Sokat tanultam tőle az egyetemen, egyik legjobb tanárom volt. Két éve egyszercsak szembejött velem Zamárdiban. Azóta többször találkoztunk. Megkaptam tőle legújabb könyvét, nyomban elolvastam:

  • Hankiss nyomán menedéket, hajlékot találni az értékek segítségével a transzcendentális hajléktalanságban
  • a planetáris idiotizmus (Heidegger), a kollektív és egyéni önzés, mohóság, kapzsiság, bujaság, a mindenáron NÖVEKEDÉS helyén: a jóindulat, a bizalom, a szeretet, a kölcsönösség, a segítségnyújtás értékeit kell terjeszteni
  • ami az ember számára marad: kreativitás, kérdezés, képzelet, önmegvalósítás, a hit, hogy az „emberi élet kaland”, aminek van és lesz értelme

Nekem is életfilozófiámmá vált Tomasi di Lampedusa (A párduc) gondolata:

  • mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi se változzon (ez egyébként a Bolyai Önképző Műhely egyik alapgondolata is, ahová meghívtam Csepeli Györgyöt előadni)

Szókratész arra kérte tanítványait:

  • A kiindulás a nem tudás legyen: „Amit nem tudok, arról nem is hiszem, hogy tudom”. Parmenidész „mindegy egy” tételével szemben: egyre többet tudunk a részekről, egyre kevesebbet az egészről.

Boldogság: A boldogságnak csak egy arca van, addig a boldogtalanságot okozó bajok sokfélék, vagy Tolsztoj szerint: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” (Anna Karenina, köszönöm ezt mondatot utólag is Kemény Gábornak, aki a hungaropesszimizmusról írt gondolataimhoz fűzte). A visszaemlékezésben a boldogságban eltöltött idő meghosszabbodik, a boldogtalan idő megrövidül vagy teljesen elfelejtődik (erről én is írtam a felejtés kapcsán).

Mérei Ferenc: az irodalomban, filmben, szépművészetekben, zenében megjelenített ember alkotója és befogadója között áramló „konnotatív búvópatak” forrásai az értékek.

A prekonvencionális és posztkonvencionális típusok egyaránt kisebbségben vannak, a többséget a társadalom jóra és rosszra egyaránt csábítható konvencionális, kívülről irányított konform tagjai („akárkik”) képezik. (186)

(Kocsis Kiadó, Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, 2023. 231 old.)

Maróti Andor „népművelés” tanszékén az akkori bölcsészkar legjobb tanárai tanítottak: a filozófusoktól, esztétáktól, szociológusoktól, pszichológusoktól kezdve a művészettörténészekig. Már nincs ilyen.

Itt hozzászólhat!

Megosztás