Vélemény, hozzászólás?

1 029 hozzászólás on Üzenetek

  1. Tulok Teréz szerint:

    Sok Szeretettel Üdvözlöm!
    Ma van a Magyar nyelv napja. Erre az alkalomra írtam egy verset a szombathelyi Püspöki Iskola tanulóinak, és nemrég Karády István megzenésítette. Kérem olvassa el, és hallgassa meg! Ha tetszett, kérek egy rövid választ a 14tulokterez14@gmail,com címre! Köszönöm.
    Tulok Teréz

    A MAGYAR NYELVRŐL

    (A Magyar Nyelv Napjára)

    Magyar vagyok. Te is az vagy. Mi magyarul beszélünk.
    Egymás között, veled ketten mindig, mindent megértünk.
    Szóljunk hát a magyar nyelvről, melyet ma ünnepelünk!
    Szép szavaktól. mondatoktól legyen szép az ünnepünk!

    Nyelvtanát is jól tanuld meg! Mely nem könnyű feladat,
    hogy helyesen tudd használni. Forgasd meg az agyadat!

    Egy szó többet is jelenthet. Nem mindegy hogy használod!
    A szavakat se ismételd! Újakat kell találnod!

    Magyar szívben magyar öröm, magyar bánat tépdesi.
    Ki nem tudja anyanyelvét, nem képes ezt érezni!

    Csak helyesen írj, és beszélj! Tanuld meg jól a magyart!
    A mondandód tiszta legyen! Más nyelvekkel ne kavard!
    Minden szó érthető legyen! Beszéd közben ne hadarj!
    Szavak végét sem harapd el! Jó nyelvhasználó maradj!
    Bármit mondhatsz, lejegyezhetsz. Van elég szó a ,,tárban.”
    Csak keresgesd és ráakadsz előbb-utóbb. Csak bátran!
    Sokat olvass, hogy minél több magyar szót megismerj!
    Ezt a kincset soha, senki nem lophatja el tőled!

    Király mellett amilyen szép maga a királylány,
    olyan a mi anyanyelvünk. Mint égen a szivárvány,
    oly sokszínű. Mint a festő kezében a paletta,
    és a zene ha magnó szól, melyben bent a kazetta.

    Beszéld, tanuld és évezd a magyar nyelv dallamát,
    hogy a szöveg ne csak ajkad, a lelked is hassa át!

    November 13. a Magyar Nyelv Napja.

  2. Kedves Balázs Géza!
    Isten éltesse!

  3. Mohácsi /Völgyi/ Jolán szerint:

    Isten éltesse jó egészségben, boldogságban tisztelt Tanár úr!

  4. Mohácsi Jolán szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! Sok boldog születésnapot kívánok jó egészségben, boldogságban és az olvasóinak még több érdekes, kitűnő könyvet Tanár Úrtól.
    Köszönöm a hozzászólás lehetőségét.

  5. MIndig elbűvölsz a napszavaiddal, néha reminiszcenciákat is keltesz velük bennem. Nagy ötlet volt ennek a rovatnak is az elindítása részedről. Mint írtam, ebből is kellene egy könyvet készítened. Nagyon szórakoztató lenne. Most például a szarszeplő szó bűvölt el. (Istenem, de régen volt!) az utoljára kb. 53 évvel ezelőtt olvasott Béka-egérharc című Csokonai- eposzban találkoztam vele:(Ha jól emlékszem, Pszikharpaxról, az egérkirályról van szó…): ,

    Búsúltában elhajítja
    Púderes parókáját,
    Lábával jobban szorítja
    Társa oldalbordáját!
    Nem fért volna ijedtébe’
    Már egy zabszem a seggébe,
    Kiverte a szarszeplő.

  6. Sz. Tóth Gyula (ad: Nem Csernobil – Zugló 2019/9.) szerint:

    Nem Csernobil – Zugló 2019/9. című beíráshoz. Balázs Géza folyamatosan figyeli a zuglói állapotokat, szívén viseli a kerület sorsát. Az utóbbi időben megosztott fotói nem örvendetesek, de igazak. Ezt igazolják a hozzászólások, „Zúgolódó” például ékes irodalmi nyelvezettel fejezi ki a csúnyát, összhangban a képekkel, és szebbet remél. Mint helybéli, a személyes tapasztalatok alapján egyetértek, hiszen ezt látjuk. Ha nem is Csernobil, de dzsumbuj. Erre kapunk egy levelet a kerületi polgármestertől, aki már mint főpolgármester-jelölt szólítja meg az embereket. Az időseket célozza meg, ígérget: a fűtési szezonban rezsiköltségek enyhítése, CT-berendezés, ingyenes szűrővizsgálat, egészségházak létrehozása. Mindez szép. A „zuglói polgármesteri évei alatt megalkotott szociális támogatási rendszert” terjesztené ki a főváros egészére. A zuglói elhanyagolt területeket, a dzsumbujt kerüli. Pedig az is egészségkárosító. Kinek, minek higgyünk? Itt vannak a szociofotók, a saját látott, megélt tapasztalat. „Én is hiszek egy-két szép dologban…” énekli Zorán. Énekeljük vele. Lám, milyen lélekemelő a dal, és milyen fontos a Napló tényeket rögzítő ereje. Kutatásra alkalmas, felejtés ellen.

  7. Mivel ezt a számunkra nagyon kedves, jelenleg valóban egy nukleáris katasztrófa utáni állapotban leledző terület gyászos hangulatát árasztó városrészt úgy CSERben hagyták, hogy elvesztette korábbi előkelőségét, rangját, idegen szóval NOBILitását, a Csernobillal való párhuzam nagyon találó. Köszönjük a Professzor Úrnak, hogy – már nem először – szóvá teszi ezt a súlyos problémát. Bízzunk benne, hogy jajkiáltásai, amelyeket a mieinkkel felerősítünk, eljutnak a jelenlegi vagy az őket felváltó illetékesekhez, és végre azon lesznek, hogy a szörnyű állapotban lévő Zuglót, ha nem is “új Helikonná”, de emberi lakókörnyezetté alakítsák vissza.

  8. Szathmáry Szilárd szerint:

    A professzor úrnak a gyermek szemiotikájával kapcsolatos írása engem is visszavitt a gyermekkoromba. Nosztalgiáztam egy kicsit.

    A fiú- és leánygyerek között – megítélés szempontjából – az én szűkebb szülőföldemen, a mi utcánkban is, nagy különbség volt. (A kiejtést igyekszem fonetikusan visszaadni) „Egy csutkányi fiju – ahogy a szomszédasszonyunk tartotta, akinek csak lányai voltak – többet ier, mint egy szekerderek asszony”. Móricz írja Vásárfia című cikkében, a Pesti Napló 1937. május 7-i számában, hogy az ő gyermekkorában az a hír járta, hogy a japánok – fajnemesítés céljából – magyar legényeket akarnak vinni „atyának”.
    Nem csoda hát, hogy nagyapám és nagyanyám szóhasználatában az igába hajtott, nemszeretem, az iskolában is köszvienyes vien pöspökkient üldögéillőü, jámbor puja mellett többségében eredeti, az olykor pejoratív hangzás ellenére is csupa kedveskedő kifejezés – mámma nőütt, tennap kőütt legienyke, csirkeparittyázóu kis urfi, hejrelegienyes kivagyok-éin vagyok, éin a világ elseje vagyok, pejhedzőü bajuszu legienyke, kicsi, mint ety csomóu szösz, a csizmaszárába kis lovaglóuvesszőüt hordóu kislegieny, surmóuk, surbankóu, legienybogyóu, kenyiergunyhóu, ördökfijóuka, virtuslegienyke, kis kokas, kukoriekolóu, fijatal kokas, harmatfü csikóu, választott malac, rugot bornyu (már elég nagy ahhoz, hogy ne szopjon, ezért az anyja elrúgja magától), gyermekfiju, tekergőü, röhincs, kis kóupé, tacskóu, kucóuporos kizsgyerek, akinek méig a vadribizliszedieshe is kisszéik kee, porbafingóu, porba jáccóu kicsi fiju, köjkincéir, kutyakergetőü, gojhóu, fijuköjök, köjök legieny, csikasz kisfiju, takonypóuc, téifelesszáju, méig le se nyalta a szájárul az annya tejiet, méig nem hullott ki a téijfoga, ety csű tengeri (vagy máléi),ojjan kicsi legieny, hogy Miteccik bóutos mindieg a zsebiebe akarja dugni, ha átmegy hozzá krumplicukorier, kugliállogatóu, mezitlábos puja, gagyogóu koru, emberbimbóu, a fejünkre nőütt, suttyóu, nagy lóugóu, nagy lakli, rakoncátlanka, eekanászodott, Rinaldóu Rinaldini, kizs bóurembukk, nem gyerekember mán, Rontóu Pál, zőüt siheder, nagyra nőüt siheder, méig nemrieg kötötte kiscsikóu-gyeplüjiet boklára a bába, oszt má kiesz nagy lú, bikfic, pupák, siheder legienyke, pendejes, glotgatyás, rövidnadrágos, hátulgombolóus nadrágba járóu, suhanc, suhancár legieny, süldőü és süvölvieny fiju, nemsokára emberszámba kerül, mint az ierőü búza, sárgul itt-ott, de a szemje tejes méig, vagy má vijaszieriezsbe van, rövidesen meglett magabiróu ember lessz, mahóunap a barázdába, az eke szarva mellett kiesieri a pacsirtát, vagy mint fijatal fecske a fieszek szielien, mán próubálgattya a szárnyát – élt a fiúgyermekkel kapcsolatban.
    A süldőü, ami főnévként a növendék sertést, a malac és a disznó közötti átmenetet jelenti, feltehetően a süvölvieny, a suhanc, suhancár és a siheder szavakban is benne lévő su-si-sü ősgyök származéka. Ha merész feltételezésnek is tűnik, a korábban említett s-cs megfelelés alapján ez a si lehet benne csi formában a csikóu, csirke, és a csibe szavunkban is.

    Ma már kinevetnék, aki legienybogyóu-zna vagy virtuslegienyké-zne, sőt, ahogy a bakfis, úgy a semleges kamasz is lassan szaknyelvi terminus technikussá válik, mert kiszorítja az egyeduralkodó srác. Ugyanilyen szegénység van az iskolás és a felnőtté vált fiú megnevezése terén is. Milyen sokszínű, jó nyelvű, jóízű, vitamindús gyerekkórus alakult az én gyermekkoromban a falusi iskolákban, a jó levegőn, a fagyban, a napfényben és a boldogságban!
    De ki beszél ma már nagyszüleim nyelvén kizsdiják-ról, nebulóu-ról, géizenguz-ról, vásott köjök-ről, szeleburdi-ról, szeleverdi-ről, embernyi ember-ről, instruktorok riemie-ről, ojjan indulatu ifju-ról, akit semmi fegyelem meg nem bir zabolázni, akin nem fog a virga a stutika éis a páca, peniperdá-ról, kutyafülü-ről, kutyafog-ról tacskóu-ról, ebattá-ról, kis manóu-ról, ábéicistá-ról, iskolakerülőü-ről, anyaszomoritóu-ról, kis apagyász-ról, lurkóu-ról, suplenc-ről, bojtárformá-ról, illetve a még élő fiatalember-en kívül nagyremienyü ifju-ról, fijatalur-ról, nagylegieny-ről, sarkantyus legieny-ről, lovag-ról, gavalléir-ról, leventé-ről, szegletes kamasz-ról, emberkiepü ugorká-ról, kinyilatlan szemü kandurmacská-ról, vagy az ojjan jelentiktelen, mint a hatéives meszelőü-ről beszélni.

  9. Kovács Éva, színművész szerint:

    Már túl az ötvenedik előadáson!

    A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciója.

    “…..függök ezen a zord élet-párkányon”
    Ady-est

    Előadja:
    Bogdán Zsolt színművész, kétszeres UNITER, és Jászai Mari-díjas érdemes művész, a kolozsvári társulat tagja.

    Szerkesztő – rendező:
    Szugyiczky István színművész,
    a Harag György Társulat Örökös Tagja.

  10. György Zsolt szerint:

    Szerintem ez a dal rosszul lett leírva, én személy szerint máshogy tudom, egy szebb szöveggel!
    Varga Angéla Enikő ének-zene-hittan-érkölcstan-történelem-rajz (hittérítő) szakos pedagógus tanította, aki ennek a korszaknak a szülötte.

  11. Máté Márta szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Nagyon szeretem a magyar nyelvet, nagyon fáj, mikor újságírók vétenek helyesírási hibákat, és minden korrekció nélkül közre is adják. De ami mostanában nagyon zavar, egy olyan szokás, ami egy ideje a rádió/tv-interjúkban nagyon elharapódzott. Legyen bármilyen esemény, a riporter feltesz egy kérdést, a válaszadó majd’ minden mondatát úgy kezdi, hogy “Így van!”. Szinte sérti a fület, amikor még jó hosszan í-znek, szinte felkiáltva. Történik ez természetesen akkor, ha a riporter rákérdez a témára, de nincs már olyan válasz, hogy “igen, valóban, persze ….” csak “ÍÍÍGGY VAAN!”. Ha meghallgat manapság egy riportot a rádióban, azonnal találkozik az újonnan kialakult zavaró, bár nyelvtanilag nem kifogásolható válasszal. Így van? Köszönet minden nyelvművelő műsorért, többre is szükség lenne! Üdvözlettel. Máté Márta

  12. Ezekből a példákból is jól látszik, hogy a tegezés a természetes, a magázás (és a többi változata, pl. önözés, tetszikezés) egy mesterséges, felesleges, túlértékelt nyelvi forma, aminek nincs helye a nyelvben.

  13. Sz. Tóth Gyula (ad: Bakonyvasút) szerint:

    Hát már a természetben sincs nyugta az embernek. Állatkínzás, kitérés a biciklis elől. Ez is szomorú. Még inkább a figyelmeztetésre tett reakció: nem is értik (nem akarják érteni). Azt hittem, csak a mi csendes zuglói utcánkban fordul elő, hogy a járdán bicikliző öregúr (a szó első tagja stimmel) nem tér le, amikor az óvodából kijövő gyerekek állják az útját. Az édesanya riadtan tereli arrébb gyermekét, mi a kerítéshez lapulunk. Mielőtt szólhatnánk, a fazon már elhúzott. Igen, találó, pontos a megnevezés: ez a bunkó. (A lombos fák között még lehetne mondani: tuskó. De az hasznos.) Szóval ez nem egyedi eset, ez már jelenség.Éljen a vasút!

  14. balazsge (Ad. Adamtól Zegig) szerint:

    Hozzászólások a Facebookról:
    Kovács Péter [hu] A Zaszeg-et még nem hallottam, pedig Zeg-i vagyok… 🙂 Val’sz’eg nem járok olyan körökben… 😛 🙂

    Orsolya Nádor Egy kedves kollégától hallottam, hogy Báreszben nőtt fel. Megfejtés? 🙂

    Erzsébet Csekéné Jónás A határszéli megyénkből hasonló rövidülés még a Várda (Kisvárda), Bakta (Baktalórántháza), Bátor (Nyírbátor), Pócs (Máriapócs), Gyarmat (Fehérgyarmat), Mada (Nyírmada), Halász (Nagyhalász). De biztosan van több is. Köszönjük az értékes stílusalakzati magyarázatot! 🙂

    Henrietta Vaska Debrecen Debrőként is ismert, ill. a fent említett Madával szembeni falu Puszta (Pusztadobos), és szintén az ő környékükön található Namény (Vásárosnamény). További példák a szabolcsi tájékról, még gyerekkoromból: Ohat (Ohat-Pusztakócs), Kálló (Nagykálló), Gáva (Gávavencsellő)

  15. Szabó Attila szerint:

    Tisztelt Balázs Géza, egy szó helyesírásával kapcsolatban, nevezetesen az akkora/akkorra -val kapcsolatban hol tudok feltenni Önnek kérdést? Az Édes anyanyelvünk műsorban? vagy itt, ezen a felületen is? Az egyik helyesírási témával foglalkozó oldalon a következőt találtam : “akkorára/akkorrára = addigra (emellett még természetesen méretbeli nagyságra is vonatkozik)” . Ugyanakkor : ” -Anyu, mekkorára nyújtsam a rétest? – Akkorára, lányom!” és “-Apu, 8-ra kell hazaérnem? -Igen lányom, akkorrára (akkorra).”
    Szóval a kérdésem, hogy az időre vonatkozo szó 2 db r-el írandó?
    Előre is nagyon köszönöm a segítségét!

  16. Tohol Éva szerint:

    Tényleg gyönyörűek!

  17. Bayer Ilona szerint:

    Kedves Szerző!

    a Száz év magány c. darabot a Spirit színházban nem Czeizel Balázs, hanem CZEIZEL GÁBOR rendezte. Tévedni emberi dolog, de illik korrigálni a tévedést. Nem tudom, mikor írta cikkét (nem látom, csak a hónap és nap megjelölést) de egy 2017-ben bemutatott színdarab esetében nagyon feltűnő, hogy két évvel később még mindig tévesen szerepel a rendező neve. Két magyarázatot tudok elképzelni. 1. A publikálás óta sem jött rá tévedésére. 2. Ha igen, akkor annak nem látom okát, miért nem korrigált. A rendező iránti tisztelet megkövetelné, hogy legalább ezek után javítsa a nevet. Ezt remélve üdvözlöm, Bayer Ilona Budapest, 2019-08-05

  18. A titok olyan, mint a lyuk. Lényege a nincs. A titok esetén megoldás nincs, lyuk esetén szilárd anyag hiányzik (utóbbit szereti a zen). A titok addig titok ugyanis, ameddig nincs megoldása. Ld. hieroglifák vagy pl. Gárdonyi Titkos naplója.

  19. Szathmáry Szilárd (ad: Beborultam - Tisza-Túr 18.) szerint:

    A professzor úr Beborultam…Tisza-Túr 18. című, számomra hazai, szülőföldi, szatmári ízű, illatú írásában – mint szinte mindegyik jegyzetében – most is találtam egy igazi “gyöngyszemet”: a kanyargós jelzőt.

    A véleményét őszintén kifejtő emberrel kapcsolatos szatmári méirmerőü és méirmondóu – mer merni, illetve mer szólni jelentésű – szavak nagyon eredetiek. Előtagjuk a méir (ahogy a nyer ige régebben a nyéir, a ver a véir, a kel a kéil, a lel a léil, a vesz a véisz formában szerepelt) a mai mer ige alakváltozata. Én magam mindkét szó végéről hiányolom azt az s képzőt, amelynek segítségével a magyar – ahogy a kanyargós jelzővel most Balázs professzor úr is- az állandó, karakteres tulajdonságot képes kifejezni. Ez a szuffixum „ikertestvére” ugyan annak az s-nek, amelynek segítségével főnévből egyaránt képezhetünk alkalmi (öltönyös, nyakkendős) vagy foglalkozást jelző (kalapos, lakatos), általános tulajdonságot jelentő szót, és annak, amellyel számnévből hozunk létre ( kettes, hármas, négyes) a melléknév felé tendáló, másfajta számnevet, de eredetibb náluk, ugyanis a folyamatos melléknévi igenévhez járulva egy-egy tulajdonság állandó meglétét érzékelteti. Mert a mosolygós, a verekedős vagy a lopós több mint a mosolygó, a verekedő és – hacsak nem a bor “kivételezésére” szolgáló eszközt jelenti – a lopó. Szatmárban az ivó folyamatos melléknévi igenévből képzett ivós (ma már legfeljebb a régi öregek emlékezhetnek rá, most azért felhívtam a 74 éves Szakács M. György nevű, fehérgyarmati barátomat, és örömmel konstatáltam, hogy azonnal szakszerű magyarázatot adott a szóra) a házi tejfeldolgozás vitaminban gazdag melléktermékéből, a savóból és íróból álló, a mosléknál is jóval hígabb, a folyadékellátást biztosító “sertés-üdítőital” neve volt.
    Petőfi A Tisza című versében – „… megállék a kanyargó Tiszánál.” – mivel a költő egy adott pillanatban, a maga konkrét kanyarjaival látja és láttatja a folyót, elfogadható a kanyargó jelző, a magyarnóta-énekes szájából azonban – „A kanyargó Tisza mentén ott születtem” – már nem, hiszen a dalban, s ezt – ahogy most az írásában, megdobogtatva vele a szívemet, a professzor úr is – kanyargóus-nak éneklő nagyapám jól érezte, a folyó karakteres, állandó tulajdonságáról van szó.

  20. Jé,kövér betűkkel van írva egy-egy szó!

  21. Dede Éva (ad: Beborultam... Tisza-Túr 18.) szerint:

    Sebaj, Géza, egyszer meg kellett történnie! Annak idején az én fényképezőgépem is a Túrban merült meg…

  22. Szilvási Csaba szerint:

    Kedves Géza!
    A tortúrába torkollt Túrtúráról szóló élménybeszámolód nagy élmény volt. Ende gut, alles gut. A lényeg, hogy a szó szoros értelmében megúsztátok, és sikerült zöld ágra (nem vergődnötök, hanem) jutnotok. További kellemes szatmári időtöltést kívánok nektek. Mivel Gyorgyovich Miklós “ezredes” hozzászólására reagálva te vagy az 1001-ik, én már nem lehetek a Sahrazád (Seherezádé) bűvös számának reprezentánsa. De a Szent István korabeli 1002 is szépen hangzik. Jó lenne megérni majd az idei évre emlékeztető 2019. hozzászólást, akkor is, ha egy későbbi évben lesz. Dum spiro, spero.

  23. Szathmáry Szilárd szerint:

    Orosz nyelvtudásomnak köszönhetően beszélgethettem egy Tatabánya testvérvárosából, Izsevszkből érkezett csoport tagjaival, köztük egy rendkívül művelt, mordvin fiatalemberrel is.
    Az ősszókincshez tartozó nyelvi elemek, a számnevek, a névmások, a testrészek nevei terén sok hasonlóságot fedeztem fel a magyar és a másik finnugor nyelv között. Tudom, hogy „finnugor” a fejem, a szemem, a fülem, a szám, a fogam, az állam, a vállam, a szívem, az epém, a vérem, a hájam, finnugor az ég, a menny, a csillag, a daru, a lúd, a fecske, a nyúl és a róka. A fazék nekem nemcsak fazék, hanem „put” is, a „ja” „jó” folyó jelentésű szót pedig benne érzem a Sajó, Tápió, Berettyó, Hejő sőt még a Sió földrajzi neveinkben is.

    Nagy élmény volt számomra, amikor kiderült, hogy aki Szatmárból Siófokra akar eljutni, annak nem kell a Balatonig elutaznia. Elég, ha kimegy a fülesdi határba, ott is megtalálja.
    A Sió-fok nevű dűlő, korábban vizenyős patakmeder, minden bizonnyal egy Sió nevű erecske „fenekecskéje” lehetett. A fok a folyóág vagy tó vizét elvezető ér vagy csatorna. A si előtagot Kiss Lajos (573.l.) a si siv (sivít) ige származékának tartja, s szerinte az ugyanúgy vízzel kapcsolatos hangjelenségre vonatkozik, mint a zúgó, a gátról, zsilipről lezúduló víz, vagy a malmok mellett a felesleges víz elvezetésére szolgáló csatorna. Bennem a szatmárcsekei Poja, egy természetes vízlevezető árok neve – a p-f szabályos hangmegfelelés alapján – finnugor reminiszcenciákat kelt. A mai magyar folyó szó ősi alakját érzem benne.
    A Kölcsében előforduló Tapolnok és az áradás vájta vízzel teli gödör jelentésű kopolya szóban is a magyar folyó szónak a Tápió, Berettyó és Sió folyónevekben is benne lévő jo, ja mellett egy teljesebb formában megjelenő, szabályos p-f hangmegfelelést mutató finnugor poj tövét érzem. A poly, azaz foly elem, szerintem, ott van az Ipoly szóban, és a szatmárcsekei Poja patak nevében is. Utóbbi a savanyó-savanya analógia alapján a folyó szónak tökéletes régies megfelelője. A Szatmárban palajként ismert, a folyók szélén lévő, lapos, homokos, kavicsos porond eredetileg bizonyára poj-alj (vagyis a folyó alja) lehetett.

  24. Szathmáry Szilárd (ad: Berettyó ~ Berekjó) szerint:

    Orosz nyelvtudásomnak köszönhetően beszélgethettem egy Tatabánya testvérvárosából, Izsevszkből érkezett csoport tagjaival, köztük egy rendkívül művelt, mordvin fiatalemberrel is.
    Az ősszókincshez tartozó nyelvi elemek, a számnevek, a névmások, a testrészek nevei terén sok hasonlóságot fedeztem fel a magyar és a másik finnugor nyelv között. Tudom, hogy „finnugor” a fejem, a szemem, a fülem, a szám, a fogam, az állam, a vállam, a szívem, az epém, a vérem, a hájam, finnugor az ég, a menny, a csillag, a daru, a lúd, a fecske, a nyúl és a róka. A fazék nekem nemcsak fazék, hanem „put” is, a „ja” „jó” folyó jelentésű szót pedig benne érzem a Sajó, Tápió, Berettyó, Hejő sőt még a Sió földrajzi neveinkben is.
    Nagy élmény volt számomra, amikor kiderült, hogy aki Szatmárból Siófokra akar eljutni, annak nem kell a Balatonig elutaznia. Elég, ha kimegy a fülesdi határba, ott is megtalálja.
    A Sió-fok nevű dűlő, korábban vizenyős patakmeder, minden bizonnyal egy Sió nevű erecske „fenekecskéje” lehetett. A fok a folyóág vagy tó vizét elvezető ér vagy csatorna. A si előtagot Kiss Lajos (573.l.) a si siv (sivít) ige származékának tartja, s szerinte az ugyanúgy vízzel kapcsolatos hangjelenségre vonatkozik, mint a zúgó, a gátról, zsilipről lezúduló víz, vagy a malmok mellett a felesleges víz elvezetésére szolgáló csatorna. Bennem a szatmárcsekei Poja, egy természetes vízlevezető árok neve – a p-f szabályos hangmegfelelés alapján – finnugor reminiszcenciákat kelt. A mai magyar folyó szó ősi alakját érzem benne.
    A Kölcsében előforduló Tapolnok és az áradás vájta vízzel teli gödör jelentésű kopolya szóban is a magyar folyó szónak a Tápió, Berettyó és Sió folyónevekben is benne lévő jo, ja mellett egy teljesebb formában megjelenő, szabályos p-f hangmegfelelést mutató finnugor poj tövét érzem. A poly, azaz foly elem, szerintem, ott van az Ipoly szóban, és a szatmárcsekei Poja patak nevében is. Utóbbi a savanyó-savanya analógia alapján a folyó szónak tökéletes régies megfelelője. A Szatmárban palajként ismert, a folyók szélén lévő, lapos, homokos, kavicsos porond eredetileg bizonyára poj-alj (vagyis a folyó alja) lehetett.

  25. Szathmáry Szilárd szerint:

    “A Sebes-Körös mellékfolyója: a Berettyó. Az etimológia szerint a berek (ártéri erdő, liget) és a jó (régi folyó) szavakból állt össze. És valóban, egy korai (1213/1550) írásbeli adat is erre utal: Beruchyou (kiejtése lehetne: berükjou, berökjó). A berek szó lehet szláv átvétel, de ősi finnugor kori is, a jó viszont uráli eredetű, az ómagyar korban közszóként is használták. Manapság már csak helynevekben él: Sajó, Berettyó”- írja, elgondolkodtató cikkében Balázs prpfesszor úr.

    Orosz nyelvtudásomnak köszönhetően beszélgethettem egy Tatabánya testvérvárosából, Izsevszkből érkezett csoport tagjaival, köztük egy rendkívül művelt, mordvin fiatalemberrel is.
    Az ősszókincshez tartozó nyelvi elemek, a számnevek, a névmások, a testrészek nevei terén sok hasonlóságot fedeztem fel a magyar és a másik finnugor nyelv között. Tudom, hogy „finnugor” a fejem, a szemem, a fülem, a szám, a fogam, az állam, a vállam, a szívem, az epém, a vérem, a hájam, finnugor az ég, a menny, a csillag, a daru, a lúd, a fecske, a nyúl és a róka. A fazék nekem nemcsak fazék, hanem „put” is, a „ja” „jó” folyó jelentésű szót pedig benne érzem a Sajó, Tápió, Berettyó, Hejő sőt még a Sió földrajzi neveinkben is.
    Nagy élmény volt számomra, amikor kiderült, hogy aki Szatmárból Siófokra akar eljutni, annak nem kell a Balatonig elutaznia. Elég, ha kimegy a fülesdi határba, ott is megtalálja.
    A Sió-fok nevű dűlő, korábban vizenyős patakmeder, minden bizonnyal egy Sió nevű erecske „fenekecskéje” lehetett. A fok a folyóág vagy tó vizét elvezető ér vagy csatorna. A si előtagot Kiss Lajos (573.l.) a si siv (sivít) ige származékának tartja, s szerinte az ugyanúgy vízzel kapcsolatos hangjelenségre vonatkozik, mint a zúgó, a gátról, zsilipről lezúduló víz, vagy a malmok mellett a felesleges víz elvezetésére szolgáló csatorna. Bennem a szatmárcsekei Poja, egy természetes vízlevezető árok neve – a p-f szabályos hangmegfelelés alapján – finnugor reminiszcenciákat kelt. A mai magyar folyó szó ősi alakját érzem benne. A Kölcsében előforduló Tapolnok és az áradás vájta vízzel teli gödör jelentésű kopolya szóban is a magyar folyó szónak a Tápió, Berettyó és Sió folyónevekben is benne lévő jo, ja mellett egy teljesebb formában megjelenő, szabályos p-f hangmegfelelést mutató finnugor poj tövét érzem. A poly, azaz foly elem, szerintem, ott van az Ipoly szóban, és a szatmárcsekei Poja patak nevében is. Utóbbi a savanyó-savanya analógia alapján a folyó szónak tökéletes régies megfelelője. A Szatmárban palajként ismert, a folyók szélén lévő, lapos, homokos, kavicsos porond eredetileg bizonyára poj-alj (vagyis a folyó alja) lehetett.

  26. Szicsa szerint:

    A hozzászólások csak árnyékai annak a szinte megszámlálhatatlan, általam most stílszerűen “virágzó kaktuszoknak” nevezett Balázs Géza-jegyzeteknek, amelyek mindegyike mind témáját, mind stílusát, mind hangulatát tekintve egyéni, eredeti, gondolatébresztő és lélekemelő. Szívesen látnám és sok-sok társammal együtt élvezettel olvasnám újra őket
    – a szerző által (Arany János szavaival) “gyöngysorba füzérré fűzött dalokként” – egy önálló kötetben, amely könyvespolcom egyik legértékesebb darabja lenne.

  27. balazsge szerint:

    Kedves Honlaplátogatók! Közeledik a 1000. bejegyzés! Vajon kié lesz? Szívesen adnék egy dedikált könyvet az 1000.-nek, ha jelentkezik. BG

  28. Tiszai Tivadar (ad: Virágzó kaktuszok) szerint:

    “Virágoznak a kaktuszok.
    Ennél szebbet nem tudok”.

    Ennél szebb kétsoros verset nem is lehetne írni. Érzelem, a vizuális élmény keltette gondolat és hangulat együtt van benne. Itt muzsikál a lelkemben. Köszönöm.

  29. Szicsa (mától Sic Csa) (ad: Sokszoros sicc) szerint:

    A sic kapcsán a Sic itur ad astra szólás is beját-sic, és felvet egy újabb értelmisÉGI problémát: Sicc it Úr a dasztra? Hogy mi az a daszt, amire it(t) Sicc ÚR, a kandÚRmacska felhág, dasztat nem tudom. De valami égi taliga lehet. Talán az Illés szekere. Vagy csak annak egy kereke, amiből nekem most (az „értelmiségi” által a sic-nek „macskakergető indulatszóként” való értelmezése miatt) eggyel több lett a kelleténél.

  30. Szathmáry szerint:

    Békévé oldja… Egy EMBER és a NAGY TERMÉSZET harmóniája. Csodálatos a fotó, és megható, ahogy a soroka
    t átragyogja a költői lélekre ráhangolódott másik lélek.

  31. Magyar magyart rontja. Kár.
    Bár több esze volna már.
    (Szalay–Kodály)

  32. Tohol Éva szerint:

    Csodálatosan megfogalmazta a mindannyiunkban felmerülő hajnali érzéseket!

  33. Mohácsi Jolán szerint:

    A másokra való odafigyelés, az, hogy szükség van ránk örömöt ad és elfeledteti a fizikai gyengülést. Ha figyelünk önmagukra, észrevehető a testi változásunk erő, rugalmasság vonatkozásában, illetve az átélt tapasztaltok után az érdeklődésünk intenzitásának csökkenése, de a célok és egy jó közösség megléte esetén ez a korral járó, fiatalságot elvesztő változás tudomásul vehető, nem tragédia szerintem.

  34. B. G. Tanár Úr!
    Lent olvasható a rossz hír, megszűnik az esti öt perces műsor? Mi lesz helyette, hol hallhatjuk ezután az értékes előadásokat?
    Könnyeim hullanak.

  35. mester-kati@freemail.hu szerint:

    Kedves tanár úr,
    végtelenül sajnálom, hogy vége. Hogy vége az Édes anyanyelvünk Ön által vezetett Kossuth-rádiós műsorának. Igen szerettem! Igen szerettem azt a kis öt(5!) percecskét! Sokan mások is élvezettel, kíváncsisággal hallgatták az ismerőseim, barátaim, rokonaim közül. Kedveltük Pölcz Ádám és Újszászi Bogár László hangját, munkáját, humorát. Ha éppen olyan téma került napirendre, ami könnyedséget adhatott a műsornak, remekül kihasználták. Mindhárman a lehető legszebben beszélik a magyar nyelvet, példaszerűen a rádióban. Sajnos nem mindenkiről mondható el ez, (hibátlan hangképzés, megfelelő beszédtempó) még azokról sem, akik hivatásos munkatársai a Magyar Rádiónak. Az Édes anyanyelvünknek sokak nevében megköszönöm színvonalas nyelvművelő munkájukat, lelkesedésüket. Remélem még valamiképp visszatérnek…

  36. Harmath István (ad: Édes anyanyelvünk) szerint:

    Tanár úr! Fantaszikus volt a mai adás, nem térek magamhoz – a körösztyén leányok, várom a folytatását. Ómagyar szövegek, és a humor, hogy két férfi adja elő, mert a korban ez volt szokás. Remekül oldották meg, kedvet kaptam a régi magyar nyelvhez! Csak így tovább.
    Régi tanítványa: Harmath István, Sopron

  37. Tisztelt Balázs Géza Úr,

    Sokszo hallgatom érdekes, elgondolkodtató műsorát.A dunai katasztrófa kapcsán meglepve olvastam a Zalai Hírlap egyik cikkének címét. Elismerem, hogy nyelvünkben van egy ilyen kifejezés mód, amit a cím is használ, de vajon újság címként helyes lehet ennek ilyetén használata? Hiszen nyilvánvaló, hogy senki sem “várta a bajt”.

    Húgy látja, hogy érdemes a műsorban röviden kitérni erre a nyelvi jelenségre – megköszönöm.
    (A cikket lásd az alábbi linken)

    https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/evek-ota-vartak-mar-a-bajt-zalai-kapitany-beszel-a-hableany-turistahajo-mult-heti-tragediajarol-3086228/

    Üdvözlettel
    Farkas Róbert
    Nagykanizsa

  38. Törköly József (ad: Tetten ért szavak, Édes anyanyelvünk) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Törköly József vagyok az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárból. A segítségét szeretném kérni. Egyik olvasónk egy női költő születésnapi versét keresi, amit 10-12 éve az Ön Édes anyanyelvünk című műsorában hallott. Olvasónk ennyi, amire emlékszik. Tudom, ez elég kevés információ, és régen is volt, de hátha esetleg megmaradt az Ön emlékezetében egy ilyen vers.
    Hálás köszönettel: Törköly József könyvtáros.

    • Balázs Géza szerint:

      A levélre magánlevélben válaszoltam, sajnos nem tudom előbányászni ezt a verset: úgy emlékszem (édesanyámtól kaptam), arról szól, hogy az egyes évtizedek (60-70-80-90) mennyi örömöt jelenthetnek az embernek… Ha esetleg valaki fölismeri, kérem, segítsen.

  39. Sz. Tóth Gyula (ad: A szép lány) szerint:

    Szeretnék csatlakozni „A szép lány”-hoz, részlet: Tanári notesz 13. „Fénylesen”

    A PUNK BÁJA. Fiatal leány telepedik le az előttem lévő üres helyre. Én szinte mindig állok a buszon, többnyire a közepén, a csuklóban. Sovány, szép arcú, punkos öltözetben, nem harsány, szelídebb a forma. Van szelíd punk? Haja nem lila, őszesre van festve, orrában diszkrét pirszing, lábán bakancsra emlékeztető magas szárú cipő, bőrnek látszik. A ruha rajta: térd alá libegő, de csak térdtől áttetsző tüll szoknya, föntebb fekete béléssel. Diszkrét csipkézettel, nem fodrosan. Utánanéztem, ez lehet a „tütü. (Állítólag Nyugaton már majd’ két évtizeddel ezelőtt felkapottá lett, nálunk azonban még mind a mai napig is „bevállalásnak” számít egy felnőtt nő számára tüllszoknyát húzni, pláne „csak úgy”, az utcára. Pedig „szuper trendi a tütü”.) Amint leül, táskájában kezd kotorászni. Nem telefont, könyvet húz elő. Keményfedelű, vastag. Előtte állva óhatatlanul látom a lapokat, vers is feltűnik. Végre csönd a járművön, a klímaberendezés is működik. A Keleti táján, megszólítom: kérdezhetek valamit? Tessék, mosolyog a kedves arc. Mit olvas? Mutatja: Nabokov, “Lolita”.
    Honnét ismeri Nabokovot, és miért éppen ezt a regényt vette elő a fiatal hölgy? Bölcsész lenne? Sose tudom meg. A nagyműveltségű orosz író családja a szovjet forradalom elől menekült külföldre. Magyarországon alig ismerik. Sokféle pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitát. „Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.”
    Még váltunk pár szót, aztán elnézést kérve leszáll a Blaha Lujza téren. A lábán, a boka táján színes szalag – bokaperec, piros-fehér-zöld. Nő tütüben, kütyü nélkül. Kedvelhető. (2018. május 13.)

  40. Tulok Teréz szerint:

    A MAGYAR NYELVRŐL

    (A Magyar Nyelv Napjára)

    Magyar vagyok. Te is az vagy. Mi magyarul beszélünk.
    Egymás között, veled ketten mindig, mindent megértünk.
    Szóljunk hát a magyar nyelvről, melyet ma ünnepelünk!
    Szép szavaktól. mondatoktól legyen szép az ünnepünk!

    Nyelvtanát is jól tanuld meg! Mely nem könnyű feladat,
    hogy helyesen tudd használni. Forgasd meg az agyadat!

    Egy szó többet is jelenthet. Nem mindegy hogy használod!
    A szavakat se ismételd! Újakat kell találnod!

    Magyar szívben magyar öröm, magyar bánat tépdesi.
    Ki nem tudja anyanyelvét, nem képes ezt érezni!

    Csak helyesen írj, és beszélj! Tanuld meg jól a magyart!
    A mondandód tiszta legyen! Más nyelvekkel ne kavard!
    Minden szó érthető legyen! Beszéd közben ne hadarj!
    Szavak végét sem harapd el! Jó nyelvhasználó maradj!
    Bármit mondhatsz, lejegyezhetsz. Van elég szó a ,,tárban.”
    Csak keresgesd és ráakadsz előbb-utóbb. Csak bátran!
    Sokat olvass, hogy minél több magyar szót megismerj!
    Ezt a kincset soha, senki nem lophatja el tőled!

    Király mellett amilyen szép maga a királylány,
    olyan a mi anyanyelvünk. Mint égen a szivárvány,
    oly sokszínű. Mint a festő kezében a paletta,
    és a zene ha magnó szól, melyben bent a kazetta.

    Beszéld, tanuld és évezd a magyar nyelv dallamát,
    hogy a szöveg ne csak ajkad, a lelked is hassa át!

    November 13. a Magyar Nyelv Napja.

    Sok szeretettel küldöm önnek ezt a verset. Áder János is megköszönte a Facebookon. ,,Köszönöm szépen ezt a csodálatos verset!”
    Nehéz a magyar nyelv? Én azt mondanám hogy a nehézsége által szép!
    Ezt a költeményt a Magyar nyelv napjára írtam a szombathelyi Püspöki Iskola tanulóinak. A közelmúltban Karády István, a Bűvölő zenekar gitárosa meg is zenésítette. A megzenésített változat a http://1960314.5mp.eu/web.php?a=1960314 című honlapomon hallgatható meg. Ha tetszett, akkor kérek egy rövid választ a hozzászólásomra! Email:14tulokterez14@gmail.com
    Üdvözlettel:Tulok Teréz Zalaszabar

  41. André Tibor szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    A segítségét szeretném kérni. 49 éves unokatestvérem Brazíliában született. 9 éves koráig a magyar származású nagymamával Brazíliában folyékonyan beszélt magyarul. Nagyon sok magyar szokást is megtanult tőle. Sajnos ekkor a nagymama elhunyt. 40 éven át nem volt lehetősége magyarul beszélni, Magyarországon sem járt, mostanáig. Egy szűk hetet töltött itt, és lassan visszatértek a magyar „emlékei”. A kettős hangjainkat gyönyörűen ejti. 10-ig számolni is tud. Angolul tudunk beszélni.

    Tisztelt Tanár Úr!

    Azt szeretném megtudni, hogy ön szerint létezik -e bármiféle technika, aminek az alkalmazásával „visszaidézhetné” az unokatestvérem a magyar nyelvet? Esetleg ezzel a témával kapcsolatban, hol olvashatnék bővebben?

    Nagyon hálás lennék, ha csak röviden is, de Tanár úr tudna válaszolni.

    Tisztelettel üdvözli, André Tibor

    • balazsge szerint:

      Kedves André Tibor! Nem ismerek ilyen technikát. Viszont minden valószínűség szerint, ha magyar nyelvű környezetbe kerülne, akkor nagyon gyorsan elevenedne fel a gyermekkori nyelv. Ha ez nem oldható meg, talán segíthetnének magyar dalok, magyar felolvasások, filmek stb. Pl. nagyon sokan filmekből tanulnak meg (még könnyebben újra) nyelveket. Üdvözlettel: BG

  42. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Mise helyett. Én a magam részéről, egyébként, elvileg egyetértek. Pro primo először. És pro primo másodszor: ez durva, akár brutálisnak is nevezhető. Ha és amennyiben, persze, nem kerül sor változtatásra, vagy akár nem történik beavatkozás, ez nagyon tud fájni.

  43. Saortay Sándor szerint:

    Új szokás: a “gyakorlatilag” állandó használata. Ha kell, ha nem. Tudálékosságot sugall. Megér egy misét.

  44. Akad egy odavissza szóló formula. Levélben találkoztam vele:

    „Tisztel, akit tisztelsz:”

  45. Szicsa szerint:

    Az Una lacrima sul viso d’India hangulatot keltő, “zarándokutas” írásodra csak így tudok (rád gondolva) reagálni

    Egy könnycsepp vagy egy mosoly

    A Semmiből jöttünk, s most rajtunk áll minden:
    vagy a Nagy Semmibe térünk vissza innen,
    és részei leszünk a Végtelen Csendnek,
    vagy megtestesítői az Örök RENDnek.

    Mert Rend van a fejedben és a szívedben,
    és mert Ember maradsz minden léthelyzetben,
    Nem hazudsz soha sem másnak, sem magadnak,
    s Dolgos tisztességgel végzed, mit rád szabnak,
    te is elmondhatod: non omnis moriar,
    megmarad belőled – ez neked is kijár,
    mivel helyt állsz a nagy földi élethajszán –
    egy könnycsepp (vagy mosoly?) az Örök REND arcán.

  46. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Egy folytatásos rémdráma kezdetén vagyunk, jegyeztem fel a Notre Dame lángjai láttán. Bár ne lett volna igazam. „Les Flammes du Mal”, a borzalom folytatódik.

  47. Szilvási Csaba (ad: Tisztelet) szerint:

    TISZTelt Professzor Úr! Nagyon elgondolkodtató, nagyon elszomorító, fájóan aktuális a Tisztelet című írása. Szóelemzésre késztető. A címet képező szó gyöke a TISZT egyfajta rangot, méltóságot viselő, példaadóan viselkedő (napjainkban kihalófélben lévő) embert jelent, akit – mert megbízható, korrekt – mindenki TISZTel. A TISZT-ből származó TISZTAság és TISZTesség akár “szóikerpárnak” is tekinthető. A TISZTességes embernek TISZTa a lelkiismerete. Az A capite phoetet piscis napjainkban (ahogy a Hannibal ante portas-t Karinthy Hannibál azelőtt portás volt formában fordította), akár A kapitális fejek piszkosak formában ültethető át magyarra. Hová tűnt a tisztesség, a tisztaság? Mindenütt rendetlenség, szemét: Szemét az utcákon, az erdőben ( a tisztást akár piszkás-nak is nevezhetnénk), és szemét a fejekben. A “nagy fejek” mentelmi joga akár szeme(n)telni jog-ként is fordítható: nekem jogom van szemetelni, szemét embernek lenni. Az ügy és az érdek szóval is el lehet játszani. Alábbi versikémben ezt teszem:

    ÉRDEKESen EgyÜGYŰ versike

    Az ÜGYESből, ha van benne életerő,
    manapság üzletember lesz: ÜGYESkedő.
    Neki nincs csak te (vagy maga) de nincsen Ön,
    s nem ismeri azt a szót sem, hogy köszönöm.

    Aki nem TEHETős, azaz TEHETetlen,
    az ÜGYefogyott, egyÜGYű, vagy ÜGYetlen.

    A LELKesből elfogyott a LELK (a lélek),
    s ÉRDEKes, hogy ÉRDEKlődés sincs, csak ÉRDEK.

  48. Sz. Tóth Gyula (Ad: Zugló 2019/2) szerint:

    Ez rémisztő. A nyelviség, s azon túl: a zaj és az ilyen fajta rendelkezés. Nem váratlan katasztrófáról van szó, amikor a helyreállítás nem tűr halasztást, amikor az esti műszak szükséges, megengedhető, kötelező. Ez nem olyan. A tájékoztatón nincs feltüntetve, 1. Mit jelentenek az „esti órák”, meddig lehet zajongani? A hét végén is? 2. Meddig tart a hiányosan megjelölt engedélyezés?
    Aztán: mi indokolhatja az engedély megadását? Valami oka csak van. A környéken lakók nyugalma nem számít, valami érdek felülírja a többség érdekeit. Egy újabb szempont: az építkezésen dolgozóknak ez túlzott megterhelést, túlórázatást jelent. Ez nem „rabszolgamunka”?
    Aztán: ez oda vezet, hogy mások is úgy gondolják: „szép csöndben” ők is zajonghatnak esténként. Ha másnak lehet, nekik is. És ők „csak” az udvarukon vágják a vasat.
    Ez így „zajvédelem” a javából. Messze nem etikus. „Az etikusan cselekvő gazdasági szereplők ugyanis figyelemmel vannak az etikai normákra, és tekintetbe veszik a cselekvéseikben érintettek érdekeit és értékelvárásait is. A gazdasági etika sokat tehet azért, hogy a gazdasági életben »finomodjék a kín« – ahogy József Attila fogalmazta.” Ezt hirdeti Zsolnai László, a neves filozófia professzor. Szerinte boldogság és gazdaság együttes léte megoldható. Igaz, ő a buddhizmus felől közelít, annak tanaival érvel. Ha mindez távolinak tűnik, azért a „közjót” Zuglóban sem kellene kizárni.

    • balazsge szerint:

      Kedves Tanár Úr, kedves Gyula! Te a Tanári noteszedben (ugye már több mint íz kötet?) és pedig itt igyekszem lakóhelyünkről jelzéseket adni. Zuglói sorozatom most indult, és nem állok meg egy darabig. Barátsággal: Géza

  49. Magos György szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Rövid ismertetését az indiai vasutakról felvettem az általam 1996 óta szerkesztett india.lap.hu oldal ajánlatai közé.
    Üdvözlettel: Magos György

  50. Tarpai Kázmér (Ad: Zugló 2019/1) szerint:

    Zöldítik? Zöl-DILI-tik.

  51. Dr. Kovács Gábor (ad: Édes anyanyelvünk) szerint:

    Kedves Tanár Úr,
    hallgatom az info rádióban a magyar nyelv fejlődéséről szóló előadását, mely szerint Kazinczyék voltak az utolsó TUDATOS nyelvművelők. Pedig mai nyelvünk szabad burjánzását is irányítani kellene. Sürgősen szükség volna például az össze-vissza használt sokértelmű KOMPETENCIA ill. KOMPETENS fogalmak és szavak “magyarítására”. (Lásd az oly fontos szakterületeket, mint NAT, melynek szövegét egy átlagember meg se érti!!)
    Itt így tanítják: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/.....entse.html :
    KOMPETENCIA
    1) illetékesség, hatáskör, jogosultság;
    2) szakértelem, hozzáértés, alkalmasság.
    KOMPETENS
    1) illetékes, jogosult, feljogosított;
    2) szakmailag hozzáértő, alkalmas.

    Hát miért nem lehet a sokértelmű latin FŐFOGALOM helyett annak konkrét alkalmazásához vagy tárgyához illő és tartozó szép magyar szavakat használni?

    Ennek érdekében a magyar Nyelvésztársadalomnak kellene valamit tennie!!

    Tisztelettel
    Dr. Kovács Gábor

  52. Zágorec-Csuka Judit (Ad: Tonio Kröger) szerint:

    Csak elolvastam a Tonio Kröger-részletet, s tetszett – egyébként ma valakit felhívtam telefonon és megmondtam neki, hogy a szellemvilágból tudom az információt, hogy szeret, megerősített valami, amiben kételkedtem…ez egy üzenet volt számára is – visszajelzés, de ma foglalkoztatottt a szeretet, mert számtalanszor kételkedünk benne…s aztán megkérdeztem tőle, hogy miért szeret? Fogalmazza meg, de nem kötelező… még nem jött visszajelzés…Nehéz megfogalmazni, ja…Thomas Mann megkísérelte…

  53. mester-kati@freemail.hu (Ad: Aranyeső) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr,
    mindig örömmel hallgatom az esti műsort a Kossuthon, és szívesen olvasom a naplót is. Az “Aranyeső”-höz fűznék néhány gondolatot, melyben leírja a ház előtti bokra csúnya megtépázását. Hasonlót él meg vidéken is az ember. Nekünk gyümölcsfa van a házunk előtt, amit természetesen mi ültettünk, locsolunk, metszünk, permetezünk tavasszal, s takarítjuk a lehullott lombot ősszel. S mindenki kóstolgatja gyümölcsét, aki arra jár. A múlt nyáron a gyermekeit sétáltató cigányasszonynak magam szedtem vagy másfél kilónyi gyümölcsöt, mikor esenyen nézték a gyerekek a szép szilvákat. Majdnem tyúktojásnyi nagyságú, s elég zamatos is a fa termése. De az általam ajándékozott gyümölcs nem volt elég, visszafelé sétáltukban még jól megtépázták a fát, újabb másfél-két kilót leszedtek róla. Nem szép magatartás. Ilyet csak az tesz, aki még soha nem gondozott növényt, s fogalma sincs róla mennyi munkát, figyelmet igényel egy fa nevelése, megtartása. Az ilyen emberek elmennének a dolog temetésére. Míg más ember dologra fekszik, dologra kel. Ahol felnőttem, ott nagyon tiszteltük a másét. Tudtuk, ami a másé, az nem a mienk. A másénak nebántsd a neve, mondták a szüleink. Mára a közszemlélet is lazább. Kár. Valamiféle hatályos jogszabályban rögzített, hogy az utcán lévő fák gyümölcsei mindenkié, így az aranyeső is, holott más jogszabály pedig a ház lakói számára előírja a házuk előtti (köz)terület tisztántartásának, takarításának kötelezettségét. Itt mégis van valami disszonancia. Persze a szilvát is szeretetből lopta az asszony maguknak, mint az aranyesőt, tulipánt ott a budapesti kerületben. De az ő udvarukban nem áll gyümölcsfa. Ha volt is valaha, az kihal onnan a gondozatlanság miatt. S a lustaság az ördög párnája. Jó lenne ezt azzal is tudatosítani, hogy a meteorológusok ne mindig csak azt mondanák, ha kisüt a nap, hogy jó kirándulóidő van, hanem azt is, hogy: JÓ DOLOGIDŐ VAN! Köszönet a műsoraiért: M. Mester Katalin

  54. Mindenütt érdemes volna megemlíteni, hogy Gárdonyinak van egy örökbecsű karácsonyi éneke, amelynek a szövegét dallamát ő írta (Fel nagy örömre…). Hátha valaki átültetné a szövegét angolra. Ez volna az első lépés ahhoz, hogy a világ megismerkedhessen vele, mint a Gruber-féle Stille Nachttal.

  55. Siska Zsolt szerint:

    Kedves Géza!
    Segítségét kérem, egy valószínűleg latinból átjött kifejezés eredetéről és magyar használatáról.
    Jómagam így 48 évesen nagyapámtól átvéve használtam és valaki jelezte, az ó édesapja is használta régen: NULLUS REGULUS
    Így konkrétan nem találtam idegen szavak szótárában és egy kifejezésként latinban sem, csak szavanként, úgy mindkét szónak több értelme található.
    Köszönöm:

  56. Lásd még a nagyapáról az unokájáról és a szamárról szóló tanmesét.

  57. Dr. Kiss István (ad: Magyar Krónika) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Krónika legújabb számában írt cikkét a magyar alaphangrendről. A”férfi” főnevünk többféle ragozására már rég felfi-gyeltem és nagyon örülök, hogy végre tisztázódott, hogy helyes a –nak, -nek is, akárcsak a –val, -vel is.
    Hosszú ideje foglalkoztat egy érdekes jelenség, mely az –ország végződésű ál-lamok helyhatározóival kapcsolatos, éspedig az, hogy egyedül Magyarország esetében mondjuk, hogy M.országra, M.országról, M.országon,minden más ország esetében a –ba, -ból és –ban toldalékot használjuk (pld. Németo.-ba, Spanyolo.-ból, Franciao.-ban). Mi lehet a magyarázat? A francia szóban mély és magas magánhangzók is vannak, a spanyol szóban viszont mindkét magánhangzó mély…A magyar szóban is két mély, ráadásul egyforma magánhangzó van, mégis más toldalékokat használunk!
    Válaszát várva, maradok tisztelettel
    Dr. Kiss István

  58. tévképzet – MAGYAR NYELV HETE

    Az a tévképzet uralkodik,
    hogy az ősmagyarok így makogtak:
    »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«
    http://rovasiras.mozello.com/p....._8441255-2

  59. Gyarmati Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Eszem ágában sincs kárörvendeni, vagy kajánkod, netán örüni mások botlásán. Tegnap azonban ezt mondta a rádióban: …”távolságtartóak vagyunk”…. Nem a távolságtartók – lenne a helyes?

    Üdvözlettel: Gyarmati Gábor

  60. Csicsely TAmás szerint:

    Sikerült megnéznem FB-n a fotókat, igazán érdekes helyeken jártál, igyekszem mielőbb jobban megismerni, majd eljutni oda…

  61. Csicsely Tamás szerint:

    Èrdeklődéssel várom a beszámolót és a fotókat!

  62. Tohol Éva szerint:

    Csodálatos, hogy ide is eljutott!

  63. Márton András szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! Jól gondolom? “Hiába, ha a szív és az ész összefog!” A “hiába” egy mondatrész lerövidülése? “Hiába minden ellenkező vélekedés…”

    • Balázs Géza szerint:

      Kedves Érdeklődők! Részben hosszabb külföldi utam, részben egyetemi teendőim miatt a nyelvi kérdésekre itt nem tudok válaszolni. Minden nyelvi kérdésre azonnal és ingyenesen válaszol a nyelvi gyorsszolgálatunk, ezért kérdéseiket ide továbbítsák: http://www.e-nyelv.hu. A személyes jellegű leveleket értelemszerűen a saját ímélemre várom. Köszönettel: BG

  64. Lengyel Tibor szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az olimpikon szó pontos jelentését szeretném Öntől megtudni. Egy vita eldöntéséhez van rá szükségem.
    Olimpikon csak az olimpiai bajnok, esetleg már az is aki olimpián indult?
    Köszönettel, Lengyel Tibor

  65. Mohácsi Jolán szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! A Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodától megkaptam a Jelentés a magyar nyelvről (2015)című könyvét. Elolvastam és nagyon szép élményt nyújtott a könyv. A legolvasmányosabb magyar nyelvi kiadványnak tartom sokféle érdekes témái és a szerkesztése miatt is.Köszönöm, hogy a könyvet elolvashattam.

  66. Bodor János szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Nem tudom helye van-e itt, ama észrevételnek, amit önnel meg szeretnék osztani. Tudniillik arról lenne szó, hogy nagyon zavaró, amint az M1 Híradó c. műsorának bemondója – Németh Balázs -, majdnem kiabálva mondja el a híreket. Ama hangsúly, ahogy az adásban beszél, nekem azt az érzést kelti, hogy ez az ember valamitől szenved. Nem lehetne valahol ezt szóvá tenni, hiszen a nyelvet nem csak az teszi szépé, hogy helyesen beszéljük, hanem az is, ahogy a szavakat szépen ejtjük ki, s nem úgy, mint ahogy egy ökölvívó mérkőzésen a szurkoló buzdítja kedvenc ökölvívóját.

  67. Kk szerint:

    Tisztelt Professzor úr!

    A bécsi egyetem magyar szakos hallgatójaként kérdezem, hogy helytálló lenne-e az alàbbi fogalmazásom egy magyar vizsgán? (Nyelvileg ill. stilisztikailag)

    Best Health Austria, avagy a követendő példa

    Az egészségturizmus az utóbbi évtizedekben tömegjelenséggé kezdett válni. A fejlett országok lakói egyre egészségtudatosabban igyekeznek élni, egyre több időt és pénzt képesek fordítani fizikai, mentális és érzelmi egészségük megőrzésére.

    Ez okból kifolyólag az egészségügyi létesítmények változatosabbnál, változatosabb szolgáltatásokat próbálnak kínálni, amelyek azonban gyakran az előírt kritériumnak sem felelnek meg, vagy éppen semmilyen ellenőrzésnek nincsenek alávetve. Fontos azonban az intézmények szisztematikus ellenőrzése, javítja ezáltál az adott létesítmény jóhírét. Nem is kell messzire mennünk, jó példa erre az úgy nevezett Austria Gütezeichen (Ausztria Minőségjegy) egy olyan általános védjegy, amely- köszönhetően a folyamatos minőségellenőrzésnek – egyben garanciaként is szolgál az osztrák minőségre. A Best Health Austria minőségjeggyel az osztrák egészségturizmus európai szinten a legjobbak közé sorolható. Hogy miért?

    Célja:
    Az egészségügyi létesítmények célja a gyógyulni vágyó vendégek testi és lelki harmóniájának megőrzése, a jó közérzet fenntartása, hiszen ahogy a mondás is tartja, ép testben ép lélek. Továbbá fontos feladatának tekinti olyan prevenciós eljárások alkalmazását, amelyek a gyógyulni vágyók mindennapi szokásait, illetve életmódját is megváltoztatják.
    Előnyök:

    A Best Health Ausztria, szemben más egészségügyi létesítményekkel, az egyetlen olyan minősítési rendszer, amely elsősorban a vevői elégedettség megőrzésére koncentrál, így biztosítva a szolgáltatás minőségét. Ez segíthet abban, hogy az elégedett ügyfelek rendszeres látogatókká váljanak, és így tapasztalataikat, pozitív élményeiket másokkal is megoszthatják, ezáltal növelve a szálloda népszerűségét. A Best Health Austria védjeggyel ellátott intézményekben a vendégek jólétét nemcsak különféle wellness szolgáltatások biztosítják, hanem jól képzett szakemberek is, akik a stresszkezelés, táplálkozás és az egészségturizmust érintő szolgáltatások terén átfogó ismeretekkel rendelkeznek, így biztosítva a maximális elégedettséget.

    A 21.század öregedő társadalmainak köszönhetően az egészségturizmus a jövőben is fontos szerepet fog játszani. Hasonló jellegű védjegy bevezetése hazánkban, nemcsak országunk színvonalát erősítené, hanem hozzájárulna Magyarország imázsának javításához is.

    XY
    Turisztika Szakértő

  68. Anonim szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A művèt olvasva (Ez a nyelv) egy kérdés merült fel bennem, mint szakmabeli emberben. “… Az informatikusok nyelve”, mármint a Magyar nyelv.

    Ha megkérhetnèm kifejtenè ezt bővebben?
    A Magyar nyelv miért az informatikusok nyelve?

  69. EE szerint:

    Miért van az, hogyha valami tetszik, meg se szólalunk, nem dicsérünk, ha meg valami nem tetszik, hamar mondjuk a véleményünket? Miért mondjuk többször hogy utálom ezt meg azt, és miért oly kevésszer, hogy szeretem ezt meg azt… Nos, ez a Napló pont arról szól, hogy valaki, egy vezető értelmiségi hogyan látja a világot. Egy-egy pontot emel ki, pusztán a saját nézőpontját. Pont ezért nincs olyan, aki mindennel egyetért, de nem kötelező olvasni. Viszont szerintem hasznos. Mert ha másképp is gondolja az ember, hat rá. És Balázs Géza hat — minden nap és sokakra. Heltai írja: Tudd meg, szabad csak az, aki / Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos! (Koncz Zsuzsa is megénekelte), ez a napló erről szól: a forró vagy hideg véleményről, ami soha nem langyos!

  70. dr Kollár Lajos szerint:

    Tanár Úr!
    A sétálóutca – egybe írva – azt jelenti, hogy utca, ami sétálásra való. A sétáló utca – külön szóba írva – azt jelenti, hogy az utca sétál. Nem mindegy. A magyar nyelv elég (nagyon) precíz. Bocsánat a kiigazításért, de így érzi a velemszületett – és nem velem együtt született – nyelvérzékem. Áldás!

  71. Kovács Gábor szerint:

    Tiztelt Balázs Géza!

    A tavalyi év második felében az MR1-Kossuth rádió Édes anyanyelvünk című műsorában hallottam egy verset ami a témája miatt nagyon megtetszett de nem találom sehol mert nem tudom a címét! A vers a nyelvünkben használt idegennyelvű szavakról és az azokat haszáló emberekről szól akik “menciskedésből” a nem létező felsőbbrendűségük kihangsúlyozására használják azokat.
    Ha esetleg tudja, hogy melyik versre gondolok kérem írja meg nekem a címét!

    Köszönettel: Kovács Gábor

  72. Tőzsér Ágnes szerint:

    Nem szomorúak, inkább egy gondolkodó ember gondolkodásra késztető sorai. Boldog új évet kívánok az egész családnak!

  73. Tivadari Áron szerint:

    Mikor – ki tudja már hányadszor – mérhetetlen gazdagságodban gyönyörködöm, mindig Arany János gyönyörű négy sora jut eszembe:

    Mi az erő? Önbizalom!
    Kedvet s hevet a munka ád:
    Folyó víznek nincs semmi gát,
    Halál tesped álló tavon.

  74. Mohácsi Jolán szerint:

    Köszönöm a Napló minden írását, gondolatát, remélem a világból érkező ritmus lassulását, békés, boldog új évet kívánok Tanár Úrnak! Völgyi Joli

  75. 3 mű
    Az amerikai reklámszakember meg azt mondja, hogy évi 1 millió dollárt költ reklámra, és jól tudja, hogy ennek a fele kidobott pénz. Csak azt nem tudja, hogy melyik fele.

  76. Rövid Irén (ad: Az értelmiség) szerint:

    …mindennek rendelt ideje van…

  77. kerdeznikell (Ad: Már késő) szerint:

    Azt hiszem, ennek köze van a melankóliához. Hamvas Béla írja valahol, hogy a melankólia a határaink megélése: amikor rájövünk, hogy már nincs időnk beteljesíteni az elgondolásainkat, nincs idő arra, hogy mindent, amit elterveztünk, véghez vigyünk. Azt már csak úgy hozzáteszem, hogy muszáj ilyenkor is résen lenni, nehogy a gyenge pillanatainkat kihasználva, a melankóliánkra alapozva haszonlesők férkőzzenek az életünkbe. Mennyien, de mennyien jártak így! A melankóliában se feledje el senki: nem az félt minket igazán, aki a fülünknek kedves dolgot mondja…

  78. Szilvási Csaba (Ad: Már késő) szerint:

    Turgenyev írja: Где-то, когда-то, давно-давно тому назад, я прочел одно стихотворение. Оно скоро позабылось мною… но первый стих остался у меня в памяти:

    Как хороши, как свежи были розы…
    Szabad fordításban: Valahol, valamikor, sok, sok évvel ezelőtt olvastam egy verset. Hamar elfelejtettem, de az első sora örökre az emlékezetemben maradt.
    Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák.
    Aztán ebből bontja ki azonos című, csodálatos sztyichotvorényije v proze, vers prózában -elbeszélését.
    A te általad most írottak is egy prózában megírt, gyönyörű verset képeznek. Csodálatosan érvelsz. Csupa nosztalgia az írásod. Mégsem lehangoló.
    Es ist nie zu spät – vallja a német. Egyetértek vele.

    Köszönöm a gyönyörű írást.

  79. Lilaorchidea (ad: Már késő) szerint:

    Mihez van már késő?
    Szép, szomorú írás. Azért szép, mert van, ami hiányzik, és azért szomorú, mert elhiteti magával, hogy késő. Sosincs késő! Ameddig élünk és mozgunk, nincs késő. Ahogyan idősödünk, úgy kellene jobban látni, hogy nincs olyan, hogy késő, talán csak félelem van, s egy kis bátortalanság. De késő, az nincs.

  80. dr.Horváth Gábor szerint:

    Tisztelt professzor úr!
    Én nem vagyok nyelvész, de szeretek érthetően beszélni, kifejezni az elmondott szöveget (gondolatokat). Akár szóban akár írott szövegben is. El is felejtettem a nyelvtani szabályokat amit az iskolában tanultam. Ami maradt, azt édesanyámtól tanultam (feltehetően ezért hívják anyanyelvnek a magyart).
    Azért írok, mert nagyon bántják a nyelvi érzékemet a következő példák.
    1. Környezetemben és a médiában is rohamosan növekszik a mondatokon belüli hangsúlyozás hibája. A kérdőmondatokra gondolok.
    Például: “Milyen hajó fért át a hormuzi szoroson?”. A beszélő a “hajó” szót hangsúlyozza erőteljesen, pedig az én érzésem szerint a “Milyen” szónak kellene kapni az fő hangsúlyt.
    2.Sajnos felsőfokú végzettségű kollégáim szájából is mostanában egyre gyakrabban hallom a “holnap el kellesz menni a fogorvoshoz” jellegű mondatokat. Ezen nagyon felhúzom magam és szóváteszem. Nem tetszik nekik. Úgy gondolom hogy helyesebb lenne azt mondani, hogy “holnap menni kell a fogorvoshoz, vagy holnap majd el kell menni a fogorvoshoz”. Gondolom, tanár úrnak sem ismeretlen ez a típusú fogalmazás (érzésem szerint germanizmus).
    Gyakorló orvos vagyok ezért csak érintőlegesen foglalkozom a magyar nyelvvel, beszéddel de bántja a fülem. Tudja, néha előadást tartok kollégáknak. Nem mindegy hogy hogyan fogalmazok,hogyan fejezem ki magam.
    Ha tehetem, minden műsorát a “Tetten ért szavak”-ra gondolok, meghallgatom. Sajnos nincs időm többre.
    Nagyon örülnék, ha reflektálna erre az üzenetemre.
    Dr-Horváth Gábor belgyógyász, gasztroenterológus orvos Miskolcról

  81. Szabó Réka szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Nagyon szépen kérem, legyen szíves minden rendelkezésére álló módon terjeszteni, hogy hibát nem lehet “véteni”! (Hibázik=vét) Most már egészen magas szinten, szépen és igényesen beszélő emberek is elkövetik ezt a rettenetes nyelvi hibát, és én hiába harcolok ellene évek óta, csak egy kishatókörű középiskolai tanár vagyok. Bízom benne, hogy az Ön presztízse és jóval szélesebb közönsége révén sikerülhet kigyomlálni ezt az ostobaságot a magyar nyelvhasználatból.
    Régóta várom ezen kívül azt is, hogy felhívja a figyelmet az összetett mondatokban használt utalószók, vonatkozó névmások és igék közötti kötelező ragozási egyeztetésre, ami egészen elképesztően alakul mostanában. Bármikor kapcsolja be a rádiót vagy a tévét, egy percen belül biztosan hallani fog – sajnos – valami olyasmit, hogy “azok, aki megcsinálja” vagy “azokat a dolgokat, ami fontos”.
    Előre is köszönöm, ha ezt a két kérdést méltónak találja arra, hogy foglalkozzon velük. Munkája iránti nagyrabecsüléssel üdvözlöm:
    Szabó Réka

  82. Makra Júlia szerint:

    Nekem még megvan, eredeti barna papírkötésben, nyomta a Kir. Magy. Egyetemi Nyomda.

  83. Szabó Réka szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Ajánlanék egy napi szót (vagy nap szavát?): határintellektus. Manapság sok ilyennel lehet találkozni sajnos. Jelentése: a gondolkodó ember agyi képességeinek alsó határát súroló személy. Határos még a funkcionális analfabétával valamint a vegetáció évelő fajtáival. 🙂
    Egyébként üdvözletem küldöm úgy is, mint a néprajzos dr. Kovács Emese lánya: Szabó Réka

  84. Tohol Éva szerint:

    Annak idején ezt a fajta gombvarrást az apukámtól tanultam, aki szabó volt .

  85. Tohol Éva szerint:

    Sajnos, tényleg ennyire elfelejtünk magyarul./ Cseh Tamás: száz év múlva beszél itt még valaki magyarul…/

  86. Mohácsi Joli szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! A Madách Színház weboldalán talált videók alapján tippeltem az Operaház Fantomja című musicalben szereplők közül arra a talányos főszereplőre, nekem Csengeri Attila és Mahó Andrea tetszett a legjobban, de a Szente Vajk is, aki a videók riportere volt.
    Boldog szülinapot kívánok!

  87. Lakatos Anna szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Figyelemmel, érdeklődéssel hallgatom a műsorait, amikor csak tehetem. Köszönöm, hogy a hibák és a helyes magoldások ismertetésével segít a nyelvhasználat pontosságára, helyességére, minőségének ápolására fogékony embereknek a választékos, szabatos fogalmazás terén.

    Kérem, szenteljen egy műsort a számbeli egyeztetés szükségességére a dativus possessivust tartalmazó mondatokban. Egy ideje egyre rohamosabb sebességgel és egyre bővülő körben terjed az a hibás használat, hogy egyes számot kevernek többes számmal. (A tanároknak tudnia kell…; a poharaknak nem szabad leesnie… stb.) Hírekben, riportokban, beszámolókban, tudósításokban, a legkülönfélébb műfajokban a riporterek, a szerkesztők, a hírolvasók, a tudósítók részéről is kezd általánossá válni ez a fülsértő és teljességgel szabálytalan fogalmazás. Az Ön ismertségét, szakmailag megalapozott tekintélyét, népszerűségét segítségül híva talán még visszafordítható a folyamat, megmenthető a magyar nyelv egyik alapszabályának az érvényesítése.
    Köszönöm.

    Emellett ajánlom figyelmébe az alábbi mondatokat, amelyeknek a nevetséges és megdöbbentő voltát nem enyhíti számottevőn az, hogy néhány mondattal később rá lehet jönni, mire gondolhatott a szakember:
    „Azt kell tudni, ez egy nagyon érdekes dolog, hogy mondjuk ha ránézünk akár a Dunára, akár a Tiszára, hogy ugye van a folyó, amit lát az egyszerű ember is, hogy folyik a folyó. DE A FOLYÓNAK EGY NEM ELENYÉSZŐ HÁNYADA AZ A VÍZ ALATT FOLYIK…”
    Elhangzott: Kossuth rádió, Hajnaltáj c. műsor, 2018. 10. 25., 05:52
    https://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2018-10-25_04-32-00&enddate=2018-10-25_06-10-00&ch=mr1

    Kérem, legyen szíves majd megírni részemre, hogy amennyiben érdemesnek találja, melyik adásokban kerít sort a javasolt két téma, példa bemutatására.
    Köszönöm a munkáját, tisztelettel üdvözlöm:
    Lakatos Anna műfordító, Nagykovácsi lakos

  88. Bérczessy Lajos szerint:

    Kedves Géza!
    Lázár ERVIN-re gondoltál/Sárszentlőrinc..

  89. Csaba (Ad: Ferdinandy Györggyel) szerint:

    Ferdinandy Györgyről szóló, nagyon érdekes írásod címszereplőjének egy állítása – “Megfigyeltem, hogy a tanult nyelv megkopik, de az anyanyelv nem” – biztosan nem állja meg a helyét. A tanult nyelvek előtérbe kerülésével az anyanyelv is megkopik. Ha egy hétig csak orosz, német vagy lengyel közegben voltam, és magyarul nem beszélhettem senkivel, egy idő után már idegen nyelven álmodtam, és észrevettem, hogy az anyanyelvi finomságok háttérbe szorulnak. Például egy verset már nem tudtam volna olyan színesen, érdekesen megírni magyarul, mint korábban. Hosszabb idő után ez még jobban jellemző lesz. Az évtizedeken át idegen nyelvi közegben élő nem fog tudni már úgy magyarul, mint ahogy itthon tudott. Ez meggyőződésem. Nekem Lomb Kató “másfél tucat nyelven beszélése” is legenda. Mindegyikhez legfeljebb “jócskán konyított “, de igazán jól csak egyet tudott. Sőt!!! A többi miatt egyet sem. Ahogy Kosztolányi mondta (nem tudom most szó szerint idézni): “Idegen nyelven lehet NAGYON JÓL beszélni, de JÓL sohasem.

  90. Saortay Sándor dr. szerint:

    Inforádió 2018. okt. 19, Aréna: “…a csirke vagy tojás problémája..” Talán tyúk?!
    A “…meg kell oldani a jéghegy nagyját…” Sajnos terjed a kifordított? elferdített szólások divatja, intelligens emberek közt is. Nem merünk hagyományos szlogeneket mondani? Nem trendi rég bevált mondásokat idézni? Vagy már nem is tudjuk?

  91. Elképzelem az akadémikust. Jó arc? Hát nem. Lehet, hogy az arca már nem is az övé. Csak látszatarc. Álarc. Álca. Annak is elviselt. De azért viselkedik. Tudja, kinek hogy kell vágni. Van, akinek foghegyről, van, akinek tele pofával. Össze is borulva a másikkal. A viselős ábrázatot a „persona non grata” láttán elutasítóvá komorítva, mARConásítva, akihez érdeke fűződik, annak a számára pedig érdeklődő-ünneplővé nyájasítva.

    Nézem az akadémikust. Nekem ő csak egy megtestesült kudARC. Azt hiszi, tábornok. Pedig nincs rangja. Egy szegény kis BAKAdémikus.

  92. Horváthné File Ildikó szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Szegedi ismerősöm hallotta az “Édes anyanyelvünk” c. műsorából Gyimóthy Gábor “görbe tükrét” – ha jól emlékszik – “Ide a nyelvrégítőkkel!” címmel. Nagyon tetszett neki, de nem tudta leírni, mikor elhangzott. Nagyon szeretne hozzájutni. Érdeklődik, hol találja meg. Ugyanis ismerőseinek is szeretné felhívni a figyelmét e kiváló “alkotásra”.
    Köszönöm a segítségét.

  93. Kopcsó Anikó szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Szeretem hallgatni a műsorait, és örülnék neki,ha javaslatai a hivatali, Bírósági nyelvbe is átkerülnének. 1987-ben végeztem az Államigazgatási Főiskolán, ahol tanultunk retorikát,stilisztikát. Jelenleg már gazdasági területen dolgozom, de munkám során mindig igyekeztem szem előtt tartani, hogy ne kövessem el azt a sok hibát, amivel találkoztam a hivatali nyelvben. Nemrég egy bírósági végzésben a következő szerepelt: „A járásbíróság a 2018.szeptember 27. napjára kitűzött tárgyalást beállítja, új határnapot hivatalból tűz ki.” Számomra ez a mondat értelmezhetetlen. A “beállítja” nekem azt jelentené, hogy azon a napon lesz a tárgyalás, de az, hogy utána az szerepel, hogy új határnapot hivatalból tűz ki, olyan, mintha elnapolná a tárgyalást…. Hogyan tudnának Önök hatást gyakorolni a Bíróságokra, hogy ilyen leveleket ne küldjenek? Várom megtisztelő válaszát. Üdvözlettel: Kopcsó Anikó

  94. Kovács Adrienne szerint:

    Nagyon szeretem a műsorait. Sajnálom, hogy rövid a műsoridő. Több műsorban kellene foglalkozni a helyes nyelvhasználattal. Botrányosan beszélnek a riporterek és a műsorvezetők, akiknek a helyes beszéd a szakma szerves része.

    Kérdésem: Ön szerint helyes-e, amit egy reklámban hallok naponta?
    “X üzletben OLCSÓ ÁRON kapható…” Szerintem az árucikk az olcsó és nem az ára. Tehát: “olcsón kapható” vagy “alacsony áron”.
    Szeretném kérni a véleményét! Köszönettel: Adrienne

  95. Szilvási Csaba szerint:

    Remek a költeményed. Nekem is van ezzel kapcsolatban egy kis versikém. Ugye, nem tartasz majd miatta cinikusnak?

    Non omnis moriar

    Aligha szólhat méltóképpen
    arról egy párszavas írás,
    akiről kétezer éve
    mindenki tudta: óriás.

    Mesélték, áldott két kezében
    életre kelt a holt anyag,
    tűz lobbant fel a hideg kőben,
    s szimfóniát zengett a vas,
    s mikor kihultt dolgos kezéből
    a véső és a kalapács,
    a márványtorzó gyászba görbedt,
    s érzéketlen kőszíve fájt.

    Bár obeliszket s szarkofágot
    az idő egyformán temet,
    s a “halhatatlan” istenszobrok
    meghalnak, mint az emberek,
    a nagy művész legelső szobra,
    egyetlen derús alkotása,
    a kamaszévek még esetlen
    suta kis “szárnypróbálgatása”
    még ma is él, mert az öröklét
    zöld olajágát rég letörte,
    s esetlen, félszeg mosolyával
    reánk kacsint a KERTI TÖRPE:

  96. Szatmári J szerint:

    Ismét egy remek Balázs-Géza miniatúra. Költemény, prózában. Egy kis zongoradarab, benne a „rEggEl a fEkEtE hEtEsEn” magyaros „eszperentéje”, a „Kínai” jelző Kopogó „k”-ját erősítő „KisalaKú”, „Könyvtár”, „Könyvjelző” és „Kártya” szavaknak a Távol- Keletről érKezett Kislegény céltudatosságát is érzékeltető zöngétlenje, a „Tart” és a „Talán” „t” alliTerációjáT köveTő, a „világBa” hely- (vagy állandó?)határozó belső „b”-jével felerősített „Bedugva”, „Bámulnak”,”Bambán” a Birkaostobaságot, a közönyt kifejező , Bégető, zöngés ajakhangjai . Az „Olcsó”, „Olvassa” és „Odüsszeia” magánhangzós alliteráció külön bravúr. A kártya jelzőjének, a „magyar”-nak külön funkciója van. Azt erősíti, hogy a kínai gyerek magyarabb a magyarnál. A Balázs Géza- „versből”, a „báMulnak” és a „baMbán” szavak belső „m- alliterációjában Berzsenyinek a „Mi a Magyar Most? – Rút sybaríta váz”- véleménye mordul ki mély fájdalommal (A “zenélő” betűknek a helyesírással nem harmonizáló kiemelése részemről csak a “láttatást” szolgálja).

    Igazi költő vagy. Elvarázsoltál.

  97. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Szurdikon át a tetőre. A városban, amely mostanában nem „álmos”, a helybéliek, ha dolguk akad, felkerekednek, azt mondják: felmegyünk a hegyre. Azaz a szőlőbe. Holott nincsenek hegyek, csak dombok, völgyek, lankák. Az út a szurdikon át vezet felfelé a tetőre. Közben dűlő is akad. A sokféle elnevezés ellenére odatalálnak. Én például a Fuksz dűlőbe, ahol a kékfrankost méri a derék Klézli Feri. De hívják így is: Fuksz-völgy, és annak is van teteje. A pontosítás kedvéért közgyűlési határozatban szabályozták a neveket. (És mi a hír forrása? kadarka.net – jó név, íze van.) Azért ki-ki megtalálja kedves helyét, hűs présházát. A többévi tanárkodás nyomán (noha nem „szülőhelyem”), szívesen megyek vissza, és valamelyik tetőről szemlélem az egyre „nyúló” várost, Farkas Pál emlékőrző szobrai között Háry János mesél, arrébb a Bartina együttes táncosai forognak-perdülnek, még Liszt Ferenc játéka is kihallatszik az Augusz-házból. S hogy tágítsuk a teret: a Szekszárd nevet viseli egy sétány a francia kisvárosban, Bezons-ban. Üdvözlettel: SzTGy

  98. BValeria szerint:

    Kedves Tanár Úr! Honnan lehet tudni, hogy a szigeten nem ismerték, nem használták a kereket? Ha a gyermekjátékon ezt látjuk, akkor mégis ismerhették…

    • balazsge szerint:

      Történelmi tény, hogy a régi Amerika indiánjai nem ismerték a kereket, óriási építményeiket a kerék ismerete nélkül emelték. (A kép dél-amerikai játékot ábrázol.) A történészek szerint a Húsvét-szigeten sem ismerték a kereket, a szobrokat más módon mozgatták. Üdvözlettel: BG

  99. Schéder Veronika szerint:

    Ez a program idei, 2018-as? (Az igazságügyi nyelvészettel kapcsolatos előadássorozatra gondolok – nem tudom, ott jelenik-e meg ez a bejegyzésem, de oda szántam.) Köszönöm a választ, S. Veronika

  100. Tiszamarti szerint:

    Nagy élvezettel olvasom a jegyzeteidet. Most is nagyon sok élménnyel gazdagodtál, és nagy öröm, hogy megosztod velünk. Mindegyik írásodnak van jelképes mondanivalója is. Leginkább azt érezteted, még nagyobb szerénységre és alázatra késztetve minket is, hogy milyen parányok,milyen porszemek vagyunk a világmindenségben, milyen rövid az az idő, amit ajándékba kaptunk, és mennyire meg kell azt becsülnünk.

  101. A településnevek egybe írandók. Így Sóstó is.

  102. Várnai László szerint:

    Tisztelt Tanár Úr,
    Lányommal vitába keveredek olykor nyelvhasználat okán. Ő 16 lesz én 46 éves vagyok. Szerintem az ember fodrászhoz, kozmetikushoz jár, nem pedig fodrászatba vagy kozmetikába. A magyar nyelv logikájához nem illőnek találom ezeket a fordulatokat. Nyilván boltba megy az ember vásárolni, de a cipészhez viszem még mindig javítani a talpalávalót, példának okáért.
    Kérem szíves véleményét.
    Köszönttel: Várnai László, fizika-kémia sz. középiskolai tanár

  103. Kovács Gergely szerint:

    Szép napot!
    Szikes tavaink egyik jellegzetes neve a Sóstó. Vagy Sós-tó? Én egybeírom, sok madártani munka is így tesz, valaki ezt most szóvá tette és a helyesírási szabályra hivatkozik. Igen, a tó előtagjához kell a kötőjel, viszont a minőségjelzős összetételnél már sóstó a sóstó.
    Nyíregyháza, Balatonszabadi, Székesfehérvár: mind egybeírja a maga Sóstóját. Hibás ez?
    Én úgy érzem, itt egy szokásjogon alapuló kivételről lehet szó és egybe kell írni, de érdekel a véleménye.
    Üdvözlettel:
    Kovács Gergely Károly
    természetvédő

  104. Makra Júlia szerint:

    Szóval milyen kultúra, meg milyen kulturalizmus?

  105. Kisari Tivadar (ad: A természet erotikája) szerint:

    A természet erotikája című megosztáshoz:

    Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
    Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.
    Ki ez, a ha nem Toldi Miklós a jó árva ,
    (a „Hé paraszt, melyik út vezet Budára”
    kérdéstől nem paffá, hanem fává válva),
    kinek szörnyű vendégoldal a két válla,
    s nagy fa-falloszával mutatja az utat
    Budára, mit Laczfi és serege kutat.

  106. Most jöttünk vissza a Balatonról, ahol csak a Kossuth Rádiót lehet hallgatni. Így azt Édes Anyanyelvünket naponta hallgattam. Fantasztikus (= jónál jobb) és változatos. A hallgató fel sem fogja, milyen csemegéket kap — nap mint nap.

  107. KapitányG (ad: Zugló - átlátható) szerint:

    (Zugló – átlátható)
    Az egyéni választókerületek képviselőinek a neve mellett mindenütt szerepel a választókerületük száma és térképe.
    Elképzelhető, hogy nem ugyanazt a honlapot néztük?

  108. Hany istókkal asszociálva, egy kicsit “kocanyelvészkedtem”.:
    A fehér, eredetileg fejér, a fej szó származéka. Jelzi, hogy az alapszín, a legfontosabb, a „fej” a színek között, ő a „Hófehérke”, vele van kapcsolatban a szivárvány színének „hét törpéje”. Bár a Székesfehérvár helységnév latinul – minden bizonnyal a „fordítónak” egy félreértése következtében – Alba Regia, vagy a Nándorfejérvár szerbül Beograd, és van Csongrád, azaz Csorngrad, tehát Fekete vár és Pilisvörösvár nevű „színes” helységnevünk is, meggyőződésem, hogy miként Fejér megye székhelyének neve, amely magában hordozza a trón jelentésű királyi szék „szék” elemét, és a fő-vel és a vár-ral „egybekelve” SzékesFŐvárost jelent, a Fehérgyarmat helységnév előtagja sem egy színt képvisel, hanem a helységnek már a régi időkben is elismert fontosságát jelöli. Ezt az is alátámasztja, hogy Maksai Ferenc (142. l.) szerint Gyarmat városiasodása már a középkorban megindult. A szatmári „nagy útnak” „tributuma”, „vámszedő helye” volt, s a nagybirtokos urak már abban az időben megtették szamosháti uradalmuk központjává.

    Az Elnöki Tanács 19/1978. számú határozata értelmében 1978 december 31-én várossá nyilvánított település nevének előtagja Maksai szerint is a Gyarmat törzs egyik Kelet-Magyarországra vetődött, s ott megtelepült töredékéről kapta. Bár a közeli Szamoskér és Kérsemjén helységek neve mutatja, hogy a honfoglalás-koriak közül legalább egy törzs helyet „kért” magának Szatmárban, én azt hiszem, hogy Fehérgyarmatot nem „Kürt-Gyarmaték” „gyarmatosító” törekvése hozta létre.

    A debreceni egyetemen a drága jó Kálmán Béla bácsitól, áldott emlékű professzoromtól egy vogul órán tudtam meg, hogy a mony ősi finnugor örökségünk, s – a bornyú-borgyú, varnyú-vargyú, nyárfa-gyárfa „párosokban” is felismerhető ny-gy- szabályos hangmegfelelést mutatva – benne van a manysi, a mogyoró és a magyar szavakban. Ami „felnevelő” településem utótagját illeti, én a j-gy (borjú-borgyú, varjú-vargyú) hangmegfelelés alapján meg vagyok győződve róla, hogy a gyar a jár igének egy alakja, s a későbbi járás vagy megye szavakban is jól érzékelhető földrajzi egységet jelenti.

    A jarmat, gyarmat szerintem a jar-gyar tőből az m (fut-futam, hoz-hozam, üt-ütem) és az at (fúr-furat, húz-huzat) deverbális nomenképzők „kétágú bokrának” hozzáadásával jött létre. A Fehérgyarmat szó tehát a mai magyar nyelvre Fő járásnak fordítható. Ebben megerősített a Czuczor-Fogarasí szótár is, amely szerint (229. l. ) a „gyarmat, gyar-am-at gyöke: gyar, mennyiben zarándoklást és szaporodást, vagy gyarapodást is jelent, innen az elavult gyar-am-ik, s ebből gyar-am-ás, gyar-am-at, s összevonva gyarmat.”

    A szótár azonban nem teremt összefüggést a j-s és a gy-s alakok között, holott ez nyilvánvaló. Fehérgyarmaton és környékén a jó gyakran gyó, a megjavul meggyavul, sőt a jelenleg a kisvárosban élő, de Jánkmajtisról származó, és Nábrádon is „körzeti orvoskodott” dr. Katona Sándortól – annak bizonyságaként, hogy még a felszólító mód j-je is „meggyésedett” – kártyázás közben, a „kontrázzam vagy ne kontrázzam a piros ultit?” „révült” hangulatában – a várjál igeformát is várgyál alakban hallottam.

    A jer-jér tövet a szótárírók a gyer-gyér-től elszigetelten vizsgálják, s a belőle származó, a szaporodással, gyarapodással összefüggő jérce, jerke és a gyermek szavak közötti összefüggést nem mutatják ki.

    Véleményem szerint az „ősgyökön” túl volt egy „őshang” is: ez pedig a j. Belőle származnak az emberi mozgással kapcsolatos ja, já, (gya, gyá), je-jé-.(gye,gyé) jö, jő (gyö-győ) „ősgyökök”, pontosabban „ősjökök”. A já az alapja a jár (halad) és a járt (gyarapít, pl. szíjjártó) szavainknak. A gya-ból az l és a balog szóban is benne lévő og képzővel jött létre a gyalog, a gyá-ból a gyárt. A je van benne a jer és a jerke formákban , a jé a jércében, a gye a gyer és a gyermek, a jö a jön, a gyö pedig a gyön szóban.

  109. Szilvási Csaba (ad: Hany Istók) szerint:

    Kedves Géza!

    Móricz így ír az ecsedi világról:

    Ököritón ugyan sohasem voltam, de ennek a falunak ugyanaz a kálvinista népe van, ami az egész felső Szatmárnak, s különösen az ecsedi láp többi falvának. Mikor először arra jártam, gyalog mentem végig az egymáshoz csak egy-egy jó hajításnyira fekvő falvak során: Ér-Endréd, Dengeleg, Iriny, Pórtelek, Mezőterem, Gencs magyar és sváb népe között, be Nagykárolyba, onnan Kaplonyba, Kálmándra, Börvelybe. És sohasem felejtem el azt a sajátságos benyomást, ami elfogott, mikor az Érvidék tiszta levegőjéből bekerültem az ecsedi láp világába. Pedig akkor már nem volt meg a nagy láp. Épen kiszárították, s azokban az években termett először a nád és sás, meg a végtelen területű ingoványok helyén rengetegre nőtt kukorica. Ámde ott ült még akkor is a nép lelkén a láp világa, amely egy ezredéven át megőrizte az ősi magyar életmódnak és életfelfogásnak némi színét és illatát. S a parasztok éppen akkor komoran szidták, s véres düh ingerlékenységével feszegették, hogy játszották ki őket az urak. Elvették tőlük a csíkászó, halászó nádtermő szabad vizet amely kenyeret adott, és hűen gondoskodott a maga népéről. Még ott rohadt a háló az eresz alatt, a halkas a színben, a kutya ott kapart egy-egy földdel befolyt csíkverem gödrében, de már nem volt víz, az új Krasznán mezítlábas gyerekek szaladgáltak át, sehol sem ért kötésnél mélyebb vizet a pulya. De csak legalább, ha már föld maradt a helyén, öles kukoricát termő föld, nekik maradt volna. De jöttek az urak, a nagyurak, idejében, még mikor víz alatt volt a világ, s összevásárolták a nép lápilletményét három forintjával, öttel, adtak neki jó, kiélt szántóföldet érte, ott a falu közelében, s örült a paraszt, hogy húsz hold vízért egy holdat, vagy kettőt, vagy csak háromvékást is kapott; mert ugyan ki hitte volna, hogy legyen idő, mikor vederrel kell a lápra hordani a vizet! Ha pedig megvan a láp, úgyis csak a szegény ember aratja azt le, nem mennek a Domahidyak, a Tiszák, a Károlyiak nádat vágni! Hanem aztán megtörtént a képtelen csoda, hamar eljött a tavasz, mikor millió számra feküdt a hal a száradó pocsolyában, kapával gereblyélték; s mikor hiába jöttek a madarak ezerszámra, nem találtak helyet ahova fészket rakhassanak. A gém, a szárcsa, a sok vízimadár rémülten kóválygott ősi hona körül, mint a paraszt, s egyforma irigyen és keserűen látta, hogy kijátszották őket az urak az otthonukból…

    Börvely, Domahida a láp déli részén vannak, Ököritó, az éjszaki sarkában. Vonat még akkor nem ment, akkor építették a csengeri vonalat s akkor tervezték az ecsedit.

    Gyalog indultam el Börvelyből Nagyecsedre; nagy dologidő volt, aratás, semmi fizetésért sem lehetett szekeret kapni. A nyílegyenesre vágott Kraszna-parton haladtam előre. Balról zöld táblák, sűrű falvak, Csanálos, Vállaj, Mérk sváb tornyai látszottak, jobbról mély földfenék, amelyről hamar elfogytak a nagy terjedelmű kukoricatáblák, aztán egyhangú, egyszínű tompa, fekete sötét volt a föld a szemhatárig. Mikor alkonyodott, és nyugaton leszállt a nap a derűs és élő, emberlakta világ fölött: a keletre terülő lápföldre kísérteties villóhomály telepedett. Szinte félve néztem el rajta s láttam megelevenülni a múltat, a hajdani lápot… Erősen alkonyodott, s még mindig messze volt Nagyecsed. Szaporáztam az utat, s utolértem egy ökrös szekeret, amely lent a töltés alatt az országúton ment. Fölkéredzkedtem rá. Ecsedi szekér volt. Emlékszem, a szekér az úton úgy haladt a száraz földön, mintha vízparton menne, mindig attól tartottam beledül a fekete mélységbe, bár az egy színben volt az úttal, s mikor egyszer valami kanyarodót átvágni akarva, belehajtotta az ökreit a gazda a lápba, úgy süppedt a szekér a puha, laza földbe, mint a tavi sárba, s rajtam különös borzongás vett erőt, féltem, fáztam, s éreztem a tó szagát.

  110. gyorgyovich miklós szerint:

    Miért nem lehet, miért lehet, miért álljak, miért menjek… tette fel sorra a kérdését a viccbeli erőszakos kismalac. Mind a megengedhetetlen szabadosságról szólnak. A közmegegyezés határait feszegetik.

  111. gyorgyovich miklós szerint:

    Franciában Bonjour, magyarban jó napot.
    Az annak ellenére, biztos jó, azzal együttben nem vagyok biztos.
    Bocs, hogy a pálya széléről bekiabáltam.

  112. gyorgyovich miklós szerint:

    Régi tapasztalat. A tanodából kikerülő ifjú első fizetéséből pisztolyöngyújtót vesz. Ma meg hihetőleg mobilt, ha ugyan nincs már neki korábbról.

  113. Dr.Walent Marta szerint:

    Jo napot kivanok!

    dr.Walent Marta, ausztraliai magyar jogasz vagyok.
    Tobb,mint 30 eve elek Ausztraliaban, de magyar anyanyelvemet igyekeztem es igyekszem maximalisan megtartani.
    Vitaba szalltam magyar ismerossel az alabbi kerdeseket illetoleg:
    Kerem valaszolja meg,mi a helyes:
    1. Koszoneskor a jonapot-ot egybe,vagy kulon kell irni?
    2. Azzal egyutt,hogy mindenkinek tetszik, nekem nem a helyes,vagy
    Annak ellenere,hogy mindenkinek tetszik ,nekem nem.
    Az azzal egyutt es az annak ellenere nem azonos ertelmu szavak? szinonimak e,vagy nem.
    Szivelyes udvozlettel, Marta

  114. Gyarmathy Csaba (ad: Legvégül a zsákos ember) szerint:

    A zsákos ember

    A véleményét őszintén kifejtő emberrel kapcsolatos szatmári mérmerő és mérmondó – mer merni, illetve mer szólni jelentésű – a szülőföldemen ma is használatos szavak nagyon eredetiek. Előtagjuk a mér (ahogy a nyer ige régebben a nyér, a ver a vér, a kel a kél, a lel a lél, a vesz a vész formában szerepelt) a mai mer ige alakváltozata. Én magam, bár nagyon szeretem őket, mindkét szó végéről hiányolom azt az s képzőt, amelynek segítségével a magyar az állandó, karakteres tulajdonságot képes kifejezni, és amely Balázs Géza újabb remek írásában most – példaadóan – dominál. Ez a szuffixum „ikertestvére” ugyanannak az s-nek, amelynek segítségével főnévből egyaránt képezhetünk alkalmi (öltönyös, nyakkendős) vagy foglalkozást jelző (kalapos, lakatos), általános tulajdonságot jelentő szót, és annak, amellyel számnévből hozunk létre (kettes, hármas, négyes) a melléknév felé tendáló, másfajta számnevet, de eredetibb náluk, ugyanis a folyamatos melléknévi igenévhez járulva egy-egy tulajdonság állandó meglétét érzékelteti. Mert a mosolygós, a verekedős vagy a lopós több mint a mosolygó, a verekedő és – hacsak nem a borkiszívó eszközt jelenti – a lopó. Ezt a tegnapi világbajnoki döntő kézilabda mérkőzést “szakkommentált” riporternek is éreznie kellett volna. A csapatban speciális feladatot ellátó játékost ugyanis az igazán hozzáértő nem beállónak, hanem beállósnak nevezi. Beálló az a kézilabdás, aki – akár cserejátékosként – “beszáll” a játékba, de aki a hatos vonal közelében tartózkodva várja az átadást, hogy onnan gólt dobjon, az beállós.
    Petőfi A Tisza című versében – „… megállék a kanyargó Tiszánál” – mivel a költő egy adott pillanatban, a maga konkrét kanyarjaival látja és láttatja a folyót, elfogadható a kanyargó jelző, a magyarnóta-énekes szájából azonban – „A kanyargó Tisza mentén ott születtem” – már nem, hiszen a dalban, s ezt kanyargós-nak éneklő nagyapám jól érezte, a folyó karakteres, állandó tulajdonságáról van szó.
    Köszönöm, kedves Géza. Ahogy tegnap a junior kézilabdás lányaink a világbajnokság végén – csak te anyanyelvünk “dobogójának” most is a
    legfelső fokán állva – megdobogtattad az én “dobogós” szívemet.

  115. Sz. Tóth Gyula (ad: Akik megakadályoztak, azok megajándékoztak) szerint:

    Értékek múlása és őrzése. Súlyos érzésekről szól a bejegyzés. Régi dokumentációm rendezése közben egy korábbi anyagban érdekes kapcsolódást találtam. 2003 szeptemberében a hazai kísérleti pedagógusképzés értelmezéséhez vizsgáltam „a frankofón iskolarendszerek alakulását az EU-integráció tükrében”. (A Veszprémi Egyetem Pápai Pedagógiai Kutatóintézetében folyt a munka, Zsolnai József vezetésével.) Háttérként fogalomelemzésre került sor. A kiadványok, publicisztikák böngészése során azt tapasztaltuk, két fogalom: a „Nemzeti Kulturális Örökség” és a „Fenntartható Fejlődés” fontos helyet foglal el az integrációs irodalomban, tervezetekben. A kapcsolódó téma- és tevékenységterületeken több szempontból, több diszciplína mentén is előkerültek, külön is, együtt is.
    Például a „nyelvstratégiáról” szólva, Balázs Géza, az ELTE docense, dékánhelyettese, nyelvész ezt mondta: „Szükség lenne nálunk is nyelvstratégiára, minden művelt nemzet kidolgozza a magáét, fejleszti és terjeszti a nyelvét.” Szerinte a környezetvédők nagy jelszavai mind érvényesíthetők a nyelvi kultúra védelmére is: „a cél a fenntartható gazdaság (nyelv), a kulturális (nyelvi) diverzitás (sokszínűség) megőrzése”. Tulajdonképpen „nyelvi környezetvédelemről” szólt a „Sokféleség és fenntarthatóság” címen, a Magyar Nemzet 2001. január elején megjelent cikkben.
    Balázs Géza azóta is nyelvstratégiáról beszél, és ennek megfelelően cselekszik. És 2018-ban új kötetének címe: „a fenntartható magyar nyelv”. Az értékek maradnak, bár vannak, akik hamvasztani igyekeznek. Balázs Géza következetes, értékápoló, -művelő, értékteremtő. Folytassa, Professzor úr!

  116. S_Zsolt szerint:

    Tele a sajtó a lisztériával fertőzött fagyasztott élelmiszerekről.
    Ill.,hogy a Nébih ‘levetette’ a polcokról. Vett, levett, levettet, LEVETTETTE lenne jó itt?

  117. gyorgyovich miklós (ad: Akik megakadályoztak...) szerint:

    De jó, de pozitív!

  118. Tímea (ad: Egyveled; Egymásban fekszik, ami széttart) szerint:

    Szívbemarkoló a júniusi két kis írás. Ahonnan ezek előjönnek, ott sok minden van még. “Tudom én, hogy mit érzel, kicsit bánt a szó” …”Fáj egy kicsit a szíved? Látod, ez az … ára” … “Ne félj, én itt maradok” (Domján Edit)

  119. Gyarmathy Csaba (ad: Békés-Tarhos) szerint:

    Bár az a vállveregetés gyakran túl erőteljesre “sikeredett”, arra irányult, hogy “kifektessenek” vele, Te – mindannyiunk nagy örömére – mindvégig álltad és állod ma is a sarat.

  120. Makra Júlia (ad: Jönnek) szerint:

    Feje tetején áll a világ, és nem is tudom, hogy Nietzsche az értékek ilyetén átértékelődése láttán vajon elégedetten csettintene-e, vagy inkább önként bemenekülne a diliházba.
    Agyba-főbe dicsérték éveken át az úgynevezett multikulturalizmust, miközben ott tartunk, hogy a többségnek nemhogy több, de még egyféle kultúra megélése is messze meghaladja a képességeit. Feltéve, persze, hogy a kultúra többet jelent annál, mint hogy ma kínait, holnap meg mexikóit eszik az ember…

  121. NB (ad: Jönnek) szerint:

    Tisztelt Balázs úr!

    Teljesen egyetértünk! Jönnek mindenféle diákok és még őket kell megkülönböztetett figyelembe részesíteni, bár az ország nyelvét sem ismerik rendesen. Én is tapasztalom: jönnek mindenféle tanárok is, az ország nyelvét nem ismerik, az óráikat nem tartják rendesen, tartalom semmi, öntömjénezés ezerrel. Még hogy szellemi pezsgést hoznak! Inkább minőségtelenséget, gátlástalanságot hagynak, de előtte megosztanak, rombolnak.

    Így állunk: a mérleg mindkét nyelve süllyedőben.

    Nagybandoo Vilmos

  122. Radyilona@gmail.com szerint:

    Kedves Geza,
    Annak erederere szeretnek magyarazatot kapni, hogy a magyarban azt mondjuk:
    Ami elottunk all,az hatravan.
    Talan a kalanozo magyarok visszafele nyilazasabol ered?

    • balazsge szerint:

      Nagyon jó kérdés! A hátra határozószónak van kb. olyan jelentése, hogy: vissza, az Éksz. ezt nem tárgyalja, a régi értelmező szótár azonban igen: hátra van elmaradt, lemaradt. Tehát, még hátra van valami, vagyis elmaradt, visszamaradt valami, ami persze előttünk van… Hátra van még a feketeleves – még elmaradt, de most következik. Üdvözlettel: BG

      • gyorgyovich miklós szerint:

        Ugyanígy érdekes, hogy a képernyő előtt ülök, vagy ülök a képernyő mögött. Előtte ülök, mert hátrább van a képernyő, de a képernyő felől nézve mögötte ülök, azaz előttem van a képernyő, én csak mögötte.

  123. gyorgyovich miklós szerint:

    A napszókhoz: Nonstop ételbár= szünetmentes tápegység

  124. Tokodi Anita szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Nyelvész Úr! Attól tartok, hogy a diploma másodlatom záradékában komolyan félreérthető szöveg szerepel :

    “Az oklevél tulajdonosa tanulmányait a kiállító intézmény jogelőd felsőoktatási intézményében/intézményeiben, az XY Egyetem nevű felsőoktatási intézményben/intézményeiben folytatta. A jogutódlásra 2016.01.01 napján került sor

    A szövegezés megtévesztő, hiszen úgy tűnhet, mintha a tanulmányaimat a jogutódban folytattam volna , nem pedig a jogelődben-legalábbis véleményem szerint.
    A helyes szövegezés : Az oklevél tulajdonosa tanulmányait a kiállító intézmény, azXY Egyetem jogelődjének felsőoktatási intézményeiben folytatta .

    Egy évtizeddel azelőtt végeztem, hogy megalakult volna ez a bizonyos jogutód Egyetem, és kb. egy évvel a megszűnése után kérelmeztem a kiállítást, szóval jogi problémák is lehetnek még a dologban -amelyre ráadásul a külfüldi munkavállalási kérelem során derült fény- de maga a szöveg sem pontos így. Ön /Önök szerint?

  125. DE szerint:

    Ad: Á, dehogy

    Szép! Ellentétetző!!! Vívódó? Így a jobb? Hogy hiányozni fogsz s fogok?!
    Inkább váljanak tetté a szavak…

  126. Vörös Éva szerint:

    Tisztelt Balázs Géza úr!
    Régóta foglalkoztat a kérdés: miért használják a “kitakar” szót a médiában (tv, internet, stb.) akkor, amikor valakit v. valamit ELTAKARNAK vagy LETAKARNAK, tehát az nem látható. Szerintem a kitakarással a személy vagy tárgy újra láthatóvá válik, vagyis a takarást eltüntetik róla.
    Hol kaphatok választ a kérdésemre?
    Tisztelettel: Vörös Éva
    Még egy kérdés: A “Hozzászólás” rovat feletti két sort miért kell angolul írni? Biztosan így is mindenki(?) megérti, én is, de ez az oldal (Édes anyanyelvünk?) megérdemelne egy magyar tájékoztatót.

  127. Mohácsi Joli szerint:

    … és 2:25, 10:31; és még 11:3.:O). Köszönjük, hogy a szívünkben él, Isten éltesse sokáig kedves Tanár úr!

  128. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Gondolom, hogy a korábbi műsora helyén nagy örömmel tölti el azt az embert, aki örült, hogy Az édes anyanyelvünk visszatért a műsorba, hogy lihegő edzők játékosok mondják, hogy kusztunk másztunk, és nem kérdezik meg őket, miért nem azt a sportot játszották, amiben indultak? A nyelművelás meg eltűnt az esti főmüsoridőből. Meg a gyerekek meséi is eltűntek.

  129. Éva Tohol szerint:

    Ahogy a Monty Pythonban mondják, Nobody expects the Spanish inquisition!
    Remélem nem az artériát vágta el az üveg!

  130. gyorgyovich miklós szerint:

    A napszókhoz. Tömörkény a mellénybe rejtett belsőzsebet nevezi meg a tanyasiak nyelvén. Az a „keleb”, a kebel szó megmásításával. Ő azt írja, hogy a népek szeretik a hangzócserét – mégpedig eléggé önkényesen – alkalmazni. Mond ilyeneket: kurtulpalota, röndér, elemet (emelet).
    De nemcsqak az ő népei változtatnak, a palócok is. Ld Kisterenye.

  131. Cs. (ad: Zenta) szerint:

    ZENta, ahogy a “ZENanú” látta és láttatja velünk, olvasóival, valóban ZENt helyé válik. Fények, színek, ízek, illatok kavarognak az írásban, amely ZENtaton hangsorban muzsikál, ZENél. Azt iZENi, hogy csodás a mi nyelvünk, hogy ” él magyar” (“áll Buda”) még a Vajdaságban és (a MÚRE említésével) Erdélyben is .A daloló ADA “behozADAlával” nagy költőnket, nyelvünk egyik legnagyobb művészét, a szerelmét Az ismeretlen ADÁ című versében édes szájjal ízlelő Adyt idézi fel a lenyűgözően gazdag lelkületéről, egyéni látásmódjáról, ZELlemességéről, játékosságáról most is tanúbizonysággal szolgáló, ZENiális jegyZENtíró.

  132. Enci (ad: Zenta) szerint:

    Valóban éjjel a legszebb a Tisza-part — nemrég sétáltam le oda Zentán. Nincs közvilágítás, a rakparton csak tapogatózva lehet menni. Madarak és a vízből ki-ki ugró halak hangja hallatszik csak. Néha egy-egy alak sétál el. Félelmetesen szép ez a béke, és egyszerre fájó is, egyedül érzi magát az ember… A rakpart kövén halkan dúdoltam pár dalt — milyen érdekes, hogy a zene születésének egyik oka a csendtől és egyedülléttől való félelem. Köszönöm, hogy a prof. úr ismét előhozta belőlem ezt az érzést.
    Üdvözli:
    EE

  133. 2021 szerint:

    Ad: Ich hab’ keine …
    Tanár úr, csak azt lehet előhívni valakiből, ami benne van. És ami előhívható, az létezik is, és ami előhívható és létező, azt nem lehet elűzni.
    Tiszteletem!

  134. Döbbenetes! Napok óta – anélkül, hogy ehhez ilyen impulzust kaptam volna – ugyanez motoszkál bennem. Nem könnyű elhessegetni, de meg kell próbálni. A vanitatum vanitas nem emberi, hanem racionális, luciferi gondolat. Apage satanas. Aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön.

  135. Török Sándor szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    A “bombasztikus” jelzőt az utóbbi időben “bombaerejű”, “robbanásszerű”, “letaroló” stb. jelzőként használják a hírekben, holott az Idegen Szavak Kéziszótára (1965, Terra) szerint a jelentése :”fellengzős, üres, nagyhangú, dagályos (beszéd, szónoklat)”. A “bombax” eredetileg gyapotot jelent, a bombasztikus helykitöltő, szinte értéktelen anyag, amelyet a csomagolásoknál használtak az értékes rakomány védelmére. Újságírói tévedés a mostani használata, vagy ez a nyelv “fejlődése”?
    Előre is köszönöm a válaszát. Tisztelettel: Török Sándor

  136. A Korb németül kosarat jelent, a Körbe kosarakat. A te kosaraid mindig tele vannak sokféle színű és ízesebbnél ízesebb gyümölcsökkel. Most egy kicsit savanyúbbat, keserűbbet kínáltál. De ez a keserűbb, savanyúbb gyümölcs is nagyon zamatos. Emberségízű, mint mindegyik.. Ott van benne a mások iránti empátia, az elesettek problémáinak megértésére való törekvés. Nem tudok válaszolni a cikkedben felvetett kérdésre. Nem tudom, jól járt-e el a kalauznő, vagy mit kellett volna tennie, pontosabban én mit tettem volna a helyében. Hogy a saját helyemben mit tettem volna, azt pontosan tudom. Ezért nem lettem volna sem kalauz, sem buszsofőr, még kevésbé ellenőr vagy közlekedési rendőr, aki büntethet.
    Az egyedi esettel is arra késztetsz, hogy szélesebb, nagyobb összefüggésben lássuk a dolgokat. A Körben mély nyomot hagyott a lelkemben. MegJEGYeztem. Ha vonaton vagy buszon utazom a közeljövőben, és hasonló esettel találkozom (mert találkoztam már a jegy nélküli utassal szemben könyörtelen és a “szemét behunyó” buszvezetővel) mindig eszembe fog jutni az írásod.

  137. Nagy Endre szerint:

    Ich hab’ keine Angst – hoz
    Tanár úr,

    a 20-21. sor a bátorságról szól. Ön mást ír. Vagy a 2021 mást jelentene? Így nem értjük.

  138. MObilvilág? A várótermekben, a buszokon, a parkokban a padokon okos telefonba bújt, a külső világot, a mellettük állókat vagy ülőket (az anya a gyermekét, a gyermek az anyját) az érdeklődésszférájukból kiiktató masinák. Tegnap az utcán nekem jött egy mobiltelefont böngésző “gépember”. Madách ma így írná meg:

    A „gépember” tragédiája

    Az Úr, a szoftverteremtő ül egy remek sportkocsiba’,
    mögötte arkangyalai: Samsung, Nokia s Toshiba.
    Miközben ő gyönyörködik lmobiljában, új művében,
    a három lelkes teremtés fürdeti a dicsőségben.
    Lucifer, ki nem ellenség,
    munkatárs, sőt több is, barát,
    még az Úr okos “fonjába” is belelát.
    Éva otthon computere előtt görnyed, szoftvert fejleszt,
    angolból már nyelvvizsgázott, ismeri a programnyelvet.
    Ádám, a Mikroprocesszor egy számítógépes zseni.
    Neki most a rendszergazda
    a mobilján azt üzeni,
    szokás szerint rövid, ámde nagyon velős sms-ben:
    „Ember küzdj, és bízva bízz
    “telódban” s computeredben!”

    Orbis pictus? A teremtett világ! Uram, teremtőm! MObilvilág? Mivé lesz, sőt már napjainkra is mivé lett a világ? Vajon lassan már nem DE az az előtte álló MO?

  139. gyorgyovich miklós (ad: Magyar Nemzet) szerint:

    …mert Mit kíván a Magyar Nemzet???!
    Egykolumnás banki hirdetést azonnali átutalással. 🙂
    A lapok egyike sem képes eltartani magát. Ettől kezdve kovászos a lapok és a publicisták élete.

  140. Gyalogolni jó. Ezt vallja, Móricz után, Váci Mihály is. „Én úgy írom a verseket gyalog. Felszállnak a gyalog tett útból a dalok”- írja. Nem unja meg soha az országút fáradságos énekét. Ahogy egyik versében olvasható, mindig gyalog szeretett volna hazamenni szülőmegyéjébe, Szabolcsba, a tirpák tanyák közé. Mezítláb, hogy sírva érezze, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezik. A gyaloglás a legemberibb, a legtermészetesebb mozgásformánk. Amikor csak tehetem, (nem keveredve a hátizsákos, a tornacipős, a szemüveges, „profi” természetjárókkal) megyek én is a levegőre. Ki a nap, a lobogó felhők alá, a lengedező szellők közé, ahol a gyalogos ember baktat, poroszkál, cammog, csámborog, cancékol, bandukol, ballag, ballagdál, botorkázik, botladozik, halad, lépeget, mendegél, gázol, tiporja a rögöket, menetel, vándorol, nyakába veszi a világot, császkál, sétál, járkál, tekereg, kóvályog, bitangol, ődöng, csatangol, rakja a lábát, rója az utat, koptatja a lábbelijét.

    Már kora tavasszal el tudok gyönyörködni a gólyahír virágában, amelynek élő fényéhez képest minden arany fakó,,a nap meleg sugarai által kilobbantott kökénybokor ámulatra méltó szépségében, az út menti és a réti lóherék, perjék, útifüvek, koldustáskák, istenfák, illatos menták és karcsú buzogánykák világában. Gyönyörűséges dolog hallgatni a madara szimfóniáját, a fák levelének lágy neszezését.Gyaloglás közben az ember szíve megnyílik. Sohasem tudunk olyan őszinték lenni egymáshoz, ha nem egyedül, és magunkhoz, ha társtalanul bolyongunk, mint egy céltalan, Ungon-Berken, erdőn-mezőn keresztül-kasul való barangoláson.A lelki felfrissülés egyik nagy lehetősége számomra a lélekkiöntő rövid zarándokút, fel a tatabányai Turulhoz. Ott, immár több mint másfél évtizede, gyalog-csillagtúránk végállomásánál találkozom a barátaimmal, akikkel onnan folytatjuk közös sétánkat az erdőben. Remélem, ahogy már régóta tervezzük, rövidesen Balázs Géza barátommal kettesben is elmegyünk a bronzmadárhoz.

  141. Kovács Gergely szerint:

    Szép estét!
    10-én este hallottam a csodálkozását a fogyasztási célú hal áfájával kapcsolatban. Nos, a nem fogyasztási célú hal a tenyészhal.
    Üdv:
    Kovács Gergely
    agrármérnök és ex-Verseghy versenyző (1993-1997)

  142. Nagyon érdekes Balázs Géza Képesfa című írása. Ismét egy új szín a „palettáján”, amellett, mint minden jegyzete, gondolatébresztő is.

    A fa, mint a költészeti, művészeti ábrázolás tárgya, ősidők óta testesít meg embereket, emberi sorsokat. Egyes primitív népek ma is mágikus jelentőséget tulajdonítanak neki, emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, talán azért is, mert külső megjelenésében hordoz bizonyos emberi jelleget. A Csontváry- festmény által megihletett Bényei József „Magányos cédrus” című versét egy nem mindennapi felismeréssel – „A fának emberarca van” – teszi mélyen bensőségessé. József Attila „Falu” című költeményében az akácfát egy fiatal lány alakjában mutatja be. „Akácocskát babrál a homály, a fa telt, kicsi keble beléreszket, csöpp sóhaja száll”- írja. „Megérintettem a leveleit, szinte megborzadt, mintha érezné, olyan húsos, kövér minden kis tűlevelecske, mint a csecsemő ujjacskái”- mondja az ezüstfenyőről Lekenczey Muki, Móricz „Úri muri” című regényének egyik szereplője. A fa-ember párhuzamra épül az író „Rózsa Sándor a lovát ugratja” című regénye „Bandi fává vált” metaforája, s a fa, mint az emberi élet jelképe jelenik meg az alkotó „A boldog ember” című műve „Már csak annyi a mi életünk, mint az odvas fa. Megvan, megvan, de ha egy vihar jön, kiborítja”- részletének hasonlatában.

    „A szemközti telken van egy öreg, többször lebotolt vén gesztenyefa…. Ezt a fát a Faasszonynak hitte és hívta kisebb korában az unokám”- írja Szabó Pál „Nyugtalan élet” című önéletrajzi regényében. „Fiai, lányai szilfák és nyírfák, maga közöttük, mint öreg csutak az erdőben”- olvashatjuk Sütő András „Anyám könnyű álmot ígér” című könyvében.

    A fa az ember egyik leghűségesebb barátja. Tudást és halhatatlanságot, gyümölcsöt és árnyékot ad. Milliárdszor elégették az emberért, hogy fényt és meleget adjon neki. Halottaiból feltámadva bölcsőként tejszagú kisdedeket, ágyként nászvágyban, csókmámorban lobogókat, koporsóként végképp megbékélteket ringat. Összeáll házzá, hogy menedéket adjon, szekér és bárka lesz, hogy messzire, templomtorony, hogy magasba vigye az embert. Hegedűvé reinkarnálódva lombok zsolozsmáit, törött ágkarok vörhenyes falevél-fájdalmát zsongja.

    Szeretem a fát. Számomra a természet akkor szép, ha természetes. A fa is. Ha mindenféle „civilizációs termékeket” ráaggatnak” úgy érzem, meggyalázzák. Bár igazat adok a „de gustibus non est disputandum” elvét valló bölcsnek, szomorú leszek a látványtól, mint az elkopott gumiabroncs keretbe rakott földben növő virágoktól.

  143. Csicsely Tamás (ad: Képesfa) szerint:

    Kedves Géza!
    Hasonló képesfákat Ausztriában is találni, leginkább gyalogos zarándok utak mellett láttam.

  144. Király Lajos (ad: Képesfa) szerint:

    Kedves Géza! Ezt a jó kis írásodat a Képesfáról, légy szíves, tedd fel a Somogyi honismeret, helytörténet, néprajz f-csoport oldalára! Én nem tudtam megbirkózni vele. Szeretettel üdvözöl: Király Lajos

  145. SZCS (ad: Régi öregek) szerint:

    Kedves Géza!
    Én a régi öregek kifejezést nem tartom tautológiának. Az öregek még ma is él(het)nek, a régi öregek viszont már csak az “egyszer volt, hol nem volt” világában, az emlékezetünkben. Az öregek mellett jelen időt használunk, a régi öregek mellett nem állhat, csak múlt idő. Jó az öreg a háznál, mindig is jó volt, de nem mondhatjuk, hogy mindig jó volt a régi öreg a háznál., és jelen időben sem, hogy jó a régi öreg a háznál. Mert a háznál lévő öreg még nem régi öreg. A régi öregeket csak tanúként hívjuk meg, bizonyos dolgok igazolására, a múltban igaz, jelenben is aktuális dolgokkal kapcsolatban A régi öregek kifejezés nekem nem azonos az öreg öregekkel, vagy a vén öregekkel. A régi a régi öregek kifejezésben az egykori, hajdanvolt, régen élt szinonimája.
    Várom a reakciódat.

    • BG szerint:

      Igaza van. Néprajzi gyűjtöként valóban múlt időben szoktuk mondani:
      “A régi öregek mit mondtak, mit tartottak?” Tehát akkor vannak a mai öregek, jelen időben, és a régi öregek, múlt időben…

      • SzCS szerint:

        Köszönöm a választ. Csodálatos a mi nyelvünk. Az a jó benne, hogy sokszor alapvető dolgokban is vitatkozhatunk. Még a “nagyokkal ” – Kosztolányival, Arannyal – is. lehet. “Ő volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, míg elvette a Sinkóék cifra lányát, a Terát”-írja Arany a Vörös Rébékben. Ez ugyanolyan hiba, mintha azt mondanánk, hogy addig jár a korsó a kútra, míg el törik. Vagyis csak egy pillanatig. Helyesen úgy lenne az Arany-kifejezés is, hogy míg el nem vette. Mikor elvette, már nem kellett főzni. Ez olyan szabály a magyar nyelvben, amit – poetica licentia ide vagy oda – még Arany János sem szeghet meg. Szerintem. Más az Addig szóba sem állok veled, míg meg nem adod a tartozásodat más, mint az Addig szóba sem állok veled, míg megadod a tartozásodat. Utóbbi teljesen magyartalan.

  146. Sz.Tóth Gyula (ad: Hamvas: A bor filozófiája) szerint:

    Igen, ez nem filozófiai rendszer, és semmiképpen nem borkalauz. (Bár a hivatalos borkóstolás nem mentes a tudománytól, a „bennfenteskedéstől”, van benne valami „mórikálás” is, kis hozzáadott fentebb stíl.) Van más tapasztalatom az iskolából. Érettségi után tanuló fiatalokkal „vettük” a könyvet, vették a lapot. Számukra ez új terep volt, kedveltek olyan megállapításokat, amelyekkel addig nem találkoztak. Mint: „… a rend nemcsak szép, hanem hasznos is. Rendnek nevezem azt, amikor minden a saját helyén van” (22.). „.. a baj oka nem a bűn. A baj oka mélyebben van. A baj oka a rossz magatartás” (31.). És egy demokratikus gyöngyszem: „A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják” (58.). Ezeken, meg a hasonlókon eltűnődött az ifjúság. Mindez alkalmat adott a terelésre: a filozófia, a gasztronómiai kultúra, a harmónia felé, bevezetés: hogy ne vedeljék a bort, de élvezzék a kortyolgatást, társaságban, vagy éppen magányosan. Szerencsére sok kiváló bor készül hazánkban. Éppen a mai menühöz (csülök pékné módra) választok: száraz furmint (a márkanevet nem adom ki). Hát, ha már így esett, koccintsunk virtuálisan: Egészségünkre!

  147. Mojzes Mihály szerint:

    A rádiókabaré végén mindig elmondják, hogy “kreatív producer Fábry Sándor.” Nem egészen értem mit is jelent ez a cím, vagy foglalkozás. És nem lehetne ezt magyarul mondani?

  148. Kis Én (ad: Senkik) szerint:

    Balázs Géza Senkik című írásában tökéletesen, példákkal alátámasztva adja az alja-, a nullaemberek természetrajzát. Hogy a hólyag előbb-utóbb kipukkan, azt a következő kis versikémmel érzékelTETEM:

    A nagy Ő

    Semmikor, semerre, sehol,
    hol a sekutya se csahol,
    sohanapján, semmikedden
    élt egy nulla Nekeresden.

    Ez a nulla egy nap talált
    két nagy szarvat, s feltette ő,
    és ettől kezdve a nulla
    azt hitte, hogy ő a nagy Ő.

    Addig-addig döfködte a
    nagy semmit, míg le nem esett
    a két szarv s a nulla így lett
    újra nulla, sőt kevesebb.

  149. Ábrahám Zoltán szerint:

    Kedves Balázs Gáza!
    Hova tűnt az esti műsoridőből a nyelvi műsor?? A Kossuth Rádió rakta el? Pedig ilyen nevű ember nincs!!

    Ábrahám Zoltán

    • Balázs Géza szerint:

      20.25-re került, én is csak mos tudtam meg,és a hétvégén ismétlések vannak (talán éjjel is). Amint pontosan megtudom, a honlapomon jelzem! BG

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs Géza! Biztos, hogy jó helyen van a rádióban, értékelik a munkáját? Megváltoztatták műsora címét az Ön beleegyezése nélkül, elrakják a műsorát az Ön értesítése nélkül. Az a gyanúm, hogy akik döntöttek, azok nem az Angol kisasszonyokhoz jártak iskolába.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

        • balazsge szerint:

          Kedves Ábrahám Úr! Nincs saját egyetemem, nincs saját újságom, nincs saját rádióm – tehát tudomásul veszem, hogy vannak főnökeim. És ez így van jól! Üdvözlettel: BG

          • Ábrahám Zoltán szerint:

            Tisztelt Balázs úr!
            Szerintem azt azért mindenki elvárhatja a főnökeitől, hogy mint érző emberre nézzenek rá. Ez az én problámám a Kossuth rádió nevű ember viselkedésében Önnel szemben. Többet érdemelne.

            Üdvözlettel:

            Ábrahám Zolltán

          • balazsge szerint:

            Kedves Ábrahám Úr! Jól esik, hogy védelmébe vesz, de kérem, higgye el, van olyan ember, aki elfogadja, hogy vannak rajta kívül álló érdekek is. Csak a konkrét példánál maradva: nem örültem, amikor a Tetten ért szavak címe Édes anyanyelvünkre változott. Nem hiszi el, de a számomra legjelentősebb élő magyar történelmi személyiség (!) karácsonyi üdvözletébe belefoglalta, hogy mennyire örül, hogy végre visszatért az Édes anyanyelvünk… Üdvözlettel: BG

  150. Tohol Éva (ad: Püspökladány--Nagyszalonta) szerint:

    Igen, ez még mind Trianon utóhatása. Akik annak idején a határt rajzolgatták nem tudták mit tesznek( Bryan Cartledge, Trainon angol szemmel).

  151. Yenő szerint:

    Tisztelt Balázs Géza úr!
    Berta Zsolt: Vésztartalék c., IJ-ben megjelent novellájának recenziójához (http://www.balazsgeza.hu/?p=7822):
    Az első IPhone 2007. Január 9-től volt kapható, a novella keletkezése előtt 10, közel 11 esztendővel, tehát erre gyűjteni véleményem szerint abszolút hihető.
    https://www.google.hu/amp/s/www.imore.com/history-iphone-original%3famp

    Üdvözlettel
    Yenő

  152. Gyarmathy Csaba szerint:

    Nem zuglói, hanem a zuglói cicák. A határozott névelő véletlenül lemaradt.

  153. Gyarmathy Csaba (ad: Zuglói macskák közleménye) szerint:

    Balázs Géza – ismét egy új, ragyogó szín a “napl’palettáján”! – felvázolta számunkra zuglói cicák tarka jövőjét

    Macskazugló

    Hogy Zuglóban védett cicák élnek, nem vitás.
    Erről szól a Gellérthegybe karcolt macskakaparás.

    Itt nem kell dühödve fújnod, s felborzolnod szőrödet,
    itt nem viszik a vásárra cirmos macskabőrödet.
    Itt nem rúgnak durván beléd, s nem húzzák meg farkadat,
    állatkínzók sincsenek, és kutya sincsen, mely harap.

    Itt ahol az egérlyukból mézes, pillés tej csurog,
    piros szattyánbőr csizmában járkálnak a kandúrok.

    Büszkén kel át Macska Jancsi, Kandúr Bandi s Bandúr Csaba
    a macskazebrán, mellettük egy-egy bájos cicababa.
    Természetes mindegyikük, nincsen rajtuk cicamáz,
    mivelhogy itt leánycicát púder s rúzs nem cicomáz.

    Mindegy, háztető vagy kémény, tejivó vagy bálterem,
    rajta (benne) télen-nyáron dúl a macskaszerelem,
    és a szép Macskazuglóban, árkon-bokron, hegyen át
    éjjel-nappal, folyton-folyvást szól a macskaszerenád.

  154. Tohol Éva (ad: Papp Andrea) szerint:

    Nagyon szomorú hír. Papp Andrea remek angol gyermekirodalom konferenciákat szervezett hosszú éveken keresztül.

  155. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Egy ostoba nyilatkozatot szeretnék Önnel, kedves Tanár úr, megosztani. Íme:
    hangsúlyozta az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője. Ám az előrejelzések szerint melegedés következik, így számítani kell arra, hogy a hóban lévő vízkészlet olvadásával még több befolyás keletkezik – tette hozzá.

    https://infostart.hu/belfold/2018/03/07/veszelyben_a_balatoni_telepulesek/

    Tisztelettel

  156. Kissné Bodrogi Zsuzsanna szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A minap kaptam egy e-mail, amelyben néhány ismert személy véleménye jelenik meg a magyarokról.
    Ezek némelyike kifejezetten a magyar nyelvről szól, melyeket szeretnék kiszemezgetni, mert nem ártana, ha mások is tudnák azt, hogy a magyar nyelv milyen értékes. Engem igenis rendkívül irritál az, hogy magyarok idegen szavakat használnak, amikor van arra magyar szó is. Persze a környezetemet rendkívül zavarja, amikor szólok, hogy magyarul szíveskedjenek beszélni, nem szeretem bírom, amikor valaki azt hiszi, hogy attól intelligensebb, ha bekeveri a mondatába az idegen szavakat.
    Persze időnként rendkívül jókat nevetek – persze kínomban – amikor valaki használ egy szót, de nem tudja a jelentését, ezért nem azt mondja, ami a célja, hanem mást, vagy éppen az ellenkezőjét.
    Tehát az idézetek:

    GRIM JAKOB (1785-1863) az első
    német tudományos nyelvtan megalkotója:
    „A magyar nyelv logikus és
    tökéletes felépítése felülmúl minden más
    nyelvet.”

    Sir BOWRING JOHN (1792-1872)
    „A magyar nyelv messze magasan
    áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött,
    és szerkezetének kialakulása olyan időkre
    nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv
    még nem is létezett. Önmagában, következetesen
    és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika
    van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden
    hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelva nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke… A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”

    N. ERBERSBERG (1840):
    „Olyan a magyar nyelv szerkezete,
    mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna,
    hogy meglegyen benne minden szabályosság,
    tömörség, összhang és világosság, és emellett
    szorgosan került minden közönségest,
    kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.”

    GEORGE BERNARD SHAW (1856-1950)
    angol író:
    „Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes ontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal…
    Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.”

    KRANTZ S. GROVER (1931-2002)
    amerikai antropológus:

    „A magyarországi magyar nyelv ősisége ugyanilyen meglepő lehet… átmeneti kőkori nyelvnek tartom, mely megelőzi az újkőkor kezdetét… a magyar az összes helyben maradó európai nyelvek közül gyakorlatilag a legrégibb…”

    ARNALDO DANTE MARIANACCI, az Olasz
    Kultúrintézet igazgatója (2006):
    „…a magyar nyelv nem szorul
    senkire, nem kölcsönöz, nem üzletel, nem ad
    nem vesz el senkitől. Míg más országokban a
    nép formálja a nyelvet, addig itt a nyelv
    formálja a magyarokat. Azt hiszem, hogy a
    magyar nyelv a világörökség része is lehetne,
    mert tiszta nyelv. Semmilyen más nyelvnek nem
    sikerült tulajdonképpen behatolni és idegen
    kifejezéseket ráerőltetni…”

    Remélem hasznosítani tudja ezeket az idézeteket!
    Üdvözlettel:
    Kissné

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Kedves Zsuzsa! Az alábbi mondatban hány idegen szó van? A pásztorok szerdánként a csárdában táncolnak. Elárulom, mind az, jövevény szó, talán a névelő nem az.

  157. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Egy hibás idézetre szeretném felhívni a figyelmét:
    “A Manchester City négy nap alatt két győzelmet aratott a Big Sixbe, a nagy hatosba tartozó riválisok ellen, s feltartóztathatatlanul masírozik a rekordpontszámmal megnyert bajnoki elsőség felé.”
    Szerintem így helyes: egy rekordpontszámmal.
    Citáció az inforadio.hu honlap mai sporthíréből.
    Tisztelettel:
    Dr. Saortay Sándor sebész

  158. Gyarmathy Csaba (ad: Uszodában) szerint:

    Uszodában. Operatőr: Balázs Géza Rendező: Élet
    Az agyban és a lélekben még hosszú ideig ismétlődő képsor alkotta, sziporkázóan szellemes, szenzációs rövidfilm. Visszafelé forgatva (ahogy Karinthy nézte az életéről szóló, általa elképzelt filmet) – Nabádozsu – is nagyon érdekes. Maradandó élmény.

  159. Makra Júlia (ad: Vajon) szerint:

    Nemrégiben új szót olvastam az egyik híroldalon: untermensch. Sajnos, ez jutott erről eszembe.

  160. Monostori Tiborné szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Dunántúliként nekem – és környezetemnek – teljesen természetes volt, hogyha valamit kértem, akkor azt mondtam: Add oda! Debreceni egyetemi éveim alatt azonban évfolyamtársaim, tanáraim folyton kijavítottak, hogy ez úgy helyes: add ide. Az add oda azt jelenti,hogy egy másik személynek. Ez teljesen logikus és az öt év alatt annyira megszoktam, hogy azóta is bántja a fülemet az add oda fordulat pedig a környezetem azóta is ezt használja.
    Valószínűleg azért jutott ez most az eszembe, mert egyre gyakrabban hallom a rádióban a szerintem helyes add ide kifejezés helyett az add oda fordulatot. Persze lehet, hogy a nyelvészek mai álláspontja szerint mindkét fordulat helyénvaló. A véleményére lennék kíváncsi.
    Előre is köszönöm.

    Üdvözlettel
    Monostori Tiborné
    Székesfehérvár

    Ui. Volt az egyetemen olyan nyelvi jelenség is, amit csak rajtunk – dunántúliakon – tudtak a tanáraink demonstrálni. Ez az e hang kiejtése volt. Alföldi évfolyamtársaink ugyanis képtelenek voltak négyféleképpen kiejteni pl. a mentek szót.

  161. gyorgyovich miklós (ad: Javaslat) szerint:

    Ez nagyon jó. A sor csaknem végtelen hosszúságú. Miért kell tízféle tarhonya? Húszféle asztali só? Százféle gumiköpeny az autóra?

  162. Gyarmathy Csaba (ad: Milyen India?) szerint:

    Indiai fotó. Egy örökifjú (ever “if you” ) az ifjak között. Jó látni.

  163. Szatmáry Szilárd szerint:

    India. Mintha egy elöljárószó(in= -ba -be vagy -ban-ben) és egy igekötő (dia= át keresztül) képezte földrajzi név lenne. Balázs Géza tökéletesen él mindkettővel. Bevisz minket is az országba, és bentről láttat, érzékeltet. De nem diafilmet készít nekünk. Élvezetes írásaiban a szavai nemcsak a látásunkra, hanem a hallásunkra, a szaglásunkra, az ízlelésünkre és a tapintásunkra is hatnak, és gondolkodtatnak, érzelmeket, hangulatokat is keltenek bennünk.

  164. Szilvási Csaba (ad: Milyen India?) szerint:

    Igen. A nemes lélek olyan, hogy, ha kell, átfér a tű fokán, de ha kell, beborítja az egész világmindenséget. Balázs Géza (most Wacha Imre…) a másokra való odafigyelést és hűséget sugárzó lelke a sok-sok benne foglalt lélektől hatalmas és meghatóan gyönyörű.

  165. Szilvási Csaba (ad: Szólíts a neveden) szerint:

    Szólíts a neveden. Gyönyörű írás ez is. Esztétikai élmény.

  166. dr Kollár Lajos szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    Segítségét kérem az alábbi kérdésben: Bécs városának német elnevezése – Wien – teljesen eltér a magyar Bécs elnevezéstől, eltérően más külföldi városok nevétől, amelyek esetében legalább egy kicsit hasonló a magyar és a helyi, idegennyelvű elnevezés (Párizs – Paris, Milánó – Milan, Berlin – Berlin stb.) Baráti körben immár többször szóba került a kérdés, és több ötletünk volt. Ezek a bécs magyar szó gyöke a “csiga” elnevezésre utal, az osztrákok csigafogyasztási kedvére tekintettel. Másik ötlet a külbecs – belbecs kiindulópontját alapul véve a külföldi város jellegre mutat. Ehhez hasonló a város elhelyezkedésére utalva – gyepü – a Kárpát-medence szélén való fekvéssel indokolja a Bécs elnevezést, rávilágítva a gyepüknél szokásos határvédelmi feladatokra is.
    Amennyiben Ön előtt ismert a Bécs város magyar nevének eredete, úgy szépen kérem, ossza ezt meg velünk, tán más számára sem lenne érdektelen a szómagyarázat. Kitüntető válaszát előre is megköszönve, kívánok Önnek jó egészséget.

    Áldás! Tisztelettel:

    dr Kollár Lajos
    jogász

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Kollár Úr! Az etimológusok szerint az ómagyar bécs (mészégető kemence) szóból származik. Összefügg Pécs nevével.A Wien egy kelta névből ered. Üdvözlettel: BG

  167. Tőzsér Ágnes szerint:

    Jó utat, szép élményeket, szerencsés visszatérést!

  168. Dr. Saortay Sándor szerint:

    “Jelenleg Németországban a legdrágább a villamos energia ára”, írta tavaly december 6-án az egyik hetilap. Szerintem az ár “magas”. A villamos energia pedig “drága”.

  169. Makra Júlia (ad: Mindenki külön) szerint:

    A (sötétnek nevezett) középkorban számtalan mű (írás, festmény, szobor, katedrális) értelmi szerzője maradt ismeretlen. Művét egyszerűen (?) Isten nagyobb dicsőségére készítette. Aztán fordult a kocka: ma már a mű sok (talán a legtöbb) esetben nem is valamely ügyet, hanem csupán a szerzője nagyobb dicsőségét hivatott szolgálni.

  170. Romhányi Török Gábor (Ad: Két barát (Flaubert) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Azt hiszem nagyon jól olvasta Flaubert e költői remekművét,
    romhányi Török Gábor

  171. Ferencz Csaba szerint:

    Kedves Géza!

    Sajnos a mi falunkban is rág valami, és feltételezhetően cserebogár. Említette, hogy egyszerűen a fal és a padló résébe öntött Domestost. Nem tette ez tönkre a padlót? A Domestost csak úgy ráöntötte a parkettára?

    Válaszát előre is köszönöm: egy sorstársa, Csaba

    • balazsge szerint:

      Kedves Csaba: semmiképpen se hallgasson rám, én csak megírtam egy esetet, nekem bevált, e téren nem vagyok szakember. A padlócsempének nem ártott a vegyszer, de fa parketta, padló esetében nem kísérleteznék vele… Lehet, hogy jobb lenne egy rágcsálóirtóval konzultálni, üdvözlettel BG

  172. Nagy Zoltán (ad: Dilettáns bürokratizmus a felsőoktatásban) szerint:

    Re http://www.balazsgeza.hu/?p=6525

    No, ezzel az írásával elvette a maradék bizodalmamat is, mert a magyarországi közoktatási állapotokat elég jól ismerem (vagy ismerni vélem), az állami tulajdonban lévő magyar vállalatok mindennapjait sajnos meg testközelből. Most lesz lassan 5 éve, hogy 17 évnyi versenyszektorban eltöltött idő után az állam kebelén próbálok valami maradandót alkotni. Ami nem megy könnyen, az ötödik állami cégnél próbálom az eszetlenségeket és félelmeket lecserélni józan paraszti észtől átszőtt szakmaiságra és bátorságra. Négy helyből három helyen feladtam, egy helyen az engem oda toborzó ijedt meg tőlem a próbaidőm végére.

    De a mondanivalóm summázata nem is az, hogy a társadalmunk többsége félve éli le az életét, bár ez sem elhanyagolható tényező (sőt!), hanem az volna kérem szépen, hogy eddig volt bennem valami tudatosan magamra öltött naivitás, hogy talán az egyetemeinken még más a helyzet, talán a romlás virágai még elkerülték a felsőoktatást valamennyire, talán még nem színesítik talmi módon az egyetemi szürkeállomány körül talán még meg nem jelent szürke enyészetet.

    Mivel a megérzésem azt sugallja, hogy bízzak az értékítéletében, ezért azt kell mondanom, hogy “elcsente” a naivitásomat, s most már az egyetemi éveiket várhatóan egymás után megkezdő utódaimnak is csak azt tudom mondani amit eddig a mikro méretű cégeken kívüli vállalatokra mondtam: “látjátok, úgy tűnik, hogy az egyetemek is túl nagyok ahhoz, hogy az ott felbukkanók viselkedésének átlaga eltérjen a teljes társadalmunk átlagos viselkedésétől. Azaz egy-egy hőst, egy-egy jellemet még találhattok, egyébként meg csúszik lassan szét az egész a dilettantizmus, a kontraszelekció miatt.”

    Száz év szorongás? Csak nehogy újabb száz legyen!

    NZ

  173. Nagy Zoltán (ad: Voltak) szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Bevallom, öncélúan kerestem rá az oldalára, kifejezetten elérhetőséget keresve Önhöz a kedvesem számára, de aztán a Voltak című bejegyzésére rátaláltam. Engem is szíven ütött a történet, aminek a hatását az alkalmazott stíluseszközök csak fokozták. Egyáltalán nem szoltam blog-okat olvasni, valószínűleg azért sem, mert a legtöbb ember oly mértékben kívánja megmutatni magát, hogy a végén az már néha megmosolyogtatóvá, néha módfelett zavaróvá, vagy urambocsá akár visszatetszővé is válik. Meg túlságosan is funkcionális emberként létezem, túl gyakran csak konkrét témákhoz keresek információkat.

    Éppen ezért volt jó most kivételesen valami mást tenni, elolvasni Önnek ezt és még jó néhány bejegyzését; egyszerűen élveztem, hogy egy arányt nem tévesztő, értelmes, pallérozott ember áldoz az idejéből erre a Naplóra. Köszönöm.

    S hogy miért írtam meg az elején az oldalára találásomnak a hátterét is? Miért nem egy megszokott felütéssel kezdtem a hozzászólásomat? Mert úgy éreztem, hogy annyival tartozom egy hiteles embernek, hogy én is hitelesen, saját profán gyarlóságomat is felfedve köszönök be a web-es kuckójába.

    Tisztelettel:

    Nagy Zoltán

  174. Keresztes József szerint:

    Tisztelt Balázs Géza !

    Az iskoláknak HIT tervet kell készíteni. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy olyan mozaikszó alkotása mennyiben szerencsés ,aminek önmagában teljesen más jelentése van.
    Szeretném kérdezni , Önnek mi a véleménye erröl a tendenciáról ?
    ( egy másik példa : ” CSOKot kapnak a családok az államtól.” )

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Keresztes Úr! Az efféle “beszélő” mozaikszók részben humorforrásnak is tekinthetők és félreértésre is alkalmat adhatnak. Üdvözlettel.

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Kedves Balázs Géza! Azt hiszem megfogta a dolog lényegét, kész röhej ez a HIT program, és nem lehet értelmezni. Köszönöm.

        Ábrahám Zoltán

  175. Tata (Ad: parókia, plébánia) szerint:

    Pár éve volt egy tanítványom, aki az általam feladott könyvnélküli verseket nem tanulta meg, viszont hosszú perceken át tudott rapszövegeket mondani. Ezért mindig kapott tőlem szorgalmi jegyet. A rap engem idegesít, de a gyereket szerettem, mert nagy egyéniség volt. Miután kibuktatták “kedves” kollégáim az iskolából, egy másik középiskolában jó rendűen leérettségizett.Mondom, nem szeretem a rapet, de ezt a szövegedet most hallom tőle, sodró lendülettel,zenei kísérettel előadva. Gyorsan megtanulná,mert nagyon tetszene neki is. Szenzációs lenne. A dal címe az lenne, hogy Ön- járó TE RAP-járók. Kellemes estét kívánok!

  176. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Tisztelt Balázs Tanár Úr!

    Jó kedvvel olvastam a Magyar Idők Lugas c. mellékletében (2017. nov. 4.)a katolikus és protestáns nyelvhasználatról írt cikkét.
    Kiegészíteném azzal, amit néhai Édesapámtól hallottam: a keresztény és keresztyén szóhasználatot. Ez állítólag abból fakad, hogy mi, protestánsok a Christianin (szláv?), míg a katolikusok a kereszt szóból eredeztetik ezt.
    Engedje meg, hogy boldog újévet kívánjak!

    Dr. Saortay Sándor

  177. SZCS (ad: Szemérmesség és tisztelet) szerint:

    Nem tudom, jártál-e a csehországi Kutná Horá külvárosában lévő osszáriumban, ahol emberi csontokból készítettek díszítőelemeket. Engem elborzasztott, mert mélységesen kegyeletsértőnek találtam. Ha a németek által emberi bőrből készített lámpaernyőt – jogosan – felháborítónak tartjuk, akkor ilyen szörnyűséget hogy lehet eltűrni a 21. században.

  178. gyorgyovich miklós (ad: Cserépkályhamű) szerint:

    Remek írás. Élni életveszélyes volt, az ma is. Fejemre eshet egy tégla, elvihet egy betegség, rám dőlhet az épület, de hát ezek esélyei…

  179. Cs (ad: Fontos ember) szerint:

    Zseniális írás. Gogoli mélységű és szintű. Én azt a címet adtam (magamban) neki: A fontos ember és a NAGYEMBER (így, egybeírva)
    De a fontost a kodó képzővel is elláthattam volna (Kodó-ra várva) Mert ahogy más az okoskodó, mint az okos, ugyanúgy különbözik a fontoskodó a fontostól. A NAGYEMBER viszont – ahogy ez a nagyon emberi írás is tanúsítja -soha nem nagyoskodó.

  180. gyorgyovich miklós (ad: Többet tudunk, mint mondunk) szerint:

    Hogyan fejezhetnénk ki szavakkal a hallott polifon zenét? Ki tudja megmondani, hogy miért tetszik neki egy zene.
    Egy barátomat fogadtam a kapuban. De aznap levágtam a szakállamat. Nem ismert meg.

  181. Sz. Tóth Gyula (ad: Fogódzók nélkül) szerint:

    Sz. Tóth Gyula szerint:

    FB furcsa okfejtéséhez némi vélemény. Balázs Gézát bűnbaknak teszi meg, mert az emberek olvasnak, sőt egyenesen „az emberi kapcsolatok mészárosának” nevezi, ami azért nem elegáns, sőt durva. És mert egyszerűen nem igaz. (Ezt a professzor temérdek más, emberi kapcsolatokban végzett munkája kapásból cáfolja, bizonyítja. Bizonygatni sem kell annak, aki, ha csak hírből is, ismeri ezt a munkát. Aki nem hiszi, járjon utána.) Ezt az okfejtést követve megjegyzendő: akkor sok „mészáros” van a Földön, mert sokan adnak ki könyveket. És szerencsére sokan olvasnak is nyomtatott könyveket, fiatalok is, a buszon is. Ők a „naivak, a befolyásolhatók”. Sok ilyen embert kívánunk a Földön, magunknak, hasznosabbak és békésebbek, mint az igazi mészárosok, akik nem nyomtatnak, csak lőnek. (Mert az ám csak az „emberi kapcsolatok vége”.) Sajnos, ők is sokan vannak. És a furcsa okfejtés akkor lenne igazán következetes, ha végigmenne az úton, és eljutna egészen Gutenbergig, mert ugye ő minden baj okozója, ő az igazi bűnbak (ha jól veszem ki a furcsa sorokból).
    Az olvasás nem jelenti az emberi kapcsolatok végét. Az olvasás kapcsolat a világgal. Az olvasás tartalmasabbá, értelmesebbé teheti az emberi kapcsolatokat.
    Friss hír: elkészült a világ legnagyobb Bibliamúzeuma Washingtonban, és, más értékes kéziratok, történelmi ritkaságok mellett, látható a „Gutenberg által készített, nyomtatásban elsőként megjelent Szentírásnak, a híres 42 soros Bibliának egy részlete”. (Lásd Hetek, 2017. november 17. 26-27. o.) Az intézményt egy milliárdos keresztény üzletember hozta létre. Na, akkor itt az „új mészáros?”

  182. SZCS szerint:

    Bemegyek a plázába, ül a padokon húsz-harminc ember (?), és mindegyik telefonozik. Némán, félájultan a gyönyörűségtől. A buszon ugyanez. Már az utcán is. Egy diáklányt valahol Tatabányán vagy a közelben, halálra gázolt a vonat, mert mobiltelefonozva aláment.
    Mi lesz 10-20 év múlva? Emberi kapcsolatok biztosan nem.
    Kellemes telefontalan hétvégét kíváno

    • FB szerint:

      Valóban felháborító, hogy emberek azzal töltik az idejüket, amihez éppen kedvük van. Hogy képzelik? Hogy mernek olyasmit csinálni, amivel nem tesznek SZCS kedvére? Elképesztő!

      Egyébként köztudott, hogy a mobiltelefonok előtt soha senkit nem gázolt el a vonat. Ez egy új jelenség és természetesen a mobil az oka. A mobiltelefonok előtt nem létezett emberi figyelmetlenség.

      Mi lesz 10-20 év múlva? Elpusztul a világ. Természetesen a mobiltelefonok miatt. Itt a világvége.

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Ez így is lesz! Szingapúrban a saját szememmel láttam, hogy a metrón, az utakon, az áruházakban szinte mindenki a mobilját nézte! Ja, annyi vidám, mosolygós embert rég láttam, a buszsofőr nem szórakozott azzal, hogy a szaladó utas előtt bezárta az ajtót, rend, tisztaság volt, az ülőhelyeket átadták az arra társzorulóknak. Ez már a világvég csalhatatlan előjele.

        • FB szerint:

          Ahogy mondod. De van még egy dolog, ami tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, de SZCS nem említette meg. A könyvek. Ahelyett, hogy egymással beszélgetnének az emberek, könyveket bújnak. És mivel könyvek már évezredek óta vannak, így már most sincsenek emberi kapcsolatok. De 10-20 év múlva még ennyire sem lesznek. Az egyre több könyv miatt. Ebben Balázs Gézának is súlyos felelőssége van. Az emberi kapcsolatok mészárosának is nevezhetnők, annyi könyvet adott ki mostanában, hogy elterelje a naív, befolyásolható embereket az emberi kapcsolataiktól.

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Az igazi gond akkor lesz, amikor elmegy egy társaság egy étterembe, és mindenki egész idő alatt a telefonjával bíbelődik, és a vacsora után mindenki azt mondja milyen jó volt így együtt.

  183. Fehér Csaba (ad: Az állatok “beszéde”) szerint:

    “Emberiességünk, emberségünk, embervoltunk talán legfontosabb mércéje az állatokhoz való viszonyunk” – mondta pár évtizede egy kutyát és öt-hat macskát tartó szomszédasszonyunk. Egy életre megjegyeztem bölcs mondását. A cicák egy lengőablakon keresztül jártak ki és be a lakásukból, illetve a lakásukba. Ha pár napig távol voltak a gazdáik, mi adtunk nekik enni. Olyankor mindig eltűntek, csak éjjel jártak haza. Ezt onnan tudtuk, hogy reggelre eltűnt a konyhából az általunk kirakott macskaeledel. Egy alkalommal, amikor szomszédaink Olaszországban üdültek, a feleségem kihívott az udvarra. -Nézd meg – mondta – biztosan jönnek haza Irénék. A macskák ugyanis, akiket már pár napja nem láttunk, megjelentek az udvaron, elhelyezkedtek egymás mellett, sorban és “vigyázz ülésben” vártak órákon keresztül, amíg szomszédaink meg nem érkeztek. Amikor kiültek, gazdáik még legalább 3-400 kilométerre lehettek, tehát semmiféle fizikai jelet nem kaphattak az állatok.. Ez az eset többször megismétlődött. A mai napig rejtély számomra, honnan tudták, hogy jönnek szeretteik.
    Egy alkalommal a másik szomszédunk hazahozott egy még nagyon fiatal, gyönyörű kiskutyát, és egy körülbelül másfél méteres madzaggal kikötötte a garázs oldalához. Ott vinnyogott szegény, mert verte az eső. Határozott közbenjárásomra szabadon engedte. Másnap megjött a szomszéd anyja. Irénnel és férjével beszélgettünk az udvaron, amikor – szemtanúi voltunk – a kiskutya odatörleszkedett a vénasszonyhoz, aki akkorát rúgott bele, hogy a szegény állat vinnyogva repült két-három métert. Macska- és kutyatartó szomszédaimmal (nekünk is volt kutyánk, az övékkel együtt nagyon szerettük, ők is a mienket) egymásra néztünk, és fájdalmas tekintetükben láttam, nekik is “kinyílt a bicska a zsebükben”, és velem együtt legszívesebben belevágták volna abba az undorító boszorkányba. Soha nem felejtem el azt a jelenetet. Örökre meggyűlöltük a vénasszonyt. Szerencsére – már régen mindannyian elköltöztünk onnan – soha többé nem láttuk.

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      “Megismerheted egy ember jellemét abból, ahogyan azokkal bánik, akiktől nem vár semmit.” Dickens. Ajánlom sok könnyes szemű állatbarát figyelmébe komoly megfontolásra. Az “azok” itt nem állatokra, hanem emberekre vonatkozik, a félreértés elkerülése végett.

  184. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Kissé furcsa este a rádióban hallani, hogy Édes Anyanyelvünk, Balázs Géza műsora. Ne haragudjon de én úgy szocializálódtam, hogy az Édes Anyanyelvünk Lőrincze Lajos műsora. Miért kellett átkeresztelni az igen találó, napjainkra jellemző Tetten Ért Szavakat? Lehet hogy valamiről lemaradtam, de kérem, magyarázza meg.

    Üdvözlettel:

    Ábrahám Zoltán

    • Balázs Géza szerint:

      Tisztelt Ábrahám Úr, és minden kedves hallgatóm! A Kossuth rádió döntött úgy, hogy a műsorom címét megváltoztatja. A műsor változatlan formában megy tovább. Üdvözlettel: Balázs Géza

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs úr!
        Nem kell elfogadni minden döntést ha nem ért egyet vele, például Lőrincze professzor iránti tiszteletből, ki is lehet szállni. Már annyi joga sincs, hogy a műsora címét meghatározhassa? Szomorú.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

  185. Nagy Endre szerint:

    Tisztelt tanár úr!

    Ön is gyakran “sipítozik” az összeomlásról: összeomló kultúrák, romló magyar nyelv, “véglények” a busz hátsó részében, a fürdőben illetlenül viselkedők esete a hajszáírótóval. Ha itt szabad, akkor máshol is szabad kell legyen, nemdebár?!
    És néha kell is sipítozni, hogy lássuk, valóban baj van.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Nagy Endre! Soha nem sipítoztam a magyar nyelv romlásáról – a magyar nyelvi kultúra aggasztó jelenségeiről, vagy a civilizációk problémáiról viszont gyakran szólok, hitem szerint nem sipítozva, hanem mindig konkrét jelenségeket felmutatva, és ha lehet, érvelve. Ha valaki a fenekébe dugja a közfürdőben a közös hajszárítót, és én ezt megírom, akkor ezt Ön miért nevezi sipítozásnak? Ma reggel azt sipítozta egy párt mindenkinél okosabb képviselője a rádióban, hogy ma összeomlik Bp. közlekedése. Én járkáltam a városban, nem omlott össze. Üdvözli: BG

      • Kiss Csaba szerint:

        Nagy Endre úrnak: Az éles, magas hangon beszél, szól, jelentésű sipít igéből származó, ön által használt sipítozik (azaz hosszasan, ismételten sipít) pedig azt tanúsítja, hogy nincs tisztában a szó jelentésével. Aki sipítozik, az legfeljebb kellemetlen hanghatást kelt, de minden kritikai tartalom nélkül. „Csak úgy”.
        Bár a tőle csak egy betűben különböző sápítozik ige is elsősorban a beszélt nyelvre vonatkozik, van egy – a hanghatáson túlmutató – panaszosan siránkozik, sopánkodik jelentése is. Önnek, ha jól ismerné a magyar nyelvet, ezt kellett volna használnia.
        Ugye nem haragszik , ha emiatt én az ön bírálatát tartalmatlan, üres sipákolásnak tekintem.

  186. Tungli János szerint:

    Tiszteletem!

    Egy kéréssel fordulok Önhöz. A weboldalamon az ISTEN szavunk elemzésébe bocsátkoztam, de mivel nem vagyok nyelvész, ezért szeretnén ezt konzultálni. Kérem ha lesz ideje nézze meg a cikk alján ISTEN szavunkról szóló részt. Link:http://www.tarot.72.sk/?m=AE

    Érdekelne az Ön véleménye.

    Köszönöm

  187. Tohol Éva szerint:

    Isten éltesse sokáig!

  188. jolli szerint:

    Boldog születésnapot kívánok kedves Tanár Úr.

  189. Születésnapi köszöntő

    „Nem mind arany, ami fénylik”, és ez igaz,
    jelen esetünkben meg különösen az.
    Balázs Géza a mi mai „élő témánk”,
    nem arany, több annál, egy ragyogó gyémánt,
    évek foglalatában fénylő briliáns.
    Te jó barát, most „szabálytalan jubiláns”,
    kik most szeretettel téged körülállunk,
    születésnapodhoz szívből gratulálunk.
    s téged, aki most érsz meg 58 telet,
    övezzen körünkben szeretet s tisztelet.

    „Haloványul a gyáva, szavamra, dalom
    viharodnak előjele, forradalom” –
    írta nagy költőnk, „a 48-as” hőse,
    de azt nem sejthette – bár vátesz volt – ő se,
    hogy a következő forradalom után
    (azt, hogy délelőtt-e vagy késő délután
    történt a jeles esemény, én sem tudom,
    de az a nap az egyik kedves dátumom),
    az őszirózsás után negyvenegy évre,
    drága, jó szülei nagy, nagy örömére
    megszületik, a „jubilej” itt sem kerek
    egy nem hétköznapi, zseniális gyerek.

    Kosztolányi Dezső szerint „a szeretet
    túlbecsülés”, így hát elfogult lehetek
    én is – ha egy kedves jó barátról szólok –
    s nem „frázisolok” úgy, mint egy hordószónok.

    Mikor a Tetten ért szavakban egy később
    elhangzott írásom jól megszerkesztve, sőt
    szerinted „hallományosra” alakítva,
    jóváhagyásomat várva küldted vissza,
    szó szerint azt írtad kedves leveledben,
    amitől a szívem még ma is megrebben,
    s szemem a meghatott örömtől felragyog,
    hogy számodra kivételes ember vagyok,
    és hogy szereted azt az áradó tudást,
    érdeklődést, eleven, friss gondolkodást,
    amivel, ahogy írtad, „nyakonöntelek”,
    érzékeltetve, hogy tisztelsz és hogy szeretsz.
    sőt, atyai barátodnak is neveztél,
    de nekem már korábban a fiam lettél,

    Kedves Balázs Géza, hozzád szól a dalom,
    te szép emberszívként szikrázó fogalom,
    Mi, kikkel megosztod nagy, lelki kenyered,
    akiknek parolát adsz, férfitenyered,
    a régi és az új kedves, jó barátok,
    akikből most én egy kis koszorút látok,
    ott állunk nagy lelked termékeny talaján,
    s ott úszunk szép múltunk tajtékos taraján.

    A munka, mely szláv szó, és – nézzük a jelent –
    kínlódást, szenvedést és gyötrelmet jelent,
    nálad, Balázs Géza, mindig valami más,
    szinte már kedvtelés, hobbi, szórakozás.
    Kiváló nyelvész vagy, nyelvünk professzora,
    a nyelvtudománynak tudósa, doktora,
    Elmondhatjuk azt, hogy Balázs Géza máma
    a legszentebb magyar szó székesegyháza.
    Ismered a magyar s világtörténelmet,
    az irodalom is régi nagy szerelmed,
    s magad is író vagy, jó stílussal bíró
    és fantáziadús kiváló szépíró,
    etnográfus, pedagógus, pszichológus,
    és természettudós is, jó biológus,
    s mert otthon vagy a matematikában is,
    felismered, ami logikátlan, hamis,
    egy univerzális tudós, azaz doktor,
    vagy, a manapság oly ritka polihisztor.

    Precíz vagy, alapos, szorgalmas, kitartó,
    mindenki számára mindig nyitott ajtó.
    Zseniális agyad, a te fényes éked
    ad minden helyzetben neked menedéket,
    s amitől oly kedves ez a kis menedék,
    bölcs humorod s táplálója a józanész.
    E humor, mely minket is sokszor átvezet
    a gondok és bajok szakadéka felett.

    S hogy mit szeretünk még benned, ami csodás?
    Hogy idegen tőled minden hivalkodás,
    hogy sosem fürösztöd magad hamis fényben,
    hogy ember vagy mindig, minden körülményben,

    A nagy életcsatát görög bölcsként állod:
    te is csak a derű óráit számlálod.
    A „nil desperandum” tud téged vezetni,
    a „sohasem szabad rút kétségbe esni”,
    és ami leginkább emberré tesz téged,
    másokhoz s önmagadhoz való hűséged.

    Mivel gazdag éltednek ez jogos jussa,
    kívánjuk, hogy most juss fel az életcsúcsra.
    Népszerűségednek egyszerű a titka:
    egyéniség vagy, s az egyéniség ritka.
    Filozófiádnak lényege csak ennyi:
    élni az életet, és egymást szeretni.

    Mozgasson még soká tisztességed láttán
    a Jóisten e vén földgolyóbis hátán,
    melynek – megismerve számtalan kultúrát –
    bejártad már szinte minden zegét-zugát,
    de – bár világutazó vagy már régóta –
    patrióta vagy, sőt lokálpatrióta,
    A te magyar Gangeszed a szőke Tisza,
    s látom, amint gyermekként magával visz a
    Rákos patak, melynek újrakeresztelő,
    „anabaptista” habjából úgy bújsz elő,
    fennakadva sapkáddal egy vékony ágon,
    hogy később érezd, hogy ezen a világon
    neked missziód van, hogy nagy sorsra szánt a
    Mindenható, ezért hozott e világra.

    Sokarcúságodban egy ne legyen: kudarc.
    s maradjon meg ifjan fő arcod, te Nagy Arc,
    hogy rácsodálkozhass a sok-sok szépségre,
    arany napra, fűzöld földre és kék égre.

    Mi itt mindannyian azt kívánjuk Neked,
    övezzen továbbra is nagy-nagy szeretet,
    s e szeretet karácsonyi fényként égjen
    barátaid s családtagjaid szívében.

    Nekünk is megnyugvást ad és lelki békét,
    ahogy ápolod jó szüleid emlékét,
    akik téged odafentről is szeretnek,
    s ettől maradsz te meg örökké gyereknek,

    Kedves Balázs Géza, te örök kisfiú,
    boldog szülinapot, happy birthday to you!
    Maradj örökre, 58 éves gyermek,
    homo ludensnek és nagybetűs Embernek.
    Légy barátaid s tanítványaid rabja,
    s ehhez téged, lelkünk fénylő, szép darabja,
    ki fentről vigyáz ránk, majd hozzásegítsen.
    Kedves Balázs Géza, áldjon meg az Isten!

    Mindenkiben felkel már hajnalban a nap,
    és hogy mit hoz, megmutatja az alkonyat.
    Géza, az, az alkony legyen távol tőled,
    kerüld el sokáig még az öregséget,
    s közöttünk lelkes barátaid körében,
    a téged szeretők meghitt közegében
    a Jóisten neked még sok évet adjon,
    hogy száz színed miránk élőben ragyogjon.

  190. Tímea (Ad: Kinek, miért? szerint:

    Hát, nekünk, értünk, miattunk, velünk:)

  191. Dr. Saortay Sándor szerint:

    “…a CDU/CSU-tól jobbra álló párt a korábbi államfőjelöltjét, Albrecht Glasert indítja.”

    A párt szó után álló a-betűt feleslegesnek érzem. Ez is egy új jelenség, a névelők fölösleges alkalmazása.

  192. Szilvási Csaba szerint:

    Kedves Géza!

    Alighogy elolvastam a “bulvárkultúrával” kapcsolatos írásodat, már elém is tolakodott a fércbukon az “Itt tart Gáspár Bea a fogyásban”. Mivel a kíváncsiság majd kifúrta az oldalamat, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy azonnal rá ne vessem magam az írásra. De egyelőre – “a tortára a habot egy tubusból rányomó”, a lelkembe való újabb BEAvatkozást megelőző hangulatban – (“HERE -BERE FOGADOM, ha ki is olvasom, a bulvárlapot, SOHA VISSZA NEM ADOM), az általad írott herevasaláson heHERErészgetek.

  193. A Kecskeméten zajló Országos Arany János- emlékverseny kapcsán, a kecskeméti élményeidről beszámolva, szívszorítóan, meghatóan kedves szavakkal méltattad Beke József tanár úr tudományos érdemeit és emberi nagyságát. „Ő egy személyben annyit tett a magyar nyelvért, kultúráért, mint egy intézmény ötven év alatt… Kecskeméten mindenki szeretettel köszönti… Ma a városházán megtapsolták…” – olvasható a jegyzetedben
    „Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondoskodik és elhallgat” – írta a „hírös város” nagy szülötte, a csalódott Katona József. Most mintha hasonló hangulatban lettél volna. Kinek, miért? című cikkedből legalábbis ez csendül ki. Te, aki azok közé tartozol, akik a Szerelmet igyekeznek átvinni a túlsó partra, ugyanolyan kultúraterjesztő- és -védő missziót töltesz be, ráadásul jóval szélesebb körben, mint Beke József. Nem káromkodásból! Értékes gondolataidból építesz magadból nekünk katedrálist.
    A Katona József főművében lévő idézettel válaszolok keserű hangú írásodra. „Egy királynak kell látni minden könnyeket: magának könnyezni nem szabad”.

  194. gyorgyovich miklós szerint:

    Döglött madárnak nem kell kalitka. (A nap szava: a két slicc mellé egy harmadik)

  195. gyorgyovich miklós (ad: Berta Zsolt: Vésztartalék) szerint:

    az i-phone első változatát Steve Jobs, az Apple hajdani vezetője mutatta be 2007. január 9-én. Még abban az évben forgalomba is került. (wikipédia)

  196. Tohol Éva (ad: Kis etológia) szerint:

    A mi cirmos cicánk a természetfilmeket szereti nézni, de lehet, hogy csak a hangok érdeklik (főleg madárcsicsergés). Valóban, egyéniségek,és sokkal okosabbak, mint gondoljuk.Angliában tapasztaltam nagy macskaimádatot/tiszteletet. Egyszer egy sövény mögött két macska hosszasan énekelt, valóságos Macska duett volt.

  197. Csicsely Tamás (ad: Kis etológia) szerint:

    Kedves Géza,
    milyen érdekes, hogy pont most olvasom bejegyzésedet…
    Sajnos Mimi cicát elgázolták, julius óta van egy Artemisz nevü kisciánk (valójában kandúr, de amikor a nevét kapta, úgy tudtam, hogy nöstény). Legújabb megfigyelésem: mivel vasalás közben TV-t szoktam nézni, így a vasalódeszka a kiscicának a munkám befejezése után remek és kényelme helyet jelent a tévézéshez. Nem kapkod a mozgó foltok után, egyszerüen ül és bámul… Ki érti ezt….

    • balazsge szerint:

      Kedves Tamás! Sok cicám volt, valamennyit figyeltem, sok közöset és sok egyediséget tapasztaltam bennük. A közös a játszás, a meleg helyen való elnyújtózás, a megszokott ember közelségének kedvelése (ölébe ülés, íróasztalra fekvés – a lámpa alá, ágybabújás, az asztal alá tolt széken alvás),vagy éppen a szerzett zsákmány bemutatása. Egyedi az önfegyelem: korábbi cicáink esetében ha a konyhaasztalon hagytunk valamit, bármilyen finomságot, nem nyúltak hozzá. A mostani viszont igen, szeret lopkodni, ezért mindig mindent el kell tenni. Vagyis ebben a macskák is olyanok, mint az emberek… Van azután egy hatodik érzékük: a mostan macskám az íróasztalon a papírlapok alatt megtalál egy-egy mogyorószemet, és megdöbbentő, de igaz: szereti a földimogyorót! – Leveledre reagálva: sajnos sok cicát elütnek a mi környékünkön is. Amennyire megfigyeltem, éjszaka-hajnalban szeretnek leginkább mozogni, akkor kéne jobban vigyázni rájuk. G.

  198. Amikor eltávozott volt tanáraidra, barátaidra való emlékezéseidet olvasom, mindig Shakespeare Hamlet című tragédiája Poloniusának „Mindenek fölött légy hű magadhoz: így, mint napra éj,következik, hogy ál máshoz se léssz” szavai jutnak eszembe. Lenyűgöz az az ismeretanyag, amit bámulatra méltó memóriáddal egy-egy emberről elraktározol a fejedben, és amit gondosan, lényegre törően, Kosztolányi „Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló” sorait idézve, a másik ember iránti alázattal, – „fénnyel és hővel”, racionálisan, ugyanakkor szeretettel – felidézel. Most Király Jenőre való megható és felkavaró, gyönyörű emlékezésed olvasva is éreztem a mindegyik írásodból – ebből is – áradó üzenetedet: Legyünk hűek önmagunkhoz és másokhoz. Köszönöm, hogy hitet és erőt, ragyogást és emberi melegséget adtál a mai napomhoz is. Cs.

  199. smét egy gyönyörű Balázs Géza -írás. Turgenyev Cтихотворения в прозе, Költemények prózában című művének Как хороши, как свежи были розы, magyarul Milyen szépek, milyen frissek voltak a rózsák című darabját juttatja eszembe. Hát igen. Az elmúlás. Azt fogalmazza meg a professzor úr is prózában, amit – Ó, a szárnyas idő hirtelen elrepül, Elhull a virág, eliramlik az élet, … minden ellovan – Berzsenyi, Petőfi és Ady. Az életemben először Tiszacsécsén hallott, később Ady A ló kérdez című versében is „szívembe dobbanó” ellovan, mert akusztikailag tökéletesen harmonizál fogalmi jelentésével, számomra az egyik legkedvesebb magyar szó.
    Az egészében az elmúlást kifejező ige első része az ell, ellik, ellés szavak tövét képezi, a „lósors”-ban az elindulás, a születés élményét érzékelteti, s ezáltal az el igekötő jelentését a szóra hangolja. A utolsó három hangja képezte van a jelenre utal, a lov tőből a rohan, suhan, lohol igék mintájára alkotott szó, a ló vágtatásával, az idő gyors múlását érzékelteti.
    A magánhangzók – a magas e-től a mélyebb o-n keresztül a legmélyebb a hangig, a „zöldtől” a „barnán” át a „feketéig” terjedő, háromfokozatú „skálája” – a születés, létezés és elmúlás fázisait adja, a két l pedig, amely a Pegazus páros szárnyaként nyúlik ki a szóból, a nesztelen, finom, lágy suhanást fejezi ki tökéletesen.
    Most – Balázs Géza írásának köszönhetően – az elszáradt a virág szintagma is a lelkem darabjává vált. Itt muzsikál bennem. Köszönöm a szép gondolatokat, amelyek hangulattá olvadtak a lelkemben.

  200. Füzi Csaba szerint:

    A pótszabadság abszolút pozitív töltetű szó 😉

    • balazsge szerint:

      Köszönöm, Minya Károly tanár úr nevében is, aki az alapszöveget írta. Csak ennyi pozitív “pótot” találtunk: Pozitív jelentésű: – pótnagyi, pótmama, pótmamaszolgálat…, de a pótszabadság is az!!! BG

  201. Dékány Ilona szerint:

    Tisztelt Professzor Úr ! Ma kivételesen este is hallgattam a rádiót , így értesülhettem az Ön műsoráról . A Facebookon több ízben írtam azon észrevételemről , hogy úgy terjed a –ba, –be toldalékolás , mint a járvány . Mivel remek tanárom volt / Fodor József / a Tanítóképzőben , magam 38 évig tanítottam , ” éles füllel ” figyelek a helyes beszédre . Számomra az a szomorú , hogy közszereplők , egyetemi tanárok sem használják helyesen a HOL? kérdésre a ragokat . De: A helység–helyiség , az egyelőre –egyenlőre ismerete is hiányos. Az –e kérdőszócska helytelen használata pedig ” hab a tortán ” !Nem vot ildomos , de írtam levelet Nógrádi prof–nak , aki ígérte , hogy figyelni fog , de sajnos továbbra is ” vezeti a listát ” ezen a téren . Elnézését kérem , ha a problémával kapcsolatosan volt már figyelmeztetés ! —Ezentúl próbálok figyelni erre a műsorra .— Jó lenne , ha a MTV–ben is lenne

  202. Ez ki? Lehet, hogy csak rövidülés. Ti. „Ez az ember kicsoda?” Fordított szórendben értelmesebb: Ki ez? (megint csak: Ki ez az ember?)

  203. Hogy pesszimistább lennél, mint korábban? Inkább még mélyebb, még filozofikusabb. Nagyon érdekes az is, amit az Egybeesésekben írsz. Nekem is volt számos hasonló élményem. C

  204. Meghatóan gyönyörű a Pesszimizmus? című írásod is. Újabb tanúsága annak, hogy milyen csodálatos ember vagy.
    Szabó Lőrincet én is nagyon szeretem. Lóránt bácsival, legjobb ismerőjével és értőjével én is jó barátságban vagyok. A korábbi gazdasági vezetője, dr. Magyar György, azóta már nyugdíjas, jó barátom. Oroszlányban él. A város sportéletéről szóló közel háromszáz oldalas könyvét én lektoráltam. Több mint egy hónapig dolgoztunk rajta. Pár évvel ezelőtt Gyuri hozta el Tatabányára Kabdebó tanár urat, akivel nagyon jól összejöttünk. Nem volt nehéz, mert csodálatos ember, óriási egyéniség. Hívott a miskolci egyetemre tanítani. Jólesett, de természetesen nem fogadtam el a felkérést. Tatabánya- Miskolc nem Tatabánya – Budapest.
    Baráti szeretettel ölellek.

  205. Istenem, mennyi emlék jön elő bennem! János bácsi és Mimi néni, de jó látnom őket!

  206. Sz. Tóth Gyula (Ad: Internetmigráció) szerint:

    Az “Internetmigráció” jegyzethez.
    Globalizációs abszurd. A szörnyűség humánuma. Megpróbálom körüljárni. Korunk nagy – emberi – invázióját többféle oldalról közelítik: politikai, ideológiai, gazdasági, emberjogi, satöbbi szempontból. De megfogni, de rendezni nem tudja sem világszervezet, sem egészségügyi, sem jogi hatóság, sem katonaság. Dúl a migrációs vihar. Erre jön Balázs Géza a fölvetésével, melyet eddig így nem vetett föl senki. (Főleg hivatalos szervek nem.) Tehát valahonnét (hely), valakik (szereplők), valamiért (az ok homályos), nekiindulnak (cselekvés), elhagyják (szülő)földjüket. Mennek valahová (újabb hely, nem a szomszédban van – mi az?) Az interneten gerjesztett kaland indul. A szereplők (a valóban szegény, szerencsétlen migránsok) nem igazi, klasszikus, romantikus kalandvágyból vágnak neki a világnak. Nem is a világnak vágnak neki, arrébb állnak. A virtuális világ szereplői ők. Az elhagyott hely még valóságos. És itt a bökkenő: mi közük hozzá? Mi az elvándorlók hely- és énazonosság-tudata? Nincs identitástudatuk. És nincs a továbbálláshoz szükséges kártyájuk: ’carte d’identité’, se személyazonossági igazolvány, se személyi azonosító (se egyéb azonosíthatóságok, pl. banki számlaszám…) És így érkeznek meg „valahova”. De mi az a „valahol”? Én-azonosítók nélkül belépnek oda, amiről nem tudják, micsoda – a hely, az ottani szereplők, a körülmények, satöbbi. A jobblét reményében jöttek, így az emberbarátok. De vajon az érkezők ismerik a jobblét körülményeit? Hogy hova csöppentek? Hogy mit várnak az új helyzettől? Hajlandók megismerni az új, a befogadó helyszínt, a körülményeket, az ott élőket, akiknek az a földjük, és azt művelik a családi hagyományok nyomán évtizedek (sokszor évszázadok) óta? A virtuális valósága: az én-azonosság nélküli emberek egy számukra ismeretlen kultúrában. Rosszabb, mint a kalandvágyból hajótörést szenvedettek a lakatlan szigeten. Matt?

  207. Hornig Tibor szerint:

    Tisztelt pofesszor úr, mint külhöni magyar igyekszem megőrízni a magyar nyelv szépségeit. Csak egy példát említenék. Nagyon sokszor használja a média azt a kifejezést hogy voks, voksoltak, stb. Engem ez iszonyatosan zavar. Mert ugye van népszavazás, de nincs népvoksolás, és sorolhatnám. Miért használja a köztévé ezt a szót, mikor hitelesebb a magyar kifejezés. Valóban csak egy példa.
    Üdvözlettel

    Hornig Tibor
    Szlovákia

  208. Szekér Ágnes szerint:

    Kedves Professzor Úr!

    “Az ügyben X és Y tudhatnak nyilatkozni.”
    Ez a mondat miért nem helyes?

    Köszönöm válaszát,
    Sz. Ágnes

  209. Balázs Pál szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    Már idősebb ember vagyok, a költészet szerelmese, ifjú koromban magam is előadtam néha verseket nyilvánosan, és igazi “vájtfülű” módjára élesen felszisszenek a mai nyelvhasználat számomra elfogadhatatlan torzításai miatt. De most nem ezekről kívánok szólni, ezek nagy részét Professzor Úr gyakran gombostűhegyre teszi. Egy konkrét dologról azonban semmiképp sem szeretnék hallgatni.
    Nagyon birizgálja a csőrömet a nyilvános fellépéseken nagyon gyakran hallott félreértés. Vörösmarty Szózatáról ,annak is a második versszak utolsó soráról van szó: “itt élned, halnod kell”. Az előadók nagy többsége az “itt” szót teljesen hangsúlytalkanul, szinte névelőként használja, a hangsúly az igékre esik, ami úgy jön ki, hogy “itt Élned, Halnod kell” – és nem mást csinálnod. Ez persze teljesen értelmetlen félreértés. Számomra teljesen egyértelmű, hogy itt a hangsúly az ITT szón van, tehát ITT kell élned, halnod – és nem másutt. Ennek csak így van értelme, és meggyőződésem szerint Vörösmarty intenciója is ez volt.(a vers ritmusa kedvéért a szórenden elkövetett erőszakot minősítsük Vörösmarty költői szabadságának…) A nézetem szerint, e gyönyörű vers előadásakor mindenképpen az “itt” szót kell hangsúlyozni, még akkor is, ha ez nem könnyű. Én magam ezt néhányszor megkíséreltem, és állíthatom: ÍGY is lehet mondani ezt a versrészletet.
    Nagyon szeretném megismerni Professzor Úr véleményét ebben a kérdésben, ha lehet – e-mail útján.
    Már előre hálásan köszönöm
    Balázs Pál

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Balázs Úr, magam is az itt határozószót hangsúlyoznám, üdvözlettel: BG

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Balázs Pál! Nagyon köszönöm a felvetését. Ez nekem is évtizedek óta nagy problémám! Kár, hogy a már eltávozott költőkkel nem lehet vitatkozni, megbeszélni dolgokat. Én megkérném például Radnótit, hogy a Nem tudhatom… című versében a “messzeringó gyerekkorom” kifejezés (egy alkalommal az év költői szava is lett!) alaptagját a finomabb, lágyabb “gyermekkorom”-ra (Szabó Gyula – “meghamisítva” a verset, így is mondja) a “lángoktól ölelt kis ország” “kis” jelzőjét (Ady A föl-földobott kő című versének analógiájára, a ritmust megtartva )a meghittebb, bájosabb “kicsi ország”-ra módosítsa. Vajda Jánost arra próbálnám meg rábírni, hogy Húsz év múlva című verse “Csöndes szívem, többé nem ég” részletének (mivel egyértelmű – a vessző is ezt mutatja – hogy a csöndes nem jelző, hanem állítmány, és két tagmondat áll egymás mellett) szórendjét, hogy egyértelmű legyen “Szívem csöndes”-re változtassa, Vörösmartyt pedig – a legnagyobb tisztelettel – igyekeznék meggyőzni arról, hogy a “profi versmondók” által is félreértett (ám Ön által is tökéletesen érzékelt – hisz “E kívül”, “EZ a föld”, “EZ melyhez, ITT..ITT.. ITTEN”- ) nyomatékosítás “helyre tétele ” érdekében Élned, halnod ITT kell-re módosítsa a verssort. Mert az “Itt élned halnod kell” sor szórendje miatt éppen a költemény “tengelye” tört el. Itt kell élned és halnod, és nem máshol! Ez a vers legcsodálatosabb üzenete. Az, hogy élnünk és halnunk kell, evidens. De nem mindegy, hogy elmegyünk, vagy maradunk. ITT. Érdekes lenne a “Miklós”, a “János bácsi” és a “Mihály bácsi” reakciója. Kár, hogy erre nincs már lehetőség.

  210. Pálmay Lórántné szerint:

    Keresem az érdekfeszítő, színes, lenyűgöző szavakkal rokonértelműeket. Előre köszönöm a választ.

  211. Bencsik Dezső szerint:

    Tisztelt Uram!
    Már régen bosszant, (és magamban gyűjtögetem) közéletünk idétlen megnyilvánulásait.Első számú kedvencem a “kitakarás”. Kíváncsi lennék, ha nem magyar logikával rendelkező használóinak felajánlanám:vetkőztesse le ( feleségét-lányát , és takarja le.Én odamegyek, és lehúzom róla a takarót.Most kitakartam- betakartam ?A másik a Nő.Nincs hölgy, kislány, nagylány, asszony, anya, csak nő.És a szókincs hiánya.Külön szám a bealszik , de mondjuk alá- fölé alszik? Arról már nem is beszélve : odaadod nekem? Az ide már teljesen kiment a divatból. – Lenne egy javaslatom: a rádióban, TV- ben elhangzó “tudományos” előadásokban előírnám, hogy hány idegen szót használhatnak, amit esetleg elmondana magyarul is.. Beszédhibás riportalanyt csak végszükségben szólaltatnék meg. A szókincs elsilányosodása egyre szembetűnőbb.Sajnos a bemondók sem állnak a helyzet magaslatán.az Á helyett szívesebben mondanak A-t Dakar-Pollack(!) A másik, inkább reklámban előforduló “érdekesség” az éneklés.A szó végét nem le, hanem felviszi, és elnyújtja. jobaráát!Remélem kis gyűjteményem felkeltette figyelmét (Esetleg nem ismeretlen Ön előtt sem,de így megnyugtattam a lelkiismeretemet.)
    Maradok tisztelettel lelkes hallgatója.:
    Bencsik Dezső

  212. Csaba (Ad: Tudjátok, mi a fájdalom?) szerint:

    Igen. Az új idők új dala a FájDAL, a jeremiáDAL. Nekikeseredett énekesek, akiknek fáj az élet, fújják reggeltől estig, estétől reggelig. Nyekeregve, hamisan, örömtelenül. Ők nem ismerik az „aki él, az mind, mind örüljön, mert az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” gyönyörű üzenetét.
    Van egy régi, jó barátom. Zseniális ember. Kiváló filmesztéta és irodalmár. Mindkét minőségében több könyve is megjelent. Ő írta meg a 20. századi magyar irodalom kuriózumát, a Móricz Zsigmond utolsó szerelme című remeket is. Az írónak az általa előkeresett naplójegyzetei alapján bebizonyította, hogy Csibe „indulásból” a szeretője volt a nagyembernek , s hitelesen, színesen leírja a nem mindennapi „love storyt”. Szatmári helynevek igézetében című könyvemet ő ajánlotta az első, belső fülön, én pedig az egyik novelláskötetét lektoráltam. Érthetetlen, megmagyarázhatatlan módon az utóbbi időben ő is „megjeremiásodott”. Magányos farkas lett. Egy magyarul is jól hangzó orosz szó, az ennek megfelelő „birjuk” – birjuk vagy nem birjuk” – szólal meg bennem, ha rá és a hozzá hasonló, napjainkban egyre szaporodó „lelki remetére”„ gondolok.
    Barátom szinte mindenkit „elmart már magától”, – nevetséges koncepciós pert indítva ellenem” – velem is megszakította a kapcsolatot. A „bűnöm” az volt, hogy elfogadtam egy felkérést. Annak a kisvárosnak a polgármestere, ahol ő él, és ahol én is éltem és tanítottam évtizedeken keresztül, megkért, hogy segítsek a településről elszármazott néhány egyetemistának abban, hogy megfelelő színvonalon írják meg a helyi újság egy különszámát. Én ennek örömmel tettem eleget. Az újság meg is jelent. Ő azt vágta a fejemhez, hogy legalább 25, a kisvárosban élő magyartanárt „köptem szembe”, mert ezek szerint a Dunántúlra kellett fordulnia a helyi vezetésnek, hogy egy alkalmas embert találjanak erre a feladatra. Erről csak annyit, hogy ha őt kérték volna fel, hallani sem akart volna róla, durván elhárította volna magától. „Te ott nyalod ki a polgármester fenekét, ahol akarod, de én veled minden kapcsolatot megszakítok, a levelezési listámról is töröllek”-írta. Az elbocsátó, nem túl szép üzenetre azt válaszoltam, hogy nekem a barátság nem törékeny cserépedény, hanem úrvacsorai serleg, s részemről az is marad. Akkor is, ha ő a földre ejti.
    Amikor a novelláskötete megjelent, mindezek ellenére küldött belőle nekem is egy dedikált példányt. Az aláírása alatt „a meghasonlott” „utónév” szerepelt. Szeretetre-, ugyanakkor sajnálatraméltó ember. Az első – vele kapcsolatos – jelző jóval erősebb bennem.

  213. Talán az amerikai angol mintát követve szokták meg ezt a right / all right megfelelőjeként. De magyarul mindenképpen tiszteletlenség, ahogy az aha és az oké is (természetesen a közvetlen, bizalmasabb, baráti viszonyok kivételek).

  214. Szilvási Csaba szerint:

    A Jó, rendben című íráshoz.

    „A kultúra, az emberiség élete ott kezdődik, amikor a két vadember, a két lábon járó ősállat, ahogy négykézláb kuporodva meglátta egymást, nem rohant egymásra, hanem átugatott a másiknak…. Az út többi része, az evolúció vonala, nyílegyenes. Az ugatás differenciálódik: végül nemzeti irodalommá válik…” – írja Móricz Zsigmond a Pesti Napló, 1936. szept. 20-i számában.
    Az író akkor még nem sejtette, hogy ezen a nyílegyenes úton haladó emberiség egyszer csak meggondolja magát, és elindul vissza az ősállapot, a “kutyavilág “felé. A Jó, rendben az evolúció, azaz óicúlove “már majdnem kiindulópontját” mutatja. Úgy hangzik, mint két vakkantás. De van ennek már egy “egyvakkantásos” változata is, az oké. Írásban Ok, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy Ó, köszönöm.

    Stílszerűen “indiánosan” úgy fejezhetném be ezt a hozzászólást, hogy Uff. (Beszéltem). Még stílszerűbben úgy, hogy Vauff.

  215. Ugyanúgy terjed, mint egy másik: Ez így van.
    Nincs igen, nincs egyetértek, nincs semmi már, csak az „ez így van” formula.

  216. Tévé. Még ennél is rosszabb a helyzet. Alig akad műsor, amelynek a hátterében ne dobolnának folyamatosan. Őrület. Mantra félpercenként: „A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”

  217. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Tegnap hallottam a műsorában a beteg/orvos párbeszédről szóló írást. Én nem gondolom, hogy a “tetszikelés” megfelelő forma a beteg és orvos között. A gyakorlatban nénizés, bácsizás van, amit kissé lekezelőnek tartok. Miért nem lehet a hogy van Kedves József, Kedves Marika formulát használni? A közbeszédben is furcsállom, hogy míg a néhai Köztársasági elnök feleségét Dalma asszonynak szólítják, addig a 99 éves Szlovákiában élő tanítónőt aki, elvesztette szlovák állampolgárságát, Ilonka nénizik. Szerintem lehetne Dalma néni, és Ilonka asszony is.

    Tisztelettel:

    Ábrahám Zoltán

  218. Fekete Károly szerint:

    Tisztelt Tanár Úr! A minap hallottam a Magyar népmesék sorozatból A víz tündére című epizódot a közszogálati televízió egyik csatornáján. Alig hittem a fülennek, amikor a mesélő (Szabó Gyula) néhány modatot suk-sükölve olvasott fel. Elhiszem, hogy az adatközlő is így mondta el a mese gyüjtőjének, de talán mégsem kellene a mesehallgató korosztályt erre tanítani. Köszönettel: Fekete Károly

  219. Joliska (Körbejárt Föld) szerint:

    Kedves Tanár Úr! Mi már elolvastuk a Körbejárt Föld című
    könyvét, és nagyon tetszett, sok szép és érdekes van benne. Köszönjük.

  220. Tőzsér Ágnes szerint:

    Kedves Géza! Hol lehet hozzáférni majd Halász Csilla Arany pesti lakásairól szóló előadásának anyagához? Elsősorban az Akadémia épületében elfoglalt lakása, szobái érdekelnének, illetve H.Cs. kutatása arról, hogy Arany utolsó lakása nem a palotában, hanem a bérházban lett volna. Sok évig dolgoztam az MTA Könyvtárában, többek közt a Kézirattárban is, innen ered érdeklődésem a téma iránt.
    Üdvözlettel: T.Á.

  221. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs úr!
    Többször hallottam beszélni önt a -ba -be -ban -ben helyes használatáról, sőt talán arról is, hogy ezek már felcserélhetőek. Minden példa nélkül arra szeretném kérni, hogy a reggeli rádióműsorokban leadásra kerülő útinform jelentések közül hallgasson meg néhányat, más, és más adókról és fejtse ki véleményét műsorában az ott tapasztaltakról.
    Tisztelettel:

    Ábrahám Zoltán

    • balazsge szerint:

      Azt nem mondhattam, hogy fölcserélhetők, de azt igen, hogy a -ban/ben a beszédben gyakran rövidül -ba/be formára.

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs úr!

        Köszönöm a pontosítást. Ami miatt én javasoltam a fenti műsorok meghallgatását, ott pont fordítva történik a dolog. Szerintem a -ba,
        -be hosszabbodik meg -ban, -ben-re.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztelt Balázs úr!

        Köszönöm a pontosítást. Ami miatt én javasoltam a fenti műsorok meghallgatását, ott pont fordítva történik a dolog. Szerintem a -ba,
        -be hosszabbodik meg -ban, -ben-re.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

  222. Zsalakovicsné Arató Gizella (Ad: Tetten ért szavak) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Nagyon tetszik a Tetten ért szavak. Ha tehetem, rendszeresen hallgatom. Sajnos a rádióban nagyon sokszor hallok olyan megszólalásokat, amiket helytelennek érzek. Biztos, hogy amit most szeretnék szóvá tenni, nem nyelvtani dolog, de a rádiónak nagy a felelőssége az emberek műveltségét és kulturáltságát jó, helyes irányba terelni és példát mutatni.
    A műsorvezetők, riportereknél gyakori és irritáló (pl. Kocsis Éva) hogy a megkérdezett alanytól nem köszönnek el a beszélgetés végén, nem is utalnak rá, hogy befejezték a kérdezést, hanem szinte a szavukba vágva, egyszerűen, tárgyilagosan (jó esetben): X.Y.-t hallottuk, és kész.
    Szerintem ez meglehetősen udvariatlan forma. Ez a forma egyre gyakoribb.

    Másik ugyancsak nem Önhöz tartozó, de a rádiózást az utóbbi időben zavaró dolog, a pontos idő bemondása. Elhangzik a sípszó és nem azt mondják rögtön, hogy hány óra, hanem zene, szignál, egy buta szlogen és talán ezután elhangzik a pontos idő, ugye ami nem pontos, mert fél-egy perc már eltelt.

    Ugyancsak jó lenne, ha hivatásos megszólalókat jobban szűrnék, hogy ne csak helyesen, de szépen is beszéljenek. Nagyon sok olyan riportert hallani, akik az “a” helyett “e” hangot használnak, ezt én úgy nevezem “pestiesen” beszélnek.
    Van ismerősöm, akinek, ha telefonon beszélünk alig értem a szavát. Megfigyeltem, egy tudósító akit Berlinbe küldtek ki évekkel ezelőtt ugyanilyen mód beszélt. Nemrég hallottam tudósítani, alig ismertem meg a hangját, pedig jellegzetes, mert szinte teljesen levetkőzte, talán az idegen nyelv állandó használatának következtében.
    Köszönöm a műsort!
    További sikeres működést és sok hallgatót kívánok.
    Tisztelettel: Zsalakovicsné Arató Gizella

  223. Sevaracz Máté szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!
    Kb. két-három hete a szokásos 19,25-kor kezdődő rádió adásban beszélt egy könyvről mely elsősorban a választékos kifejezésről szólt. Olyanoknak ajánlotta akik gyakran beszélnek kisebb-nagyobb csoportok előtt.
    Kérem szíveskedjen megírni a könyv szerzőjét és a a könyv címét.
    Köszönettel, S.Máté

    • balazsge szerint:

      Tisztel Sevaracz Úr, azt hiszem, erre gondolt:
      Tarczy Gyula: Ha mikrofon kerül kezedbe. Alcíme: műsorvezetők gyakorlati kézikönyve. A kötetet Minya Károly tanár úr ismertette, a szerző nyíregyházi. Üdvözlettel: BG

  224. Andó Gergely (ad: Másként: vasút+országút szerint:

    Helló!

    A vasúti pályának a legnagyobb engedélyezett meredeksége sokkal kisebb, mint egy autópályának. Így a vasúti pályát sokkal nagyobb távolságon kéne bevágni a földbe. Márpedig a mélyépítés mindig drágább, mint a magasépítés és a karbantartása is sokkal, de sokkal nagyobb, a növekvő környezetterhelésről nem is szólva (az autópálya így is- úgy is elfoglalja a területet, de egy vasúti bevágás rézsűje sokkal többet vág ki a tájból). A villamos fonódásának forgalmi hatása függ a fonódó szakasz hosszától. A kettes villamoson mely szakaszon volna értelme szerinted fonódni és miért? Hogy jut közelebb bárki is a korláthoz, ha előtte percenként, váltakozó irányban halad a villamos 25-40 km/órás sebességgel? Ez balesetveszélyes. Az alsó rakparton lett volna tér és mód az embereket közelebb vinni a folyamhoz. Nem éltek vele…

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a szakszerű hozzászólást. Mély- és magasépítés ügyében nem vitatkozhatok, nyilván igaza van a szakembernek. Pusztán annyit látok, hogy egy négysávos autópályahíd a vasút fölött óriási tömeg beton, áthidalás, míg az egy- vagy kétvágányú vasút tömege kisebb, hídszerkezete is sokszor egyszerűbb. De elfogadom, ha nem így van.
      2-es villamos: a Parlamenttől az Erzsébet, de akár a Szabadság hídig (a teljes Duna-korzót) elzárja a Dunától. Kb. a korzó közepére képzelem el, fonódó módon, kitérőkkel (mondjuk) a Vigadónál és ahol még kell. A Vigadónál a kitérőn a belátható szakaszokon megvárná az egyik a másikat. (Amszterdamban pontosan így közlekednek.) A fonódó két oldalán sétaút lehet, a gyalogosok a korlátig kimehetnének, és élvezhetnék a látványt. (A világ legszebb látványát, de ez szubjektív). A lényeg: a most elzárt rész megnyílna, a csúnya vágánytömeg eltűnne…

      • Andó Gergely szerint:

        A vasút fölött azért nincs óriási tömeg beton, csak magánál a támfalnál és a rövidke hídszerkezetben van valamennyi. Nem mellesleg a vasúti pályát lényegesen nagyobb tengelyterhelésre méretezik, mint a közutat. A hídszerkezete sem egyszerűbb, csak kecsesebb, de azért ma az acél drágább, mint a beton tartó. Jóval!

        Szeretném javasolni, hogy inkább az alsó rakpart rehabilitációjában gondolkodj! Nem azt kéne inkább “befedni” és akkor a villamos is maradhat a helyén + mindkét oldalon sétáló és kerékpáros lehetőségek jönnek létre, lényegesen javítva a Duna és panoráma élményt? 🙂 Amúgy az olcsóbb is ez lenne, a villamospályát arrébb rakni elképesztően drága (ismét csak a talajnak el kell bírni a jármű súlyát, ami a közúti átlag feletti…)

        • balazsge szerint:

          Vasút-közút ügyben legyőzettem.
          Tökéletesen egyetértek abban, hogy a Duna-partot vissza kéne adni a városnak. Ennek sok megoldása van, ismét nem az én szakmám, de a befedés szerintem azért nem kis pénz. A két sínpár áthelyezése, összefonása nem zárja ki a part további, teljes rehabilitációját. A végső megoldás a kocsik kitiltása lesz úgyis, s akkor lehet erről gondolkodni.
          Mivel látom, hogy a kérdés érdekli, itt a honlapon jó pár éve írtam már forradalmi ötleteket a budapesti tömegközlekedéssel kapcsolatban, legutóbb a Biciklijárda kapcsán a biciklikultúráról, s fogok adagolni még néhány elképzelést. Mondjuk a Mo.-on áthaladó, csaknem folyamatos Bécs–Szeged kamionkaraván lesz az első…

          • balazsge szerint:

            Kedves Gergely: eszembe jutott még két adalék a vasút+országúthoz. Megépült az M3-as autópálya, ha jól tudom mezőcsáti csomópontja, egy alig járó egyvágányú vasút fölé. Amint megépült, a vasút megszűnt. – Egy évtizedes munka volt a Hungária körút/Kőbányai út kereszteződésében a MÁV legalább 2 x 4 vágányos Keletibe és Józsefvárosi pu.-ra vezető alagútjának kiszélesítése. Amikor végre elkészült, megszűnt a Józsefvárosi pu., ma a pompás MÁV hidaknak csak az egyik felét használják. (Jó, ez nem szorosan az általam jelzett út-vasút probléma, ez egy kicsit annál magasabb.)

          • Andó Gergely szerint:

            A mezőcsáti vonal nem szűnt meg, azon a személyszállítás ugyan szünetel jelenleg is (nagyon helyesen), de áruforgalmat (néhány év szünet után) újra bonyolít. Nem csak itt merült fel a vasútvonal megszüntetésének gondolta a gyorsforgalmi úthálózat (és elkerülő utak) kapcsán, de valójában erre soha, sehol nem került sor. Nem vállalta be a kormány ezt a döntést.

            A Hungária körútnak és a Kőbányai útnak nincs kereszteződése, ott már Könyves Kálmán a körút névadója. A vasútnak ott nincs alagútja, a körútnak van ott aluljárója, mely ki lett szélesítve, emiatt kellett a vasúti tartószerkezetet is részlegesen cserélni. A pompás MÁV-hídnak a valóban a felét használják napi szinten, de további két vágány jelenleg is járható – ami indokolt is, hiszen jó eséllyel az Északi Járműjavító területére költözik a Közlekedési Múzeum, ami igényli majd a vasúti kapcsolatot és a nosztalgia vonatok közlekedését.

          • Balázs Géza szerint:

            Örülök, hogy ezek szerint minden a legnagyobb rendben van a közlekedésfejlesztésben, meg is nyugodtam hosszú időre.
            A Közlekedési Múzeum nem Rákosrendezőre vagy a hozzá közel eső vasúti skanzen mellé költözne? Praktikusabb lenne.

  225. Tohol Éva (ad: Pakál) szerint:

    A cicusról jut eszembe egy angol versike:Cats sleep anywhere, any table any chair, etc.

  226. Szathmáry (ad: Pakál) szerint:

    Géza gazda most
    -il viso sulla mano –
    bal arcával tenyerére támaszkodva,
    ,kérdezgetve, mi a kő? (vagy mi a manó?)
    meditálgat, mint egy egyiptomi kobra:
    “Bár germánul az uralt ősrégit jelent,
    Pakál ősi jogon foglal-e helyet fent,
    uralkodói pózban az ő asztalán,
    elterpeszkedve, abban a hitben talán,
    hogy ő maga Básztet a hold istennője,
    gazdája, a Napisten védelmezője?”

  227. Dr. Saortay Sándor szerint:

    Kedves Tanár úr!
    Ezt a nyelvi szokást irtanám ki szívesen, amelyet egy inforadio.hu-n megjelent hírből írtam ki Önnek:

    Vádat emeltek a szakfordító-tolmácsként dolgozó budapesti nő ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes szóvivője. Négyessyné Bodó Marianna elmondta: a 2015. szeptember 16-i…

    Így írnám:

    Vádat emeletek a szakfordító-tolmácsként dolgozó budapesti nő ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes szóvivője, Négyessyné Bodó Marianna. Mint elmondta: a 2015. szeptember 16-i…
    Kiirthatatlannak tűnik ez a sajtóban megjelent szokás.

    Tisztelettel üdvözli:

  228. Sz. Tóth Gyula (ad: Biciklijárda) szerint:

    Sz. Tóth Gyula szerint:

    Jelenségről van szó. Személyes tapasztalattal csatlakozom:

    Járdára nevelés. Házunk elé érve a kaput nyitnám, de lárma balról, biciklis közeledik a keskeny járdán. Sőt többen jönnek. Tétovázom, hova surranjak. A kerítéshez lapulok. Elől egy kissrác, mögötte az apa, majd egy lányka, a sort az anya zárja. Gördül a biciklis család. Szakszerűen, divatosan beöltözve, semmi sem hiányzik, a sporthoz készültek. Habozok, szóljak, ne szóljak. De mégis, még elütnek. És különben is, vegyük úgy: helyzetgyakorlat. Amilyeneket gyakran végeztünk a kommunikációs foglalkozásokon, kicsikkel, nagyokkal. Most nem kell elképzelni a jelenetet, itt gördül előttünk. Maga az élet produkálja. Próbálkozom. Köhintek, intek is gyöngéden. A menetoszlop nem akar lassítani, nekik terveik vannak. Élőszóra váltok: nem jó ötlet, vetem be. Nem szitkozódom, ingatom a fejem, jelzem, kész vagyok a párbeszédre. Csodálkozó tekintetemre, de inkább a kijelentésemre már reagál az apa. Mi a probléma? Így a kemény kérdés. Érzem, itt meg kell küzdeni. Mondandómat neki címzem. Nem szerencsés a járdán biciklizni. Miért is? – bök vissza. Mert szabálytalan. Mielőtt riposztozna, hozzáteszem, meg aztán nevelési hiba is, mert ha az iskolában elemezzük az ilyen helyzetet, hát szabálytalannak kell minősíteni. És a kisgyerekei meg azzal fognak védekezni: de hát azt mondta az apukánk… És akkor, én mint tanár, nem mondhatok mást, csak azt, akkor is szabálytalan. Vagyis a szülő is szegi a szabályt. Mindezt halkan, finom határozottsággal mondom, az apának címezve, nehogy leromboljam tekintélyét gyerekei előtt. Szabálytalanságra tetszik szocializálni a gyermekeit. Ezt mintha szöget ütne a fejében. Meg aztán nagy a sérülés veszélye, elütnek egy házból kilépő embert, kisgyereket, vagy éppen egy kitolató autó üti el a biciklist. Láttam már ilyet, erősítem. És ez igaz is, nemrég egy jó barátunkkal találkoztunk a Traumatológián, a Sürgősségi osztályon, aki egy szép szombati reggelen nekiment az autónak. Az autó lassan kifelé tolatott, a biciklis a járdán hajtott. Puff. Csuklótörés, szerencsére megúszta operáció nélkül. Látszik, nem győztem meg az apát. Lassan nekicihelődnek, folytatják útjukat. A járdán. Helyzetgyakorlatnak vége. Csöngettek. Itt életre nevelés folyik.

  229. Gálné Zsuzsa szerint:

    A debreceni szeniorok nevében is köszönet tegnapi élvezetes előadásáért!

    Más:
    Vasúti utazásaim során gyakran hallom a hangosbemondón az alábbi nyelvi gubancot:
    ” … vonat x percet késik. A késésért szíves türelmüket kérjük.” Így.
    És ezt naponta több ezer ember hallja sok vasúti állomáson és megállóhelyen. Központi utasítás lehet, valakit azért mégis megkérdezhettek volna elrendelése előtt! Üdvözlettel Gálné Zsuzsa

  230. csókálló…
    még: időálló, mosásálló, napálló, golyóálló, télálló, értékálló, rozsdaálló, vízálló, tűzálló, fagyálló, saválló…

  231. Ford azt írta az önéletrajzában, hogy 1909-ben a következőket mondta a saját vezetőségének: „Akármelyik vevő akármilyen színű autót vehet addig, amíg a választott színe a fekete”. in: Wikipédia)

  232. Napszók ápr. 21-hez. Műanyagüveg, műanyagvállfa, szemüveg helyett szemműanyag.

  233. Juhász Gyula szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Egy mindennapi termék feliratára szeretném felhívni a figyelmét. Ez a termék a liszt, melyen az utóbbi néhány évben a következő olvasható: “BÚZAFINOMLISZT”, így egybeírva. Ez úgy hangzik, mintha a búza egyben egy finomsági mérték is lenne. Véleményem szerint a finomliszt az ami a termék minőségét jelzi, tehát lehet búza finomliszt vagy rozs finomliszt stb.. Kérem erősítsen meg, vagy cáfoljon, ha ilyen magyar szó valóban létezik.

    Köszönettel: Juhász Gyula 6500 BAJA

  234. Farkasinszky Tiborné szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!
    Indítsunk el egy mozgalmat

    ÁLLÍTSÁTOK MEG A GYORS BESZÉDET!

    címen és céllal. Felháborító, hogy már a rádióban /a Kossuth Rádióban/ is terjed a gyors beszéd. Kérem álljon a mozgalom élére!!! Legyen ápr. 11. az induló nap. Bízom szakmai tekintélyében!

    Sarolta néni

  235. Tohol Éva szerint:

    Április elején ősbemutató volt Hajdúböszörményben, O Szabó István színpadra állította a Buda halálát. Csodálatos versmondás, nem olvasta, fejből mondta!

  236. Benedek István (ad: Benedek István: Feljegyzések Biharországból) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Ha esetleg még mindig érdekelné a “Hát ezt még meddig látjuk itt? Feljegyzések Hazámból, Biharországból, 1. rész, 1907-1944″ címü könyv folytatása, örömmel küldenénk Önnek egy példányt. Ehhez csak egy postacímre lenne szükségünk.

    Édesapám nevében, aki a könyvet összeállította és lektorálta köszönjük írását!

    Udvözlettel
    Ifj. Benedek István

  237. Benkó Balázs szerint:

    Tisztelt Balázs Úr !

    Megkérném, hogy műsorában illetve lehetőségei szerint lépjen fel az egyre inkább terjedő rossz hangsúlyozás ellen, ami még a Kossuth rádió riporterei/műsorvezetői között is egyre inkább elterjed. A jelző helyett a jelzett szót hangsúlyozzák. Pl.: fantasztikus EREDMÉNY, milyen KÖRÜLMÉNYEK, hány ALKALOMMAL stb. stb.
    Élenjárnak ebben a sportriporterek. A rádióban nincs senki, aki Montágh Imre után ügyelne a hivatásos megszólalók nyelvhasználatára ?

    Üdvözlettel:
    Benkó Balázs

  238. Sz. Tóth Gyula (ad: Vasútkeringő) szerint:

    Címvariációk a vasútkeringőhöz: „Körbejárt Zugló. Kulturális utazások a homályos sávban.”
    Megutaztattak. Csak kedvezni akartak a világjáró utasnak, tudják, érdekli a körforgás, szívesen utazik, meg is írja élményeit. Meg is lett az eredménye: „Századik úti cél”.
    Hát, tessék. Minek olyan messzire utazni mindig? Mindez benne a jegy árában.
    Élvezettel forgatom újabb könyveidet, lehet, a mávosok is olvasták:
    1. Körbejárt Föld. Kulturális utazások a napsütötte sávban. (ASZ, MNYKNT, INTER, Budapest, 2017)
    2. Nyelvi barangolások. Kilencvenkilenc úti cél. (Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, Budapest, 2016)
    Az első könyvben gyönyörű fotók is láthatók. És most: élmény a vasúton. Tényleg, fényképeztél?
    A MÁV előbb-utóbb tiszteletbeli vasutassá avat. Mert már amúgy is bőven túl vagy a 100. úti célon. Még állomást is elneveznek Rólad, éppen itt a Körvasútsoron. És mulatni is lehet: „Gyorsvonat, sebesvonat valahol megáll, ha megáll…”

  239. jolli@t-email.hu (ad: Egyévesek) szerint:

    Kedves Tanár Úr!Isten éltesse őket jó egészségben, boldogságban!

  240. Bárdos István szerint:

    Tisztelt dr. Balázs Géza Tanár Úr!

    Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából a FB oldalamon egy szógyűjtést hirdettem, kárpátaljai lévén olyan szavakból, amelyeket nehéz lenne lefordítani szláv, de más nyelvekre is. Elég tekintélyes és érdekes adatbázis jött létre szerintem, akkor is, ha a végén már eltértünk a tárgytól. Több hozzászóló bővítette a listát. Talán érdemes, érdekes volna megemlíteni ezt egy kivonatos közléssel a Tetten ért szavak c. rádióműsorban, amelynek lelkes hallgatója vagyok.

    Tisztelettel: Bárdos István, beregszászi fizikatanár
    https://www.facebook.com/bardos.istvan.378

  241. Nagy Attila szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Nagy Attila mozgássérült újságíró vagyok és nyugdíjazásom előtt a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetsége lapjának munkatársa voltam. Éveken át küzdöttünk a “fogyaték” kifejezés ellen, hasztalanul. A szó, szerintünk: “fogyatékossággal élő”. A másik a “tolókocsi”, amely, meglátásunk alapján,”kerekes szék”. Utóbbit látom egybe és külön írva is.Tisztelettel megkérdezem, Önnek mi a véleménye erről?
    Üdvözlettel: Nagy Attila

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Szerkesztő Úr! Úgy rémlik,hogy mi egyszer találkoztunk egy olyan alkalommal, amikor éppen ezekről a szavakról rendeztek társadalmi-tudományos vitát. A kerekes szék külön írandó. A másik megnevezés még mindig társadalmi vita, használati kör függvénye, de nyilvánvaló, hogy érdemes közösségileg elfogadott formákat használni! Üdvözlettel: BG

  242. Csaba szerint:

    Én optimistább vagyok, nálad. A jövő ugyan számomra nem hosszabb. Ellenkezőleg. De hogy rosszabb lenne majd, azt nem érzem. Napjainkban sem tapasztalom. Ferenc Józsi bátyánkként (minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve) szemlélem a világot. Nem politizálok, amibe nem tudok beleszólni, elfogadom, tudok örülni az aprócska szépségeknek. Ezt egy kicsit neked is köszönhetem, aki el tudsz gyönyörködni a világ csodáiban és az emberi értékekben is.

  243. MK szerint:

    Celldömölkön valaki azt mondta, hogy Géza hangja erőszakos…, meg még milyen is? Használt még vmi nem szimpatikus jelzőt. Érdekes, míg nem is ismertem annyira a tevékenységét, a ’80-as években, a Tv-s műsor kapcsán is, igen-igen kellemesnek, szelídnek, kulturáltnak éreztem/éreztük a beszédjét, hangját. Olyan beszédmodor, olyan hang az Öné, amit kevés ember birtokol. Megnyilvánulásai mindig átgondoltak, szélsőségektől mentesek, ponosan megfogalmazottak. Beszélgetőtársait mindig tolerálja. Ez az, amiről tehet az ember maga… Aztán van amiről nemigen tehetünk, hogy a hangunk milyen hangfekvésű, milyen hang jön ki a beszélőszerveinkből. Ez jórészt genetika. Géza itt is szerencsés, mert se nem túl mély, se nem túl magas a hangja. Megnyugtató, kellemes férfihang. Jó tempójú beszéd, érthető artikuláció. Gondolom nem kell vigasztalgatnom hang-ügyben, de mégis jelezni szeretném, hogy nemcsak nekem, hanem sok ismerősömnek nagyon tetszik Géza hangja, különösen kellemes. Egy művelt, kulturált ember, még akkor sem tenne megjegyzést vki beszédhangjára, ha lenne vmi alapja… S itt erről szó sincs. No, gondolom nem kell vigasztalnom, hiszen még ilyen visszajelzést életében sem kaphatott. De mégis bántja az embert. Bántja más butasága.. Szomorú vagyok én is, ha megbántanak, s nem szolgálok rá. Közben nevetek is magamban, hogy ennyire vigasztalom. Csak beszéljen sokat a szép hangján! A legtöbb embernek TETSZIK!!!! Örömmel hallgatjuk mindig. A Marcaliban élő nyugdíjas rajztanár, Kovács József, azt kérte tőlem, mondjam el Önnek, hogy túl kevés az 5 perc! Legalább 10 perc kellene minden este!!! (Jóska bá, devecseri pedagógus volt valaha..)

  244. Ádám Klára szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    A Körbejárt föld és a Nyelvi barangolások című könyveit szeretném megvásárolni. Hol/hogyan tehetem meg?

    Köszönettel:

  245. Rabi István szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr !
    Bizonyosan nem én vagyok az egyetlen, aki felhívja a figyelmét néhány bosszantó, édes anyanyelvünk beszélt változatát torzító jelenségre.
    A rádiókban és televíziókban éktelen beszédhibákat hallunk nap mint nap.Elterjedt az “á” hangzó hibás kiejtése, májogás. Fülsértő még a szóvégi szótagok túlzott hangsúlyozása, megnyomása, például: emegyeeen, ami a közszolgálati televízió műsorainak beharangozásakor hangzik el rendszeresen. És ez a tény a legelszomorítóbb, mert a közszolgálati adókra a hivatalosságoknak befolyása lehetne. Arról meg már szót sem merek ejteni, hogy az “e” hangzónk változatai szinte már kihaltak a közbeszédben. Visszasírom Lőrincze Lajos ízes, szűkebb hazámbéli- bakonyi- beszédmódját ! Kérem lehetősége szerint tegyen azért, hogy gátat vessünk ezeknek a beszélt nyelvünkre káros, mindennapjainkat “mérgező” jelenségeknek ! Köszönettel:

  246. Fehér F. szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Nem tudom, Ön észrevette-e már, mindenesetre engem rendkívüli módon zavar a következő jelenség:

    A tömegtájékoztatási eszközökben elterjedt a “-tól -ig” hőmérséklet-értékek abszolút értéküknek megfelelő sorrendben (abszolút értékben alacsonyabb – abszolút értékben magasabb) történő bemondása, holott szerintem a (pl. napi) legalacsonyabb és legmagasabb hőmérséklet értékeket a hőmérséklet eredeti értékének sorrendjében (alacsonyabb – magasabb) kellene feltüntetni, bemondani. Ez természetesen csak télen, a negatív hőmérsékleti értékek előfordulásával ütközik ki és sajnos a közszolgálati médiumokban is jellemző.

    A helytelen gyakorlatra példa: “a napi hőmérséklet 3 és -4 fok között alakul”, holott szerintem helyesen így lenne: “a napi hőmérséklet -4 és 3 fok között alakul”.

    Kérem, ha egyetért velem, tegyen a helytelen gyakorlat megváltoztatásáért.

    Figyelmét megköszönve,
    Üdvözlettel:

  247. Gazda Gyula szerint:

    A Kvaterkázás c. könyvet szeretném megvásárolni.

  248. Szabó Pál szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    Örömmel hallottam a Kossuth Rádióban nemrég elhangzott Önnel készült interjúban, a Nyelvi barangolások c. könyve kapcsán, hogy Ön zuglói lakosként büszkén számon tartja hogy lakókörnyezete, Rákos mezeje volt a középkori magyar országgyűlések helyszíne. Kérem, ha vannak a hely vonatkozásában pontos értesülései, forrásai, azt közölje velem, mivel határozott szándékom, hogy a magyar alkotmányosság eme fontos helyszínének emlékét valamilyen módon megőrízzük az utókornak.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Szabó Pál Úr!
      Több helyen írtam a Rákosmező történetéről, legutóbb Havas Zsigmond Rákosi fiúk című könyve kapcsán is.A XIV. kerületben néhány éve felavattak már egy kis emlékművet (Rákosmező tér is lett a neve, ha jól tudom), az Örs vezér téren és Mátyásföldön pedig az első repülőtérnek állítottak emléket. Nekem azonban meggyőződésem, hogy a Rákosmező nem a mai Zuglóban volt, hanem a mai Kőbányán, a Királydombnak nevezett részen – egyébként én ott születtem… De ezeket is leírtam már, üdvözlettel: BG

  249. Fodor Andras szerint:

    Tisztelt Balázs Úr ! Szorgalommal gyűjtöm a fanyelv terméseit,amik a … rádióban hangzanak el.Sajnos,elég gazdag a termés,megosztom Önnel is az utolsó,k.b.1 év gyüjtését,ha érdeklődésre tart számot. Íme,a készlet: A törlesztés képességaránya, Megváltozik a döntéskörnyezetünk, Milyen kapcsolatteremtési tőkével rendelkezik, A határsértések megvalósulása, A Balaton a magyarországi turisztika terméke,Ingatlanberuházási termék (lakásvásárlás volt a téma), Költségvetési kimozgás -áremelkedés-, A kultúra fogyasztása, Az élőmunka terhe miatt, (több kétkezi munka kell), Értékkonzervatív szavazó .Gondolom,folytatása sajnos következik. Tisztelettel Fodor András Nagyvárad

  250. Szilvási Csaba (Ad: Botero) szerint:

    Botero bűbájos kövér nőjét csodálva:

    Még napjainkban is tapasztalom, ha én egy ótestamentumi hét kövér tehén,egy személyben földglóbusz, keverített kád,termetes boglyakemence tiszaháti falusi „nagyasszonykát” meglátok a maga „fehérnép nyájában”,
    régimódi, ezerráncú szoknyájában,akinek pocakja van, mint egy prépostnak, aminek egy méterre utána koslat, hogy nagy „vizuális kedvem” lelem benne,s úgy megcsodálom, mintha egy dísztárgy lenne,mely – paradox módon igen is, meg nem is –
    a szépségnek áldoz öregségében is.

  251. Czigányné B. Edit szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!
    Gyermekem – és összes Magyarországon magyarul tanuló kortársa – tankönyvében hibásan szerepel a Himnusz.
    A túlterhelt és konformista tanítónő válasza: “Megnézi egy másik könyvben.”
    Sajnos ez a rövid magánhangzós változat (“megbünhödte”, “multat”)meglehetősen gyakori, úgyhogy ettől nem remélek helyreigazítást.
    A monopoltankönyvet pedig továbbadják a következő évfolyamnak.

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Asszonyom! Észrevétele fontos, de sajnos nem jogos. Két okból is: 1. Kölcsey korában még más volt a helyesírás, ez ugyan korszerűsíthető, de csak módjával. 2. Kölcseynek ezeket a sorait prozódiai okból nem szabad a mai helyesírásra átírni. Korábbi szöveghű kiadásokban is ez szerepel: Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!
      – Szerencsés lenne, ha erre felhívnák a figyelmet a tankönyvek, a szövegközlők és a tanárok! És ez a jelenség, nemcsak Kölcseyre, hanem szinte a teljes régi magyar irodalomra áll, a modernre is annyiban, hogy 20. századi költőink is tudatosan, a prozódia kedvéért eltérhetnek a helyesírástól, s azt senki ki nem javíthatja! – Mivel úgy érzem, hogy ez nagyon fontos kérdés, és nincs eléggé elmagyarázva, foglalkozni fogok vele műsorainkban!
      Észrevételét köszönöm! Balázs Géza

      • Czigányné B. Edit szerint:

        Kölcsey Ferenc: Himnusz
        Isten, áldd meg a magyart
        Jó kedvvel, bőséggel,
        Nyújts feléje védő kart,
        Ha küzd ellenséggel;
        Bal sors akit régen tép,
        Hozz rá víg esztendőt,
        Megbűnhődte már e nép
        A múltat s jövendőt!
        Én így tudtam, mióta tudom. A bűn és a múlt hosszú magánhangzójával.
        Ide erről a hivatalos helyről másoltam ki: http://www.nemzetijelkepek.hu/.....egek.shtml

        1. Tehát (ha jól gondolom, közpénzből fizetett intézményt tartunk fenn nezeti jelképeink őrzésére, alkalmazásuk szabályainak betartatására.

        2. A kézirat fotóján a múlt hosszú magánhangzója egyértelmű, a többi nem. Van viszont számos aposztrof a névelők és a kötőszók mellet, azokat ugyanakkor elhanyagoljuk.

        Véleményem szerint, ha van neki jelenleg hivatalos szövege, akkor ami ettől eltérő
        https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_himnusza#A_Himnusz_jelenleg_hivatalos_sz.C3.B6vege
        pl az eredeti helyesírás szerinti, azt szükséges megkülönböztetni.

        Az általam hivatkozott tankönyvi változat egyiknek sem felel meg.

        Közpénzen és kötelezően.

        • balazsge szerint:

          Tisztelt Asszonyom! Az irodalmi szövegek átírását mai helyesírásra a szövegkritika alapelvei szerint végzik. Van, ami átírható, korszerűsíthető, van, ami nem. Mivel nem vagyok Kölcsey-kutató, a Hymnus, ma már Himnusz átírásának folyamatát nem ismerem, de azt megértem, és elfogadom, hogy a szöveg bizonyos esetekben korszerűsíthető, bizonyos esetekben (prozódiai, verstani okokból) nem. Kérem, nézze meg az eredeti kéziratot a neten (én is megnéztem), abban azt szerepel: Isten áld (!) meg a’ Magyart… Horváth János Magyar versek könyve című gyűjteményében (1937) Hymnus cím és részben átírt forma megbünhödte, de múltat) szerepel (243. oldal), Fábián István Magyar diák verseskönyve (1943) c. gyűjteményében Himnusz címmel (megbünhödte, multat) (9. oldal). A szövegközlés szakmai kérdés, a tankönyvi szövegek esetében – szerintem – ajánlatos a mai formák felé való közelítés (szigorú magánvélemény), de nem szakértőként meg- és elítélni aligha lehet egy-egy szövegváltozatot.
          Viszont örülök, hogy fölhívta erre a figyelmet, mert éppen nemzeti himnuszunk esetében a ma legáltalánosabban elfogadott, egységes szöveg tényleg fontos lenne (akkor is ha vannak más szempontok).
          Szerintem kérdésével érdemes lenne az illetékes akadémiai intézet Kölcsey-kutatóihoz fordulnia, akik sokkal alaposabb szakmai ismerettel tudnak szolgálni. Üdvözlettel: BG

  252. Székely László szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Régóta érlelődik bennem, hogy írok önöknek. Az apropó pedig az igekötők egyre gyakoribbá váló helytelen használta. A TV-t, rádiót hallgatva az egyik legtipikusabb hiba a keresztülver/átver igék keverése. Sokszor használják a keresztülver ige helyett az átver igét, ami azonban egészen más jelentéssel bír, mint a keresztülver. A parlamenten nem átvernek törvényjavaslatokat, hanem keresztülvernek. Mégis jellemzően az átver igét hallom ebben a szövegkörnyezetben, ami rendkívül zavaró.

    Egy másik, sokkal durvább példa az igekötők helytelen használatára: ” Igyekszünk a zajra vonatkozó hatályos rendeleteket nem meghágni”. Ezt a SZIN sajtósa mondta tavaly a szegedi Városi televízióban.

  253. Horváth Zoltán szerint:

    T. Tanár Úr!
    Ha módja van, kérem foglalkozzon azzal, hogy egyre gyakrabban használják állatok kimúlása, elpusztulása, megdöglése helyett helytelenül, a nyelvünkben az emberek számára fenntartott “meghal” kifejezést. Ez szerintem egy angolból pongyolán (finomkodóan) történt fordítás miatt keletkezett. A mi nyelvünk gazdag szókincse révén külön kifejezésekkel írjuk le az állatok és az emberek viselkedését ( röhög/nevet stb. vágtat/szalad), testrészeit (pofa/arc) táplálkozását (zabál/étkezik) stb.

  254. Csicsely Tamás (Ad: Márquez szülőföldjén) szerint:

    Kedves Géza!
    Remek könyv, hajdan vizsgaidöszakban olvastam, emlékszem vigyáznom kellett, hogy ne olvassam ki túl gyorsan… Köszönöm a beszámolót!

  255. Monostori Tiborné szerint:

    Tisztelt Balázs Géza! Nagyon szeretem árnyalatok, hangulatok érzelmek kifejezésére kiválóan alkalmas nyelvünket, amelynek játékossága is lenyűgöz.
    Ezért bosszant sokszor, ha hallom, hogy vannak, akik pongyolán használják.
    Az alábbi néhány példa rádió- és tévéműsorokból való.
    1. A nézőknek torkára fagy a mosoly (Kossuth, 2016. október 14.)
    2. A mérlegnek is két oldala van. (sajnos elfelejtettem feljegyezni a forrást)
    3. Nekem ezzel a produkcióval kapcsolatban volt egy kis hiányosságom. (2016. okt. 30 – Sztárban sztár – tévéműsor)
    4. A saját maguk által elfogadott törvényeket hágják meg.(sic!)
    (egy politikus, ha jól emlékszem GN, megnyilatkozása a rádióban)
    Köszönöm a figyelmét.
    Üdvözlettel
    Monostori Tiborné

  256. Koren Pál szerint:

    Néhány hete egyik műsorában előszeretettel használta a kassza szót a pénztárgép helyett. Nyilván nincs vele tisztában, hogy ez durva merénylet volt a magyar nyelv tisztasága ellen. Sajnálatos módon a Lidl-ben is rendszeresen ezzel akarják felpumpálni a vásárló vérnyomását: Megnyitjuk az ötös kasszát, helyezze az árut a kasszaszalagra. Helyesen és magyarul megnyitjuk az ötös pénztárat és a megvásárolt termékeket helyezze az áruszalagra. A kassza nemcsak ronda idegen szó, hanem a jelentése sem egyértelmű, egyáltalán nem lehet tudni, hogy a használója csak a pénztartó fiókra gondol, a pénztárgépre, vagy az egész pénztárra. Másik szavunk, amit előszeretettel használnak teljesen téves értelmezésben, az a vasút. Teljesen egyértelmű, hogy nem lehet utazni sem a közúttal, sem pedig a vasúttal. Csakis járművekkel lehet utazni, mint pl. a vonat, busz, autó. Ezenkívül van még egy harmadik dolog ami rendszeresen felháborítja az embert, az pedig az unió kiejtése a Tv-ben, rádióban. Mint a legutolsó senkiházi parasztok, gyakran hosszú ú-val ejtik ki a nevét.

    • Szilvási Csaba szerint:

      (…) Régen olvastam olyan nagyképű, lekezelő, öntelt hozzászólást, mint az öné. Nem tudok nem reagálni rá. “Nyilván nincs vele tisztában, hogy ez durva merénylet volt a magyar nyelv tisztasága ellen”-írja Balázs Géza tanszékvezető egyetemi tanárnak, a legkiválóbb magyar nyelvésznek címezve. Quo iure? Milyen jogon? Mi az ön foglalkozása? Honnan szerezte “csalhatatlan” nyelvi ismereteit? Mi az, hogy “ronda” idegen szó a kassza? Ön dönti el, hogy mi a szép és mi a ronda? Vasúttal és közúttal valóban nem lehet utazni, ahogy ön “saját szakállára” kiforgatja a szavakat, de vasúton és közúton igen. És milyen jogon nevezi legutolsó senkiházi parasztoknak, illetve velük egy szinten állóknak azokat, akik hosszú u-val ejtik az unió szót? (…)

  257. Tímea (Ad: Kolumbiai expedíció) szerint:

    Kolumbiai expedícióhoz:
    A „magány” persze, hogy visszajött, hisz: „A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal” (GGM: Száz év magány).

  258. Halas Péter szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Kérem, hogy egyik műsorában szánjon időt az egyre elviselhetetlenebbé váló őőőőőőőőőőzés eeeeeeeeezés jelenségére, ami az amúgy érdekes témákat követhetetlenné, sokszor érthetetlenné teszi. Sajnos egyre több műsorvezető is átveszi ezt a beszédmódot.
    Az Ön műsorát élmény hallgatni, szépen érthetően próbálja elmagyarázni a nyelvi jelenségeket.
    Csak remélni merem, hogy ez nem támogatható nyelvi változás.
    Tisztelettel:
    Halas Péter

  259. KB (Ad: Rádió, Tetten ért szavak) szerint:

    TETTEN ÉRT SZAVAK

    Ez a műsor olyan, mint a fény. Idő ki nem kezdi, más szelek nem gyűrik le, és a zivatarok után is visszahajlik cseppesen, mosolyogva a talmi erőn, mint a fű.

    A mai különösen tetszett. Tetten értem.

    Nemcsak anyanyelvet, hanem gondolkodást, kultúrát is üzen a nyelv által. A téma? A túlzások. Mind1 is. Nem bánt, tanít.

    Én még a tetszhalott szavak életre keltésével küzdök, hátha. Érdemes inkább rádiót hallgatnotok. Mondom: rádiót! Nem zajcsapdát.

    Csak öt perc a minden. De megéri. Pazar.

  260. Schumicky György szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!

    A tetten ért szavak műsorához küldöm az alábbi szöveget, amibe a minap botlottam böngészés közben:

    “Birkanyájat gázolt az InterCity” (origo 2016 05. 26.)
    “Sok állat elpusztult, amikor a sínekre tévedve egy birkanyáj közé robogott a Budapest-Keleti pályaudvarról Nyíregyházára tartó InterCity a célállomás határától nem messze – közölte a Mávinform sajtóügyeletese”

    Fene ezt a fránya vonatot, hogy a sínekre tévedt.(Meg a szakmáját ilyen szinten művelő újságírót)

    üdvözlette: sgy

  261. Fodor András szerint:

    Kedves Géza!

    Szíves figyelmébe ajánlom a 2017.01.14-én reggel elhangzottakat!

    Nevezetesen megtudhattuk, hogy vadásznak a székelyekre!!!!!!!!!!!

    Deme Timea szerkesztő és Horváth Ágnes hívták fel erre a figyelmünket: “Csiki ?.? András székely vadásszal beszélgetett….”
    Remélem székely Csiki András vadásszal beszélgettek.

    Ugyanebben a műsorban derült fény arra, hogy két Ciprus (sziget?) létezik! Éspedig: török Ciprus valamint görög Ciprus!

    Valószínű ciprusi törökökre és ciprusi görögökre gondoltak!

    Tisztelettel

    Fodor András

  262. Schall Nándor szerint:

    Tisztelt Tanár úr!

    Hallgattam december 21-i Tetten ért szavak műsor

  263. Kedves Géza, elolvastuk a “Körbejárt Föld”-et, és nagy örömünket leltük benne. Szépek a fotók, rendkívül gazdag világ tárul fel általuk, csak azokat lapozgatva is sok információhoz jut az ember. Persze külön örül, amikor olyan részekhez jut, ahol maga is járt (nekünk ilyen volt Tunézia, Marokkó, Egyiptom, Törökország).
    A legmegragadóbb azonban az az empatikus utazói attitűd, (ami persze nem meglepő tőled, hiszen szerencsére régóta ismerhetünk, és tudjuk, milyen aktív figyelemmel tudsz odafigyelni emberekhez, ügyekhez, jelenségekhez). Az a fajta utazás, ami a könyvből kirajzolódik, azonkívül, hogy segít tudatosítani, mennyire fontos belülről megismerni és megérteni a különböző kultúrákat, szembesíti az olvasót azzal, micsoda veszteség lenne, ha ezek a rendkívül színes és különböző világok eltűnnének, egybemosódnának, felőrlődnének a ma zajló világfolyamatokban. Az utazás tényleg arra való, hogy átélhessünk évezredes időhorizontokat, láthassuk nagy kultúrák felvirágzását és váratlan eltűntét, s ez a könyvben többször is megjelenő dráma nyilván nem véletlenül juttatja eszünkbe, hogy mennyire törékennyé is vált a számunkra is oly fontos, s oly büszkeséggel elsajátított európai kultúra.A könyv tele van érzékeny megfigyelésekkel, finom, apró, erős hangulatokkal áthatott jelenetekkel, amelyekkel szépírói erényekkel örvendeztetik meg az olvasót. Az a fajta tapasztalat pedig, ami például ázsiai útjaidból kirajzolódik, hogy a megpróbáltatásokkal együtt lehet élni, azokból harmóniát és boldogságot lehet teremteni, sokaknak erőt adhat ahhoz, hogy a világot ne javíthatatlan helynek érezzék. Külön örültünk a könyv végén Magyarország beemelésének, annak, hogy érezhesse az olvasó, mindenféle érték és szépség itthon is megtalálható, figyeljünk rá, keressük, védjük, támogassuk. A könyvnek így az egyik legfőbb sugallatává válik, hogy a mi hazánk is egy egész világ, és az, hogy a tisztán látó ember számára az egész világ is egy haza. S így e könyv nem csak utazni, hanem (szeretettel, humorral) élni is tanít.
    Azt gondoljuk, hogy így érdemes utazni, ilyen látásmóddal érdemes befogadni a világot. Tudod, mi is mennyire szeretünk utazni, a könyvet olvasva többször felsóhajtottunk, bárcsak mi is ott lehetnénk veletek együtt!
    Még nagyon sok ilyen szép utat, könyvet kívánunk! Sok szeretettel: Ágnes és GáboF

  264. Párbeszéd a HÉV-en a 90-es évek elején.
    Öregasszony: Ez az Antall József, hogy milyen egy tehetelen alak. Tesze-tosza, egyetlen intézkedése sem viszi előre az országot.
    Feleségem: Pedig teszi, amit tehet, és mindig is a demokratikus ország érdekében cselekszik.
    Öregasszony: …akkor meg b…

  265. Szilvási Csaba (ad: Temesi Ferenc) szerint:

    Érdekes, izgalmas, felkavaró élmény a Temesi Ferencről szóló írásod. A tőled nem megszokott módon egy kicsit zaklatott, rendezetlen, hevenyészett, de talán éppen ettől igazán hiteles és lenyűgöző. Így ír a ZSENI a nála mindössze 10 évvel idősebb, de életformáját tekintve matuzsálemnek tűnő másik ZSENIről. Ráhangoltan, megértően, szeretettel.
    Jaj, de gyönyörű!!! Még néhányszor el fogom olvasni. Köszönöm.

    • balazsge szerint:

      Kedves Csaba: köszönöm az észrevételt, de ha a zseni itt marad a leveledben, akkor mától, egészen pontosan 2016 utolsó napjától ismét megduplázódik azok száma, aki nem kedvelnek. Szerencsére, a rendetlen, hevenyészett jelzők azért (súlyosan) visszavesznek ebből a túlzó minősítésből. Kérném szépen eszerint értékelni a bejegyzést.
      Búék, Géza

  266. Szilvási Csaba szerint:

    Celeb. “A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, ill. egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába”. “Sajnálom, hogy Ön is egyre-inkább válik celebbé, sem mint nyelvéért aggódó szakemberré”- írja -meglehetősen nyegle, valamiféle felsőbbrendű allűrrel – Ancsa Mihály Balázs Gézáról, a számomra a jelenleg legsokoldalúbb, legtájékozottabb, leglelkiismeretesebb nyelvészről, mivel – ez az “észszerű” indoklása – “nem emeli fel a szavát az olyan jelenségek ellen, mint a történések kifejezés indokolatlan használata (ma már nincsenek események, folyamatok, jelenségek, csak történések), vagy a brutál szó oda nem illő használata”. Hogy ezeken kívül mi mindenért emeli fel a szavát, mennyi mindent tesz a magyar nyelv tisztaságának megőrzése érdekében, arról nem szól. Lehet, hogy nem is tud. Nem ismerem Ancsa Mihályt. De nem is szeretném, megismerni.

  267. Ancsa Mihály szerint:

    Tisztelt tanár úr! Sajnálom, hogy Ön is egyre-inkább válik celebbé, sem mint nyelvéért aggódó szakemberré. Miért nem emeli fel a szavát az olyan jelenségek ellen, mint a történések kifejezés indokolatlan használata (ma már nincsenek események, folyamatok, jelenségek, csak történések), vagy a brutál szó oda nem illő használata. Az egészben az a legdrámaibb, hogy ezeket a nyelvi idiotizmusokat az önmagát értelmiséginek tituláló réteg terjeszti.Tisztelettel Ancsa Mihály

  268. Sz. Tóth Gyula (ad: Sz@r) szerint:

    Szabad az ilyen beszéd az áhítatos ünnep idején? Hát szabad „olyanokat” tenni, pottyantani szerteszét? Értem a felháborodást, magam is tapasztalom, ezek a jelenségek hétköznapjaink velejárói, ünnepeinket sem kímélve. De nézzünk szét. Szíria szétdúlva, Afganisztán feldúlva, Európában robbantásos merényletek, Németországban autós tömeggyilkos – a nizzai modellt másolva, Törökország vérben, és ez megy a Boszporuszon túl Afrikáig, s amerre a szem ellát. Most világháború van? Mikor mondják, hogy világháború? Nyáron, fél éve kérdezte egy kamaszodó fiú. Akkor azt válaszoltam, egyrészt ezt „be szokták jelenteni” a nagyhatalmak, most még nem tették, de háborúk vannak szerte a világban. Szóval, akkor ez most nem világháború? A vezető politikusok, élükön Hollande francia elnökkel, fejet hajtanak, mécsest gyújtanak. Hollande ehhez jól ért, ezt – a sajnos kötelező protokollt – megadóan gyakorolja. Hazájában ennek rövid, de ütős története van a Charlie Hebdo elleni merénylettől kezdve, a párizsi, a nizzai robbantásokig. A véres történetek részleteit nyomon követtem, „megemlítettem”. (Időrendbe állítva, hogy ne feledjük.) Nyomtatott és online formában is terjesztettük, lásd „Iskola a határon túl és innen. Európai tanszemle, 1-2-3. Partium, XXV. évf., 2. sz., 2016. nyár, 76-78. és ősz, 82-86., valamint http://www.francianyelv.hu/pub.....licisztika
    Sajnos, a francia elnök nincs egyedül. Főhajtás az áldozatok előtt, csúcsértekezletek kezdeményezése. De meddig?! Hány halott kell még? Vigyázat, elfogynak a mécsesek! Akkor mihez kezd a vezérkar? Lassan igazat adok Kaiser Lászlónak, aki legutóbbi verskötetével fájón borús állapotot jelentett be: Elfáradt összes angyalunk. De szól a dal: „Soha nem adom fel…”
    Itt szemetelnek, ütik a közterület-felügyelőket, ott süvít a golyó. Most mi van? Békés Karácsonyt? Hát, Alfonzó segélyfelhívása jól jönne: „Idefigyeljenek, emberek!” De ez nem nevetni való. (Sz. Tóth Gyula)

    • balazsge szerint:

      Azt hiszem, aki a buszon hány, a bolt elé ürít és a Nyugati téren közösül, annak minden további mindegy, kis dolgokból lesznek a nagyok, és még sokan nem is sejtik, hogy milyen nagyok. Nem akarok ma jegyzetet írni arról, hogy 2015 nyarán szinte minden eddigi történést józan paraszti ésszel megjósoltam. Nem írom le, hogy még mit látok. Azt hiszem, a karácsonyi éjféli misén imádkozni fogok, hogy ne legyen igazam.

  269. Bakos Ferenc szerint:

    Tisztelt professzor úr!
    Bosszant ez a terjedőben lévő beszéd, mikor valamit nem akarnak, hogy bekövetkezzen, és mégis úgy jön, mintha az volna a cél, hogy bekövetkezzen… (Pl: “hogy tudjuk azt megakadályozni, hogy a gyerek ne kapja meg a fertőző agyhártya- gyulladást?” Ma hallottam B.-től a “Napközben”-ben, a Kossuthon…)Kérem tegyen ellene, ha módjában áll! Üdvözlettel, tisztelettel: Bakos Ferenc.

  270. Tohol Éva (ad: Körbejárt Föld) szerint:

    Szeretném megvenni a könyvet, Bp. hol lehet megszerezni ?

    Tohol Éva

  271. Az írásodban nem értek egyet avval, hogy a liberálisnak mondott értékrend ellentmondásaira kérdez rá az előadás, arról meg szerintem szó sincs, hogy arra a következtetésre jutnánk, hogy a hagyományos értékeknél nincs jöbb. Szerintem ennek pont az ellenkezőjét mutatja meg: nem működött és nem is működik az a modell – semmiben. Ezért válik 27 év után a nő: felnevelte a gyerekeket, mert ezt várta el a hagyományos értékrend, de amire ő vágyott, az nincs. Erre játszik rá – szerintem – az a rész, mikor nincs gyerekük, de fogadnak bébiszittert. Ezt várja el a társadalom: házasság, gyerek. S jól menő életben csak akkor lehet “bulizni”, ha van pénz a bébiszitterre. Egy szerep, amit fel kell mutatni.

    Nagyon zavart a rendezésben, hogy nagyon negatívan festi le a nőket, és csak keveset reflektál a férfihibákra (jó az 5 évesként viselkedő dozsemező férfiak, szép kiszólás).

    A normális mondatról: viharként tomból már a messzi távol. Szerintem ez nagyon szép szinesztézia: amikor a másik távolléte, hiánya akkora feszültséget okoz, hogy az szinte fizikai fájdalommal jár.

  272. A gyerekek szóalkotása nemcsak meghökkentő, hanem olykor nagyon találó is. Levi unoka (még nincs ötéves) a drón helyett alkotta: világnéző. Szerintem egészséges szó.
    Üdvözlettel:

  273. Szilvási Csaba (ad: Ment-e a könyvek által) szerint:

    Kedves Géza! Megrázó írásod a döbbenetes Szabó Lőrinc-verset hozta elő a lelkemben.

    “A küszöböt, ahonnan Vörösmarty visszafordult, Szabó Lőrinc átlépi: alkotásai után magát az embert tagadja meg, szellemi léte, haladása után biológiai létében is kétségessé teszi”:

    Égesd el a könyveket, Kalibán!
    Sugár Károlynak

    Égesd el a Könyveket, Kalibán!
    Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed
    fojtsa korommá gyémánt agyvelők
    mágneses és nehéz sugarait,
    fénylő zenéjét és az értelem
    kéksárga rebbenését! Kalibán,
    lázongó ösztönösség, te, akit
    nem köt emberi töprengés, hazug
    eszmék játéka s gyáva szeretet, –
    fojtsd meg a szépet, a harmóniát
    s a rútat is, ha gondolat, hiszen
    a gondolat az ember gyilkosa!
    Pusztítsd el őket! mind! hogy ezután
    ne érezzünk, ne higgyünk, kín s remény
    lelkünket ne gyötörje s ne legyen
    szó sem ezentúl, mely minden gyönyört
    megront, míg névvel illet, de a kínt
    csak élesíti, mikor testet ad
    mult szenvedések emlékének is!
    Égesd el a Könyveket, Kalibán!
    Kuszáld grimasszá arcunkon az Úr
    arcának vonalait és, ha már
    emberistenként élni nem tudunk,
    kalapálj vassá, verj acélbelű
    roppant Szerkezetekké! – Kalibán,
    gondolkozás nélkül gondolkozó
    rejtelmes Új Bölcs, Mérnök, Épitő
    Mindenség, kinek vak izmaiban
    az élet, minden kattogó tudás
    s minden erő magától működik,
    öntudatlan s nem képletek szerint, –
    alakíts át iszonyú, fekete
    óriásokká, reflektorszemű
    Szénevő Gépeiddé, hogy mikor
    elégeted a férges Könyveket:
    toronytestünkkel és csörömpölő
    bokánkkal, árnyunkat a pusztulás
    ingó egéig dobva, pokoli
    ritmusra járjunk szent táncot neked
    a Gondolat nagy Máglyája előtt!

  274. Kosztolányitól tudjuk: „Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló.”
    Adódik az analógia: csak papír és rongy, de nemcsak papír és rongy, hanem könyv.
    A könyv éppen úgy magasztosabb az anyagi összetevőinél, mint a zászló.
    Csak remélem, hogy továbbra is a kultúra hordozója marad. Annál is inkább, mivel hozzáértők kiszámították, hogy a könyveknek magas példányszámuknál fogva több esélyük van a megmaradásra, mint a világhálóra pakolt anyagoknak. Utóbbiak esetén elég egy szerverhiba ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra törlődjenek értékes anyagok.
    A legjobb minden valamire való virtuális tartalmat papíron is rögzíteni, és fordítva, a köteteket elektronikusan is tárolni.

  275. Szabó Béla István (ad: Jakucs László) szerint:

    Kedves uram,
    mielőtt előadni megy: a Béke-barlang nem a Bükkben van, hanem a Gömör-Tornai karszt déli (magyarországi)oldalán, pökésnyire a Baradlától.
    üdv szbi azaz barlangász nevén Köldöknéző

  276. Bréda Rita szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Az alábbi szó meghatározásához kérem szíves segítségét.
    Szinonima.
    Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára szerint, amit az Akadémiai Kiadó adott ki a meghatározás a következő: gör-lat, nyelvt rokon értelmű szó/ kifejezés.
    Amiért kérem a segítségét, az a következő. Egy feladatlapon az alábbi olvasható.
    Mely szavaknak van tár- kezdetű szinonimájuk?
    fűszernövénynél a tárkonyt jelölte meg megoldásul,
    a fúvós hangszernél a tárogatót.
    Ebben az esetben szerintem nem beszélhetünk szinonimáról.

    Válaszát köszönettel várom.
    Üdvözlettel
    Bréda Rita

    Válaszát köszönettel várom.

    Üdvözlettel
    Bréda Rita

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Érdeklődők! Ez a honlap nem a nyelvi tanácsadásé. Mivel nagyon sokaknak van nyelvi kérdésük, ezért 2006 óta működik ingyenes nyelvi tanácsadó szolgáltatás a http://www.e-nyelv.hu, kérjük, hogy a nyelvi (helyesírási) kérdéseket ott tegyék fel. Ez azért is előnyös, mert a honlapon az elmúlt 10 év kérdés-válaszaiból is lehet keresni. Megértésüket kérve: Balázs Géza

  277. Németh Tamás szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Ha jól tudom az élőhelyválasztás szó így helyes (összetett, 6 szótag). De ha azt írom egy címben, hogy ‘A réti sas élőhelyválasztása’ és nem szeretném az élőhely szavunkat a ‘habitat’ szóra cserélni, akkor kötőjelre szükség van vagy sem? (Mindkét esettel találkoztam már.)
    Köszönöm válaszát!
    Nagyon jó a rádióműsora!

    Üdvözlettel:

    Németh Tamás

  278. Szikora Zsolt szerint:

    Kedves Tanár úr!

    Egy érdekes, kissé zavaró nyelvi jelenségre szeretném felhívni figyelmét.

    A MÁV pályaudvarokon az utóbbi időkben mintha új divat szerint készítenék a településnevek tábláit és egyéb feliratokat: a táblákon megjelenő feliratok végét ponttal zárják le. Néhány példa: “Balatonszentgyörgy.”, “Mende.”, “Maglód.”, “Tápiószecső.”, “Tápiógyörgye.”, “Mezőberény.”, “Csárdaszállás.”, “Forgalmi iroda.”

    Talán tanulságos lenne ezt a jelenséget, illetve a pontozott feliratok megjelenésének okát is megvizsgálni valamely műsorában. A pontok kiírásának következetességéből azt gyanítom, hogy a jelenség mögött egy a vasúti feliratokat menedzselő személy sajátos helyesírás-értelezése állhat. És hátha ő is meghallgatná a műsort… 😉

    Minden jót,
    Szikora Zsolt

    PS.: Csak remélni tudom, hogy üzenetem nem tartalmazott túl sok helyesírási anomáliát.

    • balazsge szerint:

      Kedves Szikora Úr! Én is ismerem ezt a jelenséget, de eddig úgy tapasztaltam, hogy ez csak a nagyon régi táblák esetében van így, akkor talán (100 éve) szokásban volt a feliratok végére pontot tenni. Amennyiben ez új jelenség, úgy mindenképpen helytelen. Köszönöm a levelét! Balázs Géza

  279. M. Mester Katalin (ad: Cohen) szerint:

    Kedves tanár Úr,
    7-8 éve járok Kovásznára a mofettákba (CO2 gáz)gyógyulni. A Bene-mofettában hallottam először, – majd visszatérve évente rendszeresen – azt a varázslatos zenét, azzal a mély, időnként beszélve éneklő előadóval, ami első alkalommal is magával ragadott. Az évek során a mofetta gyógyító hatása mellett a zene gyógy-terápiáját is megkaptam. Most, L. Cohen halála kapcsán hallgattam bele “véletlenül” a dalai sorába, hogy kit is gyászolunk… Meglepődéssel csodálkoztam rá, hogy kinek a misztikus zenéjét is hallgattam évek óta oly örömmel. Az mekkora élmény lenne, ha szöveget is érthetném! Igaz, a zenén “átjön” a mondanivaló mélysége, komolysága.
    A “Hallelujah” a legfelemelőbb zene nekem. L. Cohen köszönöm! Nyugodjon békével! Kovásznán ismét hallgatni fogom. Cohen zenéje már a terápiám része. Örülök, hogy B. Géza professzor úr is megemlékezett róla. A zene és a nyelv rokonok.

    Tisztelettel: Mester Kati

    • balazsge szerint:

      Kedves Kati! Cohen dalai örökké élnek. Meglepő számomra, hogy életében milyen keveset lehetett hallani róla nálunk, most viszont mennyien emlékeznek rá. Nem volt a rossz értelemben vett “sztár”, nem voltak hóbortjai, allűrjei, 75 évesen 3 órát volt színpadon, megbecsülte a közönségét. Igaz, tele volt a Sportcsarnok… Az ő közönsége nem “rajongókból” állt, hanem az értékes zenét kedvelő emberekből. Cohent hallgatva egyértelmű számomra, hogy bizonyos esetekben nincs határ a könnyű- és komolyzene között. Cohen csak a legmagasabb mércével mérhető… Géza

  280. Mohácsi Juli szerint:

    Köszönet Tanár Úrnak az érdekes írásokért, a rádióműsorokért. Boldog születésnapot kívánok.

  281. Tisztelt Professzor Úr!

    Megtiszteltetés volt Önnel találkozni.
    A “célt” persze értem, és természetesen sokféle célt meg lehet a Partiumot illetően fogalmazni. A célhoz vezető út bizonytalansága volt az, ami miatt felszólaltam. Mert ahogy látom, a szándék világos, de ahány ember jelen volt, annyi felé indult volna. Bár, péntek óta már térképünk is van, így talán nincs minden veszve.

    Tisztelettel üdvözli
    Gulyás László Szabolcs

  282. Tisztelt Balázs Géza!
    Hát igazándiból igazán nem tudom miként közelítsem a problémát. Nem igazán tudok napirendre térni a magyar nyelv mostani használata tekintetében. Tekintettel arra, hogy az igazán, nem igazán, igazából, igazándiból szavakat hallom minden rádió műsorban.
    Félre a “tréfával” – ha ezt tréfának lehet nevezni.
    Igen, adott esetben van egy beszélgetés két ember között a rádióban, egyik kérdez a másik feleletét így kezdi: Hát igazából, hát igazán akkor kezdődött, hát nem igazán emlékszem, hát igazándiból erre most nem tudok pontosan felelni, stb., a mondatok között az “és hát” szerepel, talán kötőszóként?
    A másik a “tekintettel erre, arra, e tekintetben, erre, arra való tekintettel” szavak állandó, szinte egymás utáni használata.
    Vajon miként lehetne a számomra gyönyörű, kifejező, mindent pontosan meghatározó magyar nyelvünk romlását megállítani.
    Megjegyezném, hogy fent leírtak az írott sajtó(k)ban is ugyanígy megtalálhatóak, a TV műsorokban is.
    Csaknem fél éve kizárólag a kivételesen engemet érdeklő adásokat hallgatom, TV-t nem nézek (még az aláírásos filmeknél is a fordításban fenti szavak tömkelege szerepel) már, sajtót még olvasok egyelőre. Csak a zene marad, persze ez nem kevés számomra.

  283. Papp Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,
    Gyakran hallgatom műsorát a rádióban, de hiányérzetem csak fokozódik. Alig van olyan adás, amelyikben a mindennapi beszéd problémáival, hibáival foglalkozik, teljesen elmegy az elméleti nyelvészkedés irányába, ami nem javítja a beszélők nyelvhasználatát. Romlik nyelvünk! A gyerekekre erős , rossz hatás nehezedik.
    Példák tömegét mondhatnám, de most csak hármat:
    – a budapesti olimpia évét csak húsz-huszonnégyként említik.
    -a rádióban-tévében gyakori, hogy a tizedes számokat csak így ejtik: pl. három egész egy /vagy három pont egy/
    -az a vállalat, aki … stb.

    Nem volna célszerű ezek emlegetésével, helyretételével foglalkozni?

    A nov. 2-i adás nem nekünk szólt!

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Papp Gábor Úr! Észrevételét jogosnak érzem, az utóbbi retorikai beszélgetések valóban elmentek egy túl elméletieskedő irányba. A beszélgető-sorozatot szeretném megtartani, de a témákat januártól a mindennapi beszéd gyakorlati problémáira irányítjuk. Köszönöm észrevételét: Balázs Géza

  284. Szilvási Csaba (ad: Nyelvész Józsi) szerint:

    A sziporkázóan szellemes kis Balázs Géza- írásról nem Kovács Kati egykori slágerének
    “Józsi, hol vagy, gyere, gyere,
    Jöjj hát, egye fene!
    Hol vagy, Józsi, hol vagy?
    Józsi, add meg, add meg magad!”
    refrénje, hanem Arany János Egressy Gábornak című költeménye „Élni fog nyelvében, élni művészettel, Még soká e nemzet!” részlete, s – bármennyire is bárgyúcska – az az optimista kis fűzfapoéta-rímpár fogalmazódik meg bennem, hogy:
    “Amíg élni fog egy Józsi, egy nyelvész,
    addig nem kell félnünk, hogy a nemzet elvész”.

  285. Nagy Emőke (Ad: Élni kell) szerint:

    Géza jegyzetére rímel: Jeles András: A “szolgálólány” ártatlansága: Bara Margit egy idő után visszavonult, elhallgatott. A konkrétumok kevéssé érdekelnek; a Bakaruhában című filmben való feltűnése majd az »eltűnés« ténye együtt beszédes dokumentum; itt volt valaki, aki nem oldódott bele a lassú, kedélyes pusztulásba, aki nem győzte meg magát az »élni kell« ideológiája nevében arról, hogy végrehajtható ez a bűvészmutatvány: »önmegvalósítás« az önfeladás hétköznapjaiban.

  286. Szilágyi Ildikó (ad: Egy fennhangon kiabálóra) szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Néhány éve már az egyetemen is mesélte a mai történetet, akkor is csak ilyen titkolózva. Akkor sem értettem, ma sem. A kilencvenes években is voltak projektek? Mert az osztály, mintha a Kádár-korszak maradványa lenne. Vagy nem jól tudom? És hogy-hogy ez a történet ma ismét előjött?

    Tisztelettel:
    Szilágyi Ildikó

    • balazsge szerint:

      Kedves Ildikó: a jelenség a konkrét személlyel és osztállyal valóban a 90-es években történt meg, a konkrét személy pedig azóta is sugárban öklendezik. Legutóbb néhány napja. (Cím és név a szerkesztőségben, de ez lényegtelen, a lényeges, hogy ilyen van.) Üdvözlettel: B. Géza

  287. Bohátka Sándor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Mindig élvezettel hallgatom a rádióban elhangzó nyelvművelő műsorát.
    Nem vagyok nyelvész, de bosszant, ha kifejező, szép szavaink helyett indokolatlanul idegent használnak.
    Ma délben nagyon felkaptam a fejem, amikor ez a veretes mondatrész hangzott el a rádióban egy fogyatékosokat segítő technikai segédeszköz ismertetőjétől valahogy így: “ezzel az applikációval követni tudják a narratívát”. Az alkalmazás és a beszéd szavunk szebb és még rövidebb is, mint a fontoskodással kiejtett idegen szavak. Hasonlóan bosszantó, amikor a szintén rövidebb és kifejezőbb úti cél helyett szinte kizárólag desztinációt emlegetnek.
    Jó lenne, ha legalább a rádió munkatársai (riporterek, műsorvezetők, szerkesztők és a többiek) példát mutatnának a beszélgetőtársaknak a következetesen helyes szóhasználatukkal. Bizony, az is ráférne néhány műsorvezetőre, hogy figyelmeztessék őket erre.
    Tisztelettel:
    Dr. Bohátka Sándor
    Debrecen

  288. Sz. Tóth Gyula (ad: Szükség) szerint:

    Jókor ér a hír, éppen egy érdekes könyvet lapozgatok: Udvariasság. Szemiotika, művészet, irodalom, nyelv. (Szerkesztette: Balázs Géza és Pölcz Ádám) Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 2016. Válaszfélék is kínálkoznak. A kötetben jeles kutatók fontos tanulmányokat tesznek közzé, gyakorlati tapasztalatokra épülő munkák elméleti köntösben, jól hasznosítható tételek. Az udvariasság többféle megközelítése vonul fel: kommunikációelmélet, irodalom, nyelv és kultúrák. Szó van verbális és nem verbális eszközökről. Olyan példára azonban nem számíthattak, aminőt a jegyzet hoz elő: gusztustalan gesztus, távolról sem udvarias. (Hát még közelről.) Edward Hall még „rejtett dimenziókról” írt, mára a rejtettek látó- és szaglótávolságba kerültek, nincs mit takargatni. Már akinek! Sokszor a látvány a rejtett dimenziókat hivatott előhozni. (Vagy éppen elfedni.) A látványba menekülés önmagunk keresésének, megtalálásának (hiú) eszköze. Az ember szabad, hát odaizél, ahová akar, ott izél, ahol rájön. Szükségletét szabadságnak gondolja. Globalista szlogen születik: „Szabad hős? Nagy ökör, oda szarik, ahol köll.” Ez sem ízléses. (Egy arra járó szorult helyzetében megengedhette magának.)
    „Ember voltunk hanyatlása”, Konrad Lorenz figyelmeztet: hanyatlásunkat ne hárítsuk minduntalan külső – politikai, környezeti – erőkre. Az emberi leépülés ellen mi magunk, az ember is tehet ellenlépéseket. Például: „Ha igaz, hogy az emberben van valami isten képmásából, akkor az ez a teremtő tevékenység.” Már ha felismerjük, hogy „teljes egészünkben ennek a világnak a részei vagyunk, együtt jár annak tudatosulása is, hogy felelősség terhel bennünket érte.” A könyv 1988-ban jelent meg, a következő évben Lorenz meghalt. Az udvariatlanságot nem érdemes a szabadság emlegetésével elütni. Szokás ma ez: a szabadság „mindent visz”. Csakhogy az udvariasság a szabadság alaptétele, azzal együtt lehet a szabadság „teremtő tevékenység”. Ó, és a szabadságnak íze van!
    Persze, az udvariasságot sokan igénylik, tanításáról nem szabad lemondanunk. Mert, mint a tanulmánykötet szerkesztői a Bevezetőben nekünk szegezik (ha már az udvariasság társadalmi-kulturális norma): „kérdés, hogy melyik szubkultúra fogja a gyeplőt”. A tanítók nagy felelőssége és feladata (és nem csak az övéké!): kapaszkodj a jelbe! A kötet „újdonsága”, hogy jeltudományi keretben tárgyalja az „udvariassági jeleket”. Jelek márpedig úton, útfélen adódnak.

  289. Szilvási Csaba (ad: Sebbenzin) szerint:

    Mindig sejtettem én, hogy mi, nyelvészek vagyunk a leg(ny)elvetemültebb, legvilágfelforgatóbb emberféleségek. Minden kitelik tőlünk Most, hogy kiderült, van olyan közöttünk, aki meg akarja bicskázni a miniszteriális “fennforgókat”, sőt olyan is, aki az ország házát akarja a levegőbe röpíteni az épületbe sunyin becsempészett sebbenzinnel egy belső intim helyiségben általa nagy sebbel-lobbal feltöltött Molotovjával, sejtelmem beigazolódott. Cave canem? Ó, nem! Cave linguistam!

  290. Tohol Éva szerint:

    Ez is egy szakma, hogy a szomszédasszonyomat idézzem.

  291. Bartha Lajos szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!
    A budapesti kerületek kedves hangú bemutatásához engedjen meg egy utólagos kiegészítést. A II. ker. Margit körút végén, a többször átnevezett (és többször átépített) Széll Kálmán, majd Moszkva, és újabban megint Széll Kálmán teret gimnazista koromban, úgy 1949-50 tájt rövidítve “Kalef”-nak neveztük. Nagyon elterjedt megnevezés volt, oda jártunk randevúzni, sőt korcsolyázni is. Jó rejtőnév volt, a felnőttek, szülők, tanárok nem értették mi is az a “Kalef”, de idővel ők is eltanulták, használták. Azután a Moszkvásítás után lassan kihalt. De éppen a napokban a 17-es villamoson újra hallottam, egy diáklány mondta a barátnőjének: “én leszállok a Kalefon”. Lehet, hogy feltámad? – Üdvözli: Bartha Lajos

  292. hortobágyi ildikó szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Több pesti és néhány vidéki könyvesboltban kerestem az “Új szavak,kifejezések “című könyvét,de sehol nem tudtak róla.Kérem szíves tájékoztatását:hol vehetném meg a fent említett művet?

    köszönettel Hortobágyi Ildikó

  293. Szabó Béla István szerint:

    “vaj van a füle mögött” – no de kérem!!! Itt???

  294. Dressmann Dóra szerint:

    Kedves Géza!
    Rákosfalvai vagyok én is. Mostanában kapcsolódtam be a rákosfalvai helytörténeti kutatásokba, mivel jövőre ünneplik a 145. évfordulót.
    Várják mindazok jelentkezését, akik szívesen megosztanák saját kutatásaik eredményét kötetlen beszélgetéssel egybekötött találkozókon.
    Időpontok: október 18., november 15., december 06.

    16.00 – 18.00 óra

    Helyszín: Cserepesház (1144 Bp., Vezér u. 28/b.) – Lajta Béla terem
    Ha esetleg lesz kedve egyszer mesélni…

  295. Tohol Éva (Ad: Félpercesek) szerint:

    Kérdésem volna (ez nekem Cseh Tamás hangján jön): Papp Andreával többször találkoztam, az ELTE-n ő vezette be az angol gyermekirodalom oktatását. Többször szervezett angol gyermekirodalom konferenciákat, én is többször ‘felléptem’. Ugyanarról a Papp Andreáról van szó ?

    Jobbulást kívánok! (Esetleg időjárásváltozás+ fáradtság?) Én is most robbantam le kissé, utazás és esőben szüretelés után,hegyoldalra fel le, Putnokon, ahol Mátyás király megkapáltatta az urakat, bár Gömörben több hely is magának igényli ezt a nevezetes cselekedete.

  296. Tohol Éva (ad: Örményországban) szerint:

    Ajánlom figyelmébe Bagi Éva:Kövek zenéje, örményországi barangolások c. könyvét (2013).

  297. Szilvási Csaba (Ad: Elmentek Ők...) szerint:

    Tudom, nőttön-nő tiszta fényük, ahogy időben, térben távolodnak.

  298. dr. Ecsedi Gabriella szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A Tetten ért szavak c. műsor 2016. aug. 29-i adásában felolvasták egy levél végét, amelyben egy közigazgatási szerv kijelenti, hogy állásfoglalása nem bír jogi kötőerővel. Mondták a műsor végén, hogy fognak még foglalkozni a témával, de – kisgyerekes anyuka lévén – nem tudom, hogy tudom-e hallgatni, így most írok Önnek.

    Jogász vagyok, és tudom, hogy miért írta a fentieket az ügyintéző: az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) számú határozatában kimondta, hogy alkotmányellenes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott, minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás gyakorlata.

    Vagyis a közigazgatási szerv ad ugyan tájékoztatást, és nagy valószínűség szerint tartja is magát az abban leírtakhoz, csak éppen azt is elmondja, hogy voltaképpen nem jogosult ilyen tájékoztatást adni, illetve hogy biztos választ csak a jogalkotó adhat a kérdezőnek…

    Üdvözlettel:
    dr. Ecsedi Gabriella

  299. Tisztelt szerkesztő úr! Mazsolázzon kedvére az alatti gyűjtésemből!

    Politikusok, hivatalnokok és egyéb okos emberek beszédei a rádióból, téma szerint átrendezve:
    Hozzászólásaimat (…)-be teszem – Tamás bátya

    – „A büdzsé kérlelhetetlen a válsággal szemben, de a nehéz helyzetben lévőkkel szolidáris.” -Bajnai Gordon (A budi kérlelhetetlen a válsággal szemben, de a nehéz helyzetben lévőkkel szolidáris.)
    – „Elismerte a gazdaság sérülékenységének javulását”
    – „A szegénységi mutatók javítása lefelé húzzák a növekedést”
    – „A mai nehéz gazdasági helyzetben borzasztóan nehéz bármiféle áremelést átverni a piacon.” (A hitelt felvevőket viszont könnyebb átverni)
    – „Nyakló nélküli hitelfelvevés” (És rakoncátlan hitelkihelyezés)
    – „Van segítség kapására is lehetőség” (Én is szeretnék lehetőséget kapni egy kis segítségre!)
    – „Amikor még nem volt trendi zölden gondolkodni Magyarországon”
    – „Mindent átírhat a Bakonyban talált dinoszaurusz lelet”
    – ”Régen volt, egy olyan nővény fauna”
    – Előző életünkben, mikor madarak voltunk, szintén vágytunk a fényre” (Bár még vágyom a fényre, – nem emlékszem.- Pali Madár)
    – „Igyekszünk minél több elektromos vezetéket madárbaráttá tenni”
    – „A béka azért mondott le a tüdőről, hogy alkalmazkodjon a környezet feltételeihez” (Milyen önfeláldozó! Most mivel lélegzik?)
    – „Sok állat használja a gravitációt, hogy egyik fáról a másikra ugráljon”(Ügyes)
    – „Szinte valamennyi család kötődik valamennyire a spárgához”
    – „Ha marhák szűk helyen vannak, és nem tudnak nyugodtan kérődzni, élettani problémáik lehetnek” (Biológiai tankönyvekkel kellene etetni őket!)
    – „Szürkemarhánk bár hasonlóan ridegen tartott marhahús” (Addig sem romlik meg)
    – „A benzin 300 Ft feletti ára eléri a pszichológiai határértéket” (Erre utaló adatot nem találtam a pszichológiai tankönyvekben.)
    – „A bioüzemanyagok malmára hajtja a vizet a csillagászati árú benzin” (Vizezik a benzint az űrállomáson?)
    – „A fél busz leszállt” (És az utasok addig mit csináltak?)
    – „Várhatóan megugrik majd a teljes útelzárásokat mutató statisztika”(Várhatóan megugrik majd a statisztikákra hivatkozók száma a teljes útelzárásoknál.)
    – „Szigorúbb lett a mozgássérült engedélyek engedélyezése” (Én engedélyezném az engedélyek engedélyezését és adnék lehetőségeket a lehetőségre.)
    – „Akinek útba esik Bugyi, Alsónémedi útvonalon közlekedjék!” (Ha engedik!)
    – „Leírhatatlan, tehát nem tudom elmondani” (Szemmel láthatóan hallatlan!)
    – „Most a kutyák vagy farkasok ugatása jött a mobiltelefonon a fülemmel szembe” (Csigák szökkentek a szemembe)
    – „Nem akarom süket hallgatóimat megbántani”(Neo Fm- Bumerang-Bocskor)
    – „Kedves hallgatóink, most nézzük, mit hallgathatnak műsorunk hátralévő részében”
    – „A britt egészségügy legnagyobb gondja pénzzel nem orvosolható”
    – „Csökken a pollenkoncentráció, ezért fellélegezhetnek az allergiások” (És fellélegezhetnek a felelősök!)
    – „Az előző munkahelyemen egy pozícióváltás után estem teherbe” (Vajon jó pozícióba került? –Hogy kell vigyázni!)
    – „A legkönnyebben alulról lehet felfázni” (Na meg felülről leforrázni magunkat.)
    – „Mi egy májbeteg nemzet vagyunk”
    – „Újszülött orvos véleményem szerint nem kell” (Dehogynem, majd felnőnek!)
    – „Hajléktalan háziorvosi szolgálat” (Menjenek az aluljáróba?)
    – „Ezek a leggyermekbarátabb vakcinák” (Brrrr…!)
    – „Na most a privát embert is válasszuk most ketté”(Keresztbe, vagy hosszába?)
    – „Berettyóújfalun összekevertek két halottat: ( pur és humu turmix)
    – „Felfüggesztették a gondatlansággal vádolt szentesi orvost” (Gondosan? Túlélte?)
    – „A bíró az ügy bonyolultsága miatt egy héttel elnapolta a tárgyalást” (Majd a naptár egy év felfüggesztést kapott. –a falra)
    – „Önmagában egy pervesztesség még nem perdöntő
    – „A legenda szemtelenül jól lőtt” (Hát még ha szeme is lett volna!)
    – „Hajtóvadászat indult a romatámadások elkövetői után” (Kiket támadtak a romák, és kik voltak az áldozatok?)
    – „A fegyveresen elkövetett rablások tekintetében valóban van emelkedő tendencia” (Az emelkedő tendenciák tekintetében nagy a fegyveres rablások száma.)
    – „Levegőbe intézett lövések”
    – „A sportlővészet azért fejben dől el” (Remélem nem az enyémben!)
    – „Még el sem kezdődött a pekingi olimpia, a te fejedben London kell legyen!”
    – (Nem találom!)
    – „A 14 éves korhatárt felemelték 18-ra” (És a nyugdíjkorhatárt?)
    – „Az anyag könyvek formájában, főleg az időseknél, a fejekben van meg”
    – „A gyermekek most a társadalom 20 %-a, de holnapután, ők lesznek a 100 %”
    – „ Nem elvont fogalmakban, tézisekben vagy számokban gondolkodom, hanem emberekben
    – „A mi iskolánkban olyan összetételű gyerekek vannak, akik ebből tanulni tudnak”
    – „Több lépcsőházat is ki kellett telepíteni, mert II. Világháborús bombát találtak” (A lakók, azóta létrán járnak a lakásukba és busszal a lépcsőházba)
    – „Nem létrák segítségével jutunk magasabbra életünk próbakövein”
    – Kötelező erővel az életveszély elhárítását meg kell szüntetnünk!”
    – „Eltűnt magyar állampolgárokról nem rendelkeztünk közelebbi információkkal”
    – „Mindig valamivel azért emeltük a falu életét e-elöször, legelőször kezdtük egy ravatalozó felépítésével, amit egy közös összefogással megcsináltunk” (Éljen! –a lehetőséggel.)
    – „A ravatalozó tetemes összegbe került”
    – „”Élje át élőben!”
    – „Minden ember iszonyatosan fontos Istennek”
    – „Lelki gyomorrontáshoz vezet” (Gyónáskor kérjen lelki széntablettát!)
    – „Ez a kakilás neki nagyon nagy érvágás”
    – „A nemzetközi gyomor jobban bírja a könnyebb konyhát” (Mint a magyar gyomor a nehéz szöveget”)

    – „Szlovénia felkészült, a migránsok többen tudnak elmenni, mint amennyien jönnek”
    – „Az éjjel újabb támadást intéztek a koalíció gépei ismeretlen célpontok ellen” („Vak tyúk is talál szemet”)
    – „A narancscsata sérültjeit zúzódásokkal látták el a mentők”

    – „Az idő megmondja, hogy mi várható a jövőben” (Csak győzd kivárni)
    – „A jövő záloga, maga a gyermek” (Majd kiváltjuk!)
    „Semmiféle gyerek külföldre való kivitelezése nem eszközölhető”
    – „A gyermek interpretálta”
    – „Sajnos az időjárás is megtette hatását”
    – Szakadatlanul szakadt a zápor”
    – „Az ítéletidő legkevesebb 1 emberáldozatot követelt”
    – „Aki az idei károkra szeretne bejelentkezni, az jelentkezzen be!”
    – „A kormány csak akkor ad 100% kártérítést, ha a vészhelyzetet maga rendelte el”(A kormány elrendelhetne már egy észhelyzetet is!)
    – „Szakemberek szerint a szeptember elején elrendelt hőségriadó elősegítette az érési folyamatokat,és ez jót tett a boroknak” (Ilyen hőségriadó segítene más terményeknek is?)
    – „Összesítették az összes lakossági kárigényt”
    – „Majdnem 10 milliós kárunk van, amit sajnos már a politikusok is megerősítettek”
    – „A romániai árvíz áldozatainak hivatalosan megerősített száma” (Remélem, nem erőszakkal erősítették meg a halálos áldozatok számát!)
    – „A legújabb hírek szerint 9 halott volt, ami kevesebb, mint a tegnapi
    – 19-20”
    – „”A tervezett pontyok fele már vízben van” (a másik fele „kint van a vízből”)
    – „Megtört a jég. A Fehérvár csapata nyert a jégkorong kupában” (Recs…cs!)
    – „A katasztrófavédelem vezetője szerint :– ha valaki alatt beszakadt a jég, próbáljon kimászni”
    – „A létbiztonság is veszélyben van, ha megolvad a fagyasztóláda”
    – „A magyar hungarikumoknak az a problémája, hogy csak a határainkon kívül ismerik el
    „Színházi lehetőség a kulturális programra vágyóknak”
    „Az egyik legnépszerűbb zeneszerző. Azt hiszem kevesen tudják”(én sem!)
    – „Azt tudjuk, hogy nem tudom melyik kalifa rendelte el a jeruzsálemi templom lerombolását” (Én is sok olyat tudok, amit már elfelejtettem)
    – „(f…sz) -Egy történész szájába se illik” (Én azért megpróbálnám!)
    – „Egyetlen egy lehetőség van, hogy számba veszem, hány ingatlanom van”
    – „Egyetlen megkötött méretbeli megkötések vannak”
    – „Sok esetben a nyitva felejtett fürdőszoba ablak a mumus”
    Egyéb szörnyűségek:
    – „Minden rendelkezésre álló információ rendelkezésre áll”
    – „Elsődleges prioritást élvez”
    – „Itt is kell egy kis kitekintést eszközölni!”
    – „Intézkedést kell foganatosítani!”
    – „Többeknek nem kellene leszázalékolódni!”
    – „Soppingoltak a dizájncenterben”
    – „Ha szükséges, vásárlást eszközlünk”
    – „Sajátos véleményt sajátított ki”
    – „Az eljárások lefolyásra kerültek”
    – „Milyen következmények következtek be?”
    – Szabálysértés elkövetése valósul meg”
    – „Az együttműködésben nagyon jól működtünk együtt”
    Szerkesztette: Pataki Tamás Vigántpetenden 2016-ban

  300. Sz. Tóth Gyula (Ad: Tanári notesz, 10.) szerint:

    Micsoda meglepetés! Kedves Géza, ha már noteszkönyvem így közzé tétetett, itt illik megszólalni. Ezt csak a hálás köszönet hangján tehetem. Naplód mint pontos és színes jelenléti ív informál: tanórák Váradon, előadások Bálványoson, majd az I. Bihari Nyári Egyetemen, táborozás Egerben, és a többi. Mindez errefelé, ha éppen nem jársz arrafelé, a Föld túlsó oldalán. Szóval: „határtalanul” teszed a dolgodat, megérjük követni. A Tisza-túrán eveztél, a vízzel könnyebben megküzdöttél, mint a parti zajokkal. És íme, egy „megtalált” csendes éji órán már könyvemmel foglalkozol. Véleményedet jólesően nyugtázom, megbecsülöm. Hát igen, szólunk ezért, azért. (Európai társadalmi kultúránk emelkedett eseteit sem kihagyva.) „Je pense donc je suis.” – „Gondolkodom, tehát vagyok.” Inkább így: „Vagyok, tehát gondolkodom.” Ahogy a kiváló gondolkodó, Fehér M. István tette át a mára. Miként Te is teszed, még akkor is, ha bődületes hülyeségek láttán-hallatán kiszakad belőled a jajkijelentés: pár év után „úgyis csak egy nagy üvöltéssé változik a Föld”. Riasztó kép, „van benne valami”. Persze, egészében, bizonyára nem így gondolod, s főleg nem hiszed, hogy vége a történelemnek, mint azt Fukuyama jósolta. (De azért érdemes megjegyezni ezt a nyelvi képet.) Hiszen, csak figyeled a jeleket. „Antroposzemiotika” című könyved kapcsán írtam, hogy emberek – és sajnos hadak is – vonulnak a jelek útján. Hát kapaszkodjunk a jelbe, a tudományos megfejtésekhez mindennapi menetelések során jutunk. Mint Te, Jelművelő Nemes Ember. Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet. Járj szerencsével utadon!
    Sz. T. Gyula

  301. Tohol Éva (Ad: Egy kismadár halálára) szerint:

    Hát igen, ragadozó a macska. Nálunk a negyedik emeleten (!),az ablakpárkányon kapott el a a cirmos egy kisfecskét, de megzavartam (hogy le ne essen), majd sikerült egy partvissal kiszednem a szájából, megúszta a madárka, megitattam, és elrepült!

  302. Tohol Éva (Ad: Elakadt a Rózsa IC) szerint:

    Egy hete, július 31-én ugyanezzel a cseh vonattal mentem Debrecenből Miskolcra, IC. Felszállás után kiderül, hogy a klíma nem múködik, csak a két kis ablak van nyitva. Viszont a mellettem ülő utas egy nagyon helyes TEK-es fiatalember, a déli határról érkezett. Felvilágosít a másik kocsi állapotáról (büdös), és a WC is hagy kívánnivalót. Mégis, Nyíregyházánál átmegyek a másik kocsiba, viszont a vonat nem indul…Mozdonycsere, szerencsére nem úgy mint a tajgában (vodkára). Szerencsére a kazincbarcikai vonat megvár, és ott még egyszer át kell szállni Ózd felé, Csodák csodája 10 perces késéssel megérkezek Putnokra, az öcsém nem érti a MÁV-hoz való ragaszkodásomat. Visszafelé busszal Miskolcra, a Debreceni busznál a sofőr szól, csak az szálljon fel, akit nem zavar, hogy nem működik a klíma.DE Debrecenig jót beszélgettem, egy Rimaszombat melletti kis faluból való idős párral, benne volt a történelem…

  303. Szekeres Szabolcs szerint:

    Kedves Tanár Úr! Ma hallottam a Klub rádióban való beszélgetését a Szószátyár programban (valószínűleg ismétlésben), amelyet rendszertelenül hallgatok, mert a ugyan témája érdekel, de sokszor kénytelen vagyok kikapcsolni, mert idegesít a képviselt álláspontja. Néhai Benyhe János barátom “leltárbiztos nyelvészeknek” nevezte volna az ott hangadókat. Az üdítő friss szellő hatását váltotta bennem ki a programban való mesteri részvétele. És rögtön javasolnék is egy jó terméket, amelyet a nyelvstratégia részeként érdemes lenne támogatni: egy laikusoknak írt nyelvhelyességi kézikönyvet. (Persze lehet, hogy ilyen van, csak nem tudok róla). Nem tudtam a Nemzeti Könyvkiadó által kiadott Magyar Grammatikából kiolvasni, hogy mikor kell többes számos ragozást használni és mikor jó a talán magyar sajátosságnak, vagy legalábbis nem indoeurópainak minősülő “X és Y tárgyalt”, tehát nem “tárgyaltak”.
    Egyébként ez az amiért nagyon neheztellek Kálmán Lászlóékra. Úgy tűnik, mintha a magyar nyelv lemorzsolódó sajátosságait nem tekintenék védendő értéknek.
    Tisztelettel,
    Szekeres Szabolcs

    • balazsge szerint:

      Kedves Szekeres Úr! Az adás ismétlés volt. Én mindig készséggel állok a sajtó, média rendelkezésére, a műsorvezető-szerkesztőt harminc éve ismerem. Javaslatát végiggondolom, üdvözlettel: Balázs Géza

  304. Martiny Zoltán szerint:

    Kedves Balázs tanár Úr !
    Valószínű, hogy más is rákérdezett az ” egyik legjobb” szókapcsolat érdekességére, nekem csak a nyelvész véleményére lenne szükségem ezzel kapcsolatban. Lehet több dolog is ” legjobb ” ?
    A másik — költői kérdés — , hogy lehet-é megtanítani ” éneklő Brockhauser Barbarát” éneklés nélküli (borzasztó hallgatni őt olyankor) időjárás elmondására, vagy reménytelen az efféle “tanítás” ? M Z.

  305. Kósa Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az egyik krónikás műsorvezető a Kossuth Rádióban rendszeresen így köszön el a hallgatóktól: “A Krónika ezúttal véget ért.” Ezúttal nekem furcsán hangzik az “ezúttal” határozószó használata. Helyes ez az elköszönés?
    Válaszát köszönöm!
    Kósa Tibor

  306. Vaday Tamás szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    A kormány egyik miniszterétől hallottam ma egy meglehetősen furcsa megfogalmazást a rádióban. Sajnos nem találtam meg leírva, de ahogy rákerestem, úgy tűnik, hogy nem először használja ezt a megfogalmazást Varga Mihály, a következő idézet 1998-ban hangzott el egy parlamenti felszólalásban: “Ez a kormány valóban arra tett ígéretet, hogy az adófizetők és járulékfizetők pénzét a lehető legtakarékosabb módon költi el, és a legmaximálisabb módon törekszik ezeknek a polgároknak az érdekeit képviselni ezeknek a pénzeknek a felhasználásakor.” A lehető legtakarékosabb még hagyján, de a “legmaximálisabb” módon? Lenne olyan, hogy maximális, maximálisabb és legmaximálisabb? Esetleg “a legkevésbé maximális”? Ha egyszer a maximális tartalmilag eleve felsőfokot jelöl, akkor hogy lehet ezt még fokozni? Esetleg “a lehető legeslegmaximálisabban”? 🙂

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Tisztelt Vaday Tamás!
      Úgy gondolom, hogy a helyes nyelvhasználat jó példáit nem a kormány környékén kell keresnie. Sajnos. Amit néhány államtitkát, helyettes államtitkár megenged magának, az Balázs Géza úrnak több évi munkát adna, hogy korrigálja.

  307. Vaday Tamás szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr!
    Az utóbbi időben többször hallottam a Rádióban, hogy a műsorvezető ezzel zárta a Krónikát: “A Krónika ezúttal véget ért”. Őszintén szólva nem egészen értem, mert én ebbe beleértem azt az el nem hangzó kiegészítést, amely szerint elő szokott fordulni az is, hogy nem ér véget. Nem lenne egyszerűbb és egyértelműbb, ha a Krónika nem “ezúttal”, hanem pl. “ezennel” vagy még egyszerűbben “ezzel” érne véget? Vagy rosszul érzem a különbséget az ezúttal és az ezennel/ezzel között?

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Tisztelt Vaday Tamás!

      Mire gondolna akkor, amikor azt hallaná a királyi rádióban, a műsorvezetőtől, amit én, hogy miért van az, hogy a nagy halak megússzák, ha rossz fát raknak a tűzre? Teljes képzavar!

  308. Tohol Éva (Ad: Európa diszkrét bája) szerint:

    Nobody expects the Spanish inquisition! (Monty Python)

  309. HZS (Ad: Változatlan) szerint:

    Amikor jöttünk vissza az egri strandról, mi is láttuk ezt a nénit, akiről Géza ír. Beköszöntünk neki, visszaintett, és azt mondta: „Áldjon meg benneteket az Isten.”

  310. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Ma délelőtt az egyik rádióban hallottam egy fejtegetést egy nyelvésztől arról, hogy az úgynevezett nákozás nem nyelvtani hiba. Példaként a tudnák-ot hozta fel, mert mély hangrendű magánhangzóhoz illik a mély hangrendű -nák. Lehet, hogy rosszul gondolom, de itt nem erről van szó alapvetően, hanem a ragozás helyességéről. Én tudnék, ők tudnák. Mi a helyes álláspont?

    • Balázs Géza szerint:

      Kedves Ábrahám Úr! Szigorúan, elméleti alapon igaza van annak, aki szerint az (én) tudnák forma is logikus. Sőt, nem is érthető félre. Ám az illető nem veszi figyelembe a magyar nyelv kulturális szabályait. Ugyanis annak értelmében a köznyelvben: én tudnék. Ezek különböző megközelítések, nem egyeztethetők össze. Vitatkozni sem érdemes. Az illető nyelvész nákozzon nyugodtan. BG

      • Ábrahám Zoltán szerint:

        Tisztel Balázs Géza!

        Köszönöm gyors válaszát. A problémám csak az, hogy az illető hölgy, akinek a nevére nem emlékszem, címei alapján nem egy egytollú harcos a nyelvészek törzsében. Biztos nem érdemes vitatkozni velük, de ez a nákozás “hasogassa” a fülemet. Szerintem baj, ha hivatásos nyelvészek adnak felmentést a helyes szóhasználat alól. Így is borzalmasnak tűnik a romlás, hátha még támogatják is.

        Üdvözlettel:

        Ábrahám Zoltán

  311. dr. Solt Jenő szerint:

    Kedves Balázs Géza !

    Ijesztően terjed a médiában, rádióban, pl. a Kossuth rádióban is az ami, helyett az aki használata, akkor, amikor nem személyről van szó. Ezzel mintha a dolgok fontosságát szeretnék hangsúlyozni. Legyen kutyáról, vagy bármiről szó. Ezt a divatot meg kellene akasztani, amíg lehet. Várom a szokásos bölcs válaszát, rádióban is.

    Köszönettel: dr. Solt Jenő

    • Balázs Géza szerint:

      Tisztelt Solt Úr! Valószínűleg egy nyelvi változási folyamatban vagyunk a vonatkozó névmási kötőszók használata kapcsán. Elképzelhető a rendszer módosulása vagy átalakulása. A jó stílusú nyelvhasználó ma még különbséget tesz… BG

  312. szbi (Ad: Fantombusz) szerint:

    Ideért, némileg alakot váltva: Robert Bloch: A pokolba tartó vonat (The Hell-Bound Train)/több kiadásban/. Nincs mit tenni.

  313. Tohol Éva (Ad: Brexit...) szerint:

    Talán azért nem kellett 2/3 nekik, mert ehhez a választási rendszerhez vannak szokva (first-past-the post electoral system).

  314. Végh József szerint:

    Tisztelt Tanár Úr!

    Néhány napja egyik éjfél utáni ismétlésben hallottam a “NET-szótár” és a “Rendszerváltás szótár” szókapcsolatok (szótárcímek?) említését. Ma érdeklődtem az egyik pécsi könyvesboltban, sajnos nem tudnak ilyen szótárakról. – Érdekelnének ezek a szótárak! – Talán félreértettem az elhangzottakat?

    Tisztelettel:

    Végh József

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Végh Úr! Az Új szavak, kifejezések, A rendszerváltás kisszótára az e-nyelv.hu könyvesboltjában vásárolható meg. Mivel nem harcolunk a könyvterjesztőkkel, csak itt… BG

  315. Egyet ketté kellene fűrészelni. A puding próbája, hogy megeszik.

  316. Szabó Béla István szerint:

    “Egy fölemelt főt s egy üres kezet!” helyesre javítva: “Egy üres főt s egy fölemelt kezet”

  317. Szatmári (Ad: Séta bölcsőhelyem körül) szerint:

    Meghatóan kedves a bölcsőhelyed körüli “sétád” is. Nagyon szemléletesen, minden érzékszervünkre ható, lélekemelő módon éled és életed meg velünk is a múltat. Gyönyörű írás. Ez is a legfontosabb, legemberibb tulajdonságról, a hűségről szól. Felragyogtattad vele a mai napomat is.

  318. Tohol Éva szerint:

    Csodaszépek a babácskák!

  319. Gyönyörűségek! Gratulálok.

  320. szbi (A barbárokra várva) szerint:

    Na végre, kissé meglepetten és nagyon ellenkezve olvastam barbár-birodalmi karakterológiáját, Coetzee nyomán. A könyvet nem olvastam, Kafkát nem kedvelem, viszont Kavafisznak igencsak híve vagyok. Versét sokszor, sok helyen működtettem, idéztem. Valaha régész szakon végeztem, témám a birodalom (Imperium Romanum) és a Barbaricum népeinek kapcsolata volt. Ráadásul Magyarországon van meg legtisztábban a római/pusztai határ vonala, felülete. A szerző; felületes ismereteim vannak róla, de elegendők a Wikipaediából; jellegzetes példánya a nemzetközi szalonliberális egyetemi értelmiségnek. E sikerületlen változata a Homo sapiensnek éppen most van kipusztulóban: eszméi sterilnek és gonoszságra hajlamosítónak bizonyultak. Most váltja őket – és nem csak a mi Pannonia~Hunnia határvidékünkön – a soron következő barbárság, ezzel megmentve a fontosabb dolgokat az európai szellemből. (Pl.: a kalózkodást.) C. regényének szinopszisa nyögvenyelős. Buzatti Tatárpusztájának, és/vagy Bodor Ádám némely művének visszfénye – jellemző, hogy komenista Népköztársaságunk idején magyarították.
    Ön most elővette és idézi. Ezt nem értem, őszintén nem. Én Önt személyesen nem ismerem, írásai keltették fel a figyelmemet. Naplójának pár éve olvasója vagyok. Én Önt éppen a szalonliberális parlagfüvek ellentettjének gondoltam/gondolom: a világos értékek és célok tanárjának, a valóságot értéknek tartó tudósnak. Meglep ezen írása. Váltás? Vagy elcsúszás?

  321. Szferle Csaba szerint:

    Géza Úr,

    Megalakult egy új állami cég. A neve:
    Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő ZRT.
    Miért nem Hulladékgazdálkodás-koordináló?
    Vagy ha ez felsorolás, akkor miért nincs vessző így?:
    Nemzeti Hulladékgazdálkodási, Koordináló és Vagyonkezelő ZRT.

    De ez lenne a legegyszerűbb:
    Országos Szemétszállítás-irányító Társaság OSZT(?)

  322. Tohol Éva (Ad: Szomorú vasárnap) szerint:

    Egyetértek. Valóban, veszélyes minden egyes ügyből politikai kérdést csinálni. Talán a rendszerváltás elején kellett volna szabályozni a nyitva/zárvatartást, de a nagy eufóriába ez is belefért, nemcsak minden kapható, de még vasárnap is!
    Eötvös Józsefnél találtam némi magyarázatot: “Miután a kormány a gondviselés szerepét vállalta magára, igen természetes, ha minden egyes(egyén) hozzá folyamadik saját szükségeiben, ha minden bajért a kormányt vádolják, s végre mint a forradalom előtt látjuk, még a rossz termésért is őt teszik felelőssé” (A franczia forradalom okairól)

  323. Tohol Éva (Ad: Szomorú vasárnap) szerint:

    Egyetértek! És a ‘boltzár’ szót javasolnám a napszók közé.

  324. Forgács László szerint:

    Tisztelt Balázs Úr!

    Keresek egy kiadványt, amelynek Ön a szerkesztője:
    Hatvanhat év a katedrán. A 90 esztendős Szathmári István köszöntése. (Szerk.: Balázs Géza.) IKU – Inter Nonprofit Kft., Budapest, 2015. 88 l. ISSN 2415-9204 ISBN 978-963-89240-9-4
    Nagy örömömre szolgálna, ha valahogy meg tudnám szerezni!
    Tisztelettel: Forgács László

  325. balazsge szerint:

    Kedves Levélírók!
    Kérem, hogy konkrét nyelvi-nyelvhelyességi kérdéseikkel a nap 24 órájában elérhető (ingyenes!) Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodához (www.e-nyelv.hu / nyelvi gyorsszolgálat) forduljanak. Üdvözlettel: BG

  326. Felföldi Gábor szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Szeretném kérdezni hogy melyik mondat helyes.”A” verzió: A földforgalmi törvény alapján előhaszonbérlő fiatal földművesnek minősül. “B” verzió: A földforgalmi törvény alapján az előhaszonbérlő fiatal földművesnek minősül. Előre is köszönöm válaszát, és kívánok kitartást nagyszerű műsorához ! Üdvözlettel Felföldi Gábor

  327. Székesi László szerint:

    Légy hív mind halálig…
    Ez tényleg helyes, vagy csak nagyon elbaltázott mondat ???

  328. Munka közben hallgattam (ha csak tehetem, meghallgatom) a műsorod a rádióban. Ez most zseniális volt! Pompás! Ragyogott az okosságod, s miközben a tárgyi tudás fölényességét is érzékeltette, egyúttal hozzám, hozzánk is szólt, “népnevelőként”; a tanítványaival egy tehén tejét ivó, de nagy tiszteletű falusi tanító tudásával, okosságával, pedantériájával.
    Nem igazán jó a hallásom, olvasva jobban tudom megítélni a kifejtett gondolatokat, de ez pazar: professzori volt.
    Ölellek:GP

  329. Kiss Endre szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Úr,

    már Lőrincze Lajos ” Édes anyanyelvünk” című műsorának is hallgatója voltam, ami azt jelenti,nem mai gyerek vagyok, sokat láttam és hallottam az elmúlt hetven évem során.Szerencsémre jó nyelvtanáraim voltak úgy az általános, mint a középiskola során,
    ezért sokszor piszkálja füleimet, ha pongyolaságot hallok rádióban, televízióban vagy másutt.Vannak dolgok viszont, amik már nem is a pongyolaság kategóriájába tartoznak, hanem egész egyszerűen az értelmi zavar szintjét is megütik.
    Ilyen például a Hágai Nemzetközi Bíróság legújabb ítéletének (Vojiszlav Seselj)megvitatása a Kossuth Rádió “Ütköző ” című műsorában nemrégiben, ahol hivatalból “doktor” alkotmányjogászok és közismert műsorvezető hölgy a felhozott vádat “emberiesség ellen ” elkövetett cselekményként idézték (és nem ők voltak az elsők), holott az eredetileg “emberiség ellen” elkövetett bűncselekmények,pont olyanok,mint a náci háborús bűnök, vagyis azt jelentik: nagylétszámú áldozattal járó tömegmészárlások, tehát az emberiség ellen elkövetett bűnök.
    Az emberiesség az egy erkölcsi kategória,az emberiesség ellen véteni az nagyjából annyi, mint embertelenül bánni valakivel, pl.
    a hajléktalanokat téli hidegben kitiltani a meleget adó aluljárókból.
    Ez az értelemzavar már évekkel ezelőtt megjelent a médiákban,és
    most a “Magyar Nyelv Hete” ötvenedik évfordulóján elérkezett az idő, hogy legalább ezt a helyére tegyük!

    üdvözlettel: Kiss Endre
    2461 Tárnok (…)

  330. A nagyváradi viszontagságos utazásáról eszembe jutott egy könyv, a rendszerváltás táján jelent meg. Egy idős közlekedés / vasút/ mérnök írta, és azt fejtette ki, hogy Magyarország mai alakját nagymértékben úgy ‘rajzolták meg’, hogy az addig a Monarchiában megépített és jól műkődő vasútvonalak az utódállamokhoz kerüljenek.(Amint tudjuk, az etnikai szempontok igazán nem számítottak…) Hogy egy nagyváradi utazás ilyen kalandos, sok más mellett, még ez is Trianon utóhatása.
    Egy barátném mesélte, hogy annak idején az édesapja legénykorában átjárt Esztárról Nagyváradra színházba!
    Sok-sok évvel ezelőtt, volt buszjárat Debrecenből Nagyváradra, és tegnap olvastam a Debreceni Nap c.lapban, hogy valami transzfer járatot terveznek a Db-i repülőtér és Nagyvárad között. Hátha elérjük az indiai vasút színvonalát.

  331. Balázs Ákos szerint:

    Tisztelt Professzor Úr,

    legutóbbi naplóbejegyzését olvasva megakadt a szemem egy különös elírásán: a vonatelterelés miatt érintett állomások között NyírÁBRÁND szerepel – Nyírábrány helyett. Magam is sokat vonatoztam arrafelé, hol elsuhanva a települések nevei mellett, hol órákig ábrándozva mellettük a MÁV jóvoltából, ezért vehettem észre.

    Nem kijavítani akartam, inkább csak örömömet kifejezni a remek, önkéntelen szóalkotás miatt.

    Üdvözlettel,
    Balázs Ákos

    • balazsge szerint:

      Köszönöm az észrevételt. Már más is észrevette, és figyelmeztetett, s ugyanezt mondta: annyira jó elírás, hogy maradjon. Természetesen Nyírábrányban ábrándoztam… Üdvözlettel: BG

  332. Sz. Tóth Gyula (Ad: Liget és Vár) szerint:

    A fák halnak, az ember él. Engem nem keresett meg senki a petíció aláírásával, nem vagyok potentát. Így Balázs Géza leveléhez szólok hozzá. Beérem ezzel.
    Nem kell zöldnek lenni, hogy tudjuk: ha egy fa, növényzet beteg, akkor kezelni kell. Rossz az állapot, helyzet van. Mentő! Ismerős? Ha a magunk vagy a közeliek sorsáról van szó, tudjuk a hívószámot. Segítenek. Köszönjük. Hálásak vagyunk. A rehabilitáció rajtunk múlik. Van erdő- és vízgazdálkodás, embereik értenek hozzá. Az erdőket oktalanul csak a fatolvajok károsítják. (Bár ők indokolják.) A fővárosban nincsenek ilyenek (?). Az erdőkben titkon ledobált szemétről majd a „TeSzedd”–mozgalom aktivistái gondoskodnak. (Én? Te? Ők?) Járom az országot, Somogy, Zala, Vas, Veszprém, látom az erdők sorsát: megújulva, élőn készülnek a szezonnyitásra. Tavasz van. A parkokban, a mi kertünkben is Zuglóban, így a Ligetben is eljött a megújulás ideje. Már ha így van. És miért ne lenne így, az ember majd új fákat telepít. Honnét tudható ez? Nagy az Isten könyvtára. Ateistáknak is nyitva.
    Rákosmentén lakossági bejelentés érkezett az önkormányzathoz: „Amikor egy fa elpusztul, akkor inkább csúnya már… és esetenként balesetveszélyes! Célszerűbb lenne kivágni és új csemetét ültetni a helyére. Ez a tevékenység nagyon hiányzik Rákosmentén a zöldterületek és parkok technológiájából…” A válasz: „Köszönettel vettük a hozzánk érkezett bejelentését.
    Rákosmente Önkormányzata a probléma megoldásához a szükséges intézkedéseket megteszi. Addig is kérjük szíves türelmét!” (http://jarokelo.hu/budapest/be.....halnak-meg)
    Az idős fák is értékesek, gondozásuk sok odafigyelést igényel. Megmenthetők lennének a ligeti fák? Nem tudom megítélni. Bízom a természetben, állandóan megújuló képességében. (Ha a társadalom mérnökei nem tesznek keresztbe.) Ezek függvényében is: miért ne tudnák mindezt a tervezésre, kivitelezésre felkért jeles szakemberek? Miért gondoljuk, hogy a városvezetők rongálni akarnák a várost? Ezt ne gondoljuk. Mindenki fajankó lenne? Mi bezzeg! Nem gondolom, hogy a tervezők rosszat akarnak. Azt sem gondolom, hogy nincs szépérzékem, hogy nem szeretem a természetet. Azt is gondolom, nekünk is igazunk lehet.
    Tessék egy gyógytekintetet vetni a magyarok által is csodált Párizsra! Nem is olyan régen, Mitterrand elnök (a francia „gloire” legutolsó nagy politikus személyisége) vezényletével beépítették a Louvre előtti teret: Piramide (Pyramide du Louvre). Quelle horreur! Micsoda szégyen! Botrány? Azóta, a világ odajár, csodálni a folytatást: a francia forradalom által levert uralkodók – a nemzet javára máig megőrzött – értékeinek csodálására. (Versailles, a Loire-menti kastélyok, meg más kedvelt gyöngyszemekről ne is beszéljünk. Ez látni kell!) És fizetnek is érte – történelem, kultúra, turizmus. Lásd Felvilágosodás.
    De addig is: Húsvét! Újjászületés! És még keresztre sem kell feszülni. A fák állva halnak meg. Ha törődve kezeljük állapotukat, tovább élnek. Az elhalt fákat kivágják, ugye? És helyet kapnak a fiatalok.
    Ma, a kora reggeli úszás után, a Széchenyi fürdőből jövet, szórólapot találtam a járdán. Rajta a szöveg: Járt már Ön a Ligetben? Szeretne Ön gondtalan szerelmesen csókolózni a korhadt fa alatt? Dől a nehéz a fa, ki tudja, hol áll meg? Kérjük, figyeljen, és figyelmeztesse erre társait is. Köszönjük!

  333. Radnóti László (Ad: Mondjon le!) szerint:

    Kedves Géza! Kissé nyeglére sikeredett a válaszod a tekintélyes
    Bibliatudósnak,a “Piár”-ban végzett Gromon Andrásnak,akit ugyan nem
    neveztél meg,de mi,akik ismerik és tiszteljük őt,bizony csodálkoztunk,
    hogy – talán szándékosan – félreértetted G.A. “mondjon le” fordulatát.
    Ő nyilván arra gondolt,hogy ne vállaljon közszereplést,aki nem tudja
    egyeztetni az alanyt az állítmánnyal.
    Barátságos üdvözlettel
    Radnóti László

  334. dr. Szeghalmi Jenő szerint:

    Tisztelt Balázs Géza Professzor Úr!

    Én egy 77 éves nyugdíjas vegyész vagyok, tehát egy ízig-vérig műszaki beállítottságú ember. Az utóbbi években elterjedtek olyan beszédszokások, amelyek bántják a fülemet és valóságos merényletnek tartom a magyar nyelv ellen. Szeretném tudni, hogy Önnek, mint nyelvész professzornak, mi a véleménye a következőkről.
    Elterjedt, hogy mássalhangzóval végződő szavak után „ő” hangot mondanak. Például: és helyett ésőőő, hogy helyett hogyőőőő, stb.
    A másik, hogy beszédközben a gondolkodási szünetet egy ”őő….” nyögéssel töltenek ki. Figyeltem nemrég a TV-ben egy profi műsorvetetőt, kb. 5 perc alatt több mint 45 nyögést számoltam meg. Borzasztó!
    Sajnos TV-s és rádió-s műsorvezetők, ismert politikusok, híres tudósok, tanárok és egyetemi tanárok is sokszor így beszélnek.
    Gondoltam, hogy írok nekik, de aztán rájöttem, hogy ez képtelenség. Egyrészt tényleg nem tudom, hogy igazam van-e. Másrészt egy olyan névtelen senki, mint én vagyok nyelvészet vonatkozásában, nem tudja megváltani a világot.
    Ha igazat ad nekem Professzor Úr, akkor a „Tetten ért szavak”-nak kellene figyelmeztetni a TV és rádió vezetőit. Az Országház elnökének is lehetne írni azért, hogy a politikusokat figyelmeztesse valaki. Szerintem a Tudományos Akadémia is foglalkozhatna a problémával.
    Én már gondolkoztam olyan vad megoldáson is, hogy a TV-ben és rádióban a riportok hanganyagát fel kellene venni, egy számítástechnikai szoftver kigyűjtené a riport alany hibáit és a riport végén az illető kezébe lehetne adni egy CD vagy DVD lemezt. A mai számítástechnika segítségével ez megoldható lenne.
    Egy biztos, hogy ezt én megoldani nem tudom és nagyon megörültem, amikor rátaláltam a „Tetten ért szavak” műsorra.

    Nagyon kíváncsi vagyok Professzor Úr véleményére.

    Kecskemét, 2016. március 5.

    Tisztelettel: dr. Szeghalmi Jenő, Kecskemét …

  335. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Iskolai drámajáték. Valakik (szülők?) kiadták a jelszót: ne engedjék a gyerekeket iskolába február 29-én! Demonstráció új köntösben. Nem iskolai műsor ez, honfiak, össznépi drámajáték. Sokszereplős, a társadalom minden rétege érdekelt. Mindenki szereplő: szülő, tanuló, tanár, oktatási vezető, politikus. Mindenkinek megvan a funkciója, mindenkinek megvan a felelőssége. Rendszerváltás előtt és után, ne kenjük el megint a dolgokat. Ne hárítsunk, mint tesszük oly sokszor. Kinek mi a feladata? „Ne menj fiam a csatába”, könyörgött Várnai Zseni 1919-ben. Helyette: Ne menj fiam iskolába! Mit ajánlanak iskola helyett a gyermeknek? Milyen munkát? Juhász Ferenc ezt kérte: „ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, / építse, építse, építse ezt a hazát!”
    No, mire mentünk, emberek? Hát ennyi tellett? De ha már így esett, mentsük a menthetőt. „Mentés másként”, adta ki a jelszót Fűzfa Balázs. Az irodalomtanításból indult ki, de az egész magyar pedagógiát értette alatta. A szakmabéliek egy része maradt az irodalomnál, tettek-vettek, az iskola meg csak süllyedt. Mint a Titanic. Fűzfa Balázs riasztotta a vezérkart, az utasokat, a legénységet, de szólt a szalonzene, forogtak a párok a parketten, néhányan vették a jeleket, vész van, babám, mentőcsónakot ragadtak. Késő volt, a jeges ár lenyomta a civilizáció fényes darabját. Most nem külső áradat sodor bennünket, mi keverjük a vizet. Ez a mi hajónk. Reméljük, nem Titanicnak hívják.
    Aztán mintha elülne a vihar. A valóban jelentős dolgot a sajtó egy része még fel is fújta, inkább a tüntetőn hiányzó tanulókat emlegette, a foghíjas tantermekről közölt fotókat. Aztán más források más adatokkal szolgáltak, nem eszik olyan forrón a kását. Rákérdeztem Bükön: az általános iskola és a szakképző „normálisan” működött. Meg másutt is e hazában. Mert így gondolkodnak:

    Te ekével, te kalapáccsal, tollal,
    a rózsa, amely a kórházak
    udvarán terem,
    igen, a rózsa illatával,
    te ekével, te kalapáccsal, tollal,
    a gőzfűrész ferde fém-fogával,
    a vas az erejével,
    a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek,
    a föld azzal, hogy kenyeret terem,
    teljes erejéből,
    ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
    a rózsa, amely a kórházak
    udvarán terem,
    igen, a rózsa illatával,
    kinek karja van, a két kezével,
    kinek karja nincs, a mosolyával,
    a nap csobogó sugarával,
    teljes erejéből,
    kinek fényes a lelke, szép szavával,
    akire hallgatnak a vizek,
    az dalával
    szelidítse meg a vizeket,
    az erős gyúrja meg a fémet,
    adjon lelket a lelkes anyagnak,
    teljes erejéből,
    ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
    építse, építse, építse ezt a hazát!

    A vers elérhető: Versek és eposzok, Szárnyas csikó, 1946–1949. És van néhány tanár barátom, jó ismerősök, szépen írnak dolgozatot, drámát is, verset is, tankönyvet is, köteteik elérhetők a könyvtárban. Menjünk fiam a könyvtárba! Kötelezőn ajánlott. Tessék választani, ajánlja: Sz.Tóth Gyula

  336. Zoltán Erika Annamária szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    Mindig nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgatom a műsorát. Már jó ideje tervezem, hogy megkérdezem, mi a véleménye a „be” igekötő egyre jobban terjedő, szerintem hibás használatáról. Gyűjtöttem néhány szót, amelyeket én nem használok. Ezeket hétköznapi beszélgetésben, TV-ben, rádióban, szinkronizált filmekben hallottam, néhány szónál azt is odaírtam, hogy milyen szövegösszefüggésben.

    bealszik bepuffad (has)
    beáldoz pénzt vmire beregisztrál
    bebukik (vmilyen terv, ügy) besértődik
    beelőz (megelőz) beszól (megjegyzést tesz vkire)
    behirdet betoboroz
    beintegrál beválogat (a családorvos betegeket)
    bejósol bevéd (települést árvíztől)
    benéz (=elnéz pl. a kapus a labdát)

    Kérem szíves válaszát, hogy ez a jelenség nyelv állandó változása miatt van-e, és helyes-e. Ha nem, hogyan lehetne a nyelv elszegényítése ellen küzdeni.

    Üdvözlettel
    Zoltán Erika Annamária

    • balazsge szerint:

      Igen, ez a jelenség a nyelv változásából fakad, újabb és újabb jelentésmozzanatok bukkannak fel. Hallgatóim állítják, hogy az elalszik más, mint a bealszik. De mindegyik példa külön elemzést igényel. BG

  337. Papp Gábor szerint:

    Tisztelt dr. Balázs Géza úr,

    Határozottan zavar és nyelvrontásnak tartom, hogy az egyetemeken létesített új beosztások, szervezetek nevére nem találták meg a meglevő magyar kifejezéseket. Vagy így előkelőbb? Vagy a névadók sem tudják, miről van szó?
    Példák:

    1. kancellár. A szó -különösen manapság – magas állású, nagyhatalmú embert /asszonyt/ jelent a német nyelvterületen.
    Hogyan jön ehhez a többé-kevésbé ismert -gazdasági – tevékenységű egyetemi kancellár?

    2.konzisztórium. Néhány napja újabb pofont érzek nyelvünk irányába. Itt sem találták meg a magyar szót. Vagy nem ismerik esetleg “ismereteik” szűkös volta miatt?

    Lehet ez ellen tenni az Ön szakmájában?

    üdvözlettel:

    Papp Gábor
    3529 Miskolc…

  338. Lakatos Anna szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Gyorsan terjedő nyelvi járványra figyeltem föl. Mind gyakrabban hallom a rádióban az efféle hibás fordulatot: “a tanároknak tudnia kell…”; “a vezetőknek az a dolga…”.
    Szinte fáj a fülem az egyeztetés elmaradásának hallatán, és sajnos már az számít ritkábbnak, ha valaki “véletlenül” még ismeri és alkalmazza a szabályt. Mivel az irodalom mellett a rádiónak, a televíziónak is óriási szerepe van a nyelvhelyesség vagy a nyelvhelytelenség terjesztésében, ezért a hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak különösen is nagy a felelősségük abban, hogy a helyes, vagy a helytelen terjedését segítik elő. Kérem, ha van valami ráhatása illetékes helyen, legyen szíves hívja föl a figyelmet ennek a csúf ragálynak a terjedésére, illetve arra, hogy úgy tűnik, nem ártana rendszeres és sok részletre kiterjedő nyelvhelyességi képzésben részesíteni a riportereket, a műsorvezetőket.
    Ha ez így megy tovább, akkor pár év múlva már alig lesz valaki, aki még emlékszik egyáltalán arra, hogy az igéket, a nyelvtani alanyként szereplő főnévi igeneveket ragozzuk. Nem is kellene ezen gondolkodni. Ha a helyes formulákat hallanánk, azok maguktól beülnének a fülünkbe, és észrevétlenül irányítanák a beszédünket. Amint teszik a helytelenek is…
    Kérem, ha van módja, segítsen megállítani ezt a sebesen terjedő ragályt – talán még nem késő.
    Köszönettel, üdvözlettel:
    Lakatos Anna

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Lakatos Anna!
      Az Ön által kifogásoltakkal, a “gyorsan terjedő nyelvi járvánnyal” kapcsolatban az a véleményem, hogy csak részben van igaza. “A tanároknak tudnia kell” kifejezés igenevéhez valóban a birtokos személyjel többes szám harmadik személyét kellene használni az egyes szám harmadik személyű helyett, “a vezetőknek az a dolga” kifejezés azonban tökéletes, egyenértékű azzal, hogy “a vezetőknek az a dolguk”. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy ha a “tanároknak” alak az előző mondatban már előfordult, akkor a következőben már nem kell még egyszer kitennünk, azonban a folytatódó gondolatsort nem kezdhetjük úgy, hogy “Az a dolga”, csak úgy, hogy “Az a dolguk”. “A vezetőknek az a dolga”-féle kifejezések létjogosultságát minden bizonnyal az támasztja alá, hogy a jelöletlen birtokos jelző után csakis és kizárólagosan egyes számú birtokot használhatunk, tehát “a vezetők dolga” és nem “a vezetők dolguk” forma a helyes. Ha az Ön “Mivel az irodalom mellett a rádiónak, a televíziónak is óriási szerepe van a nyelvhelyesség vagy a nyelvhelytelenség terjesztésében, ezért a hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak különösen is nagy a felelősségük abban, hogy a helyes, vagy a helytelen terjedését segítik elő”-mondata második része hiányozna, és csak azt tartalmazná, hogy “A hírszerkesztőknek, a hírolvasóknak, a műsorvezetőknek, a bemondóknak nagy a felelősségük”, akkor “a felelőssége” forma talán még jobban is hangzana, mint a felelősségük, amelynek használatát csak a következőkben kötelező többes számú “segítik” igealakkal való előzetes egyeztetés indokolja. A “nekünk az a dolgunk” kifejezésben valóban nem használhatunk egyes számot, a “mindannyiunknak az a dolga” szókapcsolatban viszont – amely az alternatív használat jogosságát indokolja – a többes számú “dolgunk” alak lenne esetlen, magyartalan.
      “Engedjétek hozzám jönni a szavakat”-mondja Sütő András. Az a kérésem Önhöz, hogy ne féljen a feltételezett “nyelvi ragálytól”, “a vezetőknek az a dolga”-formájú egészséges alakokat engedje magához, sőt, az Ön kifejezésével élve nyugodtan “ültesse őket a fülébe” is.
      Tisztelettel és üdvözlettel:
      Szilvási Csaba magyartanár.

  339. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    sajnos a csatolt fotók nem láthatóak, pedig érdekelnének…
    Üdvözlettel!

    • balazsge szerint:

      A fotókat az FB oldalamról csatoltam, félek, hogy akinek nincs FB-kapcsolata, annak nem jelenik meg. Ha ez így van, akkor a jövőben a számítógépemről külön feltöltöm a képeket. Kis türelmet kérek, igyekszem ellenőrizni.

      • Csicsely Tamás szerint:

        Köszönöm.
        Valóban nincs FB oldalam, a hivatalai számítógépemen le is van tiltva (ez lehetett a “gond”). Otthon sikerült megnéznem a fotókat, nagy élmény lehetett az utazás!

  340. Stanczik-Starecz Ervin szerint:

    Jó hazafiként a bátaszéki tölgyre szavaztam az európai “Év fája” versenyben.Valószínűleg a kiírással kapcsolatos információkat nem magyarok fogalmazták, mert égnek állt tőle a hajam…
    “Tavaly az észtországi tölgy a focipálya közepén vitte el az első díjat 59 ezer szavazattal,…
    A tamme-lauri tölgy Észtországban olyan híres, hogy a 2011-ben forgalomból kivont észt 10 koronás bankjegyre is felkerült.”
    Most akkor híres az észt tölgy vagy nem? Még a bankjegyre került képét is igyekeznek eltüntetni? Ugyanakkor személyesen vette át, nyilván meghajolva,az első díjat.
    Ősi lengyel családom egykori tagjai is helyesebben és érthetőbben beszéltek magyarul. Már csak udvariasságból is!

  341. Benkó Balázs szerint:

    Tisztelt Balázs Úr !

    Általában meghallgatom a műsorát, és kifejezetten jó véleményem van róla.
    DE:
    Jól hallottam, hogy tegnap (2016.01.28.) a “Tetten Ért Szavak” c. műsorban az hangzott el a műsorvezető szájából, hogy “ijesztegetik” ?? (talán gyerekekkel kapcsolatban)

    Én nem emlékszem javításra…

    Üdvözlettel:
    Benkó Balázs

  342. Vancso Zoltan szerint:

    Kedves Géza!

    Érdekelne a véleménye, mennyire helyes/elfogadott az az egyre népszerűbb mondás: “Azt kell, hogy mondjam, hogy…”
    Vásároltam egy kreatív írásról (!) szóló módszertani könyvet (ami valójában nem szólt a kreatív írásról és pláne nem nevezhető módszertaninak), abban szintén olvastam ezt a mondat kezdést — többször is.

    Nekem nagyon báncsa a fülemet, mert ha azt kell, hogy mondja, akkor miért nem mondja egyből? Kit érdekel, hogy kell-e mondania vagy csupán kellés nélkül mondja? Vajon miért kell mondania? Valaki kényszíti őt erre?

    Köszönöm válaszát!
    Vancsó Zoltán

  343. Tőzsér Ágnes szerint:

    Jó utat, gazdag élményeket, szerencsés hazatérést! 🙂

  344. Pethőné Nagy Csilla szerint:

    Tegnap Cofi néni is elment.
    Nyugodjék békében.

  345. Szilvási Csaba (Ad: Államosított gyerekek) szerint:

    Will Berthold Lebensborn, azaz Életforrás című sikerkönyvét a Minerva Kiadó megbízásából Gyerekgyár címmel 2001-ben én fordítottam németről magyarra. A regény, a Harmadik Birodalomban bejegyzett „Lebensborn” elnevezésű egyesület történetéről szól, amelyet Himmler, az SS birodalmi vezetőjének elgondolása és utasítása alapján a “tisztavérű északi faj” gyorsabb szaporítása érdekében hívtak életre. Gyakorlatilag fiatal nőket és férfiakat késztettek arra, hogy “gyerekgyárakban” utódokat nemzzenek, és hozzanak a világra. A könyvet a szerzője egykori Lebensborn-tagok, a nürnbergi katonai törvényszék aktái, és olyan anyák elbeszélései alapján írta, akik kapcsolatba kerültek a Lebensborn-programmal. Egy fiatal szerelmes pár sorsán keresztül ismerhetjük meg, miként léptek be fajhigiéniailag megfelelőnek minősített ifjú németek az egyesületbe, amelynek vezetői – Himmler tenyésztési tervének megvalósítása érdekében – visszaéltek a fiatalok idealizmusával, a haza, a Führer iránti érzéseivel. A programnak a háború befejeződése vetett véget. Megtudhatjuk, hogy elsősorban azok a nők váltak áldozattá, akiktől közvetlenül a szülés után elvették a csecsemőjüket. S persze áldozattá váltak maguk a gyermekek is, akiknek később a szüleik nélkül kellett felnevelkedniük.”
    A több szálon futó cselekmény, a hiteles szereplők és a tökéletes illúziót adó emberi történetek miatt a fordítás izgalmas élmény volt. Előfordult, hogy már reggel négykor felkeltem, és este tízig dolgoztam a számítógép mellett, mert – mivel oldalanként haladtam a munkával, nem tudva, hogy mi fog történni a későbbiekben – érdekeltek a soron következő események,
    Államosított gyerekek című, felkavaró írásod most a Gyerekgyár elszomorító világát idézi fel bennem. A Kövér László és Kovács Ákos véleménye által „generált” politikai hullámok nagyon magasra csaptak, és még most sem csillapodtak el. A „gyerekvállalás” szó, és az „én ennek a kormánynak nem szülök gyereket” kifejezés, amelyeken te is joggal „kiakadsz”, valaha – még az „átkosként” aposztrofált világban is (bár „Ratkó- gyerekek” akkor is voltak) – korábban ismeretlen volt. Ahogy a férfiembernek a bajusz (Arany János: Óh ti, kiket a természet bajusz-áldással tetézett…” és a mezőgazdaság számára csak áldásként emlegetett eső, valaha egyházi („Áldott a te méhednek gyümölcse”) és világi értelemben egyaránt áldás („gyermekáldás” ) volt a gyermek is.
    Nekem, akit nővéremmel együtt nagyon szerettek a szüleink, nagyszüleink, és neked is (ez az írásodból is kiderül), aki három testvéreddel együtt egy négygyermekes, szeretetteljes családban nőttél fel, és a hozzánk hasonló, egészségesen gondolkodó, nem deformált ösztönéletű embereknek ma is az. Áldás.

  346. Rokon gondolatok. G. 21 éve járt először Kambodzsában, sőt dolgozni is volt alkalma több hétig, több részletben, egy német–magyar alapítvány templomfelújítási projektjében. Így érdekes tapasztalatokat szerzett, és a csodálatos Angkorvat templomváros őt sem hagyta hidegen. Az utolsó két héten én is vele voltam Phnom Penhben és Siem Reapban.
    Mi is döbbenten járkáltunk a Tuol Sleng iskolából átalakított börtönépületében és udvarán. Szinte fizikai rosszullét fogott el a szörnyűségek, az elképzelhetetlen emberi kegyetlenség nyomai láttán. (Eszembe nem jutott volna nevetni, de még mosolyogni sem…) A templomváros pedig akkor még erősen romos és elhagyatott, de még így is nagyhatású épületeit áhítatos csendben, elvarázsolva sétáltuk végig – mi sem voltunk sokan. Amit nehéz volt elviselni: az árusok kicsi gyerekek voltak, és egy árva pillanatot sem hagytak az elmélyedésre, bámulásra, rendre kizökkentettek révületünkből, hiába tudtuk, hogy ez nekik kenyérkérdés, azért csak bosszantott. De idegenek akkor még szinte nem is fordultak ott elő. Akkor még lövöldöztek éjjel a műkincsrablókra.
    Idén januárban már csoportos útra tértünk vissza, kíváncsiságból, vajon mi változott. A régi, falusias városka világvárossá nőtte ki magát, a reptérről bevezető hat kilométeres út tele luxusszállodákkal, csillogó éttermekkel, kávézókkal, teraszokkal, szobrokkal, virágokkal, fákkal.
    El kell ismerni, a templomvárosi látogatások remekül vannak szervezve jó pénzért, kis buszok szállítják a területen a turistákat, akikből aztán akad mindenféle. Igen, ma már egészen más élmény volt: hangos, nyüzsgő, iparszerű, szelfizős, zajos, tömeges, zavaró. „Lelki utazás” szóba sem jöhetett.
    Való igaz: kevéssé tudnak viselkedni a nyugatiak. De a kínai turisták nálunk is rosszabbak: állandóan fényképezik egymást (nem a látványokat!), erőszakosan törtetnek, letaposnak mindenkit, ordítoznak, sipítoznak. Fikarcnyit sem izgatja őket, hogy a csoportokban vannak valódi érdeklődők, aki szeretnék békében végighallgatni a tudnivalókat a saját vezetőjüktől.
    Nagyon szeretünk utazni. A mi filozófiánk, hogy a helyi nyelvből – akár török, akár vietnami, akár spanyol – pár szót mindenképpen meg kell tanulni, mert ezzel eleve rokonszenvet keltünk. A helyi illemszabályokból felkészülünk (nemcsak történelemből és minden másból), és a világért sem sértjük meg az illemkódexet. Ha kendőt, kalapot kell venni, felvesszük, ha hosszúnadrág, akkor azt is, ha cipőt le, akkor le. Ha a katolikus templomban csendben kell lenni, csendben vagyunk, de ha a mecsetben megszólítanak a török gyerekek, hogy beszélgessünk angolul, akkor azt tesszük. Nem vagyunk hívők, de a világ minden táján csendben figyelünk és nézgelődünk, tiszteletben tartva a helyet, amely olyan sok embernek fontos: a római katolikus Fatima vagy a mexikói Guadalupe, a törökországi Sanliurfa mecsete, vagy a jeruzsálemi Szikla-templom.
    Sok utazásunk során valóban tapasztaltuk, hogy a tudatlanság, a helyi szokások nem ismerése, illetve az elemi illemszabályok tudatos áthágása negatív indulatot, szélső esetben gyűlöletet vált ki. A szamarkandi piacon egy öreg üzbég szabályosan megátkozta csoportunk férfi tagjait, mert rövidnadrágban voltak a 40 fokban. Mexikóban, Palenquében magunk is fel voltunk háborodva, amikor az USA-ból hazalátogató „büszke és boldog” mexikóiak bőgőmajmok módjára üvöltöztek az ősi piramisok lépcsőin rohangászva és fényképezve…
    Mindezekből, és a cikkéből is, kedves Géza, azt szűrtük le, ami nyilvánvaló: az lenne a szép, az ideális, ha saját nemzeti színeit minden nép meg tudná és akarná is őrizni, de egyúttal képes lenne elviselni más népek más szokásait a maguk helyén. (A globalizmus éppen azt tartaná kényelmesnek és manipulálhatónak, ha mindenhol ugyanaz van, ugyanolyanok az emberek, a szokások, ugyanazt eszik-isszák-teszik-veszik világszerte, és a hagyományok a semmibe vesznek… Ez lenne az igazi „biznisz”.) Ami most Európában zajlik, ebbe az irányba hat, és egyre erőszakosabbá válik. A kultúrák ütközése drámai formákat ölt, és igen, valóban félelmetes perspektívák bontakoznak ki.
    Most biztosan Magyarország a „jó hely”, és erősen kívánjuk, hogy ez még sokáig így maradjon. Úgy legyen.

  347. A nyolcvanas években a Képes Újság Tavaszi Szél rovatában (nagy dolognak számított ez akkor, számomra, mert naponta több ezren küldtek be verseket a szerkesztőségbe) egy oldalon jelentünk meg – mindkettőnk fényképe is ott volt – Mezei Andrással, az akkor befutott költővel, akinek nagyon szeretem a költeményeit. Az én Nyelvtelen harang című, emlékező versem utolsó három sora ez volt: “Öreg indián guggol a parton./ Tenyere fészkébe visszaszáll /a tűnt idő surrogó bumerángja”.
    A te mostani írásod az akkor megjelent egyik, négysoros Mezei-verset, az Apámat juttatja eszembe. “Apám keze tűnik elő, ahogy nézem a kezemet, pont ilyen volt halálakor, és most egymásba illenek”.
    Érdekes, hogy én a kezem mellett (amikor még egészen kicsi voltam, parányi kezecskémmel a leengedett kisujjába kapaszkodtam) a lábam láttán is látom drága, jó apám lábát.

  348. Szilvási Csaba szerint:

    Kedves “Shephard, Kazári Fiú”!
    Az üzenetedből sugárzó lélek, szeretet és emlékező hűség tanúsítja, hogy nemhiába választottad a “Goodson”, “Jó srác” nevet. Kazárral nemcsak közös barátunkat, Balázs Gézát, az elragadóan magyarázó egykori “pesti suhancot”, a ma már kiváló nyelvészprofesszort, hanem drága, jó fehérgyarmati gyermekkori barátomat Hegedüs Bélát is “behoztad” nekem szívszorító élményként, akinek felmenő ági rokona (talán a háborúban elesett édesapja lánytestvére) élt a községben. Béci, aki mint 100 méteres sprinter, országos serdülő bajnok volt (karrierjének egy ausztriai kolbászmérgezés vetett véget, mert utána soha nem “érte utol” korábbi kiváló formáját), szinte minden nyáron eltöltött egy-két hetet Kazáron, és amikor visszatért onnan, ízes szatmári nyelvünk a csodálatos palóc nyelvjárásra “áthangolódva” szólalt meg az ajkán, úgy, hogy mi szájtátva hallgattuk. Aztán két hét elteltével az a kedves “ákcentus” elmosódott, mint ahogy a szivárvány szokott eltűnni egy idő után az égboltról. Béci feleséget is Kazárról “vett” magának. Harmincévesen, egy tragikus autóbaleset után hagyta özvegyen Lidikét és árván kislányát, Enikőt. (Lehet, hogy ismerted, illetve ismered is őket. Lidikével nemrég beszéltem telefonon) Köszönöm a szívmelegítően gyönyörű írásodat. Meghatott örömmel olvastam. Ismeretlenül is jó barátom lettél. Üdvözöllek és minden jót kívánok neked és szeretteidnek .”Oldson”, a fehérgyarmati “Öregfiú”.

  349. Kedves Géza! Éppen most ment a rádióban, az “Arcképcsarnok”-ban a veled készült hosszabb interjú. Nem tudom, mi, de valami arra késztet, hogy megírjam neked, milyen jó is volt újra hallani a nevetésedet. Azt, amit Kazár óta nem hallottam. Tudod, hogy van a személyiségedben valami nagyon vonzó. Akkor, amikor az emberi arcodat mutatod meg és kilépsz a nyelvész szerepéből. Valami, ami képes az emberek nagy részét magával ragadni. A nevetésedet hallva hirtelen újra előjöttek bennem a kazári találkozásunk emlékei. Az a “pesti suhanc”, aki akkor ott olyan magával ragadóan tudott magyarázni, még mindig bennem él. És jó volt hallani (a nevetésedből hallott ki), hogyvalahol mélyen még mindig ugyanaz vagy, aki ott voltál. Az a nagyon kedves, érzékeny, segítőkész valaki, aki … de nem kezdek bele, mert az most egy nagyon hosszű levelet eredményezne, és csupán csak azt akartam erős érzelmi felindulásomban veled közölni, hogy jó volt hallani téged újra nevetni.
    Tudod, azt hiszem, nincs igazad azzal kapcsolatban, amikor arról beszéltél most – az interjúban,- Lengyel-Nagy Annának, hogy te “véletlenül” lettél nyelvész. Géza, amikor a lekváros fánkokat tömted magadba és közben a magyar nyelv eredetéről tartottál kiselőadást, akkor ott már benned volt az a nyelvész, aki most vagy! És tudod; velem TE szerettettd meg ott a magyar nyelvet!
    Remélem egyszer még lesz majd alkalmam ismét személyesen megtapasztalni az “emberi oldalad”.Hiszen a “tanár utat” hallottam, láttam már elégszer.
    Szép napot neked!

    • balazsge szerint:

      1980 vagy 1981 volt, hideg november, nyelvjárási-néprajzi gyűjtőútra mentem Kazárra Ádám Zoltánnal, a népi erdőgazdálkodást nyomoztuk, magánházban laktunk, házról-házra adtak bennünket, csodás történeteket meséltek nekem, ebből lett életem első önálló nyomtatott munkája, A kazári népi erdőgazdálkodás szakszavai (1982), de a “fánkos” történetre nem emlékszem, igaz, hihető: ha fánkot tolnak elém, biztos, hogy megeszem… Köszönöm az emlék fölidézését.

      • Shephard Goodson szerint:

        Kazár: Igazából az én emlékeim is töredékesek. Amikor kb. két éve megkerestelek és a segítségedet kértem a beszédszintetizátorfejlesztés kapcsán, akkor írtam is, hogy a papám állítja, hogy én ismerlek téged, mert ti voltatok néprajzi-nyelvészeti gyűjtésen Kazáron, ahol nekem öregszüléim laktak, akiknél én nagyon sokat voltam. Nekem vannak emlékeim egy pesti srácról, aki egy másik emberrel tényleg Kazáron járt és mindenféle fura kérdéseket tett fel. Illetve arról, hogy mikor oreganyámékhoz is betértetek, akkor ott fánkot evett. Azt nem tudom, hogy november volt-e, csak az rémlik, hogy hűvös, őszi volt az idő. Én – szokás szerint – beteg voltam és ezért “ki voltam csapva” öreganyámékhoz, hogy ne legyek egyedül otthon. Amire tisztán emlékszem, az az, hogy ez a srác megkérdezte, hogy nem kaphatna-e abból a fánkból, amit én ettem, mikor bejöttetek. Illetve, hogy nyelvtant tanultam és valamit nem értettem, s öreganyám sem tudta elmagyarázni. Viszont megkért téged, hogy mint “tanult ember” nem tudnád-e elmagyarázni nekem. Szóval ebből lett a kiselőadás. Illetve még arra emlékszem, hogy ennek a srácnak szép nevetése, kellemes hangja volt. Egyébként papám állítja, hogy a magyar nyelv (és úgy”am block” a nyelvek iránti erősebb érdeklődésem onnantól kezdve datálható. Úgyhogy, nemcsak a hazai pálinkafőzés sszínvonalára voltál jó hatássall, hanem rám is! 🙂

  350. Csaba (Ad: Az olaszliszkai) szerint:

    Nagyon érdekes a legújabb írásod is. Borbély Szilárdot személyesen is ismertem. Abban a gimnáziumban tanult és végzett, ahol én is dolgoztam, de nem én voltam a magyartanára.
    Amikor Szilárdnak megjelent a nagy sikert aratott Nincstelenek című regénye, én, akiben erős indulatokat kavart, a következőképpen reagáltam rá. Neki is elküldtem. Nem hiszem, hogy rövid idő múlva elkövetett öngyilkosságában az én levelemnek (nem is válaszolt rá) szerepe lett volna. Nem tudom, olvastad-e a regényt… Én végigszenvedtem. Egyszer. Többször képtelen lennék akár bele is nézni. Ettől függetlenül Szilárd tehetségét nem vitatom. Csak sajnálat és szeretet van bennem iránta. Ezt neki is megírtam.

    Idézet az írónak írt levelemből:
    Elolvastam Borbély Szilárd könyvét. Késő este volt, amikor befejeztem. Utána nem tudtam elaludni, annyira felkavart. Undort, fájdalmat, de legfőképpen szánalmat éreztem. Nem a brutálisan naturalista tartalom, nem is az ábrázolásmód miatt, mert az eredeti és érdekes, hanem a csak egy öröklötten beteg ember által láttatott, nem létező, ember alatti világ miatt. Ami nincs, és nem is volt soha. Csak egy morbid, vak bensőjű ember fantáziájának a szüleménye. Szándékosan nem használom a lélek szót, mert arról nem lehet beszélni. „Jól ismerem ezt a világot”- írja Móricz a Hét krajcárban. Én is ismerem azt a világot, amit az író ábrázol. (…) A Borbély által egyoldalúan látott és ábrázolt világból éppen az hiányzik, ami a világot világgá teszi, a fény, a szeretet fénye és melege. Jánkmajtis, hiszen róla van szó a könyvben, közel sem olyan, mint amilyennek, és ahogyan a szerző bemutatja. Aki – és a könyv hőse ilyen – a szemével csak a mocskot, a szennyet, a sarat, a trágyát, az orrával csak az ürülék, az izzadság, a hányás bűzét, a fülével csak a trágárságot, a nyelvével csak a keserűt érzékeli, az nyomorék, beteg ember. Szánalmas és sajnálatra méltó. Jánkmajtis egy eredeti, karakteres és szeretetre méltó település. Tele van nagy formátumú, értékes, lelkes emberekkel, akiknek „virág nő a szívében”, akik boldog emberek,. akik a párttitkárok és téeszelnökök korában is éltek, szerettek, lelkesedtek. Szerették egymást és az állatokat is. Tudtak simogatni, ölelni, csókolni, hangosan jókat nevetni, embernek lenni. Én is ismerem azt a világot. A könyv minden szavát értem, ismerem. Csak azt nem értem, hogy a húgy, a szar, a fos, a fing és a hányás mellett hol vannak az értékesebbek, a „kis babalyánytyúkok”, a „legénybogyók” és a többiek. A jánki emberek szavainak ugyanolyan édes illata van, mint egy tavaszi, boldog rétnek, egy valódi szénakaszálásos, berkes, virágos, csobogó érpatakos magyar mezőnek. Az én jánkmajtisi barátaim szerint szaga van a sírásnak, a szónak, a fiatalságnak, a nagy vágyaknak és indulatoknak, sőt még a családi veszekedéseknek is. Szaga, nem pedig bűze. Ők el tudták, és ma is el tudják hitetni velünk, hogy „néz az udvar”, „nevet a kapu szája”, „kacagnak a vadgesztenyefák”, s a szomszéd szőke bajsza is „csapzottan kacag az orra alatt.”..…A szavaik mint a rigófütty csattognak, amit mondanak, úgy hatnak, mint a természeti képek, s beszédükben egy-egy valóságos természeti jelenség, vihar és szélfúvás és napsütés élnek. A napsütés, a fény, a fény, a fény. (…) „Beaty is truth, Truth is beaty, that is all…”. A szép igaz, s az igaz szép-írja Keats. Ez a könyv rút. Nem azért, mert csak az ocsmányt mutatja be, hanem azért, mert e miatt az egyoldalúsága miatt hiteltelen írás. A könyvből hiányzik a „torkig jóllakott érzés”, a „madárcsirippes hajnal”, a „surján fácska”, a „nagybugájú napraforgó”, az „irdatlan nagy vadkörtefa”, az emberi nyelven beszélő „aranyforgó, álombögyű madár”, a „kóbori kis méhecske” és a „szaporalábú hangya”, summázva: maga az igaz szó: „a cseppentett, tiszta, színméz igazság”. Hiányzik az ég „kacagós kék teteje”, a „sistergő napfény”, és hiányzik az a szem, amely „felsikolt örömében”, ha szépet lát. Borbély Szilárd könyve nem a szépet látó, hanem a vakon született, a szépet soha fel nem ismerő, ember alatti ember munch-i sikolya.

    • balazsge szerint:

      Azt hiszem, hogy irodalomtörténeti szempontból is nagyon érdekes lehet ez a bejegyzés. (És főleg az, amit kihagytam belőle – mert hogy bizonyos dolgokat olykor kihagyok a honlapra írt szövegből.)

  351. Tánczos Tibor szerint:

    Tisztelt Balázs Úr -úr! (kis ú vagy nagy Ú)

    Két kérdésem van Ön felé.

    1. Mint a címzésben is olvasható nehezen tudom elfogadni, hogy a tulajdon név után a megszólítás nagy betű legyen az “úr” Egyrészt azért mert, az én véleményem szerint, amennyiben “Úr” az egy tulajdon név, másrészt, ha “úr” az olyan, mint egy beosztás. Mint jelen esetünkben. PL: Géza bácsi, XY igazgató stb. Ha nagy Ú-val kell írni, úgy a helyesírási szabály véleményem szerint nem következetes.

    2. Egyettért e azzal, hogy a sebesülést csak fegyver által lehet szerezni. (Egy lőfegyverrel megsebesítették, egy vad megsebezte…stb)Közúti baleseteknél hallom a rádióban, hogy ennyi, meg annyi a sebesült. Ez számomra megmosolyogtató. Arra gondolok, hogy a baleset résztvevői,még utána verekedtek? Ebben az esetben véleményem szerint a sérülés lenne a megfelelőbb kifejezés.

    Megosztaná velem erről a két kérdésről a véleményét.

    További munkájához jó egészséget kívánok!

    Köszönettel, és üdvözlettel:

    T Tibor
    (Lassítottam levélírásom tempóján, nem úgy mint az előző levelemben! 🙂

  352. Szilvási Csaba szerint:

    Tisztelt Ábrahám Zoltán! Mivel Balázs Géza professzor úrnak nincs szüksége “nyelvügyvédőre”, én sem szeretnék a foga(da)tlan prókátor szerepkörében tetszelegni, de nem állhatom meg, hogy vitába ne szálljak az ön bírálatával. Ha az idő linearitásában nézzük a dolgokat, akkor Önnek valóban igaza van. Legközelebbi időpont csak egy van. De jelen esetben nem csupán egy műsor-sorról, hanem egy (szerencsére óriási) műsorkörről van szó, amelyben (ahogy beszélhetünk a legszegényebb családokról, a legközelebbi barátainkról)igenis vannak legközelebbi (jelen esetben az összes decemberi között a december eleji) műsorok is. A legközelebbi műsoraink esetében a professzor úr – ahogy én is – olyan, a közeljövőben sorra kerülő adások egyikére gondol, amelybe (majd később dől el, hogy melyikbe) az érintett kérdés – a téma azonossága vagy hasonlósága miatt – beilleszthető. Örülök, hogy a nyelv önnek is “élet, szentség, sőt istenség”, és ha most más is a véleményünk, ( remélem, egyikünk sem együgyűen) egy ügyet szolgálunk. Abban a reményben, hogy idővel majd a közelebbi (akár a legközelebbi) barátaink közé sorolhatjuk egymást, nyelvbaráti, nyelvtestvéri üdvözletemet küldöm: Szilvási Csaba.

    • Ábrahám Zoltán szerint:

      Kedves Szilvási Csaba! Köszönöm a véleményét, de mint Balázs úr is ki szokta javítani műsorában a hibákat, szerencsésebb lett volna, a hamarosan, nemsokára visszatérünk a témára fordulat használata. Én nagyon örülnék, ha rádióban az elmúlt évek során ez lett volna a legnagyobb hiba, de sajnos a műsorvezetők, riporterek nyelvhasználata csapnivaló. Ilyet is hallottam már, a nagy halak miért kerülik el a büntetést, ha rossz fát raknak a tűzre? Tökéletes képzavar. Szerintem be kellene írattatni őket kötelezően agy helyes beszéd, intonálás tanfolyamra, hogy amit Balázs úr esténkét öt percben megpróbál rendbe rakni, ők ne rombolják egész nap.

      Üdvözlettel:

      Ábrahám Zoltán

  353. Ábrahám Zoltán szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    Ma 2015.11.27.-én hallgatva a Tetten ért szavak műsorát, nem hittem a fülemnek! A szólások eredetéről beszélt partnerével, és a műsor végén azt találta mondani, hogy a partnerrel visszatérnek a témára legközelebbi adások egyikében!
    Viszonylag rendszeresen hallgatom műsorát, amiben a nyelv helytelenségeit használókat ostorozza, sokszor igen szellemesen. De ez a mai kijelentése fejbe kólintott. A kérdés ugyanis az, hogy hány legközelebbi műsor van, melyek egyikében visszatérhetnének a témára? Hát csak egy legközelebbi műsor van, és ennek nincs egyike.
    Ne aggódjon, továbbra is hallgatom műsorát (…)
    Vagyunk így néha, apró hibák becsúsznak, de nem mindegy, hogy hol, és kinél.

    Tisztelője:

    Ábrahám Zoltán
    Székesfehérvár

  354. Most e percekben emlékezett meg a “tetten ért” Lőrincze Lajosról. Nem messze tőlünk (Halimba) Szentgálon született, s mi szájtátva hallgattuk a ’60-as években az anyanyelvi műsorát. Ha elkezdődött az ő jellegzetes beszédével, bakonyias hangképzésével a rövid “Édes anyanyelvünk…”, a szüleim is csendre intettek bennünket, mert ők is figyelmesen, értőn hallgatták. Így mi is a bátyámmal. (ő 4 évvel idősebb, mint én) A műsor után pedig beszélgetéssel továbbfűztük a hallottakat.. .Még erről is szólhatott volna…, jöttek a szüleim gondolatai a kibővítésre. Műsorával formálta a köznyelvi beszédet, a nyelvi ízlést. Ez is egyfajta nyelvi nevelésnek tekinthető. A rádió kezdte, a családban folytatódott. Pedig egyszerű, – de a szépre, jóra fogékony – szüleink voltak. Az emberek, a gyermekek is szebben, igényesebben beszéltek általában mint ma. Kevesebb durva beszédet lehetett hallani akkor. Ha Lőrincze rádiós nyelvi munkásságára, közérthetőségére gondolok, “megnől az ember szíve”….Eddig nem gondoltam rá, de most úgy vélem, hogy Lőrincze Lajos rövid “édes anyanyelve” és a “tetten ért ” között van némi párhuzam. Remélem még sokáig lesz ez utóbbi műsor!

  355. Karácsonyfát nem állíthatnak, de a müezzinek szólhatnak, a köztereket elfoglalhatják a mozlimok. Micsoda kerge világ a miénk!

  356. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    örömmel hallgatnánk elöadásodat (több év után ismét) Grácban is…

  357. Mohácsi Joli szerint:

    Boldog születésnapot kívánok (október 31.), és köszönet minden “5 perces” rádióműsorért, és a Napló-olvasásért. Boldogságot. Szeretettel. (Ismerős)

    • balazsge szerint:

      Köszönöm a kedves jókívánságokat. Különösen jól esik ismeretlenektől, akik “csak úgy” követik munkásságomat. Ennél nagyobb öröm élő alkotó embert nem érhet. Szívből kívánom Önöknek is ezt az örömöt. BG

  358. Tőzsér Ágnes szerint:

    Kedves Géza, Isten éltessen sokáig jó egészségben!

  359. Csaba szerint:

    Kedves Géza!
    A mai Maradj talpon című Gundel Takács műsor egyik feladványa a Tetten ért szavak volt. Egyik versenyző sem találta ki. Az egyik lepottyant, a másik elvesztett egy passzot miatta. Búúúúúúúúúúták.
    baráti üdvözlettel. Csaba.

  360. Felismertetted velem, amit eddig talán még senki sem vett észre, hogy (MozART, MoZART) a nagy zeneszerző-előd nevében egyszerre foglaltatik benne a művészet francia ART-ja, és a finom, zsenge, törékeny, gyengéd, kíméletes, tapintatos jelentésű német ZART szó.
    Jeanny című írásod ÉLET és (jól) ÉLT kulcsszavaival az érték pusztulásán keresztül is átragyogtatod Ady “aki él, az mind, mind örüljön, mert az Élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” szavait. Köszönjük a felemelő ÉLményt.

  361. Sz. Tóth Gyula (Ad: Határokon) szerint:

    Ha már ezen a fórumon meg lettem szólítva a „Határokon” című jegyzet nyomán:
    Kedves… kicsit furcsa, a helyzetben talán illő… CsT!
    Köszönöm figyelmes sorait. Tudjuk, azért jóval többről van szó, itt van mindjárt a Szerző újabb két bejegyzése, melyek továbbviszik a témát. A blogkereteket meghaladja a bővebb kifejtés, lenne hozzá kedvem. Majd máskor, máshol folytatom. Az világos, hogy filozófiai alaptételekről van szó. És alapállásokról. Más ez a „világban-benne-levés” – világjáró világlátás, kultúrákból felkészülve, kultúrák helyszínén. Balázs Géza nem víziókkal telítve igyekszik saját magát belevetíteni a történelembe, nem akarja „társadalmasítani önmagát”. Vannak, aki így tesznek. Megérne egy gondolatfutamot tenni a Felvilágosodástól, a Tanácsköztársaságon át, ’45 utáni megállókkal, a mai napig. Forradalom helyett most cunamik vannak, „új cunami” éppen. Vannak, akik forradalmi helyzetként kezelik, messze a helyszínektől (s nem olvasnak Koránt). Aztán, ha nem sikerül az „eszméket hétköznapi életté váltani”, arra keresnek választ: miben tévedtek. Talán abban, hogy túlságosan és kizárólag elvont területeket járnak körbe, és így nem sikerülhet a társadalmon kívüli „öntársadalmasításuk”. Aktuális és nagyon tanulságos elővenni Sinkó Ervin „Optimisták” című regényét (Dömölky János remek filmet készített belőle), illetve a róla szóló ismertetést (lásd A magyar irodalom története a Híd írói köre http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/480.html).
    Balázs Géza a világot nem a saját maga és a társadalom közé kiépült csatornákon keresztül szemléli, a világot hálónak tételezi, amit föl kell térképezni, a benne-létet szervesen, komplexen éli meg. A kultúrák hálójában szerzett matéria sajátja, átfogó, hiteles tananyag: közvetíti. Tanít, ír. Matériája így lesz elmélet. Ez a gazdag tudásállomány egységbe foglalt, rugalmas, folyamatosan bővül, mozgósítható, használható. Mint a mesteremberé.

  362. Fehér István szerint:

    Tisztelt Professzor Úr!

    Rettenetesen zavar a sajtóban járványszerűen terjedő
    görcsös migránsozás.Nem volna-e helyénvalóbb menekülőt,
    vándorlót,bevándorlót,áttelepülőt mondani?

    Büdzsézünk,rátázunk,trendezünk,tenderezünk,remotozunk,
    classicozunk,médiázunk,projektezünk,menedzsmentezünk,
    rezidensezünk – szerintem szükségtelenül erőltetjük
    be a mi gazdag kifejezőerejű magyar nyelvünkbe ezeket a
    nem csupán idegen,hanem ronda hangzású szavakat.Ellenérv-
    ként azt szokták felhozni,hogy az idegen szavak színesí-
    tik a nyelvet.Csak az a baj,hogy lassan már nem marad mit
    színesíteni.

    Üdvözlettel : Fehér István

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Fehér István!
      Tiszteletreméltó az a törekvése – én magam is egyetértek ebben Önnel – hogy nyelvünket a káros külső (be)hatásoktól meg kell védenünk, de bele kell törődnünk, hogy az idegen szavak használata sok esetben elkerülhetetlen (például a rádióra nincs kifejezőbb, “jó magyar szavunk”, és a telefon sem lett általánosan távbeszélő). Szerintem az Ön által javasolt menekülő, vándorló, bevándorló, áttelepülő szavak közül önmagában egyik sem fejezi ki úgy a lényeget, mint az azok összes jelentését ( leginkább a lényeget, idegen szó voltával is az “idegenséget” hangsúlyozó) magában foglaló migráns szó. Mi lenne, ha “testvére”, az emigráns szó helyett minden esetben a “hazáját (főként politikai okokból) elhagyó, önkéntes száműzetésbe vonuló, kivándorló” ( a politikai okokból helyett pedig “az állam uralkodó osztályának vagy pártjának, illetve pártjainak az ország kormányzásában követett irányával való egyet nem értés miatt”) kifejezést használnánk? „Nyelvünket nincs okunk félteni az idegen szellemtől” – írja Kosztolányi, anyanyelvünk egyik legnagyobb művésze és gondos ápolója. Higgyünk neki. De gustibus non est disputandum. Hozzászólásomat ne tekintse afféle “kinyilatkoztatásnak”. Távol áll tőlem a kioktatás szándéka is. Anyanyelvünknek én magam is csak egy jelentéktelen (de Önhöz hasonlóan lelkes) szolgálója vagyok.
      Nyelvtársi” üdvözlettel:
      Szilvási Csaba.

  363. Sz. Tóth Gyula (Ad: Határokon) szerint:

    Átjáróház az egész világ. Ezt villantja fel a határokon átkelő néprajzkutató, a folyton mozgásban lévő utazó. A tapasztalt vándor hitelességével összesíti élményeit. „Egy ország demokráciaszintjét jórészt a határon való belépéskor tesztelhetjük.” Így kezdi. A hivatalos papírokkal, a legálisan utazókról beszél – vízum, útlevél, oltás, költőpénz, csomagsúly, várakozás, várakoztatás, udvariasság, udvariatlanság. A szigorúan szabályozott, a kötelező demokrácia a szabályosan utazót is megviseli, külföldön is, itthon is. (Említhetném a saját repülős akadályfutásunkat: a bőrönd mérete, alakja és súlya (!), a tubus nagysága, a spray, ami eldobandó, ha nem, hát elveszik, az ásványvizes palack mint terrorveszély satöbbi.) Azért vannak üde kivételek, a grúz fogadó marketing kedves gesztussal megkínál: Isten, hozott! Légy a vendégünk! A határokon az utas néha elakad, vannak, akik (ezen) fennakadnak, Géza továbblép. Nem felejt, jegyzetel, dokumentál. Megpihen, aztán újra nekilódul, át a határokon. Valamire kíváncsi, noha nem tetszik neki sem a vegzálás, de nem ragad le, továbbáll. Már hetedhét országon túl jár, néha felkapaszkodik a poros helyi buszra. Aki nem hiszi, járjon utána. A cikkhez argumentált fotón éppen a Honduras helységnévtáblát támasztja büszkén. Elégedettnek tűnik, noha bizonyára fáradt. A kultúrák vonzzák. Mindig visszajön. Hogy honnét jutott eszébe ez a nagyívű történet? Hát, elidőzni kicsit, körbejárni muszáj, s elgondolkodni a dolgokon. Mielőtt nekivágunk.

    • CsT szerint:

      Kedves Gyula! Meghatóan kedves, élvezetes, remek az írása. Tele van a nyitott szemmel, szívvel-lélekkel utazó – jóval több, mint egy átlagos globetrotter – iránti szeretettel, empátiával.

  364. Nem a Szombathely c. íráshoz, hanem a nap szavához van hozzászólnivalóm. A nap szava szerintem a pengés drót, a gyoda. Utóbbi nem szleng, hanem mozaikszó. A gyors telepítésű drótakadályból zanzásított kifejezés. Bárcsak soha ne ismertem volna meg őket.

  365. Ismét egy remekmű. A Szombathely regénye zsenialitásod újabb bizonyítéka! A magamfajta stiliszta úgy érzi magát, mint egy modern Aladdin, aki egy szezám nyílj ki-kattintással belép az internet (szó)kincsekkel teli csodálatos, “balázslatos” honlap-barlangjába, és nem tud betelni azzal a sok gyönyörűséggel, amelyet ott példás rendbe rakva lát. Micsoda szavak és szókapcsolatok! A koncepciós fegyelmi, az árnyékhatalom, a kitérős villamos, a kimustrált tank, a nyomós szél, az egyetem nyúlványa és az alliteráló, muzsikáló Bécs-Budapest, négerkocka- népművelő, haladó hagyomány- hangulatjelentés között egy eredeti neologizmus, az egész írás kulcsszava, a szombathelyizmus!
    Csupa érték, gondolat-érzés-hangulat-írás. Tökéletes. Tele lélekkel. Árad bennem tőle az irántad kezdettől fogva érzett csodálat és szeretet. Felékszeresítetted, felragyogtattad a mai a napomat is.
    Köszönöm.

  366. A. Szabolcs (Ad: Tolerancia) szerint:

    A Tolerancia című jegyzeted nagyon érdekes, elgondolkodtató. Az én ifjúkorom óta – elfogadás vagy elutasítás kérdésében – sokat változott a világ. Szülőhelyem közgazdasági technikumából eltanácsolták volna azt a leányt, aki lakkozza a körmét vagy rúzsozza a száját. Pár éve az igazgatóm azt kérte tőlem, hogy, mint osztályfőnöke, bírjam jobb belátásra orrkarikát viselő tanítványunkat. Ti vettétek fel – mondtam neki- és különben is megítélés kérdése, hogy mi az extrémebb, egy arany orrkarika vagy nyolc ezüst fülbevaló a bal fülben. Mert egy másik leány azzal “ékeskedett”. Nem kellett sokáig foglalkozni a kérdéssel, mert a két hölgy rövidesen kimaradt az iskolából. Nem az ékszereik miatt, hanem – mivel nem tanultak tisztességesen – a később egyik legkedvesebb osztályommá vált “csapat” tagjai kiutálták őket. Pályakezdésem idején áldott emlékű, drága jó igazgatómat felháborította, hogy bejárok a tornaterembe “gyűrűzni”, “nyújtózni” és “kötelezni”. “Csak a majom mászik a kötélre” -mondta. Az pedig, hogy a szinte velem egyidős fiúkkal ( én 22 éves voltam ők – Bányaipari Aknászképző Technikum voltunk – 17-22 esztendősek, sőt nálam idősebbek is voltak a diákjaink között), együtt futballoztam a kollégium pályáján, még kevésbé tetszett neki. “Gatyára vetkőzve focizott” címmel (az újságírónak erről is szóltam) meg is jelent rólam, a “tanár úrról” egy írás az Ifjúsági Magazinban. A kezébe került folyóiratot lobogtatva előttem, sérelmezte is aranyos főnököm, hogy ezáltal a “konzervatív direktor” képét alakítottam ki róla.
    Ami a toleranciát illeti, a szép férfitest látványa, mint esztétikai élmény, főleg szoborban, pozitívan hat rám, de az élő hím “body-val” való érintkezés már jóval kevésbé. Ezért nem űztem volna, mint sportot, a birkózást sem. A kollégium pályáján gyakran együtt focizott velünk egy olyan fiú – többnyire meztelen felsőtesttel játszott, és majdnem mindig az ellenfél csapatában – aki “furakodó” típus volt. Mindig kerültem a vele való testi kontaktust, mert amikor hozzám ért izzadt, hideg felsőtestével, olyan érzésem volt, mintha egy hüllő érintene meg.
    Igen, a világ változott. Vannak olyan férfiemberek is, nemcsak nők, akik nyíltan vállalják, hogy “melegségre vágynak”. Van, aki még büszke is rá. Az ókori görög és római “nagyok”, férfi tudósok, filozófusok,közül többen fiatalember szeretőt tartottak, s azt vallották:hogy “legszebb a fiúszerelem”.
    Az ő szavaikkal élve: “de gustibus non est disputandum”.

    Az általad megírt sztori azért érdekes, mert a tőled megszokott módon nagyon finoman, okosan és elgondolkoztatóan “hozod”.. Azzal, hogy nem foglalsz állást, – nyitva hagyod a kérdést, a konklúzió megvonását a konkrét “tanár-diák kérdésben” is az olvasóra bízod – felkavaró élményt adsz most is.
    Remek kis írás. Sokáig visszhangzik majd bennem. Azért, is, mert nem tudok kikristályosodott véleményt formálni a benne foglaltakkal kapcsolatban..

  367. Alkonyi László szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az utóbbi hónapokban tűnt fel, hogy mennyire elterjedt a köztelevízióban a “mai nap”, a “holnapi nap”, a”mai nap folyamán”, a “holnapi nap folyamán” vagy a “délutáni nap folyamán”. Előbb csak az időjárás jelentésben találkoztam velük, mára viszont elképesztően elharapództak és szinte minden tudósításban találkozom velük. A ma, holnap, vagy délután határozók helyett, az ilyen feleslegesen terjengő kifejezések használatának semmi értelme. Meggyőződésem szerint ezek a kifejezések kódolják gondolkodásunkat, és a letisztultság helyett az okoskodó, de igazi tartalmat nem hordozó mentalitást erősítik. Nekem annyira zavaró ez a jelenség, hogy azonnal hitelteleníti magát az üzenetet is. Nem lehetne valamit tenni, hogy ezen kifejezések visszaszorítása érdekében?
    Üdvözlettel
    Alkonyi László

  368. Kékedi József (Ad: Jancsiszög) szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    A mai műsorodban taglaltad a jancsiszöget. Vártam, ugyan elhangzik-e az amit én ismerek. Nemtörtént. Amit én tudok, azt direkt a kerekek alá készítik. A következő módon: egy szög fejét levágják, három részre osztják. Az első harmadot 90 fokban meghajlítják, az utolsó harmadot is 90 fokban, de oldalra. Így ha azt az útra dobják, két oldal fekszik, a harmadik mindíg felfelé áll. Remélem érthető?

  369. Luzan Katalin szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Volt szerencsém Önnel találkozni, mármint a Kossuth Rádió révén, egy nyelvművelő műsor kapcsán, ahol nyertem is egy könyvet az Ön dedikációjával. Írtam már a rádiónak is, facebook-on is próbáltam kiabálni, de nem hall engem senki. S attól félek, hogy mielőtt felébrednénk, elfogadják az “egyenlőre” szót úgy, ahogy manapság használják. Én erdélyi vagyok, Temesváron élek, és ahányszor hallom, leizzadok. Honnan a csudából lett egyelőre egyenlőre?? Egy országos kampány segítene talán, vagy “egyenlőre” túl el vagyunk foglalva a menekültekkel? Csak kérdeztem, mert kifogás mindig akad.
    Tisztelettel, Luzan Katalin

    • balazsge szerint:

      Kedves Luzan Katalin, hasonlít a két szó, nyilván ezért könnyű keverni. Az egyenlőre (egyenlő alakúra) jelentése is elhomályosodott. Én is úgy látom, egyértelműen az egyenlőre áll győztesre… Üdvözlettel, BG

  370. Németh Rezső szerint:

    T. Balázs Géza!

    Engem az zavar , hogy infantilis világunkban az állatok “gyerekkori” neveit használják csak még diplomàs riporterek is. Pl. :boci a tehénre , sőt a borju az meg kistehén , csirke a tyúkra , malac a disznóra stb. Hallottam már az anyakocára az anyamalac kifejezést is. Ne akarjuk paraszt származásunkat túlkompenzálni. Ahogy a szombathelyi riporter se próbàlja minden e-hangot egyformán mondani mert nem fog sikerülni. A szegediek se mindenhol ö-t mondanak. És ugyanott nem ahol mi is más e-t mondunk. Tehát a mi nyelvünk az eredeti és nem az asszimilàns idegen török utàni középmagyarországi!

  371. Kedves Professzor Úr!

    Olvastam a Magyar Nemzetben a tiszai túrázásról szóló cikkét és én is elszomorodtam. Teljesen egyetértek a professzor úrral: ilyen környezetben zajt, káromkodást elviselni valóban nem lehet. Nem azért megy ki az ember a természetbe, hogy beszűrődjenek a társadalom visszásságai. Valamikor én is jártam kajakkal a Tiszán, körülbelül onnan indulva, mint professzor úrék. Akkor még békés és biztonságos volt a környék, s valóban elmerülhettünk a természet szépségében és a csöndben. Sajnálom, hogy ennyit változott a világ. Amit cikke végére írt, nagyon elgondolkodtató: igen, a durva kezek, és az álom-bakó. Ady egyik legdrámaibb szava ez utóbbi. Tanítom ezt a verset, de ezt a kifejezést nem értik diákjaim, viszont mindig türelmesen elmagyarázom nekik, mert érdemes, mert rettentően kifejező

  372. A nyuszika meg a róka mennek az erdőben.
    A nyuszika a tóhoz ért, a róka meg valamennyire a villanyszereléshez!

  373. Olvasva feltáró cikkedet (felsőoktatás Magyar Nemzet), olvasva a blogbejegyzéseket, meghallgatva nagy ívű előadásodat a Tokaji Írótáborban – elámultam: mennyi munka, micsoda lélegzet!
    A felvázolt kép nem rózsás – óhatatlanul. Ehhez vegyük a mindennapi tapasztalatainkat, vegyük Csejtei Dezső két írását (M.N., július 30. és a mait), kész a kórkép.
    És mit mondhatnék erre: “Minden jobb ember életének legfájdalmasabb időszaka az, melyben meggyőződve magas terveinek kivihetetlenségéről, egoizmusra kényszeríttetik, s kik előbb az egész emberi nemet vagy legalább hazánkat akartuk boldogítani, vérző kebellel egy kis szerencsét keresünk önmagunknak” (BG, augusztus 15.).
    Mindent összevetve ezt: Félre bánat, félre bú… Válogatás a magyar népzene vidám, mulattató anyagából. (Zenei Intézet)
    http://www.nyf.hu/enek-zene/node/241
    Ez nem magánemberi attitűd, bú és felejtés, időnként a társadalomtudós is nótázhat, tevőleges reménykedését nem feladva.

  374. Nem is gratuláltam még év eleji tréfádhoz. A blogodat rendszeresen olvasom, a mobiltelefonomra automatikusan érkeznek a friss bejegyzések. Olvasás után törölni szoktam, így már nem emlékszem minden részletére, de egyik bejegyzésed arról szólt, hogy valamin felháborodva elhatároztad, egy darabig nem írsz. Először nem vettem komolyan, de mikor már napokig nem érkezett új bejegyzés, kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy írok pár megnyugtatónak szánt sort. Telt-múlt az idő, újabb és újabb feladatokat szállított az élet, de közben néha fogalmazgattam magamban a majdan elküldendő levelem sorait. Aztán – mire már időszerűtlennek éreztem befejezni a fejben írt levelet – lehullt a lepel: egy közép-amerikai expedíció volt a hallgatás igazi oka. Kíváncsi lennék, hányan dőltek be hozzám hasonlóan a remek fedőtörténetnek!

  375. Sz. Réka (Ad: Publikációk) szerint:

    Kedves Balázs Géza!
    Gratulálok a felsőoktatási kompetenciákról szóló írásához! Remek stílusban ír arról a teljesen abszurd helyzetről, ami már egy ideje jellemzi az egyetemeket. Tökéletesen egyetértek azzal is, hogy a felsőoktatásban ne a minimum legyen a cél. Miért nem egyértelmű ez a döntéshozók számára?? Nem értem. Illetve sajnos értem…
    Egy fővárosi gimnáziumi tanár

  376. Kékesi Katalin szerint:

    Kedves Tanár Úr!
    Bár igyekszem nem kihagyni a Kossuth-on elhangzó 5-perceit, nem emlékszem rá, hogy az alábbi problémát – szerintem: helytelenséget – vki tollhegyre tűzte volna. A múlt idejű melléknévi igenév igen gyakori, engem nagyon zavaró módjáról van szó.
    Az I. kerületi Horváth kert Haydn-emlékművén ez olvasható: “… a Magyarországon működött nagy zeneszerző…” Kossuth- rádióbeli idézetek: “A hitelt fel nem halmozott önkormányzatok…’, “… a nemzetközi karriert befutott szakértő…”, “…a merényletet elkövetett terroristák…”, “…a bérletet váltott szurkolók…”. Ezekben az esetekben nem a jelen idejű melléknévi igenevet kellene használni, vagy mellékmondattal tenni helyére a dolgokat??? vagy: ezt is meg kell szoknunk, mint oly sok mást, amitől – legalábbis mi, idősebbek – igencsak ódzkodunk.
    Kíváncsian várom válaszát (amikor ideje engedi),
    őszinte elismeréssel
    Kékesi Katalin

  377. Kedves Géza!

    Örülök, hogy az olvasóidat most is az értékek irányába orientáltad. Kosztolányi gondolatait – „Szeretem a mesterembereket. Szememben ők az igazi emberek. Legalább valamit tudnak kitűnően, sokkal jobban, mint mi. Élvezem szaktudásukat. Úgy érzem, hogy én, az avatatlan, a kontár egy családi körbe pottyantam…” – sugallod.
    Én is szeretem a mesterembereket. Hogy jobban megismerjem a különböző szakmákat és képviselőiket, eleinte csak kedvtelésből, később azonban – a nagyszerű emberekkel való találkozás és a velük kapcsolatban szerzett csodálatos élmények hatására – szinte már szenvedélyből, az ország legkeletibb csücskétől egészen a Dunántúlig, számos iparost, kézművest, népművészt felkerestem, elsősorban olyanokat, akik „tapasztalásának tárháza” gazdagon megtelt, akik úgy tékozolják magukat, hogy közben teremtenek, mint az isten. Fantáziájukat logikussá nevelik, s így alkotóerőt nyernek. Minden szavuk, amit kimondanak, minden tettük, amit elvégeznek, magvetés
    E látogatásaim alkalmával, az engem is formáló, gazdagító, „feltöltő” sok-sok pozitív szakmai és emberi élmény hatására felmerült bennem az igény, hogy azt az óriási anyagi, szellemi és erkölcsi értéket, amelyet a becsületes alkotómunkával eltöltött, példaadó életük során a mesterek megteremtettek, illetve képviselnek, könyv formájában is jó lenne közkinccsé tenni. Két könyvem is napvilágot látott a mesterekkel kapcsolatban: A teremtő emberi kéz és A kéz, az ész és a szív.
    Fabricare humanum est. Az alkotás emberi dolog. A tevékeny ember számára, aki fantáziáját logikussá neveli, s ezáltal alkotóerővé alakítja, egy nap sem hosszú. Aki a kezével dolgozik, az kézműves, aki manuális tevékenységéhez a maga alkotó szellemiségéből is hozzá tud tenni, az mester, aki pedig újat teremtő fantáziájának fényéhez a szíve melegét is képes adni, és életét a munkájában tovább tudja élni, az művész.
    Drága Barátom! Kedves Géza! Mindig újat teremtő fantáziádhoz adott “szívmelegeddel” Te is igazi művész vagy.
    Az ember élete attól erős, attól gazdag, hogy más emberéletek vannak beleszőve. Ahogy a szem önmagát nem látja csak más tárgyakról visszavert sugarak által, mi is más emberekkel való lelki találkozásaink által ismerhetjük meg igazán önmagunkat.
    Nekem te is egyfajta tükör vagy, aki nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen vagyok, hanem azt is, hogy milyennek kell lennem, hogy méltó lehessek hozzád és magamhoz.
    „Varga a kaptafájáról, fazekas a korongjáról szívesen beszél”- tartja a közmondás.
    A kézművesekkel, az anyag mestereivel és művészeivel élvezet együtt lenni. Mindegyikük „homo discurrens, „beszélgetős ember”. A mesterek a legnagyobb örömmel állnak meg munka közben, hogy eladomázzanak, vicceljenek, szóban és mozgásban kiélvezzék a percnyi örömet, amit meg tudnak ragadni. Ezért könnyű velük együtt gondolkodni, belehelyezkedni a dolgukba, sorsukba, lelki életükbe.
    Mert ezeknek a szakembereknek – akik valamennyien a „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” és „Az élet mindenkinek kivételes, szent örömül jön” Szophoklész, illetve Ady által megfogalmazott igazságát erősíthetik meg bennünk – élete a munka, az egyetlen szentség a teremtésben A munka, ami Voltaire szavaival „arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt és a szükséget.” „A tevékeny ember számára egy nap sem hosszú”– vallotta Seneca.
    Kedves Géza! Lelkileg most is “egy húron pendülünk”. A szó jó értelmében. Köszönöm, hogy ismét az emberi értékekre hívtad fel a figyelmet. Nagy örömet szereztél az írásoddal. Egy Vörösmarty-idézetet is eszembe juttattál vele: “Nagy az, ki a hazát naggyá teszi…Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen míved hazánk nagy építményiben. Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot, sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen, naggyá, magassá, mint a Tátrabbérc.(remélem, pontosan idéztem emlékezetből is).
    Baráti szeretettel. Csaba.

  378. Reviczky Gyula szerint (nagyon szeretem, közel áll hozzám a költészete) “a világ csak hangulat”. “Tavasz volt, édes, szelid ábránd Himbálta ifju szívemet, Örök tavasznak, szerelemnek Álmodtam én az életet. Madár dalolt, akácz virágzott, Mikor először láttalak, Virágos rét fölött repültek A sárga cserebogarak”-muzsikál bennem kamaszkorom óta az egyszerűség gyönyörűsége.Most Te – mert valójában költő vagy – egy gyönyörű elégiát írtál, megint egy új hanggal gazdagítva a repertoárodat.
    Nagyon tetszik.
    Baráti üdvözlettel.

  379. 🙂 Csopifogi az ubisali és csokis pali után…
    bizti, hogy tündi-bündi.

  380. Ad: http://preshaztarsasag.wix.com/preshaz
    Döbbenetes a nyelvészprofesszor diagnózisa és kétségbeejtő a prognózisa! Jómagam (iskolás gyermekek gyakorló szülőjeként) az egyetlen hatásos terápiát az iskolai magyar irodalom oktatásának gyökeres reformjában látom. Amíg az iskolában, arra alkalmas tanárok, nem tudják elérni, hogy a gyerekek örömmel olvassanak szépirodalmat (nem kötelező olvasmányokat), addig pozitív eredmény nem várható a nyelvpusztulás megállításában. Üdv.: J.

  381. Kedves Géza!
    Elszomorítóak az Én az időt című írásodban leírtak. Én tegnap a hallgatóknak az egyetemi oktatókkal kapcsolatos értékelésébe pillantottam bele, de nagyon gyorsan abbahagytam a vizsgálódást. Megdöbbentem, hogy az a tanár, aki két-három hallgatótól minden területen jelest kapott, két-három hallgatótól csupa elégtelent. A mi időnkben ilyen nem volt. Mi még tiszteltük és becsültük a tanárainkat. Lesújtott az a kétségtelen rosszindulat, amely néhány gusztustalan szöveges megfogalmazásból áradt. Milyen tanár lesz ezekből az emberekből? (remélem, semmilyen).
    Baráti szeretettel üdvözöllek.

  382. Csicsely Tamás (ad: Népvándorlás) szerint:

    Kedves Géza,
    irásodat olvasva hétvégi “élményem” jutott eszembe:
    Innsbruckból az éjszakai vonattal indúltam haza felé. A vonat érkezésére várva, kimentem a peronra. Meglepödtem, tele volt emberekkel,pedig már éjfél elmúlt. A padokat és egyéb vízszintes helyeket színes börüek foglalták el. Csomag nélkül várakoztak, aludtak vagy inkább pihenni próbáltak.
    Egyikük angolul kérdezett, hogy melyik városban vagyunk? -Innsbruckban, válaszoltam. -Olaszország? -Nem, Ausztria. Kicsit gyanusan nézett rám, majd rákérdezett: -Németország? Sajnos erre sem tudtam kielegítö választ adni, szerintem azt hitte, hogy viccelek, így udvariasan -Danke schön -el búcsúzva társaihoz ment.
    Néhány perc múlva, már a hálókocsiból láttam, hogy átmentek egy másik vágány mellé… A menetrend szerint a következö vonat 3 óra után indúlt Bregenz felé. Arra próbáltam gondolni, hogy hol lesznek 20 év múlva? Sikerül-e valahova megérkezniük? Meddig lehet egy ruhában, csomag nélkül élni? Mi lesz velük?

  383. Sz. Tóth Gyula (Ad: Nem tudunk búcsúzni) szerint:

    Szomorú szavak. Valóban, mint régi olvasónak is feltűnt, hogy jó ideje nem jelenik meg írásod a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Pedig a rendszeres nyelvművelő írások hasznosak voltak, és a „helytelenségek” felvetése ellenére (vagy éppen azokkal) vidám hangvételűek. És most az újságban is egy szomorú írás: a jó nevű újságíró a magyar nyelv hanyatlásán búsong. „Őrizni, szeretni, megtartani a nyelvet…” ezt kívánta „boglyába rakni”. Valóban nemes szándék, kár, hogy nem hívja (nem is említi) a mai nyelvművelőket, az elméletileg felkészült, szerteágazóan akciózó nyelvstratégiát, s annak szereplőit, mondjuk éppen vezető alakját, Balázs Gézát. Vagy a Kosztolányi legszebb tíz szava alapján rendezett Mi, magyarok című, tanulók, tanárok között is nagy sikert aratott kiállítást. Az újságíró költői kérdésére: „Vajon tudja-e még valaki, hogy Kosztolányi „még jegyzett irodalmárként sem volt rest (…) kezdő kollégáinak suta mondatait igazgatni?”, válaszunk: igen, mi tudjuk, kik azok, akik tudják. Azok, akik Kosztolányi tíz legszebb magyar szósorához gyűjtöttek még számos más szépet is. És azt is megnézték, a franciák mely szavakat tartják legszebb tíznek a nyelvükben. Említést érdemelt volna a Magyar Nyelv Múzeuma, amely éppen Kazinczy szülőhelyén működik és hallat magáról. A Múzeum nemrég megjelent 3. Füzetének Köszöntőjét így kezdi Debreczeni Attila, irodalomtörténész, egyetemi tanár: „Kazinczy Ferenc bizonyára csodálkozva sétálna a Múzsák Kertjében, az ő egykori otthonában. Jólesne neki, legyezgetné a hiúságát, de mégiscsak csodálkozva venné tudomásul, hogy neve a nyelv tisztaságát, védelmét zászlajára tűző mozgalmakkal, intézményekkel forrott egybe. Az ő neve lett a védjegy…” És több más mellett, ott van egy dolgozat: „Etika, erkölcs és nyelv”.
    Hát, a Magazin legutóbbi cikkének címét megidézve, zárásul, bizony kicsit másként szól: „Hej, ha élne Kazinczy…”

  384. Tisztelt Balázs tanár úr!
    Lelkes hallgatója vagyok “Tetten ért szavak” című műsorának, őszintén szólva, mint minden nyelvművelő műsornak.
    Tán öregszem, vagy mi fene, de egyre inkább hajlok arra, hogy a magyarok sem tudnak magyarul. Több vesszőparipám is van, amit szívesen kifejtek egy alkalommal, ha érdeklődésére tarthat számot.
    Ezek egyike a jelző és a jelzett szó kapcsolata a mondatban. Néha kacagtam, néha bosszankodtam, az “ideiglenes iraki kormány” fordulaton, gyakori volt a rádióban, amikor az politikailag aktuális volt. Nyilván nem a 8-9 ezer éves Irak ideiglenes, hanem az iraki ideiglenes kormány.
    Ami miatt ezt most elővettem, a múlt héten egy fontos nyelvművelődési eseményre hívta fel a figyelmet, hogy hol és mikor kezdődik a “49. Magyar Nyelv Hete”. Nyilván az esemény megnevezése a “Magyar nyelv Hete”, és így Ön nem hibázott amikor elmondat az idézetteket, de én szívesebben hallottam volna valahogy így: itt és ekkor 49. alkalommal nyílik a “Magyar Nyelv Hete”.
    Üdvözlettel: Kruzics István, Budapest

    • Szilvási Csaba szerint:

      Tisztelt Kruzics István!

      Örvendetes, hogy ennyire szívén viseli anyanyelvünk sorsát. “A magyarok sem tudnak magyarul” kategorikus megállapításával kapcsolatban azonban az a “kissé megszorítóbb” véleményem, hogy EGYES magyarok valóban nem tudnak helyesen írni és beszélni, de így, ahogy ezt mindenkire vonatkoztatva “en bloc” kijelenti, azért túlzás. Ön, aki szinte rajtu(n)k kívül-, pontosabban felettü(n)k állónak gondolja magát, szintén közéjük (közénk) tartozik. Aki nem tud arabusul, ne szidja az arabokat. Aki nem látja a sajátjában a gerendát, az ne lássa meg a másokéban se a szálkát. Bele pedig semmiképpen ne erőszakolja. Az ideiglenes iraki kormány helyett valóban pontosabb az iraki ideiglenes kormány, de hogy az ön által kifogásolt kifejezés alapján bárki is Irakot érezné ideiglenesnek, azt elképzelhetetlennek tartom. Nem az ideiglenes Irak kormányáról van szó, ahogy ön – a kákán is csomót keresve – (bele)magyarázza, hanem az egy fogalomként értelmezhető iraki kormányról. Az ideiglenes iraki kormány kifejezésben tehát – véleményem szerint – semmi kifogásolható sincs. Én semmi kivetnivalót nem találok a 49. Magyar Nyelv Hete kifejezésben sem. Sőt, számomra egyszerűbbnek, világosabbnak tűnik az “ekkor kezdődik”, mint az “ennyiedik alkalommal nyílik meg”.
      Az ön hozzászólásában akad helyesírás, illetve stílus szempontjából (“szálkák” vagy “gerendák”? ki-ki maga döntse el) kifogásolnivaló. Az még csak figyelmetlenség, hogy az elmondta helyett elmondat-ot írt, és a hibázott után nem tette ki a vesszőt, ám a tanár és az úr szavakat nemcsak udvariasságból, hanem egy szabály ( a megszólításban a főneveket nagybetűvel kell írni) alapján kellett volna másképp “indítania”. Ami a stílusát illeti, az “őszintén szólva” a szövegben fölösleges, a vesszőparipát nem lehet kifejteni (ez így képzavar) a “vagy mi a fene” pedig meglehetősen “laza” egy komoly, kritikus levélben.
      Közel sem a kioktatás szándékával, inkább a Lőrincze és a Balázs professzor urakban is mindig megcsodált alázattal fordultam önhöz.
      Üdvözlettel: Szilvási Csaba amatőr nyelvész.
      (Az amatőr jelző, amely a latin amare szeretni igéből eredeztethető, azt jelenti, hogy az illető, akire vonatkozik, szereti, amit csinál. Ebből a szempontból ön és én egyformák vagyunk.)

  385. Szerszavas szerint:

    Hú, de jó lenne a Nyelvstratégiai meglátások és kilátásokat hallani (én ugyanezt azt a címet adtam volna neki a helyedben, csak nálam kilátások és kiáltások lett volna a vége )! meggyőződésem, hogy az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb előadásod lesz. Remélem, olvashatom majd valahol.
    Érezd jól magad a “Szentélyben”is.

  386. Sz. G. szerint:

    Különös, hogy útjaink miként haladnak egymás mellett, majd miképpen térnek el s keresztezik egymást. Megdöbbentő, hogyan alakulnak át a dolgok – mert, ugye, anyag nem vész el –, s hogy minő apróságok tágítják az űrt lélektől lélekig. Noha utunk végül mégis egyazon véget ér. S ráadásul ha célunk is közös? Mi végre? Miért, hogy eszmék, tanok, előítéletek, vélemények, képzetek, büszkeség, hiúság, téves önértékelések és félreértések, holmi érdek, netán kamaszos türelmetlenség és dac ráncot gyűr a sima köteléken? Vajon miért az emberi szándék: önnön igazáról mindenáron meggyőzni a másikat?

    Magad emésztő szikár alak! Én megbántottalak. Úgy hiszem, a vétek kölcsönös. Hiszem az igazam, miként nyilván Te is a magadét. De mire megyünk a magunk igazával? Egyáltalán ez a két „igazság” igaz volt-e, vagy csupán valódi? Talán az ifjonti hév és a megélt tapasztalat nem viselte jól egymást. Az ifjúi erő sokszor képes felkavarni az állóvizet, friss szemmel nézi azt, amelynek formáját az éltesebbek már módfelett megszokták. Ugyanakkor minden hitéért és eszméjéért síkra száll, s kíméletlenül átgázol mindenen s mindenkin. A tapasztalat óva int a hirtelen tettektől, a hűbelebalázskodástól, hiszen jól tudja: nem eszik olyan forrón… Ugyanakkor nehezebben vetkezi le a szokást, s ritkábban néz ki belőle. Az ifjú nem tisztel senkit és semmit; a tapasztalt, meglehet, túlságosan ragaszkodik ahhoz, s mindenek elébe helyezi. Egymásnak feszül e kettő, s a fölös harcban tévelygők észre sem veszik: elillan mellőlük a lényeg.

    Megsebeztél, s én visszaszúrtam. De változott bármi is? Mi haszna volt? Meglehet, a szüntelen disputa megerősítést adhat, s azt üzenheti a másiknak: „lásd, bízhatsz bennem, hiszen nincs takargatni valóm!”

    Milyen más volna mindezeken immár nem megsértődni, megbántódni, nem visszamarni, csupán kölcsönös tisztelettel, de még inkább a közös ügyért – egy-egy karcsú pohár mellett – jóízűen bosszankodni. Hiszen nem a másik elismerésére vágyunk mindannyian?

  387. Szerszavas (Ad: Bábel - Fábry Sándorral) szerint:

    Remek a fábrys írásod is. Szórakoztató, érdekes, gazdag, gondolatébresztő. Fábryt én is szenzációs “fejnek” tartom. Kiváló agya van, remekül kapcsol és rögtönöz.
    A szocialista WC-kultúrával kapcsolatban van egy személyes élményem. 1974-ben Tata-tóvároskert vasútállomás “klotyójában” két “műalkotást” is olvashattam. A kézírás alapján megállapítható volt, hogy nem ugyanaz a szerzőjük. Az első: “Szarj, pirosat, kéket, sárgát, de le ne szard az árnyékszéket!” tanúsította, hogy a “művésznek” nem sok rímérzéke volt. A lopott versben összekeverte a színeket, így a kéket-széket rím sárgát-széket-re módosult, és a versike emiatt elvesztette a hatóerejét. A másik viszont felejthetetlen élmény volt: “Tied a WC, magadnak szarsz, így tanította Engels és Marx, és ha nyakig merülsz majd a szarba, kapaszkodj az életszínvonalba”.

  388. Hát ez hihetetlen!!! Éppen számítógépeztem, egy régi szövegemet néztem át, amikor valami (vagy Valaki?) arra késztetett, hogy álljak fel, kapcsoljam be a tévét, és nézzek bele az M3 műsorába. És kit látnak szemeim? Egy aranyos, kedves, ismerős kisfiút. Balázs Géz(uk)át az általam eddig soha nem látott Betűpárbaj című műsorban. Meghökkentő, hogy éppen az Édes anyanyelvünk műsorra kérdeztél rá, és az is, hogy – miután délelőtt az ámokfutó és a köntörfalaz szavak eredetén gondolkoztam – az ámok szó is előkerült. Ezek teljesen megmagyarázhatatlan dolgok. Nagy élmény volt. Még mindig a hatása alatt vagyok. Mintha valaki játszott volna velem. Adynak A kezek bábja című verse jutott most is eszembe: “Én csak bús álom-báb vagyok, játékos kezek rángatottja….”

    Annyira le voltam nyűgözve, hogy elfelejtettem képmagnóra felvenni. Nagyon sajnálom. Biztos ezt is nagyon sokszor megnéztem volna. Érdekes volt kedves, még majdnem kamasz “elődöddel” találkoznom.
    Üdvözlöm azt a kedves kisfiút is, aki azért nagyon is megmaradt benned, mind a mai napig. (Most megnéztem a holnapi műsort. Meg az egész e hetit. Hurrá, megint lesz betűpárbaj!!!! A héten, sajnos, már csak holnap. De azt már felveszem videóra.

  389. Sz. Magdolna (Ad: Mefisztofele) szerint:

    Lenyűgöző az irodalmi és a zenei műveltséged, és a stílusod is (nem csak a szereplőknek adott kalkulusod) csillagos ötös. Meghatóan gyönyörű írás. Már vagy hatszor elolvastam. Mindig jobban és jobban tetszik. Csemegézgetek rajta. Nem lehet vele betelni. Egy óriási lélek kiáradása. Most is nagyon fellelkesítettél.
    Ilyent ma Magyarországon egyetlen általam ismert “profi” újságíró sem tud írni. Csak Te.
    A zsenialitásodat számomra az mutatja leginkább, hogy játszi könnyedséggel, a kisujjaddal tudsz mozgatni mázsás súlyokat. Most is ezt tetted.
    Köszönöm a csodálatos élményt.

  390. Sz. Tóth Gyula (Ad: Pofon?) szerint:

    Ez az: kommunikáció és valóság. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a „pofont” a magyar sajtó és tévé erősítette fel, hangsúlyosan, különös nyomatékkal a magyar kormányfő uniós megítélésére vonatkoztatva. Már ismerem a média „hangsúlyait”, nyomban utánanéztem a dolognak, és rábukkantam a francia tévéműsorra (http://www.canalplus.fr/c-emis.....urnal.html). Ez az, amikor minden másként van. Valóban volt egy kis legyintés, de ez mindenkinek kijárt az elnök részéről, azokat legyintette meg, akiket kedvel, a másoknak tett gesztusokat inkább lehetne gúnyolódásnak nevezni. Látszott, hogy teljesen feleslegesnek tartja a protokollnak ezt a formáját, mondta is: időpocsékolás. Valamivel, valahogyan elütötte az időt. Az efféle helyzeteket nem kedveli a sokat dolgozó európai vezérmunkás, de akkor változtathatna a valóban feleslegesnek tűnő bevonuláson. Ami már eleve mókás, szinte azért van, hogy a médiának legyen miről „beszámolni”. Hát igyekezett az elnök. Sajnos, túl a rossz ízű mókán, nevetségessé tette magát, és nem számolt (nem törődött) az „érintett” vezetők azt követő megítélésével. Kommunikációs kurzusok alaptétele: a kommunikáció a valóságról való informálás, ami egy társadalmi jelenséget hoz létre. Vigyázat: 1. ahogy kommunikálják, nem biztos, hogy valós, 2. attól, hogy nem veszem észre, mert nem kommunikálják, a valóság még létezik. Tehát informálódni márpedig muszáj, mégpedig minél több forrásból. Az ember hajlamos rábízni magát egy hírcsatornára, s máris ráhangolódik. Azt hiszi, tudja, de csak fújja.
    Az is kitűnt a kis jelenetből, hogy a magyar kormányfőnek van humora, finoman reagált az elnöki gesztusra, meg is sértődhetett volna, vagy sértőn viszonozhatta volna. Mosolyogva nagyhercegnek szólította az elöljárót, és félreállt. Ez is a helyzethez tartozik. De vajon ilyen „humoros” formáció lenne az unió? A mindennapokban nem annak tűnik. A magyar média csak azután szélesítette az esemény „horizontját”, amikor a francia tévéműsorban részletesen bemutatták az elnöki produkciót, s így kifigurázva bohócorrot ragasztott a műsorvezető az elnök fotójára. A közönség harsányan derült. Na, ja, Franciaország az unió vezető tagállama, ha ő teszi, mi utána bátrak vagyunk.

  391. Nem tudom, mi lenne, ha fordítva történne. Fetrengene-e a nyugati sajtó a röhögéstől, s a nyugati publikum úgyszintén. Aligha.

  392. Szívmelegítő a “sulis” írásod. Gyönyörű záró gondolatod mindannyiunk, sőt még a politikusok számára is olyan megszívlelendő bölcsesség, aminek általánossá válása emberibbé tenné az emberi életet. Valóban könnyebben kellene venni mindent, és jobban odafigyelni a nagyon egyszerű eseményekre.

  393. Vadász Gábor (Antall Pista is) szerint:

    Éjjeliőr voltam egy soproni kertészetben,akkor ismertem,és szerettem meg Antall Istvánt.Élvezettel hallgattam éjszakánként mindíg. Szeretettel gondolok Rá.

  394. Szerszavas szerint:

    Majakovszkij egyfajta szatirikus ódaként “aposztrofálható” Sztyichi o szovjetszkom paszportye, Vers a szovjet útlevélről című “klasszikus” költeményének “A bürokratákra vicsorgok, mint az ordas, pecsétek előtt hasra nem estem” formában fordított “”Ja volkom bi vigriz bjurokratyizm, k mandatam pocstenyija nyetu” sorait idéző, sziporkázóan szellemes írásoddal tanúsítod, hogy a hivataluralom ma is él. Én nem osztom az összeomlását “prognosztizáló” optimizmusodat. Az az érzésem, hogy – akár a gyomnövények – örökké fog élni és virulni. (A hasonlatom azért sántít, mert a gyomnövények olyan csodálatos virágokat is produkálnak, mint a pipacs a búzavirág és a szarkaláb, a bürokráciának azonban csak bolondító beléndekjei vannak) De azért kívánom, hogy legyen igazad.
    Gyönyörű a Sütő Andrásról szóló írásod is. Én is nagyon szeretem azt a csodálatos embert.
    A Tisza- , a Szamos- és a Túrháton nincs olyan veretes, régi magyar szó a nyelvjárás-ra, mint a te honlapod Napszók rovatában szereplő, 2014. március 17-ére szóló szóejtés: a tájszóullás rá az általánosan elfogadott kifejezés. De a szatmári emberek is nagyon „szerszavasak”. Ma is lehet tanulni tőlük a Plánder Ferenctől származó göcseji-őrségi-ősrégi, de még most is friss, fenti szóhoz hasonló kifejezéseket, eleven nyelvi fordulatokat. Sütő András mondja magáról Anyám könnyű álmot ígér című munkájában: „Közeli és távoli rokonoknál új szavakat eprésztem. Degenyesek, fazekas vándorszékelyek szekere körül ólálkodva egy-egy friss jelzőt, igét, ikerszót dugdostam a nyelvem alá.” Te is azt teszed állandóan, én is azt teszem eszmélésemtől kezdve.

  395. Sz. Tóth Gyula szerint:

    Gondozó rendszer is van. Az Uzsoki utcai Kórház Sebészeti ambulanciájára készülök. Előtte be kell jelentkezni. Az interneten minden adott, információk, osztályok, telefonszámok, a rendelő orvosok nézhető és (felismerhető) fotójával, térkép a tájékozódáshoz. A főszámon keresztül „simán”, gyorsan eljutok a mellékig, fel is veszik a kagylót, a keresett főorvos van a vonalban. Udvarias hang. Bemondom a „témát”, időpontot kérek a vizsgálatra. Járt-e már nálunk? A kérdés kicsit megzavar, beteglátogatáson többször, viszonylag ismerem a járást, noha az új épület kellően (de nyilván funkcionális okok miatt) labirintusosnak tűnik. Amíg habozok, a nevemen szólítanak, a születési dátum stimmel, anyám nevét is tudják – én vagyok. Ja, és doktor… Igen, semmi kétség: az orvos pillanatok alatt beütötte a nevemet a gépbe, és minden szükséges adat feltárult. Még a tüdőszűrésen való megjelenéseim is rögzítve vannak, és egy már elfelejtett kisebb kórházi kezelésem is felidéződik. Éveket rövidítettünk le, sok felesleges adminisztrációs tehertől mentesültünk. Készséges fogadtatás. A rendszer számon tart, könnyíti terhemet. Javamra van. Ám a műtét hátravan. Odatalálok. Csak nehogy összeomoljon addig.

  396. A Családi tűzfészekről a fiam története jut eszembe. Bojtárként le kellett bonyolítania egy válóperes ügyet. Pedagógus házaspár mondott “agyőt”. Már megvolt a vagyonmegosztás is, amikor a nő – Álljon meg a menet, még volt egy háromliteres kis bödönben disznózsír,annak a fele engem illet! – felkiáltott. Akkor megfogadta a fiam, hogy soha nem vesz részt ilyenben. Nem is vállalt azóta sem válóperes ügyet.

  397. Kiss Ágnes szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    Volna egy kis problémám, szeretném a segítségét kérni.
    A hárslevelű szó többesszámával kapcsolatban merültek fel ellenkező vélemények: hárslevelűk vagy hárslevelűek? Én azt gondolom, hogy mindkét verzió helyes: az első tulajdonnévként, a második melléknévként használatos. Nincs rá tudományos magyarázatom, csak ezt érzem. Hasonló emlékem a bagoly szóval és annak tárgyesetével kapcsolatosan: A köznévként használt szó tárgyesete: baglyot. De ha történetesen valakit így hívnak, és ezt az illetőt szeretnénk meghívni valahová, akkor: “Elhívjuk Bagoly-t is”, és nem baglyot. Lehet ebben igazság? 🙂 Tanár úr tud segíteni?
    Köszönettel: Kiss Ágnes

  398. Szabó Béla István szerint:

    Valakihez?

  399. Sz. Tóth Gyula szerint:

    A van-nál mi a szebb? A lesz. Mögötte: jövő idejű lételmélet. Benne: remények, vágyak, álmok, tervek. A „lesz” jelen van a mindennapokban, hozzátevés „szathmáry” érdekes példáihoz – piacon a zöldségárus kiböki: 500 forint lesz. Nem kérdezi, tudja. Az sem érdekli, a vevőnél lesz-e annyi. Mert ha nem lesz, hát lesz nemulass. Tehát kell. A francia nem vacakol, nem álcáz, már a vevő kérdi: Combien je vous dois? Mennyivel tartozom? Egyenesen, bele az eladó szemébe. Nincs feszültség, szorongás, még mosolyognak is. Az elvégzett munka után is jár a kérdés, jön is a válasz. Devoir – kell, feladat, kötelesség, és már az erkölcsnél járunk. Mert ez nem „lesz” kérdése.
    Az irodalom is tele van lesz-szel. „tiéd a Föld és minden, ami rajta, / és – ami több – ember leszel, fiam.” Rudyard Kipling verse Kosztolányi Dezső fordításában. Figyelem, a vers címe: „Ha…” (Na, persze.) Ó és a szerelem: leszel-e…? Remények, vágyódó kétségek. És dacos vágy: „Lesz maga juszt is az enyém…” Harmath Imre szövegére 1927-ben Eisemann Mihály muzsikája. Ennyi van mára, holnapra is… jut.

  400. Nagyon érdekes a kell lesz-szel kapcsolatos írásod. A kifejezés a bizonyára nélkül is működik Szatmárban. A lesz a jövő idő kifejezésére szolgál, az időhatározó nélküli esetben is árnyalja a mondandónkat. El kell mennem (most), el kell lesz mennem (később). Ellenőrizhető a kell szinonimáival a muszáj -jal, a szükséges- sel. Pl. Muszáj bevennem az orvosságot, muszáj lesz bevennem az orvosságot. Ha egybeírjuk a lesz szóval a kell-t, akkor is csak nyelvtani homonimája a kellesz (te kellesz) alaknak, és ugyanazt jelenti, mint a kell lesz. El kellesz mennem, (hogy ne legyen három sz, egy kiesett) azaz el kellmajd mennem, muszájlesz elmennem. (természetesen ez utóbbiakat nem írhatjuk egybe, a kellesz-t viszont Szatmárban egybeírták, még akkor is, ha a kellek, kellesz…. sor második elemével zavaróan megegyezik formailag).

    Érdekes a lesz szerepe az olyan helyzetekben, mint a szabad lesz? (elmehetek itt? , leülhetek ide?) az ide lesz (pl. az eladó nem tudja, ki kérte a bontott csirkét, így jelzem, hogy nekem tessék ideadni, mert én kértem), az elvan (elfogadhatóan érzi ott magát) jövő idejű formája az ellesz (jól ellesz ő ott is), az argós színezetű kivan (elege van belőle) jövő ideje a kilesz ( ha a fater ezt meglátja, kilesz), a megvan (megtaláltuk) jövő idejű alakja a meglesz (ne aggódj, meglesz)

  401. Szilvási Csaba szerint:

    Balázsoló

    A bőr ez a vékony hám- és irharéteg
    elhatárolja a sok egyéniséget,
    csak a lélek az, ami összeköt, ami
    összekapcsol, mert nincsenek határai,
    mikor egymásban, egymás lelkében élünk,
    együtt gondolkodunk, és egyformán érzünk.
    A lélek, ami, ha kell, a tű fokán is
    át tud bújni, de ha kell másokért, máris
    végtelenre nőve e „parányi véges”
    beborítja a nagy világmindenséget.

    Hogy az ember (vagy angyal vagy ördögfattya)
    saját arcát csak a tükörben láthatja,
    elég furcsa, s még furcsább, hogy azt : kik vagyunk,
    mások hitelesítik, s nem saját magunk.

    Madarat tolláról, embert barátjáról,
    és bár én most – úgy tűnik – Balázs Gézáról
    szólok csupán, általa egy tükröt tartok,
    amelyben itt jelen lévő sok-sok arcot
    megmutatok, s én is gyönyörködöm benne,
    mintha mindannyiunk közös arca lenne.

    A Bolyai Önképző Műhely s ez a kör,
    a Bolyai Szalonban most ilyen tükör,
    melyben ki-ki megláthatja lelki arcát,
    s hitelesítve láthatja „életharcát”.

    „Nem mind arany, ami fénylik”, és ez igaz,
    jelen esetünkben meg különösen az.
    Balázs Tanár úr a mai „élő témánk”,
    nem arany, több annál, egy ragyogó gyémánt.

    Kosztolányi Dezső szerint „a szeretet
    túlbecsülés”, így hát elfogult lehetek
    én is, ha egy kedves „nyelvtestvérről” szólok,
    és nem részre hajlok, mint egy hordószónok,
    bár te – ismerlek – úgy érzed, e dicséret
    túlzás, s tudom, kikapok majd érte tőled.

    Mi, kikkel megosztod nagy lelki kenyered,
    kiknek parolaként adod a tenyered,
    tanítványaid, a kedves jó barátok,
    akikből most itt egy szép koszorút látok,
    az anyanyelv révén mindnyájan testvérek,
    egy egységes anyag, egy test és egy lélek
    vagyunk, kiket egybeölel és áthat a
    nyelvünk, édes anyanyelvünk imádata.

    A munka, mely szláv szó, és – nézzük a jelent –
    kínlódást, szenvedést és gyötrelmet jelent,
    teneked, Balázs Tanár úr, valami más,
    szinte már kedvtelés, hobbi, szórakozás.
    Neked, kinek nyelvünk Ige, Ima, Szentség,
    erkölcsi fogalom, szinte már istenség,
    a beszéded mindig friss, sohasem avas,
    fűszeres, ízletes, zamatos, „szerszavas”.
    Kísérje komoly arc vagy boldog nevetés,
    minden szavad, ami elhangzik, magvetés.

    Mindig alapos vagy, szorgalmas, kitartó,
    mindenki számára mindig nyitott ajtó.
    Sziporkázó agyad, nemes, fényes éke
    a nyelvet szeretők biztos menedéke,
    és amitől nagyon kedves e menedék,
    humorod, mely oly fontos, mint a józanész.
    s derűd, amely minket is mindig átvezet
    a gondok és bajok szakadéka felett.

    S hogy mit szeretünk még benned, ami csodás?
    Hogy idegen tőled minden hivalkodás,
    hogy sosem fürösztöd magad hamis fényben,
    hogy ember vagy mindig, minden körülményben.
    Mindig csak a derű óráit számlálod,
    s az életcsatát római bölcsként állod,
    mivel a „sosem szabad kétségbe esni”,
    a „nil desperandum”- ként szokott vezetni,

    Népszerűségednek egyszerű a titka:
    nagy ember vagy, és a nagy ember ma ritka.
    Filozófiádnak lényege csak ennyi:
    végezni a munkánk, és egymást szeretni.

    Mivel gazdag éltednek ez jogos jussa,
    kívánjuk, hogy most juss fel az életcsúcsra.
    Sose legyél borús, boldogtalan, beteg,
    övezzen továbbra is nagy-nagy szeretet,
    s e szeretet karácsonyi fényként égjen
    barátaid s családtagjaid szívében.

    Mindenkiben felkel már hajnalban a nap,
    és hogy mit hoz, megmutatja az alkonyat.
    Ez az alkony legyen nagyon távol tőled,
    kerüld el jó messzire az öregséget.
    Mozgasson még soká tisztességed láttán
    a Jóisten e vén földgolyóbis hátán.
    Sokarcúságodban egy ne legyen: kudarc.
    s maradjon meg ifjan fő arcod, te Nagy Arc,
    hogy rácsodálkozhass a sok-sok szépségre,
    arany napra, fűzöld földre és kék égre.
    Mássz meg ezután is még sok-sok nagy hegyet,
    s a széles világot a hátadra vegyed.

    Kedves Professzor Úr! Az ifjak körében,
    az itt „balázsolók” lelkes közegében
    kívánom, a Jóisten sok évet adjon
    neked, s nekünk is, hogy fényed ránk ragyogjon,
    s hogy szépbe szőtt hitünk benned megmaradjon.

    Kedves Önképző Műhelyes fiatalok!
    Legyen ez a mai est is fiatalos,
    s ne egy Fiumei úti sírkert-séta.
    Legyen komoly, de kapjon helyt benn’ a tréfa,
    ám azért világjáró tanár barátom
    ne legyen „Ulysses szemeteslapáton”,
    amikor az életéről faggatjátok,
    mert akkor Pallas Athéné lesújt rátok.

  402. Drága Barátom!
    Meghatóan gyönyörű az Antall Pistáról írt visszaemlékezésed is. Megkönnyeztem.
    És a VÁR. Igen, az a gyermekkorod szimbóluma is. Szíven ütött, amikor láttam a találkozón. (Mi annak idején hóvárat építettünk). A kis sapka pedig….A hűséged, a szereteted jelképe. Megint Ady az Egy ismerős kisfiú című gyönyörű versét hoztad be vele a lelkembe.

  403. Dénes István Csaba szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,

    A húsvéti ünnepek alkalmával a M 1 tv-műsoron ,,locsolkodni ” meg ,,öntözködni ” jártunk.
    Ezek a kifejezések nagyon sértik erdélyi fülemet. Lehet, hogy én vagyok tudatlan, de egyáltalán helyesek ?

    Tisztelettel István

  404. Sághy Attila szerint:

    Sajnálom ,hogy kérdésemre a”hasonló hozzászólás már érkezett válasz érkezett ismételt kérdésemre.

  405. SZCS (Ad: Soha nem halnak kI) szerint:

    Gyermekkorom óta muzsikál bennem a nagyszüleimtől és más szatmári emberektől iedezsden formában hallott, a vidékünkön kizárólagosan csak az egészséges, nyugodt, jóízű alvással kapcsolatban használatos édesden állapothatározó, az édesdeden ősi, rövidebb alakja. A helységnévképzőként (Álmosd, Fülesd) is szereplő kicsinyítő (apród) d képző ad a szónak sajátos, kedves bájt. Az édesden előfordul többek között a Toldi szerelme első dolgozatában (1849-1853. „Mely körűl édesden megtanyáz a vándor”) és a költő Az első lopás című versében („Dolgozván sükerrel, dolgozik édesden”), Tompa Mihály Szeretlek című költeményében („midőn ajakad Édesden fölnevet”), a Vitézvári Báró Simonyi József Hessen Homburg magyar lovas regement híres ezredes kapitánnyának példás élete leírása Nagy Pál által arczképpel (1818) című munkában („’a Mushaui mezőn ló hátán igen édesden falatozták”), Gvadányi Józsefnél ( „’ s keblébe édesden ápolygat…”), Szabó Ferencz, Matolcs Mező Városa (minden bizonnyal a mai Tunyogmatolcsnak a korábban élő, ma már Holt Szamos jobb partján lévő, egykor külön települést képező része) „hites jegyzője” A szerencsétlen Bojári és Eliza szomorú történetei című írásában („’ a forró szerelem lágy párnáján édesden pihentek”, „’ a hajós legények édesden aludtak”) és „földim” és egykori középiskolai és egyetemi évfolyamtársam, a tiszakóródi születésű debreceni nyelvész, Kálnási Árpád Cívis szótárában („Idezsden alszik jó míjen”. „Vítkezik az, aki az idezsden alvót háborgattya”).

  406. Szabó Gergely (Ad: Rádió) szerint:

    Kedves Balázs Géza!

    Jár a keksz: a kutyáknak, ha ügyesek jár a “jutifali” – jutalomfalat, kutyakeksz + simogatás

  407. Nagyon kellene egy tájnyelveken megírt periodika. Nem ismerjük még a határokon belüli tájnyelvet sem. Pedig milyen ízes valamennyi.

  408. Kedves Géza!
    A nap szava rovatban az izompacsirtával kapcsolatban feltetted a miért? kérdést. Én tudom rá a választ. A ironikus értelemben használt előtagú szó eredetileg a satnya, sovány, girhes, vézna, göthös, csenevész, csontgyenge, alultáplált embert, elsősorban gyereket jelentette. (Nagyon nem szeretem ezt az utóbbi, divatossá vált, de szerencsétlen szóalkotást, soha nem is használnám, mert mindig egy csontsovány etióp gyereket láttat velem, akit a fenekén keresztül gumicsövön át táplálnak. (Miért nem jó az, hogy gyengén vagy rosszul táplált?). A pacsirta metafora (ahogy az “úrvezetők” esetében a többnyire a friss jogosítvánnyal rendelkezőkkel kapcsolatban használt mazsola) már önmagában is a gyakorlatlanságot, rutintalanságot (ahogy a versenylovakra, később emberekre is használt nyeretlen kétéves), sportolók esetében a rátermettség hiányát, a fizikai vagy ügyességbeli alkalmatlanságot érzékelteti. Kézilabdással és futballistával kapcsolatban többször is hallottam a pacsirta szót. Hogy a madarak közül miért éppen ez a kedves kis énekesmadár lett metafora, arra talán az lehet a magyarázat, hogy a verébnél vagy a nála jóval kisebb ökörszemnél (mivel azok gömbölyűbbek, emiatt kövérebbnek látszanak) szögletessége miatt törékenyebbnek tűnik.
    Szatmárban az izompacsirtának van egy igen pejoratív szinonimája, a szúnyogcsődör, amely szintén (csak jóval durvább) stíluskevésen alapul. A két szó között a különbség abban is jelentkezik, hogy az egyiknél az erőt sugárzó, pozitív elem (izom) jelzői meghatározó tag, a másiknál (csődör) pedig alaptag. Az izompacsirta humoros, gúnyos, a szúnyogcsődör ellenben már durva, és jóval sértőbb is.
    Kedves Tanár Úr!
    Ha már az alultápláltat említettem, érdekelne a véleményed a tévében egyre gyakrabban használt – Nem akarjuk, hogy felismerjék, ezért kitakartuk az arcát – kitakart szóval kapcsolatban. Miért nem lehet azt mondani, hogy eltakartuk az arcát? Nekem a kitakar azt jelenti, hogy leveszem róla a takarót, láthatóvá teszem. Az igekötős igének ebben az ellentétes értelmében való használatát ugyanolyan félrevezető ostobaságnak tartom, mintha azt mondanám a bezár helyett, hogy kizár, a beöntés helyett, hogy kiöntés, vagy a durvább nyelvben a becsinál helyett azt, hogy kicsinál. Anasztázia grófnőnek a nászéjszakán mondott klasszikus mondata jut minderről eszembe: “Achisztid, kéchem, mostmách döntse el, vagy KI, vagy BE, mecht unom ezt az állandó huzavonát!”
    Ha úgy gondolod, megér egy “ki-sét vagy egy be-sét”, írhatnál erről akár az Édes Anyanyelvünkben is. Szerintem érdekes a kérdés.

  409. Schmitt József szerint:

    Mélyen Tisztelt Professzor Doktor Balázs Géza úr!
    Gyakran hallani – különösen a manapság oly népszerű közösségi portálok fölé görnyedő fiatalság körében– az igazán különös „teggel” kifejezést. Azt hiszem, a szó jelentése: bejelölni valakit egy képen(?). Nagy vitát robbantott ki munkatársaim között, hogy vajjon helyesen van-e –ellentétesen Magyar Nyelvünk annyi más szavával (például tejel, telel, stb.)– megduplázva a szóbelseji betű ebben a szóban. Ha már Anyanyelvünkbe mindenféle külföldi nyelvekből kerülnek be mindenféle-fajta szavak, miért nem képesek, legalább azt az emberek Magyar módon használni a nyelvi érintkezés szolgálatában?! Mielőbbi válaszát várom ebben a sürgető kérdésünkben.
    Hálás köszönettel:
    SJ

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Schmitt Úr! Talán megnyugtató Veszelszki Ágnes szerk.: Netszótár (2012) tegel címszava: “Közösségi oldalra feltöltött fotón, videón vagy bejegyzésben más személyeket megjelöl.”
      Üdvözlettel: BG

  410. Olyan gyönyörű, olyan megható a Ne felejts című írásod is, hogy – nem szégyellem – kibuggyant tőle a könnyem. Igazi költő vagy. A hűség költője. Tele lélekkel, emlékező szeretettel, finom rezdülésekkel. Néha a prózában is költő Kosztolányi vagy Hunyady Sándor (őt is nagyon szeretem, a napokban olvastam újra, ki tudja már hányadszor, a szüleivel kapcsolatos írásait és több más novellája mellett a zseniális Darvas Ivánnal és Bara Margittal megvalósított Bakaruhában című elbeszélését).

    Te, aki gyakorta láthatod a nefelejjcs(ne felejts!)kék váradi égboltot, mert foglalkozásaid során a “magyar dalt” rendszeresen megszólaltatod a “Pece-parti Párizsban”, most – emlékező, érzékeny, Juhász Gyula-lelkeddel – megmutattad, hogy van könny a nefelejcs szemén. Mára, március tizenötödikére az én “nap szavam” nem az “esküszünk” a Nemzeti dalból, mint korábban volt, hanem a “testamentum” Juhász Gyulától és a “ne felejts” tőled.

    Ady verscímével “Köszönöm, köszönöm, köszönöm”, hogy most “Napsugarak zugása, amit hallok,
    Számban nevednek jó ize van,
    Szent mennydörgést néz a két szemem,
    Istenem, istenem, istenem”.

    És a Testamentum, az egyik leggyönyörűbb magyar vers, amelyet most újra – Balázs Géza-i módon – felragyogtattál bennünk. Hogy ne felejtsünk:

    Szeretnék néha visszajönni még,
    Ha innen majd a föld alá megyek,
    Feledni nem könnyű a föld izét,
    A csillagot fönn és a felleget.
    Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
    Könnyek vizét és a Tisza vizét,
    Költők dalát és esték bánatát:
    Szeretnék néha visszajönni még.

    Ó, én senkit se háborítanék,
    Szelíd kísértet volnék én nagyon,
    Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
    És van-e még magyar dal Váradon?

    Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
    Világ árváját sorsa veri még?
    Van-e még könny a nefelejcs szemén?
    Szeretnék néha visszajönni még!

    És nézni fájón, Léván, Szigeten,
    Szakolcán és Makón a hold alatt,
    Vén hárs alatt az ifjú szerelem
    Még mindig boldog-e és balgatag?

    És nézni: édesanya alszik e
    S álmában megcsókolni a szivét
    S érezni, most is rám gondol szive:
    Szeretnék néha visszajönni még!

  411. Kiss-Német Ferenc szerint:

    Tisztelt Balázs Géza,!

    A Tetten ért szavakban rendszeresen szerepel Újszászi Bogár László, akit ritkábban hallok mostanában az Ön műsorában. Remélem a jövőben még halljuk a kellemes hangját!

    Meg tudná adni nekem az elérhetőségét? Konferálni szeretnénk meghívni egy rendezvényre.

    A feleségemmel különösen szeretjük a fiatalember hangját.

    Tisztelettel:

    Kiss-Német Ferenc

  412. Rátz Mónika szerint:

    Kedves Tanár Úr!

    A Corvinus Egyetem Pálinka mérnöki kurzusára járok, így találkozhatta Önnel még 2013-ban. Emlékezetem szerint említést tett az előadásában arról, hogy Kőszegen a várban találták az egyik első lepárlóberendezést az országban, Sopronnal és Budával együtt. Kérdésem, hogy jól emlékszem-e, ha igen hol járhatok ennek utána? Kőszegi lévén érdekes lenne, hiszen erről a városban sem tudnak semmit.
    Nagyon köszönöm válaszát!
    Üdvözlettel: Rátz Mónika

    • balazsge szerint:

      Kedves Rácz Mónika: a forrás Marton Szabolcs történész PhD-dolgozata (Szegedi Tudományegyetem), amely – tudomásom szerint – nem jelent meg, szerzője természetesen több helyen publikált már a párlatok történetéről. Üdvözlettel: BG

  413. Egy igazi kaleidoszkóp…

    El Salvador, Guatemala,
    Honduras és Costa Rica!
    (Talán, még az ősidőben
    ott volt az isteni Éden.)
    Szárnyakon, majd kerekeken,
    őserdőben, tengereken,
    hol színes iskolabuszban,
    hol lélekvesztő csónakban
    egyetemet látogatott,
    régi kódex másolatot
    keresett, s maja ősöket,
    s eregetett teknősöket.

    Repülőn, kocsin és buszon,
    valamint „cufusz”, lábbuszon
    bejárva e mesés földet,
    megtett 20000 mérföldet.

    Szúnyogok s ormányos medvék
    sem vették el hősünk kedvét,
    s bár erős volt az iram is,
    belefért néhány piramis.
    A csúcsukról – tente, tente –
    csodás volt a naplemente,

    Nem csak „csendes víz”, volt más is:
    vad gépfegyverropogás is,
    s némi halálfélelemmel
    küzdelem az őselemmel,
    s a babos rizsen a túra
    több volt, mint egy fogyókúra.

    Nem első és nem utolsó
    Balázs Géza-„valóságshow”.

    A lényeg, hogy hazaértél.
    Már várt ez a másik „térfél”
    és a közös nagy szerelmünk,
    a mi „szexis” magyar nyelvünk,
    hogy, te kedves magyar sámán
    ily soká ne hallgassá’ mán,
    újra szórjad ránk az ékes
    szép varázsbalázsigéket.

  414. Szathmáry Szilárd (ad: Napszók - boglya) szerint:

    A Napszavakban holnapra, március másodikára beírt boglya szó hatására egy kis bog-arászás, bagoly-ászás, boglya-mászás

    Kisfiam kieszelte, hogy van
    valahol egy mindenható,
    aki megbünteti, ha rossz és
    csokoládét hoz, hogyha jó.

    A nagyurat el is nevezte:
    – Bagoly! – mondta – ez a neve! –
    De úgy látszik, rám is hasonlít,
    mert nagy kerek szemüvege

    van a bagolynak: legalább is
    így mesélgeti a gyerek;
    s akármi történik a házban,
    az mind a bagoly műve lett.

    A bagoly „…vagy hangutánzó vagy busa fejénél fogva a csomót jelentő bog-ból vette nevét- írja róla a Czuczor -Fogarasi Szótár, amely a kórószerű tüskés gyomnövénynek, a bogáncsnak a nevét, sőt még a bogár szót („…csápjai, lábai ágasbogas szervezetűek…” ) is ebből a tőből magyarázza.
    Én a bagoly szónak utóbbi, „busás magyarázatát” tartom valószínűbbnek. „A kislányom megfogja, látom a bika szarvát, s megvakarja baglyas homlokát” – írja Móricz Kiégett a Hortobágy című cikkében ( Az Est 1923. aug. 24.) „Nagyon buglyos vagy” – mondta gyerekkoromban, Fehérgyarmaton nagyanyám, ha nem voltam megfésülködve.

    A boglya a bagollyal majdnem azonos szó. Egyik a másikból hangátvetéssel (mint a szökcséből a szöcske) keletkezett.

    Szathmáry Szilárd

  415. Boskó András szerint:

    Kedves Géza!

    Olyan kedves lenne számomra ha a “Rádió” fülre kattintva kihegyezett
    füllel ismét meghallgathatnám a régi műsorait.Gondolom sokan hiányolták már ezt a menüből.Várható-e,hogy rá lehet majd hangolni egy-egy régi “Tetten ért szavakra”?

    Üdvözlettel Boskó András

  416. balazsge szerint:

    Kedves Levélírók! Hosszabb ideig külföldön voltam, ezért nem tudtam válaszolni, igyekszem pótolni, BG

  417. Zrinszki Dezső szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Az anyatejjel szívtuk magunkba az édes anyanyelvünket.Ha valamelyik szónak nem pontosan tudtuk az értelmét, akkor megkerestük a szótőt, és abból vezettük le ragozott, vagy jelzős alakot. Ezért sérti a fülemet a “váltság” szó, amelyet a VÁLSÁG helyett használnak előszeretettel a politikusok, és különösen a média szereplői.
    Több lexikont, és szótárt is átnéztem mondandóm igazolására. A Magyar Értelmező Kéziszótárból idézek:
    Váltság: 1. Fogva tartott személnek, jószágnak díj, érték fejében való kiszabadítása. 2.fogságban lévő személyek, vagy büntetés elengedéséért megfizetett összeg. Szótő a vált Értelme:átvált, kivált, megvált.
    Válság: 1. Súlyos helyzetdöntő fordulat, melynek kimenetele jó is, rossz is lehet. 2. A kapitalizmus ellentmondásainak eladhatatlan áruk felhalmozódásában, a termelés visszaesésében, a munkanélküliség növekedésében, a vállalatok tömeges csődjében mutatkozó, időszakosan visszatérő kirobbanása. Szótő: vál, válik. Értelme:valamivé változik, fejlődik.
    Olyan szó, hogy váltságos nem létezik.
    Üdvözlettel: Zrinszki Dezső

  418. Lékó Sándor szerint:

    Kedves Professzor úr!
    Nagy tisztelője vagyok munkásságának, ezt nem ragoznám… Baráti társaságban merült fel a neve, ezért “rákerestem” önre a Neten és örömömre meg is találtam honlapját. Rákattintva egyik legfrissebb bejegyzésére (20 milliárd) és elolvasva a link mögött rejtőző szellemes és minden ízében szívemből szóló írást egy valami nem hagy nyugodni. Biztos, hogy 20 milliárd dollárról (ötezer milliárd forintról) van szó a citált cikkben? Nem húszmillió dollárról? Az effajta nagyságrendi tévedések szinte mindennaposak a médiában, ezért “ki van rá hegyezve a fülem/szemem”. Szerintem ötmilliárd forintért is elég szép kéglit össze lehet dobni még csillagászati telekárak mellett is, ötezer milliárd forintból pedig, ha 10 milla egy négyzetméter, ötvenezer négyzetméteres kulipintyót tákolhatunk, vagy megépíthetünk egy igen masszív, 3-4 kilométeres autópályát úgy, hogy a döntéshozó politikusok is jóllakjanak. Ha tévednék, én kérek elnézést – ismeretlenül is. Üdvözli: Lékó Sándor társasházkezelő/újságíró/vegyészmérnök.

  419. Szendrey Ildikó szerint:

    Tisztelt Uram!
    Mostanában gyakran elhangzik rádióban, tv-ben, hogy médiumok.
    Ez bántja a fülemet. Nem inkább médiák?
    Kérem javítson ki, ha rosszul gondolom.
    üdvözlöm
    SzI

  420. Kővári Tamás szerint:

    Érdemes lenne tenni valamit a tegezés-magázás körüli bizonytalanságok ellen.

    Jó lenne bevezetni a tisztelettudó, udvarias tegeződést hivatalokban, a közéletben, a sajtóban.

    Ezt magas szinten (törvény, rendelet, határozat) deklarálni kéne, hogy hivatalnokok tegezőmódban beszéljenek az ügyfelekkel és kérik a viszonzást,
    és nagy erejű médiakampányban (óriásplakát, tv-reklám stb.) eljuttatni az emberek tudatáig, hogy … hogy ez jó dolog, jó ha megszűnik a bizonytalankodás, a rossz lelkiismeret és bátran beszéljünk tegeződve hivatalban, parlamentben, iskolában, sajtóban stb. stb.

    Újraolvastam Hankiss Elemértől, a Diagnózisok című könyvéből a Viselkedéskultúránk torzulásai részt:

    “Hogy mennyire kiforratlan és kusza, mennyire bizonytalanságokkal és ennek következtében sunyiságokkal teli mindennapi viselkedéskultúránk, annak egyik árulkodó s már-már nevetségesen frappáns tünete, kórtünete az, hogy nincs még elfogadott, nyugodt lelkiismerettel használható köszönésformánk, és nincs kialakult megszólító módunk sem….. ”

    írta mindezt a hetvenes években, de megfigyeléseim szerint a bizonytalanság, a nyíltan magázódás, háttérben tegeződés, a fejelfordítás, tekintetelkapás tegezés-magázás bizonytalanság miatt, ez mit sem változott…

    Véleményem szerint akárcsak az északi országokban szükség lenne a tegezés bevezetésére nálunk is… be kell látni, hogy nem lehet visszatérni a differenciált magázódáshoz, ezt Hankiss tanulmánya és a Magyarországon jelenlévő, vállalati, hivatali, ifjúsági szubkultúrákban használt tegezés-magázás lehetetlenné teszi…

    A magánérintkezésben persze maradjon meg a jóízű, vidám magázódás, de a közéletben ez ne legyen elvárás… és ezt mondjuk ki demokratikusan, közmegegyezéssel.

  421. Csicsely Tamás szerint:

    Kedves Géza,
    én sem olvasom a bulvár lapokat a leghíresebb “müvészeket” is csak lányaim elbeszéléseiböl ismerem…
    Viszont Viga Gyula barátunktól épp most kaptam meg új könyvét, valószínü azt sem fogják a bulvár lapok fogyasztói olvasni, mégis fontosak ezek a munkák, akár a jövöre való tekintettel is…
    Ezért kérlek, ha nem éppen valahol a távolban vagy úton, írjál továbbra is a naplódba!
    Üdvözlettel,
    Tamas

  422. Várkonyi Emese (Ad: 20 milliárd) szerint:

    Szeretve tisztelt, kedves Balázs Géza !

    Néhány hónapja jutott eszembe, hogy megkeressem az interneten, és azóta mindig érdeklődéssel olvasom a blogját- talán vagyunk még sokezren, akik ritkán lájkolunk, bár valójában tetszik, elgondolkodtat amit olvasunk…az ön bejegyzései, napi szavai stb.részemről nagyon sok lájkot kapnak utólag…
    Még soha nem írtam médiából megismert embereknek, de most megteszem…mert látható, hogy hús-vér ember, akinek talán az én biztatásom is számít.
    Amikor 3 gyerekemmel sok évig otthon voltam, nagyon gyakran hallgattam műsorát- igazán érdekes, változatos, üdítő volt !
    Ha nem unja, még leírom a kis családi sztorinkat…nagylányom érettségizni készül,de nem tudja a kis kitűnő, aki nem szeret felelős döntéseket hozni,merre tovább…a matek és a latin volt a kedvence, most azt mondja, a magyart is szereti, de ez nem lehet komoly… én titokban siralmasnak találom az olvasottságát (komoly erőfeszítéseim ellenére). Szóval azt mondta, decemberben( igaz, már nem először),hogy nyelvészettel szeretne foglalkozni, esetleg külföldieket tanítana magyarul. Én meg mondtam, hogy azt gondolom, Magyarország kevés nyelvészt tud “eltartani”, és karizmatikusnak kell ahhoz lenni…
    Megnéztem az ön honlapját, hol tart legközelebb előadást, esetleg elvinném, hogy kicsit több fogalmunk lehessen a dologról…mondtam neki, hogy Nagyváradon és Costa Ricában…a válasz az volt, hogy választhatok, melyikre viszem el 🙂
    Nem mentünk el végül még Váradra sem, pedig a szülővárosom…és abban reménykedem, hogy valami reálszakot talál végül, de a magyar nyelvbe még jobban beleszerelmesedik azért…
    Csak azért írtam, jelezzem, az ismeretlenség homályában is vannak,sőt lesznek az ifjú nemzedékben is akik várják további írásait…
    Tisztelettel

    Várkonyi Emese

    • balazsge szerint:

      Kedves Várkonyi Emese, nagyon szépen köszönöm bátorító levelét, természetesen nem egészen igaz, amit a 20 milliárd végén írtam. Most egy kis szünet, de utána folytatom… (Soha nem hagyom abba.) Viszont nagy örömmel látom Önöket bármelyik előadásomon. Májusban Nagyváradon konferenciánk is, lesz, ha módjukban áll, jöjjenek el, különösen, ha a szülővárosa. Szíves üdvözlettel: Balázs Géza

  423. 20 milliárdhoz. Remélem, nem ez az utolsó szava. Bulvárlapokat nem volna szabad forgalmazni, mert a semmit ragozzák. Mindig úgy tekintettem rájuk, mint a bűnre. Kiadásuk elleni kritikámra azt a választ kaptam, hogy azért jelennek meg, mert erre van az olvasók jó részének igénye. Persze nem értek vele egyet. A társadalom esztétikai, etikai érzékének a tudatos rombolása ez az eszköz – jó pénzért.
    BÚÉK!

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Gyorgyovich Úr! Nem, egyáltalán nem ez az utolsó szavam, egy kicsit “műbalhé”, nagyon jól esik, hogy többen is követik a naplómat, folytatom… egy kis szünet után. Üdvözlettel: Balázs Géza

  424. Azért ez nem igazság… 🙁 És az az egy-két (bár van az több is) ember nem is számít? Remélem, inkább a küszöbön álló utazás az igazi ok. Jó utat, sok élményt, szerencsés visszatérést kívánok.

  425. Kósa Tibor (Ad: Vízy Dorka) szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!
    Meghatódva olvastam emlékező szavait, melyet a közelmúltban elhunyt Vízy Dorkáról írt. Többen értetlenül és szomorúan állunk az előtt, hogy a Kossuth Rádió Közelről című műsora, mely kezdetektől az Ő nevéhez köthető, eddig még csak meg sem emlékezett róla! Sajnálatos lenne, ha a Kossuth Rádió is elveszítené azt a személyes, családias, emberséges hangot, amely eddig jellemezte, és egy közeli szerkesztő-munkatársról még csak meg sem emlékezne. Lehet, hogy felvételről sugározták a tegnapi műsort, de szerintem még ez sem lenne mentség egy ilyen érzéketlenségre. Már a műsor szignálja után rögtön vártuk, hogy történjen valami, ehelyett börtönökről, magasházról hallottunk. Szomorú!
    Elnézést kérek Öntől,hogy ezeket Önhöz intéztem, de Ön talán tud tenni valamit az ügyben!

    Tisztelettel:
    Kósa Tibor
    rádióhallgató

    • balazsge szerint:

      Tisztelt Kósa Úr! Köszönöm levelét, valójában még én sem ocsúdtam fel a megrendüléstől. Gondolom, hogy bizonyos műsorok most az ünnepek miatt felvételről mennek. Tegnap, 29-én a Muzsikáló délután című műsor (Bartók rádió) nagyon meghatóan búcsúzott Dorkától, egy csodálatos kórusművet, talán rekviemet (de nem az ismertekből) adott le, sajnos, nem jegyeztem meg a címét, még sokszor meghallgatnám… Megható volt a kolléga búcsúja. Én a Tetten ért szavakért felelek, s műsoraim elfoglaltságaim, távollétem miatt február végéig föl vannak véve. Lehet, hogy egy későbbi adásban megemlékezem Dorkáról. De a legfontosabb az, hogy annyian olyan szépen és meghatottan emlékeznek rá. Amikor a Bródy-portán bemegyek, körülnézek, mindig ő fog az eszembe jutni…

  426. Balogh Attila Bence szerint:

    Tisztelt Balázs Géza!

    A székesfehérvári Bugát Pál Szakközépiskola tanulója vagyok.Azt a feladatot kaptuk nyelvtan órán,hogy egy ismert nyelvésznek kérdéseket tegyünk fel.
    Én önre gondoltam.
    Ha lenne olyan kedves és segítene egy jó szorgalmi jegy eléréséhez azt nagyon megköszönném.
    -Kíváncsi lennék,mikor gondolt először arra, hogy nyelvész lesz?Tulajdonképp mit is csinál egy nyelvész?
    -Mi a szakterülete,ki vagy mi terelte abba az irányba ?
    -Milyen téma érdekli a mai szakközépiskolásokat?Ha felkérnék egy előadás megtartására Ön, milyen témát választana a mai kor diák