Napló

balazsge on augusztus 14th, 2020

sírva fakadna, hogy hogy néz ki egykori portája, utcája, falva… A járdán és a térköveken csodálkozna, talán tetszene is neki, de sok mindent nem értene: – hol vannak az állatok, miért üresek, düledeznek az istállók? – miért veri fel a gaz a konyhakertet? – jó, hogy van autótok, de hol vannak a lovak, az ekék, […]

Olvassa tovább: Rengeteg öreg, ha feltámadna…

balazsge on augusztus 12th, 2020

Ha távolról nézzük, akkor azt látjuk, hogy az emberiség történelme mindvégig kulturális hódításról, cseréről szól. Szinte minden nagy birodalom lehanyatlott, eltűnt, esetleg később más formában újjáéledt, ezért voltaképpen ma sem kellene ezeken a váltásokon csodálkozni. Csakhogy, akik benne élnek a változásban, többé kevésbé megszenvedik azt, jobb esetben kultúrát váltva átalakulva (legyőzve, gyarmatosítva, fölemelkedve vagy primitivizálódva) […]

Olvassa tovább: Kulturális hódítás

balazsge on augusztus 9th, 2020

Nem nagyon járok temetésre. De ahogy halad az idő, s közeli rokonok, ismerősök távoznak, kötelező. Föltűnt, hogy mennyire nem tudunk búcsúzni. Az utóbbi három temetésen elhangzott, a családtagok kérik a részvétnyilvánítás mellőzését. Utána nem volt halotti tor, semmilyen összejövetel, ahogy bezárult a sír, kámforrá vált a gyászoló közösség. Mindhárom temetés egynapi utazásra volt: odamentünk, ismerősökkel […]

Olvassa tovább: A végső búcsú

balazsge on augusztus 8th, 2020

  Tiszabecs-Gergelyiugornya, Kölcse-Túristvándi (75 km): Ákos, Robi, Géza és Balázs   Itt hozzászólhat!

Olvassa tovább: Tisza, Túr 2020

balazsge on augusztus 6th, 2020

A kocsma se hangos, és persze a Tisza, meg a Túr se. Nincsenek vendégek. Üres Tivadar, a Tisza-parti Las Vegas, üres Gergelyiugornya – s azt a kevés vendéget is meglehetősen arroganciával fogadja a még nyitvatartó étterem. Egyetlen nyomát látjuk a víziturizmus-fejlesztésnek, egy műanyagpalackokból készült mólót a Túr-bukógátnál (később megmutatom), szinte biztosra veszem, hogy jövőre már […]

Olvassa tovább: Felső-Tisza, 2020

balazsge on augusztus 2nd, 2020

Ma 40 éve jár a 77-es trolibusz a Népstadion és az Öv utca között. Zugló a trolibuszok kerülete. Az olajválság kezdetén döntöttek úgy, hogy “trolibuszosítják” Pestet, ebből a legtöbb Zuglónak jutott. Helyi legenda szerint az elődöm kérte, hogy a mi utcánkba is térjen be. Én meg 20 éve igyekszem elintézni, hogy menjen másfelé, eddig nem […]

Olvassa tovább: 77-es

balazsge on augusztus 1st, 2020

A Római-partra kibiciklizni jó. Friss levegő, Duna, sör. Van egy rejtett kerékpárút a zuglói körvasútsor mellett, át a váci vasúton, egy roncstelepen (éjjel átkerekezni nem jó), majd pedig bicikliúton végig az északi összekötő vasúti hídon. Most üres a Római. Egyébként pedig megállt itt az idő. Az nem lenne baj, ha az ötvenes-hatvanas évek hangulatát idézné. […]

Olvassa tovább: A Római-parton

balazsge on július 29th, 2020

Ötéves a partiumi szabadegyetem, több egyetem, egyesület összefogásában Csonka-Bihar vármegye székhelyén, Berettyóújfaluban. Ahogy elmélyülünk a táj földrajzának, történelmének, irodalmának, nyelvének tanulmányozásában – úgy nyílik meg a hagyomány végtelensége és jelenvalósága. Bihar vármegye egykor Magyarország középpontjában feküdt. Gondolatok az idei találkozóról: A Berettyóújfalu melletti egykori Herpály nevének eredete valószínűleg: Érpály – a latin néma h-t tüntette […]

Olvassa tovább: Partiumi gondolatok

balazsge on július 28th, 2020

Nyelvtörténet tanárom volt az ELTE-n. Később Debrecenbe, Miskolcra került, sokáig nem találkoztunk. Azután egyszer elküldte A legkorábbi magyar szövegemlékek című könyvét (2006). És ismét nem találkoztunk. Majd elküldte a Szenci Molnár Albert zsoltárainak szöveghagyományozódásáról szóló (Oszlánszki Évával közös) munkáját (2012). Amikor a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságában elindítottam a partiumi szabadegyetemek sorozatát – ismét […]

Olvassa tovább: A. Molnár Ferenc

balazsge on július 27th, 2020

Bicskei Éva néni, kedves magyartanárnőm egyszer meghívta a László gimnáziumba. Azt hiszem, Móriczról beszélt. Mikor egyetemista lettem, a 20. századi magyar irodalom előadások között választani kellett: Király István, Németh G. Béla, Kenyeres Zoltán és Czine Mihály. Én mindegyiket választottam. Czine tanár úr nagy legenda volt. Korábban tömve voltak előadásai, amikor én látogattam, már nem. Akkor […]

Olvassa tovább: Czine Mihály