Napló

balazsge on május 20th, 2018

Tapasztalt anyukák mondják, és most már én is bevallom: csoda, ha az ember fia 18 éves koráig nem hal meg. Az állatok túlnyomó többsége elpusztul a felnőtt korának megélése előtt. Egyszer, úgy 15 éves lehettem, beszorultam az Egyenes utcai domb alatt egy homokbánya járatába. Ma társasházak állnak felette, nem is értem, hogy tudnak megállni. Kétévesen […]

Olvassa tovább: Hányszor nem halunk meg?

balazsge on május 18th, 2018

Fut a vonat. Szép a Vértes, a dunai táj, de amint a vonat Csornánál eltér a fővonalról, átszeli a Kisalföldet, a Rábaközt, a vasi dombok között szalad, s megérkezik az Alpokaljára, na persze: Szombathelyre – szóval akkor otthon vagyok. És persze otthon vagyok a Börzsöny hegyei között, a Csóványoson, a Cserhátban és a Cserehátban, Zemplénben, […]

Olvassa tovább: Mindenütt otthon

29

balazsge on május 17th, 2018

Mindörökké, DUE. Már 29. éve. És van még néhány 9: 19, a szerencseszámom, tájfutó mezemen volt rajta, és persze az 59, akkor születtem, annyi leszek. Itt hozzászólhat!

Olvassa tovább: 29

balazsge on május 16th, 2018

A “mondás” sokféle szövegtípusban (műfajban) megjelenő egyetemes jelenség, amelynek van kognitív és van kommunikatív vonatkozása. Mi a mondás? Rövid (egy mondatnyi szöveg), általánosról szóló kijelentés;  morálisan értékelt jelenség, ontológiailag pozitív értékítélet (megvalósulása esetleg ellenkező előjellel); elemi konceptuális készség, ősi (társadalmi alapú) késztetés hozza létre; hagyományozódásának titka az ismételhetőség, megerősítés (örömszerző funkció). Az ősi mondás: a mindennapi […]

Olvassa tovább: A mondás

balazsge on május 15th, 2018

“Május 14-én a Kecskeméti Vadaskertben egy kisfiú a tiltás ellenére benyúlt a vemhes Zarához, aki ösztönösen beleharapott a fiú kezébe. A kisfiú valószínűleg a rémülettől földhöz csapta a szurikátát. Zara és utódai azonnal elpusztultak.” A vadaskert vezetője aki maga nevelte a kis állatot, szomorú bejegyzését ezzel zárja: “Hogy kinek a hibája? Azzal, hogy a mai […]

Olvassa tovább: A kis szurikáta emlékére

balazsge on május 14th, 2018

Zentán fényben úszik a városháza, újul a gimnázium, barátságos hangulatot áraszt a zöld főtér, gyerekek játszanak a szökőkútnál. Kiülünk egy-két sörre (igen, Jelen-sörre), a pincér fiú rendkívüli kedvességgel mondja: Péntek este van, igyanak még, mert nem lesz fizetésem. Zenta a Tiszára hajlik (van, akinek a Tisza éjszaka a legszebb), régi és új házak néznek a […]

Olvassa tovább: Zenta

balazsge on május 13th, 2018

Bátyám sokat barangolt egyedül a Pilisben, borzongva hallgattam, hogy megközelítette a tiltott zónát, a Pilis-tetőt is. A rendszerváltozás után azután megnyílt az erdő: szabaddá váltak az óriási betonsilók, rakétatárolók, vasajtós földalatti járatok: ahonnan talán védeni akarták egykor Budapestet és a szocialista tábort. Évek óta feljárunk a Pilis legmagasabb pontjára (757 m), van egy sajátos körtúránk: […]

Olvassa tovább: Pilis-tető

balazsge on május 11th, 2018

Lineáris és dimenzionális időrend: “A jelenről alkotott élménybe bejátszó emlékezések és elvárások az időt térfogattal, szélességgel, mélységgel és kiterjedéssel látják el.” (22) – Technológiák, kockázat-társadalom: “az egész társadalom egy gondoskodó és gonddal teli perspektívába sodródik” (73); megtörténhet, hogy “a múlt bűneinek következményei jönnek szembe a jövőben” (76) – Élménytársdalom: egy egész iparág biztosítja, hogy az […]

Olvassa tovább: A jelen ablaka

balazsge on május 10th, 2018

Barlangász klasszikusok címmel a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület sorra kiadja a korábbi, ma már elérhetetlen barlangász könyveket. Dudich Endre 1932-ben megjelent kismonográfiája beszerezhetetlen.  Olvasom, hogy a barátságtalan világot a cseppkövek teszik vonzóvá, sőt esztétikussá (30), minden egyes cseppkő külön tanulmány (47), a találó nevek a helymeghatározás kényszeréből fakadnak (48), Ne bántsd a cseppkövet! […]

Olvassa tovább: Dudich: Az Aggteleki-cseppkőbarlang…

balazsge on május 9th, 2018

Elfelejtettem, de újra eszembe jutott. A sok rossz műszálas harisnya, amitől annyira szenvedtem. A kilyukadt zoknik, melyekből kikandikált a lábujjam. A rossz konfekciónadrágok. Nem volt elég, hogy rosszul állt, rövid volt, vagy hosszú, hanem szúrta is a combom. Az első műbőr dzseki. Mai szemmel ízléstelen, de nekem akkor tetszett. Még az általánosban történt, vártunk a […]

Olvassa tovább: Párhuzamosok