MERT VÉGRE IS MI AZ EMBER A TERMÉSZETBEN? SEMMI A VÉGTELENSÉGHEZ, MINDEN A SEMMIHEZ VISZONYÍTVA, KÖZÉP A SEMMI ÉS A MINDEN KÖZÖTT (33)
HA MÁR A TERMÉSZETES DOLGOK IS MEGHALADJÁK AZ ÉSZT, MIT MONDJUNK A TERMÉSZETFELETTIEKRŐL? (35)
AZ EMBERNEK NEM AZ A TERMÉSZETES ÁLLAPOTA, HOGY MINDIG HALADJON, MEGVANNAK A MAGA ELŐRELÉPÉSEI ÉS VISSZAKOZÁSAI (45)
Nem kell mindig, mert nem lehet mindig. (Nem kell a minden, szoktam mondani én is.)
A BOLDOGSÁG SEM RAJTUNK KÍVÜL, SEM BENNÜNK NINCSEN; ISTENBEN VAN, EGYSZERRE KÍVÜLÜNK ÉS BENNÜNK (48)
KÖNNYŰ BŰNBE ESNI, SE SZERI, SE SZÁMA A BŰNNEK. JÓ VISZONT ÚGYSZÓLVÁN CSAK EGY VAN (54)
Eszünkbe juthat a tolsztoji tétel (a boldog családok unalmas egyformaságáról)
Simone Weil írja: Az elképzelt rossz romantikus, változatos, a valóságos rossz komor, egyhangú, sivataghoz hasonló, unalmas. Az elképzelt jó unalmas; a valóságos jó mindig újszerű, csodálatos, megrészegedünk tőle… (54)
(Halmai Tamás: Pascal, Hölderlin, Weil. Kommentárok és kontemplációk. Cédrus, Bp., 2022.)
Itt hozzászólhat!
