Gondoltuk volna 1976-ban, kamaszkorom legszebb nyarán, hogy egyszer itt és így leszünk? Akkor a Rózsavölgyi parkszínpadon láttam a Skorpiót lengyel barátaimmal, Barbarával és négy fiúval, köztük Mirekkel, oroszul és németül beszélgettünk, igazából egyik nyelvet sem szerették, a németet kicsit jobban, akkor sem értettem, furcsa kompromisszum. Rákövetkező évben velük jártam be Lengyelországot. És eltelt csaknem fél évszázad, a Skorpió a Városligetben kellemes, szabad, laza környezetben eljátszotta 50 év nagy dalait: virtuózan ritmikus rockzene remek gitárszólókkal, nagyon jó kórussal, ahogy elnéztem 50 pluszosoknak: Szevasz, haver, Azt beszéli már az egész város, Folyóparton ülve…, Rongylábkirály, Jöjj, vezess át az éjszakán, Ünnepnap,  Kelj fel, jóember, és persze a Dédapám, meg a Rohanás… Bár némely dal már távoli volt, de felébresztettem, jó volt újra együtt lenni, énekelni. Ötven év, és még vagyunk. Magyar rock. Köszönjük, Frenreisz Károly!

Itt hozzászólhat!

Megosztás