Erre sem készültem, de elvetett a sors a Húsvét-szigetre, Óceánia déli részére, ahonnan több ezer kilométerre nincs semmi, csak a tenger, a tenger. Valamikor időszámításunk kezdetén verődtek ide valószínűleg polinéz hajósok, akik foglyai lettek a szigetnek (vagy nem, de nem tudjuk pontosan). És a mi időszámításunk szerint 1722-ig, ameddig fel nem bukkant egy hajó (ők ilyen hajót nem láthattak korábban), azt hitték, hogy ők vannak egyedül egy nagy víz közepén. Különfejlődtek, nyelvük elfejlődött (talán polinéz), felélték a szigetet, háborúztak, éheztek, s ki tudja milyen okból elkezdtek szobrokat emelni. Ha nem emeltek volna szobrokat, ma a kutya sem emlékezne rájuk. Csak a művészet tartja fenn az emléküket. És emiatt látogatják évente sok ezren a világ legeldugottabb helyét.
Itt hozzászólhat!
