Ha Katona József feltámadna, és megnézné a Nemzetiben a (tegnap bemutatott) Bánk bánt, nyilván örülne. Életében ugyanis nem mutatták be, viszont 200 év múlva is játsszák. Ráismerne szövegeire, amelyet Illyés és Nádasdy Ádám módosított, korszerűsített; de erről nem tudna, mert a Nemzetiben Katona eredeti szövege megy. Persze sajátosan, egy-egy mondat hangsúlyosan kiemelve, ismételve, visszhangozva, azután betétszövegekkel megspékelve (például Herderrel), ezt talán nem érteni. Ahogy a „kiszólásokat” sem. Csodálkozna vagy szégyenkezne, hogy Tiborc a háztetőről elköltöző gólyák kapcsán azt mondja Katona szövegére: ez hülyeség. A folyamatos zenei aláfestést biztos nem értené. A nagytotál-jeleneteket, amelyekben elszabadul a pokol (Gertrudisék tobzódása, majd pedig Gertudis meggyilkolása) nyilván sokallná, lehet, hogy félrenézne vagy bedugná a fülét. Talán szomorúan venné tudomásul: ezeket ugyanaz bántja, mint bennünket. De szíve mélyén örülne, hogy olyan keserű tragédiát írt, ami 200 év múlva is visszhangzik, s ha már annyiszor sikerült túllépni a konfliktusokon, talán most is van esély. (R. Vidnyánszky Attila, Nemzeti, ma)
Itt hozzászólhat!
szept
4
