Napló
A magyar (nyelv)eredetkutatás sokakat hajszolt őrületbe, sírba; még többeket pedig a pálya szélére. A finnugor nyelvelmélet egyirányú utcába terelte a kutatást, gondolkodást; dogma lett. A nyelvcsaládfa a nyelvet és a népet azonosítja, ezért csakis fiktív őstörténethez vezethet. A nyelvcsaládfa-kutató nem vesz tudomást arról, hogy a nyelcsaládfák összenőhetnek. Számára a nyelvcsere nem értelmezhető. Pedig mindennapi tapasztalatunk […]
Budapesti emlékezethelyek séta Sugár Péter építész, a műszaki egyetem tanára vezetésével. Dohány utca: holokauszt-emlékmű az kerítésbe olvadva, jelekkel és kukucskáló-lyukakkal – a bölcsészkar láthatatlan “ellenemlékműve” a háborúban meghalt (meggyilkolt) egykori tanárainak nevével (egy rézcsík a fúgák között) – a reformáció és az arra való reflektálás a Kálvin téri térköveken – végül pedig a Március 15. […]
Jó ismerősöm volt, kedélyes, nyitott, beszédes, adomázgató kolléga, talán egy kicsit a barátom is. Hangját, harsány nevetését most is hallom. Végigjárta a magyar médiát: vidéki újságíróból vezető sajtós lett. Tisztességes, nyitott, a magyarságot szolgáló ember volt, ismert mindenkit, soha nem uszított, nem emlékszem, hogy bárkiről gonosz módon vélekedett volna. Leginkább konzervatív embernek tartotta magát, nagyon […]
Újságkedvelő emberek számára kitüntetett hely volt a Blaha-aluljáró újságos standja. Az éjszakába hajlóan dolgozók, valamint az alvásproblémás értelmiségiek este 10 vagy 11 után itt várták a másnapi, friss lapot, amelyet a közeli nyomdából először ide vittek. Az újságok megérkezésekor a környékbeli presszókból és klubokból előkerültek az írók, újságírók, hogy kinyomtatott formában is kézbevegyék írásukat. Különösen […]
…a művészet mélyen van kódolva az emberben, pontosan olyan mélyen és ráadásul együtt, szövetségben, mint a nyelv. A művészet és nyelv útja, fejlődése, átalakulása, torzulása hasonló tényezőkkel függ össze. Ráadásul alapvető kapcsolat, szerves egység látszik kirajzolódni a zenei, a tárgyi (kézműves), a vizuális és a verbális „anyanyelv” között, melynek további elemzése igen üdvös lenne. Mivel […]
Ma fölhívott tudományunk egyik legnagyobb (és általam is tisztelt) alakja. Gézukám, én nem félek ettől a vírustól, de azért rettenetes. Sajnálom a fiatalokat. Nekünk már minden megvolt, beutaztuk a világot, ezek meg nem utazhatnak. Apám mondta, ma már igazat adok neki: de jó, hogy ezt neki neki már nem kell megélnie. Nem lehet utazni, és […]
A világ megismeréséről szóló kérdést Russell így fogalmazta meg: „Hogyan lehet, hogy az emberek, akiknek kapcsolata a világgal rövid, személyes és korlátozott, képesek annyit tudni, amennyit tudnak?” Az idealizmus válasza: „Annyit tudunk, amennyi már korábban adott volt számunkra”. Az ember, az emberiség nagy kérdése: mit hozunk magunkkal? S még inkább, mindannyiunkban megfogalmazódik a kérdés: mit […]
Miért tetoválnak az emberek? Azért, mert így szebbnek, védettebbnek gondolják magukat. És közölni is akarnak vele valamit. A tetoválás mint a személyi művészet, testművészet egyik szokása ősi, egyetemes jelenség, amely a természetes testet kulturális testté alakítja. Szinte minden korban és minden népnél megfigyelhető. Elterjedése és gyakorlata hullámzást mutat. A világos bőrű népeknél a pont- és […]
A hatodik, s egyben utolsó bolyais csoportom Esszencia-tanulmánykötetükkel (Kör). Közbeszólt a koronavírus: a 13 végzettből csak öten jöhettek el a mai bemutatóra, egyben jelványátadóra, de azért lesz majd nagyobb létszámú búcsú is. Bolyai Önképző Műhely (www.bolyaimuhely.hu). S bár, csoportom, eltervezett visszavonulásom miatt nem lesz több, azért a háttérből továbbra is segítem ezt a tehetségfejlesztő kört. […]
A 2017-2020. közötti csoportnak ezzel a kötettel zárul aktív bolyais élete. Ha visszatekintek a most búcsúzó csapatra: eszembe jut Héreg, Győr, Szeged, Vác, Székesfehérvár, Sárospatak, Ceglédfürdő… a filmek, könyvek, a csoport tagjai által javasolt versprogram és filmklub, a közös beszélgetés Jankovics Marcellel, a most bevezetett kreditrendszer… És a leginkább személyes: hogy most én is búcsúzom […]
