A kapocs Kapolcs és Tusványos között az, hogy amint megérkeztem Tusványosról, már indultam is Kapolcsra a kulturális mobilitás útján. Először vettem részt a Művészetek völgye rendezvényen, nincs vonzalmam a tömegrendezvények iránt, akkor se, ha a kitalálóját ismerem. Kapolcs azonban meghódított. Szállásunk Taliándörögdön volt, ahonnan a „csigabusz” folyamatosan ingáztatta a látogatókat. Az óvodából átalakult Petőfi udvarban léptünk föl, belső, árnyas terében nagyokat beszélgettünk. Bár az összes rendezvényre szóló karszalagunk volt, csak kicsit tébláboltunk, persze rögtön találkoztunk ismerősökkel. A rendezvény látványosan a kicsit „alteres”, békemissziós fiataloké lett (állítólag tíz éve még inkább az akkori művészértelmiségé volt). A zsúfoltság ellenére a hangulat kedélyes, vidám; a szervezés elsőrangú. Ádámot az első, engem a második buszmegállóban ismert fel egykori tanítványom. Köszönjük az érdeklődést, a tapsot, az együttlétet. Lehet, hogy jövőre is jövünk?
