Napló

balazsge on december 18th, 2017

Úgy tartják, karácsony előtt a Bohémélet biztos siker. És mindig. Számomra csak néhány éve. Anyám rá akart szoktatni az operára (gyermekként elvitt az Erkelbe a János vitézre), de csak jóval később szerettem meg az operát, és nem is mindet. Wagnerrel kezdődött, s ezt nem is értik az operarajongók. Meg Puccini Bohéméletével. Anyám is Mimi volt. […]

Olvassa tovább: Bohémélet

balazsge on december 17th, 2017

Minden három, mindig ott van a harmadik. A látszólag teljesen rendben lévő színészpár életében is megjelenik a kísértés, Liane, azt sem tudni, melyikükbe szerelmesebb. A fordulat, hogy a feleség, Esther bekapcsolja életükbe: bölcsességnek is mondhatnánk, ha a kísértés megjelenik, jobb, ha szem előtt van. A “szent szörnyeteg” paradoxona talán kicsit erős, mert az emberi játszmák, […]

Olvassa tovább: Szent szörnyetegek

balazsge on december 16th, 2017

A távoli városból induló vonaton éppen mellém sorsolta ki a gép (a helyjegy). Udvariasan elhelyezkedett, majd fülébe tette fülhallgatóját és elkezdett zenét hallgatni. Én is hallottam, főleg a zajt, az ütemes dübögést. Talán neki se tetszett, mert folyton keresgélt a mobilján, a számokat nem hallgatta végig. Már a háromperces számok is túl hosszúak. A mai […]

Olvassa tovább: Mobilbabrálgató

balazsge on december 14th, 2017

Vizsgáznak a hallgatóim. A corvinusosok retorikából mesterien feldolgozták a “feltétel nélküli alapjövedelem” témát (először vonakodtak, azután nagyon belelendültek), az ehések (evangélikus teológusok) maguk választotta vizsgabeszéddel búcsúztak. Az egyik beszéd Az ég szála címmel futott, nagyon tetszett nekem ez a kép, ki is emeltem, mire szerényen és félszegen megjegyezte az előadó, hogy ez bizony az én […]

Olvassa tovább: Az ég szála

balazsge on december 11th, 2017

Januárban jártam Cartagenában. Egy kicsit beteg voltam, megfáztam a Kolumbiát átszelő fagyasztóban (luxusbuszban), gyógyítgattam magam a napsütésben, gyógyszert vettem. Persze mi az egy kolerajárványhoz képest? Mike Newell filmje (2007) nagyrészt itt, az eredeti helyszínen játszódik (Marquez egy ideig itt élt). A konkrét szerelem: Florentino, a távírász beleszeret Ferminába, a gazdag kereskedő lányába. De a lányt […]

Olvassa tovább: Szerelem a kolera idején

balazsge on december 10th, 2017

Tudtam eddig is a hallgatólagos tudásról: “többet tudhatunk annál, mint amennyit el tudunk mondani” (Polányi Károly). Azt is tudtam, hogy ennek legfőbb ismérve: hogy nem verbalizálható. Polányi példája: a kerékpározás megtanulása. Egy másik példa, én ezzel szoktam illusztrálni: a cipőfűző megkötése. Harmadik: az emberi arc felismerése. Felismerünk valakit az arcáról, de ha megkérdezik, hogy miért, […]

Olvassa tovább: Többet tudunk, mint mondunk

balazsge on december 9th, 2017

Emlékszem, 2000-ben, egy bécsi szemiotikai konferencián (Mythen, Riten, Simulakra. Semiotische Perspektiven) központi kérdés volt a szimulakrum, Baudrillard fogalma: minden csak illúzió, másolat, a másolat másolata, a másolatok hiperrealitást hoznak létre, helyettesítik és elpusztítják a valóságot. Az internet térnyerésével ez az állapot még tovább fokozódik. Most versbe foglalta Lackfi János: (milyen lesz a túlvilági emlékezet?) “a […]

Olvassa tovább: Minden szimulakrum

balazsge on december 6th, 2017

Ma kijött a nyomdából Az álmok nyelve című könyvem. Miről szól? Egész egyszerűen arról, hogy hogyan szerveződnek az álmaink, álomképeink. Alapvető gondolkodásmintázatokat fedeztem föl bennünk, mint korábban minden nyelvi működésben, kitüntetetten a humorban. Persze szó van az álom természetéről, szemiotikájáról (érzékelés, színek), az álomról való beszédről, az álom “lefordításáról”, egy mai kistájon (Szatmár környéki falvak) […]

Olvassa tovább: Az álom nyelve

balazsge on december 5th, 2017

Chile: 3700 km, Pitcairn-szigetek: 2100 km “Amikor az ember megpillantja a szigetet, először is megkönnyebbülést érez. Hiába tudjuk, hogy a repülőt rádiójeladók irányítják, nehéz attól a kellemetlen, gyomorszorító érzéstől szabadulni, hogy mi történne például, ha a gép túlrepülne a célon… Lenne-e elég üzemanyaga, hogy eljusson még messzebbre, valahová az óceánon túlra? És ha vihar van, […]

Olvassa tovább: Ugyanaz az érzés

balazsge on december 4th, 2017

A 19. századig nem voltak magányos emberek. A 20. század a magány századává vált. Leginkább így: társas magány vagy egyszemélyes csoport. A népesség nő, a magány fokozódik: a 21. század a pszichikai betegségek százada lesz. Előbb csak frusztrációk, majd fóbiák, pszichotikus-neurotikus jelenségek, depresszió, hisztériák, majd orosz rulett (szembemenés egy autópályán), “próbagyilkosság” (ismeretlen, az illető számára […]

Olvassa tovább: Fogódzók nélkül