Napló
Szeretem az írószobákat (Bertha Bulcsu), de ez a film – bár Gombosszegen készült – keveset mutat meg Nádas Péter személyes világáról. Lauri Anderson csodás dallamai alatt inkább egy természetfilmet látunk, egy rendezett kertet, és egy ember nélküli szobát, félig üres teáscsészével. Egy „tarrbélásan” távolodó embert, s csak a legvégén Nádas arcát. A film (egy beszélgetésből […]
Kértem az AI-tól egy olyan Mikszáth-idézetet, amelyből jól látható a palóc nyelvjárási sajátosság. Ezt küldte: – Hát kendtek hova igyekeznek, Szücs sógor? – kérdé a gubás. – Mëllátni a lányom kocsmábo, – felelt az öreg Szücs kevélyen. – Keresztelőre megyünk. – No, annak örülök. Hát a koma ki lesz? – A tiszttartó uramék. Őköt kértük […]
Azok a hullámzó mondatok: Emlékiratok könyve. „Ha nincsen egyetlen ember, akit a szerelmemmel megszólíthatok, akkor válaszban sem reménykedtetem, és ha nincsen, aki a szerelmével megszólítana, akkor bizony nincsen mit előadnom a szerelemről”: Az égi és a földi szerelemről. „A személyes névmások értelmét és érelemszerű összefüggéseit nem lehet büntetlenül megváltoztatni”: Évkönyv. „az elromlott kapcsolatok mindig lényegtelen […]
Gyűjtöm azokat a történeteket, amelyek az anyanyelv elsajátításáról vagy elfelejtéséről szólnak. Kiemelkedő jelentőségűek azok, amelyek az anyanyelv (első nyelv) mély beépülésére utalnak. Várady Tibor professzor küldte: Ma felhívott Münchenből egy volt osztálytársam. Mondja, hogy valami nagyon érdekes történt Grolshammer Bélával. A Grolshammer család ügyeiről írtam a Zoknik a csilláron, életek hajszálon dokumentumpróza kötetemben. Amikor a németek […]
Bár nagyon ritka, de azért van lélekszerű néprajz, lélekszerű nyelvészet, és szerencsére van lélekszerű irodalomtörténet is, vagy ahogy rögtön példát hozok rá: evangéliumi (szakrális) esztétika. A lélekszerű jelző annyit jelent, hogy a tudomány szűkre szabott határait átlépő, a teljes emberről szólni kívánó tudomány. A lélekszerű irodalomtörténet egy szép példája Keller Péter munkássága. Rájött arra, hogy […]
Olvassa tovább: Lélekszerű irodalomtörténet (evangéliumi esztétika) Gárdonyi kapcsán
Édes néném, kérdezed, hogyan telik a balatoni nyár. Először is sokat úszom a Balatonban. Igaz, jönnek ki a homokszigetek, de még nem annyi, mint Fenyvesen, többet kell gyalogolni, de benn nagyon jókat lehet úszni, szemben Tihannyal, a komppal, no meg vissza. Másodszor is azért dolgozom. Olvasok és írok. Elkészült a Hamvas-könyvem, és lesz még egy, […]
A kiváló (legismertebb) szociálpszichológussal tegnap balatoni házában beszélgettünk, szóba került az irigység. Hogy az irigység miatt lettek a második világháborúban a zsidók kifosztva és tönkretéve (haláltáborba küldve) és a háború után az arisztokraták, akiknek széthordták a kastélyaiakat. Este hosszan úsztam a Balatonban és gondolkodtam ezeken a szavakon. Az irigység „a másiknak van, nekem nincs” fájdalma. […]
Hamvas-könyvem végén járok, ma kitaláltam a kötet eleji mottókat: „Az angolok azt mondják, hogy minden föld alatt víz folyik, és minden élet alatt szomorúság” (Hamvas 1997: I/232) „Az élet nem sikerül. De sikerül valami más. Annál fontosabb… (…) Legalább a kapuig érjek, az ígéret földjére legalább egyetlen pillantást vethessek, egyetlenegyet” (Hamvas 1997: III/455, 461) „Ez […]
Hamvas Béla: „Minden művészet a nyelv egy neme. És mint a nyelv egy neme, a kölcsönös nosztalgia, az azonosulási ősszenvedély, minden közösség alapja, megnyilatkozása. Semmiféle művészet nem szólhat és nem is szól csak úgy a semmibe, személytelenül és iránytalanul. Minden mű feltételezi azt, akihez szól. […]. A művészi alkotás intenzív megszólító erő. (Forradalom a művészetben) […]
Aranyosapátiban megünnepelhettem a 25. Tisza-túrámat. 2001 óta minden évben végigevezek a Felső-Tiszán (kétszer a Túrral is kombinálva); Tiszabecsről indulva kezdetben Dombrádig (155 km), újabban már a túratársaim kérésére csak Gergelyiugornyáig, esetleg Aranyosapátiig (ahol éppen mi avattunk föl az alkalmi kikötőt). Kezdeti túratársaim elmaradoztak, mások csatlakoztak, voltak, akik csak egyszer válalkoztak rá. Eleinte nagy számban jöttek […]
