Állítólag egyszerre öt Médeiát játszanak Budapesten. Ma néztem meg a harmadikat. Médeia átírva mára: válás, egy asszony két gyerekkel, hogyan tovább, durva szövegek, ádáz viták. A gyerekek más feldolgozásokban ritkán jelennek meg, vagy egyáltalán nem – itt végig a színen vannak (egyetemisták játsszák őket, egyébként önmagában kedves, ahogy felnőtt játszik kisgyereket; például az előadás elején az egyik gyerek bilin ül). A gyerekek későbbi sorsával kapcsolatban is állást foglal a rendezés (az eredeti darabban elég homályos, hogy mi is lesz velük). A klasszikus (egyébként saját korában megbukott) darab legfontosabb mondatai megmaradtak: mi lesz, ha elmúlik a szerelem, mi van, ha megcsalnak, van-e boldogság egyáltalán? És föltehetjük a kérdést: mi szabhat gátat a gyilkos indulatoknak, amikor elsőre mindenki „ölni” szeretne hasonló helyzetben. Ebben a feldolgozásban is vannak betétdalok, talán a kórus helyét kitöltő pantomimek; Médiea a végén az égbe emelkedik. Egy-két helyzetkomikum fűszerezi a tragédiát. Egy neveletlen néző többször belenevetett, engem inkább megrázott. (R. Bagossy Júlia, szereplők: Pálos Hanna, Bányai Kelemen Barna, Kanyó Kata és a két „gyerek”: Jakab Balázs, Pásztor Dániel, dramaturg: Zrinyifalvi Eszter Anna, Katona Sufni, ma.)
Itt hozzászólhat!