Napló
Személyes sorok a magyar nyelv és a magam állásáról (44-47), Magyarnak és modernnek lenni (Minya Károly interjúja Balázs Gézával, 48–54), Minya Károly: Nyelv és álom. Balázs Géza: Álom nyelve (ismertetés, 63–64). Magyar Napló, 2018. november (XXX. évf.) Itt hozzászólhat!
Márton-napi lúdvacsora a Zilában, Kőbányán, összejön a nagy csapat: 20-30 éve, sőt annál régebbről barátok, és egy nagyon fiatal, huszonéves korosztály, melynek éppen átadjuk a stafétát. A két csapat között foglalok helyet. Szinte mindenkiről tudunk, úgy is, hogy nem kérdezzük: állást váltott (vagy az állás ment ki alóla), kinevezték (vagy inkább félretették), megházasodott (vagy elvált). […]
Az egykori sörözések hangulata. Szombat este van, Győrben. Helyi lányok, tanítványaim kalauzolnak bennünket: egyetemistákat, s engem, aki régen voltam egyetemista, illetve aki mindvégig az vagyok. Ez itt egy kedves kocsma, kicsit lezüllött, de jó a hangulat, sajnos nincs hely. Nem baj, menjünk tovább, a vasútállomás felé. Ez a fiatalok kocsmája, itt még 18 év alattiaknak […]
Tömöríteni, újraértelmezni az Odüsszeiát. A művészet régi gesztusa, újra-újra elővenni, leporolni, átírni, áthangolni. A Katona József Színház szereti ezt tenni. Az Odüsszeiát valószínűleg ma már alig olvassák. Pedig Devecseri Gábor fordításában zene… Egy szinte kellékek nélküli színpadra megálmodni: gondolnám, lehetetlenség, de mégis sikerült. A tenger hullámait idéző csillámló felületek között bukkannak fel az ismert epizódok, […]
Oktatói pályám egyik tapasztalata: csökken az irónia iránti érzék. Hogy mi az irónia? Egyfajta színlelés, álcázás. Egy álláspont bemutatása úgy, hogy azt a beszélő az adott állításon keresztül megkérdőjelezi, megsemmisíti. Az irónia nagyon emberi jelenség, s talán a túlélés, megmaradás egyik eszköze. Valójában: nézőpontváltás. A dolgok más, például külső szemszögből való nézése. Egyfajta intellektuális játék, […]
túl messze van, hideg/meleg van, rossz az út, nem szóltatok időben, ha ő is ott lesz – akkor nem, a téma se jó, egyébként sem így kellene szervezni… Kifogásokkal teli padlás. Pedig csak annyit kellene mondani: nem tudok menni. – Már nagyon unom a folyamatosan panaszkodókat, kifogást keresőket. Egy-egy megbeszélés sokszor azzal telik el, hogy […]
Temesi Ferenc egyik beszélgetésünk során beszélt a 49/49-ről. Akkor beugrott, hogy én meg 59/59. Gondoltam, összeállítok egy kis summázatot, jobb, mintha nekem állítanának össze, utólag. De újra beszélgettem Temesi Ferenccel. Kiderült, hogy ez az új regényének a címe. Dehogy venném el Feri ötletét! Így hát lemondtam az 59/59-ről. Pedig már formálódott a fejemben egy McLuhan–Q. […]
Nekem még jönnek T-mobile sms-hírek. Tíz éve még tanulmányt írtam róla. Egyre rosszabb nyelven, mintha csak odavetné őket valaki. Most ezt kaptam: *Felmentette a Kúria a migránsokat rugdosó Kúria László Petrát. (Gratulálunk a hírszerkesztőnek!), *Megújult a rektoránpálya (rekortánpályát akart írni a Lokál szerkesztője, 2018. okt. 11.) Eszembe jut erről Szépe György partecédulája, amelyen professzor emirátusként […]
Régen láttam filmen, tetszett, régóta meg szerettem volna nézni. Ma eljutottam a Madách színházba. Telt ház. A musical tetszik, remek rendezés, nagyon jó színpadi megoldások, ügyes koreográfia. Csak. Csak az ének. Ebben a darabban senki nem tud énekelni. Láttam már több musicalt, tudom, hogy nem az operaénekesek terepe. Csakhogy Az operaház fantomja egy operaházról szól. […]
A héten jelent meg nagyobb tanulmányom Tamási Áron Jégtörő-csonka trilógiájáról, ezért kétszeres örömmel ültem be a kaposvári színház új Tamási-darabjára. Az Énekes madár keletkezése (1933) óta kedvelt színházi darab. Fordulatos, fondorlatos és furfangos történet, mulatsággal és szomorúsággal. De a történet mögött van valami mélyebb, amit még nem fejtettem meg. Csak azt figyeltem meg magamon, hogy […]
