésem onnantól kezdve datálható. Úgyhogy, nemcsak a hazai pálinkafőzés sszínvonalára voltál jó hatássall, hanem rám is! 🙂

  152. Csaba (Ad: Az olaszliszkai) szerint:

    Nagyon érdekes a legújabb írásod is. Borbély Szilárdot személyesen is ismertem. Abban a gimnáziumban tanult és végzett, ahol én is dolgoztam, de nem én voltam a magyartanára.
    Amikor Szilárdnak megjelent a nagy sikert aratott Nincstelenek című regénye, én, akiben erős indulatokat kavart, a következőképpen reagáltam rá. Neki is elküldtem. Nem hiszem, hogy rövid idő múlva elkövetett öngyilkosságában az én levelemnek (nem is válaszolt rá) szerepe lett volna. Nem tudom, olvastad-e a regényt… Én végigszenvedtem. Egyszer. Többször képtelen lennék akár bele is nézni. Ettől függetlenül Szilárd tehetségét nem vitatom. Csak sajnálat és szeretet van bennem iránta. Ezt neki is megírtam.

    Idézet az írónak írt levelemből:
    Elolvastam Borbély Szilárd könyvét. Késő este volt, amikor befejeztem. Utána nem tudtam elaludni, annyira felkavart. Undort, fájdalmat, de legfőképpen szánalmat éreztem. Nem a brutálisan naturalista tartalom, nem is az ábrázolásmód miatt, mert az eredeti és érdekes, hanem a csak egy öröklötten beteg ember által láttatott, nem létező, ember alatti világ miatt. Ami nincs, és nem is volt soha. Csak egy morbid, vak bensőjű ember fantáziájának a szüleménye. Szándékosan nem használom a lélek szót, mert arról nem lehet beszélni. „Jól ismerem ezt a világot”- írja Móricz a Hét krajcárban. Én is ismerem azt a világot, amit az író ábrázol. (…) A Borbély által egyoldalúan látott és ábrázolt világból éppen az hiányzik, ami a világot világgá teszi, a fény, a szeretet fénye és melege. Jánkmajtis, hiszen róla van szó a könyvben, közel sem olyan, mint amilyennek, és ahogyan a szerző bemutatja. Aki – és a könyv hőse ilyen – a szemével csak a mocskot, a szennyet, a sarat, a trágyát, az orrával csak az ürülék, az izzadság, a hányás bűzét, a fülével csak a trágárságot, a nyelvével csak a keserűt érzékeli, az nyomorék, beteg ember. Szánalmas és sajnálatra méltó. Jánkmajtis egy eredeti, karakteres és szeretetre méltó település. Tele van nagy formátumú, értékes, lelkes emberekkel, akiknek „virág nő a szívében”, akik boldog emberek,. akik a párttitkárok és téeszelnökök korában is éltek, szerettek, lelkesedtek. Szerették egymást és az állatokat is. Tudtak simogatni, ölelni, csókolni, hangosan jókat nevetni, embernek lenni. Én is ismerem azt a világot. A könyv minden szavát értem, ismerem. Csak azt nem értem, hogy a húgy, a szar, a fos, a fing és a hányás mellett hol vannak az értékesebbek, a „kis babalyánytyúkok”, a „legénybogyók” és a többiek. A jánki emberek szavainak ugyanolyan édes illata van, mint egy tavaszi, boldog rétnek, egy valódi szénakaszálásos, berkes, virágos, csobogó érpatakos magyar mezőnek. Az én jánkmajtisi barátaim szerint szaga van a sírásnak, a szónak, a fiatalságnak, a nagy vágyaknak és indulatoknak, sőt még a családi veszekedéseknek is. Szaga, nem pedig bűze. Ők el tudták, és ma is el tudják hitetni velünk, hogy „néz az udvar”, „nevet a kapu szája”, „kacagnak a vadgesztenyefák”, s a szomszéd szőke bajsza is „csapzottan kacag az orra alatt.”..…A szavaik mint a rigófütty csattognak, amit mondanak, úgy hatnak, mint a természeti képek, s beszédükben egy-egy valóságos természeti jelenség, vihar és szélfúvás és napsütés élnek. A napsütés, a fény, a fény, a fény. (…) „Beaty is truth, Truth is beaty, that is all…”. A szép igaz, s az igaz szép-írja Keats. Ez a könyv rút. Nem azért, mert csak az ocsmányt mutatja be, hanem azért, mert e miatt az egyoldalúsága miatt hiteltelen írás. A könyvből hiányzik a „torkig jóllakott érzés”, a „madárcsirippes hajnal”, a „surján fácska”, a „nagybugájú napraforgó”, az „irdatlan nagy vadkörtefa”, az emberi nyelven beszélő „aranyforgó, álombögyű madár”, a „kóbori kis méhecske” és a „szaporalábú hangya”, summázva: maga az igaz szó: „a cseppentett, tiszta, színméz igazság”. Hiányzik az ég „kacagós kék teteje”, a „sistergő napfény”, és hiányzik az a szem, amely „felsikolt örömében”, ha szépet lát. Borbély Szilárd könyve nem a szépet látó, hanem a vakon született, a szépet soha fel nem ismerő, ember alatti ember munch-i sikolya.

    • balazsge szerint:

      Azt hiszem, hogy irodalomtörténeti szempontból is nagyon érdekes lehet ez a bejegyzés. (És főleg az, amit kihagytam belőle – mert hogy bizonyos dolgokat olykor kihagyok a honlapra írt szövegből.)

  153. Tánczos Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Úr -úr! (kis ú vagy nagy Ú)

    Két kérdésem van Ön felé.

    1. Mint a címzésben is olvasható nehezen tudom elfogadni, hogy a tulajdon név után a megszólítás nagy betű legyen az “úr” Egyrészt azért mert, az én véleményem szerint, amennyiben “Úr” az egy tulajdon név, másrészt, ha “úr” az olyan, mint egy beosztás. Mint jelen esetünkben. PL: Géza bácsi, XY igazgató stb. Ha nagy Ú-val kell írni, úgy a helyesírási szabály véleményem szerint nem következetes.

    2. Egyettért e azzal, hogy a sebesülést csak fegyver által lehet szerezni. (Egy lőfegyverrel megsebesítették, egy vad megsebezte…stb)Közúti baleseteknél hallom a rádióban, hogy ennyi, meg annyi a sebesült. Ez számomra megmosolyogtató. Arra gondolok, hogy a baleset résztvevői,még utána verekedtek? Ebben az esetben véleményem szerint a sérülés lenne a megfelelőbb kifejezés.

    Megosztaná velem erről a két kérdésről a véleményét.

    További munkájához jó egészséget kívánok!

    Köszönettel, és üdvözlettel:

    T Tibor
    (Lassítottam levélírásom tempóján, nem úgy mint az előző levelemben! 🙂

  154. Szilvási Csaba szerint:

    Tisztelt Ábrahám Zoltán! Mivel Balázs Géza professzor úrnak nincs szüksége “nyelvügyvédőre”, én sem szeretnék a foga(da)tlan prókátor szerepkörében tetszelegni, de nem állhatom meg, hogy vitába ne szálljak az ön bírálatával. Ha az idő linearitásában nézzük a dolgokat, akkor Önnek valóban igaza van. Legközelebbi időpont csak egy van. De jelen esetben nem csupán egy műsor-sorról, hanem egy (szerencsére óriási) műsorkörről van szó, amelyben (ahogy beszélhetünk a legszegényebb családokról, a legközelebbi barátainkról)igenis vannak legközelebbi (jelen esetben az összes decemberi között a december eleji) műsorok is. A legközelebbi műsoraink esetében a professzor úr – ahogy én is – olyan, a közeljövőben sorra kerülő adások egyikére gondol, amelybe (majd később dől el, hogy melyikbe) az érintett kérdés – a téma azonossága vagy hasonlósága miatt – beilleszthető. Örülök, hogy a nyelv önnek is “élet, szentség, sőt istenség”, és ha most más is a véleményünk, ( remélem, egyikünk sem együgyűen) egy ügyet szolgálunk. Abban a reményben, hogy idővel majd a közelebbi (akár a legközelebbi) barátaink közé sorolhatjuk egymást, nyelvbaráti, nyelvtestvéri üdvözletemet küldöm: Szilvási Csaba.

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Kedves Szilvási Csaba! Köszönöm a véleményét, de mint Balázs úr is ki szokta javítani műsorában a hibákat, szerencsésebb lett volna, a hamarosan, nemsokára visszatérünk a témára fordulat használata. Én nagyon örülnék, ha rádióban az elmúlt évek során ez lett volna a legnagyobb hiba, de sajnos a műsorvezetők, riporterek nyelvhasználata csapnivaló. Ilyet is hallottam már, a nagy halak miért kerülik el a büntetést, ha rossz fát raknak a tűzre? Tökéletes képzavar. Szerintem be kellene írattatni őket kötelezően agy helyes beszéd, intonálás tanfolyamra, hogy amit Balázs úr esténkét öt percben megpróbál rendbe rakni, ők ne rombolják egész nap.

      Üdvözlettel:

      Ábrahám Zoltán

  155. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Ma 2015.11.27.-én hallgatva a Tetten ért szavak műsorát, nem hittem a fülemnek! A szólások eredetéről beszélt partnerével, és a műsor végén azt találta mondani, hogy a partnerrel visszatérnek a témára legközelebbi adások egyikében!
    Viszonylag rendszeresen hallgatom műsorát, amiben a nyelv helytelenségeit használókat ostorozza, sokszor igen szellemesen. De ez a mai kijelentése fejbe kólintott. A kérdés ugyanis az, hogy hány legközelebbi műsor van, melyek egyikében visszatérhetnének a témára? Hát csak egy legközelebbi műsor van, és ennek nincs egyike.
    Ne aggódjon, továbbra is hallgatom műsorát (…)
    Vagyunk így néha, apró hibák becsúsznak, de nem mindegy, hogy hol, és kinél.

    Tisztelője:

    Ábrahám Zoltán
    Székesfehérvár

  156. Most e percekben emlékezett meg a “tetten ért” Lőrincze Lajosról. Nem messze tőlünk (Halimba) Szentgálon született, s mi szájtátva hallgattuk a ’60-as években az anyanyelvi műsorát. Ha elkezdődött az ő jellegzetes beszédével, bakonyias hangképzésével a rövid “Édes anyanyelvünk…”, a szüleim is csendre intettek bennünket, mert ők is figyelmesen, értőn hallgatták. Így mi is a bátyámmal. (ő 4 évvel idősebb, mint én) A műsor után pedig beszélgetéssel továbbfűztük a hallottakat.. .Még erről is szólhatott volna…, jöttek a szüleim gondolatai a kibővítésre. Műsorával formálta a köznyelvi beszédet, a nyelvi ízlést. Ez is egyfajta nyelvi nevelésnek tekinthető. A rádió kezdte, a családban folytatódott. Pedig egyszerű, – de a szépre, jóra fogékony – szüleink voltak. Az emberek, a gyermekek is szebben, igényesebben beszéltek általában mint ma. Kevesebb durva beszédet lehetett hallani akkor. Ha Lőrincze rádiós nyelvi munkásságára, közérthetőségére gondolok, “megnől az ember szíve”….Eddig nem gondoltam rá, de most úgy vélem, hogy Lőrincze Lajos rövid “édes anyanyelve” és a “tetten ért ” között van némi párhuzam. Remélem még sokáig lesz ez utóbbi műsor!

  157. Karácsonyfát nem állíthatnak, de a müezzinek szólhatnak, a köztereket elfoglalhatják a mozlimok. Micsoda kerge világ a miénk!

  158. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    örömmel hallgatnánk elöadásodat (több év után ismét) Grácban is…

  159. Mohácsi Joli szerint:

    Boldog születésnapot kívánok (október 31.), és köszönet minden “5 perces” rádióműsorért, és a Napló-olvasásért. Boldogságot. Szeretettel. (Ismerős)

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a kedves jókívánságokat. Különösen jól esik ismeretlenektől, akik “csak úgy” követik munkásságomat. Ennél nagyobb öröm élő alkotó embert nem érhet. Szívből kívánom Önöknek is ezt az örömöt. BG

  160. Tőzsér Ágnes szerint:

    Kedves Géza, Isten éltessen sokáig jó egészségben!

  161. Csaba szerint:

    Kedves Géza!
    A mai Maradj talpon című Gundel Takács műsor egyik feladványa a Tetten ért szavak volt. Egyik versenyző sem találta ki. Az egyik lepottyant, a másik elvesztett egy passzot miatta. Búúúúúúúúúúták.
    baráti üdvözlettel. Csaba.

  162. Felismertetted velem, amit eddig talán még senki sem vett észre, hogy (MozART, MoZART) a nagy zeneszerző-előd nevében egyszerre foglaltatik benne a művészet francia ART-ja, és a finom, zsenge, törékeny, gyengéd, kíméletes, tapintatos jelentésű német ZART szó.
    Jeanny című írásod ÉLET és (jól) ÉLT kulcsszavaival az érték pusztulásán keresztül is átragyogtatod Ady “aki él, az mind, mind örüljön, mert az Élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” szavait. Köszönjük a felemelő ÉLményt.

  163. Sz. Tóth Gyula (Ad: Határokon) szerint:

    Ha már ezen a fórumon meg lettem szólítva a „Határokon” című jegyzet nyomán:
    Kedves… kicsit furcsa, a helyzetben talán illő… CsT!
    Köszönöm figyelmes sorait. Tudjuk, azért jóval többről van szó, itt van mindjárt a Szerző újabb két bejegyzése, melyek továbbviszik a témát. A blogkereteket meghaladja a bővebb kifejtés, lenne hozzá kedvem. Majd máskor, máshol folytatom. Az világos, hogy filozófiai alaptételekről van szó. És alapállásokról. Más ez a „világban-benne-levés” – világjáró világlátás, kultúrákból felkészülve, kultúrák helyszínén. Balázs Géza nem víziókkal telítve igyekszik saját magát belevetíteni a történelembe, nem akarja „társadalmasítani önmagát”. Vannak, aki így tesznek. Megérne egy gondolatfutamot tenni a Felvilágosodástól, a Tanácsköztársaságon át, ’45 utáni megállókkal, a mai napig. Forradalom helyett most cunamik vannak, „új cunami” éppen. Vannak, akik forradalmi helyzetként kezelik, messze a helyszínektől (s nem olvasnak Koránt). Aztán, ha nem sikerül az „eszméket hétköznapi életté váltani”, arra keresnek választ: miben tévedtek. Talán abban, hogy túlságosan és kizárólag elvont területeket járnak körbe, és így nem sikerülhet a társadalmon kívüli „öntársadalmasításuk”. Aktuális és nagyon tanulságos elővenni Sinkó Ervin „Optimisták” című regényét (Dömölky János remek filmet készített belőle), illetve a róla szóló ismertetést (lásd A magyar irodalom története a Híd írói köre http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/480.html).
    Balázs Géza a világot nem a saját maga és a társadalom közé kiépült csatornákon keresztül szemléli, a világot hálónak tételezi, amit föl kell térképezni, a benne-létet szervesen, komplexen éli meg. A kultúrák hálójában szerzett matéria sajátja, átfogó, hiteles tananyag: közvetíti. Tanít, ír. Matériája így lesz elmélet. Ez a gazdag tudásállomány egységbe foglalt, rugalmas, folyamatosan bővül, mozgósítható, használható. Mint a mesteremberé.

  164. Fehér István szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    Rettenetesen zavar a sajtóban járványszerűen terjedő
    görcsös migránsozás.Nem volna-e helyénvalóbb menekülőt,
    vándorlót,bevándorlót,áttelepülőt mondani?

    Büdzsézünk,rátázunk,trendezünk,tenderezünk,remotozunk,
    classicozunk,médiázunk,projektezünk,menedzsmentezünk,
    rezidensezünk – szerintem szükségtelenül erőltetjük
    be a mi gazdag kifejezőerejű magyar nyelvünkbe ezeket a
    nem csupán idegen,hanem ronda hangzású szavakat.Ellenérv-
    ként azt szokták felhozni,hogy az idegen szavak színesí-
    tik a nyelvet.Csak az a baj,hogy lassan már nem marad mit
    színesíteni.

    Üdvözlettel : Fehér István

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Fehér István!
      Tiszteletreméltó az a törekvése – én magam is egyetértek ebben Önnel – hogy nyelvünket a káros külső (be)hatásoktól meg kell védenünk, de bele kell törődnünk, hogy az idegen szavak használata sok esetben elkerülhetetlen (például a rádióra nincs kifejezőbb, “jó magyar szavunk”, és a telefon sem lett általánosan távbeszélő). Szerintem az Ön által javasolt menekülő, vándorló, bevándorló, áttelepülő szavak közül önmagában egyik sem fejezi ki úgy a lényeget, mint az azok összes jelentését ( leginkább a lényeget, idegen szó voltával is az “idegenséget” hangsúlyozó) magában foglaló migráns szó. Mi lenne, ha “testvére”, az emigráns szó helyett minden esetben a “hazáját (főként politikai okokból) elhagyó, önkéntes száműzetésbe vonuló, kivándorló” ( a politikai okokból helyett pedig “az állam uralkodó osztályának vagy pártjának, illetve pártjainak az ország kormányzásában követett irányával való egyet nem értés miatt”) kifejezést használnánk? „Nyelvünket nincs okunk félteni az idegen szellemtől” – írja Kosztolányi, anyanyelvünk egyik legnagyobb művésze és gondos ápolója. Higgyünk neki. De gustibus non est disputandum. Hozzászólásomat ne tekintse afféle “kinyilatkoztatásnak”. Távol áll tőlem a kioktatás szándéka is. Anyanyelvünknek én magam is csak egy jelentéktelen (de Önhöz hasonlóan lelkes) szolgálója vagyok.
      Nyelvtársi” üdvözlettel:
      Szilvási Csaba.

  165. Sz. Tóth Gyula (Ad: Határokon) szerint:

    Átjáróház az egész világ. Ezt villantja fel a határokon átkelő néprajzkutató, a folyton mozgásban lévő utazó. A tapasztalt vándor hitelességével összesíti élményeit. „Egy ország demokráciaszintjét jórészt a határon való belépéskor tesztelhetjük.” Így kezdi. A hivatalos papírokkal, a legálisan utazókról beszél – vízum, útlevél, oltás, költőpénz, csomagsúly, várakozás, várakoztatás, udvariasság, udvariatlanság. A szigorúan szabályozott, a kötelező demokrácia a szabályosan utazót is megviseli, külföldön is, itthon is. (Említhetném a saját repülős akadályfutásunkat: a bőrönd mérete, alakja és súlya (!), a tubus nagysága, a spray, ami eldobandó, ha nem, hát elveszik, az ásványvizes palack mint terrorveszély satöbbi.) Azért vannak üde kivételek, a grúz fogadó marketing kedves gesztussal megkínál: Isten, hozott! Légy a vendégünk! A határokon az utas néha elakad, vannak, akik (ezen) fennakadnak, Géza továbblép. Nem felejt, jegyzetel, dokumentál. Megpihen, aztán újra nekilódul, át a határokon. Valamire kíváncsi, noha nem tetszik neki sem a vegzálás, de nem ragad le, továbbáll. Már hetedhét országon túl jár, néha felkapaszkodik a poros helyi buszra. Aki nem hiszi, járjon utána. A cikkhez argumentált fotón éppen a Honduras helységnévtáblát támasztja büszkén. Elégedettnek tűnik, noha bizonyára fáradt. A kultúrák vonzzák. Mindig visszajön. Hogy honnét jutott eszébe ez a nagyívű történet? Hát, elidőzni kicsit, körbejárni muszáj, s elgondolkodni a dolgokon. Mielőtt nekivágunk.

    • CsT szerint:

      Kedves Gyula! Meghatóan kedves, élvezetes, remek az írása. Tele van a nyitott szemmel, szívvel-lélekkel utazó – jóval több, mint egy átlagos globetrotter – iránti szeretettel, empátiával.

  166. Nem a Szombathely c. íráshoz, hanem a nap szavához van hozzászólnivalóm. A nap szava szerintem a pengés drót, a gyoda. Utóbbi nem szleng, hanem mozaikszó. A gyors telepítésű drótakadályból zanzásított kifejezés. Bárcsak soha ne ismertem volna meg őket.

  167. Ismét egy remekmű. A Szombathely regénye zsenialitásod újabb bizonyítéka! A magamfajta stiliszta úgy érzi magát, mint egy modern Aladdin, aki egy szezám nyílj ki-kattintással belép az internet (szó)kincsekkel teli csodálatos, “balázslatos” honlap-barlangjába, és nem tud betelni azzal a sok gyönyörűséggel, amelyet ott példás rendbe rakva lát. Micsoda szavak és szókapcsolatok! A koncepciós fegyelmi, az árnyékhatalom, a kitérős villamos, a kimustrált tank, a nyomós szél, az egyetem nyúlványa és az alliteráló, muzsikáló Bécs-Budapest, négerkocka- népművelő, haladó hagyomány- hangulatjelentés között egy eredeti neologizmus, az egész írás kulcsszava, a szombathelyizmus!
    Csupa érték, gondolat-érzés-hangulat-írás. Tökéletes. Tele lélekkel. Árad bennem tőle az irántad kezdettől fogva érzett csodálat és szeretet. Felékszeresítetted, felragyogtattad a mai a napomat is.
    Köszönöm.

  168. A. Szabolcs (Ad: Tolerancia) szerint:

    A Tolerancia című jegyzeted nagyon érdekes, elgondolkodtató. Az én ifjúkorom óta – elfogadás vagy elutasítás kérdésében – sokat változott a világ. Szülőhelyem közgazdasági technikumából eltanácsolták volna azt a leányt, aki lakkozza a körmét vagy rúzsozza a száját. Pár éve az igazgatóm azt kérte tőlem, hogy, mint osztályfőnöke, bírjam jobb belátásra orrkarikát viselő tanítványunkat. Ti vettétek fel – mondtam neki- és különben is megítélés kérdése, hogy mi az extrémebb, egy arany orrkarika vagy nyolc ezüst fülbevaló a bal fülben. Mert egy másik leány azzal “ékeskedett”. Nem kellett sokáig foglalkozni a kérdéssel, mert a két hölgy rövidesen kimaradt az iskolából. Nem az ékszereik miatt, hanem – mivel nem tanultak tisztességesen – a később egyik legkedvesebb osztályommá vált “csapat” tagjai kiutálták őket. Pályakezdésem idején áldott emlékű, drága jó igazgatómat felháborította, hogy bejárok a tornaterembe “gyűrűzni”, “nyújtózni” és “kötelezni”. “Csak a majom mászik a kötélre” -mondta. Az pedig, hogy a szinte velem egyidős fiúkkal ( én 22 éves voltam ők – Bányaipari Aknászképző Technikum voltunk – 17-22 esztendősek, sőt nálam idősebbek is voltak a diákjaink között), együtt futballoztam a kollégium pályáján, még kevésbé tetszett neki. “Gatyára vetkőzve focizott” címmel (az újságírónak erről is szóltam) meg is jelent rólam, a “tanár úrról” egy írás az Ifjúsági Magazinban. A kezébe került folyóiratot lobogtatva előttem, sérelmezte is aranyos főnököm, hogy ezáltal a “konzervatív direktor” képét alakítottam ki róla.
    Ami a toleranciát illeti, a szép férfitest látványa, mint esztétikai élmény, főleg szoborban, pozitívan hat rám, de az élő hím “body-val” való érintkezés már jóval kevésbé. Ezért nem űztem volna, mint sportot, a birkózást sem. A kollégium pályáján gyakran együtt focizott velünk egy olyan fiú – többnyire meztelen felsőtesttel játszott, és majdnem mindig az ellenfél csapatában – aki “furakodó” típus volt. Mindig kerültem a vele való testi kontaktust, mert amikor hozzám ért izzadt, hideg felsőtestével, olyan érzésem volt, mintha egy hüllő érintene meg.
    Igen, a világ változott. Vannak olyan férfiemberek is, nemcsak nők, akik nyíltan vállalják, hogy “melegségre vágynak”. Van, aki még büszke is rá. Az ókori görög és római “nagyok”, férfi tudósok, filozófusok,közül többen fiatalember szeretőt tartottak, s azt vallották:hogy “legszebb a fiúszerelem”.
    Az ő szavaikkal élve: “de gustibus non est disputandum”.

    Az általad megírt sztori azért érdekes, mert a tőled megszokott módon nagyon finoman, okosan és elgondolkoztatóan “hozod”.. Azzal, hogy nem foglalsz állást, – nyitva hagyod a kérdést, a konklúzió megvonását a konkrét “tanár-diák kérdésben” is az olvasóra bízod – felkavaró élményt adsz most is.
    Remek kis írás. Sokáig visszhangzik majd bennem. Azért, is, mert nem tudok kikristályosodott véleményt formálni a benne foglaltakkal kapcsolatban..

  169. Alkonyi László szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az utóbbi hónapokban tűnt fel, hogy mennyire elterjedt a köztelevízióban a “mai nap”, a “holnapi nap”, a”mai nap folyamán”, a “holnapi nap folyamán” vagy a “délutáni nap folyamán”. Előbb csak az időjárás jelentésben találkoztam velük, mára viszont elképesztően elharapództak és szinte minden tudósításban találkozom velük. A ma, holnap, vagy délután határozók helyett, az ilyen feleslegesen terjengő kifejezések használatának semmi értelme. Meggyőződésem szerint ezek a kifejezések kódolják gondolkodásunkat, és a letisztultság helyett az okoskodó, de igazi tartalmat nem hordozó mentalitást erősítik. Nekem annyira zavaró ez a jelenség, hogy azonnal hitelteleníti magát az üzenetet is. Nem lehetne valamit tenni, hogy ezen kifejezések visszaszorítása érdekében?
    Üdvözlettel
    Alkonyi László

  170. Kékedi József (Ad: Jancsiszög) szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    A mai műsorodban taglaltad a jancsiszöget. Vártam, ugyan elhangzik-e az amit én ismerek. Nemtörtént. Amit én tudok, azt direkt a kerekek alá készítik. A következő módon: egy szög fejét levágják, három részre osztják. Az első harmadot 90 fokban meghajlítják, az utolsó harmadot is 90 fokban, de oldalra. Így ha azt az útra dobják, két oldal fekszik, a harmadik mindíg felfelé áll. Remélem érthető?

  171. Luzan Katalin szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Volt szerencsém Önnel találkozni, mármint a Kossuth Rádió révén, egy nyelvművelő műsor kapcsán, ahol nyertem is egy könyvet az Ön dedikációjával. Írtam már a rádiónak is, facebook-on is próbáltam kiabálni, de nem hall engem senki. S attól félek, hogy mielőtt felébrednénk, elfogadják az “egyenlőre” szót úgy, ahogy manapság használják. Én erdélyi vagyok, Temesváron élek, és ahányszor hallom, leizzadok. Honnan a csudából lett egyelőre egyenlőre?? Egy országos kampány segítene talán, vagy “egyenlőre” túl el vagyunk foglalva a menekültekkel? Csak kérdeztem, mert kifogás mindig akad.
    Tisztelettel, Luzan Katalin

    • balazsge szerint:

      Kedves Luzan Katalin, hasonlít a két szó, nyilván ezért könnyű keverni. Az egyenlőre (egyenlő alakúra) jelentése is elhomályosodott. Én is úgy látom, egyértelműen az egyenlőre áll győztesre… Üdvözlettel, BG

  172. Németh Rezső szerint:

    T. Balázs Géza!

    Engem az zavar , hogy infantilis világunkban az állatok “gyerekkori” neveit használják csak még diplomàs riporterek is. Pl. :boci a tehénre , sőt a borju az meg kistehén , csirke a tyúkra , malac a disznóra stb. Hallottam már az anyakocára az anyamalac kifejezést is. Ne akarjuk paraszt származásunkat túlkompenzálni. Ahogy a szombathelyi riporter se próbàlja minden e-hangot egyformán mondani mert nem fog sikerülni. A szegediek se mindenhol ö-t mondanak. És ugyanott nem ahol mi is más e-t mondunk. Tehát a mi nyelvünk az eredeti és nem az asszimilàns idegen török utàni középmagyarországi!

  173. Kedves Professzor Úr!

    Olvastam a Magyar Nemzetben a tiszai túrázásról szóló cikkét és én is elszomorodtam. Teljesen egyetértek a professzor úrral: ilyen környezetben zajt, káromkodást elviselni valóban nem lehet. Nem azért megy ki az ember a természetbe, hogy beszűrődjenek a társadalom visszásságai. Valamikor én is jártam kajakkal a Tiszán, körülbelül onnan indulva, mint professzor úrék. Akkor még békés és biztonságos volt a környék, s valóban elmerülhettünk a természet szépségében és a csöndben. Sajnálom, hogy ennyit változott a világ. Amit cikke végére írt, nagyon elgondolkodtató: igen, a durva kezek, és az álom-bakó. Ady egyik legdrámaibb szava ez utóbbi. Tanítom ezt a verset, de ezt a kifejezést nem értik diákjaim, viszont mindig türelmesen elmagyarázom nekik, mert érdemes, mert rettentően kifejező

  174. A nyuszika meg a róka mennek az erdőben.
    A nyuszika a tóhoz ért, a róka meg valamennyire a villanyszereléshez!

  175. Olvasva feltáró cikkedet (felsőoktatás Magyar Nemzet), olvasva a blogbejegyzéseket, meghallgatva nagy ívű előadásodat a Tokaji Írótáborban – elámultam: mennyi munka, micsoda lélegzet!
    A felvázolt kép nem rózsás – óhatatlanul. Ehhez vegyük a mindennapi tapasztalatainkat, vegyük Csejtei Dezső két írását (M.N., július 30. és a mait), kész a kórkép.
    És mit mondhatnék erre: “Minden jobb ember életének legfájdalmasabb időszaka az, melyben meggyőződve magas terveinek kivihetetlenségéről, egoizmusra kényszeríttetik, s kik előbb az egész emberi nemet vagy legalább hazánkat akartuk boldogítani, vérző kebellel egy kis szerencsét keresünk önmagunknak” (BG, augusztus 15.).
    Mindent összevetve ezt: Félre bánat, félre bú… Válogatás a magyar népzene vidám, mulattató anyagából. (Zenei Intézet)
    http://www.nyf.hu/enek-zene/node/241
    Ez nem magánemberi attitűd, bú és felejtés, időnként a társadalomtudós is nótázhat, tevőleges reménykedését nem feladva.

  176. Nem is gratuláltam még év eleji tréfádhoz. A blogodat rendszeresen olvasom, a mobiltelefonomra automatikusan érkeznek a friss bejegyzések. Olvasás után törölni szoktam, így már nem emlékszem minden részletére, de egyik bejegyzésed arról szólt, hogy valamin felháborodva elhatároztad, egy darabig nem írsz. Először nem vettem komolyan, de mikor már napokig nem érkezett új bejegyzés, kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy írok pár megnyugtatónak szánt sort. Telt-múlt az idő, újabb és újabb feladatokat szállított az élet, de közben néha fogalmazgattam magamban a majdan elküldendő levelem sorait. Aztán – mire már időszerűtlennek éreztem befejezni a fejben írt levelet – lehullt a lepel: egy közép-amerikai expedíció volt a hallgatás igazi oka. Kíváncsi lennék, hányan dőltek be hozzám hasonlóan a remek fedőtörténetnek!

  177. Sz. Réka (Ad: Publikációk) szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Gratulálok a felsőoktatási kompetenciákról szóló írásához! Remek stílusban ír arról a teljesen abszurd helyzetről, ami már egy ideje jellemzi az egyetemeket. Tökéletesen egyetértek azzal is, hogy a felsőoktatásban ne a minimum legyen a cél. Miért nem egyértelmű ez a döntéshozók számára?? Nem értem. Illetve sajnos értem…
    Egy fővárosi gimnáziumi tanár

  178. Kékesi Katalin szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Bár igyekszem nem kihagyni a Kossuth-on elhangzó 5-perceit, nem emlékszem rá, hogy az alábbi problémát – szerintem: helytelenséget – vki tollhegyre tűzte volna. A múlt idejű melléknévi igenév igen gyakori, engem nagyon zavaró módjáról van szó.
    Az I. kerületi Horváth kert Haydn-emlékművén ez olvasható: “… a Magyarországon működött nagy zeneszerző…” Kossuth- rádióbeli idézetek: “A hitelt fel nem halmozott önkormányzatok…’, “… a nemzetközi karriert befutott szakértő…”, “…a merényletet elkövetett terroristák…”, “…a bérletet váltott szurkolók…”. Ezekben az esetekben nem a jelen idejű melléknévi igenevet kellene használni, vagy mellékmondattal tenni helyére a dolgokat??? vagy: ezt is meg kell szoknunk, mint oly sok mást, amitől – legalábbis mi, idősebbek – igencsak ódzkodunk.
    Kíváncsian várom válaszát (amikor ideje engedi),
    őszinte elismeréssel
    Kékesi Katalin

  179. Kedves Géza!

    Örülök, hogy az olvasóidat most is az értékek irányába orientáltad. Kosztolányi gondolatait – „Szeretem a mesterembereket. Szememben ők az igazi emberek. Legalább valamit tudnak kitűnően, sokkal jobban, mint mi. Élvezem szaktudásukat. Úgy érzem, hogy én, az avatatlan, a kontár egy családi körbe pottyantam…” – sugallod.
    Én is szeretem a mesterembereket. Hogy jobban megismerjem a különböző szakmákat és képviselőiket, eleinte csak kedvtelésből, később azonban – a nagyszerű emberekkel való találkozás és a velük kapcsolatban szerzett csodálatos élmények hatására – szinte már szenvedélyből, az ország legkeletibb csücskétől egészen a Dunántúlig, számos iparost, kézművest, népművészt felkerestem, elsősorban olyanokat, akik „tapasztalásának tárháza” gazdagon megtelt, akik úgy tékozolják magukat, hogy közben teremtenek, mint az isten. Fantáziájukat logikussá nevelik, s így alkotóerőt nyernek. Minden szavuk, amit kimondanak, minden tettük, amit elvégeznek, magvetés
    E látogatásaim alkalmával, az engem is formáló, gazdagító, „feltöltő” sok-sok pozitív szakmai és emberi élmény hatására felmerült bennem az igény, hogy azt az óriási anyagi, szellemi és erkölcsi értéket, amelyet a becsületes alkotómunkával eltöltött, példaadó életük során a mesterek megteremtettek, illetve képviselnek, könyv formájában is jó lenne közkinccsé tenni. Két könyvem is napvilágot látott a mesterekkel kapcsolatban: A teremtő emberi kéz és A kéz, az ész és a szív.
    Fabricare humanum est. Az alkotás emberi dolog. A tevékeny ember számára, aki fantáziáját logikussá neveli, s ezáltal alkotóerővé alakítja, egy nap sem hosszú. Aki a kezével dolgozik, az kézműves, aki manuális tevékenységéhez a maga alkotó szellemiségéből is hozzá tud tenni, az mester, aki pedig újat teremtő fantáziájának fényéhez a szíve melegét is képes adni, és életét a munkájában tovább tudja élni, az művész.
    Drága Barátom! Kedves Géza! Mindig újat teremtő fantáziádhoz adott “szívmelegeddel” Te is igazi művész vagy.
    Az ember élete attól erős, attól gazdag, hogy más emberéletek vannak beleszőve. Ahogy a szem önmagát nem látja csak más tárgyakról visszavert sugarak által, mi is más emberekkel való lelki találkozásaink által ismerhetjük meg igazán önmagunkat.
    Nekem te is egyfajta tükör vagy, aki nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen vagyok, hanem azt is, hogy milyennek kell lennem, hogy méltó lehessek hozzád és magamhoz.
    „Varga a kaptafájáról, fazekas a korongjáról szívesen beszél”- tartja a közmondás.
    A kézművesekkel, az anyag mestereivel és művészeivel élvezet együtt lenni. Mindegyikük „homo discurrens, „beszélgetős ember”. A mesterek a legnagyobb örömmel állnak meg munka közben, hogy eladomázzanak, vicceljenek, szóban és mozgásban kiélvezzék a percnyi örömet, amit meg tudnak ragadni. Ezért könnyű velük együtt gondolkodni, belehelyezkedni a dolgukba, sorsukba, lelki életükbe.
    Mert ezeknek a szakembereknek – akik valamennyien a „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” és „Az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” Szophoklész, illetve Ady által megfogalmazott igazságát erősíthetik meg bennünk – élete a munka, az egyetlen szentség a teremtésben A munka, ami Voltaire szavaival „arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt és a szükséget.” „A tevékeny ember számára egy nap sem hosszú”– vallotta Seneca.
    Kedves Géza! Lelkileg most is “egy húron pendülünk”. A szó jó értelmében. Köszönöm, hogy ismét az emberi értékekre hívtad fel a figyelmet. Nagy örömet szereztél az írásoddal. Egy Vörösmarty-idézetet is eszembe juttattál vele: “Nagy az, ki a hazát naggyá teszi…Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen míved hazánk nagy építményiben. Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot, sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen, naggyá, magassá, mint a Tátrabbérc.(remélem, pontosan idéztem emlékezetből is).
    Baráti szeretettel. Csaba.

  180. Reviczky Gyula szerint (nagyon szeretem, közel áll hozzám a költészete) “a világ csak hangulat”. “Tavasz volt, édes, szelid ábránd Himbálta ifju szívemet, Örök tavasznak, szerelemnek Álmodtam én az életet. Madár dalolt, akácz virágzott, Mikor először láttalak, Virágos rét fölött repültek A sárga cserebogarak”-muzsikál bennem kamaszkorom óta az egyszerűség gyönyörűsége.Most Te – mert valójában költő vagy – egy gyönyörű elégiát írtál, megint egy új hanggal gazdagítva a repertoárodat.
    Nagyon tetszik.
    Baráti üdvözlettel.

  181. 🙂 Csopifogi az ubisali és csokis pali után…
    bizti, hogy tündi-bündi.

  182. Ad: http://preshaztarsasag.wix.com/preshaz
    Döbbenetes a nyelvészprofesszor diagnózisa és kétségbeejtő a prognózisa! Jómagam (iskolás gyermekek gyakorló szülőjeként) az egyetlen hatásos terápiát az iskolai magyar irodalom oktatásának gyökeres reformjában látom. Amíg az iskolában, arra alkalmas tanárok, nem tudják elérni, hogy a gyerekek örömmel olvassanak szépirodalmat (nem kötelező olvasmányokat), addig pozitív eredmény nem várható a nyelvpusztulás megállításában. Üdv.: J.

  183. Kedves Géza!
    Elszomorítóak az Én az időt című írásodban leírtak. Én tegnap a hallgatóknak az egyetemi oktatókkal kapcsolatos értékelésébe pillantottam bele, de nagyon gyorsan abbahagytam a vizsgálódást. Megdöbbentem, hogy az a tanár, aki két-három hallgatótól minden területen jelest kapott, két-három hallgatótól csupa elégtelent. A mi időnkben ilyen nem volt. Mi még tiszteltük és becsültük a tanárainkat. Lesújtott az a kétségtelen rosszindulat, amely néhány gusztustalan szöveges megfogalmazásból áradt. Milyen tanár lesz ezekből az emberekből? (remélem, semmilyen).
    Baráti szeretettel üdvözöllek.

  184. Csicsely Tamás (ad: Népvándorlás) szerint:

    Kedves Géza,
    irásodat olvasva hétvégi “élményem” jutott eszembe:
    Innsbruckból az éjszakai vonattal indúltam haza felé. A vonat érkezésére várva, kimentem a peronra. Meglepödtem, tele volt emberekkel,pedig már éjfél elmúlt. A padokat és egyéb vízszintes helyeket színes börüek foglalták el. Csomag nélkül várakoztak, aludtak vagy inkább pihenni próbáltak.
    Egyikük angolul kérdezett, hogy melyik városban vagyunk? -Innsbruckban, válaszoltam. -Olaszország? -Nem, Ausztria. Kicsit gyanusan nézett rám, majd rákérdezett: -Németország? Sajnos erre sem tudtam kielegítö választ adni, szerintem azt hitte, hogy viccelek, így udvariasan -Danke schön -el búcsúzva társaihoz ment.
    Néhány perc múlva, már a hálókocsiból láttam, hogy átmentek egy másik vágány mellé… A menetrend szerint a következö vonat 3 óra után indúlt Bregenz felé. Arra próbáltam gondolni, hogy hol lesznek 20 év múlva? Sikerül-e valahova megérkezniük? Meddig lehet egy ruhában, csomag nélkül élni? Mi lesz velük?

  185. Sz. Tóth Gyula (Ad: Nem tudunk búcsúzni) szerint:

    Szomorú szavak. Valóban, mint régi olvasónak is feltűnt, hogy jó ideje nem jelenik meg írásod a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Pedig a rendszeres nyelvművelő írások hasznosak voltak, és a „helytelenségek” felvetése ellenére (vagy éppen azokkal) vidám hangvételűek. És most az újságban is egy szomorú írás: a jó nevű újságíró a magyar nyelv hanyatlásán búsong. „Őrizni, szeretni, megtartani a nyelvet…” ezt kívánta „boglyába rakni”. Valóban nemes szándék, kár, hogy nem hívja (nem is említi) a mai nyelvművelőket, az elméletileg felkészült, szerteágazóan akciózó nyelvstratégiát, s annak szereplőit, mondjuk éppen vezető alakját, Balázs Gézát. Vagy a Kosztolányi legszebb tíz szava alapján rendezett Mi, magyarok című, tanulók, tanárok között is nagy sikert aratott kiállítást. Az újságíró költői kérdésére: „Vajon tudja-e még valaki, hogy Kosztolányi „még jegyzett irodalmárként sem volt rest (…) kezdő kollégáinak suta mondatait igazgatni?”, válaszunk: igen, mi tudjuk, kik azok, akik tudják. Azok, akik Kosztolányi tíz legszebb magyar szósorához gyűjtöttek még számos más szépet is. És azt is megnézték, a franciák mely szavakat tartják legszebb tíznek a nyelvükben. Említést érdemelt volna a Magyar Nyelv Múzeuma, amely éppen Kazinczy szülőhelyén működik és hallat magáról. A Múzeum nemrég megjelent 3. Füzetének Köszöntőjét így kezdi Debreczeni Attila, irodalomtörténész, egyetemi tanár: „Kazinczy Ferenc bizonyára csodálkozva sétálna a Múzsák Kertjében, az ő egykori otthonában. Jólesne neki, legyezgetné a hiúságát, de mégiscsak csodálkozva venné tudomásul, hogy neve a nyelv tisztaságát, védelmét zászlajára tűző mozgalmakkal, intézményekkel forrott egybe. Az ő neve lett a védjegy…” És több más mellett, ott van egy dolgozat: „Etika, erkölcs és nyelv”.
    Hát, a Magazin legutóbbi cikkének címét megidézve, zárásul, bizony kicsit másként szól: „Hej, ha élne Kazinczy…”

  186. Tisztelt Balázs tanár úr!
    Lelkes hallgatója vagyok “Tetten ért szavak” című műsorának, őszintén szólva, mint minden nyelvművelő műsornak.
    Tán öregszem, vagy mi fene, de egyre inkább hajlok arra, hogy a magyarok sem tudnak magyarul. Több vesszőparipám is van, amit szívesen kifejtek egy alkalommal, ha érdeklődésére tarthat számot.
    Ezek egyike a jelző és a jelzett szó kapcsolata a mondatban. Néha kacagtam, néha bosszankodtam, az “ideiglenes iraki kormány” fordulaton, gyakori volt a rádióban, amikor az politikailag aktuális volt. Nyilván nem a 8-9 ezer éves Irak ideiglenes, hanem az iraki ideiglenes kormány.
    Ami miatt ezt most elővettem, a múlt héten egy fontos nyelvművelődési eseményre hívta fel a figyelmet, hogy hol és mikor kezdődik a “49. Magyar Nyelv Hete”. Nyilván az esemény megnevezése a “Magyar nyelv Hete”, és így Ön nem hibázott amikor elmondat az idézetteket, de én szívesebben hallottam volna valahogy így: itt és ekkor 49. alkalommal nyílik a “Magyar Nyelv Hete”.
    Üdvözlettel: Kruzics István, Budapest

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Kruzics István!

      Örvendetes, hogy ennyire szívén viseli anyanyelvünk sorsát. “A magyarok sem tudnak magyarul” kategorikus megállapításával kapcsolatban azonban az a “kissé megszorítóbb” véleményem, hogy EGYES magyarok valóban nem tudnak helyesen írni és beszélni, de így, ahogy ezt mindenkire vonatkoztatva “en bloc” kijelenti, azért túlzás. Ön, aki szinte rajtu(n)k kívül-, pontosabban felettü(n)k állónak gondolja magát, szintén közéjük (közénk) tartozik. Aki nem tud arabusul, ne szidja az arabokat. Aki nem látja a sajátjában a gerendát, az ne lássa meg a másokéban se a szálkát. Bele pedig semmiképpen ne erőszakolja. Az ideiglenes iraki kormány helyett valóban pontosabb az iraki ideiglenes kormány, de hogy az ön által kifogásolt kifejezés alapján bárki is Irakot érezné ideiglenesnek, azt elképzelhetetlennek tartom. Nem az ideiglenes Irak kormányáról van szó, ahogy ön – a kákán is csomót keresve – (bele)magyarázza, hanem az egy fogalomként értelmezhető iraki kormányról. Az ideiglenes iraki kormány kifejezésben tehát – véleményem szerint – semmi kifogásolható sincs. Én semmi kivetnivalót nem találok a 49. Magyar Nyelv Hete kifejezésben sem. Sőt, számomra egyszerűbbnek, világosabbnak tűnik az “ekkor kezdődik”, mint az “ennyiedik alkalommal nyílik meg”.
      Az ön hozzászólásában akad helyesírás, illetve stílus szempontjából (“szálkák” vagy “gerendák”? ki-ki maga döntse el) kifogásolnivaló. Az még csak figyelmetlenség, hogy az elmondta helyett elmondat-ot írt, és a hibázott után nem tette ki a vesszőt, ám a tanár és az úr szavakat nemcsak udvariasságból, hanem egy szabály ( a megszólításban a főneveket nagybetűvel kell írni) alapján kellett volna másképp “indítania”. Ami a stílusát illeti, az “őszintén szólva” a szövegben fölösleges, a vesszőparipát nem lehet kifejteni (ez így képzavar) a “vagy mi a fene” pedig meglehetősen “laza” egy komoly, kritikus levélben.
      Közel sem a kioktatás szándékával, inkább a Lőrincze és a Balázs professzor urakban is mindig megcsodált alázattal fordultam önhöz.
      Üdvözlettel: Szilvási Csaba amatőr nyelvész.
      (Az amatőr jelző, amely a latin amare szeretni igéből eredeztethető, azt jelenti, hogy az illető, akire vonatkozik, szereti, amit csinál. Ebből a szempontból ön és én egyformák vagyunk.)

  187. Szerszavas szerint:

    Hú, de jó lenne a Nyelvstratégiai meglátások és kilátásokat hallani (én ugyanezt azt a címet adtam volna neki a helyedben, csak nálam kilátások és kiáltások lett volna a vége )! meggyőződésem, hogy az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb előadásod lesz. Remélem, olvashatom majd valahol.
    Érezd jól magad a “Szentélyben”is.

  188. Sz. G. szerint:

    Különös, hogy útjaink miként haladnak egymás mellett, majd miképpen térnek el s keresztezik egymást. Megdöbbentő, hogyan alakulnak át a dolgok – mert, ugye, anyag nem vész el –, s hogy minő apróságok tágítják az űrt lélektől lélekig. Noha utunk végül mégis egyazon véget ér. S ráadásul ha célunk is közös? Mi végre? Miért, hogy eszmék, tanok, előítéletek, vélemények, képzetek, büszkeség, hiúság, téves önértékelések és félreértések, holmi érdek, netán kamaszos türelmetlenség és dac ráncot gyűr a sima köteléken? Vajon miért az emberi szándék: önnön igazáról mindenáron meggyőzni a másikat?

    Magad emésztő szikár alak! Én megbántottalak. Úgy hiszem, a vétek kölcsönös. Hiszem az igazam, miként nyilván Te is a magadét. De mire megyünk a magunk igazával? Egyáltalán ez a két „igazság” igaz volt-e, vagy csupán valódi? Talán az ifjonti hév és a megélt tapasztalat nem viselte jól egymást. Az ifjúi erő sokszor képes felkavarni az állóvizet, friss szemmel nézi azt, amelynek formáját az éltesebbek már módfelett megszokták. Ugyanakkor minden hitéért és eszméjéért síkra száll, s kíméletlenül átgázol mindenen s mindenkin. A tapasztalat óva int a hirtelen tettektől, a hűbelebalázskodástól, hiszen jól tudja: nem eszik olyan forrón… Ugyanakkor nehezebben vetkezi le a szokást, s ritkábban néz ki belőle. Az ifjú nem tisztel senkit és semmit; a tapasztalt, meglehet, túlságosan ragaszkodik ahhoz, s mindenek elébe helyezi. Egymásnak feszül e kettő, s a fölös harcban tévelygők észre sem veszik: elillan mellőlük a lényeg.

    Megsebeztél, s én visszaszúrtam. De változott bármi is? Mi haszna volt? Meglehet, a szüntelen disputa megerősítést adhat, s azt üzenheti a másiknak: „lásd, bízhatsz bennem, hiszen nincs takargatni valóm!”

    Milyen más volna mindezeken immár nem megsértődni, megbántódni, nem visszamarni, csupán kölcsönös tisztelettel, de még inkább a közös ügyért – egy-egy karcsú pohár mellett – jóízűen bosszankodni. Hiszen nem a másik elismerésére vágyunk mindannyian?

  189. Szerszavas (Ad: Bábel - Fábry Sándorral) szerint:

    Remek a fábrys írásod is. Szórakoztató, érdekes, gazdag, gondolatébresztő. Fábryt én is szenzációs “fejnek” tartom. Kiváló agya van, remekül kapcsol és rögtönöz.
    A szocialista WC-kultúrával kapcsolatban van egy személyes élményem. 1974-ben Tata-tóvároskert vasútállomás “klotyójában” két “műalkotást” is olvashattam. A kézírás alapján megállapítható volt, hogy nem ugyanaz a szerzőjük. Az első: “Szarj, pirosat, kéket, sárgát, de le ne szard az árnyékszéket!” tanúsította, hogy a “művésznek” nem sok rímérzéke volt. A lopott versben összekeverte a színeket, így a kéket-széket rím sárgát-széket-re módosult, és a versike emiatt elvesztette a hatóerejét. A másik viszont felejthetetlen élmény volt: “Tied a WC, magadnak szarsz, így tanította Engels és Marx, és ha nyakig merülsz majd a szarba, kapaszkodj az életszínvonalba”.

  190. Hát ez hihetetlen!!! Éppen számítógépeztem, egy régi szövegemet néztem át, amikor valami (vagy Valaki?) arra késztetett, hogy álljak fel, kapcsoljam be a tévét, és nézzek bele az M3 műsorába. És kit látnak szemeim? Egy aranyos, kedves, ismerős kisfiút. Balázs Géz(uk)át az általam eddig soha nem látott Betűpárbaj című műsorban. Meghökkentő, hogy éppen az Édes anyanyelvünk műsorra kérdeztél rá, és az is, hogy – miután délelőtt az ámokfutó és a köntörfalaz szavak eredetén gondolkoztam – az ámok szó is előkerült. Ezek teljesen megmagyarázhatatlan dolgok. Nagy élmény volt. Még mindig a hatása alatt vagyok. Mintha valaki játszott volna velem. Adynak A kezek bábja című verse jutott most is eszembe: “Én csak bús álom-báb vagyok, játékos kezek rángatottja….”

    Annyira le voltam nyűgözve, hogy elfelejtettem képmagnóra felvenni. Nagyon sajnálom. Biztos ezt is nagyon sokszor megnéztem volna. Érdekes volt kedves, még majdnem kamasz “elődöddel” találkoznom.
    Üdvözlöm azt a kedves kisfiút is, aki azért nagyon is megmaradt benned, mind a mai napig. (Most megnéztem a holnapi műsort. Meg az egész e hetit. Hurrá, megint lesz betűpárbaj!!!! A héten, sajnos, már csak holnap. De azt már felveszem videóra.

  191. Sz. Magdolna (Ad: Mefisztofele) szerint:

    Lenyűgöző az irodalmi és a zenei műveltséged, és a stílusod is (nem csak a szereplőknek adott kalkulusod) csillagos ötös. Meghatóan gyönyörű írás. Már vagy hatszor elolvastam. Mindig jobban és jobban tetszik. Csemegézgetek rajta. Nem lehet vele betelni. Egy óriási lélek kiáradása. Most is nagyon fellelkesítettél.
    Ilyent ma Magyarországon egyetlen általam ismert “profi” újságíró sem tud írni. Csak Te.
    A zsenialitásodat számomra az mutatja leginkább, hogy játszi könnyedséggel, a kisujjaddal tudsz mozgatni mázsás súlyokat. Most is ezt tetted.
    Köszönöm a csodálatos élményt.

  192. Sz. Tóth Gyula (Ad: Pofon?) szerint:

    Ez az: kommunikáció és valóság. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a „pofont” a magyar sajtó és tévé erősítette fel, hangsúlyosan, különös nyomatékkal a magyar kormányfő uniós megítélésére vonatkoztatva. Már ismerem a média „hangsúlyait”, nyomban utánanéztem a dolognak, és rábukkantam a francia tévéműsorra (http://www.canalplus.fr/c-emis.....urnal.html). Ez az, amikor minden másként van. Valóban volt egy kis legyintés, de ez mindenkinek kijárt az elnök részéről, azokat legyintette meg, akiket kedvel, a másoknak tett gesztusokat inkább lehetne gúnyolódásnak nevezni. Látszott, hogy teljesen feleslegesnek tartja a protokollnak ezt a formáját, mondta is: időpocsékolás. Valamivel, valahogyan elütötte az időt. Az efféle helyzeteket nem kedveli a sokat dolgozó európai vezérmunkás, de akkor változtathatna a valóban feleslegesnek tűnő bevonuláson. Ami már eleve mókás, szinte azért van, hogy a médiának legyen miről „beszámolni”. Hát igyekezett az elnök. Sajnos, túl a rossz ízű mókán, nevetségessé tette magát, és nem számolt (nem törődött) az „érintett” vezetők azt követő megítélésével. Kommunikációs kurzusok alaptétele: a kommunikáció a valóságról való informálás, ami egy társadalmi jelenséget hoz létre. Vigyázat: 1. ahogy kommunikálják, nem biztos, hogy valós, 2. attól, hogy nem veszem észre, mert nem kommunikálják, a valóság még létezik. Tehát informálódni márpedig muszáj, mégpedig minél több forrásból. Az ember hajlamos rábízni magát egy hírcsatornára, s máris ráhangolódik. Azt hiszi, tudja, de csak fújja.
    Az is kitűnt a kis jelenetből, hogy a magyar kormányfőnek van humora, finoman reagált az elnöki gesztusra, meg is sértődhetett volna, vagy sértőn viszonozhatta volna. Mosolyogva nagyhercegnek szólította az elöljárót, és félreállt. Ez is a helyzethez tartozik. De vajon ilyen „humoros” formáció lenne az unió? A mindennapokban nem annak tűnik. A magyar média csak azután szélesítette az esemény „horizontját”, amikor a francia tévéműsorban részletesen bemutatták az elnöki produkciót, s így kifigurázva bohócorrot ragasztott a műsorvezető az elnök fotójára. A közönség harsányan derült. Na, ja, Franciaország az unió vezető tagállama, ha ő teszi, mi utána bátrak vagyunk.

  193. Nem tudom, mi lenne, ha fordítva történne. Fetrengene-e a nyugati sajtó a röhögéstől, s a nyugati publikum úgyszintén. Aligha.

  194. Szívmelegítő a “sulis” írásod. Gyönyörű záró gondolatod mindannyiunk, sőt még a politikusok számára is olyan megszívlelendő bölcsesség, aminek általánossá válása emberibbé tenné az emberi életet. Valóban könnyebben kellene venni mindent, és jobban odafigyelni a nagyon egyszerű eseményekre.

  195. Vadász Gábor (Antall Pista is) szerint:

    Éjjeliőr voltam egy soproni kertészetben,akkor ismertem,és szerettem meg Antall Istvánt.Élvezettel hallgattam éjszakánként mindíg. Szeretettel gondolok Rá.

  196. Szerszavas szerint:

    Majakovszkij egyfajta szatirikus ódaként “aposztrofálható” Sztyichi o szovjetszkom paszportye, Vers a szovjet útlevélről című “klasszikus” költeményének “A bürokratákra vicsorgok, mint az ordas, pecsétek előtt hasra nem estem” formában fordított “”Ja volkom bi vigriz bjurokratyizm, k mandatam pocstenyija nyetu” sorait idéző, sziporkázóan szellemes írásoddal tanúsítod, hogy a hivataluralom ma is él. Én nem osztom az összeomlását “prognosztizáló” optimizmusodat. Az az érzésem, hogy – akár a gyomnövények – örökké fog élni és virulni. (A hasonlatom azért sántít, mert a gyomnövények olyan csodálatos virágokat is produkálnak, mint a pipacs a búzavirág és a szarkaláb, a bürokráciának azonban csak bolondító beléndekjei vannak) De azért kívánom, hogy legyen igazad.
    Gyönyörű a Sütő Andrásról szóló írásod is. Én is nagyon szeretem azt a csodálatos embert.
    A Tisza- , a Szamos- és a Túrháton nincs olyan veretes, régi magyar szó a nyelvjárás-ra, mint a te honlapod Napszók rovatában szereplő, 2014. március 17-ére szóló szóejtés: a tájszóullás rá az általánosan elfogadott kifejezés. De a szatmári emberek is nagyon „szerszavasak”. Ma is lehet tanulni tőlük a Plánder Ferenctől származó göcseji-őrségi-ősrégi, de még most is friss, fenti szóhoz hasonló kifejezéseket, eleven nyelvi fordulatokat. Sütő András mondja magáról Anyám könnyű álmot ígér című munkájában: „Közeli és távoli rokonoknál új szavakat eprésztem. Degenyesek, fazekas vándorszékelyek szekere körül ólálkodva egy-egy friss jelzőt, igét, ikerszót dugdostam a nyelvem alá.” Te is azt teszed állandóan, én is azt teszem eszmélésemtől kezdve.

  197. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Gondozó rendszer is van. Az Uzsoki utcai Kórház Sebészeti ambulanciájára készülök. Előtte be kell jelentkezni. Az interneten minden adott, információk, osztályok, telefonszámok, a rendelő orvosok nézhető és (felismerhető) fotójával, térkép a tájékozódáshoz. A főszámon keresztül „simán”, gyorsan eljutok a mellékig, fel is veszik a kagylót, a keresett főorvos van a vonalban. Udvarias hang. Bemondom a „témát”, időpontot kérek a vizsgálatra. Járt-e már nálunk? A kérdés kicsit megzavar, beteglátogatáson többször, viszonylag ismerem a járást, noha az új épület kellően (de nyilván funkcionális okok miatt) labirintusosnak tűnik. Amíg habozok, a nevemen szólítanak, a születési dátum stimmel, anyám nevét is tudják – én vagyok. Ja, és doktor… Igen, semmi kétség: az orvos pillanatok alatt beütötte a nevemet a gépbe, és minden szükséges adat feltárult. Még a tüdőszűrésen való megjelenéseim is rögzítve vannak, és egy már elfelejtett kisebb kórházi kezelésem is felidéződik. Éveket rövidítettünk le, sok felesleges adminisztrációs tehertől mentesültünk. Készséges fogadtatás. A rendszer számon tart, könnyíti terhemet. Javamra van. Ám a műtét hátravan. Odatalálok. Csak nehogy összeomoljon addig.

  198. A Családi tűzfészekről a fiam története jut eszembe. Bojtárként le kellett bonyolítania egy válóperes ügyet. Pedagógus házaspár mondott “agyőt”. Már megvolt a vagyonmegosztás is, amikor a nő – Álljon meg a menet, még volt egy háromliteres kis bödönben disznózsír,annak a fele engem illet! – felkiáltott. Akkor megfogadta a fiam, hogy soha nem vesz részt ilyenben. Nem is vállalt azóta sem válóperes ügyet.

  199. Kiss Ágnes szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Volna egy kis problémám, szeretném a segítségét kérni.
    A hárslevelű szó többesszámával kapcsolatban merültek fel ellenkező vélemények: hárslevelűk vagy hárslevelűek? Én azt gondolom, hogy mindkét verzió helyes: az első tulajdonnévként, a második melléknévként használatos. Nincs rá tudományos magyarázatom, csak ezt érzem. Hasonló emlékem a bagoly szóval és annak tárgyesetével kapcsolatosan: A köznévként használt szó tárgyesete: baglyot. De ha történetesen valakit így hívnak, és ezt az illetőt szeretnénk meghívni valahová, akkor: “Elhívjuk Bagoly-t is”, és nem baglyot. Lehet ebben igazság? 🙂 Tanár úr tud segíteni?
    Köszönettel: Kiss Ágnes

  200. Szabó Béla István szerint:

    Valakihez?

  201. Sz. Tóth Gyula szerint:

    A van-nál mi a szebb? A lesz. Mögötte: jövő idejű lételmélet. Benne: remények, vágyak, álmok, tervek. A „lesz” jelen van a mindennapokban, hozzátevés „szathmáry” érdekes példáihoz – piacon a zöldségárus kiböki: 500 forint lesz. Nem kérdezi, tudja. Az sem érdekli, a vevőnél lesz-e annyi. Mert ha nem lesz, hát lesz nemulass. Tehát kell. A francia nem vacakol, nem álcáz, már a vevő kérdi: Combien je vous dois? Mennyivel tartozom? Egyenesen, bele az eladó szemébe. Nincs feszültség, szorongás, még mosolyognak is. Az elvégzett munka után is jár a kérdés, jön is a válasz. Devoir – kell, feladat, kötelesség, és már az erkölcsnél járunk. Mert ez nem „lesz” kérdése.
    Az irodalom is tele van lesz-szel. „tiéd a Föld és minden, ami rajta, / és – ami több – ember leszel, fiam.” Rudyard Kipling verse Kosztolányi Dezső fordításában. Figyelem, a vers címe: „Ha…” (Na, persze.) Ó és a szerelem: leszel-e…? Remények, vágyódó kétségek. És dacos vágy: „Lesz maga juszt is az enyém…” Harmath Imre szövegére 1927-ben Eisemann Mihály muzsikája. Ennyi van mára, holnapra is… jut.

  202. Nagyon érdekes a kell lesz-szel kapcsolatos írásod. A kifejezés a bizonyára nélkül is működik Szatmárban. A lesz a jövő idő kifejezésére szolgál, az időhatározó nélküli esetben is árnyalja a mondandónkat. El kell mennem (most), el kell lesz mennem (később). Ellenőrizhető a kell szinonimáival a muszáj -jal, a szükséges- sel. Pl. Muszáj bevennem az orvosságot, muszáj lesz bevennem az orvosságot. Ha egybeírjuk a lesz szóval a kell-t, akkor is csak nyelvtani homonimája a kellesz (te kellesz) alaknak, és ugyanazt jelenti, mint a kell lesz. El kellesz mennem, (hogy ne legyen három sz, egy kiesett) azaz el kellmajd mennem, muszájlesz elmennem. (természetesen ez utóbbiakat nem írhatjuk egybe, a kellesz-t viszont Szatmárban egybeírták, még akkor is, ha a kellek, kellesz…. sor második elemével zavaróan megegyezik formailag).

    Érdekes a lesz szerepe az olyan helyzetekben, mint a szabad lesz? (elmehetek itt? , leülhetek ide?) az ide lesz (pl. az eladó nem tudja, ki kérte a bontott csirkét, így jelzem, hogy nekem tessék ideadni, mert én kértem), az elvan (elfogadhatóan érzi ott magát) jövő idejű formája az ellesz (jól ellesz ő ott is), az argós színezetű kivan (elege van belőle) jövő ideje a kilesz ( ha a fater ezt meglátja, kilesz), a megvan (megtaláltuk) jövő idejű alakja a meglesz (ne aggódj, meglesz)

  203. Szilvási Csaba szerint:

    Balázsoló

    A bőr ez a vékony hám- és irharéteg
    elhatárolja a sok egyéniséget,
    csak a lélek az, ami összeköt, ami
    összekapcsol, mert nincsenek határai,
    mikor egymásban, egymás lelkében élünk,
    együtt gondolkodunk, és egyformán érzünk.
    A lélek, ami, ha kell, a tű fokán is
    át tud bújni, de ha kell másokért, máris
    végtelenre nőve e „parányi véges”
    beborítja a nagy világmindenséget.

    Hogy az ember (vagy angyal vagy ördögfattya)
    saját arcát csak a tükörben láthatja,
    elég furcsa, s még furcsább, hogy azt : kik vagyunk,
    mások hitelesítik, s nem saját magunk.

    Madarat tolláról, embert barátjáról,
    és bár én most – úgy tűnik – Balázs Gézáról
    szólok csupán, általa egy tükröt tartok,
    amelyben itt jelen lévő sok-sok arcot
    megmutatok, s én is gyönyörködöm benne,
    mintha mindannyiunk közös arca lenne.

    A Bolyai Önképző Műhely s ez a kör,
    a Bolyai Szalonban most ilyen tükör,
    melyben ki-ki megláthatja lelki arcát,
    s hitelesítve láthatja „életharcát”.

    „Nem mind arany, ami fénylik”, és ez igaz,
    jelen esetünkben meg különösen az.
    Balázs Tanár úr a mai „élő témánk”,
    nem arany, több annál, egy ragyogó gyémánt.

    Kosztolányi Dezső szerint „a szeretet
    túlbecsülés”, így hát elfogult lehetek
    én is, ha egy kedves „nyelvtestvérről” szólok,
    és nem részre hajlok, mint egy hordószónok,
    bár te – ismerlek – úgy érzed, e dicséret
    túlzás, s tudom, kikapok majd érte tőled.

    Mi, kikkel megosztod nagy lelki kenyered,
    kiknek parolaként adod a tenyered,
    tanítványaid, a kedves jó barátok,
    akikből most itt egy szép koszorút látok,
    az anyanyelv révén mindnyájan testvérek,
    egy egységes anyag, egy test és egy lélek
    vagyunk, kiket egybeölel és áthat a
    nyelvünk, édes anyanyelvünk imádata.

    A munka, mely szláv szó, és – nézzük a jelent –
    kínlódást, szenvedést és gyötrelmet jelent,
    teneked, Balázs Tanár úr, valami más,
    szinte már kedvtelés, hobbi, szórakozás.
    Neked, kinek nyelvünk Ige, Ima, Szentség,
    erkölcsi fogalom, szinte már istenség,
    a beszéded mindig friss, sohasem avas,
    fűszeres, ízletes, zamatos, „szerszavas”.
    Kísérje komoly arc vagy boldog nevetés,
    minden szavad, ami elhangzik, magvetés.

    Mindig alapos vagy, szorgalmas, kitartó,
    mindenki számára mindig nyitott ajtó.
    Sziporkázó agyad, nemes, fényes éke
    a nyelvet szeretők biztos menedéke,
    és amitől nagyon kedves e menedék,
    humorod, mely oly fontos, mint a józanész.
    s derűd, amely minket is mindig átvezet
    a gondok és bajok szakadéka felett.

    S hogy mit szeretünk még benned, ami csodás?
    Hogy idegen tőled minden hivalkodás,
    hogy sosem fürösztöd magad hamis fényben,
    hogy ember vagy mindig, minden körülményben.
    Mindig csak a derű óráit számlálod,
    s az életcsatát római bölcsként állod,
    mivel a „sosem szabad kétségbe esni”,
    a „nil desperandum”- ként szokott vezetni,

    Népszerűségednek egyszerű a titka:
    nagy ember vagy, és a nagy ember ma ritka.
    Filozófiádnak lényege csak ennyi:
    végezni a munkánk, és egymást szeretni.

    Mivel gazdag éltednek ez jogos jussa,
    kívánjuk, hogy most juss fel az életcsúcsra.
    Sose legyél borús, boldogtalan, beteg,
    övezzen továbbra is nagy-nagy szeretet,
    s e szeretet karácsonyi fényként égjen
    barátaid s családtagjaid szívében.

    Mindenkiben felkel már hajnalban a nap,
    és hogy mit hoz, megmutatja az alkonyat.
    Ez az alkony legyen nagyon távol tőled,
    kerüld el jó messzire az öregséget.
    Mozgasson még soká tisztességed láttán
    a Jóisten e vén földgolyóbis hátán.
    Sokarcúságodban egy ne legyen: kudarc.
    s maradjon meg ifjan fő arcod, te Nagy Arc,
    hogy rácsodálkozhass a sok-sok szépségre,
    arany napra, fűzöld földre és kék égre.
    Mássz meg ezután is még sok-sok nagy hegyet,
    s a széles világot a hátadra vegyed.

    Kedves Professzor Úr! Az ifjak körében,
    az itt „balázsolók” lelkes közegében
    kívánom, a Jóisten sok évet adjon
    neked, s nekünk is, hogy fényed ránk ragyogjon,
    s hogy szépbe szőtt hitünk benned megmaradjon.

    Kedves Önképző Műhelyes fiatalok!
    Legyen ez a mai est is fiatalos,
    s ne egy Fiumei úti sírkert-séta.
    Legyen komoly, de kapjon helyt benn’ a tréfa,
    ám azért világjáró tanár barátom
    ne legyen „Ulysses szemeteslapáton”,
    amikor az életéről faggatjátok,
    mert akkor Pallas Athéné lesújt rátok.

  204. Drága Barátom!
    Meghatóan gyönyörű az Antall Pistáról írt visszaemlékezésed is. Megkönnyeztem.
    És a VÁR. Igen, az a gyermekkorod szimbóluma is. Szíven ütött, amikor láttam a találkozón. (Mi annak idején hóvárat építettünk). A kis sapka pedig….A hűséged, a szereteted jelképe. Megint Ady az Egy ismerős kisfiú című gyönyörű versét hoztad be vele a lelkembe.

  205. Dénes István Csaba szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,

    A húsvéti ünnepek alkalmával a M 1 tv-műsoron ,,locsolkodni ” meg ,,öntözködni ” jártunk.
    Ezek a kifejezések nagyon sértik erdélyi fülemet. Lehet, hogy én vagyok tudatlan, de egyáltalán helyesek ?

    Tisztelettel István

  206. Sághy Attila szerint:

    Sajnálom ,hogy kérdésemre a”hasonló hozzászólás már érkezett válasz érkezett ismételt kérdésemre.

  207. SZCS (Ad: Soha nem halnak kI) szerint:

    Gyermekkorom óta muzsikál bennem a nagyszüleimtől és más szatmári emberektől iedezsden formában hallott, a vidékünkön kizárólagosan csak az egészséges, nyugodt, jóízű alvással kapcsolatban használatos édesden állapothatározó, az édesdeden ősi, rövidebb alakja. A helységnévképzőként (Álmosd, Fülesd) is szereplő kicsinyítő (apród) d képző ad a szónak sajátos, kedves bájt. Az édesden előfordul többek között a Toldi szerelme első dolgozatában (1849-1853. „Mely körűl édesden megtanyáz a vándor”) és a költő Az első lopás című versében („Dolgozván sükerrel, dolgozik édesden”), Tompa Mihály Szeretlek című költeményében („midőn ajakad Édesden fölnevet”), a Vitézvári Báró Simonyi József Hessen Homburg magyar lovas regement híres ezredes kapitánnyának példás élete leírása Nagy Pál által arczképpel (1818) című munkában („’a Mushaui mezőn ló hátán igen édesden falatozták”), Gvadányi Józsefnél ( „’ s keblébe édesden ápolygat…”), Szabó Ferencz, Matolcs Mező Városa (minden bizonnyal a mai Tunyogmatolcsnak a korábban élő, ma már Holt Szamos jobb partján lévő, egykor külön települést képező része) „hites jegyzője” A szerencsétlen Bojári és Eliza szomorú történetei című írásában („’ a forró szerelem lágy párnáján édesden pihentek”, „’ a hajós legények édesden aludtak”) és „földim” és egykori középiskolai és egyetemi évfolyamtársam, a tiszakóródi születésű debreceni nyelvész, Kálnási Árpád Cívis szótárában („Idezsden alszik jó míjen”. „Vítkezik az, aki az idezsden alvót háborgattya”).

  208. Szabó Gergely (Ad: Rádió) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Jár a keksz: a kutyáknak, ha ügyesek jár a “jutifali” – jutalomfalat, kutyakeksz + simogatás

  209. Nagyon kellene egy tájnyelveken megírt periodika. Nem ismerjük még a határokon belüli tájnyelvet sem. Pedig milyen ízes valamennyi.

  210. Kedves Géza!
    A nap szava rovatban az izompacsirtával kapcsolatban feltetted a miért? kérdést. Én tudom rá a választ. A ironikus értelemben használt előtagú szó eredetileg a satnya, sovány, girhes, vézna, göthös, csenevész, csontgyenge, alultáplált embert, elsősorban gyereket jelentette. (Nagyon nem szeretem ezt az utóbbi, divatossá vált, de szerencsétlen szóalkotást, soha nem is használnám, mert mindig egy csontsovány etióp gyereket láttat velem, akit a fenekén keresztül gumicsövön át táplálnak. (Miért nem jó az, hogy gyengén vagy rosszul táplált?). A pacsirta metafora (ahogy az “úrvezetők” esetében a többnyire a friss jogosítvánnyal rendelkezőkkel kapcsolatban használt mazsola) már önmagában is a gyakorlatlanságot, rutintalanságot (ahogy a versenylovakra, később emberekre is használt nyeretlen kétéves), sportolók esetében a rátermettség hiányát, a fizikai vagy ügyességbeli alkalmatlanságot érzékelteti. Kézilabdással és futballistával kapcsolatban többször is hallottam a pacsirta szót. Hogy a madarak közül miért éppen ez a kedves kis énekesmadár lett metafora, arra talán az lehet a magyarázat, hogy a verébnél vagy a nála jóval kisebb ökörszemnél (mivel azok gömbölyűbbek, emiatt kövérebbnek látszanak) szögletessége miatt törékenyebbnek tűnik.
    Szatmárban az izompacsirtának van egy igen pejoratív szinonimája, a szúnyogcsődör, amely szintén (csak jóval durvább) stíluskevésen alapul. A két szó között a különbség abban is jelentkezik, hogy az egyiknél az erőt sugárzó, pozitív elem (izom) jelzői meghatározó tag, a másiknál (csődör) pedig alaptag. Az izompacsirta humoros, gúnyos, a szúnyogcsődör ellenben már durva, és jóval sértőbb is.
    Kedves Tanár Úr!
    Ha már az alultápláltat említettem, érdekelne a véleményed a tévében egyre gyakrabban használt – Nem akarjuk, hogy felismerjék, ezért kitakartuk az arcát – kitakart szóval kapcsolatban. Miért nem lehet azt mondani, hogy eltakartuk az arcát? Nekem a kitakar azt jelenti, hogy leveszem róla a takarót, láthatóvá teszem. Az igekötős igének ebben az ellentétes értelmében való használatát ugyanolyan félrevezető ostobaságnak tartom, mintha azt mondanám a bezár helyett, hogy kizár, a beöntés helyett, hogy kiöntés, vagy a durvább nyelvben a becsinál helyett azt, hogy kicsinál. Anasztázia grófnőnek a nászéjszakán mondott klasszikus mondata jut minderről eszembe: “Achisztid, kéchem, mostmách döntse el, vagy KI, vagy BE, mecht unom ezt az állandó huzavonát!”
    Ha úgy gondolod, megér egy “ki-sét vagy egy be-sét”, írhatnál erről akár az Édes Anyanyelvünkben is. Szerintem érdekes a kérdés.

  211. Schmitt József szerint:

    Mélyen Tisztelt Professzor Doktor Balázs Géza úr!
    Gyakran hallani – különösen a manapság oly népszerű közösségi portálok fölé görnyedő fiatalság körében– az igazán különös „teggel” kifejezést. Azt hiszem, a szó jelentése: bejelölni valakit egy képen(?). Nagy vitát robbantott ki munkatársaim között, hogy vajjon helyesen van-e –ellentétesen Magyar Nyelvünk annyi más szavával (például tejel, telel, stb.)– megduplázva a szóbelseji betű ebben a szóban. Ha már Anyanyelvünkbe mindenféle külföldi nyelvekből kerülnek be mindenféle-fajta szavak, miért nem képesek, legalább azt az emberek Magyar módon használni a nyelvi érintkezés szolgálatában?! Mielőbbi válaszát várom ebben a sürgető kérdésünkben.
    Hálás köszönettel:
    SJ

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Schmitt Úr! Talán megnyugtató Veszelszki Ágnes szerk.: Netszótár (2012) tegel címszava: “Közösségi oldalra feltöltött fotón, videón vagy bejegyzésben más személyeket megjelöl.”
      Üdvözlettel: BG

  212. Olyan gyönyörű, olyan megható a Ne felejts című írásod is, hogy – nem szégyellem – kibuggyant tőle a könnyem. Igazi költő vagy. A hűség költője. Tele lélekkel, emlékező szeretettel, finom rezdülésekkel. Néha a prózában is költő Kosztolányi vagy Hunyady Sándor (őt is nagyon szeretem, a napokban olvastam újra, ki tudja már hányadszor, a szüleivel kapcsolatos írásait és több más novellája mellett a zseniális Darvas Ivánnal és Bara Margittal megvalósított Bakaruhában című elbeszélését).

    Te, aki gyakorta láthatod a nefelejjcs(ne felejts!)kék váradi égboltot, mert foglalkozásaid során a “magyar dalt” rendszeresen megszólaltatod a “Pece-parti Párizsban”, most – emlékező, érzékeny, Juhász Gyula-lelkeddel – megmutattad, hogy van könny a nefelejcs szemén. Mára, március tizenötödikére az én “nap szavam” nem az “esküszünk” a Nemzeti dalból, mint korábban volt, hanem a “testamentum” Juhász Gyulától és a “ne felejts” tőled.

    Ady verscímével “Köszönöm, köszönöm, köszönöm”, hogy most “Napsugarak zugása, amit hallok,
    Számban nevednek jó ize van,
    Szent mennydörgést néz a két szemem,
    Istenem, istenem, istenem”.

    És a Testamentum, az egyik leggyönyörűbb magyar vers, amelyet most újra – Balázs Géza-i módon – felragyogtattál bennünk. Hogy ne felejtsünk:

    Szeretnék néha visszajönni még,
    Ha innen majd a föld alá megyek,
    Feledni nem könnyű a föld izét,
    A csillagot fönn és a felleget.
    Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
    Könnyek vizét és a Tisza vizét,
    Költők dalát és esték bánatát:
    Szeretnék néha visszajönni még.

    Ó, én senkit se háborítanék,
    Szelíd kísértet volnék én nagyon,
    Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
    És van-e még magyar dal Váradon?

    Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
    Világ árváját sorsa veri még?
    Van-e még könny a nefelejcs szemén?
    Szeretnék néha visszajönni még!

    És nézni fájón, Léván, Szigeten,
    Szakolcán és Makón a hold alatt,
    Vén hárs alatt az ifjú szerelem
    Még mindig boldog-e és balgatag?

    És nézni: édesanya alszik e
    S álmában megcsókolni a szivét
    S érezni, most is rám gondol szive:
    Szeretnék néha visszajönni még!

  213. Kiss-Német Ferenc szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,!

    A Tetten ért szavakban rendszeresen szerepel Újszászi Bogár László, akit ritkábban hallok mostanában az Ön műsorában. Remélem a jövőben még halljuk a kellemes hangját!

    Meg tudná adni nekem az elérhetőségét? Konferálni szeretnénk meghívni egy rendezvényre.

    A feleségemmel különösen szeretjük a fiatalember hangját.

    Tisztelettel:

    Kiss-Német Ferenc

  214. Rátz Mónika szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    A Corvinus Egyetem Pálinka mérnöki kurzusára járok, így találkozhatta Önnel még 2013-ban. Emlékezetem szerint említést tett az előadásában arról, hogy Kőszegen a várban találták az egyik első lepárlóberendezést az országban, Sopronnal és Budával együtt. Kérdésem, hogy jól emlékszem-e, ha igen hol járhatok ennek utána? Kőszegi lévén érdekes lenne, hiszen erről a városban sem tudnak semmit.
    Nagyon köszönöm válaszát!
    Üdvözlettel: Rátz Mónika

    • balazsge szerint:

      Kedves Rácz Mónika: a forrás Marton Szabolcs történész PhD-dolgozata (Szegedi Tudományegyetem), amely – tudomásom szerint – nem jelent meg, szerzője természetesen több helyen publikált már a párlatok történetéről. Üdvözlettel: BG

  215. Egy igazi kaleidoszkóp…

    El Salvador, Guatemala,
    Honduras és Costa Rica!
    (Talán, még az ősidőben
    ott volt az isteni Éden.)
    Szárnyakon, majd kerekeken,
    őserdőben, tengereken,
    hol színes iskolabuszban,
    hol lélekvesztő csónakban
    egyetemet látogatott,
    régi kódex másolatot
    keresett, s maja ősöket,
    s eregetett teknősöket.

    Repülőn, kocsin és buszon,
    valamint „cufusz”, lábbuszon
    bejárva e mesés földet,
    megtett 20000 mérföldet.

    Szúnyogok s ormányos medvék
    sem vették el hősünk kedvét,
    s bár erős volt az iram is,
    belefért néhány piramis.
    A csúcsukról – tente, tente –
    csodás volt a naplemente,

    Nem csak „csendes víz”, volt más is:
    vad gépfegyverropogás is,
    s némi halálfélelemmel
    küzdelem az őselemmel,
    s a babos rizsen a túra
    több volt, mint egy fogyókúra.

    Nem első és nem utolsó
    Balázs Géza-„valóságshow”.

    A lényeg, hogy hazaértél.
    Már várt ez a másik „térfél”
    és a közös nagy szerelmünk,
    a mi „szexis” magyar nyelvünk,
    hogy, te kedves magyar sámán
    ily soká ne hallgassá’ mán,
    újra szórjad ránk az ékes
    szép varázsbalázsigéket.

  216. Szathmáry Szilárd (ad: Napszók - boglya) szerint:

    A Napszavakban holnapra, március másodikára beírt boglya szó hatására egy kis bog-arászás, bagoly-ászás, boglya-mászás

    Kisfiam kieszelte, hogy van
    valahol egy mindenható,
    aki megbünteti, ha rossz és
    csokoládét hoz, hogyha jó.

    A nagyurat el is nevezte:
    – Bagoly! – mondta – ez a neve! –
    De úgy látszik, rám is hasonlít,
    mert nagy kerek szemüvege

    van a bagolynak: legalább is
    így mesélgeti a gyerek;
    s akármi történik a házban,
    az mind a bagoly műve lett.

    A bagoly „…vagy hangutánzó vagy busa fejénél fogva a csomót jelentő bog-ból vette nevét- írja róla a Czuczor -Fogarasi Szótár, amely a kórószerű tüskés gyomnövénynek, a bogáncsnak a nevét, sőt még a bogár szót („…csápjai, lábai ágasbogas szervezetűek…” ) is ebből a tőből magyarázza.
    Én a bagoly szónak utóbbi, „busás magyarázatát” tartom valószínűbbnek. „A kislányom megfogja, látom a bika szarvát, s megvakarja baglyas homlokát” – írja Móricz Kiégett a Hortobágy című cikkében ( Az Est 1923. aug. 24.) „Nagyon buglyos vagy” – mondta gyerekkoromban, Fehérgyarmaton nagyanyám, ha nem voltam megfésülködve.

    A boglya a bagollyal majdnem azonos szó. Egyik a másikból hangátvetéssel (mint a szökcséből a szöcske) keletkezett.

    Szathmáry Szilárd

  217. Boskó András szerint:

    Kedves Géza!

    Olyan kedves lenne számomra ha a “Rádió” fülre kattintva kihegyezett
    füllel ismét meghallgathatnám a régi műsorait.Gondolom sokan hiányolták már ezt a menüből.Várható-e,hogy rá lehet majd hangolni egy-egy régi “Tetten ért szavakra”?

    Üdvözlettel Boskó András

  218. balazsge szerint:

    Kedves Levélírók! Hosszabb ideig külföldön voltam, ezért nem tudtam válaszolni, igyekszem pótolni, BG

  219. Zrinszki Dezső szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az anyatejjel szívtuk magunkba az édes anyanyelvünket.Ha valamelyik szónak nem pontosan tudtuk az értelmét, akkor megkerestük a szótőt, és abból vezettük le ragozott, vagy jelzős alakot. Ezért sérti a fülemet a “váltság” szó, amelyet a VÁLSÁG helyett használnak előszeretettel a politikusok, és különösen a média szereplői.
    Több lexikont, és szótárt is átnéztem mondandóm igazolására. A Magyar Értelmező Kéziszótárból idézek:
    Váltság: 1. Fogva tartott személnek, jószágnak díj, érték fejében való kiszabadítása. 2.fogságban lévő személyek, vagy büntetés elengedéséért megfizetett összeg. Szótő a vált Értelme:átvált, kivált, megvált.
    Válság: 1. Súlyos helyzetdöntő fordulat, melynek kimenetele jó is, rossz is lehet. 2. A kapitalizmus ellentmondásainak eladhatatlan áruk felhalmozódásában, a termelés visszaesésében, a munkanélküliség növekedésében, a vállalatok tömeges csődjében mutatkozó, időszakosan visszatérő kirobbanása. Szótő: vál, válik. Értelme:valamivé változik, fejlődik.
    Olyan szó, hogy váltságos nem létezik.
    Üdvözlettel: Zrinszki Dezső

  220. Lékó Sándor szerint:

    Kedves Professzor úr!
    Nagy tisztelője vagyok munkásságának, ezt nem ragoznám… Baráti társaságban merült fel a neve, ezért “rákerestem” önre a Neten és örömömre meg is találtam honlapját. Rákattintva egyik legfrissebb bejegyzésére (20 milliárd) és elolvasva a link mögött rejtőző szellemes és minden ízében szívemből szóló írást egy valami nem hagy nyugodni. Biztos, hogy 20 milliárd dollárról (ötezer milliárd forintról) van szó a citált cikkben? Nem húszmillió dollárról? Az effajta nagyságrendi tévedések szinte mindennaposak a médiában, ezért “ki van rá hegyezve a fülem/szemem”. Szerintem ötmilliárd forintért is elég szép kéglit össze lehet dobni még csillagászati telekárak mellett is, ötezer milliárd forintból pedig, ha 10 milla egy négyzetméter, ötvenezer négyzetméteres kulipintyót tákolhatunk, vagy megépíthetünk egy igen masszív, 3-4 kilométeres autópályát úgy, hogy a döntéshozó politikusok is jóllakjanak. Ha tévednék, én kérek elnézést – ismeretlenül is. Üdvözli: Lékó Sándor társasházkezelő/újságíró/vegyészmérnök.

  221. Szendrey Ildikó szerint:

    Tisztelt Uram!
    Mostanában gyakran elhangzik rádióban, tv-ben, hogy médiumok.
    Ez bántja a fülemet. Nem inkább médiák?
    Kérem javítson ki, ha rosszul gondolom.
    üdvözlöm
    SzI

  222. Kővári Tamás szerint:

    Érdemes lenne tenni valamit a tegezés-magázás körüli bizonytalanságok ellen.

    Jó lenne bevezetni a tisztelettudó, udvarias tegeződést hivatalokban, a közéletben, a sajtóban.

    Ezt magas szinten (törvény, rendelet, határozat) deklarálni kéne, hogy hivatalnokok tegezőmódban beszéljenek az ügyfelekkel és kérik a viszonzást,
    és nagy erejű médiakampányban (óriásplakát, tv-reklám stb.) eljuttatni az emberek tudatáig, hogy … hogy ez jó dolog, jó ha megszűnik a bizonytalankodás, a rossz lelkiismeret és bátran beszéljünk tegeződve hivatalban, parlamentben, iskolában, sajtóban stb. stb.

    Újraolvastam Hankiss Elemértől, a Diagnózisok című könyvéből a Viselkedéskultúránk torzulásai részt:

    “Hogy mennyire kiforratlan és kusza, mennyire bizonytalanságokkal és ennek következtében sunyiságokkal teli mindennapi viselkedéskultúránk, annak egyik árulkodó s már-már nevetségesen frappáns tünete, kórtünete az, hogy nincs még elfogadott, nyugodt lelkiismerettel használható köszönésformánk, és nincs kialakult megszólító módunk sem….. ”

    írta mindezt a hetvenes években, de megfigyeléseim szerint a bizonytalanság, a nyíltan magázódás, háttérben tegeződés, a fejelfordítás, tekintetelkapás tegezés-magázás bizonytalanság miatt, ez mit sem változott…

    Véleményem szerint akárcsak az északi országokban szükség lenne a tegezés bevezetésére nálunk is… be kell látni, hogy nem lehet visszatérni a differenciált magázódáshoz, ezt Hankiss tanulmánya és a Magyarországon jelenlévő, vállalati, hivatali, ifjúsági szubkultúrákban használt tegezés-magázás lehetetlenné teszi…

    A magánérintkezésben persze maradjon meg a jóízű, vidám magázódás, de a közéletben ez ne legyen elvárás… és ezt mondjuk ki demokratikusan, közmegegyezéssel.

  223. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    én sem olvasom a bulvár lapokat a leghíresebb “müvészeket” is csak lányaim elbeszéléseiböl ismerem…
    Viszont Viga Gyula barátunktól épp most kaptam meg új könyvét, valószínü azt sem fogják a bulvár lapok fogyasztói olvasni, mégis fontosak ezek a munkák, akár a jövöre való tekintettel is…
    Ezért kérlek, ha nem éppen valahol a távolban vagy úton, írjál továbbra is a naplódba!
    Üdvözlettel,
    Tamas

  224. Várkonyi Emese (Ad: 20 milliárd) szerint:

    Szeretve tisztelt, kedves Balázs Géza !

    Néhány hónapja jutott eszembe, hogy megkeressem az interneten, és azóta mindig érdeklődéssel olvasom a blogját- talán vagyunk még sokezren, akik ritkán lájkolunk, bár valójában tetszik, elgondolkodtat amit olvasunk…az ön bejegyzései, napi szavai stb.részemről nagyon sok lájkot kapnak utólag…
    Még soha nem írtam médiából megismert embereknek, de most megteszem…mert látható, hogy hús-vér ember, akinek talán az én biztatásom is számít.
    Amikor 3 gyerekemmel sok évig otthon voltam, nagyon gyakran hallgattam műsorát- igazán érdekes, változatos, üdítő volt !
    Ha nem unja, még leírom a kis családi sztorinkat…nagylányom érettségizni készül,de nem tudja a kis kitűnő, aki nem szeret felelős döntéseket hozni,merre tovább…a matek és a latin volt a kedvence, most azt mondja, a magyart is szereti, de ez nem lehet komoly… én titokban siralmasnak találom az olvasottságát (komoly erőfeszítéseim ellenére). Szóval azt mondta, decemberben( igaz, már nem először),hogy nyelvészettel szeretne foglalkozni, esetleg külföldieket tanítana magyarul. Én meg mondtam, hogy azt gondolom, Magyarország kevés nyelvészt tud “eltartani”, és karizmatikusnak kell ahhoz lenni…
    Megnéztem az ön honlapját, hol tart legközelebb előadást, esetleg elvinném, hogy kicsit több fogalmunk lehessen a dologról…mondtam neki, hogy Nagyváradon és Costa Ricában…a válasz az volt, hogy választhatok, melyikre viszem el 🙂
    Nem mentünk el végül még Váradra sem, pedig a szülővárosom…és abban reménykedem, hogy valami reálszakot talál végül, de a magyar nyelvbe még jobban beleszerelmesedik azért…
    Csak azért írtam, jelezzem, az ismeretlenség homályában is vannak,sőt lesznek az ifjú nemzedékben is akik várják további írásait…
    Tisztelettel

    Várkonyi Emese

    • balazsge szerint:

      Kedves Várkonyi Emese, nagyon szépen köszönöm bátorító levelét, természetesen nem egészen igaz, amit a 20 milliárd végén írtam. Most egy kis szünet, de utána folytatom… (Soha nem hagyom abba.) Viszont nagy örömmel látom Önöket bármelyik előadásomon. Májusban Nagyváradon konferenciánk is, lesz, ha módjukban áll, jöjjenek el, különösen, ha a szülővárosa. Szíves üdvözlettel: Balázs Géza

  225. 20 milliárdhoz. Remélem, nem ez az utolsó szava. Bulvárlapokat nem volna szabad forgalmazni, mert a semmit ragozzák. Mindig úgy tekintettem rájuk, mint a bűnre. Kiadásuk elleni kritikámra azt a választ kaptam, hogy azért jelennek meg, mert erre van az olvasók jó részének igénye. Persze nem értek vele egyet. A társadalom esztétikai, etikai érzékének a tudatos rombolása ez az eszköz – jó pénzért.
    BÚÉK!

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Gyorgyovich Úr! Nem, egyáltalán nem ez az utolsó szavam, egy kicsit “műbalhé”, nagyon jól esik, hogy többen is követik a naplómat, folytatom… egy kis szünet után. Üdvözlettel: Balázs Géza

  226. Azért ez nem igazság… 🙁 És az az egy-két (bár van az több is) ember nem is számít? Remélem, inkább a küszöbön álló utazás az igazi ok. Jó utat, sok élményt, szerencsés visszatérést kívánok.

  227. Kósa Tibor (Ad: Vízy Dorka) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Meghatódva olvastam emlékező szavait, melyet a közelmúltban elhunyt Vízy Dorkáról írt. Többen értetlenül és szomorúan állunk az előtt, hogy a Kossuth Rádió Közelről című műsora, mely kezdetektől az Ő nevéhez köthető, eddig még csak meg sem emlékezett róla! Sajnálatos lenne, ha a Kossuth Rádió is elveszítené azt a személyes, családias, emberséges hangot, amely eddig jellemezte, és egy közeli szerkesztő-munkatársról még csak meg sem emlékezne. Lehet, hogy felvételről sugározták a tegnapi műsort, de szerintem még ez sem lenne mentség egy ilyen érzéketlenségre. Már a műsor szignálja után rögtön vártuk, hogy történjen valami, ehelyett börtönökről, magasházról hallottunk. Szomorú!
    Elnézést kérek Öntől,hogy ezeket Önhöz intéztem, de Ön talán tud tenni valamit az ügyben!

    Tisztelettel:
    Kósa Tibor
    rádióhallgató

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Kósa Úr! Köszönöm levelét, valójában még én sem ocsúdtam fel a megrendüléstől. Gondolom, hogy bizonyos műsorok most az ünnepek miatt felvételről mennek. Tegnap, 29-én a Muzsikáló délután című műsor (Bartók rádió) nagyon meghatóan búcsúzott Dorkától, egy csodálatos kórusművet, talán rekviemet (de nem az ismertekből) adott le, sajnos, nem jegyeztem meg a címét, még sokszor meghallgatnám… Megható volt a kolléga búcsúja. Én a Tetten ért szavakért felelek, s műsoraim elfoglaltságaim, távollétem miatt február végéig föl vannak véve. Lehet, hogy egy későbbi adásban megemlékezem Dorkáról. De a legfontosabb az, hogy annyian olyan szépen és meghatottan emlékeznek rá. Amikor a Bródy-portán bemegyek, körülnézek, mindig ő fog az eszembe jutni…

  228. Balogh Attila Bence szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A székesfehérvári Bugát Pál Szakközépiskola tanulója vagyok.Azt a feladatot kaptuk nyelvtan órán,hogy egy ismert nyelvésznek kérdéseket tegyünk fel.
    Én önre gondoltam.
    Ha lenne olyan kedves és segítene egy jó szorgalmi jegy eléréséhez azt nagyon megköszönném.
    -Kíváncsi lennék,mikor gondolt először arra, hogy nyelvész lesz?Tulajdonképp mit is csinál egy nyelvész?
    -Mi a szakterülete,ki vagy mi terelte abba az irányba ?
    -Milyen téma érdekli a mai szakközépiskolásokat?Ha felkérnék egy előadás megtartására Ön, milyen témát választana a mai kor diákjainak?Milyen könyvet ajánlana nekik?
    -Mi a véleménye a mai fiatalok nyelvhasználatáról,beszéd stílusáról?
    -Az,hogy a nyelvi pályát választotta mennyire befolyásolta az életét? Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

    Nagyon megköszönném,ha a feltett kérdéseimre válaszolna.

    Tisztelettel:

    Balogh Attila Bence

  229. Potornai Máté szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Potornai Máté vagyok és nyelvtan házi dolgozathoz szeretném a segítségét kérni. Interjút kell készítenem egy mai nyelvésszel. Szeretnék kérdéseket feltenni.
    Mikor döntötte el, hogy ezt a pályát választja?
    Miért lett nyelvész?
    Van-e példaképe?Ki?
    Mi a véleménye a szlengről?
    Mennyire nehéz nyelvésznek lenni?
    Ha megváltoztatta, akkor hogyan az életét?
    Mi a véleménye a mozaik nyelvtan tankönyvről?
    Ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni. Segítségét előre is köszönöm.
    Tisztelettel: Potornai Máté

  230. Igen szépsége is van a rendkívüli esőzésnek, éspedig egyedülálló csodavilágot teremt. Örülök, hogy megemlítette.

  231. Éva (ad: Lindenberger Tamás emlékére) szerint:

    “Hamvait – kívánságára – a gyulai Élővíz-csatornába szórják.” –Nagyon megható.
    Éppen ma jöttem meg Gyuláról, a szállásunk az Élővíz-csatorna partján volt. Ha erre gondolok, mindig eszembe fog jutni Lindenberger Tamás is.

  232. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Időtolvajok,ó! Pedig: sok beszédnek sok az alja, tudhatná, ki szavakkal dolgozik. Gyakori jelenség, hogy az előadók nem tudják tartani az időt. Pedig ez a foglalkozásuk. Különösen áll ez az irodalmi konferenciákra. Más szakmaterületen, mint gazdaság, ipar, turizmus kevésbé tapasztalni ezt, az idővel gazdálkodást tanulni kell. Mint viszonylag gyakori konferenciázó, hol előadóként, hol hallgatóként, mondhatom, hogy az időtúllépések megviselik a résztvevők pszichéjét és hátsó felét – a figyelem is lankad. Kiváló ellenpélda erre a szombathelyi irodalmár, Fűzfa Balázs celebrálta konferenciák, amikor a programgazda közbelép, ha a levezető elnök nem áll a helyzet magaslatán, és szelíd határozottsággal „lekeveri” az előadást. Mint a jó DJ. Akinek először ez nem esik jól, esetleg nem jön legközelebb, de később belátja, az eljárás mindenki javát szolgálja. A téma, az esemény, a mások tisztelete fontos. Az „(idő)tolvajokat” megbüntetik, ugye? A feljegyzett esetben az lehet a vigasztaló, ha a visszaúton, vélhetően, az utas nyomja a szöveget a kocsi zárt terében, hogy immár ő is nyugodtan kibeszélje magát. Fusson, ki merre lát.

  233. Berki Boglárka szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Tizedik osztályos tanulója vagyok a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnáziumnak. Már egy hete óriási vita alakult ki kedves osztálytársaim között, amelybe már a tanárokat is belevontuk. A vita tárgya nem más, mint hogy ha a kenyeret megkenjük májassal, az májasos lesz vagy csupán májas kenyér. A hangulat forradalmi, kérjük sürgős segítségét!

    Tisztelettel: Berki Boglárka, a 10/A osztály szóvivője

    • balazsge szerint:

      Kedves Szóvivő!
      Amennyiben a máj + s képző (máj-as) azt jelenti, hogy ‘májjal ellátott’, úgy további -s képzőre nincs szükség, tehát: májas kenyér. Lásd még: vaj – vajas kenyér. És lásd még májas hurka (nem májasos hurka). A “májasos” formát ismerjük, nyelvjárási, ún. tautologikus alak, tehát, akik emellett kardoskodnak, azok egy nyelvjárási formát ismernek. Azzal érvelnek, azért májasos, mert a kenyéren nem máj van, hanem májas és a májas van –s képzővel ellátva. Ha például a termék neve: gyulai májas, akkor a kenyér is gyulai májasos lesz… Kétségtelen, efféle logika is lehetséges, s még hasonló, eleve –s képzős szavak további –s képzős toldása is eszünkbe juthat: vadasos (pl. vadasos penne), farkasos (poszter), rénszarvasos (szán)… Ennek ellenére az alapelesetet (májas kenyér) érzem megnyugtatónak,a többi inkább logikázgatás. Remélem, a forradalmárokat sikerült lecsillapítani, illetve fölkelteni érdeklődésüket a magyar nyelv további érdekességei iránt. Üdvözlettel: Balázs Géza

      • Berki Boglárka szerint:

        Tisztelt Balázs Géza!

        Köszönöm a gyors, megnyugtató válaszát a lázongó ifjúság nevében! Reméljük a hangulat csillapodni fog (a legközelebbi vita erejéig).

        Tisztelettel: Berki Boglárka, most már az egész iskola szóvivője

        Ui.: Rendszeres és lelkes hallgató vagyunk a műsorának

  234. Hallók Ákos (Ad: Rádió) szerint:

    Kedves Géza!

    A mai műsor kapcsán van egy javaslatom. Az illatozd meg helyett (a jelentéskeveredés elkerülése végett) az illatold meg kifejezés pont jó lenne. Ugye?

  235. Kedves Balázs Géza!
    Engedje meg, hogy így, még ismeretlenül írjak Önnek, és a segítségét kérjem. Egy nagyon kedves barátomtól, akivel együtt járunk egy gyümölcspárlat-készítő tanfolyamra, kaptam meg az Ön “A magyar pálinka” című könyvét. A könyv nagyon nagyon jó, sajnos vissza kell adnom, és sehol nem kapható. Kérem, ha módjában áll, segítsen, hol vásárolhatnám meg az Ön könyvét. Segítségét előre is köszönöm, és remélem, megtisztelő válaszában is részem lehet. Tisztelettel és Köszönettel:
    Ábrahám-Kovács Kata

  236. A deformálódó piramis és egy könyv címe ráerősíthetnek egymás mondandójára.

  237. Józsa Roland szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Egy gyermekkoromban tanult mondókát szeretnék felkutatni, mivel már sajnos szinte teljesen elfelejtettem, de a nosztalgiázás felébresztette bennem a felidézését.

    A Kossuth Rádióban többször hallottam ilyen jellegű gyűjtéseket, ezért is bátorkodom Önhöz fordulni.

    Csupán foszlányok maradtak meg belőle. Lényegében nevek, foglalkozások felsorolásából áll, állhat. Pl.: “… Jeges Ferenc, Bor András, utolsó a kis taknyos, a taplóvágó, a számadó, a kontrás, … déli bábi?, gyulai? … siptai?”.

    Amennyiben találkozott már ezzel a mondókával és ismeri a teljes szöveget, megköszönném, ha elküldené drótposta címemre.

    Válaszát előre is köszönöm

    Tisztelettel
    Józsa Roland

  238. Szenzációs kritikád után újra kedvem támadt arra, hogy elolvassam A mester és Margaritát.(A fiam és a menyem tegnap látta Pesten. A gyerekeket – mint ilyenkor mindig – “szétszórták” a családban. A kislányt mi is, mint bármikor bármelyiket, örömmel “fogadtuk be”) De most az orosz eredetit a magyar fordítással egybevetve. Utóbbitól nem vagyok elragadtatva, bár kétségtelen, vannak jól elkapott, a magyarra ügyesen átültette részletek is benne. A “perevodcsik” nem igazán ismeri az orosz életet, az orosz gondolkodást. (Pedig az eredeti szöveg szenzációs. Élvezet fordítani.) Például Ponirjov, a fiatal költő pszevdonyim- ja, a Bezdomnij nem Hontalant jelent, ahogy a fordító értelmezi, hanem Háztalant, azaz Hajléktalant. De ez csak “nüánsz”.
    Köszönöm Neked. Egy újabb élménnyel lettem gazdagabb

  239. Ma, november 4-ei adásukban a coaching fogalmát boncolgatták. Szakfordítóként van egy javaslatom, ami talán a legjobban fedi az angol kifejezést. Ez pedig a CSAPATÉPÍTÉS.
    Ugyanakkor eddig senki nem alkotott valamire való magyar kifejezést a PROJECT szóra. Ha már volt rá ötletük, és elkerülte figyelmünket, akkor elnézést. De érdekelne, van-e magyar “project”?

    Üdvözlettel; Kubik Tímea

  240. peru szerint:

    Kedves Balázs úr!
    Arról kérek felvilágosítást, hogy helyes-e például a 22-től 26-ig tartó időszakba beleérteni 22-ét és 26-át? Töprengésre az késztet, hogy pl. a faltól falig fordulat nem “tartalmazza a falat.
    Köszönöm!

  241. A holnapi jeles nap előtt – kétszeresen jeles, hiszen éveid számai között ez az egyetlen, amikor mind a tízes, mind a húszas helyi érték-sorban az 5-ös az alaki érték – különösen nagy szeretettel gondolok Rád. Jó egészséget és olyan hosszú, boldog életet kívánok, hogy a későbbi tízes és egyes (minimum 0) helyi értéke elé oda kerüljön egy egyessel (ez nem elégtelen, sőt, igazán kiváló) a százas.helyi érték is. A kívánságom szto let, einhundert Jahre, thousand years, cento anni, sto lat, száz év.
    Baráti szeretettel ölellek.

  242. Hoffer Ákos szerint:

    Kedves Géza!
    Egy régóta foglalkoztató kérdésre szeretnék választ kapni. Ismerve a mai ember (idegen) nyelvtanulási nehézségeit, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a magyar írók hogyan tudtak olyan tökéletesen fordítani (Arany angolról, Weöres kínairól, stb.). Tudjuk, hogy ehhez nem elég a szótár. De akkor mégis hogyan?
    Szíves válaszát előre is köszönöm!

  243. Deák Ferenc (Ad: Lauri Anderson) szerint:

    Az angolom sajnos harmatgyenge, de nagyon élveztem az előadást így is. Ritka szuggesztív, összeszedett előadó, a hangja, előadásmódja varászlatos. Ha egy lemezt szabadna hallgatnom egész életemben, a Life on a String lenne.

  244. Deák Ferenc szerint:

    Biztosan mindenkinek van egy “kedvenc” szörnye a magyar nyelvben, nekem a “viszonylat” az!
    Igazából elképzelésem sincs róla, hogyan válhatott ez a már eleve erőltetettnek tűnő szó (mitől is több, mint például a viszony?) az “útvonal” szinonimájává, előbb csak a vasúti bikkfanyelvben, majd átszivárogva a tömegközlekedésbe általában is a tól-ig fuvarozók szaknyelvében, és most tessék, már az Index is felbukkant!!! Az osztrák határon leszállított létszám fölötti utasokról írva legalább kétszer-háromszor szaladt ki a kifejezés a szerző klaviatúrája alól – szerintem eléggé el nem ítélhető módon.
    Ilyenkor arra gondolok, hogy hiába is mondják nekem, hogy a nyelvésznek nem dolga “őrködni” a köznyelv alakulásának folyamatán, éppen elég, ha figyel, konstatál, szabályba foglalja azt, ami már úgyis megesett, én csak azt mondanám: rajta, adjunk egy-egy golyós fegyvert a nyelvészek kezébe, és azok azt, aki a viszonylat szót meri használni, a helyszínen, statáriálisan lőjék főbe! Mert aki az anyanyelve ellen ilyent tesz, az egyéb hatalmas gazságok elkövetésére is képes lehet…

  245. Sz. Tóth Gyula (Ad: Vágy kampányra) szerint:

    Most színes demokráciáról álmodunk. Fejesugrás. Az önkormányzati választások hozták a papírformát. A kormánypártok országosan, nagy fölénnyel nyertek. Reméljük, a lakosság jól jár, ha már rájuk adták ismételt bizalmukat. Böngészve az országos szavazótérképet, elemzésre, csemegézésére, találok néhány érdekes fordulatot. A mostani választások tétje a hely boldogulása, ekkor leginkább háttérbe szorulhatna a pártérdek, gondolhatnánk. Ha Szegeden úgy akarják, ismét BL a polgármester, nyilván meg vannak vele elégedve. Ez a lényeg. Ám Devecseren másként gondolták, leváltották azt a polgármestert, aki a vörösiszap-katasztrófa idején küzdött a településért, éjjel-nappal talpon volt, lapátolt, szervezett, biztatott. A kormány segítségével koordinálta az újjáépítést. Együtt érző szorongással figyeltük a fejleményeket, csodáltuk a helytállást. A megszépült újjáéledést. Nyilatkozza, ő sem érti a dolgot, de ez a demokrácia. De nem kell messzire menni, nálunk Zuglóban, meglepetésre egy nem zuglói politikus nyert. Nem rossz kezdés: először indul választáson, és nyer. De ki ő? A tévéből ismert, politikusnak is kezdő, a lépcsőfokokat átugorva kerül mind magasabbra. Akik eddig nem keveset tettek a kerületért, és látható eredményekkel, a lakosság kedvére (gondolhatnánk), ők háttérbe kerültek. Pedig régóta Zugló szolgálatában állnak. Vannak köztük tapasztalt vezetők, igazgatási gyakorlattal. Az új ember (kezdő) politikus, államigazgatási, hivatali gyakorlat nélkül. Más pályán, a vezetői állások betöltésének egyik sarkalatos tétele a meghatározott idejű szakmai gyakorlat. Változnak az idők. Mert egy települést, a kerteket, a vízvezeték-rendszereket, a közbiztonságot, az oktatást nem pártalapon, nem ideológiai lózungokkal lehet kezelni: javítani, fejleszteni. Nem lesz könnyű dolga az új embernek, talán még nem is tudja, mire vállalkozott. Mert, ezek szerint, a zuglói többség, sokat vár tőle. Többet, mint elődeitől. Közösségi fejesugrás. Meglátjuk, mire megyünk.

  246. Szabó Béla István (Ad: Partium--Bácska) szerint:

    Körutazás: remek!

  247. Karinthy Cini írja könyvében, hogy amikor a jelszó a Szavazz a Népfrontra! volt, eleget téve hazafias kötelezettségének jelentőségteljes tekintettel rákérdezett: Nos, hogy állunk?

  248. Rendes Béla szerint:

    Kedves Géza,

    Úgy tűnik néhányan (elsősorban sportriporterek) kitaláltak egy új mondatfajtát, a kikiáltó mondatot. Az ilyen mondatok tartalma kijelentő, az általuk alkalmazott hangsúly viszont a felkiáltó mondatokra jellemzően (és a magyar nyelv szabályaival ellentétben) emelkedő. Engem ez rendkívül zavar, ezeknek az uraknak érdemes lenne meghallgatniuk néhány régi közvetítést Vitray Tamástól.

    Üdvözlettel:

    Rendes Béla

    • balazsge szerint:

      Igaza van, és javítjuk is a fűzért füzérre. Bár ez az a helyesírási eset, amelyben a nyugati magyarok álláspontja győzött, szemben a keletiekkel, akik hosszan ejtik. Vö. szík – szik.

  249. Szilágyi Sándor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    A hétvégén meghívott előadóként, egy esküvőszervező-rendezvényre kellene néhány mondattal készülnöm a “pálinkáról”. Szeretném a közhelyeket kerülni, ezért úgy gondoltam, érdekes lehetne a gondolat, miért nemzeti érték számunkra a pálinka? Elkezdtem összeállítani az anyagot a szeszfőzés történetéről és az égetett szeszek elterjedéséről, majd a következő alapvetésre lukadtam ki: Európában csak a Kárpát-medencében főznek alkoholt erjesztett gyümölcscefréből. A viszki, a brendi, a kalvadosz vagy a grappa is úgyanígy készül, az úzó és az abszint hasonlóan, de a gyümölcsöknek ilyen felhasználása kizárólag ránk jellemző. Elkezdtem gondolkodni, mi lehet ennek az oka, de még nem jöttem rá…
    Magyarázat lehetne a Kárpát-medence gyümölcstermesztés szempontjából különösen kedvező éghajlata vagy talaja, de az alma- vagy szőlőborból párolt hagyományos európai italok létezése miatt ez sem egyértelmű.
    Kíváncsi lennék levélben az Ön gondolatára, véleményére.
    Üdvözlettel:
    Szilágyi Sándor
    Apjafia Szilágyi Gyümölcspálinkák

  250. SZCS (Ad: Napszók) szerint:

    A magyarban a gyakoriságot kifejező szoktam (szoktál, stb) az egyetlen olyan eset, amikor a múlt idejű alak kizárólagosan jelen időt jelöl. Az ide járogatok és az ide járogattam gyakorító képzős igék esetében a logika “bejön”. Az egyik jelen idő, a másik múlt. De az ide szoktam járni esetében más a helyzet. Ez a múlt időt is magában foglaló, folyamatos jelen időt jelent. Korábban is ide jártam, és még most is ide járok. De ha csak korábban jártam ide, akkor az ide szoktam járni használata helytelen. Csak azt mondhatom, hogy (korábban) ide jártam. Ezért van az, hogy a vulgáris nyelvet használók korrigálnak. nekik az ide szoktam = ide szokok, az ide jártam pedig ide szoktam. “Valamikor én is ide szoktam járni” – mondta a napokban egyik ismerősöm a régi iskolájáról.
    Érdekes a magyar szeretem ige is. Szeretem a káposztás kockát, a kedvesemet és édesanyámat is.
    (Ich esse gern, szívesen eszem… mondja a német. Jim velmi rad, örömmel eszem- fejezi ki ugyanezt a cseh. A két nem közötti szeretet kifejezésére a lengyel nem a lubic’, hanem a kochac’ igét használja. Ebben is szegényebbek vagyunk náluk.
    Az pedig, hogy a szeret igét nem érzelmi, hanem akarati funkcióban használjuk, szintén nem szokványos. Szeretném, ha szeretnének. Meg szeretném jegyezni- mondjuk. A leggyakoribb durva helyesírási hiba, hogy a laikusok az igekötőt egybeírják az utána következő segédigével. Megszeretném jegyezni, vagy (érdekes a kívánnak ugyanebben a funkcióban való szerepeltetése is) megkívánom jegyezni.
    Persze, ezek a fog segédigét is ugyanígy írják: Megfogom csinálni.

  251. Bóta Géza szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr !
    ” Az egymás elleni eredmény( a két forduló alapján kiszámított eredmény) elbírálásakor elsősorban az egymás ellen szerzett pontokat, másodsorban az egyéni győzelmek arányát, a játszmaarányt, majd a poénok arányát kell figyelembe venni.”
    Betű szerint idéztem a szabályzat egy pontját..A mérkőzés 2 páros és 17 egyéni küzdelemből áll.
    A szabályzatban szereplő játszmaarány kiszámításánál csak az egyéni, vagy a páros mérkőzések játszmáival is kell számolni?
    Válaszát előre is köszönöm : Bóta Géza botageza@t-online.hu

  252. A tudok úszni, a “napszava” kapcsán érdekes asszociációm támadt. A legtöbbször egyértelmű magyar nyelv nem tesz különbséget a készséget (tudok úszni, mert megtanultam) a lehetőséget (tudok úszni, mert van hol – folyó, tó, medence – és van időm is rá – ez már feltételezi a készséget is) és az elméleti hozzáértést kifejező tud, tud, tud között. Az oroszban három ige is van rá, az umety, a mocs és a znaty (ja umeju plavaty-tudok úszni, mert megtanultam), ja mogu plavaty (tudok úszni, mert van hol, rá is érek) és ja znaju (kak nado) plavaty (tudom, hogy kell úszni, de nem biztos, hogy a gyakorlatban is meg tudom ezt mutatni, mert még nem tanultam meg). Amikor fiatal házasok voltunk a feleségemmel, és egy kis kollégiumi szolgálati szobában laktunk, egy ismerősünk, aki meglátogatott bennünket, megkérdezte: És tudtok főzni? Egy pillanatig nem tudtam, mire gondol: el tudjuk-e készíteni az ételeket, vagy van-e hol főznünk. Aztán kiderült, hogy – látva a “helyszűkét” utóbbira gondolt. De a jelenet azóta is bennem van.
    Az összehasonlítás ez esetben az orosz javára dől el, de ettől függetlenül a magyar a legszebb és a leggazdagabb nyelv a világon. Ha tudok (van hol), akkor tudok (megtanultam) beszélni, és tudok is mit mondani magyarul.

  253. Szabó Béla István (ad: Kim és Kipling) szerint:

    T. Balázs Géza, Kipling Kimjének értékelésével nem értek egyet. A regény mindenekelőtt szabadkőműves történet – a gyerek apja szabadkőműves iratait őrzi, mint afféle varázspapírokat, tőlük várva életének eligazodását. A szerző lenézi Indiát? Megveti? Ugyan már! Csak éppen más értékrendet vall. Többre becsüli az orvostudományt, a mérnöki ismereteket, a vasutat és a telefont mint a lámák levitációját, a fakírok kábszeres vonulását, egy hindi szerzetes 40 évig magasba tartott kezének elszáradását. Ha Európa nincs, Ön sem jutott volna el soha a Ganga partjára. Ne becsüljük le Európát és az európaiakat! üdv Szabó Béla István

  254. Józsa Roland szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Egy gyermekkoromban tanult mondókát szeretnék felkutatni, mivel már sajnos szinte teljesen elfelejtettem, de a nosztalgiázás felébresztette bennem a felidézését.

    A Kossuth Rádióban többször hallottam ilyen jellegű gyűjtéseket, ezért is bátorkodom Önhöz fordulni.

    Csupán foszlányok maradtak meg belőle. Lényegében nevek, foglalkozások felsorolásából áll, állhat. Pl.: “… Jeges Ferenc, Bor András, utolsó a kis taknyos, a taplóvágó, a számadó, a kontrás, … déli bábi?, gyulai? … siptai?”.

    Amennyiben találkozott már ezzel a mondókával és ismeri a teljes szöveget, megköszönném, ha elküldené drótposta címemre.

    Lenne még egy megfejtetlen megnevezés, amire egy a padláson, költözködés során talált 1883as kiadású bibliában leltem. Dédapám, Jósa Adolf székely közharcos, kézírása és egy pecsét szerint is ezen könyvet a K.K. III. Mappiruncs-Abtheilung-nál vette 1886ban. Mi lehet az a Mappiruncs?

    Válaszát előre is köszönöm

    Tisztelettel
    Józsa Roland

    • CST szerint:

      Mi lehet az a Mappiruncs?“ A válasz kézenfekvőnek tűnik: Mappierungsabtheilung, ami térképészeti részleget jelent. Régebben az Abteilung –ot h-val írták, a g-ből talán a sok pecsételéses miatti száradás hatására ma már csak a c látszik…

  255. Horváth Balázs szerint:

    ESZEM-ISZOM

    Tisztelt Balázs Géza!
    Melyik változat helyes? Kizárólag az eszem-iszom, avagy az eszek-iszok is?
    Nagyapám régen az elsőt tanította meg, mondván valamit eszem, így csak tárgyasan ragozzuk.
    Feleségem (és tanító édesanyja) folyton az eszek/ iszok párt használja. Helyes volna ez is? Avagy népies/tájnyelvi változat?

    Köszönöm eligazítását “családi perünkben”!
    Horváth Balázs

  256. Kuczmann Imre (Levél) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Pedagógus vagyok, és mióta bekerült a pedagógusok tudatába a “portfólió” fogalma, foglalkoztat, hogy az említett idegen szóval takart tartalmat magyar szóval kellene kifejezni. A szó pedagógusberkekben használt jelentése szerintem jól kifejezhető azzal a magyar szóval, hogy “arculat”. Hosszabban akár pedagógiai arculatot is lehetne mondani. Más helyeken, pl. a közgazdaságban általában más a “portfólió” szó jelentése (pl. részvény-portfólió), de az oktatás területén az arculat megfelelő lenne.
    Üdvözlettel:
    Kuczmann Imre

  257. Bondár Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Sokat autózom és az Ön műsorát is szoktam hallgatni vezetés közben. Egy kis segítséget kérek Öntől.
    Egy nemzetközi cég alklamazottjaként prospektusok, adatlapok fordítása is a feladataim közé tartozik, bár műszaki végzettségű vagyok. A “globális” szóra tud ajánlani egy rövid, nem körülirás jellegű fordítást: pl. globális jelenlét vagy globális hálózat helyett mit javasol? Arra is gondoltam, hogy elfogadható a globális szó használata, mivel gyakori a használata magyarul is.
    Válaszát előre is köszönöm.
    Üdvözlettel,
    Bondár Tibor

  258. Szabó Pál szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Érdekelne, hogy mi lehet annak a magyarázata, hogy a Székelyföldön (vagy annak egyes részein) a ló szavunkat röviden, “lo”-nak ejtik, holott az összes többi ó-ra végződő szót (emlékeim szerint) hosszú ó-val ejtik.
    Illetve jellemző-e ez más tájszólásban is, a szó végi rövi “o”?
    Üdvözlettel:
    Szabó Pál

  259. Stanczik-Starecz Ervin (ad Rádió) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Nagy derültséggel, egyben megnyugvással vettem tudomásul, hogy Önnek is szemet szúrt az “intermodális” álszakkifejezés. /Majdnem pszeudo terminus technikus-t írtam…/ Ez valóban a tudományosítás elborzasztó példája.Igazi veszélye ennek, ha sokan kezdik használni, gondolván, hogy pontosabban fejezik ki magukat, holott csak hivatali ködösítésnek vagy nagyzolásnak lehetünk tanúi, ugyanúgy, mint a “budapesti közösségi közlekedés” kifejezésben is tetten érhető. Mitől alkotna például bármiféle közösséget a metró kocsijaiban összezsúfolódó tömeg, vagy a Blaha Lujza téri emberáradat csúcsforgalom idején?
    Továbbra is élvezettel hallgatom kicsiny, de igen hatékony műsorát. – Stanczik-Starecz Ervin

  260. Csicsely Tamás (Ad Azerbajdzsán) szerint:

    Kedves Géza, az alábbi idézetedet a kölföldröl érkezök Magyarországról is el mondhatnák…

    “Számlát nem szeretnek adni, a bankkártyát se nagyon kedvelik, kiírják, hogy elfogadják, de azután inkább mégsem. De az emberek kedvesek, segítőkészek”

  261. balazsge szerint:

    Tisztelt Hozzászólók! Az utóbbi időben főleg nyelvi észrevételek, panaszok érkeznek a honlapra. Természetesen – amennyiben ez nem bánt másokat – közzéteszem. Nyelvi kérdésekkel azonban továbbra is kérem, hogy a http://www.e-nyelv.hu nyelvi gyorsszolgálatát vegyék igénybe, ahol kollégáim (illetve ezen a héten jómagam) válaszolunk a kérdésekre. Köszönettel: BG

  262. by (Levél) szerint:

    Hogyan erősödött meg az Iszlám Kalifátus?
    A pokol tornáca
    http://valasz.hu/vilag/hogyan-.....tus-103941

    “Irak második legnagyobb városának, a szunnita többségű Moszul bevétele jól példázza, hogy…”

    A fenti mondat nem magyarul van, ezen felül grammatikailag tökéletesen értelmetlen is. Hacsak nem azt óhajtotta közölni, hogy: “A szunnita többségű Moszul bevétele jól példázza Irak második legnagyobb városának (a város számára), hogy….” (Mely esetben megkérdezném, vajon melyik Irak második legnagyobb városa: Mosul, vagy valami más).

    A magyar médiában valami tébolyodott nyelvhelyességi törvény erejével, futótűzként terjedt el az utóbbi pár év során az az értelmi és nyelvi abszurdum, botrány, gyalázat, amibe egy ép nyelvérzékű magyar hallgató/olvasó naponta többször belehal: hogy ti. az értelmezős szerkezetekben a toldalékolt alaptaghoz tartozó értelmező bővítmény elveszti toldalékát; pontosabban, hogy az alaptag és a bővítmény közötti világos logikai viszonyt nyelvileg rögzítő toldalék-egyeztetés megszűnik, akkor is, amikor a kontextus alapján és ráértéssel sem lehet eligazodni az értelem dolgában. Erre semmilyen nyelvészeti megfontolás menlevelet nem adhat. Túl azon, hogy antigrammatikus hanyagság (mert a nulla morféma is morféma), a nyelvi értelem megsemmisítéséhez vezet, ugyanis az így előállított mondatok tetemes részében a Jóisten se lesz képes megérteni, mi mire vonatkozik a beszélő szándéka szerint. Például:

    “Mint újságíróként tevékenykedő nyelvrombolónak, azt ajánlom G. Fehér Péternek, hogy menjen vissza az elemi iskola első osztályába.”
    Ezt a magyar média úgy fogja lefordítani a maga antimagyarjára, és a szájamra adni, hogy:
    “Mint újságíróként tevékenykedő nyelvromboló, azt ajánlom G. Fehér Péternek, hogy menjen vissza az elemi iskola első osztályába.”
    Pedig, ugyebár, volna némi különbség?!
    Majd az lesz a pokol hetedik bugyra – messze túl a tornácon -, amikor G. Fehér Péter a következő fordítást találja helyesnek közleni velem az éterben:
    “Mint újságíróként tevékenykedő nyelvrombolónak, azt ajánlom, G. Fehér Péter, hogy menjen vissza az elemi iskola első osztályába.”

    A térség olvasni vágyó népeinek szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy csak édes anyanyelvük értelmes rendje vagy az eszement médiahablaty között választhatnak…

    • grammatista szerint:

      http://amisport.blog.hu/2014/0.....ner_201409

      Ganf 2014.09.18. 16:10
      Pintér eltolódott a francba

      “Jön most három meccsre Dárdai Pál akit csíptem mint játékos, és csípek mint ember.”

      Örülök, hogy Ganf blogger játékos is meg ember is. Azt viszont nem tudhatom, Dárdai Pál örül-e annak, hogy mindkét minőségében csípte őt ez a Ganf. (Kiváltképp, ha Dárdai Pál nem is volt játékos és nem is ember. Csak csípnivaló.)

      Avagy mégis arról volna szó, hogy “Jön most három meccsre Dárdai Pál, akit csíptem mint játékost, és csípek mint embert”? – Tudja a magasságos. És rajta kívül csakis Ganf.

  263. Subai Józsefné szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    2014. június 20-án a Déli Krónika fevezető híreként hangzott el:
    “Továbbra is harcok folynak Kelet Ukrajnában halottakkal, sebesültekkel.”
    Bár azóta majd három hónap telt el, ezt feledni nem tudom.
    Üdvözlettel: Subai Józsefné

  264. Zemkó Szonja szerint:

    Kedves Géza!

    Szeretném a figyelmébe ajánlani egy reklámfelirat szövegét, ami a Keleti pályaudvarnál egy ház tűzfalán virít óriási betűkkel és valószínűleg naponta több tízezer ember látja.
    A plakát valószínűleg az iskolakezdést célozza és egy laptopot reklámoz. A felirat a következő: “Alakítsd át a tanulást tudássá!”
    Ha picit elgondolkodik rajta az ember, akkor rájön, hogy ez a szöveg meglehetősen értelmetlen, hiszen maga a tanulás az a folyamat, ami az információt tudássá alakítja.
    Egy kép a plakátról: https://drive.google.com/file/d/0B8kf7Wzrzq8sYWozeFJBcm1qV0U/edit?usp=sharing
    Üdvözlettel: Zemkó Szonja

  265. Mészáros Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Valamikor Vitray Tamás és Szepesi György között harc dúlt a gól nélküli döntetlen(0:0) kiejtése miatt.
    Mostanában számos riporter és újságíró használja a “három pontot érő gól” kifejezést, teljesen rosszul, hiszen egy adott gól vagy egy, vagy két pontot “ér”.
    Tisztelettel, Mészáros Gábor, Veszprém

  266. Ponty Ferenc szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Nem vagyok radikális nyelvőr, nem rántok kést, ha valaki hát-tal kezdi a mondatot egyszer az életben.
    A néhány éve terjedő “kettőezer” szóhasználatot azonban nem tudom elviselni. Valószínűleg pénzügyi vonalról sodródott politikusok használták először. Ma már szinte minden nyilatkozó kettőezer-tizennégyet emleget, megfertőzték a riportereket szerkesztőket is. (Néhány bemondó még tartja magát.)
    Az ezredfordulón még a kétezredik évet vártuk, utána terjedt el a tudálékos, hibás szóhasználat.

    Nem kérhetem Öntől, hogy pofozza fel kollégáit a Bródy Sándor utcai bejárat előtt, hiszen a szereposztás szerint Önnek engem, a laikus rádióhallgatót kell a helyes beszédre tanítania.
    Annyit kérek, súgjon nekem, mit tegyek, honnan toborozzak híveket a kóros folyamat visszafordításához. (Nem vagyok optimista, nem fog sikerülni.) Mégis…

    Üdvözlettel:
    P. F.

  267. A szagos szappan sem büdös, hanem éppen illatosított.

  268. Bíró Magdolna szerint:

    Problémám van a büszke szó használatával.
    Szinte mindig rá kell kérdezni,hogy milyen értelemben használják;az eredeti orrfeltartósban,vagy a jóérzéses,hovatartozásos értelemben.
    Nem lenne jobb,az egyértelműség kedvéért két külön szót találni a büszke eltérő jelentéseire?

  269. Bessenyei Ágne szerint:

    Napszók

    2014. JÚLIUS
    bazi édes dinnye – júl. 31. (Ma Balatonakarattyán)
    és ez mind nagy betűvel! BAZI ÉDES…

    nem láttam ilyet, mióta a seggem kettévált – júl. 10.
    anyósom szerint: miuta a valagamat hátul hordom… (még ilyet nem láttam)

    cimetes porcukor – jún. 11. (fahéjas, Békés)
    Csopakon is így nevezik.
    A (fekete) bors neve pedig magyarbors…

  270. Lucza Gyula szerint:

    Tisztelt dr. Balázs Géza úr !
    Borász körökben egyre gyakrabban hallom, hogy “illatozd meg”(1) ezt a “szép”(2) bort !
    Engem nagyon zavar ez a beszéd, mindkét kifejezést helytelennek tartom és ha fültanúja vagyok és megtehetem, figyelmeztetem az “elkövetőt”.
    Az illatozza meg – illatozd meg megfelszólítást kifejezetten sznob- és eufémizmus, mert a használói úgy gondolják, hogy a szag magyar szavunk nem illik a borhoz. Pedig a szaglás az egyik érzékelésünk, amit a szaglószervünkkel, az orrunkon át gyakorolumk. (Nem úgy, hogy beledugjuk az orrunkat a boros pohárba, ami ma már szinte elvárás egy borkóstolón !)
    Ugye a szagláson keresztül jutunk el az eredményhez, és vagy illatot, vagy bűzt, azaz kellemes vagy kellemetlen szagot érzünk.
    A virág : illatozik, szagot bocsát ki, leggyakrabban kellemes, tetszőt, s ezt illatnak nevezzük Dea virág az “adó”, az érzékelő pedig a “vevő” . Na már most,hogyan lehet a vevőt így felszólítani ? Nekem még csak nem is régies ez a szóhasználat, hanem indokolatlan finomkodás !
    A másik a szép szó használata, amit rosszul esik a fülemnek hallania. Olyan ez, mint a Petőfi Rádió “nagyon zene” jelmondata.
    Szép SZÍNŰ bor, szép ÁRNYALATÚ, szép TISZTA bor, nagyon JÓ zene stb.
    Kérem, fejtse ki ezekről a véleményét !
    Tisztelettel :
    Lucza Gyula Etyekről,
    ahol régóta termelnek bort, de csak az utóbbi néhány évben kerültek elő ezek a szerintem nyelvünktől és gondolkodásunktól idegen furcsaságok.

  271. Kis László szerint:

    Kedves Géza!
    Könyörgöm, írjuk már rövid ‘ü’-vel a TŰZIJÁTÉK szavunkat ! Mert már a Kossuth Rádióban is úton-útfélen így mondják.
    Vagy egyfajta tájszólásnak fogjuk fel ? Ha a búzát ‘buzá’-nak mondják akkor is feláll hátamon a szőr.

  272. Csaba (Ad Miért romlik?) szerint:

    Kil mor treim!
    Kedves Géza!
    Fordítsd le az általam írt szöveget. Rossz helyesírással az is lehetne, mint angol szöveg, hogy gyilkold meg jobban a vonatot. De nem az. A legújabb írásod címe visszafelé olvasva.
    Ahogy a csattanót el tudod helyezni, az is zseniális. A hat bot négyre redukálva. Óriási.
    Remek estét szereztél az újabb stilisztikai remekléseddel.
    M,N, SZSZSZ (Mönöszök )
    (abasC)

  273. Török Ferenc kérdése (Gyémántdiploma) szerint:

    Tisztelt Balazs Geza Ur !

    A magyar egyetemeken szokas, hogy 50,60,65,70,75,
    80 eve oklevelet szerzett egykori hallgatoik keresere
    arany, gyemant, vas, rubin, platina es granit diplo-
    mat adomanyozhatnak.Kerdesem:ez a szokas kul-
    foldrol atvett hagyomanyon alapul vagy tekintheto
    egyfajta “hungarikumnak” ?A fokozatok elnevezese
    folytathato-e valamilyen szabalyszeruseg alapjan ?
    Megkeresesemre nehany egyetem elkuldte vonatko-
    zo , hatalyos rektori utasitasat, a kerdesemre azon-
    ban nem valaszoltak.Analog peldara bukkantam
    Ballagi Mor 1873-as szotaraban:”ezust-menyekzo,
    arany-menyekzo”.A 2003-ban megjelent Ertelmezo
    Keziszotar mar ismeri az arany, gyemant, vas, rubin
    diploma szavait is.Megtisztelne ha velemenyet
    megismerhetnem !
    Udvozlettel es koszonettel:Torok Ferenc

  274. Patyi Árpád szerint:

    Tisztelt Dr.Balázs Géza Úr!

    Fotóstúdiónkban gasztronómiával kapcsolatos fotókat készítünk, ételekről és italokról,
    szakácskönyvekhez, internetre és egyéb felhasználásra. Pálinkakiválóságok könyve kapcsán jutottam el Önhöz. Azért jelentkezünk, hogy felajánljuk munkánkat, amennyiben fotókra
    lenne szüksége a gasztronómia bármely területéről. Munkáink megnézhetők honlapunkon,
    de szívesen küldünk a legfrissebbekből is.

    Üdvözlettel: Patyi Árpád és Korpádi Péter

  275. Hutterer Ingrid szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Imádom a műsorát, ha tehetem, meghallgatom, amint azt ma este is tettem.

    Engedjen meg egy megjegyzést: a “nationality? Russian, occupation? no tourism” példa több szempontból sem volt helytálló és ízléses, véleményem szerint. Különösen manapság.

    Amúgy repülőtereken a “nationality” kérdést nem teszik fel, mert az útlevélből vagy egyéb utazásra jogosító okmányból egyértelmű.

    Felesleges volt, azt hiszem. Sajnálom.

    Üdvözlettel:

    Hutterer Ingrid

  276. Alighanem meg kell engedni a nyelveknek, hogy ne legyenek logikusak. Különben zavarba jön, aki pl. vízszerelőt emleget.

  277. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Sz. Tóth Gyula szerint:
    Finom húrokat penget az „Aronson étosza”, szép emlékeket idézve. A nyolcvanas évek nagy lélegzetvételének idején, kiváló lehetőség kínálkozott a nyugati, a polgári társadalmak „irigyelt”, és vágyott magatartásának alaposabb megismerésére. Meg persze a mienkére is, a társadalomkultúra, a szociálpszichológia irodalma hiánycikk volt akkoriban. És jöttek a kutatáson alapuló művek, A társas lény mellett ilyenek: A személyiség alakulása, korábban: Az előítélet (Allport), A hétköznapi élet szociálpszichológiája (Goffman), és a kommunikációelmélet, az agykutatás, a genetika nagy művei, mert Az érték bennünk van (Czeizel Endre). (És még mindig bennünk van.) A kilencvenes években az érettségi utáni szakképzésben, ahol tanítottam, a diákok kíváncsiak voltak az egyénen belül lakozó személyiségre, dinamikusan szerveződő rendszereire, a tényezőkre, amelyek jellemzően meghatározzák az egyén gondolkodását és viselkedését. És kíváncsiak voltak a Másikra, empátiával (Buda Béla), a társas életet nem (csak) virtuálisan képzelték el. A kurzust, talán, az Ember voltunk hanyatlásával (Konrad Lorenz) befejeztem be. Elnézve a feldolgozott szakirodalmat, benne A bor filozófiája (Hamvas Béla), A teremtés (Koestler), meg egy sor jeles magyar munka, s látva mai magatartásunkat, úgy érzem, szükségünk lenne ezek megismerésére, a jelek, a (test)beszédek gyakorlására. A kommunikáció mára átpolitizálódott, és látványba burkolózott. És nem vesszük észre, hogy vannak és hatnak a Rejtett dimenziók (Hall).

  278. Szicsa szerint:

    Kedves Rendes Béla!

    Nekem a tűzbiztos kapcsán a tűzcsap jutott eszembe. Gyermekkoromban úgy gondoltam, hogy ha a vízcsapból víz folyik, akkor a tűzcsap megnyitásakor egész biztosan lángnyelvek csapnak ki a “készülékből”. Ezért mindig óvatosan és nagy TŰZtelettel haladtam el mellette. A sárhányót is hallottam sárvédőként emlegetni. Mivel én a fülvédő analógiájára nem a jelöletlen határozós kapcsolatot(sártól védő)éreztem, illetve érzem azóta is benne, hanem a kézenfekvőbb jelöletlen tárgyast (sarat védő), ugyanúgy bosszankodtam (miért és mitől kellene a sarat védeni? a sárhányótól? )mint Ön a katasztrófavédelem miatt.

    Egy másik nyelvvédő (aki Önhöz hasonlóan a nyelvet és nem a nyelvtől igyekszik óvni).

  279. Rendes Béla szerint:

    Kedves Géza!

    Berzenkedem néhány szó hallatán, az egyik ilyen a katasztrófavédelem. Nem tudom miért kell a katasztrófát védeni, hiszen bekövetkezik az védelem nélkül is. Nem lenne helyesebb a katasztrófa elhárítás? A másik ilyen szó a tűzbiztos, én ezen azt értem hogy az ilyen ajtó biztosan kigyullad, pedig vélhetően senkinek sem ez a szándéka.

    Tisztelettel:

    Rendes Béla

  280. Csicsely Tamás (Ad Feladtam) szerint:

    Kedves Géza,
    feladni is tudni kell…
    Volt egy barátom, aki nem tudott semmit sem feladni, most lenne 50 éves…
    Azért, hogy szikla darabot vihessünk sírjára, egy hegyrecsúcsra másztunk fel, ahol többször is jártunk vele. Az utolsó kb. 100 méteren (nyár volt) a hó miatt okosabbnak láttuk tervünk feladását. Azóta többször mentem fel s talán a jövöben is fel fogok jutni…

  281. Paál Zsolt szerint:

    Mélyen Tisztelt Professzor Úr!

    Azzal a nyomasztó problémával fordulok Önhöz, hogy számomra elfogadhatatlan (már morfológiai okok miatt is) az “1-én’ írásmód. A kérdésem, hogy érvényben van-e ez az általam helytelennek érzett, hitt, tartott írásmód, vagy csak a későbbiekben kerül “bevezetésre”.

    Mindenkori tisztelettel:

    Paál Zsolt

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Paál Úr! Ma még biztosan érvényes az 1-jén forma és nem helyes az 1-én (296. szabály). Amikor benne voltam az MTA magyar nyelvi bizottságában, nem nyelvészek vérmesen keltek ki az 1-jén forma ellen, nem akarták elfogadni és megérteni a j odakerülését. Morfológiailag persze logikus: első – else-je ~ 1-je. Viszont tény, hogy a többi eset miatt (2-a, 13-a, 31-e) sokan eltévesztik. Nem tudom megmondani, hogy az új helyesírásban adnak-e engedményt ez ügyben, már nem vagyok illetékes. Üdvözlettel: Balázs Géza

  282. A 78-as ford.sz.-ú lemezek (normál)voltak bakelitből. A 33-as fsz.-ú LP-k vinillemezek. Ezek készültek mono-, később sztereó-kivitelben.

  283. kurrenty@mailbo.hu szerint:

    Kedves Stanczik-Starecz Ervin!
    Az ön – a máséban a “gerendát” szimpatikusan meglátó – szemében az olvasó látja a benne lévő két kis “szálkát” is. A Tővéghanzó szóból hiányzik a g, a “titkos társaságának HODU UTU szekciójának…” szövegrészben lévő láncbirtokos szerkezetben pedig nagyon “ütős” a két “nak”. Az első, amelyik “megdöccenti” hozzászólása stílusát, fölösleges.

    • Stanczik-Starecz Ervin szerint:

      Tisztelt Hozzászóló!
      Kár, hogy nem a felvetett nyelvi megnyilvánulásokra reagált!
      Igaza van: egy g betű lemaradt. Ha nem túl szigorú, vehetnénk kihagyásnak is. A második felvetése szintén elfogadható, s a köznapi tanítási szokásokat tükröző álláspont, bár kiegészíthető feltétlen az erdélyi magyar nyelvi nyomatékosítási formával. Nevezetesen épp intézmények esetében, mely napjainkban is milliónál több magyar nyelvében él.Ne feledje, hogy igazából a három különböző határozórag zavart teremtő logikai viszonyrendszerére utaltam, hiszen a rádióban hangzott el az említett szöveg, s így Jacobson úr sokáig erőltetett, hiányokkal teli, kommunikációs modellje újabb ” sebet kapott”. Minden jót kívánok!

    • Stanczik-Starecz Ervin szerint:

      Tisztelt Hozzászóló! Július 23-án írt levelemet kiegészítem egy korpusszal, melyet az adott téma tanulmányozása céljából küldök meg Önnek tisztázó szándékkal. Nyilván ismeri Ballagi Mór híres, nagy értékű munkáját, A magyar nyelv teljes szótárát,melynek teljes címét, amit most nem idézek,érdemes mérlegelni,mielőtt belevágnánk bármely nyelvi jelenség, megnyilvánulás, “kifejeződés” értékelésébe. Ez a szemelvény pedig nem más,mint a fent említett mű bevezetőjének első mondata: ” Több mint huszonöt éve, hogy magyar szótárirással foglalkozván, nyelvünk szókincse összehordásában, ennek értéke meghatározásában és körülirásában fáradozom.” /1868/73/ – Minden jót kívánok!

  284. Stanczik-Starecz Ervin szerint:

    Rádió. Közép szintű riport – nyelvi mélyrepülés.
    ” N.L. családjával együtt trendi szürke marhákat tenyészt…” Később. ” Ez egy zsírbarom???”
    Fizikus barátom szokta használni: “Kiakadt a Geiger-Müller-számlálóm…” , akkor, ha szinte hihetetlen hülyeséggel találkozik a munkája során. Nekem is kiakadt,mert bölcsész végzettségű riporter nem beszélhetne így… De így beszél. A végét is megfejelték a műsornak: ” Legközelebb holnap jelentkezünk a Napközben-Közelről-ben. Igen. Én meg felvételemet kérem a Lekopott Ómagyar Tővéghanzók titkos társaságának HODU UTU szekciójának Feheruuaru VÁGÓMARHA BIZOTTSÁGÁBA. – Senkit nem kívántam megsérteni, de , mint említettem, nálam is kiakadt a Geiger-Müller-féle számláló, és nem a magas radioaktivitási szinttől.

  285. Sz. Tóth Gyula (Ad: Roska Tamás) szerint:

    Megható, szép példa: szeretni, becsülni az embert még életében. A tudós ember tanítását értékelni, megfogadni, ha csak erre gondolok: hogy „az interneten ’csak’ keresgélők semmire nem mennek, szervezett, rendszerezett tudás kell, és persze a művészetek szeretete, ismerete, mert onnan jön az intuíció”. És figyelem környezetünkre, az összefüggésekre, emberbaráti szeretetben. A számítástechika nemzetközi professzora honfitársunk, „egyedi-egyetemes”, közvetített üzenete nem csak tanároknak szól. Hogy jusson idő megbeszélni.

  286. Van egy ilyened: bebíró – máshol: gyütment, Szögeden: vízmostaembör – júl. 5. Szigetszentmiklóson gyüttmaradt.

  287. Csicsely Tamás (Ad: Hasmagyar) szerint:

    Egy kedves, az Egyesült Allamokban hallott mondás szerint
    a tv képárnyöjének átméröje fordítottan arányos a tulajdonosának intelligenciájával…

  288. A Hasmagyar szenzációs írás. Remek stílus, érzékletes képek (enyhén kinyúlt, húgyfolt-gyanús tréning, a lakótelepen tenyészik, markában köteg pénze….), a nyelvi sziporka, a láttatás mellett keserű humor is jellemzi. A magyarság – általam a (Tiszazugi) jegyzetemben említett – két ősi reprezentánsa, a kapás magyar és a kardos magyar mellett behoztad a tudatomba a kar- és lábaranyláncos “modern” hazánk- (nekem csak mostoha-)fiát is.. A lokál- (szó szerint), bár-, de inkább csak kocsmapatrióta (poc..rióta?) hasmagyar a haza szóban furcsán elgörbíti a z betűt: nem azért a sok nemesért és szépért, amit a szó jelent, hanem a hasáért lelkesedik.

  289. Becéző

    Ha kecses kicsinye gida is, s nem jerke,
    úgy hívjuk magunkhoz: „kicsi KECSke, JERke!”,
    s bár az IRka ÍRásra való kis füzet,
    s a HURka kis bélHÚRba töltött élvezet,
    a becézett BÁR már (és bármilyen MÁRka)
    nem mulató, hanem vízi jármű: BÁRka.

    A MACSka nem NagyMACS falu kistestvére,
    s ha TARka, nem mint kis kopasz vezet félre.

    A kaka nem duplán bűzlő szakramentum,
    s a SZARka-madár sem egy kis excrementum.

    A háborítatlanság kora, a BÉke
    nem a kis B betű, a kisbetűk éke,
    a RÓka s a KUka sem becézett betű
    a SZUka nem apró percegő fatetű,
    s az igazi tetű petéje, a SERke
    nem egy pikoló vagy egy kis pohár SÖRke.

    Az uBORka nem kis savanyú BOR, és bár
    KADARka ő sem egy kis ék-telen KÁDÁR.
    A SZÜRke nem cifra kis pásztoröltözet,
    a CINke nem kicsiny forrasztó ötvözet,
    a LENke nem ipari növény becézve,
    és ezzel a ka- és ke- sornak nincs még vége,
    mert a SÁSka sem egy apró vízinövény,
    a TEke sem TE vagy becézve, se nem én,
    s attól, hogy most velük farímet faragok,
    BANka s BAka versemben mégsem fa-ragok.
    Előbbi a kárókatona rokona,
    utóbbi meg elöl becézett katona.

    Ha ír nélkül mondjuk, akkor ez irkalap,
    egy elöl becézett tökfedő lesz: kalap,
    s mivel vetélkedik a ragyogó Nappal
    a magyar nyelv előtt most le e kalappal!

  290. Az egyébként a tőled megszokott módon stilisztikailag is remek írásodban szerintem a megkérdeztem, illetve a megkérdezem után nem felszólító, hanem kérdő tárgyi mellékmondat kellene, tehát megkérdezte tőlem, hogy tudok (vagy tudnék)-e, illetve megkérdezem, hogy tudnak(tudnának)-e mondani…A mondjak egy híres… illetve hogy mondjanak öt jelentős… mellékmondat elé én a megkért, illetve a megkérem őket formákat használnám, tehát a megkért, hogy mondjak, illetve a megkérem őket, hogy mondjanak fő- és mellékmondatos szerkezeteket. Én így “simulékonyabbnak” érezném a szövegrészeket. Mi a véleményed?

  291. Ismét egy meghatóan gyönyörű, emberi, emberséges írás. Már régóta érzem, hogy egyesíted magadban az ősi magyarság két típusát: a kapás magyart és a kardos magyart. Előbbit rendkívüli munkabírásod és a zsenialitásoddal párosuló szorgalmad (Goethe szerint: a zseni = szorgalom, én ezzel csak részben értek egyet, kell az elődöktől kapott minőség is, az az alap) tanúsítja.
    A kardos magyar volt az igazi, az ős. Szablyája mindig kézben, suhintásra készen állt.. Benne a régiek szenvedélye égett, a támadás felsége, fölénye, a hajrá rohama, az igazságtól való kivezényeltetettség.
    Lelki finomságod, a másokra való ráhangolódni tudásod mellett ezt, az igazságért való, az írásodban is tapasztalt kiállást is nagyra becsülöm benned. Megható, hogy mennyi barátod van neked is!.”Ahány arc rád nyílik, reád süt, a te arcod annál jobban tisztul, fénylik…”-írja Illyés Gyula.
    Ismét rám ragyogtattad a sok ezerből az egyiket a tieid közül ezzel az írásoddal is.
    Most egy régi, akasztófahumoros gondolatom villant meg bennem újra.. “Minek a hARC, ha sok ARCunkból a végén úgyis csak egy marad: a kudARC? De már el is hessegettem magamtól. A jegyzeted elolvasása után nem esett nehezemre. Ady “Aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” gyönyörű sorai léptek a helyébe.

  292. Müller Anna szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Mindig azt gondoltam, hogy helytelen az, amikor szeretnénk, szerettünk volna valamit megtenni, és ilyen esetben a “volna” szó az igekötő és az ige közé kerül. Olvasgattam a bejegyzéseit, és a Rákosi fiúk c. írásában találtam ezt a mondatot: “Felnőtt fejjel ismét el szerettem volna olvasni a Rákosi fiúkat.” Nem jobb az, ha úgy mondom, hogy “ismét szerettem volna elolvasni”? A gyerekeim beszédében is kijavítottam már ezt a formulát, de ha Ön jónak találja, a jövőben megengedem nekik. 🙂
    Előre is köszönöm válaszát,
    Müller Anna

    • Balázs Géza szerint:

      Tisztelt Asszonyom! Tapasztalatom szerint az igekötős igék/igenevek szórendjében ingadozás figyelhető meg az egyenes és a megszakított szórend között. A kettő között egyes esetekben van jelentéskülönbség, akkor nem fakultatív, hogy melyiket válasszuk, máskor csak stilisztikai (talán az egyenes szórend a hagyományosabb). A Nyelvművelő kézikönyv példái: el szeretném mondani ~ szeretném elmondani (1/992), múlt időben: el szerettem volna mondani ~ szerettem volna elmondani; – ők az első változatot “divatos előadói klisének” nevezik, de a két formát egyenrangúnak ítélik. További példáik egyenrangúságot sugallnak: szeretnék kimenni ~ ki szeretnék menni (múlt időben: szerettem volna kimenni ~ ki szerettem volna menni). Érdekesség, hogy egyes esetekben CSAK az egyenes szórend tűnik jónak: képes megtenni ~ meg képes tenni, kezdte észrevenni ~ észre kezdte venni. – Tanácsom: a saját nyelvi szokása szerint nevelje/tanítsa gyermekét, az Ön által használt forma szabályos, szép, – de a másik, talán újabb (lazább) forma sem szabálytalan, s talán alkalmanként érdemes felhívni a figyelmet nyelvhasználatunk alakváltozataira.
      Üdvözlettel: Balázs Géza

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Müller Anna!
      Örülök nyelvi érdeklődését tanúsító felvetésének. Balázs professzor úr – “meg kell védenem”, bár aligha kell őt, a kiváló nyelvérzékű tanárt “megvédeni” bárkinek is (pláne egy hozzá képest “outsidernek!”) – szerintem a jobbik formát használta. Ez egy ellenpróbával igazolható. Mivel a “szerettem volna” a magyarban az “akartam volna” (majdnem)szinonimája (az oroszban a “ja chotyel” azt jelenti, hogy “akartam”, a “ja chotyel bi” pedig azt, hogy “szeretném”, vagy “szerettem” volna), az Ön által helyesebbnek vélt kifejezés “ismét akartam volna elolvasni” formában bizony nagyon magyartalanul hangzana. Ha ezzel a “behelyettesítéses módszerrel” nem győztem volna meg, bízzon a magyar nép egészséges nyelvérzékében. A “Beültettem kiskertemet a tavasszal” kezdetű népdalban sem a “szeretném eladni mind”, hanem az “el szeretném adni mind” szerepel, tehát a “szeretném” (az, hogy ez jelen idejű forma, nem számít, hiszen múlt időben is minden bizonnyal az “el szerettem volna adni mind” szerepelne a szövegben) az el igekötő és az adni ige közé ékelődik. Üdvözlettel és tisztelettel Szilvási Csaba.

  293. Miskei István szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Kérem segítsen családunk kenujának elnevezésében!
    Már van egy négyszemélyes kenunk, amivel rendszeresen járunk túrázni a családdal. A meglévő kenunknak a Báté nevet adtuk. A Báté név lakhelyünk Százhalombatta nevének egyik árpád kori alkotója.
    Az utóbbi időben inkább csak ketten a feleségemmel evezünk, ezért csináltatunk egy kisebb kenut kettőnknek. Párom javaslatára, megőrizve a Báté nevet is Kis Báténak, vagy Kisbáténak szeretnénk elnevezni. Kérem segítsen, hogyan írjuk helyesen!

    Tisztelettel:

    Miskei István

  294. Prescsák Krisztina szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Esténként nagy örömmel hallgatom műsorát. Az elhangzottakon sokszor jót mulatok, de rengetegszer csavarodik össze a szívem azon, hová is lesz szép magyar nyelvünk…

    Lehet valamelyik műsorába majd belefér az a “gyöngyszem” is, melyet ma este az M2 esti híradójában hallottam. Balatoni táboroztatásról esett szó. A riporter ezt így kommentálta: “Országszerte több balatoni helyszínen táboroznak a gyerekek.”

    Kérdem én: miért országszerte? Nem lehetett volna egyszerűen csak így: “Több Balaton-parti településen táboroznak a gyerekek.”?

    Üdvözlettel,
    Prescsák Krisztina

  295. Stanczik-Starecz Ervin szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Folyik a Labdarúgó VB., s ennek kapcsán számtalan sportkommentár, mérkőzés-elemzés hangzik el. A meccsek során egyik baki jön a másik után, de ezeket nézzük el, írjuk az élőközvetítések rovására. A megfontoltabb elemzések során már nagyon zavaró, ha durva nyelvhelyességi hibát követnek el, ráadásul ugyanazt, többször egymás után. Ilyen volt legutóbb a Mexikó-Brazília mérkőzést követő magyarázat. A szakember részletesen taglalta, hogy Mexikó csapata mennyire kiváló teljesítményt nyújtott az ötszörös világbajnok Brazília válogatottjával szemben, majd többször is így fogalmazott: ” Mexikóra nézve hízelgő a döntetlen.” – Szerény véleményem szerint éppen a fordítottja az igaz: Brazíliára nézve hízelgő, hiszen tőle várta a szurkolók többsége a győzelmet. Magyarán, Brazília csapata örülhet, hogy nem kapott ki a mexikóiaktól. Világos, hogy a hízelgő szó értelméből kell kiindulnunk. Az kap hízelgést, aki nem érdemelte ki az igazi dicséretet. Mexikó csapata kiérdemelte, tehát nem rá nézve hízelgő a végeredmény. Természetesen, igazítson ki, ha magamra nézve hízelgőn szóltam. – Üdvözlettel: Stanczik-Starecz Ervin

  296. Veress Róbert szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Rászólhat-e a rádióriporter beszélgetőtársa nyelvi hibáira? Én bizony rászólnék (kibújna belőlem a tanár),de lehet,hogy ki is rúgnának a rádióból.
    Ma reggel egy miniszter: ha és amennyiben (nagyon hivatalos akar lenni sok okostojás), Én úgy gondolom (mondatai többségét így kezdi). NGY-nek nem mer szólni senki,de ő meg mindig így búcsúzik: köszönöm,köszönjük figyelmüket… Az első szó nem fölösleges? Tisztelettel:Veress Róbert

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Veress Úr!
      A riportalanyra természetesen sohasem szabad rászólni. A riportalany nyugodtan hibázhat. Ha a beszéd a mestersége, akkor helyes, ha jobban odafigyel és képzi magát. A média főállású szereplőivel szemben nagyobbak az elvárások. Üdvözlettel: BG

  297. Kovács Tibor szerint:

    Képzelt levél
    Ki alakít(hat)ja a nyelvünket?

    Tisztelt Legfőbb Nyelvész Elnökség!

    Ezt muszáj elmondanom.

    G. Gergőke egyszer azt írta egy blogon, hogy seperc alatt elintézett valamit. Új szó volt a seperc, Gergőke találmánya. A blog olvasottságának hála, villámgyorsan elterjedt a szó. Seperc, hűha, ez aztán zsír! (A zsírról még szólok.) A leíró nyelvész résen volt. Új szó, stip-stop én találtam, leírom.

    Zs. Zsoltika felületesen olvas, secpercnek olvasta a sepercet, így is írta más helyeken, a maga alkotásaiban. Ez a szóforma is elterjedt, néha így is: sec perc. A leíró nyelvész ismét gyors volt. Hurrá, változott a nyelv, leírom tüstént. Olvasott ugyan egy-két ellenkezést, hogyaszongya a seperc a helyes, de visszadörrent. Helyes? Mi az, hogy helyes? Meg ne halljam még egyszer!

    Én Cs. Csabika vagyok, még nincs ugyan blogom, de én is szeretném gazdagítani a nyelvet. Kérem a tisztelt leíró nyelvész urakat/hölgyeket, szíveskedjenek publikációkban foglalkozni a következő saját szavaimmal: sercpec, sperecs, csepers. Most csak ennyi jut eszembe. Copyright igényt nem támasztok.

    Tisztelettel…
    Jaj, a zsírt el ne felejtsem!
    A leíró nyelvész urak/hölgyek figyeltek a hőskorban? Akkor emlékszünk ugye, hogy kezdetben a “zsír új” kifejezés létezett, melynek nemes feladata a “vadonatúj” kiszorítása volt, nyelvgazdagítás céljából. Azért zsír új, mert amikor a gyárilag leszögelt ládákból kicsomagolják a fegyvereket meg a gépeket, azok le vannak zsírozva, tehát szemmel láthatóan nem használt cuccok. Vadonatújak, de hát a zsír többet mond, valljuk be. Ismételten remélem, hogy dokumentálva volt ez a nyelvbővülés.
    A dolgok történni szoktak. A jelentésváltozások is. Ma már a zsír a médiában annyit tesz, hogy (bocsánat, retró következik) klassz, kafa, kasa, frankó. Közelretró módban: tök jó. Megtörtént a leírás? Mert megint gazdagodtunk ám!

    Nagy szerencse, hogy Gergőke, Zsoltika, szerény jómagam és a hozzánk hasonlók demokratikusan alakíthatjuk anyanyelvünket. Mi alakítjuk, a nyelvészek leírják, és nyelvünk egyre fennebb szárnyal. Munkamegosztás. Megy ez, mint a zsírban forgó sebességváltó. Éppen ezért kell ügyelni, hogy holmi nyelvművelők ne szórjanak homokot a fogaskerekek közé. Mert mi másnak lehet nevezni, ha ezek az elvetemültek egyes jelenségeket szabályosnak, másokat kerülendőnek igyekeznek beállítani, beavatkozván ezzel a természetes fejlődésbe? Na ne! Ezúton kérem a tisztelt leíró nyelvész urakat/hölgyeket, hogy a nyelvművelők által okozott esetleges változásokat ne regisztrálják, ne vegyék nyelvfejlődésnek, tekintsék semmisnek, sőt a demokrácia által rájuk ruházott hatalommal élve tegyék gúny tárgyává! A nyelvet csak mi alakíthatjuk, demokratikus Gergőkék, Zsoltikák és (bocsánat a tolakodásért, és még egyszer tisztelettel) Csabikák.

  298. Flórián Mária szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!

    Olvasva az előttem írt üzeneteket, már sokan megemlítették a rádióban hallható, számomra is irritáló jelenségeket: pl. a puskaropogás szerű hadarást, az ö-ö-ző fontoskodó stílust, a mondat végén rendszeresen felemelt hangsúlyt. Vajon a bemondók sosem hallgatják vissza saját magukat? Vagy ez a „trendi”? – mert mást sem hallani, minthogy a magyar nyelv is alkalmazkodik a „változásokhoz”. Valóban egyetlen és egyre sűrűbben alkalmazott fájdalmas megoldás, hogy kikapcsolom a rádiót.

    Jó néhány éve írtam egy levelet az akkori nyelvművelő műsornak, a „ne adj’ Isten” helytelen használatáról: pl. „sokba került a ballagás, és mibe kerül majd, ha a gyereket – ne adj’ Isten – felveszik az egyetemre”. El akartam küldeni, de az az napi nyelvi műsorban, ugyancsak pozitív fejlemény előtt használták ezt a mondatrészt. Nem küldtem el a levelet.

    Mostanában azonban már ott tartunk, hogy a szavak jelentését sem veszik figyelembe. Igaz, ez nem a rádióban hangzott el, de jellemző: egy társaságban valaki azt ecsetelte, hogy a tornyok megtámadását fényreklámon közvetítette az amerikai TV. Kiderült végül, hogy a TV-ben szalaghírben jelent meg a támadás híre. Mire az illető így vélekedett: de hát úgyis mindenki tudja, hogy miről van szó.

    Manapság a monda, rege (valamilyen valóság alapja van, még ha van is benne valamilyen csodás elem), a mítosz és a mese (nincs hiteles alapja) és a legenda (szentekről szól, esetleg csodás elemekkel) műfaját teljességgel alapértelműk nélkül használják, felcserélik. Ma reggel a Lehel kürtjének legendája csapta ki nálam a biztosítékot. A rádió, a TV is arra hagyatkozik, hogy talán úgyis tudjuk, hogy miről van szó?

    Most kifüstölögtem magam, de Ön talán megérti ingerültségemet.

    Üdvözlettel:
    FM

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Levélírók!
      Köszönöm a média nyelvével kapcsolatos észrevételeket. Annyit tehetek, hogy ismeretterjesztő tevékenységemben igyekszem nagyobb közönségnek beszámolni ezekről a tapasztalatokról. A levelek jelzik, hogy szükség van igényes nyilvános nyelvhasználatra. Üdvözlettel: Balázs Géza

  299. Krilov, a nagy orosz költő, a básznya, a verses filozofikus állatmese mestere, a fabula műfaja klasszikusainak – Aiszoposznak, Phaedrusnak és La Fontaine-nek méltó társa – Lebegy scsuka i rák – magyar fordítást a lebegy-en kívül nem is igénylő – művének három szereplője a hattyú, a csuka és a rák úgy akar elhúzni egy szekeret, hogy a hattyú a magasba, a csuka előre, a rák pedig hátrafelé igyekszik mozdítani. A mese mondanivalója, hogy ha nincs egyetértés, nem megy sehová a jármű.
    „Fut velem egy rossz szekér” –írja Ady Kocsi-út az éjszakában című versében. A mindannyiunk életét jelképező szekeret is a magasba törő, elegáns hattyú, az előre úszó, ragadozó csuka és a hátra haladó rák, énünk három mozgatója igyekszik futtatni. A rák, ahogy Arany Elveszett alkotmány című művének maradi szereplője, Rák Bende már nevével is tanúsítja, a konzervativizmus szimbóluma. Balázs Géza Rákosi fiúk című írásában a szülőföldre, a Rákos patak partjára visszatérve, a gyermekkor, az ifjúkor világát felidézve új értelmezést ad a ráknak és a vele kapcsolatos nevet viselő pataknak és vidéknek.

    Az ősgyököket kereső nyelvész számára az egyik leggyönyörűbb magyar szó a gyökér, amely a kiinduló gyök és a tápláló, életadó jelentésű ér szavakat foglalja magába.
    A szülőföldem, a Szatmár megye „hármasiker falu”-jának, Kisarnak, Nagyarnak és Tivadarnak az utótagját képező ar szót az FNESZ az Arad névvel hozza összefüggésbe, és egy személynévből eredezteti, pontosabban „aradoztatja”. Én magam a falubeliek eretnek, pontosabban „ar-atnak” magyarázatához – „Kisarba, ha áratt a Tisza, kis ár vóut, Nagyarba meg nagy ár” – csatlakozom. Úgy érzem, hogy néhány alapszavunknak, ahogy két- vagy háromalakú toldalékaink esetében ez meg is maradt, volt magas és mély hangrendű változata is. Az ar-ár szót én az er-ér egyik – ma már csak egy-két „ősszóban” élő – alakváltozatának érzem. Az origó (arigó-erigő) az ér, ebből ered az ered és az erdő szavunk is. Az er mély hangrendű változata, az ar, amely az erdőmunkás, erdőóvó jelentésű ardó szavunkban, az Ardai személynévben valamint a Beregardó, Feketeardó és a tényleges szülővárosom, Nagyszőlős közelében lévő Szőlősardó nevében is szerepel, és a mai erdő szavunk gyökerét képezi.
    A Rákos patak utótagja, a patak szláv eredetű szó. Eredetileg potok, azaz ár, áramlás. Az oroszban az elektricseszkij tok villamos áramot jelent.
    A szülőföld a nagy tágasságot, a színes és csillogó végtelent, a tavaszi napfényt és a tág tüdőt jelenti a Rákos patak partjára visszatérő Balázs Géza számára. A gyökeret, az édesgyökért, amelyből egész életében táplálkozik. Az emlékezés a hűség szívdobogása. A hűség a hűv, hű, hív szóval van összefüggésben. Mint a gyönyörű egyházi éneknek a szép híves patakra kívánkozó szarvasa, úgy kötődik a nyelvész is szülőföldjének patakjához.
    A Tetten ért szavak című műsorban szereplő ért szó gyöke, töve, az ér és annak mély hangrendű változata az ár, a sodró vízfolyás, a patak szinonimája, amelytől, ahogy Ady írja, el lehet jutni akár az Óceánig is. Számomra a fehérgyarmati határban a Kisgaz nevű erdőcske ( milyen érdekes, hogy valaha a gaz szó erdőt is jelentett) és nagyapám búzaföldje közelében csordogáló, tavirózsákkal borított felszínű Szihágy patak jelentette ugyanazt, amit Ady számára az Ér, Balázs Géza számára pedig a Rákos patak.
    „A víz szalad, a kő marad” – írja Wass Albert Üzenet haza című versében.
    Balázs Géza szíve, az a gyönyörű földrajzi nevünkkel, a Dobogókővel jellemezhető „dobogó kő” élete végéig ott lüktet az őt, a még úszni nem tudó kisfiút hajdan egy kilométeren át sodort Rákos patak vizében.

  300. Sághy Attila szerint:

    Tisztelt Dr. Balázs Géza műsorvezető úr !
    Általában örömmel hallgatom a magyar nyelvről szóló műsorokat.Nagyon elszomorít viszont a közbeszéd egyre aggasztóbb elvadulása. Rengeteg idegen eredetű kifejezés használata már-már érthetetlenné teszi a napi sajtó szövegeit. Most már különös jelenség is divatba jött. Gondolok a “meleg tud lenni”, ” meg tud javulni” szóösszetételekre és a többi “germanizmusra” :macska fel van mászva a fára és más sajnos neves emberek által is használt furcsaságokra.

    Tisztelettel várom véleményét.

    Üdvözlettel : Sághy Attila

  301. Kapitány Éva szerint:

    Tisztelt Dr. Balázs Géza úr,

    Örülök annak, hogy van egy fórum, ahol nehezményezésem meghallgatásra talál(hat).Több évtízedig német nyelvterületen éltem és tavaly óta, miután Budapesten hallgathatom a különböző rádió
    és TV adásokat ez lassan számomra lehetetlenné válik.

    Az ő-zés elöl való menekülés egyetlen módja a készülék kikapcsolása! A szabad beszéd manapsàg olyan szánalmas dadogássá korcsosult, hogy az már fáj.Ráadásul olyan emberek szájából hangzanak el az ők, sokszor mondatkezdésként, sokszor minden mondatban, akik állítólag ebből élnek. Úgy mint rádió- és TV-riporterek, vagy beszélgetőpartnereik a társadalom széles rétegéből, nemre és korra való tekintet nélkül.
    Kérdezem én, hogy ezek a tanult emberek képtelenek arra, hogy szabályos és szép kerek mondatokban kifejezésre juttassák gondolataikat, mondandóikat? Hová jártak iskolába, ílyen dadogva feleltek ha arra került sor?
    Meglepve hallottam, hogy az érettségizők helyesírási szótárt használhatnak! Mit tanultak meg 12 esetleg 13 év alatt?
    A médiákban lassan csak akkor hall a hallgató, néző folyamatos ő-mentes beszédet, ha le- vagy felolvassák
    Az előadók. Satnyul a magyar nyelv?
    Feltűnő a különbség főleg akkor, amikor általános iskolás gyerekeket, vagy az országhatárokon túl élő magyarok megnyilvánulásait hallom, akik, úgy làtszik még fontosnak tartják az igényes magyar beszédet.
    Nem szeretnék most a különböző adókra kitérni, elég az ismert nagyobbakat meghallgatni…

    • Szabó Béla István szerint:

      Kedves Asszonyom, tökéletesen egyetértek Önnel. Magam évekig rádióztam, afféle passzionátus módon önkénteskedve, és jó ideig (évekig) jártam beszédgyakorlatra. Tudom, hogy megtanulható az érthető beszéd, s a stílus is elsajátítható. Mindössze akarat kell hozzá. Továbbá: úgy érzem, hogy a rádióban hallható “beszédhibák” többsége lelki eredetű, szorongásból fakad. S ez már messzebb hangzik, mint a rádió dolga.

  302. Cтихотворение в прозе. Kezdettől fogva érzem, hogy igazi költő vagy. Gondolat, érzelem, hangulat minden együtt van benned. Felkavartad a lelkemet. Egy gyönyörű orosz verset , a Kak хороши, Как свежи были розы, a Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák-at hoztad bele.

  303. MJ (ad: Fáj) szerint:

    “Fáj”. Milyen jó együttérző írást olvasni!
    Köszönettel,MJ.

  304. Zöldfülű Zoszima záróráig zavarog zárthelyikkel Zebaothnál.

  305. Az “indiánkutatónak” remek sziú vagy dakota, esetleg 3/3-as álneve lett volna az Ótatuk Náidni.

  306. eszbej (Ad: Az indiánkutató) szerint:

    Sajnálatos módon a hír igaz. Sőt, nem csupán Cseh Tamásról jelentett, de másokról is. Mindez jól dokumentálva megtalálható föllelhető a szakirodalomban.

  307. A hetedik kezet nem tudom virtuálisan átküldeni, pedig van rá piktogram. 🙂

  308. Dián Tamás szerint:

    Szia Géza!

    Néhány kérdés, illetve észrevétel jutott eszembe, amikor – szerencsére – rábukkantam az oldaladra.
    Az egyik, hogy vajon csak engem idegesít, ha egy mennyiség előtt a “közel” szót hallom? Csak én vagyok a kekec, vagy ez valóban helytelen?
    Más… Amikor a telefonban azt hallom, hogy “elnézését kérjük, minden munkatársunk foglalt”, akkor nekem mindig az jut eszembe, hogy a fene akar most ismerkedni, csak érdeklődnék.
    Ja, és az is érdekelne, hogy a “csuklik” szónak mi a felszólító alakja. Én addig jutottam, hogy “csukladozz”, de ez nem folyamatos tevékenység.
    Egyelőre ennyi… 🙂
    Örülök, hogy legalább így láthatlak.
    Tamás

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás, mint régi tanítványomnak, barátomnak se válaszolok itt nyelvi kérdésekben – ott van arra a http://www.e-nyelv.hu / ingyenes nyelvi gyorsszolgálata. Azért annyit: kicsit kekec vagy. Viszont nagyon örülök szép pályafutásodnak! Emlékszem arra a beszélgetésre, valamikor 1983-84? táján a nagyberényi iskola folyosóján, amikor megkérdeztél, hogy szerintem merre tovább. Azt is tudom, mit feleltem. Hát ez is bejött…

  309. Sz. Tóth Gyula (Ad: A Szemtanú) szerint:

    Találkozások a jel/képek útján. Megtoldva a baudelaire-i strófát: „Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak / valami titkos és mély egység tengerén, / mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény, / egymásba csendül a szín és a hang s az illat.” (Szabó Lőrinc fordítása)

    Pár éve részt vettem Párizsban a Nyári EU-s Egyetemen („l’Université Européenne d’Été, 2011”). Az egyhetes program során alkalmam nyílt érdemben szót váltani a részt vevő külföldi hallgatókkal. Voltak közöttük angolok, belgák, Belgiumban tanuló diák Bosznia-Hercegovinából, románok, spanyolok, olaszok, egy ifjú hölgy Montrealból, és persze magyarok, itthoni és külföldi egyetemekről. Az előadások témái motiváltak bennünket, megesett, hogy még előadás közben kellett „tisztázni” egy-egy fogalmat, dátumot, pusmogva gyorsan megtettük, a kifejtésnek illemtudásunk határt szabott. Kialakult egyfajta „ülésrend”, mellettem egy kisebb belga csoport helyezkedett el. Érdeklődőek voltak, kérdeztek, hozzászóltak, kedves kommunikációs kapcsolat alakult ki közöttünk. Bizonyos kérdések kapcsán összevillant a tekintetünk, egyet gondoltunk, vagy válaszra vártunk. Bemutatkoztunk, tudták, hogy tanár vagyok, a szünetekben néha visszatértünk egy-egy gondolatra. Egyszer az egyik leány kezében vaskos könyv, elmélyedt benne, verseskötet volt, méghozzá Baudelaire. Aztán körülvették társai, valamiről élénken vitatkoztak. Kérdeztem, melyik vers tetszik nekik leginkább, felmondtak néhány címet, akár a magyar gimnáziumban, ugyanazokat a költeményeket. És melyik az enyém? – érdeklődtek. Kezdtem tanórán érezni magam, és feladvánnyal válaszoltam: az én kedvencem kapcsolódik az eddigi előadások témáihoz – keressenek. Ekkor megindult a lapozgatás, sutyorgás, és előbb-utóbb kikötöttünk a keresett költeménynél: Correspondances. Először rácsodálkoztak, majd a fogalmak mentén csinos kis elemzéseket rögtönöztek. Láthatóan élvezték, nem annyira a dicséretemet, hanem inkább saját felfedezésük létjogosultságát.

    Mivel a beszéd franciául folyt francia szövegről, bizonyos esetekben más értelmet kaptak a szavak, szerkezetek, mint a magyar fordítás elemzésekor. Néhány tanulságos példa: a „confuses paroles” mint ’össze/zavart, zagyva, zavaros beszéd’ terjeng az élő oszlopok között, a templomi természet velejárója, ezt is ki kell bírni; továbbá: van annyi belső és külső, tartalmas, éltető erő, mely által a ’szellem’ és az ’értelem’ – „l’esprit”, „des sens” bezengheti útjait. De ehhez – és itt már közös a hang magyarban, franciában – a végtelen kapuit kell nyitogatni, a világ bejárható, az út a végtelenig tart, és tovább. A versben fontos alapfogalom a „jelképek”. Ez a magyar középiskolában gyakran elsikkad. Pedig roppant hangsúlyos, mert Baudelaire nem ideo-politikával erősített barátságról, nem művi harmóniáról beszél, hanem az ember előtt álló feladatról, hogy vegye észre a jeleket, mert nem a vendég figyel bennünket (és nem mi őt) familiáris tekintettel, hanem a jelképek, már ha észrevesszük őket. Először az embernek kell megbirkóznia a jelekkel, azokkal kell kapcsolatot teremteni, kinek-kinek, s csak ez után, ennek nyomán jöhet létre az a bizonyos ’egymásba csendülés’, ’egyberingás’ ember és ember között, illattal, színnel, hanggal körülvéve.

    Akkor, ott Párizsban széles társadalmi (európai) konferenciaanyagot szintetizáltunk a költészet segítségével. Szerencsénkre vannak érzékeny-szépen finomra hangolt magyar fordítások is. A „Les Fleurs du Mal”, ’A Romlás virágai’ című művet Babits Mihály és Tóth Árpád fordításában is kiadták. Legutóbb Tornai József fordította újra a francia költő verseit, az első kiadás 1991-ben jelent meg, a második, javított kiadás 2007-ben, az eredeti francia verseskötet megjelenésének 150. évfordulója alkalmából a Kráter Műhely Kiadó gondozásában. A kötet címe: ’A Rossz virágai’. Hogy még izgalmasabb legyen a böngészés, ebben a változatban a tárgyalt vers címe: „Megfelelések”.

  310. A jelenés hagyományosan látomás jelentésű. A János apostol által írt Jelenések könyve kifejezetten látomásairól számol be.
    A medjugorjei jelenések is abból állnak, hogy a „látnokok” látják a jelenés asszonyát: valamelyest párbeszédet folytatnak vele, üzeneteit közvetítik.

  311. A Szemtanú a szépsége mellett – ahogy “elődei” is – számos (szemes) gondolatot is ébreszt. A jelenés szónak van egy mélyebb, filozofikusabb jelentése is, amely a mulandóságot, a feltűnést követő gyors eltűnést fogalmazza meg. “Minden csak jelenés,minden az ég alatt, mint a kis nefelejcs, enyész” – írja Berzsenyi A közelítő tél című csodálatos költeményében.
    A jelenés szó a kezdetet, az alfát, az origót és egyben a véget, az omegát is jelenti, akárcsak a vele rokon, gyönyörű tündér (tündelevény) szavunk. A tündér, a tünékeny lény csak feltűnik, és már el is tűnik.

    Azt hiszem, hogy a belső és a külső jeleket valóban nagyon kell figyelnünk, hallgatni rájuk, pontosabban az általuk bennünk keltett reakciókra kell érzékenynek lennünk. Ez vezet magunk megértéséhez. És erre tökéletesen alkalmas az élmény- és gondolatokat teremtő és termelő kirándulás. Ki-rándulunk a hétköznapiságunkból, megismerkedünk más értékekkel; s rajtuk keresztül jobban megismerjük önmagunkat-írod. Gyönyörű gondolat.

    Templom a természet: élő oszlopai
    időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
    Jelképek erdején át visz az ember útja,
    s a vendéget szemük barátként figyeli-írja Baudelaire, a te írásod – szintén költemény – pedig azt fogalmazza meg, hogy
    a sztalaktitok és sztalagmitok összenövésével keletkezett sztalagnátok is ilyen “élő oszlopok” a Természet templomában.
    Gyönyörű írás. Egy igazi “könnycseppkő”.

  312. KT szerint:

    A középiskolában tanított magyar nyelvtan miért sorolja a kiejtés szerinti írásmód esetei közé a lesz vagy az egy szavakat, vagy a savanyú, keserű mellékneveket? (Érdekes, hogy ha rövid a szó- hú, tű – a szóvégi ú, ű hosszú, de ha hosszabb, a magánhangzót röviden ejtjük. ) Szerintem senki sem mondja azt, hogy keserűűűű: Az -on-en-ön-t háromalakú toldalékként tanítják, pedig nem az. Négy alakja is van. Az n (fán), az on, az en, és az ön.

  313. T. Szilvia (ad: Érettségi lettünk) szerint:

    Nálam már vagy 8 éve érettségi tétel lettél (nyelvművelés szóbeli tétel). Az érettségizőim örültek a szövegnek, én is.

  314. El sem hiszed, mennyire felkavaró, katartikus élményt adó volt számomra az Érettségi lettünk című kis írásod. Éjjel –ritkán fordul ez velem elő – felébredtem miatta, és elkezdett bennem „dolgozni”.
    Az én kis versikéim is benne voltak már általános iskolai nyelvtankönyvekben, sőt egy alkalommal (gyanítom, hogy neked köszönhetően) a Google és Magoogle fiai című kötetemben szereplő egyik sms-paródiám egy országos anyanyelvi versenyen is szerepelt, de „érettségi tételnek lenni”, az valami egészen más. Nagyon nagy dolog.
    Az érettségi az ember életében az első és a legnagyobb szellemi megmérettetés. Jöhetnek utána egyetemi vizsgák, szigorlatok, egyik sem ér fel a „tűzkeresztség”, a matúra jelentőségével. Az ember fél évszázad múlva is foglalkozik vele, néha még álmában is vizsgázik. Olyan családi esemény, amely meghatározza az érettségiző és szerettei jelenét és jövőjét, és elkíséri őket egész életükben. Volt olyan, a Don-kanyart is megjárt ismerősöm, aki elmondta, hogy a nagy és véres csatákról soha nem álmodott még, de a matematika érettségije folyton visszatérő rémálma.
    Nekem, aki egy olyan rendkívül színvonalas vidéki középiskolában tanultam, ahol a nagy tudású, igazi „aranycsapatot” képező tanárok által szabott magas követelmények miatt a kitűnő tanuló „fehér hollónak” számított, csak az első és a negyedik évfolyam végén sikerült jeles bizonyítványt hazavinnem, az érettségin „kijött a lépés”. Ma is megható élmény számomra, hogy szüleim, amikor megtudták, hogy kitűnő lettem, sírva fakadtak örömükben. Akkor éreztem meg, milyen fontos ez számukra is. Az én boldogságomat elsősorban az okozta, hogy valamit sikerült törlesztenem abból a mérhetetlen szeretetből, amit tőlük már addig is kaptam.
    Voltam érettségi elnök olyan gimnáziumban, ahol a vizsgaterem melletti helyiségben az összes szülő „végigszurkolta” a háromnapos „mérkőzést”. Nemcsak a saját gyerekük, hanem a többiek sikeréért is „szorítottak”.

  315. Halmai Lászlóné szerint:

    A MÁV úri huncutsága

    “Sebesvonat indul Sátoraljaújhelyre … óra 36 perckor a 8. vágányról. A vonatra gyorsvonati pótjegy váltása kötelező….”

    Kedves Balázs Géza Úr! Rendszeres hallgatójaként jót vidultam azon, hogy Önnek is feltűnt ez a képtelen szöveg a Miskolc-Tiszai Pályaudvaron. Pár hete gyakran utazom Újhelybe, és most kiegészítem az idézetet, mert az az elejétől a végéig így hangzik:
    “Sebesvonat indul Sátoraljaújhelyre … óra 36 perckor a 8. vágányról. A vonatra gyorsvonati pótjegy váltása kötelező. A vonat Sátoraljaújhelyig minden állomáson és megállóhelyen megáll.”
    Ugye, logikus? 😀
    Tehát: adott egy óránként közlekedő vonat, amely Budapest-Keleti Pályaudvartól a Miskolc-Tiszaiig sebes (valamivel több helyen áll meg, mint a gyorsvonat), Miskolctól pedig személyvonat, és így az egészre “gyorsvonati pótjegy váltása kötelező”. Visszafelé ugyanez a dolgok “rendje” a Keleti Pályaudvarig.

    Egyszer megkérdeztem egy kedves hölgyet a pénztárban, ez vajon miért van így. Szerényen mosolyogva válaszolta, hogy ezt már sokan megkérdezték…

    Nem tudom, jó helyre írtam-e, de nem taáltam egyéb elérhetőséget.
    Tisztelettel: Halmai Lászlóné

  316. Sz. Tóth Gyula (Ad: Kert) szerint:

    Akkor kerteljünk, tágítsuk a kerthatárokat Brüsszelig. „Hasonló kertek”, erre keresek példákat. Szerencsém van, a helyszínek „tanulmányozására” több időszakban is lehetőségem nyílik, tágul a tér: Belgium (tavaly) nyár végén, Belgium (idén) kora tavasszal. Egy gyors (és olcsó) repülőjárattal, röpke időbeni eltolódással összehasonlítás a magyar vidékkel. Tavaly fel is jegyeztem a sövénykerítéses telekelválasztást, a gondozott kerteket, a virágkultúrát. (Tanári notesz 8., 2013. augusztus 31.) Ez már most is megjelenik: az óceáni levegő, a klíma, a napsütés és az eső váltakozása dúsítja a növényzetet, e miatt itt valóban zöldebb a fű, mint nálunk, előbbre jár a természet. Ahogy Magyarországon, itt is nekiláttak a kerti munkáknak. Az agglomerációs övezetben a sövények lenyírva, a föld felújítva, az első fűnyírás is megvolt, folyik a virágültetés. A házak többnyire az utcafrontra épültek, hátul zöld harmóniában összesimulnak a szomszédos telkek. A járda és a házak közötti kis területen bokrok, virágok rendezett csoportjai vonzzák a szemet. A többnyire örökzöld bokrokat, sövényeket különböző formára nyírják, váltakozik a geometria, közte színes virág tarkállanak – formák, színek komponált összhangja. A díszes látvány dolgos kezekre vall, szépre művelik kertjüket.
    Akárcsak Magyarországon. A mi kertünk sem „utolsó”, a márciusban megkezdett munka, a sövényvágás, a szőlőmetszése után már éppen a palántázásra gondoltunk, de az utazás miatt elhalasztottuk. Nem így szomszédasszonyunk, Rozál. A virágokkal teleültetett kertje az utca dísze. Rozál nem ásta bele magát az uniós elméletekbe és jogokba, ő a kertet ássa, tudja kötelességét. Amivel a természetnek tartozik. Ő így uniós polgár. Olyan, mint a belga (vagy az osztrák, a német, a francia, luxemburgi) „egyszerű” ember. A föld művelésében hasonlóak vagyunk. Hej, ha ezt Voltaire látná! A föld gondozása, művelése nem csak uniós alapkövetelmény. Ettől Európa Európa.
    A nyugodt, rendezett brüsszeli agglomerációban estefelé még mindig visít egy fűrész, betonlapokat vágnak. Építkeznek. Hangos, elmúlt hét óra, de még világos van, hát nyomják. A harmadik napon (estén) figyeltem fel az éktelen zajra. Ebben az időben, nálunk, a zuglói kis utcánkban az örökmotoros buherálók sem zakatolnak, szívós polgári kiállással sikerült erről leszoktatni őket. Különös, a rendszerető nyugati embereknél is előfordul a rend- és csendzavarás? Későn esteledik, tovább tart munka, utóbb még fél kilenckor is sivított a fűrész. Vannak tehát szabályszegők Belgiumban is. Fel fogják jelenteni őket, nyugtat egy ott lakó. Semmi gond, minden a helyén van. (Lejegyezve: 2014. április 8-án. Nem tudom, megtörtént-e a feljelentés, a ház biztosan megújult.)

  317. A kert nagyon embernek való valami. Már az indulás is egy csodakerthez kötődik: az édenkerthez.

  318. Szcs (Ad: Kert) szerint:

    Legújabb munkámban sokat foglalkozom a kerttel. (Talán még a keres – körbe jár? – szavunkban is benne van). Az ar-er kapcsán ismertem fel, hogy a „gömbölyű” körte, és a „szegletesebb” kert szavunkban benne lévő kör-ker-nek is – ahogy a Cuczor-Fogarasi szótár szerint „a mozgásban lévő testnek majd ide, majd oda hajlását” kifejező, a téboly, tébolyog, tévely, tévelyeg, téved, téveszt, tép éstétova szavakban benne lévő té tőnek a távol, tántorog, támolyog szavak tövét képező ta – van egy, a karika szóban benne lévő, mély hangrendű változata is: a kar. Szatmárban karika kellett a kulcsoknak, a malac orrába, az ingaóra láncára, a szekér lőcsébe, s a milotai Puskás Pista bácsi műhelyében láttam különleges „karikagyűrűket”, jászolkarikákat, amelyeket járomszög vastagságú, a lángon megtüzesített, majd kalapáccsal megfelelő hosszúságúra vágott vasdarabokból, nyújtással, görbítéssel (körbítéssel?karbítással? ) alkotott meg a mester.
    Minden bizonnyal a kert szó ker elemének megfelelő kar a töve a (be van kerítve, azaz karítva) a karám, és a karaj szavainknak, és a kerek mély hangrendű változata, a karak az alapja a bátor, erős, véleményét kereken kimondó embert jellemző karakán szónak is.
    Botpaládon volt egy vesszőkerítés, a Barta-rekesz. A családnévvel összekapcsolt köznév, a rekesz, a sövény- vagy napraforgókóró kerítést jelentette a faluban. „Vóut nekem ety kecskéim, tudod-ie, kerbe rekesztettem tudod-ie, megette a farkas, tudod-ie, csak a szarvát hatta meg, látod-ie?” – „ienekeltük” gyerekkoromban. A gazdaság a sövénnyel kezdődött, ami kerítés volt a vadak ellen, kerités a tyúknak, malacnak, tehénnek. „Amik kerities nincs fonva, annyi az ember telke, mint a nádas, minden keresztülmászhat rajta” – mondta a túrháti ember.
    Kellemes húsvéti ünnepeket.kívánok. Szavalóversnek – stílszerűen, az megy a szívmelegítően kedves írásodhoz – az “Én kis kertészlegény vagyok, rózsafákat locsolgatok, el akar hervadni, meg-e szabad locsolni… ” locsolóversikét ajánlom. (a meg-e a klasszikus hiba illusztációja, sokan “így szokják” mondani).

  319. Egyszer Tempfli püspöktől hallottam, hogy Erdély sorsa az ágyban dőlt el. Amelyik magyar lány nem tud túrót készíteni, azt tanítsák meg rá. Az aludttejet kb. 50-60 fokra melegítjük lassú tűzön. A kicsapódott túrót tüllhálón felfogjuk, lecsurgatjuk. Kész a túró. Kérdem: Mi a túró nehéz az elkészítésében?
    🙂

  320. Dénes László (Ad: A Bega-partján) szerint:

    Na, ennyi tellett tőlem hirtelenjében váradi látogatásod után:
    http://www.reggeliujsag.ro/mar.....-nyelvben/

  321. 1. Legszebb öröm a káröröm.
    2. Ha engem ér azt mondják rólam: Kínjában röhög.
    3. Megnyugtató, hogy van elég édesség, mindenkinek mindenhova jut: hedonizálás.
    4. Egy édes habokkal pamacsolt arc önmagában is komikus.

  322. Dénes László (Ad: A Bega-partján) szerint:

    Kedves Géza, utólag is köszönöm többünk nevében csütörtöki nagyváradi előadásodat, kár, hogy a vendéglátók úgy siettek-siettettek, nekem úgy tűnt, a hallgatóságnak lett volna még kérdezni- és hozzáfűznivalója… De rátérek a lényegre: furcsa nekem ez a Bega (A Bega partján című naplóbejegyzésed kapcsán), mert én nemcsak hogy úgy tanultam: Béga, hanem lexikonokban, szótárakban sem szerepel Begaként a bánsági folyó neve, hacsak nem valamely régi kiadványban, mert bár voltak korok, amikor e-vel írták, de a XX. századtól már nemigen – Kiss Lajos etimológiai szótára szerint sem. Ölellek, Dénes László

    • balazsge szerint:

      Kedves Laci, köszönöm: néha a kevesebb több, ahogy a retorika tartja. Bega-kérdésben természetesen igazad van, megzavart a sok forma: Béga (ez az alap), de Delesaga Gyula (Temesvári kalauz, 35-36.) szerint van Böge, Böga, van román és német: Bega,a régi magyarban is volt Bega, 1851-től Béga… Bégé, azaz Balázs Géza

  323. PÁL GYÖRGY szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!68-ban építőtáborban(Csabagyöngye)a Dréher és a Kopott báró között lapátoltuk a patak medrét! Rég volt,jó buli volt! Üdvözlettel,Gyuri. A Briksonban laktunk és a patakra jártunk fürödni!

    • balazsge szerint:

      Szép emlék, de én akkor még kisfiú voltam, nem építőtáboroztam. Csak 15-20 évvel később: Velencén, Lakiteleken. Viszont a Dréher tó és Kopottbáró között vagy tízezerszer bicikliztem. Kb. 1976-78 táján ismét volt építőtábor a patak mellett. Alig várom, hogy megépüljön végig a Rákos-menti kerékpárút. üdvözlettel: BG

  324. Kedves Tanár Úr!

    Bajai, internetes témában tartott előadása gondolatébresztő volt számomra. Amit a kortárs állapotokat vizsgáló néprajzról (hogyan is nevezte ezt?), kulturális antropológiáról mondott egybecseng érdeklődési körömmel. Építészeti tanulmányaim mellett szívesen foglalkoznék e kérdésekkel (természetesen nem nyelvészi végkicsengéssel).

    Milyen lehetőségeket tudna figyelmembe ajánlani? Könyvek, kurzusok érdekelnének például, de ha egy egész szakot is figyelmembe tud ajánlani, ami kultúrák vizsgálásával foglalkozik, nagyon hálás lennék!

    Segítségét előre köszönöm!

    • balazsge szerint:

      Kedves Máté! A kulturális antropológia ez a terület, de a “hagyományos” néprajz szakok is mind tartalmaznak ilyen tudást. Nyelvészeti oldalról pedig az antropológiai nyelvészet foglalkozik a jelzett kérdésekkel – erről Takács Szilviával írtam könyvet. Ha további kérdése van, közvetlenül az ímélcímemre írjon. Üdvözlettel: BG

  325. stanczik-starecz ervin (Ad: Rádió) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr! Ma hallottam Szörnyűséges és rettentő… címmel műsorát. Lőrincze Úr óta hallgatok nyelvművelő műsorokat, melyet a nagy nyilvánosságnak szántak – másképp nem is lehet… Főiskolán és egyetemen ,sajnos nem jut effélékre idő, ami pedig elengedhetetlen. – Úgy gondolom, mint egy szakmai fészekaljból való,hogy műsorfolyamának egyik zárókövéhez érkezett, amikor az említett témával foglalozott, ugyanis nyelvi játékuk messze túlmutat a nyelvészet-nyelvhelyesség határain. In concreto: társadalmunk/ Legyen a világ!… ellaposítás./ óriási problémája a nyelvi elsekélyesedésen kívül, mely a példájukban épp nyelvi dagályosság formájában mutatkozik meg, hogy az emberi kapcsolatok,a múlt értékei, a példaképekhez való hasonulás etc.megvetendő kacatokká váltak a többség szemében. NEM IS ÉRTEM, MIÉRT NÉZNEK AZ EMBEREK SZAPPANOPERÁKAT, HISZ ZÖMÜKBEN ŐK IS EGY EFFÉLE MŰFAJ ÖNTUDATLAN SZEREPLŐI! A FELOLVASOTT-ELJÁTSZOTT SZÖRNYŰSÉGES DIALÓGUS PERCENKÉNT MGISMÉTLŐDIK A KÖRNYEZETÜNKBEN.Szinte az az érzés vesz rajtam erőt, hogy felesleges valakinek kijavítanom csúf, helytelen, bárdolatlan, pallérozatlan, hiperredukált megnyilatkozását, mert evvel a bensejében uralkodó zűrzavarra,káoszra utalnék, és evvel megsérteném. Nos,ebből következik, hogy a nyelvművelő magányos, kóbor lovag, akit mindenki féleszűnek néz, akárcsak Don Quijote-t vagy engem. A kiterjesztés bűnét és felelősségét kivételesen nem vállalom magamra, tekintettel, hogy jól ismerem kitartó és szakmailag megalapozott munkálkodását. Üdvözlettel: Stanczik-Starecz Ervin, egy régi lengyel nemesi család utolsó sarja, aki igen fontosnak tartja a nemzeti nyelv egészségben tartását.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Stanczik-Starecz Úr!Köszönöm, hogy megértette a műsor üzenetét. A műsor egy paródia volt, egyébként Váry Gábor barátommal beszélgetve alakult ki (szégyellem, hogy a nevét nem mondtam be, örülök, hogy itt megemlíthetem). A politikai “beszélgető-“, “elemező-” és “értelmezőműsorok” stílusát, sőt éthoszát kívántuk bemutatni, ha “kiterjeszthető”, akkor az a jelenet erénye vagy hibája. Ne temessük a nyelvművelést, bár én soha nem vallottam magam annak, efféle gondolatokat még egy ideig szeretnék eljuttatni kortársaimhoz. Üdvözlettel: BG

  326. Egri Istvánné szerint:

    Kedves Balázs Géza

    Tegnap hallgattam a vazsmegyei tájszólásokat.Anyukám odavaló volt, gyerekkoroban az alábbiakra emlékszem, hátha érdekes lehet, vagy nem hallott róla:
    – körti
    – sziva
    – tik
    – há mísz?
    – e menek oara
    – dicsétaássék

    Üdvözlettel: Egri Istvánné

  327. Szűcs Gábor (Ad: Nagyrákosi ház-hazám) szerint:

    Talán nem az önkormányzatnak kellene pénzt fordítani (és pályázni) rá, hanem a református egyházközségnek. Velük kellene fölvenni a kapcsolatot.

  328. Sz. Tóth Gyula (Ad Jelromlás) szerint:

    Az „interdiszciplináris együttgondolkodás páratlanul baráti és ösztönző jellegét és a „tudományok közötti együttműködést” szorgalmazva hozzáteszem: az iskolai oktatásban, már kisiskoláskortól kezdve, ezért fontos az anyanyelv változásait összegyűjtő anyagok figyelembevétele és a szemiotika. A kisgyerek még nem olvas, de már jelekkel tájékozódik, gazdálkodik. Már a számítógép billentyűzetét is klopfolja. Nemzetközileg is tájékozódik. Ez felhasználható. (Ne feledkezzünk meg a kulturálisan eltérő jeleknek a nemzetközi kommunikációban összehozó-összekapcsoló jelentőségéről.) A jelek tobzódása kíváncsivá teszi a kisiskolást, a motivációk el is ragadják. Az iskolának eme viszonyok között kell megtalálni az olvasáshoz (a jelfogáshoz-értéshez) való utat. És bővíthetjük a kört: ehhez hozzá kell venni a „végtelenre rányíló (rejt)jeleket”, ahogy Csejtei Dezső filozófus írta. Így jutunk el a szövegekhez, jöhet a fogalmiság, a képszerűség. És akkor nem kérdés, hogy a film, a tánc, a képzőművészet bevihető-e például az irodalomtanításba. Egyetértek: sokféle diszciplína funkcionális szerepének ötvözésére, szintetizálására van szükség a tanításban. (Sz.T.Gy.)

    • balazsge szerint:

      A szemiotika nekem nem csak elmélet, keret, nem csak módszer, hanem egy minta tudományos közösség is. Itt a filozófus, szociológus, esztéta, irodalmár, néprajzkutató, művészettörténész és nyelvész ugyanazt a dolgot sok oldalról nézi, elemzi, kikapcsolódik a tudományos versengés, mindenki azzal van elfoglalva, hogy az értelmezés miként bővíthető, gazdagítható.

  329. Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”. (József Attila)

    Kedves Géza!

    A tegnapi, meghatóan, fájóan gyönyörű vallomásodat, Confessiones-edet egy fájlra is elmentettem. Ez a Te igazi lelki portréd. Régóta tudom, hogy a legnagyobb zseni vagy, akit eddig az életben megismertem. És hidd el, ez nem túlzás. A minőséget hoztad magaddal, szüleidtől, nagyszüleidtől és még messzebbről kaptad. Az az óriási tudásmennyiség, ami benned van, ezzel a kvalitással függ össze. És azzal a szerénységgel, alázattal és emberi tisztességgel, aki Te vagy, Balázs Géza.
    Hálás vagyok a Sorsnak, hogy személy szerint engem is megajándékozott Veled. Egyszer már leírtam Neked, hogy mindig Kosztolányinak a “Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse” sorait juttatod eszembe.
    Most, hogy nagyon “belém kóstolt” az elmúlás, sok mindent még érzékenyebben, gazdagabban látok én is. Az igazi értékek még jobban felragyognak bennem. Mint valaha, amikor szeptemberben olyan csodálatos volt a Tisza vize, hogy estére alig tudtam kijönni belőle. Éreztem, hogy az a szezon utolsó napja. És másnap végérvényesen vége is lett a nyárnak. Jött a hideg, a szél, az eső. De – ahogy a tegnapi április 2. az írásod miatt – örökre a lelkemben maradt az a gyönyörű, “szeptemberi áhítatos” nap is. Tudom, hogy amit most leírok, nem csak az én véleményem. Itt az én városomban is – anélkül, hogy tudnák azt, hogy ismerlek – sokan rajongással beszélnek előttem a műsorodról, a honlapodról. Egyszerű munkásemberek, öreg nyugdíjasok. Meglepő és megható ez két oldalról is. Aki az értéket felismeri, az maga is értékes ember.
    Jó érzés, hogy én is közéjük tartozhatom.

  330. Molnár Attila szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!

    Somogyhárságyi r.k. plébános vagyok. Nemrégiben megosztottam a Facebook-on egy kedves szösszenetet,párbeszédet, mely köztem és megmosolyogtató, de kétségkívül ősi somogyi nyelvjárásban beszélő 87 éves néni között zajlott. Megdöbbenve észleltem, hogy az amúgy nagyrészt somogyi ismerőseim számára ismeretlen a somogyi ősi “ő”-zős tájszólás, jórészt inkább a “szögedi” Móra-novellák ugranak be erről nekik.(Én amúgy gyergyói székely vagyok.) Kérdezném, hogy volt már erről elemzés, ismertetés a “Tetten ért szavak”-ban? Mert érdekelne, ha igen… Amúgy rendszeresen örömmel hallgatom műsorát az MR1-en, értékes és izgalmas.
    Tisztelettel: Molnár Attila plébános

  331. Jáky György szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Bocsánat, amiért ismeretlenül zavarom, de az Ön honlapját találtam szinte egyedüliként, mint nyelvészettel foglalkozó szakemberét. Olvasmányaim során néha szembesülnöm kell azzal, hogy vannak számomra ismeretlen magyar szavak. Irodalommal foglalkozóként számos nyelvi rejtelmeket taglaló könyvem van, de egyikben sem találok néhány móriczi kifejezést. Móricz Zsigmondot mindig nagy várakozással veszem kezembe, mert örökké tartogat meglepetéseket. Most konkrétan két szót keresek, az egyik ige, a másik jelző. Cancékol és lapisnyák. Móricz szavával feltehetném a kérdést, mit jelent, ha egy lapisnyák ember cancékol? Hol lehet vajon e szavakat megtalálni, a Czuczor-Fogarasi megbukott e téren (is). Tudna-e nekem olyan könyvet ajánlani, amelyben a feledésbe merült vagy a hétköznapi használatban igazán talán soha polgárjogot sem nyert szavak jelentését megtalálhatnám?

    Köszönettel, tisztelettel Jáky György

    • balazsge szerint:

      Tiszelt Jáky Úr!
      A http://www.e-nyelv.hu nyelvi gyorsszolgálata ingyen és gyorsan válaszol ezekre a kérdésekre, itt a honlapon nem szoktam ezekre válaszolni.
      Most kivételt teszek: cancékol – jön-megy, csatangol. Móricz tájszavaira jó eséllyel bukkanunk a Szatmári szótárban vagy az Új magyar tájszótárban. A lapisnyák ott nem szerepel, de a honlapomat gyakran nézi egy ős-szatmári kollégám, remélhetőleg ő tudja a választ és ideírja, üdvözlettel: BG

      • Szathmáry szerint:

        A honlapodon Neked feltett kérdéssel kapcsolatban ha segíthetek, vagy (ha ismered a szavakat) “rád erősíthetek” .. A lapisnyák és a cancékol is hang(ulat)festő szó. Előbbi nagyjából a köznyelvi melák-nak, utóbbi a nehézkesen baktat-nak felel meg. A cancékolt (canciekol) a szatmári nyelvvel kapcsolatos dolgozatomban én is említem. A cancékol-ban – gyermekkoromban gyakran hallottam – én a nehézkességet feltétlenül benne érzem, a lapisnyák-ban pedig (lapos?) a jellegtelenséget, a teszetoszaságot, a teddide-teddodaságot, a melákságot. Szathmáry

  332. Demcsik Attila szerint:

    Kedves Géza!
    Első megkeresésem valószínűleg “mellément”…
    Így újra próbálkozom.
    Kíváncsi vagyok a véleményére egy újabb szörnyszülött szóösszetételről:
    “enteriő(!)r-stylist…. – talán lakberendező….biztosan nem belsőépítész, mert ők azért tudják, hogy milyen diplomájuk van..
    Üdvözlettel
    Demcsik Attila ötvösművész

  333. Szatmári László szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Nyomdászként rendszeresen belefutok olyan ügyfelekbe, akiknek bizonyos típusú szövegek írásmódjában “vitatkozni” támad kedvük. Amíg a “vita” tárgyára nemcsak fejből (mert annak “nem kötelesek” hinni), hanem írásban is megcáfolhatatlan bizonyítékom van a győzelemre, addig nincs baj. Azonban esküvőre, ballagásra szóló meghívók esetében már nem először fordul elő, hogy amit állítok, azt bizonyítani szeretném, de erre vonatkozó egyértelmű forrást nem találok. Konkrétan a helyesírási szótár fejtágító részében sem, az interneten talált meghívóminták pedig hadd ne legyenek már hitelesek ebben. Az eldöntendő kérdés akár banálisnak is nevezhető, én sem vagyok tökéletes, hogy mindent tudjak… remélem, Öntől megnyugtató választ nyerek. Most konkrét intézménynév nélkül hozok fel példát. Történetesen az időpont, helyszín adatairól van szó: kellenek-e azok a fránya vesszők vagy nem? Mert én mindig a “kellenek” álláspontot képviselem, hogy tagolt legyen a szöveg. Szerintem felolvasva is apró szünetet tartunk ott. De győzzön meg nyugodtan, ha hinnem kell a vessző nélküliséget pártolóknak! (Történetesen legtöbbször pedagógus az “ellenfél”, aki diplomáját pajzsként maga elé tartva próbál dominálni a küzdelemben, de pont ez az a réteg, amelyiknek helyesírás terén többször sikerült már megnevettetnie.)
    A példamondat: “Szeretettel meghívjuk iskolánk ballagási ünnepségére, melyet 2014. május 3-án, 10 órakor, az iskola dísztermében tartunk”
    Ezzel kapcsolatban további kérdésem a mondatvégi írásjelre, illetve hiányára vonatkozik. Itt nem szoktam kitenni, de nagyon makacs ügyfeleknél engedek. 😉 Ha Ön szerint mégis tegyek, ám legyen! Mielőbbi válaszát nagyon várva tisztelettel:

    Szatmári László

  334. Sz. Tóth Gyula (Ad: Egy tanszék likvidálása) szerint:

    Micsoda meglepetés! A bükfürdői Apartman Hotel szobájában olvasom a bejegyzést Kósa András könyvéről. A tudós tanár–tanár tudós itt néz rám, a számítógép melletti borítóról, a dedikált könyvet magammal hoztam, hogy írjak róla. Mint tettem az Értelmiségi körökben című munkája kapcsán, amelyet, készségesen, a Vasi Szemle jelentett meg, lévén szó a szűkebb hazából elszármazott, nemzetközi hírű személyiségről. (Az is érdekes: Balázs Géza egy-két könyvéről is írtam, A pesti nyelvről készült recenzió megjelenés előtt). Tudjuk, hogy Kósa professzor nemcsak anyanyelvvédő, de a magyar irodalom alapos ismerője, idegen nyelveket beszélő, széles műveltségű ember. Tevékenységét a „problémaérzékenység” hajtotta, munkásságára a folyamatos innováció volt jellemző. Balázs Géza nagyon becsüli idős kollégáját, több példát is említ a könyvből. A bejegyzést a matematikaprofesszor egy Marosvásárhelyen elhangzott előadásához fűződő néhány gondolattal toldom meg. A világot gazdagító és színesítő oktatás kapcsán – mégis – felvetődik benne egy „sajátos hiányérzet”. Ehhez egy spanyol költő szavait idézi: „A lélek rendjét megteremteni: ebben áll a tudomány hatalma, nem a világ megismerésében.” Vagyis: a tudomány hatalmát és nem a hasznosságát hangsúlyozza a professzor. Nem fennen hirdetett nagydolgozatok fényesítik az eget fejünk felett. Jobb, ha az ember nemcsak beszéli a nyelvet, nemcsak ír tudományos-fontoskodón, de „teszi”. Műveli. A lélek rendje felé hát a nyelv szárnyain. (Sz.T.Gy.)

  335. Wavrik Zsuzsanna szerint:

    Segítséget kérek a tegnapi műsor meghallgatásához, – a Hangtár nem hagyta
    Hálás köszönet!
    Szívélyes üdvözlet

  336. Zöldfülű Zoszima záróráig zavarog zárthelyikkel Zebaothnál. (Jó pap holtig tanul.)

  337. Szörnyű ez a krími krimi!

  338. Berkes Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A sajtóban megjelent hírek kapcsán három kérdés fogalmazódott meg bennem.

    1. Ön lesz a Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója?
    2. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport tagjai lesznek a Magyar Nyelvstratégiai Intézet munkatársai?
    3. Ha igen, akkor megosztaná a nyilvánossággal, hogy mire és hogyan fog elkölteni a Magyar Nyelvstratégiai Intézet 100 millió forintnyi közpénzt?

    Válaszát előre is köszönöm!

    Üdvözlettel: Berkes Zoltán

  339. Kedves Géza! Hozzáférhető előadása az érzelmekről a hét főbűnről és a nyolc boldogságról? Elég kemény lehetett ennyiféléből keverni egy sikeres kerek egészet.
    Érdekelne.
    Üdv.

  340. Csicsely Tamás (Ad: Mikronézia elnökénél) szerint:

    Kedves Géza,
    biztos vagyok abban, hogy aki elkezdte, végig is olvassa az írásodat…

  341. Kedves Géza,
    szomorúan olvastam bánatos írásodat a hétvégi Magyar Nemzetben. Sajnos igaz: a kommunikáció vége, volt egy ilyen jegyzetem pár éve. És a helyzet “fokozódik”.
    Újabb jegyzetek kerülnek be a noteszkönyvembe, nem akarlak ezzel traktálni, csak annyit: oda a (Montágh), a Zsolnai kommunikációs oktatás. És a te megannyi törekvésed.
    Pár éve, amikor érettségi utáni (1-2 éves) iskolákban tanítottam (társadalomkulturális alapú) kommunikációt, illem-etikett-protokoll, kis filozófiával, a fiatalok élvezték. Nem a “magaskultúra” felemlegetése a fontos, a kommunikációnak van (volt) emberi alakja. El tudták mondani, honnan jöttek, kik ők és mit akarnak. Még a szitán is átláttak kicsit. Ma “locsogás és csaholás”, fenn és lenn:
    “Csak az ember olvas, mondta Márai. És hogy állunk a beszéddel? A kommunikációt felsőbb szinten tanítják, kommunikációs szakokon diplomát lehet szerezni, kommunikációs főiskolák és kommunikációs szakemberek tündökölnek. De a fiatalok nem tudnak érdemben csevegni a munkahelyi felvételin, írja szomorúan Balázs Géza. Mit csevegni?! Nem tudják elmondani, miért mentek oda. Kik ők és mit akarnak? A kommunikációnak vége, a beszélgetésnek vége. Marad a locsogás és a csaholás. Meg a boldogtalanság.” Azért az iskolának is “el kellene gondolkodnia…” a dolgon.

  342. A Pompejid az igazán pompejs. Döbbenetes.
    Csokonai Kultúra avagy pofók című komédiája alapján azt az elferdített címet is adhatnánk neki: Kultúra avagy pofon, Majakovszkij Пощечина общественному вкусу, Pofon a közízlésnek című kiáltványát idézed. Hogy mik vagynak ma már szép hazánkban?!
    De gustibus non est disputandum.
    Ízlések és pofonok.
    Az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod- mondja a közismert LGT-sláger. Az elsőkön (Győzike, a való világ) már rég túl vagyunk. De hogy “ugye, mi jó barátok” lennénk velük, az erősen “disputandum”.
    Örülök, hogy ezt is kipróbáltad, és megosztottad velünk az ÉLlményt. (Bár a HALmány szó jobban illene rá).
    Újabb szín a palettádon. Remek írás. Ahogy a többi, ez is igazán elgondolkoztató.
    Több is annál: felkavaró. Kellemes hétvégét, láva- és kőzuhatagmentes március elejét kívánok mindnyájunknak. .

  343. Felkavaróan gyönyörű az én lelkemben még Fejéregyházaként élő Fehéregyházával kapcsolatos írásod is. Nagyon megdobogtatta a szívemet. Petőfi a maga ezerszínűségével mind a mai napig megmaradt kedvenc költőmnek: a Tiszát, Veled közös szerelmemet is – gyermekkorom óta – úgy látom, ahogy ő láttatja velem. Ez a szívdobogtató jegyzeted is legfőbb, legemberibb tulajdonságodról, egyik legnagyobb értékedről, a hűségről szól. Az utolsó előtti sorban az “az mester” álszintagma z-jét (bár “kedvesen archaikussá” teszi a befejezést) légy szíves törölni.

  344. Sághy Attila szerint:

    Tisztelt Balázs Géza a tegnapi napon örömmel üdvözöltem műsorát. Kérdeztem a “fog lenni; meleg tud lenni ” szóalakok használatának okát, sajnos rövid üzenetemet nem találom.

    Sajnálom,hogy nem sikerült kapcsolatba lépnünk.

  345. TA (ad A torony) szerint:

    Géza kedves, a magad módján Te is megemelted ezt a tornyot. Te a bizakodással, ők a daruval. Jó látni, ha az emberek azt teszik, amihez értenek. TA

  346. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza, ez az üzenet a “A torony” jegyzetedről jutott eszembe, bár nem kapcsolódik közvetlenül a témához…
    A hétvégén Budapesten jártunk. Nagyon élvezzük a várost, egyre szebbnek tűnik. Szép kiállításokon voltunk, galériákat látogattunk, remekül ebédeltünk, vacsoráztunk, jól éreztük magunkat. Szombaton egy belvárosi garázsban parkoltunk le, ahol vasárnap egy kisprotolt, tetovált karú feketébe (T-Shirtbe gondolom a tavaszias időjárás miatt) öltözött úriember “kedvesen” fogadott minket, elkérte jegyünket, s elmondta, hogy nála kell fizetni. Kártyával nem lehet, csak készpénzzel. Mivel hivatali autóval voltam, s a kocsimhoz tartozó kártyával nem lehetett fizetni, kértem egy számlát… Válasz: az nincs, saját felelősségemre az automatánál megpróbálhatom, de akkor talán nem fog kiengedni a sorompó. A személyzet ezért nem tud felelősséget vállalni, ha számlát akarok, akkor talán örökre itt maradhatok… Kicsit fenyegetve éreztem magam… Szerintem, ha valaki nem tud magyarul, hasonló esetben az az érzése lehetne, hogy átverik. Pedig ebben az esetben (szinte) mindenki jól járt. Én amiatt, mivel rövid fejszámolás után rájöttem, hogy kb. a felét fizettem, mint amit kellett volna. A vasárnap ellenére a rablók és szélhámosok ellen odatelepített személyzet is jól járhatott, néhány perc alatt megkereste az átlagos magyar havi bér 10 százalékát… Hogy ki nem járt jól: a város, mivel valószínű aznap nem én voltam az egyedüli, aki külföldi rendszámú autóval parkolt ott, viszont nem tud magyarul, nem értette a helyzetet, tehát felháborodott s környezetét lebeszéli arról, hogy valaha is Budapestre utazzon. Valójában én sem jártam jól, mivel számla nélkül saját zsebből fizettem (túl fogom élni). Valószínűleg adóbevétele sem sok lesz az államnak a pénzemből…

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás: a megrendszabályozott taxikat kipróbáltam. Lakás-Népliget egyszer 2000 és egyszer 4000 forint. Ugyanúgy állnak a hiénák a Keleti pu.-nál és a Népligetnél. De másutt sem jobb a helyzet. Manila reptér és szálloda: 6x mentem ugyanúgy, az árak 220-600 pesó között szóródtak, de szóban 1500-ért is el akartak vinni. Jó, Ausztriában, nálatok ilyen biztos nincs, G.

  347. Nagy Éva szerint:

    Nekem úgy tűnik, az élet elég hosszú, csak nem elég széles.
    Edith Evans

    :))

  348. Sz. Tóth Gyula (Ad A torony) szerint:

    Az írásba foglalt templomtorony meglendíti a gondolatot. A zuglóiak (mint én is) felnézhetnek a templomtoronyra, igazodási pont. Nem „toronyóra lánccal”, hanem a harangszó jut eszembe. Mert mint S. Király Béla írja: „A harangok egy település lelkének éneke. Lelki manna az átutazó idegennek is, melynek ütemére lelassítja lépteit, percekre átlényegül, visszasuhan a múltba, a gyermekkorába s talán azon is túl. Mélységes mély a múltunk kútja; a harangszó vödörként húzza fel belőle az éltető emlékvizet.” (Harangzúgás vagy amit akartok? Magyar Nemzet, 2014. január 20.) A szép fogalmazás kedves emlékeket idéz fel bennem Luxemburgról – „Luxemburgi harangok”. A 2000-es évek elején több időt tölthettem e vonzó, hangulatos kis országban, „gyöngyszem” ahogyan Lackfi János fogalmazott rövid ott tartózkodása nyomán. Ezt megerősíthetem. Cili lányom kis családja négyévi diplomáciai kint tartózkodása során gyakran látogattunk oda. (Dani unokánk ott született.) Megragadott az ország, természeti adottságaival, gyönyörű tájaival és emberi hangulatával. Bekapcsolódtam a luxemburgi társadalom történetének megismerésébe, én az oktatást tanulmányoztam, máig ható, érvényes anyag jött össze. Írtam is erről a „Tanári noteszkönyvekben” és cikkekben. (Lásd Luxemburgi pedagógiai anzix. Új Katedra, 2003. nov.-december, 20-21. A luxemburgi oktatás. Köznevelés, 61.évf., 2005/5. sz. 12-13. Az európai észjárás luxemburgi példája globalizációs erőtérben. Barátság, 2009. XVI. évf., 5. sz. 6231-6243. http://nemzetisegek.hu/reperto....._49-52.pdf. Fennmaradó együttélés a háromnyelvű kultúra bázisán. A luxemburgi oktatásról. Barátság, 2010. XVII. évf., 1. sz. 6354-6356. http://nemzetisegek.hu/reperto....._52-54.pdf.)

    Nos, Luxemburgban feltűnt, hogy gyakran harangoznak. Sok a templom, vallásos a nép. A harangzúgást vitte a szél, a hegyek falai harmóniaszólamba zengették a hangokat. Megnyugtató volt. Arra nem emlékeszem, hogy éjjelente is óránként kondultak-e a harangok, lehet, de nem zavart. A fentebb említett cikkben szomorúan számol be a szerző, hogy Franciaországban a kis falvakba kiköltöző városiak panaszkodnak az óránkénti harangzúgásra, petícióval tiltakoznak, az éjjeli harangozás megszüntetését szorgalmazzák. Egyszer mi is töltöttünk pár napot egy kis, kétszáz lakosú faluban, régi kedves barátunk, Maryvonne vendégei voltunk Touarsais-ban, Tours alatt délre, a Loire-völgy közelében. Ott még éjfélkor is kondult párat a harang, óránként ütötte az időt. De nem zavart. A kis falucskák templomtornyai egy ország közösségeinek összetartó jelképei, miként Charles Trenet énekel erről Douce France című megható dalában.

    Mások a szokások Luxemburgban és mások Franciaországban, mások a szabályok is. Az furcsa, hogy a vidékre kiköltözők, miután letelepednek, máris meg akarják változtatni az ott élők szokásait. Akiket a harang kondulása zavar… nem a harangban van a hiba. A luxemburgi, a francia harangok közvetítették a vidék, a táj lelkét, „lelki manna” volt számomra. Még most is hallom zúgásukat. Még itthon is pihentetnek. (Sz.T. Gy.)

  349. Gál Gabriella szerint:

    Jó napot kívánok!

    Kicsit meglepődtem, amikor a “Budapest Music Center” névvel találkoztam. Mivel az intézményt a Nemzeti Kulturális Alap támogatja – bár jóllehet, magánkezdeményezés -, azt gondolom, hogy az angol helyett helyénvalóbb lett volna magyarul elnevezni vagy átnevezni (van olyan logó, ahol szerepel alatta magyarul). Különböző országokból érkezett külföldi ismerőseim meglepődve kérdezik, hogy miért van Magyarországon ennyi idegen (főként angol) nyelvű elnevezés, kiírás. Lehet, hogy szigorúbban kellene szabályozni azt, hogy legalább kulturális jellegű állami támogatást ne kaphasson olyan intézmény vagy program, aminek nem magyar az elnevezése. Hogyan bízhatunk úgy a Kulturális Alapban, hogy tényleg a magyar kultúrát közvetíti, amikor annak egyik legfontosabb alappillérét, a nyelvet nem óvja meg.

    Üdvözlettel:
    Gál Gabriella

  350. Zavarokkal tele van a nyelvünk, de ez többnyire nem bántó. Pl. a vörösbor általában bordó, a fehér sárgásan átlátszó, a száraz az igazából nedves. Átszállok, leszállok a járművekről. Szöget üt a fejembe…

  351. Kanizsay Zsolt szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Régóta hallgatom a rádiós műsorvezetőket, s azt figyeltem meg, hogy van néhány magyar szó, melynek szinte kizárólag az idegen megfelelője használatos részükről. A magyar változat gyakorlatilag kihalt a “szótárukból”. Ma már azért hegyezem a fülem, hogy kitől hallom meg végre először az inspirál helyett az ösztönöz, a szimbólum helyett a jelkép és a tradicionális helyett a hagyományos szót, hogy csak a három leggyakoribbat említsem.
    Egy másik példám pedig a különböző járművek gumiabroncsainak kiterjedésbeli méretéről szólna, amit szinte mindenki vastagnak vagy vékonynak mond, holott az igazából széles, illetőleg keskeny.
    Üdvözlettel
    Kanizsay Zsolt

  352. Gyönyörű írás.

    Pilinszky János Éjféli fürdés című versének hangulatát adja.

    Mert lenn hináros rét lobog,
    alant a kagylók boldogok,
    szivük remegve tölti meg
    a fénnyel érő sűrü csend.
    És mintha hívást hallana,
    zuhanni kezd az éjszaka,
    moszat sodor vagy csillagok,
    nem is tudom már, hol vagyok?
    Talán egy ősi ünnepen,
    hol ég is, víz is egy velem,
    s mindent elöntve valami
    időtlen sírást hallani!

    Amellett, hogy érdekes, izgalmas, egzotikus az írásod, olyan mintha versben írtad volna, muzsikája van.
    Csak ezt a kis részletet nézzük!!!

    Nan Madolért mentem el Mikronéziába. Óceánia óriási térségében, a kultúrák és nyelvek kavalkádjában csak néhány korai kőkultúra maradt

    Te a hangok (m-m-m, k-k-k-k, a-o-é, i-o-é, ő-e-á-i o-a-i) ütköztetése, szerves, magából a nyelv szerkezetéből kinövő alliterációid alkalmazása közben olyan nyelvi rendszert társz elénk,amelyben a magán- és mássalhangzók összecsengése koránt sem véletlen. A nyelv törvényszerűségéből fejlenek ki mondataid, nem is veszed észre, kiindulsz egy szóból, s annak zenei mivolta, mint a mágnes vonja maga után a többit is, szinte mindig olyanokat, amelyek hangzásbeli sajátosságuknál fogva kiegészítik az elsőt.
    Gyönyörű. Mintha egy hangversenyteremben vagy egy templomban ülnék. Ünneppé varázsoltad a szombatomat.

  353. Csicsely Tamás (Ad Nan Madol) szerint:

    Kedves Géza,
    érdekes követni a térképen utatokat, a Phonpei körbeutazása valóban körútnak tünik. Félre rakom a leírásaidat, talán egyszer (remélem) hasznos lesz számomra…
    Üdvözlettel,
    Tamas
    (sajnos nincs FB-m, így a fotókat nem láthatom…)

  354. Stecz Mária szerint:

    Kedves Balázs Géza, a javaslatom “A jó pap holtig tanul” közmondás zs betűs alliteráló változatára: Zseniális zsolozmázó zsarátnokig “zsugorodásgátol”.
    Továbbá a közelmúltban példaként említette a zavaros képekre a következőket: Friss hó esett…/Csordultig megtelt a Bazilika…
    Szerintem ezeknek legalább hangulatteremtő erejük van – látom magam előtt, amint a már szutykos régi havat tiszta, fehér hó lepi be, akárcsak azt, hogy milyen sokan lehettek a Bazilikában. Szerintem naponta számos zavarosabb képet olvashatunk/hallhatunk a médiában (akár a Kossuth Rádióban is.
    Most csak egyik legutóbbi “élményem” osztom meg (televíziós kulturális műsorból): Sok pofont kell lenyelniük…
    Önnek további jó munkát, magamnak további szórakoztató nyelvészeti műsorokat kívánok.
    Üdvözlettel: Stecz Mária

  355. Csicsely Tamás (Ad: Tájfun Manila felett) szerint:

    Kedves Géza,
    remélem olvashatunk további élménybeszámolókat is!
    Üdvözlettel,
    Csicsely Tamás

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás: a következő napokban folytatásokban számolok be a nagy útról, sőt két könyv is forog a fejemben: Nan Madolról, no meg az összeomlott kultúrákról, üdvözlettel: Géza

  356. Barna Róbert szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Január 28-án az “Alliteráló közmondások: A jó pap holtig tanul” című műsorban volt egy felhívás, mely szerint ‘z’ és ‘zs’ betűkkel is próbáljuk a közmondást megfogalmazni.
    Az én megfejtésem ez volna:

    Zsáner zsolozsmás zsiger zsugorodtáig zsírozza zsenijét.

    Üdvözlettel: Barna Róbert

    • Csaba (Ad búcsúzás) szerint:

      A zs-s változatot fölvettem a honlapon az Írások rovatban található Alliteráló közmondások című írásba. Köszönettel: BG

  357. Baksa Balázs szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Nem találtam jobb alkalmat arra, hogy a jómúltkor olvasott “élményemet” megoszthassam Önnel. Egy hivatalos rendőrségi hírben olvastam a következőt:
    “A rendőr-főkapitányság halált okozó segítségnyújtás elmulasztása miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást indított.”
    Jó kis segítségnyújtás az, ami halált okoz… és miért bűn, ha valaki az ilyet elmulasztja?
    Komolyra fordítva: A hivatalos megfogalmazásoknak nincs lektora, aki az ilyen, egyszerű szórendcserén alapuló hibára felhívná a figyelmet? Nyilván a “segítségnyújtás halált okozó elmulasztása” kellett volna…
    Üdvözlettel:
    Baksa Balázs animációsfilm-rendező, Kecskemét

  358. Nyilas Imréné szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    A véleményét szeretném kérni a személyes névmás használatáról. 68 éves vagyok, régen érettségiztem, de már az általános iskolában is megtanultam, hogy a személyes névmás – mint a nevében is van – emberekkel kapcsolatos. Az utóbbi időben egyre gyakrabban használják állatokkal, tárgyakkal kapcsolatban is. Lehet, hogy megváltozott a szabály csak én nem kísértem figyelemmel?
    Kérem szíves válaszát.
    Köszönettel Nyilas Imréné

  359. Kedves Balazs Geza,

    nemreg felfedeztem a tetten ert szavakat a radioban. ma este hallgattam ‘a jo pap holtig tanul’-t es azt szeretnem kerni hogy toltse fel a listat valahova,ha lehet. A ferjem tanul magyarul (mar nagyon halado sxzinten van ) es szeretnem neki es a londoni ‘osztalytarsainak’ megmutatni, hogy milyen valtozatos a magyar nyelv!

  360. Demcsik Attila szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Szeretném a véleményét kérni egy szörnyszülött” szóösszetételről (?), – szóról, szavakról:
    “Enteriőr stylist”, vagy “enteriőrstylist”, vagy enteriőrstylistok (sic!)

    Terjed a szakmánkban (?)…
    Üdvözlettel Demcsik Attila iparművész

  361. Kedves Balázs Géza !
    Nem tudok beletörődni, hogy oly sokszor használják a tévében, rádióban a fantasztikus jelzőt… 🙁 De úgy tudom, ez már régi téma, maga Kosztolányi Dezső is foglalkozott már vele… ÚJABBAN, nagy elharapózott a “tavalyi esztendő során” az helyett, hogy tavaly… (idén…) ÉS: Budapesten, és más városokban kátyúnak hívják az felfagyott utakat, azokat a kis gödröket, ahol hiányzik az aszfalt ! De az nem kátyú ! Olyan csak falun van, ahol a sárban keletkező gödrök a kátyúk. A Ty – betű mutatja a lágyságát, míg a gödör – keményen hangzik…
    KÖSzÖNETTEL és SzERETETTEL:
    Jankovich Nándor (Győr)
    -jajIstenem, itt most mit tegyek ? ezt a submit replyt nyomjam meg ? 🙁

  362. Medovárszky Zoltán (Ad: Rádió) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    A villanykörte használati útmutatóját bemutató műsor után töprengtem, hogy kinek lehet szüksége ilyen részletes tájékoztatóra egy ilyen egszerű folyamathoz.

    Két megoldás jutott eszembe.

    1. Asperger-szindrómások, akik zsenialitásuk ellenére bizonyos egyszerű feladatokat nehezen tudnak összefűzni.

    2. Rövidtávúmemória-zavarban szenvedők. Folyamat közben elfelejti, hogy mit csinált, ezért az útmutató (ha azon jelölést alkalmaz) nagy segítség lehet, hogy emlékezzen hol tartott.

    Üdvözlettel:
    Medovárszky Zoltán

  363. Csicsely Tamás (Ad Somogyi falu) szerint:

    Somogyi falu írásodról jutott valami az eszembe.
    Érdekes és jellemző, amit leírtál.
    Novemberben egy dunántúli kisváros küldöttségének mutattam meg (Ausztriában) előbb egy gazdaságot, ahol gyümölcsöt termelnek (műtrágyát, permetezőszert, még rézgálicot sem használnak), amiből részben gyümölcslevet készítenek, részben eladják. Bárkinek lepréselik gyümölcsét, aki odaviszi, s persze pasztőrözik és palackozzák. Megdöbbentek azon, hogy vannak, akik akár 100 kg almából is levet készítenek, mivel így egy liter almalé kb. 30 centbe kerül, ráadásul a minősége is remek.
    Ilyet nem lehet otthon csinálni – volt az általános vélemény. „Mit szólna a KÖJÀL“?
    (Én még nem hallottam megbetegedésröl gyümölcslé miatt, pedig mi is hosszú ideje a saját almalevünket isszuk (kislányom egyszer egy étteremben almalevet rendelt, megkóstolta, majd közölte, hogy ez nem almalé.)
    Majd egy kis pékségbe mentünk, ahol a saját gabonájukból készítenek remek kenyeret (a két kemencét fával fűtik). Hihetetlennek tartották, hogy meg tudnak ebből élni. Sokat dolgoznak, de szeretik csinálni és jól is élnek belöle.
    Szarvasmarhaíkat is tartanak, amit maguk dolgoznak fel (döbbenet – mit szólna a KÖJÀL?).
    A nap végén egy ún. „Buschenschankot“ (bokorkimérést, ami Stájerországban gyakori és nagyon kedvelt vendéglátóhelynek számít) látogattunk meg, ahol a tulajodon saját paraszt gazdaságának termékeit dolgozza fel. Amíg a saját termékeit kínálja, nem kell túl magas adót fizetnie, így kedvezö áron lehet ott enni, inni.
    A polgármesterhelyettes kávét szeretett volna rendelni, de rábeszélés ellenére sem kapott (szerintem be akarta bizonyítani, hogy csalnak – nem sikerült). Mert a kávé ugye nem saját termék…
    A dunántúliak településükön ma már nem tartanak disznót, az almát pedig kidobják. A munkanélküliség a legnagyobb probléma a városukban („pedig milyen jó minőségü a magyar termőföld“. Ismeri Magyaroszágot, ott készítették a fogát – mondta az első helyen a gazdaság tulajdonosának az apja, aki pálinlát készít sokféle gyümölcséböl).

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás! Óriási strukturális (jogszabályok, előírások, adó) és mentalitásbeli probléma ma van hazánkban. A szabályozók merevek és nem a normális, emberi viszonyokra vannak kitalálva – hanem a szabályok elkerülőire, meg a szabályelkerülők elkerülőire. Ezért szörnyű az adminisztráció, a magyar ember már az első lépcsőnél elbukik, vagy föl se lép rá. (Több pályázatot is kezelek: kollégáim többsége, akik pénzt kaphatnának a munkájukért, bürokratikus okokból semmiféle vállalkozásba nem mennek bele, nem tudnak számlát adni). A mentalitásbeli probléma pedig a sok negatív tapasztalat mellett a bizalom, a hit hiánya. Az az erő, hogy bízz magadban. A kerék nem mehet mindig lefele… mondják a felvidéki Szilicén. Sokszor írtam róla: abszurdum és lélekromboló, ráadásul iszonyatos gazdasági kár, hogy a falvak kiürülnek, hogy az ott lévő emberek nem termelnek, hogy nincsenek még tyúkok se. (Csöndes a falu… mondták Borsodban, a kocsma bezzeg hangos…). És itt, egy tyúklépésre, nálatok, Ausztriában működnek a dolgok. A határ utáni első faluban kimérhetik a saját termésüket. Többször voltam nálatok, sokat mászkáltunk ausztriai kis falvakban, hegyi lakokban, s a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kaptunk teát, forraltbort, sajtot. Működik. Én 25 éve azt gondoltam, hogy ehhez közelítünk. Persze a hitet nem adom fel. Barátsággal: Géza

  364. Huszthy Zita szerint:

    Az Index helyesírásról méltán híres portálján találtam ma ezt a mondatot:
    “Az ügyészség hat hónapot kért eredetileg, de a bíró megtoldotta még kettővel a büntetést, mivel a férfinak volt már bántalmazás a priuszán.”
    http://index.hu/kulfold/2014/0.....ot_kapott/

    Hogy is áll a helyzet ezzel a priusszal?

  365. Mezey Tibor szerint:

    New Yorkban történt.

    New Yorkban megtörtént!!!

    Magyar gyerek lekési a metrót; leint egy pizzafutár kocsit.
    Megkérdi útközben a ferdeszemű sofőr, hogy hol az Ő hazája. (persze, mindezt angolul)
    – Ó, Európában egy kicsi ország (biztosan nem is hallotál róla): Hungari…
    – Are your sure? (Biztos vegy ebben)?
    – Hát persze, csak tudom!!!
    – Mágyár vágy bázmeg?
    A kis ferdeszemű valamikor itt járt egyetemre Budapesten.

    KICSI A VILÁG

  366. Hogy ne maradjak továbbra is azonosítatlan és ismeretlen, jelentem, én vagyok a blog szerzője, üdvözöllek, kedves Géza. Az említett diósjenői nyaralás 1954 nyarán esett meg, máig szép emlék nekem.

  367. Én már régóta gondolkozom a cs-s megfelelésen. Szatmárban a csipog sipog, a csenevész SÁNYAVÉSZ (soványavész?, és már ott is vagyunk a SOVÁNYos-nál). A magyar csokoládé más nyelvekben sokolád, a csillan-nak találkoztam egy sillan alakjával, a csík (halféle) nekem a síkos, siklik, csúszik alakra “hajaz”, a Cseke szóban felismertem a cseke, csekély SEKÉLY alakot, (nekem még a csokor szóban is benne van a sok határozatlan számnév) most pedig – a Csóványos kapcsán – a számos falu határában lévő, a föld terméketlenségével összefüggő Sovány alakot érzem (sok helyen van Zsíros is).
    Bihar vármegye dűlőneveinek nyelvi elemzése Pesty Frigyes gyűjteménye alapján című munkájában (Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Debrecen, 2007. 16..l.) Tóth Anita a benne fekvő föld értékességét jelző Vajas dűlőnévvel szemben említ egy Sovány-rétet és egy Koldus-dűlőt, amelyek esetében a föld rossz minősége lehetett a névadás motivációja.
    A talaj minőségével függ össze Fülesd környékén a zsarolyáni Pépes, a Földrajzi tájszótár szerint apró, sáros vízállást jelentő tiszakóródi Lágyas, a kömörei Tapasztó, a sonkádi Sárga-föld, a vámosoroszi Sovány-szer, amelyből az Ugocsa megyei Farkasfalván és Mátyfalván is van egy-egy, a sonkádi Sovány-sár, a gyügyei Sovány-kert, a penyigei Sovány-dűlő, a nábrádi Asszas, amely a kárpátaljai Salánkon egy erdő neve, a milotai Koplaló, a túristvándi Homok-szeg, a tunyogmatolcsi Görcsös, a kölcsei Nyakvágó, a tiszakóródi Meszes-tábla, valamint a kölcsei Bunda-kaszáló és Zsíros-tag is.

  368. Milyen kifejező vers! Szinte mellbe vág, hogy még mindig lehetséges korábban sose volt megfogalmazás.

  369. E gondolat bánt engemet: „Ne ily halált adj, Istenem, Ne ily halált adj énnekem!” (Petőfi) Mert nyolc unokánk van, s minderről mit tehet? Remélek a reménytelenség ellenére. Mi mást is tehetnék?

  370. Csicsely Tamás (Ad Taps nélkül) szerint:

    Ez azért szerencsére nem mindenütt van így. Ausztriában tapasztalatom szerint általában (jótékonysági, kulturális rendezvények igazolják) pozitívan viszonyulnak a magyarokhoz.

  371. A csinált mosolyszünet rablás, rosszindulat, sőt gyilkosság. Eltagadott, de éreztetett rágalom. Leginkább ördögi.
    Általánosságban véve pedig: „az ártatlanok szenvedése a szeretet ára” – mondja egy idős jezsuita teológus.

  372. Az ÉS veled kapcsolatos kritikája most nagyon jólÉSik nekünk is. Hitet, erőt ad. Az irigykedők, acsarkodók hadd csaholjanak. A “karaván” halad. És el sem hiszed, hogy mennyien szeretnek a “szürkék” közül is. Mert Te nemcsak a Magyar Nyelv Nagy Operaházában vagy elsőhegedűs, hanem nekik is játszol, “a szürkék hegedőse” is vagy. ÉS ez ugyanannyira fontos. Legutóbb a tatabányai József Attila Megyei Könyvtárban szerepeltem, és valaki szóba hozta a Tetten ért szavakat is. Legalább négyen – amatőr költők, illetve egyszerűen csak irodalom- és anyanyelvkedvelők- a legnagyobb szeretettel és elismeréssel szóltak rólad. Pár héttel ezelőtt pedig a volt iskolámhoz vezető úton lévő, elkerülhetetlen kocsma előtt szólított meg egy idegen. Kiderült, hogy nyugdíjas bányász. Meglepett a műveltsége, a tájékozottsága. Rendszeres hallgatód, és nagy elismeréssel szólt ő is rólad. Átmelegítette a lelkemet. A mostani írásodban foglaltak is. Hitet, erőt adnak, hogy ÉRDEMES. Az ÉS értékelÉSe is felér egy karácsonyi ajándékkal. Nekem ott lesz az is a fa alatt.

  373. 1. Hasonló az abesszin makaóhoz. Hogy az mi?
    Mondj egy számot!
    Öt.
    OK. Hat. Én nyertem, mert ez a nagyobb.
    (Új játék)
    Mondj egy számot!
    Százezer.
    OK. Kilencvenezer. Én nyertem.
    ???
    Most az a szabály, hogy az nyer, aki kisebbet mond.
    2. …és a rendőrvicchez.
    A zsaruk megtanulnak a vízen járni.
    Lemennek a Duna-partra. Sétálnak a Dunán.
    Valaki odasúgja a barátjának: Te, ezek még úszni se tudnak!

  374. Kilátni meg belátni.
    Pszt. A pénzügyminiszter reggelizik.
    (Mikszáth)
    Nem úgy a parlamentben. Nem lehet se ki-, se belátni.

  375. Csaba (Ad Búcsúzás) szerint:

    Könnyekig megható, gyönyörű a Búcsúzás című írásod is. Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versének hangulatát hozza. És Turgenyev Milyen szépek,milyen frissek voltak a rózsák című írásának csodálatos, fájó, felemelő hangulatát. Ahogy a szobában, hűséges kutyájával a lábánál emlékezik a múltra, a szépségre, a halk zongoraszóra és a szőke, ifjú fejekre, akik eltűntek az időben.

    A Reményik-vers

    Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
    Az éjtől reggel, a nappaltól este,
    A színektől, ha szürke por belepte,
    A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
    A hangtól, mikor csendbe halkul el,
    Minden szótól, amit kimond a szánk,
    Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
    Minden sebtől, mely fájt és égetett,
    Minden képtől, mely belénk mélyedett,
    Az álmainktól, mik nem teljesültek,

    A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
    A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
    A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

    Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
    Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
    Elfut a perc, az örök Idő várja,
    Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
    Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
    Hidegen hagy az elhagyott táj, –
    Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
    És mégis mondom néktek:
    Valamitől mi mindig búcsúzunk.

    És a Turgenyev-írás Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák című írása: Fordítom az elejét:

    Valahol, valamikor réges-régen olvastam egy verset. Hamar elfelejtettem, de egy sora megmaradt az emlékezetemben : Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák.

    Most tél van, a fagy befogta az ablak üvegét, a sötét szobában csak egy gyertya ég. Ülök a sarokban, elfeledkezve a világról, a fejemben pedig muzsikál: Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák.

    Как хороши, как свежи были розы …

    Где-то, когда-то, давно-давно тому назад, я прочел одно стихотворение. Оно скоро позабылось мною… но первый стих остался у меня в памяти:
    Как хороши, как свежи были розы…

    Теперь зима; мороз запушил стекла окон; в темной комнате горит одна свеча. Я сижу, забившись в угол; а в голове все звенит да звенит:
    Как хороши, как свежи были розы…

    Köszönöm, drága Barátom! Mindig csodát teremtesz a lelkemben.

  376. arpadhazy (Mi megyünk el) szerint:

    …mint minden gyerek, én is szerettem hallgatózni; ott téblábolni a felnőttek körött, mikor azok “fontos” dolgokat beszéltek meg. Egy ilyen alkalommal, mikor nagyanyám és Ángyi a fánk sütés közben beszélgettek, megütötte valami a fülemet. Pár szó. Néhány mondat csupán. Néhány gondolat, mellyel akkor még nem tudtam mit kezdeni.

    “… sose tuggyuk, a “nagy kaszás” mikor jő el értünk. Ezér’ há’ minden percbe’ tartsd eszedbe: élj úgy, hogy ha el kell mennöd, akkó’ az ittmaradók jó szívvel emlékezzönek rád. Sose tegyé’ olyat, amit rögtő’ megbánsz. Sose fekügy le haraggal a szívödbe’. Sokszó’ nehéz, de köll: meg kő’ beszéni a’ zembörrel a dógokat… szeretni kő, akkor is ha néha nehéz. … sokszó nehéz mögérteni a világót, az embörököt. … ha észbe’ tartod, lyányom, hogy csak akkó’ tucc aratni, ha vöcc is ölőtte és annak a vetésnök gonygyát is viselöd, akkó’ rnddbö’ lössz a’ zéletöd…” akkó’ minden sokkal könnyebb leszen, majd me’llátod…”

    Akkor nem értettem, hisz alig voltam óvodaérett, de ma már tudom, hogy életem egyik legfontosabb pillanata volt ez. S a gondolatok, melyeket akkor hallottam, olyan alapigazságok, melyek mentén kell éljük az életünket. Azt, melyről soha nem tudjuk, meddig is tart. A sors mennyit is engedélyezett belőle. Addig, míg az embert ennek “szele” meg nem csapja, vagy – szerencsés esetben,- át nem éli a halálnak nevezett “utazást”, addig észre sem veszi, mennyi hiábavaló dologra pazarolta el az idejét. Mennyi hiába való dologba fektetett energiát, miközben könnyedén elsiklott olyan dolgok felett, mellett, melyek egy-egy pillanat valódi értékét jelentették. Ezek nem nagy dolgok. “Semmiségek” csupán. Az élet legapróbb dolgai. Minthogy éppen szépen süt a nap és aranyszín palástot borít a budai várra. Vagy hogy egy mókus szaladt át előttünk a parkban az egyik fáról a másikra és közben megállt egy pillanatra, hogy szemügyre vegyen… Ezek azok az apró történések, melyeket, ha nem vagyunk képesek észrevenni és megélni, akkor nem is éljük igazán az életünket. Sokan csak leílik azt a rövid időt, amit a sors számukra engedélyezett és elfelejtik megélni azt.

    A magyar nyelv olyan gazdag a léttel, az élettel kapcsolatos igékben. Sokan sokszor ezeket egymás szinonímájaként alkalmazzák. Nem értik, nem érzik a közöttük lévő mély jelentésbeli különbséget. Élni, megélni, átélni, túlélni, kiélni, leélni, elélni. Pedig őseink nagy tapasztalatára vall az, hogy sok más nyelvtől eltérően ennyi alakja van ennek az igének. Mai rohanó világunkban a legtöbb ember csak leéli az életét és nem megéli azt. Csak túlél, és elfelejt kiélni. Él, de nem átél.

    Addig, míg egy nehéz, többórás műtét során meg nem éltem magam is a halált, addig én sem értettem sokszor a különgséget, mely ezek között az igék között van.Az igekötők bizony mély jelentésbeli különgséget hordoznak.

    Érdekes módon a halál minden percére emlékszem. (Butaság itt percekről írni, hisz tudom, mert utólag az orvosok elmondták, közel egy óráig küzdöttek értem ott a hideg műtőasztalon.) De mégis, nekem csupán néhány röpke, kellemes, meleg percnek tűnt az egész “utazás”. Az, mely visszavezetett egészen a születésig. Mindezt úgy, hogy az addig leélt 12 évemnek azon pillanatait kellett újra átélnem, melyek valóban fontosak voltak. Nem azokat, amiket ÉN fontosnak gondoltam, hanem azokat, melyek a “nagy igazságok” szemszögéből nézve bírtak jelentőséggel. Amikor adtam, mikor szerettem, mkor kimutattam. Amikor valójában kendőzetlenül önmagam voltam és nem egy álarcot viseltem. Mikor a reakcióim mély érzéseket, érzelmeket váltottak ki. Mindezt úgy él(hett)em újra át, hogy közben érez(hett)em azokat az érzelmeket, érzéseket is, melyeket akkor valaki másban keltettem. Ezek között az emlékek között ott volt a fenti beszélgetés-töredék is…

    Azt hiszem, ez az első ilyen “élmény” elindított bennem valamit, ami oda vezetett, hogy az akkor nyiladozó értelmemmel elkezdtem keresni nagyanyám szavainak valódi tartalmát. Ő akkor már – sajnos,- nem volt közöttünk, hogy megkérdezhettem volna. A környezetem pedig nem is igazán értette, miért foglalkoztatnak ennyire ezek a dolgok. Éveken át kerestem e szavak lényegét. Segítségül hívva ehhez kelet tanait és a nyugati pszichológiát. Most, életem delén, már tudom, ismerem a fenti gondolatok igazát, melyek megtanítottak rá, hogy ne csak egy-egy “különleges” pillanatban legyek képes arra, hogy úgy nézzem a köröttem lévő világot, mintha elutaznék és utoljára látnám. Hiszen minden pillanatban mindent utoljára látunk, élünk át. Az életünk mindig csupán az adott pillanatból áll. Nem több, nem kevesebb. Nem hosszabb, nem rövidebb. Csupán egy pillanat az élet. Rajtunk áll, mit is kezdünk ezzel a pillanattal. Megéljük? Vagy csupán túléljük? Leéljük, de nem éljük át, mert már az eljövő pillanat foglalkoztat…

    …A fekete zászlók, mint kultúránk sötét, baljóslatú imazászlajai, engem mindig erre emlékeztetnek a maguk komor, de mégis játékos módján… Mintegy azt “suttogva”, hogy “om mani padme hum”…

  377. gondolkodó (Ad A tetovált fiú) szerint:

    Sok tetoválással én se értek egyet, főleg gondolok itt a dísztetoválásokra, vagy csupán feltűnéskeltőkre. Gyűlölt motívumom a koponya… Na de itt jön egy de, ami egy reakciónál gyakran előfordul. Sokan emlékből tetováltatnak. Miért lenne baj megragadni a jelent és folyamatossá tenni? Miért ne szeretné valaki örökre magával hordani édesapja portréját vagy akár csak a nevét, halála után is? Vagy gyermeke születésének örömét? Ezekben a típusú tetoválásokban pont ez a jó, hogy ránéz az ember és eszébe jut az akkori jelen – szándékosan nem írok múltat, mert ezzel (tetoválással) kitörlöm lehetőségét, hogy csupán a múltba vesszen. A folyamatos jelen, de én hívnám inkább “időtelenségnek” pont a buddhizmus egyik lényege. Ha az ember csak a jövővel foglalkozik, akkor sosem él, csak törekszik, megfelel.
    Hozzátenném, hogy speciel ennél a nyaktetoválásnál teljesen megértem érveit.

  378. tetováltfiú (Ad A tetovált fiú) szerint:

    A fiú azért sóhajtozik, mert talán igazságokat vagy épp ellenérveket talál, és talán csak azért nézeget hátra, mert kíváncsi a többiek reakciójára. Talán csak azért ült az első padba, mert nem akart befurakodni máshova és csak ott volt a szélén hely. Talán csak azért szól hozzá, mert élvezi, hogyha interaktív az óra, szeret kommunikálni. Talán csak azért nem jegyzetel, mert az írás csak lekötné a figyelmét és sokkal inkább figyel, és valószínűleg azért jár be, mert tetszik neki az óra és jó jegyet akar kapni. Egyébként a tetoválás egy ádám és évát ábrázol az élet fájába csavarodva, mit egy dharmacsakra (egy buddhista jelkép) keretez, amiben megtalálható családtagjai neve, a négy főelem és legfelül franciául az, hogy mes plus importants, ami talán magyaros fordítással annyit tesz, hogy a legfontosabbak nekem.
    Ne ítélkezzünk, csak mert a fiatalok egy részénél a tetoválás csak lázadást jelent, általában komoly jelentés van mögöttük.

    Üdv.: A tetovált fiú

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a választ, nem hittem, hogy olvassa a blogot, de így teljes a kép.

      • tetováltfiú szerint:

        Nem volt eddig szokásom – nekem is csak felhívták rá a figyelmemet, hogy nem lehet-e, hogy rólam írt Ön -, de mostantól az lesz, találtam pár gyöngyszemet. Apropó, még egy kiegészítés, nem merném megkockáztatni a tiszteletlenség vagy a flegmatikusság esélyét is, hogy számon kérően kérdezzem meg, hogy ugyan miért nem, ha már egy másik helyen már van. Én csupán megkérdeztem, hogy nem gondolkozik-e hasonlóban a tanár úr.
        Egyébként megtisztelő az írás, nem minden diák ismerheti fel a tanárja nyilvános blogjában magát, még ha az nem is abszolút pozitív értékű. Remélem ettől, vagy akár attól, hogy reagáltam rá, nem leszek se több, se kevesebb az Ön szemében, mint egy egyszerű – vagy tán nem is olyan egyszerű – diák.

        • szbi szerint:

          Szomorú, de e tetovált fiú írott szövege döcög. Egy magyar nyelvész óráján volt jelen, egy magyar nyelvész írt valamit róla, s az amúgy rokonszenves válasz döcögve-böcögve érkezik. Mindegy is, mit. Szomorú.

  379. Ismét egy veretes, gazdag, gondolatokat ébresztő, érzelmeket megindító írás a “tolladból”. A Máraival közös szülőfölded iránti szereteted sugárzik belőle. Talán Te magad vagy az a kisfiú, akit az általad felnevelt varjú vár az állomáson, és a válladra száll. Valóban nem mehet a kerek mindig lefele. Az ilyen kis impulzusok segítenek abban, hogy ébren tartsuk a hűséget, hogy toljuk felfelé azt a bizonyos kereket. Vörösmarty szavait muzsikáltad bennem: “Nagy az, ki a hazát naggyá teszi… Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen
    Müved hazánk nagy építményiben;
    Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot,
    Sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen,
    Naggyá, magassá, mint a Tátrabérc.”

  380. Szabó Béla István szerint:

    Kedves Balázs Géza,

    itt küldöm egy “találmányomat”: BiztPol Affairs – ez egy új, angol nyelvű de magyar kiadású periodika címe. Itt talál rá: http://epa.oszk.hu/html/vgi/bo.....l?id=02459 . Ha jól fejtem fel a titok szövetét: BiztPol = ~ biztonságpolitika.
    üdv szbi

  381. Nagyon érdekes és szemléletes a retorika (tetovika?) nagyelőadása “mellékkörülményeit” bemutató jegyzete is. Ha a Kossuth Lajos Tudományegyetemen az auditorium maximumban a hajdani professzoraim övezte (50 évvel ezelőtti!) légkörre ( a “studenteken” öltöny,fehér ing, nyakkendő, a “studentesszákon” kosztüm) és “környülállásra” (tiszteletteljes csönd, áhítatos figyelem) visszagondolok, és a mai egyetemi “módival” összehasonlítom, a “tempora mutantur” nosztalgikus-fájó hangulata fog el. De néha – örvendetesen – megáll az idő. Emlékszem arra a győri előadására, amelyen középiskolás “zöldek” igazán érett, komoly felnőttekhez méltó érdeklődéssel, lelkes, mohó figyelemmel csüngtek Önön, az előadón.
    És az írása kicsengése is pozitív. A “belbecs” néha – ahogy a tetkós fiú esetében is – nincs mindig összhangban a “külcsínnel”. Ahogy Karinthy írja: “Nadrágom rongyos, de nemes szívet takar”.
    Ennek ellenére mindig fáj, ha a “genius loci”, a hely szelleme nem kapja meg azt, ami kötelezően megilletné. A kék trikó, a kivillanó tetoválás egy RETORIKA előadáson oda nem illő “zaj”, rikító, harsány “retORDÍTka”, stílszerűbben “tetORDÍTka”
    De a szép szó erejét mutatja, hogy csak suttogásnak tűnt a vox bella zengése közben.

  382. Érdekes volt az egri élményed. Nagyon szeretem a várost. Legutóbb a fiammal mentem oda, tárgyalása volt ott, és elvitt magával. Egy kerthelyiségben SÖRT!!!! ittam. Nem bort. Lehet, hogy legközelebb Te is követed a példámat?

  383. Gönczöl János szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Lehet hogy Ön is “tetten érte” már a divatszót: “rendelkezik”. A napokban 3-4 ismétlésben is hallottam ismert politikustól: “aki 90 napnál hosszabb adósság-hátralékkal rendelkezik…. “. Ennél is “szebb”: a “testi fogyatékossággal rendelkezik”. Nem egyszer hallottam. Szegények. Nem elég bajuk, hogy adósságuk vagy testi fogyatékosságuk VAN, még rendelkezzenek is vele. Persze lehet, hogy nem vagyok elég modern. Ha jól emlékszem Grétsy tanár Úr mondta a “három óra magasságában” (szerintem) rémes szókapcsolatra, hogy hagyni kell a nyelvet változni, alakulni. Hát én hagyom. Remélem ezzel a pár sorral nem tettem édes anyanyelvem ellen.
    Üdvözlettel:
    Gönczöl János

  384. Makuch Bertalan szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Gondok vannak azzal kapcsolatban hogy hogy is nevezzük a történelmi Magyarország elcsatolt részeit. Partium. Azt jelenti rész. Partium volt a volt Zaránd vármegye.Bihart nem lehet ennek nevezni még csak azért sem mert az igaz,hogy az Erdélyi fejedelemséghez tartozott,de később nem. Azután Közép Szolnok,Kraszna,Kővár vidéke Ez a Partium. Ezekből a területekből hozták létre 1876.os megye rendezéssel Szilágy vármegyét. Tehát Ady nem születhetett a Partiumban. Őrvidék.Én a volt Nyugat-Magyarország elnevezést használom.Mert Őrvidék nevű tájegység soha nem létezett.Felvidék,.Kárpátalja ezzel nincs gond. De pl.a Zempléni hegységgel már igen. Miért? Mert minden 1945 előtti földrajz könyvben atlaszok többségében helyesen Eperjes-Tokai hegylánc. De előfordul a Sátoros hegyek elnevezés. 1945 után Tokaji hegység,Zempléni hegysor. Később Zempléni hegység. Azt mondom hogy az atlaszokban is a Kárpátok hegyei elnevezéseinél a történelmi neveket lenne helyesebb használni,zárójelbe téve a mai elnevezéseket melyek nem tartoznak hazánkhoz.A földrajzot nem határtól-határig kéne tanítani. Hogy akar a mai oktatási rendszer hú hazafiakat mikor azt sem tudják hogy mi volt a régebbi elnevezése egyes földrajzi tájnak? A mai tankönyvekből alig tud meg valamit a diák.

  385. Újhelyi Kinga (Ad Mária) szerint:

    Kedves Balázs Géza,

    véletlenül akadtam rá e pár sorra, amit a Máriáról írt. Innen a bátorság, hogy megköszönjem Önnek külön, hogy értette és megértette az előadásunkat. Köszönöm építő véleményét!
    Üdvözlettel,
    Újhelyi Kinga (Mária)

  386. Schmidt János szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Előszeretettel hallgatom esti nyelvi műsorait, amikor csak tehetem. Ma hazafelé tartva egy vajdasági szerző könyvét ismertették, melyből a szemafor köznyelvi előfordulásáról, illetve annak a vajdasági és az anyaországban tapasztalható jelentésbeli különbségéről is értekeztek. Érdekes műsorában megütötte a fülem az az állítás, miszerint nálunk az anyaországban a szemafor alatt szinte mindenki kizárólag a vasúti kereszteződés előtti fényjelző készüléket érti, holott tudomásom szerint (és gyors “közvélemény-kutatás” után mások szerint is) szemafor alatt senki nem érti ezt, ezt fénysorompónak, hivatalosan vasúti átkelőt biztosító fényjelző készüléknek, röviden sorompónak, lámpának hívjuk, ez utóbbi kifejezés egyezik a ritkán rendőrlámpának hívott közúti keresztezést biztosító fényjelző készülék szóalakjával (lámpa). Szemafor alatt a köznyelv a vasúti közlekedésben részt vevő járművekre vonatkozó jelzőkészüléket érti, amelyet “jelző”-ként említünk gyakrabban. Könnyen lehet, hogy Tanár Úr is ezt értette alatta, de a vasúti közlekedésben ezek a készülékek nem elsősorban kereszteződések biztosítására szolgálnak, sokkal inkább forgalomszabályozásra. “Tetten ért szavak” műsorához csak gratulálni tudok, sokrétű munkájához pedig kitartást, jó egészséget kívánva üdvözli szeretettel: Sch. J.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Schmidt Úr!
      Köszönöm szépen a levelét, észrevételét.Teljesen igaza van, én is fénysorompót használok. És ezt el is kellett volna mondanom.A magyar nyelvhasználatban a szemafor, az Éksz. szerint: (vasúti szaknyelv): mozgó karral vagy színes lámpákkal működő vasúti jelzőberendezés; a vasútnál használatos a szemaforhíd is, de ez már tényleg szaknyelvi. – és 2. jelentésben: az erdélyi és a szlovákiai magyarban (tegyük hozzá, a vajdaságiban is): közúti jelzőlámpa.

  387. HS (ad ELTE '56) szerint:

    56-os bejegyzésedben nemcsak a “dalban elbeszélt tragédiát”, a balladát, hanem az azt körüllengő “balladai homályt” is tökéletesen hozod benne. És azt, hogy – ez is a hűségedet tanúsítja – a múltat nem lehet végképp ELTEmetni.
    Én már 13 éves voltam 56-ban. Olyan volt az, mint egy árvíz. Elsodorta a múlt újságpapírral (Szabad Nép) betömött, vaksi ablakocskájú, belül nemcsak a meleget, hanem a bűzt is konzerváló vályogházait, de maradt utána a lelkekben sok-sok rakás HORDAlék is, amit a mai napig sem sikerült teljesen eltakarítani.

  388. XY (ad ELTE '56) szerint:

    ELTE és 56-hoz: “Egyeseknek a la carte, másoknak a la mizsna.” Most “tálaltam” ki.

  389. szbi (ad ELTE '56) szerint:

    Egy-két hete láttam egy kiadványt az ELTE BTK 56-os történetéről. Ismeri?

    • Balázs Géza szerint:

      Köszönöm, hétfőn kaptam meg Pomogáts Bélától: A bölcsészkar az 1956-os forradalomban. (Bp., 1994.) Nagyon szerény kiadvány, bár ebben vannak nevek, visszaemlékezések.

  390. Dörmer Csaba szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!
    Az RTL Klub Fókusz Plusz című műsora számára riportot készítek Szerelmes levelek címmel. Arról, hogy nagymamáink, édesanyáink annó tinilányként még illatos leveleket írogattak, titkos, párna mögött rejtegetett naplóba jegyzeteltek és mindennap várták a postás érkezését. Ma pedig SMS-ben, e-mail-ben, chat-en kommunikálnak a fiatalok. Hogyan változott a kommunikáció az elmúlt évek során, mennyiben változtatják meg emberi kapcsolatainkat a technika vívmányai? Hogyan változik a nyelv, mennyiben más ma egy szerelmes üzenet, mint 50 évvel ezelőtt?
    Készíthetnék-e Önnel interjút ebben a témában a héten?
    Üdvözlettel

  391. SziCsa (ad: Tannhauser) szerint:

    Az is eszembe jutott – mindig kihozod belőlem a nyelvészkedőt – ragyogó írásod kapcsán, hogy a Faust és a Tannhäuser is az idegen nyelvre lefordítható családnevek közé tartozik. Előbbi jelentése ököl, utóbbié (nagyjából) fenyőházi. Az orosz “kulák”-nak a “zsíros paraszt” mellett van egy hétköznapibb jelentése is: szintén ököl. “Este van, este van, ki-ki nyugalomba, zsíros kulák virraszt magában, s azt mondja: ilyenkor tudom én a falut szeretni, ilyenkor, amikor nem dolgozik senki”-olvastam az ötvenes években a Ludas Matyiban. Hát nem gyönyörű? Valóságos költői remeklés!
    A kulák a magyar kula szó többes számú alakjaként is felfogható. A kültakaró jelentésű kutikula akkor magyarul a gyepen heverő kutyakulát, a kulák ennek csoportos megjelenését jelentheti. Cave canem- óvakodj a kutyától, Cave culam-kerüld a kutyakakit. Utóbbi a parkok bejáratánál elhelyezendő táblákra ajánlott felirat. A kutyakula gyűjtésére szolgáló, később (nagy szükségből) rendszeresítendő speciális kukára a “Kulladékgyűjtő” vagy a “Kulamáris” feliratot ajánlom. Igazán Neked való téma. Egyszer-kétszer már érintetted a főváros közpiszkosságát. Ha újra “a lábad előtt hever” a téma, írhatsz róla, a tőled megszokott szellemességgel.
    Kullamentes, kellemes napot kívánok.

  392. A nap szava rovatban találtam a “halkal”-t. Egyik kedvenc szavam. Kár, hogy kihal(kal)t a nyelvünkből. Csokonainál találkoztam vele először (nálad másodszor). “Vitéz” A magánossághoz című versének szavai muzsikálnak a lelkemben, amikor magányosan baktatok a Tatabánya közelében lévő bükkös “szőke” fái között: A lenge hold halkal világosítja / A szőke bikkfák oldalát…

  393. Pienták Attila (ad Maróti István) szerint:

    Csak most, jókora késéssel, Tanár Úr tudósításából értesültem Maróti István halálhíréről. Négy évig dolgoztam a PIM-ben, ebből egy évig osztályvezetése alatt – mindez így mélyen jellemző, bár teljesen jelentéktelen.)
    Kedélyes, lojális, agilis ember volt – Isten nyugosztalja!
    Pienták Attila

  394. IgazTörténet (ad Összeomlás előtt) szerint:

    Kedves Géza!
    Tényleg így van ez, Somogyország székhelyén 2 nyelvész oktatja óvodapedagógus, tanító, gyógypedagógia, magyar szakon az összes nyelvészeti tárgyat (érdemes lenne összeszámolni, hány óra is van összesen). Tavaly PhD-ztak, ha a következő akkreditáció lesz (2015), még mindig nem jöhetnek szóba tantárgyfelelősként, szakfelelősként pedig még úgy sem. Közben pedig 7-8 éve nyelvész PhD-s egyetemi docenseket elüldöztek.

  395. Puskás János (ad Összeomlás előtt) szerint:

    Kedves Géza!
    Mindenben egyetértek Veled, igazad van
    Szeretettel köszöntelek:
    János

  396. No igen: Lazítani, lazítani, próbálj meg lazítani…

  397. Leszenyiczki Magdolna (Ad Tunézia másként) szerint:

    Tunézia ésatöbbi … : Sic transit gloria mundi. – Így múlik el a világ dicsősége .
    Viszont léteznek Örökkévalók – milyen jó !!!
    ‘Ego sum Alpha et Omega , principium et finis .’ – ” ÉN VAGYOK az Alfa és az Omega , a Kezdet és a Vég . ” – mondja JÉZUS .
    És még mi Ő és az Övéi ? Örökké tartó jóság és öröm .
    És ez milyen jó …
    Csak így egyszerűen . 🙂

  398. Sz. Tóth Gyula (Ad Közüzemi zaklatás) szerint:

    Kedves Géza,
    több mint furcsa. Ugyanis Zuglóban pár utcával arrébb se a villanyórával (se a villanyórással), se a vizessel nincs ilyen probléma, működik a leolvasás, működött a csere. Ez valóban zaklatás a javából. Vigyázat, besurranás ilyen ürügy alatt, nem lehetetlen, családi házas övezetben különösen. Ha már az igazolvány is gyanús! Neked is le kellett volna fényképezni őket. Most már mi is figyelünk,jelszó: óvakodj a leolvasóktól!
    Szolidáris üdvözlettel.

  399. Csicsely Tamás (Ad Közüzemi zaklatás) szerint:

    kedves Géza,
    nem zaklatásként, de megjegyezném, hogy nálunk (Ausztria) az elektromos müvek évente egyszer kiküld egy levelet, bélyegzett válasz borítékkal, mivel meg kell adnom a villanyóráim állását (megnéztem, nálunk is le van plombálva). Talán ezért is olcsóbb erre felé az áram, bár lehet, hogy a vizi erömüvek miatt?

  400. Kedves a “kis kínais” írásod.Karinthy írja egy helyen, hogy a bolondokháza igazgatóját 10 éve vitték be az intézetbe, mint ápoltat. Már “kint” az volt a rögeszméje, hogy ő ott az igazgató. Bent aztán át is vette a “kormánypálcát”. Sem az orvosok, sem az ápolók nem merték, nem merik neki megmondani az igazat. Azóta ő vezeti az intézményt.
    A kínai azt hiszi, Európába érkezett. Nem tud vagy talán csak nem akar tudni a garázdákról, a vandálokról, ezáltal annyira sokkolja őket a naivitásával, a “gátlástalan bizalmával”, hogy “akcióképtelenekké” válnak.

  401. Vesztergomby Ferenc szerint:

    T. Fórumozók!
    Nagy örömmel bukkantam Balázs Géza úr nyelvi honlapjára.Sajnos a közmédiában nagyon kevés szó esik magyar nyelvünkről.
    Érdeklődéssel fogom figyelni ezt a honlapot.

    Tt.aesztergomi

  402. szathmáry (ad: Szárszói emlékkonferencia) szerint:

    Kedves Géza!
    Szárszónak is egy a vége. Az a vastaps, ami mindent kifejez. Zseniális vagy. Várjuk az előadásod szövegét.

  403. kurrenty@mailbo.hu szerint:

    Kedves Utassy Tibor!
    Ha csatlakozhatom…Vannak ennél cifrább, az Ön által kifogásolthoz hasonló “riporteretnekségek” is. „Kiss Béla kiosztott neki egy sárga kártyát.”- mondta a labdarúgó-mérkőzést közvetítő szakember az egyik játékosról és a hátvéd durva szabálytalanságát követő játékvezetői intézkedésről.
    A „kioszt” ige jelentése: kinek-kinek odaadja valamiből az őt megillető, vagy neki szánt részt, darabot. Megérdemelné az a sportriporter, hogy jól „kiosszák”, vagyis legalább szóban alaposan ellássák a baját, ha ilyeneket mond. Egy dolgot ugyanis csak adni lehet, kiosztani nem.
    „Sárga lapot” érdemelt volna „csúnya szabálytalanságáért” egy másik riporter ,aki egy kézilabda-mérkőzés közvetítése közben azt mondta az egyik játékos gyors labdaszerzését követően, hogy „Perez ügyesen összegyűjtötte a labdát.” Összegyűjteni ugyanis csak több dolgot lehet, egy helyre, egy csomóba. Egy labdát összegyűjteni majdnem olyan nevetségesen hangzik, mintha egy magát megszállott bélyeggyűjtőnek tartó egyén a következőt mondaná: „Harminc éve vagyok szenvedélyes filatelista. Már sikerült is összegyűjtenem egy bélyeget”.
    Üdvözlettel. Szilvási Csaba.

  404. Utassy Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    A rádióban és a tv-ben riporterektől gyakran hallani,hogy “egy darab” dolgot is “raknak”. Én úgy tudom,hogy egy darabot csak tenni lehet.Önnek mi a véleménye erről?
    Tisztelettel:Utassy Tibor

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Érdeklődők!
      Elnézést kérek, hogy minden ide, üzenetként írt nyelvi kérdésre nem válaszolok. Ahogy honlapom indulásakor megírtam (s itt olvasható is), a nyelvi kérdésekre szakosodott szolgáltatás az általam is működtetett http://www.e-nyelv.hu / nyelvi tanácsadás ingyenesen bárki számára elérhető.
      Egyúttal természetesen köszönöm a megjegyzéseket, észrevételeket, kritikákat és persze a kérdéseket is. BG

  405. Zentai János szerint:

    A láncokoskodáshoz a gimis évekből:

    Fiam, te nem figyelsz!
    Ha nem figyelsz, nem tudsz!
    Ha nem tudsz, egyest érdemelsz!
    Itt is van!

  406. kurrenty@mailbo.hu szerint:

    Kedves Harasztosi Viola!

    Remélem, nem haragszol a tegező formáért, hisz kollégák vagyunk.
    Nagyon örültem a felvetésednek. Jó érezni, hogy jó kezekben vannak a tanítványaid.
    “jót, s jól!-ahogy Kazinczy írja.
    Ami nem finom, az néha már durva is. A nyelvet is a finomságok teszik igazán élvezhetővé.
    Egyetértek veled. Köszönöm. Csatlakozom hozzád az alábbi véleményemmel.
    Üdvözlettel.
    Szilvási Csaba.

    „ Így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledűl, s rabigába görbed. – mondja Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz” című ódájában. „ S míg itt töprenkedem, hazám borítja szemfödél, s elvész becsületem.”- énekli nagyáriájában Erkel „Bánk bán” című operájának címszereplője.
    Napjainkban lassan „kivész” ( mert vannak, akik végképp „kiveszik”) nyelvünkből – s emiatt is szegényebbek leszünk egy gyönyörű „színárnyalattal” – a „vész” igenévszónak, „nomenverbum”-nak az „elvész”, „kivész”, „megvész” „odavész” igékben is szereplő igei formája.
    A legtöbben a „vész” helyett – ahogy még Nagy László is „Pirosodik húsvét” című versének „Aki velem összeveszik, porba höntöröghet” részletében – a „veszik” formát használják. Pedig a pénz „elvész”, nem pedig „elveszik”. Legfeljebb a pénzt veszik el. .
    A kutyavásáron a kutyát megveszik ugyan, de a veszett róka által megharapott házőrző „megvész” és nem „megveszik”.
    „Éppen a falu lelke veszik el”, hangzott el – a nyelvi hiba által mintegy illusztrálva, mennyire igaza van a beszélőnek – „A Káli-medencében” című tévéműsorban.

  407. Laci szerint:

    A mérnök-közgazdász képzést előbb megelőzi egy mérnöki képzés. Tehát már valamilyen méérnök végzettséggel lehet mérnök-közgazdász képesítést szerezni. Én így tudom.

  408. Harasztosi Viola szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Versenyeken, előadásokon találkoztunk már, magyar nyelv és irodalom szakos vagyok én is, gimnáziumban tanítok. Régóta bosszant az, amikor hallom, hogy összekevernek két igét. A vész és a veszik ez a két ige. Ma megint hallottam a rádióban, s valójában a vész, tehát eltűnik, megsemmisül jelentésben használták a veszik változatot. Ahogyan végiggondoltam, egy másik alak és jelentés is zavart okozhat. Észlel jelentésben többes harmadik személyben pl. észreveszik a betörőt. Kíváncsian várom véleményét.
    Üdvözlettel
    Harasztosi Viola

  409. SziCsa (ad Két rossz között) szerint:

    Kedves Géza!
    Imponáló tájékozottságról, rendkívüli irodalmi ismeretekről tanúskodó, a tőled megszokott módon nagyon okos , gyönyörű jelzős szerkezetekkel (“roncs-tájképein”, “torz embersorsain”) és muzsikáló alliterációkkal (“a férfi folyamatosan beszél”, “rejtett rímelés”, “Tarkovszkij, Turgenyev, Tolsztoj”) is színesített, stilisztikai-remeklés írásodnak van egy “szépséghibája”. Az idézetben lévő magyartalan igevonzat. Nem a te hibád, hiszen Te csak idézel, címnek is csak ezért választottad a a helytelen idézetet.
    Választani ugyanis a magyar nem hol? hanem honnan? nem valamiben, vagy valahol, illetve valamikor hanem valamiből választ. Tehát nem “két rossz között”, hanem “két rossz közül”. Példákkal: : “a karácsony és az újév között választok magamnak menyasszonyt”(időhatározó), “a karácsony és az újév KÖZÜL a Szilvesztert választottuk az esküvő napjának (ez már a választ ige “diktálta” állandó határozó) “a két kapitány rendhagyó módon nem a kezdőkörben, hanem az oldalvonal és a tizenhatos között választott – pénzfeldobással – térfelet” (helyhatározó), de “a vendégcsapat kapitánya a két térfél KÖZÜL a Váci út felé esőt választotta.”
    Tehát a fordítónak, Jávorszky Bélának azt kellett volna írnia, hogy “Ha a magunkfajta két rossz KÖZÜL választhat…” Mivel ezt nem tudom neki elmondani, neked mondom el.
    Nagyon érdekes a regény címének – ezt csak sejtetően, afféle “bóvópatak-gondolatként”, de a “vájtfülűeknek” nagyon finoman “adod” – Csehov “Palata nomer seszty”, “A hatos számú kórterem című” művével való “asszociáltatás”.
    Nagy élmény ez az írásod is. Gyönyörű. Köszönöm.
    (Az igevonzatok is csodálatos világ a nyelvben. Például Szatmárban a “megyek hozzátok” és a “voltam nálatok” a népnyelvben fordítva van még ma is. “Megyek az orvosnál” és “voltam az orvoshoz”-mondja a tiszaháti ember. “Kicsi még a mi jányunk, ne járjon még minálunk, majd ha megnő a mi jányunk, akkor, akkor, akkor jöjjön minálunk”-mondja a népdalában is. Vagy egy oroszok: mi elbúcsúzunk valakiTŐL, ők elbúcsúznak valakiVEL (Proscsajutszja s kem libo).

  410. Írj pontosan! szerint:

    Itt az új őrület:http://www.facebook.com/irjpontosan. Írjuk a j-t ezentúl pontosan, szabadon, ahogy ejtjük, ahogy egyszerűbb! Egyszerűsítő írásmód: Minek annyit gépelni ha már semmit sem jelent?
    Kiejtés szerinti írásmód: Írjuk hát úgy, ahogy mondjuk!
    Hagyományos írásmód: Ahogy kiveszett nyelvünkből a Ÿ vagy a CZ használata, itt az idő hogy a LY is a történelemkönyvekbe kerüljön.

  411. Csicsely Tamás (ad Gyalogosan) szerint:

    Mi, amikor négy napon keresztül zarádokolunk, vagy akár túrázunk (most harmincadik alkalommal), akkor még telefonálni sem igen tudunk a hegyek között vétel hiányában. Több ún. fontos személy, menedzser, orvos stb. tart velünk, akiknek ez a négy nap hosszú évek óta elmulaszthatatlan időponttá vált. Együtt izzadunk, ázunk, fázunk, számoljuk a vízholyagokat, hallgatjuk mások horkolását…
    Aki jött, az jövőre is jönne, ebből csak kiöregedni lehet…Néha nem árt lelassulni, idöt pocsékolni magunkra…

  412. Sz. Tóth Gyula (ad Szekrényesek) szerint:

    A plebs gyógyvízbe megy. De az „igényesebbje” is. Ragyogó leírás a fürdőzők emberi magatartásáról. Másokra ismerünk. De a finom alakok között persze magunkra is. Akik, mielőtt vízbe cuppannának, szeretnék tudni, hány fokos az úszómedence vize. A kérdés jogos, hiszen egy négytagú családnak, asszonynak, gyerekeknek nem mindegy, a hideg árthat. Az egészségre vágyás visszaüthet. A belépőjegyek összesen több mint 17 ezer forintot tesznek ki. A pénztárosok reggel nem tudják, hány fokos a víz. Az egyik rávágja: 26 fok. Nyári üzemmód van érvényben, toldja meg. A fürdőző bent pontosabb információkhoz jut, a saját bőrén érzi a nyári üzemmódot. Azaz, a víz hideg. Az úszómesterek már meg se merik mondani, hány fokos. Eleinte közölték: mindig 26 C alatt maradt a víz hőfoka, inkább 25, esetleg 25,4. Asszonynak, gyereknek, érzékeny csontúaknak nem ajánlott. Újabban hárítják a kérdést, mondván: „nincs hőmérőjük!”. Nem tudni, viccnek szánják, ha igen, hát rossz vicc. Mit csináljon a pórul járt fürdőző? (Képzeljük el: jegyet váltunk a moziba, és bent megtudjuk, más filmet játszanak. Vagy semmit.) Nehezen lehet elhinni, hogy a 100 éves fürdőnek nincs hőmérője. A Wikipédia szerint: a szabadtéri részen az úszómedence a 26-28 °C fokos. A mélyből feltörő drága víz hőfoka az első fúrás után 74,5 volt, az 1936-ban fúrt, 1240 méter mély kútból Európa legmelegebb hévízforrása tör fel, hőmérséklete 77 °C fok. Van mi hűteni. És mindezt hogy magyarázzák el a helyszínen egy külföldinek? Milyen nyelvtudással? A konklúzió? A szolgáltatók szakmai (és emberi) magatartásai csöppet se változnak. Talán egy kicsit romlanak. Vagy: adjunk rá egy lapáttal, csavarjunk egyet a hőfokszabályzón.

  413. Bognár Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Ma láttam a neten a Nemzeti Nagyvizit azon adását, amelyben Ön is részt vett. Hosszú évek óta, már több, mint tíz éve, nem nézek tévét. Erről a műsorról is csak mostanában szereztem tudomást. Ezért írok csak most Önnek.
    Szóba került a műsorban a zabla magyar/szláv szó, valamint az, vajon eldönthető-e egyértelműen ki kölcsönzött kitől?
    Én egy másik példát hoznék föl. Lehet, hogy találkozott már vele, de nekem ez újdonság volt.
    Előre bocsátom: nem vagyok sem nyelvész, sem történész, sem „értelmiségi”. Csak egy érdeklődő, időnként gondolkodó magyar.

    Szóval, azt olvastam a Köpeczi-féle Erdély története első kötetében, hogy Erdélyben, közelebbről Zalatna környékén, már négyezer évvel időszámításunk előtt –régészeti leletek bizonyítják– aranyat bányásztak.
    Abban a pillanatban eszembe jutott valami. (No nem valaki, nem Zalatnay Sarolta). Hanem az, hogy az összes szláv nyelvben az aranyra a zlato, zlata, zlaten stb. szót használják. Utána néztem még akkor, ez nem mostanában volt, a délszláv nyelvekben még az n hang is szerepel bizonyos jelentésekben. Pl.: a bolgárban zlatno,zlatna, zlaten.
    Az egyből szembetűnik, hogy itt valószínűleg a Zalatna tulajdon/helynév került át széles körben alkalmazott köznévvé.
    Lehetséges ennek egy érdekes folytatása is. A zé és az esz hangok sokszor és könnyen cserélődnek.
    Akna-Szlatina jutott ekkor eszembe. Zalatna-Szlatina. Nagyon gyanúsnak tűnt a hasonlóság. Ha jól emlékszem, a Kárpát-medencében öt Szlatina, vagy nagyon hasonló nevű települést találtam. Mi lehet ezekben közös? Nos, szerintem az, hogy mindannyiszor, amikor egy barlangot kerestek és találtak eleink, először azt remélték, hogy aranyat fognak ott bányászni. Aztán, éppen Akna-Szlatinán nem aranyat találtak, hanem sót. Amit azért elég könnyen lehetett aranyra konvertálni…
    Hogy ez nem légből kapott gondolat, bizonyítja az, hogy az egyik Szlatina-klón, Nagyszlatina vagy valami hasonló elnevezésű, Körmöcbányától kb. húsz kilométerre található. És Körmöcbánya sem a sóról híresült el.
    Lehet ez annak jele, hogy már akkoriban, hatezer-ötezer éve is szláv népek l